Házi készítésű kaják

Házi készítésű kaják

Házi mustár 

Hozzávalók:

- 65 g mustármag

-100 ml ecet (80% fehérborecet, 20% vörösborecet)

- fűszerezzük

Elkészítés

1. áztassuk be a mustármagot az ecetbe kb. 8 órán keresztül amíg az ecet felszívódik

2. Botmixerrel pürésítsük össze a hozzávalókat

3. Fűszerezzük:  2 tsk fokhagymaporral,fél tsk cayenne borssal, fél tsk  őrőlt paprikával, majd keverjük tovább

4. Rakjuk sterilizált üvegbe, tartsuk hűtőben

Csülök felvágott!!!!

Ma készítettem!
Variálom a felvágottakat...volt itthon egy füstölt és egy friss csülök, de ezek sok lenne a présbe, hát össze kötöttem a kellmeset a hasznossal, főztem egy jó nagy fazék káposztás paszuly levest is és a csülköket ami nem ment a présbe ebbe raktam... de itt most a felvágott a lényeg...

Külön külön kell megfőzni nagyon finom puhára mind a két csülköt, a füstölthöz semmit nem tettem, de a frisset azt pár cikk fokhagyma és só pár szem bors lében főztem...
Mikor mind a két csülök megfőtt, fel vágtam csíkokra őket, a bőrt azt nem tettem bele és viszonylag kevés zsiradékot is, de egy kevés kell bele... 4-5 cikk fokhagyma amit nagyon pépesre reszelek, fehér bors, só és 2 dl a füstölt abaléből keverek hozzá.. alaposan össze forgatom, majd rakom a présbe...ekkor 25-30 percet 80 fokon abálom... majd lehűtöm... és még mindig a présben hagyva... berakom egy éjjelre a hűtőbe...majd kiveszem a présből...

HÁZI ABÁLT SZALONNA

Házilag abált szalonna

Ilyenkor télvíz idején van úgy, hogy megkívánja az ember lánya az efféle finomságot. Elmentem vásárolni, vettem és hatalmas csalódás volt, mert se íz, se bűze nem volt, viszont baromi drága volt ?. Szerencsére nem kellett kidobnom, mert a macskám rákattant és megette. Aztán dühömben vettem egy darab hasaalját - olcsón - és elkészítettem. Sok cécó nincs vele és összehasonlíthatatlanul finomabb, mint bármelyik készen kapható változat, arról már nem is beszélve, hogy mindenki a saját ízlésének megfelelően ízesítheti és töredékébe kerül.

Hozzávalók

60 dkg hasaalja

abalé

5 babérlevél

5 gerezd fokhagyma

1 t.k. római kömény

10 szem bors

1 k.k. szárított chili

1,5 evőkanál só

víz, amennyi ellepi a húst

lekenéshez

1 púpos evőkanál pirospaprika (nálam füstölt)

1 gerezd fokhagyma

2-3 evőkanál abalé

1 nagy csipet só

Elkészítés

Válasszál egy akkora lábast, amibe le tudod fektetni a hasaalját. Tégy bele fűszereket. Az általam használtakon kívül azt tehetsz bele, amit csak szeretnél, de a babér és a fokhagyma ne hiányozzon.

Öntsd fel annyi vízzel, hogy 1-2 ujjnyira ellepje a szalonnát, majd sózd meg. Kóstold meg a vizet, inkább sósnak érződjön, mint sótlannak, mert csak akkor veszi át a szalonna az ízét. 

Kapcsold be alatta a tüzet és hagyd felmelegedni, amikor apró kis buborékok kezdenek megjelenni, vedd vissza a lángot és hagy óvatosan gyöngyözni. Nem kell forrni, az a lényeg, hogy 100 fok alatt tartsuk és kíméletesen megpuhuljon a szalonna. Addig főzd, amíg olyan puha nem lesz, hogy könnyedén átszalad rajta a villa. Ez nálam több volt, mint 1 óra, de ez a hús nagyságától is függ.

Amikor késznek nyilvánítod, egy szűrőlapáttal emeld papírtörlőre és itasd le róla a nedvességet.

A pirospaprikát a sóval és a zúzott fokhagymával elegyítsd és, majd tégy hozzá annyi abalevet, hogy egy kenhető sűrű pépet kapjál és dörzsöld be vele a szalonnát.

Tedd hűtőbe, hogy kifagyjon, majd tálalás előtt szórd még meg egy kis pirospaprikával.

Jó étvágyat hozzá !

Pacalpörkölt magyarosan

Mentés

Ínyenc finomság, aminek a legtöbben nem tudnak ellenállni. Aki evett már pacalt, az tudja, ha jól van elkészítve, nagyon ízletes. Mutatunk egy csodás receptet, hogy bármikor meglephesd a családod ezzel a csodás étellel.

Hozzávalók kb. 6-8 személynek

Az abároláshoz:

• 2 kg tisztított, előfőzött csíkozott pacal,
• 1 nagy vöröshagyma,
• 2 babérlevél,
• 2 teáskanál egész feketebors – teatojásba zárva,
• só.

A főzéshez:

• 20 dkg füstölt szalonna,
• 5 dkg zsír,
• 40-50 dkg vöröshagyma,
• 6 gerezd fokhagyma,
• 2 babérlevél,
• 20 dkg házi lecsóalap (szezonban zöldpaprika és paradicsom),
• őrölt pirospaprika,
• morzsolt majoránna,
• őrölt kömény,
• őrölt bors,
• Piros Arany,
• 3 dl testes száraz vörösbor,
• só.

Elkészítés

Az abároláshoz a csíkozott, előfőzött pacalt felöntöm annyi vízzel, amennyi ellepi. Sózom, kettévágott vöröshagymával, babérral, borssal lassú tűzön abárolom kb. 1 órát. A hagymát, a babért és a borsot eltávolítom, az abároló levét leöntöm, langyos vízben pacalt átmosom, leszűröm, lecsepegtetem.
A szalonnát aprítom, a zsírban kisütöm. A finomra vágott vöröshagymát a szalonna zsírjában megpirítom, majd benne a zúzott fokhagymát megfuttatom. Ráteszem a lecsóalapot, őrölt paprikát szórok bele, a pacalt a szalonna bőrével belekeverem. Felöntöm annyi vízzel amennyi szűken ellepi, fűszerezem a fenti hozzávalókkal, lassú tűzön főzöm.
Néha megkevergetem, a fűszereket szükség szerint pótolom. Addig főzöm ameddig majdnem puha (fogkemény) lesz, majd vörösbort öntök hozzá, és teljes puhulásig főzöm.
Közben sós-köményes vízben megfőzöm a hasábra vágott burgonyát, és a pacalpörköltet a főtt burgonyával és savanyúsággal kínálom. én így készítem

Majos István receptje!

Con estas papas con queso al horno te olvidarás de las papas fritas

https://www.youtube.com/watch?time_continue=2&v=zjJLn3VgH_w

Cómo hacer patatas al horno adobadas

https://www.youtube.com/watch?v=r5ZkdEZkfiQ

Sütipecsét nélkül pecsételt süti,

avagy fahéjas vajas keksz gomb formában, karácsonyra!

 2017. december 06. - bardoczeva

Volt korábban már egy nagyon nagy sikert aratott vajas keksz recept a blogon, az áfonyás vajas keksz, melyet nagyon szerettetek, ízre, állagra, mindenhogyan. Nos, az a jó hírem van, hogy az egy alaprecept, kedvetek szerint variálhatjátok!

Ezúttal nem akartam ismételni magam és egy kicsit megvariáltam. Az áfonyát elhagytam, a darált mandulát is, sima réteslisztet használtam és két kiskanál fahéjat szórtam bele az íze (és illata) kedvéért.

A recept tehát a következő, a 10-20-30-ról könnyen megjegyezhető:

• 10 dkg porcukor
• 20 dkg vaj vagy margarin
• 30 dkg liszt
• egy tojás sárgája

Nem bonyolult, ugye?
Elég összegyúrni és már formázható is. Ha a vaj túlságosan megolvadna menet közben és túlságosan ragadna a tészta, akkor folpackban egy kicsit tegyétek vissza a hűtőbe, de nekem pl enélkül is jól működött.

A nyújtáshoz finomlisztet hívtam segítségül a letapadás megakadályozására, a formázáshoz pedig egy egyszerű kör alakú kiszúróra volt szükség, valamint egy fokkal kisebb átmérőjű pohárra, és egy szívószálra.
Kiszaggattam a köröket, a poharat fejjel lefelé a peremével belenyomtam a tésztába és végül a szívószállal (nagyobb lyukú papírszívószál) két lyukat is készítettem.

150 fokon 15-20 perc alatt sült meg alul-felül sütős beállítás mellett.

Ez a tészta híres arról, hogy nagyon jól tartja a formáját, ezért az aprólékosabb sütipecsétekkel is működik, ám amint láthatjátok, nem szükséges hozzá mindig.
A formázás ötletét pinteresten láttam és évek óta tudtam, hogy ezt egyszer megvalósítom, miután pedig sikerült  sparban megfelelő méretű kör formát vennem, már nem teketóriáztam.

Ha tetszett az ötlet, készítsétek el a barátaitoknak, egy méretben passzoló hengeres dobozban (akár chipsesben is el tudom képzelni), biztosan nagy örömet szereztek majd vele!

Kellemes időtöltést kívánok és jó étvágyat!
További hasonló kreatív ötletekért pedig kövessetek a facebookon, ahol naponta frissülő ünnepi tartalmakkal várlak Benneteket!

Békés készülődést!

 

Áfonyás vajas keksz

Alaprecept sütipecséthez

 2016. december 03. - bardoczeva

Van a mamám-féle vajas keksz recept, ami a családban kézről-kézre jár azóta is, mert olyan egyszerű, hogy elfelejteni sem lehet...én csak 10-20-30-nak hívom, erről így minden meg is jegyezhető.

Hozzávalók:

• 10 dkg porcukor
• 20 dkg vaj
• 30 dkg liszt
• plusz 1 tojás sárgája

Egy nagyon fontos dolog van, amíg a cukrász receptek nagy részében a vaj az szobahőmérsékletű, vagyis lágy és meleg, ehhez a recepthez minél hidegebb vaj kell.

Helyettesíthető margarinnal is, de számoljatok vele, hogy nehezebben boldogultok majd, mert nagyon fog ragadni. (Én is ezzel csináltam most, azért mondom, mert nem volt itthon vaj épp...de többször nem fogom elkapkodni...)
Az alapanyagok összedolgozása során is ügyelni kell rá, hogy minél kevesebbet olvasszunk rajta, lehetőleg gyorsan dolgozzuk össze az anyagokat, majd folpackban pihenjen a tészta a hűtőben egy órát kb.

Én annyit módosítottam ezen a recepten most, hogy a fele lisztet kiváltottam darált mandulával és tettem hozzá 10 dkg apróra vágott áfonyát is. Ez utóbbi alapanyagokra a Lidl-ben bukkantam, a szeletelt mandula ára kifejezetten csábító volt, mert kb 300-400 ft 10 dkg, szemben a többi gyártó 700-800 forintjával.

A tészta tehát pihen a hűtőben, itt az ideje előmelegíteni a sütőt. Nem kell túl melegnek lennie, sőt. kb 150 fokon hagytam és ennél nem állítottam melegebbre később sem.

Elővettem a kör alakú millió éves kiszúrómat (fánk szaggató??), és a TIGER-es sütipecsétet, amiért egyszerűen odáig vagyok, annyira bájos, annyira karácsonyi!
Finomlisztbe forgattam kicsit őket, hogy ne tapadjon a keksz.

Amikor kipihente magát a tészta a hűtőben és újra kezelhetőre húlt, elővettem, gyorsan átgyúrtam, majd a lisztezett deszkán kinyújtottam,amennyire az áfonya darabok engedték. Nem szabad túl vékonyra, mert kiszárad, mielőtt megsülne a sütőben. Ha meg túl vastag, megég a felülete és a belseje még nyers lesz. Kb fél centis vastagság az ideális.
Én először a kör alakú szaggatóval kezdtem, aztán pecsételtem le a köröket.

A gyúródeszkáról nem volt könnyű felvenni,mert az ablak alatt van a deszkám és a nap pont tűzött folyamatosan, úgyhogy hamar megint ragadóssá vált az egész katyvasz.
Ezt megelőzendő kis adagokat nyújtottam, és mintáztam, aztán egy széles, hosszú pengéjű késsel szedtem fel őket és tettem a sütőpapírra. A feljebb említett alacsony hőfokon épp csak addig kell sütni,amíg el nem kezd barnulni a széle. Ez olyan 10-15 perc volt nálam, de sütője válogatja!

Ennyi tésztából kb 20 db lesz.

Az egésznek nagyon egyszerű a trükkje. Semmilyen tészta recept nem jó, ami "felfújódik" menet közben. Mit jelent ez?

Nem jó az a recept, amiben szódabikarbóna szerepel, az sem, amiben sütőpor. Ezek miatt a tészta ugyan könnyű és rugalmas lesz, mint a piskóta, ám nem tartja meg a formáját és a pecsét mintáját sem.

Minél tartalmasabb, "súlyosabb" a tészta, annál valószínűbb, hogy működik vele a pecsét is!

Ha tetszett a bejegyzés, gyere és kövess a facebookos oldalamon is, ahol hasonló, naponta megújuló tartalmakkal várlak!

Mustáros tarja hagymás krumplival

 Mercedes receptje

hozzávalók / 4 adag

A húshoz

• 60 dkg sertéstarja (csont nélküli)
• 6 ek mustár
• fekete bors ízlés szerint (durvára darált)
• só ízlés szerint
• 1 dl napraforgó olaj (vagy zsír)

A hagymás krumplihoz

• 1 kg  burgonya
• 2 nagy fej vöröshagyma
• 1 csokor petrezselyem
• só ízlés szerint
• 1 ek napraforgó olaj

elkészítés

1. A tarját közepesen vastag 1,5 cm-es szeletekre vágjuk. Széleit bevagdossuk, hogy ne ugorjon össze a hús sütés közben. Sózzuk, borsozzuk, mustárral mindkét oldalát bekenjük és félretesszük.
2. A krumplit meghámozzuk, felkockázzuk, sós vízben megfőzzük. Leszűrjük.
3. A hús mindkét felét a felhevített zsiradékon kb 8-8 percig sütjük, kivesszük.
4. A megmaradt zsiradékhoz adjunk 1 ek olajat, majd tegyük rá a felszeletelt vöröshagymát és az aprított petrezselymet, majd adjuk hozzá a krumplit, kevergetve addig pirítjuk, míg a hagyma világosbarnára sül. Ha szükséges utánasózunk.
5. A húst tálra szedjük, majd a hagymás-petrezselymes krumplival tálaljuk.

• költség: 1300 Ft

 Édes csalamádé

Ehhez a csalamádéhoz összesen 5 kiló nyersanyag szükséges: paprika, zöld paradicsom, uborka, káposzta, hagyma. A zöld paradicsomot és az uborkát meggyaluljuk, a kicsumázott paprikát, káposztát meg hagymát vékonyan felszeleteljük és összekeverjük. 4 deci 10 százalékos ecettel leöntjük, 30 deka kristálycukorral, 7 deka sóval, 1 kiskanál borkén porral összekeverjük, és annyi vízzel engedjük fel, amennyi éppen ellepi. 1 napig állni hagyjuk, majd a csalamádét lazán üvegekbe töltjük, és a levét ráöntjük. Bármikor kivehetünk belőle, nem romlik meg, kitűnő édeskés zamatú ízét, színét hosszú ideig épségben megőrzi. Aki tarkán szereti, tehet hozzá 10 százaléknyi piros paprikát vagy gyalult sárgarépát is.

Káposzta savanyítás üvegbe

Ahol nincs piac a közelben, és nem tudunk hozzájutni jó minőségű savanyú káposztához, ott a lenti módon mi is savanyíthatunk magunknak töltött káposztához való alapanyagot. Előzőleg egy csavaros fémtetővel zárható 5,4 literes vagy 2 db 2,7 literes befőttesüveget mossunk tisztára. Torzsája nélkül gyaluljunk le 5 kg megtisztított, kemény fejű fehér káposztát max. 1,5 mm vastag szálakra. Ha túl nagy a fej, akkor vágjuk ketté. A torzsát ne vágjuk ki előre, mert akkor a gyalulás során a káposzta szétdől. Addig gyaluljuk, amíg a torzsához érünk, így az ujjainkat is megóvjuk a sérüléstől. A leeső leveleket utólag késsel vágjuk fel. Szórjunk rá 7 dg asztali sót, 1 mokkáskanál egész fekete borsot, és jól keverjük össze. A pikáns ízeket kedvelők adhatnak hozzá 3-4 szelet birsalmát is. Néhány óráig hagyjuk állni, majd kisebb adagokban rakjuk az üvegbe, és hézagmentesen jól nyomkodjuk le. Tegyünk közé 5 kilogrammonként 3-4 babérlevelet és 2-3 csípős, hegyes paprikát. A szárát óvatosan törjük le, nehogy a sérült paprika magja a káposztába kerüljön. Aki nincs hozzászokva a magyaros ízekhez, ne csípős, hanem édes fűszerpaprikát rakjon közé. (Amennyiben csak csípős hegyes paprikát kapunk hosszában vágjuk ketté, és kaparjuk ki belőle a magvakat és ereket.) Arra azonban ügyeljünk, hogy a fűszerpaprika érett, piros legyen, mert a zöld megkeseredik. Az üveg felső részébe tehetünk néhány káposztalevelet is a töltelék számára. Előtte azonban a levelek vastag fő erét óvatosan faragjuk le, és egymásra helyezve fektessük a káposztára. Végül a leveleket takarjuk le egy vékony réteg gyalult káposztával. Az üzemszerű előállításnál erre a célra egy egész fej káposztát tesznek a hordóba. A savanyítás során felpuhult káposztafejről ugyanis jóval könnyebben lefejthetők a levelek. Ilyenkor a torzsáját előzőleg ki kell vágni, és az üreget sóval be kell dörzsölni. Mind a nyers, mind a savanyított káposztafejről oly módon célszerű a leveleket leválasztani, hogy a vastag fő eret előbb tőben átmetsszük. Így a levél magától leválik, nem hasad szét a feszegetéstől.

A megtöltött üvegeket az előzőek szerint erjesszük és zárjuk le. Az erjesztés megkezdése előtt azonban a legfelső káposztaréteget szorítsuk le 2 db keresztben elhelyezett falapocskával, hogy ne tudjon felúszni a lé tetejére, és ne barnuljon be. Az erre a célra leginkább alkalmas puhafából készített sterilizált nyelvlapok gyógyszertárakban szerezhetők be. Amennyiben túl merev a lapka, hosszában hasítsuk ketté. Az optimális vastagság: 1,5 mm, szélessége 3/4 coll, hosszúsága pedig 5,4 literes üveghez: 17 cm, 2,7 litereshez: 14 cm. Előtte 1 héttel ajánlatos a falapkákat kétnaponként váltott vízbe beáztatni, majd felhasználáskor kifőzni, mert így könnyebben hajlanak, nem törnek, és a barna elszíneződést okozó gyanta is kioldódik belőlük. (Erre a célra ne a legjobb edényünket használjuk, mert a gyanta megfesti a zománcát.) Ha a legyalult káposzta nem elég hosszú szálú, célszerű 3 lapkát használni, egymástól arányosan eltolva. Amennyiben nem tudunk 17 centiméteres falapkákat beszerezni vagy csináltatni, használjunk helyette 4 db rövidebbet "andráskereszt"-szerűen elrendezve. Sok apró törmelék esetén borítsunk a tetejére egy káposztalevelet, és azzal együtt szorítsuk le. A vastag fő eret előzőleg faragjuk le róla. Hogyha túl nagy a levél, ne vágjuk le a szélét, hanem nyomkodjuk a káposztába. Rögzítés után néhány helyen szurkáljuk meg, hogy a gáz eltávozhasson alóla. Lényegesen könnyebben megoldható ez a probléma a polietilénből gyártott savanyúságleszorító ráccsal. Ezt a kör alakú műanyag rácsot félgömbbé formálva át kell bújtatni az üveg nyakán. A kiöblösödő részben szétterpeszkedik, és megakadályozza a zöldség felúszását. Végül polietilénfóliával zárjuk le az üveget, és egy vastag tűvel szúrjuk át a közepét, hogy a keletkező szén-dioxid eltávozzon belőle.

A savanyú káposzta forrása kb. 24 óra múlva indul meg, és 2-3 napig nagyon intenzív. Ezért legalább félnaponként le kell nyomkodni a káposzta tetejét egy korrózióálló fémkanállal, különben kifolyik, veszendőbe megy a túlcsorduló leve. (Ha nagyon intenzív a lé képződés, és nem győzzük a nyomkodással történő szén-dioxideltávolítást, öntsük le róla a levét egy tiszta befőttesüvegbe, és lezárva tegyük mellé. 2-3 nap múlva, amikor már nem képződik újabb lé, öntsük vissza.) Bármilyen intenzíven forr, ne tegyük hidegre, mert "megfázik" a káposzta, és nem indul meg az erjedés. A kiforratlan káposzta a tárolás során megkeseredik. Azért sem jó az erjedés túlzott visszafogása, mert ha nem marad vissza elég lé, a káposzta teteje idő előtt bebarnul. 4-5 nap után, amikor az erjedés lecsillapodik, vegyük le a lyukas fóliát, nyomkodjuk le alaposan a káposzta tetejét, és tegyünk rá egy gumival rögzített új fóliát. (Amennyiben a falapkák elmozdultak, szedjük ki, és újra rögzítsük őket.) Ezt a fóliát már ne lyukasszuk ki, sőt jól szorítsuk az üveg nyakára. Borítsunk rá egy megvizezett celofánt, és két gumival rögzítsük. Megszáradása után az összezsugorodó celofán oldalt is megakadályozza a párolgást. Ezt követően a gázt a fóliák sarkának megemelésével távolítsuk el. (Ne engedjük a celofánt nagyon felpúposodni, mert széthasad.) Végül tegyük az üveget a csap alá, és körös-körül mossuk le róla a szennyeződést. Hagyjuk megszáradni, majd tegyük be az éléskamrába, a végleges helyére. (Legkésőbb 1 hét után feltétlenül fel kell rakni a celofánt az üvegre, mert ha megvárjuk a forrás befejeződését, akkor a káposzta megpuhul, gusztustalanná válik, és megkeseredik.) 2-3 hét múlva, a forrás befejeződése, a felpúposodás megszűnése után óvatosan csavarjuk rá az üvegre a fémtetőt. A fémtetővel nem zárható üvegre rakjunk még egy réteg polietilén fóliát, és celofánt.

Az ily módon savanyított káposzta legkorábban 1 hónap után bontható fel. Ha hamarabb szeretnénk használni, ne öblítsük át, mert ízetlen lesz a belőle készített étel. Nem szükséges a teljes mennyiséget elfogyasztani, de arra ügyeljünk, hogy egy-egy adag kivétele és a fémtető, illetve a megvizezett celofán visszahelyezése után mindig legyen rajta annyi lé, hogy a maradékot ellepje. A felbontott üveg már csak hűtőszekrényben tárolható. Utólag ne öntsük fel vízzel akkor se, ha kevés a leve, mert megpimpósodik. A megérett káposzta ugyanis már nem tudja kiforrni magából a vízben levő baktériumokat és egyéb szennyeződéseket. Ha nem alkalmaztunk nyelvlapot, a legyalult káposztát csupán egy levéllel zártuk le, akkor az utóerjesztés során felemelkedett felső réteg fokozatosan elkezd barnulni. Tavaszra már a savanyú káposzta egyharmada tönkremegy. Nem válik ehetetlenné, csak gusztustalanul bebarnul, és megpuhul. Ez ellen úgy védekezhetünk a legeredményesebben, hogy felöntjük sterilizált vízzel. A forrás csillapodása, a celofán felhelyezése előtt jól nyomkodjuk le a tetejét, és öntsük tele az üveget (előzőleg felforralt, majd lehűtött) sós vízzel. (Literenként 1 kávéskanál sót szórjunk a forrásban levő vízbe.) Ez a művelet nem árt különösebben a savanyú káposztának. A különbség csupán annyi, hogy ezt a káposztát nem kell átöblíteni. Egyébként minél érettebb a káposzta, minél fehérebb a színe, annál kevésbé forr. Ennek oka, hogy az érés, a tárolás során jelentősen lecsökken a nedvességtartalma. Az aszályos években is kevesebb lé várható az öntözetlen káposztánál. A savanyú káposzta akkor tekinthető érettnek, amikor a gázzárványok teljesen eltávoztak belőle, vagyis ha a lészint nem nő, hanem folyamatosan apad.

A beszerzés során kerüljük a könnyű, laza szerkezetű, vastag erű káposztafejeket, mert ezek nem vághatók finom szálasra. Ezenkívül a beszivárgó por és esővíz eltávolíthatatlan szennyeződést okoz a belső leveleken is. Emiatt semmiképpen ne készítsünk savanyú káposztát friss fogyasztásra szolgáló korai fajtából, mivel a nyár végén érő fejes káposzta szinte minden esetben laza szerkezetű. Ízletes és gusztusos savanyú káposzta csak vékony levelű, téli tárolásra alkalmas káposztából készíthető, ami október elejétől kerül a piacra. A vásárlásnál a súlyos, nehéz fejeket keressük, mert ezek a legtömörebbek, és legvékonyabb a levelük. A nálunk termesztett fajták közül savanyításra legideálisabb a holland eredetű Menza F 1. Jellemzője ennek a káposztának a vékony, nem gyűrődő levelek, és az átlagosnál jóval nagyobb (4-8 kg súlyú) gömbölyű fejek. Ha ezt a ritka fajtát nem tudjuk beszerezni, jól használható helyette az ugyancsak holland Histola F1 is. Tisztításkor a külső leveleket válasszuk le, és a hibátlan káposztafejet folyó víz alatt mossuk meg. A külső levelek eltávolítására nem csak azért van szükség, mert szennyezettek, hanem azért is, mivel más leveles zöldségfélékhez hasonlóan a káposztánál is ezekben halmozódik fel a legtöbb nitrát. Túl sokáig ne halogassuk a savanyítást, mert előfordulhat, hogy novemberben már fagyott káposztát sóznak ránk, ráadásul ilyenkor már csak üvegházi hegyes paprika kapható, ami meglehetősen drága. (Mellesleg a kemény húsú, egészséges fűszerpaprika mosatlanul alufóliába csavarva hetekig eláll a hűtőszekrényben, így szeptember végén még szezonáron megvásárolhatjuk.)

A vékony levelű, tömör káposztafejek gyalulását a torzsával párhuzamosan végezzük, mivel így alakulnak ki a leghosszabb és legkeskenyebb, vagyis leggusztusosabb és legkönnyebben átfozhető szálak. A visszamaradt torzsát ne dobjuk el, mert nyersen fogyasztva egészséges, és igen jóízű csemege. Egyébként a nagyüzemi feldolgozás során nem kerülgetik a torzsát, hanem egy oszlopos fúrógép alatt vastag fafúróval kivájják. Utána motoros meghajtású körtárcsás gyaluval egészben legyalulják a káposztafejeket. Ennek tudható be, hogy a piacon árult, illetve konzervált savanyú káposzta olyan hosszú szálú. Miután nem vágják ketté, a káposztafejet körbevevő levelek teljes hosszúságukban megmaradnak. A nagy hordókba sem kézzel tömködik a káposztát, hanem egy erre a célra rendszeresített fapapucsba bújva letapossák. A fűszerezéstől és az érlelési időtől függoen minden savanyú káposztának más íze, zamata van. Vecsésen a termelők kóstolás útján is meg tudják állapítani, hogy kinek a készítményéről van szó.

A fahordóban erjesztett káposztánál a párolgást, a legfelső réteg bebarnulását sok helyen úgy akadályozzák meg, hogy vizet öntenek rá. Ezt azonban légmentes lezárás hiányában most csak közvetlenül a gyalulás után szabad megtenni, mert az utólagos vízhozzáadás itt is buggyanáshoz vezet. A vízzel történő hígítás másik oka, hogy mostanában az egészséges táplálkozás jegyében mind többen vásárolnak a piacon savanyúkáposzta-levet. Ezt az igényt másképpen nem tudnák kielégíteni. A fogyasztók ezt észre sem veszik, a tömény káposztalé ugyanis olyan erős és sós, hogy szinte ihatatlan. A hígítás tehát ezen a téren még hasznos is. Mivel a fahordóval ellentétben a befőttesüveg nem rendelkezik csíraölő-, a baktériumok szaporodását gátló hatással, az általunk esetlegesen hozzáadott vizet előtte forralással fertőtlenítsük, és lehűlve keverjük a legyalult káposztához. Ugyanezen ok miatt házilagos savanyításnál nagyon fontos a higiénia. Nem csak az üvegeket kell alaposan kitisztítani, hanem gyalulás előtt a káposztafejeket is meg kell mosni. (Legcélszerűbb a külső leveleket leszedni róluk, és eldobni.) A forrásnak indult lé egyik üvegből másikba meregetése sem tanácsos, mert buggyanáshoz vezethet.

A savanyú káposzta télen a legfontosabb és legolcsóbb C-vitamin forrásunk. Mivel C-vitamin-tartalma megegyezik a citroméval, ne csak főtt ételekhez használjuk, hanem minél gyakrabban fogyasszuk nyersen is. Érdekes, hogy a savanyú káposzta C-vitamin-tartalmát a hőkezelés sem csökkenti. A legújabb kutatások kiderítették, hogy a káposzta és a brokkoli úgynevezett aszkorbigént tartalmaz. Ez a molekula hő hatására C-vitaminná bomlik le. Ennélfogva a savanyú káposztát tartalmazó ételek C-vitamin-tartalma nemhogy csökkenne, hanem nő a sütés-főzés során. A savanyú káposzta azonkívül, hogy bőséges C-vitamin forrás, egyben természetes gyógyszer is. A savanyú káposztában és annak levelében ugyanis a joghurthoz hasonlóan jelentős mennyiségű élő tejsavbaktérium van, amely az emésztőrendszerben elpusztítja a rothadást előidéző baktériumokat. Ezáltal a helytelen táplálkozásból eredő méregképződés leáll, és a vér fokozatosan megtisztul. Tejsavtartalmánál fogva hatékony féregölő, gilisztahajtó. A harmadik világban tífusz, kolera és vérhas ellen is használják.

Ráadásul a savanyú káposzta magas rosttartalma megszünteti a bélrenyheséget, ami a bélrendszerben felgyülemlett káros anyagok gyakori kiürítését, és a szervezet további méregtelenítését eredményezi. Intenzív vízhajtó tulajdonsággal is rendelkezik, mely által elősegíti a húgysavak kiürülését. Ennek tudható be, hogy csökkenti a köszvényes panaszokat. A vér és az emésztőrendszer fokozatos tisztulása a szervezetre gyakorolt jótékony hatáson túlmenően tisztítja a bort is. A szervezet méregtelenítése a ráncosodásnak indult bort felfrissíti, és üdévé, feszessé teszi. A savanyú káposzta leve kozmetikai célokra is kiváló, mert a zsírréteg feloldásán kívül vitaminokkal és enzimekkel táplálja a borpórusokat, eltünteti a pattanásokat, tejsavtartalma pedig fertőtleníti és finomítja a bort. A legújabb kutatási eredmények szerint a savanyú káposzta magas C-vitamin- és tejsavtartalma a szexuális potenciát is növeli.

Itt célszerű megemlíteni még, hogy a megtöltött káposztaleveleket oly módon rögzíthetjük a legbiztosabban, hogy az összegöngyölt káposztalevél két végének felső részét mélyen betűrjük a töltelék alá, és szorosan mellétűrjük az alsó részét. A megtöltött leveleket szélükkel lefelé helyezzük a savanyú káposztára, és minél kevesebbet mozgassuk. Túl sok tölteléket ne tegyünk bele, mert akkor szétdől. Mivel a káposzta az erjesztés során sok levet enged, az 5,4 literes üvegbe eltett savanyú káposzta csak két adag töltött káposztához elegendő. Felhasználás előtt az ízesítőanyagokat és a fűszereket szedjük ki belőle. Az edény alján visszamaradt levet ne öntsük rá, mert az nagyon besavanyítja az ételt. Nem árt ha tudjuk még, hogy az idő múlásával a természetes úton savanyított zöldségek tejsavtartalma fokozatosan nő. Emiatt a tavasszal felbontott savanyú káposzta a szokásos 1-1,5 óra helyett csak 2-2,5 óra múlva puhul meg. A főzési idő jelentős mértékben függ a káposzta állagától is. Mivel itt nem hagyományos módon, fahordóban érlejük a káposztát, hanem légmenetesen lezárva, ezért meglehetősen kemény marad. A ropogós káposzta gusztusos ugyan, de nehezen puhul. A fémfedővel nem zárható üvegben érlelt káposzta teteje egy idő után - a többrétegű műanyag fólia ellenére - is elkezd barnulni. Ezzel párhuzamosan fokozatosan kiszárad. Ezért ételkészítéshez egyre kevesebbet kell kivenni belőle.

Ennek a témának a lezárásaként a teljesség kedvéért szólni kell még arról is, hogy mind többen vannak, akik a természetes úton savanyított zöldségek tartósítását kívül-belül mázas cserépedényekben végzik. Ezek a cserépbödönök légmentesen zárnak, így a savanyító fahordókkal ellentétben nincs szükség pincére vagy kamrára a tárolásukhoz. A légmentes lezárást az teszi lehetővé, hogy az edény peremén egy horony fut körbe, és ha ebbe az "U" alakú horonyba vizet öntünk, akkor a ráhelyezett cserépfedél a patentüvegnél is biztosabban védi az edény tartalmát a levegőben lévő baktériumoktól. Egy-egy adag kivétele nem jelent gondot, mert mint már szó volt róla, ez az élő baktériumtenyészet kiforrja magából a fedél megbontásakor bejutó baktériumokat. Ettől függetlenül azonban ne nyitogassuk indokolatlanul, mivel ez csökkenti az erjesztett zöldségek eltarthatósági idejét.

Nálunk 8-15-20-30 és 35 literes változatokban szerezhetők be a savanyító edények. Az űrtartalom meghatározásnál vegyük figyelembe azt is, hogy a savanyú káposzta annál jobb ízű, minél nagyobb tömegben erjesztik. Ha nagyobb mennyiségre van szükségünk, ne két kicsit vegyünk, hanem egy nagyot. Az áruk elég magas ugyan, de ha vigyázunk rájuk, akkor egy életen át kiszolgálnak bennünket. A beszerzésnél ügyeljünk arra, hogy ne csak belül legyen rajtuk máz. A kívül máztalan cserépbödönök ugyanis átengedik a folyadékot. A légmentes lezárást biztosító vizet még a forrás megindulása előtt öntsük a fedél alá. (Itt a túlnyomás megszüntetésével nem kell törődnünk, mert a gáz felemeli a fedelet, és a vízrétegen át buborékok formájában távozik.) A párolgás miatt a vizet időnként pótolni kell. Ebben az esetben sem szabad az edényt teljesen teletölteni, hanem a gyártó cég utasításait betartva, legalább 10 centiméternyi űrt kell hagyni a legfelső káposztaréteg és az edény pereme között.

Amennyiben savanyú káposzta előállítására használjuk őket, akkor a nagy átmérő miatt gondot okozhat a legfelső réteg leszorítása. Az ősrégi módszer alkalmazásával azonban ez a probléma megoldható: helyezzünk a káposzta tetejére egy tisztára mosott kör alakú gránitlapot, amelynek a súlya a káposzta tömegének kb. 20 százaléka. Ez méretre szabva és simára csiszolva nem olcsó ugyan, de megvan az az előnye, hogy a falapkából kioldódó gyanta nem festi meg a legfelső káposztaréteget, és nem kell kanállal naponta nyomogatni, hogy a gázzárványok eltávozzanak belőle. Attól sem kell tartani, hogy a káposzta teteje bebarnul, mivel a nehéz gránitlap lészint alá nyomja a teljes mennyiséget. A különleges ízek kedvelői a savanyító edény belsejét erősen dörzsöljék be friss kaporral, és az egész bors egy részét helyettesítsék szegfűborssal. Így még aromásabb lesz a benne érlelt savanyú káposzta, nyersen fogyasztva igazi csemege válik belőle. (A cserépedény szájánál valamivel kisebb átmérőjű gránitlap kőfaragóktól, sírkőkészítő mesterektől rendelhető meg.)

A savanyú káposzta keletkezésének egyébként nagyon mulatságos a története. Még az ókorban az egyik római légiónak óriási faedényekben káposztát szállítottak. A hosszú út során a káposztafejek sokat zötykölődtek, majd megerjedtek. A célállomáson a katonák olyan éhesek voltak, hogy fel sem tűnt nekik az étel "romlott" volta, sőt nagyon dicsérték a pikáns ízét. A különleges csemegének híre ment, mások is szerették volna megkóstolni, ezért Rómában kifejezetten utaztatták, rázatták a káposztát, míg megerjedt. Később lakomákon tálalták fel, és nagyon ízlett az előkelő vendégeknek is. Ekkor már - a lovakat kímélendő - rabszolgák hátára kötözött faputtonyokban rázatták a káposztát úgy, hogy a szerencsétlen embereknek napestig kellett nyargalniuk vele a ház körül. Azt hitték ugyanis, hogy a káposzta a rázástól savanyodik meg.

Házi fokhagymapor

Hozzávalók

fokhagyma

Elkészítés

Ha zavar bennünket a pépszerű fokhagyma, akkor használjunk helyette házi fokhagymaport.
Ezt úgy készíthetjük, hogy a megtisztított gerezdeket langyos sütőben zörgősre szárítjuk, majd darabokra tördelve megőröljük.
A sütést a legalacsonyabb hőmérsékleten, egy középen elhelyezett vastag falú tepsiben végezzük. A tepsit csak a hőmérséklet stabilizálódása után szabad a sütőbe helyezni.
Ez a módszer kizárólag olyan sütők esetében alkalmazható, ahol a legalacsonyabb fokozat hőmérséklete nem haladja meg az 50 °C–ot.
A sütő ajtaját támasszuk ki egy hurkapálcikával, hogy a keletkező gőz eltávozhasson.
Jól zárható fűszeres üvegben tároljuk, mert rendkívül intenzív az illata.