2017. május 5., péntek

Túlélési technikák





Túlélési technikák 

A túlélés helye a civil életben
A felkészülés egyik ága


Lehet, hogy nem is gondoljuk, de mindennapi életünk során a nap 24 órájában a túlélés, túlélési technikák bizonyos részei velünk vannak.

Gondoljuk csak végig a mindennapi életünk lefolyását: amikor elhagyjuk a lakásunkat, akkor zárjuk az ajtót, zárjuk a kaput, amikor kiszállunk az autónkból bezárjuk azt sőt riasztót használunk, amikor gyermekünket elkísérjük az iskolába, amikor kamerarendszert szereltetünk az otthonunkba, amikor kutyákat teszünk az udvarunkba, és ezt a sort sokáig lehetne folytatni.

Mindezeket teszzük azért, mert szeretnénk nyugodtan, biztonságosan élni, szeretnénk értékeinket, szeretteinket biztonságban tudni. Ez is a túlélés egy része.

Folytatva a sort a mai világban nagyon sokan utaznak külföldre, olyan országokba, melyeket néhány évvel ezelőtt nehéz volt elérni. A Föld beszűkült, szinte nincsenek távolságok.

Ez sajnos azzal is jár, hogy a mi Európánkból átlátogatunk más kontinensekre, olyanokra, melyek idegenek számunkra. Az utazások során olyan helyeket is meglátogatunk, amelyek rengeteg veszélyt rejtenek magukban:
sivatag, hegyvidék, dzsungel, vadvizek, vadállatok.

Utazásaink alkalmával különböző közlekedési eszközöket veszünk igénybe: repülő, hajó, autó, stb., melyek szintén veszélyforrások.

Rengeteg olyan esetről lehet hallani, olvasni, amelyeket repülőgép-szerencsétlenség, hajóbalesetek, autóbalesetek, hegyvidéki balesetek túlélői mesélnek el. Sokszor az ösztöneik mentették meg az embereket, na meg a szerencse.

Láthatjuk, hogy olyan dologról beszélünk, mely minden embert érint, kit jobban, kit kevésbé.
A túlélőképesség alkalmazásainak esetei (válságövezetben)
Ezen címszó alatt nem kívánom elkülöníteni a katonákra ill. civilekre vonatkozó részeket.

Tudjuk jól, hogy a világban rengeteg válságövezet alakult ki. Ezek lehetnek háborús övezetek, háború sújtotta övezetek, valamint katasztrófa övezetek.

Mindegyik veszélyeket rejt magában.

Háborús övezetek
Ha olyan országba utazunk, ahol háború dúl akkor tisztában kell lennünk azon veszélyekkel, melyek ott várhatnak ránk. Mint civil tudnunk kell, hogy fegyveresekkel találkozhatunk, akik vagy a reguláris erőkhöz, vagy az irreguláris erőkhöz tartoznak, valamint találkozhatunk más nemzetek béli katonákkal is. Azt tudjuk, hogy egyik fél sem látja szívesen a civileket, főleg nem azokat, akik akadályozzák a munkájukat.

Tisztában kell lennünk azzal is, hogy az átlagos, napi élethez szükséges élelmiszereket nem biztos, hogy betudjuk szerezni. Ráadásul, ha látják rajtunk, hogy idegenek vagyunk a segítséget sem fogják könnyen adni. Tudnunk kell, hogy a nap bármelyik szakában támadás érhet bennünket, hogy az a hely ahol lakunk az nem biztos, hogy biztonságos számunkra.

Figyelnünk kell az emberek reakcióit, viselkedését velünk szemben, ezekből tudunk következtetni bizonyos dolgokra. Sajnos arra fel kell készülni, hogy bármikor foglyok, vagy túszok lehetünk. Mindenképpen meg kell tudnunk, hogy hol van olyan hely, ahol biztonságba tudjuk helyezni magunkat, ahol segítségünkre lesznek.

A fent felsoroltak szinte mindegyike érvényes a háború sújtotta, valamint a katasztrófa övezetekre is.
Különböző éghajlati viszonyok

A bevezető részben már ejtettünk szót a sivatagi, hegyvidéki helyekről.

Az éghajlati tényezők nagyban befolyásolják az ember tűrőképességét. Földünk éghajlata eléggé változatos, ezáltal a kontinensek éghajlata is sokszínű. Gondoljunk csak Oroszországra, ahol a sivatagtól, a jégig szinte minden megtalálható.

Rengeteg dologgal tisztában kell lennünk a különböző éghajlati viszonyok között, melyek szervesen alkotják a túlélés egészét: élelem, víz, tűz (tűzifa), hőmérséklet változások,menedékhelyek, kapcsolattartás lehetőségei, úthálózat, lakott területek, veszélyes állatok.

A felsoroltak mind változnak az éghajlati-és domborzati tényezőknek megfelelően.
A túlélés fizikai, pszichikai tényezői

A túlélés lényege néhány egyszerű alapelvben ragadható meg.

Milyen legyen az ember lelki hozzáállása, mit viseljen, és mit vigyen magával? A túlélőnek ezekben az általános kérdésekben különösen pedig a túlélés lélektanában – kell otthon lennie, mert végső soron ezek határozzák meg, hogy életben marad-e, vagy meghal.

A túléléshez szükség van bizonyos képességekre, melyek azonban önmagukban nem garantálják az életben maradást. E képességeket csak a megfelelő hozzáállással hozhatjuk ki magunkból. Az összes tudásunk fabatkát sem ér, ha nincs meg bennünk az akarat a túlélésre.

Milyen veszélyek leselkedhetnek a túlélőkre?
fájdalom
hideg-meleg,
szomjúság,
éhség,
fáradtság,
unalom,
elhagyatottság,
frusztráltság.

Milyen nélkülözhetetlen tulajdonságok szükségesek a megmeneküléshez?
összpontosítási képesség,
improvizációs készség,
a csak önmagunkkal való törődés képessége,
a helyzethez való alkalmazkodás,
a nyugalom megőrzése,
optimizmus, miközben a legrosszabbra is felkészülünk,
saját félelmeink és aggályaink megértése, s az arra való képesség, hogy ezeken felülkerekedjünk.

Tartsuk észben: nem számít, milyen rossz helyzetbe kerültünk, hisz szellemi és fizikai adottságaink segítségével a legnehezebb szituációból is épp bőrrel kerülhetünk ki. Ha ezeket sikerül megfelelően mozgósítani, akkor az eredmény sem maradhat el.
Önfenntartás a természetben
Élelem és folyadék szerzés

Bárhova került is az ember, sokféle növényi és állati eredetű táplálék veszi körül. A túlélőnek tudnia kell, hogy hol találhatja meg, hogyan ismerheti föl, gyűjtheti össze vagy ejtheti csapdába a leendő táplálékát, s meg kell tudnia különböztetni a veszélyeset és mérgezőt a fogyaszthatótól.

Nem elhanyagolható dolog az sem, hogy milyen módon fogyasztjuk el a már fellelt, vagy elejtett táplálékot. Néhány tipp az élelem elkészítéséhez:
forralás,
pörkölés,
párolás.,
sütés.

Ezek közül mindegyik alkalmazható a természetben is!

Néhány tudnivaló a főzéshez:

A húst vágjuk apróra kockákra és főzzük meg. Meleg éghajlaton vigyázzunk a sertéssel, mert férgekkel fertőzött! A fertőzésekre a szarvasfélék is hajlamosak.

A hal - ha édesvízben fogtuk rendszerint mentes az élősködőktől. Legjobb, ha pároljuk, vagy levelekbe csavarva megsütjük.

Madarakat ha öregebb főzzük puhára, a fiatalabbakat nyárson is süthetjük.

A csúszómászókat a zsigerek eltávolítása után süssük parázsban a saját bőrükben. Miután a hús és a bőr szétvált főzzük meg vízben. A kígyó fejét főzés előtt vágjuk le, bizonyos fajtáknál a méregmirigy a fejben található. A békákat nyúzzuk meg (sokuk bőre mérgező) és nyárson készítsük el.

A teknőst főzzük vízben, míg a páncél le nem jön, vágjuk fel a húst, majd folytassuk a főzést, míg meg nem puhul.

A rákot, homárt, garnélarákot, folyami rákot vízben kell főzni. A tengeri eredetű táplálékok gyorsan romlanak, ezért használjuk fel minél hamarabb őket.A rovarokat, gilisztákat süthetjük forró kövön, de akár meg is főzhetjük őket. Porrá zúzott rovarokkal leveseket ízesíthetünk.

Növényi eredetű ételek:

Szerte a világon több ezer ehető növénnyel találkozunk, ezért a túlélőnek fontos is tudnia, hogy melyek azok a növények, melyek biztonsággal fogyaszthatók. A növényeknek általában a gumóit, szárát, leveleit, virágait, termését fogyaszthatjuk. Természetesen nem minden növény ehető!

Mire ügyeljünk?

Ha nem tudjuk jól megkülönböztetni a hagymaféléket, akkor inkább nem fogyasszuk.
Ne együnk fehér és sárga bogyókat, mert mérgezőek. A pirosaknak csak a fele ehető, viszont a fekete és kék színűeket általában biztonsággal fogyaszthatjuk.
A fürtökben növő bogyók és gyümölcsök ehetőek.
A száron található, egyedül termő gyümölcsöket általában ehetőnek tekinthetjük.
A tejhez hasonló nedv mérgező növényre utal.
óNe együk meg a bőrt irritáló növényeket!
A vízben vagy nedves , nyirkos talajon tenyésző növények gyakran nagyon ízletesek.

A növényeket ízpróbának is alávethetjük. Érdemes megpróbálni ezt az eljárást, főleg teljesen ismeretlen terepen, ismeretlen növények között. A próba gombafélékre nem alkalmazható!

Ezt az eljárást az USA hadseregében használják, oktatják.
Egyszerre csak a növény egy részét (szárát, levelét) vessük alá a próbának!
Bontsuk a növényt alkotóelemeire: levélre, szárra, gyökérre stb.!
Ellenőrizzük, nincs-e erős vagy savas szaga.
Az ízpróbát megelőző nyolc órában ne együnk!
Ez idő alatt tegyük a növény egy példányát a könyökünk vagy a csuklónk belső oldalára. 15 perc alatt kiderül kivált-e a növény valamilyen bőrreakciót.
Az ízpróba közben a növényen és vízen kívül semmi ne kerüljön a szánkba!
Az ízleléshez csak kis mennyiségű növényt használjunk!
Mielőtt bevennénk a szánkba helyezzük a növényt az ajkunkra, nem okoz-e égető vagy viszkető érzést!
Ha 3 percig nem történik semmi, tegyük a növényt a nyelvünkre, és hagyjuk rajta mintegy negyed órán keresztül.
Ha ekkor sincsen semmi reakció, rágjuk meg alaposan, és tartsuk a szánkban újabb 15 percig, DE NE NYELJÜK LE!
Ha ekkor sem lép fel semmiféle reakció, nyeljük le a falatot.
Várjunk 8 órát. Ha rosszullétre utaló tünetek jelentkeznek próbáljuk meg kihányni a növényt, és igyunk nagyon sok vizet.
Ha nem történik semmi, akkor fogyaszthatunk egy kisebb mennyiséget, mely után szintén 8 órát kell várni. Ha ekkor is minden rendben van, akkor a növény biztonsággal fogyasztható.
A víz
Túlélést meghatározó tényezők közül legfontosabb a víz. Víz nélkül nincs élet, ezért minden túlélőnek tudnia kell, hogy hol lelheti fel ezt a létfontosságú folyadékot.

Élelem nélkül az ember napokig, hetekig is eltud lenni, de a víz hiánya pár nap leforgása alatt végez vele.

Fontos tudnunk, hogy milyen jelek utalnak a víz jelenlétére, ezek ismerete az életünket mentheti meg:
rajzó rovarok (különösen a méhek, hangyavonulásokra figyeljünk),
madarak (gyakran gyülekeznek víz körül, bár ez néha megtévesztő lehet),
növényburjánzás (azt jelezheti, hogy a felszínhez közel víz található),
állatnyomok (gyakran vízhez vezetnek),
források és szivárgások (mészköves területen),
sziklarepedések, melyek mentén madárürülék található (minimális víznyerési lehetőség repedésekből),
teraszos völgy (a lejtős rész mentén ásva vízhez juthatunk).

Természetesen magunk is készíthetünk eszközöket, melyek segítségével vízhez juthatunk. Az így nyert víz mennyisége nem túl sok, de kitartó munkával a mennyiség növelhető:
lepárló,
vegetációs zsák,
párologtató zsák,
esővíz,
rézsútos fa.

A túlélőnek mivel gyufára és egyéb hagyományos tűzgyújtó eszközre nemigen hagyatkozhat azt is meg kell tanulnia, hogyan rakjon tüzet a környezetében található természetes anyagokból.

Az eredményes tűzgyújtáshoz három három lényeges dologra van szükség: levegőre, melegre, tüzelőanyagra. A tűz akkor lobban fel, he ezen kellékek nem hiányoznak.

Mi szükséges még a tűzgyújtáshoz?
gyújtós (minden anyag gyújtós, melynek alacsony a gyulladáspontja)
aprófa (az aprófa feladata, hogy a tűz hőmérsékletét olyan magasra emelje, hogy a nehezebben gyulladó anyagok is lángra kapjanak)
Tüzelőanyag (lehetőleg száraz, vastag fa)

A tűz meggyújtása szempontjából nagyon fontos a helykiválasztása a tűzrakáshoz
lehetőleg válasszunk védett helyet,
tűzrakás előtt tisztítsuk meg a területet mintegy 2 m átmérőjű körben, míg elő nem tűnik a föld.
ha a föld nedves vagy havas, a tüzet nedves fatuskókból kialakított talapzatra építsük, amelyre terítsünk egy réteg földet vagy követ.
erős szél esetén ássunk árkot, s ebben gyújtsunk tüzet.
szeles időben kerítsük körbe a tüzet sziklákkal.

A tűzgyújtáshoz természetesen szükségünk van eszközre, mellyel magát a tüzet hozzuk létre

Mik lehetnek ezek?
kova és tűzcsiholó acél,
akkumulátor,
nagyítólencse,
zseblámpa-fényvisszaverő része,
íj és fúró,
zseblámpa izzószál,
zsebtelep egy vékony dróttal.

Tűztípusokról néhány gondolat

Sokféle tűz létezik, melyeket más-más célokra használunk. A túlélőnek ismernie kell ezeket.
éjszakai biztonsági tűz (a tűz mellett nyugodtan alhatunk).
hosszú tű (ezt a tüzet árokba rakjuk).
T tűz (ez a tűz igen alkalmas főzésre).
tipitűz (alkalmas melegedésre, főzésre egyaránt).
csillagtűz (akkor alkalmazzuk, ha takarékoskodni akarunk a tüzelővel).
kulcslyuk tűz (hasonlóan alkalmazzuk, mint a hosszú tüzet).
piramistűz (sokáig ég, akár egész éjszaka).
hasábkunyhótűz (főzésre és jeladásra alkalmas).
Menedéképítés

Említettem, hogy a túlélés legfontosabb tényezői közé a tűz, víz (élelem), menedék sorolható.
Most a menedékekről néhány gondolatot.

Miért is van szükség menedékre?

Hogy a
hideg,
szél,
eső, hó,
rovarok,
nedvesség,
túl erős napsütés ellen kellő védelmet nyújtson.

Mint a tűzrakás helyének a megválasztása a menedék helyének a jó kiválasztása is nagyon fontos a túlélő szempontjából.

Hol ne építsünk menedéket!
-szélfútta hegycsúcsok (nagyon hidegek tudnak lenni)
-völgykatlanok, mély gödrök (könnyen átnedvesednek,éjszakai fagyoknak is kivannak téve)
-völgyteraszok, melyeken víz található (kivétel nélkül nyirkosak)
-vízhez vezető kiszögellések (gyakran állatok vonulnak keresztül)
-kiszáradt ágú fák közelében (könnyen letörhetnek az ágak, a fák belseje darazsakat rejthet).
 
Rejtőzködés


Ebben a témakörben a személyi álcázást és a menedék álcázását szeretném bemutatni. Remélhetőleg rövid időn belül sikerül a fényképeket elkészíteni és az igényeket kielégíthetem.
Elsősegélynyújtás

Azt gondolom, hogy az elsősegélynyújtás talán mindennél fontosabb dolog. A mindennapi életünkben tapasztalhatjuk, hogy mennyire kevesen értenek ezen témához, valamint úgy is megfogalmazhatnám, hogy milyen sokan vannak, akik egyáltalán nem tudnak semmit erről a témáról.


Akkor érezzük hiányát, amikor bajba kerülünk, pontosabban megsérülünk és már magunk képtelenek vagyunk ellátni sérülésünket. Ez azzal jár, hogy másra kell hagyatkoznunk, és az elég bosszantó, ha többen veszik körbe a sérültet, de senki nem tud segíteni.


A túlélőnek is tisztában kell lennie az alap elsősegélynyújtás fogásokkal. Kritikus pillanatokban gyakran a gyorsaság a legfontosabb!


Melyek azok a sérülések, amelyek leggyakrabban előfordulnak?
zúzódások,
ficamok,
csontrepedés,
csonttörés,
kiszáradás,
hőguta,
fagyás.

A felsoroltak a legáltalánosabb sérülések, de természetesen ezeken túl sok más egyéb is előfordulhat.

Minimum ezen sérülések ellátásához kellene valamilyen gyakorlattal, ismerettel rendelkeznie a túlélőnek.

Ha ezek birtokában van, akkor esetleg saját magán vagy társain is tud segíteni. 

Túlélési technikák A túlélés helye a civil életben
A felkészülés egyik ága


Lehet, hogy nem is gondoljuk, de mindennapi életünk során a nap 24 órájában a túlélés, túlélési technikák bizonyos részei velünk vannak.

Gondoljuk csak végig a mindennapi életünk lefolyását: amikor elhagyjuk a lakásunkat, akkor zárjuk az ajtót, zárjuk a kaput, amikor kiszállunk az autónkból bezárjuk azt sőt riasztót használunk, amikor gyermekünket elkísérjük az iskolába, amikor kamerarendszert szereltetünk az otthonunkba, amikor kutyákat teszünk az udvarunkba, és ezt a sort sokáig lehetne folytatni.

Mindezeket teszzük azért, mert szeretnénk nyugodtan, biztonságosan élni, szeretnénk értékeinket, szeretteinket biztonságban tudni. Ez is a túlélés egy része.

Folytatva a sort a mai világban nagyon sokan utaznak külföldre, olyan országokba, melyeket néhány évvel ezelőtt nehéz volt elérni. A Föld beszűkült, szinte nincsenek távolságok.

Ez sajnos azzal is jár, hogy a mi Európánkból átlátogatunk más kontinensekre, olyanokra, melyek idegenek számunkra. Az utazások során olyan helyeket is meglátogatunk, amelyek rengeteg veszélyt rejtenek magukban:
sivatag, hegyvidék, dzsungel, vadvizek, vadállatok.

Utazásaink alkalmával különböző közlekedési eszközöket veszünk igénybe: repülő, hajó, autó, stb., melyek szintén veszélyforrások.

Rengeteg olyan esetről lehet hallani, olvasni, amelyeket repülőgép-szerencsétlenség, hajóbalesetek, autóbalesetek, hegyvidéki balesetek túlélői mesélnek el. Sokszor az ösztöneik mentették meg az embereket, na meg a szerencse.

Láthatjuk, hogy olyan dologról beszélünk, mely minden embert érint, kit jobban, kit kevésbé.
A túlélőképesség alkalmazásainak esetei (válságövezetben)
Ezen címszó alatt nem kívánom elkülöníteni a katonákra ill. civilekre vonatkozó részeket.

Tudjuk jól, hogy a világban rengeteg válságövezet alakult ki. Ezek lehetnek háborús övezetek, háború sújtotta övezetek, valamint katasztrófa övezetek.

Mindegyik veszélyeket rejt magában.
Háborús övezetek
Ha olyan országba utazunk, ahol háború dúl akkor tisztában kell lennünk azon veszélyekkel, melyek ott várhatnak ránk. Mint civil tudnunk kell, hogy fegyveresekkel találkozhatunk, akik vagy a reguláris erőkhöz, vagy az irreguláris erőkhöz tartoznak, valamint találkozhatunk más nemzetek béli katonákkal is. Azt tudjuk, hogy egyik fél sem látja szívesen a civileket, főleg nem azokat, akik akadályozzák a munkájukat.

Tisztában kell lennünk azzal is, hogy az átlagos, napi élethez szükséges élelmiszereket nem biztos, hogy betudjuk szerezni. Ráadásul, ha látják rajtunk, hogy idegenek vagyunk a segítséget sem fogják könnyen adni. Tudnunk kell, hogy a nap bármelyik szakában támadás érhet bennünket, hogy az a hely ahol lakunk az nem biztos, hogy biztonságos számunkra.

Figyelnünk kell az emberek reakcióit, viselkedését velünk szemben, ezekből tudunk következtetni bizonyos dolgokra. Sajnos arra fel kell készülni, hogy bármikor foglyok, vagy túszok lehetünk. Mindenképpen meg kell tudnunk, hogy hol van olyan hely, ahol biztonságba tudjuk helyezni magunkat, ahol segítségünkre lesznek.

A fent felsoroltak szinte mindegyike érvényes a háború sújtotta, valamint a katasztrófa övezetekre is.
Különböző éghajlati viszonyok

A bevezető részben már ejtettünk szót a sivatagi, hegyvidéki helyekről.

Az éghajlati tényezők nagyban befolyásolják az ember tűrőképességét. Földünk éghajlata eléggé változatos, ezáltal a kontinensek éghajlata is sokszínű. Gondoljunk csak Oroszországra, ahol a sivatagtól, a jégig szinte minden megtalálható.

Rengeteg dologgal tisztában kell lennünk a különböző éghajlati viszonyok között, melyek szervesen alkotják a túlélés egészét: élelem, víz, tűz (tűzifa), hőmérséklet változások,menedékhelyek, kapcsolattartás lehetőségei, úthálózat, lakott területek, veszélyes állatok.

A felsoroltak mind változnak az éghajlati-és domborzati tényezőknek megfelelően.
A túlélés fizikai, pszichikai tényezői

A túlélés lényege néhány egyszerű alapelvben ragadható meg.

Milyen legyen az ember lelki hozzáállása, mit viseljen, és mit vigyen magával? A túlélőnek ezekben az általános kérdésekben különösen pedig a túlélés lélektanában – kell otthon lennie, mert végső soron ezek határozzák meg, hogy életben marad-e, vagy meghal.

A túléléshez szükség van bizonyos képességekre, melyek azonban önmagukban nem garantálják az életben maradást. E képességeket csak a megfelelő hozzáállással hozhatjuk ki magunkból. Az összes tudásunk fabatkát sem ér, ha nincs meg bennünk az akarat a túlélésre.

Milyen veszélyek leselkedhetnek a túlélőkre?
fájdalom
hideg-meleg,
szomjúság,
éhség,
fáradtság,
unalom,
elhagyatottság,
frusztráltság.

Milyen nélkülözhetetlen tulajdonságok szükségesek a megmeneküléshez?
összpontosítási képesség,
improvizációs készség,
a csak önmagunkkal való törődés képessége,
a helyzethez való alkalmazkodás,
a nyugalom megőrzése,
optimizmus, miközben a legrosszabbra is felkészülünk,
saját félelmeink és aggályaink megértése, s az arra való képesség, hogy ezeken felülkerekedjünk.

Tartsuk észben: nem számít, milyen rossz helyzetbe kerültünk, hisz szellemi és fizikai adottságaink segítségével a legnehezebb szituációból is épp bőrrel kerülhetünk ki. Ha ezeket sikerül megfelelően mozgósítani, akkor az eredmény sem maradhat el.
Önfenntartás a természetben
Élelem és folyadék szerzés

Bárhova került is az ember, sokféle növényi és állati eredetű táplálék veszi körül. A túlélőnek tudnia kell, hogy hol találhatja meg, hogyan ismerheti föl, gyűjtheti össze vagy ejtheti csapdába a leendő táplálékát, s meg kell tudnia különböztetni a veszélyeset és mérgezőt a fogyaszthatótól.

Nem elhanyagolható dolog az sem, hogy milyen módon fogyasztjuk el a már fellelt, vagy elejtett táplálékot. Néhány tipp az élelem elkészítéséhez:
forralás,
pörkölés,
párolás.,
sütés.

Ezek közül mindegyik alkalmazható a természetben is!

Néhány tudnivaló a főzéshez:

A húst vágjuk apróra kockákra és főzzük meg. Meleg éghajlaton vigyázzunk a sertéssel, mert férgekkel fertőzött! A fertőzésekre a szarvasfélék is hajlamosak.

A hal - ha édesvízben fogtuk rendszerint mentes az élősködőktől. Legjobb, ha pároljuk, vagy levelekbe csavarva megsütjük.

Madarakat ha öregebb főzzük puhára, a fiatalabbakat nyárson is süthetjük.

A csúszómászókat a zsigerek eltávolítása után süssük parázsban a saját bőrükben. Miután a hús és a bőr szétvált főzzük meg vízben. A kígyó fejét főzés előtt vágjuk le, bizonyos fajtáknál a méregmirigy a fejben található. A békákat nyúzzuk meg (sokuk bőre mérgező) és nyárson készítsük el.

A teknőst főzzük vízben, míg a páncél le nem jön, vágjuk fel a húst, majd folytassuk a főzést, míg meg nem puhul.

A rákot, homárt, garnélarákot, folyami rákot vízben kell főzni. A tengeri eredetű táplálékok gyorsan romlanak, ezért használjuk fel minél hamarabb őket.A rovarokat, gilisztákat süthetjük forró kövön, de akár meg is főzhetjük őket. Porrá zúzott rovarokkal leveseket ízesíthetünk.

Növényi eredetű ételek:

Szerte a világon több ezer ehető növénnyel találkozunk, ezért a túlélőnek fontos is tudnia, hogy melyek azok a növények, melyek biztonsággal fogyaszthatók. A növényeknek általában a gumóit, szárát, leveleit, virágait, termését fogyaszthatjuk. Természetesen nem minden növény ehető!

Mire ügyeljünk?

Ha nem tudjuk jól megkülönböztetni a hagymaféléket, akkor inkább nem fogyasszuk.
Ne együnk fehér és sárga bogyókat, mert mérgezőek. A pirosaknak csak a fele ehető, viszont a fekete és kék színűeket általában biztonsággal fogyaszthatjuk.
A fürtökben növő bogyók és gyümölcsök ehetőek.
A száron található, egyedül termő gyümölcsöket általában ehetőnek tekinthetjük.
A tejhez hasonló nedv mérgező növényre utal.
óNe együk meg a bőrt irritáló növényeket!
A vízben vagy nedves , nyirkos talajon tenyésző növények gyakran nagyon ízletesek.

A növényeket ízpróbának is alávethetjük. Érdemes megpróbálni ezt az eljárást, főleg teljesen ismeretlen terepen, ismeretlen növények között. A próba gombafélékre nem alkalmazható!

Ezt az eljárást az USA hadseregében használják, oktatják.
Egyszerre csak a növény egy részét (szárát, levelét) vessük alá a próbának!
Bontsuk a növényt alkotóelemeire: levélre, szárra, gyökérre stb.!
Ellenőrizzük, nincs-e erős vagy savas szaga.
Az ízpróbát megelőző nyolc órában ne együnk!
Ez idő alatt tegyük a növény egy példányát a könyökünk vagy a csuklónk belső oldalára. 15 perc alatt kiderül kivált-e a növény valamilyen bőrreakciót.
Az ízpróba közben a növényen és vízen kívül semmi ne kerüljön a szánkba!
Az ízleléshez csak kis mennyiségű növényt használjunk!
Mielőtt bevennénk a szánkba helyezzük a növényt az ajkunkra, nem okoz-e égető vagy viszkető érzést!
Ha 3 percig nem történik semmi, tegyük a növényt a nyelvünkre, és hagyjuk rajta mintegy negyed órán keresztül.
Ha ekkor sincsen semmi reakció, rágjuk meg alaposan, és tartsuk a szánkban újabb 15 percig, DE NE NYELJÜK LE!
Ha ekkor sem lép fel semmiféle reakció, nyeljük le a falatot.
Várjunk 8 órát. Ha rosszullétre utaló tünetek jelentkeznek próbáljuk meg kihányni a növényt, és igyunk nagyon sok vizet.
Ha nem történik semmi, akkor fogyaszthatunk egy kisebb mennyiséget, mely után szintén 8 órát kell várni. Ha ekkor is minden rendben van, akkor a növény biztonsággal fogyasztható.
A víz
Túlélést meghatározó tényezők közül legfontosabb a víz. Víz nélkül nincs élet, ezért minden túlélőnek tudnia kell, hogy hol lelheti fel ezt a létfontosságú folyadékot.

Élelem nélkül az ember napokig, hetekig is eltud lenni, de a víz hiánya pár nap leforgása alatt végez vele.

Fontos tudnunk, hogy milyen jelek utalnak a víz jelenlétére, ezek ismerete az életünket mentheti meg:
rajzó rovarok (különösen a méhek, hangyavonulásokra figyeljünk),
madarak (gyakran gyülekeznek víz körül, bár ez néha megtévesztő lehet),
növényburjánzás (azt jelezheti, hogy a felszínhez közel víz található),
állatnyomok (gyakran vízhez vezetnek),
források és szivárgások (mészköves területen),
sziklarepedések, melyek mentén madárürülék található (minimális víznyerési lehetőség repedésekből),
teraszos völgy (a lejtős rész mentén ásva vízhez juthatunk).

Természetesen magunk is készíthetünk eszközöket, melyek segítségével vízhez juthatunk. Az így nyert víz mennyisége nem túl sok, de kitartó munkával a mennyiség növelhető:
lepárló,
vegetációs zsák,
párologtató zsák,
esővíz,
rézsútos fa.

A túlélőnek mivel gyufára és egyéb hagyományos tűzgyújtó eszközre nemigen hagyatkozhat azt is meg kell tanulnia, hogyan rakjon tüzet a környezetében található természetes anyagokból.

Az eredményes tűzgyújtáshoz három három lényeges dologra van szükség: levegőre, melegre, tüzelőanyagra. A tűz akkor lobban fel, he ezen kellékek nem hiányoznak.

Mi szükséges még a tűzgyújtáshoz?
gyújtós (minden anyag gyújtós, melynek alacsony a gyulladáspontja)
aprófa (az aprófa feladata, hogy a tűz hőmérsékletét olyan magasra emelje, hogy a nehezebben gyulladó anyagok is lángra kapjanak)
Tüzelőanyag (lehetőleg száraz, vastag fa)

A tűz meggyújtása szempontjából nagyon fontos a helykiválasztása a tűzrakáshoz
lehetőleg válasszunk védett helyet,
tűzrakás előtt tisztítsuk meg a területet mintegy 2 m átmérőjű körben, míg elő nem tűnik a föld.
ha a föld nedves vagy havas, a tüzet nedves fatuskókból kialakított talapzatra építsük, amelyre terítsünk egy réteg földet vagy követ.
erős szél esetén ássunk árkot, s ebben gyújtsunk tüzet.
szeles időben kerítsük körbe a tüzet sziklákkal.

A tűzgyújtáshoz természetesen szükségünk van eszközre, mellyel magát a tüzet hozzuk létre

Mik lehetnek ezek?
kova és tűzcsiholó acél,
akkumulátor,
nagyítólencse,
zseblámpa-fényvisszaverő része,
íj és fúró,
zseblámpa izzószál,
zsebtelep egy vékony dróttal.

Tűztípusokról néhány gondolat

Sokféle tűz létezik, melyeket más-más célokra használunk. A túlélőnek ismernie kell ezeket.
éjszakai biztonsági tűz (a tűz mellett nyugodtan alhatunk).
hosszú tű (ezt a tüzet árokba rakjuk).
T tűz (ez a tűz igen alkalmas főzésre).
tipitűz (alkalmas melegedésre, főzésre egyaránt).
csillagtűz (akkor alkalmazzuk, ha takarékoskodni akarunk a tüzelővel).
kulcslyuk tűz (hasonlóan alkalmazzuk, mint a hosszú tüzet).
piramistűz (sokáig ég, akár egész éjszaka).
hasábkunyhótűz (főzésre és jeladásra alkalmas).
Menedéképítés

Említettem, hogy a túlélés legfontosabb tényezői közé a tűz, víz (élelem), menedék sorolható.
Most a menedékekről néhány gondolatot.

Miért is van szükség menedékre?

Hogy a
hideg,
szél,
eső, hó,
rovarok,
nedvesség,
túl erős napsütés ellen kellő védelmet nyújtson.

Mint a tűzrakás helyének a megválasztása a menedék helyének a jó kiválasztása is nagyon fontos a túlélő szempontjából.

Hol ne építsünk menedéket!
-szélfútta hegycsúcsok (nagyon hidegek tudnak lenni)
-völgykatlanok, mély gödrök (könnyen átnedvesednek,éjszakai fagyoknak is kivannak téve)
-völgyteraszok, melyeken víz található (kivétel nélkül nyirkosak)
-vízhez vezető kiszögellések (gyakran állatok vonulnak keresztül)
-kiszáradt ágú fák közelében (könnyen letörhetnek az ágak, a fák belseje darazsakat rejthet).
 
Rejtőzködés


Ebben a témakörben a személyi álcázást és a menedék álcázását szeretném bemutatni. Remélhetőleg rövid időn belül sikerül a fényképeket elkészíteni és az igényeket kielégíthetem.
Elsősegélynyújtás

Azt gondolom, hogy az elsősegélynyújtás talán mindennél fontosabb dolog. A mindennapi életünkben tapasztalhatjuk, hogy mennyire kevesen értenek ezen témához, valamint úgy is megfogalmazhatnám, hogy milyen sokan vannak, akik egyáltalán nem tudnak semmit erről a témáról.


Akkor érezzük hiányát, amikor bajba kerülünk, pontosabban megsérülünk és már magunk képtelenek vagyunk ellátni sérülésünket. Ez azzal jár, hogy másra kell hagyatkoznunk, és az elég bosszantó, ha többen veszik körbe a sérültet, de senki nem tud segíteni.


A túlélőnek is tisztában kell lennie az alap elsősegélynyújtás fogásokkal. Kritikus pillanatokban gyakran a gyorsaság a legfontosabb!


Melyek azok a sérülések, amelyek leggyakrabban előfordulnak?
zúzódások,
ficamok,
csontrepedés,
csonttörés,
kiszáradás,
hőguta,
fagyás.

A felsoroltak a legáltalánosabb sérülések, de természetesen ezeken túl sok más egyéb is előfordulhat.

Minimum ezen sérülések ellátásához kellene valamilyen gyakorlattal, ismerettel rendelkeznie a túlélőnek.

Ha ezek birtokában van, akkor esetleg saját magán vagy társain is tud segíteni. 
Túlélési technikák A túlélés helye a civil életben
A felkészülés egyik ága


Lehet, hogy nem is gondoljuk, de mindennapi életünk során a nap 24 órájában a túlélés, túlélési technikák bizonyos részei velünk vannak.

Gondoljuk csak végig a mindennapi életünk lefolyását: amikor elhagyjuk a lakásunkat, akkor zárjuk az ajtót, zárjuk a kaput, amikor kiszállunk az autónkból bezárjuk azt sőt riasztót használunk, amikor gyermekünket elkísérjük az iskolába, amikor kamerarendszert szereltetünk az otthonunkba, amikor kutyákat teszünk az udvarunkba, és ezt a sort sokáig lehetne folytatni.

Mindezeket teszzük azért, mert szeretnénk nyugodtan, biztonságosan élni, szeretnénk értékeinket, szeretteinket biztonságban tudni. Ez is a túlélés egy része.

Folytatva a sort a mai világban nagyon sokan utaznak külföldre, olyan országokba, melyeket néhány évvel ezelőtt nehéz volt elérni. A Föld beszűkült, szinte nincsenek távolságok.

Ez sajnos azzal is jár, hogy a mi Európánkból átlátogatunk más kontinensekre, olyanokra, melyek idegenek számunkra. Az utazások során olyan helyeket is meglátogatunk, amelyek rengeteg veszélyt rejtenek magukban:
sivatag, hegyvidék, dzsungel, vadvizek, vadállatok.

Utazásaink alkalmával különböző közlekedési eszközöket veszünk igénybe: repülő, hajó, autó, stb., melyek szintén veszélyforrások.

Rengeteg olyan esetről lehet hallani, olvasni, amelyeket repülőgép-szerencsétlenség, hajóbalesetek, autóbalesetek, hegyvidéki balesetek túlélői mesélnek el. Sokszor az ösztöneik mentették meg az embereket, na meg a szerencse.

Láthatjuk, hogy olyan dologról beszélünk, mely minden embert érint, kit jobban, kit kevésbé.
A túlélőképesség alkalmazásainak esetei (válságövezetben)
Ezen címszó alatt nem kívánom elkülöníteni a katonákra ill. civilekre vonatkozó részeket.

Tudjuk jól, hogy a világban rengeteg válságövezet alakult ki. Ezek lehetnek háborús övezetek, háború sújtotta övezetek, valamint katasztrófa övezetek.

Mindegyik veszélyeket rejt magában.
Háborús övezetek
Ha olyan országba utazunk, ahol háború dúl akkor tisztában kell lennünk azon veszélyekkel, melyek ott várhatnak ránk. Mint civil tudnunk kell, hogy fegyveresekkel találkozhatunk, akik vagy a reguláris erőkhöz, vagy az irreguláris erőkhöz tartoznak, valamint találkozhatunk más nemzetek béli katonákkal is. Azt tudjuk, hogy egyik fél sem látja szívesen a civileket, főleg nem azokat, akik akadályozzák a munkájukat.

Tisztában kell lennünk azzal is, hogy az átlagos, napi élethez szükséges élelmiszereket nem biztos, hogy betudjuk szerezni. Ráadásul, ha látják rajtunk, hogy idegenek vagyunk a segítséget sem fogják könnyen adni. Tudnunk kell, hogy a nap bármelyik szakában támadás érhet bennünket, hogy az a hely ahol lakunk az nem biztos, hogy biztonságos számunkra.

Figyelnünk kell az emberek reakcióit, viselkedését velünk szemben, ezekből tudunk következtetni bizonyos dolgokra. Sajnos arra fel kell készülni, hogy bármikor foglyok, vagy túszok lehetünk. Mindenképpen meg kell tudnunk, hogy hol van olyan hely, ahol biztonságba tudjuk helyezni magunkat, ahol segítségünkre lesznek.

A fent felsoroltak szinte mindegyike érvényes a háború sújtotta, valamint a katasztrófa övezetekre is.
Különböző éghajlati viszonyok

A bevezető részben már ejtettünk szót a sivatagi, hegyvidéki helyekről.

Az éghajlati tényezők nagyban befolyásolják az ember tűrőképességét. Földünk éghajlata eléggé változatos, ezáltal a kontinensek éghajlata is sokszínű. Gondoljunk csak Oroszországra, ahol a sivatagtól, a jégig szinte minden megtalálható.

Rengeteg dologgal tisztában kell lennünk a különböző éghajlati viszonyok között, melyek szervesen alkotják a túlélés egészét: élelem, víz, tűz (tűzifa), hőmérséklet változások,menedékhelyek, kapcsolattartás lehetőségei, úthálózat, lakott területek, veszélyes állatok.

A felsoroltak mind változnak az éghajlati-és domborzati tényezőknek megfelelően.
A túlélés fizikai, pszichikai tényezői

A túlélés lényege néhány egyszerű alapelvben ragadható meg.

Milyen legyen az ember lelki hozzáállása, mit viseljen, és mit vigyen magával? A túlélőnek ezekben az általános kérdésekben különösen pedig a túlélés lélektanában – kell otthon lennie, mert végső soron ezek határozzák meg, hogy életben marad-e, vagy meghal.

A túléléshez szükség van bizonyos képességekre, melyek azonban önmagukban nem garantálják az életben maradást. E képességeket csak a megfelelő hozzáállással hozhatjuk ki magunkból. Az összes tudásunk fabatkát sem ér, ha nincs meg bennünk az akarat a túlélésre.

Milyen veszélyek leselkedhetnek a túlélőkre?
fájdalom
hideg-meleg,
szomjúság,
éhség,
fáradtság,
unalom,
elhagyatottság,
frusztráltság.

Milyen nélkülözhetetlen tulajdonságok szükségesek a megmeneküléshez?
összpontosítási képesség,
improvizációs készség,
a csak önmagunkkal való törődés képessége,
a helyzethez való alkalmazkodás,
a nyugalom megőrzése,
optimizmus, miközben a legrosszabbra is felkészülünk,
saját félelmeink és aggályaink megértése, s az arra való képesség, hogy ezeken felülkerekedjünk.

Tartsuk észben: nem számít, milyen rossz helyzetbe kerültünk, hisz szellemi és fizikai adottságaink segítségével a legnehezebb szituációból is épp bőrrel kerülhetünk ki. Ha ezeket sikerül megfelelően mozgósítani, akkor az eredmény sem maradhat el.
Önfenntartás a természetben
Élelem és folyadék szerzés

Bárhova került is az ember, sokféle növényi és állati eredetű táplálék veszi körül. A túlélőnek tudnia kell, hogy hol találhatja meg, hogyan ismerheti föl, gyűjtheti össze vagy ejtheti csapdába a leendő táplálékát, s meg kell tudnia különböztetni a veszélyeset és mérgezőt a fogyaszthatótól.

Nem elhanyagolható dolog az sem, hogy milyen módon fogyasztjuk el a már fellelt, vagy elejtett táplálékot. Néhány tipp az élelem elkészítéséhez:
forralás,
pörkölés,
párolás.,
sütés.

Ezek közül mindegyik alkalmazható a természetben is!

Néhány tudnivaló a főzéshez:

A húst vágjuk apróra kockákra és főzzük meg. Meleg éghajlaton vigyázzunk a sertéssel, mert férgekkel fertőzött! A fertőzésekre a szarvasfélék is hajlamosak.

A hal - ha édesvízben fogtuk rendszerint mentes az élősködőktől. Legjobb, ha pároljuk, vagy levelekbe csavarva megsütjük.

Madarakat ha öregebb főzzük puhára, a fiatalabbakat nyárson is süthetjük.

A csúszómászókat a zsigerek eltávolítása után süssük parázsban a saját bőrükben. Miután a hús és a bőr szétvált főzzük meg vízben. A kígyó fejét főzés előtt vágjuk le, bizonyos fajtáknál a méregmirigy a fejben található. A békákat nyúzzuk meg (sokuk bőre mérgező) és nyárson készítsük el.

A teknőst főzzük vízben, míg a páncél le nem jön, vágjuk fel a húst, majd folytassuk a főzést, míg meg nem puhul.

A rákot, homárt, garnélarákot, folyami rákot vízben kell főzni. A tengeri eredetű táplálékok gyorsan romlanak, ezért használjuk fel minél hamarabb őket.A rovarokat, gilisztákat süthetjük forró kövön, de akár meg is főzhetjük őket. Porrá zúzott rovarokkal leveseket ízesíthetünk.

Növényi eredetű ételek:

Szerte a világon több ezer ehető növénnyel találkozunk, ezért a túlélőnek fontos is tudnia, hogy melyek azok a növények, melyek biztonsággal fogyaszthatók. A növényeknek általában a gumóit, szárát, leveleit, virágait, termését fogyaszthatjuk. Természetesen nem minden növény ehető!

Mire ügyeljünk?

Ha nem tudjuk jól megkülönböztetni a hagymaféléket, akkor inkább nem fogyasszuk.
Ne együnk fehér és sárga bogyókat, mert mérgezőek. A pirosaknak csak a fele ehető, viszont a fekete és kék színűeket általában biztonsággal fogyaszthatjuk.
A fürtökben növő bogyók és gyümölcsök ehetőek.
A száron található, egyedül termő gyümölcsöket általában ehetőnek tekinthetjük.
A tejhez hasonló nedv mérgező növényre utal.
óNe együk meg a bőrt irritáló növényeket!
A vízben vagy nedves , nyirkos talajon tenyésző növények gyakran nagyon ízletesek.

A növényeket ízpróbának is alávethetjük. Érdemes megpróbálni ezt az eljárást, főleg teljesen ismeretlen terepen, ismeretlen növények között. A próba gombafélékre nem alkalmazható!

Ezt az eljárást az USA hadseregében használják, oktatják.
Egyszerre csak a növény egy részét (szárát, levelét) vessük alá a próbának!
Bontsuk a növényt alkotóelemeire: levélre, szárra, gyökérre stb.!
Ellenőrizzük, nincs-e erős vagy savas szaga.
Az ízpróbát megelőző nyolc órában ne együnk!
Ez idő alatt tegyük a növény egy példányát a könyökünk vagy a csuklónk belső oldalára. 15 perc alatt kiderül kivált-e a növény valamilyen bőrreakciót.
Az ízpróba közben a növényen és vízen kívül semmi ne kerüljön a szánkba!
Az ízleléshez csak kis mennyiségű növényt használjunk!
Mielőtt bevennénk a szánkba helyezzük a növényt az ajkunkra, nem okoz-e égető vagy viszkető érzést!
Ha 3 percig nem történik semmi, tegyük a növényt a nyelvünkre, és hagyjuk rajta mintegy negyed órán keresztül.
Ha ekkor sincsen semmi reakció, rágjuk meg alaposan, és tartsuk a szánkban újabb 15 percig, DE NE NYELJÜK LE!
Ha ekkor sem lép fel semmiféle reakció, nyeljük le a falatot.
Várjunk 8 órát. Ha rosszullétre utaló tünetek jelentkeznek próbáljuk meg kihányni a növényt, és igyunk nagyon sok vizet.
Ha nem történik semmi, akkor fogyaszthatunk egy kisebb mennyiséget, mely után szintén 8 órát kell várni. Ha ekkor is minden rendben van, akkor a növény biztonsággal fogyasztható.
A víz
Túlélést meghatározó tényezők közül legfontosabb a víz. Víz nélkül nincs élet, ezért minden túlélőnek tudnia kell, hogy hol lelheti fel ezt a létfontosságú folyadékot.

Élelem nélkül az ember napokig, hetekig is eltud lenni, de a víz hiánya pár nap leforgása alatt végez vele.

Fontos tudnunk, hogy milyen jelek utalnak a víz jelenlétére, ezek ismerete az életünket mentheti meg:
rajzó rovarok (különösen a méhek, hangyavonulásokra figyeljünk),
madarak (gyakran gyülekeznek víz körül, bár ez néha megtévesztő lehet),
növényburjánzás (azt jelezheti, hogy a felszínhez közel víz található),
állatnyomok (gyakran vízhez vezetnek),
források és szivárgások (mészköves területen),
sziklarepedések, melyek mentén madárürülék található (minimális víznyerési lehetőség repedésekből),
teraszos völgy (a lejtős rész mentén ásva vízhez juthatunk).

Természetesen magunk is készíthetünk eszközöket, melyek segítségével vízhez juthatunk. Az így nyert víz mennyisége nem túl sok, de kitartó munkával a mennyiség növelhető:
lepárló,
vegetációs zsák,
párologtató zsák,
esővíz,
rézsútos fa.

A túlélőnek mivel gyufára és egyéb hagyományos tűzgyújtó eszközre nemigen hagyatkozhat azt is meg kell tanulnia, hogyan rakjon tüzet a környezetében található természetes anyagokból.

Az eredményes tűzgyújtáshoz három három lényeges dologra van szükség: levegőre, melegre, tüzelőanyagra. A tűz akkor lobban fel, he ezen kellékek nem hiányoznak.

Mi szükséges még a tűzgyújtáshoz?
gyújtós (minden anyag gyújtós, melynek alacsony a gyulladáspontja)
aprófa (az aprófa feladata, hogy a tűz hőmérsékletét olyan magasra emelje, hogy a nehezebben gyulladó anyagok is lángra kapjanak)
Tüzelőanyag (lehetőleg száraz, vastag fa)

A tűz meggyújtása szempontjából nagyon fontos a helykiválasztása a tűzrakáshoz
lehetőleg válasszunk védett helyet,
tűzrakás előtt tisztítsuk meg a területet mintegy 2 m átmérőjű körben, míg elő nem tűnik a föld.
ha a föld nedves vagy havas, a tüzet nedves fatuskókból kialakított talapzatra építsük, amelyre terítsünk egy réteg földet vagy követ.
erős szél esetén ássunk árkot, s ebben gyújtsunk tüzet.
szeles időben kerítsük körbe a tüzet sziklákkal.

A tűzgyújtáshoz természetesen szükségünk van eszközre, mellyel magát a tüzet hozzuk létre

Mik lehetnek ezek?
kova és tűzcsiholó acél,
akkumulátor,
nagyítólencse,
zseblámpa-fényvisszaverő része,
íj és fúró,
zseblámpa izzószál,
zsebtelep egy vékony dróttal.

Tűztípusokról néhány gondolat

Sokféle tűz létezik, melyeket más-más célokra használunk. A túlélőnek ismernie kell ezeket.
éjszakai biztonsági tűz (a tűz mellett nyugodtan alhatunk).
hosszú tű (ezt a tüzet árokba rakjuk).
T tűz (ez a tűz igen alkalmas főzésre).
tipitűz (alkalmas melegedésre, főzésre egyaránt).
csillagtűz (akkor alkalmazzuk, ha takarékoskodni akarunk a tüzelővel).
kulcslyuk tűz (hasonlóan alkalmazzuk, mint a hosszú tüzet).
piramistűz (sokáig ég, akár egész éjszaka).
hasábkunyhótűz (főzésre és jeladásra alkalmas).
Menedéképítés

Említettem, hogy a túlélés legfontosabb tényezői közé a tűz, víz (élelem), menedék sorolható.
Most a menedékekről néhány gondolatot.

Miért is van szükség menedékre?

Hogy a
hideg,
szél,
eső, hó,
rovarok,
nedvesség,
túl erős napsütés ellen kellő védelmet nyújtson.

Mint a tűzrakás helyének a megválasztása a menedék helyének a jó kiválasztása is nagyon fontos a túlélő szempontjából.

Hol ne építsünk menedéket!
-szélfútta hegycsúcsok (nagyon hidegek tudnak lenni)
-völgykatlanok, mély gödrök (könnyen átnedvesednek,éjszakai fagyoknak is kivannak téve)
-völgyteraszok, melyeken víz található (kivétel nélkül nyirkosak)
-vízhez vezető kiszögellések (gyakran állatok vonulnak keresztül)
-kiszáradt ágú fák közelében (könnyen letörhetnek az ágak, a fák belseje darazsakat rejthet).
 
Rejtőzködés


Ebben a témakörben a személyi álcázást és a menedék álcázását szeretném bemutatni. Remélhetőleg rövid időn belül sikerül a fényképeket elkészíteni és az igényeket kielégíthetem.
Elsősegélynyújtás

Azt gondolom, hogy az elsősegélynyújtás talán mindennél fontosabb dolog. A mindennapi életünkben tapasztalhatjuk, hogy mennyire kevesen értenek ezen témához, valamint úgy is megfogalmazhatnám, hogy milyen sokan vannak, akik egyáltalán nem tudnak semmit erről a témáról.


Akkor érezzük hiányát, amikor bajba kerülünk, pontosabban megsérülünk és már magunk képtelenek vagyunk ellátni sérülésünket. Ez azzal jár, hogy másra kell hagyatkoznunk, és az elég bosszantó, ha többen veszik körbe a sérültet, de senki nem tud segíteni.


A túlélőnek is tisztában kell lennie az alap elsősegélynyújtás fogásokkal. Kritikus pillanatokban gyakran a gyorsaság a legfontosabb!


Melyek azok a sérülések, amelyek leggyakrabban előfordulnak?
zúzódások,
ficamok,
csontrepedés,
csonttörés,
kiszáradás,
hőguta,
fagyás.

A felsoroltak a legáltalánosabb sérülések, de természetesen ezeken túl sok más egyéb is előfordulhat.

Minimum ezen sérülések ellátásához kellene valamilyen gyakorlattal, ismerettel rendelkeznie a túlélőnek.

Ha ezek birtokában van, akkor esetleg saját magán vagy társain is tud segíteni. 






Mi lehet a túlélő konyha kamrájában?



A túlélés a történelem során mindig is azon múlott, hogy a
tartalékok mikor fogytak el. Ma sincs máshogy! A válság
csak mostanság kezdi a magyarok millióit igazán sanyargatni.
Üres kamrával nehéz "túlélő konyhát" játszani, nagyon nehéz...
Mert ami nyáron fillérekbe kerül, esetleg még ingyen is
összeszedhető, az már télen a túlélés záloga lehet, de
mindenesetre megvenni igen drága.



Minden jel arra mutat, hogy az eltevés, konzerválás története az emberi
civilizációval egyidős. Bár a magyar nép, mint nagyállattartó kultúra,
vagyonát mindig is húsban mérte, attól még igen kifinomult örökségünk a
kerti kultúrákra alapuló zöldség-gyümölcs eltevés. Mára újból
felértékelődik ez a tudás. Kényszerű okokból, mint tudjuk...
Ha azt mondom, hogy 200 évvel ezelőtt nem volt hűtőszekrény és nem
volt tartósítószer, akkor még a gyerek is megmosolyog. De ha azt kérdem,
na és akkor mit ettek télen, hogyan állt el az étel nyáron, akkor már a művelt
olvasó is vakarja a fejét.
Pedig így volt és ettől senki nem jött zavarba, se szegény, se gazdag.
A titok az ősi (ösztönös) tudásban van, mely anyáról leányra szállt. 
Akkoriban nem az instant porleves járta és nem is állt meg a konyhai
tudomány az egyszerű rántottánál. A lányok a tudás teljes fegyverzetével
házasodtak, sokuk már gyerek fejjel önállóan vezetett nagycsaládos háztartást.
* * *
Nagyapám - Isten nyugosztalja - nagy "eltevős" ember
volt, a szegénység nevelte rá. A szegínség, ahogy a
Hortobágy környékén mondják...
Hova mígysz mán megin? - kérdezte a Nagymama mérgesen, ahogy látta az
öreget nagy gondossággal felszerelkőzve, a jobb időket megélt biciklit tolva
a kapu felé baktatni.
Dógom van..., - hangzott a kurta válasz és a nagymama lemondóan fordult
vissza a házi munkához.
Ám üres kézzel sose jött haza. Általában csak a kiskacsáknak, malackáknak
hozott egy zsák "ződet": friss csalánt, répalevelet, vadsóskát, vagy friss
tejes kukoricát megfőzni a halaknak a horgászathoz, de a zsebe soha nem volt
üres.
Jártában minden ehetőt összeszedett, gyümölcsöt, zöldséget, diót, amit éppen
talált. A vérében volt a túlélés, hiszen két világháború tanította az ehető
javak becsületére. (Arról majd valahol máshol írok, hogy az öreg még
az éves dohányszükségletéről is maga gondoskodott - nem túl
törvénytisztelő találékonysággal.)
Ebből ugyan télire csak szép emlékek maradhattak volna, - amivel jóllakni nem
lehet, - de hát nem is ennyiből állt a kamrai gondoskodás...
A liszt, zsír, hagyma, krumpli fontosságáról most nem írok, mert megtettem a
A magyar nép nagy egészségmegőrző konzerválási módszere, a téli eltevések
egyik fő erőssége a házi savanyításvolt.
Olyan szegény ember nem volt, aki legalább egy cserépszilkényi jó
kovászos zöldséget: káposztát, szőlő gyenge leveleit, el ne tudott volna
tenni savanyítva. Mégpedig télire, mert eláll az, ha szépen törődnek a
további sorsával.
A tejsavas erjesztésre alapuló konzerválás - kovászolás - az alkoholos
erjesztésű eltevésekkel egyidős. - hiszik, vagy sem, ahogy a hőkezelés és
tartósítószer nélküli befőzés egy enyhe alkoholos áterjesztéssel működik
igazán szörpök és gyümölcsök esetén, úgy minden - de tényleg minden! -
cukor tartalmú zöldség savanyítható éppen úgy, mint a friss édes káposzta.
Csak egyszerre a kettőt ne akarjuk, mert abból csak hasmenéses rosszullét
lesz a végterméket illetően.
Cukor tartalmú zöldség... Mert hogy a tejsavas erjedés is energiát kíván,
és ezt bizony a káposzta szép fehér levélereiben és csípősen édes
torzsájában felhalmozódott szénhidrát szolgáltatja.  Megsúgom, hogy a
kovászos uborkába jómagam mindig teszek egy csapott evőkanálnyi cukrot 5
liternyi anyaghoz, mert az - a pirított kenyérrel a tetején - hibátlanul
összedolgozik, és már 6-8 órán belül látható gyöngyözéssel forrásnak indul.
Írjam már a recepteket, igaz?
Jó. De ki kell ábrándítanom a túlélő ínyenceket, mert a recept egy tőmondatban
elfér! 
Éspedig:
1 kg savanyítandó anyaghoz 3 dekagramm só.
Ennyi. Ugye milyen egyszerű? Hát azért mégsem...
Mint az igazi népi túlélő konzerválási technikák túlnyomó többségénél, itt is a
gondos munkán múlik minden. a fűszerekkel, bár nyilván csodákat lehet
tenni, azonban egy megbüdösödött savanyú káposztát rendbe hozni
képtelenség. Az alapanyag mindenek előtt! Rossz, kényszerérett
zöldségből képtelenség jóízű savanyúságokat készíteni.
0. Axióma a TISZTASÁG, ezért ki se fejtem, hogy "mossuk
tisztára, öblítsük le," stb...
1. A következő a légmentes gyümüszkélés. Mivel a
savanyításhoz egyáltalán nem kötelezől szlovák savanyító
cserépedényt sok ezerért beszerezni, elég ahhoz akár egy
saválló műanyag dézsa, vagy 5-10 literes befőttes üveg, azonban
a légmentes rétegzés rendkívül fontos a káposztánál, de másnál is.
2. Káposztánál mindenképpen vágjuk bele vékony metéltekben
a torzsát is! Ez adja meg a szükséges cukorfokot az
erjedéshez. Valamint: minél fehérebbre és zártabbra érett be a
káposzta, annál nagyobb a cukortartalma, annál jobb lesz az erjedés!
3. A fűszerek: az igazi vecsési káposztát a tökéletes alapanyag
teszi fenségessé, nem a rafinált fűszerezés. De ha mégis telik rá,
akkor a hegyes erős pirospaprika csíkok, a babérlevél, a torma, a
jó szemes bors, birsalma szeletkék, - ki ne maradjanak, ha
lehet. Köménymaggal már kicsit németessé válik a recept, a
sváboknál a kömény és a koriander kötelező, a magyar utólag, a
töltött káposztába, toros káposztába szórja - de csak a köményt.

A Kapor
Hol marad a kapor? Hát a savanyú káposztának
nem kötelező fűszere? Mint írtam: a són kívül
egyik sem kötelező, ámbár jót tesz neki.
Azonban az összes többi kovászos csemegének a kapor, a torma, a
mustármag, a fokhagyma, esetenként koriander a lelke!
A jó kovászos uborka, melynek alapanyagát azért nem árulják a boltokban,
mert nincs ára, szinte minden évben a földek végében rohad meg, -
szóval a jó kovászos uborka kapor nélkül nem teljesíti küldetését.
Hogyan tartsuk el a kovászos savanyúságot?
A tapasztalatom az, hogy a kellően édes-savanyúra fogalmazott "csemege"
uborka gyakran kiforr, ha nincs benne tartósítószer, vagy ha kissé érett
uborkával próbálkoztunk a méregdrága mini uborkák helyett. Vagy: ha
nem szórakoztunk aprólékosan a kimelegítéssel, dunsztolással, szárazgőzzel,
és más igen bonyolult eljárásokkal.
Semmi baj! Ha mindez hűvös helyen és lassan megy végbe,
akkor a végeredmény nagyon is finom! Ebből kiindulva,
kipróbálva és megfordítva: bizony a kovászos uborka is eltehető
télire némi tartósítószer, esetleg plusz ecet és cukor hozzáadásával. Hibátlan
élmény lesz akár még Karácsonykor is. De 0 fok körüli hőmérsékleten
minden okosság nélkül is eltartható fél évig.
Mit lehet még savanyítani?
Mint írtam: minden cukor tartalmú zöldségfélét. Sárgarépát, céklát,
kerékrépát. Az uborkától a gyönge sütőtökig, dinnyéig, - mindent. Patiszont,
cukkinit, - ámbár ezeknek csak a savanyítás ad ízt, mivel eleve unalmasan
semleges a zamatuk. Lehet őket vegyesen is. De lehet, sőt
érdemes gyenge szőlőleveleket, karfiol leveleket is savanyítani a "tőtikéhez",
már aki ismeri ezt a finomságot...
Hanem: igen finomak a paprikafélék és a zöld paradicsom kovászolt
változatai. a paprikával érdemes önállóan is próbálkozni. Milyennel? Én
nagyon szeretem az összeset, ami csíp: almapaprikát, cseresznyepaprikát,
hegyes erőspaprikát, ezeket vegyesen, ezeket gyöngyhagymával, (a szép
kicsi vöröshagymák is épp oly jók). A paprikákat mindig szurkáljuk meg,
vagy vágjuk félbe, mert a sós lé nem éri el a belsejét.
Igen finom a gyöngyhagyma fenséges társa a kovászolt fokhagyma, sőt:
maga az élet, hiszen egy biotikus egészségmegőrző bomba téli megfázásokra.
Tapasztalatokat pedig nyaranta érdemes gyűjteni, mert akkor nem kerül
sokba. Ha kovászos uborkát készítünk, akkor ne feledjük, hogy csak
kovásszal készült jó kenyér mehet enyhén pirítva a tetejére. Magam fiatal
szőlő és meggyfa levelekkel szoktam lezárni a levegőtől, így az erjedés és a
zamat tökéletesen garantált. A kenyeret azért pirítom, hogy a keményítőből a
cukrok felszabadulhassanak, no és akkor kevesebb ázott morzsa rontja a
látványt is, amikor idő előtt rájár valaki. Nem teszem tűző napra, mert nem
szeretem a 40 fok fölé hevül. Jó neki a nyári tornác szőlőlomboktól enyhített
árnyéka is. A tetejére lefordított tányér kerüljön.
* * * 
De nehogy a "receptezés" vádja érjen, ezért a legegyszerűbb módszerek
 rövid ismertetésével folytatom.
Az alapelv világos: vagy életben tartjuk az eltenni szánt növényt, vagy pedig kivonjuk belőle az életet adó, de egyben a romlást is elősegítő vizet.
Ezért aztán a legősibb konzerválásról a szárításról néhány szót:
Mindent meg lehet szárítani ami ehető, csak tudni kell a módszerét.
Íme két véglet: a tengerparti népek sós levegőn, a tűző napon történő hal
szárítása, magam is láttam, sőt szagoltam ilyet Bulgáriában.
Vagy, ami mégiscsak a mienk: a hortobágyi pásztorok "húskonzervje", a
szárított birka pörkölt.
Ez utóbbi megéri a bővebb ismertetőt...
Már a képnek is történelme van,
nem hogy az igazi pásztor hagyományoknak.
"...A hússzárítás technológiája legtovább a Hortobágyon maradt fent, és
teljesen megegyezik az ázsiai lovas kultúrájú pásztornépekével. A lényeg,
hogy nem nyers a kiinduló anyag, hanem sózva, fűszerezve, a lehető
legrövidebb lére, zsírjára pörkölik - de nem égetik meg. Ha nem fűszerezték,
csak sózva pörkölték, akkor vaszókának hívták. A nyers eljárás balkáni
eredetű, és teljesen más ízt ad, hiszen a nyers hús víztartalmát szinte
kisózzák a húsból, utána szárítják napon...."
"...A hús szárítására felügyelni a talyigás
dolga. /A pásztori rangsor legvégén álló
8-10 éves "tanyás gyerek"/ 'Amikor a
pörköléssel elkészült, letölti a hús zsírját,
s a megmaradt húst bundájára, vagy
gyékényre kiteríti a kunyhó árnyékában, rendesen korán reggel,
vagy naphanyatláskor; melléje ül, s a tehén bojtos farkából készült legyezővel
óvja a férgektől. Ha kissé felszáradt, egy tiszta iszákot keres, és abba szedi fel;
leteszi a kunyhóba. Másnap, s harmadnap újra kiteríti, s ha vigyáz rá, jól
megszárad, pár hétig is eláll.' (Ecsedi)
A szárított hús karrierje tehát Belső Ázsiából indul, és a magyarokkal
érkezik a Kárpát-medencébe, ahol a XIV. századi Matteo Villani krónikás
szerint a magyar katonaság élelmezésének legfontosabb alkotó eleme, de
ugyanakkor Itáliában ismeretlen. A sors fintora, hogy korunk instant leves
porai, húsleves kockái nyugatról kerültek vissza hozzánk, amikor ott
felfedezték az ipari gyártás technikáját. 
A hortobágyi hústartósítás másik ismert változata a szintén a sztyeppei
országútra vezető ösztörű. A nevét talán nem kell etimologizálnunk, aki először
hallja, az is rögtön megérzi ős-török hangzását. Csak abban különbözik az
előzőtől, hogy a birka húsát saját faggyújában sózva párolják zsírjára, víz
soha nem érheti, még nyúzáskor sem. A kunyhóban egy nagy lapos
gyékénykosárban szikkasztják egy jó hétig is. Szerencsére a legyek
elkerülik az intenzív faggyúszag miatt. Az ételt dúsították vele, egy-két
marokkal beletéve.
A szárított húst a pásztoraink a XX. század elején is ugyanúgy fogyasztották,
mint 1200 évvel azelőtt őseik: vizet forraltak, beledobtak egy marékkal a
fűszeres anyagból, megvárták, amíg felpuhul, és kész volt az eredeti
húsleves. Pár marékkal a szűr újjába is került, ahonnan bármikor lehetett
eszegetni belőle...." (dr Papp József: Hortobágy c. könyvéből vett részlet.)
Igen, a húsporokat, leves porokat nem a Maggi találta ki... 
Ha pedig a pörköltöt meg lehet szárítani, akkor hogy ne lehetne a
gyümölcsöket, gombát, a vékony csíkokra vágott zöldséget. Most a
technikai részleteket nem írom le, sok honlap foglalkozik ezzel, és akár
egyszerű sütőben is megvalósítható, ha okosan csináljuk.
A vízelvonás másik ismert módszere a sózás. Kb.: 10% sótartalom mellett
nincs az a nyersen eltett növény, ami meg tudna romolni. Az édesszájúaknak
örömhír, hogy a cukor is nagy vízkivonó, és ezért nem is lekvár az, amelyik
nem tartalmaz legalább 40% cukrot (de helyette tartósítószert rogyásig).
Kivételt csak az egész napos főzéssel nyerhető szilvalekvár képez, illetve
az se, hiszen a végcél itt is a gyümölcscukrok betöményítése. Még 100 évvel
ezelőtt is a Szatmárban cukor helyettesítő fontossága volt a szilvalekvár
főzésnek. Legyünk őszinték: ez a "hungarikum" pontosan a szegénységet
túlélni akaró nép találékonyságának köszönheti nagy hírét.  
"Kanecetes", aztán majd a házi ecetkészítésről is, de elébb erről a pajzán
nevű hortobágyi étekről:
E fura névvel illetett étel egy ártatlan aludttejes, tejfeles ecetes lében eltett főtt
füstölt húsos leves. Az asszonyok, amikor kb 2 hetente meglátogatták a
pusztában pásztorkodó férjüket, akkor csak ezt vihették magukkal, mert a
nagy melegben nem romlott meg. Szerintem ebből már kitalálható a
névadás háttere...
A házi ecet
Nincs még egy ilyen csodaszer, ami ennyire ingyen volna. Éretlen gyümölcsön
kívül csak némi gyakorlat kell hozzá, és türelem.
Igen finom és gyógyhatású az alma ecet, a málna ecet pedig egyenesen
ínyenc gyümölcs ecet. A borecetet elkészíteni talán a legegyszerűbb, hiszen a
gyenge borok maguktól is megecetesednek. Az ecetet a többi erjesztési
eljárással ellentétben csaknem nyitott befőttes üvegben készítjük. A
tetejére szúnyogháló darabkát, vagy szitát tegyünk, ha nem akarunk muslica
ecetet.
Bevallom: nekem még minden almaecet próbálkozásom borhoz vezetett, de
ígérem, a kora-nyáron újból megpróbálom. A titok az "ecetágy"-ban van, az
edény alján. Ezt megalapozni szőlőlevéllel, meggyfa levéllel lehet, de
leginkább élő biológiai erjesztésű ecettel. Csak egyszer kell sikerülnie és
évekig kitart. A folyadék felszínén képződő virágos lepedék természetes
jelenség. A kész ecet aljára idővel leül. Az ecetágyat - ha végre sikerült
élővé tennünk, soha ne dobjuk ki, mindig öntsünk rá újabb gyümölcslét,
vagy bort, mert akkor folyamatosan termeli a finom gyümölcsecetet. A
letisztult kész ecetet öntsük le az üvegben megszaporodott ecetágyról, de
csak kb. a felét.


Egy igen részletes útmutató házipatika összeállításához:







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése