Szálasi "aszemitizmusa"

Szálasi "aszemitizmusa"

A hungarizmus belső ellentmondásai.

Ha már Szálasinál tartunk essék szó édesgyermekéről a hungarizmusról és ezen belül aszemitizmusáról is. A mai hungarista ideológiával az Interneten volt szerencsém közelebbről megismerkedni egy goromba koccanás formá jában.

Az úgy volt, hogy a hungarizmus hivatalos honi rendszergazdája és terjesztője a Jövőnk Info leközölte néhány írásomat. De aztán megírtam a "Keresztények sírjatok" c. pamfletemet, amit véletlenül leközöltek, aztán sürgősen töröltek a következő indokolással "a kereszténység alaptételeit támadó vélemény is megnyilvánulásra került, ami ellentétes a lap szellemiségével." A cikk a "vérengző kereszt" [Madách - Lucifer] rémtetteivel foglalkozik. Ha ezek tagadása is a kereszténység alaptételeihez tartozik, igazuk volt... Erről a "hungarista cenzuráról" szól "Pápista hungaristák ?" c. blogom. [Az egészről az az utólagos véleményem, hogy nem mindenki a hungarizmus ellensége, aki azt kritikusan szemléli.]

A mikor legutóbbi a Szálasi tősgyökerei  c. cikkem anyagát gyüjtögettem találkoztam az ideológiai kelléktár egyik gyöngyszemével az "aszemitizmussal" is, de mivel ott Szálasival mint katonával és politikussal foglakoztam, ez a téma nem illett a cikkbe. Már látom, hogy indokolt Szálasival mint ideológussal is foglalkozni, főleg az aszemitizmus kap csán.

A jelen témához hozzáolvasva leltem rá a Nyilaskeresztes párt programjára  [Budapest, 1939 március 15 Nyilaske resztes Párt, Hubay Kálmán pártelnök Országgyűlési képviselő] és akkor jöttem rá, hol van "eszméik között az űr, mely minden létnek gátjaul vala" [Madách]

Gondolom észrevették korábbi cikkem végén, hogy a hithű katholikus Szálasit mint "kvázi pogányt" parentáltam el. Igazam volt - nem volt igazam, döntsék el e cikk végén.

Szóval - a pártprogramban a következők olvashatók. "Tudatában vagyunk annak, hogy egyenesen a Teremtőtől származó nemzeti erőnk a Szent-Istváni Birodalom megsemmisíthetetlen geopolitikai egysége, mely nemzeti létünknek és függetlenségünknek még alkotmányunk ősiségénél is szilárdabb alapja. Ezért a szent-Istváni birodalom területén feloldhatatlan sorsközösségben élő testvérnépek unióját akarjuk. Másrészről világosan látjuk, hogy létünket csak a közép-európai népekre egységesen alkalmazható s azok együttműködését általánosan szabályozó elvek érvényesülése biztosíthatja. Ezért mint a szent-Istváni birodalom népeinek egyetemes érdekeit ápolni hivatott nemzet elismerjük a zárt egységben élő nemzetek önkormányzati jogát." Ennyi baromságot ilyen tömören leírni írói bravúr. Gratuláljunk tehát Hubay pártelnök - testvérnek.

E magvas gondolatok 1939-ben íródtak, amikor a szentistváni birodalom megsemmisíthetetlen politikai egysége már nem létezett és romjaiban is csak Hitler jóvoltából állt helyre, rövid időre. Nem müködött a "konnacializmus" Szálasi másik kedvenc ideológiai vesszőparipája sem. A "testvérnépek úniója"viszont létrejött, a magyarságot fojtogató Kisantant formájában... Amilyen politikai vak volt Hubay testvér a maga idejében, ill. Szálasi a bitófáig, ugyanolyan vakok mai követőik is. 

Ami a "gyökérfogalmat" illeti: "Antiszemitizmus: szemitaellenesség. Azaz  Sémtől (Noé egyik fia) származó sémi vagy szemita népek (arabok, zsidók, etiópok, máltaiak..) gyűlölete. Tehát az antiszemita nemcsak zsidóellenes, hanem arabellenes, etiópellenes... stb. is.  Az antiszemitizmus  negatív fogalom; mint minden, ami „anti",  nem jelenthet megoldást, mert távlatokkal, ideákkal nem rendelkezik" Ezzel szemben az  Aszemitizmus: szemita-mentesség. A hungarizmus, mivelhogy keresztény, csakis az aszemitizmus talaján áll. Tehát a szemitamentes országot hirdeti. Olyan keresztény Magyarországot, amelyben sem zsidónak, sem arabnak...stb. nincs helye. Tervszerű zsidó- és arabtalanítás a politikai, társadalmi és gazdasági életben, a szemita faji elemnek a saját nyelv- és kultúrterületére történő kitelepítésével bezárólag." Továbbá "Az aszemita a szemita mentalitás ellen küzd, fokozatos nemesítés útján elsősorban magából kigyomlálva azt. Szálasi Ferenc írja Út és Cél c. munkájában: „[...] a zsidóság nem vallás, hanem faj, éspedig az az idegen fajú népcsoport, amely soha közösséget a magyar sorssal nem vállalt, soha semmiféle áldozatot ezért a közösségért nem hozott [....] Ezért a Hungarizmus nem az antiszemitizmust (zsidóellenességet) hirdeti, hanem az aszemitizmust (zsidómentességet)" A "soha - semmiféle" kitétel sommás ítélet és mint ilyen történelmietlen, igaztalan is. A rabbik rémuralma alól időnként felszabadult zsidók egyes elemei, ill. csoportjai képesek voltak a befogadó nemzet céljaival azonosulni, pl. a '48-as Szabadságharcban. Voltak akik az első világháborúban sem a hadtápnál, hanem a harctereken vitézkedtek. Róluk még a zsidótörvények is megemlékeznek, mentességet biztosítván magasabb kitüntetések birtoko sainak.

Ezek a szívmelengető kivételek azonban sajnos nem változtatnak a főszabályon: a zsidóság, mint egész, a magyar nép ártalmára volt mióta megjelent Magyarországon és napjainkra válik teljesen világossá a pusztítás, pusztulás szörnyű mértéke. A zsidóság történelmi szerepét illetően figyelmükbe ajánlom Balla József kitünő írását, amelyben az uzsora, mint az élősdi életmód bizonyítéka, nyer részletes tárgyszerü "méltatást".

A fenti szövegidézetekből világosan kiderül, hogy mindkét fogalom zavaros, önellentmondásokat tartalmaz és sem a zsidókérdés megértésére, sem megoldására nézve nem nyujt gondolati, még kevésbé politikai támogatást.

A katyvaszból talán egy mondatot lehetne kiragadni: "Az aszemita a 'szemita mentalitás' ellen küzd, fokozatos nemesítés útján elsősorban magából kigyomlálva azt." A szemita mentalitás, ha jól értem a nemzetvezető gondolatait, nem csupán a zsidókra vonatkozik, hanem azokra a nemzsidókra is, akiket  mindközönségesen csak "zsidócsahosként" emleget a szélsőséges irodalom. Lehet abban valami, hogy a zsidó elem elhatalmasodása tulajdonképp a szervezet (a befogadó társadalom) betegségének jele, amely már u.n. autoimmun tüneteket is produkál "az immunrendszer rosszul működik, hibásan idegennek ítéli a szervezet saját szöveteit, és megtámadja őket, autoimmun reakciót eredményezve." Kodály "kis kánonjában" ezt így fejezi ki „Magyar magyart ront-rontja, kár! Bár több esze volna már!” A zsidót tehát előbb magunk ból kell kigyomlálnunk. Ezt a "kitelepítést" senkinek sincs joga és módja megakadályozni és ha képesek leszünk megtenni, szükségtelenné válik az amúgyis megvalósíthatatlan kitelepítés. [Ez Hitlernek sem sikerült, akkor sem, amikor egész Európa korlátlan diktátora volt, mert maga a zsidó háttérhatalom akadályozta meg a kitelepítést, arra kényszerítve (!) Hitlert, hogy kiírtsa őket.] Érintettem ezt a kérdést a "tősgyökeres" cikkemben és sok más írásomban. A zsidóság kiírtását pedig én sem fogadom el "megoldásnak" [főleg az ártatlan gyermekek miatt, amint már többször megírtam].

A "öngyomlálás" kitünő és könnyen megvalósítható ötlet - lenne, ha a zsidó saját alakjában bújna meg gondolat és érzésvilágunkban, de nem zsidóként hanem keresztényként (!) bújik meg bennünk [pl. a "Stille nacht" szőke hajú (!) istengyermeke alakjában] . Vegyük már észre végre, hogy nem a pénz, ill. nem a kamat a zsidók legzseniálisabb találmánya, hanem a szentpáli (Paulinus) kereszténység, azaz a judeokereszténység. A világ meghódításában e két "csodafegyver" egyforma súllyal nyom a latban.

A kamat "csak" a pénzétől fosztja meg és teszi nincstelen szolgává a gójt; a judeoke reszténység a gondolkodását megzavarva teszi lélekben alázatossá, azaz szintúgy szolgává, zsidószolgává.

Mielőtt belemennénk a logikai bizonyításba idézzünk fel önmagunkban a Katolikus Egyház való világát: az egyházi pedofilia egyetemes jelenségét, a zsidó rabbik előtt vinnyogva alázkodó II. János Pált és XVI Benedeket. A keresztény lelkek sáfárait. Gondoljunk arra az inkább érthetetlen, mint felháborító tényre, hogy nálunk immár három "magyar" hercegprímás [Lékai, Paskai, Erdős] tekintendő "másvallásunak".

Az értelmes emberi gondolkodás elemi feltétele a megismerés szabadsága és az ennek alapján történő döntés. E szabadságtól sikerült a zsidóságnak megfosztania az emberiséget azzal, hogy lenyomta a torkán az Ószövetsé get [a Tórát] és magának megtartotta titkos "szent" tanként a Talmudot. Korábban tőlem telhető alapossággal kihüvelyeztem ezt a kérdést a "Világszemléletünk Zavarai" c. írásomban. Ebben ejtek szót arról, hogy pl. a "Szentháromság tana" az a gój agyakba betáplált gumicsont, amin hosszú évszázadokig hitvitáztak a keresztények, ezrével égetve egymást a hit és az egyház nagyobb dicsőségére. Ebben a cikkben [úgy 2007 körül...] igértem valamit olvasóimnak, azt nevezetesen, hogy †Tóth Judit nagyszerü írását a "Kétezer éves bűnös" -t [Krisztus] hozzáférhetővé teszem saját honlapom olvasói számára. Nem kapkodtam el a dolgot... Szerencse, hogy a téma napjainkban aktuálisabb, mint amikor szerzője megírta. [Judit asszony több nyelven beszélt és erősen gyanítom, eredetiben is olvasgatta a Talmudot, amit a nyugati világnyelveken minden tiltás dacára kiadtak és az ügyesek, a gazdagok, ill. a szerencsések esetleg hozzá is juthattak.] Egy mondatnyi idézet a cikk Talmud idézetei közül. "Jézus szégyenben, bűnös viszonyból született, tehát törvénytelen származású, hitehagyó, varázsló, bálvány imádó s népcsábító volt, aki ember létére Istennek adta ki magát, s így félrevezette a zsidó népet. Mint a vallási egység megbontója a zsinagógán ő ejtette azt a nagy sebet, amely még ma is tátong rajta. Jézus, mint Izrael lelki megrontója, és legnagyobb ellensége ő a bűnös és átkozott, akit istenkáromlásaiért végül keresztrefeszítettek, s most a gehenna legmélyén a leggonoszabbak alatt a legutálatosabb kínok között örökre gyötrődik." Tegyem hozzá, a Talmudból sokkal zaftosabb részleteket is ismerek. Ezek egy részét a "Hamisítják a Talmudot?", ill. a  "Mégsem hamisítják a Talmudor" c. komentárjaimban sorjázom. Aki fel akar háborodni, olvasson bele. 

A zsidóság semmit sem bíz a véletlenre, mégkevésbé engedelmes szolgáira a róm. kath. papságra. Krisztus szemük ben olyan "áru" amelyet saját csomagolásban is érdemes árusítani. [A közvetítő kereskedelem évek óta a zsidók erős sége.] Mivel lehetne másképp magyarázni azt a tényt, hogy nálunk a "Hit Gyülekezete", Amerikában pedig a "700-as Klub" - Pat Robertson - tiszteletes hirdeti Krisztust [utóbbi a Hit Gyülekezete által üzemeltetett ATV müsorában.]

Németh Sándor "munkásságát" lehetetlen lenne egy cikkben ismertetni. Hitem szerint azonban egy idézettel érzékeltet ni lehet, miben utazik. A csíksomlyói búcsún katolikus főpapok [Jakubinyi György, a gyulafehérvári főegyházmegye érseke. A főszónok Tempfli Imre, stuttgarti római katolikus plébános] méltatják a magyarok védőszentjét Máriát, mire Németh a következőképp mennydörögáhítatba ájult hívei előtt "A kereszténység megújulásához nélkülözhetetlen isteni személyt, a Szentlelket nem lehet lecserélni sem különféle filozófiákra, sem pedig női istenekre. Jézus nem azt mondta a tanítványainak, hogy miután felmegyek a Mennyekbe, elküldöm hozzátok 'anyámat', hanem azt, hogy elküldöm az Igazság Szellemét” – rögzítette a tényeket a Hit Gyülekezete vezető lelkésze, aki szerint a kereszténységnek az ószövet ségi próféciákban megjövendölt és az Apostolok Cselekedeteiben elkezdődött karizmatikus korszaka ma is tart. A keresz ténység a mára 650 millió követőt számláló pünkösdi-karizmatikus mozgalomnak köszönheti, hogy megmenekült a kiszáradástól." Ha ennek csak a fele igaz lenne, azt jelentené, hogy máris kettészakították a Római Katolikus Egyházat és a maradékba is ők pumpálják a lelket. A zsidók megfeszítették Krisztust a fenti - †Tóth Judittól idézett -  talmudi indokolás alapján. A középkori római egyház viszont megégette a némethsándorokat eretnekség miatt. A mai egyház pedig hallgatva tűri. hogy báránykáit (mégjobban) meghülyítsék. Megfeletkezett már az apologetikáról is [Az apologetika szót, amely a görög apologia főnévből és az Apologeoma-i igéből (jelentése szóban védekező, valaminek vagy valakinek a védelmére elmond valamit) ered, úgy a bibliai, mint a köznyelv is sajátos értelemben használja; jelentése: védekezés, önvédelem.] 

A Németh Sándor által üzemeltetett ATV sugározza a "700-as Klub" műsorát középpontban Pat Robertson tiszteletes sel, akiről a magyar fogyasztóknak a következőket kellene tudniuk. Robertson úr Krisztus apostolaként lép fel, de valójában a "keresztény cionizmus" apostola [ügynöke], amely mozgalom jellege, célja a következő. "Politikai értelem ben a keresztény cionizmus a cionizmusnak nevezett zsidó nemzeti mozgalom keresztény támogatását jelenti. ... Egyes szerzők úgy gondolják, hogy a keresztény cionizmus lényege az, hogy Izrael minden cselekedetét Isten vezérli, ezért a keresztényeknek azt jóvá kell hagyni, támogatni, sőt dicsérni kell. ... Pat Robertson és Jerry Falwell ... azt állítja, hogy evangelizációjuk a tömegtájékoztatási eszközökön keresztül eljut 100 millió, velük szimpatizáló amerikaihoz. Tény viszont, hogy a fundamentalista lelkészek, prédikátorok, pásztorok létszáma már meghaladja a 80 ezret, és nézeteiket ezer helyi rádióállomás és több mint száz "keresztény" tévéállomás terjeszti. Megfigyelők már az 1980-as években több mint 250 Izrael-barát keresztény szervezetet tartottak számon. [Drábik János (...) írásából.]

Már az is kérdéses, hogy milyen Bibliából hirdetik számunkra az igét. Úgy tudjuk, papjaink a Károli Bibliával a hónuk alatt hágnak fel a szószékre, ami nagyrészt Tóra (Ószövetség) és kissebb részben krisztusi tan - Újszövetség. De ezen rég túl vagyunk. Megint †Tóth Judittól idézek. "Amerikában a 19.-20. században a judeo-keresztény mozgalom népszerűsítéséért Cyrus Ingersoll Scofield (1843-1921) felelős, aki céltudatos magyarázatokkal beleszőtte a Bibliába az Izrael múltjának, jelenének és jövőjének történelmi eseményeit. A Scofield Biblia még ma is a legnépszerűbb Reference Biblia. A Scofield Biblia ugyancsak óriási hatással volt a 20. század kereszténységének gondolkodására, hiszen gyakor latilag a könyvét Amerikában minden egyház használja, beleértve a több millió dolláros, népbutító “keresztény” műsoro kat sugárzó Jerry Falwell, Pat Robertson, Billy Graham TV-evangélistákat."

Ezek után azt hihetné a jámbor rómaikatolikuskeresztény hívő, hogy anyaszentegyháza legalábbis "apage satanast" [távozz tőlem sátán] kiált az apokrif Scofield Bibliára. Egy fenét! Kiadták magyarul is (!) a következő ajánlással. "C.I. Scofield - Magyarázó jegyzetek a Bibliához Az 1967. évi angol Scofield Biblia magyarázatainak közreadása. A Biblia minden könyvéhez egy rövid, de átfogó bevezető és magyarázat...Bibliaiskolában kötelező anyag, de minden hívőnek óriási segítség a Biblia könyveinek megismeréséhez. Az összes - Bibliában található - könyvhöz egy rövid bevezető..." Ezek után, itt kérdezném derék hungaristáinkról, mi a jófenét értenek azon, hogy aszongya: "a kereszténység alaptételeit támadó vélemény.." Mik a kereszténység alaptételei? He... Van má' Scofield Bibliátok? Ha nincs, olcsón hozzájuthattok. Tanuljátok belőle a "kereszténység alaptételeit". Rátok fér... Rajta! Bele a kosárba! Látjátok, ezért nem mindegy, ki a prímás Magyar országon, a ti Hungáriátokban... Látjátok? Dehogy látjátok! Na látjátok!

Akiben eddig nem vált világossá, hogy a "kereszténység alaptételei" teljességgel alkalmatlanok helyzetünk megértésé hez és pláne megoldásához, itt hagyja abba az olvasást és fogadja bocsánatkérésemet, hogy eddig is untattam. Aki másként gondolja, olvasson tovább.

Deák Ferenc mondta, hogy a rosszul gombolt mellényt újra kell gombolni. Az újragombolást, helyesebben "újragon dolást" pedig - nincs mese - a szentistváni államalapításnak hazudott állampuccsal kell kezdeni. Apostoli királyunk Ferencjóska anno már eljutott odáig, hogy elismerte és törvénybe engedte foglaltatni: a magyar államot Árpád alapította! Sokadszor hivatkoztam már az erről szóló jogszabályra. Ez most ismétlem, mert ismétlés a tudás atyja.

Ki tudja ma már és kit érdekel ma már, ki az a lovas aki a Milleniumi Emlékmü fókuszában áll? Nos' jelentem, sokan tudjuk és sokan tartjuk gondolkodásunk kiinduló pontjának. Az "istvánizmus" kalózlobogója mellett egyre magasabbra emelkedik az "árpádizmus" zászlaja. Itt essünk túl egy "finom" megkülönböztetésen. A törvény szerint Árpád "hazát" alapított. Nem lehetséges, hogy az államalapítás dicsősége mégis Istváné? Nem, mert a történelem ismeri és elismeri a "nomád állam" kategóriáját, amelynek ismérveit pl. Kristó Gyula történész kilenc pontban definiálja. Untig ismert, hogy a honfoglaló magyar törzseknek államuk, sőt alkotmányuk is volt [Etelközi Alkotmány], amelyet a honfoglalás után megerősítettek, megújítottak [Pusztaszeri Alkotmány].

E kitérő után térjünk vissza a "gyomlálásra", vagyis - első lépésként - gondolkodásunk átformálására, ha úgy tetszik felszabadítására, hogy eljussunk egyéni és nemzeti önazonosságunk meghatározásához. Ebben "mintaképünk" lehet a zsidó rasszizmus és annak jellegzetes képviselője az országfelvásárló Simon Peresz izraeli államfő, aki "Levelet írt Joachim Gauck német államfőnek, amelyben védelmébe vette a Németországban heves vitát kiváltó körülmetélést. A körülmetélés a zsidó önazonosság középpontjában lévő évezredes rituálé, amely azóta határozza meg a zsidó 'népet', hogy megszületett Ábrahám és az Úr között a szövetség – írta a levélben Simon Peresz, amelynek egyes részleteit hivatala tette közzé. [פרס: גרמניה מחויבת להגן על הזכות לבצע מילה נשיא המדינה מתגייס לפתרון משבר המילה: במכתב ששלח לנשיא גרמניה, כותב פרס כי ברית המילה היא “נדבך מרכזי בזהות של עמנו במשך אלפי שנים”. הוא הביע תקווה כי גרמניה “תישאר מחויבת לשמירה על זכותה של הקהילה היהודית” ynet] Erre a következő válasz adható. Kedves Peresz!

• Őszintén meglep bennünket, hogy ön - egy modern, demokratikus polgári állam elnöke - egy obskurus ortodox rabbi stílusában levelez egy másik államfővel.
• Az Ábrahám és az Úr közötti szövetséget zsidó legendának tartjuk, amelyben nem hiszünk, de nem vitatjuk azon jogukat, hogy önök higyjenek benne - egymás között...
• Ez a [nemlétező] szövetség nem jogosítja fel önöket arra, hogy szuverén államoktól előnyös elbánást követelje nek a maguk számára.
• Tiszteletreméltó következetesség, hogy népüket a körülmetéléssel különböztetik meg más népektől. Emiatt azon ban elvárjuk önöktől, hogy népük Magyarországon élő (tartózkodó) egyedeit mi is megkülönböztessük magunk tól, akik egy más nép fiai - magyarok - vagyunk.
• E (viszonos) megkülönböztetésből egy sor következmény adódik.
• Önök - a zsidó nép - Magyarországon kisebbséget képviselnek. Hogy van az, hogy sem nemzeti kisebbségként, sem etnikai kisebbségként nem engedik önmagukat "besorolni"? Népük jellegzetes alakja Konrád György úgy jellemzi önöket, hogy kitérnek mindenfajta meghatározás elől. Értjük az ilyen vicceket, de nem szeretjük.
• Sohasem egyezünk bele abba, hogy az ön népe alkossa Magyarország politikai, vagyoni és szellemi arisztokrá ciáját. Ezért előbb - utóbb meg kell békülniük egy új numerus clausussal.
• Önöket a "vészkorszakban" nem segítették a nyugati nagyhatalmak. Európába szorult hit- illetve fajtestvéreiket nem fogadták be és megakadályozták azt is, hogy Palesztinába hajózhassanak. Miért kellene szegény kis országunknak ötszázezer emberüket befogadni, ha Izraelben felforrósodik talpuk alatt a talaj.-
• Sok - sok észrevételünk, ill. kérdésünk lenne még, de várjuk hogy előbb a fentiekre reagáljon.

Ez a kis kitérő ne feledtesse velünk, hogy egy nép gondolkodása vár megreformálásra és ez egy gigászi feladat.

A vallásos, nagyrészben pápista, honfitársainkkal meg kell értetnünk, hogy nem vallásos hitüket kell feladniuk, csupán bigottságukat kellene levetkőzniük, amely süketté vakká teszi őket abban, hogy az egyházukat tárgyilagosan szemléljék, bűneit és álságosságát észrevegyék. [A bigottságban a "hungaristák" járnak elől, nekik kellene elsősorban körül-, illetve tükörbe nézni.]

Egyébként is, miért nekünk magyar érzelmüeknek kellene aggódnunk amiatt, hogy mi lesz a vallásos emberekkel, ha elvonják tőlük az "ópiumot". Meg kellene már különböztetnünk egymástól a "pogányságot" és az ateizmust.

Az ateizmust a zsidó illuminátusok Nagy Francia Forradalma próbálta a népre kényszeríteni "A Konvent radikális képviselői 1791. november 29-énkimondották határozatilag, hogy mindazon egyházi személyek, kik a forradalom rendeleteinek ["polgári eskü" letétele] ellenszegülnek, két évi börtönnel bűnhődnek. Ez a rendszabály nem bizonyult elég hatásosnak, mert rá félévre újabb panaszok hangzottak el, hogy az esküt le nem tett papok száma még mindig megüti a 15-20 ezret. Következett erre a büntetés szigorítása. Az ilyen papokat eltiltották a misemondástól, az általuk „megfertőzött templomokat” áruba bocsátották, s ha a szent cselekményeken kapták őket, internálták s amennyiben az internálás helyét elhagyták volna, mint szökevényeket 10 évi börtönnel fenyítették meg, majd a gályarabsággal s dél- amerikai számkivetéssel. Mindennek természetes következménye volt, hogy tilos lett a reverenda nyilvános viselése, megszűnt a cölibátus, s a plébániák lelkipásztorok, az iskolák katedrái a paptanárok, a kórházak termei pedig ápoló apácáik nélkül maradtak. Így festett a zsidó "szabadság, egyenlőség, testvériség."

E nyomvonalat követve, zsidó Marx tanainak követői próbálták az ateizmust ráerőltetni azokra a népekre, amelyeken uralkodhattak. Gondoljunk csak az oroszországi pravoszláv papok és hívők sorsára. Ne feledjük, hogy a komisszárok abszolut többsége zsidó volt [amig Sztálin ritkítást nem végzett köztük...].

Na és a pogányok? "Szent" István talán pogányságuk miatt gyilkol(tat)ta Árpád népét? Áh dehogy! Azért, mert szabad ságukhoz és magyarságukhoz ragaszkodtak. Nagyon tanulságos egyébként, hogy került a "pogány", mint szitokszó az emberiség "szókincsébe"!

"Amikor a középkorban eredeti nyelveiből latinra fordították a Bibliát, akkor a Bibliában használatos héber gójim és görög ethnoi szavakat ispaganusként fordították le, noha ezeknek a szavaknak a jelentése nem teljesen fedte a latin paganus addigi jelentéseit [vidéki, civil, nem-keresztény]. A héber gójim és görög ethnoi szavak jelentése egyszerűen „népek” vagy „nemzetek”, szembeállítása a választott (zsidó) néppel, „a Nép”-pel. Ekkor 'gazdagodott' tehát a paganus szó jelentése a nem-zsidó és a ma domináló többistenhívő, természethívő, más valláshoz tartozó jelentésekkel A po gány szó mai jelentéseiben tehát eredetükben egymástól független szavak jelentései fonódnak össze."

Helyben is volnánk... És ti isten, vagy inkább a zsidó hercegprímások, barmai: kezditek már kapiskálni, hogy a "válasz tott nép" szemében ti is gojok, azaz pogányok (!) vagytok? Ezt nem mondja a buta képetekbe a tisztelendő úr a szószékről, vagy az oltár mellől, mielőtt elhangzik az ite missa est? Erről nem pofázik Németh úr, mikor a Tórából, vagy a Scofield bibliából (?) okít benneteket? És ... a hungaristák? Tudjátok már, mik a kereszténység "alaptételei"? Eh...

Mi pedig magyar gój-pogányok támasszuk fel táltosaink - a magyar druidák - szellemét; akik nem beszéltek Jézus tanításairól, hanem aszerint éltek. Nem fogadták, de megtartották a szegénységet. Gyógyították népük lelkét és testét. Megküzdöttek a gonosszal, majd meghaltak annak orv-csapásai alatt. Mit akarok ezzel mondani? Hát csak annyit, hogy egy népnek saját kiválóira kell hallgatnia.

2012.10.28Sz. Gy.

 

 

Keresztények, sírjatok!

Az eredendő bűn az ostobaság...

Csak saccolni lehet, hogy az ilyen meg olyan eszmék jegyében hány embert gyilkoltak, kínoztak, nyomorítottak meg - az emberek. Az ujkori toplistát alighanem Mao ce Tung és Sztálin vezetik. Teljesítményük abszolút számokban és időarányosan is imponáló. Ha viszont csak az abszolút számokat nézzük, alighanem a kereszténységé a babér és a Guiness rekord. 

Általában az emberekről szólván, voltaképp azok az ismérvek foglalkoztatnak, amelyek a gyilkosban és a mártírban azonosak, ill. amelyek megkülönböztetik e két szereplőt, ill. szerepkört.

Azzal kezdeném. ha Isten a saját képére teremtette az embert, miért csinált kázust abból, hogy Ádám és Éva almát ettek? Igaz, nem volt közönséges alma, hisz a tudás fáján termett. Hát épp ez az! Isten, aki nyilván okos volt, miért akarta volna hogy első teremtményei és azok ivadékai is hülyék maradjanak? Persze a hűlye is ember, de a legfontosabb ismérv - az értelem - tekintetében alapvetően különbözik a nem hülyétől. Többek között abban is, hogy ha megpillantja az almát, ill. megérzi az illatát, tuti belefal, mert a beszámítási képessége hiányzik. Miért kell az ilyeneket épp a fa alá állítani? Aztán hogy van az, hogy nemcsak a tettesek bünhődnek, hanem ivadékaik is az idők végeztéig? [Ez az egész nekem azért sem tetszik, mert feltűnően hajaz azzal az elmélettel, amely azt hírdeti, hogy a gójok állatok - emberi testben.]

Ez a kiindulópont szerfölött viccesnek tűnik, de a folytatás már egyáltalán nem vicces. Többezer éven át többmillió ember szenvedte e legendák hatásait. Az ember tragédiája voltaképp az, hogy hiába evett a tudás fáján termett almából, nem lett tőle okosabb, a döntő többség biztosan nem. Ez a sztori amúgy az Ószövetségből való, de különösebb baj nem volt vele jódarabig. Ha hinni lehet a Tórának, Jahve a népek tengeréből kiválasztott egy népet és Mózes útján szövetséget kötött velük, kezeikre adván egyúttal az összes többi népeket. [Milyen jogon?] A paktumban egyébként szó se esik az almáról. Az Úr csak azt várja el tőlük, hogy szószerint betartsák a kőtáblákra írott parancsolatokat. Igenám, de a törvény értelmezése és alkalmazása során "félreértések" adódtak, főleg az alábbi passzusokkal kapcsolatban.

- Ne gyilkolj!
- Ne lopj!
- Ne tégy felebarátod ellen hazug tanúbizonyságot!
- Ne kívánd felebarátod házát, ne kívánd felebarátod feleségét se szolgáját,
se szolgálólányát, se ökrét, se szamarát.

Jahve ugyanis nem definiálta a "felebarát" fogalmát. Így adódhatott, hogy a törvénymagyarázók [farizeusok] azt nem terjesztették ki a nem kiválasztott népekre. Ez mára oda vezetett,  mintegy tizennégymillió ember belül van a törvény bástyáin, mintegy hatmilliárd pedig ki van onnan rekesztve. Ez utóbbiak egyrészét nevezik a kirekesztők kirekesztők nek... Az embermilliárdok egyre kevésbé tolerálják, hogy gyilkolják, alázzák, meglopják, személyi és polgári jogaiktól megfosszák őket. Köreikben erjedés indult, amelyet épp a napokban diagnosztizált Meir Lau, Tel Aviv főrabbija, a Jad Vasem Intézet elnöke, eképpen. "Az antiszemitizmus őrületté, ragályos betegséggé fajult, egyre jobban terjed, és ha nem teszünk ellene most, több mint hatvan év után sem, akkor még tovább terjed a világon." A diagnózis tehát adott. A terápiát pedig hozzá tudjuk képzelni [l. gázai övezet].

Mivel a keresztényekről akarnék beszélni tovább kell lapoznom a Bibliában, és más kegyes históriákban, hogy eljussak cikkem témájához.

Szóval egy darabig minden világos volt. A zsidók néha [babiloni, egyiptomi] fogságba estek, de Jahve nem hagyta cserben őket. Az egyik rabtartót, Egyiptomot, Mózes és népe kedvéért alaposan megtanította kesztyűbe dudálni és elvezette őket az Ígéret Földjére. Itt szépen berendezkedtek [kb. hasonló módszerekkel, ahogy most teszik ugyanott]. De mire elmondhatták volna, "ha isten velem, ki ellenem" megszületett a Kisjézus. Elsőszülött volt, dehát a tizedik parancsolat reája már nem vonatkozott. Pedig ha tudták volna... A fiúcska sokáig hol volt, hol nem volt, de aztán harmincéves meglett férfiként felbukkant és vándorolva prédikálni kezdett. Hát' ebből lett a világ csaknem minden baja.

A következőkben Helmuth von Glasenapp "Az öt világvallás" c. könyvét használom segédeszközűl. Krisztus nem közölt részleteket származásáról. Mások találták ki utólag a szűznemzés épületes históriáját. Ő "csak" annyit mondott, hogy az isten természetes fia és atyja azért küldte a földre, hogy [az almaügy kapcsán] megváltsa sz emberiséget. Igehirdetéseiben egyáltalán nem volt következetes. Egy szájból fújt hideget és meleget. Hol azt javallotta, hogy akit pofánvágnak tartsa oda a másik felét is. Hol meg azt, hogy nem békét hozott a világnak, hanem kardot. Revideálta az akkorra már megkövesedett dogmákat és rítusokat. Bagatellizálta még a szombatot is. Viszont a kúfárokat kötélből font ostorral hajtotta ki a templomból.  Hát persze hogy felháborította a főpapokat [farizeusok]. Ők szintén hittek egy Megváltóban, de annak Dávid király vérvonalából kellett [kell] származnia, a Tóra szerint is. Jézus bibliai pedigréjével viszont baj volt. Ennek kapcsán derül ki, hogy a szent írás [Tóra] tulajdonképp nem szentírás és azt csak a Talmuddal összhangban lehet értelmezni és alkalmazni. A Talmud suttyomban hatálytalanítja a Bibliát. Máriáról pl. azt állítja,  "Jézus anyja egy kurva volt: Ö, aki hercegektől és kormányzóktól származott, ácsok kurvája volt. A soncino kiadás Shabbath 104b lábjegyzete azt állítja, hogy a Talmud cenzúrázatlan szövegében az áll írva, hogy Jézus édesanyja "Mirjam a fodrász"-nak sok férfival volt viszonya. Sanhedrin 106/a.Jézusnak már a nevét is megmagyarázták. "A név héber formája - Yeshu- úgy volt értelmezve, mint a gonosz szóval egyjelentésű szó. 'neve és emléke tűnjön el', amely az gyalázkodásnak egy különös formája." Persze nem a névnek, hanem viselőjének kellett meghalnia. Közismert hogyan vették rá a farizeusok a római helytartót Poncius Pilátust, hogy keresztre feszíttesse. A kereszthalál folytán Jézus és élete szimbólummá vált. Ez még hagyján, de neve ill. emléke köré egy "tan" telepedett, és mivel ő már nem magyarázhatott, őt kezdték magyarázni. Madách "Az ember tragédiája" VII. konstantinápolyi színében ezt mondatja Luciferrel.

"Ah, ép a szent tan mindig átkotok,
Ha véletlen reábukkantatok:
Mert addig csűritek, hegyezitek,
Hasogatjátok, élesítitek,
Míg őrültség vagy békó lesz belőle."

Lucifer, azaz Madách, tudta jól, miről beszél. A mezítlábas próféta szavaiból, véréből, verejtékéből és könnyeiből vallás lett, s mi több: egyház! Ez utóbbi jóvoltából milliók osztoztak, osztoznak a Messiás sorsában. Többek között a vallási türelmetlenség miatt, amelynek "szép" példája a bizánci eretnekégetés. Ezt Lucifer előre vizionálja a VI. római szinben, amikor így pusmog magában.

"E látvány kissé borzogatja hátam,
De nem emberrel kell-e küzdenem?
Mit én nem bírok, ő teszi helyettem.
Hasonló tréfát már gyakorta láttam.
A glória ha lassan elveszett,
Még megmarad a vérengző kereszt."

Itt előreszaladtam kissé. A szenvedések végtelen folyama a keresztény szektácskák üldözésével kezdődött. A hívők példamutató bátorságról tettek tanúbizonyságot a cirkuszi arénákban, oroszlánok elé vetve.  De mivel a hanyatló Róma felhagyott üldözésükkel, sőt legalizálta vallásukat, egyházba szerveződtek, azaz erkölcsi értelemben rossz útra tértek és gyilkolni kezdtek másokat és egymást is. Ennek egy fejezete a Keletrómai Birodalomban [Bizánc] folytatott eretneküldözés ama bizonyos egyetlen "i" miatt [homousion - homoiusion].

A Nyugat Római Birodalmat ugyan leigázták a barbárok, de a Katolikus Egyház csodálatosképp megmaradt, sőt - mint isten igáját - sikerült rálőcsölni az Európában létrejövő barbár utódállamokra. Sőt a római pápa a császárok császárá nak szerepét kezdte játszani.

Ebből a nagyon hosszú és nagyon véres korszakból csak apró mozaikokként illeszthetők ide a keresztes hadjáratok, az inkvizíció tevékenysége és a pápaság erkölcsi lezüllése.

A keresztes hadjáratok célja tudvalevőleg Jeruzsálem, ill. a szent sír visszafoglalása volt. E hadjáratok során a "keresztesek" a mongol hordákat is megszégyenítő módon viselkedtek ahol átvonultak. Emlékezetes, hogy elfoglalták, kirabolták és felgyújtották magát Bizáncot, a Keletrómai Birodalom fővárosát, és kardélre hányták annak lakóit, épp úgy, ahogy ezt Józsua zsidó hordái tették anno. E hadjáratok dicstelen történetének külön dicstelen epizódja "a gyermekek keresztes hadjárata", melynek részleteiről olvashat, aki ráér.

A következő mozaik a katolikus, azaz "szent", inkvizíció története. E históriának sok ága boga van. Kiteljesedett formájában is több változata lett emlékezetessé "Időrendi sorrendben négy szervezett, intézményes alapon működő inkvizíció létezett: a középkori inkvizíció (vagy dominikánus inkvizíció), a spanyol inkvizíció, a portugál inkvizíció és a római inkvizíció (vagy pápai inkvizíció), valamint ezektől függetlenül, a spanyol inkvizícióból létrejött több önálló újvilági szervezet is." E szervezetek voltak a középkor halálgyárai. Hivatalos formában "az inkvizíciót IV. Ince pápa vezette be 1252-ben. Az eltérő becslések egy- és tízmillió közé teszik az inkvizíció által a felvilágosodás korszakáig meggyilkolt emberek számát. Legtöbbjüket elevenen elégették." Tegyem hozzá: szadisztikus kinzások [tortúrák] után. Írjuk ide, e "szent" tevékenység éle, főleg Spanyolországban, főleg zsidók ellen for dult. 

Az Anyaszentegyház e kegyes tevékenységtől a hit és önmaga megtisztítását remélte. Hát, ami azt illeti, az elképzelések nem váltak be. Ellenben maga az Egyház a sárgaföldig lezüllött. E mocskos korszak jellemző foltja a "renaissance" Borgia pápa, VI. Sándor, élete és munkássága. Azt hiszem jóformán minden bűnt elkövetett amit egy ember elkövethet. Azután csendesebb egyházi évszázadok következtek.

A történelem persze dübörgött. Felfedezték Amerikát. A spanyolok jártak az élen, a legkatolikusabb felségek, a spanyol királyok alattvalói. Hernando Cortez hajóján utazott Diego di Landa szerzetes. Megkezdődött a latinamerikai kultúrák megsemmisítése, a népirtás és a térítés kombinált módszereivel. Az Egyháznak nem volt kifogása. Fogadta az arany ill. ezüstflották szállítmányiból az őt megillető részt.

A spanyolok nyomában loholtak a franciák és az angolok. Északamerika meghódítását tulajdonképp ők vitték végbe. Az Angliában kialakult új gazdasági rendszer a kapitalizmus e tágas térségeken tudott igazán kinyújtózkodni. Otthon a gyapjúipar volt a fejlődés motorja. Ehhez juhok, juhlegelők kellettek. Milliószámra űzték el a parasztokat a földjeikről, majd tízezerszám akasztották a "csavargókat". Az [anglikán] egyház szívvel - lélekkel a "fejlődés" oldalán állt... Amerikában az őslakos indiánok voltak útban. Kiírtották hát őket, mint a prérifarkasokat [coyote]. A "demokráciá hoz" azonban munkaerő, ingyen munaerő, kellett. [Ez természetes, hisz az athéni demokrácia is ezen a bázison teljesedett ki.]

A spanyolok Kubában úgyszólván a teljes lakosságot kiírtották. Hangulatép abból a korból.

"1526 - az első afrikai rabszolgaszállítmányok elérték Kuba szigetét. Kétszáz év alatt több mint 600 000 rabszolga került élve az amerikai spanyol gyarmatokra. A fogságba ejtett és a szállítás során meghalt rabszolgák száma ennél lényegesen magasabb volt, mivel a rabszolgavadászok kiválogatták és megölték a gyengének ítélt embereket, és sokan elhunytak az elfogás helyétől a tengerpartig terjedő golgotai úton és a tengeri úton a rabszolgaszállító hajókon."
Az ipari forradalom az Újvilágban milliószámra rendelte a gépek mellé és az ültetvényekre a rabszolgákat. A gőzgép feltalálása után a rabszolgamunkát a gépek ritmusához igazították, vagyis a tempót a gép fordulatszáma és a felügye lők korbácsa biztosította, mint régebben a gályaraboknál. Amerikában egy polgárháború kellett ahhoz, hogy az újkori rabszolgaságot meszüntessék 1865-ben, tehát 76 évvel a Nagy Francia [polgári] Forradalom [1789] után, 27 évvel a magyar forradalom [1848] után. Minthogy az Egyesült Államok Alkotmánya is épp 1789-ben lépett hatályba, kimondhatjuk, hogy a rabszolgaság ugyancsak 76 évig fért meg az Alkotmánnyal, amelynek alaptétele, hogy minden ember szabadnak és egyenlőnek születik...
Mindebből az Egyházra az vonatkozik, hogy egyetlen zsinati határozat, enciklika, urbi et orbi duma szövegében sem található egyetlen betű sem, amely a rabszolgaság feltétlen és azonnali eltörlését követelte volna.

Az Egyház kezdettől kompatibilis volt és maradt a kapitalizmussal. Sőt! Kiderült, hogy a Vatikán bankjai a legpiszko sabb bankműveletek terén miben sem maradnak el a többi bankoktól. Sőt!
A globalizmus kiteljesedése igazából nem ártott az Egyháznak, annál többet a kereszténységnek.
A világban több mint hatmilliárd ember él. A legnagyobb vallási közösség a kereszténység, legalább 1600 millió ember. Egyetlen egységes szervezetbe tömörülõ vallási közössége a katolikus egyház, amelynek létszáma 1000 millió fő. A kereszténység után a második nagy vallás a világban az iszlám. A hívők száma cca. egy milliárd. A hinduizmus különféle változatait ma 750 millió ember követi,  A buddhisták vagy a buddhista kötõdéssel is bírók száma 300 és 500 millió között van. A kínai univerzalizmus követõinek száma feltételezhetően 750 millió körüli lehet,
A katolikus - iszlám létszám tehát fifty - fifty, ám a katolikusság leszálló, az Iszlám pedig emelkedő ágban van. Az Iszlám esetében felemelkedés legfontosabb ismérve, hogy világszerte összetartó közösségeket képes létrehozni. Ezek, Allah tanításainak megfelelően, az iszlám vallás terjesztésére törekszenek eközben kiszorítják a hitetleneket mindenünnen, ahol ezt erejük engedi. Most épp a kopt keresztények vannak soron Felső Egyiptomban és másutt, de szemmelláthatóan olyan tendenciákról van szó, amelyek hasonló incidenseket fognak provokálni a világ minden táján, a nyugat európai "befogadó" államokban is, továbbá Amerikában is. [Moshé építési tervek a World Trade Center helyén, stb.]
A keresztény egyház, mai állapotában, képtelen megvédeni híveit, híveinek közösségeit. Azért nem, mert a legkevésbé sem jó pásztor!
Az egyház züllöttsége nem a múlt emléke, hanem a jelen borzalma, undora. Elsősorban az egyházi pedofilia "intézmé nyére" gondolok. A papok, főpapok tömege szerte a világon, a legförtelemesebb bűnökben, a fiatal testek meggyalázá sában, az ártatlan lelkek megrontásában vétkes. Az egyházfők úgyszólván vinnyogva canossáznak körbe a világon, ám a búnösöket elrejtik a közvélemény és főleg a világi hatóságok elől. Számomra teljességgel érthetetlen, hogy a legundorítóbb köztörvényi büntettek elkövetőit miért nem lehet a világi bíróságok elé állítani, megszégyeníteni és megbüntetni? Hitler ugyan sejtett valamit ezekről a dolgokról. Emlegette azt is, hogy a papokból nem csinál mártíro kat, hanem közönséges büncselekményeik miatt fog eljárni ellenük. Ám egyházi pedofilok a III. Birodalomban sem kerültek koncentrációs táborokba és számukra nem terveztek megkülönböztető háromszöget. A buzeránsok rózsa színén túl vajon milyen szín lett volna számukra megfelelő?
A rejtegetett homoszexualitás és pedofilia persze jó valamire: zsarolhatóvá teszi az Egyházat, a pápáig bezárólag. Úgy látszik, létezik olyan konkordátum [a pápaság és állam (államok) közötti egyezmény] amelynek fejében az államok, bizonyos ellenszolgáltatások fejében, hajlandók behunyni szemüket az egyházi disznók disznóságaival kapcsolatban.
Részben ehhez kapcsolódik, de ezen messze túlmutat a Katolikus Egyház "elzsidósodása". Ez a legsúlyosabb probléma. Nem akarom sem olvasóimat, sem magamat felbosszantani azzal, hogy II. János Pál és XVI Benedek szánalmas és felháborító meghunyászkodásait, csúszás - mászásait, felemlegessem.
Inkább e jelenség "elvi alapjairól" szeretnék szólni.

A  judaizmus és a kereszténység vonatkozásában az a szólam, hogy a kereszténység a judaizmusból sarjadt és ma is ebből az "ősgyökérből" táplálkozik. Szépen hangzik, de nem igaz, így nem igaz!
A természet ismeri ugyan a tőke [szőlőtőke] fogalmát. De ami a tőkén sarjadt, azt nem köti örökké a tőkéhez, a sarjadéknak önálló létet biztosít, a metszőkés segítségével.

Ez a metszés Krisztus keresztre feszítésével megtörtént! A farizeusok megölték az isten [vagy az ember] fiát. Lekur vázták szülőanyját és kigúnyolták a fiút. A sakterkés azonban kivételesen nem halált okozott, hanem új életet fakasz tott. A kereszténység túlélte Krisztus halálát, sőt annak vérével megöntözve szárba szökkent.
És mit tettek a farizeusok? Azt, hogy beszivárogtak az egyházba, hogy megrontsák és amennyire lehetséges, saját szolgálatukba állítsák azt. Ez a beszivárgás gyakorlatilag az "egyházszakadás" óta tart és napjainkban tetőzik.
Paradox módon ezt a folyamatot segítette elő a protestantizmus, amely kötőjel nélkül összekötötte, nemzeti nyelvekre fordította a Biblia két felét, az Ószövetséget és az Újszövetséget, majd ebben a formában adta a papjai hóna alá, hogy ezzel baktassanak fel a szószékre és hirdessék "az ígét" innen - onnan, ahogy jön. Nem voltak hajlandók észrevenni, még kevésbé híveikkel észrevétetni, hogy a kettő között áthidalhatatlan logikai és erkölcsi, nem utolsó sorban vallási ellentétek vannak.

Napi aktualitás, hogy a bölcs Israel Meir Lau, budapesti vendégszereplése során, megvilágította az Izraeli Ortodox Egyház és a Római Katolikus egyház viszonyát a legfontosabb kérdésben: az antiszemitizmus elleni közös harcban. II. János Pált idézte. "Amikor II. János Pál pápával találkozott, a katolikus egyházfő azt mondta neki: 'a primitív antiszemiták alól akkor lehet kihúzni a talajt', ha egyazon képen kezet fogva látják az emberek a pápát és Izrael főrabbiját." Hát az ilyen épületes látványokban nincs hiány, XVI Benedek óta sem. Sőt! Több olyan képet tudnék feltölteni, amelyeken egyik-másik főrabbi büszke mózesi tartást vesz fel egyik-másik pápával szemben, aki meghajlik, hogy ne mondjam, kétrét görnyed előttük. Ezt mellőzöm. Egy épületes sztorit azonban nem tudok ide nem iktatni... a "kincskereső főrabbik" esetét II. János Pállal, mert ez még a meghajlásnál és a kézfogásnál is cifrább. "II. János Pál zsidó és mohamedán vallási vezetőket, protestáns egyházi elöljárókat valamint egyháza bíborosait látta vendégül a Vatikánban szombaton megtartott komolyzenei koncerten. Az 'ábrahámi világvallások' megbékélését szolgáló találkozó nyitányaként az egyházfő pénteken - eddig példa nélkül álló módon - magánkihallgatáson fogadta Izrael mindkét főrabbiját. A pápai kihallgatást izraeli részről fokozott várakozás előzte meg, római útjuk előtt ugyanis a főrabbik kifejezték abbéli reményüket, hogy engedélyt kapnak a Vatikán föld alatti régiséggyűjteményeinek átkutatására, ahol meggyőződésük szerint meg tudnák találni a Titus által i.sz. 70-ben hadizsákmányként Rómába szállított hatalmas arany menórát és a harcok során megsemmisült heródesi templom más kincseit." Ehhez gondolom, nem kivántatik kommentár, legfeljebb annyi hogy ez az "eljárás" a világon példa nélküli. Itt tartunk, de haladjunk tovább.
Nyilvánvaló, hogy az inkább judeokeresztény, mint keresztény egyház nem képes válaszolni a globális kihívásokra, különös tekintettel a globális iszlamizálódás kihívásaira. De hogy is lehetne képes ellenállni, ha az egyre inkább "al kaidásodó" iszlám a cionizmus védnökét, hogy ne mondjam cinkosát, látja benne és sajnos nemcsak benne, hanem mindazokban akiket leghamarabb elérhet, pl. a kopt keresztény közösségeket Afrikában.

A keresztényeknek tehát minden okuk megvan a sírásra. Ám - szerintem - nincs hozzá joguk. Emberi mivoltuk mást parancsol. Mit is mondat Madách Péter apostollal?

Te nyomorú faj! - gyáva nemzedék,
Mig a szerencse mosolyog feletted,
Mint napsugárban a légy, szemtelen,
Istent, erényt, gúnyolva taposó.
De hogyha a vész ajtódon kopog,
Ha Istennek hatalmas ujja érint,
Gyáván hunyász, rútul kétségbe eső.
Nem érzed-é, hogy az ég büntetése
Nehezkedik rád. Nézz csak, nézz körül,
A város pusztul, durva idegen nép
Tiporja el arany vetéseidet,
Szétbomlik a rend, senki sem parancsol
S szót nem fogad. A rablás, gyilkolás
Emelt fövel jár a békés lakok közt,
Utána a halvány gond, rémület
S égböl, földröl se részvét, sem segély.

A konklúzió sem derűs.

El fogsz pusztulni, korcsult nemzedék,
E nagy világ most tisztuló színéről."

De mi a Tragédia vége? A végén az Úr teszi le a garast.

"Mondottam ember, küzdj és bízva bízzál!"

A sor a hívőkön van. Nekik kell az Egyházat megújítaniuk. Valahogy úgy, ahogy Krisztus tette a kúfárokkal, vagyis ostort fogva!

2011.01.23

Sz. Gy.

Pápista hungaristák?

Nagy megtiszteltés ért nemrég. A Jövőnk Info hungarista hírportál felfigyeltírásaimra és lehetővé tette azok megjelentetését. A dolog jól indult mindaddig, amíg véletlenül fel nem került a "Keresztények sírjatok" címet viselő írásom. Egy kurta levélben tudatták velem, hogy cikkemben a "kereszténység alaptételeit támadó vélemény is megnyilvánulásra került", ami ellentétes a lap szellemiségével, ergo nem maradhat fent. Le is szedték. 

A hungarista cenzúrát tudomásul vettem, ők tudják. De sajnos eszembe jutott, hogy a hungarizmus eszmei tartalmáról már vitatkoztam azInterneten. E vitának az lett a végeredménye, hogy rájöttem: nem értem az egész hungarizmust. 

Ebben maradtam önmagammal és más témák művelésbe fogtam. Ám most hogy kicenzúráztak kíváncsivá lettem, miért vagyok képtelen megérteni a hungarizmust? Bennem van a hiba, vagy az ideológiában, illetve az ideológia művelőiben? Azután a fejemre csaptam. Rájöttem, ellentét nem csupán a lap szellemisége és közöttem, hanem lap "szellemisége" és a hungarizmus között is van! 

Gondolatmenetem követéséhez az olvasónak [sajnos] meg kell látogani néhány linket, amelyek hungarista témájú cikkeimet tartalmazzák. Aki ezt eleve fárasztónak, unalmasnak, vagy érdekte lennek találja, itt hagyja abba. 

Az úgy volt, hogy nézőként részt vettem egy nyilas (!) tüntetésen, amit a Vér És Becsület Kulturális Egyesület rendezett a Nemzetbiztonsági Hivatal épülete előtt a Falk Miksa utcában. Ott szerzett furcsa benyomásaimról szól a "Ha ezt Falk Miksa megérhette volna" c. írásom.

Aztán nyugodott a téma mindaddig, amíg bele nem botlottam egy levélfűzérbe, amelyben a szentkorona lagalázatosabb szolgája HalászJózsef intézett durva kirohanásokat többek, köztük Domokos Endre János ellen. Nevezett úr, becenevén "Domi" volt akkor a nemzetvezetője azoknak a nyilasoknak, akik a Falk Miksa utcában tüntettek anno. Erről is írtam egy kommentárt "Magyar a magyarért" címmel.

Cikkemet Domokos is elolvasta és egy közvetlen hangú levélben válaszolva többek között ügynök nek, ill. provokátornak titulált. Persze nem válaszoltam neki, de mivel a hungarista ideológia iránti érdeklődésem újból feltámadt, megint írtam egy kommentárt "A nemzeti szektákról" címmel. Ebben esik szó arról, hogy a Vér és Becsület Kulturális Egyesület fejétől az utolsó közlegény martens bakancsának talpáig sem érti mi fán terem a hungarizmus. Ezen eleinte nemcsodálkoztam, mert Domokos szellemi képességeiről akkorra már volt némi fogalmam. Azt meg sejtettem, hogy magánál "értelmesebbet" nem tűr a közelében. 
Aztán mégis csodálkoznom kellett, mert rájöttem, hogy az Egyesületnek főideológusa és tábori lelkésze is van, "Tudós" Takács János személyében. Arra is rá kellett döbbennem, hogy a termékeny pennaforgató nem alkotott hungarizmus-elméletet, sőt tovább semfejlesztette a Tant. Az Egyesület még mindíg Henney Árpád 1951 [!] évi augusztus havában irott értekezését tekinti a hungarizmus bibliájának. A cikkeben megírtam ezzel kapcsolatos véleményemet. 

Most, a cenzúra kapcsán, ismét beugrott valami. [Ilyenkor szoktam írsogálni. Lehet rosszul teszem...] Eszembe jutott ugyanis, hogy az Interneten megjelent Szálasi Ferenc "Hungarizmus" c. műve és abban a kereszténység és a papság korántsincs úgy összemosva, mint a mai hungaristák [nyilasok] fejében. 

Szálasi leszögezi " A magyar nemzetiszocializmus gyakorlata szétválaszthatatlan Krisztus tanától. A zsidó erkölcsi világrend gyakorlati átültetésének és megvalósításának harcos eszköze a kommunizmus; a krisztusi erkölcsi világrend gyakorlati megvalósításának harcos eszköze pedig a Hungarizmusban kiteljesedő magyar nemzetiszocializmus. Ezek jelentik a mi mozgalmunk érvényes állásfoglalását és alapját a vallással kapcsolatban." 

Világos! Amiként az is, amit az Egyházról ír. [Nem részletezi a fogalmat. Úgy tűnik, a Római Katolikus Egyházat érti az "Egyház" alatt.] "Kutatva, hogy miért helyezkedik szembe a vallás a nemzetiszocialista mozgalmakkal, két lényeges okot találunk. Ezeket az okokat mozgalmunk ban felvilágosító munkával ki kell küszöbölnünk. Az egyik okot az Egyháznak a vallási és világi totalitásra való törekvése adja. A vallási totalitásra való törekvés krisztusi parancsra történik, tehát ez tőlünk függetlenül is abszolút helyes. Az Egyháznak világi totalitásra való törekvése azonban csak a krisztusi parancsok gyarló emberi félremagyarázásán és bűnös 'melléma gyarázásán' alapszik. Az Egyház a két törekvésének ellentétes széthúzó ereje miatt határo zottan kettéválasztható két külön lényegre bomlott. Az egyik a vallási Egyház, a másik a politizáló Egyház. A mi mozgalmunknak a vallási Egyházzal soha semmi baja nem lesz, sőt bennünk fogja minden körülmények között legigazibb, leghívebb, legerősebb támaszát megtalálni. A politizáló Egyházat azonban mozgalmunk semmilyen formában nem fogja tűrni." 

Tehát - "politizáló egyház". Indujunk ki innen. Nem akarom ismételni magam. Így csupán megemlítem, hogy "Keresztények sírjatok" c. cikkemben a legsötétebb világi hatalmakkal összefonódott, azaz "politizáló egyház" történelmi bűneit emlegettem. Szóltam néhány rossz szót II. János Pálról és XVI. Benedekről a "zsidózó pápákról" is. Meri valaki azt állítani, hogy ezek az urak nem politizáltak, nem politizálnak? Nem a Jövönk Info portáljáról kimiskárolt cikkemben, de máshol többízben álmélkodtam azon, hogy a "keresztény" Magyarországnak egymás után három zsidó hercegprímása volt, ill. van [Lékai, Paskai, Erdő]. Körülmetélt tehát lehet "magyar" hercegprímás? Vice - versa körülmetéletlen lehetne izraeli főrabbi? 

Van ám Szálasinak egy totalitás elmélete is. Így hangzik. "A történelemben három totalitás fejlődött ki egymás után, később egymást erősítve párhuzamosan. Mindháromnak közös vonása az, hogy feltétlen engedelmességet követel, így tehát mindhárom zárt testben létező legősibb parancsuralmat jelent. Legrégibb a katonai totalitás. Utána jelentkezett az Egyház totalitása és azután a gazdasági életet vezetőkkiváltképpen zsidók gazdasági totalitása. Erkölcs, szellem és anyag így külön-külön megkapták legjellegzetesebb képviselőjüket, külön-külön haladtak, de nagy elhatározásokban mindig együtt látjuk őket." 

Ebből az a lényeges, hogy Szálasi az egyházi, ill. gazdasági (zsidó) totalitás között összemű ködést tételez fel - joggal. A megoldást - tévesen - abban látja, hogy "A nemzetiszocializmus ban megszületett a negyedik totalitás: a nemzet totalitása." 
Nos, ez a totalitás egyáltalán nem született meg. Nem is születhet meg soha. Akkor sem szület hetne meg ha a választáson egy olyasféle hungarista, ill. nyilaspárt nyerne kétharmados többsé get, mint a jelenkor "nyilasai", ill. "hungaristái". Ezek ugyanis tabu alá vetik a vallás, a keresz ténység, mindennemű kritikáját, pontosabban Római Katolikus Egyház kritikáját! Dehát a kereszténység, a vallás és az egyház nem csupán a Római Katolikus Egyházból áll. Teszik a magukét a többi "keresztény"egyházak, így a Református Egyház is. 
A Katolikus Egyháznál maradva visszaemlékszem diákkorom egyik nagyhatású 
olvasmánya Mikszáth "Különös házassága" volt, amely azzal végződik, hogy a pocsolyában a békák is azt kuruttyolják: "urrak a papok ... urrak a papok". Ezzel kapcsolatban követtem el a "Tisztelendők" c. írást. 

Ebben idézem Luther Mártont. "Hol marad ... a tolvajok feje és fővédnöke, a római Szentszék, egész uszályával, aki az egész világ javait összeszedte és a mai napig bírja? Sajnos úgy van a világon, hogy aki nyíltan lop és rabol, az bizton, szabadon és büntetlenül jár-kel, és még tiszteletet vár. A kis, titkon lopók pedig, kik egyszer vétettek, viselik a büntetést és a szégyent, s amazokat becsülethez, tisztességhez segítik. Pedig tudják meg ezek, hogy ők a legnagyobb tolvajok Isten előtt, aki majd nékik is ellátja a bajukat érdemük szerint." 

Ekkor rájöttem, egyben meg is nyugodtam, Luther írásait sem közölné a Jövőnk Info, mert írásai ellentétesek a lap szellemiségével. De hogy is van ez? Luther a pápaság züllése miatt alapított egy új egyházat, hogy a hit gyakorlásában megvalósítsa reformjait. A Református Egyház ne lenne keresztény egyház? És egyáltalán mik a kereszténység alaptételei? A lutheri egyház tanításai tán' nem azok? Miért nem? 

És itt már le kellett esnie nálam a tantusznak. A Jövőnk Info értelmezésében a "kereszténység" alatt általában katolikus vallást, különösen pedig a pápaságot, a katolikus papságot kell érteni. 

Jaaa! Ezt a beállást viszont másképp hívják. Pápistának nevezik. Hogy ez a szó mit jelent, határozzuk meg a Katolokus Lexikon alapján. "Pápisták: a katolikusok elnevezése főként a 
protestánsok körében. - A név arra utal, hogy a katolikusok az Egyház fejéhez, Péter utódához, a pápához tartoznak, ők viszont nem. Megfelelői a katolikusok részéről: Luther követői: lutherá nusok, Kálvin követői: kálvinisták." 

A 'pápához tartozni' szerfölött ellentmondásos 'jogállás'. A pápához tartozik maga a pápa, a kövér pedofil kanonok és az eretnekként megégetett katolikus is. Ha tehát a mai hungaristák
a pápával, a pápasággtal azonosítják magukat, ezt a hungarizmus tanításai ellenében teszik. 

Legyen ez az ő bajuk. Azaz mégsem. Ez nem csak az ő bajuk. Ez azok baja is, akik a hungarizmus alatt mást értenek, mint amit egyes mai hungaristák gondolnak. Hát ez bizony visszás helyzet. 

2011.01.27 

Sz. Gy. 

 

  Ébredj magyar!

Szálasi tősgyökerei...

A történelem úgy is szemlélhető mint párhuzamos történések, életutak szövedéke. Épp ezért kell mindjárt az elején megemlitenem, hogy Szálasit Gömbös Gyula nélkül megérteni nem lehet. Ez fordítva is igaz. Ezért vagyok kénytelen Gömbös Gyuláról szóló írásomat az olvasó figyel mébe ajánlani. Sőt, számításom szerint, három "fajvédő" miniszterelnök alakította Magyarország tragikus sorsát. A harmadik Imrédy volt, akiről még nem írtam, ezért ezt kénytelen leszek itt és most pótolni.

Az első világháború lövészárkaiból egyetlen igazi forradalom sarjadt ki: a barnaingeseké, akiket egy senkifia káplár vezényelt a "polgári társadalom" ellen, létrehozva a kolosszális III. Birodalmat. Horthy lovastúrája Szegedtől Buda pestig valóban szimpla ellenforradalom volt. Célja, a vörös mocsok eltakarítása után, az összeomlott monarchia honi maradványainak helyreállítása, ideértve a zsidó nagytőke korlátlan uralmát is. Sikerült.

Ugyanazokból a lövészárkokból magyar katonák milliói is hazatértek és nyilván volt véleményük a papirbakancsok szállítóiról de sem a katona-tömegeknek, sem rendjelekkel ékesitett tisztjeiknek nem sikerült a "dolchstoss" (hátba döfés) magyarországi erőit felszámolniuk. Ez pedig elsősorban Horthynak köszönhető. Ezek a harcosok ragadtak ismét fegyvert, amikor meg kellett menteni Sopront és ezek (!) léptek a küzdőtérre, hogy biztositsák Horthy zavartalan felvidéki lovasparádéját. Ők jelentek meg a várfalon a második világháború fináléjában is. Szálasi az ő gondolataik, vágyaik gyüjtőlencséje volt. Horthy és a németek (!) csak a huszonnegyedik óra ötvenkilen cedik percében engedték a szorítóba. Persze hogy kiütötték - az Országgal együtt.

Akad persze olyan hülye zsidó, aki Horthy szobrát vörös festékkel önti le; de a zsidómocsok sűrüje Szálasira ömlik, akiről az átlagmagyar mára legfeljebb annyit tud, hogy egy veszélyes elmebeteg volt, aki rászabadította pesti zsidókra a nyilas csatornapatkányokat. Lentebb - remélem - kiderül, azért nem ilyen egyszerü a dolog.

Pedig elég látványosan indult az ellenforradalom. Horthy fehér paripán vonult a "bűnös" Budapest ellen, Prónay marcona különítményesei által körülvéve. Itt bátorkodom "Ki volt Horthy" c. blogomból  idézni. "A Prónay zászlóalj volt az ellenforradalom pretoriánus gárdája, ők voltak Horthy kedvenc 'imposz torai', aféle magyar SA... A mai Kossuth téren a polgármester alázatos köszöntő beszédére Horthy, a ló tetejéről, következőket válaszolta. Tetemre hívom itt a Duna partján a magyar fõvárost: ez a város megtagadta ezeréves múltját, ez a város sárba tiporta koronáját, nemzeti szineit és vörös ron gyokba öltözött. Ez a város börtönre vetette, kiüldözte a hazából annak legjobbjait és egy év alatt elprédálta összes javainkat." Ebből a hatásos bevezetőből az következett volna, hogy a forradalom felszámolja a nemzetpusztítás erőit, többek (!) között a vörös patkányforradalom ágenseit is. Három "fajvédő" miniszterelnököt kellett elfogyasztani ahhoz, hogy ez a célkitüzés meghiúsuljon; a forradalom zsákutcába jusson és kiderüljön, hogy Horthy egyáltalán nem "fasiszta", hanem zsidóbérenc [persze nem a szegény, hanem a gazdag zsidók bérence]. Horthy nem tört - zúzott, mint Hitler, hanem "konszolidált". Erről írta Bosnyák Zoltán "A bolsevikek alól felszabadított Magyarország és maga Horthy Miklós fölött is átvette a hatalmat gróf Bethlen István, rajta keresztül pedig a nemzetközi nagytőke, a 'chorin-kapitalizmus' és a népszövetségi kölcsön. Horthy Miklós nem 1944. október 15-én árulta el a megújhodásra váró magyarságot, hanem 1923-ban, amikor meghajolt az országhódítók, a fél-feudalizmus, a nagyarisztokrácia, a nagy-plutokrácia előtt, és ellenfelévé (!) vált azoknak, akik 1919-ben benne hittek, benne reménykedtek, és tőle várták a szebb magyar életet." Ezt magam sem tudnám szebben kifejezni, mint hogy a zsidók megvették és megfordították Horthyt. E tételt azon keresztül bizonyítom, ahogy "fajvédő" miniszterelnökeit mozgatta, ahogy velük bánt (elbánt). Ha már Horthynál tartunk, nem tudom észrevették e: Horthy egy sort sem írt arról, hogy képzeli Magyarország kormányzását és főleg jövőjét. Amig hajókázott nem írt . 1919 juliusában azonban hadügyminiszter, azaz politikus lett. Károlyi lemondása után a Nemzeti Hadsereg fővezére. 1921. márc. 1-én megválasztották kormányzónak. 1944. okt. 16-án mondott le. Ez több mint 25 év. Mit gondolt a világról és a nemzetről ezalatt? Még egy igazi politikai beszéde sem maradt fent. Mások gondolkodtak helyette? Úgy tünik, igen. 2. Ha valaki Horthy szellemi sivárságát kétségbe vonná, tekintse meg a Horthy Miklós Társaság Honlapján a "Horthy beszédei és írásai" c. fejezetet. Rémisztő a "szegénysége"!

Kezdjük az idő sorrendjében Gömbössel. Fent jelzett írásomból egy rövid idézet (hátha nem ugrik el mindenki a róla írott cikkre...] "A 'politikailag érett' fajvédő az alábbi hitvallást  tette. 'A zsidóságnak pedig nyíltan és őszin tén azt mondom: revideáltam (!) álláspontomat. A zsidóságnak azt a részét, amely sorsközösséget ismer el a nemzettel, éppen úgy testvérnek kivánom tekinteni, mint magyar testvéreimet.'Hogy ezt Gömbös mennyire gondolta komolyan, nem tudom. Azt mindenesetre nem tudta (?), hogy a zsidóságnak nincsenek olyan 'részei' amelyek sorsközösséget ismernek el a nemzettel. A zsidóság egységes egész! A zsidók mindeneset re nem hatódtak meg a békejobbtól. Pedig Gömbös miniszterelnöksége (1932- 1936) alatt nem születtek antiszemita jogszabályok, a zsidók gazdasági és társadalmi pozícióit érintetlenül hagyták." Gömbös 1936 októberében vesebetegség következtében, ágyban párnák között halt meg egy müncheni klinikán. Rava talánál tisztelgett maga Adolf Hitler is. Szép fehér szobrot kapott a judeofeudálkapitalista rendszertől, méltán, hisz annak mitsem ártott. A szobrot  kommunisták mégis felrobbantották. Nagy "magyar" írónk Márai így kommentálta a történteket. "Ez a szobor jelképezett mindent, ami Magyarországon az elmúlt huszonöt évben aljas volt, dagályos, kapzsi, hazugan sovén, lelkendezően és fenyegetően öntelt." Ezzel egy "fajvédő" kipipálva.Imrédy [Heinrich] Béla következik. Róla előszört elhittem, hogy zsidó volt, ha csak részben is, hisz Lipótvárosban született, polgári családból. Úgy látszik azonban tévedtem. A Kuruc Info közölte egy adhoc vizsgá lóbizottság [Bosnyák Zoltán, a Zsidókutató Magyar Intézet igazgatója, Vitéz Kolosváry-Borcsa Mihály államtitkár Vitéz Zách Emil ny.á. vezérezredes, Oláh György országgyűlési képviselő és Rajniss Ferenc lapszerkesztő] jelentését amelyben ez áll "kijelentjük, hogy minden olyan állítás, amely szerint vitéz Imrédy Béla ősei között zsidók voltak, a valóságnak nem felel meg, tehát közönséges rágalmazás." Mindössze sváb volt tehát az istenadta, ami tulajdonképp nem bűn. Más kérdés, hogy báró Weisz Fülöp pártfogoltja volt, így emelkedett gyorsan mindenféle létrán. Eközben a Magyar Nemzeti Bank elnöke is volt. 1932-ben Gömbös bevette kormányába pénzügyminiszternek. Mint "fajvédők" jól kijöttek egymás sal. Gömböst Darányi követte. Utána Horthy bizalmából Imrédy lett a kormányfő. 1938. május 14 - 1939. február 16. közt állt Magyarország élén. [A dátumok fontosak.]

Ekkorra már csinálni kellett valamit a zsidókkal. Ezt a szerfölött kényes probléma megoldása a második "fajvédő" miniszterelnökre várt - volna. De volt egy ennél nem kevésbé fontos feladata is, amit a Wikipédia így jellemez "Noha antiszemita volt (?), a különféle nemzetiszocialista mozgalmakat mindvégig elítélte, mivel azok nyíltan a társadalmi rend megdöntését hirdették. Szálasi Ferencet Imrédy miniszterelnöksége alatt harmadszor is letartóztatták, és háromévnyi fegyházra ítélték." Viszont a zsidótörvények megalkotásából úgyszólván sikerült kimaradnia. Az elsőt (1938: XV. tc.) még a Darányi Kormány készítette és terjesztette elő. A Ház 1938. május 29-én emelte törvényerőre, amikor Imrédy még csak 15 napja volt miniszterelnök. Úgyszólván nem tehetett róla. A másodikat (1939: IV. tc.) pedig 1939. május 5-én hirdették ki, amikor viszont már 90 napja nem volt miniszterelnök.Bukását mégis a "zsidóvád" okozta. Maga Horthy írja le "Ein Leben für Ungarn" címen megjelent emlékíratában, hogy amikor a Keresztes Fischer Ferenc belügyminiszter által Csehszlovákiában beszerzett "kompromittáló" iratokat Imrédy elé tárta és rákérdezett hitelesek e, Imrédy cáfolat helyett, rosszul lett és felmentését kérte, amit Horthy elfogadott. A második "fajvédő" is kipipálva.

Mégis kivégezték, 1946. február 28-án, "kegyelemből" agyonlövéssel. Tulajdonképp nem is tudom, mlért. [A kivégzést egy különös közjáték előzte meg. A Rákosi (Rosenfeld) - Vass (Weinberger) duó közvetitő (védőügyvéde) útján "meg rendelte" nála a magyar pénzreform, az értékálló forint, megtervezését. Szorgalmasan körmölt. Közben mellesleg halálra ítélték. Ügyvédje azonban közölte vele, ne aggódjon mert kegyelmi kérelme elbírálásánál szorgalma nagyot nyom a latban. Imrédi nem aggódott. Befejezte művét. Február 26-án átadta az ügyvédnek. Másnap kihirdették előtte, hogy a "palástos hóhér" Tildy elutasitotta kegyelmi kérvényét. Harmadnap a puskacsövek elé állították...]

Mielőtt tovább mennénk be kell vezetnünk egy új fogalmat: a "szelektív", avagy az "árnyalt antiszemitizmus" fogalmát, mivel enélkül nem érthetjük meg Imrédyt, Horthyt meg még kevésbé. Azt sem árt világosan körülírni, mi volt az a "társa dalmi rend" amit Imrédy és Horthy védelmeztek, Szálasi pedig meg akart dönteni? Csak ezek tisztázása után lehet arra a kérdésre válaszolni: egy antiszemita "fajvédő" lehet e zsidóbérenc is egyben?4. 
A szegény sokgyermekes zsidók tekintetében Horthy passziv antiszemita, a dúsgazdag zsidók tekintetében hiperaktív filoszemita volt. Nemcsak a zsidókat engedte vágóhídra hajtani, de vágóhídra hajtotta, a 2. Hadsereg soraiban, a magyar szegényeket is, akik lázadhattak volna a "rendszer ellen". Ez is egy más történet.

A zsidóság, amely kivülről nézve egységes fajként zsarnokoskodik a világon, belülről nem egységes nemzet, többsége maga is kegyetlen zsarnokság alatt görnyed. Ez olyan téma, amely egy külön misét igényel. Itt és most csak annyit, hogy az európai zsidókat szántszándékkal szolgáltaták ki Hitlernek. Azzal kezdték, hogy nyomban Hitler hatalomra kerülése után, [1933 március 24-én] a Zsidó Világkongresszus kezdeményezésére egy hadüzenettel felérő gazdasági bojkottfelhívást bocsátottak ki Németország ellen. [Ezt utóbb simán letagadták.] Mivel Mein Kampf első kiadása 1925 juliu sában jelent meg, a zsidóknak jól kellett tudniuk, hogy a provokáció rossz vért szül majd. Hamut hintettek tán a fejükre saját szemétségük miatt? Egy fenét!  

Konrád Györgytől ["A zsidókról" - 106 old.] idéztem nemrég, hogy "1938-ban a nyugati demokráciák a franciaországi Evianban megállapodtak abban, hogy nem adnak menedékjogot a náci megszállása alá kerülő, Európából menekülni akaró zsidóknak és nem engedik behajózni őket Palesztinába, az ókori Izrael területére" sem. Ezzel saját népüket terelték az arénába az oroszlánok elé. Ennek is megvan a magyarázata, de szintén más történet.

Most menjünk vissza a zsidótörvényekhez. "Az első zsidótörvény [1938: XV. tc. -  1938. május 29.] 'a társadalmi és a gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról',- a második [1939: IV. tc. - 1939. május 5] 'a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról',- a harmadik [1941: XV. tc. - 1941. augusztus 8] 'a németországiakhoz hasonló fajvédelmi rendelkezéseket vezetett be' ,- az úgynevezett negyedik [ 1942: XV, tc. - 1942. szeptember 6] 'a zsidók tulajdon szerzését korlátozta és utat nyitott az árjásítás előtt'." De - kérdem én - mi bajuk lett ettől a zsidóknak? Egy törvénnyel kapcsolatban illik (illene) előzetes, ill. utólagos hatástanulmányt végezni. Tudtommal a zsidótörvényekről ilyenek nem készültek és ez semmiképp sem tekinthető véletlennek. Nem ártana tudni, hány zsidócsemetét nem vettek fel az egye temre, vagy rúgtak ki onnan? Hány zsidótól vették el üzletét, iparüzemét, földbirtokát, szatócsboltját? Nem! A zsidó törvények - Eichmann színrelépéséig - gyakorlatilag nem érintették a zsidó alsó és középosztályokat. A zsidó felső osztályokat: az ipari, kereskedelmi, földbirtokos, bányatulajdonos és bankár burzsoáziát pedig elméletileg sem érintették. Például Goldberger Leó "a Parlament Felsőházának tagja.  A második zsidótörvény (1939) után még megtarthatta (!) a gyárát, de 1944-ben mégis Mauthausenbe hurcolták, ahol 1945-ben éhenhalt" Hányat fosztottak meg közülük a felsőházi tagságtól, a bárói címtől? Amikor viszont Magyarország orosz uralom alá került, a keleti "kommunista" zsidók irányitásával kisajátították a "magántulajdont" a falusi szatócsboltokig terjedően. Ilyet a Horthy rendszer a zsidókkal nem csinált.

A Horthy "rendszer", amely echte judeokapitalista rendszer volt, simán megbékélt azzal, hogy Árpád országa a három millió koldus országává váljon és kitántorogjék Amerikába másfélmillió emberünk. Szegény József Attila! Neki is csak az jutott eszébe, hogy magyar (!) nagyuraink birtokéhsége miatt éhezik és tántorog a magyar. A bajok fő okozója zsidó nagytőke eszébe se jutott. Később állítólag tudata feltisztult és, ha a neki tulajdonított írás nem apokrif, így elmélkedett. "Az egész emberi faj megszervezése, amelyről a nemzetközi szocialisták álmodoznak, nem képzelhető el anélkül, hogy előzőleg a nemzetekre tagolt emberi faj meg ne alkossa a maga benső nemzeti egységeit, amelyek az eddig látszólag nemze ti, de valójában kapitalista állami szervezeteket, e puszta jogi kereteket, ellátják a nemzeti egységre ébredő dolgozó népek korszerű tartalmával." Ha nem tévedek, Hitler pont ezt csinálta...
Magyarország alighanem legkártékonyabb költője Ady is így versel

Nyakatokon vad, úri tatárok
S mégis büszke a ti fejetek.
Frissek a vérben, nagyok a hitben,
Csák Máté földjén ti vagytok az Isten.
Előre, magyar proletárok 

Ady tán' vak volt és süket, hogy nem látta meg a dolgok lényegét úgy, ahogy pl. Bartha Miklós látta és "Kazárföldön"
c. írásában szemléltette. Csak egy kis epizód a könyvből. Két napszámos dolgozik naphosszat a vasúti pályán és két zsidó álldogá mellettük, ugyancsak naphosszat. Mi történik? "A kazár lefoglalta magának a munkát és azt ledolgoztatja a ruténnal. Ha adós a rutén, akkor kamatban dolgozik és nem kap semmit. Ha nem adós, akkor készpénzért dolgozik s kapja 'felét' a munkabérnek, vagyis negyven krajcárt. A kazárnak, mint vállalkozónak a semmittevésért szintén megjut a negyven krajcár." [Szivesen ide tüzném az egész könyvet, de ki olvasná el...] Magyarországból nem Horthy csinált kazárföldet, de amíg rajta uralkodott mindent megtett,  annak "rendjét" fenntartsa. Ezért lett Szálasiból a harmadik fajvédő miniszterelnök. Szálasi nem volt őrült, még kevésbé hülye; különc volt. Az ám, de miben állt "különcsége"?

Becsülettel végigszolgálta az első világháborút és "alantas tisztként" megkapta a Vaskoronarend III. fokozatát, ami csak törzstiszteknek dukált. Amikor rohamzászlóalját Ausztriában feloszlatták hazatért. Majd a hadügyminisztériumban vállalt külügyi futárszolgálatot. Beteg lett. A végén a miskolci "lópótlási alakulatnál" kötött ki.

Érdekes momentum, hogy az 1918/19-es eseményeken, azaz a forradalmon és az ellenforradal mon, kivül maradt. Nem vett részt a Rongyosgárda hősi harcaiban sem. Azt írják szemlélődött, fontolgatott. Ez tényleg így lehetett, mert a végén tényleg kisült belőle valami ... 1923-ban a miskolci alakulattól az álcázott vezérkari akadémiára vezényelték, ahol egy év mulva főhadnagy ból soron kivül századossá léptették elő, nyilván jó előmenetele miatt. 1925-ben felvették a vezérkar állományába. 1929-ben franciaországi kiküldetésben részesült.

Minden jól indult és ekkor kezdett "hülyéskedni". Csapatszolgálata idején gyalog menetelt emberei között. Együtt pihent és étkezett velük, érdeklődött személyes és családi problémáik iránt. Felfelé viszont "szókimondó" volt. Na ez az amit nem lehet, diktatúrákban ugyanúgy, mint "demokráciákban". Már kezdték nem csípni a fejét, de nem lehetett megál lítani. Tanfolyamelsőként (!) végezte el 1932-ben a nehezitett törzstiszti vizsgát, az u.n. "arkangyalvizsgát" és 1933-ban 36 éves "gyerekemberként" vezérkari őrnagy lett.

Ezután ihatott, kártyázhatott, kurvázhatott volna mint a "normális" többség. És tudják mit csinált? Marx tőkéjét, meg Kautskyt és persze a Mein Kampfot kezdte olvasgatni német eredetiben. Ezt még elnézték volna, de a Belvárosi kávéházban létrejött egy asztaltársaság és politizálni kezdett; persze a kormány ellen és persze a vezérkari őrnagy úr vitte a prímet. Persze hogy besugták és a jelentés, majd maga Szálasi is, Gömbös miniszterelnök elé került. Gömbös tudta kivel áll szemben és a fejmosás mindössze azzal zárult "az én helyembe pedig csak akkor jössz, ha én elmentem." [Sipos Péter szerk. Börtönnapló 18 old.]

Szolgálati elfoglaltsága nem terhelte túl. Így volt ideje a politikai pártokat felkeresni (...) és tájékozódni nézeteik, programjaik felől. Aztán átlépte a Rubicont. Megjelentette "A magyar állam felépítésének terve" c. tanulmányát. Naná hogy kivágták a vezérkarból. Erre nyugdíjaztatását kérte, ami 1935. márc. 1-én meg is történt. Ettől kezdve méginkább ráért politizálni... Nem vesztegette az idejét. Mint ujdonsült kisnyugdíjas már 1935.márc. 4-én [három napon belül] meg is alakította a Nemzeti Akarat Pártját...

A mezőnyben nem volt egyedül. Több "nemzetiszocialista" párt egzisztált már ekkor, amelyek német példára barna ingbe öltöztették és horogkeresztes karszalagokkal látták el tagjaikat. Egy későbbi "magyarítás" eredménye volt a nyilaske reszt és a zöld ing általános bevezetése... E pártok választási alkalmakra összegründolt laza politikai alakula tok voltak.

Szálasi valami mást akart. Olyasmit, mint egy demokratikus centralizmus elvén működő lenini tipusú párt. [Nem is hiszem, hogy Marxon felül Lenint ne olvasta volna!] A NAP valóságos katonai szervezet lett Szálasi egyszemélyes parancsnoksága alatt. Az első ilyen izé Magyarországon. De ez nem volt elég. A párt titkos háttérszervezete formájában létrehozta az u.n. "hungarista mozgalmat is.

Mikor Gömbös meghalt, Szálasi akart volna a helyébe állni (ülni). Szerénytelenségében Horthytól próbált audienciát kieszközölni. Odáig nem jutott ugyan, de Keresztes Fischer Lajosig a kormányzó katonai irodájának főnökéig igen. Horthynak szánva átadott neki egy "Emlékeztetőt" Ebben a "bethleni konszolidációt" bírálja a maga sajátos nyelve zetén, valahogy így. "A kormányzót tisztátalan ködfátyolba burkolják ... Teljesen elavult a liberális alapon nyugvó közgazdaság ... amely ben csak az az ember, aki zsidó, vagy zsidó emlőkön szop ... A nemzet a vesztébe rohan, ha továbbra is ezen az úton, ilyen vezetéssel halad." [U.ott 28. old.] Hát ezzel biztos nem lett Horthy, még kevésbé a zsidóimádó szépséges Purgly Magdolna szive csücske. Olvassuk csak vissza: "teljesen elavult a liberális alapon nyugvó közgazdaság" Hány évtizeddel előzte meg Szálasi a korát ezzel a kijelentéssel? De mi köze ehhez egy  ex vezérkari tisztnek? Hogy meri a kor mányzót erre figyelmeztetni? Azt a kormányzót, aki derékon felül még lovas tengerésznek látszik, de öreg lábait már régen a judeo-liberalizmus langymeleg vizében áztaja. Hát csoda, hogy épp ettől az "őrülttől" írtózott a legjobban? Meg aztán kire vonatkozott az"ilyen vezetés" kifejezés, ha nem őfőméltóságára?

A proletárok közé vegyülést sem Gyurcsány Ferenc, hanem Szálasi találta fel. Az angyalföldi nyomornegyedekbe és kocsmákba járt a proletárokkal ismerkedni. Lehet, hogy itt szerzett élményei miatt kezdett - kommunista módra - röp lapokat terjeszteni ilyesfajta szövegekkel "a munkás ellenségei a zsidóvezetés alatt álló szociáldemokrata - kommunista szakszervezetek és a feudál-kapitalista, nemzetpusztító tőkés zsidóság." [U.ott 30. old.] Na és mit lépett erre a kormány? 1937 áprilisában letartóztatták Szálasit "az állami és társadalmi rend felforgatására irányuló szövetkezés" gyanúja alap ján és feloszlatták a pártot, amelynek akkor 8400 valóságos tagja volt [tehát nagyobb volt, mint a mai "demokratikus pártok" együttvéve]. Mit bizonyit ez az intézkedés? Hát csak azt, hogy "horthy fasizmus" szilárdan a nemzetpusztítók oldalára állt. Ennek kapcsán kell említeni, hogy ez a "megoldás" teljességgel megfelelt az ellenforradalom utáni "konszolidá ció", az 1921. december 22-én megkötött Bethlen - Peyer paktum betüjé nek és szellemének. Hogy miről is van szó? Arról, hogy Horthy már 1921-ben feladta ellenforradalom alapvető céljait, hogy rendszere "euro-kompatibilissé" váljon és hozzájusson a zsidó-kölcsönökhöz. Ott folytatta tehát, ahol a gyalázatos Tisza Kálmán és "szabadelvü" kormánya 1890-ben abbahagyta. Miről is van szó?

[Mint tudjuk (vagy nem tudjuk) Tisza uralkodásának idejére esik a tiszaeszlári vérvádper, amelyben Justitia mérlege a következők miatt billent a sakterek javára. A per bíráját Korniss Ferencet szabolcs megyei Dégenfeld kastélyba invitál ták, ahol Tisza Kálmánnal került szembe, aki a következőket mondta a paffá lett embernek "Nézze, Elnök úr! Holnap, holnapután, vagy bármikor Ön kihirdetheti a halálos ítéletet az eszlári sakterek fölött. Én nem akarom befolyásolni Önt. Csak annyit adok tudomására, hogy a bécsi Rothschild bárók Őfelségével is közölték: amennyiben a nyíregyházi ítélet elítélő lesz, akkor nem adják meg a hatvan millió forintos rente-konverziót (a kölcsönkamat visszafizetési feltételei nek hosszabb lejáratúvá változtatása, csökkentése). Ez esetben a monarchia, de mindenesetre Magyarország csődbe megy. A forint elértéktele nedik. A nemzetiségek fellázadnak. Akarja ezt a felelősséget vállalni Elnök úr?” Azt még mindíg nem tudjuk pontosan, hogy Horthy mikor, hogyan kötötte meg a maga különalkuját a rotschildokkal, de hogy megkötötte azt minden (!) ezutáni cselekedete bizonyítja. Ismétlem: emiatt lett Magyarország hárommilió koldús és másfélmillió kitán torgó országa!]

Szálasi sorsa ezután és emiatt kapcsolódott össze Endre Lászlóéval, aki épp ekkor alakította meg a "Fajvédő Szocialis ta Pártot. Endre 1937.aug.1-én "életszerződést" kötött a semmitlen - üldözött Szálasival és együtt alapították meg októ berben a "Magyar Nemzeti Szocialista Pártot". Ezzel létrejöhetett volna a tükrözés a német NSDAP és az MNSZP között, de nem jött létre...

A következőkben arról esik szó, hogyan "viszonyult" a hadsereg (tisztikar) Szálasihoz és politikai mozgalmához. Az Ország, ill. Budapest sorsát ugyanis később ez határozta meg és nem a sohasem volt "nyilaspuccs".

Ami a hadsereget illeti, e fogalom bizonyos pontositást igényel. A bevezető részben szót ejtettem már a "lövészárkok népéről", akik közül a színe java Horthy mellett menetelt a "bűnös Budapest" ellen, majd világraszóló hőstetteket vitt végbe a Nyugat-Magyarország megmentéséért folytatott "gerilla háborúban". A "Marcia su Budapest" és a Lajtabánság hősei azonban hamar rádöbbentek, hogy Horthy lélekben nem fehér forradalmár, nem is magyar hazafi, hanem Ferencz József szárnysegéde, aki az Osztrák Magyar Monarchia magyarországi romjain akar királykodni kormányzói minőség ben. Már akkor sem tudta mit beszél, amikor "bünös városként" emlegette Budapestet. A bevonulása után szédítő gyor sasággal "újjászülető" mocskos büdös "Judapest" azonban mindenben megfelelt kényes ízlésének.

Jellemző epizód, hogy Szálasi politikai hitvallását feltárta Rátz Jenő altábornagynak, a honvéd vezérkar főnökének, aki "teljes és aktív támogatásáról"  biztosította és vállalta, hogy "megdolgozza a hadsereget" egy politikai átállás érdekében. Horthy észlelte az erjedést és épp az Anschluss után [1938. április 3-án] elmondott rádióbeszé dében, Szálasinak adresszálva, fenyegetőzöttí: "el a kezekkel a hadseregtől!" Nagyon jól tudta tehát, hogy nem nyilas lumpenekről, hanem a hadseregről van szó. A hadseregről, amely végülis kitartott a katonai eskü mellett és nem engedte, hogy Horthy - román módon - hátbatámadja Németországot. Erről lentebb.

A Szálasi által "beoltott" Rátz Jenő memorandumokat kezdett szerkesztgetni és egyet eljuttatott Horhynak is. Ebben követelte "a zsidóság túlsúlyának csökkentését, a nemzeti jövedelem igazságosabb megosztását, a különféle pártok híveinek egyforma kezelését" azaz a nyilasüldözés abbahagyását. Horthy kegyeskedett meghallgatni Rátzot, de persze leszarta a memorandumot. A helyzet odáig éleződött, hogy a forrófejüek "katonai diktatúrát" követeltek.

Persze elégedetlenkedett a nyilaspárt is. Olyan szövegü röpcédulákat terjesztettek, amelyen "Rebeka ki a várból" szöveg díszelgett. Horthy innentől dührohamot kapott, ha Szálasi nevét meghallotta... De ennél többet is tett, 1938 február 21-én feloszlattatta a Magyar Nemzeti Szocialista Pártot, szembeköpve ezzel a hadsereget is! [Rebeka, azaz a szépséges jószáshelyi Purgly Magdolna (egyesek szerint Horthy rossz szelleme, hadügyminisztere, belügyminisztere és külügyminisztere) kedvesebb és fontosabb volt...] Ez a hadsereg ragadta meg később a vénember kezét, amikor hátba akarta döfni ["dolchstoss"] szövetségesét.

A nyilasok se' nyughattak. A Hungarista Mozgalom keretében suba alatt "elitgárdát" szerveztek az SA, vagy inkább az SS mintájára. Ennek káderei képezték a később felállított magyar (!) Waffen SS hadosztályok magvát.

Az erélytelen Darányit Horthy 1938 május 14-én Imrédy Bélára cserélte. A "második számú fajvédő" lázas munkába kezdett. Csakhamar megszületett az új "rendtörvény" [Az 1938. évi XVII. tc. az egyesülési szabadsággal elkövetett visszaélések megtorlásáról.] Ez jó viccnek látszott, tekintettel arra, hogy a nyilaspárt taglétszáma ekkorra kb. 250.000 főre (!) duzzadt. De nem volt vicc. A "konszolidáció" kormánya, élén egy "fajvédővel", hamarosan elérte, hogy Szálasi folyamatban levő büntető ügyében a Tábla a büntetést lényegesen súlyosítva 3 év fegyházat szabjon ki, a korábbi "rendtörvény" [1921 évi III. tc.] alapján, az "állami és társadalmi rend erőszakos felforgatására és megsemmisítésére irányuló bűntett" miatt. Jellemző Imrédy machiavellizmusára, hogy Szálasi összeesküvő társát Rátz Jenő altábornagyot viszont bevette a kormányába. A "divide et impera" elve azonban itt nem működött.

[Egy Imrédyre jellemző epizód idekivánkozik. Jóval később találkozó jött létre a két fajvédő vezér között. Ennek során Imrédi gúnyos udvariassággal érdeklődött Szálasytól, hogy érezte magát a fegyházban. "Erre Szálasi megmutatta a kivert fogai helyén levő aranyfogakat és kijelentette: eljön az idő, amikor majd benyújtom a számlát a fogaimért." (Földi Pál: Szálasi - 60 old.) Mi sem lett volna természetesebb, minthogy a nyilas rémuralom idején Szálasi agyonlöveti, vagy agyonvereti Imrédyt. Nem tette.]

Szálasit azért is használta a Horthy rezsim pofozó bábunak, a zsidó bosszú pedig köpőcsészének, mert  példaképe Hitler mintájára, még  ideológiát is akart alkotni. Mecsoda pofátlanság! A szó és betűfosó Lenint a zsidóság "krémje" bezzeg istenítette tanaiért. Egyik legbuzgóbb magyar seggnyalója a nagy filozófus Lukács [Löwinger] György bársonykötésben áradozott róla. Szálasi bizarr kifejezésein [honképes, talajgyökeres, stb.] pedig hülyére röhögik magukat és elmebaja egyik tünetetként könyvelik el.

Tagadhatatlan viszont, hogy Szálasi ideológiája "menetközben" radikalizálódott. Eleinte "csak" antiszemita volt. [Cél és követelések brosúra]. Aztán a hungarista fogalomtárat egy új kifejezéssel "aszemitizmus" gazdagította. Ez zsidómentes Magyarországot akart jelenteni.

A beszarozódott Imrédyt Teleki Pál követte [1939 febr. 16]. Kisvártatva jött a "tragédia"! 1939 márciusában a szélsőjobboldali pártok 49 mandátumot szereztek, ami 18 %-nak felel meg. E pártok tagösszetételük alapján egyértelmüen munkáspártok (!) voltak.

Ez az időszak más "baljós" jeleket is hordozott. Horthy elbocsátott légiójának hősei, az "imposztorok" is mocorogni kezdtek. Köztük Héjjas Iván a "böllérbicskás különítmények" egykori szervezője, Lajta bánság egyik rongyosgárdista parancsnoka, Horthy felvidéki belovaglását 1939-ben "partizánakciók kal" elősegítő "kalandor". Előkerült a politikai sírból maga a "lajtabán" Prónay Pál is, akit érdemei elismeréséül nyugdíjaztak és félreállították. Ennek ellenére, vagy épp emiatt, a továbbiakban is részt vett a szélsőjobboldali megmozdulásokban, valamint a Rongyos Gárda 1938-as újjá szervezésében is (hogy segítsen Horthynak Kassára belovagolni). Ostenburg-Moravek Gyulával közösen létrehozták a Magyar Fasiszta Pártot (!).

Itt vetem közbe, hogy mire idáig jutottunk, Horthy eljátszotta egykori ellenforradalmi bajtársai bizalmát. Ezt helyette Szálasi nyerte el! Ezért emítem a címben Szálasi "tősgyökereit". Később ez a kötődés vált meghatározóvá abban, hogy az egykori és az aktív tisztek Szálasi oldalára álltak, amikor végleg befelleg zett Magyarországnak.

Itt most ugrok egyet az időben, hogy témámnál maradhassak. Kihagyom Bárdossy, Keresztes Fischer miniszterelnö kök országlását, azaz "kormánylását" és csak röviden térek ki Kállay Miklósra a hintapolitikusra, aki talán leginkább megfelelt volna Horthy mentalitásának,csak egy kicsit későn fedezte fel ezt a kincset. Hitlernek szabályos hadmüve letet [Fall Margarethe] kellett elrendelni, hogy ezt a zsidó és angolbérencet kipiszkálja a hatalomból. Utóda Sztójay Döme, a "németek embere" lett. De valóban az volt e? Sztójay "koalíciós (?) kormányt" alakíthatott részben Imrédy pártjának embereiből (!?). Ennél a Führer "teljhatalmu megbizottja" Edmund Weesenmayerbábáskodott, akinek jóvoltából Szálasi a kormányalakításnál szóba se' került. Hogy van ez? Nem illett bele a koalícióba? Ez a pasas határozottan gyanús nekem! Ha valakit fel kellett volna akasztani a Budapesten történtekért, elsősorban őt kellett volna, de először talán nem a szövetsége seknek, hanem Hitlernek. De nem ez történt. Értékes tanúvallomásokat tett ilyen - olyan perekben. Majd húsz évet kapott, de ennek felét elengedték. Hát nem furcsa ez a hiéna-méltányosság? Olyan vádalku szaga van. Sőt arra utal, hogy kettős játékot játszott. Szálasit csak akkor segítette nyeregbe, mikor a ló már gyakorlatilag döglött volt. Weesenmayer úr csak Horthyban bízott és nem vette észre, ill. nem akadályozta meg, hogy Horthy egyszerüen seggberugja a Führer emberét Sztójayt és saját emberét Lakatos Gézát ültesse a helyébe. Ő sem vált be és a Führer végül Szálasi mellett döntött. És mi történt ekkor? Weesenmayer a német követségre költöz tette, azaz védőőrizetben tartotta, ragaszkodván ahhoz, hogy Szálasit Horthy nevezze ki; miközben jól tudta, hogy Horthy vonakodni fog, hogy időt nyerjen. Mihez is? Hát a kiugráshoz, a "fegyverszünethez", amelynek Horthy "hadparancsa" szerint úgy kellett volna megtörténnie, hogy "a szovjet csapatokkal az érintkezést fel kell venni és a németek ellen a 'harcot' (!!!) meg kell kezdeni!"  [Földi Pál: Szálasi - 98 old.]

A hadsereg azonban nem volt partner ebben a disznóságban. Ekkor - csak ekkor - léphetett Skorzeny. Felkoncolta tán' Horthyt ahogy megérdemelte volna? Áh dehogy! A "Miki Maus" akció (...) keretében szőnyegbe csomagolta ifj. Horthyt és feladta, úgyszól ván postai küldeményként. Horthy letolta Weesenmayert fia elrablása miatt. Ennek ellenére még lehetőséget kapott, hogy előre felvett fegyver szüneti proklamációját a rádióba beolvassák. Weesenmayer ebben a helyzetben kénytelen volt kijátszani az utolsó lapot: aláírás, vagy a Miki Egér élete. Passz! Horthy aláírta a kinevezést.  Így lett Szálasiból Horthy "áldásával" miniszterel nök. "Edmund Veesenmayer a kormányzói lakosztály fürdőszobájábaníratta alá Horthyval a lemondásáról szóló okiratot, és Szálasi miniszterelnöki kinevezését." [Beszart, vagy hányt volna valaki?] Horthyt pedig Bajorországba szállítottak anélkül, hogy a Gestapo kiverte volna a fogait, mint az ő pribékjei a Szálasiéit. Megúszta a Nürnbergi Törvényszéket is, Sztálin különleges amnesztiája jóvoltából. Csak tanuvallomást tett, írásban.

És a "bűnös Budapest"? Annak még csak ezután kellett igazán faszolnia. Ezután vizsgázott a hadsereg, vizsgáztak a nyilasok és vizsgázott maga Szálasi. Bocsássuk előre: soha és sehol nem hamisították (hamisítják) meg a magyar történelmet olyan aljas módon, mint éppen ebben a kérdésben.

A "rádiószózat" árulkodik arról, ki volt Horthy. A következőket mondta. "Bismarck mondotta: egy nép sem áldozhatja fel magát a szövetségesi hűség oltárán." Nem találtam nyomát, hogy Bismarck ilyen marhaságot mondott volna. Ha valaki tud ilyenről, értesítsen! Mindenesetre utána néztem a Bismarck aforizmáknak Köztük csak olyat találtam, hogy "Akinek a pénzes zacskón van az ujja, azé a hatalom."Erre kellett volna emlékeznie Chorin és Kornfeld bárók zsugapartnerének. De tökmindegy kit idéz Horthy, hisz saját szavai árulják el jellemtelen önmagát. "Történelmi felelősségem tudatában meg kell hogy tegyek minden lépést abban az irányban, hogy a 'további felesleges vérontást' elkerüljük. Olyan nép, amely egy már elveszett háborúban szolgalelkűséggel idegen érdekek védelmében utóvéd harcok színterévé engedi tenni apáitól örökölt földjét, elvesztené a világ közvéleménye előtt megbecsülését. ...” Hát akkor nincs vérontás, amikor tegnapi szövetségesünket orvul megtámadjuk, azaz hátbatámadjuk? Amit a továbbiakban mondott, már nem "méltatom", mert istenugyse okádnom kell.

3.Amint tetszenek látni, Horthy "történelmi felelősségére" apellál. Kormányzói esküje szemmelláthatóan eszébe sem jut. Az eskü szövege - nesze semmi, fogd meg jól - így hangzik...

Hogy kell ezt az adott helyzetre vetítve értelmezni? A németek szövetsé geseink voltak és az ország füg getlenségét, területi integritását nem sértették. Más kérdés, hogy egy szövetségi szerződés a vállalt kötelezett ségek erejéig kölcsönösen (!) korlátozza a felek "függetlenségét". Amikor Horthy a "kiugrás" mellett döntött, vajon nem tudta, hogy egy idegen ármádia készül az ország területét megszállni. Velük szemben nem kellett az ország független ségét és területét megvédeni? Gondolt arra akkor Horthy, ha hátbatámadja a németeket, azok válaszolni fognak és egyszerre két ármádia pusztítja az ország egész területét. A két tűz közé szorult ország háborús veszteségei sokkal súlyosabbak lettek volna a ténylegesen bekövetkezettnél!

Aztán van itt még egy apróság: a tengelyhatalmi, vagy "háromhatalmi egyezmény", amelyhez Magyarország csatlakozott! Az egyezményben a következők olvashatók  A háromhatalmi egyezményt ... tíz évre köti a három tengely-nagyhatalom, Japán, Németország és Olaszország, garantálva egymás kölcsönös politikai, gazdasági és katonai támogatását. Az egyezményt 1941-ben kiegészítették azzal a ponttal, hogy háború esetén bármely szerződő fél csak a másik kettő beleegyezésével köthet fegyverszünetet.(!!!) A szerződéshez később csatlakozott Magyarország, Románia, Szlovákia, Bulgária és Jugoszlávia, majd az utóbbi szétesése után Horvátország is" Horthy nem csupán az emberi és katonai becsületet dobta sutba, de súlyosan megsértette az egyezményt is. Németországnak viszont ez jogot adott arra, hogy az egyezmény betartását kikényszerítse.

És hova igazodhattak a katonák ebben a helyzetben?

A katonai esküt eddig nem ismertem és őszintén megdöbbentett annak tartalma. Hogy a magyar királyihonvédség katonáinak a kormányzóra kellett esküdnie, még csak hagyján lenne. De az, hogy a hűség csak a kormányzó személyéhez kapcso lódik és a népről, meg a hazáról szó sem esik, egyenesen megdöbbentő! A német katonai eskü ugyanez (!) tökben, bár a magyarnál - szerintem - racionálisabb, sőt "liberálisabb" is. Így szól "Neked, Hitler Adolf, mint a Birodalom vezetőjének és kancellárjának esküszöm, hogy hű és bátor leszek. Halálomig engedelmes kedni fogok Neked és azoknak vezetőknek, akiket te határozol meg, Isten engem úgy segéljen."
Így azonban némileg érthetővé válik, hogy Weesenmayer miért ragaszkodott olyan következetesen ahhoz, hogy Szálasit Horthy nevezze ki. A "fürdőszobai aláírás" teljesen világos közjogi helyzetet teremtett a katonák számára a harc folytatásá hoz. Nem volt módjukban és nem is volt kötelességük vizsgálni, hogy az áruló és szerződésszegő "jószántából" írta e alá a kinevezést, avagy sem.     

Térjünk a "vizsgákra".

Ha az oroszok abban reménykedtek, hogy a német-magyar harci szövetség felbomlik és a magyar hadsereg összeomlik, súlyosan tévedtek. Magyarország és jelképe a Budai Vár keményen ellenállt. Hogy lehet ezt a tényt felfogni, értékelni?

Az egyik a "hivatalos" nézőpont, 1945-óta, a budapesti gettóban életben maradt zsidóké, akik a felszabadítóikat várták és elítélnek mindent és mindenkit, aki ezt a folyamatot gátolni igyekezett. A másik "nemhivatalos" nézőpont a tizmillió magyaré, akikre rázúdult egy elállatiasodott horda. Hogy miért vált a Vörös Hadsereg ilyenné? Jól emlékszünk a nagy szovjet zsidó íróra Ilja Ehrenburgelvtársra, aki több kiáltványban hivta fel a katonákat, hogy öljék a németeket, de előbb becstelenítsék meg akit lehet. Tudjuk, ezt a szovjetek rajtunk gyakorolták be, hisz csak a pesti gettót szabadították fel, az országot elfoglalták [okkupacija].

A zsidók azt sem értik, hogy mi az a várvédelem. Őket cseppet sem zavarta, mikor a törökök elfoglalták Budavárát. A százötvenéves zsidó - török együttélést méltatom "Az ám Hazám" c. írásomban Schulhof Izsák "Budai krónika" c. könyve alapján. Egy mondat a könyvből. "Én akkor Buda szent gyülekezetében laktam. A város a török birodalom uralma alatt állott, s lakozásunk viruló volt, akár a zöldellő olajfa, biztonságos és nyugalmas. Valóban elmondhattuk: 'ki ki a maga szőlőlugasában, a maga fügefája alatt' tanyázhatott, nem volt ártás az országban." [5.old.] Néhány apró részlet nyilván elkerülte a "derék" bibsi figyelmétt. Pl. az, hogy a török uralom alatt csaknem pusztasággá vált az ország. A lakosságot vagy legyilkolták, vagy rabszolgának adták el. Ez utóbbiban komoly szerephez jutott a zsidó közvetítő kereskedelem is. A folytatást, amit már Jókai írt meg "regényesen": "Buda vára 145 esztendei török uralom után ismét Magyarország fővárosává lesz. Büszkén hangzik fel a 'te deum laudamus' és a Dunába fojtott zsidók halálorditása."persze nem értik a zsidók, máig sem, az istennek sem...

De maradjunk a magyar váraknál. A váraknak (végváraknak) nálunk terjedelmes irodalma van versben, prózában és dalban egyaránt. A magyar vitézség és becsület fogalmai jórészt a várharcok körül jegecesedtek ki. De mit mond egy zsidónak a szigeti veszedelem, Zrinyi kétezerötszáz emberének helytállása a százeres török sereg ellenében? Mit mond a felhőbe hanyatlott drégeli rom, Szondy meg a két apródja? Mit mond Eger, Dobó és az egri nők hősiessége? Semmit, az égvilágon semmit. A zsidó "raciona litás" szempontjából mindez merő ostobaság. Igenám, de a magyar nem racionális, amikor a hazájáról, családjáról van szó.

De miért és hogyan állt át az Ország és a hadsereg arra az oldalra, ahol Szálasi állt, kezdettől fogva?

A mindíg marakodó magyarok "szélsőséges" pártjai Nemzeti Szövetségbe tömörültek. A Szövetség küldöttsége felke reste Horthy kreaturáját Lakatos Géza miniszterelnököt és átadtak neki egy proklamációt, amelyben az állt, hogy a harcot a nagy német szövetséges mellett a végsőkig folytatni kell. Jaross Andor, a későbbi miniszter kijelentette, nem lesz román árulás, "nem engedik a nemzetet a becstelenség útjára lépni"[Földi - 97.old.] A nyilaspárt összevonta a pártszolgálatosokat és hozzákezdett felfegyverzésükhöz.

Magyarországnak ekkor, a fronton, három hadserege volt. Az 1. hadsereg parancsnoka, Horthy bizalmasa, dálnoki Miklós Béla vezérezredes vezérkarifőnökével együtt magára hagyta hadseregét és átszökött az oroszokhoz... A 2. hadsereg parancsnokaVeress Lajos vezérezredes [akit Horthy helyettesévé "homo regiussá" nevezett ki] hagyta, hogy a csendőrök elfogják és átadják a nyilas kormánynak. A 3. hadsereg nem lett beavatva Horthy terveibe, mert parancsnoka Heszlényi József vezérezredes "némethű", azaz megbízhatatlan volt. A cserét villámgyorsan abszolválták. Az 1. hadsereg élére László Dezső vezérezredes, a 2. hadsereg élére Major Jenővezérezredes került. Heszlényi maradt a 3. hadsereg élén. Mit jelent ez? Nem kevesebbet, minthogy a hadsereg tábornoki karának becsületes elemei a harc folytatása, azaz Szálasi mellett döntöttek!

[1944 december 22-én az Ideiglenes Nemzetgyűlés megválasztotta az Ideiglenes Nemzeti Kormányt, amelynek elnöke Vitéz lófő Dálnoki Miklós Béla vezérezredes úr lett. No comment.]

Hazatért néhány bújdosó is. Az újvidéki atrocitások miatt a hadseregből kitaszított Feketehalmi Czeydner Ferenc a honvédelmi miniszter helyettese, Grassy József vezérőrnagy pedig a Hunyadi SS péncélos hadosztály parancsnoka lett SS gruppenführeri, azaz altábornagyi rangban.

Sorra alakultak magyar (!) Waffen SS alakulatok is. Az SS-Kampfgruppe "Deák" vitéz Deák László vezérkari ezredes prancsnoklása alatt. Az SS-Kampfgruppe "Ney", Ney Károly parancsnoklása alatt, aki "csak" tartalékos tüzérfőhad nagy volt , de miután "az ezred részt vett a Budapest felmentésére indított „Konrád” hadműveletben , Székesfehérvár térségében is súlyos harcokat vívott. Hamarosan dandár erőre növekedett, így nevét SS-Brigade „Ney”-re változ tatták, így vett  részt az Ausztriában folyó védelmi harcokban is."  Az SS-Kampfgruppe "Hungária" páncélgránátos hadosztály parancsnoka Pisky Zoltán ezredes, SS-Oberführer lett. A magyar Waffen SS hadosztályok harcait egy [állítólag kitünő] könyv tárgyalja: Kovács Zoltán András - Számvéber Norbert: "Waffen SS Magyarországon"cimmel. Ezt eredetileg meg akartam venni, aztán megtaláltam letölthető  formában az Interneten...

Külön "szinfoltja" az épületes históriának Prónai Pál életútjának erre a korszakra eső szakasza. "Budapest ostroma idején újabb különítmény szervezésébe fogott, amely azonban nem játszott különösebb szerepet a háborúban. A szovjet csapatok 1945 március 20-án elfogták és elhurcolták, majd a Szovjetunió Állambiztonsági Szerveinek Különleges Tanácsa 1946 június 10-én 20 év kényszermunkára ítélte. Az Orosz Föderáció1991 október 18-ai „A politikai üldözések áldozatainak rehabilitálásáról” szóló törvényének 3.§ b.) pontja értelmében 2001 június 27-én rehabilitálták...Nem hiába mondom, az oroszok eszén nem lehet eligazodni... Vagy éppen rajtuk lehet eligazodni? Csak az a kérdés vetődik fel bennem, nálunk Magyarországon milyen törvény alapján lehetne a Lajtabánság fővezérét rehabilitálni, akinek talán legszebb városunkat Sopront köszönhetjük? 

1.Már megírtam és feltettem a cikket, aztán az az ötletem támadt, hogy az Interneten megkeresem azoknak a katonáknak a fényképeit, akik Horthy ellen fordultak és Szálasi mellé állva folytatták a harcot. Egy fénykép mindíg többet mond mint egy név. Nos, kik ezek? A magyar hadsereg "gazdagon dekorált" vitéz főtisztjei! Ezeket emlegeti a zsidó gyűlölet össze foglaló néven "nyilas söpredéknek", jobb esetben nyilas érzelmü árulóknak. A tetteikről szóló szöveg alá illesztem tablójukat. Külön történet, közülük kit hogyan ért utol a zsidó bosszú.

5. 
Az oknyomozó történelem máig kiderithette volna a Nyilaspárt tagösszetételét. Munkáspárt volt e ahogy Szálasi állítot ta, vagy lumpenpárt, ahogy a "hivatalos" történészek mondják? Ha a párt arculatát a munkásság reprezentálta, fel kell tételeznünk, hogy köztük egykori frontharcosok is lehettek, akik esetleg megállták a helyüket a lövészárkokban. Eddig a főtisztekről volt szó. De vajon kik voltak azok a "nyilaskeresztesek", akikre Pfeffer Windenbruch utolsó táviratában utalt? A harcosoknak nem a fényképez kedés volt a legfőbb gondjuk. [Ney Károlyról pl. csak olyan képet találtam, amelyben egy orosz tábornokra hasonlit...] A baloldali képen felsorakozott pártszolgálato sok viszont bennem olyan benyomást keltenek, mintha mellüket háborús kitüntetések diszítenék. Vagy ezeket Szálasitól kapták volna a dunaparti sortüzekért? Alig hiszem. A dunaparti cipő skanzenről már írtam egy blogot "Miért szorít a cipő?" címen. Ebből arra hivatkozom, hogy a Holokauszt [amit nem veszek tagadásba, ahogy már többször leírtam] máig legrészletesebb és legtárgyilagosabb leírását a zsidó Randolph P. Braham "A magyar holokauszt" című kétkötetes munkája tartalmazza, amelyből a blogban a következő passzust idézem   "...Vezetőik bujtogatására nyilaskeresztes fiatalokból - köztük sok esetben 10 - 15 évesekből álló szinte mámoros nyilas bandák kezdtek ... garázdálkodni ... az Óbudán elfogott munka szolgálatosokat a Margit hídról (!), meg a Lánchídról (!) legépfegyverezték a Dunába." [II. köt. 202. old.] A könyvet Columbia University Press adta ki 1981-ben (!) The Politics of Genocide: The Holocaust in Hungary cimmel és a könyv itthon a következő méltatásban részesült. "A szerző című kétkötetes munkáját világszerte 'korszakalkotó' és 'hiteles' empirikus műként tartják számon." Mit lehet ebből kisütni? A köny 36 (!) évvel a holokauszt után jelent meg. Vajon elképzelhető, hogy ha és amennyiben tízezer > ezer> de akár csak> száz zsidőt lőnek a partról a Dunába - férfiakat, nőket, gyerekeket vegyesen - erről Braham ne szerzett volna tudomást; illetve a dunapartot összetévesztette volna az említett dunahidakkal, a szökevény (!) munkaszolgálatosokat pedig a civilekkel? A katonaszökevényekre felkoncolási parancs volt kiadva! Ez épp az elfogott (!) munkaszolgálatosokra nem vonatkozott volna? Ugyan miért nem?

Nem! Itt mindössze arról lehet szó, hogy [nálunk birkaországban] néhány rohadt zsidó holokauszt iparos elő mer állni ilyen históriákkal és néhány, még náluk is rohadtabb, "magyar" köcsög kontrázik nekik. A blogban utalok rá, hogy a Nagy Francia Forradalmat nem annak alapján itélik meg, hogy a "vörös Jourdan" és bandája hány arisztokratát rabolt ki és gyilkolt meg. A könyvből (!) hivatkozom továbbá arra, hogy a nyilas vezetőség, Vajna Gábor belügymini szter, néhány napi hezitálás után, rádörrent a garázdálkodókra, de nem a dunaparti, hanem a hídi atrocitások és egyebek miatt.  

A "magyar SS" alakulatok hősies és tragikus harcairól keletkezett terjedelmes irodalomban nem mélyedhetek el, mert vissza kell térnem témámhoz Szálasi Ferenchez, aki nem óhajtotta követni Hitler, de Zrínyi és Szondy példáját sem, ezért vezéri főhadiszállásával együtt Velembe költözött, amit a hitleri "Wolfschanze" mintájára "Farkasgyepűnek" nevezett el. Ezzel és ettől kezdve Szálasi katonai, politikusi és hazafiúi életútja szememben végetér. Spongyát reá.

Életéhez tartozik viszont halála is. Erről - gondolom - szólni illik, annál is inkább, mert halálában ismét a régi frontharcos volt. A kivégzésnél jelen volt szélsőbaloldali (!) francia Fernand Gigon Budapestre küldött francia újságíró beszámolója így hangzik. "... Végre itt van Szálasi Ferenc, a nyilaskeresztesek vezére. Az üvöltő tömeg halált követel a bűnösre, a bűnök súlya jobban nehezedik vállamra, mint maga az ég. Egész testemben reszketek, de Szálasi még csak nem is remeg. Alig két méterről nézem lezárt-vonású arcát: Semmi reszketés. Semmi izomrándulás. Semmi sápadtság. Ezek a szájak nem tudom hány esetben mondták ki a halálos ítéletet és nem tudom hány ezer zsidót küldtek az égetőkemencékbe. (?) Szeretném tudni, hogy mik az utolsó gondolatai ennek az embernek néhány másodperccel halála előtt. Egy röpke pillanatra találkozom szempillantásával - utolsó szempillantásával. Úgy érzem, hogy semmire sem gondol és semmit sem érez. Gránit. Maga az emberré lett gránit. Gránit marad akkor is, amikor elhalad három kivégzett minisztere holtteste előtt. Egyenletes, biztos léptekkel megy a halál felé. Azután csak egyetlen gesztus, egyetlen mozdulat: odahajol a feszülethez, amit a fiatal pap nyújt fel ajkaihoz, hogy megcsókolja. És meghal anélkül, hogy egyetlen izma is megrezzenne vagy a szemében ott ülne a félelem, vagy hogy nyelvével megérintené ajkait. A hóhér feltépi mellén a zöld inget és látni, egy érem reszket a mellén néhány pillanatig. Tizenöt óra harminc perc..." [Fiala - Marschalkó: "Vádló bitófák" 205. old.] Ezt a jelenetet választottam cikkem frontképének, nem véletlenül.

Meggyőződéssel vallom, hogy ki miben hisz, abban idvezül. Szálasi katolikus keresztény hitét tehát nem akarom megjegyzéssel illetni. Annyit viszont nem lehet nem észrevenni, hogy ő - az örmény nép ivadéka - igazi jó magyar pogányként halt meg, ugyanúgy mint az aradi tizenhármak közül az "idegenek". Mert mi a magyarság sorsának vállalása, ezer év óta és ma is? Istentelen pogányság és annak büntetése: felnégyelés, vastrón, hóhérpallos, bitó!

Aztán mi van, mi lesz a halál után?

Hitler eszméi, életműve egyre inkább áthatják az emberi gondolkodást - világszerte. Hát Szálasi? Kimondhatjuk: a három versengő "fajvédő" közül ő volt az igazi.

2012.10.21
Sz. Gy.

 

A fajvédők magányossága

Gömbös Gyula miniszterelnök

Ujból divat a fajvédelem: élőszóban, dalban, rigmusban és betűvetés formájában. A szó persze nem veszélyes fegyver. Lehet ne más is a politika? Hát épp lehetne, de sok a bökkenő. Ezt példázza Gömbös Gyula életútja. Félig sváb volt az istenadta és mégis... Dehát ne csodálkozzunk. A szerb Damjanich is tudott magyarul meghalni. Az echte sváb Pehm József sem hagyta magát magyar hitéből kitéríteni.

Hogy van ez? A titok nyitja a nem magyarok feltétlen azonosulá sa a magyar nemzettel. Erre alkalmomadtán csaknem minden náció képes, kettőt kivéve... Az azonosulók közül azért magasodik mások fölé Gömbös Gyula alakja, mert öt a sors abban a kivételes kegyben részesítette, hogy hatalmat is adott a kezébe terveinek megvalósításához. A buja magyar ugart azonban nem sikerült feltörnie. Ennek tanulságairól szól ez az írás, amely valamiképp folytatása a "Hét törzs, meg a két törzs" c. cikknek.

Gömbös katonai pályát választott, de nem volt igazi magyar gentry, mert nem ivott, nem kártyázott, nem járt kuple rájba. Inkább megtanult angolul (...). Protekció nélkül elvégezhette a vezérkari akadémiát és már mint vezérkari tiszt bizonyította személyes bátorságát. A Drina hídját felrobbantották alatta. Kiúszott és ellenséges tűzben vezényelte le a híd helyreállítását. Majd az orosz fronton, a cserno vici út mentén, lovas közelharcot vívott a kozákokkal, közülük többet levágott, amíg halálra sebzett lova maga alá nem temette. Törött lábbal "masírozott" vissza egysé géhez. Persze magas kitüntetéseket kapott. De ez nem volt elég. Politizálni kezdett, amit ugye a katonának nem lenne szabad. Vesztes pozicióban pedig nem is célszerű  [Trianonra gondolok...]

Nos, Gömbös a katonai vereség romjai alól is kikecmergett és miután nem volt alakulata, ahová bevonulhatott volna, egy "tiszti összeesküvéshez" csatlakozott, akik "Tizenkét kapitány" néven megalakították a Magyar Országos Véderő Egyletet - MOVE. [Ennek később elnöke lett, jóllehet talán ő volt köztük a legkisebb fiú.]

Aztán Szeged felé vette az utját, ahol akkor még Kun Béla bandája garázdálkodott. Ott gyülekeztek azok az "izgága" elemek is, akik nem akartak megbékélni a vörös patkányforradalom, majd Trianon gyalázatával és akikből később orgoványi gyilkosok, britanniás kínzómesterek és a "Rongyos Gárda" hősei lettek. A kis vezérkari tisztecske látszólag elvegyült a lármás tömegben. Utóbb azonban kiderült, egyike volt azon keveseknek, aki tudták, mit és hogyan kell tenni. 

Gömbös azzal kezdte, hogy megalakította az "Antibolsevista Comitét". Aztán egy tiszti különítmény tagjaként szétzavarta a Vörös Őrséget és a városháza erkélyére kitűzték a magyar zászlót. Ekkor - ezáltal vált Szeged az ellenforradalom bázisává. Megalakult szegedi ellenkormány, melynek honvédelmi minisztere Horthy Miklós lett, aki Gömböst hadügyi államtitkárnak nevezte ki.

Villámgyorsan összegründolták a nemzeti hadsereget, amelynek magva Prónay Pál tiszti különítménye volt.  [Az ünnepélyes eskütételen Gömbös felesége volt a zászlóanya.]

Aztán hullámzani kezdett a mocskos politikai mocsár. Kun [Kohn] Béla kormánya megbukott és helyette Budapesten a románmegszállás és a francia "békemisszió" támogatásával szakszer vezeti Kormány alakult Peidl Gyulavezetésével. A szegedi ellen kormány [Károlyi Gyula] erre lojálisan lemondott. És ekkor Horthy elindult a Rubicon felé. Írtam erről egy blogot "Ki volt Horthy" címen. Ebből egy mondat tőlem, helyesebben Jászi Oszkártól "A csapatok élén Horthy Miklós lovagol fehér lovon, kétoldalt a Prónay zászlóalj tisztjei menetelnek" A "bűnös város" hódoltatását, behódolását leírtam a blogban. A haderő "szállásmestere"  Gömbös volt, aki civil ruhában elvegyült a Horthyt ünneplő tömegben...

Érdemeiért nem kapott kitüntetést, nem nyert katonai előléptetést. Nem vett részt a különítmények megtorló akcióiban sem. Fontos szerepet játszott viszont a [hülye] IV. Károly és Zita "királypuccsa inak" leverésében. közben tovább szervezgette a MOVE-t, amely a Prónay féle tiszti különítmények mellett, Horthy legfőbb politikai bázisa lett. [Székház céljára a szabadkőmüves Symbolikus Nagypáholy. VI. ker. Podmaniczky u. 45. sz. alatti székházát szerezte meg ...] Kiadta a MOVE "tízparancsolatát", amely tanulságos passzusokat tartalmaz. Itt mellőzve.

Mivel a Horthy-féle fegyveres ellenforradalom "parlamenti demokráciává" szelidült [züllött] és Gömbös valahogy úgy járt Horthyval, mint a mór aki megtette kötelességét, kénytelen volt maga is a politikai mocsárba ereszkedni és ott "tempózni".

Itt jegyezzük meg, hogy Gömbös - anélkül, hogy Hitlerrel összebeszélt volna - a magyar faj megtestesítőjének a magyar parasztot tekintette és az országot a falu felől indulva gondolta felvirágoztatni. A falu pártja pedig akkor a Nagyatádi Szabó István által vezetett Független Kisgazda, Földmíves és Polgári Párt volt. Gömbös tehát halkan belelépett és az 1920-as választásokon a törökszentmiklósi kerületben képviselői mandátumot szerzett. Politikai nézeteit a T. Házban, népgyűléseken és később a Bajcsy Zsilinszky Endre által szerkesztett "Szózat" c. lapban terjesztette.

Ő hozta össze gróf Bethlen István és Nagyatádi Szabó István "történelmi kézfogását" a magyarság és önmaga kárára. Ebből a kézfogásból sarjadott az Egységes Párt (EP), hivatalos nevén Keresztény - Keresztyén Földmíves-, Kisgazda- és Polgári Párt, gróf Bethlen megtisztelő részvételével. Az 1922-es választásokon a párt sikeresen szerepelt. [Gömbös is képviselő lett.]

És itt tört ki a parasztgyalázat, amely a "nemzeti liberális" Bethlen és a "fajvédő" Gömbös politikai összeütközésében kulminált. A földbirtokos arisztokrácia, a zsidó nagytőke és természetesen a katolikus klérus Bethlen mögött állt. A párt 1923 aug. 2-i kongresszusán Gömbös alulmaradt a túlerővel szemben. Alulmaradt, mert elárulta Nagyatádi Szabó István is, aki a mérleg nyelve volt. [Ez a rohadt kisgazda szellem tovább kisértett a Független Kisgazda, Földmíves és Polgári Párt jövőjében is. Ez a szellem tette lehetővé, hogy az 1945 nov 4-i választásokon 59,90%-ot szerzett pártot simán felszalámizzák, lefejezzék és Tildy Zoltán személyében a halálos ítéleteket szentesítő kancelláriává tegyék. Ezért sikerül Antall Józsefnek leválasztani a pártról a parlameti képviselőcsoportot. Ezért sikerült a Fidesznek bedarálni a Torgyán vezette Kisgazdapártot. Ezért maradt mára a föld népe pártképviselet nélkül.]

S most lássuk, mi fölött folyt a purparlé az 1923 aug. 2-i kongresszuson? Bethlen esze a "keresztény agrárgondolat" helyett már egy nyugati "tőkeinjekció" körül forgott, amit Gömbös élesen ellenzett, mindhiába! Azt a disznóságot, ami ekkor megvalósult, később "bethleni konszo lidációnak" nevezték. Ennek része volt a munkásság áruló vezetőivel kötött egyezség, a Bethlen - Peyer paktum is. Később ez a "konszolidáció" tekeredett a gróf nyakára, de erről lentebb.

Gömbös, megunván a nemzettel folytatott packázást, kilépett az EP-ből és 1924 őszén önálló új pártot alapított olyan cégérrel, amely pontosan megfelelt a párt céljainak. Létrejött a Magyar Nemzeti Függetlenségi (Fajvédő) Párt. A párt programja  az Interneten olvasható [megér egy misét].

Ízelítőnek talán elég is a program bevezető mondatát idézni. "Régi emberek és pártok elavult programokkal és módszerekkel a nemzeti és keresztény erők ellenforradalmát elposványo sították. Erőteljes nemzeti közvélemény helyett bizonytalanság és az erők szétzüllése jellemzi közéletünket. A gazdasági erők helyes és igazságos megosztása helyett a 'bankokrácia' rémuralmát szenvedjük." [E mondatok annyira igazak és időszerűek, hogy akár az Orbán kormányzat jellemzésére is használhatók lennének...]

Ezt a kritikát magára vehette volna Horthy is, aki ekkorára nagyjában - egészében összeforrt a zsidó nagytőkével és a nagytőke zsebében lévő nagybirtokos osztállyal, no meg a Katolikus Klérussal. Ám Horthy nem volt sértődős. Annyira nem, hogy - jó későn - 1929-ben vitézzé avatta Gömböst. Majd ugyanebben az évben honvédelmi miniszterré nevezte ki, a korrupcióba keveredett Csáky helyébe. Feladta ezzel a "katona ne politizáljon" alapelvet is... Gömbös a tőle megszokott eréllyel és körültekintéssel rontott neki a hadsereg fejlesztésnek, de ezt most nem részletezem, mert nemsokára következett a második bukfenc, ami témánk szempontjából érdekesebb.

1931 nyarán a nemzetközi pénzügyi és hitelrendszer összeomlása elérte Magyarországot is. A nyálas Bethlen gróf lemondani kényszerült Az összeomlás egyik következménye ihlette József Attilát az alábbi sorokra.

Sok urunk nem volt rest, se kába,
birtokát óvni ellenünk
s kitántorgott Amerikába
másfél millió emberünk. 

Szegény jó Attila, ha a kommunista tanok nem fertőzték volna az elméjét, egy sokkal valósabb verset rittyenthetett volna. Olyat, amiben benne van a nemzetközi zsidó nagytőke is...

És mit tett ebben a helyzetben a zsidó nagytőkésekkel [Chorin, Goldberger] zsugázó, cserzett arcbőrü, lovastenge rész? Kinevezte Gömböst miniszterelnöknek. Ezt nyilván nem tette volna, ha a kártyapartnerek és neje őnagysága, a minden lében kanál, jószáshelyi Purgly Magdolna ellenezte volna.

Persze bajosan lehet valaki miniszterelnök, ha valamilyen formában nem ad reverzálist a zsidóknak. Gömbös adott...

A "politikailag érett" fajvédő az alábbi hitvallást  tette. "A zsidóságnak pedig nyíltan és őszintén azt mondom: revideáltam álláspontomat. A zsidóságnak azt a részét, amely sorsközösséget ismer el a nemzettel, éppen úgy testvérnek kivánom tekinteni, mint magyar testvéreimet."
Hogy ezt Gömbös mennyire gondolta komolyan, nem tudom. Azt mindenestre nem tudta, hogy a zsidóságnak nincse nek "részei" amelyek sorsközösséget ismernek el a nemzettel. A zsidóság egységes egész! A zsidók mindenesetre nem hatódtak meg a békejobbtól. Hogy mennyire nem, lentebb látni fogjuk.
Pedig Gömbös "miniszterelnöksége (1932-1936) alatt nem születtek antiszemita jogszabályok, a zsidók gazdasági és társadalmi pozícióit érintetlenül hagyták."
Kézenfekvő, hogy Horthynak és körének egy "neutralizált fajvédő" kellett, elsősorban a veszélyes nagy szomszéd Hitler miatt. Mindenesetre Gömbös elkészítette 95 pontból álló "Nemzeti Munkatervét", amely eredetiben olvasható a fenti linken. Ebből is untig elég az első mondatot idézni, mert abban úgyszólván minden benne van. "Politikánk célja a magyar nemzet megerősítése, felvirágoztatása, a nemzet minden tagja részére az elérhető legnagyobb erkölcsi és anyagi jólét biztosítása. Mivel ez a cél csakis szilárd alapokon nyugvó, határozott célkitűzésekkel dolgozó s erőteljes alkotmányos központi akarat által irányított független nemzeti állam keretén belül valósítható meg, politikánk közvetlen feladatául az öncélú nemzeti állam kiépítését tekintjük."Gömbösnek természetesen "viszonyulnia" kellett a III. Birodalomhoz, ill. Adolf Hitlerhez is. Többször tárgyalt Hitlerrel. Vele semmi olyanban nem állapodott meg, ami az "öncélú nemzeti állam" érdekeit csorbította volna. Hitler csak a csehszlovák rablóállamal szemben ígért támogatást azért, mert a felvidéki magyarság és a szudéta németek sorsát nem látta külön - külön rendezhetőnek. [Horthy ezidőtájt rangrejtve, "zergevadászat" ürűgyén, ugyancsak találkozott Hitler rel, hogy suba alatt tisztázza, mit lehet nassolni az európai ujjárendezés során. Ő sem ment többre.]
Gömbös miniszterelnöksége nem volt fáklyásmenet. A nemzeti rontás erői hiúzszemmel figyelték minden lépését és folytonosan intrikáltak ellene. Ebből a témakörből [a Nagyatádi-féle árulás folytatása] az Eckhardt Tibor féle árulás érdemel méltatást.

Eckhardt, az echte fajvédő, Gömbös személyes barátja és harcostársa, ugyanis átállt a zsidó oldalra. Erről Szálasi börtönnaplójában  a következőket írja. "A zsidóság mind olyan emberekkel végezteti ki a hungarizmust, akik megboldogult Gömbösnek voltak fõemberei. Gömbös ember-nem-ismeretét használják ki. Hiszen senki sem tagadhatja Gömbös jobboldaliságát, tehát elsõ munkatársai is azok kell legyenek. Még csak kifogást - sem lehet emelni ellenük - zsidó szemüveggel nézve a dolgot Polgárháború csendesebb formája lehetséges itt minálunk. Egészen elképesztõ az a vakmerõség, felelõtlenség, becstelenség, ahogyan ennek az országnak és népünknek sorsát intézik. Nem tudom elhinni, hogy ez igaz legyen. Mert ha így van: Bethlen-Eckhardt csoport uralja a helyzetet, ezeken keresztül pedig a szabadkõművesség és a zsidók."  De ne szaladjunk előre. Eckhardt köpönyegfordítását észrevette Horthy is, akinek titkos irataiban olvasható, hogy "a minisztertanácsot megelőző időben kormányválságról szóló hírek terjedtek el. Az újjászervezett Kisgazdapárt vezére, Eckhardt Tibor, élesen támadta a Gömbös-kormányt, és a kulisszák mögött ugyanezt tette Bethlen István, aki lemondása után mint pártvezér továbbra is kezében tartotta a kormánypártot." Ez nem kevesebbet jelent, minthogy a fajvédelem és a "demokrácia" nem tudnak egy tálból cseresznyézni. Az egyiknek ki kell küszöbölnie a másikat!
Eckhardt többször találkozott Hitlerrel. Azután megfordult benne a borjú. "Utolsó, 1932. szeptemberi beszélgetésük után szakított Hitlerrel, nem valami morális felháborodásból, hanem mert már Magyarországra is veszélyesnek látta. Ezért Hitler hamarosan bekövetkezett hatalomra jutását követően szembefordult régi barátja, Gömbös németbarát politikájával és tudva, hogy kis hazánknak szüksége van erős jóakaróra, az USA budapesti követének lett bizalmas tanácsadója, adatokkal látta el, majd idővel már feltehetőleg maga is fogalmazta John Montgomery követi jelentéseit." Ezt úgy hívják, hogy kémkedés, ill. hazaárulás.
Nem kétséges, hogy Horthy a zsidó lobby követelésére felmentette volna Gömböst, ha közbe nem szól a halál. De még mielőtt a kaszás elvitte volna, párbajban kellett megküzdenie volt harcostársával. Eckhardt ugyanis provokálta és párbajra kényszerítette a tudottan nagybeteg Gömböst. Gömbös, a kitünő céllövő, szándékosan mellé lőtt. Eckhardt viszont gondosan célzott, és elvétette...
Aztán felforrósodott a talaj a talpa alatt. "Miután a magyar kormányzat visszavonhatatlanul a német orientációt válasz totta, helyzete veszélyessé vált, és elfogadva az amerikai követ - végső soron Roosevelt elnök - meghívását,1941. márci us 7-én elhagyta Budapestet. Mire Kairóba érkezett, a magyar követ sajnálkozva közölte vele, hogy bankenge déllyel (!) átutalt dollárjait zárolták. ...  A Bárdossy-kormány 1941 októberében megfosztotta állampolgárságától mint hazaárulót. Igaz, ezt követően, írja Eckhardt 'Horthy kormányzó megnyugtatásomra - a washingtoni magyar követen keresztül üzenetet küldött nekem, amelyben kiemelte tevékenységem fontosságát.'  [Ez meg Horthyra jellemző.]  ... A State Department támogatását azután is élvezhette, hogy Bárdossy 1941. december 12-én hadat üzent az USA-nak. Bárdossy 1942. március elején megbukott, és Roosevelt egy negyed évet várt a Kállay-kormány valamiféle kezdeménye zésére. Csak miután nem történt észrevehető változás a magyar kormány politikájában, nyilvánította ki, hogy az USA hadiállapotban van Magyarország gal. Ezután Welles közölte vele, hogy nem kívánatos vendég a State Department-ben, és felszólította mozgalma beszün tetésére. Eckhardt ezt úgy oldotta meg, hogy lemondott szervezete elnökségéről, és visszavonult a nyilvános politizálás tól. 1943 elejétől az amerikai hadsereg informátoraként működött a háború végéig. Szép politikai karrier a szabadkőmüvesség, ill. a zsidóság szolgálatába szegődött egykori fajvédő számára.
A kormányzat úgy vélte, hogy a halott (!) Gömbös Gyula megérdemli a nemzet háláját. Szobrot emeltetett tehát emlékére hogy ezzel átadhassa a feledésnek őt is, meg a fajvédelmet is. Jól számítottak, lévén a magyar a feledés népe. A zsidók, a gyűlölet népe, azonban nem felejtettek. 1944. október 6-án, Gömbös halálának évfordulóján miközben a kormány Gömbös sírjánál rótta le kegyeletét az úgynevezett Marót csoport felrobbantotta a szobrot. A csoport egyik tagja szerint szemükben a fajvédő pártot megalakító Gömbös a szélsőjobboldal "atyamestere" volt. Akadt egy aljas "magyar" író, aki nem átallotta leírni: "Ez a szobor jelképezett mindent, ami Magyarországon az elmúlt huszonöt évben aljas volt. [Márai Sándor 1944]"
Gömbösre tökéletesen illik Szálasi jellemzése, ami "az ember-nem-ismeretet" illeti. Ide kivánkozik egy párhuzam, a hitleri fajvédelemmel. Hitler magáévá tette és politikájának elvi alapjai közé illesztette az u.n. "dolchstoss" [hátbadöfés] elméletet, amelyet a Német Birodalom utolsó kancellárja, Max von Baden herceg, ezeket mondotta 1918. november 2-án Nevens-nek, a holland "Nieuws Bureaus" képviselőjének: "Amit Önök ma Németországban - mind a Birodalomban, mind a tartományi államokban - tapasztalnak, évek óta tartó, csöndes, föld alatti mozgalomnak az eredménye." [Deutsche Zeitung, 1919. október 19.] Az olvasónak nem kell tulzottan megeről tetnie fantáziáját annak kitalálásához, hogy kik pénzelték és szervezték ezt a "mozgalmat".

Nos a Führer a hatalom megszerzésével kapcsolatban ragaszkodott fixa idejához, azaz a demokratikus választáso kon kivívandó győzelemhez. Ám, amikor győzött és kancellár lett "az 1933 május 23-i első birodalmi gyűlésén a szociál demokratáknak ezt mondta búcsúzóul: önökre, uraim, nincs többé szükség." Kisvártatva megnyiltak a táborok és elnyelték a "csöndes földalatti mozgalmak" résztvevőit és mindazokat akik e mozgalmak faji bázisát képezték. Ami a Nemzeti Szocialista Párt programját illeti, azt Hitler már 1920-ban kidolgozta, mindössze 25 pontba sűrítve. A prog ramot egy munkásgyűlésen ismertette, miután az SA kiverte a teremből a lármázó szocialistákat és kommunistákat.
A program lelkes elfogadását Hitler aféle népszavazásnak tekintette és a mozgalom ehhez tartotta magát a végóráig. Sokatmondó a program következő két pontja. "4.) Állampolgár csak néptárs lehet, néptárs csak az lehet, akinek a vérsége német, felekezetre való tekintet nélkül. Zsidó tehát néptárs nem lehet. 5.) Aki nem állampolgár, csak vendég ként élhet Németországban, s az idegenekre vonatkozó törvények hatálya alatt kell állania." Gömbös nemzeti munka tervét gúnyolták, "álmoskönyvnek" nevezték, a nemzettesten élősködő pondrók. A 25 pont ezzel szemben "véresen" komoly volt. Nem röhögött rajta senki, pontosabban nem maradt senki aki röhöghetett volna...
A zsidó bosszú azonban nem elégült ki Gömbös szobrának felrobbantásával. A bosszúnak ez a fajtája ugyanis csilla píthatatlan. A "hálás utókor" a szoborcsonk helyére előbb egy emléktáblát helyezett, amely nek szövegét egy nem hálás Anonymus a "Vizelde" toldattal egészítette ki. Aztán a szobor, ill. a tábla - vizelde helyére egy szobor kompozíció került, ahol az oszlopot a magyar történelem egyik leghitványabb alakja gróf Károlyi Mihály támasztja. Dehát ő se' nyughat. A Jobbik kipát tett a fejére és táblát a nyakába. Ebben a formában a szobor nagyjából kifejezte a lényeget, de nem maradhatott így. Most a fülkeforradalom kormánya fontolgatja ugyan egy Gömbös szobor felállítását - máshol... A Károlyi szobor viszont marad, mert - úgymond - nem tartozik kormányzati hatáskörbe, hogy felrobbantsák, vagy áthelyezzék. Kár...
Most, hogy a végére érek, látom megint, a cikkben nincs recept... A jelképes beszéd azonban "erősségem" talán...."Zilahi Lajos, a kor divatos írója, 1935 április 16-án egy találkozót hozott létre a miniszterelnök [Gömbös] és néhány meghatározó népi író között ... Részt vettek: Móricz Zsigmond, Féja Géza, Illyés Gyula, Németh László és Tamási Áron." ... Móricz Zsigmond kezdte. Vázolta a nép nyomorúságának és az úri Magyarország gazdagságának kontrasztját. Gömbös mégis Illyés Gyulához fordult. "Te mit csinálnál, ha te lennél magyarország miniszeterlnöke? Illyés egyszerűen és szelíden felelte: én azonnal felakasztanám az összes nagybírtokos grófokat és a katolikus püspököket". [Földi Pál: Gömbös Gyula, 148 - 149 old,]

A költő "bon mot-ja" viharos nevetést váltott ki [semmi egyebet]. Hát nálunk ez a baj! Sírunk, vagy röhögünk... Illyés Gyula "Egy mondat a zsarnokságról" c. versének egy strófája kívánkozik még ide. Mikor írta már nem volt nevethet nékje, de akkor már késő volt.

"a papból, kinek gyónol,
a prédikációkból,
templom, parlament, kínpad,
megannyi színpad"

Ennyit Magyarország első fajvédő miniszterelnökéről. Volt egy második is. Úgy gondolom, a magyar fajvédelem tanul ságai és perspektívái Szálasi nélkül nem vázolhatók. Ő következik!

2011.07.02

Sz. Gy.

Ki volt Horthy?

Ki volt Horthy?

Ez nem derült ki abból a beszélgetésből sem, amelyet Vámosi György és Edelsheim-Gyulai Ilona folytattak az Echo TV-ben. Az interjú annyiból állt, hogy Vámosi előadta Horthyval kapcsolatos nézeteit, úgy hogy Ilona asszony néha közbeszólhatott, többnyire olyankor, amikor Vámosinak levegőt kellett vennie. Vámosi egyenrangú félként viselkedett áldozatával szemben, mintha ő is arisztokrata lenne.
Az özvegy keveset beszélhetett, de ez is elegendő volt ahhoz, hogy a személye körüli mítoszt halványítsa. A "történteket" másként adta elő, mint ahogy azok történtek, ill. megtörténhettek. Ezáltal partnerévé vált Vámosinak abban, hogy Horthyról utólag filoszemita portré készüljön, ki tudja milyen célból. Horthy István élete és halála is természetellenes megvilágításba került. Ez az interjú tovább maszatolta a Horthy képet. Ártott a Horthy családnak. [Vámosinak már nem árthatott...]
Horthyt az utókor letaszította a fehér lóról. A kommunisták (pl. Vas Zoltán) és a kriptokommunisták (pl. Bibó István) a ló jobboldalán, mint "fasisztát" bélyegezték meg. Vámos pedig most, a menye segítségével, megpróbálta áthúzni a ló baloldalára, mint "filoszemitát".

Mindkét beállítás hamis. Horthy csak a lovon volt igazi. Arról viszont önként szállt le, hogy leülhessen Chorin Ferenccel, a "magyar" felsőház tagjával kártyázni.
Nem ilyennek indult. Az ellenforradalmár Horthy 1919. november 16-i "belovaglásáról" A Jászi Oszkár ezeket írja. "A Nemzeti Hadsereg élén bevonult Budapestre Horthy Miklós kormányzó ... Esett az esõ. A csapatok Székesfehérvár felõl vonultak be. Az út két oldalán nagy tömeg. A csapatok élén Horthy Miklós lovagol fehér lovon, kétoldalt a Prónay zászlóalj tisztjei menetelnek." Írt még ennél cifrábbakat is. Ezeket már nem idézem. Csak azt említem, hogy a Prónay zászlóalj volt az ellenforradalom pretoriánus gárdája, ők voltak Horthy kedvenc "imposztorai", aféle magyar SS...
A mai Kossuth téren a polgármester alázatos köszöntő beszédére Horthy a következőket válaszolta. "Tetemre hívom itt a Duna partján a magyar fõvárost: ez a város megtagadta ezeréves múltját, ez a város sárba tiporta koronáját, nemzeti szineit és vörös rongyokba öltözött. Ez a város börtönre vetette, kiüldözte a hazából annak legjobbjait és egy év alatt elprédálta összes javainkat."

A krónikák nem térnek ki arra, hogy a beszéd lóhátról lett e elmondva. Egy most előkerült néma filmfelvételen a ló áll, Horthy rajta ül és szája hosszasan mozog, ez arra enged következtetni, hogy Horthy - stílszerúen - lóhátról [magas lóról] beszélt...

Horthynak egyáltalán nem volt kedve ellenére, hogy a darutollas különítményesek azokat a módszereket (sonderbehandlung) alkalmazzák a Tanácsköztársaság hóhéraival szemben, amilyeneket azok alkalmaztak a magyarokkal szemben. A zsidóság (Kun Béla, Korvin Klein Ottó Szamuely Tibor és mások) szokása szerint túlreprezentálta magát a vérengzésekben (is). Emiatt úgy tünhet, mintha a különítményesek direkt pikkeltek volna a zsidókra, azaz netán antiszemiták lettek volna... De nem! Ők csak az effektív hóhérokra vadásztak, statisztikai szempontok figyelembevéte le nélkül.

Dehát lecsengett a fehérterror is. Aki bujt - bújt, aki nem bújt és Moszkvába se szökött, kinyírták. Horthy hagyta. A trianoni békeszerződés aláírása (1920. jún. 4) után Teleki Pál főcserkész lett a miniszterelnök. Ebből az időből nem sok emlék maradt arról, hogy a kormány mit tett a "béke" következményeinek enyhítése érdekében.Viszont Teleki sürgősen konszolidálni kezdett. Programja a jogrend helyreállítása volt. 1921 márciusában életbe lépett az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló törvény. Ennek keretében felszámolta a fehérterrorista különítmények központjait, kényszerzubbonyba húzta bal és jobboldali szélsőségeseket. Horthy hagyta.
Egy dolgot azonban nem tudott Teleki kibekkelni. Első miniszterelnöksége idejére esett a numerus clausus (zárt szám) törvénybe iktatása (1920 szeptember) amit az első zsidótörvényként is értelmezhető. Horthy hagyta.
[Teleki Horthy bizalmát azzal hálálta meg, hogy az első királypuccs során 1921 márciusában a habsburg trónkövetelő IV. Károly oldalára állt. Majd "önként lemondott". Lemondhatott, mert Horthy hagyta, ahelyett, hogy főbelövette volna. ]
Aztán folytatódott - a konszolidáció. Horthy 1921. április 14-én Bethlen Istvánnak adott kormányalakítási megbízást. A konszolidálás közben néhány sürgős és kellemetlen probléma adódott: a baranyai térség visszafoglalása [1921 augusztus] a [hülye] IV. Károy a második királypuccsának leverése [1921 október 20-23] az u.n.budaörsi csatában, a Habsburg-ház trónfosztásának kimondása [1921 november 6].
És még valami, amiről a magyar történelem csak igen - igen szűkszavúan hajlandó megemlékezni, valahogy így: "1921 decemberében 'sor kerülhetett' a soproni népszavazásra is [civitas fidelissima]." Ez egy külön téma. Ide most csak az tartozik, hogy az "elbocsátott légió", azaz Prónay és "bandája", a volt magyar hadsereg színe - javával "rongyosgárdába" szerveződve, fegyverrel védte meg a hős várost és környékét az Ausztriához való csatolás veszedelmétől. Horthy kegyeskedett félre nézni, amíg egykori "imposztorai" és a volt hadsereg leszerelt tisztjei öltek és meghaltak a magyar föld egy darabkájáért.

Most pedig ugorjunk egy nagyot az időben. 1929 augusztusában kitör a numero nemtudomhányadik nagy gazdasági világválság, ami minket úgy érintett, ahogy József Attila megírta:

Sok urunk nem volt rest, se kába,
birtokát óvni ellenünk
s kitántorgott Amerikába
másfél millió emberünk.

[A Nagyatádi-féle alibi földreformtörvény, amit 1920 novemberében fogadtak el, csak kis mértékben enyhítette a parasztok földéhségét. Kis kiterjedésű 1-2 holdas parcellákat osztogattak keveseknek.]

Ez a kivándorlás a korábban kényszerűen félbehagyott rabszolgaimport folytatása (is) volt. Nem tudni, hogy a másfélmillióból hány volt a zsidó. Úgy tűnik, arányszámuk feltünően alacsony volt ahhoz képest amit pl. a tanácsköztársaság vezető, ill. terrorszervezeteiben képviseltek. Erre nem is volt szükség. Magyarország nem túl lassan, de biztosan elzsidósodott, amit az alábbi kis idézet szemléltet.
"A több mint ötszáz arisztokrata nagybirtokos mintegy tizedét kitevő gazdasági elit félszáz, nagyrészt zsidó, családból állt. Egymáshoz szoros szálakkal kapcsolódtak, befolyásuk és szerepük a magyar gazdasági életben döntő volt, bár a politikai közéleti nyilvános szerepvállalást többnyire elkerülték. A Chorin, Goldberger, Kornfeld, Perényi, Vida, Weiss, Aschner, Fellner stb. családok tőkéjére, gazdasági erejükre a rendszernek szüksége volt. A gazdasági élet szinte minden ágát átfogó szerepüket jól reprezentálta Chorin Ferenc személye, aki több mint egy tucat bank, nagyvállalat, részvénytársaság és bánya vezetője volt [Salgótarjáni Kőszénbánya Rt., Weiss Manfréd alumínium-, konzervgyárak, Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, Hazai Papírgyár, Ipari Jelzálog Hitelintézet stb.]."
Ez volt felül. Középen a zsidóság [numerus clausus ide, vagy oda] abszolut túlsúlyt szerzett minden jövedelmező értelmiségi pályán. Kezükbe került továbbá a sajtó és a kultúra [irodalom, film, szinházak, könyvkiadás, stb.].

Alul viszont az ortodox zsidóság [a többség], imádkozva és utódokat nemzve, épp hogy megélt a parasztok bőrén -zsírján, a városok gettónegyedeiben. Ezek kerültek később Auschwitzba... Őket Horthy nem tudta, nem akarta (?) megmenteni. Érdekes, hogy Amerika egyet sem fogadott be közülük a vészkorszakban, de ez is egy másik sztori.

Marschalkó Lajos tömör jellemzése szerint... "A bolsevikek alól felszabadított Magyarország és maga Horthy Miklós fölött is átvette a hatalmat gróf Bethlen István, rajta keresztül pedig a nemzetközi nagytőke, a chorin-kapitalizmus és a népszövetségi kölcsön. Horthy Miklós nem 1944. október 15-én árulta el a megújhodásra váró magyarságot, hanem 1923-ban, amikor meghajolt az országhódítók, a fél-feudalizmus, a nagyarisztokrácia, a nagy-plutokrácia előtt, és ellenfelévé vált azoknak, akik 1919-ben benne hittek, benne reménykedtek, és tőle várták a szebb magyar életet."
Máshol meg az olvasható, hogy "Chorin Ferenc, amikor Horthy Miklós titkos tanácsossá nevezte ki, olyan ünnepi estet rendezett Andrássy úti palotájában, hogy a vendégek fogadására az utcától a fogadóteremig álltak az ezüst gyertyatartós libériás inasok. Mondani sem kell, hogy ott volt az egész trianoni arisztokrácia, a meghódított ország zsidó nobilitása. Ugyanakkor a magyar falvakban a napszám egy pengő volt."
Chorinéknak nem volt szükségük politikai szerepvállalásra. A várbeli Horthy rezidencián rendezett kártya és traccspartik során simán elboronáltak mindent. Emiatt a tűrhetetlen zsidó nyomulás miatt (is) kapott zöld utat a második, ill. a harmadik zsidótörvény. Horthy hagyta.

Most pedig vessünk egy pillantást a blog címképére. Baloldalon a Horthyt mószeroló Vas Zoltán, jobboldalon az őt ajnározó Vámos György. Ha gojról van szó, a zsidók csak ebben a két végletben [a ló két oldalán] tudnak mozogni. Az áldozatnak egyformán káros ez is - az is.

Vass Zoltán terjedelmes könyvet írt Horthyról [Szépirodalmi Könyvkiadó Budapest 1981], amely "Őfelsége szárnysegédével" indul és a "második királypuccsal" végződik.Vass végig gúnyolja - ócsárolja - szidalmazza Horthyt. Közben néhány "derék" tettét is leírja. Pl. azt, hogyan próbálta Prónay és csapata segítségével többször is meggyilkoltatni az Ausztriába menekült Kun Bélát és népbiztos hóhértársait. Nem sikerült egyik merénylet sem. Még a ciankális kuglóftól sem fordulnak fel, hála a gyors gyomormosásnak. Kun Béla tehát megúszta Horthyt. Neki Sztálin elvtársat szánta a sors. Vajon jobban járt vele?

Horthy később még lovagolgatott. Bevonult azokba a magyar városokba, amelyet az u.n. "Bécsi Döntések" visszaítéltek Magyarországnak. E felszabadító hadműveletek sikerét a Führer, ill. a náci Wehrmacht szavatolta. Mi sem természetesebb, hogy ezek után a bolsevizmus elleni harcban Hitler számított a III. otrantói csata hősére [aki sebesülten Novara fedélzetére helyezett hordágyról vezényelte a tengeri ütközetet]. Számított a nagy antibolsevistának,
a '19-es ellenforradalom hősének, feltétlen támogatására.

Csakhogy ez a Horthy már nem az a Horthy volt. Az acélkemény jellemet felpuhította a zsidók pénze és hízelgése. Ebben a folyamatban kiemelkedő szerepe volt szépséges hitvesnek jószáshelyi Purgly Magdolnának, akinek vonzó és tiszteletet parancsoló külseje alatt egy igazi Talleyrand rejtezett.

Vámos most azt mondja, ill. mondatja Horthy menyével, hogy apósa zsidóbarát volt. Nem volt zsidóbarát! Horthy zsidóbérenc volt! Azzá tették pénzes zsidó cimborái és saját környezete is [a hitvesi ágyig bezárólag]. E tézis elfogadása esetén érthetővé válik minden amit tett, ill. mulasztott.
A háborúba lépéssel kapcsolatban nem volt különösebb kifogása, amíg a vállalkozás viszonylag könnyű kalandnak igérkezett és zsidó barátai is megtömhették zsebüket, hisz ők voltak a hadsereg legfőbb szállítói! Az "önálló politizálás" szükségessége később két okból merült fel. Az egyik a Horthy rezsim átmentése volt, arra az esetre, ha a németek mégis el találják veszíteni a háborút. A másik pedig a zsidókérdés.

A jobbára csóró vidéki zsidóság sorsa kevéssé aggasztotta Horthyt. Az újlipótvárosi libamájzabá lókhoz azonban ragaszkodott. Nem igazolható meggyőződésem, ha 1944 márciusában Klessheimben Hitler beérte volna a vidéki zsidókkal és lemond a pestiekről, Horthy parolázott volna vele. Csakhogy Hitler a zsidóság egészét akarta.

Az nem vitatható, hogy a zsidók számára sorsdöntő klessheimi Hitler - Horthy találkozó során Horthy kényszerhelyzetbe került, mert mire feltartóztatott vonata visszaért volna Budapestre az országot a Fall Margaretehe I. alapján megszállták.a németek. Talán nem véletlen, hogy az akciót a 'Trójai faló' fedőnévvel illették.
A Horthy rendszer azonban egyelőre megmaradt. Ha Horthyra nem is, a pecsétre és az aláírásra még szükség volt. Horthy nem szivesen ugyan, de csaknem mindent aláírt, amit a németek elvártak tőle. Ez a vidéki zsidóság elhurcolását és csaknem maradéktalan megsemmisítését jelentette, akikért Horthy komoly [személyét és családját érinthető] kockázatokat nem vállalt. E korszak jellegzetes alakja a Horthy által kinevezett Kállay Miklós miniszterelnök és hintapolitikája, amely a "kállai kettős" gúnynevet kapta.

Ebben az időszakban Horthy gyávának és gyengének (!) bizonyult. Ami az utóbbit - a nagyobb bűnt - illeti, itt ütött vissza az ellenforradalom elárulása, a régi bajtársak cserbenhagyása, félreállítása. Horthy tehetetlenségével kapcsolatban azt szokták emlegetni, hogy a hadsereg, a csendőrség, a rendőrség, a tisztviselői kar jelentős része németbarát [németbérenc] volt. Mi lehetett volna, angolbérenc, szovjetbérenc, vagy zsidóbérenc?
Közben - ne hallgassuk el - volt Horthynak egy húzása, amelyik a régi napokra emlékeztetett.
Az általa kinevezett Sztójay Döme és Jaross Andor belügyminiszter, Horthy deportálást lassító lassitó manővereivel szemben, gyorsítani igyekeztek azokat. Sőt Endre és Baky a "zsidóügyi felelősök" július elején több ezer csendőrt vezényeltek a fővárosba, hogy akár a kormányzó akarata ellenére is deportálják a budapesti zsidóságot. A csendőrök budapesti feltűnése pánikot okozott a zsidók között, és azonnali cselekvésre késztette az amúgy igen határozatlan Horthyt. Attól félt, hogy a csendőrség részvételével puccsot terveznek ellene [ellene...]. A hozzá hű fővárosi és a vidékről Budapestre rendelt páncélos alakulatokra támaszkodva azonnali távozásra szólította fel a csendőrséget. A kakastollasok elhagyták Budapestet. Július 6-án a kormányzó végre bejelentette, amit már június végén elhatározott: leállítja a deportálásokat. A deportálások záróaktusa, a többnaposra tervezett budapesti akció azonban elmaradt. A több mint 200 ezer budapesti zsidó - legalábbis egyelőre - megmenekült.
Megmenekült, de nem egyelőre, hanem véglegesen. Ez tulajdonképp nem Horthynak köszönhető! Az Eichmann per anyagából, de több más forrásból is közismertté vált az u.n. Himmler - Eichmann incidens. "1944 ôszén Eichmann megtudta, hogy Himmler parancsot adott az auschwitzi megsemmisítô létesítmények lebontására; mivel rájött, hogy a játéknak vége. Ez idô tájt került sor Himmler és Eichmann ritka személyes megbeszéléseinek egyikére. Himmler állítólag ráüvöltött: 'Ha mind ez idáig irtotta a zsidókat, akkor mostantól, ha én, mint ebben az esetben, úgy kívánom, zsidóápoló lesz. Emlékeztetnem kell arra, hogy nem Müller Gruppen führer vagy maga, hanem én alapítottam 1933-ban az RSHA-t. Itt én parancsolok.' Az egyedüli tanú, aki alá tudja támasztani az elhangzottakat, a szerfölött kétes hitelû Kurt Becher; Eichmann tagadta, hogy Himmler üvöltözött vele, de azt nem, hogy 'a beszélgetés' lezajlott!"
Horthy már nem tehetett többet. A beosztottak többségének németbarátsága miatt nem sikerülhetett a "kiugrási puccs" sem, sőt 1944.okt.16-án Horthy német védelem alá helyeztette magát. Reggel még elutasította Szálasi kinevezését, de délután "német zsarolásra" lemondott és Szálasit miniszterelnökké nevezte ki, akinek vezetésével megalakult a koalíciós Nemzeti Összefogás Kormánya, Magyarország "törvényesen kinevezett" kormánya. Horthy ezzel végleg megbukott. Bukása dicstelen bukás volt.

De térjünk vissza az interjúra.

Horthy Istvánné, az Echo TV-ben azt bizonygatta, hogy férje kezdettől nem bízott a németek győzelmében és civilben angolbarát volt. Kérdés, hogy akkor miért vállalt kormányzóhelyettesi megbízást egy olyan háborúban, amelyet apja vívott az ősellenség ellen. Ami az angolbarátságot illeti, ez csak mánia, vagy defetizmus lehetett, hisz ekkorra nyilvánvalóvá lett , hogy a nyugati hatalmakkal nem lehet különbékét kötni.
Nagyobb probléma, amit kénytelen vagyok felemlíteni: nem hiszek Edelsheim bárónőnek! Már az angolbarátság is hihetetlen volt. Méginkább hiteltelen, ill. hihetetlen, amit férje frontszolgála táról, mint álcázott politikai misszóról, mond.

Mondanivalójának lényege abban summázható, hogy Horthy István "tájékozódni" ment a frontra, hogy majd őrajta keresztül tájékoztathassa tapasztalatairól Horthy Miklóst. Ez az egész egy komplett hülyeség. Bocs! [A másik, Vas Zoltán, ezt biztos nem vette volna be. Őt ugyanis az különbözteti meg Vámostól, hogy művelt, okos ember volt és biztos nem viselkedett volna olyan ripők módon az interjúalannyal, mint Vámos tette.]
Szóval.

• Egy kormányzóhelyettes személyi biztonsága államügy, pláne háborús viszonyok között.
• Ez a VIP viszont bevonultat egy tábori repülőtérre, ahol személyi biztonsága nem volt garantálható.
• Ráadásul egy olyan géptípussal küldték harci bevetésekre, amely jószerint veszélyesebb volt a pilótára nézve, mint az ellenséges reőpülőgép...
• Egy isten háta mögötti tábori repülőtéren a fronthelyzetről egyáltalán nem tehet tájékozódni, mert egy itteni beosztott pilóta olyan mint egy elátkozott királyfi, túl az óperencián...
• A grófnő szerint férjével egy német tiszt lakásán találkozott, aki bizalmas információit élőszóban közölte vele, miközben eszükbe sem jutott, hogy lehallgatják őket (?).
• Ha nem folyton Vámos akart volna pofázni, legalább annyit megkérdezhetett volna, ugyan mik voltak ezek az információk? Hát ezzel mindketten adósaink maradtak...
• Azt megértem, hogy Vámosnak halvány segédfogalma sincs a "katonai lelkületről". Egy feleségnek azonban tudnia kellett, nyilván tudja is, hogy olyan nem lehet igazi kormányzóhelyettes, aki személyes bátorságát harchelyzetben nem bizonyította. Az öreg Horthy, mint említettük, vitéz katona volt aki, Vas Zoltán szerint, Tisza Istvánt tekintette példaképének. Azt a Tiszát aki gazdagon dekorált katonatiszt volt, mielőtt miniszterelnök lett volna, majd korábbi huszárezredéhez tért vissza harcolni, mikor lemondott. Hitler - a szintén hős Brezsnyevvel ellentétben - egyetlen vaskeresztet viselt rangjelzés nélküli zubbonyán, amit az első világháborúban katonai küldöncként kapott. Alaptétele az volt, hogy a nemzeti szocializmus a lövészárkokban született.
• Horthy István mellét is több kitüntetés ékesítette, jóllehet egy légigyőzelme sem volt. Okkal hihető, hogy helyzetének fonáksága miatt akart egy kis puskaport szagolni.

[Ez az egész interjú rémes volt, mint maga Vámos György. Szerintem őt Csintalan Sándorral együtt kellene nívótlansági díjban részesíteni.]

Ő hozta szóba a kenderesi újratemetés koszorúit és a "hálás zsidóság" feliratu koszorúszalagokat. Viszonylagos az ilyesféle hálálkodás értéke. Volt már ilyen...

"A Pesti Izraelita Hitközség Horthy Miklós 76. születésnapján a Wesselényi utcai Hősök templomában hálaadó istentiszteletet tartott – számolt be az ünnepi eseményről a Magyarországi Zsidók Lapja. A hitközség elöljárósága, képviselő testülete testületileg megjelent, képviseltették magukat az összes felekezeti szervezetek és intézmények. Dr. Hevesi Ferenc főrabbi, az újság szerint, 'magasröptű beszédben emlékezett meg a Kormányzó Úr dicsőséges országlásáról, s könyörgő imában kérte a Mindenhatót, hogy áldja meg Kormányzó Urunkat és a magyar hazát… Az istentisztelet a Hiszekeggyel kezdődött és a Himnusz eléneklésével ért véget.' Ha figyelembe vesszük, hogy Hevesi főrabbi 1944. június 18-án könyörgött Horthyért és a hazáért a Hősök templomában, ez a lelkesedés furcsának tűnhet, hisz 1944. május 15-től naponta átlagosan 2–5 vonatszerelvénnyel 6–15 000 zsidót deportáltak Magyarországról, döntő többségüket az auschwitz-birkenaui haláltáborba. "

Ennyit Horthyról, Horthynéról és Vámosról.

Még azt próbálnám magyarázni, miért vetemedtem e blog megírására. A katonákkal mindíg zavarban vagyok, így Horthyval is. Nemrég írtam Mao Ce Tungról, mert imponált az a mód, ahogy a kínaiak kipreparálták belőle az emberi nagyságot, hogy legyen kit - mit tisztelniük. Horthyban is volt emberi nagyság, voltak elismerésre méltó tettei. Ezek révén méltó lehetne az utókor tiszteletére és okulására.

A következő írásom témája a "Rongyos gárda" lesz, amelyben szó esik majd Prónayról is, aki nélkül nem lett volna "Horthy korszak". Azon próbálok majd elmélkedni, hogy van az, hogy egyik nemzeti (!) gyilkosból - terroristából izraeli miniszterelnök lehet, sőt béke Nobel díjjal is jutalmazható a másikat meg felkötik [...]

Mindenesetre sajnálom Horthyt, ha tulajdon menye, de főleg egy ilyen Vámos féle miatt forogni kezd hűs kenderesi családi sírboltjában.

2010.08.04

Sz. Gy. 

                                       2008.09.14-i folytatás.

Biblia

Világszemléletünk zavarai 

A "Liberális Nagy Testvér" jóvoltából lassan, de biztosan, elfelejtünk gondolkodni. Agyunk hovatovább csak a szlogeneket lesz képes befogadni. Ezeknek azonban voltaképp nincs értelmük, így egyre hülyébbek leszünk. Egydimenziós emberekké [Marcuse] válunk, fogyasztókká, ideértve a "kulturális termékek" fogyasztását is.

A fülünkbe, ill. azon keresztűl az agyunkba, folytonosan pumpált szlogen az is, hogy a Biblia és a modern tudományok között teljes az összhang. Az elméleti és alkalmazott tudományok voltaképp arra jók, hogy eredményeikkel újra meg újra megerősitsék a Biblia igazságát.

De mi is az a Biblia? Papjaink az Ószövetség és az Újszövetség közös fedélbe kötött szövegével kapaszkodnak a szószékre. Ez nálu(n)k "A Biblia", versus "Szentírás", [Károli Gáspár remek fordításában].

A gyöngébbek kedvéért talán nem fölösleges megemlíteni, hogy az izraelita vallásfelekezetűek nem ebből dolgoznak. Az ő bibliájuk a Tóra, vagy más néven a "Mózesi Könyvek" [Pentateuchus] a Biblia ótestamentumi részének első öt könyve, amelyet a zsidó és a keresztény hagyomány a XVIII. századig, kevés kivételtől eltekintve Mózesnek tulajdonított, ... A Tóra a zsidóságlegrégibb írásos emlékeit őrzi és leírja a zsidó nép őstörténetét a világ teremtésétől, Istennel kötött szövetségein keresztül, a Mózes közvetítése által kapott törvényekig." [Wikipédia.] 
A Tóra egy grandiózus családfa is. Az első embertől hiánytalanul felsorol mindenkit aki számít. Ádámtól, mondjuk Ariel Sharonig, vagy Ehud Olmertig. A családfakutatás [geneaológia] egy ponton ellenőrizhe
tővé válik. Az özönvizet ugyanis, állitólag, csak Noé és házanépe élte túl. Ők nem voltak annyian, mint az oroszok, lépteik tehát könnyen követhetők attól kezdve, hogy a bárka megfeneklett az Araráton. A jámbor krónika-, akarom mondani bibliairó azonban, pennarágás közben, sokmindenre nem gondolt, nem gondolhatott.

Ilyen a, jóval később feltalált, régészet, és egy egészen furcsa állatfajta, a régész. Ezek sokan vannak. Sokat áskáltak, sokfélét firkáltak. Közülük egyet emlitenék C.W. Ceramot aki éppen "A régészet regényét" írta meg. [Gondolat Kiadó Budapest, 1965]. A kalandregénynél is izgalmasabb regény részletesen tárgyalja a mezopotámiai ásatásokat, amelynek során többszáz ékírásos agyagtáblát találtak. Ezek egyrésze az ú.n. "Gilgames Eposzt" tartalmazza. Az eposz szerfölött érdekes része Utnapistim kalandos hajókázásáról szól. Ami szerfölött érdekes az, hogy ezek az agyagtáblák jóval hamarabb [!] készültek, mint a Tóra. És mit tesz isten, a sztori pontosan egyezik Noé bárkázásával, az isteni sugallattól a bárkaépitésen át, egészen a különböző fajú madarak röptetéséig. [Id. m. 214 - 215 old.] A Tóra történet tehát plágium. Noé és házanépe pedig költött személyek! Az egész sztori és szerzője pedig innen hiteltelenek, de nemcsak ezért.

A legnagyobb baj a teremtés-mitosszal van, azon belül pedig az ember teremtésének mitoszával. A tóraíró végleg nem számolhatott egy XX. századi tudóspárossal: Watsonnal és Crickkel. Ők fedezték fel az ÉLET épitő kövét, a dexoxiribonukleinsav láncot [DNS]. Ez a fránya DNS azért ciki, mert minden [!] élő organizmus épitőköve a legprimitívebb egysejtüektől, a növényeken keresztül, az állatokig és a legmagasabb rendü "állatig", az emberig. A DNS kódjából pedig matematikai bizonyossággal vissza lehet következtetni az ember "eredetére". Az ember tehát nem a teremtés csodája, hanem a DNS sokszázmilliárd mutációjának csúcsterméke, ahogy ezt Darwin "A fajok eredete" c. könyvében - más uton - levezette. Az igazi probléma azonban nem ez. A probléma az, hogy a tóraszerzőnek halvány segédfogalma sem volt az égi mechanikáról. A Tóra a geocentrikus világkép jegyében íródott, amelyet, a zsidóknál sokkal ősibb és főleg sokkal müveltebb népek, már évezredekkel korábban sutbavágtak. Továbbá, egyáltalán nem biztos, hogy ez a csodálatos fűzér épp a Földön keletkezett volna. Ezen rágódnak régóta a "pánspermia" elmélet megszállottjai.

Ha tehát a Tóra írásával Mózes alaposan gyanúsitható, szavahihetősége és "szakmai rátermettsége" okkal kér
dőjelezhető minden sor, minden betü vonatkozásában, amit elkövetett.

Ami igazán felháboritó az nem a plagizálás és a primitív meseszövés. Minden kultúrnépnek megvan a maga mondavilága. Ismételni kell: e népek egyrésze sokkal hosszabb, dicsőségesebb és kulturáltabb [!] múlttal dicsedkedhet, mint a zsidó. "Eposzaik" is szellemesebbek, olvasmányosabbak, mint a Tóra. Könnyen lehet, hogy az eposzok költői inkább támaszkodtak csapongó fantáziájukra, mint a tényekre.

Odaáig azonban egyikük sem merészkedett, mint a Tóra szerzője. Egyikük sem kockáztatott olyan állítást, mint a "szövetség" mítosza. Annak állitása, hogy Isten egy [!] néppel más népek kárára és veszélyére különalkut, szövetséget, kötött volna. A népek óceánjából egy népet "kiválasztott" volna. Ha a rejtélyes istennek emberi alkatot tulajdonitunk, azaz a legfőbb lény szubsztanciájába az etika alapelemeit is beillesztjük, a "szövetség" állitása a legsúlyosabb istenkáromlás, amit ember a száján valaha kiejtett, vagy írásba tett. Ha az is igaz, hogy az isten az embert saját képére teremtette, úgy - vice versa - az istennek nyilván nem egy szőke germánhoz, hanem a "kiválasztott" nép [faj] tagjához , mint "archetipushoz" kellene hasonlítania: görbe lábakkal, széles csípővel, vastag lefittyenő ajkakkal, húsos-gajmós orral, göndör hajjal, gusztustalan bőrrel, stb. [Hát' csoda, ha olyan sok az "istentagadó"?]

A Tórával voltaképp senkinek semmi baja nem lehetne, hisz "ki miben hisz, abban idvezűl", kinek mi köze hozzá? A zsidó magatartás voltaképpeni zsinórmértéke azonban nem a Tóra, hanem a Talmud! Ez utóbbi a zsidó vallási, ill. erkölcsi oktatás alaptankönyve, a honi iskolákban [Jesivákban] is. Amig a magyar tankönyvek magyarul íródnak, a Talmudnak nincs magyar fordítása. Ha valaki mégis próbálkozik vele, úgy jár mint Luzsénszky Alfonz, akit mindennek elmondtak, bepereltek, stb. A Luzsén szky-féle [rész] fordítás azonban kiállta az igazság próbáját. A sajtóperben a Kir. Törvényszék, majd a Kir. Kúria kimondta, hogy a fordítás a lefordított szövegeket helyesen tükrözi. Itt és most nem kivánom Luzsészkyt elemezni. [Ezt korábban megtettem. Majd beírom a linket.]
A kanadai †Tóth Judit vette magának a fáradtságot és a bátorságot, hogy "recenzíót" írjon e furcsa könyvről. Cikke posztumusz jelent meg. [Nem tudom, hirtelen halálának okai között nem szerepel e ez a "tétel".]

Tóth Judit cikkét később beépitem ennek a kommentárnak a kereteibe, vagy külön kommentálom [recenzió egy recenzióhoz...].

A Tóra [Ószövetség] voltaképp könnyen értelmezhető. Más kérdés, hisztünk e neki. A feloldhatatlannak látszó értelmezési problémákat az Újszövetség veti fel, amelynek középpontjában a jézusi küldetés áll.

A zsidók hivatalosan nem ismerik el szentírásnak az Újszövetséget és nagyon csúnyákat mondanak Jézusról is, [többek között a Talmudban is]. Ez részükről érthető. Lentebb térek ki rá, miért. A rejtélyt számomra a Római Katolikus Egyház azon magatartása jelenti, hogy igéit olyan kettős forrásból meríti, amelyek sem történeti, sem logikai, sem erkölcsi alapon nem "keverhetők".

Az ószövetség szerint Jahve személyesen Mózessel kötött szövetséget, akit tartózkodási helyén felkeresett és jóllehet rejtezett Mózes szemei elől, vele 'tète à tète' csevegett. Itt csak röviden emlitem, hogy a két kőtábla még elszámolható, mint szimbolikus tárgy. A frigyláda azonban - rejtélyes tartalmával - kultikus tárgy, azaz bálvány a javából. Legalább annyira, mint az aranyborjú!

Ha hinni lehet(ne) a Tórának, az Úr többször megnyilatkozott, nemcsak Mózesnek, hanem különböző rendű és rangú utódainak is.

Jézus megjelenése azt látszik igazolni, hogy az Úr az emberekkel való kapcsolattartási módszerein változtatott. Korábban megtette, hogy csak úgy ukmukfukk úgy pusztította el az emberiséget, hogy csak Noét [vagy tán' Utnapistimet (?)] homályositotta fel arról, mit tervez. Azóta az emberek általában, vagy a "kiválasztott nép" különösen, már javultak annyit, hogy nem kellett őket kiönteni mint az ürgéket?

Az új módszer annyira figyelemreméltó, annyi zűrzavart okozott, hogy inkább ezt tekinthetjük egy totális "bábeli zűrzavar" kezdőlépésének, mint azt amit a Tóra annak nevez. Megalapozható egy olyan szörnyű gyanú, hogy a krtisztus mítoszt maguk a zsidóki találták ki és "adományozták" a nemzsidó emberiségnek, akiket ezután már nem volt muszáj buta gójoknak nevezni, megfelelő volt a "keresztény" elnevezés is...

Az új legenda viszonylag "egyszerű". Isten saját fiát küldi az emberek közé, hogy a fiú önmaga szenvedésével megváltsa az emberiséget. A kivitelezés kissé bonyolult. Földi [hús - vér] asszony, alibi férj és szűznemzés. [Ezt mostanában már egy vidéki klinikán is meg tudják csinálni, tehát hihető, hogy az Úr is képes volt rá.]

Második ésszerű lépés a küldött identifikálása volt. Ez inkább romantikus volt, mint ésszerű. A kisded érkezése előtt jött a csillag, amely utóbb a "betlehemi" fantázianevet kapja. Útrakelnek a "háromkirályok" [Gáspár, Menyhért, Boldizsár, akik háromfelől a legdrágább GPS-t megszégyenitő pontossággal navigálják be magukat - a tehénistállóba. Csak azt nem értem, hogy ha akkor már annyira fejlett volt az irányitástechnika, a Nagy Mózes személyes irányitása mellett, az egész zsidóság miért kóválygott - gólyafosként - a pusztában negyven álló esztendeig? De ne tököljünk holmi rébuszokkal, mert még ezután annyi jön, hogy sose lesz vége, ennek a cikknek...

További rejtély, hogy mit csinált Jézus, mondjuk onnantól, hogy szobatiszta lett, odáig, hogy harmincéves kora körül [valahonnan] előjött és prédikálni kezdett. A háromkirályok nyilván hoztak annyi zsozsót, hogy a kisdedet tisztességesen lehetett etetni, ruházni, taníttatni. Meg aztán a [tulajdonképp] mostoha apukája is dolgozhatott [bár nem tudni, az asztalosmesterség akkoriban divatszakma volt e]. Az biztos, hogy a prédikáláshoz akkoriban nem kellett szakmai képesitést igazolni. Egy harmincéves ember viszont már erősen középkorúnak számított akkoriban, amikor az átlagéletkor harminc év körül ingadozott. Vajjon mit csinált Jézuska addig, amig ilyen nagymértékben felcseperedett?

Írni, úgy látszik nem írt egy bötűt sem. Ez azért nem érthető, mert az írásbeliség akkor már nagy divat volt és feltételezhető, hogy pl. egy kalamáris ténta, meg egy lúdtoll nem tartoztak az elérhetetlen luxuscikkek kategóriájába. Petőfi ilyen korára már egy szekérderéknyi verset írt. Az ám', most ugrik be micsoda galiba származhat abból, ha valaki nem ír, vagy írásai elkallódnak. Hiába van a barguzini csontváznak farkasfoga, nem hiszik, hogy ő lenne Petőfi. Még azt is vitatják, fiú e vagy lány. Miért? Mert az egyébként grafomániás Petőfi barguzini magányában egy sort se' írt!

Jézussal se piszkoskodnának, hogy volt - hogy nem volt, ha maradt volna utána néhány fecni. De nem maradt. Így aztán szabad a gazda, hús - vér ember volt e, vagy [zsidók költötte] legenda?

Tanítása, a legjobb indulattal szólván is, az utóbbi mellett szól. Miért? Mert amit hirdetett, vagy a szájába adnak, alapjában merő értelmetlenség. Az emberi gondolkodás totális összezavarására alkalmas - elsősorban! Jézus nem kevesebbet hirdetett versus helyette a zsidók nem kevesebbet hirdettek, minthogy az egyisten alapvető tulajdonsága, az egylényegűség megváltozott. Három lényegűvé alakult: Atya - Fiú - Szentlélek = Szenthá romság [???]. Ez a konstrukció, egyes elemeit, vagy egészét tekintve értelmetlen, érhetetlen. Olvasóim persze gondolhatnák, különösen ha bigott is van közöttük, hogy egyszerüen hülye vagyok. Gondolhatnák, de nem mondhatnák, mert nemcsak engem hülyéznének le, hanem sokszázezer mártirt is, akit Krisztus dicsőséges mennybemenetele után, a kereszténység vérengző évezredeiben, mint eretnekeket, Isten dicsőségére (!) megszégyenitettek, meggyötörtek, megégettek. Krisztus nem megváltott emberiséget, hanem földi poklot hagyott maga után. Helyesebben, akik a Krisztus legendát kitalálták, teremtették meg a földi poklot  "kereszté nyek" és a "pogányok" [együtt gójok] számára egyaránt!

Nagy írónkat Madách Imrét is megihlette az a jelenség, amikor a "hit dicsfénye bealkonyul és felemelkedik a vérengző kereszt", amely egy "i" miatt száz - ezer számra küld máglyára  ártatlanokat. Madách csodálatos ösztönnel választotta ki a példa szinhelyeként Bizáncot. Épp most fejeztem be Sir Galahad "Bizánc" c. könyvének [Athenaeum Kiadó - Budapest] olvasását. Majd ídézek belőle néhány passzust. Nem elsősorban a rémtetteket, hanem az összezavart gondolkodású embereket akarom bemutatni. Előrebocsájtom, a szentháromság tana túl sok zűrt okozott ahhoz, hogy "feltalálását" jószándékú tévedésnek lehetne minősiteni.

 

2008.09.14-i folytatás.

[Sir Galahad értékéből talán nem von le sokat, hogy nő (!) volt és erősebb oldala volt a fantáziadús széppróza, mint a történelem, vagy a régészet.]

Annak érdekében, hogy Bizáncot "tudjuk hova tenni", egy lexikon - passzust érdemes beiktatni. [A térkép a XII századi római, ill. bizánci impériumokat ábrázolja.]

"A Fekete-tengert és a Márvány-tengert összekötő Boszporusz partján, az Aranyszarv-öböl mentén húzódó félszigeten alapították meg Byzantion városát görög [megarai] telepesek Kr.e. 660 körül. Jelentős várossá a Kr.u. 4. században vált: 330-ban Constantinus császár a kereszténnyé váló római birodalom fővárosává tette Konstantinápoly néven. 395-ben Nagy Theodosius császár halála után elszakadt Rómától és megszületett az önálló Kelet-Római birodalom, mely kezdetben a Balkánt, Kis-Ázsiát, a Levantei partvidéket és Egyiptomot foglalta magában. 476-ban, a Nyugat-Római birodalom bukásakor a bizánci birodalom maradt a római hagyományok és szokások hordozója, aminek szimbolikus megerősítése volt, hogy Odoaker elküldte Rómából a császári jelvényeket Zénónnak, Bizánc akkori uralkodójának, és ennek is köszönhető, hogy Bizánc a középkor folyamán végig a római birodalom egyedüli örökösének tekintette magát. Ugyanakkor a bizánci kultúra egyértelműen görög volt, míg kormányzatában a keleti gyakorlatok és szokások honosodtak meg, olyannyira, hogy Justinianus uralkodás után a állam középkori görög birodalommá alakul át, az egyetemes római szemléletet csak névleg megőrizve. A bizánci állam majdnem ezeréves történelme során folyamatosan több fronton háborúzott: kezdetben Európa felől a germánok, Ázsiában a perzsák voltak a legveszélyesebb ellenfelek. Később a germánokat felváltották a különböző szláv államok, a perzsák helyett pedig megjelentek az arabok, szeldzsukok, később a mongolok. Bizáncnak azonban sikerült ügyes politikával - hol fegyverrel, hol diplomáciával - minden válságot megoldania: egészen 1453-ig, amikor az oszmán törökök elfoglalták Konstantinápolyt és Isztambul néven a saját birodalmuk
fővárosává tették."A kronológiából kiderül, hogy Bizánc, mint a keleti [görög] kereszténység központja már javában létezett, amikor Krisztus megszületett és még másfélezer évig élt a kereszt árnyékában. Azt hinnők, ha Krisztus tanításai egyértelmüek voltak és mivel a nagy keresztény birodalmak államvallássá tették a kereszténységet, minden rendben ment és a két nagy vallási - politikai központ, Róma és Bizánc, úgy éltek egymás mellett, mint a galambok.

Tudjuk, hogy Róma időnként kereszteshadjáratokat szervezett, úgymond a jeruzsálemi szent sír visszafoglalá sára. Amikor már jól belejöttek, ismerték a járást és a dörgést, a negyedik keresztes hadjárat martalócai Bizáncot foglalták el. Raboltak, égettek, fosztogattak, gyilkoltak - "keresztények" keresztényeket, ideértve természetesen az öregeket, asszonyokat és a gyermekeket is. Bizánc égő lángjainál, a haldoklók hörgése közepette, eszébe jutott valakinek, hogy a "Megváltó" tulajdonképp kit váltott meg és mitől? Egyáltalán, a megváltás visszamenőleges, vagy a jövőre szóló volt? Meg lehet e valakit váltani a már elkövetett bűnöktől? [Nem, mert ez illetéktelen beavatkozás a természet rendjébe.] Meg lehet e váltani az embert gonosz hajlamaitól? Amint a fenti ábra mutatja, nem lehet. Akkor tehát Isten fia mit intézett a földön? Milyen eszmei, erkölcsi örökséget hagyományozott az emberiségre. Ez a mai napig sem tisztázódott, pedig az Egyház feszt zsinatolt, előtte is, utána is, főleg nyugaton.

A birodalom fennállása alatt százhét császár uralkodott és hatvanöt forradalom volt. A birodalom középidejében az egyik császár [Izauriai Leó] rájött, hogy ő tulajdonképp fénykirály és pápa, azaz egyházfő is, egyszemélyben.
Az "Egyházügyi Hivatal" vezetője a partiarcha lett, akit a császár nevezett ki, vagy csapott el. [Róma - kuss!]  Ez a rendszer volt a "cezaropapizmus". Ha ők ketten együtt mentek valahová, a császár pejcsődörön lovagolt, a patriarcha pedig fehér szamáron szamaragolt. [Lehet, hogy Cervantes e kettős alapján komponálta meg Don Quijote és Sancho Pansa látványtervét?]

A papi pedofilia Bizáncban nem vált jellemzővé. Nem kellett Amerikába, vagy máshova térden kúszni, hogy megbocsássák a sok szemét - buzi - pedofil "szentatya" aljasságait. A császár - pápa ugyanis bizalmas ügyeit heréltekkel [eunuch] intéztette. [Gondolom, Ratzingernek is jobban hittek volna Amerikában, ha utazása előtt kiherélteti legalább a hercegprímásokat, persze a metélt faszúakat is...] A herélés legalább olyan jövedelmező volt, mint ma a kurvák mell implantációja. Sok "előkelő" család sarja kidobatta a golyóit, hogy zsíros álláshoz juthasson az udvarnál. A "herélő Heliodoros" milliomossá lett. Szép kis kereszténység, nemde?

A nyilvános kivégzések szemet - lelket gyönyörködtető mivoltát és pedagógiai értékét is felismerték a kegyes cézár-pápák. Theophilos egy cirkuszi előadás során szerzett tudomást arról, hogy egy kikötői prefektus megdézsmálta a császári kereskedelmi flotta rakományát. Nosza elővezettette és az aréna közepén elevenen megégettette. Az "extra-mutatvány" a közönség elragadtatását váltotta ki. [Hm., nem is voltak olyan hülyék ezek a bizánciak...]

Figyelemreméltó a keresztény állam-egyház kultúrpolitikája is. A jámbor és egyszerű gondolkodású Leo pl. mindent kiküszöbölt, amit nem értett meg. Nem értette pl. hogy tizenhárom tudós miért alapított saját költségén tudományos akadémiát és miért tanítanak ingyen annak falai között. Tanítás idején körülrakatta tehát az akadémia épületét fahasábokkal, majd több helyen meggyujtatta a máglyát. Bennégtek a tudósok, a tanulók és a harmincezer kötetes akadémiai könyvtár. Nem volt aki segítsen, mert Krisztus már fenn ült a mennyben, az Úristen jobbján és nyilván másfelé néztek, vagy fontosabb dolguk volt.

A hitleri "lebensborn" programot mélyen elitéli a zsidóság, meg a kereszténység is. Az egyik császár-pápa kedvenc tábornoka Kopronymos "vad kedélyességgel hajttatott ezernyi szerzetest és apácát párosával az arénába, hott a helyszínen egybe kellett kelniük és katonákat nemzeniük" Aki erre nem volt hajlandó, vagy képes, kiszurták a szemét és deportáló gályákra rakták. Ez volt aztán a jó hecc!

Az ám, a vakítás. Én is felróttam kegyes jó István királyunknak, hogy megvakittatta Vazúlt [Vászoly]. Dehát ez keresztény "jogszokás" volt akkoriban. Iréné császárnő pl. elfogatta saját fiát, a "lázadó" Konstantint és anyja parancsára és szemeláttára kiszúrták a szemét.

De nem a keresztény etika és "praxis" a téma, hanem a jézusi tanítások utóélete. Ime.

"A IV. században "tört ki a hatalmas hitvita a Szentháromság második személyéről, amelynek zaja nyolc évszázadot betöltött. Ezért űzette, üldöztette, fosztatte ki magát milliónyi ember Európában, Ázsiában és Afrikában. Sok ezren a vértanúhalált is vállalták. Ez a 'vallási világháború' akörűl a kérdés körűl forgott, hogy Krisztus - természete szerint - azonos lényegű e Istennel [homousios], vagy csak hasonló lényegű [homoiusios]."

Mint fentebb olvashattuk, 1453-ban a törökök elfoglalták Bizáncot és kardélre hányták annak lakóit. [Mellesleg
II. Mohamed szultán, a "győző", egy bizánci császár leszármazottjának vallotta magát.] Az ember azt hinné, hogy a hülyeség kialszik, ha a hordozójának levágják a fejét, vagy kiontják a belét. Egy fenét! Az "i" betű tovább fertőzte, tán még ma is fertőzi az emberi gondolkodást. Az "eretnekségek", amelyeket igazában a "Szent Inkvizíció" irtott nagy buzgósággal [ariánusok, bogumilok, nesztoriánusok, monofiziták, stb.], sőt maga a reformáció is ebből a "megoldatlan problémából" nőttek ki.

A még pogány, következésképp barbár, Róma rémtette volt, hogy a Spartacus lázadás megtorlásaként hatezer keresztet állitott "útjelzőnek" Róma és Capua között. Ismerjük VIII. Henrik históriáját is, aki lenyakaztatta egyik másik hitvesét, majd kiszakitotta Angliát a katolikus világrendszerből mert a pápa akadékoskodott egyik házassága kapcsán.

Hát, ilyesmik Bizáncban is megestek. A patriarchák seggét törte a szamárnyereg és ha alkalom adódott, és következmények nélkül megtehették, alátettek egyik másik császárnak is. Nikolaus partiarcha Leo császár negyedik házassága körül támasztott nehézségekkel elvetette egy olyan viszály magjait, amelynek kifejletét így írja le a könyv.

"... A hippodromok homokja éveken át a megkorbácsoltak vérétől ázott. Se vége se hossza nem volt a kivégzésnek, megvakításnak és csonkításnak. Calcedontól Leukateig lógtak a bitókon a szenátorok és a nemesség."

Itt és most nem téma a "Római Jog" bazilikányi épülete, amelyet Róma bukása után a bizánci Justinianus császár "épittetett" fel. Erre máshol, más téma kapcsán, visszetérek majd, az ügyvédi honlapomon.

Itt most csak annyit, hogy a "Szent Inkvizíció" ötlete állitólag Justinianus agyából pattant ki. Ezt az intézményt, ill. vallási rítust viszont a középkori Római Egyház tette igazán "híressé".

Itt vetődhet fel a gondolat, ha "odaföntről" látták, hogy Jézus csak gyilkos zűrzavart hagyott hagyott maga után, miért nem szólt rá a papája: "fiacskám, menj vissza és hozd rendbe amit elfuseráltál". Gyakran mondjuk mostanában, hogy Magyarország egy "következmények nélküli ország". A Mennyország nem az?Persze Bizáncban nem volt fenékig tejfel császárkodni sem. A Komnenos dinasztiát pl. így "halatták ki".
"Andronikost elfogják. Egyik kezét levágják, fél szemét kiszúrják ... Aztán átadják a konstantinápolyi csőcseléknek ... amely arccal lefelé egy bélbajos teve farkához köti, az vonszolja a hippodromba. Meztelen testét forró vízzel öntik le, férfiasságát a legbecstelenebbűl megkínozzák ... Végre fejjel lefelé felakasztják, stb. stb.
 

* * *

Befejezés a következő folytatásban.

Sz. Gy.
 

 

Mégsem Hamisítják a Talmudot?

"Hamisítják a Talmudot" alatt folytatólagosra sikeredett Comment írásába kezdtem, még 2003 őszén. Nem volt szándékomban kajánkodni, de tényleg voltak fenntartásaim Luzsénszki Alfonz kivonatos talmud fordítása kapcsán. Nem utolsó sorban azért, mert a könyvalakban kiadott, ill. az Internetről letölthető szövegek több helyen eltérnek egymástól. Meg aztán "eredeti" Talmudból is kétféle van.

A napokban megvásároltam azonban Johannes Öhquist: "A führer Birodalma" című könyvét. Találomra kinyitva a könyvben a következőket olvastam.

"1920-ban Luzsénszki Alfonz közzétett egy talmud fordítást ... A zsidóknak sikerűlt, különböző erőfeszítésekkel a fordítást megtámadhatónak nyilvánítani és a kiadás magmaradt példányait lefoglaltatni."

[Az Országban a "Horthy fasizmus tombolt" ekkor...]

A szerző ellen bünvádi eljárást kezdeményeztek. A a jogi bér-zsonglőröknek ezúttal nem volt szerencséjük.

"A királyi törvényszék megállapította, hogy a Luzsénszky Alfonz fordításában található ocsmányságok kivétel nélkűl benne vanna a Talmudban. Fordítása pontos, minthogy a Talmudban előfordúló mondatokat valóságos értelmüknek megfelelően adja vissza."

A pórúljárt vádaskodók természetesen fellebbeztek. A Kúria azonban a fellebbezést elutasította.

"A vádlott könyvének tartalmát az általánosan használatos, soha semmiféle rendelkezéssel el nem tiltott és 'mindenki által megvásárolható' Talmudból ültette át."Istenem, hol vagyunk már a vészkorszaktól, amikor a Talmud még kapható volt. Mert hogy létezik és minden kultúr-nyelvre lefordították, kétségtelen. Erről könnyen bizonyságot szerezhet bárki aki keresőjébe beüti a "Talmud" szót és lehívja vagy a szövegeket, vagy a képeket.
Commentem tehát átfogalmazásra szorul és folytatást kíván. Ezért előkotortam az archívumból a korábbi

 "Hamisítják a Talmudot?"

c. cikkemet. A cikk szövege eredetileg ide volt beillesztve, fölöslegesen. Aki el akarja olvasni, kattintson ide!

2007.08.30