2017. május 7., vasárnap

A Fidesz-kormány 29 pontos programjának elemzése



A Fidesz-kormány 29 pontos programjának elemzése



Bevezető

Egy kormány politikai programhirdetését mindig nagy figyelem övezi a társadalom, illetve a külső szemlélők részéről. Néhány éve a túlbuzgó Gyurcsány Ferenc meglehetősen rövid időközönként adott programot, ezért leértékelődött ennek az aktusnak a fontossága. Az elhúzódó szociálliberális korszak azonban kitermelte azt a meglehetősen naiv, optimista szavazóbázist, amely a Fideszre való voksolástól várták és várják az ország felemelkedését. Így hát nagy várakozás kísérte a csodavárók és a külföld részéről Orbán Viktor miniszterelnök hétfői bejelentéseit.
A Bankszövetség elnöke máris kifogásolta az általa képviselt szférát érintő terhek bevezetését. Szerinte a bankszektor nem kapott állami forrásokat, így nehezen indokolható a banki különadó bevezetése. Jogi gengszterizmusról van itt újra szó, hiszen a bankok szép summát kaptak az IMF egyébként nem létező pénzéből. Ezeket mind a magyar dolgozóval tervezik kifizettetni.
Elhangzott hétfőn, hogy a spekulációból át kell menni a termelésbe. Itt a kapitalizmus II. világháború utáni két fajtájának megkülönböztetéséről van szó. A termelő kapitalizmus, vagy rajnai kapitalizmus az úgynevezett jóléti állam kapitalizmusának modelljét jelentette. Nagy vonalakban erről a rendszerről azt lehet elmondani, hogy a kormányzat erőteljesen figyelembe vette a szakszervezetek véleményét döntéshozatalkor, a piaci szabályozás határozottabb volt; a rajnai modellnek mellesleg nagy szerepet szántak az új Németország megszilárdításában. A Milton Friedman neve által fémjelzett angolszász vagy versengő kapitalizmus a munkavállalói érdekeket háttérbe szorította, a piacnak nagy terepet adott, lebontotta az államot.
Magyarországon a jóléti modell bukása után történt a politikai átmenet (átmentés). A washingtoni konszenzus néven elhíresült avagy hírhedté vált hármasnak kellett itthon érvényesülni: dereguláció (piaci folyamatokba való állami beavatkozás korlátozása), privatizáció és liberalizáció. Orbán már tavaly év elején megemlítette a változtatási szándékát a termelés irányában. Nem lesz itt semmilyen termelés! Nem lennénk hungaristák, ha nem néznénk és nem láttatnánk a politikai színfalak mögé, így ki kell mondanunk, hogy a kormány a gazdái megbízását fogja csak teljesíteni. A népnyúzás folytatása, valamint a nyomorba döntés a feladatuk. Áttanulmányozván a 29 pontjukat, szemügyre vételezvén a programban lévő összefüggéstelenséget, elmondható, hogy megvalósíthatatlan. Nem mintha bármit is meg akarnának valósítani saját akaratukból. Nincs saját akaratuk. Ők csupán a szavazófülkék forradalmának győztesei...
Ez az úgynevezett akcióterv arra kiválóan alkalmas, hogy egy időre lekösse a jobbra vágyó társadalom figyelmét, illetve lecsillapítsa az országot úgymond finanszírozó befektetők, helyesebben fogalmazva, a hazánkat eladósító spekulánsok "ölési kedvét". Mindenféleképpen rosszul jár a magyar ember.
A Fidesz szellemi holdudvarának számító Századvég Alapítvány az utóbbi években sokat foglalkozott a "jó kormányzás" elméletének kidolgozásával, vélhetően a definíció gyakorlati alkalmazásának lehetőségeivel is. A "jó kormányzás" alatt ők az átfogó kormányzati koncepciót, meghatározott stratégiát és a kabinet elképzeléseit szakpolitikai szintekre megfelelően lebontó működést értették. Hangsúlyozták a részcselekvések közti összefüggő logika megteremtésének fontosságát. Nos, a most meghirdetett akciótervből hiányoznak a "jó kormányzás" érvényességi kellékei. Sokkal inkább a "jó átverés", illetve a "jó magyarirtás" fogalmak írják le a program tartalmát.
A program-pontokról
Figyeljük meg, hogy minden intézkedés lehetővé teszi a Fideszes hurráoptimista sikerkampánynak, hogy pozitív színben tüntesse fel az intézkedéseket, de mindegyik vagy egy lózung, vagy az árnyoldala nem elhanyagolható, vagyis egyik sem tekinthető tisztán pozitív intézkedésnek. Az az érzésünk is támadhat, hogy a kormány ugyan néha egyet lép előre (amit mindenütt ováció fogad), majd azonnal kettőt hátra (amit vagy elhallgatnak, vagy a liberális közgazdászok sikerként és pozitívumként könyvelnek el, miközben nyilvánvalóan csak a cionista és cionbarát elit érdekeit szolgálja).
1. 500 milliós éves árbevétel alatt a cégek társasági adóját 19%-ról 10%-ra csökkentik.
Nem egyértelmű, hogy akkor ez mely cégekre vonatkozik? A külföldiekre is vagy sem? A kis cégekre és a nagy cégekre is egyaránt? A nagy cégek, amelyeknek természetszerűen többet kell fizetniük, miért fizetnek majd kevesebbet? Ki fogja a kieső bevételeket állni, ha a versenyszféra nem? Vajon a veszteséges állami vállalatok, vagy a lakosság?
A cégek nyereségadójának csökkentése szintén egy maszlag csupán, a javaslat lényege nem ebben áll, hanem abban, hogy a kedvezményes haszon mértékét 50-ről 500 millióra növelték. Miről szól ez? Arról, hogy a kedvezményes társasági nyereség adó a nagy és gazdag cégekre fog vonatkozni. Ezzel azonban milliárdok esnek ki az adózásból, amit a minimálbér megadóztatásával kívánnak pótolni. A kis cégekre, magánvállalkozásokra ez amúgy sem vonatkozik, mert minden kisvállalat a nyeresége minimalizálására törekszik könyvelésében. Vagyis ebből csak a nagy cégek profitálnak, az államháztartás kárára.
2. Két év alatt bevezetik az egykulcsos családi adót, cserébe kivezetik a rendszerből az adójóváírás intézményét. Az egykulcsos személyi jövedelemadó 16% lesz.
Itt azt lenne jó tudni, hogy vajon az eltörlendő kedvezmény nagyobb-e mint a jövőbeni. Mert ha nagyobb vagy egyenlő, akkor a legjobb esetben is csak egyhelyben toporgás van, és ez az intézkedés is látszatintézkedés, mint a többi. Mindenesetre az, hogy a családosoknak jobb lesz, azonnal a kisebbségek nagycsaládjait juttatja az eszünkbe. Akiknek pedig nincs még családjuk (az eddig is sanyargatott magyarság tagjainak), valószínűleg nem is lesz, mert a megélhetésük még inkább veszélybe kerül, nem tudnak tartalékot képezni, az eddigi szinten sem egy elviselhető életszínvonalat fenntartani. Az egykulcsos adórendszer minden elemző szerint a vagyonosabbaknak jelent könnyítést.
3. A kis- és középvállalkozások 10 kisadóját eltörlik.
Tíz kis adó eltörlése okos dolog, csak elfelejtették megnevezni, melyek is lennének ezek. Ha a mondvacsinált, érvényesíthetetlen adófajtákat törlik el, akkor ez is egy nagy semmi. 
Nagyjából az egyes ponthoz hasonlítható intézkedés. Ugyanazok a kérdések merülnek fel. Ne feledjük, hogy ennyi "előny" még nagyon kevés a multinacionális cégek gazdasági erőfölényének leküzdéséhez. Ellenben kialakulhat egy olyan vállalati réteg, amely kiválóan kiszolgálhatja ezeket a cégeket, és akkor megint nem versenytársaik, hanem szolgáik lesznek, ami a tőlünk kisajtolt és a külföldre irányuló tőkekivitelt hatékonyabbá teheti.
4. A minimálbér adóköteles lesz.
Ez az egykulcsos adórendszerrel együtt sok jót nem ígér. Nem beszélve a minimálbéres kisvállalkozások sorsáról. Ez legalább egyértelmű. Még több adó, azoktól, akik már így is napi megélhetési problémákkal küzdenek. Így gyorsan meg is válaszoltuk a feltett kérdésünket az első pontban, hogy honnan pótolják majd ki a kieső bevételeket, amelyeket a cégek nem fizetnek be.
Aki ilyen intézkedést hoz, az tisztában van a következővel. Az állami szférán kívül hogy is működik a fizetési rendszer ma? Az alkalmazottak nagy része úgy dolgozik, hogy minimálbérre van bejelentve, vagy kevéssel fölé, minimális összeggel. Vagyis ebből nem fizetett adót. Az e felett keletkezett összeget a munkáltató úgymond zsebbe fizeti. Ezt a megoldást Magyarországon sok százezren követik - megkockáztatjuk, hogy a vállalkozók és alkalmazottak felénél így működik -, ami jelentős szám.
Miért törvényszerű ez? Mert tudni kell azt, hogy mekkora összegre van szüksége egy családnak ahhoz, hogy egyáltalán létezzen, persze a XXI. század - mondjuk - normális keretei között. Nem dorbézolóan, csak úgy alapfokon, de normálisan. Egy négytagú család esetében ez kb. 200 000 forint havonta. Ez az összeg általában úgy jön össze, hogy ha mindkét nevelő dolgozik - akkor a fent leírt módon nagyjából kigazdálkodható. Általában a férj százezer felett keres, az asszony valamivel százezer alatt. A minimálbér kettőjüknél 140 000 forint, míg a többi a zsebbe fizetett összeg. Ha ez nincs meg, a család elindul lefelé a lejtőn, és valószínű, hogy hitelproblémái lesznek, mivel ma Magyarországon szinte nincs is hitel nélküli család. Mit hoz a minimálbér adója? A fizető munkáltató azt fogja mondani, így is, úgy is adózni kell belőle, ezért bejelenti teljes összegre az alkalmazottakat. A család azonnal kevesebbet kap a 200 000 forint 16 %-ával, vagyis havi 30 000 forint ugrott, ami nagyjából mondjuk 700 000 ilyen alkalmazott esetén 10 milliárd 500 millió forint havi szinten. Viszont az ezeknél a családoknál kieső 30 000 forint - ami éves szinten 360 000 forint kiesés-, azt jelenti, hogy a létezés legalsó fokára csúsznak le. Sem felső iskola, sem egyetem, vagy hasonló szóba sem jöhet. Az összes, 1 300 000 minimálbéres esetében 20 milliárd feletti összeg. A vásárlás országosan 16 %-al csökkenni fog, tehát a húzó ágazat, a kereskedés is hatalmas hátrányt fog szenvedni - ami még valamennyire szinten tartotta a pénzügyi mozgást.
Abban az egy esetben el lehetne fogadni hasonló mértékű népnyúzást, ha a kormány kijelentette volna, hogy ezt a havi 20 milliárd forintot bele kívánja helyezni a krízishelyzetbe került egészségügybe, és a lezüllesztett oktatásba, az iskolákba. De sem iskolákról, de legfőképp ami jellemző, a kórházakról egyetlen szó sem esik az akciótervben. Mire kell akkor ez a jelentős összeg? Természetesen hiteltörlesztésre!
5. A vér szerinti egyenes ági vagyonmozgás (foglalkoztatás, öröklés, gyermekekről való gondoskodás) az állam hatókörén kívül kerül.
A vérségi vagyonátruházás illeték és adó mentessége az egyik legirritálóbb javaslat. Ugyanis ennek lenne alapja, de elfelejtették szándékosan meghúzni az összeghatárokat, és azt, hogy ez milyen rendszerességgel történhet. Vagyis: ha egy család kisebb összegű házát ráíratja gyerekeire, az legyen illeték és adómentes. De mekkora összegig? Ezt fontos lett volna meghatározni. De nehogy a milliárdos vagyonok tulajdonváltása részletekben átjátszásra kerülhessen, ezért annak mértékét, és gyakoriságát is ellenőrizni kellett volna. Vagyis mivel az előző kormány az MDF javaslatára bevezette az örökség összeghez kötött illetékmentességét, ennek a módosításnak semmi értelme, hacsak nem az, hogy szintén a milliárdos vagyonok után ne kelljen fizetni semmit, vagyis újra a gazdagok járnak jól.
6. A beruházások során kevesebb engedélyt kell majd kérni.
Ez akár jó is lehetne, ha a magyarok lennének a beruházó felek. Viszont már láthattuk, hogy nekünk főleg a multikat kiszolgáló szerepkör van szánva. Vagyis: megkönnyítették a betelepülők befektetéseit, beruházásait. Mellékesen: eddig a gyakorlatban bármilyen engedély megszerzését, szabványnak a bevezetését, munkaügyi előírásokat a szabályok megszegését könnyedén meg lehetett valósítani. Kapcsolatok és pénz kérdése volt, és gyaníthatóan az is marad.
7. Egyszerűbb lesz az egyszerűsített foglalkoztatás.
Ez most komoly? Intézkedésként kommunikálják, hogy valami valóban hasonlítani fog arra, amire a neve utal?
Kalákatörvény részleges módosítása. Előzőleg bevezették, hogy senki se dolgozhasson „ingyen” rokonánál, ismerősénél. Ideje lett volna ezt a vérlázító és antiszociális törvényt teljesen eltörölni. Ez a részleges feloldás csak kibúvó a törvény teljes eltörlése alól. Viszont Orbán megfogalmazása erről a 29 pont kihirdetésében ködös, értelmezhetetlen, konkrétumok nélküli.
8. Ingatlan bérbeadása esetén a bérbeadónak ne kelljen vállalkozóvá válnia.
Ez talán pozitív, ha albérletek kiadását akarják megkönnyíteni, de gondoljunk bele, mi van, ha valaki egy irodaházat vagy gyárépületet ad bérbe külföldieknek.
Az ingatlan bérbeadása egy csapda. Itt is meg kellett volna jelölni, ki mit ad bérbe. Mert ha valaki a kis nyaralóját a Balaton partjánál bérbe adja pár hétre, vagy esetleg egy hónapra, akkor az segíti fenntartani, karbantartani az adott ingatlant. De ha valaki 5 üzlethelyiséget, vagy egy komplett gyárat ad ki, az igenis vállalkozzon, és fizessen adót. Főleg a jelenlegi irodák, és üzlethelyiségek bérleti díjainak ismeretében. Ez a törvény újra csak a gazdagoknak jó. Kevesebb nyom marad arról, hogy mi történik valójában az ingatlanokkal, a fentiekkel együtt összevetve fennáll a veszélye, hogy hatalmas pénzek mozdulnak meg, ingatlanvagyonok kerülnek ki a még talán magyarnak nevezhető gazdaság rendszeréből. Tehát nem felvásárolják Magyarországot, egyszerűen csak kibérlik.
9. Szabad gyümölcspárlat-készítési (pálinkafőzési) jog.
A szakszerűtlen pálinkafőzés esetén fokozott a veszélye a metil-alkohol és egyéb egészségkárosító anyagok megmaradásának a végtermékben. Eddig is az főzött pálinkát aki akart, külföldön elég olcsón lehetett eddig is jó pálinkafőzőt kapni egy egyszerű vegyesboltban, de házilag is bármikor össze lehetett eszkábálni egyet. A pálinkafőzés javaslata egyenesen botrány. Egy döglődő ország 29 pontos vészcsomagjában mi a fenét keres egy ekkora ezredrangú ökörség? – Hacsak nem direkt tették bele, hogy leköpjék vele az országot. "Nesze igyál te hülye, úgyis csak ez maradt neked!" Ahelyett, hogy azonnal bevezettek volna egy nyaralási programot, mivel az árvíz, és a gazdasági helyzet miatt rengeteg gyerek nyaralása és család pihenése ellehetetlenült. Ahhoz azonban a javaslatok között végre valamit adni is kellett volna. Mert a pálinkafőzés nem adott semmit, megengedi, hogy jól berúgjatok.
10. Újra áfamentes lesz az adományozás.
Újabb pénzmozgások válnak ellenőrizhetetlenné. A közhasznú és fokozottan közhasznú alapítványok jelentős része eddig is pénzmosodaként működött, most még inkább ez lesz tapasztalható. Az egyházak áfamentes adományozásának akkor lenne értelme, ha a jelenlegi egyházaknak is lenne értelme. Az összes történelmi egyház, hiteltelen hivatalnoki bandává züllött, semmi gyakorlati haszna nincs. Így ezek támogatása is túlragozott huszadrangú kérdés. Majd ha nem zsidókkal lesznek tele az egyházak, és újra lesz némi hasznuk, akkor vissza lehet térni erre a kérdésre.
11. Könnyíteni kell a kistermelők feldolgozási és élelmiszerforgalmazási lehetőségeit.
Kik lesznek ezek a kistermelők? Netalán a piacra most belépőket akarják majd a régiekkel szemben előnyhöz juttatni? Hiába könnyítik a feldolgozási, forgalmazási lehetőségeket, ha hiányzik a magyar áruk védelme! A kistermelők jelentős könnyítései nehéz kérdés lesz. Szintén nincs kifejtve semmi, ötletelés szintű az egész. Az látszik, hogy az ötlethez pénz kell, amit EU pénzekből akarnak finanszírozni. Erre semmi esély nem lesz, tehát ez csak ötlet fog maradni.
12. Kibővítik a Széchenyi-kártya programját.
Pontosan mivel bővítik ki? A Széchenyi-kártya amúgy is csak a jó mérleggel rendelkező cégeknek járt, a nehéz helyzetű vállalkozókon semmit nem segít. Újra a gazdag cégek járnak jó.
13. Átrendezik az uniós források felhasználást a kis- és középvállalkozások javára.
Több vesztegetési pénz (lobbipénz) fog befolyni a pályázatot elbíráló személyekhez, vagy egyszerűen a Fideszes vállalkozóknak könnyebb lesz előnyt szereznie másokkal szemben, kapcsolataik miatt. Eddig az MSZP lakatta jól a saját embereit, most a Fidesz teszi.
Személyes tapasztalatunk, hogy ezeket a pénzeket a mezőgazdaság még csak-csak megkapja, azon kívül senki. Mire meg kellene kapni, addigra elfogy... Másrészről minden ilyen pénz utófinanszírozású. Vagyis, előre ki kell fizetnem a befektetést, és utólag kapom meg a pénzt. Miből fektessek be? Hitelből? Később pedig kijelentik, sajnos elfogyott a pénz, nekem pedig nyakamon marad a hitel. Mivel hitellel nem lehet tőkealapot képezni, az új vállalkozás azonnal halálra is van ítélve.

Emellett a kormány további intézkedéseket kíván tenni a kölcsönös felelősségvállalás jegyében:
14. Költségstop a közszférában.
Ez elvileg két éve érvényben van – elvileg. Ennek a kijelentésnek a magyar politikai rendszer korruptságát ismerve egyszerűen nem lehet hitelt adni. Amúgy is lett volna költségstop, mert fogyóban az elkótyavetyélhető állami tulajdon. Ez egy reklámfogás, a 29 pontban van néhány.
15. A bérek felülvizsgálata a közszférában.
Elősegíti a nem-fideszes alkalmazottak elleni intézkedéseket.
16. A költségvetési kiadások felülvizsgálata az alapoknál és a tárcáknál.
Mint a 14. pontnál. A tolvaj esküdözik hogy nem fog lopni, és kitúrja a többi tolvajt, hogy a teljes zsákmány az övé legyen.
17. Külső megbízások és feladat kiszervezések teljes körű felülvizsgálata.
Mint a 13. pontnál.
18. A hatvan napon túli végkielégítések és egyéb juttatások megadóztatása a közszférában 98%-kal.
Ez a teljes megvonással egyenlő. A végkielégítések megvonása nincs összeghez kötve, egyszerűen megvonták. Ez, és az utána jövő bértömeg pontok a leépítések egyértelmű jele. Az viszont nem mindegy honnan építenek le. Az az állami hivatalokban megjelölt pár száz ember semmit nem jelent. Viszont kérdés, hogy a hivatalokban feleslegesen tébláboló emberek tízezreit, vagy mondjuk a tanárokat, erdészeket, orvosokat, tűzoltókat akarják leépíteni.
19. Havi bruttó 2 millió forint fizetési plafon bevezetése az állami szférában, beleértbe a Magyar Nemzeti Bankot is.
Ez az összeghatár csak az ott üldögélőknek nem vérlázító. Más egy év alatt nem keresi meg a felét! Végignézve az eddigieket, ez mindössze annyit jelent, hogy kevésbé nyilvánvalóan fogják kivonni a pénzeket a rendszerből. Ügyesebben, észrevétlenül.
20. A közszférában áttérés a bértömegű gazdálkodásra, a bértömeg 15 százalékos mérséklését kell elérni. Az állami vállalatok igazgatóságainak 100-ról 10-re való csökkentése.
Ez is politikai intézkedés, az ellenzék embereinek eltávolítására.
21. A pártokra jutó költségvetési támogatás összege 15%-kal csökken.
Nem valószínű, hogy ezt tényleg megvalósítják. Egyszerűen más csatornákon folyatják majd ki a pénzeket. A pártoknak semmiféle állami támogatást nem szabadna kapni, semmilyen célra sem. Tartsa el a tagsága a pártokat. Ha nem boldogul belőle, akkor szűnjön meg.
22. Költségvetési felügyelőket küldenek ki a költségvetési pénzekből gazdálkodó intézményhez.
Erősíti a Fideszes ellenőrzést. A kulcspozíciók megszerzésével és a központosított irányítással a gazdasági diktatúra nyilvánvaló jeleibe ütközünk.
23. Beszerzési stop a közszférában.
Nem hihető intézkedés… pontosan mire is fog ez vonatkozni? A közalkalmazottak íróeszközeire, vagy a tisztviselők luxustárgyaira? Az utóbbira biztos, hogy nem.
24. Nemzeti Eszközkezelő Társaság létrehozása, ehhez kerülnének a bedőlt lakáshitelesek jelzálogfedezetei.
Jól hangzó intézkedés, de alig hihető, hogy ez valóban a magyar emberekért lesz. Biztosra vehetjük, hogy a hátrányos helyzetűek (nem-magyarok) előnyben lesznek, és mire a magyarokhoz érünk, egyszerűen elfogy a pénz. Hivatalos lakásmaffia?
A bedőlt lakáshitelesek kezelése szép dolog, de nem a hiteleket kellene kezelni, hanem az egész rendszert. Orbán azonban a 29 pont felolvasásakor elkötelezte magát a bankok mellett. Az, hogy 200 milliárdos különadót akar bevezetni a bankokkal szemben, ezek után egyértelműen csak parasztvakítás. A képet összerakva a moratórium kitolásán kívül semmi komoly dolog nem történt.
25. Banki különadó bevezetése.
Ez tulajdonképpen lakossági adó, mivel a bankok egy tollvonással továbbhárítják a lakosságra. Gyökeres beavatkozás nélkül ezt a bankok minden további nélkül áthárítják az ügyfelekre. Nyilvánvalóan a közép- és nagyvállalkozások, mint kiemelt ügyfelek mentesek lesznek ez alól. Arról nem is beszélve, hogy a világban összefüggő bankrendszer nem csak közvetlenül, hanem közvetetten is behajthatja a pénzét a lakosokon, és akkor a Magyar Állam már semmibe sem szólhat bele.
26. Jelzálogot csak forint alapú hitelre lehet majd bejegyeztetni.
Ez is egy viccértékű intézkedés. Eddig mindenkit tönkretettek a devizahitelekkel, most pedig megígérik, hogy nem devizahitelekkel fogják tönkretenni a lakosságot (azt nem ígérték meg, hogy nem teszik tönkre, sőt…).
27. Másodlagos élelmiszer-vizsgálat bevezetése, hogy „ne áramolhasson be Európa élelmiszer-hulladéka akadálytalanul Magyarországra”.
Nem hihető, hogy ez valóban bevezetésre kerül. A multinacionális cégek legfeljebb bérbe vesznek hatalmas területeket (az ingatlanbérlés és a beruházás ugye könnyebb lesz), és helyben megoldják a termelést, a feldolgozást és a csomagolást is. Valószínűbb, hogy a multik egyszerűen kijátsszák ezt az intézkedést. Megint csak részintézkedés a magyar áruk védelme helyett!
28. Moratórium a közüzemi díjak emelésére, a díjak újratárgyalása a szolgáltatókkal.
Nem hihető, hogy valóban csökkentenének bármilyen díjat. Viszont hatalmas reklámmal beharangozhatják, hogy tevékenységük eredményeként a válság miatt sem emelkedik semmi! Vagyis nem csinálnak semmit, és megtapsoltatják magukat.
29. Kilakoltatási moratórium 2010. december 31-ig.
És utána mi lesz? Január elsejével kilakoltatás, télvíz idején? Az uzsorakamatot és a bankok egyoldalú szerződésmódosításait vajon mikor fogják büntetni, vagy legalábbis betiltani, felszámolni? Mikor fognak a bankok kártérítést fizetni azért a felmérhetetlen anyagi és nem anyagi kárért, amelyet a szegényebb rétegeknek okoztak?
Összegzés
Értékelésünkben a program jó szándékkal való megvalósíthatóságát vizsgáltuk. Félretettük előítéleteinket, miszerint semmi jót nem várunk a Fidesztől, és eltekintettünk az elméleti megvalósítást átértelmező gyakorlati tényektől is. Például: a beruházások könnyítése szép és jó, de tudjuk, hogy kik fognak beruházni…
A programból viszont kimaradtak a lényegi tételek. Többek között a felelősségre vonás és a magyar föld védelme, ami ugye a kevés kampánytéma között szerepelt. A magyar áruk védelme, a multik megadóztatása szintén nem szerepel a programban. Az sem derül ki, hogy lesz ebből 200 ezer új munkahely. Csalóka adószabályozás (melynek a vége jó esetben is az „egyik zsebbe be, a másikból ki” lesz), néhány kétes tartalmú, nem kifejtett pont, hangulatjavító intézkedések, és nem épp egy államcsőd elkerülését célzó vészprogramhoz illő lényegtelenségek.
Tehát eddig ott tartunk, hogy az Izraelből betelepülő zsidó tömegek állampolgárságot kaphatnak (hála a bamba nemzetieknek), a háromszoros gyilkosokat már megbüntetik, épül a rendőrállam, és kialakulóban egy háborús konfliktus. De főzhetünk pálinkát!
Hungarista Szellemi Közösség – Jövőnk.info


Itt ki a bérgyilkos , az egész politikai maffia , vagy csak a Pintér gyilkosság BT – je.



Babits 1919.-ben írt híres és elfeledett verse a Tanácsköztársaság ellen


Babits Mihály
Szíttál-e lassú mérgeket?

Szíttál-e lassú mérgeket, illatok átkait?
jaj, rosszabb, aki kába Szók mérgéből tudva szítt
melyektől elzsibbad az ész, és megőrül a Tett -
ó, kárhozat, kiben a szó először született
az ábrándokbahurkoló, álomharanghuzó,
biborszinű, tömjénszagú, trombitahangu szó.
Haza... Szabadság... hallod ezt? ó ember! messze fuss,
mert ellenséged aki szól, zsarnok és háborus:
mert minden édenek neve vad poklokat büvöl
s Kasszandra átkát gúnyosan visszárul veri föl 
Hazánk, harsan, s már durva harc dúlja a drága tájt,
s új tusa borzadt oka lesz, ha ki békét kiált.
Eszmét neveznek - és a föld bitókkal fölfakad;
jövőt - és viszik halni már a gyönge fiukat
népjavát - s a nép új nyomort lát, újabb szenvedést;
emberközösség: pompa-szó! de kerüld mint a kést;
szabadság: ez még csábosabb; de vigyázz, ki ne mondd,
mert súlyosabb bilincsbe fogsz botolni majd, bolond! 
Ó, varázs van a szavakon, hogy a Teljesedés
fordítva értse mind, s legyen elátkozott vetés,
hol a konkolyt arassa az, ki a buzát veti,
s szive melegjén ölyvtojást költsön a gerle ki.
Ember azért, ha jót akarsz, tanácsom megfogadd
és köpd ki fogaid közül a véres szavakat, -
sőt hogyha érzed, hogy a szó, ez álnok gyűtövény,
ártatlan is, csírázni kezd lelkednek mezején,
égesd föl inkább a mezőt, és legyen kételyed
tikkadt és izzó, mint a láng száraz mező felett.

1919 július.




Az 1989-től szabad választások napjainkig és a mögöttes MAZSIHISZ


Lehet-e nagyobbat hazudni? Természetesen. Lehet-e fokozni a kommunista diktatúra évtizedei alatt elkövetett becsapásokat? Mindezeket már időtartamban is meghaladja az az évszázados fondorlatos megtévesztés, amit a zsidóság tett a magyarság ellen. Ennek igazolására azonnal fellapozható a minden család otthonában fellelhető ÚTMUTATÓ a 2005. évi személyi jövedelemadó bevalláshoz, melynek 7. oldalán kezdődik az egyházak listája. Ez máig érvényes, csak még bővebb lett jó néhány lumpen alakulattal.
A felsorolás elején a Magyar Katolikus Egyház, a Magyarországi Református Egyház, a Magyarországi Evangélikus Egyház, ezt követi a Karma-Kagyüpa Közösség, később a leghosszabb nevű OM VISHWA GURU DEEP HINDU MANDIR Vallási Közösség és Szellemi iskola, a leghangzatosabb nevű pedig a Szakja Tasi Csölig Buddhista Egyházközösség. A zsidóság NINCS a magyar történelmi egyházak sorában! A nevében zsidó (és az alig felismerhető, mégis zsidó érdekeltségű) csoportok elvegyülnek a hivatalos nyomtatvány 129 csoportosulást tartalmazó felsorolásában. Közülük ma a legismertebb nevű a MAZSIHISZ (Magyarországi Zsidó Hitközségek szövetsége), melynek neve éppenséggel azt mutatja, hogy nem egyház, hanem civil szervezet. Ugyanolyan szövetség, mint a KÉSZ (Keresztény Értelmiségiek Szövetsége), ami természetesen nem azonos sem a katolikus, sem a református egyházzal.
Megjegyzendő, hogy a KÉSZ az egyházak listáján nem is szerepel, és nem kér adományt az adózók egyházi felajánlásából. A MAZSIHISZ azonban igen, az idézett adózási ÚTMUTATÓ egyházi rangsorának 32. helyén. A MAZSIHISZ-nek természetesen nem rabbija van, hanem elnöke, alelnöke, akiknek nem a zsidó hitéletben, hanem a magyar politikában van szerepe. Világosan mutatja ezt a debreceni zsidó hitközség is, melynek ügyvezető igazgatója egy volt szocialista építőipari vállalat kultúrfelelőse, elnöke pedig a helyi kórház (anyagi botrányai miatt) bukott gazdasági igazgatója. Nem is kellene velük foglalkozni, ha nem ez a hitközség szervezné rendszeresen, immár hetedik éve a zsidó testvérközösségek nemzetközi konferenciáját. Ennek keretében rendre meghívták és díjazták a politikai élet elöljáróit, így Kósa Lajos (Fidesz) debreceni polgármestert, Torgyán József (FKgP) minisztert, Nagy Bercelt (az Országgyűlés alelnökének, Áder Jánosnak a tanácsadója volt), Kiss Péter MSZP kancellária minisztert. Az általuk alapított tolerancia-díjban részesültek a helyi és az országos, tudományos és hitélet vezetői: köztük Glatz Ferenc (MTA akkori elnöke), Bölcskei Gusztáv református püspök, Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát és legutóbb Erdő Péter bíboros, esztergomi érsek. A debreceni hitközségnek nincs rabbija sem, így Erdő Péternek a helyi hitközség által adományozott tolerancia díja érseki rangjához méltatlan közegben került átadásra. Erdő Pétert 2006-ban megválasztották az Európai Katolikus Konferencia elnökének. A MAZSIHISZ egy helyi, az Európai Katolikus Konferencia pedig egy európai civil szerveződés, ami lehet a Vatikán meghosszabbított karja, de működésében politikai célokat szolgál. Az utóbbi elnökeit nem nemzeti, hanem éppenséggel nemzetek fölötti, európai érdekből és szolgálatért nevezik ki. Az európai szolgálat ma hazaárulást jelent politikai, egyházi és tudományos szinten. A MAZSIHISZ név szerint is zsidó, az Európai Unió pedig megjelölés nélkül, a nemzetközi zsidóság alattomos erőszakszervezete. Erdő Péter közszereplésével az a kép válik teljessé, melyben látszólag demokratikus keretekben (pl. európai uniós parlamenti választással, de alkotmány hiányában!) a vezető politikusok, az egyházi és a tudományos élet elöljárói és a rejtőzködő zsidóság szövetsége dönt.
Mintha Márai gondolatával - így Sándor napjának elhaladtával hiú reménységet, vak melegséget hozva - ismétlődnének a történtek:
És a világ beszél csodáról, 
Papok papolnak bátorságról. 
Az államférfi parentálja, 
Megáldja a szentséges pápa.”
Glatz Ferenc és Vízy E. Szilveszter vezetésével a Magyar Tudományos Akadémia is fényes külsőségek között rendezte meg 56-os emlékkonferenciáját, idézve `56-nak a kádári, és a ma sem különb posztkádári értelmezését. Mert a tudósok sem a költő nyomán keresték a választ: – Miért, hogy meghasadt az égbolt,/ Mert egy nép azt mondta: „Elég volt.”. A magyar népet évszázadokon át sanyargatta a „trón és „oltár”szövetsége. A mai utódok álnemzeti, álkeresztény és áltudományos színben teszik ugyanezt. Lásd az eleddig markáns ideológia nélküli Jobbikot, aki mostanra valami furcsa véletlen folytán tradicionalizmusra építi fel jövőjét és a Fidesszel köt titkos választási paktumot a háttérben a posztkommunista-cionista MSZP teljes felszámolására, szétzúzására. Ami még nem lenne baj, sőt! De a Jobbik belső mechanizmusa számunkra már ismeretes, remélem ti is emlékeztek még az előző választásokra és az utána történt bomlasztások sorozatára. Ha vezetői nem, de a magyar nép, a tizenötmilliós magyar nemzet érti-e még, lesz-e bátorsága kimondani Dr. Nagy Attila orvos, közíró igaz és buzdító szavait, hogy: KOMMUNISTA, CIONISTA UNIÓ – BÜSZKE, SZABAD MAGYARNAK NEM VALÓ!
Várhegyi Kálmán - Jövőnk.info



A nagy orrabukás: az izraeliek többsége nem tartja fontosnak, hogy a palesztinok elismerjék a zsidó műállamot







Az izraeliek többségének fontosabb a béke annál, hogy a palesztinok elismerjék az országot zsidó nemzetállamnak – derül ki friss közvélemény-kutatási adatokból, amelyeket a Háárec című izraeli lap közölt vasárnap.
Benjámin Netanjahu miniszterelnök a tavaly július végén kezdődött "béketárgyalásokon" kormánya központi követelésévé tette, hogy a palesztinok ismerjék el Izraelt zsidó államnak. Ezen áll, illetve várhatóan bukik a John Kerry amerikai külügyminiszter közvetítésével zajló egyezkedés sikere, pedig az izraeli közvélemény számára sokkal fontosabbnak tűnik ennél a béke és az arab világgal való kapcsolatok normalizációja.
A Rafi Smith vezetésével a Dani Ávrahám közel-keleti békeközpont felkérésére végzett felmérés eredménye szerint az izraeli lakosság 69 százaléka fontosabbnak tartja, hogy az egész arab világ normális kapcsolatokat ápoljon és békeegyezményeket kössön Izraellel, mint hogy a palesztinok elismerjék Izraelt zsidó államnak. Mindössze 21 százalék helyezte előtérbe a palesztinokkal szembeni követelést.
A lakosság 59 százaléka úgy véli, hogy fejlett védelmi eszközök megszerzése is fontosabb az elismerésnél. A kutatásból kiderült, hogy sok függ a kérdések megfogalmazásától is. Ez különösen jelentős tanulság egy múlt héten elfogadott törvény fényében, amely gyakorlatilag kötelezővé tenné a népszavazást egy területcserékkel járó rendezés elfogadásánál.
A megkérdezettek 64 százaléka kész lemondani az arabok lakta kelet-jeruzsálemi lakónegyedekről, ha ezáltal biztosított, hogy a zsidók többségben maradnak az országban, de csak 54 százalék támogatja ezt, ha úgy teszik fel a kérdést: elfogadja-e, hogy a kelet-jeruzsálemi arab negyedek a palesztinok felügyelete alá kerüljenek. Sőt, arra a kérdésre, hogy Kelet-Jeruzsálemben lehessen-e a palesztin főváros, már csak 44 százalék mondott igent, 55 százalékos elutasító többség ellenében.
A kutatásban 49 százalék támogatta, 42 százalék pedig elutasította, hogy területcserékkel az 1967-es határokon alapuljanak a béketárgyalások. Ötvenhárom százalék elfogadja, hogy csak azokban a nagy ciszjordániai települési blokkokban lehessen építkezni, amelyek a területcserék révén várhatóan Izraelhez kerülnek a megegyezés után. Ugyanakkor ezt az építési tilalmat 37 százalék ellenzi.
2014.03.17. 18:59

Jövőnk.info - Hírfigyelő Szolgálat



A gajdesz: Keresztényhalál! – 1.


gajdesz szót a szovjet zsidó terroristák hozták be Magyarországra. A Szovjetunióba viszont a kommunizmus alatt Amerikából visszavándorolt cionista zsidók vitték. A szó félig héber, félig angol: goj-death = keresztényhalált jelent.
Mózes V. 7. 16. És megemészted mind a népeket, amelyeket neked ad az Úr, a te Istened; ne kedvezzen a te szemed nekik.
Ésaiás 60. 10. Az idegenek megépítik kőfalaidat, és királyaik szolgálnak neked. 12. Mert a nép és ország, amely neked nem szolgáland, elvész és a népek mindenestül elpusztulnak. 16. És szopod a népek tejét és a királyok emlőjét szopod.
Ésaiás. 49. 23. És királyok lesznek dajkálóid, fejedelmi asszonyaik dajkáid, arccal a földre borulnak előtted, és lábaid porát nyalják.
A zsidókórság terápiájában rámutattam, hogy a zsidó élősdiség azzal biztosítja magát a fertőzött társadalom bosszúja ellen, hogy a támadásba és védekezésbe belevonja a kiszipolyozott társadalom egyes szerveit is. A zsidó élősdiség rombolásának és védekezésének leghathatósabb tényezője a zsidócsahos. A zsidó élősdiségnek ez a hivatásos harcosa sohasem zsidó, hanem a fertőzött társadalomnak fajtagadó fia. Ha a zsidókóros társadalomnak kiszipolyozott népét csürhenépnek nevezzük, akkor a zsidócsahos hivatását úgy határozhatjuk meg, hogy az befolyásolja a csürhenépet önmegadásra, türelemre és tiszteletre a zsidóság iránt; a zsidócsahos kötelessége tagadni a zsidóság bűneit, magasztalni az erényeit, hogy ne kelljen mindezt maguknak a zsidóknak tenniük, mert az szemet szúrna a népnek. A zsidócsahosok fedezik a zsidóság romboló munkáját, általuk valósítja meg a zsidóság mindazokat a társadalmi és gazdasági intézményeket, amelyekre szüksége van az élősködő fajuralom biztosítása végett. A zsidócsahosok küzdenek azon társadalmi és politikai pártok ellen, amelyeket a zsidók mesterségesen szétválasztanak, és egymás ellen uszítanak, hogy állandó zenebonájukkal eltereljék a társadalom figyelmét a zsidó élősdiség jelenségeitől. Hivatásuk természete kizárja, hogy a zsidócsahosok valamennyien egy párthoz tartozzanak. Ellenkezőleg, a legellentétesebb irányú pártok élén kell harcolniuk, hogy minden pártban védelmezzék a zsidó élősdiség érdekét és egymás ellen acsarkodva,sohase engedjék elcsitulni a tülekedést, nehogy a kiuzsorázott csürhenépnek ideje legyen ráeszmélni a zsidóság bűneire. Két dologban megegyezik minden politikai zsidócsahos: valamennyi meggyőződéses híve annak a harcos csoportnak, amelynek az élén viaskodik (pl, a munkáspártnak vagy a polgári pártnak; a legitimista pártnak vagy a nemzeti királyság pártjának), továbbá valamennyi fanatikus híve a zsidóparazitizmusnak. Dulakodásaik közben teljes jóhiszeműséggel rombolják a saját fajtájuk érdekeit, és meggyőződésből védelmezik a zsidóságot. A zsidócsahos és a zsidóság kapcsolata pejoratív értelemben hasonlít a mi kultúránkban honos példából kiragadva a pulikutya és a juhász viszonyához. A zsidó uszít, a csahos pedig lót-fut, acsarkodik, marakodik, csahol, mint az ebek a csürhe körül. A csürhe arra való, hogy a zsidóság nyírja, megfejje, kihasználja, levágja szükségleteihez képest. Az egész csürhenép fölött a zsidóság akarata uralkodik, de a csahosok űzik, hajtják, terelik a zsidók érdekei szerint. Mint az ebek, a csahosok is mindenben gazdájuk akaratát lesik, félve-tisztelve szegődnek ahhoz az irányhoz, amit a gazdájuk elibük szab. Ütést ők is kapnak, ha félreértik vagy rosszul teljesítik gazdájuk akaratát, mégis aránylag több kedvezményt élveznek, mint a csürhe.
A zsidócsahostól meg kell különböztetni az uszítót. A zsidócsahos mindig keresztény, az uszító mindig zsidó. Az uszító szellemi tekintetben fölötte áll a csahosnak, mert a legtöbb kezdemény, indítás és uszító eszme tőle származik, a zsidócsahos csak végrehajtja, amit az uszító sugalmaz. Az uszító mindig fajtáját és az ellenséges faj szolgálatába szegődik. Nem árt kiemelni, hogy a közélet az uszítóról, minden kiválósága ellenére, aránylag kevesebbet lármázik, mint a zsidócsahosról. Ugyanis a zsidó élősdiség érdeke azt kívánja, hogy inkább a zsidócsahosok szerepeljenek cselekvők gyanánt, míg az uszítónak jobb csak háttérben maradnia.
Álljon itt egynéhány név a 20. század nevesebb uszítói közül, találomra összeszedve a legkülönfélébb hivatáskörből:
Molnár Ferenc, Bródy Sándor, Kunfi Zsigmond, Jászi Oszkár, Kun Béla, Szende Pál, Vázsonyi Vilmos, Vadász Lipót, Miklós Andor stb.
Ugyancsak néhány
 jól ismert zsidócsahos, a legkülönfélébb rendeltetésűek:
Eötvös Károly, Lengyel Zoltán, Fényes László, Krúdy Gyula, Károlyi Mihály gróf, Hock János, Balthazár Dezső stb.
A zsidócsahosokat a zsidó sajtó tenyészti ki tervszerű előrelátással és módszeres elvek szerint a kiszipolyozott társadalom fajvérei közül. Kétféle eljárás divatos: kész embereket befogni zsidócsahosnak, vagy ismeretlen senkiket ifjú koruktól fogva idomítani és emelni, míg tekintélyt szereznek és használhatnak a zsidóságnak. Lássuk a két módszert külön-külön. Az éber zsidószellem mindig résen van, és eleven vigyázattal kíséri a közélet minden mozzanatát. Nyomban észreveszi, amint egy értékes új ember megjelent a nyilvánosság előtt. Tisztviselő, politikus, író, művész vagy tudós, amint valami jelentős sikerhez jutott, tüstént magára vonja a zsidóság figyelmét és mielőtt körülnézne, már szorgos vizsgálatnak van alávetve. Ezt a gyors és mégis mélyreható vizsgálatot teljes joggal nevezhetjük csahossági próbának. A szimatzsidók egész raja sereglik az új ember köré, lázasan fürkészik, honnan származott, milyen a múltja, kik a barátai, milyenek az elvei szóval minden apróságot, amiből ki lehet ismerni, milyen az értéke az illetőnek a zsidóság szempontjából. Állandóan rajzik körülötte egy nyaláb zsidó, egyik-másik barátnak mutatja magát. Ha létrejön a barátság, két-három nap múlva a pesti zsidóság jobban ismeri az illetőt, mint a saját édesanyja. Amikor nehezebbe válik a hozzáférkőzés, kierőszakolnak nála egy interjút: nyilatkozzon valami közéleti kérdésről, mindig olyanról, amiből kiderül az illető álláspontja a zsidó élősdiséggel szemben. Ha a most jött ember a zsidóság híve és egyébként is vannak tehetségei, azonnal megkezdődik a szemérmetlen sajtókoncert, az összes vagy az illetékes zsidó lapok versenyezve magasztalják az illetőt, míg általánosan elismert közéleti nagyságot nem csinálnak belőle. Sohasem akadály, ha az új ember múltjában valami sötét folt van: annál szolgálatkészebb eszköze lesz a zsidóságnak, mert tudni fogja, hogy csak addig kap kegyelmet, amíg jól viselkedik.
Ha esetleg az új ember megbízhatatlan a zsidóság számára, akkor ennek futótűzként terjed el a híre. Minden zsidó azután szimatol, vannak-e gyarlóságai, piszkos dolgai és csakhamar az egész társadalom igről-igre tájékoztatva van, milyen hitvány, semmirekellő ember az illető. Ha a veszedelmes ember véletlenül szeplőtlen életű, ami egyre ritkább jelenség a rothadó magyar társadalomban, akkor rágalmakat csiholnak rá, terjesztik szóval, írásban, félszavakkal vagy nyílt vádaskodással, amíg csak a veszélyes embert félre nem löki a megundorodott társadalom. Folytatjuk…

Kiss Sándor – Várhegyi Kálmán



A gajdesz: Keresztényhalál! – 2.



A csahossági próbát az olyan emberen alkalmazzák, aki váratlanul jelent meg a közélet színterén és már adva van, amikor a zsidóság észreveszi, csak igazolásra vár. A legtöbb zsidócsahost azonban ők maguk emelik ki az ismeretlenség homályából. Ifjúkorától fogva nevelik, tolják mindig magasabbra, amíg hasznát nem vehetik. A zsidócsahosnak való tehetséget már pályája kezdeten fölismeri a zsidóság; azon túl soha meg nem szűnő éberséggel segíti lépésről lépésre; dicsőíti, magasztalja, csinál belőle országos, európai vagy világtörténeti nagyságot. A gyermekkorától fogva nevelt zsidócsahosnak mintapéldája Ady Endre. Fölismertek már diákkorában, körülvettek zsidó barátokkal, s úgy elnyomorították lelkét, hogy ellensége lett a saját fajának. Amikor meghalt, az Egyenlőség dicsekedve írta le idomításának történetét.
Az utolsó 25 esztendőnek minden közéleti szerepvivője kivétel nélkül (persze akad szép számmal arcát adó zsidó is közöttük) zsidócsahos volt, mégpedig közülük is a legátkosabb emlékűek az országos és európai hírű politikai pártvezérek. Hiszen a 20.század törekvése mostanra csúcsosodott ki igazán. Azt, hogy mit pusztítottak ezek a mesterségesen fölmagasztalt, önhitt történeti nagyságok fajtájuk jövőjén, kifejezni nem elég erőteljes még a mi tényleg kifejező nyelvünk sem. Szinte kimondhatatlan, leírhatatlan. Az elmúlt évtizedek politikusai közül egy sem jutott volna ahhoz a jelentőséghez, amit elért, ha nem a zsidóság nevelte volna. A saját fajtájukat érintő kérdésekben százféleképpen gondolkodtak ezek a fajtagadók, sőt országpusztító dulakodást folytattak szüntelenül, de a zsidóságot illetőleg sohasem volt közöttük nézeteltérés, annak a javára mindig egyetértően cselekedtek. Hírnevük és tekintélyük semmi arányban sincs egyéni tehetségükkel, sem azokkal a szolgálatokkal, amiket saját magyar fajtájuk érdekében tehettek volna, nagyságuk híre viszont egyenes arányban van azzal, hogy mennyit használtak a zsidó élősdiségnek. A zsidócsahosokat állandóan ellenőrzi a zsidóság. Egyikben sem bízik olyan vakon, hogy egészen a maga fejére hagyná. A legcsekélyebb kezdemény láttára, ami ártani látszik a zsidó élősdiségnek, iziben rátámadnak a zsidócsahosra és nyilatkozatra bírják parlamentben vagy sajtóban. Ha sejtésüket igazolja a zsidócsahos magaviselete, akkor a társadalmi, parlamenti és a sajtótámadásnak olyan orkánját zúdítják rá, hogy az iszonyodva siet visszacsinálni mindent, amit bűnéül róttak és rimánkodó nyilatkozatban igyekszik eloszlatni a félreértést. Ha nem teszi, vagy már nem teheti, irgalmatlanul félrelökik. Így buktatták meg annak idején a Wekerle-kormányt (1909-ben) a jövedelemarányosan emelkedő adókulcsokra vonatkozó törvények miatt, így riasztottak meg a forradalom kitörésekor Balthazár Dezsőt királypárti nyilatkozata miatt stb. A zsidócsahos rendszerint idejében észre szokott térni, mihelyt megjelenik nála a félelmetes szimatzsidó, a fúrószemű sajtóterrorista, hogy magyarázatot kérjen ballépése miatt. Nagyon érdekes volt a zsidóság magatartása, amikor a zsidóbolsevizmus bukása után a "liberális" korszak zsidócsahosai kezdtek visszaszállingózni a közéleti szerepléshez. Különleges helyzet volt ez, amiben még nem volt része a zsidóságnak. A magyar levegő még fülledt volt a zsidó rémuralom vérszagától (1919), az egész ország tele volt a keresztény és nemzeti megújhodás lármájával. A zsidóságnak sohasem volt inkább szüksége megbízható zsidócsahosokra, mint a kommunizmusra következő korszak várható válságai közepette. Legelőször persze az évtizedes múltú, sokszorosan kipróbált zsidócsahosokra kellett gondolniuk. De minden okuk megvolt, hogy ezekben se bízzanak föltétlenül: elvégre kinek nem nyitották föl a szemét a lefolyt események iszonyú tanulságai, ha csak egy parányi nyitottsága, rugalmassága is van az emberi agyvelőnek? Hiszen a zsidó rémuralom idejében még a kivégzésnek is gajdesz (keresztényhalál) volt az azonos értelmű kifejezése, annyira a gojok bőrére ment az egész dáridó. Bizony nem lett volna okos dolog az adott helyzetben próba nélkül megbízni, még a legmegátalkodottabb zsidócsahosban sem. Nem is tették, minthogy a zsidók semmit sem tesznek vaktában. Mielőtt akárkit pártfogásukba vettek volna a régi zsidócsahosok közül, mielőtt elkezdtek volna érdekükben a szokásos sajtókoncertet, amivel az illetőt ismét tekintélyhez segítik, újra alávetették mindegyiket a csahossági próbának, mintha csupa új emberek lettek volna. Egyik-másikat még az ország határán kívül, Ausztriában, Svájcban megnyilatkoztatták: mi a véleménye a zsidóságról? Nagyatádi Szabó Istvántól föl a nagy grófokig, Andrássy Gyuláig, Apponyi Albertig minden számba vehető közéleti férfiúnak nyilatkoznia kellett. És íme! A liberális zsidócsahosok egytől-egyig a régi nótát fújták meg most is! Majd a csuda ette meg az embereket bámulatukban, jórészt még magukat a zsidókat is, hogyan lehetséges ez, hát ezek még most se tanultak volna? Horthy sem! Milyen érdekes a mai Horthy-kultusz felélesztése! kik is asszisztálnak hozzá? Jobbik, Fidesz segédlettel, hatalmas népfelmérések hatására, a fehérlovas-romantika érzelmeire hatón!
A zsidócsahosok lélektana
Egy nagyon érdekes fejezetéhez jutottunk itt el, amire részletesebben kell kitérnünk. Az idézett közéleti példák, de még kinek-kinek a saját személyes tapasztalatai is, azt igazolják, hogy a zsidócsahosság olyan feloldozhatatlan lelki kapcsolat a zsidó élősdiség és a zsidócsahosok között, amire nem ismer példát a történelem! Ha puszta barátság, szövetség vagy érdektársulás volna, érthető lenne, de nem az, s így teljesen érthetetlen az a párját ritkító szívósság, megátalkodottság és odaadás, amellyel a régi kipróbált zsidócsahosok kitartanak a zsidó élősdiség mellett, felülkerekedve a józan belátás tanácsán, az egyéni és faji fönnmaradás életösztönén. A zsidócsahosság és zsidó élősdiség viszonya nem is barátság, szövetség, pártállás vagy puszta érdektársulás, hanem a folytonos megigézettség állapota, megerősítve a félelem és az anyagi függés eszközei által. Az egyenrangú tényezők kapcsolata, amely pusztán meggyőződésen, érzelmi közösségen, szabad elhatározáson alapszik, többnyire annál lazább, annál inkább bíráló és annál bomlékonyabb, minél régibb. A zsidócsahos ellenben annál szolgálatkészebb, minél régebb idő óta van befogva, mert hosszabb gyakorlat után inkább érezteti hatását a fegyelmező lelki kényszerítés, mint rövidebb idő után. Ez minden ismétlődő lelki folyamatnál így van. A zsidócsahosság az egyik oldalon öntudatlan függés, a másikon tudatos irányítás. Éppen azért olyan állhatatos, mivel az egyik részén öntudatlan, a másikon tudatos. Olyanforma ez a viszony, mint a médium és a hipnotizőr között, amelyet a pszichológiában raportnak neveznek; csakhogy nem olyan merev, mint a hipnózisban. Egyébként a különbség nem minőségi, csak fokozati. Nem merném állítani, hogy a zsidócsahos állandóan sugalmazott magatartását az egyszerű szóbeli ráhatással maradék nélkül meg lehetne magyarázni. Más, un. okkult lelki hatások is működnek itt, amelyek ellenállhatatlan erővel sugároznak ki az óriási akaraterejű zsidó agyból és megragadják, lenyűgözik, átformálják a tehetetlen goj egész lelki világát, különösen személyes érintkezés útján. Bármiként legyen a dolog, annyi kétségtelen, hogy a zsidócsahos nem pártember, hanem médium, álláspontja nem meggyőződésén, hanem lelki beállítódáson alapszik. Végül elveszti minden józan eszét és önálló akaratát, és valósággal lesi, kitalálja parancsolója gondolatát. S miközben az egyik médium kineveti a másikat, hogy mennyire szolgaian teljesíti a hipnotizőr utasításait, arról sejtelme sincs, hogy éppen olyan raportban van: Egyforma lekicsinyléssel fitymálják egymást az ellentétes pártok élén föllovalt zsidócsahosok. Az idősebb zsidócsahosok raportja már nem is normális fizikai tünemény többé, hanem elmekórtani jelenség. A felsőséges zsidó sugalmazás igézetének többé-kevésbé ki van téve minden normális ember, de ezek a szánalmasan megfegyelmezett, járomba tört öreg alakok már olyanok, mint a járókelő beszélőgépek. Ezeknél már hiábavaló minden szép szó, meggyőzés vagy tanulság. Révült ábrázattal, agyvelőtelenül járnak. Fél szemük állandóan parancsolójuk ábrázatára szegeződik, és beszélnek, cselekednek, marakodnak a kapott irányítás szerint. A megrögzött zsidócsahosok örökre elvesztek a fertőzött társadalom számára: valljanak bár akármilyen tetszetős elveket, beszeljenek bárminő csodás zenével, akaratuk nem szegődhet a zsidó élősdiség ellen soha. A zsidócsahosok kitenyésztésében a zsidósugalmazásnak mindig elsőrendű szerepe van. Vannak emberek, akik már születésüknél fogva alkalmasak arra, hogy zsidócsahosok legyenek egész életükben. Olyan már a lelkiségük, idegalkatuk, hogy képtelenek ellenállni a zsidó befolyásoló erőnek. Ezek aztán tehetetlenül sodrodnak bele a zsidó sugalmazás hálójába, ha a zsidó élősdiség hasznavehetőnek találja őket valamilyen feladatra.
Magától vetődik fel itt a hátborzongató kérdés: ha már a zsidó csahosságra veleszületett alkalmassága van a léleknek, lehetséges-e egyáltalán, hogy a zsidócsahosok sokasága kevesebb lehet valaha? Valóban úgy tetszik, hogy maga a természet rendelte a zsidóságot a társadalompusztításra, midőn a zsidó fajnak sátáni igéző erőt, a gojoknak viszont nagyobb fokú megigézhetőséget fejlesztett ki fajiságukban? A helyzet bizony eléggé kilátástalan a gojokra, annál inkább, minél erőteljesebben hajlamosak veleszületetten, fajilag a zsidókórságra; viszont a zsidóságnak annál biztatóbb a helyzete, mert boszorkányos tehetsége a világ minden fajtájával szemben, elvitathatatlan valóság. És mégis van némelykor egy résút. Mindenféle hipnózisnál nagy akadály az az ellenszenv, amely valami titkon fölgerjed a hipnotizőr és médiuma között. A legügyesebb hipnotizőr is nagyon nehezen, vagy egyáltalában nem ejtheti meg az olyan egyént, aki gyűlölettel van iránta eltelve. A zsidó igézet is egy neme a hipnózisnak és ennek is csak egyetlen hathatós akadálya lehet: a zsidógyűlölet. Ebben van a zsidóellenes agitáció lélektani és szociológiai tudományos alátámasztása. Azon kormányok, amelyek különböző liberális ürügyekkel a zsidóellenes propagandát korlátozzák, tulajdonképpen azt az egyetlen hathatós védelmet semmisítik meg, ami a zsidócsahosságra hajlamos egyéneket megmentheti a zsidó befolyásolás hatalmától: a zsidógyűlöletet.

Utóirat
Talán így már érthetőbbé válik, miért játszik mozgalmunkban főszerepet a kereszténység, a szeretet vallása, a szabadság hite; az Igazság – az Igazságosság fegyvernemei. Ez a mi igazi erőnk eme gonoszság felett, Testvéreim. Ezt kell megértenetek! Mi nem valamiféle bigott szektariánus rendet akarunk ráerőszakolni a magyarságra és a félszeg népekre, nemzetekre. Mi fegyvert kovácsolunk és adunk a lelki küzdelmekhez kezetekbe, igazi fegyvert!

DJK – Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Kiss Sándor – Várhegyi Kálmán




A gajdesz: Keresztényhalál! – 3.



Kiábrándításul hozzá kell tennem, hogy a társadalmi befolyásolás ellen a gyűlöletnek koránt sincs minden esetben az a vértező ereje, mint a közvetlen egyéni ráhatás esetében: hiszen tudjuk már, hogy a zsidó élősdiség ritkán lép közvetlenül, személyesen a tömeg elé uszítani, hanem uszító eszméivel, sajtójával zsidócsahosai által, szóval személytelenül jelentkezik. Lásd Ukrajna végóráit napjainkban. Ezzel szeretnénk rávilágítani a jelenben zajló folyamatokra semmibe vesző politikai értékelés helyett. Ha úgy tetszik nekünk ez a politikai értékelésünk, ez a háttérfeltárás, a mozgatórugók köztudatba emelése. Hiszen így lehet látni az igazi ellenség arcát és zsarnoki nemtelen harcát a közmédián vakult szemeknek is. Azért történik meg számtalanszor a zsidókoros társadalomban, hogy még a lelkük mélyéig „antiszemiták” is, a zsidó uszító eszmék szolgálatába szegődnek (lásd az ukrán Szektor történetét – mi nem szeretnénk ilyen hibákat vagy kiszűretlen alvó árulókat sorainkban és reméljük, hogy az egész magyar szélsőjobbnak intő példaként lebeg majd, hogy hová kell álni a küzdelmekben a pillanatnyi előnyök helyett). Ugyanis nem tudják, hogy akit támogatnak, azt a zsidóság küldte közéjük, vagy amikor marakodnak, a szóban forgó eszmét a zsidóság koholta nekik. Hiába a magyarországi keresztény pártok minden zsidóellenessége, amikor a zsidók érdekeit szolgáló törvényeket megszavazzák, mert például - Hegedűs Lóránt terjeszti eléjük. Hiába a keresztény pártok minden egységi fogadalma, amikor az emberfeletti zsidó elme kieszeli és kieszközli számukra - a királylátogatás botrányos eseményét. Ilyen esetekben tökéletesen hatástalan minden antiszemitizmus. A zsidó nem uszíthatja őket közvetlenül és személyesen, mint a liberális korszakban gyakorta tette, de kifőz és színre hoz olyan eseteket vagy eszméket, amelyek kapcsán a legkeresztényibb pártoknak is össze kell veszniük, mert össze nem veszni lehetetlenség. Aztán hetekig marakodnak a kitervelt esemény körül, mint Peleus lakodalmas népe az Eris almáján, miközben a zsidó élősdiség vigyorog a háttérben. Ilyenkor azután hetekig nincs más kérdés, csak a királylátogatás. A lapok, mind a keresztények, mind a zsidók egyébről sem írnak, mint hogy megbukik-e a kormány az adott botrány folytán, vagy sem. Minden tökfilkó politikus nyilatkozik a kérdésről.
Vádolják és ösztönzik egymást; lendületes szónoklatokat tartanak mindkét oldalon. Az újságok gyönyörű vezércikkeket hoznak a kérdés alkotmányjogi és külpolitikai vonatkozásairól,holott öt perccel a király távozása után lényegében újra a zsidókorság lett Magyarország legfontosabb gondja, nem pedig a királylátogatás. Erről azonban épp azért feledkeznek meg, mert mindenki amavval törődik! Hol van meg példa a felsőséges emberi elme hasonló méreteire, amely olyan ellenállhatatlan kényszerrel tudna saját akaratának alávetni milliók akaratát, mint a zsidók teszik a gojokkal? A zsidócsahosok nevelésének és fegyelmezésének eszközei között az igézettel rokon és jelentőségében vele egyenértékű a félelem. A zsidócsahosok részben azért szegődnek a zsidó élősködéshez, azért állnak szolgálatába, mert félnek tőle. A tiszteletteljes ragaszkodásnak, a meggyőződéses hódolatnak többnyire félelem az alapja más vonatkozásban is. Az ebről is azt állítják, hogy szereti a gazdáját, ragaszkodik hozzá. Nem kétséges, hogy fél is tőle. De az emberekben is mindig tiszteletet és ragaszkodást gerjeszt az olyan hatalom, amely félelmetes, kemény és könyörtelen. Velünk születik az a természetes ösztön, hogy sietünk úgy föllépni a veszéllyel szemben, hogy a legtöbb oltalmat nála találjuk. Hódolattal, rajongással, sőt szeretettel szoktunk közeledni az olyan hatalomhoz, amelyről tudjuk, hogy támadójával szemben rettenetes, de hódolójával szemben könyörületes. Ezért szereti a gyermek a szigorú, de igazságos szülőt, ezért rajonganak az alattvalók az erőskezű császárok iránt, ez az alapja az Isten iránt való szeretetnek is. Ragaszkodunk ahhoz, megalázkodunk az előtt józan életösztönből, akivel nem tanácsos szembeszállni. Ragaszkodásért oltalmat nyerni okosabb, mint szembeszállva eltiportatni. Ezt érzi meg a legbutább ember is, sőt az leginkább, mert annak nincs is más ösztöne, mint a puszta egyéni létet fönntartani. Nos, a zsidó élősdiséget mindenki olyan kérlelhetetlen, bosszúálló hatalomnak ismeri, amely jutalmazni is tud, ha úgy hozza a sors. Lépten-nyomon látjuk, miként csap le vaspöröllyel mindenhova, ahol támadást szimatol. Nem tétováz, nem alkuszik, hanem támad és megtorol könyörtelenül előbb vagy utóbb. Büntetése mindig súlyosabb, mint a fenyegetése. Soha sem kiabál önmagáról, mint hatalomról, mindig személytelenül lép föl. A büntetése azonban nem marad el, ha késik is. Ez a rejtőzködő természete fokozza félelmetességét. Föllépésének ilyen a jellege, akár egyeseket büntet, akár egész népet. (Vörös uralom, Magyarország bojkottja.) Az ilyen hatalom az erőseket megsemmisíti, a gyávákat elbűvöli, magához kapcsolja. A zsidócsahosokat is ez a félelem ragadja meg, és ez erősíti a zsidó igéző erő hatását. Az elfojtott örökös remegés a lélekben rajongássá változik az egészséges idegrendszer célszerű működése folytán. Persze, egészen más viselkedést vált ki az olyan hatalom, amely tétovázik és következetlen, amely hol megtorol, hol alkudozik, általában nagyon fenyeget, de kicsit üt. A tétovázó hatalom azt a vélelmet köpi magáról, hogy egészében véve csak üres pöffeszkedés, amelynek csak annyi az ereje, amennyit egyezkedéssel kialkuszik. Különben nem alkudozna,amikor sújtani kell. Megvetést ébreszt maga iránt, mint az az ellenség, aki éktelenül fenyegetőzik, de amikor tettre kerül a sor, szépen meglapul, vagy egyezkedik. Emlékezzünk az 1920. évi törvényre árdrágítás és uzsora ellen: huszonöt bot, börtön, ötszázezer koronáig emelhető pénzbüntetés. A jelek szerint azóta nem volt komoly árdrágítás és uzsoravétség Magyarországon. Legalább is ezt lehet gyanítani a 200-500 koronás büntetésekből. Meg lehet érteni, miért mosolyognak a zsidók a magyarok hetvenkedésein.
A nyugati kultúrnépek nem csapnak olyan lármát a megtorlás előtt, de jókat húznak a zsidó-polipra. Még jobban alászállítja a magyar államhatalom tekintélyét a zsidók szemében, amikor azt látják, hogy ugyanez a hatalom milyen iszonyú erős tud lenni, amikor saját fajtestvéreit kell sújtani. Az agyonsanyargatott magyar-nép védekező kitörései, amellyel rácsap hébe-korba a véren élősködő piócákra, nem maradnak rettentő megtorlás nélkül. Itt aztán kijár a börtön, a fegyház, sőt a kötél is. A magyar társadalom úgy viselkedik, mint a gyerek, amikor földhöz veri magát, mert nem meri, ill. nem tudja visszaadni a felnőtt ütlegeit. A magyar társadalom is úgy cselekszik: ha a zsidó élősdiség elkeseríti, agyonüti saját fajtáját. A zsidó nem csinál ilyen megalázó képtelenséget. Nem ismer más igazságot csak a magáét.

Kiss Sándor – Várhegyi Kálmán



A gajdesz: Keresztényhalál! – 4.



Mindent eltipor, ami ellenszegül neki. Saját fajvérei ellen nem lép fel büntetőileg más fajok érdekében, mert faji önérzettel visszautasít minden panaszt, amit zsidó bűnösök ellen tesznek. Igen fontos kötélék a zsidó élősdiség és a zsidócsahos között az anyagi érdek. Az átlagember nagyon hajlandó jónak, helyesnek tartani az olyan állapotot, amiből hasznot húz. A zsidócsahosok hasznot latnak a zsidók élősködéséből, tehát az a természetes "meggyőződésük" hogy ez az állapot így jó és helyes, és ellene küzdeni bűn és ostobaság. Mindazok szívesen küzdenek a zsidó élősködésért, akik személyes hasznát érzik annak. Jó példa a mágnások viselkedése. Valamikor lehetetlen jogfosztásnak ítélték a nemesi kiváltságok eltörlését, mert az hasznos volt nekik. Ugyanígy vannak most a zsidó élősdiséggel. A mágnások kivétel nélkül részvényesei, felügyelői és igazgatói a zsidó nagyipari, kereskedelmi és hitelvállalatoknak. Munka nélkül (mint a régi feudális korszakban), pusztán a nevükért dús jövedelmet húznak osztalékok, jutalékok címén. Világos, hogy nekik ez az állapot kedves, jó és igazságos. Tehát túlnyomó részük zsidócsahos is. Ugyanilyen indítékok miatt zsidócsahos a vállalati igazgatóságba beválasztott miniszteri tanácsos, a miniszterségig fölmagasztalt többszörös bankigazgató. Ki kívánhatja azt, hogy egy bankigazgató-pénzügyminiszter a zsidó élősdiség átkos voltat hirdesse, amikor ő maga annak csak áldásait élvezi?
A tisztviselők óriási hányada szinten zsidócsahos. A tisztviselő, akit bőrig nyúzott a zsidó élősdiség, most sokkal jobban ragaszkodik a zsidósághoz, mint 50 évvel ezelőtt, amikor még valóban "tekintetes úr"volt. A lerongyolt, kiéhezett tisztviselő helyzetéhez illő rabszolgalélekkel hálálkodik minden morzsáért, amit nagy leereszkedéssel nyújt neki az ő romlásán meggazdagodott zsidó. A kormányférfiak mindig hangoztatják, hogy lehetetlenség annyira fokozni az ország közjövedelmeit, hogy emberi megélhetést lehessen biztosítani a tisztviselőknek. Pedig annak a jövedelemrésznek, ami a tisztviselők életszínvonalánál hiányzik, meg kell lennie valahol a nemzeti jövedelem részei között. Az a gazdasági érték, ami a társadalmi termelésben a tisztviselők munkateljesítményére jut, nem vesz el a semmiségben. A tisztviselő munkája is értékké válik a társadalmi termelés összesített hozadékában, és ha a tisztviselő azt nem kapja vissza a nemzeti jövedelemből, akkor másutt kell annak fölgyülemlenie. Már pedig, oda, ahová ez az érték fölhalmozódik, mindenesetre igazságtalanul kerül. Az államra hárul a kötelesség, hogy közadók alakjában elvegye és visszajuttassa annak, akitől származik. A tisztviselők munkájának a terméke is a zsidóság jövedelmébe folyik bele, csakúgy, mint a munkásoké. Csakhogy a tisztviselők nem vehetik vissza folytonos béremeléssel, mint a munkások (azok is csak nagyon csekély hányadát). Az állam kötelessége tehát, hogy a zsidó élősdiségtől elvegye adók alakjában azt a zsákmányjövedelmet, amit a jogos életszínvonalhoz képest túlontúl elveznek, mert azt a zsidóság úgyis másoktól vonja el. Mindaddig lehet emelni az ország közjövedelmeit, amíg akadnak dúsjövedelmű zsidók és nem zsidók, akik élvezetekben dőzsölnek, miközben mások nyomorognak. Az eldőzsölt zsákmány úgy sem értékesül termelő vállalatok alapításában, hanem csak arra való, hogy hirdesse a társadalom igazságtalanságát. A tisztviselő annak van elkötelezve, akinek létfönntartását köszöni. Az államnak nincs, mert az maga hirdeti, hogy képtelen emberi megélhetéséről gondoskodni. Ellenben annál többen kötelezik el magukat a zsidóságnak, mert az segíti, sápolja, vesztegeti azokat, akikre szüksége van. Az ilyenek aztán fanatikus csahosaivá lesznek a zsidó élősdiségnek. A társadalmi zsidókorságnak ez a beteges folyamata úgy jellemezhető röviden: a zsidó élősdiség kifosztja a dolgozó társadalmat; úgy tesz szert zsákmányjövedelemre, ebből a zsákmányból megvásárolja az állam legfontosabb közhivatali szerveit, amelyekre szüksége van. Az államhatalom elnézi ezt a fosztogatást, mintha csak ezt mondana: én nem bántom a te zsákmányjövedelmedet, mert a nagyarányú adóztatás bolsevizmus. Tartsd meg a zsákmányodat, inkább nem fizetem a tisztviselőimet. A zsidóság viszont úgy gondolkozik: ha nem fizeted a tisztviselőidet, az csak neked baj, annál jobb forradalmár és hívebb zsidócsahos válik belőlük. A zsákmányjövedelemből majd fizetem én a te tisztviselőidet a nekem teljesített szolgálatok mértéke szerint. A zsidó élősdiség kifosztja a milliókat, de a zsákmányból zsoldjába fogadja a zsidócsahosok seregét, hogy fölhasználja azt a kifosztott milliók ellen. Megvizsgáltuk milyen eszközökkel tenyészti a zsidóság a zsidócsahosokat, lássuk, miként bánik velük. Már említettem, hogy a zsidósag több-kevesebb kedvezményben részesíti a zsidócsahosokat, akiket felhasznál a csürhenép elbolondításában, kifosztásában és leigázásban. Az anyagi jutalmazáson kívül esetenként országos, európai vagy világhíres nagyságokat csinál belőlük, mert jól tudja, hogy a csürhenép szívesen követi a híres embereket. Azonban árnyoldalai is vannak ennek a viszonylag kedvező helyzetnek. Mindenféle árulásnak megvan az az erkölcsi kockázata, hogy az áruló nem számíthat az elárult felek jóakaratára, tehát egészen ki lesz szolgáltatva azon hatalom kényének, amelynek javára árulóvá lett. Viszont az árulót az sem szokta túlságosan sokra becsülni, aki felhasználja. Fokozott ez az erkölcsi kockázat a zsidócsahosoknál, mert a zsidó a legönzőbb, leghazugabb, leghűtlenebb faj a világon. Amikor a zsidó kifosztja, uszítja, leigázza a társadalmat, akkor ebben a romboló munkában a zsidócsahosok járnak legelöl. A zsidóság őket tünteti föl cselekvők gyanánt, hogy ne legyen annyira feltűnő a saját bűnössége. Amikor aztán a törvény, a jogrend, a közvélemény, a népharag megtorlást követel, a zsidó élősdiség mindig a zsidócsahost veti oda áldozat gyanánt. (Zuschlág-ügy, Simon-ügy – ezek nem a baloldal kizárólagos ügyei, hanem az egész inogó demokrácia odavetett „becsület-mentő” koncai) Feleljen az, aki elkövette a bűnöket, ordítja ilyenkor a tömegnyilvánossággal burkolódzó ellenlábas (lét-érdekeik főződnek hozzá) vokális csorda. A mindenkori háború (a politikai dimenzió is egy hadszíntér) folyamán elkövetett „hadi” csalásokat szinte kivétel nélkül zsidók csináltak, ők agyaltak ki a maguk javára. De talán egy sem volt olyan, amibe gojokat is bele ne kevertek volna, mint részeseket. Ezek voltak a gaztettekben a zsidócsahosok. Amikor aztán törvényes számonkérésre került a sor, a zsidó gazember sátáni ravaszsággal kievickélt a veszedelemből, de annál mélyebben taszította bele a zsidócsahost, aki a bűntettnek végrehajtója gyanánt szerepelt. Innen van az, hogy a háborús bűntettekért elítélt bűnösök között a gojok számaránya eléri a 27%-ot. Akkor látnánk ennek a számnak iszonyú aránytalanságát, ha ki tudnánk mutatni, hogy a bűnös úton szerzett haszonnak hány százaléka jutott a zsidónak. Ezt azonban éppen a zsidócsahosok szerepe miatt nem lehet kimutatni.
Más példa. A háború alatt űzött fosztogatásokat a zsidó élősdiség nagyon sok helyen a kibérelt hatósági szervek fedezete és támogatása mellett űzhette olyan biztos sikerrel. Amikor aztán ugyanez a fosztogató zsidóság megcsinálta a forradalmat,a népharag kitörésének áldozatul dobta azokat a zsidócsahos tisztviselőket, akiket felhasznált azelőtt a saját céljaira, s akiket éppen ezért meggyűlölt a nép. A nép haragja kitombolta magát a jegyzőkön, szolgabírákon és rendőrtisztviselőkön, a bűnösök mellett persze ártatlanokon is: az élősködő zsidó pedig majdnem sértetlenül úszta meg a veszélyt.
Más példa. Az Est, a Pesti Napló, a Világ, a Népszava, a Magyarország és a többi zsidó lap zsidó uszítói megcsinálták, a pesti zsidó tőkések finanszírozták a forradalmat, amelybe belevadítottak néhány keresztény zsidócsahost is. Amikor felelni kell a bűntettekért, egymás után kerülnek börtönbe, fegyházba azok a zsidócsahosok, többnyire munkások, rongyos tisztviselők, akiket magával ragadott az ellenállhatatlan zsidó uszítás, mert a tömeg előtt elszónokoltak vagy végrehajtották a zsidó lapok boszorkányosan befolyásoló erejű vezércikkeit. De az összes gazság kigondolói és uszítói még ma is kedélyesen rothasztják tovább a magyar társadalmat ugyanazokban az újságokban.
Más példa. A kommunista zsidó rémuralom mészárlásait nagy részben degenerált, kétségbeesett, tudatlan keresztény terrorfiúk hajtottak végre, akiket a szó szoros értelmében az őrületbe kergetett a zsidó uszítás, akiknek lelkiereje, önállósága, öntudatlansága úgy viszonylik a zsidóuszítók céltudatos értelmi tehetségéhez, mint egy a millióhoz. Ezek a gyámoltalan embergépek egymás után kötélre kerülnek, mint javíthatatlan közveszélyes fenevadak, teljes joggal: de varázslóik a zsidó sajtóboszorkányok és szakszervezeti ördögök ma is élvezik a "keresztény kurzus" összes áldását. Ne feledjük el, hogy ezek az ún. terrorfiúk ugyanúgy válhattak volna keresztes vitézekké is, ha történetesen arra uszította volna őket az ellenállhatatlan varázsló, a zsidószellem. Ha száz kivégzés után újra születnének, mindannyiszor újra belesodródnának a sátáni zsidóakarat bűvkörébe, mert erre készteti őket lelkiségük, határtalan alsóbb szintű értelmük a zsidóéhoz viszonyítva. És még további ilyen tízezrek élnek a magyar földön, bármely pillanatban kész eszközei a felsőséges zsidó akaratnak, amely úgy használhatja őket tetszése szerint, mint élettelen szerszámokat. Az elmondottak után vizsgáljuk meg Tisza István sorsát. Amikor közelgett az idő, hogy a zsidóságnak számolnia kell rémítő háborús bűnökért, a könyörtelen népnyúzásért, szóval félni kellett egy zsidóellenes lázadás kitörésétől, megcsinálták a forradalmat és a kirobbanó népharagnak zsákmányul lökték oda a hadiközpontok megteremtőjét, a háborús kormányzat fejét, Tisza István grófot. Nagy áldozatba került, de nem volt kicsi a nyereség sem: a zsidó élősdiség Tisza gróf vérével váltotta meg magát a háborús bűnei büntetésétől! A legfelségesebb tragikum, amelyet termelt a tragédiákban bővelkedő magyar történelem. Bonyodalmában Károlyi Mihály tragédiája is hasonlít ehhez, csak a végkifejlésből hiányzik a felséges vonás, minthogy Károlyi alávaló jellemével az nem is férne össze. Károlyi egyike volt az obstrukciós korszak leghasznavehetőbb zsidócsahosainak. Az ő jelleme a mai parlamentáris fiskus és választási kvóta egészét magában hordozza. Az októberi forradalmat is az ő cégére alatt csinálta a zsidóság, mint a mai szennyes fülkeforradalmakat. Mindazt a világtörténeti gazságot, amit elkövetett nálunk a zsidó élősdiség a forradalommal és bolsevizmussal, Károlyi fedezete alatt csinálta és az egész mai garnitúra sajnálatos „példaképévé” emelhetjük gátlástalan személyét. Amikor ennek a farsangnak is elkövetkezett a böjtje és a fellángoló népszenvedély megint bosszúért kiáltott, odaállította neki a zsidóság az egész rendszer főcsahosát, Károlyi Mihályt. Mai nyelven a pártdiktatúrát. Ő csinált mindent, felelős mindenért, mint ahogy a kommunista egy-pártiság kicsúcsosodott (rendszerváltás helyett) az őrjöngő tömeg-kapitalizmus választmányi jogrendjében, ami a káosz maga. Ez a halászat kora a zavarosban. Tehát Károlyi Mihály jellemtelen ember volt és bűnhődése nem lehetett más, mint erkölcsi bukás. Amint egész életének, erkölcsi halálának is csak a zsidó élősdiség látta hasznát; a zsidó parazitizmus Károlyi gyalázata árán menekült meg forradalmi bűneinek megtorlása elől. Ez a mai helyzetben is generált jelenség, lásd, minden mai párt megígéri a felelősségre vonást pozíció előtt. Azonban már utána esze ágában sincs azt kivitelezni, még a demokratikus satnya keretek között sem. Mert ennek spirálos jellemzője előbb-utóbb az ítélőt is bedarálja. Hiszen csak bűnelkövetéssel lehet 4 évig életben maradni ebben a viszonyrendszer(telenség)ben és a stafétát átadva valamelyik hasonszőrűnek a következő 4 évet kitölteni…és így tovább.
Jó példa Friedrich István esete is. Kétségtelenül részese, sőt egyik csahosa volt az októberi forradalomnak. Tiszát a zsidók gyilkoltatták meg, és amikor felelni kellett Tisza meggyilkolásáért fő bűnösnek Friedrich Istvánt kiáltottak ki, a forradalmi kormány egyik zsidócsahosát, annyival is inkább, mert időközben hűtlen lett a zsidó élősdiséghez. Az említett példák alapján a zsidó élősködés egyik biológiai törvénye gyanánt megállapíthatjuk, hogy azokat a keresztényeket, akikre támaszkodva a zsidó élősdiség a társadalmat pusztítja, leszámolás esetén ez az élősködés áldozatul szokta odavetni a számon kérő felsőbb hatalomnak és az ő bukásuk árán szokott a büntetés elől maga megmenekülni.

Kiss Sándor – Várhegyi Kálmán






A gázai övezet szintén Oroszország része kíván lenni


A Krím Oroszországhoz csatlakozásáról szóló szerződés aláírása mellett a Palesztin információs központ honlapjának orosz nyelvű verzióján olyan információk jelentek meg, hogy Gázában egy csoport alakult meg, amelyik az Izrael területén létező palesztin enkláve kormányzatához kíván fordulni azzal a javaslattal, hogy rendezzenek népszavazást a területen Oroszországhoz való csatlakozás céljából.
ruvr.ru



A Terv – matt három lépesből ALBERT PIKE három világháborúja és a jelen eseményei


Ezt az alcímet választottuk jelen írásunknak, hiszen felettébb érdekesek az egyezések, majd meglátjátok. Korántsem akarunk belemenni semmilyen voodoo-ba és egyéb tébolydába, valamint világvége hangulatot sem célunk vetíteni, de a kiértékelése „hősünk” meggyőződéseinek szinte minden esetben helytálló. A jelen eseményeinek megértéséhez mindig érdemes kutakodni a múltban és olyan helyeken, amiket nem "ők" adnak kész válaszként (vagy mégis? – ezen is érdemes elgondolkodni, hogy ki vezet kit), hanem mélyebbre ásva, gondolkodva megtalálhat bárki. Ezek a vázolt események ma már nagyon gyakran szóba kerülnek, főleg a jelenleg is zajló események kapcsán (most például Ukrajna és a Nyugat viszonyhelyzete): - mi felé tereli a világot a piramis csúcsa, de nincsenek mellé téve a tények, szemelvények. Most viszont próbáltuk összeszedni az elmúlt és megvalósult történéseket, olvasd, itt most nagyjából egyben.
1859 és 1871 között Albert Pike dolgozta ki a jövőben kirobbantandó három világháború elméleti- és katonai stratégiáját, amelyre három „forradalommal” párhuzamosan kerülne sor! Amely világháborúk végül is lehetővé tennék, hogy a 20. század végére az Illuminatusok elérjék céljukat, a világ feletti hegemónia megszerzését és a világ egy központból történő irányításának a létrehozását. Természetesen 33.szintű szabadkőműves volt, a Skót Rítushoz tartozott. Íme, saját megfogalmazása abból a Mazzinihoz írott levélből, amely a mai napig megtalálható a londoni British Museum Library-ben a katalogizált levelek között:
A szabadjára engedett nihilisták és ateisták segítségével olyan félelmetes társadalmi kataklizmát provokálunk, amely szörnyűségében meg fogja mutatni a nemzeteknek az abszolút ateizmus, a barbárság, és a legvéresebb felfordulás hatékonyságát. A polgárok ekkor mindenütt rákényszerülnek, hogy védelmezzék önmagukat a forradalmárok kisebbsége ellen, és meg fogják semmisíteni a civilizáció lerombolóit. A többség, amelynek istenhívő szelleme ettől kezdve iránytű nélkül marad, kiábrándul a kereszténységből. Ezek a kiábrándult keresztények - vágyódva egy ideálért, de nem tudva hová forduljanak imádatukkal - el fogják fogadni az igazi fényt a tiszta luciferi doktrina egyetemes megnyilvánulásán keresztül, amely ekkor végre széles körben ismertté válik. Ez a megvilágosodás annak az általános mozgalomnak lesz az eredménye, amely a kereszténység és az ateizmus lerombolását vagy elpusztítását fogja követni, amelyek egyidejűleg lesznek legyőzve és megsemmisítve.”
Állítása szerint, a fellazítás során az első világháborút azért kell megszervezni, hogy az illuminátusok megdöntsék a Romanov dinasztia hatalmát Oroszországban és ebben az országban kipróbálják a hatalom monopolizálásának egy új rendszerét (ez lett a Szovjetunió bábszörnye és az azóta létrehozott mindenfajta népszövetség és uniók ezt szolgálták a nemzetállamok helyett), az ateista kommunizmust. Vagyis minden létrehozott negatív előjelű, pozitív kicsengést kölcsönözve nekik. Tudjátok – Azért kell, mert – az elavult (sötét) középkort (a tudástradíciót) a felvilágosodás (Nem mind arany, ami fénylik - a pénzvallás magasabb dimenzióba helyezése) új (mindennél sötétebb) előnyei…blablabla megmagyarázás az empátiához. Egy ilyen háborúhoz szükséges volt konfliktus kirobbantására a brit és a német birodalom között. A mi Monarchiánk merénylete csak mellékcselekmény volt. A háború után megszilárdult kommunista rendszer (ez a Szovjetunióra értendő, mert a többi kísérlet itt még elbukik Európában) aztán felhasználható további kormányok megdöntésére és az illuminátus hegemónia kibővítésére. A másodikat azért kell kirobbantani, mert a nemzetállami és a politikai cionizmus ellentéteit kell kihasználni. Vagyis itt már Európa teljes igája a cél. Ennek a háborúnak meg kell semmisítenie a birodalmi (amit filozófiailag a fasizmus képvisel), illetve a nemzeteszményt (amit a nácizmus testesít meg ebben az értelemben) és el kell vezetnie Izrael állam (1948-50) létesítéséhez Palesztinában. A második világháború alatt a nemzetközi kommunizmust meg kell erősíteni, hogy alkalmas legyen a világ sakkban tartására. Ez olyannyira sikerült, hogy a látszat ellenére egy hatalommá vált kelet és nyugat, csak a nyugat fellazítása sikeresebb és hamarabb bekövetkezett, mint a keleti blokk terrorja még napjainkban is tart. Nemhiába, hiszen itt mindig újjászületik a Nap mégha néha-néha el is szenderül egy éjnyi pár órácskára/évtizedre. A végső harcnál ez lehet az ütőkártyánk, a keleti bölcsesség, az igaz hit, bármi legyen is az! Ma a vallási hovatartozás tulajdonképpen lényegtelen, mivel nihilista-ateista a világ nagy része, viszont az Igazságba vetett hit lesz a harcos új erő! A harmadik világháborúra azért kerülne sor, hogy megoldja a politikai cionizmus és az iszlám világ közötti konfliktust. A két oldal kölcsönösen kimerítené egymást, és ez előkészítené a háttérerők illuminátus világközpontjának az átfogó és teljes hatalomátvételét. 1871. augusztus 15-én Pike azt mondta Mazzininak, hogy a harmadik világháborút követően sor kerül a világtörténelem legnagyobb horderejű változására. Ezek után mindenkinek javaslom, gondolkodjon el, hol tartunk éppen, mert még nem késő! Történelem órákon ezek sohasem kerültek szóba. Viszont úgy néz ki a dolog, hogy szándékosan (valószínűleg végső megcsúfolásunkra vagy – Mi szóltunk előre! – az ateizmusunk stádiumának tesztjeként) nyilvánosságra hozták. Ezért nekünk (hacsak nem része ez is a tervnek) olyan helyzeti előnyünk van, amilyen soha nem volt : Tanulhatunk a hibákból és talán felszínre törhet az ellenszer is, a tudásunk másodpercek alatt ezrekhez jut el az internet által! A tudás hatalom! De kevés! Mert a tudást ők kontrollál(hat)ják, mert az ő kezükben van ez is. Szeretet kell és Igazság, ami eljut hozzád és kialakul tőlük a fegyvered a hit, amivel már bárki ellen bátran szembeszállhatsz és a páncélod a szabadság, ami megvéd és felold a szellemiségük rabigájából. Ezért naponta ugrik a világ lépcsőfokokat és Ébred rá az igazi valóságra. Hál'istennek naponta találkozom én is veletek!
 Hasonlítsd össze a céljaikat és az eddigi ismert és mai világpolitikát! Minden ott van a helyén, ugye? Érdekesség a Georgia-i Tanúkövek (Georgia Guidestones) falaiban kőbe vésve nyolc nyelven (Angol, Spanyol, Swahili*, Hindu, Heber, Arab, Kinai, Orosz ). 1980-ban állították fel az Elbert County domb tetején. New World Order Stonehenge-nek is nevezik érthető okokból: - Tartsd az emberiség létszámát 500millió fő alatt! - Drasztikus népességcsökkenés okozása egy 3.világháború kirobbantásával, aminek az iszlám és a kereszténység között kell létrejönnie, mégpedig oly módon, hogy a fennmaradt emberiség egyszer s mindenkorra felhagyjon a nemzet és vallás eszméjével, hiszen ezek mind gátolják az eredeti terv megvalósítását. A harmadik a család intézményének felszámolása a jövőben, de ennek bomlasztása már elég jól halad a nők munkába hajtásával, amit a feminizmussal indítottak el, majd a szingli életmóddal népszerűsítenek jelenleg, és az egyneműek házasságával szüntetik meg annak szentségét, de ez messzire visz, nem is megyek bele. A gyerekek kiszakítása a családból, 6-24 éves korukig az ún. közoktatás rendszerébe küldésével, ahol azt a tudást kaphatják csak meg, amit a rendszer megenged). Figyeljétek a híreket !!! Egyre több keresztények és a kereszténység ellen elkövetett támadás lesz a világ minden pontján. Ezek nem véletlenszerűek, persze a híradók nem kapcsolják össze - de ez is része a tervnek, amit a háttérből irányítanak. Az iszlám világot fogják "ráugrasztani" a keresztény világra. Az iszlám fundamentalizmus felpiszkálása van éppen folyamatban. Szíria és Irán megtámadása pedig a végső löketet adhatja meg (Szíria megtámadása teljes egyetértésben eldöntetett és meg is történt) Keresztény templomokat fognak megtámadni, keresztény embereket lefejezni, főleg ha még előtte netán muzulmánról keresztelkedtek át. Közel-Kelet, Észak-Afrika-Szudán-Dél-Afrika - Indonézia. Ezeken a helyeken nagyon valószínű. A maradék emberiség számára olyan világkormány bevezetése van előkészületben, ahol "A végső terv" a transzhumanista, futurisztikus állam, mely az eugenika elvein alapszik (ezt a II. világháborúban már megpróbálták, de akkor nem sikerült nekik) Charles Darwin, Huxley ennek az alapjait teremtették meg. A holywoodi filmekben és a Zeitgeist-ban már megmutatták ez kb. hogy fog kinézni. "Lightos verziójára" pedig már ízelítőt láthattok az USA-ban (totális kontroll, szabadságjogok eltörölve, média ontja a szemetet, drónok repkednek a kertekben pl. újságírók, ellenállók után nyomozva). Nemsokára elkezdődik egy nagy hadművelet az USA határain belül: A terv elkezdésének egyik előfeltétele a lakosság lefegyverzése az USA-ban, hiszen komoly ellenállást okozhat egy az Alkotmány Második Passzusa szerint jogosan otthon tartott fegyverarzenál.


Feldolgozta: Várhegyi Kálmán és
Jövőnk.info – Hírfigyelő Szolgálat



Valóban a háború küszöbén áll a világ? Hasonlóságok 1914 és 2014 között



Egy évszázaddal ezelőtt az osztrák trónörökös elleni merénylet elég volt ahhoz, hogy az ó- és újvilág közötti érzékeny egyensúlyt felborítsa és egy sok millió életet követelő háborúba taszítsa a világot. Vajon a történelem megismétli önmagát?
1914-ben a világ elkezdett kísérletezni a gazdasági globalizációval.
Az optimisták azt gondolták, hogy a kísérlet segítségével véget lehet vetni minden háborúnak.
A koncepcióról azonban kiderült, hogy a régi birodalmi és az új terjeszkedési nézetekkel is ellentétes.
Feszültség alakult ki az óvilág ipari és katonai hatalmai és az újraéledt „új” gazdaságok ambíciói között.
Ugorjunk az időben száz évet és tegyük fel a kérdést: Nem emlékeztet ez a felállás valamire?
Margaret MacMillan, az Oxford Egyetem nemzetközi történelem professzora (akinek Kína jelenkori gazdasági és katonai erőfitogtatásáról írt tanulmánya felborzolta a tudományos körök kedélyeit) szerint igen.
Margaret nincs egyedül a véleményével. Számos diplomata, tudós, szerző és újságíró jutott hasonló következtetésre.
És így vélekednek a kínai szakértők is.
Akik nem tanulnak a történelemből, megismétlik a hibákat,” mondják egyesek.
Talán.
Mark Twain szerint „a történelem nem ismétli magát, de rímel.”
Amennyiben ez igaz, lássunk néhány sort a versből:
Letűnő birodalmak: a jövőtől félve megragadnak mindent, amit lehet;
Előkelő hely a világban: az új hatalmak nagy ambíciókkal érkeznek;
Globális forráspontok: szakadár államok és vitatott területek;
Globalizáció: annak minden „előnyével” és nyomásával;
Fegyverkezési verseny: az új technológiák semmisé teszik a régi erőviszonyokat.
A rím mindenképpen fellelhető.
Lássuk akkor a két „14” közötti hasonlóságokat:

Hanyatló birodalom

Melyik volt a világ szinte rivális nélküli gazdasági és katonai nagyhatalma csaknem egy évszázadon át? A brit birodalom. Az ipari forradalom, ami először hihetetlen erőt biztosított és végül mérhetetlen arroganciát eredményezett, lett a veszte is egyben, mivel a birodalom katonai fölénye szinte egyik napról a másikra megszűnt a kialakuló fegyverkezési versenyben.
[Időkjelei: Azért itt fontos megjegyezni, hogy csupán a mindenki számára látható hatalmi erők változtak, a világot ténylegesen irányító családok nem.]
Vajon most az Egyesült Államok van hasonló helyzetben?
2013-ban komoly csorba esett a világ jelenlegi szuperhatalmának szavahihetőségén. A Julian Assange, Bradley Manning és Edward Snowden által kiszivárogtatott információk leleplezték az Egyesült Államokra jellemző kettős mércét. (Időkjelei: Igen, tudjuk, hogy ezek az emberek megrendelésre adhatták a kiszivárogtatott információkat, de attól még az információk hasznosak maradnak számunkra. Főleg, ha tudjuk, hogy ez csak a jéghegy csúcsa és tisztában vagyunk a nyilvánosságra kerülés okaival. Diplomáciai és erkölcsi hírneve darabokban, ugyanakkor továbbra is magának követeli a világ elsőszámú nagyhatalma és erkölcsi irányadója címet. Az ország nemcsak nemzetközi, de számos belső gonddal küzd, miközben Barack Obama egy olyan egyetemes egészségbiztosítási rendszert akar ráerőltetni a lakosságra, amit ma már szinte mindenki gyanakodva fogad. Egy olyan nemzetről beszélünk, amely súlyos kritikákat fogalmaz meg Kína kémkedési politikájával szemben, miközben felfoghatatlan mennyiségű adatot gyűjt a világ minden, beleértve saját állampolgárairól. Egy olyan nemzetről, amely felháborodik a terrorista cselekményeken, miközben saját drónjai esküvői meneteket bombáznak. Egy évtized óta először ennek az országnak a hatalmas hadserege nem áll hadban egyetlen országgal sem. Ez a masszív intézmény kénytelen lesz egy új ügyet találni magának, hogy megőrizze immunitását az egyre több területet érintő költségvetési kiadáscsökkentésekkel szemben. Az Egyesült Államok jó ideje tovább nyújtózik, mint ameddig a takarója ér. De vajon képes lesz szembenézni a valósággal? A csökkenő forrásokat és halmozódó adósságokat látva, az Egyesült Államok egyre inkább úgy érezheti, hogy bizonyítania kell a világ előtt. Demonstrálnia kell, hogy még mindig ő a világ jóságos bírája, esküdtszéke és ítéletvégrehajtója. Irakban és Afganisztánban már láthattuk, hogy milyen végletekig képes elmenni ennek bizonyítására.

Előkelő hely a világban

Akkoriban Németország volt az új világhatalom. Modernizálta a gazdaságát és rendbe tette pénzügyeit. Ami hiányzott az a birodalmi státusz és nemzetközi befolyás, valamint a növekvő ipar ellátásához szükséges nyersanyagok voltak. Emellett számos régi sérelmet táplált a múlt háborúi és területi kompromisszumai kapcsán. Ahogy erősödött, egyre agresszívabb követelésekkel állt elő. A világ bizonytalanul és békéltető hangnemben fogadta a különböző provokatív „incidenseket”, ami megerősítette, még magabiztosabbá és arrogánsabbá tette a császárt, a háború kirobbanását eredményezve 14-re. Vajon láthatók párhuzamok a mai Kínával? Gazdasági növekedése egyetlen más gazdasághoz sem hasonlítható. (IJ: Bár ezzel kapcsolatban vannak kétségek.) Ipara vezető pozíciót élvez a világban. Katonai ereje pedig folyamatosan nő. Kína elkezdte újdonsült erejének fitogtatását. A Dél- és Kelet-Kínai tengerekkel kapcsolatos ambíciói nem számítanak titoknak a világ előtt. A „védelmi légibázis” agresszív terjeszkedése miatt Japánnal és Dél-Koreával folyó komoly vita csak egy az elmúlt évek ilyen jellegű konfliktusai közül, amelyekkel Kína a nemzetközi hangulatot teszteli. Ide sorolhatjuk az új kínai repülőhordozó anyahajót „megfigyelő” amerikai cirkáló „majdnem” megtámadását is. Ezek mellett Kína is táplál sérelmeket. Számos olyan háborút vívott, amivel más országok nem igen törődtek. Több olyan egyezmény is született, ami a belső forrongásokon keresztül kihasználta és elnyomta az országot. Újabban pedig egy olyan világrendbe próbálják belekényszeríteni, ami nyugati értékeken alapul. Ez pedig igencsak sérti a több ezer éves kultúrával rendelkező ország nemzeti büszkeségét. Kína úgy érzi, többé nem kell csendben eltűrnie az ilyen bánásmódot. És akkor ott van még India is. Ez az egymilliárd lakosú, szintén folyamatosan erősödő gazdasággal, katonasággal, de leginkább egyre ütőképesebb haditengerészettel rendelkező ország egy újabb tényező, amivel az amerikai katonai stratégáknak számolniuk kell. Zavargásokkal terhes idők – A globális bizonytalanság és polgári felkelések megint csak összekötik napjainkat az egy évszázaddal ezelőtti időkkel.

Globális forráspontok

Ma terrorizmusnak nevezzük. Egy évszázada az anarchia szót használták. Autóba rejtett pokolgépek, politikai merényletek. Látszólag véletlenszerű politikailag motivált, erőszakos cselekmények. Akkoriban is éppen ilyen hírek töltötték meg az újságok címlapjait. Valamennyi eseményt a társadalmi elégedetlenség számlájára írták, ami minden határon, nyelven és valláson túllép. A magányos farkasnak, akkor is, most is, hatalmában állt megváltoztatni a világot. Akkor is, most is, egyetlen jól irányzott és időzített golyó, a megfelelő környezetben és pontosan kiszámított reakcióval elég volt a komoly nemzetközi hatást kiváltani. Akkor az osztrák trónörökös ellen, a bosnyák anarchista mozgalom kivitelezésében elkövetett merénylet indította el a sikertelen diplomáciai folyamatot és szolgáltatta az ürügyet a háború kirobbantásához. A nemzeteknek ma is vannak területi ambícióik. Akkor Elzász Lotaringia volt. 2014-ben ott van például Tajvan. Kína számára talán ez a legkínosabb ügy. Ez a „régi Kína” utolsó bástyája, amit Mao Ce-tung meg akart szerezni. És még mindig ott van. Kína még mindig saját területének és saját népe részének tekinti és úgy gondolja, hogy a világnak semmi köze az ügyhöz. Az Egyesült Államok természetesen ebben az esetben sem maradhat ki a disputából. A világ rendfenntartójaként, megvilágosult önérdeke által diktálva, mindent megtesz, hogy Tajvan gazdasági erejét távol tartsa Kína szorító ölelésétől. Tajvan emellett egy elsüllyeszthetetlen repülőgép hordozó is, ahonnan az USA területi befolyását érvényesítheti. Az ősi japán-kínai ellenségeskedésről se feledkezzünk meg. Az 1930-as évek brutális japán területfoglalásai, aminek a nankingi mészárlás lett az eredménye, még mindig nyílt seb Kína testén. A múlt hibáinak folyamatos tagadása Japán által szintén nem segít a helyzeten.
Ott vannak továbbá a világ különböző pontjain található, egymástól szinte független ambíciók. Oroszország. Dél-Amerika. Észak-Korea.
Ezek mind egyre erősödő és egyre nagyobb önbizalommal rendelkező „szakadár” államok/régiók.
Mindegyik képes lenne olyan konfliktust kirobbantani, ami az egész világot lángba boríthatja.
Hatalmi átrendeződés – Az Egyesült Államok, amely sok éven keresztül szinte az egyetlen biztos pontnak számított a világ gazdaságában, hihetetlen mértékben eladósodott. Vajon Kína veszi át helyét a gazdasági befolyás terén?

Globalizáció

1914-ben a brit birodalom volt a világgazdaság központja. Innen indult az ipari forradalom. Tengerészeti fölényével a kis szigetcsoport a föld területének egyharmada felett uralkodott és lefektette a szabályokat egy új világ számára. A fejlett orvostudomány, technológia és kommunikáció világa számára.
Korábbi birodalmakhoz hasonlóan önelégült lett, és túlságosan bízott saját erejében. Idővel más nemzetek is elindultak a modernizáció útján, megreformálták gazdaságukat, a brit birodalom pedig stagnálni kezdett.
Ráismerünk a mai Egyesült Államokra?
Az „Újvilág” ipari ereje egészen az űr- és információ koráig repítette a világot.
Azonban ugyanaz a fegyverkezési verseny, ami a Szovjetunió gazdaságát romba döntötte, az Egyesült Államokat pedig szuperhatalmi státuszra emelte, most visszaüt.
Az Egyesült Államok továbbra is megszállottan fejleszti az újabbnál újabb fegyvereket, amelyeket nem habozik bevetni az 1990 óta folyó „kisebb” háborúiban.
Ma új fegyverkezési verseny folyik, aminek Ázsia a központja.
Az Egyesült Államok számára központi fontossággal bír, hogy haderejének legjavát ebbe a térségbe vigye át. Ez a szuperhatalom első reakciója, azonban a lépés számos, potenciálisan bénító hatású kihívással jár.
Az Internet elterjedése néhány nem várt következménnyel járt, aminek eredményeként a világ a vártnál lényegesen gyorsabb ütemben halad a globalizált gazdaság felé.
Ennek eredményeként az Egyesült Államok eladósodott. Mégpedig nagyon.
Fő hitelezője pedig nem más, mint Kína.
Ez a rendkívül instabil kapcsolat komoly fennakadásokat okoz a globális gazdaságban szerte a világon.
Kína gazdasága nagyjából olyan ütemben növekszik, amilyen ütemben zsugorodik az Egyesült Államoké. Ez a váltás minden bizonnyal alapjaiban rázza majd meg a világot.

Közel-Kelet

Bár a történelem nem pontosan ismétli önmagát, a mai Közel-Kelet aggasztó módon hasonlít az akkori balkánra. A toxikus nacionalizmusnak a régihez hasonló keveréke azzal a veszéllyel fenyeget, hogy külső hatalmakat is beleránt a konfliktusba, miközben az Egyesült Államok, Törökország, Oroszország és Irán saját és „ügyfeleik” érdekeit próbálják védeni. Vajon Oroszország úgy érzi majd, hogy támogatnia kell Szíriát, mint ahogy azt korábban tette Szerbiával vagy, ahogy Németország tette az Osztrák-Magyar Monarchiával?

Fegyverkezési verseny

Akkoriban Anglia uralta a tengereket.
Flottájának nem volt riválisa, sem erő sem pedig méret tekintetében. Majd megépítették a Dreadnought csatahajót, ami minden korábban épült csatahajót egy csapásra elavulttá tett. Egyik napról a másikra évtizedek befektetése vált elavulttá. Nagy-Britannia akaratán kívül kiegyenlítette az esélyeket.
Új és igen költséges verseny indult a legnagyobb és legjobb haditengerészet címért.
Mindeközben az új csatahajók is fokozatosan fölöslegessé váltak: a légierő fejlődése szinte észrevétlenül folyt.
Most az Egyesült Államok uralja a vizeket.
Hihetetlen flottájának se méreteit, se erejét tekintve nincs párja.
Emellett a légtereket is uralja, ami tovább növeli önbizalmát.
A világ azonban változik. Mégpedig szédítő ütemben.
Az aduásznak számító atomfegyverek egyre több nemzet kártyái között szerepelnek. Vajon az egyre olcsóbb pilótanélküli gépek hasonló szerepet töltenek majd be, mint 1914-ben a gépfegyverek, amiknek erejével szinte senki sem számolt akkoriban?
És ott van a kiberháború. Vajon mekkora csapásokat képes egy számítógép alapú támadás mérni egy nemzetre?
Sajnos ezt csak egy komoly háború kirobbanásával fogjuk megtudni.
Forrás: heraldsun.com.au - idők jelei fordítása és összegzése


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése