Parapercek

Parapercek

A regressziós hipnózis

Parapszichológia

A regressziós hipnózis az egyik legérdekesebb jelenség, amelyet a lélektan és a gyógyítás területén felfedeztek a huszadik században. Önmagán messze túlmutató dologról van szó, jelentősége ma még igazán nem is mérhető fel.

A regressziós hipnózis száz évvel ezelőtt azonban még szóba sem kerülhetett, hiszen a hivatalos tudomány még a hipnózis létezését sem ismerte el, illetve afféle vásári mutatványnak vélte. Később változott a vélemény, szép csöndesen besorolták a gyógyításba, de sohasem dicsekedtek vele.

Ezzel szemben az angolszász országok jogrendjében a bírósági procedúrában alkalmazzák, bizonyító módszerként, széles körű társadalmi elismerés mellett.

A saját beleegyezésével hipnotikus állapotba kerülő szemtanú vagy vádlott ily módon mintegy visszakerül arra a helyre és abba az időpontba, amikor és ahol a bűncselekmény megtörtént. Ezzel újabb, már-már általuk is elfeledett részletekre derülhet fény.

A hipnózis tehát korántsem ismeretlen és tiltott gyakorlata a modern tudománynak; bár elsősorban lélekgyógyítási céllal alkalmazzák. Ma már Magyarországon is több szakember, általában pszichológus végez úgynevezett regressziós hipnózist, amikor is a pácienst hipnotikus állapotban “visszaviszi a múltjába”, miközben a pszichológusok és lélekgyógyászok többsége még ma sem hisz a jelenségben.

A regressziós hipnózis hidegen hagyja a tudományos élet képviselőit

A hivatalos tudomány sem foglalkozik a regressziós hipnózissal, az e téren szerzett tapasztalatokat, esetleírásokat be sem engedi a szakirodalomba. De a tények attól még tények maradnak, ha hivatalosan nem fogadják el őket.

Ez a parajelenség bármikor megismételhető, valós, működik – így tehát eleget tesz az alapvető tudományos követelményeknek, azaz kutatható lenne. Az eredmények viszont – kár tagadni – nagyon meglepőek, és nemcsak a marxista filozófia irányelveivel állnak szemben, miszerint “nincs túlvilág és nincs halálon túli élet”, hanem a keresztény tanokkal is.

A vallások többsége – akárcsak a kereszténység – csak egy lehetséges fizikai létet fogad el, és tagadja, hogy többször is visszatérhet a lélek e világba.

Regressziós hipnózis és a múltbeli életek feltárása

A regresszíós hipnózis révén a régebbi korokba visszavitt tudatú ember olyan eseményekre emlékezik vissza, amelyeket átélt, végigszenvedett, végigörült, egyszóval: abban a korban is élt. A regressziós hipnózis során előfordul, hogy a páciens ősegyiptomi nyelven szól, vagy számunkra érthetően mondja el, mit élt át ebben vagy abban a korban, Európában vagy más földrészen. Olyan szakmák fogásairól mesél, amelyek már rég kihaltak.

Olyan körülményeket elemez, amelyek ma, így utólag is ellenőrizhetőek, olyan személyeket emleget, akikről a mostani életében egyáltalán nem hallhatott. Beszámol a több száz vagy ezer évvel korábbi énjéről, elmondja hol lakott, mely város melyik utcájában, milyen szomszédok között. Használja a kor és az adott ország nyelvét, sorolja a szokásokat, elvárásokat.

A regressziós hipnózis eredményeinek vizsgálata

Az adatok egy része utólag, a levéltárakban vagy máshol ellenőrizhetők! Csalásról az esetek többségében már csak azért sem beszélhetünk; mert a hipnotikus állapotban megnyilatkozó személy kevés vagy semmilyen mértékű saját akarattal nem rendelkezik, így hazudni, konfabulálni sem képes.

Másrészt az ellenőrzésben a puszta logika is segíthet. Egy mai, nyolc általánost végzett háziasszonynak aligha volt alkalma itteni életében megtanulni – teszem azt – a kora középkori skandináv nyelvet, szokásokat, viszonyokat.

Mégis, a regressziós hipnózis közben ó-norvég dalokat énekel, és élethűen adja elő tizenkettedik századi életének minden apró jellemzőjét, valahol Skandináviában… Több kérdés merül fel tehát; ezért is jeleztem az írás elején, hogy a jelenség valójában messze túlmutat önmagán.

Az egyik kérdés: valóban a régi korokból hozott emlékek lapulnak az agyunkban? A másik, hogy ha többször élünk, vagyis a halál után a lelkünk, tudatunk, vagy szellemünk folyton vándorol, hogy újabb és újabb testet öltsön, akkor vajon hol tartózkodik a lélek két újabb születés között?

Miféle rendszer működteti ezt a dolgot, és milyen szabályok szerint? Ha tényleg reinkarnációról, folyamatos és soha be nem fejeződő újra- és újraszületésről van szó, akkor ez az emléktömeg (a régi életekben történt események sora) hogyan “került át” hozzánk, mai életünkbe, mai agyunkba? Létezik-e az annyit emlegetett, de még be nem bizonyított genetikai emlékezet?

És kérdés az is, hogy a regressziós hipnózis eredményei, jelenségei valóban a reinkarnációt bizonyítják, vagy valami egészen mást, amiről ma még semmit sem tudunk? A kérdések egyre sokasodnak, és mind alapvető problémára utalnak. Érdemes lenne tehát a témával a hivatalos tudománynak is foglalkozni. Hiszen meglehet: hogy az eredmény az emberiség egyik legnagyobb felfedezése lesz, amely alapjaiban változtatja meg a világról alkotott felfogásunkat.

forrás:Nemere István / nemere.hu

A kísértetjárta plébánia

Parapszichológia

Borgvattnet egy kicsiny falu Jämtland megyében, Észak-Svédországban. Arról vált híressé, hogy itt található Svédország leginkább kísértetjárta építménye, az Öreg Plébánia, melyet 1876-ban építettek.

Az első szellemet, amit valaha dokumentáltak, 1927-ben látták, amikor Nils Hedlund káplán lakott a lelkészlakban. A káplán nagyon sok furcsa eseményt írt le, beleértve egy paranormális „dologgal” való különös találkozást. Éppen a padlásra tartott, hogy összegyűjtse a megszáradt ruhákat, amikor azt látta, hogy azokat egy ismeretlen erő szaggatja le a szárítókötélről.

Rudolf Tangden atya, aki szintén a lelkészlakban lakott a 30-as években, egy idős, szürkébe öltözött hölgyet látott a szobában megjelenni. Megpróbálta követni, ám az eltűnt a szeme elől.

A 40-es években Tangden követője, Otto Lindgren, és felesége mesélte, hogy számos paranormális tapasztalatuk volt, beleértve néhány megmagyarázhatatlan hangot és mozgó tárgyat.

Egyik alkalommal, egy nő, aki a vendégszobában aludt, az éjszaka közepén arra ébredt, hogy 3 nő ül mellette az ágyon, és meredten nézik őt. Gyorsan felkapcsolta a villanyt, azok azonban még mindig bámulták, bár egy kicsit már homályosabbnak tűntek.

1945-ben Erick Lindgren káplán költözött a lelkészlakba, és cikkeket írt a házban történt tapasztalatairól. Sok kísértettel való találkozásban volt része, és az egyik alkalommal egy ismeretlen erő ki is hajította a székéből.

Jelenleg az épület étterem, kávézó és egyben vendégház. Ha elég bátor vagy ahhoz, hogy ott tölts egy éjszakát, minden bizonnyal még egy igazolást is kiállítanak róla, hogy valóban ott voltál.

forrás: noiportal.hu

Jövőbe látás

Parapszichológia

A jövőbe látás egészen néhány évvel ezelőttig az ezotériához, a misztikumhoz, esetleg a sci-fi novellák világához állt legközelebb. Ma viszont már komoly tudományos kísérletek folynak a lehetőség igazolására, amelyek közül legalább egy úgy tűnik, kimondottan sikeres. 

A jövőbe látást, mint lehetőséget a tudományos világ nagy része morális, fizikai vagy logikai okok miatt egészen idáig képtelenségnek tartotta és elítélte. Ebben az a furcsa, hogy – a józan ésszel ellentétben – valójában semmilyen fizikai törvény nem gátolja azt (mint ahogy az időutazást sem). 

A legtöbben azt állítják, hogy a jövőbe látás, vagy az időutazás egyszerűen azért képtelenség, mert időparadoxont okozna. Hiszen, ha ismerjük a jövőt, akkor megpróbálhatjuk megváltoztatni, és ha ez sikerül, akkor már nem az lesz a jövő, vagyis nem a jövőt láttunk, csak egy lehetőséget – így nem beszélhetünk jövőbe látásról (mint pl.az időben visszafelé utazva, megakadályozva saját születésünket. De mi van, ha megkerülhető ez a logikai csavar?

Az időparadaxon elkerülése

Ha jobban belegondolunk legalább három, esetleg négy mód is van arra, hogy a “jövőbe látás” ne okozzon időparadoxont. Ezek közül a negyedik kicsit elvontabb (több, párhuzamosan létező világegyetemet feltételez), de most maradjunk csak a jól ismert, 3+1 dimenziós világunknál. A lehetőségek –

1) Információt kaphatunk a jövőről úgy, hogy nem tudjuk pontosan, mire/hogyan vonatkozik a kapott információ, és az csak utólag derül ki (így semmit sem tehetünk a jövőbeli esemény elkerülésére, megváltoztatására).

2)Információt kaphatunk a jövőről úgy, hogy pontosan tudjuk, mire vonatkozik, de semmit sem tehetünk, hogy megváltoztassuk a történéseket. (Például, tudjuk, hogy egy repülőgép le fog zuhanni, mert rossz az üzemanyag-mérője, de nem tudjuk értesíteni a pilótát, mert nincs rádiókapcsolat vagy más kommunikációs csatorna).

3)Végül a legérdekesebb lehetőség – információt kapunk a jövőről, amit megpróbálunk elkerülni/megakadályozni, de pont azon események láncolata váltja ki az végkifejletet, amelyet annak elkerülése érdekében tettünk.

Ez utóbbi lehetőség – amelyet több, tudományos-fantasztikus novella és film is sikerrel dolgozott fel – tulajdonképpen azt mondja ki, hogy teljesen téves az elképzelésünk a téridőről, illetve az ok-okozati viszonyokról. Hiszen ebben az esetben valójában legalább annyira az okozat váltja ki az okot, mint fordítva; és ami még ennél is furcsább, ez nem áll ellentétben a jelenleg ismert univerzum fizikai, logikai és matematikai törvényeivel sem. Csupán az emberi felfogóképesség határait teszi próbára, de attól még lehetséges.

Jelenlegi cikkünkben azonban a jövőbe látás első lehetséges formáját vizsgáljuk, mivel ezt sikerült valóban megtörtént eseményekkel összefüggésben, statisztikai módszerekkel, szinte minden kételyt kizáróan bizonyítani.

A Globális Öntudat Project, SETI és a kvantummechanika

Bármilyen hihetetlen, nem valamiféle ezoterikus, sejtéseken alapuló misztériumról van szó, hanem egy közel 15 éve zajló tudományos kísérletről. Kevesen tudnak a létezéséről, és világviszonylatban is csak néhány száz, maximum néhány ezer cikk, interjú vagy TV-műsor jelent meg vele kapcsolatban (ami legalábbis furcsa ilyen volumenű és jelentőségű kutatásoknál).

A projectet a világhírű Princeton Egyetemen kezdték el, még a 90-es években, és azóta is folytonosan működik. Talán sokan emlékeznek a korábban nagy sikert arató, évekig népszerűSETI-kutatási programra, aminek lényege az volt, hogy a NASA rádióteleszkópok által begyűjtött, több száz milliónyi rádiócsatorna és több ezer megfigyelt csillag, naprendszer adásait apró “csomagokra” bontották, amiket interneten lehetett letölteni, hozzá egy szoftverrel, ami kikereste bennük a leginkább gyanús (földönkívüli intelligenciára) utaló jeleket, és ha talált ilyet, visszaküldte azokat a NASA-nak.

A 90-es évek végén Magyarországon és világszerte több ezren, több tízezren csatlakoztak a kutatáshoz, még ha nem is túl sokszor jelentkezett E.T. a képernyőn futó 3 dimenziós spektrumrajzokon.

A Globális Öntudat Project ehhez kicsit hasonló, ám célja alapvetően más. Elosztott rendszerről van szó, amelyhez bárki csatlakozhat, méréseit és eredményeit pedig valós időben, interneten küldi vissza a központba. Ez a rendszer jelezte 4 órával előre a WTC elleni támadásokat, 24 órával előre a 2004-es Cunamit. És hogy miért nem tett senki ellene semmit?

Nagyon egyszerű – a rendszer nem mondta meg, mi fog történni, csak azt, hogy valamilyen rendkívüli jelentőségű esemény. Így befolyásolni nem lehetett, ám a véletlen valószínűségét statisztikailag kizártnak lehet tekinteni. Hogy ez hogyan lehetséges? Ehhez először meg kell ismernünk a GCP működését.

Véletlenszámok a jövőből

Fontos megérteni, hogy a Project nem a jövőbe látást célozta meg amikor elindult; az csupán egy véletlen felfedezés, hogy erre is képes lehet.

A terv eredeti célja semmi más nem volt, mint hogy a “tökéletes” véletlenszámok statisztikai eloszlását nyomon kövessék szerte a világon, a fehér zajban előforduló esetleges fluktuációk vizsgálata céljából. Ez olyan, mintha bekapcsolnánk a televíziót egy valóban üres csatornára hangolva, és a rendszertelenül villódzó fekete-fehér pontok eloszlásában keresnénk rendszert. Persze valóban üres csatorna a gyakorlatban nincs; ha villámok, a mosógép szikrái vagy más zajok nem is, a Világegyetem háttérsugárzása akkor is jelen lennének benne. Így ez nem jó a vizsgálat szempontjából; ennél “véletlenebb” véletlenre van szükség.

“Tökéletes véletlen számnak” azt tekintjük, amikor egy szám, vagy számok sorozata elvben semmilyen ismert módon nem következtethető ki előre; nem kapcsolódik emberi tényezőhöz, környezeti hatásokhoz, sem más fizikai/kémiai/biológiai folyamatokhoz. Ha feldobunk egy érmét, annak eredménye nem “igazi véletlen”, hogy miként esik le, nagyon bonyolult módon, de kiszámítható lenne a hajítás szögéből, a kezdeti perdületből, a légellenállásból és a sebességből – tehát ez nem “véletlen” szám. Igazi véletlen jelenlegi ismereteink szerint kizárólag kvantummechanikai módon képezhető.
A Heisenberg-féle határozatlansági elv

Ez a tudományos törvényszerűség, amelynek eredeti jelentése többféleképpen értelmezhető, ám gyakorlati végeredményében egyetértenek a kutatók – egy kvantummechanikai szintű részecske tulajdonságait nem lehet egy adott határértéknél pontosabban megmérni, mivel maga a mérés megváltoztatja a részecske állapotát, méghozzá előre ki nem számítható módon. Ezért a kvantummechanikai jelenségek mérése által okozott “zajt” valódi véletlennek, igazi “fehér” zajnak tekinthetjük.

A GCP project pontosan ezt használja fel. A hálózat világszerte elszórtan elhelyezett, kvantummechanikai fehér zajt keltő egységek kimenetét gyűjti össze, és elemzi azok összefüggéseit. Az egységeket Véletlen Esemény-Generátoroknak (Random Event Generator) hívják, és a nap 24 órájában, a hét minden napján, az év 365 napján másodpercenként nem kevesebb, mint 200 db (0 és 1 közötti) véletlenszámot állítanak elő, és küldenek vissza Princeton-ba; mintha másodpercenként 200-szor feldobnánk egy érmét, és az eredményt (fej vagy írás) 1 biten ábrázolnánk. Elméletileg nagy átlagban mindig, tökéletesen egyenletes véletlenszám-eloszlást kellene, hogy kapjunk, és ha nem – akkor valami nagyon különös dolog történik világunkban.

Nem várt eredmények

Egy ideig úgy tűnt, a tökéletes véletlen számok tökéletesen egyenlő eloszlásúak. Bár néha előfordultak statisztikai anomáliák (pl. néhány százalékkal több 1-es érkezett, mint 0, ill. fordítva), de ezek normál fluktuációnak tekinthetőek. Az igazi meglepetés 1997-ben következett be, a Wales-i hercegnő, Lady Diana halálakor. A görbe hirtelen megugrott, a véletlenszámok nem tűntek véletlennek többé. Ahogy a hírek érkeztek, Európa és a Nyugati civilizációk nagy része gyászba borult, a kvantummechanika mintha megbolondult volna. A görbék jó ideig eltolódtak a véletlenből a rendezettség felé; erre semmilyen ismert magyarázat nincsen máig sem.

Mivel az 1997 nyarán keletkezett véletlenszámok láthatóan a világban élő emberek reakciója, érzelmi állapota szerint fluktuálódott, szárnyra kapott az a valóban kissé megdöbbentő feltételezés, hogy a véletlenszámok valahogy kapcsolódnak a kollektív tudatalattihoz. Azóta az elosztott véletlenszám-fluktuációs kutatást Globális Tudatalatti vagy Globális Öntudat Project-nek hívják, ami számtalan társadalmi, fizikai és matematikai kutatásokkal foglalkozó tudósnak okozott komoly fejtörést.

2001. szeptember 11. / 2004. decemberi cunami

Ennél is nagyobb meglepetést okozott 2001. szeptember 11-e, a Világkereskedelmi Központ ikertornyai ellen történt terrorista-támadás. Azon már nem is csodálkoztak a project vezetői, hogy elképesztő módon megváltozott a véletlenszámok eloszlása, ahogy a hír terjedt a világon, és ahogy az emberek kezdték megérteni, átérezni a tragédia nagyságát, és az egész emberiségre gyakorolt hatását.

Ami megdöbbentette a Princeton egyetem kutatóit, hogy az első, szignifikáns csúcs (amely a véletlenszámok anomáliáit jelzi) már a támadás előtt 4 órával bekövetkezett. Ha elhisszük, hogy a kvmantummechanikai véletlenszámok valóban a globális, kollektív tudatalattinkkal függenek össze valahogyan, akkor is megdöbbentő az eredmény. 2 lehetőség van –

1) Emberek egy igen széles csoportja már 4 órával az esemény előtt tudott annak várható bekövetkeztéről
2) Konkrétan nem egy adott csoport, hanem mindenki előre tudta, hogy valami elképesztő fog történni, csak éppen azt nem, hogy mi.

Mindkét lehetőség rémisztő; az egyik elképesztő és hihetetlen összeesküvés-elméletek végtelen sorát indíthatja el (amiből nem kevés van egyébként sem), a másik pedig az, hogy kollektív tudatalattink valóban a “jövőbe lát”.  A 2004-es ázsiai cunami 24 órával előre jelzése ez utóbbi lehetőséget támasztja alá; hacsak nem jelenik meg egy még ennél is hihetetlenebb összeesküvés-elmélet, amely szerint arról is előre tudtak egyesek, hacsak nem ők okozták.

Néhány fontos forrás, interjúk, vonatkozó angol nyelvű oldalak

A Project hivatalos honlapja (Princeton egyetem) 
Egy populáris TV-riport a témáról (YouTube) 
Wikipédia vonatkozó cikkje 
Egy független vizsgálat 
Még egy sajtómegjelenés 

Természetesen ez csak ízelítő, ennél jóval több forrást találhat az, aki még ennél is mélyebben érdeklődik a téma iránt.

Végkövetkeztetés

Jelen cikk írója nem azt állítja, hogy klasszikus értelemben létezik a jövőbe látás, hanem azt, hogy – több száz (szinte valamennyi, interneten elérhető) cikk és publikáció részletes tanulmányozása után legalábbis komolyan feltételezhető, hogy tényleg van valamilyen információ-áramlás a téridő jövőbeli, ill. múltbéli pontjai között.  Ez az információ-áramlás látszólag úgy valósul meg, hogy elkerüli az időparadoxokonat, és nem sérül semmilyen logikai, matematikai vagy fizikai alapelv.

Forrás:Időkép

Az intuíció ösvénye

Parapszichológia

Nem tudjuk, hogy tudjuk, majd egy pillanat alatt megtudjuk – ez az intuíció, mely születésekor még bizonyítatlan bizonyosság, és csak később igazolódik: amikor sikerül megmenekülni egy katasztrófától, amikor megvilágosodik a relativitás természete, s amikor a fehér legyőzi a feketét a sakktáblán – a furfangos felügyelő pedig megnevezi a tettest, akire senki nem gyanakodott.

„Még az is lehet, hogy Ön nem tudja, mit látott vagy hallott. Ön csak az eredménynek van tudatában. Úgy is fel lehet fogni, hogy Ön nem tudja, mit tud. Ha tetszik, ezt intuíciónak is nevezhetjük”, mondja Hercule Poirot a Gyilkosság a vacsorán egyik hősnőjének, akinek megérzései különösen találóaknak bizonyultak. Ahogy Agatha Christie-é is, mikor az intuíció olyan meghatározását adja a felügyelő szájába, amellyel számos mai tudós is egyetértene.

Az intuíció ugyanis igen gyakran ered észre nem vett érzékelésekből, amelyek nem érik el tudatküszöbünket. Ezek az információk ott cirkulálnak agyunk áramköreiben, mint egy puzzle darabjai, majd odabent egyszerre összeáll a kép: mi már csak erre eszmélünk.

A neurális kirakós játékról mit sem tudva úgy tűnhet, felismerésünk a semmiből támadt zseniális ötlet, vagy égből kapott ajándék. Ha pedig a magasabb világok sugallata, miért is korlátozná tér és idő? Miért ne láthatna távolba vagy a jövőbe?

A jósok és tisztánlátók egyelőre nem nyertek igazolást a tudománytól. Ettől még lehetnek köztük valóban intuitívak, akik kiválóan következtetnek akár arc, mimika, mozgás, hanghordozás alapján a karakterre, abból pedig a sorsra. Látogatóik ledöbbennek, mondván: olyan, mintha mindig is ismert volna engem. S elhiszik, hogy mindezt a tarot kártya vagy a bolygók állása árulta el a jósnak.

Sőt, legtöbbször maga a jós is így véli. Ő valóban lapokat vagy csillagokat lát. Elméjének öntudatlan mélységeiben ugyanakkor egészen más információkat dolgoz fel: amelyek a klienstől érkeznek. Miközben a kártyákat rakja ki és ellazul, tudat alatt már nagyban zajlik ama másik kirakós is. A friss benyomások keresik megfelelőiket a múlt gazdag kartotékaiban.

Az intuitív jósok jóval több embert ismernek jóval mélyebben, mint mások. Míg a legtöbben néhány dimenzió mentén jellemzik a többieket, amilyen az extraverzió, kedvesség, megbízhatóság, intelligencia, ők ezeken felül mintázatokat vesznek észre. A horoszkóp például azért működhet esetükben, mert 12 jegyével, 12 házával és 10 planétájával van olyan bonyolult, hogy mindent kivetítsenek belé, amit tudattalanul a személyiségről leolvasnak.

A Rorschach- vagy Szondi-teszt értékelése statisztikákon alapul ugyan, de valószínű, hogy a gyakorló pszichológusok ezekhez is hozzáadják a maguk intuícióját. Amikor egy sima modorú páciens jelenlétében különös belső nyugtalanság fogja el őket, ennek oka nem az, hogy az illető kardfogú tigrist lát egy ártalmatlan tintapacában – sokan látnak hasonszőrű vadállatokat. Hanem egy türelmetlen kézmozdulat, egy szemvillanás és hasonló jelzések, melyek a szakértő agyában az elülső cingulum nevű területet aktiválják. Ennek üzenete pedig a tudat felé: vészhelyzet.

Hogyan születik az intuíció?

A kutatók szűnni nem akaró kíváncsiságának tárgya Einstein agya, amely azonban már soha nem fogja elárulni, mi zajlott benne, amikor ráébredt a relativitáselméletre. A nagy felismerések olyanok, mintha a semmiből érkeznének, s csak úgy előugranának a fejünkből, mondja John Kounios agykutató (Drexel Egyetem, Philadelphia), aki görög származásához híven a heuréka-élménynek eredt nyomába, mely elnevezés Arkhimédész legendás felkiáltásából ered.

Kounios nem kreatív tudósokat vizsgál, hanem átlagembereket, mondván, mindnyájunknál előfordulnak intuitív pillanatok. Például amikor megfejtünk olyan feladványokat, amelyekben három szót kapunk, és meg kell találnunk azt a negyediket, amely mindháromhoz hozzáillesztve értelmes kifejezést ad.

John KouniosKounios kísérleti alanyai EEG-sapkában ülve töprengenek ezen, miközben a tudós nyomon követi agyuk elektromos aktivitását. Amelynek alapján döbbenetes pontossággal megjósolható, mikor jut valaki megoldásra! Ezt megelőzően ugyanis az agy hátsó részén, az elsődleges látókéregben a hullámok rejtélyesen lelassulnak. Olyan ez, mint egy mentális szemlehunyás, amikor az agy röpke időre megszakítja a külső információk beáramlását. Sokan ilyenkor valóban becsukják szemüket, vagy a semmibe révednek.

Maga a megoldás bevillanása egészen másfajta, felgyorsult aktivitással, ún. gamma-hullámok keletkezésével jár, méghozzá a jobb halánték mögötti agyterületen. E tekervény idegsejtjei különösen hosszú nyúlványokkal rendelkeznek, maguktól és egymástól is igen távoli más sejtekkel létesítve kapcsolatot. Amikor olyasmin töprengünk, mi köthet össze látszólag független fogalmakat, valójában a jobb halántéklebeny válaszát várjuk. S amikor ez aktiválódik, olyan, mintha felkapcsolódnának elménk lámpásai.

A kutató kíváncsi az egyéni eltérésekre is. Kik azok, akik inkább végigpróbálják a logikus megoldásokat, és kik azok, akiknél a jó válasz mintha előzmény nélkül bukkanna elő? Kiderül, hogy ez utóbbi, intuitív problémamegoldók jellegzetes agyi aktivitása arra utal: ők szélesebbre tárják figyelmi kapuikat, mint a racionálisak. Tudattalanul több ingert vesznek fel a külvilágból, s agyuk szívesen játszik ezekkel, amiből számos szokatlan társítás támad.

Kívülről szétszórtak, belül szenvedélyesen kíváncsiak; a társadalmi szabályokkal szemben renitensek, az univerzum törvényeit viszont állhatatosan kutatják, vagy találmányaikkal teremtenek új korszakokat. Newton, Edison, Einstein és társaik különcségeik miatt nem ritkán kapnak utólagos autizmus diagnózist. Míg azonban az autisták könnyen elmerülnek a lényegtelen részletekben, az intuitív felfedezők egyik legfőbb erénye a lényegérzékenység. Einstein a világegyetemben ható elementáris törvények felfedezéséről pedig azt vallotta, hogy erre nincs logikai módszer, csak az intuíció, amelyet a látszat mögötti rend érzése segít.

Az intuíció intuíciója

Ha olyan probléma foglalkoztat, amely újszerű megoldásra vár, akkor rá kell futtatnunk elménket az intuíció ösvényére. Ennek különössége, hogy egészen a végéig semmi nem utal magára az intuícióra. Látszólag teljesen racionális gondolatok köröznek fejünkben, de egy tudatosan várt pont körül: ez a még ismeretlen intuíció.

Hogy közelítsünk felé, ahhoz fokozatosan el kell távolodnunk megszokott gondolatainktól. Vessünk fel minél több lehetőséget, olyanokat is, amelyek elsőre abszurdnak, nevetségesnek vagy elfogadhatatlannak tűnnek. A lehetőségek birodalmában egyre inkább az intuíció vezet bennünket, az intuíció, amely még nincsen jelen, azaz az intuíció intuíciója.

De milyen formában érkezik maga a felismerés? Ez teljesen egyéni lehet. A leggyakoribbak talán a képek, melyek belső látásunk előtt kirajzolódnak. Számos matematikai zseni, írja Stanislas Dehaene kognitív idegtudós (Collège de France), képes a matematikai viszonyok közvetlen észlelésére.

Olyan evidensen látják ezeket, mint bármelyikünk a számegyenesen azt, hogy 85 kisebb 100-nál. Megvilágosodásnak nevezett pillanataikban a matematikusok nem érvelnek akaratlagosan, nem gondolkodnak szavakban és nem végeznek hosszú, formális számításokat. A matematikai igazság egyszer csak megjelenik számukra. Később persze, hogy igazolják intuícióikat, órákig tartó munkára van szükség a bizonyításhoz.

Az intuíció tehát nem a megfeszített gondolkodás folyamán támad, hanem azt követően, rendszerint akkor, amikor a tudós mással foglalkozik, például egy fürdőben relaxál, mint a legenda szerint Arkhimédész. Gyakori az is, hogy a heuréka-élmény ébredéskor érkezik, vagy netán egy álom álarcában.

Elias Howe, a varrógép feltalálója 1884-ben már az egész szerkezetet megalkotta fejében, de akármennyit töprengett, csak nem sikerült rájönnie, milyen legyen a tű foka. Mígnem éjjel rémálmot látott: egy kőkorszaki törzs ejtette foglyul. A vademberek megkötözték, körültáncolták, lándzsáikkal fenyegetve őt. Épp arra gondolt, hogy ha meghal, nem fejezi be találmányát, amikor felnézett, s a szúrásra emelt dárdák hegyén szem formájú lyukakra lett figyelmes. Ébredés után jött rá, hogy ez a megoldás problémájára: a varrógépen a fonalat vezető lyukat a géptű hegyénél kell elhelyezni.

Életmentő intuíció

Dienes Zoltánnak, a 20. század egyik legintuitívebb matematikusának talán legnagyobb sejtése az volt, mi az, amiért a diákok többsége utálja a matematikát: mert nem érti annak olyan alapfogalmait, mint a helyi érték. Dienes játékok sorát találta ki, amelyek segítségével átlagos gyerekek is a matematikai viszonyok közvetlen és intuitív szemléletére tehetnek szert.

Dienes Zoltán

Az általa alkotott eszközök többségét inkább ismerik a világ különböző pontjain, mint nálunk. Talán mert Dienes korán kikerült Angliába, híres matematikus apjával, Dienes Pállal. Majd módszerével bejárta Amerikát, Olaszországot és Ausztráliát. Életének egyik emlékezetes története angliai korszakához kötődik. Feleségével a Côte d’Azure citromfesztiváljairól híres városában, Mentonban nyaralt, innen készült eleget tenni egy meghívásnak a Torinói Egyetemre. Mivel menjen? Kézenfekvő volt, hogy busszal. A vonatozás, többszöri átszállással, cseppet sem volt vonzó.

Induláskor azonban felesége váratlanul és igen határozottan tiltakozni kezdett: Ne menj busszal, mert azok karamboloznak! A professzor elhessegette: mit foglalkozik ilyen rémképekkel ebben a földi paradicsomban? Hiszen ezrével utaznak busszal a hegyeken át, és sehol egy baleset. – Felesége azonban nem tágított, és mivel éppen várandós volt, kíméletből Dienes a vonatot választotta. Az egyetemen megtartotta nagy sikerű előadását.

Másnap, mikor indult visszafelé, vett egy lapot. Mindjárt az első oldalon szerepelt a hír egy szörnyű karambolról: pontosan az a busz, amellyel jönni készült, a szakadékba zuhant és az utasok meghaltak. A professzor azt mondta: megszégyenített emberként érkeztem haza. A tudósi intuíció saját életfontosságú döntésében nem működött – a nevezetes női intuíciónak kellett azt kisegítenie.

Mítosz a női megérzés?

Sokat hallott sztereotip fordulat: hallgatok a női megérzésemre. S a legtöbben elfogadjuk, hogy létezik e speciális képesség, talán a férfi racionalitás kiegészítéseként. A kutatások egy ideig mindezt szépen igazolják: a nők rendre jobbaknak bizonyulnak mások szándékainak leolvasásában. Elvárt eredmények, ezért nem sok szó esik a témáról. Egészen addig, amíg Richard Wiseman pszichológus(Hertfordshire Egyetem) súlyos csapást nem mér a női megérzés legendájára.

Wiseman 2005-ös online kutatásában 15 000-nél is többen töltöttek ki kérdőívet arról, mennyire támaszkodnak intuícióikra. Ezután 10 fényképpár jelent meg a képernyőn, természetesen és mesterkélten mosolygó személyekről, s mindegyiknél ki kellett találni, melyikük őszinte, melyikük nem. A nők 71, a férfiak 72%-ban találták el.

Még érdekesebb, hogy a férfiak 76%-a látott át a nők hamis mosolyán, a nőknek viszont csak 67%-a ismerte fel ugyanezt férfiaknál. Ez már szignifikáns eltérés, főként ahhoz képest, hogy a nők 77%-a tartotta nagyon jónak saját megérzéseit, míg a férfiaknak csupán 58%-a.

Miért ilyen elbizakodottak a nők? Talán mert intuitív identitásuk nap mint nap támogatást kap olyan, főként nőkhöz címzett könyvekből, cikkekből, programokból, melyek az intuíció varázsszavával igyekeznek hatást elérni. Nem kis sikerrel.

Intuitív szakácskönyvek és diétás tanácsadók jelennek meg, mint az Intuitive cooking, az Intuitive eating. Az Intuitív gyógyító – hozzáférés az Ön belső orvosához című, értékesítési rekordokat elért írásból megtudhatjuk: hogyan kerüljük el intuitíve a betegségeket. A megérzések e komolyan vétele nem más, mint a női irodalom pop-pszichológiájának, a pszichoanalízisnek és a jungi pszichológiának az egzotikus házassága.

Az intuíciót, főként a nem verbális jelzések felfogását a nőknél elsősorban az anyaság erősítheti. Másodsorban az is, hogy évezredes alárendeltségükben rá voltak utalva a feljebbvalók mögöttes szándékainak kifürkészésére, hisz leginkább így tudtak rajtuk fogást találni és rájuk befolyást gyakorolni.

Az elvárható női fölény azonban a hazugság felismerése terén sem meggyőző. Amikor különféle embercsoportokat vizsgáltak, hogy mimika és viselkedés alapján mennyire képesek kiszűrni a hazugságot, nem a nők voltak a legjobbak, hanem a CIA ügynökei.

Aki valóban utoléri a hazug embert

Az emberek, beleértve pszichiátereket és rendőröket, a véletlen szintnél alig jobban ismerik fel a hazugságot. Ennek oka Claudine Biland pszichológus, A hazugság pszichológiája című könyv szerzője szerint, hogy legtöbben jobban hazudnak, mint amennyire leleplezik mások hazugságát. A közhiedelemmel szemben csak az ügyetlenül hazudók sütik le a szemüket vagy hebegnek.

A Lie to me sorozat főhőse ezért szinte látnoknak tűnik a tekintetben, hogy minden hazugságon átlát. Persze ő kitalált személy. De mégsem egészen. Modellje Paul Ekman, a Kaliforniai Orvosi Egyetem nevezetes pszichológiaprofesszora.

Ekman egész pályáját arcok tanulmányozásával töltötte. Még majmok arckifejezéseit is feljegyezte, másodpercről másodpercre, és hogy milyen viselkedés követte őket: lopás a másik állattól? Támadás? Vagy barátkozás? Később hasonló módszerrel kezdett kísérletezni a hazugság felismerésére.

Paul Ekman

Hogy a másodperc törtrészéig a hazudó emberek arcán is átfutnak a háttérben munkáló, valódi érzelmek, azt Ekman egy öngyilkossági kísérlet kapcsán kórházba került nőnél fedezte fel. A páciens, ahogy később bevallotta, eltökélte magát az újabb öngyilkosságra, de ehhez haza kellett volna jutnia.

Hogy elengedjék, meg kellett játszania orvosa előtt, hogy igazán jól van, és családja körébe vágyik. Ekman sokáig nézegette a beszélgetésről készült felvételt. Sokszoros lassításban vette csak észre, hogy a jókedvet tettető arcon, csupán egy másodperc törtrészéig, átfutott a mély bánat kifejezése.

E mikromimikákon kívül többnyire semmi nem árulkodik a hazugságról, ezek azonban oly röpkék, hogy alig lehet észlelni őket. Ekman viszont szorgalmasan fejlesztette képességét: lassított felvételekről próbálta eldönteni, az illető őszinte-e vagy hazudik. Ha nem sikerült, addig elemezte a mimikákat, amíg rájött, mit kellett volna észrevennie. Lassan állt rá agya arra, hogy automatikusan figyelje a mikromimikát és ne hagyja, hogy az irreleváns beszéd és testbeszéd elterelje. Ezt hívják információn alapuló intuíciónak, amely mivel a reflex gyorsaságát egyesíti a gondos elemzés előnyeivel, a lehető legbiztosabb.

Házassági teszt

Boldog házasságra vágyunk? Bízzunk az intuícióban. A Florida Állami Egyetem James K. McNulty professzor vezette csoportja szerint a nem teljesen tudatosult belső meggyőződés szinte már kezdettől a lehető legtalálóbban jósolja meg egy kapcsolat jövőjét.

A kutatók 135, a házasság első fél évében járó párt kérdeztek házastársi elégedettségükről, és mind azt mondták, remekül érzik magukat a kapcsolatban. Majd teszt következett: egy képernyőn 0,3 másodpercre felvillant a házastárs fényképe, majd hol egy pozitív, hol egy negatív jelző: nagyszerű, csodálatos, illetve: félelmetes, szörnyű.

Az alanyoknak a lehető leggyorsabban kellett eldönteni egy billentyű lenyomásával, hogy a jelző pozitív vagy negatív volt-e. Mire jó ez? Feltárja be nem vallott gondolatainkat! Ha ezek pozitívak, akkor a hitves képmásának láttán a pozitív jelzőre jóval gyorsabban, a negatívra lassabban reagálunk.

Tudat alatti ellenérzéseinket árulja el viszont, ha a pozitív fogalom észlelése késlekedik, a negatív viszont azonnal eszünkbe jut.

A párokat 4 éven keresztül követték nyomon, s ekkorra kiderült: a házasság kezdeti, tudatos értékelése nemigen számított, annál többet az ösztönös reakciók tesztje! Ha már az első fél évben negatív emóciók jelentkeztek, a felek később jóval gyakrabban adtak hangot elégedetlenségüknek, sőt néhányan el is váltak. McNulty professzor javaslata: ha intuíciónk azt sugallja, hogy valami nincs rendben, ne vegyük félvállról!

Szerző: Jakabffy Éva 

forrás: tudomany.blog.hu

Dr. Egely György – “Azt kutatnak csak, amit a hatalom enged”

Parapszichológia

Dr. Egely György mérnök, parakutató évek óta saját bőrén tapasztalja azokat a – politika és tudomány összefonódásából eredő – hatásokat, melyek kutatói pályáján sokszor legyőzhetetlen akadályokat jelentenek.

-Sosem volt szokás sem a természettudományban, sem a társadalomtudományban a nyitott kutatói érdeklődés. Ha végignézzük a természettudományos kutatás történetét, akkor azt látni, hogy minden igazi új lépésnél tisztességesen meghurcolták, kiátkozták és bolondnak nézték azt az embert, aki ezekkel foglalkozott.

Annak idején Galvanit – akiről a galvánelemet elnevezték – teljesen hülyének nézték békacomb kísérlete miatt. Számos kitalált történet, mint például a Titkok, látomások sorozatának példái alkalmasak arra, hogy lejárassák az UFO- és parakutatókat.

Ekkora nagyságban, így eltúlozva sohasem valósulnak meg para- vagy UFO-jelenségek, ez így tudománytalan. Ennek megjelenítésével még mélyebbre viszik azt a fajta hitet, hogy lám, ilyet mesterségesen is elő lehet állítani, tehát akkor valószínűleg a többi is szélhámosság, mint például az X-akták című filmsorozat alapelemei.

A tudomány rendkívül konzervatív. Előrehaladni, tanszéken dolgozni, kutatási pénzt kapni csak az általánosan elfogadott témákra lehet. Új, eretnek témára teljesen kizárt pénzt kapni, és még akkor sem lehetséges, ha hamar megtérülne a befektetett összeg.

Annak idején Pasteur és Koch kísérleteit sem támogatták, pedig azok gyorsan megtérültek. Fleming, aki a penicillint fedezte fel, szintén nem kapott támogatást, pedig az egész emberiség érdeke volt, hogy mielőbb hasznosíthassák felfedezését. Tíz évig a kutya nem törődött vele.

Neumann János, ma elismert ember, annak idején elsőként jósolta meg a lézer megalkotását. Vele sem törődött senki, nem segítették munkáját. A kutatás mai szervezése, struktúrája tökéletesen alkalmatlan az igazán új eredmények elérésére, mert kifejezetten a nyájat egyben tartani próbálja, és arra biztatja a kutatókat, hogy a Nagykörúton sétálva tegyenek meg új földrajzi felfedezéseket, és nehogy elmenjenek az ember nem lakta vidékre, mert ott még netán valami újat lehet találni.

Azt gondolnánk, hogy az AIDS-kutatás, ami nagyon fontos az emberiség jövője szempontjából, kivétel ez alól. Nem. A vírus felfedezése után az első tízezer áldozatig legyintettek, és csak utána kezdődött meg az intenzívebb kutatás.

Sajnos a továbbiakban is van egy lassító tényező, mivel az AIDS minden problémára megoldást hozó egyetlen gyógyszerének megjelenése üzleti szempontból előnytelen tényező lenne az eddigi készítményeket forgalmazó gyógyszergyárak számára.  Az emberiség tömegeinek alapvető érdekeit a tudományban a hierarchikus beidegződés miatt nemigen szokták elfogadni, figyelembe venni.

A jelenség okának elsősorban a hatalmi és csoportérdekeket tartom.

Ezen keresztül vannak megfélemlítve az egyes kutatók, akik okkal félhetnek karrierjük derékba törésétől, állásvesztéstől. Emiatt nem nyúlnak bele a kellemetlen témákba.

Jól lehet látni, hogy a természettudományban bizonyos területek tabunak számítanak. Ilyen például a hidegfúzió, illetve a szabadenergia kutatása, mely az emberiség nagy érdeke lenne, de mindez egy évi háromszáztrillió dollár értékű üzlettel áll szemben.

Ilyen értékű energiát adnak el jelenleg a Földön egy év alatt. Ha megoldódna a hidegfúzió vagy a szabadenergia kinyerése, sokkal olcsóbban válna lehetségessé, mint a mai energiaárak, lecsökkenne a hagyományos energia értékesítéséből származó haszon. Ne higgye a tisztelt olvasó, hogy a tudósok önzetlenül és kifejezetten a polgárok érdekeit szem előtt tartva dolgoznak.

Azt kutatnak csak, amit a hatalom enged.

A szabad országokban is csak azt csinálnak, amit szabad. Az egész világon, de Magyarországon különösen áll, hogy a politika és a tudomány vezető régiója görcsösen összefonódik, kölcsönösen függ egymástól, s ez így nagyon jó hatásfokkal képes meggátolni az új, szokatlan témájú felfedezések karrierjét.

Sajnos még az igazán nagy kényszerhelyzeteknél, mint pl. a rákkutatás, illetve az energetika területein sincs jelentős változás a hozzáállásban. Egy űrből jövő támadás ellenlépésével is elkésnének a földiek a hierarchia csapdái miatt, mivel csak akkor hinnék el ennek lehetőségét, amikor már itt vannak az idegenek, amikor már nem lehetne tenni semmit.

A kapitalizmus rothadásának reklámja a múlt rendszerben az utolsó pillanatig tartotta magát, csak az utolsó félévben, amikor már itt volt a nyakunkon, akkor változtatták meg a hatalmi tényezők véleményüket, s fogadták el a többpártrendszer lehetőségét.

Igaz a feltételezés, hogy az ember csak kényszerhelyzetben képes optimálisan vagy ahhoz közel állóan működni, cselekedni. Az egyik volt izraeli külügyminiszter mondta egy alkalommal: Az ember rendkívül racionálisan tud gondolkozni akkor, ha már minden más lehetőséget kimerített. Ugyan az álmok világába tartozik, de

a megoldás az lehetne, ha a tudományos és politikai élet vezetői egójukat háttérbe szorítva tennék dolgukat a közösségekért.

8 elképesztő dolog, melyet gyerekek meséltek, a korábbi életükből merítve

Parapszichológia

Sok gyermek bölcsebbnek tűnik a koránál, mintha idősebb lenne a lelke. Ám néhányuk valóban mond olyanokat, amelyek miatt úgy tűnik, a korábbi életéből meríti ezeket az emlékeket.

A szülők sokszor osztanak meg történeteket a gyermekükről, és sokuk mondja azt, hogy a gyerekeik egy tragikus halál utáni boldogabb életről ejtettek szót.

1. „Amikor a fiam 3 éves volt, azt mondta, nagyon szereti az új apukáját, nagyon helyesnek találja. Azonban az egyetlen apuka maga a férjem volt. Megkérdeztem: miért mondod ezt? Azt felelte, a régi apukám néha értem jön. Ő hátba szúrt engem, és én meghaltam. De én nagyon szeretem az új apukámat, és tudom, hogy ő soha nem tenne velem ilyet.”

2. „A feleségem és én egyszer kiselőadást tartottunk a 2,5 éves lányomnak, arról, hogy mennyire fontos a saját kis környezetének tisztán tartása. Mire ő lazán annyit felelt: „ó, ne aggódjatok, oda úgysem tud bejutni senki. Egyik éjjel már megpróbált valaki bejutni. Rugdosták az ajtót, de én keményen küzdöttem, amíg meg nem haltam. Meghaltam, ugyan, de most itt vagyok.” Úgy mondta mindezt, mintha semmiség lenne az egész.”

3. „Mielőtt megszülettem, volt egy nővérem, igaz? Ő és a másik édesanyám ma már igazán idősek lennének. Ők sajnos bent ragadtak egy autóbaleset során kialakult tűzben, de én biztos nem menekültem volna meg!” – Talán 5 vagy 6 éves lehetett, amikor a semmiből előrukkolt ezzel.

A kép illusztráció

4. „Amikor a kishúgom fiatalabb volt, gyakran járkált a ház körül egy nagypapáról készült képpel, és sírt. Azt mondogatta: „hiányzol, Harvey.” Nos, Harvey még azelőtt meghalt, hogy én megszülettem volna, tehát a kishúgom nem ismerhette. Hasonlóan, más gyakori esetekhez, anyukám szerint olyasmiket mond a kishúgom, mint amiket a dédnagymamám, Lucy mondana.”

5. „Amikor a kishúgom első ízben megszólalt, néhány igazán zavaró dolgot mondogatott. Azt mondogatta nekünk, hogy az ő előző családja rossz dolgokat tett vele, és sokat sírt emiatt, aztán végül az édesapja megégette őt, így rátalálhatott az új családjára, azaz ránk. Kb. 2-4 éves kora között mesélte ezeket a dolgokat, és sehol máshol ilyeneket nem hallhatott, emiatt a családunk mindig is úgy hitte, ezek egy előző élet emlékképei.”

6. „2 és 6 éves kora között a fiam állandóan ugyanazt a történetet mesélte el nekünk, pontosabban, hogy hogyan is lettem én az édesanyja. Valami olyasmit mondott, hogy egy öltönyös férfi egy megfelelő anyát keresett, aki segít az ő lelki küldetését véghezvinni. … Mi nem beszéltünk neki spirituális témákról… és nem is vallásos környezetben nevelkedett.

Úgy írta le az egészet, mint egy bevásárlást: egy fényes teremben sorakoztak, mint a babák, és őt választották ki. Az öltönyös férfi megkérdezte, hogy biztosan őt kérik-e, majd ezután a világra jött. A fiam már igen korán érdeklődni kezdett a második világháborús repülőgépek iránt. Be tudta azonosítani őket, az alkatrészeiket felismerte, és tudta, hol vetették be őket. Még mindig fogalmam sincs, honnan szerezte ezeket az információkat. Én orvostudománnyal foglalkozom, az apja pedig matematikus. Mindig „nagyapának” neveztük, mert nyugodt és megfontolt volt a viselkedése. Ez a gyermek valóban egy idős lélek.”

7. „A nővérem abban az évben született, amikor az apai nagyanyám meghalt. A nővérem, mikor már elég idős lett ahhoz, hogy beszéljen, többször azt mondta az apámnak: én vagyok az anyád.”

8. „Anyám szerint, amikor fiatalabb voltam, elmondtam neki, hogyan haltam meg egy tűzben. Ugyan erre már nem emlékszem, de a legnagyobb félelmem az, hogy leég a lakásom. Már egy aprócska nyílt láng is megrémít.”

forrás: noiportal.hu

5 dolog, amivel erősítheted a megérzéseidet

Parapszichológia

Egy sejtés, egy ráérzés vagy egyszerűen az, hogy hallgatunk az ösztöneinkre, néha a legjobb döntéseket eredményezi. De tényleg tisztában vagy vele, mi fán is terem az a bizonyos intuíció, és hogy mikor alapozhatsz rá? Intuíciós képességed fejlesztése jó egészséget, jó anyagi helyzetet, sőt még boldogságot is teremthet.

Valószínűleg beléd is nyilallt már olyasfajta előérzet, amikor a barátod/barátnőd bemutatta új ismerősét, hogy: „Nem akarom az ördögöt a falra festeni, de ennek az embernek a szeme sem áll jól”, vagy amikor lakást kerestél és az egyikbe belépve valami azt súgta, hogy: „Na, ezt pont nekem találták ki.” Gyakran olyan dolgokkal kapcsolatban hasít belénk a megvilágosodás, melyekben már vastagon benne élünk.

Persze azért csak lassan a testtel, emlékezz rá, hogy hányszor trafáltál mellé. Szóval honnan fogod tudni, hogy a józan ész diktál-e, vagy megint egy félrevezető vesszőparipa hagymázas délibábját üldözöd?

A válaszhoz tudnod kell, hogy az intuíció sohasem ésszerű vagy logikus, hanem egy kreatív, a képzelőerőre alapozott megismerési mód, a ráérzés képessége, melynek hátterében a korábbi életpályád során felgyülemlett és alkotó módon, szinte a tudatalattiddal kezelt tapasztalattenger áll.

1. Vezess intuíciós naplót

Szakértők szerint ez az egyik legjobb módja az intuícióra való képesség fejlesztésének. Írj le minden intuitív gondolatodat és ezzel kapcsolatos tapasztalataidat, majd a pontos idejét és helyét is, amikor a nagy felismerés beléd hasított. Például: „Épp a testvéremre gondoltam, akit már három hónapja nem láttam, amikor felhívott.” (Ezt persze a klasszikus közgondolkodás nem intuíciónak tekinti, hanem telepátiának.)

A naplóból visszanézheted, hogy egy adott tartalmú intuíciód mikor szokott rád törni. Például közvetlenül elalvás előtt stb. Pár hónapos jegyzetelést követően megállapíthatod, hogy dühös, ideges, időszakokban kelt sejtésed kevésbé igazolódnak, mint azok, melyek lelazult, nyugodt állapotodban kólintanak fejbe.

2. Az intuíció és a véletlen egybeesés

Elő megint a drága jó naplóval! Például ha a testvéred három hónap elteltével emeli fel a telefont, és éppen rá gondoltál, az lehet intuíció (vagy inkább megérzése annak, hogy aktívan készül rád). Persze szó sincs sem intuícióról, sem telepátiáról, ha egyébként is mindig a szülinapodon szokott telefonálni, és éppen aznap van a szülinapod.

Ilyenkor semmi más nem történt, mint hogy az egy alfa állapotában felállított ésszerű következtetésnek rágondolás szintjén ad hangot (anélkül, hogy a tudatos felszínen végiggondoltad volna, tudat alatt mégiscsak az történt, hogy eszedbe jutott: ma születésnapom van, régen hívott és ilyenkor szokott hívni, biztos mindjárt hív, és láss csodát, malacod van).

3. Beletemetkezés

Ugye, ismered azt az érzést, amikor teljesen beletemetkezel, belemerülsz egy lebilincselő könyvbe, filmbe, vagy igazán katartikus zenébe, esetleg a festegetésbe, vagy a víz alatti úszásba, melyek szinte teljesen kiemelnek a való világból, képzetes tájakra röpítve szellemedet. Na, ez az az állapot, amikor az intuitív meglátások, vagy az ún. agyi hullámok a leginkább megtalálnak.

Érdekes módon ezek a bizonyos felismerések akkor hasítanak belénk, amikor az agyunknak a racionális gondolkodásért, a logikáért felelős bal féltekéjét épp pihentetjük. Ilyenkor az erőltetett gondolkodás alól felszabadulva kis számítógépünkbe váratlanul bevillan a megoldás. A relaxáció, a meditáció hasonlóan jó gondolatébresztő.

4. Tárd ki a lelked kapuját

Nagyszerű ítélőképességgel rendelkezhetünk (és ezt megint írjuk agyunk bal féltekéjének a számlájára), de ha egy kicsit jobban megnyitjuk lelkünk kapuját, és fogadó készekké válunk saját intuíciónkra, akkor sokkal kreatívabb, ösztön vezérelt döntéseket lehetünk képesek meghozni.

5. Hangolódj rá a „jelekre”

Talán éppen azon töprengsz, hová is kellene jövőre tervezni a nyaralásodat, amikor hirtelen megüti a füledet, hogy valakik éppen Ibizáról beszélnek. Aztán meg egy úti filmet nézel a tévében, és láss csodát, pont Ibiza a téma. Olyan eset is előfordult, hogy a fogorvosnál vagy fodrásznál tettetett érdeklődéssel fellapozott és rojtosra olvasott magazinban leltél ugyanerre az úti célra. Na, ha ilyen van, akkor ezeket a „jeleket” vésd fel naplódba.

forrás: Füzesi Viki / noiportal.hu

Hogyan ismerd meg a felsőbb éned?

Mindannyian kapcsolatban állunk az Isteni Erővel. Ha a rendelkezésünkre álló képességek és teremtő hatalom egy kicsivel nagyobb részét használnánk, már úgy érezhetnénk, hogy csodatévők vagyunk.

A bennünk lévő felsőbb én fogalma messze meghaladja a tudatos elménk által felfoghatót. Ez az az erő, amiből a történelem nagy zsenijei és tanítói merítenek, és itt történnek a csodák az életünkben. A következő hét lépés segíthet abban, hogy kapcsolatba lépj a felsőbb éneddel.

Hit és elvárás: alakítsd át a világképed!

Első lépésként hidd el, hogy létezik a felsőbb éned, akivel/amivel kapcsolatba tudsz lépni. Ez után vedd magától értetődőnek, hogy ez a kommunikáció folyamatosan fejlődni fog, ahogy kitartóan dolgozol a belső fejlődéseden.

Enélkül a két dolog nélkül igen nehéz bármit is elérni az életben, legyen az szellemi vagy fizikai szinten. Az elvárás annyit jelent, hogy természetesnek vesszük, hogy valami megtörténik. Ha lemész a boltba tejfölért, nem reménykedsz benne, hogy majd egy pohár tejföllel jössz haza - talán, esetleg, hátha -, hanem tudod, hogy ez fog történni. Ugyanígy kell hozzáállni bármilyen feladathoz, célkitűzéshez az életben. A nem megfogható, szellemi dolgok esetében ez még fontosabb.

Alapvetően materialista szemléletben nő fel a legtöbb ember. Ez a világ teljesen figyelmen kívül hagyja, leértékeli a szellemi, spirituális világot, pedig az jócskán felette áll az anyaginak. Ha gyakrabban olvasol, hallgatsz olyan tanítóktól, akik a saját szellemi képességeid kibontakozására bíztatnak, és ebben segítenek, egy idő után természetes lesz számodra az egész.

Egyedüllét és meditáció

Különíts el magadnak időt arra, hogy időnként teljesen egyedül tudj lenni. Lehetőség szerint minden nap legalább fél órát, de bármi jobb, mint ami eddig volt. Ha teheted, találj egy csendes helyet, és ülj le. Ne csinálj semmit. Ne várj semmit az ücsörgéstől, ne legyen célod vele. Ez először valószínűleg nagyon kényelmetlen és furcsa lesz. Tarts ki. Időt kell adnod magadnak, hogy lenyugodj, áttérj egy másik síkra, és meghalld a belső hangod. Lehet, hogy ott helyben történik valami, de az is lehet, hogy a napi események során következik majd be. Egyszer csak hirtelen rádtör a megoldás, vagy egy ötlet valamivel kapcsolatban. Pont az hív fel, akire szükséged van. Pont olyat ajánlanak, amire vágysz.

Amikor ücsörögsz, egyetlen dologra törekedj: hogy kiűzd az állandó mentális párbeszédet a fejedből. Próbálj egyszerűen csendet teremteni, és ezzel lehetőséget adsz a felsőbb énednek, hogy megnyilatkozzon. Ha például a légzésedre figyelsz, az segíthet ebben, de bámulhatod egy gyertya lángját is, vagy képzelj el egy aranygömböt a napfonat csakrád körül, ami az egész lényed energiával tölti fel. Sokféle eszközt használhatsz, a lényeg, hogy simítsd ki a forgalmi dugót a fejedben.

Napló

Írd le az érzéseid, érzelmeid, álmaid és meglátásaid minden nap. Vezess naplót, lehetőleg csak magadnak, így nem befolyásol, ki mit gondolhat majd róla. A feljegyzések segítenek, hogy még közelebb kerülj az intuitív önmagadhoz. Felteszed a felsőbb énednek a kérdést, majd később, amikor válasz érkezik valamilyen formában, azt lejegyzeteled. Ha ezt rendszeresen teszed, és hiszel magadban, kivétel nélkül mindig meg fog érkezni a válasz. Onnan már csak azt kell eldönteni, mit is kezdj vele.

Belső párbeszéd

Kezdj beszélni a felsőbb énedhez. Próbáld ki a következő 40 napban, hogy minden egyes nap elmondod: "Tudom, hogy létezel, és szeretnélek jobban megismerni, és hallgatni rád. Kérlek, kezdj el beszélni hozzám, és vezess az életben." Ne aggódj, ha az elején ez teljesen egyirányú kommunikáció, elvégre évtizedekig nem is szóltatok egymáshoz. Beletelik egy kis időbe, mire beolajozódik a gépezet, de onnantól csodásan működik majd. Nyugodtan mesélj, kérdezz, és figyelj a válaszokra. Meg fognak érkezni.

Az élet leckéi

Tekints úgy az életre, mint valami titokzatos iskolára. Higgy abban, hogy az egész életed - események, helyzetek és az emberek - azért van úgy elrendezve, ahogy, hogy megtanítsa neked, amit itt és most tudnod kell. Kezeld mostantól úgy az életet, mintha afelé terelgetne, irányítgatna folyamatosan, ahol neked jó. Amikor valami történik az életedben, legyen az jó vagy rossz, kérdezd meg magadtól, mit tanultál belőle. Amint megtanulsz úgy tekinteni a saját életedre, mint egy színdarabra, aminek a főszereplője vagy, a felsőbb éned is egyre nyilvánvalóbban lesz jelen az életedben.

Álmok

Számíts rá, hogy a felsőbb éned néha az álmaidon keresztül beszél majd hozzád. Mielőtt elalszol, végezz némi nyújtást és lazítást, majd teljesen engedd el a tested. Tegyél fel egy kérdést a felsőbb énednek, és várj is rá választ. Amikor felébredsz, próbálj visszaemlékezni az álmodra, amennyire csak tudsz, és írd le a naplódba. Ha általában nem emlékszel az álmaidra, ehhez kell némi kitartás. Ha türelmes vagy, szépen elkezdenek majd beugrani az álmaid, és teljesen egyértelműnek fog tűnni, mi a válasz. Kitartás, próbálkozás.

A jelen tudatában

Koncentrálj egyre jobban a jelenre, a mostra. Amikor eszel, légy tudatában annak, hogy eszel. Érezd az ízeket, az étel rezgését, ahogy felveszi a tested a tápanyagokat. Amikor sétálsz, légy tudatában annak, hogy sétálsz. Érezd a tested mozgását, a szellőt, az illatokat, nézd meg a fákat, az embereket, a házakat. Bármit teszel, légy tudatában, hiszen az egyetlen valóságos pillanat mindig a mostani: az régi elmúlt, a jövőbeli pedig még nem jött el. Ezért is fontos megtisztítani az elméd az aggodalmaktól, a pótcselekvésektől, a rögzült sémáktól. Élj a jelenben, és teremts helyet a felsőbb énednek, hogy segíthessen a mindennapokban is.

És ne feledd a türelmet: időbe telik, míg megtanulod, rászoktatod magad, beélesíted az érzékeid, hogy újra kapcsolatba kerülj a felsőbb éneddel. Semmilyen próbálkozás nem hiábavaló, és mindig megvan az eredménye. Ne felejtsd el, hogy a felsőbb én mindig kapcsolatban akar lenni. Ő nem egy másik valaki, ő is te vagy, sőt, ott az igazi éned, a végtelen és mindenre képes szellem. Megéri újra felfedezni önmagad.

(forrás:ujvilagtudat.blogspot.hu)

Balogh Béla - Kapcsolatteremtés felsőbbrendű éneddel (meditáció) – videó

http://dszilvia.blogspot.hu/

Bejegyezte: Szilvia

Halálunk után, még 49 napig élünk !

Halálunk pillanatában, mikor lelkünk elhagyja a testünket, a legtöbb nem spirituális ember ekkor ébred rá, hogy valójában nem ő halt meg, Ő tovább él, csak a fizikai ruháját vetette le. Ekkor a léleknek lehetősége van még, itt maradni a földön, elbúcsúzhat a szeretteitől, megnézheti akár a temetését is.

Ekkor fogja megtudni igazából azt, hogy őt ki szerette és ki nem. Mármint nem a temetésen tudja meg, hanem halála utáni időszakban. Ekkor a lélek úgymond „szabadon” mászkálhat itt a földön, és szó szerint értsd olvashat a gondolataidban!

Ha egy társaságban vagy akár a gondolatodban az elhunytról gondolatok jelennek meg, beszéd téma lesz, akkor ő ott megjelenik, és próbálja a saját igazát a lélek elmondani. Pl: Én szerettelek téged mindig, még akkor is ha te nem úgy gondolod… vagy: én akkor azt az adott pillanatban nem úgy gondoltam mint Te, kérlek bocsáss meg nekem….stb.

De itt felsorolhatnék millió és millió példát. Szóval a lényeg az, hogy a lélek kap egy kis időt és még itt maradhat a földön, nem muszáj neki hazamenni a fényhazába.
Mennyi időt kap a lélek ?

49 napot ! Igen jól látod Negyvenkilenc napot! De ebből is az utolsó 7 nap már elég kritikus, ezért inkább azt mondják, hogy 42 napja van a léleknek, hogy hazatérjen a fénybe, mert ezután bezárul a kapu, és megszűnik a lehetősége a szabad távozásra”

 (forrás:http://diabetika.hu)

Láma Ole Nydahl - A Halál után

Láma Ole Nydahl - A Halál után

https://www.youtube.com/watch?v=IqeAa31MK6o

Bejegyezte: Szilvia 

Hétköznapi Mágiák: Lama Ole Nydahl

https://www.youtube.com/watch?v=mz_ez5fUszM

Nikola Tesla megálmodta a wifit és a mobiltelefont is

Nikola Tesla élete egy regény. Munkásságának középpontjában az elektromosság állt. Párizsban Puskás Tivadarral, a telefonközpont feltalálójával dolgozott együtt. Barátságot kötött Amerika egyik legünnepeltebb írójával, Mark Twainnel. Életre szóló haragosa lett Edisonnak – hozzá kell tenni, erre minden oka megvolt. 146 szabadalmat jegyeztetett be, több mint 700 találmánya volt. Nikola Tesla India ősi kultúrájához való kötődése is közismert. 

Nikola Tesla, szerb-amerikai tudós kétségtelenül a tudományos világ egyik legnagyobbja. Életrajza a tudományos győzelmek rendkívüli sorozata, amelyet kereskedelmi bukások követnek. Tesla 6 nyelven folyékonyan beszélt, köztük magyarul is. Híres volt fotografikus memóriájáról – vagyis amit egyszer elolvasott, nem felejtette el –, de különös fóbiáiról és tisztaságmániájáról is. 75 éve, január 7-én halt meg.

Nikola Tesla élete 

Nikola Tesla szerb lelkészi családban született, édesapja a fiát is papnak szánta. Egy betegség akadályozta ezt meg, így Nicola mérnöknek tanult. A nehéz évek után a budapesti Ganz-gyár technikusa, majd főmérnöke lett, a fejlesztések mellett megtervezte a hangszóró előfutárát.

Franciaországban Puskás Tivadarral került kapcsolatba, aki az Edison cég párizsi kirendeltségét vezette. 1884-ban Nicola már Amerikában dolgozott, Edisonnál kapott állást, aki csúnyán elbánt vele. Nem fizette ki munkáját, sőt kinevette: „Tesla, ön nem érti a mi amerikai humorunkat”. Edison később még akadályozta is, ahol tudta. Propaganda hadjáratot folytatott munkája ellen.

Edison sokkal sikeresebbé vált. Bár nem volt olyan magas szintű matematikai és elméleti tudása, mint Nicola Teslának, viszont zseniális üzleti érzékkel rendelkezett. Edison az egyenáramot tartotta jónak, Tesla a váltóáramot, s neki lett igaza. Egy rövid ideig Tesla segédmunkásként, napi 2 dollárért árkot ásott.

Végül Edison ellenfele, a vasúti légfék feltalálója, George Westinghouse segítségével valósíthatta meg álmát. Miután Westinghouse megvette tőle találmányainak szabadalmi jogait, újra vállalkozásba kezdett, és megnyithatta saját laboratóriumát is.

1893-ban Chicagóban ő oldotta meg a világkiállítás teljes kivilágítását. Itt ismerkedett meg Swami Vivekanandával, akinek segítségével bepillantást nyert a védikus tudományba. Pontosan használta a szanszkrit nyelvű fogalmakat:

„Minden érzékelhető anyag egy elsődleges anyagból származik, egy finom és felfoghatatlan létezésből, mely kitölti a teret és amit akásának vagy ragyogó éternek is neveznek, és amelyet az életet adó prána vagy kreatív erő befolyásol. Ezáltal jön életre végtelen ciklusban minden dolog és jelenség.” 
– Nikola Tesla, Az ember legnagyobb teljesítménye, 1907. 

Az egyik leghíresebb fotó Nicola Tesláról 1899-ből. 

Nikola Tesla találmányai 

A radar- és röntgenkészülék ötlete is először nála merül fel, mégsem az ő nevéhez kapcsolható. Tesla tervezte az első vízierőművet a Niagara vízesésnél. Ez hozta meg a váltakozó áram végső győzelmét. A világsajtó egyhangúan úgy dicsérte Teslát, mint egy hőst.

1891-ben feltalálta a később róla elnevezett tekercset, a rádiókban és tévékben ma is ezt használjuk. Hasonlóan, az ő háromfázisú elektromos rendszerét és indukciós motorját hasznosítja valamennyi ipari és háztartási eszköz. A transzformátor feltalálása pedig lehetővé tette az elektromos energia nagy távolságra, de kis veszteséggel való továbbítását.

1898-ban távirányítással kormányzott hajót mutatott be. 1899-ben felismerte, hogy a Föld bizonyos frekvenciákon reagál az elektromos rezgésekre, vagyis vezetőként működik.

Elfogadták javaslatát, miszerint a kiöregedett csatahajók áramfejlesztőként hasznosíthatók.

Elsőként továbbított rádióhullámokat, mégis Marconi a „rádió atyja”, aki jóval később lépett színre. Kevesen tudják, hogy 1943-ban az amerikai Legfelsőbb Bíróság elfogadta Tesla szabadalmának elsőbbségét.

Az utókort leginkább az a ki nem dolgozott módszere érdekli, amellyel Tesla szerint energiát lehet nyerni az űrből. Tesla kijelentette, a szabad energiát az emberiség jóléte érdekében kell majd felhasználni. A vezeték nélküli energia továbbításának tervein is azért dolgozott, hogy a villamos energiát egyenlően kaphassa meg minden ember. Talán álmodozó volt, de őszintén hitt abban, hogy az elektromos energia lehetővé teszi majd a nyersanyagok helyszíni feldolgozását. Az aszály által érintett területeken vízszivattyúkat működtethet.

Az ő nevéhez kötődik az ún. halálsugár, melyet Tesla a védelmi rendszer kiépítéséhez tervezett. Ez csak terv szintjén maradt, de jegyzeteit talán emiatt szedte össze halála után az FBI.

Tesla tervei: a wifi és a mobiltelefon 

Tesla zseni volt, nem üzletember, elgondolásai közül jó néhányat nem sikerült megvalósítania. Amikor a transzatlanti rádió-összeköttetés tervén gondolkodott, tulajdonképpen a mobiltelefon és a wifi őse jelent meg. 1900-ban egy gazdag befektetőtő segítségével adótornyot épített Long Islanden. Szerette volna az egész világot ellátni képekkel és hírekkel. A wifi ősét láthatjuk ebben. Az üzletember azonban cserbenhagyta, így tervét nem tudta megvalósítani.

1908-ban egy interjú során ezt mondta:

„Kísérleteimre támaszkodva ki merem jelenteni, hogy nincs messze az az idő, amikor egy New York-i üzletember a berendezésem birtokában lediktálja utasításait Londonban tartózkodó titkárnőjének. Egy nagyon egyszerű és olcsó, mindenki számára hozzáférhető szerkezet segítségével zenét vagy politikai beszédeket hallgathat, esetleg egy másik kontinensen tartózkodó pap prédikációját. Ugyanezzel a berendezéssel bármilyen kép, rajz, írott vagy nyomtatott szöveg is továbbítható lesz, akárhová a Földön, másodperceken belül.” 

A mai mobiltelefon őse is foglalkoztatta. Megálmodott egy hordozható, tenyérnyi készüléket, melyet vezeték nélküli elektromos energia működtetett volna. Megjósolta, hogy világszerte elterjed majd az üzenetküldés ilyen módja.

Tesla barátsága Mark Twainnel 

Mark Twain naplójából tudjuk, hogyan figyelt fel Teslára: „Épp most láttam egy elektromos gép rajzait és leírását, amit Mr. Tesla szabadalmaztatott, és adott el nemrégiben a Westinghouse cégnek.

Nikola Tesla Mark Twain társaságában 

Ez forradalmasítani fogja az egész elektromos üzletágat az egész világon. Ez a legértékesebb szabadalom a telefon óta.” Twain jóslata beigazolódott, s amikor találkoztak, szoros barátság alakult ki közöttük. Sok időt töltöttek együtt Tesla laboratóriumában.

Mark Twain Amerika legünnepeltebb írója volt, akinek Tesla szívesen beszélt legvadabbnak tűnő elképzeléseiről is, mint például a bolygóközi kommunikációról. Twaint lenyűgözte a tudomány és a tudományos érdeklődés. Amikor Twain emésztési problémákkal küzdött Tesla különös módon gyógyította meg barátja székrekedését. Elektromos áramot vezetett át Twain testén. Tesla készüléke valójában egy nagyfrekvenciás oszcillátorként működött.

Nikola Tesla film 

Nikola Tesla fizikus, feltaláló, villamos- és gépészmérnök, filozófus. Annyira színes egyéniség volt, és olyan szerteágazó tevékenységet folytatott, hogy nehéz róla filmet készíteni.

A Tökéletes trükk (The Prestige) című filmben David Bowie játszotta a tudóst. 1899-ben Tesla a drótnélküli energiaátvitellel kísérletezett, de nem készített olyan gépet, amit a filmben láthatunk. 2000-ben is készült egy életrajzi film, A titokzatos Tesla címmel.

A legérdekesebb Nikola Tesla idézetek 

„Hét vagy nyolc éves koromban szerb fordításban olvastam egy híres magyar író, Josika Abafi (Aba fia) című regényét. Az akaraterő és önkontroll lehetőségei óriási hatást gyakoroltak élénk képzelőerőmre, és elkezdtem fegyelmezni magam. Ha egy édes süteményt vagy egy lédús almát akartam enni, egy másik fiút adtam neki, és átéreztem a fájdalmas, de elégedett Tantalus kínjait. Ha valami nehéz feladat volt előttem, ami kimerített, újra és újra nekiláttam, amíg be nem fejeztem. Így napról napra, reggelről estig gyakoroltam. Eleinte az elszántság és a vágyak tekintetében erőteljes mentális erőfeszítést kívánt mindez. De az évek során a konfliktus csökkent, és végül az akaratom és a kívánságom megegyezett.” 

„A legtöbb ember annyira felszívódik a külvilág szemléletében, hogy teljesen elhanyagolja azt, ami belül zajlik.” 

– Nem véletlen, hogy Tesla filozófusként is megállja a helyét. Már kora gyermekkorában tudatosan nemesítette jellemét. Tudta, hogy nagy célokat csak így érhet el.

„Azon a napon, amikor a tudomány elkezdi tanulmányozni a nem fizikai jelenségeket, sokkal nagyobb haladást fog elérni egy évtized alatt, mint az összes korábbi évszázadban.” 

„Ma a világ legcivilizáltabb országai a háborúból származó jövedelmük minimális részét fordítják az oktatásra. A huszonegyedik század megfordítja ezt a gyakorlatot. Dicsőségesebb lesz a tudatlanság elleni küzdelem, mint meghalni a harcmezőn. Az új tudományos igazságok felfedezése fontosabb lesz, mint a diplomáciai harcok. Az ilyen irányú haladás lehetetlen, amíg a nemzetek továbbra is vadul gyilkolják egymást.” 

– Teslára sokan mondták, hogy álmodozó optimista.

„Az ösztön valami olyasmi, ami meghaladja a tudást. Kétségtelenül vannak bizonyos finomabb szálak, amelyek lehetővé teszik számunkra az igazságok észlelését, ha a logikai következtetés vagy az agy bármely más szándékos erőfeszítése hiábavaló.” 

„Úgy tűnik, mintha maga a Teremtő elektromosan megtervezte volna ezt a bolygót...” 

„Határozott meggyőződésem van a viszonzás törvényében. Az igazi jutalmak arányban állnak a munkával és az áldozatokkal.” 

– Tesla tanulmányozta a védikus filozófiát, és biztosan találkozott a karma, a tettek visszahatásának törvényével is.

„Radikális reformot kell véghezvinni az élelmiszer területén.” 

„Jómagam kerülök mindenféle serkentőszert. Tartózkodom a húsevéstől is.” 

– Nicola saját bevallása szerint a kezdetektől kevés húst fogyasztott, míg végül teljesen elhagyta.

„A 21. században a robotok munkája azt a helyet tölti majd be, amit az ókori társadalmakban a rabszolgamunka. Nincs ok kételkedni abban, hogy miért ne történne ez meg egy évszázadon belül. Ez felszabadítja az emberiséget, hogy magasabb célok elérésére törekedhessen." 

– Tesla optimista volt, a fejlődésben azt látta, amit önmagában is magvalósított. Nem öncélú előrehaladást. Vajon mit válaszolhat a ma embere: a felszabadult idejét vajon „magasabb célok elérésére” fordítja?

Nikola Tesla és az univerzum titkai 

Kocsis G. István: Nikola Tesla és az univerzum titkai című magával ragadó könyve a fizikus feltalálót mutatja be. Nikola Teslát, aki a tudomány és a technika területének kiemelkedő tudósa, de önmagában is különös és jelentős személyiség.

A könyv végigkíséri egész életét, csalódásait és sikereit, bemutatja rendkívüli képességeit. A Tesla könyv világos nyelvezete révén nemcsak a műszaki érdeklődésű emberek figyelmét kelti fel, hanem bárkiét, aki egy komoly embert és a zseniális kutatót akarja megismerni.

Van egy másik Nikola Tesla könyv is, melyet érdemes megemlíteni. Dr. Robert Lomasi egész életén át Tesla-rajongó volt. A férfi, aki feltalálta a huszadik századot: Nikola Tesla, a villamos energia elfelejtett géniusza címmel írt könyvet.

Nikola Tesla halála 

Nikola Tesla halála épp oly különös, mint élete. A villamos energia atyja, a neves feltaláló egy egész világot gazdagított munkásságával. 86 éves korában szegényen halt meg New York-i hotelszobájában.

Nikola Tesla Gömb - Tesla múzeum Belgrád - videó

Hamvait a belgrádi Tesla-múzeum őrzi, egy aranygömbbe zárva. A világ egyik legjelentősebb és legkülönösebb tudósa volt. 1960-ban róla nevezték el a mágneses indukció mértékegységét. A Tesla Motors nevű cég elektromos autókat gyárt.
(forrás:indiahangja.reblog.hu)

A Zseniális Tesla - videó:

https://videa.hu/videok/emberek-vlogok/a-zsenialis-tesla-rzMMeREnpcQFFOZy 

 

Bejegyezte: Szilvia 

Amikor elhagyjuk a testünket

Ha a földi testünket el is hagytuk, nem haltunk meg, hiszen a halál nem létezik, csak az életfeltételek és az élet lehetőségei változnak. Az úgynevezett halálban az éteri test, a lélek teste válik el a látható testétől, és az a mágikus kötelék, amely a földi élet során összekapcsolta őket, feloldódik. Így az éteri testünket, ami a fizikai testünk finom anyagú másolata, továbbra is úgy érzékeljük, mint saját testünket. Mindent látunk és hallunk, és gyakran igen hosszú ideig nem is vesszük észre, hogy halottak vagyunk. Sokan még elidőznek azoknak az embereknek a közelében, akiket szerettek, és olyan helyekre mennek, ahol örömmel tartózkodtak. Hiszen érzéseink és gondolataink még mindig ugyanazok. 

Hogy a következő síkokon mit élünk meg, és mint új jövevények melyik szintre, milyen területre érkezünk, az kizárólag a saját energiamezőnktől függ, hisz a finom anyagú világban egy kapcsolat csak azonos rezgéssel jöhet létre. Megérkezésünk első helye – amit már a különböző vallások is ideiglenes tartózkodási helyként említenek meg – az idő, ami a test elhagyása és a mennybe való belépés között lehetővé teszi, hogy hátrahagyjuk a múltat és a megszokottat.

A finom anyagú világokban mindig azzal találkozunk, és azt éljük meg, ami megegyezik az energiáinkkal. A környezetünket saját „sugárzásunk” határozza meg, az energiatestünk, amelyben a magasabb energiák belül, a nehezebbek pedig kívül vannak. Ez a külső kör az, ami megszabja a finom anyagú világban való hovatartozásunkat. De ha a nehezebb energiák elkezdenek feloldódni, vagyis az ahhoz tartozó témát felismertük, feldolgoztuk és elengedtük, az ez alatt húzódó finomabb réteg elkezdhet fényleni, és a megfelelő magasabb síkokhoz kapcsolódni. Energiatestünk minden egyes rétege a finom anyagú világ egyik síkjának felel meg, így fejlődésünknek megfelelően egyre magasabb világokkal tudunk kapcsolatba lépni.

Minden sík csak egy köztes terület, melynek körülményei lehetővé teszik, hogy hátrahagyjuk azt, ami még hátráltatja a magasabb sugárzásunkat. Így az asztrális síkon töltött idő lehetővé teszi, hogy visszaemlékezzünk mindarra, amit földi életünk során tettünk, megéltünk és létrehoztunk. Természetesen egy szellemileg érettebb ember, aki az asztrális vagy érzelmi testét már finomra csiszolta, átsiet ezen a síkon, anélkül hogy le kellene telepednie, és rögtön arra szintre lép tovább, ami megfelel a fejlődésének.

Az univerzum egyes síkjai nem egymás felett húzódnak, nem úgy épülnek fel, hogy ott kezdődik az egyik, ahol a másik befejeződik, hanem szférákat alkotnak, amelyek kölcsönösen áthatják egymást. Ahogy a víz a levegőn, ahogy az éteri a fizikai testen, úgy áramlanak a finom anyagú energiák is keresztül minden fizikain.

Az is milyen világossá válik, hogy a két földi élet közötti idő nem tétlenségből, hanem felismerésekből és újraorientálódásból áll, és ebben a köztes időben teljes figyelmünket arra irányíthatjuk, hogy saját magunkat, képességeinket, meglévő tudásunkat tökéletesítsük, és embertársainknak is segítségére lehessünk.

„A kibontakozás útja hét különböző síkon keresztül oda vezet minket vissza, ahol az utunk elkezdődött, hogy egyszer, ajándékokkal teli kézzel, az életben szerzett összes tapasztalatunkon át, visszatérjünk, és azok legyünk, akik valójában vagyunk: egy fénysugár, ami utat tör a sötétségen át.” (Titkos tanítások)

(forrás: evagostoni.hu)

William Buhlman: Tudatosság, testen kívüli élmények, halál után - videó

William Buhlman: Tudatosság, testen kívüli élmények, halál után

https://www.youtube.com/watch?v=RLArum50Ku4

Bejegyezte: Szilvia 

Asztrálutazás-beszámolók a múltból

Mi az asztrálutazás? Egyszerű dolog. Hátrahagyjuk a testünket, oda megyünk, ahová kedvünk hajt, azután visszatérünk.

Az asztrálutazás pontosabb neve testen kívüli élmény, angolul „Out-of-Body Experience”, angol nevének rövidített változata az OBE, másutt OOBE. A két rövidítés nemzetközileg elterjedt.

Már a történelem hajnaláról maradtak ránk beszámolók hasonló tapasztalatokról. Az ókori Egyiptom, India, Kína és Tibet történetírói egyaránt feljegyeztek ilyen jelenségeket.

Tibetben delognak hívták az asztrálutazáson átesett embereket, a szó jelentése: aki visszatért odaátról, írja Robert Crookall The Study and Practice of Astral Projection (Az asztrálprojekció elmélete és gyakorlata) című munkájában.

Az ókori egyiptomiak hittek Ka (az asztrálmás) és Ba (a lélek vagy szellem) létezésében. Hitük szerint Ka és Ba egyaránt képes volt tetszése szerint elhagyni az emberi testet. Az Egyiptomi halottaskönyv bevezetőjében E. A. Wallis Budge leírta, hogy az ókori egyiptomiak Ka alakját olyan elvont testnek tekintették, amely ugyanolyan formát öltött és azonos képességeket birtokolt, mint az a személy, akihez tartozott. Mindemellett független volt, szabadon elhagyhatta a fizikai testet, amikor óhajtotta.

Platón vélekedése szerint a fizikai testben megélhető élet mindössze
bágyadt utánzata annak a létezési formának, amit a testből kiszabadult lélek megélhet.

Arisztotelész úgy gondolta, a lélek képes a testet elhagyva szellemekkel társalogni. A görögök biztosra vették, hogy az ember rendelkezik egy második, titokzatos testtel is.

A druida vallás Mog Ruithról, West Munster papjáról megjegyzi, a nevezetes ember képes volt az ellenséges haderő fölött madárnak öltözve, észrevétlenül kémrepülést végezni. Joggal gyanakodhatunk ebben az esetben asztrális kirándulásra.

Egy Wesermann nevű német üzletember 1808-ban rádöbbent, fel tud bukkanni barátai álmában. Számos érdekes kísérletet végzett így, például négy ízben tetszése szerint irányította barátai álomképeit.

Az ötödik kísérlete azonban igencsak meghökkentőnek bizonyult. Egyik éjszaka, tizenegy órakor N. hadnagynak egy öt éve halott hölgyről kellett volna „álmodnia”. A hadnagy azonban nem aludt, a franciák elleni hadjárat részleteit taglalta egyik bajtársával. Miközben így társalogtak, a kérdéses időpontban kinyílt az ajtó, és bejött rajta a hölgy, födetlen fővel, fehér ruhában, fekete zsebkendővel a kezében.

Hármat biccentett a hadnagy barátja felé, majd a tisztnek intett a fejével, halványan elmosolyodott, megfordult, és kiment az ajtón. A két férfi meglepetésében egy pillanatra megdermedt, aztán kirohant a folyosóra a nő után. Ő azonban eltűnt. A kapus őrszem pedig megesküdött rá, egy lélek nem sok, annyit sem engedett be aznap este – idézi Edmund Gurney Phantasms ofthe Living (Az élet illúziói) című, Londonban, 1886-ban kiadott tanulmányban.

Az asztrálutazásokról az első, tudományosan értékelhető feljegyzést a tizenkilencedik század végén készítette a francia tudós, Hector Durville. Olyan kísérleti alanyra talált, aki képes volt szándékával egyezően bármikor elhagyni a testét. Az illető, amikor éppen a testén kívül tartózkodott, kopogó hangjeleket adott a szoba túlsó sarkában álló asztalon, elmosódó árnyalakként jelent meg a fényképlemezek ábráin, és ragyogóbbá tette a kalcium-szulfid ernyők fényét.

Blavatsky asszony, illetve H. P. B., ahogy köreiben ismerték, 1875-ben alapította a Teozófusok Társaságát New Yorkban. A hölgy közel negyven évig utazgatott a Távol-Keleten, sokat tanult az ottani mesterektől. A társasága állította először,
nem pusztán fizikai testünk működésének termékei vagyunk, hanem legalább hét testből állunk úgy, mintha hét réteg ruhába burkolóznánk.

A Teozófusok Társaságának hatalmas érdemei vannak az asztrálutazás és a keleti filozófiák számtalan egyéb vetületének elterjesztésében. A huszadik század folyamán a testen kívüli utazás témája rendkívül népszerűvé vált. Míg az első világháború letarolta csaknem egész Európát, két férfi békésen kísérletezgetett az asztrális kivetítéssel. 

Egyikük Hugh Callaway, mérnök és teozófus, könyve, az Astral Projection (Asztrális projekció) máig a legolvasmányosabb a témában. Ez a munka, melyet Olivér Fox írói álnéven adott ki, röviddel a második világháború előtt jelent meg, és nagyrészt azon a két terjedelmes cikken alapszik, melyet 1920-ban az Occult Review (Okkult Híradó) számára írt.

A másik férfi a La Manche csatorna túlsó oldalán élt. Ő volt az a Marcel Louis Forhan nevű francia misztikus, aki Yram álnéven írta a Le Médecin de l’Ame (A lélek gyógyítása) című könyvét, mely Angliában Practical Astral Projection (Az asztrális kivetítés gyakorlata) címmel jelent meg.

Egy évtizeddel később Sylvan Muldoon kísérletezett a testen kívüli utazással az Egyesült Államokban. The Projection of the Astral Body, magyarul Az asztráltest kivetítése című első könyve, melyet Hereward Carringtonnal közösen alkotott, 1929-ben jelent meg.

Olivér Foxtól és Yramtól eltérően, akik nyilvánvalóan úgy vélték, csakis bizonyos emberek képesek az asztrálutazásra, Sylvan Muldoon meg volt győződve róla, hogy ez
mindenkinek sikerülhet.

Ezért a testüket önkéntelenül elhagyó és szerencsésen visszatérő emberek eseteit gyűjtötte.

 (forrás:rejtelyekszigete.com)

Bejegyezte: Szilvia