2017. november 21., kedd

Nem létező atomtöltetek a tengeralattjárókon



Nem létező atomtöltetek a tengeralattjárókon


Izraeli atomrakéta a német tengeralattjárókon?

Atomrobbanófejjel ellátott rakétákkal szereli fel Izrael a Németországtól vásárolt három, Delfin-osztályú tengeralattjárót – írja exkluzív címlapsztorijában a Spiegel. Berlin eddig tagadta, hogy a német gyártmányú tengeralattjárókat az izraeli nukleáris arzenál részévé teszik, de a zsidó állam védelmi minisztere szerint a németek büszkék lehetnek.

Cikkében a Spiegel emlékeztet, hogy a németek már a hatvanas években, tehát még a NSZK idején is tisztában voltak az izraeli nukleáris célú fejlesztésekkel. Mióta 1999-től átadták az első Delfin-osztályú vízijárművet, Lothar Rühl, a védelmi minisztérium korábbi államtitkára személyesen tárgyalt Tel-Avivban. A Spiegel értesülése szerint a minisztérium korábbi tisztviselői is elismerték, hogy a német kormány mindig is feltételezte, hogy Izrael nukleáris töltettel szereli fel a tengeralattjárókat.  
A Háárec éppen egy hónapja számolt be arról, hogy Izrael már a negyedik Delfin-osztályú tengeralattjáróját kapta meg Németországtól. Az ünnepélyes átadásra Kielben került sor, a Taninra keresztelt járművet pedig 2013-ban állítják hadrendbe. A lap egy izraeli haditengerészeti tisztviselő szájába adta, hogy ez a új tengeralattjáró a korábbiaknál jóval több időt tud a víz alatt tölteni, és az elképzelések szerint a Földközi-tengeren szolgál majd.
A Spiegel a korábban átadott három tengeralattjáróról állítja, hogy atomrobbanófejjel szerelték fel őket, de hozzáteszi, hogy három további eladásáról is született már megállapodás: ezeket 2017-ben szállítják a németek. Mint korábban, Berlin ezúttal is magára vállalta a költségek egy részét. A közelmúltban, a hatodik ilyen tengeralattjáróról született megegyezéskor a német kormány ráadásul vállalta az ár egyharmadának, mintegy 135 millió euró kifizetését. Cserébe Angela Merkel kancellár a megszállt palesztin területeken a zsidó telepépítések leállítását kérte, amire mindeddig nem kapott választ.

Delfin Haifa kikötőjében. Darabonként 300 millióba kerülnek
Reuters - Havakuk Levison

A Spiegel információja alapján az ellenzéki szociáldemokraták magyarázatot kértek a Merkel-kormánytól. A kancellár szóvivője, Steffen Seibert azzal reagált, hogy valamennyi tengeralattjárót fegyverzet nélkül szállították le. A szövetségi kormány nem találgat arról, hogy utóbb felfegyverezték volna azokat – tette hozzá.
– A németek büszkék lehetnek, hogy biztosítják Izrael állam létét az elkövetkező években – idézte a német lap Ehud Barak izraeli védelmi minisztert. A cikk állítását firtató újságírói kérdésre Jigal Palmor, az izraeli külügyminisztérium szóvivője azt válaszolta, annyit erősíthet meg, hogy rendelkeznek német gyártmányú tengeralattjárókkal, ez nem titok. „Ami a többit illeti, nem vagyok abban a helyzetben, hogy beszéljek képességükről” – idézte az AFP a szóvivőt. Izrael nem ismeri el, hogy rendelkezik atomfegyverrel, de a közkeletű gyanú szerint több száz nukleáris robbanófej van a birtokában.
A német hírmagazin hétfői írásában arra is kitért, hogy a német tengeralattjárók iránt nemcsak Izrael, hanem például Pakisztán is érdeklődik. Évek óta folynak a tárgyalások a két ország között. A Spiegel megszólaltatott egy pakisztáni tengerésztisztet, aki szerint országa leginkább a Thyssen-Krupp konszernhez tartozó kieli hajógyárban készülő 214-es osztályú hajók iránt érdeklődik, amelyek „a világ legkönnyebb hagyományos tengeralattjárói”. A pakisztáni üzlet ellen szól azonban, hogy az atomfegyverrel rendelkező ázsiai ország nem ismeri el Izraelt. A német tengeralattjárók eladása ellen más okok is szóba jöhetnek. Egyrészt Pakisztán instabil belpolitikai helyzete, az ottani tálibok és egyéb terrorista csoportok jelenléte. Ázsia másik nukleáris hatalma, a szomszéd India is kifogást emelne. A különféle megfontolások miatt a német hetilap értesülése szerint gyakorlatilag 2004 óta húzódik az ügylet, pedig Pakisztán vevő lenne három tengeralattjáróra is, amelyek összértéke eléri az 1,2 milliárd eurót. Elképzelhető, hogy Iszlámábád végül megunja a várakozást, és Kínától szerzi be a tengeralattjárókat.






Iráni atomerőmű


1 hozzászólásÍrta magász több éve
A nukleáris politika egyik legérdekesebb játszmája zajlik Irán körül. Az iszlám köztársaság a nukleáris energia békés célú felhasználásának lehetőségét kihasználva atomerőmű üzemeltetését tervezi, saját üzemanyag ellátással.
Az ország első atomerőművét még a 70-es években elkezdték építeni, de a folytatni csak orosz segítséggel tudták. A nukleáris üzemanyaggyártás urándúsítással jár, ami kettős kimenetelű játszma: kikerekedhet belőle atomtöltet is, amelyet föl lehet szerelni a perzsák frissen kifejlesztett - Izraelt közvetlenül fenyegető - rakétáira is. 2005-ben megegyeztek Nagy-Britanniával, Franciaországgal és Németországgal abban, hogy átmenetileg felhagynak az urániumdúsítással, de csak ideiglenesen. Ez a megoldás azonban nem elégítette ki az amerikaiakat, - főleg George Bush elnököt, aki a legnagyobb veszélyt éppen Iránban véli felfedezni.
Irán nukleáris létesítményeiről szólva elmondható, hogy Irán nem tartozik a nukleáris technikában járatlan országok közé. A teheráni műszaki egyetemen 1967-től működik az 5 MW-os TRR kísérleti reaktor, amelyet még az amerikaiak építettek 5 millió dollárért. Ennek az üzemanyaga 5,7 kg 93%-os dúsítású urán volt. 1992-ben a NAÜ felügyelete mellett, argentin kivitelezésben, modernizálták a reaktort. Irán 100 kg 20% dúsítású uránt vásárolt Argentínától a modernizált kísérleti reaktor számára.
Az első iráni szputnyikot (Sinah-1) orosz hordozórakéta (Mozsaec-) állította földkörüli pályára, 2005. október 27-én. A nanoszputnyik földközeli pályán (100-400 km) kering és a földfelszín tanulmányozása a feladata. Ezzel a ténnyel Irán bebizonyította a fejlettségét a kozmikus technikában is. (CNews.ru, 2005-10-27)
Az orosz-iráni atomerőmű építésről
Az atomerőmű építkezésről az amerikai és izraeli műholdak 1995-óta folyamatosan küldik a fotókat. (New York Times 2002. júloius 29.)
 
Az iráni atomerőmű építését még Reza Pahlavi sah utasítására kezdték el az 1970-es években. A szállító és kivitelező a SIEMENS (akkor még KWU,) lett. Az atomerőmű terveit 1972-re már teljesen elkészítették a németek, és 1975-ben megkezdték a 2 db 1300 MW-os blokk építését Bushehrben. A tervek szerint 1980-ban kellett volna indulni az első blokknak.
Irán 1970-től tagja az atomsorompó egyezménynek, amelynek negyedik fejezete kimondja, hogy azok az országok, amelyek nem rendelkeznek nukleáris technológiával, megszerezhetik azt. Ennek a technológiának a megszerzése érdekében építettek a 70-es évek közepén, az amerikaiak 5 kutató reaktort Iránban és francia, német és angol segítséggel további 23 atomerőmű létesítését tervezték az iszlám forradalmat megelőző időszakban. A forradalom után (1979. február) nyugat megvonta a bizalmát és a támogatását Irántól, így 1979-től megszakadt Irán nukleáris programja.
Amikor az Iráni-iraki háborúban (1980-88)* a rakétatámadások során szétlőtték a majdnem (70-80 %-ban) kész erőmű épületét, a németek levonultak az építkezésről, otthagyva a sok száz tonna berendezést, több mint 35 ezer szállítási egységet. Irán nemzetközileg teljesen elszigetelődött, csupán Szíria és Líbanon tartott ki mellette. (Később az oroszokkal öt éven keresztül egyeztették a felhasználható berendezések és létesítmények számát.) Az irakiak támadása azért lehetett olyan sikeres, mert a francia rakétákkal védett iráni objektumot olyan MIRAGE repülőkkel tudták támadni az irakiak, amelyek már fel voltak szerelve AM, 39-es EXOCET hajó elleni rakétákkal és rendelkeztek megfelelő védelemmel a légvédelmi - szintén francia - rakétákkal szemben. Például ilyenek voltak a Super Etendard típusú repülők, amelyből 5 darabot kapott Irak.
Irán-iraki háború. 1980-1988
Iránnak határvitái voltak elsősorban Irakkal (a Shatt-el-Arab miatt) és az Egyesült Arab Emirátusokkal (Toub és Abu Musa-öbölben levő szigetek miatt), melyeket Irán szállt meg. Az Irán%u2013iraki határviszály 1980 szeptemberében háborúba torkollott. Irak megtámadta Iránt, ezzel kezdetét vette a csaknem egy évtizedig tartó háború.
Csaknem 20 éven keresztül álltak a romok a sivatagban. Nem akadt vállalkozó, aki folytatta volna az építkezést. Bár Irán már 1984-ben elkezdte nukleáris programjának folytatását. Egyes értesülések szerint titokban elindította a nukleáris fegyverek létrehozását célzó külföldi beszerzéseit is.
A Szovjetunió szétesése gazdasági-politikai válsággal járt együtt. A nukleáris iparban dolgozó orosz szakembereknek nem volt munkájuk. Az atomerőművi beruházások álltak, országon belül és kívül is. Gyakorlatilag mindent elvállaltak volna, így a Bushehr-i helyreállítást is. A feladat nem volt egyszerű. A leszállított berendezéseknek csupán az 1/7-ét tudták felhasználni. Az épületet hozzá kellett illeszteni az orosz tervekhez, ki kellett javítani a szitává lyukasztott konténmentet, új berendezéseket kellett megtervezni. 2004-re a berendezések és az irányító számítógépes vezérlés (ASU TP) leszállítása és szerelése befejeződött. 2005-ben az üzembe helyezési munkák kezdődnek. Ehhez és az üzemeltetéshez, a paksi atomerőmű létrehozásához hasonlóan, a személyzetet az oroszországi Novovoronyezsben működő Atomerőműves Oktató Központban képzik ki. A képzés közel három évet vesz igénybe. A 2005-ös indítást az orosz és iráni szakemberek közösen tervezik végrehajtani.
Az orosz-iráni együttműködés 1995 augusztusában vált konkréttá, amikor aláírták a Bushehri atomerőmű megépítéséről szóló egyezményt. (1995. januárban Viktor Mihailov az orosz MINATOM vezetője aláírt egy jegyzőkönyvet R. Amrollahival, az Iráni Atomenergetikai Szervezet elnökével, amiben, többek között említésre került, hogy hathónapos határidőn belül egy szerződéstervezet készítenek elő az Iránban megépítésre kerülő dúsító üzemre vonatkozóan. (Az iráni dúsító üzem építésére vonatkozó szándék jegyzőkönyvbe foglalását maga Mihailov is elismerte a Novaja gazeta 2006. 03. 09-i számában adott "Irán dúsítása" című interjújában.) Miután az amerikaiak tudomást szereztek erről a jegyzőkönyvről, kitört az iráni urándúsítási botrány. Ezt követően az oroszok felajánlották, hogy leszállítanak - úgy ahogyan a kanadaiak szállítottak Indiának - egy természetes uránnal működő, nehézvizes atomerőművet, de az USA ezt is megakadályozta, mondván, hogy az ott keletkező plutóniumból bombát lehet készíteni.) Ez az egyezmény az 1992-ben megkötött - 15 évre szóló - orosz-iráni kormányközi egyezményre épült, hasonlóan ahhoz a gyakorlathoz, amit még a SZU idejében alakítottak ki a szovjettervezésű Kelet-Európai atomerőművek létesítésekor. "Nem kis haszon is várt az orosz cégekre: az első blokk ára nyolcszázmillió, míg a második egymilliárd dollár volt. Ehhez képest - noha az oroszok már rég neki kezdtek a második blokk építésének - az elsőért járó összeget a mai napig nem kapták meg." (Vagyim Aszimov, 2003. június 20. HETEK)
Az oroszok 80 éves távlatban 80-100 milliárdos üzletre számíthatnak. (Sergej Stepashin, az Orosz Számvevőszék elnöke szerint.) Az elszámolást bonyolítja, hogy a megállapodást barter (árucsere) ügyletként kötötték és itt az "üvegzseb" módszer nem működik.
2006. március 07. UNO.hu. Több, mint 200 millió dollár felszabadítására adott engedélyt kedden az iráni parlament a kormánynak az olajbevételekből arra, hogy befejezzék az ország déli részén lévő bushehri atomerőművet, amely orosz segítséggel épült. Az iráni állami televízió közlése szerint a kormány 1940 milliárd riált, vagyis 212 millió dollárt használhat fel a stabilizációs olajalapokból. Iráni remények szerint az egy reaktorral rendelkező létesítmény, amely a becslések szerint 800 millió dollár értékű, az év végéig elkészül.
2004 szeptemberében beszélgettem az orosz üzemanyag szállításért felelős TVEL Rt. egyik munkatársával. Elmondása szerint az üzemanyag szállításra készen vár a Novoszibirszki üzemanyag gyárban, de addig nem indítják útjára, amíg a szerződéses feltételek nem tisztázódnak teljes egészében. Ehhez pedig a kiégett üzemanyag elhelyezés mikéntjét kell megoldani. És itt érkeztünk el a nukleáris politikához. Az üzletet úgy kell megkötni, hogy a világ, Izrael és Amerika számára egyértelmű legyen az, hogy az orosz nukleáris üzemanyagból semmiféle módon nem készülhetnek nukleáris fegyverek. A tények nem elegendőek. A hitelesség a döntő. Ennek bizonyítékát leginkább Irak 2003-as lerohanásának indokaiban kereshetjük. Amerika hitelesen elő tudta adni azt, hogy a terrorizmust ezzel a megelőző csapással sikerül megfékezni. Bush elnök választási kampányának is ez volt a fő motívuma.
2004-ben úgy nézett ki, hogy sikeres orosz-iráni politika mellett a Bushehr-i VVER-1000-es blokkot 2006 végére átadhatják üzemeltetésre. Ellenkező esetben üzemanyag nélkül maradhat, legrosszabb esetben újra lebombázza valaki.
2006-ban Moszkva azonban azt jelentette be, hogy 2007 márciusában szállítja le a nukleáris fűtőanyagot Busehrba, és szeptemberben indítják a reaktort. Az atomerőmű novembertől tud majd áramot szolgáltatni a fogyasztóknak az elektromos hálózaton keresztül.
Polit.ru, 2004. július 04.
"Oroszország és Irán aláírják a kiégett üzemanyag visszaszállítási szerződést
A Bushehr-i atomerőmű kiégett üzemanyagának oroszországi visszaszállítása útjából elhárult minden technikai akadály, így Teherán és Moszkva hamarosan aláírja ezt a szerződést. Az atomerőmű 1000 MW teljesítményű lesz. A 2005-re tervezett fizikai indítás egyik feltétele volt ennek a megállapodásnak az aláírása."
Az orosz-iráni megállapodás jelentősége rendkívül nagy, hiszen 2003-ban még Muhammad Khatami, a "reformer%u201D iráni elnök bejelentette: elege van abból, hogy az ország egyetlen működő 1000 MW-os atomreaktorához más %u2013 Oroszország %u2013 szállítsa a fűtőanyagot. Elrendelte tehát az uránbányászatot, mert - mint mondta - nemzetbiztonsági érdek a teljes nukleáris folyamatkör iráni megvalósítása. Az uránt viszont dúsítani kell. A dúsítás végeredménye akár bomba is lehetne.
A dokumentum szavatolja, hogy az orosz közreműködéssel épült busehri atomerőműben felhasznált fűtőelemeket hiánytalanul visszaszállítják Oroszországba. A szerződés - orosz értelmezésben - enyhíteni hivatott azokat az amerikai félelmeket, hogy Irán maga hasznosíthatná a kiégett fűtőanyagot, plutóniumot vonva ki belőle atomfegyver előállítása céljából. Az orosz-iráni nukleáris együttműködés tárgyában keletkezett az egyik legsúlyosabb nézeteltérés Moszkva és Washington között, amely téma felmerült George Bush amerikai elnök és Vlagyimir Putyin orosz elnök pozsonyi találkozóján is.
Az IranAtom.Ru 2004. okt. 14-i híradása:
"Az orosz Atomenergia Ügynökség vezetőjének, Alexander Rumjáncevnek novemberi teheráni látogatása során aláírják a friss és a kiégett üzemanyag szállítási szerződést Irán és Oroszország között, ha a szakértők megegyeznek a hátra maradt kereskedelmi kérdésekben. Iránban ma is két szakértői delegáció tartózkodik a NAÜ-től. Az orosz szerződések aláírásával lezárhatják az iráni nukleáris dossziét." A busheri atomerőmű beruházás és az orosz nukleáris üzemanyag szerződéses helyzetéről magam is meggyőződhettem 2005 januárjában, amikor szakértő kollegámmal, Bencze Imrével Teheránban segítettük az orosz-iráni üzemanyag szerződés előkészítését. Az a véleményem alakult ki, hogy nyugaton nem az iráni atomerőmű üzemeltetésétől és a kiégett fűtőelemek felhasználásától tartanak igazán, hanem attól, hogy a nukleáris technikában fejlődhetnek a perzsák olyan szintre, ami már az amerikai gazdasági érdekeltségeket veszélyeztetheti a térségben. Az energiaellátás a jövő évszázadban alapvetően atomerőművekkel lesz megoldva. A ma olajban gazdag Irán, nem akar lemaradni, hanem atomenergiában gazdag Iránként akar átlépni a XXII. századba. Tiszta eszközökkel ezt Amerika nem tudja megakadályozni! Amit eddig sikerült elérni az csak annyi, hogy Irán nem, vagy csak rendkívül nehezen jut a nyugati modern technikákhoz és ezért kénytelen beérni az "orosz színvonallal".
Irán megnyitotta kapuit a NAÜ ellenőrei előtt, de ha az iráni nukleáris programot az ENSZ Biztonsági Tanács elé viszik, akkor ezt az ellenőrzést a továbbiakban megtiltja. Véleményük szerint ellenkezik a nemzetközi joggal az, hogy az USA és az európai országok foglalkozhatnak nukleáris üzemanyaggyártással és atomerőmű építéssel, míg ezeket Irán számára szeretnék megtiltani.
Egy konkrétan meg nem nevezett %u201Eelőrejelzés%u201D az MTI 2004 július 17-i híreiből:
"A The Times szerint a Washingtonban "héjaként" közismert forrás, utalást tett az iráni nukleáris létesítmények elleni katonai csapás lehetőségére is, mondván: jövőre még van lehetőség a Bushehrben épülő fő iráni atomlétesítmény lerombolására, ez a lehetőség azonban bezárul, amint Oroszország leszállítja Iránnak a fűtőelemeket.
Ezután rendkívüli környezeti károkat okozna a létesítmény megsemmisítése - tette hozzá. Oroszország a jövő év elején adja át a nukleáris fűtő rudak első szállítmányát Iránnak, s a reaktort a tervek szerint az év vége előtt feltöltik."
"Az Egyesült Államok kísérletet fog tenni a rendszerváltásra Iránban is, ha a jelenlegi amerikai elnököt novemberben újjáválasztják - írta a szombati The Times. A vezető londoni napilapnak egy név nélkül idézett amerikai kormánytisztviselő azt mondta: Washington - Iraktól eltérően - Iránban nem közvetlen katonai beavatkozást fog végrehajtani, hanem felkelést próbál majd szítani a "rendkívül elégedetlen lakosság" körében az iráni vallási hatalom ellen, és ennek érdekében "igen erőteljesen fog dolgozni".
Hát igen! Itt vagyunk újra a nukleáris politikánál! Az új atombiznisznél! A fő kérdés: Ki szállítja a nukleáris fűtőanyagot és mi lesz a kiégett üzemanyag sorsa? Úgy tűnik, hogy csak másodlagos kérdés az, hogy ki a terrorista?
Hogy Izrael folyamatosan napirenden tartja az Irán elleni támadás lehetőségét, azt bizonyítja, hogy a zsidó ország a 2005-ös évben 5000 légi fegyvert, köztük 500 BLU 109-es bunkerrobbantó bombát kapott az Egyesült Államoktól. Ezek használatát a Pentagon egyébként %u201Ecivilekre biztonságosnak%u201D ítélte, mivel azok befúródnak a földbe, majd a felszín alatt robbannak fel. A busheri atomerőmű elleni támadások során feltehetőleg ilyen lövedékeket használnának.
Ugyan ez a hír a Népszava online 2004. 07. 18-i tálalásában:
"Elképzelhető, hogy Izrael ugyanúgy lerombolja a dél-iráni Bushehrben épülő atomerőművet, ahogy 1981-ben lerombolt egy hasonló iraki létesítményt - írta a The Sunday Times című brit lap meg nem nevezett izraeli forrásokra hivatkozva. A légicsapás akkor lenne esedékes, amikor orosz szakemberek hozzálátnak az erőmű nukleáris fűtőanyaggal való feltöltéséhez. Egy washingtoni szakértői vélemény is megerősíti: Izrael csak addig léphet akcióba, amíg a fűtőanyag nincs a helyén, mert különben a támadásnak katasztrofális következményei lehetnek. Izrael 1981-ben azért rombolta le az oziraki létesítményt, mert Szaddám Husszein annak idején kendőzetlenül az atomfegyver megszerzésére törekedett. Jelenleg Iránt vádolják ilyen szándékkal, azt az országot, amely Izrael elpusztításának szükségességét propagálja, és amelyet a zsidó állam éppen ezért legveszedelmesebb ellenségének tekint."
"Hadszíntéri atomfegyverekkel mérne csapást Izrael az iráni nukleáris létesítményekre, és már el is készültek az erről szóló titkos tervek"- írta a The Sunday Times 2007 januárjában. (MTI, 2007. január 7.)
Ez lenne az első nukleáris támadás azóta, hogy az Egyesült Államok 1945-ben atombombát dobott Hirosimára és Nagaszakira. A lap értesülése szerint az iráni célpontok ellen bevetendő izraeli fegyverek hatóereje egyenként a hirosimai bomba tizenötöde lenne. A tervek szerint először hagyományos töltetű, lézervezérelt bombák ütnének rést a föld alatti létesítmények falán, és rögtön ezután mini atomrakétákat lőnének ki a telepre. Ezek mélyen a felszín alatt robbannának, csökkentendő a radioaktív szennyeződés kockázatát.
A The Sunday Times szerint Izrael három olyan, Teherántól délre fekvő elsődleges célpontot azonosított, amely részese az iráni atomprogramnak. Az egyik Natanz, ahol több ezer centrifugát szerelnek fel urándúsítás céljára, a másik az Iszfahán melletti uránátalakító, ahol az iráni alelnök múlt heti nyilatkozata szerint alagutakban 250 tonna, dúsításhoz használt gázt tárolnak, a harmadik pedig az Arak melletti nehézvíz-reaktor, amely a jövőben elégséges plutóniumot termelhet egy atombomba elkészítéséhez.
Az oroszok komolyan veszik a nukleáris versenyt. 2006. május 10-én Putyin elnök az Össz Szövetségi Gyűléshez intézett üzenetében az orosz nukleáris ipar teljes átstrukturálására hívta fel a figyelmet. Putyin elnök a szokásos, éves programadó beszédét a Kreml Márványtermében a parlament két háza, a kormány, a bírói rendszer, a régiók, az egyházak és a Társadalmi Kamara vezetői előtt tartotta meg. Komoly intézkedéseket és beruházásokat ígért az infrastruktúra és az innováció fejlesztésére az atom iparban. Új atomerőmű építéseket helyezett kilátásba Oroszországban és nagy jelentőséget tulajdonított a versenyképes orosz nukleáris exportnak, elsősorban Vietnámba, Kazahsztánba, Kínába, Indiába, Iránba, de a szlovák Mohovce 3-as és 4-es blokkjára kiírt tenderre is készülnek. Ugyanakkor két újgenerációs atom tengeralattjáró rövid időn belüli hadba állításáról is beszélt. Ezek a legmodernebb Bulava és TOPOL-M rakétával lesznek ellátva. Ezek az új Oroszország első modern hajói. 2006-ban sajnos annak lehetünk tanúi, hogy Amerika egyeduralmi törekvései felélesztik a fegyverkezési versenyt és a többpólusú világ kialakítására irányuló tevékenységeket. Az orosz államfő szerint korai még a fegyverkezési hajsza végéről beszélni, sőt, úgy vélekedett, hogy a versengés "új technológiai szintre" emelkedik. Rámutatott, hogy az Egyesült Államokban 25-ször többet költenek többet katonai célokra, mint Oroszországban. Putyin azt mondta, hogy az orosz "nukleáris triád" (atomfegyvereket hordozó repülőgépek, szárazföldi telepítésű rakéták és tengeralattjárók) a következő években olyan új fegyvereket kap, amelyek lehetővé teszik a hadászati erőegyensúly fenntartását.
Az Egyesült Államok és Oroszország viszonya mélyponton van. Bár 2001 után George Bush és Vlagyimir Putyin a terrorizmusellenes háború szövetségeseiként tekintettek egymásra, a volt szovjet térségben létező orosz-amerikai érdekütközéseken túl egyre inkább terheli a két ország viszonyát Putyin Iránnal kapcsolatos álláspontja.
Az USA, aki egyben az ENSZ BT vezetője is, nemcsak Irán urániumdúsító programját kívánja leállíttatni, hanem Irán energiaipara fejlesztését is. Jó példa erre az Irán-Pakisztán-India gázvezeték építésének pénzügyi akadályozása. A vezeték kiindulópontja Assaluyehben lesz, Irán dél-fárszi gázmezője közelében. A cső Pakisztánt átszelve éri el India északnyugati határát. Kapacitása napi 150 millió köbméter körül lesz. India a mennyiség kétharmadát szeretné, míg Pakisztán a megmaradó mennyiséget kapná. Murli Deora indiai olajminiszter 2006. májusában közölte, hogy az USA tiltakozása nincs hatással arra, hogy országa részt vesz-e a projektben. Az USA ugyanis ellenzi, hogy külföldi országok pénzt fektessenek Irán iparának fejlesztésébe.
A perzsák még további hat atomerőművi blokk építését tervezik. (Bushehr mellett még Ahváz-ban is építenek atomerőművet.). Kitartanak azon szándékuk mellett, hogy joguk van nukleáris üzemanyaggyártásra is, ami urándúsítással jár. Az iráni uránmezők feltárásában - a kínaiak mellett - egyébként cseh és magyar kutatók is részt vettek. Az iráni uránbányák kapacitása jelenleg évi 70-80 tonna urán. A költségek azonban magasak, mivel az érc igen mélyen fekszik, és alacsony az urántartalma. Az irániak már ekkor közölték, hogy maguk szeretnének uránt dúsítani. Az amerikaiaktól és a németektől ottmaradt technológia és Kína segítségével hozták létre azt a minimális dúsítási kapacitásukat, amit később az ellenőrök felderítettek. Irán 1987-ben titokban a pakisztáni atomfegyver atyjától, Abdul Kadír Khantól mintegy ötszáz használt és kezdetleges centrifuga alkatrészeihez jutott hozzá. Ezen kívül 1995-ben Moszkvához is fordult, centrifugaüzem vásárlás érdekében. Az akkori amerikai Clinton-kormányzat azonban meggyőzte Moszkvát az üzlettől való elállásra. Irán ezután nem tehetett mást, mint folytatta a Khan-féle centrifugák prototípusának elkészítését, és elkezdte építeni a natanzi bázist, ahol az első ütemben állítólag ezer, de a végső kialakítás után 50 ezer centrifuga működne.
A titok kiderülése után Irán 2003-ban beleegyezett abba, hogy leállítja a kutatásokat, és tárgyalásokat kezdett az Európai Unióval. Az akkor kísérleti jelleggel működő 164 centrifuga leállításakor mintegy ötven tönkrement, így az ipari mérethez Iránnak nemcsak a törött centrifugákat kell pótolnia, de újakat is be kell szereznie, és meg kell tanulnia több ezer gép összehangolását, ami szakértők szerint külső segítség nélkül nem könnyű feladat.
A friss üzemanyag kazettákat, vagy az UF6-ot, a belső piacon kívül is értékesíteni lehet a jövőben. Oroszország békéscélú nukleáris kapcsolata az olajban gazdag perzsa országgal erősen fenyegeti az USA piaci érdekeit a fejlődő országokban. (Arab országok, Távol-Kelet, India, Kína)
Hoszein Muszavian, Iránnak a Nemzetközi Atomenergia-Ügynökséghez delegált főképviselője többször hangsúlyozta nyilatkozataiban, hogy az európai országok kérésének dacára Irán folytatja urándúsítási programját. Közölte, hogy Irán független akar maradni a nukleárisfűtőanyag-előállítás terén, nem fog az európaiakra számítani beszállítóként.
Az urándúsításról sok szó esett ezért megérdemel egy kis magyarázatot:
Centrifuga azért szükséges az urándúsításhoz, mert ennek segítségével választják szét az uránhexafluorid formában lévő U235-ös izotópot az U238 %u2013as tól. Az UF6 csupán kétféle molekula keveréke: az egyik moláris tömege 349 g/mol (235U 6*19F, tömege:235 6*19=349), míg a másiké 352 g/mol, (238U 6*19F, tömege:238 6*19=352). Így a gázcentrifugák hangsebességnél gyorsabban forogva szétválasztják a nagyobb atomsúlyú, U-238-as izotópot az U-235-ös izotóptól. Az UF6 tisztasága igen fontos, mert ha a gáz szennyeződéseket is tartalmaz, akkor a dúsítási szakaszban tönkreteheti a centrifugákat. Szennyező anyagok például a molibdén és ezüst, ami a 2004-es beüzemelésnél problémákat okozott a centrifuga üzemeltetésben. Egyetlen ilyen centrifuga egy év alatt csak alig pár gramm katonai szintre dúsított U-235-öt képes előállítani. Egy U-235 hasadóanyagú fissziós bomba létrehozásához néhány ezer, másfél méter átmérőjű, szuperszonikus sebességgel forgó centrifuga egy éves, folyamatos munkája szükséges.
Urándúsítás centrifúgával
A dúsító üzemek berendezései a nukleáris kettős felhasználású (polgári és katonai) termékek közé tartoznak, és mint ilyenek nemzetközi korlátozás, ellenőrzés alá esnek. A nukleáris és a nukleáris kettős használatú termékek exportjának ellenőrzésével a Nukleáris Szállítók Csoportja (Nuclear Suppliers Group NSG) foglalkozik. Magyarországon ez a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal (MKEH) feladata.
A csoporthoz 2005-ig 45 ország tartozott. (Argentína, Ausztrália, Ausztria, Belorusszia, Belgium, Brazília, Bulgária, Kanada, Kína, Horvátország, Ciprus, Cseh Köztársaság, Németország, Észtország, Finnország, Franciaország, Dánia, Görögország, Magyarország, Írország, Olaszország, Japán, Kazahsztán, Lettország. Litvánia, Luxemburg, Málta, Hollandia, Új-Zéland, Norvégia, Lengyelország, Portugália, Románia, Oroszország, Szlovákia, Szlovénia, Dél-Afrika, Dél-Korea, Spanyolország, Svédország, Svájc, Törökország, Ukrajna, Anglia, és az USA.) Az EU megfigyelőként vesz részt. Kína, annak ellenére, hogy atomhatalom és ténylegesen exportál nukleáris berendezéseket és technológiát, nem tagja az NSG-nek. Csatlakozását egyelőre azok az erők akadályozzák, akiket zavar Kína pakisztáni atomerőmű beruházásai.
A csoportot 1975-ben alapították, válaszul az 1974-es indiai atomrobbantásra. India nem írta alá az atomsorompó egyezményt és a világ rádöbbent, hogy a békés célú atomkutatásokat katonai célokra is fel lehet használni. 1978-ban az NSG a NAÜ-n keresztül jelentette meg az alapvető irányelveit, a NAÜ INFCIRC/254 számú dokumentumban.
A csoporthoz tartozó országok vállalták, hogy önmérsékletet tanúsítanak a nukleáris anyagok és az e területhez kapcsolódó termékek exportja tekintetében. Kormányuk nem engedélyez olyan tranzakciót, amely során az ellenőrzött tételeket (berendezéseket, szoftvereket, technológiát, információkat) katonai vagy a terrorista célokra használhatnának fel.
A nemzetközi előírások szerint az importáló országok hatósági igazolást adnak az exportáló országnak az exportellenőrzéssel kapcsolatos nemzetközi szabályok betartásáról. Ezeket a nemzetközi igazolásokat Magyarországon az OAH adja ki. Az OAH biztosítja hazánk részvételét a nemzetközi nukleáris exportellenőrzési rendszerekben, az atomsorompó-szerződés végrehajtásával kapcsolatban megalakult Zangger Bizottságban és a nukleáris export és import szabályozására létrejött Nukleáris Szállítók Csoportjában A hazai tevékenységet is segíti a Nukleáris Szállítok Csoportjának rendszere, amely gyors információt ad arról, ha egy kereskedelmi ügyletben valamely részes ország az atomsorompó-rendszer védelmében megtagadta az exportengedélyt egy kettős használatú termékre. A rendszer hazai állomását az OAH működteti.
Az OAH részt vesz a 2016/1999. (II. 10.) Korm. határozattal létrehozott Non-proliferációs Exportellenőrzési Tárcaközi Bizottság tevékenységében, amelynek feladata a nemzetközileg ellenőrzött termékek és technológiák forgalmazásával kapcsolatos koordinációs tevékenység ellátása és az ezt szolgáló nemzetközi együttműködés gondozása.
A %u201EThe World Nuclear Association 2001 évi %u201EThe Global Nuclear Fuel Market%u201D kiadványában a világ dúsító üzemeinek éves termelése %u2013 ezer SWU-ban %u2013 az alábbiak szerint néz ki:

Ország/társaság megnevezése
Diffúziós technológia
Centrifúgás technológia
Kína
400
200
Franciaország/ Eurodif
10800
0
Japán/ JNFL
0
1200
Németország/ Urenco
0
1400
Hollandia / Urenco
0
1600
Anglia/ Urenco
0
2000
Oroszország6 Minatom
0
20000
USA/ USEC
11200
0
Összesen
22400
27200

A világ egyik legnagyobb urándúsítója az amerikai USEC.
Az USEC monopolhelyzetben van az Egyesült Államokban az urándúsítás területén, és ez a cég látja el fűtőanyaggal a világ nukleáris erőműveinek nagy részét. A cég egyedüliként végzi az orosz nukleáris fegyverek hasadó anyagainak újrahasznosítását is. A társaság az 1998-as sok vitát kavaró magánosítást követően állami kézben maradó dúsító üzemeket is működtet, a privatizáció óta több gyárat is bezárt, illetve jelentős elbocsátásokat hajtott végre. Az oroszországi megrendelés, és az európai versenytársakat sújtó vámok ellenére az USEC részvényeinek árfolyama a tőzsdére kerülés óta mintegy felére, 7 dollárra csökkent.
Az USEC hamarosan komoly vetélytársra számíthat, az Urenco személyében - amely egyébként a világon a legolcsóbban állítja elő a dúsított uránt. Az URENCO 1,1 milliárd dollárért dúsító üzemet épít az Egyesült Államokban egy konzorcium részeként. Az üzem várhatóan 2007-ben kezdi meg a termelést.
A Cameco és a Westinghouse aláírta a LES (Louisiana Energy Services -- Louisiana Energia Szolgáltató) konzorciumhoz való csatlakozásukat létrehozó előzetes megállapodást. A LES egy fejlett európai ultracentrifuga-technológiát alkalmazó új urándúsító üzem felépítését tervezi az Egyesült Államok területén. A konzorcium bejelentése szerint az egyetértési nyilatkozat aláírása az első lépés a társulás létrehozása útján, amely megtervezi, felépíti és üzemelteti az új amerikai urándúsítót. A LES várhatóan rövidesen dönt az új üzem telephelyéről, mely a régebbi, olcsóbb ultracentrifuga-technológiát alkalmazó USEC cég versenytársa lesz. A 200-250 dolgozót foglalkoztató üzem várhatóan 2007-2008-ban kezdi meg a működését, kezdetben 1 millió, majd 3 millió SW (Separative Work, a dúsításra fordított munka mértékegysége. A termelt dúsított fém-urán egységnyi tömegére vonatkoztatott szeparációs munka, az un. szeparációsmunka-egység a Separative Work Unit %u2013 SWU, az urándúsítás egyik legfontosabb mennyisége. A dúsító üzem kapacitása egyértelműen jellemezhető az egységnyi idő - pl. 1 év - alatt végezhető szeparációs munka, az SW nagyságával.) kapacitással. A LES konzorciumnak már tagja az URENCO európai urándúsító cég, az amerikai Fluor-Daniel tervező és építő cég, valamint az Exelon, Entergy és Duke energetikai cégek leányvállalatai. A döntés időközben megszületett, a dúsító üzem a New Mexikói Eunice-ban fog üzemelni és az URENCO holland Almelo gyárának mintájára építik.
Oroszországban négy helyen dúsítanak uránt: Angarszkban, Szeverszkben (Tomszk-7-ben),Zelenogorszkban (Krasznojárszk-45-ben), és Novouralszkban (Szverdlovszk-44).
Az orosz dúsítók összteljesítménye 10-18 millió SW/év. (Egy 1000 MWe teljesítményű reaktor-blokk éves dúsítási munka szükséglete. 100-120 000 SW.) Ez azt jelenti, hogy csaknem négymillió gázturbinás centrifuga pörög éjjel-nappal 1500-1650 f/s gyorsasággal az ország több üzemében! Megfelelően a nemzetközi egyezményeknek, a 90-es évek végétől katonai dúsítású (több, mint 90%-os) uránt az oroszok nem gyártanak.
A Financial Times 2005. 11. 08-i cikke szerint a NAÜ (ElBaradei), az USA és Oroszország is, a nemzetközi nukleáris üzemanyag tárolók létrehozásában látja az egyik kiutat az iráni helyzetből is. (%u201EMohamed ElBaradei, head of the UN nuclear monitor, said on Monday he had won commitments from the US and Russia for an initiative to create an international nuclear fuel bank.%u201D)
Az EU3-ak (Nagy-Britannia, Franciaország és Németország) és az Európai Unió átfogó csomagtervében, amit Teheránnak ajánlanak a következők vannak: az EU garantálná, hogy ellátja fűtőanyaggal Irán polgári célú atomreaktorait, feltéve, hogy azokat teljes mértékben ellenőrizheti az ENSZ atomenergia-ügynöksége, a NAÜ, s hogy az összes elhasznált fűtőanyag-kazetta visszajut a szállító országokba. Emellett az EU elvi beleegyezését adná ahhoz, hogy európai cégek építsenek meg egy új atomerőművet Iránban (az orosz kivitelezésben készülő busheri erőmű után), feltéve, ha a teheráni vezetés beleegyezik, hogy a létesítményben bármikor helyszíni ellenőrzéseket hajtsanak végre a NAÜ szakemberei. A politikai és gazdasági jellegű lépések között az EU fokozottabb gazdasági és kereskedelmi együttműködést ígér Iránnak, felveti a polgári repülőgépek szállításának lehetőségét, s kilátásba helyezi, hogy támogatni fogja az Öböl-menti országok biztonsági együttműködését, valamint rendszeres párbeszédet folytat majd Iránnal az energiabiztonság, az iraki és az afganisztáni stabilizáció, valamint a terrorizmus és a kábítószer-kereskedelem elleni fellépés kérdéseiben. Az EU álláspontja szerint Iránnak atomprogramjával kapcsolatban végre kell hajtania azokat a bizalomerősítő intézkedéseket, amelyeket a NAÜ előírt a számára, és tartózkodnia kell minden olyan egyoldalú lépéstől, amely a helyzet további éleződéséhez vezethet. Felszólította Teheránt, komolyan vegye fontolóra Moszkvának azt a javaslatát, amely szerint a nyersurán gázhalmazállapotúvá alakítását (konverziót) Iránban végezhetnék, az urándúsítást viszont Oroszországban.
Az orosz javaslat komolyságát támasztja alá az a Putyin nyilatkozat, amit 2006. január 25-én az Eurázsiai Gazdasági Közösség (EurÁzsGK) pétervári ülésén tett. Ebben felvázolta azt az elképzelést, hogy Oroszország a saját területén létrehozna egy nemzetközi nukleáris központot, ami teljes egészében NAÜ ellenőrzés alatt működne. Az EurÁzsGK feladata lenne megteremteni azt a globális infrastruktúrát, ami biztosítaná az egyenlő hozzáférést az atomenergiához, az összes érdekelt résztvevő ország számára. Mindezt a biztonság és a proliferáció maximális betartása mellett. Üzbegisztán csatlakozása az EurÁzsGK-hoz csak növelte a hosszú távú, biztonságos üzemanyagcikluson alapuló újgenerációs nukleáris létesítmények megvalósításának lehetőségét. Kazahsztánnal szintén bővültek a kétoldalú atomipari együttműködések. Oroszország eltökélt szándéka, hogy a globális biztonságot az energiaszektorban az EurÁzsGK keretein belül oldja meg. Ebben pedig az atomenergetika prioritást élvez. A nemzetközi nukleáris központ létrehozása, a nukleáris üzemanyag ciklussal kapcsolatos szolgáltatás export biztosítása csak széleskörű nemzetközi összefogással valósítható meg. Putyin ígéretet tett, hogy a G8-ak soron következő tanácskozásán megteszi az ajánlatát az atomenergia békés hasznosításának fentebb vázolt módjára, ami az iráni kérdés megoldása is lehetne.
(Az oroszokat egyébként nem nagyon zavarja, ha Irán atombombát hozna létre. Ennek oka egyedül az lehet, hogy Irán nem szeretne Irak, vagy Afganisztán sorsára jutni és ezért - hasonlóan Indiához és Pakisztánhoz - az agresszorok elrettentésére tartana atomfegyvert és nem fordítaná Oroszország ellen. Iránnak megvan mindene, tudása, eszköze, pénze ahhoz, hogy az atombombát létrehozza minden külső segítség nélkül, illetve minden korlátozás ellenére, ha akarja!)

Ez is egy jó ómen a terrorista állam a nem létező atomarzenáljával szereli fel a tengeralattjáróit , amit a németektől kárpótlásként kaptak – ezt a rablást nagyom értik , és művelik egész kormány szintig .








Egy lokális atomháború hatásai



2

Ahogy a csehovi illúzió szerint az első felvonás színfalán lógó puska a harmadik felvonás végén elsül, ugyanúgy feltételezhetjük, hogy a németek által Izrael részére gyártott tengeralattjárókra telepített, nukleáris robbanófejekkel ellátott rakéták is ki lesznek lőve, valamelyik felvonás végén. Komikus, hogy az iráni atombombától rettegő Izrael a 200+ nukleáris robbanófejének célba juttatását már nem bízza az elhárítható vadászbombázókra, sokkal biztonságosabb azokat kilőni a Perzsa öbölből. Mert ha nem akarná kilőni őket, akkor meg se rendeli azokat a tengeralattjárókat. Tehát….
Tételezzünk fel egy helyi nukleáris háborút Izrael és Irán között, ami – természetéből kifolyólag – kissé „kiszélesedhet”. Valamint tételezzük fel, hogy „mindössze” 100 db Hirosima méretű atomtöltetet robbantanak fel. Különben ez egy nagyságrendekkel alulbecsült feltételezés, mert manapság a 20 kilotonnás fejek vicc számban mennek, és nem igazán biztos, hogy 100-nál megállnak. Ez természetesen nem jelentené a III. világháborút, mindössze egy kisebb lokális összecsapást, ezért elképzelhető, hogy „csak” 15 kilotonnás (taktikai) bombákat alkalmaznak. A nagy kérdés az, mi lenne ennek a hatása az egész Földre, illetve az emberiségre nézve?
Nos, a Londonban megtartották a Royal Society of Medicine időszakos konferenciáját Dr. Ira Helfand amerikai traumatológus szakértő előadásából kiderült egy és más, aminek a csattanója 1 milliárd ember éhhalála, plusz néhány-száz millió bizonyosra vehető halála, elsősorban betegségekből és a szűkössé vált élelmiszerekért kialakult harcok miatt. Ugyanis a helyi jellegű összecsapás hatása kiterjedne az egész Földre. Helfand kihangsúlyozta, hogy ez nem rémhírterjesztés, hanem pontos felméréseken alapuló tény. Korábban napvilágot látott tanulmányok szerint egy ilyen „konfliktus” 100 millió tonna fekete kormot lőne fel az atmoszférába, ami évekre visszavetné a Föld átlaghőmérsékletét 1,25 °C-al, vagyis a gabonatermelésre rendelkezésre álló időt 10-20 nappal megrövidítené. Tegyük ehhez hozzá, hogy jelenleg a Föld élelmiszer tartalék 49 napra elegendő, ami az utolsó 50 év minimuma. Ez a tartalék pedig nem lenne elegendő a vészhelyzet áthidalására. Következésképpen a világban beindulna az élelmiszer felhalmozás a vele járó fegyveres konfliktusok kialakulásával.
Az élelmiszer termesztés nagyfokú visszaesése már csak azért is elhihető, mert volt már rá példa. 1815-ben az indonéziai Rambora vulkán kitörése miatt 1816 volt a „nyár nélküli év”, ami az egész világra éhínséget hozott. Dr. Helfand rámutatott arra, hogy az éhezés magával hozná a kolera, tífusz és egyéb betegségek járványát is.
A konferencián Brian Toon amerikai atmoszférakutató (University of Colorado) által feltárt másik tanulmány szerint 100 darab 15 kilotonnás atombomba felrobbantása a Föld ózonrétegének 30-40 százalékos csökkenését vonná maga után, ami számtalan gazdanövény kipusztulásához vezetne. Dr. Toon szerint ez egy teljesen új aspektus, amire még senki sem gondolt. Véleménye szerint ez a tényező is tömeges éhezéshez vezetne.
Nukleáris szakértők ezeket a kutatási eredményeket nem kérdőjelezik meg, de rámutatnak a nagyméretű bizonytalanságra. Mindenesetre az biztos, hogy a lokálisan megvívott nukleáris háborúból származó radioaktív hamu, sokkal károsabb lenne a konfliktusból kimaradt országok részére, mint amire a politikusok számítanak, állítja John Pike a www.globalsecurity.orgigazgatója.
Lokális eseményeknek globális következményei lesznek”, figyelmeztet Dan Plesch (University of London). Tudomásul kell vennünk, hogy egy lokális nukleáris konfliktus okozta veszélynek, az egész emberiség ki van téve. „Többségében nem vagyunk tudatában annak, hogy mindannyiunk sorsát helyettünk dönthetik el Jeruzsálemben, esetleg New Delhiben, Washingtonban vagy Moszkvában.



Izrael atomfegyverrel szereli fel tengeralattjáróit


Izrael atomrobbanófejjel ellátott rakétákkal szereli fel Németországból származó tengeralattjáróit - írta vasárnap megjelent számában a Der Spiegel című német hetilap.
A beszámoló szerint "Németország segít Izraelnek a nukleáris csapásmérő erő kiépítésében". A berlini vezetés azt állítja, nincs tudomása arról, hogy német gyártású tengeralattjárókat atomfegyverekkel szerelnek fel Izraelben. Ugyanakkor a német védelmi minisztérium több korábbi magas rangú tisztségviselője a lapnak elmondta: mindig is abból indultak ki, hogy Izrael atomfegyverekkel szereli fel a német gyártású tengeralattjárókat. Ehud Barak izraeli védelmi miniszter pedig úgy nyilatkozott, Németország "büszke lehet, hogy sok évre biztosította Izrael fennmaradását" - írta a Der Spiegel.
Izrael a kilencvenes évek vége óta szerez be tengeralattjárókat Németországtól. Eddig három Delfin osztályú búvárhajóhoz jutott hozzá. Az első kettő vételárát a német állam teljes egészében átvállalta, a harmadik megvásárlásához 50 százalékos támogatást nyújtott. Három további tengeralattjáróról is van megállapodás. A sorrendben hatodik megvásárlásáról az idén márciusban kötöttek szerződést. Ennek értelmében a berlini vezetés átvállal a hajó árából 135 millió eurót az államháztartás terhére, ez a költségek nagyjából egyharmadát jelenti.
A Delfineket a ThyssenKrupp egy leányvállalatának kieli üzemében építik. Szakértők szerint a víz alatti járműveket el lehet látni atomrobbanófejjel felszerelt, közepes hatótávolságú rakétákkal is.
A Der Spiegel beszámolója szerint a német tengeralattjárókról egy titkos fejlesztésű hidraulikus berendezéssel lehet kilőni az atomrobbanófejjel ellátott rakétákat.
Izrael széles körben elterjedt vélekedés szerint rendelkezik atomfegyverrel, és az egyetlen ország a közel-keleti térségben, amely nem tagja az nukleáris fegyverek terjedésének megakadályozását célzó atomsorompó szerződésnek. A tel-avivi vezetés nem nyilatkozik az ilyen irányú esetleges fejlesztésekről, és elzárkózik attól, hogy nemzetközi ellenőrök vizsgálják az atomenergetikai létesítményeit.
A Der Spiegel vasárnapi beszámolója szerint a német külügyminisztérium archívumában fellelhető dokumentumok alapján az akkori NSZK 1961 óta tudott Izrael atomfegyverkezési programjáról.
A lap egy 2011 nyarán megjelent számában arról írt, hogy a szerkesztőséghez eljutott a tel-avivi amerikai nagykövetség egy diplomáciai távirata, amely szerint az Izraelnek nyújtott német tengeralattjáró-vásárlási támogatás a náci korszak rémtetteinek jóvátételét célzó programok közé tartozik.
Új számában a hetilap azt írta, hogy a legutóbbi - hatodik - tengeralattjáró megvásárlásához nyújtott támogatásért cserébe Németország egyebek mellett a megszállt palesztin területeken követett telepépítési politika módosítását kérte Izraeltől, de a Netanjahu-kormány mostanáig egy német kérésnek sem tett eleget.
Forrás: MTI





Amerika és Izrael állt a Stuxnet vírus mögött




Elnökségének első hónapjában rendelte el Barack Obama amerikai elnök, hogy kifinomultabb módszerekkel támadják Irán urándúsítóit - írja pénteken megjelent oknyomozó cikkében David E. Sanger, a New York Times újságírója. A rendelet nyomán Amerika kiberfegyvereket vetett be az iráni ipari létesítmények ellen. A támadáshoz szükséges fejlesztések még a Bush kormányzat alatt indultak el 2006-ban. A később Stuxnet néven ismertté váló vírust egy Olympic Games fedőnevű titkos program keretében fejlesztették ki.
A Bush adminisztráció alatt a CIA többször próbálkozott szabotázzsal az iráni dúsítók ellen, ám a módszer nem bizonyult kellően hatékonynak. A Stuxnet kifejlesztését a natanzi létesítményekről és a hackelésről alapos információkkal rendelkező izraeli 8200-as egység és az amerikai NSA hírszerző hivatal közösen végezte. A kód tesztelésére Amerikában került sor, ahol az iráni dúsítócentrifugák másait is üzembe helyezték.
A kiberbiztonsági közösség korábban is sejtette, hogy az Egyesült Államok vagy Izrael állhat a Stuxnet vírus mögött. David E. Sangernek, a New York Times újságírójának viszont meg is erősítették hírszerzési források a számítógépes féreg származási helyét. Sanger oknyomozó cikkéből azt is meg lehet tudni, hogy kezdetben fertőzött pendrive-okkal juttatták be a vírust az atomlétesítménybe, később azonban megbízhatóbb módszereket is kidolgoztak a fertőzésre.
A férget eredetileg csak Irán natanzi dúsítóüzemeibe juttatták be, ám egy programozási hiba miatt kijutott az internetre. A névtelenül nyilatkozó, hírszerzési területen dolgozó források szerint a vírus kiszabadulását követő tárgyalásokon Obama tanácskozott Biden alelnökkel és Leon E. Panettával, a CIA elnökével arról, hogy leállítsák-e a támadást. Tanácsadói azonban megnyugtatták az elnököt, hogy az irániak nem látnak tisztán az ügyben, és a féreg még így is elég pusztítást végez. A döntés után a kártevő újabb verzióit juttatták be az iráni urándúsítóba.
A program sikerességéről a Sanger által szóra bírt forrásoknak sem volt egységes képük. Valószínűleg ezer és ötezer közé esik azoknak a centrifugáknak a száma, amelyeket a vírus tönkretett. Az Obama adminisztráció belső becslései szerint legalább 18 hónappal vetette vissza a Stuxnet az iráni atomprogramot, ám elképzelhető, hogy a kár kétévnyi késést okozott. A külsős források ennél pesszimistábbak, Sanger szerint Iránnak 4-5 fegyverre elegendő hasadóanyaga van.
Az Egyesült Államok Sanger által megszerzett legfrissebb hírszerzési adatai szerint az iráni atomfegyver-programot 2003-ban felfüggesztették, ám néhány részfolyamat még működik. Ilyen például az urándúsítás is.
Az USA csak a közelmúltban ismerte el, hogy kiberfegyverek fejlesztésével foglalkozik, a felhasználásukat pedig sosem ismerte be. Sanger cikke szerint korábban voltak hírek arról, hogy Al-Kaida tagok gépeit vagy légvédelmi rendszereket vezérlő PC-ket támadtak meg, ám az Olympic Games kódnevű támadás teljesen más szintet képviselt.
Az USA olyan eredményeket ért el a vírussal, amit csak bombázással vagy szabotázzsal lehetett volna korábban elérni. A név nélkül nyilatkozó források szerint Obamát aggodalommal töltötte el annak a lehetősége, hogy az Egyesült Államok kibercsapásain más államok, terrorszervetek vagy hackerek is felbátorodnak. Ám végül úgy döntött az elnök, hogy mindenképpen meg kell állítani Iránt.
A Stuxnet 2010-es elszabadulása után a vírus több mint százezer számítógépet fertőzött meg, károkat azonban nem okozott. A kártevőt elemző Symantec már 2010 novemberében úgy vélte, hogy a kódot ipari létesítmények ellen tervezték. A kiberbiztonsági cég szakértői azt is felfedezték, hogy a kártevő az iráni dúsítókban is használt Siemens ipari vezérlőrendszereket állítja át úgy, hogy bizonyos, a centrifugákban lévő motortípusok tönkremenjenek. A programozók még arra is ügyeltek, hogy a vírus meghamisítsa az ipari rendszer által kibocsátott jeleket, így a Stuxnet működése nem volt észlelhető a vezérlőből.
A Stuxnet végül egy mérnök laptopján szökött ki az atomlétesítményből. A féreg egy új verziója nem észlelte, hogy a számítógép nem a létesítmény zárt hálózatára kapcsolódik a gép, hanem az internetre, és terjedésbe kezdett. "Azt hisszük, hogy az izraeliek módosítása lehetett az ok, és nem tudjuk, hogy nekünk közünk volt-e hozzá" - mondták Obama elnöknek a vírus kiszabadulásakor. Az elnök úgy döntött, hogy nem állítja le a kiberfegyver-programot, sőt ajövőben elképzelhető, hogy több célpontot is találnak az amerikai kódnak. A Sanger által megkérdezett szakértők szerint a közeli jövőben Amerika megismerheti azt, hogy milyen egy kibertámadás célpontjává válni.
Forrás: origo.hu



Irán vezérkari főnöke:

elköteleztük magunkat Izrael megsemmisítésére



Irán elkötelezte magát Izrael teljes megsemmisítése mellett – nyilatkozta az iráni fegyveres erők vezérkari főnöke, Hasszán Firuzabadi vezérőrnagy vasárnap Teheránban. A főtiszt azzal fenyegetőzött, hogy „az iráni nép véghezviszi célját, amely Izrael teljes megsemmisítése”.
A főtiszt ezt aznap mondta, amikor a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség igazgatója, Jukija Amano Teheránba utazott, hogy az iráni atomprogrammal kapcsolatos aggályokról folytasson tárgyalásokat. Kedden meg is állapodott Irán és a NAÜ, az erről szóló egyezményt hamarosan alá fogják írni.
Habár korábban már több iráni vezető nyíltan megmondta, hogy Izraelt „el kellene törölni a föld színéről” – köztük Mahmud Ahmadinezsád, iráni elnök is – az iráni vezetés részéről eddig az nem hangzott el, hogy Irán el is kötelezte volna magát amellett, hogy ezt végre is hajtsa.
A vezérkari főnök fenyegetését követően azonban Josh Block, az amerikai Progresszív Politikai Intézet közel-kelet szakértője, a Clinton-adminisztráció egykori tanácsadója az amerikai The Daily Caller hírportálnak azt mondta: nem lenne bölcs, ha nem vennék komolyan az iráni katonai vezető fenyegetését. „Amikor kimondják, ők azt úgy is gondolják. Ezt a történelem folyamán már megtanultuk” – vélekedett a szakértő, aki hozzátette: az Egyesült Államoknak aggódnia kellene amiatt, hogy „Irán esetleg nukleáris technológiát adhat át terrorista szövetségeseinek, beleértve az al-Kaidát és a Hezbollahot is.”
Irán elkötelezett Izrael teljes elpusztítására. Ez egy világos és egyszerű üzenet. Meg akarja semmisíteni Izraelt, és hogy ezt a célját elérje, nukleáris fegyvereket fejleszt” – reagált Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök hétfő este az iráni fenyegetésre. „Irán Izraelt és a békét fenyegeti, és az egész világot. Ez ellen a gonosz szándék ellen a világ vezető országainak határozottságot kell mutatnia” – mondta Netanjahu. Az izraeli kormányfő szerint nem „engedményeket kell Iránnak tenni, hanem nyíltan és egyértelműen kell megfogalmazni a követeléseket: Iránnak fel kell hagynia minden urándúsító tevékenységgel, és le kell szerelnie a földalatti nukleáris létesítményét”.
Az iráni vezérkari főnök vasárnapi beszédében egyébként azt is elmondta, hogy az iráni legfelsőbb vezető Ali Hamenei nagy hangsúlyt helyez a palesztinok támogatására, akik „a cionista rezsim”, Izrael ellen harcolnak. Hamenei szerint Izrael ellenségeinek védelme „vallási kötelességük”.
Az iráni legfelsőbb vezető korábban elismerte, hogy Irán közvetlenül támogatta a Hezbollah és Hamasz terrorszervezeteket a 2006-os libanoni háborúban és a 2008-09-es gázai háborúban is.
Februárban Hamenei azt mondta, a jövőben is támogatni és segíteni fogják mindazokat, akik a „cionista rezsim” ellen harcolnak. Az iráni legfelsőbb vezető azzal fenyegetőzött, hogy a „cionista rezsim egy igazi rákos daganat, amit ki kell vágni, és ki is lesz vágva, Allah nevében.”
Meir Dagan, az izraeli titkosszolgálat egykori főnöke, valamint Martin Dempsey tábornok, amerikai vezérkari főnök egyébként a közelmúltban úgy vélekedtek, hogy Irán „racionális szereplője” a nemzetközi arénának, és a teheráni rezsim „mérlegelni fogja” lépéseinek a következményeit.
Forrás: atv.hu

Így beszél egy szabad ország szabad embere akit nem lehet megfélemlíteni , még atomfegyverrel sem. Azt meg senki sem gondolja komolyan , hogy Kína , Oroszország nem folyna bele a háborúba, annál is inkább , hogy a következő célpontok egyike ők lennének , és mint jó taktikusok inkább a megelőző megtorló csapás ilyenkor a járható út. A tűzfészket mindenképpen ki kell iktatni bármi áron , ha a terrorista államból semmi sem marad akkor is végre kell hajtani a megsemmisítését , és a világháború lesz a következménye az sem lehet akadálya. Az egész világot zsarolják ezek a holokamusok , pedig mind a két világ égést a zsidó bankárkaszt hozta az emberiségre , és eddig büntetlenül megúszta a számonkérést , sőt a világ urává akarnak válni a népeket kamatrabszolgaként űznék , hisz ők gojok , és az ilyen állatok azért élnek , hogy a kiválasztottakat szolgálják. Ugye ki van ez találva a szerepkörök el vannak osztva , csak nem fül a fogunk a rabszolga sors eljátszására, sem arra , hogy likvidáljanak bennünket.



A Moszad volt főnöke szerint:
"nagyon rossz jövő előtt állunk"

A Moszad korábbi főnöke Meir Dagan, úgy nyilatkozott, hogy Izrael a „katasztrófa” küszöbén áll, az előrejelzések szerint a tel aviv-i rezsim nagyon rossz jövő elé néz.
Nem állítanám, hogy a katasztrófa szélén állunk, mert ez kissé túlzó lenne, de a prognózis azt mutatja, hogy nagyon rossz jövő előtt állunk.” – helyesbített később Dagan egy interjúban a Jeruzsalem Post-nak.
A Moszad egykori főnöke is bírálta Benjamin Netanjahu miniszterelnököt és rendszerét, azt állítva, hogy az izraeli rendszer mostanra elérte azt a pontot, ahol a rezsim „működés képtelen” Izraelben.
Dagan megalakított egy szervezetet, amely támogatja az izraeli rendszer megváltoztatását.
A tel-avivi rezsim által ellentmondásos karakternek mondott egykori Moszad főnök, azt írta, hogy az Irán elleni támadást a „leghülyébb ötletnek” tartja.
Meir Huberman (később Dagan) 1945. január 30-án a Szovjetunióban született egy novoszibirszki vonaton. 1950-ben Meir és családja kivándorolt Izraelbe, egy Tel-Aviv melletti városban telepedtek le. Dagan egy amatőr festő volt és vegetáriánus, a tel aviv-i egyetemen tanult festészetet és szobrászatot. 1963-ban Dagan belépett az Izraeli Védelmi Erők (IDF) kötelékébe és ezzel kezdetét vette egy hosszú és rendkívül sikeres katonai karrier. Libanoni ténykedése alatt pedig szoros barátságot kötött a későbbi miniszterelnök Ariel Sharonnal is. Az izraeli média szerint Sharon a következőképpen ajánlotta fel Dagannak a posztot: „Izraelnek most egy olyan kémhálózatra van szüksége, amely késsel a fogai között kész szembenézni az ellenséggel.”
Ariel Sharon miniszterelnök 2002-ben Meir Dagant nevezte ki, aki Ephrám Halevyt váltotta a Moszad igazgatói székében. Azóta – az izraeli politikai életben szokatlan módon – már kétszer is meghosszabbították megbízatását, Ehud Olmert ismét meghosszabbította megbízását 2007. februárjában és 2008. júniusában. Majd ezt követően 2009-ben Benjamin Netanjahu is megerősítette posztján 2010. végéig,
Dagan is össze-vissza beszélt azt utóbbi időkben. Nemrégiben azt javasolta, hogy az iráni ellenzék döntse meg az Izraelre veszélyes perzsa vezetést, ha pedig ehhez katonai támogatásra lenne szükségük, akkor Amerika nyújtsa ezt, és ne Izrael.
Dagan hangot adott azon véleményének a Leslie Stahlnak adott interjújában (CBS News ” 60 Minutes-ban), miszerint Mahmud Ahmadinezsád-ot és az iráni rendszert, „nagyon racionalistának” nevezte, akik nem fejlesztenek ki felelőtlenül atomfegyvert. Szerinte a legnagyobb ostobaság lenne megtámadni a perzsákat. Ehelyett az javasolja, a zsidók inkább „segítsenek” az irániaknak, hogy saját maguk változtassák meg a politikai rendszerüket.
Korábban már írtuk, hogy Szíriában a líbiai forgatókönyvet kívánják megismételni, mely jobban szolgálja Izrael és a többi cionista érdekeit, és nem ez lenne az első olyan „segítség”, egy iráni rendszer változtatási kísérletre, melyet kívülről támogatnak, ahogy más országokban, pl. Szíriában is bizonyítható volt a cionista „segítség”.
Kifejtette továbbá, hogy a „legbölcsebb taktika a jelenlegi teheráni politikai vezetés leváltása lenne, s Izraelnek kötelessége segíteni mindazoknak, akik ezt a rendszert le akarják váltani”, majd hozzátette: „A katonai támadást csak akkor szabad végrehajtani, ha minden más eszköz kudarcot vall. Persze jobban szeretném, ha nem Izrael, hanem Amerika támadná meg Iránt”, vélekedett Meir Dagan.
Úgy tűnik azonban, hogy Amerikának, ehhez nem fűlik a foga, legalábbis nem kapkodja el a támadást. Ennek nem csak az az oka, hogy a Közel-Keleten és újabban a Távol-Keleten (Fülöp-Szigetek) is feszült a helyzet, hanem hogy Kínával és Oroszországgal most nem lenne okos ujjat húznia.
Úgy látszik, hogy az izraeli kormánynak előbb-utóbb a saját belső válságával is szembe kell néznie, és nem biztos, hogy beválik az a cionista taktika, hogy erről a figyelmet a külpolitikai síkra terelje, valamint az sem tűnik nyerő ötletnek, hogy az USA-t vagy az EU-t tolja maga elé (majd a felelősséget is a nyakukba varrja). Mindegyiknek megvan a maga külső, no meg, belső és egyre eszkalálódó problémája. A cionista Izraelnek nehéz lesz pénzzel úgy megoldani az ügyeit, hogy közben keressenek is a dolgon, és még sajnáltatni is tudják magukat, azaz ebből is ún. erkölcsi tőkét kovácsoljanak maguknak.
Forrás: jovonk.info
Kapcsolódó blog bejegyzésünk:
Hatalmas öngól az EU hálójában Kattintson ide...




A hadviseléshez profikra van szükségünk



3
Ezen poszt olvasása előtt tedd a lavórt a képernyő alá, hogy abba csöpögjön a vér!”
Mi, bankárok látszólag nagy bajban vagyunk. De csak látszólag…
bankárAz adósok eddig 2500 pert indítottak ellenünk, – már vagy 10 pert meg is nyertek, – de egyetlen per sem került még abba a szakaszba, hogy ténylegesen fizetnünk kelljen. A dolgaink tehát nem állnak rosszul. Bár az igaz, hogy ezt nagyon kemény munkával sikerült elérnünk.
Itt az interneten is elkeseredett harcot folytatunk. Megvásároltunk néhány, -  pénzügyi témával foglalkozó bloggert, -  ők azok, akik félrevezető, hazug írásokat jelentetnek meg. Különösen értékesek  számunkra az olyan bloggerek, akik  szinte mindig igazat írnak, kivéve, ha a “deviza-kölcsön”  az írásuk témája.
Ezek közül is kiemelném a “Kiszámoló” blogot vezető Csernok Miklóst, aki már díjat is nyert a blogjával.
bank_barclays9Csernok Miklós művelt ember, eredetileg papnak készült.  A vallás azt hirdeti, hogy az ember  itt a földi létben tűrjön és szenvedjen, cserébe a túlvilágon  jó élete  lesz .  Csernok Miklós azonban úgy döntött,hogy ő mégis inkább itt a földi létben szeretne jól élni, ezért aztán a vallás helyett pénzügyekkel  kezdett foglalkozni. Csernok írói stílusa kiváló, – a tájékozatlan embert olyan ügyesen vezeti félre, hogy a szerencsétlen még meg is köszöni.
Én kíváncsi voltam, hogyan tudja azt a helyzetet kezelni, amikor  valaki megpróbálja összezavarni azzal, hogy megírja neki az igazat. Nagyon ügyesen megoldotta a “problémát”, – letiltotta az IP címemet, – így aztán arról a gépről nem tudok több “zavaró”  hozzászólást írni. Sok ilyen kiváló, talpra esett ember kell nekünk.
A  hozzászólások terén is háborút folytatunk, ezért egy csapat hozzászólóra is szükségünk volt.
Olyan igazi, aljas lelkű, gátlástalan hozzászólókra.  Olyanokra, akiknek ha azt mondja a főnök, – “Baszd meg anyád!” – nem vitatkozik, nem keres kifogást, hanem megy és megcsinálja…
BANKEgészen véletlenül az index.hu  hozzászólói között leltem ilyen csapatra. Magam is meglepődtem  azon, mennyire profik. Mellesleg, ők azok, akik felkeresik az ország nagy sertéstelepeit és a híg sertéstrágyával színültig töltött ülepítő medencében műugró és búvárúszó edzéseket tartanak. Ezért aztán hiába is dobálod őket fekáliával, mert ők maguk a tömény fekália. Ezek a fiúk kiváló harcosoknak bizonyultak. Ütötték, vágták, rúgták, a “deviza-adósokat”.
Az volt a cél, hogy a lehető legellenszenvesebbé tegyék őket.  Ezért hülyének, idiótának, felelőtlennek, spekulánsnak, kapzsinak nevezték a szerencsétleneket.
A hir24-hu portálon volt egy Anton Gorogyeckij név alatt hozzászóló harcosunk, aki egyenesen “genetikai hulladék”-nak nevezte az adósokat. Antonnak rengeteget köszönhetünk. Sajnos bele lépett egy  zsidózó kommentelő csapdájába, és őt is letiltották..
Talán még rendőrségi ügy is lett a dologból, mert volt egy kis holokauszt-tagadás is.
A harcnak áldozatai is vannak, ezt el kell fogadnunk.
bank1Összességében azt mondhatom, elég jól sikerült egymásra uszítani  azokat, akiknek semmilyen kölcsönük sincs, vagy forint-kölcsönük van, és azokat, akiknek “deviza-kölcsönük”. Leginkább azok haragszanak a “deviza-adósokra”, akiknek forint-kölcsönük van. Legalább is a hozzászólások szerint.
Ezeket a hozzászólásokat mindig a mi embereink írták.
Azt sikerült elérnünk, hogy Varga Mihály miniszter kijelentette, a “devizaadósok” nem járhatnak jobban, mint  a forint-adósok.
Ha ez az álláspont marad, akkor közvetlenül a “deviza-kölcsönök átváltása” előtt jól megemeljük a forint-kölcsönök kamatait, hogy minden adós egységesen jó nagyot szívjon.
Ti, adósok,  semmiképpen nem járhattok jól, mert az azt jelentené, hogy mi, bankárok járunk rosszul. Ez utóbbi azonban teljesen kizárt dolog.
Forrás: bankar.blog


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése