2016. április 7., csütörtök

TUDOMÁNYOS PERCEK II.



TUDOMÁNYOS PERCEK II.






Mi svábok, jó magyarok voltunk.



Azok voltatok , de nem fogtatok össze a zsidó ÁVH – s gyilkosok ellen , igaz nem is lehetett , sőt azt is állítom , hogy ma is szinte lehetetlen e haramiák ellen csinálni valamit , csak titokban lehet , hát szervezkedjetek a cionista buzeránsok ellen kik még a hallottaikat is egymás tetejére temetik , hogy így is meglopják a szegényebb zsidókat . Legyenek átkozottak a föld vesse ki őket a sírjaikból , és sose találják meg a lelki békéjüket !!!!

Vagy scifi, vagy kamu, vagy elképesztő áttörés az orvostudományban

D  US20110126008


Az agyátültetés az egyetlen olyan transzplantációs műtét, ahol a donor jár jobban. Ezt a kikezdhetetlen igazságot még 1978-ban fogalmazta meg egy Daniel Dennet nevű filozófus a Hol vagyok? című írásában. A teljes fejátültetés nagyjából persze nem emiatt maradt továbbra is jórészt etikai és filozófiai kérdés – egyszerűen túl bonyolult ahhoz, hogy a tüdő-, vese- vagy egyéb szervek átültetéséhez hasonlóan menjen minden. Egy olasz idegsebész mostanában mégis azt mondja, hogy nekifut a dolognak.
Sergio Canavero olasz idegsebész azt ígéri, hogy nagyjából 2017-ig kidolgozza azt az eljárássorozatot, mely során fejátültetésre készít fel egy beteget, végrehajtja rajta az operációt, és sikeres utógondozással még a gerincvelő működését is helyreállítja olyan szinten, hogy a páciens nemcsak irányítani tudja majd a befogadó test funkcióit, de akár sétálni is képes lesz. A beteg önként vállalkozik a műtétre: Valerij Szpiridonov, a most 30 éves orosz férfi, aki egy különleges izomsorvadásos betegségben, a Werding–Hoffmann-kórban szenved, így sok vesztenivalója amúgy sincs, 2017-re az előrejelzések szerint amúgy is komoly egészségügyi problémái lesznek.
Canavero bejelentését kétkedve, tiltakozva fogadták a transzplantációs szakemberek. A legjellemzőbb momentum, hogy sokan azt gondolták, az idegsebész története valójában egy ügyes médiahack, ami a Metal Gear Solid című videojáték épp akkoriban megjelent, új epizódjának csinál hírverést. Canavero ezt a vádat visszautasította, de a lényeg valójában az, hogy ez a reakció milyen jól megmutatja, milyen közel állunk az első, sikeres fejátültetéshez az egészségtudomány jelenlegi állása szerint.



Sergio Canavero és Valerij Szpiridonov.
Sergio Canavero és Valerij Szpiridonov.
Fotó: Facebook
A fejátültetés nem teljesen példa nélküli, sőt, már bő egy évszázaddal ezelőtt is találunk próbálkozót. Az első, sikeresnek mondható fejátültetést Charles Claude Guthrie végezte el 1908. május 21-én, amikor egy kutyát a fejénél fogva egy másik kutyához műtött. Guthrie valószínűleg az amúgy igen jelentős, vérkeringéssel kapcsolatos életművét tönkre is vágta a kísérlettel, hisz míg a közeli kollégájának mondható Alexis Carrel „a vérerek, érsebészet és szervátültetési kutatásaiért" Nobel-díjat kapott, a kutyafej-átültetésről híres Guthrie hoppon maradt.



A 20. század során 1959-ben a kínaiak jelentettek be sikeres kutyafej-átültetést, de a további próbálkozásoknak gátat szabott a tény, hogy még az egyszerűbb transzplant-műtéteknek sem volt sok értelme az immunblokkolók kifejlesztéséig – hiába volt meg egy szívátültetés műtéti eljárása, ha a fogadó fél kilökődésgátlók híján belepusztult a szervezet immunreakciójába.
Aztán 1967-ben Barnard professzor végrehajtotta az első emberi szívátültetést. Az első szívátültetett beteg mindössze 18 napig élt a műtét után, Louis Washkansky szándékosan legyengített immunrendszere nem tudott mit kezdeni egy tüdőgyulladással - de a mérföldkő ettől még megvolt, a szív után pedig sokan a másik, hagyományos fő szervet, a fejet vették célba.



Heart transplant boxx519.gif
Fotó: technologyreview
1970. március 14-én egy clevelandi egyetem orvosi karának munkatársai Robert White vezetésével fejátültetést hajtottak végre egy majmon: az egyik állat fejét egy másik állat testéhez varrták. A műtét természetesen a két állat lefejezésével járt, így bár a dolog összejött, a régi fej az új test keringési rendszerét használva látott, hallott, szaglása működött és az agyi folyamatok egy része is visszatért, a gerincvelő elmetszése az állat lebénulását is jelentette.
Ez nem akadályozta a majmot abban, hogy időnként megpróbálja megharapni a körülötte dolgozókat.
Szerencsétlen majom kilenc napig húzta még, végül az immunreakciókba pusztult bele. White-ot a bejelentéstől kezdve megvetetés övezte, egy kollégája egyszerű barbarizmusnak nevezte a kísérletet, és bár néha kicsit pozitívabb hírekben is felmerült a neve (egy időben Christopher Reeve, a Supermant játszó, balesetben megbénult színész esetében is a fejátültetés tűnt a legjobb módszernek), szakmai előmenetel szempontból zsákutca volt a fejátültetés. Annyira, hogy White nyugodtan megismételhette a dolgot 2001-ben, mélyebbre már nem süllyedhetett, cserébe viszont további részleteket sikerült megtudni arról, hogy mi kell egy fejátültetés sikeréhez.
A fejátültetésben a gerincvelő újracsatlakoztatása az igazán bonyolult, a fej átvitele, és az új test vérkeringésére való csatolása nem kivitelezhetetlen. Az egyetlen bökkenő az agyhalál elkerülése, ezt viszont megoldják úgy, hogy a fejet 10-15 Celsius-fokosra hűtve lelassítják az életfolyamatokat annyira, hogy a műtéthez elég időt nyerjenek. Ha ez megvan, a túléléshez csak a kilökődés megakadályozására van szükség, ez viszont valószínűleg nem jelentene megoldhatatlan problémát manapság, amikor egyes transzplantációk rutinbeavatkozásnak számítanak (mármint az orvosoknak – a betegeknek már nem annyira).



Illusztráció
Illusztráció
Fotó: Bsip
Kérdés viszont, hogy mi értelme egy fejet átültetni egy másik testre akkor, ha ez együtt jár az örökös bénultsággal is. Nos, Canavero erre is kínál megoldást: szerinte az összeillesztést a sebészi módszerek mellett az összeforrást és a gyógyulást segítő polietilénglikol-készítmények segítik. Ezek a speciális készítmények valóban léteznek, egyes kísérletekben valóban igazolták, hogy a segíthetik a sérült idegsejtek regenerálódását. Viszont mindezt csak laborban, főleg patkányokon sikerült kimutatni, élő emberen még soha. 
Úgy legalábbis biztos nem, hogy elmetszették egy ember gerincvelejét, polietilénglikol-oldatba mártották a két véget, és nahát, össze is forrt.
Szakemberek szerint ezek a szerek kísérleti stádiumban vannak, pontosan ugyanúgy, mint megannyi más szer, amiben jelenleg bizakodnak a gerincsérült, lebénult emberek. A szomorú tény viszont sajnos az, hogy sem a polietilén-glikol, sem más hatóanyag nem lett még alapja semmilyen eljárásnak, ami bármilyen segítséget is adhat a mozgásukat egy sérülés vagy betegség miatt elvesztőknek.
Visszás dolog, de ha a fejtranszplant előkerül, a bejelentők általában sikeres egérkísérletekre is hivatkoznak. Egérkísérletekben ugyanis már többször sikerült visszanyerni az elmetszett, majd újra összevarrt és különleges gyógyszerekkel kezelt gerincvelejű egerek motorikus funkcióinak egy részét. A baj csak az, hogy a rágcsálók valójában nem a kezelés különlegessége miatt voltak képesek újra járni tanulni, hanem azért, mert a mozgásukat irányító idegpályák és központok meglepően nagy része a metszés alatt van. Ezzel szemben az ember mozgását irányító központ az agyban van – ha az innen kiáramló jeleket nem a megfelelő helyre vezetik vissza, a páciens örökre mozdulatlan marad.



Archív kép, amelyen egy arcátültetésen átesett beteget tolnak ki a bostoni Brigham és Women's Kórház műtőjéből
Archív kép, amelyen egy arcátültetésen átesett beteget tolnak ki a bostoni Brigham és Women's Kórház műtőjéből
Igazából még az is kérdés, hogy ha sikerül is úgy összeforrasztani az idegpályákat, hogy az agyból induló impulzusok el is jutnak valahova, vajon az agy képes lesz-e újrahuzalozni magát. Felismerik-e a központok, hogy máshova érkeznek a jelek, más reakciókat váltanak ki az agy utasításai, mint korábban? Gyerekkorunkban még megvan az a képességünk, hogy szép lassan megtanuljuk használni a testünket, de felnőttként az agy ritkán képes ilyen óriási változásra.
Az is igaz, hogy vannak biztató jelek a bénultság gyógyításában. Az USA-ban épp folynak egy olyan, pacemaker-szerű, apró elektromos szerkezet klinikai tesztjei, amely az agy megfelelő parancsára aktiválódva elektromos jelet küld a megfelelő idegpályán a megfelelő izomcsoportoknak. Az eredmények érdekesek: a betegek egy része akár állva is tud maradni a szerkezet segítségével, de az adatok olyan következetlenek, hogy az orvosoknak valójában csak tippjeik vannak, miért is működik ez az egész.
Ilyenkor is fontos megjegyezni, hogy bárki, aki azt állítja, képes szimulálni az agy működését, valószínűleg nem mond teljesen igazat, hiszen ezzel azt is mondja, hogy megértette az agy elképesztően összetett folyamatainak tekintélyes részét. Ez különösen akkor gyanús, ha egy másik, a gerincsérültekhez igen hasonló kórtörténetű csoportot, a végtag-amputációt elszenvedett betegek helyzetét nézzük meg. A mai napig nem értjük igazán az úgynevezett fantomfájdalom hátterét, vagyis azt, hogy egy amputált kar vagy láb helyén miért érez szinte minden sérült még évekkel a műtét után is fájdalmakat.
Ez is azt jelzi, hogy a testünk agyunkba égett képe nem változik olyan könnyen, mint azt szeretnénk, így egy sikeres fejátültetés és gerincvelő-rekonstrukció sem biztos, hogy elég lesz majd ahhoz, hogy újra mozogni tudjon a beteg. Egyesek szerint jó 50-100 évre van az orvoslás attól, hogy technikailag elég fejlett legyen egy ilyen műtét elvégzéséhez, tehát nagyjából ennyi időnk van megérteni az agyunk működését is. Az, aki mostanában vág bele egy ilyen műtétbe, joggal mondható felelőtlen szerencsevadásznak annak fényében, milyen elenyésző esélye is van a sikerre.
Persze a fejátültetés mindig is népszerű téma marad, hiszen már önmagában az a filozófiai kérdés is izgalmas, hogy vajon donornak vagy átültetettnek jobb lenni egy ilyen esetben. Az orvostudomány, és főleg az idegsebészek szerint viszont amíg nincs igazán jó módszer az idegpályák összekötésére, kijavítására és gyógyítására, valójában tök mindegy, hogy a fej vagy a test vagyunk egy ilyen műtét során.


Lemondott az orvosi Nobel-díjat odaítélő testület vezetője


Lemondott az orvosi Nobel-díjat odaítélő testület vezetője, hogy megkímélje a díjat az esetleges botránytól, miután súlyos etikai és szakmai visszaélések gyanúja miatt vizsgálat indult egy pártfogoltja, az őssejtes légcső-transzplantációk úttörőjének számító Paolo Macchiarini ellen, írja az MTI.
A stockholmi Karolinska Intézet hétfőn megerősítette, hogy "a Nobel-díj tekintélyének megőrzése céljából" a hét végén - szombati hatállyal - benyújtotta lemondását Urban Lendahl genetikaprofesszor, az intézet 50 professzorából álló orvosi Nobel-közgyűlés (Nobelförsamlingen) főtitkára, mivel arra számít, hogy ő is érintett lesz a vitatott sebész és őssejttudós ellen indult vizsgálatban.



Lendahl egyike volt azoknak a professzoroknak, akik 2010-ben Macchiarini szerződtetését javasolták a Karolinska Intézetnek.
Az intézet csütörtökön bejelentette, hogy nem újítja meg az újszerű műtétjeiről világhírűvé vált sebész november 30-án lejáró szerződését, laboratóriumát pedig fokozatosan felszámolják. Pénteken azt is bejelentették, hogy külső szakértőt bíztak meg annak vizsgálatával, vétett-e bármilyen jogszabály vagy tudományos protokoll ellen Paolo Macchiarini.
Nem sokkal korábban egy svéd dokumentumfilm etikai aggályokat vetett fel Macchiarini egyes műtétjeivel kapcsolatban, e fenntartásokat az intézet most "nagyon riasztónak" nevezte. A Vanity Fair című magazin múlt havi számában azzal vádolta meg a sebészprofesszort, hogy meghamisította szakmai önéletrajzát.
A sikeresnek látszó sebészt több kollégája is azzal vádolta, hogy túlértékelte eljárásai hatékonyságát. Stockholmban megoperált három betege közül kettő meghalt, és a harmadik is több mint három éven át feküdt kórházban.
Macchiarini vezetésével végezték el 2008-ban a világ első olyan légcsőátültetését, amelyhez a páciens őssejtjeiből a testen kívül kitenyésztett szövetekkel borított donorszervet használtak fel, így nem volt szükség a kilökődést gátló gyógyszerekre. 2011-ben a világon elsőként ültettek be olyan mesterséges légcsövet, amelyet a beteg saját őssejtjeivel burkoltak be egy a maga nemében első, sikeresnek mondott eljárással. 2013-ban saját őssejtjeiből kitenyésztett légcsövet ültettek be egy légcső nélkül született kétéves kislányba, aki három hónappal később meghalt.

Meghalt az őssejtes légcsövet kapott lány

Augusztusban lett volna hároméves, de egyre súlyosabb gondok voltak a tüdejével.Tovább
Meghalt az a légcső nélkül született kislány, akinek három hónappal ezelőtt saját őssejtjeiből kitenyésztett légcsövet ültettek be: a két esztendős Hannah Warren a világ legfiatalabb páciense volt, aki biotechnológiával előállított légcsövet kapott. Hannah olyan ritka rendellenességgel jött a világra, amely megakadályozta a légcsöve kifejlődését. Világszerte nagyjából minden 50 ezer gyermekből egy születik ilyen fogyatékossággal.
A 2010-ben Dél-Koreában született Hannah a műtétet megelőzően nem volt képes egyedül lélegezni, inni, enni és nyelni sem. Április elején azonban kilencórás úttörő jelentőségű operációt hajtottak végre rajta a peoriai Illinois Gyermekkórházban.
A beavatkozás során Hannah a saját csontvelőjéből kivont őssejtekből készült légcsövet kapott. Az őssejteket a kislány csípőcsontjába szúrt speciális tű segítségével vonták ki, majd a szervezetbe könnyen beépülő anyagból alkotott csőre, mint egyfajta állványzatra telepítették őket. Ezt követően a sejteknek alig egy hétre volt szükségük a szaporodásához és a 7,62 centiméteres légcső létrehozásához.



A műtét sikeres volt és a kislány életében először képes volt magától lélegezni. Az operációt a stockholmi Karolinska Intézet fül-, orr- és gégerészlegének professzora, Paolo Macchiarini és az Illinois Gyermekkórház egyik sebésze végezte. A beavatkozást követően azonban a kislány szervezete "nem volt képes legyőzni azokat az egészségi problémákat, amelyeket kezelése előrehaladtával azonosítottak nála" - húzta alá közleményében az intézmény. Hannah, aki augusztusban lett volna három éves, helyi idő szerint szombaton halt meg.
"Az új légcsöve jól teljesített, ám a tüdeje az egész jótól fokozatosan romlott először a gyenge, majd a rossz működésig" - mondta a Warren-házaspár.


Nagyon közel jön hozzánk egy aszteroida márciusban


HANULA ZSOLTKÖVETÉS
2016.02.07. 09:03

A NASA számításai szerint március 5-én fog a Föld mellett elhaladni a 2013TX68 jelű aszteroida. A pályaadatok szerint a legközelebbi pozícióján mindössze 17 ezer kilométerre lesz a Földtől, ami kevesebb, mint a Föld-Hold távolság 5%-a. Ez persze a lehető legrosszabb eset, előfordulhat az is, hogy több millió kilométerrel véti el a Földet .



2013TX68
Az objektum a csillagászok szerint nagyjából 45 méteres, a tömege 130 ezer tonna lehet, és jelenleg is óránként 52 ezer kilométeres sebességgel tart felénk. A NASA igyekszik megnyugtatni mindenkit, hogy az ütközés esélye elhanyagolható. Ez nagy szerencse, mert ha mégis nekünk ütközne az 2,5 megatonnás becsapódást jelentene, és a szakértők szerint a hírhedt tunguzkai eseményhez hasonló pusztítást végezne. Összehasonlításképpen: a második világháborúban elhasznált összes robbanóanyag, beleérte a Japánra dobott két atombombát is, 3 megatonna energiájú volt összesen.
A 2013TX68-at, ahogy a kódjele is mutatja, 2013-ban fedezték fel, akkor a Földtől 2 millió kilométerre húzott el. Legközelebb 2017 őszén fog erre járni, az akkori becsapódás esélyét a NASA-nál 1:250 millióra becsülik. Ezután sokáig nem fogjuk viszontlátni, 2046--ban, majd 2097-ben látogat majd meg újra.


A PASAS, AKINEK 14 TELITALÁLATA VOLT A LOTTÓN


2016.02.07. 07:35

1992-ben Stefan Mandelnek sikerült az, amiről a lottózók többsége csak álmodozik: megnyerte a 27 millió dolláros főnyereményt egy virginiai lottósorsoláson. Mandel egy egyszerű, bár igen fáradságos trükköt alkalmazott: megjátszott minden számvariációt, ami csak lehetséges volt. Ahogy Mandel az NPR műsorvezetőjének, Alex Goldmarknak elmondta: tudta, hogy ezzel a technikával megnyerheti a fődíjat, hat második díjat, és több ezer kisebb nyereményt is besöpörhet.
A történet érdekessége, hogy bár ez a legnagyobb összeg, amit Mandel valaha nyert a lottón, ez már a tizennegyedik telitalálata volt.


stefan mandel
Goldmark szerint Mandel igazi matekzseni volt. Alapos kutatást végzett, mielőtt nekilátott a nagy sorsjegyvásárlásnak. Több könyvtárat is végiglátogatott, egyik matematikai tanulmányt olvasta a másik után, míg végül előállt a formulával, amivel biztosan megnyerheti a fődíjat.
Ez még Romániában történt. Mandel itt összegyűjtött annyi pénzt, hogy Ausztráliába költöztesse a családját. Az új hazájában tovább tökéletesítette a formulát. Végül annyira sikeressé vált, hogy miután tizenkétszer megnyerte az összes nagyobb helyi szerencsejátékot, a hatóságok eltiltották a játéktól. Ekkor figyelt fel az 1992-es virginiai lottóra.
A játékban összesen 7,1 millió különböző kombináció volt. Mandel rájött, hogy csak meg kell várnia, amíg a fődíj eléri a 25 millió dollárt, hogy minden kombinációt megjátszhasson, és mégis profittal zárjon.
Az elmélet működött, de az előkészületek három hónapig tartottak. Az összes sorsjegyet Ausztráliában nyomtatták ki; a 7,1 millió kombináció Amerikába postázása több mint hatvanezer dollárba került. Mandel tárgyalásokat folytatott a legnagyobb virginiai vegyesboltokkal arról, hogy hogyan vásárolhatná fel a náluk kapható több tízezer lottószelvényt. Nem volt miért aggódnia: ilyen előkészületek után tudta, hogy kaszálni fog.
Így is történt: Mandel megnyerte a fődíjat, és soha többé nem lottózott. Ma egy trópusi szigeten él a Csendes-óceán déli részén. Az általa használt formulát viszont ma már senki sem alkalmazhatja. A variációs lehetőségek számát azóta olyan mértékben megnövelték, hogy lehetetlen lenne ennyi sorsjegyet kinyomtatni, nem lehetne őket egyszerre megvásárolni, és valószínűleg nem lehetne kitalálni a kikezdhetetlen kombinációt sem.
A Business Insider újságírója, Andy Kiersz kiszámolta, hogy fölösleges lenne megvenni azt a 292 millió dollárnyi lottószelvényt, ami garantálhatná a Powerball főnyereményét, az 1,6 milliárd dollárt. Ennek három oka van:
  • logisztikai szempontból lehetetlen ennyi sorsjegyet vásárolni;
  • fennáll a kockázata, hogy valakivel osztozni kéne a főnyereményen; és
  • fennáll annak a lehetősége, hogy valaki ugyanezt a trükköt alkalmazza.


Sikerült hidrogénplazmát előállítani


Fél másodpercre sikerült hidrogénből több millió Celsius-fokon plazmát előállítani szerdán a németországi Greifswaldban található kísérleti fúziós reaktorban, a Wendelstein 7-X-ben – írja az MTI. Az eredményről Robert Wolf, a Max Planck Plazmafizikai Intézet (IPP) egyik igazgatója számolt be, aki elmondta, hogy 2020-ig lépésről lépésre harminc percre akarják növelni a plazmaállapot idejét.
Az intézet szerint még több évtizedig tart, amíg sikerül magfúzióval energiát előállítani. A mostani eredmény is ezen a hosszú úton egy fontos lépés. A tudósok ezúttal héliumból előállított plazmáról hidrogénből előállított plazmára, kutatásuk tulajdonképpeni tárgyára váltottak. A reaktor decemberi indításakor végzett első kísérletükben még azért héliumból állították elő az első plazmát, mert ez a gáz könnyebben válik plazmává, mint a hidrogén.

1000000 fokon gyártottak plazmát a fúzióhoz

Az egymilliárd eurós német fúziós erőműben érték el ezt a sikert.Tovább

1000000 fokon gyártottak plazmát a fúzióhoz




Mérföldkőhöz érkezett csütörtökön a németországi Greifswaldben lévő kísérleti fúziós reaktor, a Wendelstein 7-X, amikor a kutatóknak sikerült héliumból plazmát előállítani - írja az MTI. A 725 tonna súlyú szerkezet egyik vákuumkamrájának mágneses mezejébe tíz milligramm héliumot vezettek, ezt egymillió Celsius-fokra hevítették, és így plazamállapotúvá alakították.



Tíz évvel az összeszerelés megkezdése és több kudarc után a Max Planck Plazmafizikai Intézet (IPP) ezzel hozzálátott első tesztjeihez a létesítményben, amely az atommag olvadását kutatja szénmentes energia-előállítás céljából. A Wendelstein 7-X elnevezésű fúziós reaktort a világ legbonyolultabb fúziós berendezésének tartják, és ez Németország egyik legnagyobb kutatás-fejlesztési beruházása, valamint az európai magfúziós kutatások alappillére.
A sztellarátor típusú berendezésben a szabályozott magfúzió létrehozásához erős mágneses terekkel tartják össze a plazmát, így állítanak elő hatalmas mennyiségű tiszta energiát.
A csütörtöki kísérletben csupán 50 milliszekundumnyi időre jött létre az erősen elvékonyodott héliumplazma. Később megpróbálják kitolni ezt az időtartamot fél órára. Ahhoz, hogy a deutérium nevű stabil hidrogénizotópból plazmát nyerjenek a kutatók, körülbelül százmillió Celsius-fokos hőmérsékletre van szükség. Ezek a kísérletek legkorábban 2017 végén kezdődhetnek el Greifswaldban.
Az első kísérlet megtekintésére európai és ázsiai országokból, valamint az Egyesült Államokból is érkeztek kutatók Greifswaldba, többen videókapcsolaton keresztül követték figyelemmel a történéseket. 
Az egymilliárd eurós berendezésben a tudósok a fúziót a Napban zajló folyamatokkal azonos módon akarják előállítani. Ehhez plazma - ionizált gáz - szükséges, hogy atommagok olvadjanak meg, és ezáltal óriási mennyiségű energia szabaduljon fel. Greifswaldban nem terveznek atommagfúziót.
Szakértők több mint hatvan éve dolgoznak azon, hogy a magfúziót környezetbarát energiaforrásként hasznosítsák. Az ilyen jellegű erőművek megalkotásához két reaktortípussal, tokamak és sztellarátor típussal dolgozik a tudomány. A tokamak berendezések fejlesztése sokkal gyorsabban zajlott, elsősorban az egyszerűbb kialakítás miatt. Ugyan a tokamak ma is az energiatermelő fúziós erőművek kutatásának és építésének fő iránya, a technikai fejlődés mára eljutott arra a szintre, hogy a sztellarátorok - számos előnyös tulajdonságuk miatt - megvalósítható alternatívát jelenthetnek. A tokamak típusból a ma létező legnagyobb berendezés Nagy-Britanniában található.
Úgy gondoljuk, a magfúzió a megújuló energiákkal együtt hozzájárulhat a globális energiaellátáshoz
- emelte ki Sibylle Günter tudományos igazgató a párizsi klímacsúcsra utalva.
Környezetvédelmi szervezetek és aktivisták korábban a technológia biztonsági kockázataira figyelmeztettek és a magas költségeket bírálták.
Günter becslései szerint még 35 évnek kell eltelnie az első erőművek megépüléséig. A franciaországi Cadarache-ban tervezett ITER tokamak típusú kísérleti reaktor üzembe helyezése 2025-re várható a szakértő szerint. Ezután még több évnek kell eltelnie, hogy bebizonyítsák, több energiát lehet belőle kinyerni, mint amennyi a működéséhez szükséges. Ezt követően kezdődhet el egy erőmű tervezése.
A Wendelstein 7-X elnevezésű kísérleti fúziós reaktor működését a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Wigner Fizikai Kutatóközpontja által kifejlesztett intelligens kamerarendszer felügyeli. A magyar kutatók és mérnökök által fejlesztett tíz kamerából álló rendszer feladata az, hogy a fúziós szerkezetet megvédje a károsodástól az esetleges meghibásodások esetén.
A kamerák a berendezés teljes belsejét megfigyelés alatt tartják, a rendszer az áttekintő képek mellett képes az egyes kritikus területek külön monitorozására, valamint az adatok valós idejű feldolgozására is. Az eredmények a szerkezet vezérlőrendszeréhez kerülnek, amely szükség esetén dönthet a reaktor biztonsági leállításáról is.





















A Nap a minta

A Wendelstein 7-X nevű fúziós reaktor, amelyet a világ legbonyolultabb fúziós berendezésének tartanak, Németország egyik legnagyobb kutatás-fejlesztési beruházása, egyben az európai magfúziós kutatások alappillére is. Ez egy sztellarátor típusú berendezés, vagyis a Napban zajló reakciókat valósítja meg földi körülmények között. Az egymilliárd eurós gépben a tudósok a fúziót a Napban zajló folyamatokkal azonos módon akarják előidézni. Ehhez plazma – ionizált gáz – szükséges, hogy atommagok olvadjanak meg, és ezáltal óriási mennyiségű energia szabaduljon fel. A szabályozott magfúzió létrehozásához erős mágneses terekkel tartja össze a plazmát, így állítva elő hatalmas mennyiségű tiszta, üvegházhatást és atomhulladékot nem termelő energiát.



A kísérletet elindító gombot Angela Merkel német kancellár nyomta meg, aki egyébként maga is fizikus. Merkel szerint az emberiség egyik legsürgetőbb kérdése az, hogyan lehet az egyre növekvő energiaigényt a klímacélok megsértése nélkül kielégíteni. A hidrogén szinte korlátlanul elérhető, tiszta energiaforrás, és
négy vödörnyi vízből annyi energia nyerhető, mint negyven tonna szénből.
Szakértők több mint hatvan éve dolgoznak azon, hogy a magfúziót környezetbarát energiaforrásként hasznosítsák. Az ilyen jellegű erőművek megalkotásához két reaktortípussal, a tokamak és a sztellarátor típussal dolgozik a tudomány. A tokamak berendezések fejlesztése sokkal gyorsabban zajlott, elsősorban az egyszerűbb kialakítás miatt. Ugyan a tokamak ma is az energiatermelő fúziós erőművek kutatásának és építésének fő iránya, a technikai fejlődés eljutott arra a szintre, hogy a számos előnyös tulajdonsággal rendelkező sztellarátorok is megvalósítható alternatívát jelenthetnek. A tokamak típusból a ma létező legnagyobb berendezés Nagy-Britanniában található.

Magyar kamerák figyelik

A Wendelstein 7-X működését az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpontja által kifejlesztett intelligens kamerarendszer felügyeli. A tíz kamerából álló rendszer feladata az, hogy a fúziós szerkezetet megvédje a károsodástól az esetleges meghibásodások esetén. A kamerák a berendezés teljes belsejét megfigyelés alatt tartják, a rendszer az áttekintő képek mellett képes az egyes kritikus területek külön monitorozására, valamint az adatok valós idejű feldolgozására is. Az eredmények a szerkezet vezérlőrendszeréhez kerülnek, amely szükség esetén dönthet a reaktor biztonsági leállításáról is.

Magyar rendszer védi majd a német fúziós reaktort

A Wendelstein 7-X nyáron kezd működni, az MTA mérnökeinek tíz kamerás rendszere fogja védeni a meghibásodástól.Tovább

Magyar rendszer védi majd a német fúziós reaktort


Az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpontja fejleszti azt az intelligens kamerarendszert, amely a német Wendelstein 7-X kísérleti fúziós reaktor működését fogja felügyelni – írja az intézet közleménye alapján az MTI. A reaktor nyártól lép üzembe.
A tíz kamerából álló rendszer feladata az lesz, hogy a fúziós szerkezetet megvédje a károsodástól az esetleges meghibásodások esetén. A kamerák a berendezés teljes belsejét megfigyelés alatt fogják tartani, a rendszer az áttekintő képek mellett képes lesz az egyes kritikus területek külön monitorozására, és az adatok valós idejű feldolgozására is. Az eredmények a szerkezet vezérlőrendszeréhez kerülnek, amely szükség esetén dönthet a reaktor biztonsági leállításáról is.
A Wendelstein 7-X nevű reaktor, amelyet a világ legbonyolultabb fúziós berendezésének tartanak, Németország egyik legnagyobb kutatás-fejlesztési beruházása, egyben pedig az európai fúziós kutatások alappillére is. A berendezés egy sztellarátor, vagyis a Napban zajló reakciókat földi körülmények között megvalósító szerkezet. A szabályozott magfúzió létrehozásához erős mágneses terekkel tartja össze a plazmát, így állítva elő hatalmas mennyiségű tiszta – üvegházhatást és atomhulladékot nem produkáló – energiát.



Az 1950-es évektől kezdve számos ilyen berendezést épült világszerte, azonban a technikai nehézségek – elsősorban a megfelelő számításokat elvégezni képes szuperszámítógépek hiánya – miatt ezek csak lassan fejlődtek. A fúziós reaktorok másik típusa a tokamak berendezések, ezek fejlesztése sokkal gyorsabban zajlott, elsősorban az egyszerűbb kialakítás miatt. Ugyan a tokamak ma is az energiatermelő fúziós erőművek kutatásának és építésének fő iránya, a technikai fejlődés mára eljutott arra a szintre, hogy a sztellarátorok megvalósítható alternatívát jelenthetnek. A tokamak típusból a ma létező legnagyobb berendezés az Egyesült Királyságban található.
Az intelligens kamerarendszert az MTA szakemberei tavasszal tesztelik és véglegesítik. A Wendelstein 7-X mellett a magyar kutatók a világ több más fúziós szerkezete számára is építenek és üzemeltetnek mérőberendezéseket.


Tíz fontos kérdés a zikavírusról



GettyImages-506964310


Néhány hónappal ezelőttig alig valaki hallott a zikavírusról, most pedig már az Egészségügyi Világszervezet is egészségügyi vészhelyzetet hirdetett a járvány miatt. Ennek ellenére nagyon keveset tudunk a vírusról és szinte naponta érkeznek aggasztó hírek hatásáról. Ezeket szedtük össze ebben a cikkben.
Mi a zikavírus és miért olyan ijesztő?
A zikavírus a flavivírusok családjába tartozik, ebbe a családba tartozik a sárgaláz, chikungunya és deunge-láz is. Egyelőre nincs olyan oltóanyag, amellyel megelőzhető lenne a betegség. A zikavírus azért okoz pánikot, mert összefüggésbe hozzák a mikrokefáliával. A kisfejűség azt jelenti, hogy a fej kerülete kisebb, mint a normál. Ilyenkor az agy nem fejlődik ki megfelelően, emiatt nem, vagy kevésbé tudja ellátni funkcióit. A rendellenességben szenvedő gyerekek kognitív és tanulásbeli lemaradást is okozhat, ennek mértéke változó. A következmények attól függnek, hogy mennyire károsodott az agy. Kromoszómarendellenesség, terhesség alatti bárányhimlő, kanyaró is okozhat kisfejűséget.
Ezt a kapcsolatot hivatalosan még nem mutatták ki.

Azért gondolják, hogy van kapcsolat a zikavírus és mikrokefália között, mert például Brazíliában ugrásszerűen megnőtt a bejelentett esetek száma. Az országban október óta 4180 esetet jelentettek, de ezek közül 270-et erősítettek meg a hatóságok, 462 esetben téves volt a riasztás. A brazil hatóságok kapcsolták össze a zikát a jelenséggel, mert azt figyelték meg, hogy azokon a területeken több rendellenes születést jelentettek be, ahol egyébként a járvány tombol. A kiemelt figyelem miatt azonban több esetet is jelentenek be, ezek egy részéről később kiderül, hogy nem igaz.
Ugyanakkor a feltételezett kapcsolat miatt több országban is kiemelt figyelmet fordítanak terhes nőkre, Kolumbiában például kétezer terhes nő fertőződött meg a vírussal. Több országban kifejezetten nem ajánlják a terhes nőknek, hogy fertőzött területekre utazzanak. Olyan kijelentések is voltak a hatóságok részéről, hogy a nők ne essenek teherbe.
Jelenleg csak annyit tudnak a kutatók, hogy a magzat megfertőződhet a zikavírussal, ez szokatlan, a többi flavivírus nem képes erre. Legalábbis mostani tudásunk szerint.
A kisfejűség mellett még más betegségeket is a zikavírushoz kapcsolnak, mint például a Guillain–Barré-szindróma, amely egy nagyon ritka, autoimmun, a perifériás idegeket érintő gyulladásos betegség. Jellegzetes tünetei a végtagokban kezdődő, majd fokozatosan a test felé terjedő zsibbadás. A betegség akár életveszélyessé is válhat.
Honnan ered a vírus?
A vírus egy ugandai erdőről kapta a nevét, itt fedezték fel 1947-ben. Nem véletlenül tévedtek erre a kutatók, a területre évtizedek óta járnak egy céllal: vírusokat és az ezeket hordozó szúnyogokat tanulmányozzák. Az ugandai víruskutató intézet vezetője szerint évente fedeznek fel új vírusokat a térségben, így volt ez az elmúlt öt évben is. A zikavírust Alexander Haddow és George Dick azonosította 1947 áprilisában. Eleinte azt gondolták, hogy csak majmokra hat, amikor ez megdőlt azzal, hogy néhány ember is megfertőződött, akkor sem fordítottak túl nagy figyelmet rá.
Miért Dél-Amerika?
Még folyik a vita arról, hogyan került egy ugandai vírus Dél-Amerikába. A két évvel ezelőtti futball-világbajnokságon több millióan utaztak Brazíliába a világ minden tájáról. Elképzelhető, hogy a repülőgépeken megbújó szúnyogok hozhatták be a vírust. Ami azért különösen fontos információ, mert az idén szintén Brazíliában lesz egy másik nagy sportesemény, Rio de Janeiróban rendezik meg a nyári olimpiát, amely szintén több millió turistát vonzhat az országba.
Miért nem ismerték fel eddig a veszélyeket?
A zika lefolyása enyhe, a fertőzöttek ötödénél alakulnak ki tünetek és ők is tünetmentessé válnak egy hét alatt. Nincs specifikus gyógyszer sem a vírusra, akik megkapják általában aszpirint kapnak, sok vizet isznak és sokat pihennek. A mostani járvány messze a legnagyobb a vírus felfedezése óta. Korábban csak egy-egy esetről lehetett hallani, a 2007-2013 közötti években pedig kisebb, néhány ezer lakosú szigeteken tört ki járvány. Senki nem hozta (és nem is tudta) kapcsolatba hozni a mikrokefáliával vagy egyéb más betegségekkel.
Hogyan terjed a vírus?
leggyakoribb terjedési út, amikor egy szúnyog megcsíp egy fertőzött embert és utána a vírust továbbadja egy másiknak egy újabb csípéssel. Ezek az emberek aztán hordozóvá válnak még akkor is, ha nem tudnak róla.
Az eddig az egyik legaggasztóbb hír, az Egyesült Államokban ugyanis a Dallas Megyei Egészségügyi Hivatal bejelentette, szexuális úton zikavírussal megfertőződött pácienst találtak. Korábban is volt ilyen gyanú (két dokumentált esetről tudtak), de a mostani esettel bizonyosságot nyert, hogy a vírust nem csak szúnyogcsípés terjeszti.
Olyan izolált esetekről is tudni, amikor vérátömlesztéssel fertőződött meg egy beteg. Az amerikai egészségügyi hatóságok szerint ez nem meglepő, mert a vírus nagyjából egy hétig a vérben van. Azt még vizsgálni kell, hogy az ondóban mennyi ideig marad meg.
Az anyatejben is találtak vírust, de azt még nem tudják, hogy szoptatással átadható-e a babának.
Az Aedes aegypti szúnyog
Ez a különösen aggresszív szúnyog már régóta bögyében van a melegebb éghajlaton élőknek. Ugyanis ez a szúnyogfaj terjeszti a sárgalázat és a dengue-láz különböző változatait, e két betegség évente több millió ember halálát okozza. Most már azt is tudjuk, hogy a zikavírust is ez a szúnyogfaj terjeszti. Az érintett országokban már évek óta harcolnak ellenük, az irtás mellett óriásplakátokon is figyelmeztetnek, hogy bármilyen apró tárgya, amelyben csapadék gyűlhet össze, kiváló környezetet teremt a szúnyoglárváknak.
Emellett más szúnyogfajok is terjeszthetik, például az Aedes albopictus, ez utóbbi Európában is előfordul, de itt még nem találtak fertőzött szúnyogot. Más Aedes fajok is lehetnek hordozók, de jóval ritkábban. Az Aedes albopictus Magyarországon is előfordul, de még nagyon ritkán.
Mely országok érintettek most?
Egyelőre Dél- és Közép-Amerikában mutatták ki a vírust, ezekben az országokban szúnyogok terjesztik. Ezen kívül már több országból jelentettek fertőzéseket, de egyelőre ezek mindegyike azoknál jelentkezett, akik korábban érintett országban jártak. Az Egyesült Államokban és Európában is csak ilyen eseteket találtak eddig.
Ugyanakkor ha más szúnyogfajok is elkezdik terjeszteni a vírust, akkor lehet igazán nagy a probléma világszerte. És azt se felejtsük el, hogy most az északi féltekén tél van, és a hidegben nincsenek szúnyogok (legalábbis nem annyi, mint a nyári melegben). Torontói kutatók készítettek egy lehetséges forgatókönyvet, ezek szerint az amerikaiak 63 százaléka él olyan helyen, ahol a meleg hónapokban elterjedhet a vírus.
Globális vészhelyzet
Az Egészségügyi Világszervezet globális egészségügyi vészhelyzetet hirdetett hétfőn, összehangolt nemzetközi választ szeretnének a helyzetre. A WHO becslése szerint erre azért van szükség, mert idén négymillióra emelkedhet a megbetegedések száma és ez csak az amerikai kontinensre vonatkozik. Miközben már olyan hírek is vanna, hogy Európában is megjelent a betegség. Igaz, egyelőre az érintett országokból érkezőknél figyelték meg, de a legutóbbi hírek szerint szexuális úton is terjedhet a vírus.
Mikor lesz védőoltás?
Ellentmondásosak a hírek erről, hiszen alig néhány hete kezdtek el komolyabban foglalkozni a vírussal a kutatók. Vannak akik azt nyilatkozzák, hogy hamar meglehet az oltóanyag, mert a betegség közeli rokona a sárgaláznak és a japán agyvelőgyulladásnak, és ezekre már van oltóanyag.
Nem meglepő, hogy egyre többen dolgoznak ezen, amerikai, európai, dél-koreai kutatóközpontok és gyógyszegyártók próbálják kifejleszteni az oltóanyagot. A Sanofi is munkához látott, nekik tapasztalatuk is van a területen, ők készítették el az első oltóanyagot a dengue-láz ellen, amelyet tavaly engedélyeztek Brazíliában. Mint korábban említettük, a dengue-lázat okozó vírus is ugyanabba családba tartozik, mint a zikavírus.
Hogyan védekezhetünk?
Mivel nincs oltóanyag, célszerű elkerülni azokat a területeket, ahol megfertőződhetünk. Ha mégis utazni kell, akkor az egészségügyi hatóságok a szúnyogcsípés elleni védekezést javasolják.
A hatóságok a szúnyogok irtásával próbálják visszaszorítani a terjedést, de ez egyelőre elég nehéz. Az Aedes aegypti ugyanis egy virágvázában is képes szaporodni.
A másik lehetőség az úgynevezett OX513A, amely egy módosított hím Aedes aegypti szúnyog, amely egy olyan gént örökít át, amely megöli az utódokat. Mivel a nőstények egyszer szaporodnak, az OX513A lelassíthatja a szúnyogpopuláció növekedését. Néhányszor már bevetették a genetikailag módosított szúnyogot, például Florida déli részén, amikor a dengue-láz terjedését akarták megakadályozni.


Minden, amit a zikavírusról tudni kell


2016-02-02T001436Z 1784926109 GF10000292631 RTRMADP 3 HEALTH-ZIK

Mi az a zikavírus?
Egy szúnyogcsípéssel terjedő vírus, amely lázat, enyhe influenzaszerű tüneteket okoz.
Miért veszélyes?
Mert összefüggésbe hozták egy olyan rendellenességgel, amely kisfejűséget okoz a magzatoknál.
Tényleg van összefüggés?
Nem bizonyított, egyelőre még csak feltételezik a kapcsolatot a brazil hatóságok.
Mit jelent a kisfejűség?
A gyerek agya nem fejlődik megfelelően, a fej kerülete kisebb. Kognitív és tanulásbeli lemaradást okozhat.
Veszélyes lehet felnőttekre is?
Még ez sem bizonyított, de okozhat Guillain–Barré-szindrómát, amely végtagokat érintő gyulladásos betegség.
Kik a veszélyeztetettek?
A terhes nők és magzataik. Azt még nem tudják, hogy melyik trimeszterben a legveszélyesebb a fertőzés.



Honnan ered a vírus?
Ugandában fedezték fel 1947-ben egy Zika nevű területen.
Miért Dél-Amerika?
Valószínűleg a futball-világbajnokságra érkezők hurcolták be repülőgépeken megbúvó szúnyogokkal.
Miért nem ismerték fel a veszélyt eddig?
Mert enyhék a tünetek és eddig még nem volt igazi járvány.
Hogyan terjed a vírus?
Leggyakrabban szúnyogcsípéssel.
Máshogy elkaphatom?
Találtak arra bizonyítékot, hogy szexuális úton is terjedhet. De vérátömlesztéssel is elkapható.
Mindegyik szúnyog veszélyes?
Az Aedes aegypti szúnyogfaj terjeszti, ez a leggyakoribb. Az Aedes albopictus is terjesztheti, ez Európában is jelen van, de itt még nem találtak fertőzött szúnyogot.
Mely országok érintettek?
Egyelőre Dél- és Közép-Amerikában mutatták ki a vírust, a többibe csak utazók vitték be.
Elterjedhet Európában is?
Erre még nincsenek megbízható adatok.
Mit jelent a globális egészségügyi vészhelyzet?
A WHO hirdette meg, a járvány miatt közös nemzetközi összefogást szeretnének.
Van védőoltás?
Nincs.
Mikor lesz?
Nem tudni, nagyon sok cég, labor dolgozik rajta. Egyesek bizakodóak, mert a betegség közeli rokona a dengue-láznak, és arra már van oltás.
Hogy védekezhetünk?
Szúnyogriasztóval, hosszú ujjú vastag ruhával.
Ha ennél mélyebben is szeretné megismerni a zikavírus és az okozott problémát, olvassa el részletesebb cikkünket is a témában.



A Föld valójában két bolygóból áll







Az űrkutatók a Hold kialakulására kerestek bizonyítékokat. Az elmélet az volt, hogy 4,5 milliárd évvel ezelőtt a Földdel összeütközött egy kisbolygó és az így keletkezett törmelékből alakult ki a Hold. 



moon
Fotó: nautil.us
Az elmélet, hogy Theia vége jelentette a Hold kialakulásának kezdetét, nem új. De egészen mostanáig a kutatók azt feltételezték, hogy a kisbolygó az ütközés után folytatta útját az űrben. Most azt feltételezik, hogy ez az ütközés akkora volt, hogy a Theia névre keresztelt kisbolygó soha nem hagyta el a Földet, hanem egyszerűen beleépült, a két bolygóból kiszakadó törmelék pedig megalkotta a Holdat.
A kutatók a Holdról hozott kőzeteket vizsgálták ahhoz, hogy megerősítsék vagy megcáfolják az elméletet. Mellettük hat földi vulkáni kőzetet is megvizsgáltak, hogy össze tudják hasonlítani szerkezetüket.



Azt vizsgálták, hogy melyik oxigén izotópot tartalmazza az adott kőzet, vagyis megszámolták az oxigén atomjában lévő protonokat és neutronokat. Ez azért fontos, mert a köveknek minden Naprendszerben lévő bolygón sajátos ujjlenyomata van, az oxigén izotópjainak arányától függően. Így kitalálható, hogy honnan származik a kőzet.
A Földön lévő kőzetek 99,9 százalékánál O-16 az oxigén, ami azt jelenti, hogy az atom nyolc neutront és nyolc protont tartalmaz. De létezik O-17 és O-18 oxigén is jóval kisebb arányban.
Ha Theia simán továbbhaladt volna az ütközés után, miután megalkotta a Holdat, akkor a Hold főleg Theia kőzeteiből állt volna, és a Föld és Hold kőzeteinek más lett volna az oxigén izotóp aránya. De nem így van. A kőzeteket vizsgálva nem találnak jelentős különbséget a Föld és a Hold kőzetei között.



nasa
Fotó: NASA
Így vették elő megint azt az elméletet, hogy a Föld valójában jóval erőteljesebben ütközött össze a Theiával és a kisbolygó nem haladt tovább a pályáján. Kőzetei teljesen összekeveredtek a Föld kőzeteivel és a kettőből alakult ki a Hold, ezért nem látunk többet Theiából a Holdban.
A kutatók azonban nem sokat tudnak Theiáról, csak valószínűsíteni tudják, hogy kisebb volt mint a Föld. Nagyjából akkora lehetett, mint a Mars, legalábbis ezt állítja Edward Young, a tanulmány vezető kutatója. Arra is van bizonyíték, hogy Theia egyre nagyobb lett, így ha túlélte volna az ütközést, akár a Naprendszer bolygójává is alakulhatott volna.


Meg tudja fejteni a brit titkosszolgálat rejtvényét?


A GCHQ brit titkosszolgálat karácsonykor közzétett egy rejtvénysorozatot. A szabályokat elmagyarázva, viszonylag egyszerűnek tűnik, így sokan neki is fogtak a feladatnak. Az első akadályt sokan sikeresen vették, a következőn is sokan átjutottak, az rejtvénysorozat utolsó darabját azonban a mai napig senki nem tudta megoldani.



grid-shading-puzzle
Nézzük meg tehát az első rejtvényt, amelyet egyébként hatszázezren oldottak meg. Ezt december elején tették közzé, bárki számára elérhető volt.
Adott egy nagy négyzet, amely sok kisebb négyzetből áll. A kis négyzetek feketék vagy fehérek, néhányat előre ki is töltöttek. Mindegyik sor és oszlop előtt számok vannak, ezek azt jelzik, hogy milyen hosszú (hány négyzetből álló) a fekete alakzatok vannak benne. A számok sorrendje sem mindegy, mert az alakzatok sorrendjét jelzik. Például az első sorban a 7, 3, 1, 1, 7 azt jelenti, hogy van egy olyan alakzat, amely hét négyzetből áll, ezt követi egy olyan, amely háromból és így tovább. Mindegyik alakzat között legalább egy fehér kocka van, de persze lehet ennél több is. Kicsit a Sudokura emlékeztet a dolog.



A feladat, hogy satírozzuk ki a fekete négyzeteket a megadott módon, hogy az oszlopok elé és a sorok elé írt számok is igazak legyenek. Miután ez megvan, egy QR-kódot kapunk, amelyet leolvasva a megfelelő eszközzel egy újabb rejtvényt kapunk. Egyre komplexebb megoldásokat kellett alkalmazni a rejtvényfejtőknek, hogy eljussanak az utolsó szakaszig. Ezt harmincezren érték el. És itt vérzett el mindenki.
Az utolsó forduló rejtvényére senki nem tudta a megoldást. A GCHQ vezetője szerint sokkal kevésbé absztrakt a megoldás, mint azt sokan gondolják. Néhányan nagyon közel jutottak a megoldásig, de senkinek nem sikerült száz százalékos, hibátlan választ adni.
Az első rejtvényről egyébként szakértők azt nyilatkozták, hogy nem bonyolult, csak sok türelem kell hozzá: le kell ülni és végig kell próbálgatni a lehetőségeket. Erre egyébként egy Reddit-csoport is alakult még decemberben, hogy megosszák egymással a tapasztalatokat. Itt derült ki, hogy a QR-kód a következő rejtvényhez visz tovább. Néhányan ezt is megoldották, sőt a harmadik rejtvényen is sikerült keresztülvergődni. Aztán jött a negyedik, a legnehezebb.
A határidő január végén lejárt, a biztonsági cég február elején közzéteszi a megoldásokat.
A GCHQ brit kormányügynökség szorosan együttműködik a két másik ismert brit titkosszolgálattal, az MI5-al és MI6-el is. Többször alkalmaztak rejtvényeket toborzáshoz is, így válogatták ki a lehetséges jelöleteket, akiket aztán megkörnyékeztek, hogy akarják-e a tudásukat a brit titkosszolgálat valamely ágánál kamatoztatni. Az eddigi rejtvényeknél mindenféle tudásra szükség volt, a leghagyományosabb kriptográfiai megoldásokat is tudták alkalmazni a játékosok, de például weboldalak kódjában is kellett információt keresni. Tavaly pedig egy olyan rejtvényfejtős MMO-játékot indítottak el, amelyben a leendő kriptográfusok tehetségét vizsgálták. Úgy kellett kódokat fejteniük és rejtvényeket megoldaniuk, hogy közben körülöttük terrorista támadásokat szimuláltak.


RÖGTÖN A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁN MAJDNEM KITÖRT A HARMADIK



1945. tavaszára a világon mindenki előtt nyilvánvalóvá vált, hogy a világháborút a náci Németország elveszítette, és a háború után az USA és a Szovjetunió lesz a világ két, egymással nem éppen barátságos viszonyban álló szuperhatalma. Hamarosan az is eldőlt, hogy Sztálin azért cserébe, hogy Berlinig pofozta a német hadsereget, és ezzel megnyerte a háborút a szövetségeseknek, a Kelet-Európa feletti uralmat kéri cserébe. Mindez így együtt már sok volt Churchillnek, aki gyűlölte a kommunistákat és nem bízott Sztálinban. Miután kiderült, hogy az oroszok ott maradnak Európában, az amerikaiak pedig a csendes-óceáni hadszíntérre figyelnek, a brit miniszterelnök kiadta a parancsot a vezérkarnak: dolgozzák ki a haditervet a szovjetek megtámadására, mielőtt még Sztálinnak jutna eszébe kiterjeszteni az európai befolyását. A tábornokok ugyan őrültségnek tartották az ötletet, de a haditerv elkészült, a neve Operation Unthinkable (Elképzelhetetlen Hadművelet) lett.



000 SAPA990226259070
Fotó: AFP
A támadás időpontját 1945. július elsejében határozta meg Churchill, vagyis kevesebb mint két hónappal azután, hogy a németek feladták a második világháborút, már kezdődött volna a harmadik. A terv meglehetősen vakmerő volt: Drezda körzetében ment volna neki az oroszoknak az egyesített brit-amerikai haderő, lengyelekkel, illetve 100 ezer felfegyverzett német hadifogollyal megerősítve. Az egyetlen esélyük a meglepetés ereje lett volna, a szovjetek ugyanis nyomasztó emberfölényben voltak: a szövetségesek 103 hadosztályával szemben 264-et állomásoztattak Kelet-Európában, ebből a páncélosok aránya 36:23 volt, a légierőnél pedig 6700 vadászgépet és 2400 bombázót tudtak volna a szövetségesek felvonultatni a szovjetek 9300 és 3400 hasonló gépével szemben.
Igen ám, de Churchillnek volt egy titkos aduásza: az amerikaiak atombombája, ami ugyan hétpecsétes titok volt, de valójában tudott róla ő is, és Sztálin is. Alan Brooke, brit vezérkari főnök visszaemlékezései szerint Churchill a potsdami békekonferenciánazzal érvelt egy vitában, hogy "...megmondhatjuk az oroszoknak, hogy ha nagyon ugrálnak, egyszerűen letöröljük Moszkvát a térképről, aztán Sztálingrádot, aztán Kijevet, aztán Szevasztopolt". Truman amerikai elnöknek azonban esze ágában sem volt beszállni az őrült tervbe, és a szovjetekkel háborúba bonyolódni, miközben még Japán sem adta meg magát. Ráadásul összesen három bombájuk volt: a Trinity tesztrobbantásé, Hirosimáé, és Nagaszakié – a következő pedig csak valamikor '45 őszére készült volna el (ezt egyébként Tokiónak szánták abban az esetben, ha a japán császár nem kapitulál).
Időközben a brit konzervatív párt elveszítette az 1945-ös választást, és a szovjet inváziótól rettegő Churchill átadta a miniszterelnöki posztot Clement Attlee-nek. Az Elképzelhetetlen Hadművelet aktáit titkosították, és csak 1998-ban került nyilvánosságra a tartalmuk. Sztálin kiterjedt kémhálózata segítségével ennek ellenére tudomást szerzett a brit tervről, történészek szerint ez nagyban hozzájárult a hidegháború, illetve a nyugati hatalmak és a szovjetek közti kölcsönös paranoia kialakulásához.


Talán azért bukott meg a vakoló suttyó a győztes háborús hős , mert ezt már a szabadkőműves horda is tulzásnak vélte , és nem akart halott páholyokat csinálni a világ ezen részén !!!!


működés elképzelhetetlen



A Wikipédiából, a szabad enciklopédia




Allied hadsereg pozíciók Közép-Európában május 10-én 1945-ben a szovjet túlerő kapcsolatban a nyugati szövetségesek nagyjából 4: 1 férfi és 2: 1 tartályokban végén ellenségeskedés Európában. [1]
Működés elképzelhetetlen volt kódneve két kapcsolódó tervek közötti konfliktus anyugati szövetségesek és a Szovjetunió . Mindkettőt által elrendelt brit miniszterelnökWinston Churchill 1945-ben, és fejlesztette ki a brit fegyveres erők közös tervezés személyzete a végén a második világháború Európában .
Az első két feltételezett meglepetésszerű támadást a szovjet csapatok a Németországban állomásozó érdekében ", hogy bevezetik az lesz a nyugati szövetségesek" a szovjetek. "Az akarat" minősítést kapott "square üzlet Lengyelország "[2] (ami valószínűleg azt jelentette érvényesítése a közelmúltban aláírt jaltai egyezmény). Amikor az esélye ítélték "fantáziadús", az eredeti terv elvetették. A kód neve helyett a védekező forgatókönyv, amikor a britek, hogy védekezni a szovjet felé haladva az Északi-tenger és az Atlanti visszavonása után az amerikai erők a kontinensen.
A tanulmány volt az első hidegháború -era készenléti terv a háború a Szovjetunió . [3]Mindkét terv volt szigorúan titkos idején a teremtés és nem volt 1998-ig, hogy a nyilvánosságra került. [4]

Támadó műveleteket [ szerkesztés ]

A kezdeti elsődleges cél a működési nyilvánították a következő: "a ró Oroszország akarata az Egyesült Államok és a Brit Birodalom. Bár" az akarat "a két ország lehet meghatározni, mivel nem több, mint egy négyzet üzlet Lengyelország , ez nem feltétlenül korlátozza a katonai elkötelezettség ". [2] a szó Oroszország "használják erősen az egész dokumentumot, mint alatt császárkori kifejezést arra használták, hogy olvassa el a orosz Birodalom , amellyel a Szovjetunió szinte egybeesik.
A vezérkar volt szó, hogy mivel a hatalmas méretű szovjet bevetett erők Európában végén a háború, és a felfogás, hogy a szovjet vezető Sztálin megbízhatatlan volt, létezett egy szovjet fenyegetést Nyugat-Európában. A szovjet túlerő volt durván 4: 1 férfi és 2: 1 tartályokban végén ellenségeskedés Európában. [1] A Szovjetunió még nem volt, hogy indítsanak támadást a japán erők , és így az egyik feltételezés a jelentésben az volt, hogy a Szovjetunió helyett szövetségre Japán ha a nyugati szövetségesek megkezdték az ellenségeskedést.
A feltételezett kezdő időpontját a szövetséges invázió szovjet tartott Európa volt a tervezett július 1 1945. [1] A terv azt feltételezte egy meglepetésszerű támadásakár 47 brit és amerikai hadosztály területén Drezda , a közepén a szovjet vonalak. [1] Ez csaknem a felét a mintegy 100 részlegek (körülbelül 2,5 millió ember) áll a brit, amerikai és kanadai központja abban az időben. [4]
A terv került a brit vezérkar bizottság a katonailag megvalósíthatatlan miatt három az egyhez fölénye a szovjet szárazföldi erők Európában és a Közel-Keleten, ahol a konfliktus az előrejelzések szerint kerül sor. A legtöbb sértő művelet megvalósult volna az amerikai és brit erők, valamint a lengyel erők és akár 100.000 németWehrmacht katonák. Bármilyen gyors siker lenne esedékes meglepni egyedül. Ha gyors sikert nem lehetett szerezni, mielőtt a tél beállta, az értékelés, hogy a szövetségesek is elkötelezett az elhúzódó totális háború . A jelentésben május 22 1945 támadó művelet ítélték "veszélyes".

Védekező műveletek szerkesztés ]

Válaszul utasítása Churchill 10 1945. június nyomon követési jelentés megíratott "mi intézkedésekre lenne szükség, hogy biztosítsák a biztonságot a Brit-szigeteken, a háború esetén Oroszország a közeljövőben". [5] Egyesült Államok erők települnek át a Csendes-óceán egy tervezett invázió Japánban , és Churchill volt amiatt, hogy ez a csökkenés támaszerőket hagyná a szovjetek erős helyzetben, hogy támadó akció Nyugat-Európában. A jelentés arra a következtetésre jutott, hogy ha az Egyesült Államok elsősorban a Csendes Színház, Nagy-Britannia esély "lesz indulni." [6]
A közös tervezés személyzeti elutasította Churchill fogalma megtartása hídfők a kontinensen, hogy nem rendelkezik működési előny. A tervek szerint Nagy-Britannia felhasználja légierő és a haditengerészet ellenállni, bár a veszély a tömeges rakétatámadás Várható volt, és semmi esetre sem az ellenállás, kivéve a stratégiai bombázás .

Későbbi beszélgetések szerkesztés ]

1946 a feszültségek és konfliktusok között kialakuló Allied által lakott és szovjet megszállási területek Európában. Ezeket látszik a kiváltó inger szélesebb konfliktus.Az egyik ilyen terület volt a Julian március (amely alkalmazták területe Délkelet-Európában ma között oszlik Horvátország, Szlovénia és Olaszország), valamint az augusztus 30, 1946 informális tárgyalásokra került sor a brit és az amerikai vezérkar vonatkozó, hogy egy ilyen konfliktus alakulhat, és a legjobb stratégia vezető európai háború. [7] Ismét a kérdés megtartása hídfő a kontinensen vitatták, és Dwight D. Eisenhower inkább visszavonását a Németalföld , ahelyett, Olaszország , azok közelsége Az Egyesült Királyság.



Hamarosan átírhatjuk az összes fizikakönyvet?




Fizikusoknak egy nemzetközi kutatócsoportja olyan elméletet próbál meg kísérletekkel bizonyítani, amely egyesek szemében szentségtörésnek is hathat. Ráadásul ha igaznak bizonyul a feltételezés, akkor jónéhány más elméletet kell átalakítani.



shutterstock 320515001
A kísérletekben az próbálják demonstrálni, hogy a protonok szerkezete bizonyos körülmények között megváltozhat az atomon belül. Nagyon sok tudósnak az a feltételezés, hogy a protonok szerkezete megváltozhat, abszurdnak tűnhet, mondja Anthony Thomas, az ausztrál University of Adelaide kutatója. Másoknak azonban a szerkezeti változás olyan feltétezés, amely után már régóta kutatnak és amely sok következetlenséget megmagyarázna az elméleti fizikában.
Mit jelent egyáltalán, hogy a protonok megváltoztatják a szerkezetüket? Mindennapi életünkre semmit. Annál nagyobb hatása lehet az elméleti és atomfizikára. Hogy némi fogalmunk legyen ennek jelentőségéről, előbb meg kell érteni, a protonok miből vannak.



A proton szubatomi részecske, minden atommagban van proton. Nagyon leegyszerűsítve a proton kvarkokból és az azokat összetartó gluonokból áll. Jelenlegi tudásunk szerint az atommagban lévő protonok és a szabad protonok szerkezete ugyanolyan.
Ez a feltételezés azonban nem fér össze azzal az elmélettel, amely a kvarkok és gluonok közötti kölcsönhatást írja le. Ebből kiindulva az atommagon belüli protonoknak elméletileg változniuk kellene különböző energiaszinteken.
Egészen mostanáig lehetetlen volt tesztelni az elméletet. De a virginiai Thomas Jefferson National Accelerator Facility új eszközeinek köszönhetően ez megváltozott. Ha elektronokkal bombázzuk az atommagot, megmérhetjük a kijövő elektronok energiaváltozását, magyarázza Anthony Thomas. Egészen erős feltételezéseik vannak és azt remélik, hogy a kísérlet eredményei alátámasztják ezeket.
A kutatócsoport közzé is tette előrejelzéseiket, így azok dokumentálva vannak. Akár igaznak bizonyulnak, akár nem, annak nagy jelentősége lehet néhány alapvető fizikai kérdésre. A kutatók azt remélik, hogy jobban megértjük a körülöttünk zajló folyamatoknak a fizikáját.


Átverték a rézrudakkal, agyagtáblába véste



Babilon, i.e 1750
Ea-nasír, hát milyen ember vagy te, hogy képes vagy így semmibe venni a megállapodásunkat? 
Kb. így kezdődik az egyik legősibb Homár-poszt, amit egy Nanni nevű férfi vésett agyagba fogcsikorgatva, mert Ea-nasír átverte a rézrudakkal. Mivel annak idején nem volt Tékozló Homár és vásárlók könyve sem, ha valakinek ügyfélszolgálati panasza támadt, kénytelen volt agyagba vésni azt, aztán kiszárítani, és nagyon vigyázni rá, egyébként a híresen olajozottan működő igazságszolgáltatás sem nagyon tudott volna mit kezdeni velük.
A Redditre feltöltött képen látható szöveget lefordították, így elolvasható, hogy Nanninak kellett volna pár rézrúd, amit Ea-nasír meg is ígért neki, de amikor Nanni futára elment az áruért, kiderült, hogy annak minősége nem ütötte meg a mércét. Ea-nasír, aki a magyar kereskedők jó részének valamiféle példaképe lehetne, kijelentette, hogy rézrúd ez is, és ha nem kell, akkor menjen a futár a francba, de nem rabolja az idejét a kekeckedéssel.



Nanni persze ezen nagyon feldühödött, mert azzal, hogy a futárát semmibe vették, őt sértették meg, és ez nem járja.
Nem elég, hogy üres kézzel küldted vissza futáraimat, de minden alkalommal ellenséges területen kellett átvágniuk. Egy morzsányi ezüsttel tartozom neked, és te képes vagy ilyen tiszteletlenségre?
Itt ugye bejön a képbe a tartozás elismerése, azaz Nanni sem volt ártatlan a dologban. Ez új motívum lehet a ma anyázós panaszleveleket íróknak, mármint az a rész, hogy ha valamit elcseszett az ember, azt vállalja fel, szóval ha azért nincs net, mert a gyerek belepisilt a modembe, akkor lehetőség szerint ne a szolgáltatóval üvöltözzünk, hogy micsoda tré eszközt hozott a lakásba. Nanni a panaszban azt is felrója, hogy a csekély tartozás semmiség ahhoz képest, hogy egy kollégával együtt kétszer 1080 fontnyi rezet szolgáltatott be a kincstárba Ea-nasír nevében, ami hatalmas szívességnek tűnik így első blikkre. 
Nanni a rézrudakat követeli, de abban a tisztaságban, amiben megegyeztek. Sajnos a sztori itt véget ér, nincs folytatása, pedig komolyan érdekelne, mi lett a hitszegő Ea-nasírral. Remélem, jól szájba vágta valaki, és a nevében onnantól csak lyukas sarukat vittek be a palotába.


AUTÓLOPÁS? VÉDEKEZZEN POKOLTŰZZEL!



Emlékeznek még a bácsira, aki áramot vezetett az uborkaágyása körüli drótkerítésbe, és őt vették elő, amikor egy tolvajt agyonütött az áram? Az önbíráskodást a magyar jogrend jóval szigorúbban kezeli, mint mondjuk a dél-afrikai, ahol egészen elképesztő eszközökkel védhetjük meg magunkat a ránk támadókkal szemben.
Például autóba építhető lángszóróval.
A Dél-afrikai Köztársaság a kontinensen belül kimondottan civilizált országnak számít (összevetve mondjuk Közép-Afrikával), de az egy főre eső gyilkosságok, nemi erőszakkal járó bűncselekmények és rablások terén a világelsők között van.
A helyzet Johannesburgben a legrosszabb: a kilencvenes évek végén fegyveres banditák gyakran GTA-módszerrel kirángatták a sofőröket az autóikból, miközben a piros lámpánál várakoztak. Ha szerencséjük volt az áldozatoknak, ennyivel megúszták: ha nem, a velük utazó nőt is megerőszakolták. Ha mindkettőjüknek peches napja volt, egyikük sem úszta meg élve a támadást.
Ilyen feltételek mellett a jogrend nem támaszkodhat Jézus tanításaira, tudniillik, hogy tartsuk oda a másik orcánkat is, és akkor eljön Isten országa. A törvénykezés jóval elnézőbben kezeli az önvédelmet, mint mondjuk a magyar jogrend: ha valaki ránk támad Dél-Afrikában, akár vállról indítható rakétával is megvédhetjük magunkat, ha azzal másnak nem okozunk kárt.
Egy dél-afrikai feltaláló, Charl Fouire 1998-ban mutatta be a saját fejlesztését, aBlastert, ami az autókra támadók ellen nyújtana igen hatásos védelmet. Isten országáról itt szó sincs: a fegyveres rablókat az autóba épített propán-bután gáztöltetes lángszóró fogja megperzselni a pokol tüzével.


A lángszórót a kocsiajtók alá szerelték fel. Ha rajtaütöttek a járművön, a sofőrnek csak egy kapcsolót kellett megpöccintenie, és a gázpedál nyomására méteres lángok csaptak fel a kocsi oldalából, megperzselve mindenkit, aki be akart hajolni a kocsi ablakán.
Fouire szerint valószínűtlen, hogy a Blaster bárkit is megölne (bár hogy megvakítja a támadót, azt biztosra vette), de a dél-afrikai törvényhozást amúgy sem zavarta a dolog. A törvény értelmében mindenkinek joga van megvédenie magát akármilyen brutális eszközökkel: ha autóba szerelt lángszóróval, akkor autóba szerelt lángszóróval.
A Blaster fogadtatása mégsem volt töretlenül lelkes, bár nem a humanitárius szervezetek tartották hülye ötletnek. A beszerelési költsége viszonylag magas volt; részben ez az oka, hogy csak néhány száz járművet szereltek fel vele. Ugyanakkor még ma is futnak olyan autók Dél-Afrikában, amikbe be van építve a Blaster. A Dél-afrikai Autóvezetők Szövetsége ugyan felemelte a szavát a berendezés ellen, de őket sem a lángszóró brutalitása zavarta, hanem amiatt aggódtak, hogy a támadók ennek hatására inkább agyonlövik majd a sofőröket, mielőtt behajolnának az ablakon.
Mivel a Blaster túl drága volt, ezért nem is lett sikertörténet. Sosem tiltották be, de Fouire belátta, hogy jobb, ha átnyergel a zsebben hordható önvédelmi lángszórók fejlesztésére. Nem tudni, hogy ezekkel mekkora sikert ért el, de a Blasterért 1999-ben megkapta az Ignobel-díjat.



VOLT EGY EMBER, AKIT MÉG SZTÁLIN IS SZERETETT



Amikor Ketevan “Kato” Szvanidze 1907-ben meghalt, a férje a koporsójára borulva felkiáltott:
Ez a teremtmény meglágyította a kőszívemet. Meghalt, és vele együtt haltak az emberiség iránti utolsó meleg érzéseim
amit különös morbid iróniával von be az a sajnálatos fejlemény, hogy a gyásztól megtört ifjú később tömeggyilkosságoktól sem visszariadó pszichopata zsarnokkávált. Kato volt Joszif Visszarionovics Dzsugasvili, vagyis Sztálin első felesége, aki mindössze egy év házasság után halt meg tífuszban.



Kato Svanidze funeral
Fotó: Wikipedia

A forradalmárfeleség magánya

Kato elszegényedett kisnemesi családba született a mai Grúzia területén 1880-ban. Öccse, Alexander hithű párttag és Sztálin barátja volt, teológiai szemináriumba is együtt jártak, amíg Joszifot érdeklődés hiányában ki nem csapták. 1905-ben Alexander meghívta magukhoz lakni, hogy hatékonyabban szervezhessék az illegális bolsevik mozgalmat. Itt szeretett hamarosan egymásba az akkor 27 éves barát és a két évvel fiatalabb nővér.



Ketevan “Kato” Szvanidze
Ketevan “Kato” Szvanidze
Fotó: Wikipedia
Egy évvel később össze is házasodtak, titokban, mert az akkor már ateista Sztálin (vagy ahogy grúz barátai ismerték: Soso) a vallásos Kato kérésére beleegyezett a templomi esküvőbe, de a vőlegény hamis papírjai miatt alig találtak papot, aki hajlandó volt összeadni őket. Pár hónappal később, férje távollétében több más szervezkedővel együtt Katót is letartóztatták, és csak hónapokkal később engedték ki. Sztálin ezért az 1907-es tbiliszi bankrablásmegszervezése után Bakuba költöztette az időközben megszületett fiukkal együtt.
Sztálin akkoriban rengeteget utazott, és magára hagyta a családjától és barátaitól is elaszakított Katót. Akkor is épp távol volt, amikor 1907 nyarán a nő megbetegedett. A család kérlelte Sztálint, hogy vigye haza Grúziába, ahol ápolni tudják, de erre csak októberben került sor, mire már még rosszabb állapotban volt. Ráadásul hazaúton tífuszos lett, és nem sokkal később, mindössze 18 hónap házasság után meg is halt.
A temetésén a férj – miután elmondta a róla több könyvet is író történész, Simon Sebag Montefiore által idézett fenti mondatokat – összetörve a koporsóra borult. Úgy kellett elrángatni onnan, hogy el tudjon menekülni, amikor feltűntek az Ohrana cári titkosrendőrség emberei. Későbbi visszaemlékezések szerint olyan mély gyászba zuhant, hogy barátai inkább elvették a fegyverét. Senkivel nem beszélt, önmagát okolta felesége haláláért.

Acélember

Az emberiségben hitét vesztett és időközben nevet váltó Sztálin később volt felesége családját se kímélte. A nagy tisztogatás során, 1937-ben Kato húgát, Marikót tartóztattatta le, egy évvel később pedig Alexandert és feleségét. Ifjúkori barátjától azt követelte, hogy ismerje be, valójában német kém. Ez nem történt meg, és végül 1941-ben mindhármukat kivégeztette. Addigra egyébként már Kato unokatestvérét, Nyikolajt is megölette.
Katóról viszont állítólag évtizedekkel később is elgyengülve beszélt. Szvetlana Joszifovna Allilujeva, a második feleségétől született, legfiatalabb gyereke visszaemlékezése szerint apja úgy beszélt neki a meghalt nőről, mint aki “nagyon kedves és szép volt, megolvasztotta a szívemet”.



Szvetlana Joszifovna Allilujeva
Szvetlana Joszifovna Allilujeva
Fotó: Europress / Getty
Nem úgy a Katóval közös fiuk, Jakov Joszifovics Dzsugasvili. Őt nem sokra tartotta Sztálin, sőt felnőttkoráig alig találkozott vele, anyai nagyszülei nevelték fel, amíg apa a forradalmat szervezte, később is csak úgy hivatkozott rá a diktátor, mint egy közönséges vargára. Az apja közönyétől zaklatott fiú öngyilkosságot is megkísérelt, de túlélte. A szobába lépő Sztálin állítólag csak annyit mondott:
Még rendesen lőni se tud.
A második világháborúban Jakov hadifogságba került, és bár a németek többször is felajánlották a fogolycserét, Sztálin nem tartott rá igényt. Inkább lecsukatta a fiú feleségét, őt magát pedig megpróbálta spanyol kommunista ügynökökkel megöletni. (Végül nem ők, hanem valószínűleg egy német őr lőtte le parancsmegtagadás miatt, más források szerint pedig öngyilkos lett.) Sokkal jobban a második feleség, Nagyezsda Allilujeva se járt, aki egy csúnya, nyilvános házastársi veszekedés után szintén magára lőtt 1932-ben, de ő sikerrel is járt.


Egy pszichopata változtatta kollektív elmegyógyintézetté a Szovjetuniót



Sztálin nélkül soha nem lett volna sztálinizmus: a zsarnok mindent maga irányított, személyesen rendelkezett a tömeggyilkosságokról, betegesen élvezte az erőszak orgiáját. Hol romlott el a kommunista kísérlet, hogy tud egy rablóbanda uralma alatt tartani egy egész birodalmat, hogy éledhet manapság újjá a Sztálin-kultusz Oroszországban? AFelperzselt föld – Sztálin erőszakuralma megrendítő könyv – aki kibírja, olvassa el.
Maroknyi, mindenre elszánt, erőszakos bűnözőnek sikerült őrültekházává változtatnia a Szovjetuniót
– írja Jörg Baberowski 2012-es, most már magyarul is megjelent könyvében. A Felperzselt föld – Sztálin erőszakuralma az egyik legbrutálisabb kötet, amit valaha olvastam. A szerző azt írja, időnként ő is rosszul volt a sok szörnyűségtől, az erőszak álmaiban is üldözte. „Olyan rettenetesen megviselt, hogy néha arra gondoltam, bárcsak egy másik könyvön dolgozhatnék inkább.” De meg kellett írnia.
A kilencvenes években addig elzárt levéltári források váltak kutathatóvá: a Központi Bizottság jegyzőkönyvei, levelek, Sztálin, Molotov és a többiek személyes papírjai, és sok minden más. Ezekből pontosan kiderül, hogy Sztálin és szűk köre nemcsak elrendelte, hanem részletekbe menően irányította is a tömeggyilkosságokat. Az 1937–38-as, minden addigit és azutánit felülmúló terror idején ő adott pontos utasításokat a vidéki pártvezetőknek, ő határozta meg az irányszámokat is, hogy az adott régióban hány embert kell agyonlőni.



Ha valakinek van hozzá gyomra, rémségek tárházaként is forgatható ez az egyébként kiváló stílusban megírt (és Győri László szintén remek fordításában megjelent) könyv, amelyben oldalról oldalra következnek egymás után a sokkoló információk. Valójában sokkal több ennél: azt segít megérteni, hogyan válhat normálissá áldozatok és hóhérok számára (ahol utóbbiak pontosan tudják, hogy bármikor átkerülhetnek az előbbiek közé) egyaránt a totális terror őrült logikája.
A kérdés, hogy hogyan tud hatalomra jutni és aztán mindenkit a saját akaratának kiszolgálójává tenni egy pszichopata. Sztálin Baberowski értelmezésében ugyanis súlyosan beteg személyiség volt, akinek a személyes patológiája nélkül nem vagy nem úgy történhetett volna meg mindaz a szörnyűség, ami sok millió ember életébe került és többször annyi lelki megnyomorodásához vezetett a Szovjetunióban.

Az erőszak a gátlástalanok életelixírje

Volt értelme a népeket és nemzedékeket megkínzó és tönkretevő sztálini terrornak? Időnként most is szokás Oroszországban azt mondani, hogy igen: a háborút csak így lehetett megnyerni, a diadalhoz szükség volt a kegyetlenségre is, az előző évek durva politikája nélkül elbuktak volna. Többen utólag is így mentegetik a tömeggyilkosságokat, magukat győzködve arról, hogy nagyapáik halálának volt valami magasabb értelme.



Fotó: Sovfoto / Europress / Getty
Nem, nem volt – feleli a szerző. Egy szadista pszichopata és megfélemlített, rettegő és rettegett sleppje öncélúan változtatta a nagy keleti birodalmat vérfürdővé, kihasználva a fásultságot, keserűséget, nyomort és bezártságot, hogy saját, borzalmas fantáziaképeit tegye valósággá, melyben az erőszak apokaliptikus orgiává hatványozódott.
A könyv szerint az erőszak valós indítékai nem a kommunista eszmék, de az orosz bolsevizmus attól még eredendően aljas volt. A csizmás, bőrkabátos forradalmároknak már a kezdeteknél, 1917-ben sem volt sok fogalmuk a marxizmusról, és azért kerülhettek ki győztesen a véres anarchiából, mert ők voltak a legdurvábbak és leggátlástalanabbak a mezőnyben.
A forradalom Baberowskinál az erőszakos csőcselék uralomra jutása, akiknek nincs más céljuk, mint véres bosszút állni a nyakkendős embereken. Leninnek és a szűk értelmiségi élcsapatnak a megkeseredett, az 1914 után tíz évig tartó háborúban és polgárháborúban eldurvult embereknek a bosszúszomjára volt szüksége: a bolsevikok beszédének „primitívsége és gonoszsága arra vallott, hogy ők a tettek emberei”. Ezzel a radikális intyelligencijának sikerült magához vonzania a pszichopatákat, bűnözőket és rablókat.
A Lenint Sztálinnal ellentétben tisztességes szándékú idealistának gondolókkal szemben a német történész egyértelműen fogalmaz: szerinte Lenin gonosz gyilkos volt, „az a fajta, aki íróasztal mögött ülve öl, és akinek az emberi szenvedés és nyomorúság semmit nem jelent.” Azonban még nem volt cinikus, hitt abban, hogy a bolsevikok szent küldetést teljesítenek egy keresztes háborúban, és talán az országon végigsöprő erőszak mértékéről is kevés fogalma volt.
Sztálin – a csodálatos grúz, ahogy Lenin nevezte – számára viszont a háború legnagyobb álma beteljesülését jelentette: kedvére gyilkolhatott, és soha életében nem volt olyan boldog, mint ekkor. Eleinte senki nem vette igazán komolyan, a Lenin halála utáni hatalmi harcban úgy győzhetett, hogy a többiek összefogtak a karizmatikus Trockij ellen, ő pedig ügyesen kijátszotta egymás ellen riválisait. Nem volt nagy teoretikus vagy jó szónok, viszont veleszületett tehetsége volt az intrikához és a hatalmi játszmákhoz. Legjobban pedig ahhoz értett, hogyan használja fel, keverje bűntényekbe és tegye kiszolgáltatottá karrierista tettestársait.

Rablóbanda maffiaszabályokkal

Hogy képes egy szűk klikk egy hatalmas, soknemzetiségű birodalmat évtizedekig az uralma alatt tartani? A rendszer a vidéki vazallusok lojalitására támaszkodott, ahol a csinovnyikok és a Moszkvától távoli helyi kiskirályok pontosan tudták, csak akkor van esélyük a túlélésre, ha feltétel nélkül alávetik magukat a diktátor akaratának.



Fotó: Fotosoyuz / Europress / Getty
Az egykori ortodox papi növendék kegyúri rendszerében főpapi szerepet kreált magának, amiben lehetetlen volt ellentmondani neki. Az egyszemélyes diktatúra elfogadásában a hatalom gyengesége is vaskosan benne volt: rettegtek a véleménykülönbségektől, mert minden vita a bolsevik uralom végét jelentheti. A vezető bolsevikok pedig egyáltalán nem bíztak egymásban, ezért a színlelt barátság hazug rítusait kellett előadniuk, miközben mindenkin elhatalmasodott az üldözési mánia – ami hamarosan árulókereséshez és kémhisztériához vezetett.
Ez teljesedett ki az 1937–38-as borzalmak hullámaiban: a párton belüli tisztogatásoktól a papok, a kulákok és a rabok módszeres lemészárlásán keresztül egész népek deportálásáig.
Ekkorra a Szovjetunió már egy hatalmas, kollektív elmegyógyintézet volt.


A hatalom kénye-kedve szerint bélyegezhette és ölhette meg az embereket, és már a párt sem jelentett menedéket. A pártelitben csak néhányan élték túl a tisztogatások éveit, a Központi Bizottság majdnem minden tagját kivégezték. A nagy leszámolások idején a legtöbben bármilyen rájuk szabott szerepet eljátszottak, hogy a diktátor meghagyja az életüket. Behódoltak és hóhérnak ajánlkoztak, volt vezető, aki azt írta Sztálinnak, a saját feleségével is végezne, csak meggyőzhesse lojalitásáról a diktátort. Más csak akkor omlott össze, amikor a csekisták a szeme láttára erőszakolták meg a lányát. Szokásos módszer volt, hogy túszként tartották, majd Szibériába deportálták az elítélt teljes rokonságát.
Baberowski maffiaszabályok szerint működő rablóbandaként írja le a sztálini vezetést. A keresztapa természetesen maga Sztálin volt, méghozzá a legveszélyesebb fajtából. Kevésbé elborult maffiavezérek legalább a saját hű embereiket megvédik, nála azonban senki nem lehetett biztonságban. Bizalmatlan maradt mindenkivel szemben, a túlélésért mindenkinek áldozatot kellett hoznia.

Előbb a vakok, aztán a féllábúak

A paranoia és a bizalmatlanság légkörében a zsarnok mindenkire rá tudta kényszeríteni az akaratát. Sztálin az erőszak megszállottja volt, aki tankönyvszerűen produkálta a pszichopata kórállapot jellemző tüneteit a beleérző képesség hiányától a manipulatív magatartáson át odáig, hogy a többi ember nem több számára puszta tárgynál. Az 1932–33-as nagy éhínség idején (a kollektivizálás eredményeként legalább három-, de inkább hétmillió ember halt meg) olvasta a beszámolókat a felpuffadt emberekről, akik már a temetőből ássák ki a bomló holttesteket, de mindez hidegen hagyta. Az ő szemében az együttérzés a burzsoá szentimentalizmus és gyengeség jele volt.
A Kremlben lévő dolgozószobájából élőben követhette, ahogy a közelből lévő komplexumból – ahol a pártelitből többeknek volt lakása – az NKVD elhurcol egy-egy funkcionáriust, és ilyenkor elalszik a villany a lakásban. Élvezte, hogy élet és halál ura: időnként felhívta és telefonon bátorította a még szabadlábon lévő áldozatot, miközben már kiadta az utasítást az illető letartóztatására.
Miután egyik fiatalkori grúz barátját és annak feleségét megkínoztatta, gondolt egyet, és a férfit mégis kiengedte a Lubjankából, sőt, kinevezte belügyminiszter-helyettesnek. Amikor Berijával együtt meglátogatta a családot, grúz ínyencségeket hozatott, és azt kérdezgette a nőtől: vajon ki volt az, aki ilyen csúnyán megkínozta? Kislányukat ölbe vette, és énekelt neki.
Olyan kedves volt, olyan szelíd – arcon csókolt, én pedig belenéztem abba a mézszínű, csillogó szemébe. És közben úgy, de úgy féltem
olvashatjuk a visszaemlékezést.
Néha a kihallgatóhelyiségekből dolgozószobájába vitette a a félholtra vert áldozatot, és utasításokat adott a további bántalmazásokat illetően. Élvezetét lelte az ilyesmiben, miközben Baberowski szerint olyan bűnöző volt, aki azért követett el egyre több gyilkosságot, mert gaztetteinek szükségképpen folytatódniuk kellett: a túlélők arra emlékeztették, egyszer még bosszút állhatnak rajta.
Ahogy a kegyetlenkedés Sztálin életformájává vált, az erőszak önjáró lett, elvált a kiváltó indítékoktól. „Az összes gyilkosságot abban a tudatban hajtották végre, hogy a zsarnok ott a Kremlben örömét leli benne.” A terror éveiben a helyi NKVD-k gyakorlatilag abból rendeztek munkaversenyt, hogy hány embert tudnak a legrövidebb idő alatt halálra ítélni és kivégezni. Területi kvóták voltak arra, hogy a szovjet állam hány ellenségét semmisítsék meg. Volt, ahol naponta ezer ember sorsáról döntöttek anélkül, hogy átnézték volna az ügyüket – félpercenként határoztak egy ember életéről.
A hajléktalanok és tolvajok után Moszkvában 1938-ban a hadirokkantak, az amputált lábúak és a vakok kerültek sorra, Leningrádban a süketnémákkal végeztek. Naponta százával lőtték agyon a börtön pincéjében és fürdőjében a meztelen foglyokat; hogy kibírják, a hóhérok hordóból vedelték a vodkát, aztán egy másik hordóból kölnivel mosták le magukról a vért – nap mint nap, egymás után.
Végül a nemzeti kisebbségek következtek. Nem kérdés, hogy etnikai tisztogatásokról lehet beszélni, az internacionalista szólamok ellenére a sztálini rendszer egyszerű előítéletek szerint működött. A németek, lengyelek, kurdok, koreaiak elűzése és Kazahsztánba telepítése után jöttek a tömeges kivégzések. A nemzetiségi műveletek az NKVD belső statisztikái 328 ezer áldozatot követeltek. A háborúban aztán jött a többi megvádolt, kollektív bűnösnek nyilvánított nép a krími tatároktól a csecsenekig. Kazahsztán a száműzöttek egyetlen gigantikus gyűjtőhelyévé vált, és az otthonaikból elűzött szerencsétlenek egymással háborúskodtak a viskókért és maradék élelmiszerért.

Az erőszak ragályos

Sztálin nélkül nem lett volna sztálinizmus – mondja Baberowski. Erről árulkodik, hogy a terror gépezete rögtön a diktátor halála után leállt. A pártvezetők, akik addig bármikor képesek lettek volna megöletni egymást, azonnal kiegyeztek. Hruscsov rendszere ilyen előzmények után már szinte túl kedvező színben jelenik meg, és a sztálinizmusban megfélemlített, ugyanakkor komolyan besározódott Hruscsov politikájához a könyv talán túl megengedően is viszonyul.



Fotó: Keystone / Europress / Getty
Még többen vitatkoznának a könyvet egészében jellemző pszichologizáló megközelítéssel, ami a terror okát elsősorban Sztálin személyiségében, nem pedig a rendszerben keresi. A német történész vitatkozik azzal a nézettel, hogy a sztálinizimus, ha kicsavarva is, a modernitásból, a modern államnak a mindent szabályozni, elrendezni kívánó akaratából eredne. Ehelyett inkább Oroszország elmaradottságából és abból vezeti le a történteket, hogy állandósított rendkívüli állapotot teremtettek, amiben a polgári erkölcs szabályai nem érvényesek, amikor mindent meg lehet tenni.
Baberowski azt hangsúlyozza, hogy a totális terror nem a kommunizmus ideológiájából fakadt. „Nem az eszmék gyilkolnak. Az erőszak ragályos” – ismétli meg többször a tételét. Ezzel a marxizmust nem menti fel, de a sztálinizmusnak a könyv szerint nem sok köze volt az ideológiákhoz. Az eszmék ikonokká váltak, a marxizmus kinyilatkoztatássá, miközben nem volt még egy ország, ahol az osztályellentétek mélyebbek, az uralkodó osztály kiváltságai nagyobbak lettek volna, mint az egyenlősítés nevében fellépő rezsim Szovjetuniójában.
A könyv nem foglalkozik olyan leegyszerűsítő kérdésekkel, hogy a bolsevik terror és a sztálini totalitárius rezsim emberiség elleni bűnei összemérhetők-e a náci Németországéval, de a könyvet olvasva nem nagyon képzelhető el olyan szempont, ami ennek az ellenkezője mellett szólna. A két gyilkos rendszer a másikkal szemben igyekezett megteremteni a maga legitimációját, és Sztálin ma Oroszországban és Grúziában újraéledő kultuszának építői minduntalan a sztálini Szovjetunió második világháborús hősies helytállásra hivatkoznak.
Baberowski azonban arról is ír, hogy a nagy honvédő háború mítosza csak a hatvanas években keletkezett – leginkább azért, mert a rendszer semmilyen más legitimációs forrásra nem támaszkodhatott. Nem az orosz és a többi, szövetségbe forrt szabad köztársaság szenvedéseinek mértéke kérdéses természetesen a háborúban, arra azonban érdemes emlékezni, hogy az elgyötört falvak lakói 1941-ben még éljenezve fogadták a hódító német csapatokat.
A könyv szerint Oroszország csak azért nem omlott akkor teljesen össze, mert Hitler nem használta ki a szovjet rendszer iránti gyűlöletet, a szláv lakosságot ostoba módon helótaként kezelte, és a szovjet terror helyébe lépő náci terrorral elidegenítette a helyieket. Pedig a saját katonáit tízezrével a vágóhídra küldő, csak a frontális támadást elfogadó, a fogságba esetteket árulóként kezelő hadpolitika és a könyv címét is adó felperzselt föld taktika semmivel sem tette vonzóbbá a rendszert, ami a háborús években ugyan valamivel racionálisabb lett, de terrorjellegét nem veszítette el.



Fotó: Hulton Archive / Europress / Getty
A háború után a harcokban megedzett és érdemeket szerzett, a külföldi jobb létet megtapasztaló katonák között már nem volt könnyű újra elfogadtatni a teljes alávetettséget, de a rendszer alapmechanizmusa változatlan maradt. Az idősödő Sztálin számára a méregkeverők és összeesküvők leleplezése egy, a desztalinizáció korában írt Pravda-cikk szerint olyan volt, mint a vodka. A pártelit pedig továbbra is rettegett a Sztálin dácsájában tartott ivászatokról, ahol elég volt egy rossz gesztus, és máris megrendülhetett a pozíciójuk.
Miért nem néz a szemembe? Miért kerüli a tekintetem?
– kérdezte időnként Sztálin, és az efféle érdeklődés nem sok jóval kecsegtetett.
A zsidó orvosok „lelepelezésével” induló antiszemita kampány csak azért nem fordult újabb terrorhullámba, mert a diktátor 1953 márciusában meghalt. Amikor agyvérzést kapott, senki nem mert belépni a dolgozószobájába, a pártvezetők küldöttsége úgy tett, mintha a földön fekvő zsarnok csak pihenne, mert rettegtek, hogy ha netán magához tér, őket bünteti majd meg megaláztatásáért.



Kémek háborújává fajult a menekültválság



Orosz és nyugati titkosszolgálati játszmák helyszíne lett Görögország és a menekültek által használt balkáni útvonal. A német titkosszolgálati vezetők meggyőződése, hogy Moszkva régi, KGB-s módszerekkel próbálja destabilizálni Németországot és azon keresztül az Európai Uniót, a magyar, az osztrák és a cseh vezetést pedig könnyedén tudják manipulálni az oroszok.
A titkosszolgálatok általában nem arról híresek, hogy nagydobra verik a ténykedésüket. Most mégis ennek lehetünk tanúi. A Bild című német lap nemrég megírta, hogy a német hírszerzés, a Szövetségi Hírszerző Szolgálat (BND), valamint az elhárítás, azaz a Szövetségi Alkotmányvédelmi Hivatal (BfV) vezetői arról tájékoztatták a szolgálatokat felügyelő parlamenti testületet, hogy Moszkva egyre inkább igyekszik célzott akciókkal befolyásolni a német politikát és a közvéleményt. A német titkosszolgálati vezetők - a Bilden keresztül - az alábbi megállapításokat szivárogtatták ki, szakértők szerint részben azért, hogy a közvéleményt informálják, részben azért, hogy Moszkvát figyelmeztessék: hátrébb az agarakkal!



Menekültek a görög-macedón határon
Menekültek a görög-macedón határon
Fotó: Bődey János
  • A német titkosszolgálatok megfigyelése alá vettek több egyesületet és szervezetet és kiderült, hogy az utóbbi időszakban tartott németországi orosz demonstrációk egyáltalán nem voltak spontán jellegű megmozdulások.
  • A német elhárítás szerint aggasztó, hogy a nagyjából kétmilliós németországi orosz közösség "magas mobilizációs potenciállal" bír.
  • Az orosz kormány az orosz médián, így például a Russia Today állami hírtelevízión keresztül is igyekszik lejáratni, hitelteleníteni a német kormányt. Egyre több interjú jelent meg olyan Németországban élő oroszokkal, akik azt állították, hogy a rossz közbiztonság miatt inkább elhagyják az országot. 
  • Orosz titkosszolgálati akció része volt Liza, az orosz származású berlini lány megerőszakolásának kamu története is. 



A németeknek meggyőződésük, hogy az orosz titkosszolgálat úgynevezett aktív intézkedéseket hajt végre a destabilizáció érdekében. De nem csak a németek gondolják így, az utóbbi napokban a NATO európai erőinek főparancsnoka is hasonlóról beszélt. Mi több, legutóbb a cseh külügyminiszter közölte: "Az oroszok nagyon aktívak abban, hogy mindenféle északi utakon, például repülőgépekkel migránsokat szállítanak hozzánk. Bizonyítékaink vannak arra, hogyan segítenek szláv testvéreink abban, hogy minél nagyobb számú migránssal lássanak el minket."
Ha igaz, amit a német titkosszolgálati vezetők, a NATO képviselői vagy éppen a cseh külügyminiszter állít, akkor az oroszok valóban aktív intézkedéseket hajtanak végre. De mi is az az aktív intézkedés? Míg a klasszikus hírszerzésnek az információk megszerzése a célja,
az aktív intézkedéseknek egy idegen állam kormányzatának és társadalmának proaktív befolyásolása.
Befolyásolni pedig leginkább a közvéleményt lehet a sajtón, civil szervezeteken keresztül vagy éppen álcivil szervezetek létrehozásával, mozgatásával, álhírek kreálásával, a semmiből előbukkanó pártok támogatásával, propagandaoldalak üzemeltetésével. De aktív intézkedés az is, amikor egy titkosszolgálat befolyásoló ügynökein keresztül próbál manipulálni. Ebben kifejezetten jók az oroszok, magát a módszert annak idején a KGB fejlesztette tökélyre. Ez persze nem jelenti azt, hogy a nyugati titkosszolgálatok ne élnének ugyanilyen módszerekkel. 
Az aktív intézkedésre egy tipikus példa: január 24-én egy kisebb tüntetés volt a kormány, de legfőképp Merkel ellen, a tüntetők azt követelték, hogy a kancellár "védje meg" őket a (menekültek által elkövetett) szexuális támadások ellen. Csakhogy miközben a demonstráción használt táblákon nyelvtanilag tökéletes német feliratok díszelegtek, a tüntetők között alig akadt valaki, aki jól beszélt volna németül. Ráadásul a tüntetést szervező "Orosz-Német Nemzetközi Kongresszus" nevű csoport korábban teljesen ismeretlen volt még az oroszországi németek körében is. Csak úgy a semmiből tűnt elő. 



2016. január 23-án Berlinben tüntettek a közbiztonság javításáért
2016. január 23-án Berlinben tüntettek a közbiztonság javításáért
Fotó: Hannibal Hanschke
De az ilyen "spontánnak" beállított megmozdulásokon kívül a német kémelhárítás több ponton is érzi az oroszok befolyásolási szándékát.
  • Orosz titkosszolgálati hátteret sejtenek a drezdai Pegida nevű menekültellenes szervezet mögött, nem felejtve el azt sem, hogy a KGB kötelékében Putyin a hidegháború idején éppen Drezdában teljesített szolgálatot. Az oroszbarát Pegida tüntetésein pedig több olyan idősebb német is felbukkan, aki a kommunizmus alatt a KGB-vel együttműködő kelet-német titkosszolgálatnál dolgozott.  
  • A Pegida mellett az oroszbarát Alternative für Deutschland (AfD) és a neonáci NPD mögött is moszkvai hátszelet sejtenek. Az AfD elnöke konkrétan lövetné a menekülteket. 

Miért csinálja ezt Putyin?

A németek szerint a válasz egyszerű:  a bevezetett gazdasági szankciók fájnak Moszkvának, és Putyinnak azt kell az orosz közvéleménnyel elhitetni, hogy Oroszországban jobb élni, mint a kaotikus Nyugaton, ahol az intézményrendszerek nem tudnak megbirkózni a kihívásokkal, például a menekültáradattal. És mindazok az európai politikusok, akik ezt a nyugatellenes, az Európát a szétesés szélén láttató narratívát fújják, lényegében akarva-akaratlanul is Putyin keze alá dolgoznak. Az orosz elnöknek tehát az az érdeke, hogy minél több illegális migráns és menekült érkezzen Európába, ezzel együtt pedig megerősödjenek azok a szélsőjobboldali pártok, amelyeket Moszkva már hosszú évek óta pénzzel.  
A balkáni történéseket elemző független portál, a Balkanalyisis.com nevű oldal a minap részletes cikket közölt arról, miként utasította a Merkel-kabinet a német hírszerzést, hogy az gyűjtsön információkat az orosz befolyásolásról. Arról, hogy az orosz titkosszolgálat miként befolyásolja a görög kormányt, leginkább a migrációs politikában.



2016-03-15T131959Z 1953917040 D1AESSQTTFAC RTRMADP 3 RUSSIA-POLI
Fotó: Pool
A Balkanalysis szerint a német szándék mögött az a politikai cél is meghúzódik, hogy Merkel balul elsült menekülpolitikáját az oroszokon verhesse le. Ugyanakkor a németek meggyőződése, hogy a görögök és az oroszok most már összejátszanak és céljuk, hogy a Görögországban feltorlódott menekülteket tovább tolják, aminek először a görögökkel amúgy is konfliktusos viszonyban lévő Macedónia, majd egész Európa a kárát látja.     

"No risk, no fun"

A BND mindenesetre kőkeményen beleállt a feladatba. A szervezet jelenlegi vezetőjét, Gerhard Schindlert szakmai körökben olyan akcióemberként ismerik, aki a kockázatosabb titkosszolgálati akciók híve és akinek az alapelve, hogy rizikó nélkül nincs is eredmény. Vagy ahogy ő szokta mondani: "No risk, no fun". Elődjével, Ernst Uhrlauval szemben, aki az irányítása alatt álló BND-t, mint egyfajta elméleti think-tanként kezelte, Schindler stábja havonta legalább háromszáz titkos jelentést küld a német döntéshozók felé, a jelentések nagy részében szereplő információkat pedig a terepen gyűjtik össze a BND emberei.
Schindler vezetése alatt a BND azt az 1958-ban létrehozott "fiókszervezetét" is újra aktivizálta, amelynek létezéséről a közvélemény csak 2011-ben értesült.  A HBW (Hauptstelle für Befragungswesen) nevű irodát a hidegháború idején azért hozták létre, hogy az NSZK-ba érkező idegeneket a titkosszolgálat megszűrje, brit és amerikai hírszerzők jelenlétében kihallgassa, az arra alkalmasakat pedig beszervezze. Leginkább annak az ígéretével, hogy ha együttműködnek, akkor kedvező idegenrendészeti eljárásban lesz részük. 2013 novemberében szellőztette meg a német sajtó, hogy az Egyesült Államok által végrehajtott dróntámadások  célpontjainak egy részéhez az amerikai hírszerzés a német HBW által begyűjtött információk segítségével jutott el. És bár ekkortájt a német kormány azt állította, hogy a HBW már nem létezik, idén januárban a Die Zeit - titkosszolgálati dokumentumokra hivatkozva - arról számolt be, hogy jelenleg is zajlik a menekülttáborokban ez a titkos kihallgatási program és aktívabb, mint valaha. A németek leginkább azokra a menekültekre utaznak, akik Szíriából, Irakból és Eritreából érkeznek.



Menekültek érnek partot a görögországi Kiosz szigetén, 2015. szeptember 11-én.
Menekültek érnek partot a görögországi Kiosz szigetén, 2015. szeptember 11-én.
Fotó: Bődey János
Ami azonban újdonság, hogy a BND már nem csak Németországban szerez információkat a menekültektől, hanem külföldön is, elsősorban Görögországban. A német kémek a migránsokból úgy szedik ki az információkat, hogy utóbbiak nem is tudják, kikkel beszélnek. A hírszerzők ugyanis fedésben dolgoznak: nem-kormányzati és civil szervezetek aktivistáiként, vezetőiként, esetleg újságíróként vannak a helyszínen. A Balkanalysis értesülései szerint a német hírszerzők tavaly augusztus óta sikeresen beépültek abba a németországi bázisú, Welcome to Europe nevű hálózatba, amely a menekülteket segíti abban, hogy Nyugat-Európába eljussanak. Persze ez a szervezet csak egy a sok hasonló hálózat közül. 

Hasznos idióták

A Balkanalysis emlékeztet arra, hogy a görög rendőrök rendszeresen hagyják, hogy a migránsok megtámadják a kerítést a macedón határnál, ahol az utóbbi időszakban a korábbinál nagyobb erővel van jelen az orosz média. Az, hogy a görög rendőrök miként kezelik a helyzetet, nagy mértékben függ a görög védelmi miniszter, Panos Kammenosz utasításától, akárcsak a görög külügyminiszter, Nikosz Kociasz hozzáállásától. Előbbi a szélsőjobboldali Független Görögök, utóbbi a szélsőbalos Szirizia politikusa, mindkét párt hírhedten oroszbarát. Arra, hogy a két pártot alaposan megkörnyékezte Moszkva, bő egy évvel ezelőtt talált bizonyítékot a Zeit Online, miután egy hackercsoport feltörte és közzétette egy Athénban dolgozó volt orosz diplomata levelezéseit.
A levelezésből derült ki, hogy nem csak Nikosi Kociasz, de Kammenosz is erősen be van kötve az oroszokhoz. Kammenosz 2014-ben részt vett egy esküvőn Putyin egyik legfőbb bizalmasának, Konstantin Malofejevnek a moszkvai luxusvillájában, a meghívottak listáján a görög politikus neve volt az első a menyasszony és a vőlegény után. Kammenosz ráadásul a 2015-ös választások előtt egy olyan stratégiai kutatóközpontot is igazgatott, ami szoros együttműködésben állt egy olyan orosz stratégiai kutatóközponttal, amelynek vezetésében az orosz titkosszolgálat tábornokai ülnek. 
A Kammenoszhoz közel álló orosz oligarcha, Malofejev egyébként kulcsfigurának számít az oroszok által végrehajtott aktív intézkedések területén. Az oligarcha kiemelt feladata az EU-val szembeni, európai identitárius (jobboldali) mozgalmak erősítése, illetve a vallási közeledés elősegítése az európai keresztény és az orosz ortodox egyház között - az európai liberalizmus, mint közös ellenséggel szembeni harc jegyében. Még külön alapítványa is van e célból, ez a Szent Balázs Alapítvány. Malofejev ezen kívül Szerbiában is igencsak aktív. A jelenleg Moszkvában élő Bogoljub Karić szerb nagytőkés segítségével a legfrissebb hírek szerint televíziókat és újságokat alapítana. 



DSC 1990
Fotó: Bődey János
A német hírszerzés nincs könnyű helyzetben Athénban. Míg Oroszországnak 58 akkreditált diplomatája van jelen a görög fővárosban, addig a németeknek csak 27. A Balkanalyis úgy tudja, a német hírszerzők az athéni orosz Puskin Intézet mellett egy orosz-görög nyelvű újság, valamint a helyi orosz kulturális központ munkatársait és tevékenységeit kísérik kiemelt figyelemmel. Kammenoszon és Kociaszon kívül még a kormányfő, Ciprasz diplomáciai tanácsadóján, Evangeloszon Kalpadakiszon is rajta tartják a szemüket. A németek Kalpadakiszt teszik felelőssé azért, amiért a görögök Merkelt nem tájékoztatták időben a görög-macedón határnál várható eseményekről, emellett a Kammenosszal, Kociaszal és az orosz Malofejevvel közeli kapcsolatban álló tanácsadót is az oroszok embereként tartják számon. 
De ahogy az oroszok, úgy a németek is igyekeznek befolyásolni a görög közvéleményt olyan német alapítványokon keresztül, mint például a Konrad Adenauer Alapítvány. Utóbbi 2014-ben például az orosz veszélyekről szervezett egy konferenciát.

Nem szívesen osztják meg azt, amit az oroszokról megtudnak

Egy, a területet jól ismerő titkosszolgálati forrás az Indexnek azt mondta, hogy bár jelenleg az orosz és a német hírszerzés a legaktívabb a Balkánon, a németeken kívül még svédek, dánok, olaszok, franciák, osztrákok, britek és amerikaiak vannak jelen a térségben. 
Noha a terrorizmussal kapcsolatos témákban viszonylag jó az együttműködés az európai titkosszolgálatok között, az oroszokról gyűjtött információkat már kevésbé szeretik megosztani egymással a partnerszolgálatok. Kivételt képeznek a svédek és az angolszászok, ők hagyományosan megosztják az így szerzett értesüléseiket, bár a forrásvédelem esetükben is nagyon erős.



DSC 2158
Fotó: Bődey János
A nyugati hírszerzők ugyanakkor orosz témában nem bíznak a balkáni és a kelet-európai partnerszolgálatokban, tartva attól, hogy ha ezeket az információkat megosztják, akkor azok rossz kezekbe kerülhetnek. Ezt támasztja alá a Frankfurter Allgemeine azon értesülése is, miszerint a német hírszerzés szerint Csehország és Ausztria mellett 
Magyarország vezeti azt a listát, amelyben az orosz titkosszolgálat annak alapján osztályozza az uniós tagállamokat, hogy azok mennyire manipulálhatók.



Hogyan zajlott Hóman Bálint pere a népbíróság előtt?



Az elmúlt hónapokban Hóman Bálint politikusi és történészi életpályája több ügy kapcsán is viták kereszttüzébe került. Ezek során többször is szóba került Hóman népbírósági pere és az ennek végén megszületett ítélet. Ungváry Krisztián a BBC History magazin januári számában tekintette át, hogyan értékelhetjük ezt az eljárást.
Ungváry már írása elején siet leszögezni, hogy a népbíróságok működésének megítélése ma sem egyértelmű, és ahogy a nem sokkal korábban lefolytatott, Bárdossy-, Imrédy-, Sztójay- és Szálasi-per kapcsán is bebizonyosodott, „sem a bíróságok, sem a vádhatóság felkészültsége nem megfelelő”. Ezek a problémák a Hóman elleni eljárás során is tetten érhetők voltak.
Jellemző volt az is, hogy „ebben az időszakban a vizsgálatokat végző politikai rendőrség, illetve a népügyészség reprezentánsainak jelentős része még zsidó származású volt”. A történész szerint azonban ennek nem valamiféle – a népbíróságok működésével kapcsolatban akkor és később is egyes körökben felemlegetett – „zsidó bosszúvágy” volt az oka, hanem az, hogy „az új rendszer ezekbe a funkciókba előszeretettel nevezett ki korábbi üldözötteket, mivel esetükben nem kellett foglalkozni a múltra vonatkozó politikai ellenőrzés fáradságos munkájával”.



Azonban ezek a körülmények két, a Hóman-perben is tetten érhető gondot okozott.
  • Egyrészt mivel a kinevezettek többsége nem értett a büntetőjoghoz, az ügyészségi munka „katasztrofális színvonalúnak bizonyult”.
  • Másrészt ebből a gyakorlatból az is következett, hogy a pereket lefolytatóknak „zömmel olyan ügyekben kellett eljárniuk, amelyek közvetlen hozzátartozóik sorsát is érintették”.
Ebből azonban nem az következik, hogy az eljárások a zsidóság ellen elkövetett bűncselekményekre koncentráltak volna; éppen ellenkezőleg: a bíróság Hóman ügyében is inkább az egyébként nehezebben bizonyítható politikai vádakkal foglalkozott, a „zsidóügyeket” pedig igyekeztek minél kevésbé kidomborítani a vádakban, hogy ezzel is megpróbálják megőrizni az eljárás objektivitásának látszatát.
Ez a szőnyeg alá söprő magatartás a »zsidó bosszú« rémképét semennyire sem csökkentette, viszont a népbírósági perek minősége szempontjából fatális következményekkel járt. Alapvető vádpontok sikkadtak el emiatt
fogalmazott Ungváry.

Elmaradt vádak

Így történhetett meg az, hogy az 1946. február 23-án megszületett, és elsősorban a politikai felhasználhatóság szempontjainak figyelembe vételével összeállított  vádiratból is kimaradtak lényeges pontok. A vád alapvetően hét pontból állt:
  1. hadüzenet,
  2. belépés a Nemzeti Szövetségbe 1944 szeptemberében,
  3. politikai beszédek a háború folytatása mellett,
  4. kapcsolat a nyilasokkal,
  5. zsidótörvényekkel kapcsolatos ügyek,
  6. Hóman Telekihez írt 1940 nyári memoranduma,
  7. egyéb antiszemita és demokráciaellenes beszédei.
Az 1. és 4. pontban szereplő vádak gyenge lábakon álltak, mivel a hadüzenet kapcsán Hóman felelőssége nem állapítható meg, a nyilasokkal való kapcsolata egyáltalán nem volt barátinak tekinthető. A 2. és a 6. pont is erőltetett volt, mivel egyik kapcsán sem lehetett bizonyítani azt, hogy (morális szempontból csakugyan vállalhatatlan) cselekedete komolyabb következményekkel járt volna” – írja Ungváry.



D  AS20141006020
Fotó: Kovács Tamás / MTI
A történész ezután felsorolja azokat a pontokat, amelyek kimaradtak a vádiratból, annak ellenére, hogy ezek jó részét könnyebben bizonyíthatta volna az ügyészség, mint a fentieket.
  1. Nem rótták fel Hómannak, hogy kultuszminiszterként a numerus clausus alkalmazásának lelkes és túlbuzgó híve volt. Egyik első ténykedéseként 1932-ben utasította az egyetemeket, hogy a felvételeknél szigorúbban járjanak el. 1933 őszén Hóman a parlamentben már bejelentette azt is, hogy a kormány a numerus clausust a középiskolákra is ki akarja terjeszteni. Az eredmény nem is váratott sokat magára: a zsidó diákok arányszáma az egyetemeken és főiskolákon a korábbi 9,7 százalékról 1937-re már 3,9 százalékra csökkent.
    Ezzel párhuzamosan rendkívül megemelkedett a csupán elégségesen érettségizett „keresztény” hallgatók száma, arányuk az egyes karokon elérte, sőt több helyen meg is haladta az 50 százalékot! Még az az abszurd helyzet is előfordult, hogy rendkívüli hallgatóként elégtelen érdemjeggyel is felvettek „keresztény” jelentkezőt, ha az illető ígéretet tett a pótérettségire. Mivel a zsidó jelentkezőkből csak a legjobbakat vették fel (a jelesen érettségizettek töredékét), ezért elképzelhető az a színvonalbeli különbség, ami az egyetemeken ennek hatására kialakulhatott a tehetségesek és a tehetségtelenek csoportja között. Nem véletlen, hogy a gyengébb képességű hallgatók egy része frusztrációját zsidó társai rendszeres verésével vezette le, a korszakban az egyetemi randalírozások folyamatosak voltak. Hóman ezzel egyrészt hozzájárult ahhoz, hogy a magyar felsőoktatást elöntse a gyenge képességű, színvonaltalan és többszörösen frusztrált jelentkezők áradata, másrészt megfosztotta az országot elitjének egy részétől.
  2. Nem rótták fel Hómannak azt sem, hogy a rendszeres egyetemi zsidóverések kapcsán gyakorlatilag nem tett semmit, azt leszámítva, hogy sajnálkozva megjegyezte: a zsidókérdést nem bunkósbottal kellene megoldani. A verekedések főkolomposait azonban nem büntette meg. Egyetlen keresztény hallgatót sem távolítottak el magyar egyetemről azért, mert fizikai atrocitásokat követett el zsidó társaival szemben.
  3. Nincs nyoma annak, hogy a vizsgálat és ennek nyomán az ítélet foglalkozott volna Hóman zsidótörvény-előkészítő tevékenységével, holott erre dokumentum is utal. Hóman 1938. február 25-én terjesztette elő a minisztertanácsnak az értelmiségi munkanélküliség felszámolását célzó programját. Ennek második pontjában az „idegen állampolgárok” – azaz a zsidók – visszaszorítását és kiutasítását javasolta.
    Ötletei közül újnak minősült az a követelés, hogy az értelmiségi munkanélküliség kezelésére kormánybiztosság állítandó fel. A kormánybiztos feladata a magántőke ellenőrzése lett volna, amely bejelentési kötelezettséggel tartozna az értelmiségi munkakörökben történő minden változásról – a későbbiekben a zsidótörvény ezt a követelését meg is valósította. A 19. pont szerint 
    „Közmunka, közszállítás, ipari kedvezmény, kiviteli és behozatali engedély csak annak adható, aki igazolja, hogy bizonyos számú keresztény munkaerőt máris foglalkoztat vállalatában.” Ez az ötlet a zsidótörvény megelőlegezése volt, mivel annak lényege éppen a zsidók és a keresztények „arányosítását”, azaz a totális numerus clausust jelentette.
  4. Nemcsak Hóman perében, hanem érdekes módon egyetlen más politikai perben sem foglalkozott a vádhatóság annak megállapításával, hogy ki hozta létre a kormánypárt „zsidóbizottságát”, milyen tevékenység is folyt ebben a testületben, és kik voltak a tagjai.
  5. Nincs nyoma annak sem, hogy Hómanon számon kérték volna azt a jogsértés-sorozatot, amelyet leginkább az „Őrségváltás”, illetve a zsidótörvény felügyeletére hivatott „Értelmiségi Kormánybiztosság” kifejezéssel foglalhatunk össze. Az „arányosítás” Hóman akaratának megfelelően a zsidótörvényben kötelezően előírt céllá vált, a kormánybiztosság ötlete kiegészült azzal, hogy feladata lett az „arányosítás”, azaz a zsidótörvény végrehajtásának ellenőrzése. A Hóman által felügyelt Értelmiségi Kormánybiztosságnak papíron az értelmiségi munkanélküliséget kellett volna megszüntetnie, de a gyakorlatban ez csak a zsidók „keresztényekkel” történő kicserélését jelentette. Ehhez az intézmény rendkívül széles körű jogosítványokat is kapott. A nemzsidók pozitív diszkriminációját felváltotta a zsidók szisztematikus negatív diszkriminációja, azaz a totális numerus clausus.
  6. Nem vonták felelősségre Hómant azért sem, hogy saját miniszteri hatáskörben rendelte el a 6 százalékos zsidókvóta alkalmazását a középiskolák első évfolyamára történő felvételeknél is. Azért sem vonták felelősségre, hogy négy budapesti középiskolában, ahová több zsidó felvételét engedélyezte, elrendelte a zsidó és nem zsidó tanulók fizikai szegregálását. Ezen politikai felelősségét nem szünteti meg az a tény, hogy a rendelkezés a felekezeti iskolákra és néhány más iskolatípusra nem vonatkozott, és az sem mentség, hogy a közoktatásból kiszorulók bejuthattak a szakmunkásképzésbe. Már a korabeli újságok is beszámoltak ugyanis arról, hogy Hóman intézkedései miatt a zsidónak minősített tanulók tömegei szorultak ki a középiskolai oktatásból.
  7. Csak részben vonták felelősségre Hómant azért, mert elviekben további radikális intézkedéseket követelt. A vizsgálat nem tárta fel kellően azokat a kormánypárt jobbszárnya által 1943-ban, illetve 1944 februárjában készített memorandumokat sem, amelyeket Hóman is aláírt. Ezek a memorandumok további radikális zsidóellenes intézkedéseket követeltek. Hóman a memorandumok aláírását elismerte, de motívumaira a bíróság előtt magyarázatot nem adott.
  8. Egyáltalán nem vonták felelősségre Hómant a sportélet „zsidótlanításáért”, holott ez a kérdéskör is az ő tárcájához tartozott, és ezen a területen ő törvényi felhatalmazás nélkül radikálisan járt el.

Ellentmondásos ítéletek




Hóman Bálint
Nem csoda, ha a rosszul összeállított vádiratot ellentmondásos ítéletek követték. Hómant a Budapesti Nemzeti Bizottság (BNB) háborús bűncselekmény mellett népellenes bűncselekményért is elmarasztalta, Ungváry álláspontja szerint teljes joggal. A hangsúly azonban már ekkor is a háborús bűncselekményre helyeződött, részben politikai okok miatt, részben azért, mert népellenes bűncselekményekre a legsúlyosabb esetben is csak 5 év fegyházbüntetést lehetett volna kiszabni, Hómant pedig már a BNB is 10 év fegyházra ítélte.
A Népbíróságok Országos Tanácsa (NOT)  1946. augusztus 17-i ítélete aztán „a BNB rossz, de még viszonylag differenciáltnak tekinthető ítéletét megváltoztatta, és a terhelt össztevékenységét háborús bűntettnek minősítette, anélkül, hogy bármi alól felmentette volna”. Ez az ítélet „ugyan súlyosbította a minősítést, de a téves minősítés eltussolta Hóman Bálint tényleges felelősségének lényegét, ami valójában nem a háborús bűntettben, hanem a népellenes bűntettben lett volna pontosan megfogalmazható” – folytatja Ungváry.
Az eljárás, illetve az ítélet hibái nyújtottak aztán lehetőséget azoknak, akik a Hóman ügyében született ítéletek felülvizsgálata mellett kardoskodtak. Több elutasítás után a Fővárosi Ítélőtábla 2014. áprilisában rendelte el a perújítást, hogy aztán a Fővárosi Törvényszék 2015 márciusában felmentse Hómant a háborús bűntettek vádja alól.
Az ítélet azonban egyáltalán nem tért ki a BNB és a NOT által is elismert népellenes bűncselekményekre, kimondva, hogy „jelen perújítási ügyben kizárólag a háborúba való belesodródás lehetett a bizonyítás tárgya". Ez az eljárása több mint sajátos, hiszen a NOT ítélete leszögezte, hogy az ítélet büntetni kívánja „a vádlott egyes olyan tevékenység[ét] is”, amelyet népellenes bűntettként minősített a Népbíróság, mert „nincs kétsége az Országos Tanácsnak atekintetben, hogy a vádlottnak a nép érdekeit súlyosan sértő jogszabályok kezdeményezésében vagy meghozatalában következetesen népellenes hivatali működése, nyomtatvány, beszédek útján megnyilatkozásai végső fokon a háborús célt szolgálták”.



Budapest, 1945. november 23. Hóman Bálint, a háborús bűnökkel vádolt egykori kultuszminiszter Andrássy úti cellájában. Hómant a bíróság életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélte. A volt miniszter valószínűleg 1951-ben halt meg a váci fegyházban.
Budapest, 1945. november 23. Hóman Bálint, a háborús bűnökkel vádolt egykori kultuszminiszter Andrássy úti cellájában. Hómant a bíróság életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélte. A volt miniszter valószínűleg 1951-ben halt meg a váci fegyházban.
Fotó: MAFIRT / MTI
Mint Ungváry részletesen kifejti, a Fővárosi Törvényszék az eredeti ítélet további megállapításait nem vizsgálta, és kihasználta, hogy a NOT ítélete nem volt teljesen egyértelmű, illetve azt, hogy az „össztevékenység” kifejezést úgy értelmezte, hogy annak fennállásához minden olyan cselekmény elkövetése szükséges, amely a per tárgyát képezte, pedig erről eredetileg szó sem volt.
Összességében elmondható, hogy Hómant egy koncepciós elemeket sem nélkülöző, de mindenképp súlyos hibákkal tarkított eljárásban ítélték el, elsősorban nem is azért, amiben valóban bűnös volt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ártatlan lett volna, és a Fővárosi Törvényszék sem mentette fel teljes körben a vádak alól.
"Minden jel arra mutat, hogy Hóman mai rehabilitálóit ugyanaz vezeti, mint korábbi bíráit is, csak éppen fordított értelemben” – írja Ungváry, aki cikkét azzal zárja, hogy ugyan kijelenthető: „Hóman senkinek nem kívánta a halálát. Másrészt viszont nem is foglalkozott azzal, hogy az érintettekkel mi történik, a hozzá eljutó információkat rémhírnek minősítette, és meg sem próbálta azok ellenőrzését. Nyilván azért, mert nem érdekelte a megbélyegzett százezrek sorsa. Ahhoz viszont nevét, történészi és politikai tekintélyét adta, hogy faji definíciók alapján a magyar lakosság 6 százalékát alapvető emberi jogaitól megfosszák, részben vagyontalanítsák és távlatilag kitelepülésre kényszerítsék, mint ahogyan az a zsidótörvény preambulumában is szerepel.”
A cikk teljes terjedelmében a BBC History magazin 2016. januári számában olvasható.

Zsidó koncepciós perek áldozata lett , még szerencse , hogy a húsdarálót elkerülte !!!!!
Az ÁVH – s keretlegények nagy szakértelemmel puhították a goj fogjokat , és aki nem volt nevezetes ott prezentálták a besózott hús ledarálását is a mocskok , még mindig a hatalomba a bársonyszékben pöffeszkednek , mint ÁVH unokák , gyerekek , ugye nem kell bemutatnom az szdsz ÁVH – s gyerekeket és az új algzatban az unokák színre lépését !!!!a kis pártocskákban , mert az szdsz totál megfeneklett a magyar közéletben utáljuk az ÁVH – s zsidó gyerekeket unokákat , még a III/ III – asokat is !!!!!




Mi svábok, jó magyarok voltunk





Szégyentelen mocskos zsidó politika volt ez is egész Európát beleértve a szabadkőműves rettenet járta be Európát , és azt hitték , hogy már itt van a zsidó világállam megteremtésének ideje !!!! Ahol lehet gáncsold gyilkold ezt a titkos szervezetet , és dobj a páholyukra egy benzines palackot miután meg gyújtottad a kanócot !!!

Magyarország többpárti egyetértéssel, a sajtóban folytatott hecckampány fanfárjaitól kísérve, nagyrészt saját elhatározásból űzte el negyedmillió saját polgárát hetven évvel ezelőtt. A németek embertelen kitelepítése után „svábul még lélegezni sem volt szabad”, a kollektív bűnösség jegyében végrehajtott akciókról sokáig beszélni sem lehetett, és még most is hamis mítoszok lengik körül a koalíciós évek marhavagonos tömegdeportálásait. Vagyonrablás, Kelet-Európa újraszabása és a mostaninál tízszer súlyosabb menekültválság: 1946. január 19-én indult el az első sváb vonat.
A német közösség felét, 220-230 ezer embert telepítettek ki 1946 és 1948 között akarata és tiltakozása ellenére Magyarországról arra hivatkozva, hogy a német kisebbség felelős a nemzeti szocializmusért. A vád szerint a háborús években a svábok voltak Hitler előretolt éke, „fasiszta maradványról” van szó, akik nem érdemelnek kíméletet.
A kollektív bűnösség logikája szerint százezrekhez hasonlóan fasiszta maradvány lett a 13 és fél éves dunabogdányi Stágel Feriből is. „Egy szombati nap volt, amikor teherautókkal jöttek értünk. Senki sem tudta, hogy kit és miért visznek. Apám nem volt volksbundista, a háborúban magyar katona volt, mégis rajta volt a kitelepítési listán. Talán azért, mert német anyanyelvűnek vallotta magát, talán azért, mert az egyik legtehetősebb ember volt a faluban. Fogalmunk sem volt, hová megyünk.”



A gyerekek azok közé tartoztak, akik – mint a 65 év felettiek, az állapotos anyák, a népgazdasági szempontból hasznos értéket jelentő bányászok, valamint a „nemzethűségüket” 1945 előtt bizonyítók – elvileg mentességet kaphattak volna, de az eleve embertelen és erkölcstelen rendelet végrehajtásakor rendszerszintűek voltak az újabb visszaélések és szemétségek is.
A különböző traumák kényszeres szembeállításának már csak azért sincs túl sok értelme, mert azok időnként hasonló forrásból fakadnak. A németek elleni háború utáni brutális intézkedéseket jelentős részben ugyanaz motiválta, mint az alig egy-két évvel korábbi zsidóüldözéseket: az államilag támogatott vagyonszerzés, az ellenségnek nyilvánított csoportok kifosztása, esetleg a szabadrablás reménye, tágabb politikai szinten pedig a szociális célok totális diszkrimináción alapuló megoldása, együtt az etnikai homogenizálás agyrémével. A kérdés, hogy hogyan csinálhatták ezt meg közvetlenül a holokauszt után.

A leghűségesebb hazaárulók

A magyarországi németeket a marhavagonok – a zsidókkal ellentétben – nem a halálba vitték, de az egzisztenciájuktól, méltóságuktól, elképzelt jövőjüktől és sokszor közvetlen családtagjaiktól őket is a mindenható állam fosztotta meg, méghozzá alapvetően szintén származási alapon. Bár a magyar politikusok taktikai okokból tagadták, hogy ők is kollektív bűnöst keresnének egy etnikai csoportban (mellesleg a német közösség volt a Trianon utáni országterületen maradt egyetlen népesebb nemzetiség), de a németek ellen uszító újságcikkek olvasóinak erről nem lehetett kétségük.
Sopronban az új honfoglalás mást is jelent, mint földhöz jutást. Jelenti az utóbbi idők legnagyobb gondolatát: az áttelepítést. Elég volt a soproni hazaáruló németség aknamunkájából! Elég volt abból a gyalázatos mesterkedésből, amely azt igyekezett bebizonyítani, hogy Sopron német város. Magyarokat akarunk látni Sopron német utcáin, az ő kezükbe akarjuk adni a soproni németség földjét, szőlőit, gyümölcsöseit és velük akarjuk a nyugati határváros magyarságát teljessé tenni” – írta 1945 májusában egy soproni lap, és ez szokásos hangnemnek számított. Külön pikáns, hogy a hazaárulónak nyilvánított soproni polgárság (a németeknek is legalább a fele) 24 évvel korábban Ausztria helyett a Magyarország mellett maradásra szavazott – a „leghűségesebb város” címe azonban ‘45-ben nem sokat ért, hiába próbálták Sopronban erre hivatkozva elérni, hogy legalább őket ne telepítsék ki.



Egy soproni német az Oedenburger Zeitung című soproni napilap olvasása közben.
Egy soproni német az Oedenburger Zeitung című soproni napilap olvasása közben.
Fotó: Friedrich Károly
Már az elfogadott rendelet címe („a magyarországi német lakosságnak Németországba való áttelepítéséről') is világossá tette, hogy kollektív felelősségre vonásról van szó, az ártatlanság vélelme helyett azt kellett megpróbálni mindenkinek bizonyítani, hogy ő nem tett semmit – de ha elvehető földje, szőlője volt, esetleg megkívánta valaki a házát, ezzel is hiába próbálkozott. A törvény szerint mindenkit áttelepítettek, aki az utolsó, 1941-es népszámláláson németnek vallotta magát vagy német volt az anyanyelve, esetleg ha németes hangzásúra változtatta vissza a nevét, netán a Volksbund vagy az SS tagja volt.
Utóbbi talán úgy hangzik, mintha tényleg nagyon durva lenne, úgyhogy tisztázzuk: a magyarországi németek többsége a világháborúban nem a magyar honvédségben, hanem, a Waffen-SS-ben szolgált – a közhiedelemmel ellentétben azonban a besorozottak kétharmada nem önként jelentkezett oda, hanem 1944-ben behívták; erről ugyanúgy nem tehetett, mint a közkatonák máshol sem. A Volksbund-tagság (a ‘38-ban alapított, nemzetiszocialista orientációjú nemzetiségi szervezet) önmagában szintén nem sokat jelentett: bár Hitler sok „népi németnek” imponálhatott 1943-ig, amíg úgy állt a front, de a svábok többsége nem azért lépett be, mert akkora náci volt, hanem például azért, mert ez volt az államilag elismert szerveződésük, és mondjuk ők szervezték a falusi bált is mellesleg – de ez ‘46-ban elegendő volt az elűzéshez.

Tologatós puzzle deluxe

Úsznak el a felmálházott népek

Úsznak el a felmálházott népek

Idáig ismeretlen színes diák kerültek elő a tragikus kitelepítésekről: amikor Kelet-Európa felkerekedett, hogy mások otthonában próbáljon otthon lenni. Fortepan, 1940, nagykép.Tovább
A németektől leginkább arra hivatkozva akartak megszabadulni, hogy a háborúban ők voltak Hitler „ötödik hadoszlopa”. Németország tényleg mocskos módon használta a kelet-európai német kisebbségeket a külpolitikájában, akiket a Lebensraum ideológiába is beépített. Más kérdés, hogy Hitlernek ellentmondásos stratégiái voltak a Baltikumtól Bácskáig, az erdélyi szász városoktól a Volgáig élő diaszpórákkal kapcsolatban: a Németországba telepítésüket is támogatta – a besszarábiai németek tömeges dunai repatriálásának 1940-ben például Budapest is tanúja volt.
Az etnikai csoportok önkényes átrakosgatásának igazi mestere azonban Sztálin volt, aki a harmincas évektől úgy deportált egész népeket oda-vissza, de főleg a kazahsztáni éhhalálba, mintha kihajítható és behelyettesíthető legókockákról lenne szó. És az az igazság, hogy az angolszász hatalmak sem voltak olyan nagyon a tömeges áttelepítések ellen. Az első világháború utáni görög–török népességcserét szem előtt tartva, a második világháborúhoz vezető revíziós politikákból azt a tanulságot vonták le, hogy a vegyes lakosságú, vitatott területek olyan időzített bombát jelentenek, amit jobb előre kiiktatni. Innen származik az az életveszélyes politikai mítosz, hogy a tömeges kényszermigráció még mindig a kisebbik rossz – kétségtelen, de csak ha a népirtással vetjük össze, ezt a hamis dilemmát azonban a nagyhatalmak tragikus módon a magukévá tették 1945-re.
Ennek következményeként 12-14 millió németet űztek el lakóhelyéről a világháborút követő években Kelet-Európából. A legtöbbet, úgy 7 millió embert Lengyelországból és a Baltikum térségéből, 3 milliót pedig Csehszlovákiából – ehhez képest a Magyarországról elkergetett több mint 200 ezer német még akár kevésnek is tűnhet, és Lengyelországgal és a Szudéta-vidékkel szemben nálunk legalább maradtak németek: csak a közösség felét deportálták. Ez a nemzetközi kontextus, ami nélkül a magyarországi kitelepítések sem érthetőek. Azonban ezekkel együtt sem könnyen, ugyanis egy nagyon összetett történetről van szó, ahol a kül- és belpolitikai tényezők bonyolultan és talán nem is mindig kibogozhatóan fonódnak egymásba, miközben az alapkérdés megmarad: ki és miért döntött úgy, hogy kollektív bűnbakot csinál a német polgárokból, a sváb parasztokból?

Működésben a Potsdam-csapda

Régi legenda, hogy a nagyhatalmak kényszerítették Magyarországot a kitelepítésre, mert hogy a Potsdami konferencia rendelkezett erről. Már Rákosiék is ezzel védekeztek, de a valóságban a dokumentumokból az derül ki, hogy a szovjet és a magyar állítással ellentétben Potsdamban nem előírták, csak jóváhagyták a kitelepítéseket. Ezzel a nyugatiak normalizálni is próbálták a szervezetlennek látszó (valójában azonban nagyrészt államilag szervezett) „vad elűzéseket”, melyek során kegyetlen módon, sok ezer ember halálát okozva hajtották nyugat felé Lengyelországból, Csehszlovákiából és Jugoszláviából a németeket. Lengyelország nyugatra tolásával a Galíciából és Volhíniából jövő lengyel menekültek számára mindenképpen „helyet kellett csinálni” – ezért és a kapcsolódó szörnyűségekért Lengyelország azóta sem kért bocsánatot.
Deportálásokkal akarták magyartalanítani Szlovákiát

Deportálásokkal akarták magyartalanítani Szlovákiát

Kényszermunka, kisemmizés, kitelepítések itt, traumák, tabuk és politikai játszmák ott: 70 éve kísértenek a Beneš-dekrétumok.Tovább
Ez ugyanúgy szinte politikai tabu, mint a Beneš-dekrétumok kérdése a cseheknél – ez pedig már az a szál, aminek a magyar történetben is közvetlen jelentősége van. Beneš fő célja az volt, hogy az országa kevesebb legyen 3 millió szudétanémettel, ehhez pedig elnyerte a szovjet támogatást; Sztálin sem akart masszív német kisebbségeket a keleti blokkban. Csehszlovákia mellékesen a magyaroktól is szeretett volna egy az egyben megszabadulni – amihez nem jött potsdami jóváhagyás, de a felvidéki magyarok sorsa mégis összekapcsolódott a magyarországi németekével.
A németek elleni súlyos retorziók nálunk már akkor elkezdődtek, amikor megjöttek az oroszok. Kárpátaljáról és Szabolcsból 60 ezer németet hajtottak el, és vittek közülük sokakat évekre málenkij robotra – más kérdés, hogy ebbe a német nevűek és magyarok is bőven belecsúszhattak, annyira, hogy emiatt, ha óvatosan is, de még Rákosi is tiltakozott Moszkvában. A következő jogfosztást már a magyar pártok követték el. A ‘45 tavaszi földosztásból kihagyták a sváb gazdákat, és sokszor éppen az ő földjeiket osztották szét – ez is mutatja, hogy a németellenes intézkedések részben szociális indíttatásúak voltak: így akarták földhöz juttatni a szegényparasztságot és a földnélkülieket, miközben szavazói bázist teremtenek saját maguknak.

Kivételes alkalom

Igazán nagy lendületet az augusztusi potsdami döntés után kapott a németellenes hisztéria, ez az időszak pedig egybeesett az itthoni parlamenti választási kampánnyal. Ekkor már 400-450 ezer német kitelepítéséről beszéltek – apró kalkulációs hiba, hogy ennyi német összesen nem volt az országban. A pártok közül a kommunisták és a Nemzeti Parasztpárt volt a legvehemensebb.
Nincs irgalom, nincs kegyelem. A legradikálisabb megoldást követeljük: a svábokat egytől egyig ki kell telepíteni az országból
– mondta habzó szájjal a parasztpárti Kovács Imre, kiteljesítve a népiek antiszemitizmussal vetekedő hagyományos svábellenességét. Még a szocdemek voltak a legmérsékeltebbek, de a „fasiszta módszerekre emlékeztető népcsere” miatt a leghangosabb tiltakozók a saját híveiket védő egyházak voltak. „Ennek az elintézésnek módja előbb-utóbb ugyanolyan megítélésben részesül, mint amilyen megítélésben részesül ma a magyar nemzet a zsidóságnak gettóba kényszerítése miatt” – írták az evangélikusok 1946-ban.



Kitelepítés előtt álló német családok Magyarországon, 1946-ban.
Kitelepítés előtt álló német családok Magyarországon, 1946-ban.
Fotó: John Phillips
Id. Antall József (a miniszterelnök zsidómentőként kitüntetett apja) miniszterként felügyelte a kitelepítéseket, de nem játszott szép szerepet: „Nemzetpolitikai szempontból nem kétséges, hogy Magyarországnak érdeke, hogy minél nagyobb számban hagyják el a németek az országot. Soha nem lesz ilyen alkalom, hogy megszabaduljunk a németektől” – jelentette ki.
Ha a svábokra nem vagyunk tekintettel, legalább legyünk tekintettel magunkra, és ne felejtsük el azt, hogy a rablott holmival való élés olyan demoralizálást jelent, ami súlyosabb veszteség, mint a rablott holmi gazdasági értéke
– írta ellenben Bibó István, aki azért is óvott a kollektív felelősségre vonástól, mert ezzel jogcímet adunk a cseheknek arra, hogy „ugyanezt tegyék az alájuk került magyarokkal”.
Bár a hivatalos magyar politika arra törekedett, hogy a felvidéki magyarok kérdését leválassza a mi német politikánkról, erre a kollektív megbélyegzés után sem politikai, sem erkölcsi alapja nem volt. Ráadásul a sváb kitelepítések folytatására azért is volt elemi szükség, mert kellett a hely a Szlovákiából érkező magyaroknak – miközben az alföldi agrárproletariátus, a bukovinai székelyek és más menekültek lakhatásáról is gondoskodni kellett. Ha tetszik (nem tetszik): a szégyenletes németellenes politika maga járult hozzá a határon túli magyar kisebbség hasonló elüldözéséhez, vagyis a magyar politika a Beneš-dekrétumok forgatókönyve szerint teljesítette be saját rossz sorsát.

Jól jártak?

Jó, jó, de mit nyavalyog, akit Nyugat-Németországba telepítettek, és már a hatvanas években autóval látogatott haza? Ez a legenda az utolsó, amivel kapcsolatban érdemes most is jelezni a fenntartásokat. Nem véletlenül próbáltak tízezernél is többen visszaszökni Magyarországra, hazatérni a falujukba, ahonnan kiverték őket: egyrészt, az anyagi konszolidációig eltelt vagy húsz év, miközben a büszke sváb gazdáknak betanított munkásként kellett túlélniük. Másrészt: a 60 milliós NSZK-ban 1950-ban minden ötödik ember menekült volt – próbáljuk ezt elképzelni most, amikor egymilliónyi menekült kapcsán van általános válság.



Kitelepítés előtt álló sváb család (1946)
Kitelepítés előtt álló sváb család (1946)
Fotó: John Phillips
A „népi németek” kulturálisan persze sokkal közelebb voltak a többségi társadalomhoz, mint mondjuk most az afgánok, de azért akkor is voltak komoly konfliktusok, és az őslakosság akkor is inkább elutasító volt, mint együttérző. Kint a magyarországi sváb beszédet kinevették, az idegen szokásokat lenézték. A helyiek nem örültek, hogy idegeneket ültetnek a nyakukra, úgyhogy eleinte sokan inkább azt szerették volna, ha ki sem engedik a menekülttáborokból az elüldözötteket, és előfordult, hogy csak géppisztolyos amerikai katonák kíséretében lehetett őket a kijelölt lakhelyekre bevinni.
Mi a magyarokkal mindig jobban megértettük egymást, mint a németekkel. Amikor kitelepítettek, mi ott csak magyar cigányok voltunk” – emlékezett Bindorffer Györgyi könyvében egy német származása miatt deportált asszony. Ahogy ő mondta:
Mi svábok, jó magyarok voltunk.


Mi svábok, jó magyarok voltunk.


Azok voltatok , de nem fogtatok össze a zsidó ÁVH – s gyilkosok ellen , igaz nem is lehetett , sőt azt is állítom , hogy ma is szinte lehetetlen e haramiák ellen csinálni valamit , csak titokban lehet , hát szervezkedjetek a cionista buzeránsok ellen kik még a hallottaikat is egymás tetejére temetik , hogy így is meglopják a szegényebb zsidókat . Legyenek átkozottak a föld vesse ki őket a sírjaikból , sose találják meg a lelki békéjüket !!!! 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése