Kegyelmi állapot

Kegyelmi állapot

Vissza a jövőbe

– mit hoz a közeli jövő?

 Részlet a Metamorfózis c. könyvből

Nostradamus (Michel de Nostredame), a dél francia próféta (1503-1566) asztrológusként, illetve orvosként szerzett hírnevet. Nostradamus egy négysoros versében megjósolja II. Henrik halálát, a halál körülményeit, valamint a Valois-ház kihalását. A jóslat szó szerint beteljesedik, így egy pillanat alatt híressé vált. Nostradamus Dél Franciaországban, majd Lotharingiában, később Olaszországban bolyong, néha az Inkvizíció elől menekül, néha a pestist gyógyítja. Vándorlásai során a sok titokzatos tudomány birtokosává vált és akadt egy tanító mestere is, aki sok tiltott könyvet birtokolt. Verseinek értelmezése nem könnyű, mert nem egyértelmű a látott dolgok megfogalmazása. Ennek több oka is van. Egyfelől olyan dolgokat látott, amiket nem értett, ilyen például a horogkeresztes zászló, űrhajók, és más technikai eszközök. Csak az akkori tudással lehetett körülírni. Egy másik szempont volt a Szent Inkvizíció. Mivel sokszor került az Inkvizíció látóterébe, verseit áttételesen kellett megfogalmazni, hogy elkerülje az eretnekség vádját.

De honnan tudta, amit tudott? Materiálisan sosem fogjuk megérteni, ha azonban az anyag mögé nézünk, akkor teljesen egyértelmű a válasz. Olyan kapcsolatokkal bírt a túl oldalon, a szellemi világban, hogy onnan kapott információkat képi formában. De az is lehet, hogy átjárt más dimenziókba, esetleg időutazás részese volt. Ilyen típusú válasz a legvalószínűbb.

Hasonlóan Wictor Charon (1907-1976), Szepes Mária (1908-2007) testvére, aki átjárt más dimenziókba, megírta az ottani élményeit, azonban az ottani tapasztalatok jó részére nehezen magyarázható a jelen szókinccsel, ezért olyan művei, mint Az Új Eón Tudománya nehezen értelmezhetők mai tudásunkkal és szókincsünkkel főleg úgy, hogy adott eseményeket, történéseket nem tudunk sem megérteni, sem elképzelni. Sőt, nem is akarjuk.

Rudolf Steiner (1861-1925) a szellemtudomány meghonosítója, akit nyugodtan tarthatunk modernkori Nostradamusnak. Steiner a szellemi világgal szoros kapcsolatban állt, onnan kapott rengeteg olyan információt, melyre az emberiségnek szüksége lett volna, hiszen ez volt Tesla, Rife, a csodálatos gépek korszaka.

Nostradamus az emberiség leendő történelméből pillanatokat villantott fel, feladványos formában. Ez ettől jó és érdekes. Akkor még sok minden állt az emberiség előtt. Steiner egyfelől az emberiség sokkal átfogóbb történelmét írta le, a Föld kialakulásától a megszűnéséig, másfelől a közeljövőről nagyon is konkrét dolgokat vázolt. Az ő technikája jól ismert, mert sokszor elmondta. Erős kapcsolata volt a szellemi világgal.

.

Mit hoz a jövőnk?

Sokan mondták, hogy 2012 december 21-én világvége lesz. Valójában egy korszak hivatalosan is lezárult és elkezdődött egy új. De már korábban látszódtak bizonyos jelei egy új kornak. Például ott volt a 2008-as műbalhé, a válság. Ez arra volt jó, hogy sok pénz eltűnt, a kis emberek buktak, több éves nyugdíjvagyonok és magánvagyonok, és mind a mai napig bottal üthetjük a nyomát az eseményeknek. Már nem is foglalkozik vele senki. A nagyon gazdagok még gazdagabbak lettek. Ez volt a cél. Olyan hogy válság nem létezik. Ez az emberek tudatában van csak. Nem más, mint egy merev gondolkodás, mely nem akar, vagy nem tud alkalmazkodni a változó külső körülményekhez igazodni. Rugalmatlan életszemlélet, látásmód és gondolkodás. Mint olyan, generálja a kihalást. Amelyik fa a szélviharban meg tud hajolni, az túlél, rugalmas. Amelyik nem, azt mindig akad olyan erős szél, mely tövestől kitépi. Az adaptáció minden élő szervezet jellemzője. Amelyik elvesíti ezt a rugalmas alkalmazkodási képességét, az kihal. Az emberi civilizáció is hasonló. Ha rugalmas akkor boldogan élhet. Ha nem tud rugalmas lenni, akkor válságból válságba szenved, aztán kihal.

Már évek óta zajlik a harmadik világháború. Gazdasági téren, informatikai téren, és most már fizikai síkon is. Mintha a modernkori államok nem is lennének érdekeltek a változásban, erőltetik a bedöglött gazdasági gondolkodást, az életet kötelező módon beterelik a teljesen bizonytalan és megbízhatatlan virtuális világba, ahol aztán bármikor bármi megtörténhet, és szinte nincs olyan ember, aki megértené azt, vagy tudna valamit tenni. Csak távolból szemléljük az eseményeket.

Mi vár ránk a közeli jövőben? Rudolf Steiner a jelenünkről és a közeljövőről azt mondta: „A lelkünket meg kell tisztítanunk minden a jövőből felénk áramló szörnyűségtől, illetve félelemtől. Mély bizalom kell, hogy éljen, mind az érzésben, mind az érzékelésben. Bármi történhet és bármi történik, felé abszolút egyensúllyal kell fordulnunk. Tudnunk kell, hogy minden, ami áramlik felénk, egy bölcsesség teljes világkormányból fakad. Ez a tudás része annak, amit ebben a korszakban meg kell tanulnunk. Abszolút bizalomból élni minden egzisztenciális biztonság nélkül. Bizalom a szellemvilág mindenkor jelenlevő segítségében. Ez az egyetlen segítség, ha reményünket és bátorságunkat nem adjuk fel. Fegyelmezzük az akaratunkat és keressük az ébredést saját magunkból minden reggel és minden este.”

Mit jelent ez? Ahogy Madách Imre is megírta Az ember tragédiájában, most elértünk az anyagi gondolkodás határára. Innen kellene tovább lépni, rugalmas gondolkodással. Mint az iskolás, mikor már megélte a negyedik osztályt, akkor tovább kell lépni az ötödikbe. Nem élhet egész életében a negyedikben, mert az jó volt és ragaszkodik hozzá, nem meri felvállalni az újat. Most kell fejlődnünk. A Sumer c. könyvben be lett mutatva az emberiség fejlődési ciklusa a legelső Atlantisztól a legutolsóig. Ez a fejlődési görbe jól mutatja, hogy sokáig egyre mélyebbre merültünk az anyagban, míg most ki kell onnan emelkednünk. Amíg mereven ragaszkodunk megkövült régmúlt struktúrákhoz, addig egyre több válság jön, akár folyamatosan. Akár a betegség az ember életében. Aztán vagy tanul belőle, vagy belehal. Egy biztos, ha nem oldja meg, nem lesz egészséges.

Mit jósolt a modern Nostradamus a jelenre és a közeli jövőre? Steiner azt mondja, most jön az emberiség történelmében az a korszak, mikor fejlődése érdekében meg kell kérdőjelezze az anyagi világ mindenek felettiségét és tovább kell lépnie, az anyag feletti tartományba úgy gondolkodásával, mint életével. Ne feledjük, a modern tudomány azt mondja, hogy az univerzum 95%-a nem anyagi jellegű, és az anyagi világ 55%-a sem anyag. Mégis így együtt kerek az egész, mert minden mindenre hat. Nem létezik olyan, hogy önálló anyag. Az anyag csak része a nagy egésznek, ahogy a tudomány mondja, a legsűrűbb rezgés. Na de ott van a kevésbé sűrű is. Például a fény, illat, hang, tv jelek, wifi, stb.

Tehát most dől az anyag, bukik az anyagi értékrend. Jön az anyagi létbizonytalanság, ami eddig biztos és kiszámítható volt anyagi szinten, az most pont az ellenkezője lesz. Nyilván jól lehet majd halászni a zavarosban, de a sok anyag birtoklása sem okoz majd örömöt. Mert megváltozik a földi élet értelme. Aki tudja követni a változást, akinek rugalmas az életszemlélete, látásmódja, gondolkodása, az egyenesen örülni fog a változásnak, hiszen már rengeteg korlátját éljük meg naponta az anyagban történő dagonyázásnak. Aki viszont merev látásmódot és gondolkodást képvisel, aki nem akar vagy képes új értékrendet meghonosítani a mag számára, az válságokban fog élni, egyre mélyebbeket és akár végzeteset is. A természetben mikor változik a klíma a növény és állatvilág ha tud változni, adaptálódni, akkor túlél. Ha nem, akkor kihal, és helyet ad új fajoknak, amelyek a semmiből kerülnek elő.

Most ezt a korszakot éljük. Az anyagi gondolkodás végét, az anyagi értékrend bukását és egy új értékrend születését. Mondhatjuk, történelmi pillanatokat élünk, nem azokat az uncsi hetvenes éveket, hanem zajlanak az események. Persze az ember a természeténél fogva jobban szereti, ha nem történik semmi, jobb dagonyázni bármiben, mint változni, újakat megtapasztalni.

Semmi sem állíthatja meg azt, aminek itt az ideje, tarja a mondás. Most már zajlik az átalakulás. Eddig lehetett kamuzni, hogy nincs itt semmi, csukja be mindenki a szemét és mondja egyszerre, hogy nem látok semmit, de most már a bőrünkön érezzük. Egyre több világi vezető mondja, hogy zajlik a harmadik világháború. Igen, persze eddig is zajlott az gazdasági szinten, a virtuális világban, de most, hogy Európa szétesőben, be lett oltva idegen kultúrákkal, hosszú évtizedekre előre be lett programozva a változás, azt átalakulás. Mindez anyagi létbizonytalanságot okoz.

Mit mond Steiner? Hogy eljön ez a kor, mikor az anyag nem tud biztonságot jelenteni a modern embernek. Kihúzza az univerzum az anyagi szőnyeget az emberiség lába alól. És ez már zajlik. Mit lehet ilyenkor tenni? Kell keresni más kapaszkodót. Valami mást, ami létbiztonságot okoz, mert az anyag SOHA többé NEM fog. EZ AZ EMEBRISÉG EVOLÚCIÓS FEJLŐDÉSE a Földön. Ennek a korszaknak vége. Örökre. És jön a magasabb szintű értékrend.

Mit tegyünk? Kezdjünk másképp gondolkodni. Lépjünk túl az anyagi korláton. Például ne pénzért tegyünk dolgokat, hanem szívből. Olyan munkahelyet keressünk, ahol nem kell másik embert megnyomorítani munkafeladatként, vagy ha kell, gyakoroljunk emberséget. Ne áldozzuk fel sem egészségünket, sem kapcsolatainkat a pénzért. Karmikus társainkkal tartsunk össze, támogassuk egymást, és sok ilyen, ma még illúziónak tűnő gondolat. Nehéz ezeket a dolgokat elmondani, mert mindenki másképp éli meg az ébredést. Mert ez a világi váltás az emberiség ébredését szolgálja, és nem tudjuk elkerülni. Vagy alkalmazkodunk, vagy kihalunk. Nincs harmadik alternatíva.

Mit mond Steiner? Értsük meg, fogjuk fel, hogy többek vagyunk, mint az anyag és éljünk eszerint. Nyilván ez egy folyamat, de el kell kezdeni. Napi szinten kell alkalmazni. Az anyagi lét instabil lesz és kritikus, ne abban bízzunk, hanem magunkban, embertársainkban, sorsunkban. Legyen önbizalmunk, és fogadjuk el, többek vagyunk mint a test, vannak égi kapcsolataink és segítőink.

Van egy érdekes film, A jövő hírnöke (The Postman), mely kezd egyre aktuálisabbá válni. A filmben az emberiség eljut oda, hogy kis csoportokban él, és minden erejét az köti le, hogy a túlélésért harcoljon a mindenféle rabló hadseregekkel szemben. A jövő hírnöke az az ember, aki postásként köti össze a kis közösségeket és az emberek szívében melegséget kelt a rideg világban. Elhinti a szeretet, az ébredés csíráit és a követőivel együtt egy új értékrendet épít ki, mely végül újra egy nagy közösséggé teszi az emberiséget, ám ezúttal egy magasabb értékrendre épülő világot megvalósítva. Ez a film nagyon jól szemlélteti merre tarunk és mi a kiút innen.

A napi élet szintjén a legjobb amit tehetünk az, hogy mi magunk kezdjünk változni. Változtassuk a látásmódunkon, a pénz és anyagi eszközök helyett emberi értékrendet kezdjünk alkalmazni. Tegyük ezt tudatosan. A nagy amerikai filmek végén van az, hogy az emberek az utcákon sírva borulnak egymás nyakába. Nyilván az élet nem ilyen egyszerű. Az Ébredés c. könyvben bemutatásra került, hogy akik felébredtek, azok egy önálló közösséget alkotnak. Ha mindenkivel nem is tudunk egymás nyakába borulni, akkor tegyük meg azokkal, akik ugyanúgy látják a világot és ugyanúgy gondolkodnak. A modern világot látva, bőven elérte már a kritikus tömeget az ébredésben részt vevők száma. Csak még a külső környezet nem engedi, hogy megvalósítsák önmagukat. De ahogy egyre kétségesebb lesz anyagi világban a létezés, a biztonság hiánya elő fogja hozni azokat az értékeket, melyek az új értékrendet a felszínre hozzák.

A modernkori próféta azt jósolja, hogy itt a változás ideje, sőt már zajlik is, megállítani nem tudjuk, ezért álljunk a változások élére. Változtassunk világszemléletünkön, ébredjünk. A hullámlovas akkor sikeres, ha meglovagolja a hullámot. Ha szembe megy vele, akkor pillanatok alatt elbukik.

Ennek a kornak a feladata, küldetése, hogy megtanítsa az emberiséggel, hogy lépjen túl az anyagi gondolkodáson. Mivel ez magától nem fog menni, ezért kapunk egy kis segítséget. Kirántják alólunk a anyagi létbiztonságot. Mint amikor az ember megy be az egyre mélyülő tó vizébe, és közben kezd eszébe jutni, hogy valamikor tudott úszni. Aztán elkezd úszni. Eleinte nehezen megy,. aztán egyre könnyebben. Ez a jelen kor szellemisége, ez a kor szelleme. 

Akasha Krónika

Részlet a Metamorfózis c. könyvből: 

“Az Akasha Krónika nem más, mint egy olyan adatbázis, mely rögzít minden, a Földön történt eseményt, élményt, karmát, az ok-okozat összefüggéseket egyéni és kollektív szinten. Ezen túl tartalmaz mindent, ami érinti a növényvilágot, állatvilágot, és az emberiséget, a korábbi civilizációkat. Ott van benne, hogy a népvándorlás idején, a magyarok ősei milyen tetteket hajtottak végre és ez ma hogyan egyenlítődik ki a magyar nemzet karmájában. Ez az adatbázis a Föld első pillanatától létezik és mindent, de mindent rögzít a Föld utolsó pillanatáig. De a Föld eltűnésével nem fog megszűnni, hanem megmarad örök időkig.

Bár szeretik az Akasha Krónikát egyik-másik uralkodóhoz kötni, kiemelendő annak a nagyságát, vagy valamely ősi vallás fontosságát, de ez nem így van, mert annál sokkal régebbi, egyidős a Földdel. Az Ébredés c. könyvben be lett mutatva, hogy milyen az atlantiszi technológia. Mondjuk a mi rezgéstartományunkban, melynek alsó része az anyag, míg felső része a rádióhullámok kozmikus sugárzás alatti szintje, a rádióhullám tartományban létrehozzák a virtuális anyagot. Mivel a hasonló struktúra a hasonló számára fizikai akadály, akár a Faraday kalitka, ezért ott elég kigondolni egy széket, ezáltal az virtuális anyagként megjelenik, és a mesterségesen fenntartott háttérrezgés, mely olyan mint a mi mobiltelefon hálózatunk, fenntartja korlátlan ideig a széket. A mi anyagunk sem más, mint állóhullám, melyet egy nagyon is jól definiált külső „valami” tart fenn, jól definiált logisztikával és erővel, mint amikor egy ruhaszárító kötelet folyamatosan ütögetünk, hogy az mozgásban legyen (lásd Ébredés c. könyv). Ez a szék, nem csak hogy szék, hanem tárol minden vele kapcsolatos információt. Bárki, aki ráül abban a világban, tudja, hogy tegnap ki ült rajta, milyen érzésekkel, milyen kölcsönhatásba került azzal a székkel, minden lenyomat tárolódik. Ezt törölni nem lehet. A virtuális anyag előnye, hogy nem rendelkezik a mi anyagunk hátrányaival, azaz könnyű létrehozni és megsemmisíteni. Csak elgondoljuk és ha nem kell, egy gondolattal megszüntetjük.

Valami ehhez hasonló az Akasha Krónika is, mely minden rögzít, ami a Földön történt. Lássunk egy példát. Mondjuk van egy jó ismerősöm, aki aktív társadalmi életet él. Időnként aláírásokat gyűjt, ilyen-olyan célból. Egyszer aláírok neki valamit, amihez szívesen adom a nevem. Ez be is kerül az Akasha Krónikába. Ezen túl az én karmámba is bejegyzésre kerül. Tehát egyszerre két helyre. A Föld karma könyvébe és az enyémbe. Aztán évekkel később ez az ismerősöm engem meg sem kérdez, úgy gondolja együtt gondolkodunk, ezért felhasználja az akkori aláírásomat, mondjuk egy teljesen értelmetlen dolog, egy papírtigris ügyben. Mi történik most? Beíródik az Akasha Krónikába, hogy ott az én aláírásom, de az is beíródik, hogy ez nem az én véleményem, sőt lehet ellentétes az én véleményemmel. Ez beíródik az én karmámba is, mint elszenvedett dolog és az ő karmájába is, mint kiegyenlítésre váró dolog. Az Akasha Krónikában ez a cselekedet karmát generál, nekem, neki, az aláírásgyűjtést kitalálónak és még más érintettnek. Nyilván nem ettől lesz világháború, de sok kicsi sokra megy alapon a serpenyő egyik oldala azért mégiscsak túlsúlyos lesz.

Az Akasha Krónika egy információs tér, mely adatbázisként működik, akár a morfogenetikus tér, de annál sokkal komplexebb és emberi szemmel végtelen kapacitású. Minden bolygónak van ilyen leíró adatbázisa, és egy galaxis megsemmisülése után is fennmarad mint a múlt emléke.

Van akinek meg van engedve, hogy belenézzen ebbe a precíziós adatbázisba. Például ilyen volt Rudolf Steiner. Sokszor innen szerzett információt előadásihoz, utána nézett karmák beteljesülésének, sorsoknak. Innen szerezte az információkat a Föld eredetéről is, fontosabb korábbi eseményekről, hiszen percre pontosan ott van minden. Steiner szerint az Akasha Krónika, nem más mint a kollektív tudat, azonban ebben minden fűszál benne van, ami valaha is létezett a Földön. Az Akasha Krónikát együtt írjuk, ha tudunk róla, ha nem, ha elfogadjuk, ha nem. Minden cselekedetünk belekerül és mindennek lesz következménye.

Lehet-e a rossz dolgokat kiegyenesíteni, azaz lehet-e törölni valamit belőle? Nos, törölni nem lehet, de vannak módszerek, melyekkel bizonyos eseménykehez megjegyzést lehet fűzni, mely által nem lesz kiegyenlítődése a dolognak. Erre fizikai síkon élő ember nem képes. De fizikai síkon élő ember képes felvenni kapcsolatot olyan magas szintű, nem anyagi intelligenciákkal, akiknek joga van bizonyos eseményekhez lábjegyzetet fűzni, mely által nem lesz kiegyenlítődés. Ugyanis a karma elve: megérteni vagy megélni. Ez a napi életben is igaz. Vagy megértünk valamit, vagy meg fogjuk élni. A megértés lehet egy pillanat, a megélés szélső esetben lehet egy élet. Nyilván könnyebb lenne életünk, ha megértenénk dolgokat és nem kellene folyton falba verjük a fejünket. Azonban az emberiség jelent tudatszintjén a fejünket a falba verni sokkal divatosabb, mint megérteni dolgokat. Az atlantiszi technológiára épülő társadalmak esetén ez már nem kérdés. Ezért is egy oda látogató mai ember unalmasnak látná ott az életet. Mert minden megy magától, mindenki ért és tud mindent. Az Akasha Krónikából törölni lehetne akár az emberiség globális tudatficamainak bizonyos részeit, ezzel könnyebbé téve a jelen életünket.

Általában elmondható, hogy csak a negyedik tudatszinten, az atlantiszi technológiát megélő társadalmak férnek hozzá, de ők is csak az olvasható verzióhoz, adott bolygó leíró adatbázisához. Innen tudják, hogy az adott bolygón korábban mi történt, miben szenved a bolygó, milyen segítségre szorul.

Nagy kérdés, hogy az Akasha Krónika tartalmazza-e a jövőt? 100 évvel ezelőtt Rudolf Steiner azt mondta, hogy Európa előtt két út áll. Az egyiket már nem is említem, mert az nem történt meg. A másik az, amit napjainkban élünk meg (migránsok, Európa szétesése, háborúk, életminőség romlása, és egyre bizonytalanabb létbiztonság anyagi szinten). Valahogy így kell elképzelni az Akasha Krónikát is. Ott a múlt teljes részletességgel. Nem csak történelmi események, hanem karmák, azaz minden eseményhez generálódik egy jövőbeli esemény valamilyen előjellel. Nem konkrétan az esemény, hanem annak jellege. Például ha a mai ember csak a profit alapján látja a világot, és minden emberi tényező kihal a lelkéből, akkor az Akasha Krónikában a részletes múlt mellett kezd körvonalazódni a jövő előjele, majd egyre erősebben kirajzolódik maga a jövő is, majd maguk az események is, szépen lassan. Tehát a mai értékrend helyből generálja a nagy pofáraesést, mely hamarosan elér minket. Azonban ez csak egy tényező. Mert ha egy másik dolgot is megnézünk, mondjuk azt, ahogy a vegyszerekkel tönkretesszük a mezőgazdaságot akkor azzal is generálunk egy karmát, mely kezd szépen lassan beíródni az Akasha Krónikába és egyre jobban körvonalazódik az az életkép, mely a Csillagok között c. filmben lett jól bemutatva, hogy hova jutott az emberiség.

Ha jön egy magas tudatú lény, aki nem ismeri a Földet, belenéz az Akasha Krónikába, látja egyfelől a múlt eseményeit, másfelől látja a jövő körvonalazódó sötét felhőit, helyenként egyre jobban élesedő konkrét eseményeit, akkor azonnal látni fogja, merre tart ez a világ. A jövőt helyenként elég konkrétnak, helyenként ködösnek látja, de mindenképp látja és érzékeli a jövőkép tendenciáit.

A jövő olyan, mint egy határidőnapló. A múlt minden eseményénél nem csak az esemény rögzítődik, hanem az onnan generálódó feladatok, például az, hogy el ne felejtsük, hogy adott dolog majd ki kell egyenlítődjön, kb. 10 év múlva. Aztán gyűlnek a dolgok, egyre több és egyre súlyosabb feladatok gyűlnek össze akkorra, így a valóságban egy kemény scifi közepén találhatja magát az emberiség. csak azért, mert ahogy élt, oda vezetett.  Ilyen szinten van benne a jövő az Akasha Krónikában. Érdekes, hogy egy bolygó létrejöttekor üres a leíró adatbázis. Aztán ahogy történnek az események úgy telik. De nem csak a múlt, hanem a jövő is. Ami az Akasha Krónikában fix, az néhány mérföldkő, például meddig él egy-egy civilizáció. Aztán maga az a civilizáció tölti meg tartalommal. Múltjával építi a jövőt. De amikor vége, akkor mindenképp vége.

Tételezzük fel, hogy egy faluban a termőföldön 25 évvel ezelőtt virágzó mezőgazdálkodás folyt. Mára a föld elromlott, tiszta agyag lett, már parlagon hever. A példa valóság, mellettünk van ilyen. Mondjuk, hogy volt a faluban két traktorista, aki éveken keresztül szórta a földre a műtrágyát és a növényvédő szereket. Az egyik nem tudott arról, hogy ez a sok méreg tönkre teszi a föld élő flóráját, a humuszt, tehát tudatlanul mérgezte a földet, mert úgy gondolta nem tehet mást, míg a másik tudta, hogy másképp is lehetne, de így egyszerűbb volt. Ott volt még a vegyszerek gyártója, a tőkés, aki jól keresett 25 év alatt, és őt abszolút nem érdekelte az egész, csak legyen profit, ő bármit gyártana. Ha jönne egy galaktikus utazó, akinek van lehetősége belenézni az Akasha Krónikába, akkor ő először látná a globális eseményeket a Földön, a múltat nagy vonalakban, és a várható jövőt nagy vonalakban. Olyan ez, mint amikor a számítógépen nézzük egy ország térképét. Csak a főbb városok, nagyobb utak láthatók. Aztán van lehetőségünk egyre aprólékosabban kinagyítani a térképet, míg a végén a legutolsó földutat is nézhetjük, sőt ott vannak a kamerával készített fényképek is. A galaktikus utazó is bele tud menni a legapróbb részletekbe a Föld leíró adatbázisában, így azt is láthatja, hogy melyik traktorista, mikor milyen vegyszert szórt ki, és ennek eredményeként melyik fűszál száradt ki. Ha a jövőre néz, láthatja, hogy az a traktorista, amelyik tudatlanul mérgezte a Földet, annak be van jegyezve, hogy a következő életében olyan helyen fog lakni, ahol nem terem a föld, napi harcot kell vívni minden termésért (lásd csillagok között c. film). Nincs konkrétan bejelölve, hogy hol lesz ez a hely, de maga a feladat igen. Annál a traktoristánál, amelyik tudatosan szórta mérget, ott körvonalazódik az a feladat, hogy egy ipari területen fog élni, valamilyen vegyi üzem mellett, és egész életében küzdeni fog a monopol helyzetben levő vegyi gyárral, még szabotázs akciókat is fog végezni, ő lesz a vegyszerek elleni harc éllovasa. A sorsok így egyenlítődnek ki. A tőkés, aki jól keresett a vegyszerek gyártásával és forgalmazásával a jövőben karmikus feladatként kapja, hogy segítsen rászorulókat. A rászorulók nagy eséllyel azok lesznek, akiket mérgeztek az ő vegyszerei. Ha nem sikerül olyan jó lelkűnek lennie, hogy segítsen, hanem most is a pénzt harácsolja, akkor legközelebb nagy deficittel fog születni. Ezzel fogja megváltani el nem végzett életfeladatát.
Amikor tehát megszületünk, hozzuk a karmikus életfeladatainkat, melyek éppen úgy alakulnak ki, hogy az Akasha Krónikába beírt feladatokat valósítsuk meg. A beírt feladatok lesznek a mi feladataink aprópénzre váltva. Ehhez kapunk karmikus társakat is. Amennyiben nem érdekelnek karmikus feladataink, elhajtjuk karmikus társainkat, akkor nem készülnek el azok a dolgok, melyek az Akasha Krónikában rögzítve vannak. Ilyenkor tovább sűrűsödik nem csak  ami jövőnk, hanem a másoké is. Ha például valaki nagy pénzharácsoló volt, és most feladata, hogy iskolát építsen önként a saját vagyonából, de nem teszi meg, elhajtja karmikus társait, mondván engem ez nem érdekel, akkor nem csak saját életét nehezíti meg, hanem az el nem készült iskola komoly kihívás elé állítja azokat, akik oda kellett volna járjanak tanulni. Ha nincs iskola, nincs tanulás, legalábbis abban a formában, ahogy lennie kellett volna. Mindenki vesztett. Az illető, aki nem teljesítette karmikus életfeladatát, egy még keményebb következő életnek néz elébe, míg azok, akik nem járhatnak iskolába, nehezített pályán vannak. Ez is beíródik az Akasha Krónikába.
Nem minden esetben tudni a konkrét feladatot az Akasha Krónikában. Például alakulhat úgy valakinek az élete, hogy csak annyi a bejegyzés, hogy a faluja köré árkot kell ásnia, mert jöhet egy áradás, ami elönti a falut. Aztán a falu lakóinak a korábbi életeinek a bejegyzése alapján konkretizálódik a dolog. Tehát több ember karmikus bejegyzése már konkréttá teszi a feladatot, és nyilván segítő társakat is rendel főhősünk mellé, karmikus segítő társakat. Több ember közös karmája, közös bejegyzése alapján már tudni, mikor, hol és mit kell tenni.
Az Akasha Krónika a Föld leíró adatbázisa és ebből generálódnak a személyes és kollektív karmák. Ezért, hiába látja jól a világot egy nemzet, ha az összes többi nem, mert akkor is részese lesz a nagy bukásnak. A helyes értékrend előnye, hogy a bukást jobban éli túl, hamarabb talpra tud állni.

Magát az adatbázist úgy kell elképzelni, hogy két különböző része van, a múlt és a jövő. A múlt eseményei, információi olyan módon tárolódnak, mint egy relációs adatbázisban, valójában ennél abban komplexebb, hogy sokdimenziós és van egy visszacsatoló szál a jövőbe. Minden esemény hivatkozik a jövőre, sőt ott több helyre. A múlt eseményei tárolódnak betűkkel és számokkal leírva, illetve filmen. A film attól komplex, hogy bár egy film, de hasonlít a biztonsági kamerák felvételeihez. Több kamera párhuzamosan rögzít. Minden kamera egy-egy ember, egy-egy növény, egy-egy állat. Tehát a globális filmen túl, ki lehet választani, hogy kinek a szemszögéből nézzük az esemény. Egy komplex és interaktív DVD.  Hab a tortán, hogy az érzések is tárolva vannak, minkét fél részéről, és bármelyik oldal szempontjából átélhető bármelyik esemény. A filmen ott a bejegyzés, hogy ez a jövőben hova hat és mit fog eredményezni. Tehát a múlt le van írva, akár egy történelemkönyv a legapróbb részletekig, pontosan és precízen. Emellett ott a film, mely lehet egy globális film, vagy minden egyes élőlény, minden egyes fűszál szemszögéből megnézhető bármelyik esemény, és ott találunk hivatkozásokat a jövőre tekintve.
A jövő még érdekesebb. Mert ott nincs sem szöveges leírás, sem film. A jövő olyan, mint egy kép, melybe bele tudunk nagyítani. Ha elképzelünk egy háromdimenziós koordinátarendszert, mondjuk a vízszintes az időtengely, a függőleges és a már említett kettőre merőleges tér adja azt a helyet, ahol a jövő bejegyzései vannak. De ezek úgy néznek ki, mint a felhők. Ha kinézünk az ablakon, különböző magasságokban, különböző színű felhők vannak. Az Akasha Krónikában is ehhez hasonló a jövő. A múlt szövegi és filmes módon van jelen, míg a jövő álló felhők, különböző magasságokban, különböző formákkal vastagsággal és színekkel. A felhők úgy képződnek, hogy minden egyes ember minden egyes megnyilvánulása a jövő valamely pontjára fest egy pixelt, megszínezi azt. A színeknek fontos a szerepe. De lehet olyan az esemény, hogy több másik pixelt is beszínez. Aztán más is színezi az ő jövőbeli képpontját, még pedig úgy, hogy az ő színes pontjára, magasságban felé, helyez egy színes pontot. Így idővel pontok kerülnek egymás felé, oszlopot alkotva, különböző színekkel. Ez lesz a felhő magassága abban a pontban. Az emberi civilizáció működése eredményezi a nagyon sok színes pontot, melyek egymás felé és egymás mellé kerülnek, így keverednek a színek és alakulnak a vastagságok. Az is fontos, hogy milyen magasra kerül a felhő és időben hova. Látható, hogy hiába él valaki maximálisan a karmája szerint, nem kerülheti el a környezete hatásait, a felhők őt is bekebelezik. Nagy létszámú társadalom nagyon bonyolult élethelyzeteket eredményez, hiszen mindenki hiperaktív, mindenki olyan életet él, hogy szórja szanaszét a pontokat, legtöbbször nemkívánatos információkkal és kötelezettségekkel. Ha a társadalom tudatos életet él, akkor egy-két renitens könnyen kiegyenlítődik a nagy tömeg által.
Van már néhány olyan elméleti matematikus, aki igyekszik ehhez, a felhős módszerhez hasonló tömörítési algoritmusokat kitalálni, mert ilyen módon lehetne akár egy radírguminyi kristályban tárolni minden információt, ami most a földön a rendelkezésünkre áll, azaz minden jelenleg tárolt informatikai adatot és az összes, eddig kiadott könyvet beszkennelt állapotban. Ez tűnik az univerzum általános adattárolási modelljének. Azok, akinek képessége és joga olvasni ezeket az adatbázisokat, ahogy ránéznek, mindjárt értik az egészet, mintha betöltődne az agyukba, és onnantól interaktívan kezelik az egészet oda-vissza. Az előbb említett felhő alapú jövőkép még annyival bonyolódik, hogy többdimenziós és minden képpont, amit valaki lerajzol, tárolja az információt is, hogy mi az oka, miért és kitől.

Minden ember folyamatosan tölti adatokkal a bolygó adatbázisát, és ezzel együtt körvonalazza úgy saját, mint kollektív jövőjét, de azok, akik igazi égi kapcsolatokkal bírnak, tudatosan is bele tudnak írni az Akasha Krónikába. Régen ilyenek voltak a sámánok, táltosok, boszorkányok. Ők áldás vagy átok alkalmazásával nagyon is tudatosan beleírtak nagyon jól meghatározott helyekre a jövőbe. Így ez mint olyan kötelező jellegűvé vált. Tehát egy jól irányozott áldás bár nem tudta feloldani régi dolgok nemkívánatos következményeit, azonban új, pozitív dolgokat ültetett el a jövő térképén. Így a jó valahogy kompenzálta a már ott levő nem annyira jót a jövőben. Ehhez hasonló az átok is, hiszen a kettő ugyanaz, csupán az információ valódi tartalma más és más, de hatásmechanizmusa ugyanaz. Még ma is alkalmazzák az ortodox papok az átoklevétel technikáját. Ilyenkor a más, hozzáértő által, az Akasha Krónikába beírt, az illető számára kellemetlen dolgokat veszik ki, mintha kiradíroznák. Nyilván ahhoz, hogy az ember ilyet tehessen, erre születni kel. Ugyanis nagyon nagy a felelősség. A kollektív tudatba nem tud csak bárki belenézni, tudatosan módosítgatni, oda-vissza átírni dolgokat. Ezért el ne higgyük, hogy a neten megtanuljuk, vagy egy akármilyen egynapos képzésen elsajátítjuk. A technikát még megtanulhatjuk, ha a sorsunkban ez szerepel, akkor hatása is, de ha nem látjuk át az egészet, akkor úgy járunk, mintha otthon csavarhúzóval belemásznánk a televízió elektronikájába, hogy jobbra állítsuk a képet, mint ahogy azt gyárilag állították.

Az Akasha Krónikába előre egzakt módon beírt dolgok meg kel történjenek. A történelemben sokszor megesett, hogy két ember véletlen találkozása milyen fontos volt ahhoz, hogy bizonyos dolgok megtörténjenek. Tudjuk, hogy véletlenek nincsenek, ilyenkor be volt írva, hogy ennek a két embernek együtt kell élnie és alkotnia. Előfordul, hogy bár találkoznak, de nem veszik észre, hogy sorsszerű volt a véletlen. Ilyenkor az élet vissza-vissza tér, állandóan összehozza őket, akár a legvégsőkig, mert ez a feladata. Ha az előre jól definiált dolgokat tesszük meg, akkor maximális támogatást élvezünk, a véletlenek a kezünkre játszanak.

A nem egzakt módon beírt dolgok hordoznak magukban bizonyos szabadságfokot. Meg kell történjenek dolgok, de a körülmények nincsenek teljesen pontosítva. Ilyenkor választhatunk szabad akaratunk szerint a felkínálkozó lehetőségekből. A létezés véletlenjei ekkor is támogatnak minket, bár különböző módon, aszerint, milyen megoldást választunk. Nem a legkönnyebb út a legjobb.

Az is előfordul, hogy olyan dolgokat teszünk meg, amelyek nincsenek előre definiálva. Kitalálunk valamit az egónkkal, és megvalósítjuk. Nincs ezzel semmi baj, ez a szabad akarat. Azonban ilyenkor nem lesz akkora támogatottságunk, mert az általunk elvégzett munka nem annyira fontos az univerzum szempontjából. Azt mondja a létezés, ha ráérsz, tedd meg. De ne tedd karmikus feladataid rovására. azaz, ha ráérsz és nem rossz senkinek, szórakozz nyugodtan. De elsők a karmikus feladataid, és amit teszel szabadidődben a te dolgod, csak ne ártsál vele másnak. Amikor a mai emberiség kb. 10%-ban éli sorsát, akkor úgy tűnik leginkább szabadidős tevékenységet végez, azt is úgy, hogy borsot tör a mások orra alá, és nem csak hogy karmikus feladatairól nem akar hallani, hanem magáról a fogalomról sem. Az így végzett szabadidős tevékenység kellemetlen hatással bír a jövőre. A kiegyenlítődés és az el nem végzett karmikus feladatok következménye beíródik az Akasha Krónikába, és a jövőben mint kötelező feladat az élet leveri rajtunk. Így lesz a laza semmittevés kőkemény feladat a jövőben. Aztán akkor sem végezzük el, meg azután sem és komoly deficittel térünk vissza, mondjuk egész életen át betegen, mely betegség előre be lesz írva a bolygó adatbázisába. Jobbik esetben olyan deficitünk lesz, mely nehezített pályára állít és feladatunk is lesz. Nem könnyű nekik az érvényesülés, és komoly karmákkal születnek. Rosszabb esetben teljesen magatehetetlen is lehet valaki, egész életen át a mások szeretetére és percre beosztott gondoskodására szorulhat.

Ez a leíró adatbázis, adott bolygó minden információját tárolja, a múltat, a múlt alapján a jövőt dinamikusan építi fel, és miután a bolygó nem lesz, a leíró adatbázis akkor is megtekinthető avatottak számára, az idők végezetéig. Utólag visszanézhető, átélhető, átérezhető minden lépésünk, cselekedetünk, és annak következménye. El tudom képzelni milyen jó tananyag lesz az univerzum általános iskolájában az Akasha Krónika, mert minden benne lesz, amit csak rosszul lehet tenni, azt meg is tettük. De hát ez a tanulás, ne bánkódjunk felőle. Inkább tanuljunk belőle, hogy még egyszer véletlenül se így csináljuk.”

Így kell lennie?

Részlet a Metamorfózis c. könyvből.

Nagyváradon van egy fiatal pár, harmincvalahány évesek, egyfelől elegük lett a mai világból, másfelől megértették az inkarnációt és a hozzá kötőtő karma fogalmát. Egyfelől azt mondják elegük van ebből a modern rabszolgarendszerből, másfelől nem akarnak sem saját maguknak, sem másoknak karmát generálni csak azért, hogy valakinek közben profitot termeljenek. Inkább a saját maguk urai lettek és csak a saját érdekükben generálnak jövőbeli kötöttségeket. Kivonultak a város szélére, mellőzik a modern technikát, a földdel foglalkoznak. Kerülik a pénzt, viszont érdekes dolgokat tudnak a világról.

TUDJÁK, hogy ez az utolsó életük ilyen materiális létsíkon és nem szeretnék sem elrontani, sem azt, hogy esetleg vissza kellene jönniük, mert olyan erős dolgot tesznek.  Ezért nagyon alázatosak, nagy szeretettel tekintenek mindenkire, és nagyon sokan segítenek nekik. Igazi kis közösséget hoztak létre. Kis Tibet Nagyvárad szélén.

Azonban ez a gondolkodás megosztja azokat, akik értik miről van szó. Akik hülyeségnek tartják az egészet, azokkal nincs gond. De akik értik a lényeget vagy azt mondják, hogy ez így van rendben, vagy azt, hogy nem lehet kivonulni az életből. Valójában az emberiség száz évvel ezelőtt el kellett volna induljon egy másik úton, melyet Tesla, Steiner és a többiek jelentettek. Azonban nem így történt. Hogy miért nem? EZ ERŐS KÉRDÉS, ÉS ERŐS RÁ A VÁLASZ IS.

Azonban a válasz megértéséhez szükséges egy másik fél könyv ismerete is. Ez a könyv a Túl az anyagon c. lesz. Ott erre a kérdésre megkapjuk a választ, megfelelő előkészítés után. Maradjunk annyiban, hogy az emberiség történelme nem pont úgy alakult, ahogy kellett volna, és ezért nem kizárólag ő a hibás. A magasabb tudatszintű társadalmakról szóló fejezetben látjuk, hogy az emberiség most a második szintet képviseli és nincs lineáris átmenet a harmadik szintre. Mert a fejlődés olyan, mint az iskola. Van második osztály és harmadik. A kettő között nincs lineáris átmenet. Nyárig a második, ősztől a harmadik osztály. Nos, lassan vége a második osztálynak. A jelen korszakot (falanszter) követi a materiális űrkorszak (lásd csillagok között c. film), majd az eszkimó világ, Az ember tragédiája szerinti felosztásban. Ez tokkal vonóval maximum 350 év. Majd nyári szünet, mikor kicsit összekapják az osztálytermet, a Földet, és ősszel indul a harmadik, ahol a tanulók, az emberiség már magasabb tudatszinttel lesz jelen. A nagyváradi fiatalok erre gyúrnak, hogy már nehogy vissza kellejen jönniük, és tiszta lappal induljanak a következő évadban.

Az emberiség jelenkori történelmében már volt ilyen szintugrás. A sumer hőskorban, mely a homo sapiens megjelenésétől tartott a vízözönig, ez kb. 250.000 év, az emberiség az egyes tudatszinten élt, az istenei vezették. A vízözön egy radikális váltás volt. Ez volt a nyári szünet, majd az őszi iskola a vízözön után kezdődött és még most is tart, de már közeledünk a tanév végéhez, hogy újabb nyári szünet után egy magasabb osztályba léphessünk.

A legtöbben vagy utolsó életüket élik ebben a formában, vagy van még egy, speciálisabb esetben két szerepük, de sokan már nincsenek itt és nem is jönnek le ebben a korban. Az emberiség már öreg mint olyan. Sokat tanult és ideje új szintre lépnie. Most zárul egy korszak, melyből van még egy érdekes szakasz, bár nem könnyű.

Hogy a fiataloknak igazuk van-e vagy sem, azzal, hogy kivonultak a modern életből, jelen pillanatban nem tudni a választ.  Lehet, így volt megírva nekik. Akkor igazuk van. A választ csak akkor kapjuk meg, ha mondjuk együtt élük velünk egy hónapot, megérezzük és megtapasztaljuk a harmóniát vagy annak hiányát közöttük. Ugyanis, ha nagy egységben vannak, erős karmikus kapcsolatban, akkor bizony ez a helyes út, amin járnak. Még az is megeshet, ha nemsokára bedől ez az értékrend, akkor majd elő mernek merészkedni, meg merik mutatni magukat egy új szemléletű világban.”

Harmónia a kapcsoltaban, sorsban

Részlet a Metamorfózis c. könyvből:  

“Az ember úgy gondolja, hogy az élet célja a boldogság, a harmónia elérése. Lehet, nagy titkot árulok el, ez NEM igaz. Az élet célja a kamra megvalósítása, az életfeladatok megoldása. Ehhez kapunk társakat. A harmónia valahol más dimenziókban lakozik. Itt csak múló megelégedettségi pillanatokkal találkozhatunk.

Másik tévhit, hogy a karmikus kapcsolat maga a harmónia. Ez sem igaz. Az ember a korábbi tartozásait, vagy követeléseit az univerzum felé adott személyeken keresztül egyenlíti ki. A karmikus társ egy nagyon erős kötődés, vérszerződés, mely be van jegyezve az Akasha Krónikába, célja a beteljesedés. Sok olyan megfejlődni kívánt dolgot tudunk karmikus társunkkal együtt megoldani, melyet másképp nem lehet. Vannak olyan tulajdonságaink, melyeket más nem visel el, melyeket más nem tud belőlünk kifejleszteni, csak a nagyon erős karmikus tárunk. Vele össze vagyunk kötve, és sok mindent kibír ez a kapcsolat, amit más sima kapcsolat semmilyen körülmények között nem. A karmikus társunk az igazi edzőnk. Ezért a karmikus kapcsolat nem a harmónia szinonimája. Hanem a munkáé, a közös feladatoké. Karmikus feladataink mindig karmikus társakhoz is kötődnek. Sosem vagyunk egyedül és sosem kapunk egymagunk életfeladatokat. Az élet kollektív társasjáték, minél több a szereplő benne, annál izgalmasabb.

Azt azért el kell mondani, hogy vannak nagyon is harmonikus karmikus kapcsolatok. Mondjuk százévente tíz darab. Ezek mindig komoly küldetéssel járnak azt emberiség számára. Sok van ilyen a történelemben.

Ha nem akarunk foglalkozni karmikus kapcsolatainkkal és sorsfeladatainkkal, akkor ezeket a meg nem oldott feladatokat visszavisszük a másik létsíkba, majd újra hozzuk következő alkalommal. A probléma csak az, hogy ez hozzáadódik az akkori csomaghoz. Két-három ilyen kör és úgy születünk le, hogy eleve esélyünk sincs, még csak elvi síkon sem, hogy megbirkózzunk teendőinkkel.

“Az ifjúságnak komoly problémákkal kell szembenéznie – egyre több lelki betegség és mentális zavar jellemzően gyermek- és serdülőkorban kezdődik. Gyakoribbá válnak a fiatalok körében az önpusztító magatartásformák is. Ma minden 5. gyermek szenved valamilyen mentális betegségben vagy zavarban, és a WHO előjelzése szerint ez a szám 2020-ra 50%-kal emelkedhet” (forrás: Orvosok Lapja 2015/12). Mivel ez egy tendencia, ezért előfordulhat, hogy 25 év múlva, ami nem egy nagy idő, a fiatalok majd fele valamilyen mentális betegségben szenved, akik így hoznak létre egy új generációt felnőttként, és vezetik ilyen állapotban az akkori világot. És máris ott vagyunk élőben a Hülyék Paradicsoma c. filmben.

Mit jelent ez? Ahogy egyre öregebb az emberiség, egyre terheltebben születik újra. Ma egyre jobban nem érdekli az egész sorskérdés. Még azokat sem, akik értik az élet alapgondolatait. Leginkább ők is csak tobzódnak az egójukban. Ez ma a divat. A könnyebb út.

Az egész élet nem más, mint fejlődés, különböző életfeladatok megoldása révén, melyek alapja az emberi kapcsolatok menedzselése. Ha jól kezeljük az emberi kapcsolatokat, akkor harmóniaszerű állapotokat érhetünk el, alkalmanként. Akár az óvoda, a gyermekek játszanak, közben megismerik egymást és együtt sok mindent létrehoznak és megtanulnak.  Ezért nagyon fontos, a karmikus társak felfedezése, a sorsfeladatok bevállalása és a lehetőséghez illeszkedő mértékben történő megvalósítása. Nem csak az a gond, hogy ezek elmaradása komoly károkat okoz mások számára, hanem az is, hogy saját jövőnket is megnehezítjük. Mivel ma az ego irányít, nem divat sorsfeladatokról beszélni, még kevésbé azokat megvalósítani, ezért nem is készül el a legtöbb előre eltervezett dolog. Így a világ pont ott van, ahol azt látjuk, és nem ott, ahol lennie kellene. Hogyan épül egy piramis, ha a kövek nagy része nem kerül a helyére? Hát így, ahogy a mai világ. Aztán összeroskad a nagysága alatt.

Azonban nem csak azzal van gond, hogy a jelen életünkkel előre elássuk a jövőnket, hanem a jelenünket is. Ha a mi általunk teremtett világ olyan, hogy abban a gyermekek nem érzik jól magukat, akkor már a második hétéves ciklusukban (7-14), mikor a legegészségesebbek kellene legyenek, olyan lelki diszharmóniával találkoznak, melyek későbbi betegségek elindítói. Tipikus megnyilvánulása a gyermekkori lelki feszültségnek a szemüveg. Amikor az első osztályokban a gyermek szemüveges lesz, akkor valójában már pszichológushoz kellene küldeni a családjával együtt. Nem a gyermeket betolva a rendelőbe, hanem a szülőkkel együtt. Aztán gyűlnek a lelki sérelmek, és helyi gyulladások jönnek létre. Amikor éveken át fennmaradnak a gyulladások, az immunrendszer nem bírja, és jönnek az autoimmun betegségek. Akár fiatal korban. Éppen a sok számítógép és okostelefon következménye, hogy az öregszeműség a valamikor 40 éves korról 30-ra esett. Huszonévesen ott lehet már az összes civilizációs betegség a cukorbetegségtől az autoimmun betegségeken át a legkomolyabb daganatig. Nyilván mindez nem véletlen, nem a sors büntetése, nem a Jóisten csapása, hanem a mi életvitelünk következménye. Tehát, amikor az emberiség sem individuálisan, sem globálisan nem a sorsát éli, nem azt teszi, ami a sorsfeladata, hanem csupa olyat, amit nem kellene, akkor ez visszahat a jelenére is és a jövőjére is. Mindez beíródik az Akasha Krónikába, és mint kötelező forgatókönyv, megvalósul. Ez valójában egy visszacsatolás (feedback), ami mint egy önszabályzó mechanizmus kihat az egyénre és az egyén keresztül a civilizációra. Ilyenkor kérdés az, hogy észrevesszük-e, hajlandóak vagyunk-e ezen változtatni.

Ha legalább individuálisan felvállaljuk sorsunkat, sorstársainkat, sorsfeladatainkat, akkor legalább mi és leszármazottaink sorsán tudunk alakítani jó irányba úgy a jelenben, mint a jövőben. Az ilyen értékrendre épülő kis közösségek lehetnek az értékrendváltás túlélői. Rájuk épülhet egy új világ (lásd A jövő hírnöke / Postman c. filmet). Nyilván a globális hatás alól senki sem tudja magát kivonni, de saját életét valamilyen formában tudja alakítani. A kollektív karmából nem húzhatjuk ki magunkat. Mikor valaki azt mondja, hogy őt nem érdekli az egészsége és önmegsemmisítő életet él, akkor ez hat a kollektív emberiségre is. Hiszen milyen genetikai minőséget ad át az utódoknak az, aki megtermékenyítéskor drogos, alkoholista, májgyenge, vesebeteg, stb., milyen családi mintát ad át gyermekeinek nevelés címszóval, mennyire telepíti tele gyermekei életét taposóaknákkal, melyek majd 40 éves kor után szinte megsemmisítik azok életét. Ezeken túl mekkora karmákat generál saját magának, gyermekeink, sőt más emberek számára, úgy általában az emberiség számára.

Mikor már kellő mértékben jelen van az ilyen gondolkodás egy civilizáció életében, akkor elindult az önmegsemmisítés útján. Ezért írta Madách Imre Az ember tragédiájában, azt, hogy mennyi van még hátra. Falanszter vége, űrkorszak, eszkimó világ.

Éppen a karmák meg nem valósítása, a karmikus kapcsolatok meg nem élése vezet ide. Ugyanis pont ellenkezőjét tesszük, mint amiért megszülettünk. Ekkor indul egy automatikus visszacsatolás (feedback), mely igyekszik visszaszorítani az ilyen típusú életet. Ugyanis ez pont ellenkezője annak, aminek lennie kellene.

Harmónia a kapcsolatban, sorsban. Hogyan éljük meg? Tartsuk aktívan karmikus kapcsolatainkat, valósítsuk meg közös feladatainkat, szórjuk ki az életből fölösleges dolgainkat, azért hogy teret adhassunk sorsfeladatainknak. Ekkor kiegyenesedik életünk itt a jelenben és a jövőben, gyermekeink élete is hasonlóan, sőt valamennyire hatunk a globális tudatra is, az emberiség jövőjére.

Az emberiség a második tudatszinten él jelenleg (lásd Az emberiség tudatszintje c. fejezet), a négyből. A négy osztályból a másodikat járja. Az első volt a sumer hőskor, a vízözön előtt, a hármas, az annunakik szintje, a négyes az atlantiszi technológiára épülő társadalmak szintje (lásd Ébredés c. könyv).  Ezekről részletesen a következő könyvben, a Millió éves civilizációk címűben beszélünk részletesen.

A MÁSODIK OSZTÁLY VIZSGAANYAGA A METAMORFÓZIS.

Ugyanis az emberiség vagy megfejlődi ezt a megértést egyénileg és kollektíven, megélve egy boldog társadalmat (mely egyszer ugyanúgy véget ér adott élethelyzetek miatt), vagy nem fejlődi meg a metamorfózist, ekkor önpusztítóvá válik, akár az inka, maja, azték kultúrák, vagy a Húsvét szigetek ősi népe.

EZ AZ UNIVERZUM EGYIK ALAPELVE.

A második tudatszintű társadalmak számára már van döntési lehetőség (az első számára még nincs), hogyan ér el A pontból B-be. Vagy a megértés és annak tudatos alkalmazása révén, vagy nem a legkellemesebb módon, de mindenképp elér oda. A második osztálynak egyszer mindenképp vége van, mikor jön a nyári szünet. Érdekes mód, Rudolf Steiner mindig így ábrázolta a jövőt. Vázolta a két lehetőséget. Azonban ahogy telt az idő, egyre jobban kezdte ő is prófétaként mondani, hogy rendben, hogy van két lehetőség, de ő már látta, hogy merre halad majd az emberiség. Nostradamus viszont nem beszélt két lehetőségről, ő csak elmondta mi lesz, mintha időutazó lett volna és itt járt volna. Madách Imre is jól tudta a jövőt, és ezt le is írta Az ember tragédiájában. Szóval, valószínűleg bukásra áll a civilizáció a második osztályos anyagból.

Azt nem tudjuk, hogy az univerzum statisztikájában, hány ilyen típusú társadalom tudta választani a metamorfózis útját. Abban azért bízom, hogy eléggé sokan individuálisan majd megértik és meglépik az átalakulást, a metamorfózist, és ezzel az osztály átlagán is tudnak szépen javítani.”

Ünnep

Részlet a Metamorfózis c. könyv, Az idő nem lineáris c. fejezetéből: 

“Az ember egyre hisztérikusabb állapotban él a Földön. Nincs már ritmusa az életének. Most egy ütem van, mint egy katonai dobpergés, melynek célja a menetelés. Az ünnep is csak egy nap, ugyanolyan ütemben, mint bármelyik másik.

Mindez egyfelől a fogyasztói társadalom egyik megnyilvánulása, mely, mint egy virtuális szörny, eluralkodik az emberiségen, akár Weöres Sándor művében a Szent György és a Sárkányban, a Sárkány.

Másfelől éppen az idő nem lineáris volta is számít. Hiszen az események gyorsulnak. Sőt a gyorsulás sem konstans, hanem a gyorsulás mértéke is gyorsul. Az események gyorsulva gyorsulnak. Ez azt jelenti, hogy az emberi civilizáció egy-egy korszaka egyre rövidebb időt él meg. Minden korszak azzal kezdődik, hogy egy korábbi megkérdőjeleződik, az ember kitalál valami újat, azt sikerre viszi, majd megéli annak negatív oldalait is, később az egész korszak magába roskad, megkérdőjeleződik, és jön egy másik korszak.

A sumer hőskorban százezer év rövid volt. Ma évtizedekről beszélhetünk. Akkor az ember több száz évet élt. Ma egyre messzebb kerül a 120 éves elvi, genetikailag reálisnak tűnő életkor. Az események gyorsulása adott korszakok időbeli lerövidülésén túl azt is generálja, hogy a jövő korszak embere egyre rövidebb életet fog élni. Konkrétan tovább fog csökkenni a várható életkor. Ráadásul eléggé látványosan. 200 év alatt simán elérhetünk oda, hogy 40 évnél nem nagyon fog senki sem többet élni, az lesz a mai 80 éves életkor.

Az ember szétpörög és kiég. Hiszen a fizikai test bizonyos műszaki paraméterekkel rendelkezik, mely adott életritmus mellett, adott ideig tart ki. Ha túlpörgetjük, hamarabb elhasználódik. És ez a folyamat vissza nem fordítható. Napjainkban több autógyár túlhajtja az autók égőit, így azok élettartama drasztikusan lerövidül. Hogy miért teszik, az vitatható. Végül is az ok mindegy, az eredmény biztos, a gyors elhasználódás. Tehát a hátralevő bő 350 évben, hamarosan megkérdőjeleződik a falanszter korszak, ekkor kissé változik az élet ritmusa, de jön a materiális űrutazás, majd az eszkimó világ. Eközben az események egyre gyorsabban történnek és az ember várható életkora folyamatosan csökken, akár 40 évre.

Az idő nem lineáris, az emberiség nem a sorsát éli, a Föld túlterhelt, és az emberiség karmája megköveteli az egyre rövidebb életet. Ezért haladunk ebbe az irányba. Törvényszerű.”

Szívinfarktus

Részlet a Ki vagyok? c. könyvből

Két színész, egy szerep

Életünk egy folyamat, mely két színtéren zajlik felváltva. Itt az anyagi világban és ott, az anyagon túliban. Akár egy szinusz görbe, hol lenn, hol fenn. A jelen életünk csak egy kis része a nagy egésznek. Mikor itt vagyunk oda vágyunk, mikor ott vagyunk ide vágyunk. Születéskor lépünk be az anyagi világba, mikor meghalunk, távozunk haza a másikba. Fogantatás után a 21. napon megdobban a szív, valójában akkor veszi kezdetét az élet, és mindegy milyen betegségben szenvedünk, de ha megáll a szív, akkor távozik a szellemünk, az Énünk. Csak akkor.

A szív nagyon fontos szereppel bír, mert összeköti a korábbi életeinket a jövőbeliekkel, átmenet a múlt és a jövő között, a jelen. Szívünk működése kihat életünkre, megnyilvánulásunkra az életben, ugyanakkor, amit teszünk, ahogy tesszük, az visszahat szívműködésünkre. A gondolat hideg, a szív meleg. Ha egóból teszünk bármit, az nem ugyanaz, mint amikor szívből tesszük.

Ma nagyon sok szívbetegséggel találkozunk. Oka az életvitelünk. Mikor valakivel olyan történik, hogy kihal belőle a szeretet, akkor megkeményedik a szíve. Ide vezethet nagy egyéni csalódás, karmikus társ elvesztése, vagy a mai világi értékrend, mely mintha tudatosan keményítené meg az emberek szívét.

Aki vérszegény, az nem tudja gyakorolni a szeretetet embertársai felé, könnyen lesz irigy, haragos. Aki ellenkezőleg, túl bővérű, az túlságosan szeret mindenkit. A túl szapora pulzus jelentése, túlságosan kinn vagyunk a világban, túl sok mindent átveszünk a világból és ez minket megterhel, ez károsan hangolja át a mi ritmusunkat. A túl alacsony pulzus azt jelenti, teljesen levédtük magunkat, ide aztán nem jut be semmi a külső világból.  Szükséges megtalálni az egyensúlyt ezen a téren is.  Az emberiség életciklusának elején (Sumer, Egyiptom, Görög) a „tervezett és nyugodt világ” illúzióját keltették számunkra, azért, hogy a komfortzónánkban éljünk. Akkor ez létkérdés volt. Most, a civilizációnk életciklusának a végére, már képesnek kell lennünk arra, hogy individuálisan olyan életszemléletet hozzunk létre, olyan világot építsünk magunk számára saját illúzióink révén, hogy az a külső világ, mely már nem komfortzónánk, mégis azzá váljon tudatunkban, és valós napi létezésünkben így is éljük meg. Akinek ez sikerül, az nem lesz szívbeteg.

Érdekes kérdést vet a szív elleni támadás, az infarktus. Mi történik ilyenkor? Aki átesett infarktuson, mindenképp megváltozik, leginkább az ellenkezőjére. Mintha el kezdene működni a szívvel történő gondolkodás. Valami történik, ami materiálisan meg nem fogható. Valójában az infarktus az egy kísérlet az Én részéről, hogy véget vessen ennek az életnek. Valamiért elege van belőle. Abban az esetben, ha sikerül megállítani a szívet akár egyetlen pillanatra is, akkor a valóságban bekövetkezett a halál. Hogy mi jön azután?

Ahhoz, hogy megértsük, nézzük meg hogy élt az ember elődje az Atlantisznak nevezett világban. Ez a Rudolf Steiner által Atlantisznak nevezett korszak volt (lásd Sumer c. könyv). Az ember úton volt a materializálódás felé. A világot nem materiálisan érzékelte, hanem tompa szellemi látással. Ez volt Atlantisz első fele. A másodikban már kezdtek kialakulni a fizikai érzékszervek, lévén, hogy tovább haladt a materializálódás útján. De még messze volt a mai embertől.

Az akkor alakuló emberiség az akkori istenek (magasabb tudatú szellemek) között élt, mint Ádám az Édenben. Napi szinten találkozott ezekkel a fejlődés magas fokán álló szellemekkel. Ekkor az ember bár test, lélek, szellem egysége volt, de tudata, Énje fejletlen. Inkább ösztönlény volt. Szellemi ösztönlény. Minden szellem úgy tud élni egy adott bolygón, ha beleszületik egy olyan struktúrába, mely az adott helyen őshonos (lásd Ébredés c. könyv). Az istenek, azaz a fejlett szellemek úgy tudtak materializálódni, ha beleszülettek egy ilyen testbe, mely kis mértékben volt fizikai és nagymértékben energetikai. Azért kellett fizikailag is megnyilvánulniuk, mert szükség volt rá az emberek tanítása céljából. Konkrétan ott kellett lenniük az emberek között, nekik magyarázni, őket tanítani, segíteni. A születés és növekedés azonban hosszú folyamat, sok időt igényel. Atlantiszban gyakran előfordult, hogy valakinek a szelleme megunta az ottlétet abban a világban, ezért sokkal a fizikai halál előtt elment. Ilyenkor egy-egy tudatos szellem Énje beleköltözött az adott fizikai testbe, és így nyert egy fejlett, nagy testet, nem kellett megszületni és felnőni. Ez egy ma is működő dolog.

Mikor valaki infarktust szenved, akkor az Énje megtámadja a szívét, és ha le is állítja, akár csak egyetlen pillanatra, akkor beáll a halál és az Én, a szellem hazatávozik. Ha így marad a dolog, akkor a páciens meghal, materiálisan képtelenség őt feléleszteni, bármit is teszünk. Nem a mentős a hibás, hanem az Én, a szellem hazament. Azonban a túloldalon sokan várnak arra, hogy ilyen testbe szálljanak bele, azaz sok Én várakozik szerepre. Lehetőség van arra, hogy pillanatok alatt inkarnálódjon, de feladata az elkezdett sors folytatása. Tehát nem kirándulni jön az Én, hanem segítenie kell egy másiknak, mely belerokkant a saját sorsába. Az ilyen segítő Én mindig tudatosabb, mint aki távozott ezért kezd az illető személy teljesen más életet.

Az infarktusból visszatérő emberek mindig új Énnel jönnek vissza, és sokkal jobban kezdik megvalósítani sorsukat. A második Én mindig tudatosabb. Nincs már szüksége 21 év fiatalkori évre, hogy megtanulja a világot, hanem 2-3 év élesben, a már kifejlődött lélek segítségével. Mint amikor egy űrhajón új kapitány veszi át az irányítást, de a legénység és a küldetés a régi.

Az élet érdekes játéka, hogy az Én ilyen jellegű gyors cseréjének két módja van. Vagy véletlen, vagy tudatos. Mikor infarktusban leáll a szív és senki sem vállalja fel a túloldalról az adott sors folytatását, akkor beáll a halál és az illető személy a most meg nem oldott feladatait átviszi következő életébe.

Ha van olyan Én, mely vállalja az adott sors folytatását, akkor csodával határos módon a beteg visszatért, felépül és teljesen más ember lesz. Igen ő már csak testben és lélekben ugyanaz, bár teste sejtenként lecserélődik, míg lélek is átalakul az új és magasabb tudatú Én vezetése alatt.

A legérdekesebb és egyben legritkább esemény: két színész, egy szerep. Mikor nagy sorsfeladat vár valakire, de olyan mértékű, hogy azt lehetetlen egy embernek megvalósítania, mert fizikailag nem lehet megoldani, akkor előre eltervezett módon két Én éli meg a sorsot. Az egyik mindet belead és eljuttatja az életet adott, előre megbeszélt pontig, ahol infarktus, Én csere, és a második folytatja. A második gyakran egy nagyságrenddel nagyobb tudat. Az előkészítés mindig aprólékosabb, hosszabb folyamat, a finálé gyorsabb, pergősebb és több erőt kíván, gyakran egy magasabb tudatú Én szükséges. Sumer idején ilyen volt Thoth, Isis, vagy Egyiptomban Ehnaton. Kiemelten fontos sorsok esetén él csak a rendező a két színész, egy szerep módszerrel. Ilyenkor az is nagyon érdekes, hogy a sors az egy és ugyanaz, csak inkább két szakasza van. Az infarktus előtti Énnek mások voltak a karmikus társai, mint az infarktus utáninak. A második Én mindig magasabb tudatszinttel bír, nem fertőződött meg az aktuális értékrendtől, hanem leginkább krisztusi szeretetet hordoz magában, gyakran nem érti miért ilyen a világ, és tenni akar a változásért. Nem kötődik az anyaghoz, a birtokláshoz, hanem minden megnyilvánulását a szeretet hatja át. Az ilyen szerep mindig korszakalkotó, sorsfordító a civilizáció életében, és történelmi korban csak egy-két ilyen sors nyilvánul meg egyszerre. Kiváltságos szerep és nem is könnyű, de ez az Én, mely mindig az adott civilizáció tudatszintje felett van legalább egy nagyságrenddel, éppen más életszemlélete révén hozza el az új értékrendet a világnak. Képes rá és meg is teszi. Ez a korszakváltás. Nyilván nem egyedül teszi, mindig komoly karmikus segítségei vannak, akik szintén tudatosak erről. Zseniális szervezés.

Az infarktus nem mindig vezet a szív megállásához, ilyenkor az Én mégsem vállalja be az öngyilkosságot, csak megkísérli azt. A legtöbb ember sem akar öngyilkos lenni, csak szeretné felhívni a figyelemét magára. Ilyenkor is sokat változik az Én, sokkal tudatosabb lesz, összeszedi magát, fogadalmat tesz, az ember ugyanazzal az Énnel folytatja a sorsát.

Az Én gyors öngyilkossága a szív megállítása, ennek gyakori módja az infarktus. Lassú öngyilkossága a csontritkulás.

A pokol fogalma

A modern világ hajtóereje a profitéhség. Ma minden cég profitot termel. Egyébként mindegy mit gyárt, milyen tevékenységet folytat, lényeg a profit. Így képződnek a nagy lufik. Büszkén vállaljuk, hogy a világ a szolgáltatásokra épül úgy, hogy nincs érdembeli termelés.

Másik hajtóerő az uralkodási vágy, mely az agresszióval karöltve, a félelmet felhasználva ostorként remekül alkalmas az amúgy is zombi világ meglovaglására. Erre mondja a vallás, hogy a pokol mélyére kerülnek azok, akik ilyen értékrendet képviselnek.

Én csak annyit mondok, a karmák kiegyenlítődnek.

Aki sokat ment mélyre, nem biztos, hogy fel tud emelkedni. A vallás szereti használni a pokol fogalmát. Valójában van egy ehhez hasonló struktúra, mely olyan, mint egy erős középkor, de modern változatban. Képzeljük el a mai világunkat, de kicsit keményebb változatban. Értelmetlen élet és munka, napi harc a létért és nincs senkiben sem egy szikrányi szeretet, sem egy mosoly. Úgy éljük le elég hosszú életünket, hogy egyetlen egy arc sem mosolyodott ránk, senki meg nem simogatott, nem nevetett ránk. Van egy mondás, mely szerint jót nem mindenki tehet velünk, de rosszat bárki. Nos, itt ez a mondás alapelv. Mert jót senki sem fog tenni, de rosszat mindenki. Csupa olyan ember van ott, akinek ezt meg kell éreznie a saját bőrén. Az ott lévőknek meg kell érteniük és meg kell fejlődniük azokat az élményeket olyan mértékben, hogy kialakuljon a moralitásuk. Ez valójában egy nevelőintézet, egy olyan dimenzió, ahol meg kell élni azt, amit tettünk másokkal. Olyan erősen meg kell élniük az ellenoldalt, hogy elegük legyen belőle az ott levőknek. Soha a következőkben ne merjen eszébe jutni ilyesmi. Lehetséges olyan mélyre menni egy életben, hogy oda lehet kerülni (lásd napjaink). Garantált a siker. Itt formálódnak a legjobb jellemek a következő egymillió évre.

A Metamorfózis c. könyvben bemutatásra került, hogy aki nem éli a sorsát, aki nagy ívben elkerüli karmikus kapcsolatait és sorsfeladatait, az ezeket a feladatokat újra hozza következő életében, az újak mellé. Ha ezt kétszer-háromszor eljátsza, megesik az, eleve úgy születik le, hogy összeroskad a terhek alatt. Ilyenkor egész életre beteg gyermekként jön erre a világra. Mivel ekkor rosszat tenni nem tud, csak szeretni és igényli is a szeretetet, ezzel az élettel megváltja múltját, és gyakran szüleit is, és legközelebb tiszta lappal indul. Talán tanul is belőle.

Akik még erősebb moralitásellenes cselekedeteket hajtanak végre, nem ússzák meg ennyivel, hanem mennek az átnevelő dimenzióba. Az egy fokkal kellemetlenebb, de van, amikor már szükséges, hogy elérjük adott emberek ingerküszöbét. Ott ez garantált.

Jelen értékrendünket megvizsgálva érthető, hogy miért születik egyre több sérült gyermek. És ez tendencia. Ez még semmi, de milyen tömeg kezd hamarosan kialakulni az átnevelő dimenzióban, és itt a Földön markáns mértékben csökken párhuzamosan a születések száma. Sokan mennek oda, kevesebben jönnek ide.

A hazugság fantomjai

Az Egészség c. könyvben bemutatásra került, hogy az embernek van fizikai teste, energiateste, lelke és szelleme.

Az Ébredés c. könyvben bemutatásra került, hogy az ember és környezete nem más mint egy energetikai rendszer, ahol az anyag ennek a rendszernek a legsűrűbb pólusa.

.

Fantomok

A köznyelvben olyan fogalmak keringenek mint fantomok, kísértetek, démonok és szellemek. Ezek létező virtuális lények, melyeket vagy mi gerjesztünk, vagy egyszerűen teret adunk nekik.

A fantomok a hazugságokhoz kötődnek. Nem csak nagy, hanem kis hazugságok, tudatos ferdítések, rendszeres és tudatos félrevezetések. Ezek a lények a fizikai testre hatnak mégpedig éjjel, gyakorlatilag blokkolják a regenerációt.

Aki rendszeresen hazudik, akár kicsit, akár nagyot, annak életstílusává is válik. Ennek következménye, hogy éjjel bármit is tesz, nem tud regenerálódni. Ő egyfelől kori öregedéssel szembesül. Azonban a hazugság jól ki is ül az arcára. Aki néhány évig rendszeresen hazudozik, annak az arca gumiarc lesz, akár a Muppet show karikatúra arcai. Mély barázdák, vastag gumiarc. Meg kell nézni sok közszereplő arcát mennyit változott pár év alatt és össze kell hasonlítani egy tibeti pap arcával. Szemmel látható a különbség.

Ezen túlmenően ezek a fantomok egy felhőt képeznek körülötte, melyből nem tud kilépni pár év intenzív hazudozás után. Ekkor a folyamat már önfenntartó. Egyfelől az illető el is hiszi amit hazudik, másfelől egyre gyorsabban öregszik, arca egyre csúnyább, akár a kiszáradt és repedezett termőföld.

.

Kísértetek

A következő kategória oda kötődik, hogy az emberek ügyeskednek, jogosulatlan előnyökhöz jutnak, ezekért pénzt adnak. Mikor mások elé kerülünk adott élethelyzetekben, megtanulunk “brillírozni”, kenőpénzeket fogadunk el és cserébe másokat jogosulatlan előnyökhöz juttatunk, majd ez megszokássá válik, akkor kísérteteket hozunk létre és hizlalunk.

Pár év után mondhatjuk, hogy ez már megszokássá válik, és aki a munkahelyén így viselkedik, az otthon is.Valójában itt is körbeveszi az embert a kísértet felhő és ebből nem tud szabadulni az élet semmilyen területén. Ezért bukik a család, barátság pusztán azért, mert nap közben így viselkedtünk huzamosabb ideig.

A kísértetek az energiatestre hatnak, annak erejét felemésztik. Nyilán ez is korai öregedéshez vezet.

.

Démonok

A démonok a lelket uralják, az asztráltestet. Aki úgy él, hogy másik ember lelkét megnyomorítja, olyan a munkája, hogy másik embernek lelki szenvedést okoz, az évek alatt ilyen démonokat nevel ki magában, melyek éppen az ő lelkét emésztik fel.

Franciaországban a 18. században kezdtek ezzel foglalkozni, mikor is a hivatalok dolgozói éltek vissza a törvények kuszaságával. Napjainkra a modern világ, a bürokratikus rendszerek igazi melegágyat jelentenek a démonok létrehozásához és felneveléséhez. Nagy árat fizetünk érte, elveszítjük a lelkünket. Akár az egész társadalom.

.

Szellemek

A szellemek a fantomok legjobbjai. Az olyan hazugságok, melyek nagyon erősek és nagyon is tudatosan kimondott, megvalósított hazugságok. Mikor egy szó sem igaz abból, amit mond valaki. Mikor mindenki tudta, hogy akkor sem igaz, mikor kimondta. Ezek a szellemek egy másodlagos szellemet, egy másodlagos Ént hoznak létre. Gyakorlatilag egy szkizofrén állapot alakul ki.

Több tudat alakul ki és ezek párhuzamosnak irányítanak, illetve mikor ki kapja el a kormánykereket, mikor ki tud a gázra lépni és ki a fékre, néha egyszerre mindezt. Egy idő után a valódi Én feladja és a szellem azt tesz,a mit csak akar, semmi sem számít. Volt pár ilyen uralkodó a történelem sötét lapjain.

.

Közös jellemző

Közös jellemző a MORALITÁS hiánya. Elkerülni azt, hogy ezeket a lényeket létrehozzuk, felneveljük, majd kezükbe adjuk az életünket az, hogy működtessük a moralitást. Persze a mai értékrend éppen a moralitás hiányára épül, ezért is lett a társadalom 60-70%-a zombi, azaz került ilyen lények teljes körű ellenőrzése és irányítása alá.

.

forrás: Rudolf Steiner

Csillagközi harcosok

Sokak kérésére, részlet a Millió éves civilizációk c. könyvből:

“Minden civilizáció működése bizonyos szabályokra és bizonyos rendre épül. A szabályok egyszerűek, és tartalmazzák például az adott társadalom sorsát, feladatát, küldetését. A rend az adott társadalom struktúrája. Azt mondják minden nap az Isten ajándéka, és az, hogy mit kezdünk az adott nappal, az a mi ajándékunk Istennek. Hasonlóan van ez minden civilizáció esetén. Adottak a szabályok és a struktúra. Hogy mit kezd vele az a sok intelligencia, az már az ő ajándékuk az univerzum felé.

Minden civilizáció esetén van egy néptömeg, mely akár a fizikában, bizonyos tehetetlenséggel bír, azaz lassan reagál, de nagy a volumene. Vannak ugyanakkor odaillő felébredt mesterek, vezetők, akik a dolgokat viszik előre. Néha ideszületik egy-egy még nagyobb tudatszintű mester is, ahogy volt Sumer idején Thoth. Ők még markánsabban viszik előre a folyamatokat, még innovatívabbak. Vagy Ehnaton, aki annyira céltudatosan akarta előremozdítani Egyiptomot, hogy a nép, mely nem mértette őt, tehetetlensége révén meg is gátolta ebben, ezért megbukott az uralkodása.

A struktúra és az abban levő dinamikus folyamatok garantálják a fejlődést, változást. Hogy a dolog még érdekesebb legyen, megjelenhet sok egyedi lény emberi formában, aki nem illik bele ebbe a struktúrába. Ezek, a jellemzőik alapján messzemenően különböznek mindenki mástól. Külön adottságokkal rendelkeznek és másképp látják a nagy egészet. Napjainkban hasonlóak a kristály gyerekek, korábban indigó gyerekek, azok minden fajtája. Ők alapvetően mások, mint az átlagos ember, ráadásul nagy számban vannak jelen. Céljuk, a világ szemléletének, látásmódjának a változása. Ha a jelenlegi civilizációt nézzük, mely a második tudatszintet képviseli, akkor elmondható, hogy a sorsát irányították a harmadik szintet képviselő sumer istenek, illetve az azokat segítő negyedik tudatszintet képviselő lények, szintén emberi formába születve.  A földi élet az Orion-Szíriusz környékéről származik, ahol nagyon sok faj él a hármas tudatszinten. Ezek nagyobb része megvilágosodott civilizáció, értik és tudják az életet, és segítő szándékkal nyilvánulnak meg akár a Földön is, emberként leszületve, de emlékezve arra, hogy kik ők valójában. Szintén segítő szándékkal jönnek, de sokkal kevesebben a negyedik szint kiemelkedő alakjai, időnként. Találkoztam olyan kislánnyal, aki angyal, és öt-hat éves korában mindent tud a másik világról, illetve a fogantatásától az adott pillanatig, mint egy film mindenre emlékszik. Tudja küldetését, és bár vannak érzelmei, nem ezek alapján dönt. Ezen túl vannak olyan lények, akik adott feladat erejéig, akár percekre, akár napokra jönnek, fizikai testet álcáznak maguknak.

Mindezen túl vannak a csillagközi harcosok. Ők egyénileg érkeznek (születnek) az Orion-Szíriusz környékéről, a hármas tudatszintet képviselik, és fajuk vagy most billen át a jó irányba, vagy nemrég billent át. Lényeg, hogy emlékeznek a saját bolygójukon történt változásra és ezt az univerzum más helyein is el akarják érni, segíteni személyes közreműködésükkel. Tudják, hogy ez a fejlődés menete. Nagyon erős bennük a vágy a földi élet megreformálására is. Mint igazi harcosok, küldetéstudatuk van, és az sem érdekli őket, mit lehet és mit nem. Éppen ezért sokszor megesik, hogy a jövő gyógymódjait alkalmazva gyógyító munkát végeznek a Földön, de azt nem veszik figyelembe, hogy nem minden ember képes az ébredésre, sőt nem is mindenkinek kell ébrednie. Ők minden embert át akarnak segíteni az utca másik oldalára, függetlenül attól, hogy valaki át akar-e menni vagy sem. De az is előfordul, hogy azokat is átviszik, akik ezen az oldalon élnek, ezért ők odaát eltévednek, akár egész életre. Ők céltudatos harcosok, de gyakran nem veszik figyelembe a lehetőségeket és az emberi tényezőt. Nem tudják megérteni, hogy az ember alacsonyabb tudatszinten van jelen a Földön, és ezek szerint kellene vele bánniuk.

Hab a tortán, ha olyan családba születnek, ahol a szülők hasonló képességekkel bírnak, vagy csak nyitottak ezekre a dolgokra. Egymást fokozva, szinergikus hatást érnek el. Ha számmisztikát nézzük (lásd Metamorfózis c. könyv), a csillagközi harcosok mindig erős egyéniségek, nagy az egójuk, és életfeladatuk az ego megfékezésén túl a szellemi fejlődés. Tehát meg kell tanulniuk az alázat fogalmát, és bár a harmadik tudatszinten vannak, mégis meg kell valósítaniuk azt a szellemi fejlődést, mely bölcsességgel látja el őket. Az erős egyéniség nagy kihívás. Ugyanis, ha az ego eluralkodik az egyéniségen, akkor diktátor lesz. Ha kordában tarja az egóját és megvalósítja a szellemi fejlődést, bölcs mester.

Az Egészség c. könyvben bemutatásra került, hogy az ember hétéves ciklusokban fejlődik. Ennek keretén belül a 21-28 éves korszak a lázas alkotás kora, ami kapkodást is jelent. A 28-35 éves kor a meggondolt alkotásé. Jelen esetben a csillagközi harcosok a lázas kapkodás korát élik, a „mindenáron tenni akarok”, amiről azt hiszik, a legjobb, a leghasznosabb. Nekik ebben az életben túl azon, hogy meg kell tapasztalniuk egy alacsonyabb tudatszintű társadalom működését, tehetetlenségi együtthatóját és markáns volumenét, nagyon komoly kiképzőtáborban kell alkotniuk, át kell lépniük a mindenáron kapkodásból a gondolkodó cselekvésbe. Most kell kialakulnia az ő bölcsességüknek, hogy a kapkodás helyett megfontolt cselekvőkké váljanak. Nyilván itt ezt most meg kell tanulniuk, begyakorolniuk, hogy aztán például otthon bátran alkalmazni tudják.

Tehát a csillagközi harcosoknak két küldetése is van. Egyfelől a helyi struktúra és a fejlődést előmozdító hatáson túl kicsit felborzolják a kedélyeket, új ingereket visznek a társadalomba. Olyan ez, mint az élményfürdőben, mikor a medencében keringő vízbe benyomunk szándékosan egy kis sűrített levegőt. Más lesz az érzésünk. Másfelől ők maguk is kiképzésben vesznek részt, egyenesen a frontvonalon, hogy aztán az itt megszerzett tudást otthon, vagy más idegen terepen profiként, esetleg vezetőként hasznosítsák.

A bölcsességet nem adják ingyen, egymást tanítja a második tudatszintű civilizáció és a harmadik szintet képviselő csillagközi harcos.

A csillagközi harcosok mindig a második szintű társadalmak közepébe csöppennek. Magasabb szintű társadalmakhoz az ő tudatuk már alacsony lenne, míg az első szintű társadalmaknál nem tudnának tanulni, mert a társadalommal nem alakulna ki az a kölcsönhatás, mely őket is formálja. Tehát nagyon is specifikus esettel állunk itt szemben, speciális feltételei vannak a csillagközi harcosok kiképzőtáborának.”

Család, a legerősebb karma

Részlet a Ki vagyok? Kivagyok! c. könyvből.

“Beszéltünk már a karmikus kapcsolatról, mely egy vérszerződés, a túloldalon köttetett. Akkor és ott eldöntöttük, hogy itt és most együtt teszünk valamit. Karmikus társainkkal sorfeladataink kötnek össze. Ebben a világban, napjainkban, divatos nem foglalkozni karmikus társainkkal, de ennek mindig következménye van, mert nem írhatjuk felül saját sorsunkat, sőt karmikus társunkét sem. Például ez a könyv úgy készül el, hogy én megírom (nekem ideadják), legjobb barátom és karmikus társam kiadja, egy másik karmikus társam megfesti a borítót. Így ez hármunk közös munkája. De megeshet, hogy van olyan erős kötődésű karmikus társam is, aki bár érti, mit takar a fogalom, de azt mondja, őt bizony nem érdekli az egész. Így megeshet, hogy komoly közös feladatunk nem készült el, és ennek nagy ára van, amit azok az emberek fizetnek meg, akiket nekünk kellett támogatnunk. De ez nem történt meg, így azok élete nehezebb. A nem teljesült feladaton túl az is fontos, hogy a karmikus társak egymásnak törlesztenek. A sorsok így egyenlítődnek ki. Éppen azért jött létre a karmikus kötelék, mert egymással elszámolnivalónk van. A szervezés zsenialitása, nem csak, hogy egymás felé az adósságokat kiegyenlítjük, hanem közös feladatunk révén másokkal is jót teszünk. Azonban homok kerülhet az olajozott gépezetbe. Az ember. Szabad akaratánál fogva azt mondja: nem. Ez egyfelől a következő életet terheli, másfelől a világon lassan semmi sem készül el, ami sorsszerű lenne, így a civilizáció üresjáratban túlpörög, egészen a szétesésig.

A karmikus kapcsolaton túl van még egy fajta kötődés, a családi kapcsolat. EZ A LEGERŐSEBB, de nem mindig karmikus. Ez látszólag ellentmondás, de valójában nem. A CSALÁDI KÖTELÉK A LEGERŐSEBB TÖRLESZTÉS EGYMÁS IRÁNYÁBA. Ha a szülő és a gyermek családi kapcsolatát nézzük, ott egyik félnek a másik irányába nagyon is törlesztenie kell. De lehet, ennél több feladat nincs. Ez esetben nincs karmikus kapcsolat. Tehát, ha a családi kapcsolat csak a törlesztésről szól, nincs karmikus kapcsolat. Ezért fordulhat elő olyan, hogy a gyermek olyan családba születik, hogy ott negatív energiákat érzékel (lásd Ébredés c. könyv, Emberi kapcsolatok c. fejezet). Azonban a családi kapcsolatot sokkal nehezebb kizárni az életünkből, mint a karmikusat. A karmikus kapcsolatot, ha már találkoztunk, és beindult a mindenféle energiák áramlása a két fél között, egész életen át érezzük, még ha nem is érdekel minket. A családi kapcsolat attól érdekes, hogy sokkal nehezebb azt mondani, hogy nem érdekel. Egy szoros karmikus kapcsolatra sokkal könnyebben mondunk nemet akár egész életen át, mint egy karmikus kapcsolat nélküli családi kötelékre. Ugyanis itt sokkal több a törlesztetni valónk. Egy karmikus kapcsolat épülhet egy korábbi életben be nem teljesült szerelemre, de egy családi kapcsolat épülhet arra, hogy valaki rossz szülőnk volt korábban. Most fordított helyzetben, nekünk kell rossz szülőnek lennünk a valamikor szülőnk meg a gyermekünk, hogy kiegyenlítődjön. Lehet meglepő, de gyakori, hogy korábban egymást gyilkoltuk, most ezt úgy egyenlítjük ki, hogy szerető szülők leszünk. Néha olyan is átjön a múltból, hogy valamiért félünk a másiktól.

A karmikus kapcsolat inkább építő jellegű kiegyenlítődés, gyakran előremutató céllal, nem annyira sérelmek kiegyenlítődéséről szól, mint inkább arról, hogy tegyünk együtt valamit a jövőben, mert a múltban vagy nem tettük, vagy nem tehettük, vagy csak valamiért a múltban összebarátkoztunk, és most azt szeretnénk magasabb szinten folytatni. A karmikus kapcsolat nélküli családi kapcsolat leginkább az adósság kiegyenlítődéséről szól. Nem közös célok megvalósításáról, melyek támogatnak másokat a saját sorsuk megvalósításában, hanem adós fizess.

Van egy jó ismerősöm, egy idősebb hölgy, aki nagyon jól érti az inkarnációs valóságot, sok eredeti művet fordított magyarra. Ő mondja, nem túl jó a családja, nem tud velük együtt gondolkodni, de most a legnagyobb alázattal éli meg a családot, mert nem szeretné a következő életében újrakezdeni azt, amit most nem fejezett be. Valójában talán ez a gondolat fejezi ki legjobban a családi kapcsolat igazi fogalmát olyan esetben, ha a családi köteléken túl nincs karmikus kapcsolat.

A családi kapcsolat gyakori formája, mikor jelen van a karmikus kapcsolat is bizonyos mértékben. Ilyenkor túl a törlesztésen van közös feladat is, gyakran közös sorsfeladat Ebben az esetben minden igaz, ami vonatkozik a családi kapcsolatra és a karmikus kapcsolatra is.

Napjainkban divatos az utaztatás, ahogy nevezik ezt a téma művelői, azaz visszavisznek embereket a korábbi életeikbe. Ez érdekes dolog, de a legtöbb ember nem képes ezt sem felfogni, sem feldolgozni. A színész könnyen megteszi, hogy ma este egy szerepet játszik, és bár tudja, hogy a ma esti darabban a felesége a tegnapi előadásban az anyja volt, holnap pedig egy másik darabban meg fogja mérgezni őt, de a szerepek nem keverednek össze a fejében. Ilyen a sors is. Különböző életeink során sok szerepet játszunk, és elég sok személlyel közösen, azaz változnak a szerep- osztások. A múltkor gyilkos, most éppen a törlesztés miatt szerető, és így tovább. A legtöbb ember megbolondul attól, ha rájön, a mostani családjával hogyan találkozott a korábbi szerepben. Csak kevesen tudják ezt megérteni és még kevesebben feldolgozni. Nem véletlen az, hogy el van ez az infó előlünk zárva. Így tudunk csak tiszta szerepeket játszani. Az élet trükkös, mert van egy eldugott kulcs, amivel ki lehet nyitni a bezárt ajtókat. Azonban mint a mesében, nem mindenkinek tanácsos betekintenie a múltba, nem mindenkinek ajánlott kinyitnia a tudatosan elzárt ajtókat. Nem a bátorságon múlik a siker, hanem azon, ez kinek a sorsa és kinek nem.

Sokszor megesik, valaki annyira megharagszik szüleire, hogy felnőtt korától kezdődően megszakít minden kapcsolatot velük. Ilyenkor valójában megvalósult a törlesztés, kölcsön kenyér visszajár alapon, és nem lévén karmikus kapcsolat, nem lévén közös sorsfeladat, nincs közös tennivalójuk. Megítélés helyett fogadjuk el, hogy ez így rendben van, és külsősként ne szóljunk bele mások sorsába, mert magunk számára generálunk feladatot a jövőt tekintve. Mint szülő fogadjuk el szeretettel, hogy most ennyi volt és több nem jár. Ne követeljünk hálát, megértést, és ne próbálkozzunk érzelmi zsarolással, mert csak újabb közös életet generálunk. Örüljünk, hogy kifizettük egymásnak az adósságot, és ha ennél több nem volt a dolgunk, akkor kezdjünk nyugodtan új életet.

Látható, hogy a családi kötelék jobban elkísér egy életen át, mint a karmikus kapcsolat, mert nehezebben tudunk róla lemondani. Valójában egyiket sem lehet elfelejteni, kidobni az ablakon. Sőt, nem is tanácsos, mert mindkettővel nehezített sorsot generálunk a következő körre. Családi kapcsolatnál az elmaradt adósságtörlesztés jelent majd gondot, karmikus kapcsolatnál a meg nem valósított közös sorsfeladatok, a hiány generál majd sorsot. Nagyon érdekes példa, mikor egy eltervezett szerelem be nem teljesülése valamelyik fél elutasító magatartása miatt következő körben még erősebb karmikus kapcsolatot generál, és ha ugyanaz a fél most sem engedi beteljesedni a sorsot, akkor következő körben már családi kapcsolatban találkozhatnak, nem túl jó családban, ahol sok a törlesztenivaló. Aztán ha túlzott mértékben történik a törlesztés, a következő körben a visszájára is fordulhat a családi szerep, vagy csak egy karmikus sorsközösségben egyenlítődik ki. Zseniális szervezés. “

Csapatjáték

Részlet a Túl az anyagon c. könyvből:

” Az ember nem csak önmaga létezik, a véletlenek véletlenszerű összjátékának eredményeként. Mint szellemi lény, a szellemi lények csapatának tagja, aki éles bevetésre ment a tűzvonalba, a fizikai létbe. Tette azt azért, hogy tapasztaljon, fejlődjön. A szellemi csapattársak nem tudnak itt fizikai síkon megnyilvánulni, és nem is feladatuk. Az univerzum játékszabálya szerint viszont a csapatnak csapatként kell működnie. Ez konkrétan azt jelenti, a szellemi oldal támogatja, alakítja az anyagi létet, és ő is tartja fenn.

Azt már korábban láttuk, az ember addig él, amíg a szellemi oldal őt támogatja, mondhatni itt tartja. A hosszú élet titka a sors megélése. A rövid élet titka a sors messziről történő elkerülése. Igaz ez a civilizáció szintjén is. A szellemi világ, akár a színházi segítők, támogatják a színészek játékát, bár ők maguk nem láthatók a nézőtérről. Úgy alakítják a színteret, ahogy az szükséges a darab rendezője szerint, koroknak és eseményeknek megfelelően.

A sámán onnan tudja, hogy mi fog történni a jövőben, akár egyéni, akár társadalmi szinten, hogy a szellemi oldal elmondja neki. Ha például a bankrendszer vagy a tőzsde, mint idea, már nem támogatott a jelen formájában, azaz szó szerint már az Ördögnek sem kell, mert ő is a szellemi világ tagja, akkor elengedi azt. Ez történik egyénileg is. Akit elengednek, az onnantól nem élvezi a szellemi világ támogatását. A gépkocsiját többé nem tankolja meg senki. Aztán előbb-utóbb kifogy az üzemanyag és akkor vége. Emberi létnél néhány hónap van még hátra, egy modern világi idea (oktatás, egészségügy, bankrendszer, stb.) 1, maximum 2 év. Ilyenkor az idea káoszba fullad, majd egy új rend jön belőle létre, ami gyökeresen más, mint elődje. Ez a fejlődés. Evolúció.”

Ki menti meg a világot?

Napjainkra egyre több olyan markáns szereplő tűnik fel az élet meghatározó területein, legyen az politikus, gazdasági szakember, vagy más markáns beosztásban, akiknek megnyilvánulásai sokakban kiütik a biztosítékot. Nagyon sokan nem értik, ép ésszel hogyan lehet ilyet tenni? Ezek a meghatározó szereplők meg vannak győződve saját igazukról, pedig úgy tűnik, amiért harcolnak, annak pont az ellenkezője fog megtörténni, ezt mindenki látja, csak ők nem. Eközben bedöntik a jelen világrendet, és ők ezt észre sem veszik.

Annak idején Nagy Sándor a világban uralkodó káoszt szüntette meg azzal, hogy hódításaival egységes rendet, egységes kultúrát hozott létre, elterjesztette az ógörög értékrendet, melyre épül mind a mai napig világunk. Bedöntötte a régi értékrendet és újat hozott létre. A világ káoszban volt, és csak feltette az “i” betűre a pontot. A világ már hanyatlott, ő csak befejezte a folyamatot. Senki sem tudta megállítani, mert ő ezért jött. A sors támogatta őt.

Annak idején a Római Birodalom, mikor már túl volt a csúcson, nem alakította át működési struktúráját az új körülményeknek megfelelően, nem volt képes a rugalmas adaptációra, ezért hanyatlásnak indult. Nagy káosz lett úrrá a Birodalom területén. Aztán jött a hun Attila, és feltette az “i” betűre a pontot. A világ már hanyatlott, csak ő befejezte a folyamatot. Senki sem tudta megállítani, mert ő ezért jött. A sors támogatta őt.

Napjainkban a fogyasztói társadalom kifulladt. Nem vagyunk hajlandóak átalakítani a működési struktúrát, még csak egy vacak alapjövedelmet sem sikerül átvinni, görcsösen ragaszkodunk a változatlansághoz, ezért a világ hanyatlik. Madách, Az ember tragédiája szerint, most bukik a falanszter korszak. Jön egy rövid űrkorszak, majd a szintén nem túl hosszú eszkimó világ. Lehet, nem tetszik, de ez van. Nem Madách volt pesszimista és rövidlátó, hanem ennyi van hátra.

Azon markáns szereplők, akikkel nagyon nem értünk egyet, akik szerintünk bedöntik a világot, igen, nekik ez a dolguk. A sors támogatja őket. És teszik is szépen. Bukik a falanszter, hogy átadja helyét egy új értékrendnek. Amúgy is túlhordott terhesség ez már, ha hamarosan nem lesz szülés, meghalhat a gyermek és anyuka is.

A történelmet materiális szemlélettel megérteni nem lehet. Felülemelkedve megértjük a törvényszerűségeket, sorsszerűségeket. Mindig az történik, aminek történnie kell, ahhoz, hogy a társadalom haladjon. Egy értékrend bukása, majd egy másik születése, az bizony fejlődés. Nem a végtelen gazdasági növekedés a fejlődés, mert az egy görcsös illúzió, ragaszkodás egy középkori élményhez.

Erről szólt a maja naptár is, a 2012-es év, mikor újraindul a számláló, mert átfordul a legnagyobb számon és újrakezdi a 000-értékkel. Új korszak. Új értékrend. Fejlődési lehetőség, mert a régi már kifulladt.

Mi a dolgunk?

A világ vezetői teszik dolgukat, itt a jelenben. Ez az ő dolguk. Most ők a főszereplők.

A mi dolgunk a jelenben, a túlélés, és készülődés a jövőre. Ennek alapeleme a moralitásunk, morális gondolkodásunk, morális értékrendünk kialakítása.

A mi dolgunk a jövőben lesz fontos, mert a darabjaira hullott világot új értékrend mentén kell majd összeraknunk. A 3-4 év múlva kezdődő jövő értékrendje pont az ellenkezője lesz a mainak. Globális világ, morális értékrend, sokkal egyszerűbb és átláthatóbb élet. Éppen ezért ma elképzelni sem tudjuk, hogy például nemsokára nem lesz pénz mint fogalom sem. A mai 50 évesek ezt még bőven meg fogják élni.

Pszichoszomatikus orvoslás

Németországban ha egy daganatos beteg elutasítja a kemoterápiát, vagy a műtétet, a cukorbeteg a gyógyszert, stb., akkor nem fogják a hivatalos szervek a főtéren nyilvánosan megkövezni, szomszédai és ismerősei sem indítanak lelki terrort ellene, sőt a táppénzét sem tiltják le. Ugyanis Németországban az embernek joga van ahhoz, hogy maga döntse el, hogyan szeretne gyógyulni. Sok alternatív kórház létezik, vagy kórház hálózat, mely mind TB támogatott.

Azonban a legkomplexebb a pszichoszomatikus orvoslás. Ez egy kimondottan létező orvosi szak. Ilyen jellegű kórház hálózat is működik szerte az országban.

Egy ilyen kórházban dolgozó orvos elmondta, hogy a fent említett betegek, akik alternatív utat keresnek, ezekbe a kórházakba mennek, ami ott teljesen normális, hiszen adott a szabad választás lehetősége. A beteg nem csak hogy a számára elfogadható alternatív kezeléseket kapja, hanem foglalkoznak a betegsége lelki okaival. Ettől pszichoszomatikus ez az orvoslás. A betegnek megtanítják az önismeretet, megismertetik vele, hogy betegsége az ő életszemléletéből, gondolkodásmódjából fakad, és hogy a gyógyulás alapvető feltétele, hogy ő maga változzon. Amit nem tettek meg a szülők annak idején, vagy az iskola, azt most akár 40-50 évesen kell bepótolni. És ehhez komoly apparátus áll rendelkezésre. Életviteli menedzsmentnek is nevezhetnénk, mert nincs rá jobb magyar kifejezés. Olyanok is ide kerülnek, akik mondjuk tíz éve munkanélküliek és már elvesztek. Őket is megtanítják az önismeretere, értékeik felfedezésére és arra, hogy olyan célokat tűzzenek ki maguk el, mely számukra reális, hogy ne kergessenek illúziókat.

Ezek a kórházak teljes körű szolgáltatást nyújtanak. Így együttműködnek a munkaügyi központokkal is. Gondolnak azokra az egyedülálló emberekre, akiknek egyetlen társaságuk egy kutya, macska, és emiatt sosem tudnának eljönni. Az állatoknak külön szárban van kellő élettér. Hasonlóan sok egyedülálló anyuka, aki egy-két gyerekkel kerül a pszichoszomatikus orvoslás látókörébe, a gyerekek számára külön szárny áll rendelkezésre, ahol általában a környező Waldorf iskola biztosítja a foglalkozást.

Az itt dolgozó orvos elmondta, nem csak a betegekkel bánnak jól, hanem a munkahelyi légkör is hasonló. Nem a farok (adminisztráció) csóválja a kutyát, minden betegre jut idő és odafigyelés, mindez személyre szabottan. Cserébe az eredmények is csodálatosak. Az elért eredmények függvényében semmivel sem drágább ez az ellátás, mint bármelyik más.

Érdekes, hogy gyakran egy ilyen kórháztól nem messze van másik alternatív intézmény, mondjuk egy Paracelsus Krankenhaus, mely szintén országos hálózat, vagy sok sima kórházban működnek önálló alternatív osztályok. Valójában nagy a választék, mindenki tudása, hitrendszere, elképzelései szerint tud válogatni, és az ellátások TB támogatottak.

Kristályok-2

Részlet a Túl az anyagon c. könyvből. 

Az Elemi lény c. fejezetben láttuk, hogy az univerzumban először a láthatatlan van jelen, mely bizonyos körülmények között, bizonyos mértékben megsűrűsödik és anyag lesz belőle. De, a kozmoszban ez a folyamat visszafordítható. A palackba zárt szellem kiengedhető a palackból. Ez az ember fizikai regenerációjának az alapja is, és egyben a valódi megfiatalodás esélye.

A kristály nem más, mint megszilárdult szellemi világ. A legmagasabb szintről. Az univerzum struktúrája pontosan definiált. Isten a teremtéssel van elfoglalva, hatáskörét delegálta a Magas Hierarchiák számára. Ide tartoznak a Szeretet Szellemei (Szeráfok), a Harmónia Szellemei (Kerubok), az Akarat Szellemei (Trónok). A kristályok a Magas Hierarchiák felső fele szelleminek megsűrűsödött megjelenési formája, még a Föld kialakulásának idejéből. Azonban az anyagi formában ott van maga a szellemi világ. Bár az ásvány, a kristály halottnak tűnik az anyagi életszemlélet alapján, valójában palackba zárt szellem. Mint olyan egyfelől majd kiszabadul, mikor a Föld fejlődése abba a korszakba lép, másfelől azonban a kristály egy olyan anyag, mely él, egy élő lény, mely állandó kapcsolatban áll az univerzum legmagasabb szintjével, mely már az Isteni szint minőségét hordozza. Ez azt is jelenti, hogy a kristály a szeretet, a moralitás erejével hat.

John Ernst Worrell Keely (1837-1898) feltaláló alkotott olyan gépet, mely nem termelt és nem fogyasztott elektromos áramot, mégis mechanikus mozgást végzett, mozgási energiát állított elő a semmiből, ahogy ma mondanánk. Ingyen energia. De még ma sem értjük, mert nem vagyunk képesek kilépni mechanisztikus, materialista gondolkodásunkból. Így soha az életben nem is fogjuk megérteni, analfabétán halunk meg. Keely gépe pedig működött. Még Rudolf Steiner drámájának színpadi bemutatójára is készítettek egyet, melyet aztán, mint színpadi kelléket, kidobtak a kukába, a hozzá nem értők. Keely gépe ahogy mondják éteri energiákkal működött, ami nem más, mint a szellemi, kozmikus oldal energiája, mely a szeretet, a morális erők működtettek. Keely gépe azért nem tudott sikerre jutni, mert csak ő maga tudta gondolati síkon elindítani és leállítani. Mások nem. Állítólag azért akadt egy-két egyszerű ember, akinek szintén sikerült, de nem lehetett ilyen asztali ventilátort gyártani, ugyanis az emberek képtelenek lettek volna tömegesen gondolati síkon ki és bekapcsolni őket. Másként pedig nem lehet. Ma sem sokan tudnák működtetni, mert a moralitás ma hiánycikk.

MORÁLIS ERŐKKEL MŰKÖDŐ GÉPEKET, CSAK MORÁLIS EMBEREK TUDNAK KÉSZÍTENI ÉS HASZNÁLNI.

Mai világunkban végtelenül messze járunk a moralitástól, így ne is akarjuk sem megérteni, sem használni ezeket a gépeket. Ezzel a mai primitív életszemlélettel, a moralitás ilyen mértékű hiányában nekünk NEM JÁR az ilyen technológia. Persze eljuthatunk olyan fejlődési szintre, ha addig el nem pusztítjuk saját magunkat.

A kristály is hasonlóan működik. A kristályon keresztül a legfelsőbb szellemi szint morális, szeretet erői nyilvánulnak meg, melyek a nem anyagi folyamtokra hatnak, azokat szabályozzák, harmonizálják. Aki rendelkezik olyan morális erőkkel, az tud a kristályokkal kommunikálni. Például ez lehetne egy fejlett űrkorszak kifogyhatatlan energiaforrása, ahol a morális erőkkel bíró mérnökök programokat készítenek, melyeket a kristályokon futtatva, valósulhatna meg az űrutazás. Ehhez hasonlóan a földi életben is lehetne ilyen gépeket készíteni, melyek Keely gépéhez hasonlóan, a morális erőkkel működnének, a kristályok által. De jelenleg nem tudni sem ilyen mérnökökről, sem ilyen emberekről, akik el tudnának indítani egy ilyen szivattyút, vagy egyáltalán el tudnák készíteni.

A Millió éves civilizációk c. könyvben bemutatásra került, hogy a Földön adott pillanatban kihalt az élet. Ekkor jött egy fejlett társadalom néhány képviselője, és kristályokkal beprogramozták a Föld morfogenetikus terébe azt, hogy milyen növény és állatvilág jelenjen meg. A morfogenetikus tér a Föld éterteste, és ami ott van, mint információ, az materializálódni fog. A Földet nem úgy népesítik be élettel, hogy a környék bolygóin összeszednek csemetéket, aztán itt nehéz munkával elültetik őket, majd ezer évekig gondozzák. Az információt ültetik el az étertestbe, ami meg fog nyilvánulni anyagi síkon. Egyébként az ember is így lesz beteg. Évekkel a daganat fizikai megjelenése előtt, az étertestben már ott van. Az orvoslás csak fizikai síkon hajlandó gondolkodni, ezért gyakorlatilag mikor felfedezik a betegséget, akkor már késő. A materiális szűrés késő.

A kristályon keresztül folyamatosan áramlanak az univerzum erői a Földre. Mi a kristály? Minden, ami szilícium: drágakövek, féldrágakövek, hegyikristály, az utolsó folyami kavics, üveg, stb. A ház környéke tele van csillagkapukkal. Azonban azt tudni kell, materiálisan fogalmazva azt mondhatjuk, hogy a kristály válaszának egy része belelóg az anyagi érzékelésünk tartományába, viszont legnagyobb része nem. Lásd Ébredés c. könyv. Éppen ezért tudjuk használni a digitális technikában a kristályt, mint fix frekvencia generátort. Azonban materiális szempontból itt vége is a történetnek. Ha van egy jó kristályunk, megkérhetjük, hogy kezelje a májunkat. Annak függvényében, mennyire jól van aktiválva, vagy megteszi, vagy sem, és a kezelés sikere is változó eredményt mutat, sok egyéb tényező függvényében. De ha megteszi, akkor érezni fogjuk, ahogy lüktet a kezünkben, a májunk körül, vagy még sok ide kapcsolódó helyen. Egyébként az orvosi egyetemen minden elsőéves diákot kötelezően bevinnék olyan kísérletbe, hogy próbálja ezt ki. És megdöbbenne, hogy bármelyik szervét eléri a lüktetés, annak függvényében, mit kér. Aztán ezzel a tapasztalással azt kezd később, amit akar, de nehezebben mondaná rá, hogy baromság, hogy ilyesmi nem létezik. Mert saját fizikai megtapasztalása lenne. Ne felejtsük, a legtöbb ember úgy gondolja, az ő gondolkodásának a korlátai, egyben az univerzum korlátai is. Materiális szavakkal élve, a kristály működési tartománya messze túlmutat az anyagi tartományon, éppen ezért a kristályokon átáramló kozmikus információ legnagyobb része elektronikus és hasonló módon nem szedhető ki, mert a mi eszközeink, műszereink nem hogy nem működnek abban a rezgéstartományban, hanem nem is léteznek ott.

Mindent egybevetve, a kristály egy univerzális eszköz, melynek célja, hogy támogassa azt a civilizációt, amelyik megérti a világ valós működését. Ez egy plusz tudás és energia, melyre a civilizáció saját erejéből nem képes, de tudatossága révén, neki EZ JÁR. Segítenek a nagyok. A Millió éves civilizációk c. könyvben láttuk, hogy nekünk most itt kellene tartanunk. Ezen az úton elindultunk 100 éve, de gyorsan letértünk róla. És most vissza kell térnünk, mert ez a kor szelleme. Ez a levegőben lóg.

A JELEN KORBAN, A JELEN KORSZELLEM ÉRTÉKRENDJE SZERINT A KRISTÁLYNAK OLYAN ALAPNAK KELL LENNIE, MINT NAPJAINKBAN A KŐOLAJ ÉS A VILLAMOS ENERGIA.

Hol kellene használnunk a kristályokat?

• mint házi erőforrások, és akkor nem szükséges atomerőmű, szenes erőmű, viszont nincs adó, energiafüggőség, stb, tehát ez még nem a mi világunk, mert képtelenek vagyunk túllátni a dézsmán és profiton,
• az univerzum bölcsességére épülő apró válaszok a napi életben, melyek nem erőt és energiát képviselnek, hanem inkább irányítástechnikát,
• mint valós történelemkönyvek, melyek nem csak a földi életről szóló részletes információkhoz juttatnak minket, hanem az univerzumról is végtelenül precíz infókkal bírnak, de ezeket mi még nem vagyunk képesek, nem hogy értelmezni, hanem egyáltalán elfogadni a létüket,
• kapcsolat más világokkal, dimenziókkal akár materiális, akár nem materiális tartományban léteznek is azok,
• az első két pont kombinációja, a fogyasztói, fogyasztási házi eszközök,
• az ember számára nagyon fontos lenne a gyógyászati alkalmazás, ugyanis ez a kor gyógyászata. Azonban ez egy KEGYELMI ÁLLAPOT. Csak annak JÁR, aki képes ezt megérteni, elfogadni. Csak azt támogatja az univerzum, aki a világmindenség szabályai szerint él. A természetellenes élet nem támogatott. Mai értékrendünk maximális formában természet és életellenes, így az univerzum számára zsákutca. Az említett kegyelmi állapot annak jár, aki ébred, tesz az életéért, sorsa szerint szeretne és próbál is élni, de éppen korábbi évei következményeként beteg, korlátai vannak. Őt segíti az univerzum, akár csodákkal.

Bár sok helyen látni, hogy kristályokat használnak bizonyos terápiákban, és sok gyógyhatású szerben van kristályőrlemény, de ez olyan messze áll a lehetőségektől, mint amikor az óvodás a homokozóban játszik, ahhoz képest, hogy galaktikus űrutazásban az űrhajó kapitánya lenne. Sok nagyságrend a különbség a lehetőség és a valóság között. De ilyen földhözragadt gondolkodással nem is lehetséges ennél több.

A kristályok harmonizálnak folyamatokat, az anyagi síkon túl, mikor a folyamatok még nincsenek lesűrűsödve anyaggá. De, vissza is tudnak fordítani lesűrűsödött, már szklerotizálódott folyamatokat.  

És itt jön az érdekes dolog. Még csak itt-ott kapiskáljuk, hogy adott betegségnek mi az oka, az anyagon túli okok körébe csak a lélek fogalma kezd lassan bekúszni, de az univerzum a valóságot tudja. Az anyagon messze túlmutató valóságot. Mi nem vállaljuk fel, mert akkor másnap be kellene zárni az egész fogyasztói társadalmat.

Képletesen szólva a fizikai test a szellem temploma. A modern ember fizikai teste olyan szinten beteg, hogy a temploma romokban hever. Ez úgy néz ki, mintha bizonyos cselekedeteinkkel mindig ütnénk egy-egy rést a falba, aztán egyre nagyobb lyukak tátonganak a falon, míg előbb-utóbb összedől az egész. Amíg össze nem dől, addig van lehetőségünk javítgatni, foltozgatni, de adott mértékű károsodás után, már csak azt számolhatjuk, mikor dől a fejünkre az egész.

Kegyelmi állapot az, amikor már lassan összedőlne a templomunk, de észrevesszük, hogy az eddigi rombolás helyett javíthatnánk is. Sőt, neki is állunk a javításnak, amennyire tudjuk azt végezni. Sokszor már csak a Jóisten láthatatlan keze tartja, és emiatt nem dől össze. Ha ekkor kezdjük el az építési, javítási munkát, akkor a Jóisten nem engedi összedőlni, ha kell, még csodák is történnek, sőt maga is segít az építésben. Mi teszünk egy téglát a helyére, ő húz egy egész falat. Ez a kegyelmi állapot. Megértettük mit kell tennünk, még ha ezt egész életünkben nem is tettük, most elindulunk azon az úton, amin már rég kellett volna. De nem büntet minket senki és semmi, mert eddig nem úgy tettünk, sőt most sem vár el tőlünk senki maximális teljesítményt. Csupán tegyük meg azt, amit tennünk kell, olyan mértékben, amennyire erre képesek vagyunk. Ekkor érjük el a kegyelmi állapotot.

Ha megértjük életünk lényegét, megértjük, hogy van sorsunk, életfeladatunk, embertársaink nem ellenségeink, hanem társaink, ha tudatosan kezdünk tenni életünk megvalósítása érdekében, akkor kegyelmet kapunk az univerzumtól, az intelligens erők támogatják azt, hogy rendbe tegyük testünket, lelkünket, szellemünket. Az egészség a három egyensúlya és egysége.

A kristályok harmonizáló ereje leginkább akkor hat, ha az univerzum rendje szerint élünk és gondolkodunk. Ekkor JÁR a segítség, a rendező megjutalmazza azt, hogy kezdjük szerepünket játszani, még ha eddig nem is tettük. Legalább felébredtünk, megértettük a szerepet és megléptük. Ekkor jár a bizalom.

A kristályterápia leginkább kegyelmi állapotban hat, de akkor nagyon. Ilyenkor csodákra képes. Aki megérti és alázattal fogadja ezt a segítséget, majd tudatosan alkalmazza, részesül ebben a kegyelemben. Aki nem vár materiális bizonyítékot arra, ami az anyagon túli tartományban történik, de maga keres bizonyítékokat arra saját életében, hogy miért jutott ide, és mit kell változtatnia, hogy többet ne így legyen, az kegyelmet kap.

A kínai ősi kultúra idején nagy csoda volt, ha valaki annyira beteg lett, hogy egyszer életében alkalmaznia kellett a hagyományos kínai orvoslást (HKO). Ma ezzel szemben Kínában, a HKO rendelőkben hétvégeken hatalmas a zsúfoltság, mert az emberek szinte hetente mennek kezelésekre, hogy a munkahetet végig bírják dolgozni. És a HKO heti alkalmazásával sem lehet őket meggyógyítani, csak az egészségromlás ütemét valamennyire csökkenteni. Hasonlóan jó volt a homeopátia, vagy 100 évvel ezelőtt az antropozófus orvoslás, mikor a beteg embert 2-3 szer alkalmazásával meg lehetett gyógyítani. Ma már a homeopátia nem képes a mértéktelenül egészségtelen embert meggyógyítani, ahogy az antropozófus szerekből is legalább 20-30 lenne szükséges egy krónikus betegségben szenvedőnek. Ez azonban irreális megoldás.

A JELEN KOR SZELLEMISÉGE, A JELEN KORSZELLEM ÉRTÉKRENDJE SZERINT MINDENT A TUDATOSSÁG, AZ ÉN IRÁNYÍT. SORSOT, EGÉSZSÉGET, BOLDOGSÁGOT.

Mai korunkban az igazi gyógyulás feltétele a tudatosság. Évekkel korábban Németországban sok gyógyszerre és minden gyógyhatású szerre rá volt írva, hogy csak akkor gyógyít, ha hiszünk benne. Nyilván ma már ezt nem nyomtatják rá a dobozokra. A modern ember a könnyebb utat választotta, úgy gondolja, az autószervizhez hasonlóan, 5-10 évente bemegy a szervizbe pár napra, ahol kicserélik az elkopott alkatrészeit, aztán újabb 5-10 évig nincs más dolga, mint nyomni a gázt, ahogy belefér.

Aki meg tudja fejlődni ezt a gondolkodást, annak jár a kegyelemi állapot, mikor az univerzum a kristályok erejével harmonizálja őt. Ez nem zárja ki a gyógyszerek alkalmazását, sőt ma legtöbbször, mikor kiderül betegségünk éppen a túlélés érdekében szükségünk van gyógyszerre. A betegség egy villanypásztor, mely igyekszik minket a sorsunk útján tartani (lásd Egészség c. könyv). Ha erről letérünk, meg-megcsíp minket. Ha megtaláljuk az utunkat, JÁR nekünk az univerzum segítsége.

A szabadság kérdése felmerül az egészség terén is. Szabad a döntésem, hogy korlátozom magam az élet bizonyos dolgaiban azért, hogy egészséges maradjak. Szabad a döntésem, hogy mértéket tartok. Nem azért nem teszek valamit, nem azért nem eszek meg valamit, mert nem lehet, hanem mert én úgy döntöttem, és ez a döntés nem frusztrál, hanem az én döntésem. Ha valaki eldönti, hogy nem iszik alkoholt, bizonyos cél érdekében, akkor a szabadsága révén lemond az alkohol élményéről, de kap helyette másik élményt. Lényeg, hogy ez a lemondás ne lemondás legyen, hanem valami újnak a megtalálása. Ekkor ez már nem frusztráló, hanem boldogító döntés. Szabad döntés eredménye. Egy új út élménye.

Mottó: minden betegség egyedi, nem a betegséget kell kezelni, hanem magát az embert, a lelkével, szellemével, sorsával egyetemben.

A kristályok harmonizáló erejének ismerete és tudatos alkalmazása egyidős az emberiséggel. Napjainkra egyre jobban tér vissza a köztudatba a kristályok erejének tudatos alkalmazása. Azonban, a kristály nem helyettesíti a modern orvoslást, az orvosi diagnózisokat és orvosi terápiákat. Nem lehet és nem is szabad a gyógyszereket kidobni, mert a modern embert sok esetben a gyógyszerek tartják életben. Ugyanis olyan mértékben elszakadtunk a természettől, annyira természetellenes életet élünk, hogy adott esetekben hasonlóan erős szerek szükségeltetnek az életben maradáshoz, a kompenzált állapot fenntartásához. A kristályok harmonizáló erejének csak a képzelet szab határokat. Így sok esetben alternatíva nélküli megoldások tudnak lenni.

Van egy asztalunk, melyen nagyon sok eszköz található. Az emberiség, a történelme során sok eszközt készített, mellyel adott korban gyógyította saját magát. Minden kornak meg volt a saját eszköze, mely a kor tudásából, hitvilágából és kozmikus kapcsolatából indult ki. Ilyen eszközök: a modern orvoslás, a gyógyszeres terápiák, az ima, a meditáció, a Germán Újmedicina, a hagyományos kínai orvoslás, az antropozófus orvoslás, a természetgyógyászat, a fitoterápia, a homeopátia, a kristályterápiák, a sámánizmus, spirituális technikák, a Fülöp szigeti gyógyítók technikái, stb.

Amikor valaki beteg lesz, akkor NEM szabad pánikba esnie, mert a betegség nem halálos közellenség, hanem tanító mester. Mint ilyen a páciensnek össze kell válogatnia azokat az eszközöket, melyekkel az ő hite, gondolati rendszere, életszemlélete alapján kíván tanulni, azaz meggyógyulni.

Nyilván aki maga nem tud választani a lehetőségek közül, az jó, ha olyan orvoshoz, segítőhöz fordul, aki a fenti eszközök tekintetében minél szélesebb körben járatos. Fontos, hogy az ilyen orvos, segítő, nem a saját egója szempontjából, nem anyagi érdekből, hanem a páciens számára segítő, a páciens által elfogadható módszerekből építse fel a tanulás, gyógyulás útját. Az orvos, a segítő, csak az edző. Nem ő futja le a távot, csak segít olyan technikák megtalálásában, melyek edzik a pácienst, hogy az maga tudjon futni. Fontos a gyógyító magas tudata, a helyes életszemlélete a megfelelő választás szempontjából.

Az integratív orvoslás mozgató ereje: a MORALITÁS, az ALÁZAT és a SZERETET.

Kegyelmi állapot

III. rész

.

Bár sok helyen látni, hogy kristályokat használnak bizonyos terápiákban, és sok gyógyhatású szerben van kristályőrlemény, de ez olyan messze áll a lehetőségektől, mint amikor az óvodás a homokozóban játszik, ahhoz képest, hogy galaktikus űrutazásban  az űrhajó kapitánya lenne. Sok nagyságrend a különbség a lehetőség és a valóság között. De ilyen földhözragadt gondolkodással nem is lehetséges ennél több.

A világ sok modernnek nevezett országában levédték a gyógyítás szót és a fogalmat, amit jelent. Konkrétan több helyen törvények szabályozzák, hogy gyógyítani csak orvos gyógyíthat, a modern orvoslás által elfogadott módszerekkel, eszközökkel és gyógyszerekkel. Így sok helyen kizárták a természetet és az annál még hatásosabb kristályterápiákat, mikor is nem a természet oldja meg a problémákat, hanem egy fokkal feljebb, egy magasabb létsík, az univerzum nálunk nagyságrenddel intelligensebb dimenziója.

Éppen ezért mostantól arról beszélünk, hogy a kristályok harmonizálnak folyamatokat. Azonban ezt nem csak fizikai síkon teszik, hanem lelki és szellemi szinten, sőt az okokat is harmonizálják testi, lelki és szellemi szinten. És itt jön az érdekes dolog. Még csak itt-ott kapizsgáljuk, hogy adott betegségnek mi az oka, az anyagon túli okok körébe csak a lélek fogalma kezd lassan becsúszni, de az univerzum a valóságot tudja. Az anyagon messze túlmutató valóságot. Mi nem vállaljuk fel, mert akkor másnap be kellene zárni az egész fogyasztói társadalmat. Az univerzumot viszont ez nem érdekli.

Jó példa erre az inzulinrezisztencia. Valódi oka az idegrendszer. A legtöbb esetben az első néhány év az iskolában elindítja. Aztán évekig lappang. Ha még egészségtelenül is táplálkozunk, akkor még erősebben lesz jelen életünkben. Felnőtt korban, ha már elég erősen jelen van, mert az idegrendszerünk nehezen bírja a munkahelyünket, a tévéhíradó információit, a szándékosan ránk öntött félelmeket, a gyűlöletkeltést, akkor berobban az inzulinrezisztencia, és olyan tünetekben nyilvánul meg, mint vándorló fájdalmak, állandó orrfolyás, többletfolyadék az ízületekben, alvászavar, ízületi görcsök, szürkehályog, elhízás, pajzsmirigy problémák, bélproblémák, emésztési problémák, nőgyógyászati kismedencei problémák, stb. Ha megadja az élet, hogy más krónikus betegség is jelen lesz az életünkben, akkor az egészségügy általában lecsap az első diagnózisra és ott ragad, akár örökre. Aztán tényleg csak az univerzum tudja, hogy adott esetben a reuma, a gyulladás, a kopás, a frontváltozás, vagy az inzulinrezisztencia okozza a vándorló fájdalmat, amit gyógyszerrel szinte lehetetlen elmulasztani. A gyógyszerek mennyiségét és számát emelgetjük, melyek szépen tönkreteszik a kiválasztó szerveket, úgy mint máj, vese, tüdő, végül a bőrt. És bezárul a kör.

Az inzulinrezisztencia tekintetében a modern egészségügy megáll ott, hogy 2020-2025 között cukorbetegség robbanás lesz a modern világban, és fogalmuk sincs a döntéshozóknak, hogy akkor majd mit tegyenek. Erre most kellene készülni, de akkor be kellene zárni a fogyasztói társadalmat.

Mi lenne a megoldás? Például a kiindulási pontot, az idegrendszert kellene rendbe tenni, de ehhez az egész életellenes modern világot meg kellene szüntetni és teljesen új alapokon egy emberbarát világot kellene létrehozni. Ez magától nem megy, majd jön a kényszer, hiszen az univerzum nem támogatja értékrendünket, mert pont ellentétes a világmindenségével.

Az is érdekes, hogy a táplálkozás váltsa sokkal kisebb hatással van az inzulinrezisztenciára, mint az idegrendszer állapota. Azaz leterhelt idegrendszerrel hiába eszünk bármit és bárhogy. Stabil idegrendszerrel viszont nagyobb a mozgásterünk a táplálkozásban.

.

Kegyelmi állapot

Képletesen szólva a fizikai test a szellem temploma. A modern ember fizikai teste olyan szinten beteg, hogy a temploma romokban hever. Ez úgy néz ki, mintha bizonyos cselekedeteinkkel mindig ütnénk egy-egy rést a falba, aztán egyre nagyobb lyukak tátonganak a falon, míg előbb-utóbb összedől az egész.

Amíg össze nem dől, addig van lehetőségünk javítgatni, foltozgatni, de adott mértékű károsodás után, már csak azt számolhatjuk, mikor dől a fejünkre az egész.

Kegyelmi állapot az, amikor már lassan összedőlne a templomunk, de észrevesszük, hogy az eddigi rombolás helyett javíthatnánk is. Sőt, neki is állunk a javításnak, amennyire tudjuk azt végezni. Sokszor már csak a Jóisten láthatatlan keze tartja és emiatt nem dől össze. Ha ekkor kezdjük el az építési, javítási munkát, akkor a Jóisten nem engedi összedőlni, ha kell még csodák is történnek, sőt maga is segít az építésben. Mi teszünk egy téglát a helyére, ő húz egy egész falat. Ez a kegyelmi állapot. Megértettük mit kell tennünk, még ha ezt egész életünkben nem is tettük, most elindulunk azon az úton, amin már rég kellett volna. De nem büntet minket senki és semmi, mert eddig nem úgy tettünk, sőt most sem vár el tőlünk senki maximális teljesítményt. Csupán tegyük meg azt, amit tennünk kell, olyan mértékben, amennyire erre képesek vagyunk. Ekkor érjük el a kegyelmi állapotot. 
Ha megértjük életünk lényegét, megértjük, hogy van sorsunk, életfeladatunk, embertársaink nem ellenségeink, hanem társaink, ha tudatosan kezdünk tenni életünk megvalósítása érdekében, akkor kegyelmet kapunk az univerzumtól, az intelligens erők támogatják azt, hogy rendbe tegyük testünket, lelkünket, szellemünket. Az egészség a három egyensúlya és egysége. 

A kristályok harmonizáló ereje leginkább akkor hat, ha az univerzum rendje szerint élünk és gondolkodunk. Ekkor JÁR a segítség, a rendező megjutalmazza azt, hogy kezdjük szerepünket játszani, még ha eddig nem is tettük. Legalább felébredtünk, megértettük a szerepet és megléptük. Ekkor jár a bizalom.

A kristályterápia leginkább kegyelmi állapotban hat, de akkor nagyon. Ilyenkor csodákra képes. Aki megérti és alázattal fogadja ezt a segítséget, majd tudatosan alkalmazza, részesül ebben a kegyelemben. Aki nem vár materiális bizonyítékot arra, ami az anyagon túli tartományban történik, de maga keres bizonyítékokat arra saját életében, hogy miért jutott ide, és mit kell változtatnia, hogy többet ne így legyen, az kegyelmet kap.

A cikk elején láttuk, hogy a mai kristályterápiák fényévekkel elmaradnak a lehetőségektől. Ennek oka egyfelől, hogy nem volt itt az ideje, másfelől most jutott oda a civilizáció, hogy fel kell ébredni az anyagból, azaz fel kell fedeznie az univerzum anyagon túli mivoltát. Ezekről a Millió éves civilizációk c. könyvben lehet olvasni.

A most kezdődő utolsó emberi kor feladata a kor szellem szerint, az anyagból való kiemelkedés megélése. Mai világunk olyan kellene legyen, mint az ógörög civilizáció modern keretek között, ahol az értékrend nem egymás ellen, hanem egymás érdekében mozgatná az embereket.
A kínai ősi kultúra idején nagy csoda volt, ha valaki annyira beteg lett, hogy egyszer életében alkalmaznia kellett a hagyományos kínai orvoslást (HKO). Ma ezzel szemben Kínában, a HKO rendelőkben hétvégeken hatalmas a zsúfoltság, mert az emberek szinte hetente menne kezelésekre, hogy a munkahetet végig bírják dolgozni. És a HKO heti alkalmazásával sem lehet őket meggyógyítani, csak az egészségromlás ütemét csökkenteni. Hasonlóan jó volt a homeopátia, vagy 100 évvel ezelőtt az antropozófus orvoslás, mikor a beteg embert 2-3 szer alkalmazásával meg lehetett gyógyítani. Ma már a homeopátia nem képes az mértéktelenül egészségtelen embert meggyógyítani, ahogy az antropozófus szerekből is legalább 20-30 lenne szükséges egy krónikus betegségben szenvedőnek. Ez azonban irreális megoldás.

Mai korunkban az igazi gyógyulás feltétele a tudatosság. Évekkel korábban Németországban sok gyógyszerre és minden gyógyhatású szerre rá volt írva, hogy csak akkor gyógyít, ha hiszünk benne. Nyilván ma már ezt nem nyomtatják rá a dobozokra. A modern ember a könnyebb utat választotta, úgy gondolja, az autószervizhez hasonlóan, 5-10 évente bemegy a szervizbe pár napra, ahol kicserélik az elkopott alkatrészeit, aztán újabb 5-10 évig nincs más dolga, mint nyomni a gázt, ahogy belefér.
Aki meg tudja fejlődni ezt a gondolkodást, annak jár a kegyelemi állapot, mikor az univerzum a kristályok erejével harmonizálja őt. Ez nem zárja ki a gyógyszerek alkalmazását, sőt ma legtöbbször, mikor kiderül betegségünk éppen a túlélés érdekében szükségünk van gyógyszerre. A betegség egy villanypásztor, mely igyekszik minket a sorsunk útján tartani (lásd Egészség c. könyv). Ha erről letérünk meg-megcsíp minket. Ha megtaláljuk az utunkat, JÁR nekünk az univerzum segítsége.

Szabadság

IV. rész

.

Az ősi keleti világban a sámánok úgy adtak össze két embert, akik össze akartak házasodni, hogy a felek megígérték, oda adják egymásnak a szabadságot. A ma divatos holtomiglan-holtodiglan, míg az ásó és kapa el nem választ, helyett azt fogadták meg, hogy egymásnak szabadságot adnak. Azt ígérték: „amíg neked boldogságot okozok, addig veled maradok”. Kicsit más ez, mint ma, mikor szerződéseket kötünk, ígérgetünk, bírtok levelet írunk alá, mely igazolja, megvettük a másikat. Elvettük a szabadságát, az ő szabadsága a mi fiókunkban van, de ha lehet, el is ássuk a szabadságát, biztos, ami biztos. Aztán hátradőlünk, mert a másik ember a mi birtokunk, akár egy autó. Kötünk is rá biztosítást, és nincs több gondunk az életben. Ez az anyagi szemlélet eredménye. Egy statikus állapot. A vásáron megtetszett, éppen volt nálunk annyi pénz, megvettük, hazavittük. Ő lett a feleség/férj. Megvettük a szabadságát. Mostantól ő a mi rabszolgánk, akit házastársnak nevezünk. Elvárásaink vannak, de kötelezettségeink nincsenek.

Ez a szemlélet híven tükrözi a mai gondolkodásmódot is. Ez nem egyedi eset, mert ilyen a szemléletünk az élet minden területén. Ezért is alkotunk végtelenül sok, betarthatatlan és sokszor értelmetlen, egymásnak ellentmondó törvényt. Ezekkel folyamatosan vesszük el egymás szabadságát. Folyamatosan korlátozzuk egymást, és ez által saját magunkat, még ha ez sokszor fel sem tűnik, nem hogy elsőre, de még csak második nekifutásra sem. Minél több a szabály és törvény, annál nagyobb a káosz, viszont kevesebb a szabadság. Boldog új világ.

Lehet-e a szabadságra született énekesmadár boldog kalitkában? Elpusztul. Sokan kérdik, a zombi filmek igazak lesznek-e valaha? Hát nézzünk körül! Már igazak! Az Éntudat nélküli emberek növényi vagy asztrál lényként élnek, távol vannak a tudatos léttől (lásd Egészség c. könyv). Boldog-e a modern ember? Beteg, depressziós, drogos, gyógyszerfüggő, alkoholizál, és legenyhébb esetben cigarettázik. Lehet-e egy megfojtó világban boldogan élni? Lehet-e a gerjesztett félelemben boldognak lenni?

Mit jelent a szabadság? Hát nem azt, hogy eltaposok mindenkit és mindent, mert megtehetem. Hanem azt, hogy megtehetek mindent, de moralitásom révén korlátozom magam. Korlátozom azért, mert a másik is számít. Működik bennem a szeretet, mely nem egy csöpögős fogalom, hanem az, hogy egyfelől vannak érzelmeim, másfelől gondolkodom is. Az ember érző és gondolkodó lény is. A kettő együtt és egyensúlyban. Aki nem érez, és akit csak az ego vezérel, az robot. Aki nem gondolkodik, és csak az érzelmei vezérlik, az asztrál lény, ösztönlény, akár az állatvilág. Akinek vannak érzelmei, tehát érez és gondolkodik is hideg fejjel, az a tudatos ember. Erre mondják, hogy szívgondolkodással bír. Érez, de nem az érzelmei vezérlik, hanem a tudata.

A szabadság filozófiája azt jelenti, hogy mindenkinek odaadjuk a végtelen szabadságot, és ő maga majd korlátozza saját magát azért, mert felfogta, ez bár jó a másik embernek, de jó saját magának is. Persze ma ez illúziónak tűnik, mert a társadalom az ellenkező irányba halad. Azonban egyik út sem vezet a végtelenbe, minden útnak egyszer vége, ennek az útnak, amin most haladunk, nagyon hamar vége lesz. A legtöbb ember, aki ezt olvassa, meg fogja élni ennek az útnak a végét. Tényleg illúzió mindez? Gondoljuk el, hogy háromezer évvel ezelőtt teljesen természetes volt egyes népeknél, hogy a házasság a már említett fogadalmat, és az ennek alapjául szolgáló szabadság filozófiáját jelentette. Akkor és ott természetes volt, hogy a házastársam szabad és én nekem nap mint nap meg kell tennem mindent azért, hogy ő érezze ezt a szabadságot, élvezze is, és önként döntsön arról, hogy korlátozza saját szabadságát azért, hogy nekem örömet szerezzen, hogy velem éljen. Gondoljuk el, hogy a mai fejjel primitívnek tartott népeknél ez teljesen természetes volt. Ma úgy gondoljuk, hogy mindenki, aki korábban élt, az egyre primitívebb volt, visszafelé haladva az időben. Mi, akik elvesszük egymás minimális szabadságfokát is, primitívnek nevezzük azokat az ősi népeket, akik szabadságban éltek, önmagukat moralitásukkal korlátozták a másik ember érdekében. Akkor ki a primitív? Aki tudja magát korlátozni, vagy az, aki képtelen erre, még csak meg sem érti ezt a gondolatot, és akit ezért büntetéssel kell fenyegetni?

A szabadság kérdése felmerül az egészség terén is. Szabad a döntésem, hogy korlátozom magam az élet bizonyos dolgaiban azért, hogy egészséges maradjak. Szabad a döntésem, hogy mértéket tartok. Nem azért nem teszek valamit, nem azért nem eszek meg valamit, nem azért teszek meg másvalamit, mert nem lehet, hanem mert én úgy döntöttem, és ez a döntés nem frusztrál, hanem az én döntésem. Ha valaki eldönti, hogy nem iszik alkoholt, bizonyos cél érdekében, akkor a szabadsága révén lemond az alkohol élményéről, de kap helyette másik élményt. Lényeg, hogy ez a lemondás ne lemondás legyen, hanem valami újnak a megtalálása. Tehát nem lemond az alkoholról, hanem megtalálja az alkoholmentes életet. Ekkor ez már nem frusztráló, hanem boldogító döntés. Szabad döntés eredménye. Egy új út élménye.

Hasonlóan van ez a kristályterápiával is.

Aki szabad döntése révén a tudatosság útjára lép, annak jár a kegyelmi állapot, az univerzum támogatja a döntését, és nála működik a kristályterápia. Ő képes magára és a kegyelmi állapot megélésre időt szánni. Aki egész nap az egóját szolgálja és azt mondja, hogy erre nincs ideje, annak bizony nem jár ez a kegyelmi állapot. Az univerzumot nem érdekli, hogy sok pénzt akarunk keresni, vagy fontos beosztásban akarunk dolgozni, ha nem élünk tudatosan, ha nem szakítunk időt és lehetőséget magunk számára a kegyelmi állapot megélésre, akkor ez nekünk nem jár.

A kristályterápia, mint az univerzum dimenziókon átnyúló ereje, nem azt támogatja, hogy az élsportban jók legyünk, nem azt, hogy a munkahelyünkön az eladási versenyben jobbak legyünk, nem azt, ahogy sok spirituálisnak nevezett könyvben bemutatott módon a pénzenergia bevonzását gyakoroljuk, mert mindez az univerzumban nem számít, nem érték, hanem azt, ha tudatosan éljünk a sorsunk szerint. Ez esetben foglalkozunk a szellemünk templomával, a fizikai testünkkel, illetve az Énünk fejlesztésével. Ahogy láttuk az Egészség c. könyvben, minden betegség az Én tanulási folyamata. Aki neveli az Énjét, annak JÁR a kristályterápia, nála hatni is fog nagyon erős mértékben az univerzum bölcsességének és erejének a megnyilvánulása. 

Éppen ezért másképp hat ugyanaz a terápia arra a sportolóra, aki éppen világbajnokságra készül, mint arra aki szembesült életével, el is indult a megértés, az ébredés, a tudatosság útján, de éppen mozgásában korlátozott. Brutálisan nagy különbségek lesznek abban, milyen módon harmonizál ugyanaz a kristály e két eltérő esetben.

Németországban sok évvel ezelőtt végeztek egy kísérletet. Cukorbetegeket szerettek volna meggyógyítani biorezonancia segítségével. A kísérletben azok vehettek részt, akik napi legalább három órát foglalkoztak a hobbijukkal. Aki azt mondta, hogy ő erre nem ér rá, azzal nem foglalkoztak. És ez jogos. Ugyanis, aki nem képes úgy szervezni saját életét, hogy magára is jusson idő, aki csak az egója szerint teljesít egész nap, annak NEM JÁR az univerzum segítsége.

Sajnos a biorezonancia is fel lett áldozva a pénz és profit oltárán. Az Egészség c. könyvben bemutatásra került, hogy a biorezonancia földi típusú rezgés, az anyagi ember megnyilvánulása, anyagi eszközökkel. Olyan rezgéseket gerjeszt vagy érzékel, melyek kizárólag a hasonmással (tükörképpel) képesek rezonanciába lépni. Mikor információkat gyűjtünk az emberről, akkor a lélek és a szellem tükörképre hangolódunk, és onnan kérdezzük le az információkat. Kezeléskor a tükörképre hatunk, az visszahat az étertestre, asztráltestre és magára az Énre. Tehát így áttételesen tudunk hatni, onnan informálódni, vagy harmonizálni, mindezt a hasonmáson keresztül.

A kristályterápia ezzel ellentétben az univerzum “rezgése” mely anyagi szinten nem mérhető, nem érzékelhető, mert abban a tartományban nem működik az anyagi érzékelésünk. A kegyelmi állapotban szakszerűen elvégzett kristályterápia eredménye viszont szinte azonnal érezhető. Ilyen például egy erős görcs vagy fájdalom radikális mérséklődése mondjuk öt percen belül és akár 90%-os eltűnése fél óra alatt. Ez viszont nem fájdalomcsillapító, nem a fájdalom érzékelés útját vágja el, hanem az okokat kezeli, harmonizál folyamatokat, melyek nem megfelelő működése vezetett a fájdalomhoz vagy görcshöz. A kristály “működése” anyagi szinten nem mérhető, de működésének anyagi szintű következménye igen. Például éppen ezt használják a digitális technikában, mikor is a kristályt használják órajel generátornak.

Ma úgy élünk, mintha a Föld kiszakadt volna a kozmoszból, mintha korábbi korok nem hatnának ránk, pl Sumer, Egyiptom, középkor, és a bolygónk csak úgy önállóan létezne a semmi közepén.  Nagyon érdekes ez a szemlélet, hiszen eddig ilyennel nem lehetett találkozni a történelem során. A hagyomány és a múlt tisztelete nem fesztiválok kérdése. Ma úgy tekintünk az életre, mintha egy növényt csak a virágával azonosítanánk. Pedig van gyökere, szára, levele, életciklusa, és egy külső környezet része. Ehelyett mi letépjük a virágot, és azt mondjuk, ez maga a növény. Elég erős leszűkítése a komplex világnak.

Mindenkinek a maga döntése, a szabadság filozófiája alapján, hogy miben hisz, mivel foglalkozik, hogyan éli életét, mivel keresi az egyensúlyi állapotát. Minden döntésnek lesz következménye. Egyik sem jó és nem rossz. Mindegyik egy-egy út. De mint utak, más élménnyel szolgálnak és máshova vezetnek. A mi SZABAD döntésünk, hogy melyik utat választjuk.

Kristályerő

II. rész

.

Mire jó a kristály?

Például tud csatlakozni az univerzum végtelen erőforrásaihoz és bizonyos korlátokkal, de le tud hozni éterikus energiákat. Worell Kelly gépei működtek éterikus energiákkal, de nem kristályokkal, éppen az volt a korlátjuk, hogy csak ő maga tudta elindítani és leállítani azokat. A Millió éves civilizációk c. könyvben bemutatásra került, hogy az univerzum nem szereti az elektromos energiát, viszont kedveli és támogatja az éterikus gépeket. Ezek olyan gépek, melyek forgó mozgást állítanak elő mai szóhasználattal ingyen energiából, és így működhetnek szivattyúk, ventilátorok, stb. Kelly azért tudta elindítani és leállítani őket, mert ő maga kellő éterikus energiával bírt.

Ma az ember annyira materiális, annyira távol áll az éteri erőktől, hogy ezen a szinten neki ez NEM JÁR: Azaz nem leszünk képeske rá. Már annyira ébredni sem tudunk. Nincs már rá időnk, így a civilizáció végénél. Lesznek ugyan kisebb csoportok, akik képesek lesznek rá, de tömegesen ez nem fog működni.

Éppen ezért kellenek a kristályok. Azok tudják működtetni az ilyen gépeket. Pár évvel ezelőtt hallottam, hogy néhány ilyen kis gép létezik. Ezek egyszerű ventilátorok, és bárki tudná használni. Azonban nem tudom a hír hitelességét igazolni, bár tény, hogy ebben a korban így kellene működniük a dolgoknak. Mert ez a kor szelleme. A korszellemről a Metamorfózis c. könyvben lehet olvasni, és jövőre a Túl az anyagon címűben.

Amiben még nagyon jók a kristályok az erőn túl, hogy adott feladatokra leszedik az univerzum intelligens válaszát. Ezért csodálatosak a kristálykoponyák. Egy egyszerű hegyikristályban is benne van a Sumer történelem. Sőt a Millió éves civilizációk is. Csak ki kell olvasni. Nem maguk tárolják az infókat, hanem leszedik. A kristály olyan, mint egy internetkapcsolat. Hozzáférést biztosít sok mindenhez, ami nem e világ része. Hiába van egy okos telefonunk, ha nincs internet, nem tudunk semmi a másik világból, a virtuális szférából. Ha nincs telefon térerőnk sem, akkor a telefonunk gyakorlatilag semmit sem ér. A kristály az átjáró a másik világba. Képes leszedni azt, amit kérünk tőle. Mint az internetletöltés.

Azonban azt tudni kell, materiálisan fogalmazva azt mondhatjuk, hogy a kristály válaszának egy része belelóg az anyagi érzékelésünk tartományába, viszont legnagyobb része nem. Lásd Ébredés c. könyv. Éppen ezért tudjuk használni a digitális technikában a kristályt, mint fix frekvencia generátort. Azonban materiális szempontból itt vége is a történetnek. Ha van egy jó kristályunk, megkérhetjük, hogy kezelje a májunkat. Annak függvényében, mennyire jól van aktiválva, vagy megteszi, vagy sem, és a kezelés sikere is változó eredményt mutat. De ha megteszi, akkor érezni fogjuk ahogy lüktet a kezünkben, a májunk körül. Egyébként az orvosi egyetemen minden első éves diákot kötelezően bevinnék olyan kísérletbe, hogy próbálja ezt ki. És megdöbbenne, hogy bármelyik szervét eléri a lüktetés, annak függvényében, mit kér. Aztán ezzel a tapasztalással azt kezd később, amit akar, de nehezebben mondaná rá, hogy baromság. Mert nem az. Ne felejtsük, a legtöbb ember úgy gondolja, az ő gondolkodásának a korlátai, egyben az univerzum korlátai is. Na, hát ez nagyon nem igaz.

Materiális szavakkal élve, a kristály működési tartománya messze túlmutat az anyagi rezgéstartományon, éppen ezért a kristályok információ elektronikus és hasonló módon nem szedhetők ki, mert a mi eszközeink, műszereink nem hogy nem működnek abban a rezgéstartományban, hanem nem is léteznek ott.

Mindent egybevetve, a kristály egy univerzális eszköz, melynek célja, hogy támogassa azt a civilizációt, amelyik megérti a világ valós működését. Ez egy plusz tudás és energia, melyre a civilizáció saját erejéből nem képes, de tudatossága révén, neki EZ JÁR. Segítenek a nagyok. Ugyanis a mostani világunkkal ellentétben az univerzumban a szeretet az általános értékrend és nem a másik feletti uralkodás.

A Millió éves civilizációk c. könyvben láttuk, hogy nekünk most itt kellene tartanunk. Ezen az úton elindultunk 100 éve, de gyorsan letértünk róla. És most vissza kell térnünk, mert ez a kor szelleme. Ezekről majd a Túl az anyagon c. könyvben beszélünk részletesen. Tehát ebbe az irányba kell haladnunk.

Hol kellene használnunk a kristályokat?

• mint házi erőforrások, és akkor nem szükséges atomerőmű, szenes erőmű, viszont nincs adó, energiafüggőség, stb, tehát ez még nem a mi világunk, mert képtelenek vagyunk túllátni a dézsmán és profiton,
• az univerzum bölcsességére épülő apró válaszok a napi életben, melyek nem erőt és energiát képviselnek, hanem inkább irányítástechnikát,
• mint valós történelemkönyvek, melyek nem csak a földi életről szóló részletes információkhoz juttatnak minket, hanem az univerzumról is végtelenül precíz infókkal bírnak, de ezeket mi még nem vagyunk képesek nem hogy értelmezni, hanem egyáltalán elfogadni,
• kapcsolat más világokkal, dimenziókkal akár materiális, akár nem materiális tartományban léteznek is azok, de lehet tőlük tanulni,
• az első két pont kombinációja, a napi élet apró eszközeiben nyilvánulhatna meg,
• az ember számára nagyon fontos lenne a gyógyászati alkalmazás, ugyanis ez a kor gyógyászata. Azonban ez egy KEGYELMI ÁLLAPOT. Csak annak JÁR, aki képes ezt megérteni, elfogadni. Csak azt támogatja az univerzum, aki a világmindenség szabályai szerint él. A természetellenes élet nem támogatott. Mai értékrendünk maximális formában természet és életellenes, így az univerzum számára zsákutca. Az említett kegyelmi állapot annak jár, aki ébred, tesz az életéért, sorsa szerint szeretne próbál élni, de éppen korábbi évei következményeként beteg, korlátai vannak. Ők részesülnek e kegyelmi állapotban, mert ők az útjukon járnak, és túl sok terhükből levesz az univerzum.

A következőkben főleg ez utolsó témával foglalkozunk.