2016. március 1., kedd

Kuruc infós hírek




Kuruc infós hírek


A zsidók , a cigányok és a felsőbb 

matematika
- Miben hasonlítanak a zsidók a cigányok egyes elemi alapfüggvényekre?
- ???
- Őket sem lehet integrálni..

A függetlenségéért harcoló népnek 

mindig 

igaza van a hódítóval szemben - Perge 

Ottó válasza Hidrának

Szeretnék röviden reagálni Hidra nevű olvasónk Afganisztánról szóló cikksorozatának egyik legfontosabb megállapítására. Hidra írásának alaptétele, hogy a világunkat nem lehetséges fekete-fehéren látni, nincsenek jók és rosszak, és pusztán azért, mert valamilyen politikai erő (tálibok, vietnami kommunisták, Thürmer-féle Munkáspárt stb.) szembeszáll a terjeszkedő cionista világhatalommal, még nem nevezhető felszabadító vagy szabadságmozgalomnak. Vagyis nem érdemli meg feltétlenül a támogatásunkat és a rokonszenvünket.
Hidra legutolsó cikkében az alábbiakat írja:
Ezért mondom azt, hogy az a megközelítés, mely szerint egy nagyhatalom szolgaságából a nép kerüljön át az én szolgaságomba, vagy az, hogy egy idegen nagyhatalom ne üljön a nép nyakán, mert ott én akarok ülni, az nem felszabadítás, az nem szabadságharc.
Hamis az a relativizáló megközelítés, hogy aki az egyiknek szabadságharcos, a másiknak terrorista. Igenis meg lehet őket különböztetni, ha az ember veszi a fáradságot, hogy kilép az ellentétpárokból való gondolkodás korlátai közül, és elvégzi a végcél vizsgálatát, mely objektív képet ad arról, hogy az adott fél miért küzd. Ebből pedig az következik, hogy Bem apót és Pongrátz Gergelyt nem lehet egy kalap alá venni Ho apóval, Fidel Castróval, Ernesto Guevarával vagy Omar mullahhal. Attól ugyanis, mert valaki harcol egy „rossz nagyfiú” ellen, még nem válik automatikusan „jófiúvá”, mert könnyen lehet, hogy csak egy „rivális rosszfiúról” van szó. Nem vitatom, hogy ez utóbbi személyek felháborodtak egy-egy nagyhatalom beavatkozásán vagy egy-egy rezsim elnyomó jellegén, azt azonban kétségbe vonom, hogy a nép szabadságáért szálltak harcba.
Teljes mértékben igaz, hogy a világ bonyolult, és egyáltalán nem angyalok és ördögök küzdenek egymással. Az alapkérdés, amit tisztáznunk kell, az a következő: bűnös cselekedet-e a birodalomépítés, a terjeszkedés, más népek leigázása vagy sem? Ugyanis lehetne érvelni azzal, hogy ha egy fejlettebb civilizációs szinten álló hatalom más népeket az uralma alá hajt, az nem nevezhető eleve rossz és bűnös tettnek, mivel a magasabb szintű civilizáció terjesztése a meghódított „barbár” népeknek is javára válik. A Makedón Birodalom előrenyomulása során például meghonosította a Közel-Kelet leigázott államaiban a nagyszerű görög kultúrát. Hasonlóképpen terjesztette a „civilizáció vívmányait” a hódító Róma, a spanyol, portugál, francia és brit birodalom, napjainkban pedig a cionista irányítás alatt álló USA és szövetségesei igyekeznek meggyökereztetni a „piacgazdaságot”, a „demokráciát” és a „szabadságot” az elmaradott vagy kifejezetten „barbár” népek körében. Többek között nálunk is.
Ha elfogadjuk azt az egyébként aligha vitatható tényt, hogy a fejlettebb civilizációs szinten álló birodalmak gyarmatosítása és terjeszkedése bizonyos értelemben kedvező hatást is gyakorolhat a meghódított népek életére, akkor Hidra cikkében kifejtett álláspontja teljességgel érthető és indokolt. Akkor ugyanis lehet mérlegelni, melyik fél mit és hogyan cselekszik, milyen módszerekkel szervezi a gazdaságot, a társadalmat, miféle eszméket hirdet, avagy milyen eszközökkel háborúskodik. Csakhogy létezik egy másik kiindulópont is: az a vélemény – melyet cikkének egyes állításainak ellentmondva Hidra is oszt -, hogy még egy sokkal fejlettebb kultúrával rendelkező világhatalomnak sincsen joga politikai-gazdasági- társadalmi rendszerét, életmódját, világlátását, vallását más népekre kényszeríteni. Engem időnként olvasók is megvádolnak azzal, hogy „mindent fekete-fehéren látok”, és írásaimban „jók és rosszak küzdelmének ábrázolom a világpolitika eseményeit”. Igen, mert a hódító, terjeszkedő USA és Izrael, valamint a velük szövetséges nyugati hatalmak erőszakos birodalomépítését eleve rossznak látom, erkölcsileg elítélem, még akkor is, ha tudom, hogy a nyugati civilizáció, a nyugati társadalomszervezési modell, a nyugati életforma és gondolkodásmód, a nyugati tudomány és művészetek bizonyos tekintetben kedvező hatást is gyakorolhatnak egyes elmaradottságban élő közel-keleti, afrikai vagy ázsiai társadalmak életére.
De hiába okosabb, ügyesebb, fejlettebb egy nép vagy nemzet a másiknál, akkor sincsen joga elfoglalni más népek földjét, és elrabolni természeti kincseiket. Ebből következően számomra kevésbé lényeges, hogy miként viszonyulnak például a tálibok a nők tanulásához, általában a nők egyenjogúságához, a Buddha-szobrokhoz, vagy hogy mennyire maszkulinok a muzulmán férfiak, és milyen kegyetlen eszközökkel háborúznak. Én úgy vélem, hogy aki a szülőföldjét, hazáját, vallását, kultúráját védelmezi, annak az oldalán van az igazság a terjeszkedő, hódító világhatalommal szemben. És akkor is az ő oldalán van az igazság, ha szokásai, világlátása furcsának, ellenszenvesnek, maszkulinnak, idejétmúltnak hat a kívülálló szemlélő számára, sőt még akkor is a függetlenségi harcosoknak van igazuk, ha iszlamistának, kommunistának vagy fasisztának nevezik saját magukat. Én magam talán másként gondolkodnék minderről, ha amerikai, francia, izraeli vagy éppen brit lennék. Azonban magyar vagyok, azon népek fiainak egyike, amely számtalan alkalommal volt kénytelen elszenvedni a történelme során idegen nagyhatalmak hódítását. (Más kérdés persze, hogy nem ár az óvatosság: a múltban például az amerikai imperializmussal szembenálló kommunisták esetleg tudva vagy tudatlan, de nem a saját hazájuk, hanem a Szovjetunió érdekében ténykedtek, napjainkban pedig Líbiában és Szíriában iszlamista mezben fellépő fegyveres csoportokat támogat a Nyugat.)
Jól megmagyarázható okai vannak annak, hogy valamely, az idegen hódítással szemben harcot folytató felszabadító mozgalom miért folyamodik bizonyos – számos esetben számunkra ellenszenves – ideológiához. Részletes elemzésre itt most nincsen mód, azonban teljesen nyilvánvaló, hogy a függetlenségi harcosok eszmeileg is megkülönböztetik magukat a hódítóktól. A Német-Római Birodalommal szembeni cseh ellenállás a 15. században a huszita eretnekség formájában jelentkezett, amit mi magyarok egyébként is jól megérthetünk, hiszen a katolikus Habsburgok ellenei magyar függetlenségi harc a protestantizmus református ágával kapcsolódott egybe. Logikus továbbá, hogy a feudális jellegű, konzervatív bécsi udvarral szembeszegülő magyarság a 19. században magasra emelte a liberalizmus - akkor egyébként is divatos - zászlaját. De ugyanígy logikus, hogy a „liberális és demokratikus” amerikai birodalom nyomasztó befolyásától szabadulni kívánó Vietkong partizánjai a kommunizmus eszméjében kerestek támaszt – annál is inkább, mivel számukra (miként pl. Kuba és más államok számára is) a kommunista Szovjetunió és Kína nyújthatott gazdasági és fegyveres segítséget. Teljesen természetes, hogy a kommunista Szovjet Birodalom uralma alatt szenvedő magyarság viszont 1956-ban és később is „demokrata és liberális” eszméket hangoztatott. Viszont aligha várhatjuk el, hogy a „demokrata és liberális” Amerika (és régebben az általa támogatott katonai diktatúrák) szigorú felügyelete alatt élő, és egyre inkább elszegényedő dél-amerikaiak vagy a Közel-Kelet iszlám népei az elnyomói „vallását”, vagyis az amerikai típusú „liberalizmust” és „demokráciát” magasztalják. Semmi meglepő nincsen tehát abban, hogy a Közel-Keleten a globális világhatalommal szembeni ellenállás iszlamista, Dél-Amerikában pedig szocialista formát öltött. Ha az iszlamizmus és mondjuk a bolivári szocializmus számunkra ellenszenves jellege miatt a függetlenségükért a világ különböző pontjain harcoló nemzetek küzdelmének jogosságát is kétségbe vonjuk, az éppen olyan, mintha egy hithű katolikus a következőképpen érvelne: a huszita cseheknek nem, vagy csak részben volt igazuk, amikor a hazájukat uraló Német-Római Birodalom ellen küzdöttek, és a jelentős részben reformátussá lett magyaroknak sem volt teljesen indokolható a függetlenségi háborújuk. Nem ideológiai-vallási okokból vakvágányra futott okoskodás lenne ez?
Mivel a világ tényleg „bonyolult”, és semmi sem teljesen „fekete-fehér”, ezért nem feltétlenül igaz, hogy azok az ellenállók, akik diktatúra kiépítése árán képesek csak megszabadulni valamely birodalom karmai közül, egytől egyig „rossz fiúk” lennének. Én nem tagadom, hogy vannak a világban szép számmal „rossz fiúk” is, azonban megfontolásra ajánlanám az alábbi sajnálatos tényt: a demokrácia mindig az erőseknek, vagyis az uralkodó gazdasági-politikai eliteknek kedvez, ugyanis sok pénz kell ahhoz, hogy bármely politikai erő a média vezérelte „demokratikus versenyben” győzedelmeskedjen. Ami annyit jelent, hogy a globalizáció mai körülményei között, a világ jelentős része felett óriási befolyással rendelkező cionista bankároligarchia, a kezében lévő irdatlan összegekkel és médiájával (a titkosszolgálati eszközökről nem is beszélve) általában bárkit, bármiféle politikai csoportosulást hatalomba tud juttatni. Ez az oka annak, hogy az elmúlt évtizedekben számos, a nyugati befolyástól szabadulni kívánó állam diktatúrát épített ki, mert a demokrácia révén nem látta biztosíthatónak a függetlenség kivívását, illetve megőrzését. (Venezuela és részben Irán üdítő ellenpélda, habár persze korántsem mellékes körülmény, hogy mindkét állam jelentős olajbevételekkel rendelkezik. De éppen Venezuela esetében láttuk, milyen óriási befolyást fejt ki az USA különböző „nem kormányzati” szervezeteken és politikai pártokon keresztül. Irán is a nyugati beavatkozás elkerülése érdekében kénytelen korlátozni a demokráciát.)
Hidra legutolsó írásának végén az alábbi következtetésre jut: „Békén hagyni? Legyen ez az alaphelyzet! Ők éljék az ő életüket az ő szokásaik szerint, az ő területükön (de nem a miénken, tehát nincs bevándorlás), mi pedig éljük a mi életünket a mi szokásaik szerint, a mi területünkön!” Így igaz. Ha azonban „mi”, vagy inkább a mi nevünkben megindulnak a hadseregek, és megjelennek a rabló bankok és nagyvállalatok az „ő területükön”, akkor nekik Isten adta joguk van védekezni. Mégpedig olyan lobogó alatt, amely nekik tetszik. Az pedig édeskeveset számít, hogy nekünk, a távolból, az a lobogó nem tetszik.
Perge Ottó

Ma is van példa a történelmi jog alapján 

történő visszakövetelésre: Argentína és a 

Falkland-szigetek esete

Az önrendelkezési jog gyakorlásának jegyében népszavazáson dönt a brit fennhatóság alatt álló, ám Argentína által magának követelt szigetcsoport hovatartozásáról a lakosság.
Az Angliában Falkland-, Argentínában Malvin-szigeteknek nevezett, a brit partoktól 13 ezer, Argentína déli csücskétől 460 kilométerre fekvő szigetcsoporton 1649 polgár vetette fel magát a választói névjegyzékbe, hogy részt vehessen a kétnapos - vasárnap és hétfőn tartandó - szavazáson.
A szavazólapon mindössze egy kérdés szerepel: "Szeretné-e Ön, hogy a Falkland-szigetek továbbra is megtartsa politikai státusát mint az Egyesült Királyság tengerentúli területe?"
A voksolás kimenetele nem kérdéses, a helyiek túlnyomó többsége várhatóan igennel fog voksolni, amitől az Atlanti-óceán déli részén elhelyezkedő szigetek hatóságai azt remélik, hogy ügyüket előmozdítja a nemzetek közösségében.
A Falkland-szigeteket 1833 óta ellenőrzés alatt tartó Nagy-Britannia kormánya támogatásáról biztosította a népszavazást. A londoni külügyminisztérium hangsúlyozta: a szigetlakóknak joguk van ahhoz, hogy hangjukat hallassák, döntsenek saját és a jövő generációk jövőjéről. "Reméljük, hogy az eredmény minden kétséget kizáróan megmutatja, hogy melyik oldal felé húznak" - hangoztatta a brit külügyi tárca.
Argentína, amely történelmi jogára hivatkozva követeli magának a szigetcsoportot, jelezte, hogy törvénytelennek tartja a referendumot, és nem vesz tudomást annak eredményéről. Azzal érvel, hogy a szigetlakókat a britek telepítették be, így nem követelhetik maguknak az önrendelkezési jogot.
Buenos Aires azt követeli Londontól, hogy kezdjenek kétoldalú tárgyalásokat a lassan kétszáz éves konfliktus rendezéséről.
A vita 1982 tavaszán háborúvá fajult a két ország között: az Argentína által kirobbantott, 74 napig tartó háborúban 255 brit és 649 argentin katona, valamint három szigetlakó halt meg.
A brit szuverenitást sikerült helyreállítani, az argentin katonai junta egy év múlva megbukott, Margaret Thatcher konzervatív párti brit miniszterelnök pedig megnyerte a már elveszettnek hitt parlamenti választásokat.
A háború meglepő következményekkel is járt. Az álmos, provinciális minitársadalomból, amelynek gazdasága szinte csak birkatartó farmokból állt, mára virágzó előretolt bástya lett, ahol az egy főre jutó jövedelem az egyik legmagasabb a nyugati féltekén.
A gazdaság rohamos fejlődésének a kezdeti lökést a háborút megnyerő 8000 fős brit kontingensből a szigeteken maradt 1300 főnyi helyőrség tekintélye adta meg.
Ennek birtokában a hatóságok engedélykötelessé tették a halászatot a térségben, és be tudták szedni ennek díját az ázsiai és a spanyol halászhajóktól, amelyek addig "túlhalászták" az Atlanti-óceán déli részét. A halászatból származó bevételeknek köszönhetően minden falklandi fiatal ingyen tanulhat Nagy-Britanniában, és 80 százalékuk felsőfokú vagy technikusi végzettséggel tér vissza szülőhelyére.
A Falkland-szigetek óceáni talapzata a geológiai kutatások szerint akár 60 milliárd hordó nyersolajkészletet is rejthet, ami vetekszik az északi-tengeri - már kimerülőben lévő - olajkinccsel.
A halászati bevételekből lehetővé vált újabb kőolajlelőhelyek felkutatása, és ennek eredményeképpen akkora mennyiséget találtak, amelynek kitermeléséből szakértők szerint 3,9 milliárd dollárnyi adó és illeték folyhat be a költségvetésbe a következő években.
A Falkland-szigetek két nagyobb és 776 kisebb szigetből áll, lakosainak száma valamivel több mint 3100. A szigetek lakatlanok voltak, amikor az európaiak felfedezték a 17. században.
Franciaország, Nagy-Britannia, Spanyolország és Argentína egyaránt birtokának nyilvánította. A spanyol igényt örökölte Argentína, de 1833-ban Nagy-Britannia vette birtokába a szigeteket.
(MTI)



Románia: még a börtönboltot is kirabolják

Ismeretlen tettesek kirabolták a dél-romániai Craiova határában működő Pelendava börtön vegyesboltját.
A Realitatea hírtelevízió közlése szerint az elkövetők betörték a boltnak az ablakát, úgy hatoltak be a kereskedésbe, ahonnan 7500 lej (megközelítőleg 500 ezer forint) értékben vittek el cigarettát.
A börtönőrök a betörést észlelvén kénytelenek voltak a rendőrséghez fordulni. A Dolj megyei rendőrkapitányság szóvivője elmondta, kollégái nagy erőkkel kezdték el a nyomozást.
A tetteseket még nem sikerült kézre keríteni, de - sajtóértesülések szerint - az első jelek arra utalnak, hogy nem a büntetésüket töltő elítéltek, és nem is börtönőrök az elkövetők. A tettesek kintről, a szabad világból hatoltak be a zsákmányért a rácsok mögé.
(MTI)

Obama megnyugtatta a zsidókat: már nem 

hisz abban, hogy békét tud teremteni a 

Közel-Keleten

Barack Obama elnök amerikai zsidó vezetőkkel találkozva közölte, hogy nem visz "nagy béketervet" közelgő izraeli útjára. Ezzel lehűtötte a várakozást, hogy látogatása áttörést hoz a közel-keleti békefolyamatban.
A mintegy egyórás, a Fehér Házban tartott megbeszélésen Obama elismerte: rövid távon gyér kilátása van a béketeremtésnek - mondta egy nyilatkozó, aki részt vett a találkozón. Az elnök ugyanakkor hozzátette, a palesztinokkal kötendő megállapodás marad az egyetlen lehetőség arra, hogy Izrael hosszú távon szavatolja biztonságát.
Izraelben a politikai hangulat sem olyan, hogy Obama útja hatására ugrásszerűen megindulnának a béketárgyalások.
Obama megbeszélést folytat majd Mahmúd Abbász palesztin elnökkel is. Ezzel kapcsolatban a zsidó vezetőknek csütörtökön azt mondta: nyomatékosítani fogja Abbásznak, hogy a régióbeli mostani hangulatban a béke "csak nagyon kemény tárgyalások útján lehetséges".
Egy magát megnevezni nem akaró személy azt mondta: az amerikai elnök azt is értésre adta, hogy miközben Izraelben még mindig a kormány megalakításán munkálkodnak, idő előtti lenne átfogó béketárgyalásokra törekedni. Hozzátette azonban: ez nem azt jelenti, hogy hat hónap vagy egy év múlva is kizárt lenne a béketárgyalások megkezdése (addig pedig milyen jó sok telepet fel lehet még építeni Ciszjordániában és Kelet-Jeruzsálemben - a szerk.).
A Fehér Ház ugyan nem közölte Obama útjának időpontját, az izraeli sajtó azt írta, hogy az elnök március 20-án érkezik, és ellátogat majd a ciszjordániai Rámalláhba, majd Jordániába is.
(MTI nyomán)



A komlói polgármestert pofon vágó 

bányász szerint ha a 2/3 nem akarja 

megérteni az emberek baját, akkor bele

 kell verni a fejükbe




Ha nem rendezik a bányászok ügyét, megverik a politikusokat (2013-03-08)





Egy becsületes konyári cigány szerint 

újabban csak a magyarok lopnak


A tanárok nem mernek beszélni


Kép- és hangfelvétel: "Így mosnak tisztára 

egy fideszes politikust a szakszerűen eljáró

rendőr kárára"

Egy videofelvételen az látható, amint egy vezetői engedéllyel nem rendelkező kaposvári fideszes politikus az intézkedést kezdeményező rendőrt gépkocsijával nekiszorítja a garázskapujának.
A felvételen látható egyenruhás rendőr azóta leszerelt, és elhagyta az országot, mert állítása szerint a politikus, kapcsolatai révén ellehetetlenítette: bosszút állt, amiért megpróbált intézkedni vele szemben. Az esettel maga az érintett rendőr, Gálosi Szabolcs kereste meg portálunkat. Elmondása szerint a politikus közbenjárására kivették az utcai szolgálatból, és "büntetésből" más beosztásba helyezték. Gálosi szerint a a politikus a segítséget ebben kaposvári rendőri vezetőktől kapta barátságból, így történhetett az is, hogy az elütése kapcsán ellene indított büntetőeljárást is megszüntette az ügyészség "bizonyíték hiányában" - pedig videofelvétel is van róla. Gálosi Szabolcsnak ezen kívül rendelkezésére áll egy hangfelvétel is, melyen telefonon kér segítséget (és kap is) egy rendőri vezetőtől a politikus az elütését követő percekben. Mindkét felvételt a rendelkezésünkre bocsátotta, hogy tárjuk a nyilvánosság elé, hogyan mosnak tisztára egy politikust egy rendőr kárára, aki jog-, és szakszerűen járt el.
Gálosi Szabolcs így meséli a történteket:

Kovács József

Tavaly, vagyis 2012 februárjában ittas vezetésen tetten értem Kovács József Fidesz-KDNP-s kaposvári lakosú politikust (jelenleg a Városfejlesztési, Környezetvédelmi és Műszaki Bizottság tagja - a szerk.). Akkor megfenyegetett, hogy tönkretesz, amiért intézkedni mertem vele szemben. Pintér Sándor belügyminiszterre hivatkozott mint személyes jó barátjára, és megígérte, hogy elintézi a sorsomat, eltávolít az állásomból. Ezt követően 2012 márciusának második felében (amikor a videofelvétel készült) tetten értem engedély nélküli vezetésen, és intézkedni akartam vele szemben, azonban szándékosan nekiszorított autójával a garázskapujának. Cselekményét követően telefonhívást intézett Buzás László r. alezredes, Kaposvár rendőrkapitánya irányába, akitől parancsnokot rendelt a helyszínre (ez hallható a hangfelvételen). Ennek alapján az ügyben nyomozást rendelt el Kovács József ellen a Kaposvári Nyomozóügyészség, a sérelmemre elkövetett hivatalos személy elleni erőszak bűntett megalapozott gyanúja miatt.
2012. május közepétől Buzás László rendőrkapitány kivett az utcai szolgálatból, és büntetésből sebesség-ellenőrző szolgálatra osztott be, mert - későbbi elmondása alapján - választás elé állította Mergancz Sándor r. dandártábornok, volt Somogy Megyei Rendőrfőkapitány - aki azóta már a TEK sorait gyengíti magas beosztásban -, hogy vagy velem kezd valamit, vagy helyette keres Mergancz új kapitányt.
Mergancz Sándor r. dandártábornok Kovács Józsefnek szintén személyes jó barátja, akit Kovács 2012 februárja óta heti rendszerességgel látogatott hivatalában, és napi rendszerességgel hívogatott telefonon, hogy közreműködésével minél előbb eltávolítsanak állásomból. Időközben Kovács ellen bizonyíték hiányában megszüntették az eljárást, pedig rendelkezésükre állt a videofelvétel is.
Fellebbezésünkre tovább folytatták, majd 2013 februárjában ismét megszüntették egyéb pitiáner indokkal. Tisztán látszik, hogy mindenáron ki akarják mosni ezt az embert, azonban ezen a szinten szerintem már kevés ez a két rendőri vezető ehhez. Komolyabb politikai hátszéllel van támogatva.
Kovács Józseffel történt első találkozásomkor közölte velem, hogy ne gondoljam, hogy neki ebből bármi bántódása esik, ő bármit megtehet. Akinek ebből baja lesz, az én vagyok. Akkor ezt nem hittem el. Azóta leszereltem, külföldön élek, mert csalódtam mindenben, amiben addig hittem. Hivatali visszaélés miatt feljelentettem Mergancz Sándort és bűntársát, Buzás Lászlót. Egyelőre itt tartunk.
A szóban forgó video- és hangfelvétel:


Így mosnak tisztára egy fideszes politikust a szakszerűen eljáró rendőr kárára




Vona Gábor az EU-tagság hátrányairól

Lehet , hogy azóta cipőt váltott , 

kérdésünk van – már ő is a vakolók 

kenyerét eszi vagy még a magyar lángost 

szereti !!

Részlet a Mohácson elhangzott beszédből:

Vona Gábor az európai uniós tagságunkról (2013. február 27.)




Kanadában már az is "gyűlöletbeszéd", ha 

a Bibliát idézik a buzerancia elítélése 

során

Gyűlöletbeszédnek minősítette a kanadai legfelsőbb bíróság a homoszexualitás bibliai alapú kritizálását élőszóban és írásban egyaránt – írja a Christiannews.net.

William Whatcott még 2001-2002-ben terjesztett szórólapot, amikor a saskatooni iskolafelügyelőség elrendelte, hogy a homoszexualitásról való ismereteket be kell építeni a tanrendbe. Whatcott azt írta: a homoszexuális aktusok piszkosak, a gyerekeket pedig jobban érdekli, hogy a barbibabákkal játsszanak, mint az, hogy miként szodomizálja egymást két homoszexuális férfi. A férfit a Kanadai Emberi Jogi Bizottság beperelte, s most 7500 dollárt kell fizetnie egyrészt a testületnek, másrészt két buzinak, akik "sértve érezték magukat".
A bíróság úgy ítélte meg, hogy mivel a szodómia szót nem vonatkoztatta a szerző a heteroszexuális kapcsolatokra is, "a szórólap egy specifikus embercsoport elleni támadásnak minősíthető". A bíróság kritizálta azt is, hogy a férfi olyan tekintély övezte forrásokra hivatkozott, mint a Biblia. A döntés szerint a bíróságoknak ugyan nincs olyan tekintélyük, amellyel értelmezhetnék a Bibliát, ám nem hagyhatják figyelmen kívül, "ha az ilyen szövegeket a gyűlöletbeszéd elleni törvény paragrafusaiba ütköző módon használják fel".

Ugyanakkor egy másik bíróság, az albertai fellebviteli bíróság felmentette Stephen Boissoin lelkészt, aki egy helyi lap vezércikkében fejtette ki elmarasztaló véleményét a homoszexualitásról. A bírósági döntés szerint azért mentették fel, mert csak általában ítélte el a homoszexuális aktusokat, anélkül, hogy konkrét személyekre vonatkoztatta volna véleményét. Az albertai bíróság szerint a lelkipásztornak és másoknak is joguk van kifejezni véleményüket a homoszexualitással kapcsolatban, akár támogatólag, akár elítélőleg. (A későbbiekben persze ez is változhat majd, ha így megy tovább, azon sem csodálkoznánk, ha a fartúrók ki akarnák vetetni a Bibliából a buzulást tiltó részeket - a szerk.)
Nem így vélekedik azonban a kérdésről a kanadai legfelsőbb bíróság. E testület meggyőződése szerint lehetetlen azt mondani, hogy elítéljük a bűnt, de szeretjük a bűnöst, mivel a cselekedet gyűlölete eleve elválaszthatatlan az elkövető személy vagy csoport gyűlöletétől. A bíróság azzal ugyan egyetért, hogy a szexuális orientáció és a szexuális aktus közt különbséget lehet tenni, ám a viselkedés elítélése szerintük gyakran csak arra szolgál, hogy "elkendőzzék vele a hátrányos helyzetű csoportok, emberek elleni támadást".
(Christiannews - Mandiner - Magyar Kurír nyomán)



Jogerős: börtönbe megy Kolompár - de 

csak másfél évre

Jogerősen egy év tíz hónap börtönbüntetésre ítélte Kolompár Orbánt, a Kiskunmajsai Roma Érdek-képviseleti Szervezet vezetőjét a Kecskeméti Törvényszék pénteken kihirdetett ítéletében, ezzel helybenhagyta az első fokú ítéletet.
Szörényi Mariann bírói tanácsa a többi vádlott esetében is helybenhagyta a Kecskeméti Városi Bíróság 2012. július 5-én első fokon meghozott ítéletét.
Az ítélet kétrendbeli, részben társtettesként, részben folytatólagosan elkövetett, jogosulatlan gazdasági előny megszerzésének bűntettében, valamint az Európai Közösség pénzügyi érdekeinek társtettesként, folytatólagosan elkövetett megsértése bűntettében mondta ki bűnösnek Kolompár Orbánt, az Országos Cigány Önkormányzat egykori elnökét.
(MTI)




Napok óta Budapesten turnéznak a 

wiesenthalosok, hogy a Jobbik "iráni

 kapcsolatainak" kivizsgálását követeljék



A mesterházy a vakolók turbó vakond 

szárnyát mozgósította , most éppen a 

rágcsálók éji zenéjét adják elő , mert a 

holókosztos nagy áriát fogják a kórus 

napirendjére tűzni, itt egy zsidó náci fasiszta

 búcsú leheletét lihegi a fülünkbe !!!

Ki kell vizsgálni a Jobbik és Irán közötti kapcsolatot - követelte a Simon Wiesenthal Központ két magas rangú vezetője Budapesten.
Simon Samuels, a Wiesenthal Központ nemzetközi kapcsolatokért felelős igazgatója, valamint Abraham Cooper, a Központ amerikai alelnöke hétfő óta magyar politikusokkal, köztük Navracsics Tiborral is tárgyalt Budapesten - írja a Népszabadság.
A lap szerint a Simon Wiesenthal Központ azt követeli, hogy a magyar és az Európai Parlament is vizsgálja ki a Jobbik és Irán közötti "gyanús" kapcsolatot.
"Martin Schultzot, az EP elnökét haladék nélkül fel fogjuk szólítani, hogy a Jobbik három EU-képviselőjének feltételezett iráni kapcsolatait vizsgáltassa ki" - közölték a Budapesten járt vezetők (akik a jelek szerint nem tudják, hogy a "harmadiknál" - aki már nem is jobbikos, mandátumát viszont nem hajlandó visszaadni - inkább az izraeli kapcsolatokat kellene kivizsgálni, de azt persze nem fogják követelni - a szerk.).
(HVG nyomán)
Frissítés: A Jobbik közleménye: A Simon Wiesenthal Központ megnyilvánulásai veszélyeztetik Magyarország szuverenitását
A Jobbik teljes megdöbbenéssel értesült arról, hogy a Simon Wiesenthal Központ Budapesten tárgyaló képviselői Navracsics Tibor igazságügyi miniszterrel és Németh Zsolt külügyi államtitkárral folytatott egyeztetésük során a Jobbik és Irán „gyanús” kapcsolatának kivizsgálására szólítottak fel. Emellett – a zsidó távirati iroda mai híre szerint – rosszallásukat fejezték ki, amiért egy éve nincs előrelépés a 98 éves Csatáry László perében, és „háborús bűnösségét” még nem mondta ki a magyar igazságszolgáltatás.
A Jobbik meglátása szerint nem a nemzeti erő és az általa nyíltan képviselt Irán melletti kiállás jelent kockázatot és veszélyt Magyarország számára, hanem a magyar kormány folyamatos háttéregyeztetései a cionista hatalommal. Mint látható, ezek a cionista szervezetek nem csak hazánk kormányára, hanem igazságszolgáltatására is nyíltan nyomást gyakorolnak. A kormány elmúlt hónapok során tett kijelentései és intézkedései láttán az a gyanú merül fel, hogy Magyarországon már a szuverenitás látszata sincs meg, kormánya folyamatosan a cionista lobbierők nyomása alatt tevékenykedik.
A Jobbik felszólítja a kormányt, hogy nyilatkozzon, miért enged a Simon Wiesenthal Központ folyamatos nyomásgyakorlásának, miért nem utasítja vissza hazánk szuverenitásának durva megsértését.
Gyöngyösi Márton, a Jobbik frakcióvezető-helyettese

A kormány miért nem a zsidó atomfegyverek kivizsgálásával foglalkozik, az egész térséget terrorizálja a cionista rabló banda , és atomtámadással fenyegeti meg még hazánkat is mikor azt mondja Budapestnek is van egy atomfegyver szánva. Kérjük szakítsák meg a diplomáciai kapcsolatot a terrorista zsidó állammal, és utasítsák ki a nagykövetséget az országból. És kérjük ítéljék el FIDESZ-t terrorista kapcsolataiért és ne testvérpártozzon itt a Likuddal, a terrorista állam már kimutatta a foga fehérjét mikor a tömegbe lövetett, a helyzet azóta sem változott, mert az elszámoltatásból semmi nem lett, a szabadkőműves vakolók a polgárháború felé lökik az országot , a nép kirablása továbbra is folytatódik , lassan nem lesz olyan család akinek a házát ne vinnék el a végrehajtók. A terrorista politikai elit a létminimum alatti életfeltételeket kényszerít a lakosságra , hogy a felvett hiteleket visszafizethesse, a nép ebből csak azt érzékeli , hogy egy újabb megszorítás következik , az olajszőkítésen nevelkedett gengszter banda mindent megtesz , hogy hatalmin maradhasson , már több magyart öltek meg mint 56 után a vészkorszakban a nagy magyar pusztaság tanyavilága tele van temetetlen halottakkal ezt Pintér úr megerősítheti ő járt a pénzért a tanyavilágba, és azok a politikusok is akiknek vitte a lóvét. A többség az zsidó származású volt , hát ezért titkosították 80 évre a rablásokat, és a gyilkosságokat. Öntsünk tiszta vizet a pohárba a népnek nem kell ilyen politikai elit akik elrabolták nemzeti vagyonunkat , akik több magyart gyilkoltak meg eddig mint az 56 utáni vészkorszakban, és ma is a zsidóknak játsszák át a földjeinket a vizeinket , és minden természeti kincseinket , hazaárulók, úgy látszik a kezünkbe kell venni az igazságszolgáltatást mert az is tele van rabló zsidóval. És csak az a számonkérés van elintézve ahol a nép levágja a rabló kezét vagy a fejét. A rablot holmit meg csak úgy tudja elvenni a nép ha a befektetett ingatlanra benzines molotov koktélt dob , de az uzsorás bankokra is koktélt kell dobni , hogy tudják meg a rablott holmi visszajár. Nem kivétel ez alól a Pintér össze rablot vagyona sem , de említhetnénk draskovics vagyonát is a bajnai vagyont is , a gyurcsányét is , hogy csak legfelül kutakodjak. Úgye kóka te sem gondolod hogy kimaradnál demszkivel , és munkatársaival a negyven rablóval az élen.
De a Szilvási félék sem úsznák meg vagyonelkobzás nélkül a nép ítéletét. A rabló zsidók és a vakolók, ugyan kiterjesztették az elkövetők számát , hogy így megússzák , de a nép harag lesújtana mindnyájukra
és a páholyokat betiltanánk a 33 – as fokozatúakat legyilkolnánk, mert annyi kárt okoztak már az országnak, hogy jobb, ha ők kilennének kapcsolva a cselekvők köréből. 


Láng Zsolt Zsiga Marcellnél is ügyesebb: 

ő százmilliós házat épít, persze nem tudni, 

milyen pénzből



Rájött , hogy a MOSZAD – os besugás 

jobban fizet mint a képviselői állás !!!

A Rózsadomb egyik előkelő részén épít családi házat Láng Zsolt fideszes képviselő. A telekvásárlás és az építkezés költségei elérhetik a 80-90 millió forintot. A politikus az elmúlt két évben 29 milliót keresett, közben 55 millióval nőtt a megtakarítása. Láng ezt örökléssel és családi segítséggel magyarázza, kizárólag a vagyonnyilatkozata alapján azonban nem lehet pontos képet kapni a politikus vagyoni helyzetéről.
Egy nagyjából két méter magas palánkkerítés takarja el a járókelők szeme elől azt az építkezést, amely a II. kerületi Apostol utcában folyik. A kerítés ellenére is látszik azonban, hogy a telken egy többszintes családi ház épül, ami félkész állapotban van. A telek udvarában építőanyagokat, építkezési konténert, illetve beszélgető munkásokat látni. Az ingatlan a Rózsadomb egyik kedvelt részén fekszik, a tulajdonosa Láng Zsolt fideszes parlamenti képviselő, aki II. kerületi polgármester és az Országgyűlés önkormányzati bizottságának elnöke is egyben.
A képviselő január végén leadott, tavalyi évről szóló vagyonnyilatkozata erre semmilyen módon nem utal. Ráadásul a politikus úgy vágott bele egy komoly házépítésbe, hogy az elmúlt években több tízmillió forinttal többet tudott félretenni, mint amennyit megkeresett. Erre pedig ugyancsak nem ad magyarázot Láng vagyonbevallása.
Az elmúlt években a polgármester úr örökség révén is tudta gyarapítani a megtakarításait” – írta az ezzel kapcsolatos kérdésekre a II. kerületi önkormányzat sajtóosztálya. A politikus tavaly januárban leadott, a 2011-es évről szóló vagyonnyilatkozatában is található örökségre történő utalás. Eszerint Lángnak örökléssel került a birtokába egy soltvadkerti üdülő fele, valamint egy, ugyancsak Soltvadkerten található szőlő egytizenketted része. Az önkormányzat a válaszában kitért arra is, Láng az idei évről is vagyonbeallást készít majd. Ezzel valószínűleg arra utaltak: a jövő januári nyilatkozatból derülhet ki, hogy Láng miből finanszírozza a házépítését. A politikus hivatala hozzátette: Láng nem kíván a magánéletet és a családot érintő kérdésekben nyilatkozni.
Ötvenmilliós telek
Mivel a jogszabályok nem írják elő, így Láng sem tüntette fel a vagyonbevallásaiban, hogy a tulajdonában lévő ingatlanok mennyibe kerültek. A januárban leadott nyilatkozatban mindössze annyi olvasható, hogy öt ingatlan van a politikus nevén. Ezek között található két kisebb méretű fővárosi társasházi lakás, két soldvadkerti ingatlan, valamint egy 708 négyzetméteres, II. kerületi beépítetlen telek.
Ez utóbbi tulajdonosi lapjából az derült ki, hogy az Apostol utcai telket 2011 novemberében vette meg Láng Zsolt egy magánszemélytől. Figyelemreméltó, hogy amíg a vagyonnyilatkozat szerint az ingatlan „ajándékozással vegyes adásvétellel” került Láng birtokába, addig a földhivatalból kapott tulajdoni lapon csak adásvételt jegyezték be tulajdonszerzési jogcímen. (Elképzelhető, hogy Láng a bevallásában arra utalt, hogy egy hozzátartozója segítette ki az ingatlan megvételekor, erről azonban semmilyen információ nincs a vagyonnyilatkozatban.)
Hogy mennyibe kerülhetett az ingatlan, azt csak becsülni lehet, azt is nehezen. Fővárosi telkekre átlagárat azért nehéz mondani, mert a belső kerületekben egyre kevesebb az üres építési telek. A Láng Zsolténál kicsivel nagyobb, 1000-1100 négyzetméteres telkek az Otthon Centrum ingatlaniroda adatai szerint az elmúlt hónapokban 80-110 millió forintos áron cseréltek gazdát. Déry Attila, az ingatlaniroda vezető elemzője azt mondta: az árakban elég nagy a szórás, az eltéréseket többek között a telekről látható panoráma (van-e panoráma, és ha igen, mit lehet látni), illetve a telek fekvése (sík vagy lejtős telek) befolyásolja.
Mivel Láng telke panorámás, és jó helyen fekszik, becsléseink szerint 2011-ben legalább 50 millió forint lehetett a vételára. Ezt a számítást erősíti az a tulajdoni lapon található bejegyzés is, miszerint 1996-ban a telekre 23 milliós forintos jelzáloghitelt adtak. Márpedig az 1996 óta eltelt több mint másfél évtizedben a budapesti ingatlanpiacon – a világgazdasági válság elmúlt években jelentkezett árcsökkentő hatása ellenére is – jellemzően másfélszeresükre nőttek az árak.

Negyvenmilliós építkezés
Február végén újságírók felkeresték a vagyonnyilatkozatban szereplő beépítetlen telket. Az építkezést elkerítő palánkkerítésen az volt olvasható, hogy a beruházást az MD Studio Építész Iroda végzi. A cég honlapja szerint az 1991-ben alakult iroda belvárosi irodaházak építésével, műemléki rekonstrukcióval foglalkozik. A cég profiljába lakóházak építése is tartozik, Budapesten főként a II. kerületben, vidéken pedig Verőcén és Vácon dolgoztak. Arra, hogy az építésziroda mennyiért végzi el a munkát, a cég nem kívánt válaszolni.
Az épülő házról egy építőiparban dolgozó, neve elhallgatását kérő szakjogász azt mondta: a hasznos alapterülete a becslése szerint 200-250 négyzetméter lehet, és egy ilyen családi ház átlagos anyagokkal 180-220 ezer forintos négyzetméterenkénti áron építhető meg. Vagyis átlagos körülmények között is minimum 36 millió forint körül lehet az építési költsége. A lejtő miatt szükséges alapozási mód, a dísztéglaburkolás ugyancsak tovább növeli a költségeket. A szakértő szerint így a 40 milliós építési költség is egy alacsony becslésnek mondható.
Ellentmondásosnak tűnhet, hogy a folyamatban lévő építkezés ellenére a politikus vagyonnyilatkozatában beépítetlen telekként van feltüntetve az ingatlan. Ez a minősítés jogilag azonban helytálló: addig fenntartható, amíg rajta használatba vételi engedéllyel rendelkező épület nem áll.
Jelentős megtakarítás
A politikus vagyoni helyzetét valószínűleg akkor alapozta meg, amikor polgármesterré választása előtt a Cargoways Kft. nevű szállítmányozási cégnél résztulajdonos volt. Láng Zsolt számára pénzügyi szempontból azonban az elmúlt évek is sikeresek voltak. A 2011 elején leadott, 2010-ről szóló vagyonbevallásában 42 millió forintnyi, 51 900 dollárnyi és 22 000 eurónyi megtakarítás szerepelt. Ha ez utóbbiakat a nyilatkozat leadásának hónapján érvényes havi átlagos MNB-árfolyammal átváltjuk (275,45 forint/euró és 206,31 forint/dollár), akkor 58,77 millió forintos készpénzvagyont kapunk.
Egy évvel később forintban már csak 21 milliója volt, dollárban semennyije, viszont 260 000 eurónyi készpénzzel rendelkezett. Ez utóbbi tétel a tavaly januári 307,41 forintos átlagárfolyammal számolva 86,57 milliót jelent. És azt, hogy az összes pénzbeli megtakarítása 107,57 millióra, vagyis egy év alatt 48,8 millióval nőtt (de ha kiszűrjük az árfolyamhatást, akkor is 40 milliós lenne a növekedés, és majdnem százmilliós a vagyon).
Majd idén januárban már 29,5 millió forintról és 286 000 euróról nyilatkozott, ami forintban szintén az aktuális, januári árfolyamon (293,7 foritn) összesen 113,5 milliónak felel meg. Vagyis tavaly további 5,9 millióval növelte a készpénzes vagyonát (az árfolyamhatás kiszűrésével, a 2011 januári euróárfolyamon 108,3 milliója lenne, ami két év alatt 50, egy év alatt csaknem tízmilliós növekedést jelentene).
A politikus a keresete alapján az országgyűlési képviselők középmezőnyébe tartozik. Parlamenti munkájáért bruttó 510 180 forint tiszteletdíjat és 108 993 forint választókerületi pótlékot kap. A II. kerület polgármesterként bruttó 564 290 forintot keres. Havi összjövedelme így bruttó 1 183 463 forint. Mindez azt jelenti, hogy Láng az elmúlt két évben jóval többet tett félre, mint amennyi pénz a havi fizetéséből befolyt. A politikus ezt az örökségével magyarázta, amit a vagyonnyilatkozatában nem tüntetett fel. A bevallásban csak a különböző vagyontárgyakat, illetve a soltvadkerti telkeket sorolta fel örökségként.
Eddigi vagyonnyilatkozatai szerint pedig megtakarításaiból semmit nem használt a házépítéséhez. Mindez alátámasztja, hogy a jogszabályok hiába kötelezik vagyonnyilatkozat-tételre a parlamenti képviselőket, vagyoni helyzetükről ez alapján nem lehet valós képet kapni.
(Index nyomán)



Észak-Korea felmondja a 

megnemtámadási egyezményeket, és 

"konfrontációra készül az ellenséggel"

Észak-Korea hatályon kívül helyezi a Dél-Koreával kötött kétoldalú megnemtámadási egyezményeket, és megszakítja a két ország között létesített forródrót kapcsolatot - jelentette be pénteken a két Korea újraegyesítéséért felelős phenjani bizottság.
A testület angol nyelvű közleményét a KCNA hivatalos észak-koreai hírügynökség idézte néhány órával az után, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa újabb szankciókat foganatosított Phenjan ellen, amiért február 12-én újabb, immár harmadik nukleáris föld alatti robbantást hajtott végre, megszegve a BT korábbi határozatait.
Kim Dzsong Un észak-koreai vezető pénteken meglátogatta azt a katonai egységet, amely 2010-ben tüzérségit támadást intézett a dél-koreai Jonpjong sziget ellen. Arra szólította az ott szolgáló katonákat, hogy készüljenek fel a "konfrontációra az ellenséggel". A két évvel ezelőtti incidens, amely négy halálos áldozatot és 18 sebesültet követelt, az egyik legsúlyosabb volt a két fél között az 1950-1953-as koreai háború óta.
A csütörtökön elfogadott új BT-szankciókkal a világszervezet vezető testülete tovább akarja nehezíteni az észak-koreai ballisztikus rakéta- és nukleáris fegyverprogramok finanszírozását, valamint az ezekhez szükséges anyagok beszerzését.
Az új intézkedések értelmében a világszervezet tagállamainak átfogó tilalmat kell életbe léptetniük az észak-koreai fegyverprogramokkal kapcsolatos alapokkal és vagyontárgyakkal kapcsolatban és nem engedélyezhetik, hogy a KNDK bankjai új fiókokat vagy irodákat nyissanak a területükön. Meg kell akadályozniuk az Észak-Koreába irányuló vagy onnan kiinduló nagyobb készpénzszállítmányokat is, amelyek gyakran a pénzügyi szankciók megkerülését szolgálják.
Néhány órával a BT-határozat elfogadása előtt Észak-Korea megelőző nukleáris csapással fenyegette az Egyesült Államokat. Két nappal korábban pedig azzal fenyegetőzött, hogy figyelmen kívül hagyja az 1953-ban kötött fegyverszünetet. Észak-Korea gyakorta ad ki ilyen kardcsörtető nyilatkozatokat, az elmúlt napokban azonban mindennapossá váltak fenyegetőzései.
(MTI)


Izraeli kémeszközökre bukkantak 

Szíriában

Fényképezésre, valamint adatok regisztrálására és továbbítására alkalmas izraeli kémeszközökre bukkantak Szíria tengerpart menti régiójában - jelentette csütörtökön a Sana hivatalos szíriai hírügynökség.
A szíriai média nem közölt további részleteket a talált eszközökről, illetve azok pontos helyéről. Az állami televízióban közzétett fényképeken egy kameraszerű tárgy, egy parabola antenna és sziklára hasonlító, így a környezetbe beolvadó eszközök, akkumulátorra emlékeztető műanyag dobozok és kábelek láthatók egy szobában felsorakoztatva.
A Sana közlése szerint ezeknek az eszközöknek a leleplezése felveti azt a gyanút, hogy "a cionista ellenségnek köze van a mostani szíriai eseményekhez, mivel a szerzett információkat a cionista ellenségnek és az országban tartózkodó fegyveres terrorista csoportoknak küldték tovább".
Izrael és Szíria között mind a mai napig hadiállapot van, és a múltban többször is háborúztak egymással.
Januárban izraeli harci repülőgépek légicsapást mértek Damaszkusz közelében. Amerikai tisztségviselők azt mondták, a támadás célpontja egy légvédelmi rakétákat szállító konvoj volt, Damaszkusz állítása szerint viszont egy kutatóközpontot ért találat.
(MTI)






Már Izraelben is kigúnyolják a magyarok 

"egyre fokozódó antiszemitizmusáról" 

szóló "hírek" terjesztőit

Az elmúlt hetekben, hónapokban az izraeli héber sajtó is az egyre fokozódó magyarországi antiszemitizmustól hangos. A hírek természetesen a különféle védegyleteket fölállító magyarországi rasszista zsidó körökből származnak, miközben Izraelben egyesek már észrevették, hogy a megélhetési zsidók jobban tennék, ha saját portájuk előtt söprögetnének.
A The Marker Cafe angol címet viselő, ám héber nyelvű üzleti, kulturális, politikai, közéleti és egyéb híreket közlő, megvitató népszerű portál a jelek szerint megunta, és nevetség tárgyává tette az „egyre fokozódó” magyarországi antiszemitizmusról szóló, a héber sajtót is elárasztó híreket. „Antiszemitizmus Magyarországon” címmel valaki március 5-én posztot” nyitott a téma megvitatásra, ám a második mondat után a héber olvasónak leesik a tantusz, hogy ezúttal maró gúnyról van szó.
Íme a szöveg magyar fordítása:
Magyarországon az utóbbi időben igen fölerősödött a zsidógyűlölet, elszaporodtak az ezzel kapcsolatos jelenségek. Csak néhányat és olyant említek, amelyek az elmúlt egy hét folyamán történtek:
- Budapesten, Magyarország fővárosában labdarúgó-szurkolók elhagyták a stadion lelátóit tiltakozásképpen azért, mert csapatuk javára gólt lőtt egy zsidó játékos.

Zsidók nélküli, tiszta Fradit követelő rovásírásos föliratok az Üllői úton


- Magyarország bizonyos részein külön autóbuszjáratokat indítottak zsidók és nem zsidók számára.

Magyarországi zsidók tiltakoznak az elkülönített buszjáratok miatt

- Egy budapesti vasútállomáson fiatalok csoportja csupán zsidó mivolta miatt támadt rá egy zsidó nőre, miközben a járókelők még biztatták is az elkövetőket, a rendfenntartók pedig nem avatkoztak közbe.

Magyar honvéd vegzál egy zsidó utast a megszállt területeken

- Egyik magyarországi étterem vendégei rátámadtak egy pincérre, amikor kiderült, hogy az zsidó.

Magyarok támadnak egy zsidó nőre Budapesten

További részletek olvashatók az alábbi tudósításokban:
Hering József – Kuruc.info
Kapcsolódó:




1919., Nagyszombat: a kisnyégerfalvi 

vérengzés



1919. április 19-én, nagyszombaton a védtelenül maradt Fekete-Körös völgyi falvak magyarirtás színhelyeivé változtak. A legnagyobb vérengzést Köröstárkány szenvedte el, mely vértanútelepülés nevét lassan megismeri a magyar nemzet. Ám a Körös túlsó partján fekvő Kisnyégerfalva szenvedéseit alig ismerjük.
A kisnyégerfalviak sorsa talán még kegyetlenebb volt, mint a tárkányiaké, mert a kisnyégerfalvi magyarokat még a saját falubeli románok sem védték meg – pedig megtehették volna, sőt sok esetben az atrocitások elkövetői mellé álltak!
A majdnem száz évvel ezelőtti történésekből kiemelt emberi sorsok legyenek örök emlékére a meggyilkoltaknak – minden magyar vértanúnak.
Mert magyar vagy! - 1919., Nagyszombat: A kisnyégerfalvi vérengzés
I/XVII. rész
Nagyhét volt, húsvétváró bűnbánatra harangoztak minden este és reggel a falu harangjai. Tele volt a falu ideges izgalommal, magyarok, románok készültek, de ez alkalommal nem az ünnepre. A lelkekbe szorongás, félelem költözött, és gyanakvás a másik ember; a szomszéd, a falubeli iránt. Még nem lehetett tudni, mi lesz, kinek mit fog hozni a közeli ünnep, nagypénteki halált, vagy éppenséggel húsvéti feltámadást. Ferdén, sunyi szemmel nézték, méregették egymást az emberek már jó ideje, pedig máskor szomszédként, barátként, falubeliként egymást segítették, támogatták, ha úgy esett. Még egymás ünnepét is mindig tiszteletben tartották. Ha a románok ünnepeltek, mert nekik ünnepből jóval több volt, a magyarok vigyáztak arra, hogy csak a falun kívül dolgozzanak, megőrizve a faluban a románok ünnepének csendjét, nyugalmát. A románok is mindig ügyeltek arra, hogy a magyarok ünnepeit se sértse semmi. Most meg ráadásul valahogy úgy történt – csak a papok, pópák tudják, miért –, hogy a román és magyar nagypéntek és húsvét épp egybe esett. És most mégis, mintha a magyarok és románok nem ugyanazokat az ünnepeket várták volna. Egy az Isten, mondogatták, de most mintha csak az ünnep lett volna egy, de meglehet, még az sem. Mindenki a maga istenét próbálta így vagy úgy segítségül hívni.
Nem volt nagy a falu, magyar, román vegyesen élte a helyet, igaz, a magyarok többen a falu alsó részén, a Kerezstől nem messze, ahogy a folyót nevezték. A románok, a dombiak a falu feletti dombra telepedtek, nem mintha el akartak volna különülni a magyaroktól, de jobbnyira ott találtak maguknak és templomuknak helyet. Azért az évek folyamán románok is vettek házat az alsó részen, vagy magyarok is költöztek fel a dombra, nem sokan, de azért csak keveredtek, ha elvétve is a magyarok közé románok, a románok közé pedig magyarok költöztek. Ha nem is egy nyelvet beszéltek, nem egy volt a vallásuk, azért tisztelték, becsülték egymásban a falubelit. A határban sok helyütt egymás szomszédságában szántottak, vetettek, és ha úgy esett, együtt arattak is, mikor jókedvűen, mikor keserűen, szomorúan, reménytelenül kémlelve az ég felé. Néha esőért, néha pedig megértésért, segítségért fohászkodva a fennvallóhoz, ki-ki a maga nyelvén a magáénak hitt istenéhez. A magyaroké mintha valahogy erősebb lett volna, mert közöttük sokkal több volt a sok földes, számos állatot tartó nagygazda. De hát a közmondás is azt mondja „segíts magadon, mert Isten is megsegít”, és valahogy így is van, mert a nyégerfalvi magyarok nagyon igyekeztek, hogy rászolgáljanak Isten segítségére.
Nem csoda, hiszen közülük sokan a szomszéd faluból, Tárkányból nősültek, vagy jöttek menynek át a Körösön. Azok meg aztán igazán dolgos, szorgalmas emberek, akik látástól vakulásig dolgoztak, fáradságot, lehetetlent nem ismerve. Jó példával szolgáltak a nyégerfalvi magyar gazdáknak is, kiváltképp, ha közéjük házasodtak a gyerekeik. Tetszett vagy sem a román szomszédoknak, a román gazdáknak, a magyarok egyre csak gyarapodtak, gazdagodtak. Sok román család, ha már közöttük lakott, élt a jó példával, és igyekezett nem irigykedni, hanem úgy élni és úgy rendezni a dolgait, hogy családja hasznára váljon a gazdálkodás. Igaz, olyanok is akadtak, és ők voltak többen, akik nem nézték jó szemmel a magyar nagygazdák gyarapodását, töretlen akarását. Kimutatva vagy titkoltan, de az irigység nem hagyta békén őket, pedig az irigységnél soha semmi nem okozott több bajt a világon. Tudták ezt a magyarok is, de soha nem törődtek vele, nem érdekelte őket, más mit gondol róluk, ki miként vélekedik a világról, amit akkor a falu és a környék jelentett, és amin a magyar és román osztozkodott. Amiből mindenki annyit szakított le, amennyit bírt, vagy ereje, tehetsége engedte. A magyar gazdák vetettek, arattak, adtak, vettek, neveltek állatot, gyereket, ahogy Isten segítette és rendelte. Ő pedig úgy rendelte, hogy a hét hat napján mindenki annyit dolgozzon, amennyit csak bír, és úgy rendelje ügyes-bajos dolgait, hogy hiba abban ne legyen. Vasárnap, ha ebéd után megbeszélte a család a múlt héten elvégzett munkáit, ne szánja-bánja az elmúlt napokat.
Igaz, mostanában semmi sem úgy ment, mint ahogyan kellett volna. Amióta kitört a háború, mintha fenekestől fordult volna fel a világ rendje. Az emberek is sokat változtak: a magyarok a háború kitörésekor még magabiztosabbak lettek, mint azelőtt. Biztosak voltak a győzelemben, a háború gyors befejezésében, és azzal a tudattal engedték el fiataljaikat messzi frontokra, hogy azok hamarosan hazakerülnek, mert azt ígérte Ferenc Jóska, a császár. A románok meg olyan egykedvűséggel szemlélték, hallgatták a háborús híreket, mintha nekik igazán semmi közük sem lenne semmihez. Ha valamelyik román legénynek menni kellett katonának, hát ment, mást nem tehetett, de minden lelkesedés, önbizalom nélkül. A magyarok győzni mentek, és akartak is. Hogy megesik, valamelyikőjük végleg ott marad valamelyik fronton, tudták, az is megeshet, mert a háború az nem játék – mondogatták az öregek. Az itthon maradottak aztán úgy nekifeküdtek a munkának, mintha semmi sem történt volna, és mindent megtettek, hogy arra a kis időre, amíg visszajönnek a férfiak, minden dolguk rendben legyen, és lehetőleg semmi ne érezze a munkás karok hiányát. A gyerekből hamarabb lett legény, a legényből pedig markos fiatalember. Nem mintha azelőtt nem, de az asszonyok, lányok is ott segítettek, ahol csak tudtak, mert lemaradni, elmaradni másoktól senki sem akart. A család szekerét nyomni, tolni kellett, akármi is történt a világban. Csakhogy az idő egyre telt, a háborúnak meg csak nem akart sehogy vége lenni. Mind több embert hívtak a seregbe, mind nagyobb lett a hiány. A lelkesedés kezdett idegeskedéssé változni, a lendület kényszerű kínlódássá alakult. Mind többen hiányoztak, és mind többen végleg mentek el, csak a gyászlevél hozta a hírüket, hogy melyik fronton lelték hősi halálukat. És az idő egyre csak telt, egyik nehéz év a másik után. Mintha nem lett volna elég a mindennapi testi sanyargatás, a hosszú háború gyötrelmes évei, egyik napról a másikra olyan hírek szivárogtak be a faluba, amik a magyarok lelkét is megérintették. Hogy nem lehetett leinteni őket, mint amolyan háborús rémhíreket, arról tettek a falubeli románok is.
Mind többen mondogatták, először csak suttogva, aztán mind hangosabban, hogy a román királynak és a regáti románoknak Erdélyre fáj a foguk, és hogy a magyarok és a németek vesztésre állnak a frontokon, és hogy nem sok idő múlva meg is fogják támadni a románok Magyarországot. Az eladdig hallgató román falubeli egyszerre nagyszájú bátor prókátor lett. Román világ lesz itt nemsokára, mondogatták mind többen, volt már elég a magyarokból. Miért az övék a legjobb földek, miért vannak szebb, nagyobb házaik, mint a románoknak, miért gazdagabbak, tehetősebbek? Itt az ideje, hogy megforduljon ez a világ, itt az ideje, hogy a románok legyenek az urak, ha nem másért, hát azért, mert a medencében tízszer annyi román van, mint magyar! Tovább nem lehet tűrni, hogy a magyarok uraskodjanak! – fröcsögték mind hangosabban egymás között. Persze sok minden a magyarok fülébe is eljutott, akarva vagy akaratlanul.
A magyarok hallgattak és végezték mindennapi dolgaikat, ám mind nagyobb gyanakvással nézve az őket körbevevő románságra. Eddig is tudták, érezték, hogy a románok jóval többen vannak, mint a Belényes környéki magyarok, de nem sokat törődtek velük. Végezte mindenki a maga dolgát, mit sem törődve azzal, hogy a belényesi marhavásárban vagy a piacon sokkal több a román, mint a magyar. Legyenek, elférnek, sok embert elbír a föld, mindenki a maga helyét tölti be, nem a másét. Nem is volt baj semmi eddig, de hogy most a hosszú, veszteséges háború lassan a végét járta, a világ és benne az emberek nagyon kivetkőztek magukból. Belényesben mind több román gyűlt össze, egymást biztatva, bátorítva, hogy maholnap vége a magyar világnak, itt az ideje, hogy a románok felemeljék a fejüket, mert hát sokkal többen vannak, mint a magyarok. A pópák is rátettek mindenhol egy lapáttal; tüzelve, csábítva a népet arra, hogy elégtételt vegyen vélt vagy valós sérelmein.
Gábor Ferenc
Köröstárkány, 2013. március




1919., Nagyszombat: a kisnyégerfalvi 

vérengzés (II. rész)



1919. április 19-én, nagyszombaton a védtelenül maradt Fekete-Körös völgyi falvak magyarirtás színhelyeivé változtak. A legnagyobb vérengzést Köröstárkány szenvedte el, mely vértanútelepülés nevét lassan megismeri a magyar nemzet. Ám a Körös túlsó partján fekvő Kisnyégerfalva szenvedéseit alig ismerjük.
A kisnyégerfalviak sorsa talán még kegyetlenebb volt, mint a tárkányiaké, mert a kisnyégerfalvi magyarokat még a saját falubeli románok sem védték meg – pedig megtehették volna, sőt sok esetben az atrocitások elkövetői mellé álltak!
A majdnem száz évvel ezelőtti történésekből kiemelt emberi sorsok legyenek örök emlékére a meggyilkoltaknak – minden magyar vértanúnak.
Mert magyar vagy! - 1919., Nagyszombat: A kisnyégerfalvi vérengzés
Az első rész itt olvasható.
II/XVII. rész
1918 őszén aztán, hogy kitudódott, és hozták a hírt, hogy vége mindennek, vége a háborúnak, vége a várakozásnak, egyszerre úrrá lett az idegesség a falun. A románok mind hangosabbak lettek, a magyarok meg inkább fejvesztettek. Szó szerint is, hiszen a magyar zsandárok, belényesi járási magyar urak kezdtek elköltözni, elhagyni azt a helyet, tisztséget, amit eladdig a magyar állam bízott rájuk. Mind zavarosabbak, zűrzavarosabbak lettek a napok. A pópák, ügyvédek egyre csak agitálták a románságot, mit sem törődve azzal, hogy mit hoz a holnap. Mert abban bizodalma még senkinek sem lehetett; ha lassan el is mentek a magyar hivatalnokok, rendtartók, a románok még messze voltak. A magyarok abban bíztak, hogy messze is maradnak, mert hát ami legalább ezeréves, azt nem lehet csak úgy átformálni, ahogyan a románok akarják – mondogatták egymásnak, habár a szívük mélyére beköltözött valami, amit még soha sem éreztek. A bizonytalanság új érzés volt mindenki számára a faluban. Ami addig bizonytalan volt, az csak az időjárás lehetett, ami nem is rájuk tartozott, ezért nem is törték soha a fejüket, hogy milyen idő lesz másnap vagy a jövő héten. Ha megmutatták a csillagok, vagy az állatok viselkedése, az sem adott okot semmire, inkább a saját felelősségükben bíztak. Ha idejében volt szántva, boronálva, ha idejében el volt vetve a mag, jöhetett bármilyen időjárás, ők nyugodtak voltak, hisz megtették, ami rájuk tartozott. Ám most, a mostani időkben nem rájuk volt bízva a dolgok kimenetele. A bizonytalan maguk javára való állításához túl gyengének, kevésnek érezték magukat. És, hogy még rosszabbra forduljon a sorsuk, a románok hirtelen elkezdtek fegyverkezni az ősz folyamán, mind többen akasztottak puskát a vállukra. Nemzeti gárdának nevezték magukat, és egyre azt kiabálták, hogy ők védik meg a románokat. Hogy kitől, nem lehetett tudni, mert ellenség még sehol nem volt, a háborúnak meg vége. Magyar katona sehol azokon kívül, akik hazajöttek a frontról. Közülük is csak azok jöttek meg, akik nem a taljánoknál vagy a franciáknál harcoltak, mert azoknak még hosszú út volt hazáig.
Egyik késő őszi nap Tárkányból jött a hír, hogy akik az orosz frontról szabadultak, na, azok nem hogy már itthon voltak, de közülük sokan, kiváltképp a szegényebbje, a részegesebbje, nagyon elkezdett hetvenkedni, hogy most már kommunista világ lesz, most már nem a nagygazdák lesznek az urak. Mert a ruszkik megmondták, hogy nemsokára az övék lesz az egész világ, nem sok idő, és a kommunisták, a veresek fognak parancsolni mindenhol. Ezért aztán a szomszéd faluban is megalakították a fegyveres veres gárdát, akik aztán úgy jöttek-mentek a falu utcáin, mint a bögyös pulyka. Tehették, mert sehol egy zsandár, aki jól nyakon vághatta volna őket.
A nyégerfai magyarok sandán néztek át a Körös másik partjára, könnyű nekik, mondogatták, ott csak magyarok vannak, de Nyégerfán minden szóra vigyázni kellett, annyira fenekedtek a románok a magyarokra. És ahogy telt az idő, mind vadabb indulatok törtek fel az emberekből. A románok már nyíltan fenyegetőztek, hogy ha itt lesznek a testvéreik, minden magyart elkergetnek ebből a faluból, részegen még a kiirtásukat is tervezgették. Már a kocsmába sem jártak együtt, már a köszönés sem volt őszinte, mert ki tudja, melyik mire érti az „adjon az Istent”. Vajon nem épp a halált kívánja-e, amikor köszönésként a kalapjához bök az ember. Így lassan, de biztosan a bizonytalanságot a félelem váltotta fel a magyarok szívében. Féltek a falubelitől, féltek a holnaptól, féltek attól, hogy az következik be, ami még nem volt.
Sok minden történt a tél folyamán: hol a belényesi román gárda fenekedett a magyarokra, hol meg a tárkányi veres gárda lövöldözött egymásra a belényesi román gárdával. A románok a nyégerfalvi parton, a tárkányiak meg az ő Körös-partjukról mutatták meg, hogy nekik is van mivel válaszolni. Még az is megesett, hogy magyarok vonultak be Belényesbe, és minden románt lefegyvereztek, utána a belényesi román gárda fegyverezte le a tárkányiakat, de akkor már olyan hírek jártak, hogy a románok már Erdélyben vannak. Így a remény szikrája rövid idő alatt kialudt.
Február végén hirtelen futótűzként terjedt a hír a Kerezsen túli Tárkányból, hogy megjöttek a magyarok, méghozzá a Székely Hadosztály. Megszeppentek a románok, mert a hadosztály első dolga az volt, hogy Tárkányban rendezkedett be, ahol fiatalokat is verbuváltak maguk közé. Szóltak a rokonok a nyégerfaiaknak is, de hát azok jóval óvatosabbak voltak. Ki tudja, mi lesz még, mit hoz a holnap, a tárkányiak könnyen beszélnek meg cselekednek, ott mindenki magyar, de mink itt vegyesen vagyunk, román a magyarral, mondogatták. Itt olyan közel lehet a baj, hogy még észre sem vesszük és már a nyakunkon is lóg. Meg azért azt is jobbnak látták, hogy az ember ezekben az időkben minél közelebb van javaihoz és házához, családjához. A tárkányiak, azok igen, azok mehetnek, azok vannak elegen, hogy megvédjék magukat és még másokon is segítsenek. Őket nem fenyegeti a szomszéd román, hogy lesz itt hadd el hadd, csak jöjjenek meg a testvérek. Nem kiabálják utánuk az utcán, hogy egy sem menekül meg közületek! Ilyen beszédek jártak akkor. Ebbe a kilátástalanságba hoztak fel-fel csillanó reménysugárt a székelyek a korán jött tavaszba. Mert a tavasz az igen korán megjött, mintha az is siettetni akarta volna az embereket a munkára, hogy addig serénykedjenek, míg idő van rá, és ember elegendő. Mintha azt akarta volna sugallni, hogy magyar, román vele foglalkozzon, ne egymással, ne egymásra fenekedjenek, hanem a sürgős munkára. Néha hiába minden intő jel, emberi megérzés, a természet szava kinyilatkozása. Hiába minden, mert az emberi kapzsiság, irigység, harag és gonoszság senkire és semmire nem hallgat.
Húsvét nagyhetében már csak szikrányi reménysugár maradt a nyégerfalviaknak. Az idő hirtelen rosszra fordult, egyszeriben elkezdett esni a hó, utána meg a havas eső. Az ég úgy beborult, olyan szürke, mocskos fellegek borultak a völgy fölé, mintha a tél akart volna erőnek erejével bosszút állni a korán kizöldült füvön, virágzó fákon.
A tárkányiak meg a székely katonák már a sáros, latyakos földbe ásták be magukat a falu határában. Ott húzódott a rajvonal a nyégerfalvi mezőn. Az ágyúk már a szomszéd mízesi dombon dübörögtek. A fegyverek meg a tárkányi Fiatal dombon dörögtek. A regáti román katonaság már nem volt messze. Már csak egy ugrás, mondták a falubeli románok, és itt vannak a testvérek! Belényesben is a környékbeli románok kisebb-nagyobb csoportokba verődve beszélték, tervezték hangos szóval, hogy mit is kellene tenni, ha megjönnek az övéik. Abban mindannyian egyetértettek, hogy itt az ideje a magyarokat elűzni. El kell kergetni őket, ki kell irtani mind egy szálig őket! – ordították habzó szájjal.
A falu utcáin nem sok ember mutatkozott, csak az hagyta el a házát, akinek nagyon sürgősen lett valami elintéznivalója. Mintha magyar, román otthon akarta volna bevárni a történéseket. Amíg sok magyar a kezeit tördelte idegességében, bizonytalanságában, addig a románok közül sokan már izgatottan dörzsölték a kezüket.
Nagypénteken minden eldőlt: délután hozták Tárkányból a hírt, hogy a székely katonák elvonultak, a tárkányiak meg magukra maradtak. Honnan, honnan nem, de a román falubeliek is megtudták, szinte egy időben a magyarokkal. Szájról szájra, házról házra terjedt a hír, mint a futótűz. Itt vannak, jönnek a románok!
És elkezdtek szedelőzködni a nyégerfalvi magyarok, sietős léptekkel szóltak be a rokonokhoz, szomszédokhoz: menjünk, kiáltották izgatottan, meneküljünk, még nem késő, mert ha a románok megteszik, amivel eddig is fenyegettek bennünket, akkor élő magyar a faluban nem marad. Azt vett magához mindenki, amit csak hirtelenében tudott, egy váltó ruhát, kevés élelmet, csak épp annyit, amennyit elbírt. A románok a zsalugátereik mögül figyelték a magyarok gyors léptű, sietős vonulását. Még nem mutatkoztak, még nem jött el az ő idejük. Majd ha jönnek a testvérek, majd ha itt lesznek, akkor lesz idő meg alkalom mindenre.
Jöttek! Másnap, húsvét nagyszombatjának reggelén megjelentek; töméntelen román katona és még több környékbeli román. A havas eső sem tartotta vissza őket, úgy özönlötték el a falut és környékét, mint dögre váró fekete varjúsereg.
Gábor Ferenc
Köröstárkány, 2013. március



Egy valódi haláltábor: ahol az Erdélybe 

betörő oláhok tízezer magyart hagytak 

megfagyni vagy éhen halni

Az alábbi írás még 2011 decemberében jelent meg a Magyar Hírlapban, akkor sajnos elkerülte a figyelmünket. Aktualitásából azonban mit sem vesztett, ezért olvasóink figyelmébe ajánljuk, hadd tudjon róla minél több magyar. És közben gondolkodjunk el, vajon miért nem ezekről az eseményekről kell tanulniuk a gyermekeinknek, s miért nem ezekről a tragédiákról kell megemlékeznünk - hanem az ún. holokausztról nap mint nap...

Magyarok kálváriája a román haláltáborban
Sipotele neve még a történelem iránt érdeklődők számára is többnyire ismeretlenül cseng. Holott egykor ennek a román településnek a közelében létesült az első világháború egyik legembertelenebb hadifogolytábora, ahol a foglyok jelentős része ráadásul magyar volt.
Az első világháború közepén, 1916 nyarán a mindaddig fegyveres semlegességet választó Románia megtámadta szövetségesét, az Osztrák–Magyar Monarchiát. Az Erdélybe betörő csapatok a katonák mellett ezrével hurcolták el a civil lakosságot, akiket különféle táborokban gyűjtöttek össze. Sipotele község az akkori román–orosz határ közelében volt található a Prut folyótól nyolc kilométerre, Iasitól pedig 40 kilométerre délre. A falu egy kis mocsaras völgyben feküdt. A településen alig 500-600 ember élt, egy jelentéktelen kis román falu volt szegény, nyomorgó lakossággal.
A hadifogolytábor a község mellett lévő hatalmas domb lapos tetején létesült 1916 szeptemberében, korábban román lovassági gyakorlótérként szolgált. Ekkor még lényegében nem is lehet kiépített táborról beszélni. Néhány barakk volt csupán, valamint pár roskadozó vályogház és a hozzájuk tartozó istállók, melyeknek nem volt oldalfaluk, a tetőkről pedig aláhullott a rothadó nád. A barakkokba a tisztek kerültek, a legénység tagjai az oldalfalak nélküli istállókat kapták, ahol a puszta földön aludtak, még szalmát sem kaptak, amire fekhettek volna.
A tábor létszáma néhány ezer fő lehetett ez idő tájt. A hadifoglyok összetétele vegyes volt: bolgárok, törökök, zsidók, bosnyákok és nagyon sok magyar, ráadásul nemcsak katonák, hanem civilek is voltak itt, akiket az erdélyi betörés során fogtak el és hurcoltak el hadifogságba. A civilek között akadtak bankárok, köszörűsök, színésznők, pénzügyőrök, vasutasok, telefonkezelők, postáskisasszonyok és sok polgári személy. Közöttük volt például Lőrinc István vámtisztviselő és családja is. A tisztviselő teljesen váratlanul, szmokingban esett hadifogságba, a családjával éppen vendégségben volt, mikor a határon átkelő és Erdélybe nyomuló románok betörtek vendéglátóikhoz, és Lőrinc Istvánt családjával a terített asztal mellől elhurcolták. Annyi időt sem engedtek nekik, hogy megfelelő ruhákat és pénzt vegyenek magukhoz.
Istállókban és vermekben
A román tisztek kezdetben még hitegették a Sipotelébe beérkező foglyokat, hogy meglesz mindenük: fürdő, szabad séta, levelezés, korszerű épületek. „Majd adunk” – mindig ezt mondták a foglyoknak. A valóság azonban pont az ellenkezője volt. Az elhelyezés mellett az étkeztetés is silány volt. A foglyok naponta egy kiló kenyeret és hetente háromszor húst kaptak. Mikor már nem volt hús, akkor 400 emberenként két liter (!) napraforgóolajat osztottak. A napi egyszeri étkezések ideje is hektikusan változott, az ebédet sokszor oly későn osztották, hogy már vacsorának számított.
1916. október során az időjárás zordabbra fordult, és bár kaptak szalmát az emberek, még mindig a nyitott fal nélküli istállókba voltak bezsúfolva. Amikor panaszra fordultak az elhelyezés körülményei miatt, azt a választ kapták, hogy „aki nem akar megfagyni, az építsen magának hajlékot”.
Végső elkeseredésükben a foglyok három-négy fős csapatokba álltak össze, és elkezdtek maguknak ásókkal és lapátokkal vermeket ásni. A vermekre viszont tető is kellett, de az ehhez szükséges faanyagot már csak a meglévő épületekből, bontással tudták megszerezni. A vermek pedig egyre szaporodtak, és lassan föld alatti utcák keletkeztek. Nem minden verem sikerült azonban jól, és az első esőzések beálltakor több is beomlott, maga alá temetve az ott lévőket.
1916 novemberére a tábor létszáma már elérte az ötezer főt. Decemberben, karácsony előtt megindult az összes román hadifogolytábor központosítása. Ennek jegyében pél­dául a tecuci táborban lévők jelentős része is Sipotelére került. Tecuci-ból december 14-én indult meg a hadifogolyoszlop. Indulás előtt minden fogoly kapott két penészes kétszersültet, egy retket és két vöröshagymát. A fogolymenetet Erősd község papja, a 86 éves Csulak Zsigmond református lelkész zárta. Őt is elfogták a románok sok más civillel együtt, de a 280 kilométer hosszú utat nem bírta, már az első nap kidőlt a sorból. Valóságos halálmenet volt, ostorral verték a lemaradókat, és nem volt irgalom annak, aki nem bírta a tempót – arra a halál várt. A menet végül tíz napig tartott minimális élelmezés mellett, mire végre megérkeztek Sipotelébe.
A várható újabb fogolytranszportokra azonban Sipotele nem készült fel. Nem bővítették a tábort, és semmilyen előkészület nem történt a növekvő számú fogolytömeg élelmezésének megoldására. A táborparancsok nem foglalkozott a foglyokkal, a növekvő létszám pedig gyorsan előre látható élelmezési és elhelyezési problémákhoz vezetett. Decemberben a foglyoknak már nem osztottak teát, káposztát, burgonyát, sót.
A vermekben szinte csak magyarok voltak, akik „családokat” alkottak. Egy-egy verem közössége volt egy „család”, ők egymást támogatták, és megosztották a napi munkát egymás között. A barakkokban lévő viszonyok itt ismeretlenek voltak. Az itt lévők minden héten kimosták a ruhájukat, nem úgy, mint a barakkok lakói. Egymáson segítettek, és ismeretlen fogalom volt a lopás is. Még a román zsandárok sem mertek a vermek körül ólálkodni. Sokszor ki akarták telepíteni az ott lakókat, a táborparancsok utasításait azonban a veremlakók nem vették komolyan, a zsandárok pedig nem merték erővel kitelepíteni őket. A vermek „családjai” egymásnak is segítettek, ha szükség volt rá, összetartott a magyar közösség.
Tél, hó, járványok és halál
1917 januárjában a hideg és a hó újabb csapást mért a foglyokra. A táborban nem volt elég fa a fűtésre, és a föld alatti vermekben didergő foglyoknak már fáért sem volt erejük menni. Sokaknak olyan szakadt és hiányos volt a ruházatuk, hogy egyszerűen megfagytak. A rettenetes állapotok ellensúlyozására a táborparancsok engedélyezte, hogy mindenki hazaírhasson egy levelezőlapon. A románok azonban megszabták, hogy mit és mennyit lehet írni. Hat sort írhatott minden fogoly, és csak azt, hogy élnek, és jó soruk van! A levelek elkészültek, persze a románok sosem adták fel őket.
A gyenge élelmezés, a hideg és a fűtés hiánya kezdte kikezdeni a foglyok egészségét. Megjelentek az első betegségek: kezdetben hasmenés, később vérhas. A nagy hidegben az emberek megpróbálták összebújva melegíteni egymást, de ez sem mindig segített. Sok volt a fagyási sérülés, amelyet nem kezeltek, az elfagyott végta­gok pedig elüszkösödtek.
Mindez csak a kezdete volt azoknak a megpróbáltatásoknak, amelyek ezután következtek. Nem véletlenül kapta Sipotele a haláltábor nevet. Megjelent a tífusz is, kezdetben csak egy-két, majd tíz-húsz ember halálozott el benne, végül már az egész táborban tombolt a járvány. A táborlakókról az alábbi szemléletes jellemzést írta a járvány kitörése után Pilch Jenő Hadifogoly magyarok története című könyvében: „Egy tábor, ahol ezrek sínylődnek… egy tábor, ahol mindenki tífuszos, lázbeteg. A betegek arca szennyes, rongyosak, alig-alig vánszorognak, de mégis ott lődörögnek a hóban, sárban. Hajtja őket a láz, a betegség! Csontjaikra valósággal rászáradt a bőr, külsejük ijesztő. Fogukat vicsorítják, mert annyira soványak, hogy ajkuk nem ér össze, egész fogazatuk állandóan szabadon van. Szemük beesett, de ragyogó, ragyogóvá teszi a láz. Mintha a halál vigyorogna a sötét, mély szemüregekből. Még járkálnak, mormolnak, beszélnek, szónokolnak, kiabálnak, fütyülnek, dalolnak. Nem értik a helyzetüket… Csodálkoznak a napsugáron, mely a hótömegekből időnként térdig érő habarékot varázsol.”
Az életben maradt foglyok közül sokan az iszonyatos állapotok és az átéltek hatására megőrültek. Az óriási mértékű halálozás miatt a holttestek összegyűjtése és temetése is súlyos problémát okozott. Két rögtönzött hullahegy keletkezett a táborban, az egyik a segélyhely épülete mellett, a hóban, a korábbi betegek tetemeiből. A másik hullahegy a temető melletti hullaház előtt alakult ki, miután a hullaház megtelt. Reggelenként a még élők húzták ki a holtakat a barakkokból és vermekből hordágyon cipelve. Sokszor már két fogoly is alig bírta el halott társukat, annyira legyengültek. A hullahalmok pedig egyre csak nőttek, néha két-háromszáz holttest is feküdt egymáson.
A sipotelei táborban uralkodó állapotokról szóló hírek a tábor falain kívülre is eljutottak. A román parlamentben is foglalkoztak a témával, sőt a román király kitüntetésre terjesztette fel dr. Pásztor Sándort a táborban folytatott kiváló orvosi munkájáért. Pásztor Sándor doktor azonban a kitüntetést ugyanúgy visszautasította, mint Iasiba szóló későbbi meghívást. Végig a táborban maradt, és ott dolgozott annak kiürítéséig.
Több mint tízezren pusztultak el
A tábort már annak idején is haláltábornak nevezték. Noha a későbbi haláltáborokkal ellentétben nem volt a tábor kimondott célja fizikailag megsemmisíteni annak lakóit, az embertelen körülmények végül mégis ezt idézték elő. Ezrek haltak meg a rossz ellátás, a hideg és a járványok miatt. Pontos adatok nincsenek az áldozatok pontos számáról. A tábort meglátogató svájci küldött információi szerint 1917 elején 17 ezer fő volt a sipotelei táborban, ebből hatezer fő halt meg. A hadifoglyok feljegyzései alapján azonban 15 ezer fő körüli lehetett a halottak száma.
A Monarchia már 1917 januárjában követelte a járványok leküzdését a románoktól. Később azzal fenyegetőzött, hogy ha a semleges svájci megfigyelők működését korlátoznák, vagy javaslataikat nem teljesítenék a románok, úgy a Monarchia megtorlással lesz kénytelen élni. Mackensen német vezértábornagy még ennél is tovább ment, kijelentette, hogy ha a hadifoglyokkal való bánásmód nem javul, akkor a megszállt román területeken 500 román előkelőséget fogat le túszként. A román kormány ezek után már intézkedett, és fokozatosan javultak a táborban uralkodó viszonyok. 1917 áprilisában Sipotele egy román tábornok személyében új parancsnokot kapott, s a viszonyok a korábbiakhoz képest megváltoztak.
1917. december 9-én Románia fegyverszünetet kötött, majd megindultak a tárgyalások a hadifoglyok hazahozataláról. A megállapodást 1918. már­cius 23-án írta alá Románia és a Monarchia, majd 1918. április 10-én az utolsó hadifogolytranszport is hazatért. Ezzel véget ért a Sipotelében raboskodók kálváriája.
Mihályi Balázs

Hát ezekkel vigad az ÁVH unokák tábora a hazaárulóknak jó lesz majd ha nem saját kezűleg kell majd a kötelet a magyarság nyakára hurkolni, míg ők elszigetelt lakóparkjaikban horkolnak. Nem is értem az elszámoltatásra képtelen elit mit gondol , mikor nap mint nap a fiatalságot a megvezeteteket küldik csatasorba a FIDESZ ellen, de ezek a fiatalok mind ÁVH zsidó unoka akikkel csínján bánik az Orbán kabinet, hisz az SZDSZ paktum nem tudjuk mit takar, és ugye jelképeket sem akarnak fabrikálni e hőzöngőkből.



Olvasó: Hét alapvetés a cigánykérdéshez


1. A magyar nép a cigányságot soha nem hívta be Magyarországra. Soha nem volt szándékában tervszerűen letelepíteni. A cigányság magától és önszántából jött erre a vidékre. Önszántából kéredzkedett be a magyarság közé.
2. A cigány népséget a magyarság jó szándékkal befogadta, azzal, hogy a nemzetbe beintegrálódva a magyar társadalom hasznos, építő, értéket teremtő tagjaivá váljanak.
3. A magyarság soha nem vállalta, hogy a cigányságot eltartja. Ezt alátámasztandó semmiféle történelmi forrás nem áll rendelkezésre.
4. A magyarság azt sem vállalta, hogy olyan, egykoron jó szándékkal befogadott etnikumokat megtűr, eltűr maga mellett, akik, miután befogadást nyertek, - akár több generáció elmúltával is - ellenségesen fognak viszonyulni befogadóikhoz.
5. A magyarság nem kötelezhető senki által arra, hogy egykoron befogadott, de napjainkban ellenségeskedő, a magyarságnak anyagi és erkölcsi kárt okozó etnikummal együtt éljen.
6. A cigányságnak tudomásul kell vennie a magyarság prioritását Magyarországon. Döntenie kell: a magyar társadalom értékes, építő tagjává válik, felhagy mindennemű erőszakkal, bűnözéssel, vagy kénytelen lesz őseinek földjére visszatérni, vagy arra a helyre, ahol egykoron élt, mielőtt Magyarországra befogadást nyert.
7. A magyarok - az angolokkal és franciákkal ellentétben - soha nem gyarmatosították a cigányság eredeti hazáját, földrajzi területeit (Punjab és Uttar Pradesh államokat, ahol jelenleg is 15 millió cigány él). A magyarság, a magyar állam ezen a távoli vidéken területszerzés által anyagi és egyéb haszonra soha nem tett szert. Az ottani népet nem hurcolta el, szolgaságba nem vetette. Ezen területek megszerzéséért imperialista háborút nem viselt. Az ott élő indiai etnikumokat soha nem zsákmányolta ki. Ezért semmi sem indokolja hazánkban az elmúlt időben exponenciálisan megnövekedő, de integrálódni képtelen cigány népességhányad jelenlétét, itt tartózkodását. A cigányság azon rétegei, amelyek részt vesznek a társadalmi munkamegosztás folyamataiban, az arányos közteherviselésben, betartják a társadalmi és jogi normákat, és készek arra, hogy a magyar társadalom integráns részévé váljanak, maradhatnak, mint a magyar nemzet megbecsült etnikai kisebbsége. De azok, akik nem tisztelik, megsértik a magyar társadalom közösségi és jogi normáit, és azzal tudatosan helyezkednek szembe, a magyar állampolgárságra méltatlanná válnak. Ezen személyek számára a magyar nép megszűnik befogadónak lenni.
Az eljövendő nemzeti kormány kiemelt - a magyar nép által ráruházott - feladata lesz, hogy a nemzet jóindulatára méltatlanná vált cigányok állampolgárságát elvonja, és intézkedjen arról, hogy ezek a személyek saját egykori, eredeti etno-szocio-kulturális közösségükbe, eredeti természeti és földrajzi területükre visszakerüljenek.



Mehetsz is vissza



A mesterházy már vár együtt vakolhattok , és közben kilophatod a szemét is !!!


A cigányság az eddigi útját nem járhatja tovább, amely során a magyarságnak napi szinten kárt okoz, társadalmi és jogi normákat semmibe vesz. Mert ha ezt az utat járja tovább, akkor ez az út egy Magyarországról kifele vezető, keserves út lesz.
Mindazon politikai tényezőknek, akik ezt képtelenek megérteni, nincs keresnivalójuk a magyar politikában, a magyarság képviseletében.
  1. A.




Mesterházy "jószomszédi viszonyt" akar 

építeni a magyargyűlölő oláh 

kormányfővel


A vakolók kiadták neki , hogy ne rongálja a vakoló 

nemzetközi kapcsolatot , így a küldönc építkezésbe fogott !!!
Mesterházy Attila a "jószomszédi viszony építése érdekében" hívta meg Victor Ponta román miniszterelnököt az MSZP hétvégi évértékelő rendezvényére, még a zászlókonfliktus előtt. A szocialista pártelnök erről a Heti Válasz és a 168 óra című hetilapokban csütörtökön megjelent interjúkban nyilatkozott.
Az ellenzéki pártvezető a Heti Válasznak azt mondta, még a két ország közötti székelyzászló-konfliktus előtt hívta meg a román kormányfőt (az persze eszébe se jutna, hogy az erdélyi magyarok melletti kiállás jeléül visszamondja a meghívást - a szerk.), akivel nem tudott találkozni Kolozsváron, ahol kihelyezett elnökségi ülésükön "nemzetpolitikai fordulatot hirdettek". A fordulat "új nemzetpolitikai gondolkodást jelent, amely a határon túli magyarokkal való szoros együttműködésen és a jószomszédi viszonyon alapul" - fejtette ki.
Megjegyezte, hogy Victor Ponta szocialista politikus és a Fidesz rendezvényein is fel szoktak szólalni konzervatív politikusok "más országokból". Részletek említése nélkül elmondta, tudja, miről beszél majd a román miniszterelnök, egyértelművé téve: az Orbán-kormány teljesítményét nem Ponta, hanem ő és az MSZP értékeli majd "az emberek véleménye alapján".
(MTI nyomán)


Ők is menjenek a beilleszkedni nem akaró cigányokkal Indiába , vagy Galíciába, de ne rontsák itt a levegőt, menjenek és áruljanak sót , ha abból jobban megélnek , de itt nincs rájuk szükség, ÁVH nagyapjukat nagy anyjukat exhumáltassák és vigyék innen ez felszentelt föld itt ÁVH – nak nincs helye, de az unokáiknak sem . Ki a hatalomból , ki az országból veletek. Sorsközösséget nem vállalunk veletek haljatok meg időben , hogy ne okozzatok problémát pusztuljatok zsidó ivadékok.



Gergő Csúnyazsidófejű Birtalan, Rózsa 

Milán, a buzi és a többi kerítésmászó 

hahás "civil"

Gergő Csúnyazsidófejű Birtalan. Szép magyaros név, a Facebookon találtam. Néhány órával ezelőtt még nem tudtam, hogy ez a Csúnyazsidófejű a világon van. Létezéséről úgy szereztem tudomást, hogy megnéztem az Index közel két és fél perces mozgóképes beszámolóját a Fidesz székháza elleni mai akcióról. De ne szaladjunk előre.
A hírekben azt olvasom, hogy „az MTI tudósítójával a helyszínen lévők azt közölték, mindannyian civilek, szervezőjük nincs, spontán megmozdulásként gyűltek egybe”.

Az említett rövidfilm ennek az ellenkezőjét bizonyítja: mennek-mendegélnek az állítólagos civilek, elérkeznek a Fidesz székházához (ahol már spontán megmozdulásként néhány fotóriporter is egybegyűlt), aztán vezényszóra átmásznak a kerítésen, s elfoglalják a Fidesz székházának az udvarát. A kamera körbejár, látjuk a nem éppen szimpatikus arcokat, aztán megszólal az egyik spontánul egybegyűlt civil, egy bizonyos Turai Eszter. Öntudatos hölgy. A neve ismerős. Beütöm a keresőbe hölgyünk nevét, s kiderül, nem tévedtem: a Hallgatói Hálózat nevű társulat aktivistája Eszterünk.
Aztán azt mutatja a film, hogy megérkeznek a rend őrei, s kevéske idő múltán kivonszolnak az udvarról egy embernek látszó valamit. Ez a valami (mint később megtudom) a Csúnyazsidófejű. A filmen 02:12 és 02:14 között hallható a neve, az igazoltatáskor egy női hang mondja jól hallhatóan: Birtalan Gyula Gergő. (Azóta már kiengedték, bírságot kapott - a szerk.)
Kíváncsi lettem, méghozzá nagyon. Ki is ez a Gergő? A Facebookon beütöttem a nevét, s hamarosan megleltem emberünket. Így regisztrálta magát: Gergő Csúnyazsidófejű Birtalan (egyébként a jelző szerintem telitalálat).

Aztán az interneten keresgéltem egy keveset, s ahogy Turai Eszter esetében, úgy most sem tévedtem: a Csúnyazsidófejű is a Hallgatói Hálózat harcosa, ezért ő is spontán módon gyűlt egybe a Fidesz-székház udvarán.
A Lendvay utcai kerítésmászás tehát a Hallgatói Hálózat műve, hiába hazudoznak össze-vissza Turaiék. Igaz, vittek magukkal egy-két hajléktalant is díszletnek, de ez a lényegen nem változtat. Egyébként ők szervezik a szombati tüntetést is – elég egy pillantást vetni Turai és a Csúnyazsidó Facebook-oldalára.
Van azonban valami, amin egy kicsit eltöprengtem. Még januárban olvastam több cikket is arról, hogy a Hallgatói Hálózat fejesei több szálon kötődnek a Fideszhez (így fogalmaztak a hírportálok). Turai Eszter papája például együtt katonáskodott Pokorni Zoltánnal, az erdélyi fölmenőkkel rendelkező Csúnyazsidófejű édesapja pedig Kövér Lászlóval, Németh Zsolttal és Tőkés Lászlóval ápolt baráti kapcsolatot a romániai rendszerváltozás idején.
Kicsi ország vagyunk, mindenki mindenkit ismer? Lehet. Én azonban egyetlen szállal sem kötődöm a Fideszhez (máshoz sem). Nem is gyűlök spontánul egybe soha.
Bistrán Demeter
Frissítés: Mint a régi szép időkben: Bencsik szervezi a pártszékház védelmét
Egyre több érdeklődő, köztük újabb tüntetők és ellentüntetők érkeztek csütörtök kora délután a Lendvay utcába a Fidesz székháza elé. Nagyjából 100-150 ember van a helyszínen.
Előbb az önmagát civil szervezetnek nevező Egységfront Mozgalom néhány tagja jött egy "Minden hatalom a népé" feliratú kétrudas zászlóval. Ők egy "Az alaptörvény nem a nép alkotmánya" feliratú transzparenst feszítettek ki a kerítésre. Csatlakozni szerettek volna a reggel óta az udvaron demonstrálókhoz, de miután beszélgettek velük, abban egyeztek meg, hogy kint maradnak az utcán.
Nem sokkal később megjelentek az ellentüntetők is, akik egy nagyméretű fekete transzparenssel érkeztek, ennek szövege: "Gyászol a nemzet! Hazaárulóktól szenved". A transzparensen jelenlegi vezető szocialista politikusok, Bajnai Gordon, az Együtt 2014 választói mozgalom alapítója, Bokros Lajos EP-képviselő és Simor András volt jegybank-elnök, valamint Kádár János egykori kommunista diktátor fotója látható. A transzparensükkel előbb az utca közepén álltak meg, de onnan a rendőrök felterelték őket a járdára, így most a túlsó oldalról néznek farkasszemet a reggel óta a székház udvarán demonstrálókkal.
Bencsik András, a Békemenet egyik kezdeményezője Facebook-oldalán arra kérte a menet szimpatizánsait, hogy ha tehetik, menjenek a Fidesz székházához, amelyet "nehezen definiálható alakok" törvénytelenül blokád alá vettek. "Nem kell velük szemben erőszakot alkalmazni" - írta a Demokrata főszerkesztője. Szerinte arra van szükség, hogy minél többen kifejezzék rokonszenvüket a Fidesszel, ott legyenek és bátorítást adjanak azoknak, akik bent vannak az épületben, és talán beszéljenek "az udvaron gubbasztókkal, hátha akad közöttük normálisan gondolkodó".
A Lendvay utcába egyébként folyamatosan érkeznek az emberek, egy részük a tüntetők pártján áll, míg másik részük a demonstrálókat szidja. A folyamatos szópárbajokat és a hangzavart tovább tetőzi, hogy a Fidesz-székház udvarát elfoglalók folyamatosan az "Alkotmányt, demokráciát, jogállamot!" szlogent harsogják.
Két tüntető felmászott a székház földszinti erkélyére és kiült annak karzatára. Egyikőjük az összegyűltekhez szólt, míg a másik "Az alkotmány nem játék" transzparenst terített ki a terasz korlátjára.
2. frissítés: Már nem titkolják, hogy hahás akció az álcivilkedés
Szimpátiatüntetést szervez ma este 8 órára a Fidesz Lendvay utcai székházához a Hallgatói Hálózat (HaHa), hogy a székházba korábban bejutó demonstrálókkal tüntessenek az alaptörvény tervezett negyedik módosítása ellen.
"Szimpátiatüntetés: mindenki jöjjön 20:00-ra a Fidesz Lendvay utcai székházához (Hősök tere). Tiltakozzunk az Alaptörvény 4. módosítása ellen!" - írta Facebook-oldalán a HaHa.
3. frissítés: Egy másik példány: Rózsa Milán, a buzi "székházfoglaló" (ő is látható az Index videóján):


Ezt posztolta pár hónapja: "dr. Antal Attila egyetemi tanársegéd Politológia óra: "a házasság jobb esetben férfi és nő kapcsolata" - később elnézést kért, mert hogy egy kolléga felhívta a figyelmét ezzel egy közösséget sérthet. Ki lehetett ez a kolléga ? :)"
Fb-oldala itt.
A félreértések elkerülése végett: nem szurkolunk egyik félnek sem, s "nem a Fideszt védjük", ahogy az egyik hozzászóló vélte. Csupán, hírportál lévén, be akarjuk mutatni a szemben állókat. A Fideszt mindenki ismeri, a tüntetőket viszont nem, s ha már a nyilvánosság elé léptek, szeretnénk segíteni nekik a bemutatkozásban.
Egyébként eljöttek már a Lendvay utcából.
(Kuruc.info - MTI - HVG nyomán)
Korábban írtuk: "Spontán" kerítésmászás a Fidesz-székház előtt
Néhány tucat tüntető próbált behatolni a Fidesz budapesti, Lendvay utcai székházába csütörtök délelőtt.
A civil demonstrálók, akik a bejáratot védő vaskapun másztak át, akciójukat indokolva azt mondták, az alaptörvény negyedik módosítása ellen tiltakoznak.
Az épületbe nem jutottak be.
Az MTI tudósítójával a helyszínen lévők azt közölték, mindannyian civilek, szervezőjük nincs, spontán megmozdulásként gyűltek egybe.
(MTI nyomán)

Olyan szép ÁVH unoka zsidó fejetek van , hogy a törvény vétek nektek , le kell darálni benneteket mint a nagyapáitok csinálták a néppel 56 előtt.



Kiderült, ami eddig is nyilvánvaló volt: a 

Pentagon hozta létre az iraki 

kínzóközpontokat

Donald Rumsfeld volt amerikai védelmi miniszter és David Petraeus tábornok, a CIA volt igazgatója is tudott az Irakban tevékenykedő vallási rendőrkommandókról, amelyek titkos börtönöket és kínzóközpontokat működtettek, hogy információkat csikarjanak ki a lázadókból - írta honlapján szerda este a The Guardian című londoni napilap.
Az újság és a BBC arab nyelvű adása, a BBC Arabic a Wikileaks kiszivárogtató portál által közzétette információk alapján kezdett nyomozni az ügyben, filmet készített róla, megszólaltatva a kínzások amerikai és iraki szemtanúit egyaránt.
A The Guardian azt írja, hogy az Egyesült Államok a közép-amerikai "piszkos háborúk" egyik veteránját, James Steele nyugalmazott ezredest küldte Irakba, hogy felügyelje a vallási rendőri osztagokat, amelyek titkos börtönöket és kínzóközpontokat létesítettek. A lap szerint az amerikai megszállás idején ezek csoportok a legszörnyűbb kínzásokat hajtották végre, és felgyorsították az ország sodródását a teljes polgárháború felé.
Az 58 éves James Steele a különleges erők veteránja volt, amikor Donald Rumsfeld akkori védelmi miniszter megbízta őt azzal, hogy iraki félkatonai csoportokat szervezzen egy szunnita lázadás leverésére - derült ki a The Guardian és a BBC Arabic kutatásából.
Miután a Pentagon engedélyezte a síita milíciáknak, hogy csatlakozzanak a biztonsági erőkhöz, a különleges rendőri kommandó (SPC) tagsága jócskán gyarapodott az olyan erőszakos síita csoportokból, mint amilyen a Badr Brigádok nevű milícia is volt.
James Steele mellett dolgozott James H. Coffman ezredes is a több millió dolláros amerikai támogatással létrehozott fogolyközpontokban. Coffman közvetlenül David Petraeusnak tett jelentéseket, akit 2004 júniusában vezényeltek Irakba, hogy megszervezze az iraki csapatok kiképzését. Steele 2003-től 2005-ig szolgált Irakban, és közvetlenül Donald Rumsfeld védelmi miniszternek tett jelentéseket.
(MTI)


Rendszeresen hazátlannak szólította magyar beosztottját az oláh határrendőrség főfelügyelője

Etnikai zaklatásért bírságolta meg a romániai Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) a határrendőrség egyik főfelügyelőjét, aki nemzetisége miatt sértegette és fenyegette egy magyar beosztottját - közölte az MTI-vel szerdán Asztalos Csaba, a CNCD elnöke.
Sand Aurel, a marosvásárhelyi repülőtér határrendőrségének vezetője ellen a Maros megyei "Lege si onoare" rendőrszakszervezet emelt panaszt a diszkriminációellenes hatóságnál. A szakszervezet szerint a főfelügyelő mások jelenlétében rendszeresen "magyarnak", "székelynek" és "bozgornak" szólította egyik beosztottját, Somodi Zoltánt, és állítólag többször hallották, amint azt mondta neki: "hé, te magyar, tönkreteszlek". A hazátlan jelentésű "bozgor" kifejezés a magyarokra használt leggorombább román szitokszó.
Asztalos Csaba rámutatott, pozitív gesztusnak tartja, hogy a szakszervezet megvédte a magyarságáért meghurcolt beosztottat olyan körülmények között, amikor a romániai fegyveres testületeknél lakossági számarányuknál jóval kisebb arányban találni valamely kisebbséghez tartozó személyeket, és munkahelyi konfliktusoknál a többi alkalmazott többnyire fél tanúvallomást tenni a főnök ellen.
A CNCD megállapította, hogy a főfelügyelő nemzetisége miatt fenyegette és méltóságában megalázta beosztottját, ami etnikai diszkriminációnak minősül és ezért... mindössze ezer lejes (körülbelül 67 ezer forintnyi) bírságot szabott ki rá.
(MTI nyomán)



Az EU-val fegyvereztetnék fel a Szíriában 

harcoló zsoldosokat az európai liberálisok


Fegyvereket kért a szíriai "felkelők" számára az Európai Uniótól Szalim Idrisz dandártábornok, a Szabad Szíriai Hadsereg nevű felkelő szervezet vezérkari főnöke, aki az Európai Parlament (EP) liberális frakciójának vendégeként járt Brüsszelben, és közös sajtótájékoztatót tartott Guy Verhofstadt frakcióvezetővel.
"Fegyverre és lőszerre van szükségünk, hogy megállíthassuk a gyilkolást" - mondta a tábornok, aki szerint elsősorban páncélököllel és légvédelmi rakétákkal lehetne javítani a damaszkuszi kormány ellen harcolók helyzetén. Állítása szerint ha megfelelő hadfelszereléshez jutnának, Bassár el-Aszad elnök rendszere "egy hónapon belül összeomlana".
Verhofstadt a sajtótájékoztatón - a szíriai ellenállók tábornokával egybehangzóan - úgy vélekedett, hogy "a nemzetközi közösség nem mutat elég bátorságot, és felelőtlen magatartást tanúsít ebben a kérdésben".
(MTI nyomán)



Bokros is pártot alapít, méghozzá 

"szabadelvű-konzervatív" alakulatot


Hát valamiből meg kell élni , messze még a nyugdíj, dolgozni nem akarunk , amúgy meg senkinek sem kell a jó eszű , de bizonyítvány nélküli szakember, arra jó volt , hogy a magyar nadrágszíjon húzzon egypár lyukat. A büdös bunkó erre hajlandó is volt, hát így kapta az EP képviselői állás jussot, de kitelt a bérlete, le is út fel is út, a temető meg üres, de a 301 -es parcellába van hely , felszabadult egy pár parcella , a Pintér jó gyilkosság BT – vel dolgozik . Kereszt apu itt egy páciens nem találja a helyét , rakjátok helyre, de jó mélyre.


Az ATV szerint április második felében alakul meg a Bokros Lajos nevével fémjelzett "szabadelvű-konzervatív" párt (szerintük ugyanis a "szabadelvű-konzervatív" nem fából vaskarika, értelmetlen baromság, hanem társítható fogalompár). 
A hitgyülis tévé úgy tudja, az európai parlamenti képviselő, volt pénzügyminiszter Bokros mellett Kajdi József, az Antall-kormány közigazgatási államtitkára, Pusztai Erzsébet volt MDF-es majd néppárti képviselőnő, az Antall- és az első Orbán-kormány politikai államtitkára, mindketten a Szabadság és Reform Intézet – ennek kuratóriumi elnöke Bokros – kuratóriumi tagjai és Török László, a CIB Bank 2005 és 2009 közötti vezérigazgatója lesz az új párt "kemény magja".
A kvartettből a tévének Kajdi Józsefet sikerült elérnie, aki megerősítette az értesülést. Mint közölte: április második felében egy sajtótájékoztatón jelentik be a párttá alakulást. Kajdi azt nem tudta megerősíteni, hogy Bokros lesz a pártelnök, "én mindenesetre őt szeretném elnöknek" – közölte.
A leendő pártról annyit mondott: "kapitalizmusbarát politikát fognak vinni", nemzetközi példaképük a brit Konzervatív Párt lesz. Hangsúlyozva, hogy – tekintettel arra, hogy a párt még meg sem alakult – mindez egyelőre csak elmélet, szeretnének egy szövetség részeként részesei lenni az Orbán-kormány leváltásának, "ezen túl a jogállam visszaállításának és egy új politikai kultúra megteremtésének".
Ezzel kapcsolatban egy neve elhallgatását kérő informátor közölte: "valószínűleg nem lesz önálló lista".
A volt államtitkár részben nem tudta, részben nem kívánta elárulni az új párt nevét. Mint fogalmazott, több név is felmerült, végleges döntés még nincs. Annyit tartott biztosnak, hogy nem Szabadság és Reform lesz, mert a pártot és az intézetet nem szeretnék egybemosni.
Egy név nélkül nyilatkozó forrás szerint a nevek egyikeként a Modern Magyarország Mozgalom is felmerült.
(ATV nyomán)



Ausztrália megerősítette: az izraeli

 kormánynak dolgozott a zsidók által 

"megöngyilkolt" moszados

Az ausztrál külügyminiszter szerdán Canberrában először erősítette meg országa nevében, hogy Ben Zygier, az izraeli börtönben meghalt ausztrál-izraeli kettős állampolgár az izraeli kormánynak dolgozott.
Bob Carr egyúttal jelezte: ha kiderülne, hogy Ben Zygier ausztrál útlevél felhasználásával hajtott végre bármiféle hírszerző akciót izraeli megbízói számára, az diplomáciai súrlódáshoz vezethet a két állam között. Egyetlen állam sem engedheti meg, hogy útlevélhasználati rendszerét bárki is kompromittálja - mondta a külügyminiszter.
Az ausztrál ABC közszolgálati tévécsatorna február közepén oknyomozó riportot közölt az Izraelben hosszú időn át titokban őrzött, "X fogoly" néven említett, valójában Ben Zygier nevű ausztrál-izraeli kettős állampolgárról, aki az izraeli börtönhatóságok szerint a szigorú és állandó felügyelet ellenére "öngyilkos lett" 2010 decemberében a Ramla városi Ajalon börtön szupertitkos magánzárkájában.
A riport szerint Ben Zygier - más nevein Ben Alon vagy Ben Allen - előzőleg a Moszadnak, az izraeli titkosszolgálatnak hajtott végre küldetéseket több arab országban és Iránban.
Az ABC szerint a Moszad főnökei rendelték el őrizetbe vételét, mert arra gyanakodtak, hogy bizalmas információkat adhatott át az ausztrál titkosszolgálatnak. E médiaforrás szerint Zygier egyike volt a Moszadnak dolgozó három ausztrálnak, akik többször is nevet változtattak, új nevükön ausztrál útlevélre tettek szert, s azt használták közel-keleti és európai utazásaik során.
(MTI nyomán)



A Moszád tervezett olaszországi 

akciójáról 

fecsegett – ezért "tüntették el" hajdani 

munkáltatói

Ben Zygier ausztrál-izraeli kettős állampolgár szülőhazája titkosszolgálatának fecsegett cége, a Moszád tervezett olaszországi akciójáról, ám az információt szándékosan kiszivárogtatták, az ügynököt elrabolták, álnéven börtönbe csukták, ahol több mint két évvel ezelőtt „öngyilkos lett”. A múlt héten kitudódott botrányos ügy részleteinek kiderítésére az izraeli ellenzék vizsgálóbizottságot követel, míg Bibi Netanjáhu kormányfő mindenkit arra két, hogy hagyják nyugodtan dolgozni a titkosszolgálatokat.

Ben Zygier

A világsajtót továbbra is élénken foglalkoztatja – érdekes módon a magyarországit nem - az általában csak „Prisoner X”, „Mister X” vagy héberül „Ászír X” (Xאסיר), magyarul „X rab” néven emlegetett izraeli-ausztrál kettős állampolgár 2010 elején történt rejtélyes letartóztatása, álnéven való „eltüntetése”, majd 2010. december 15-én elkövetett „öngyilkossága”. Izraelben még mindig szigorú cenzúra tiltja az újságíróknak a múlt héten napvilágra került botrány részleteinek közzétételét. Trevor Bormannra, az ausztrál ABC hírszolgálat sztárriporterére azonban nem vonatkozik az izraeli tiltás, ezért néhány órával ezelőtt már a világhálóra is kikerült a Ben Zygier-ügy legújabb fejleményeiről szóló összeállítás.

Egy életút állomásai

Trevor Bormann elutazott Izraelbe is, ahol igyekezett földeríteni a Rámlá városban levő hírhedt, szuperbiztos és szupertitkos Ájálon börtönben uralkodó viszonyokat, a magánzárkák világát és annak lehetőségét (vagy éppen lehetetlenségét), hogy miként volt képes öngyilkosságot elkövetni Ben Zygier, a Moszád egykori ügynöke, aki Dubájban részt vett Mahmúd el-Mabhúh Hamász-vezető meggyilkolásában. A riportban megszólal egy emberjogi harcos, az ausztráliai zsidó közösség néhány tagjai, ám a Canberrában működő izraeli nagykövetség és a hivatalos zsidó hitközség semmilyen szinten nem volt hajlandó nyilatkozni a számukra rendkívül kellemetlen ügyben. Stephan Smith, volt ausztrál külügyminiszter úgy vélekedik, hogy a Moszád nem Dubájban használta először hazája útleveleit a különböző akciók végrehajtásakor.

A rámlái Ájálom börtön

Az ABC riportere kiderítette, hogy Izrael azért tette rá kezét Ben Zygier Moszád-ügynökre és tüntette el a nagyvilág szeme elől, mert a kettős állampolgár férfi Ausztráliában az ASIO nevű ottani belbiztonsági szolgálatnak a kihallgatása folyamán részleteket fecsegett el a Moszád Olaszországban tervezett jövőbeni akciójáról, illetve a külföldi állampolgárok útleveleinek fölhasználási módszeréről.
Az ausztrál riportból kiderül az is, amit az izraeli cenzúra tilt: Ben Zygier Maya nevű özvegye két gyermekével a Tel-Aviv melletti Ráánáná városban él. Tegnap az izraeli sajtó annyit elárult, hogy az özvegy Ben Zygier „eltüntetésének” kezdetén a szomszédoknak azt mondta, hogy férje rákos lett és hazautazott gyógykezelésre Ausztráliába. Miután „öngyilkos lett”, azt a mesét tálalta a sorsa felől érdeklődőknek, hogy a gondos gyógykezelés ellenére elvitte a betegség. Az izraeli sajtó azt is tudni véli, hogy az özvegy hatalmas hallgatási összeget kapott a zsidó államtól.

Ben Zygier sírköve Melbournben

A Fairfox ausztrál hírügynökség szerint a Moszád 2010-ben időben közölte az ASIO-val, az ausztrál belbiztonsági szolgálattal Ben Zygier lefogását (pontosabban elrablását és Izraelbe hurcolását – J. K.) Roni Ben Jisáj tekintélyes izraeli hírmagyarázó – aki a cenzúrára hivatkozva szintén nem kívánt mindent elmondani – röviddel ezelőtt úgy vélekedett, hogy Ben Zygier (Izraelben: Ben Álon) nem lehetett áruló Moszád-ügynök, hanem amikor Ausztráliában a baráti titkosszolgálatként ismert ASIO kihallgatta, jóhiszeműen és bizalmasan szót ejtett az izraeli titkosszolgálat tervezett olaszországi akciójáról... Az ASIO viszont a Mahmúd el-Mabhúh Hamász-vezető meggyilkolásakor fölhasznált ausztrál útlevelek miatti neheztelése miatt szándékosan kiszivárogtatta az információt a sajtónak, s ezzel tulajdonképpen megásta Ben Zygier sírját.

A Moszád által Dubájban használt egyik útlevél

Izraelben a cenzúra ellenére mindenki a Moszád-ügynök félrelépéséről, majd „eltüntetéséről” beszél, s az ellenzéki pártok követelik a parlamenti vizsgálóbizottság fölállítását, a botrányos ügy részleteinek kiderítését. Megszólalt azt ügyben Bibi Netanjáhu miniszterelnök is: „Az ügy további részleteinek közzététele súlyos károkat okozna az állam biztonságára nézve. Mi nem vagyunk olyanok, mint más országok, mert nálunk példás demokrácia uralkodik, a vizsgált személyek jogait is tiszteletben tartjuk, ám közben a biztonsági erők tevékenysége iránt is elkötelezettek vagyunk”, jelentette ki Netanjáhu, majd hozzáfűzte: „Mindenkit arra kérek, hagyják nyugodtan dolgozni a biztonsági erőket annak érdekében, hogy tovább erősíthessük Izrael Államát.”
Júszef el-Kudszi – Kuruc.info
Előzmények:



Netanjahu azt hazudta, nem történt 

törvénytelenség az "X fogoly" ügyében


Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök vasárnap, az úgynevezett X fogoly ügyével kapcsolatos első megszólalásában elutasította az izraeli sajtó vádjait az esetleges törvénytelenségekkel kapcsolatban, és megvédte az ügyben több évig fenntartott hírzárlatot. "Biztonsági erőink fáradhatatlanul és szorgalmasan dolgoznak biztonságunk megteremtésén. Teljes a bizalmam mind bennük, mind jogrendünkben" - mondta a kormányfő az átmeneti kabinet szokásos vasárnapi ülésén.
"A hírszerzés és a biztonsági szervezetek, bár függetlenül, de törvényes felügyelet alatt működnek. A hírszerző és biztonsági akciók túlzott napvilágra kerülése veszélybe sodorhatja és olykor veszélybe is sodorja az állam biztonságát" - tette hozzá. Az ausztrál ABC közszolgálati tévécsatorna szerdán egy oknyomozó riportot közölt a hosszú időn át titokban őrzött, "X fogoly" néven említett, valójában Ben Zygiernek hívott ausztrál-izraeli Moszad-ügynökről, aki az izraeli börtönhatóságok szerint a szigorú és állandó felügyelet ellenére öngyilkos lett 2010 decemberében a Ramla városi Ajalon börtön szupertitkos magánzárkájában.
Az ausztrál tévé riportja szerint Ben Zygier - más nevein Ben Alon vagy Ben Allen - előzőleg az izraeli titkosszolgálatnak (a Moszadnak) hajtott végre kiküldetéseket több arab országban és Iránban. Az al-Dzsarída című kuvaiti lap nyugati forrásokra hivatkozva csütörtökön azt állította, hogy Ben Zygier leplezhette le azt a három évvel ezelőtti dubaji akciót, amelyben megölték Mahmúd al-Mabhúhot, a palesztin Hamász radikális iszlamista szervezet egyik parancsnokát, majd válaszul a Moszad elrabolta és öngyilkosságáig, több hónapig titokban fogva tartotta. Később a dubai rendőrfőnök cáfolta Ben Zygier szerepét a 2010. januári dubai akció felgöngyölítésében.
Az izraeli sajtó központi kérdése az utóbbi napokban, hogy mi vezetett a volt ügynök letartóztatásához, majd miként volt lehetséges öngyilkossága az állandó őrzés ellenére. Egy, a lapoknak nyilatkozó neves ügyvéd a halála előtti napon találkozott vele, és nem fedezett fel a fogolynál öngyilkosságra utaló szándékot.
Mint vasárnap Canberrában közölték, az ausztrál külügyminisztérium is jelentést készít Izraelben elhunyt állampolgárának ügyéről, és ehhez az ügyre vonatkozó iratok átadását kéri a zsidó államtól.
(MTI)



Hamász-vezető dubáji meggyilkolásában 

vett részt az izraeli börtönben "öngyilkos 

lett" Moszád-ügynök

Izraelben legalább nyolc hónapon keresztül, álnéven, a világtól hermetikusan elzárva, magánzárkában tartottak fogva egy árulóvá lett Moszád-ügynököt, aki részt vett Mahmúd el-Mabhúh Hamász-vezető dubáji meggyilkolásában. Egyes politikusok és a sajtó egy része most fölteszi kérdést: vajon hány Ben Zygierhez hasonló, a külvilágtól teljesen „elrejtett” zsidó és nem zsidó embert tartanak magánzárkákban a Közel-Kelet egyetlen demokráciájában?

Ben Zygier

Ben Zygier (Izraelben: Ben Alon vagy Ben Allen volt a neve) nevű Ausztráliából Izraelbe vándorolt Moszád-ügynököt közel nyolc hónapon keresztül tartották a világtól, de még az őreitől is hermetikusan elzárva, álnéven. A Rámlá városban levő hírhedt Ájálon börtönben a fiatal férfi még 2010. december 15-én „öngyilkos lett” a szigorúan őrzött, bekamerázott, mindössze 16 négyzetméter alapterületű magánzárkájában. Az elmúlt napokban kiszivárgott információk szerint Ben Zygier zárkáját még a börtönőrök sem közelíthették meg, nehogy az „X rabként” emlegetett férfi kijuttassa az elrablásának és Izraelbe hurcolásának részleteit.
Ben Zygier neve és sorsa, történetének egy része az elmúlt három nap folyamán vált ismertté Izraelben és a nagyvilágban. (Érdekes, hogy nálunk nem foglalkozik vele az amúgy minden zsidó témán kéjesen csámcsogó magyarbarát sajtó...) Amint arról korábban már beszámoltunk, izraeli parlamenti képviselők a kneszet szószékéről hívták föl a közvélemény figyelmét az Izraelben továbbra is államtitokként kezelt elképesztő történetre és tették föl a kérdést, hogy vajon hány „X rabot” tartanak még a világ szeme elől „eltüntetve” a Közel-Kelet egyetlen demokráciájában? Mindenesetre a több mint három évvel ezelőtt meghalt (vagy megölt) egykori Moszád-ügynök igen rossz fát tehetett a tűzre, nagyon befoghatták a közvetlen hozzátartozók száját, mert azok bizony most, a történet egy részének napvilágra kerülése után sem hajlandóak nyilatkozni.

A meggyilkolt Mahmúd el-Mabhúh Hamász-vezető

Pedig Ben Zygier 2010. december 15. óta halott, s az ausztráliai Melbourne város zsidó temetőjében van eltemetve. Ha igaz... Mindenesetre a fekete márvány sírkőre vésett Dávid-csillag mellett héberül az olvasható, hogy „itt van elrejtve”. A „szeretett feleség, Maya” és az édesapa, Geoffrey Zygier síri hallgatásának több oka is lehet: A Moszád és más izraeli titkosszolgálatok ismert módszereikkel megfélemlítették, titoktartásra kényszerítették a családot, hiszen az elhunyt részese volt a Mahmúd el-Mabhúh Hamász-vezető meggyilkolását Dubájban végrehajtó huszonhét tagú Moszád-különítménynek. A családtagoknak azért is érdemes hallgatniuk, mert a Hamász-vezető meggyilkolását esetleg rajtuk bosszulják meg a palesztinok.

Ben Zygier (Ben Allen) hamis útlevele

De sokkal elfogadhatóbbnak tűnik az a magyarázat, amelyet tegnap a Kuvaitban megjelenő El-Dzserídá (Újság - الجريدة) című napilap írt a ügyről. A lap szerint Ben Zygier megijedt, amikor a dubáji rendőrség a Hamász-vezető meggyilkolása után szinte azonnal bejelentette, hogy a merényletet az izraeli Moszád emberei követték el az Egyesült Arab Emírségek területén. A még Dubájban tartózkodó Ben Zygier erre fölvette a kapcsolatot a helyi rendőrséggel és bőrének mentése érdekében elárulta a Mahmúd el-Mabhúhot meggyilkoló különítmény többi tagjának a nevét, ám azok akkorra már kereket oldottak, legalábbis így véli a kuvaiti napilap.

Az Ájálon izraeli börtön kívülről

Ben Zygier (alias Ben Alon vagy Ben Allen) ezután természetesen igyekezett elrejtőzni munkáltatója, a Moszád haragja és bosszúja elől, hazament Ausztráliába, ám az izraeli titkosszolgálat gyorsan fölfedezte rejtekhelyét s a rá jellemző módon az áruló ügynököt elrabolta (akárcsak Eichmannt, Vanunút és sokan másokat), majd Izraelbe hurcolta. Ben Zygierre azért is haragudtak az izraeliek, mert az ő információja alapján derült ki, hogy a Dubájban gyilkolászó huszonhét Moszád-ügynök idegen országok hamisított útleveleit használta az Egyesült Arab Emírségek területére történt beutazáskor. A különítmény tagjai lengyel, német, ír és ausztrál útlevelet használtak. Az útlevélügyben érintett országok Izraellel egy darabig haragszom rádot játszottak, majd szokás szerint ezt a békát is lenyelték.
Így és ezért került Ben Zygier 2010 elején álnéven az Ájálon börtön dupla falú, szigorúan őrzött magánzárkájába, ahol még az őrei is csak ritkán közelíthették meg egy bizonyos távolságon belül. Itt „lett öngyilkos” 2010. december 15-én és temették el holttestét a szülővárosában, Melbournben.

Ben Zygier sírja Melbournben

A pórul járt Moszád-ügynök családjának további oka van a hallgatásra: Geoffrey Zygier, az édesapa, a nagy cionista, az ausztráliai zsidóság egyik nagyhangú közéleti személye, az ottani B'néj B'rit Rágalmazás Elleni Bizottság vezérigazgatója, az Izrael-lobbi ismert alakja. Nem lehet kellemes számára, hogy a fia elárulta a Moszád-ügynök társait.
Hering József – Kuruc.info
Kapcsolódó:



Izraelben eltüntettek egy Moszád-

ügynököt - "öngyilkos lett" a börtönben


Ben Alon

Izraelben kirobbant az egyre inkább nemzetközivé terebélyesedő botrány: a börtönben bírói ítélet nélkül nyolc hónapon keresztül hermetikusan elzárva, magánzárkában tartottak, majd valószínűleg meggyilkoltak egy rossz útra tért Moszád-ügynököt. A Ben Zygier nevű ausztráliai zsidó férfi 2001-ben vándorolt ki Izraelbe, majd állt a Moszád szolgálatába. Az ügy részleteit az izraeli cenzúra még mindig visszatartja.
Előbb Ben Zygier, majd Izraelben Ben Alon volt a neve annak az ausztráliai születésű zsidó férfinak, akit valamiért örökre eltüntettek a világ szeme elől az izraeli titkosszolgálatok. Az ABC ausztrál tévé tegnapi szenzációs tényfeltáró riportjából kiderül, hogy a hivatalos izraeli verzió szerint Ben Alon még 2010 végén „öngyilkos lett” a Ramla városban levő hírhedt Ájálon börtön egyik szigorúan őrzött, állandóan bekamerázott magánzárkájában.
Az izraeli parlamentben (kneszet) nem sokkal az ABC riportjának sugárzása után Áhmád Tibi palesztin és Zehává Gálon zsidó képviselő kérdést intézett a belügyminiszterhez: miként fordulhat elő az, hogy a demokratikus Izraelben hat-nyolc hónapon keresztül a külvilágtól hermetikusan elzárva, bírósági ítélet nélkül tarstanak embereket, akik az állandó 24 órás megfigyelés, a bekamerázott magánzárka ellenére képesek öngyilkosságot elkövetni?

Ben Alon izraeli katonaként

A nemzetközi botránnyá dagadó Ben Alon-ügyről Izraelben már az újságírók is sokat tudnak, ám a cenzúra egyelőre mindenkibe belefojtja a szót és az információt. Annyit tudunk, hogy Ben Zygier Ausztráliában született 1976-ban, a melbourne-i zsidó iskolába járt, 2001-ben alijázott, azaz vándorolt ki Izraelbe. Új hazájában megnősült, katonai szolgálatot teljesített, és született két gyermeke. A katonai szolgálat után a Moszád szolgálatába állt, ám 2010 elején egyszerűen eltűnt a barátai és a szerettei szeme elől. Sem az Ausztráliában élő szülei, sem az izraeli házastársa nem hajlandók beszélni.
A nemzetközi, ausztrál nyomás hatására a Ramla városbeli Ájálon börtön hatóságai annyit közöltek, hogy Ben Alon (egyelőre még az előneve sem ismert) a magánzárkában 2010. december 15-én fölakasztotta magát. Ami egyébként elképzelhetetlen, mert az állandóan szigorúan őrzött izraeli magánzárkákban nem lehet öngyilkosságot elkövetni. Mint kiderült, Ben Alon holttestét később a melbourne-i zsidó temetőben temették el.

Az Ájálon börtön kívülről

Ben Alon Moszád-ügynök rossz fát tehetett a tűzre, amiért az izraeli titkosszolgálatok igyekeztek nyom nélkül kivonni a forgalomból, ám ezúttal nem sikerült nekik. Ezekben a percekben ért véget egy televíziós sajtóbeszélgetés, amelynek során Somfalvy Attila, a Jediot Áháronot újságírója a cenzúra jogosságát hangsúlyozó kollégáival szemben kijelentette: „Ebben a történetben nem csak az a szégyen és döbbenetes, hogy Izraelben a cenzúrával elnémítják a sajtót, hanem az is, hogy embereket egyszerűen el lehet tüntetni, magánzárkában tartani hat-nyolc hónapon keresztül bírósági ítélet nélkül”. Mi tesszük hozzá azt, amit Somfalvy Attila Izraelben nyilván nem mert: vajon hány emebert tesznek el láb alól úgy, hogy sosem szerzünk róla tudomást?
Hering József – Kuruc.info





Hamász-vezetőt gyilkoltak meg 

Damaszkuszban a zsidók


A szíriai fővárosban megölték Kemal Huszein Gannadzsét, a Hamász egyik tagját - közölte szerda éjjel a palesztin mozgalom egy tisztségviselője Libanonban, az izraeli titkosszolgálatot gyanúsítva a gyilkossággal.
"Egy csoport hatolt be kudszíjai otthonába Damaszkusz külvárosában, és megölték őt" - mondta a neve elhallgatását kérő Hamász-vezető, aki szerint a gyilkosok számos iratot vittek magukkal.
Gannadzse, akit Nizár Abu Mudzsáhid néven is ismertek, egyik helyettese volt annak a Mahmúd Abder-Raúf al-Mabhúh Hamász-parancsnoknak, akivel 2010 januárjában egy dubaji szállodában végzett az izraeli titkosszolgálat, a Moszad egy 27 fős csoportja.
(MTI)

3700 Izraellel foglalkozó diplomáciai 

dokumentum közzétételére készül a 

WikiLeaks



Julian Assange

Julian Assange, a WikiLeaks alapítója bejelentette, hogy fél éven belül közzéteszik az Izraellel foglalkozó 3700 darab diplomáciai dokumentumot, s ebből mintegy 2500 kizárólag a Moszád tevékenységére vonatkozik. Az izraeli titkosszolgálat máris kutakodik Assange és munkatársai után.A közeljövőben újabb titkokat tudhatunk meg az úgynevezett második libanoni háborúról és a Máhmúd el-Mábhúh Hamász-vezető elleni dubáji merényletről.

„Az izraeli Moszád, a CIA, valamint az ausztrál és a svéd titkosszolgálat már a nyomunkban vannak, kutakodnak utánunk, s igyekeznek megtudakolni, hogy a közeljövőben milyen diplomáciai dokumentumokat szivárogtatunk ki”, mondta Julian Assange, a WikiLeaks alapítója az Ál-Dzsázírá összarab hírtelevízió londoni stúdiójában a Bilá Hudúd (Határok nélkül) című műsor számára adott interjúban. Az Angliában tartózkodó, és szabad mozgásában erősen korlátozott ausztrál újságíró egyben cáfolta az arab sajtóban napvilágot látott híreszteléseket, melyek szerint alkut kötött az izraeli titkosszolgálattal, s a megállapodás értelmében többé nem tesz közzé a zsidó államra vonatkozó kellemetlen dokumentumokat. 

A WikiLeaks után kutakodó szerv

Nincs sem közvetlen, sem közvetett kapcsolatom az izraeliekkel”, jelentette ki az Ál-Dzsázírának Julian Assange, és gyorsan hozzáfűzte: „Lehet, hogy az izraeli titkosszolgálat fölvette a kapcsolatot olyan személyekkel, akik korábban velünk dolgoztak, ám közben ezek az emberek távoztak tőlünk, és nincs velük semmiféle kapcsolatunk”. A WikiLeaks alapítója a Közel-Keletre vonatkozó titkos diplomáciai levélváltások témáit részletezve megemlítette, hogy nemsokára közzéteszik a Máhmúd el-Mábhúhnak, a Hamász Iszlám Ellenállási Mozgalom egyik vezetőjének dubáji meggyilkolásával kapcsolatos, eddig nem ismert információkat tartalmazó dokumentumokat is. Mint ismert, a Máhmúd el-Mábhúhot a dubáji El-Busztán szállóban 2010 januárjában meggyilkoló Moszád-ügynökök nyugati államok hamisított útleveleivel utaztak be az arab ország területére. 

Máhmúd el-Mábhúh

Mintegy 3700 darab, Izraellel foglalkozó dokumentum vár még közzétételre, s ebből körülbelül 2700 darab Izraelből lett elküldve Washingtonba”, jelentette ki Assange, majd hangsúlyozta, hogy igen sok az úgynevezett második libanoni háborúra vonatkozó publikálásra váró dokumentum. Az újságíró az Ál-Dzsázírának elmondta még, hogy nemsokára közzéteszik a 2008 szeptemberében, Damaszkuszban meggyilkolt Muhámmád Szulejmán tábornok elleni merénylettel összefüggő amerikai diplomáciai dokumentumokat is. A WikiLeaks alapítója szerint a damaszkuszi amerikai nagykövetség meggyőződése szerint Basár el-Ászád szíriai elnök tanácsadóját az izraeli titkosszolgálat tette el láb alól. 

Az egyik Moszád-ügynök a dubáji szállodában


Mindenesetre a Moszádnak jó oka van arra, hogy a WikiLeaks munkatársai után szaglásszon, mert Assange az Ál-Dzsázírának szerdán este azt is elmondta: az elkövetkezendő fél esztendő folyamán közzétesznek körülbelül 2500 olyan dokumentumot, amely kizárólag az izraeli titkosszolgálat tevékenységével foglalkozik.

Hering József – Kuruc.info

Tudtuk előre: Németország futni hagyta a 

Moszád-gyilkost

A kölni bíróság pénteken óvadék ellenében szabadon engedett egy Uri Brodsky néven ismert Moszád-ügynököt, aki 2010. január 15-én tevékeny részese, előkészítője volt a Mahmúd el-Mabhúh Hamász-vezető ellen elkövetett gyilkosságnak egy dubáji szállodában. A németek azért kérték a gyilkos kiadatását Lengyelországtól, hogy hazaengedhessék.

A Moszád-ügynök a lengyel bíróságon

A Moszád terroristái, mint ismert, nyugati útlevelekkel utaztak be az Egyesült Arab Emírségek területére, és gyilkolták meg egy dubáji szállodában Mahmúd el-Mabhúhot, a Hamász Iszlám Ellenállási Mozgalom egyik vezetőjét. Az eset nagy fölháborodást váltott ki, főleg azokban a nyugati országokban, amelyek útleveleit fölhasználták a Moszád gyilkosai. Uri Brodsky, legalábbis így ismeri a világ, tevőlegesen részt vett a német útlevelek előállításában, s ezért – miután a fényképét a dubáji rendőrség föltette a világhálóra – a lengyel rendőrség június elején Varsóban letartóztatta.
Hosszas bírósági huzavona után a lengyel hatóságok úgy döntöttek, hogy határozott német kérésre (!) a bűnöző zsidót kiadják Németországnak. A kiadatásra most csütörtökön került sor, ám a nemzetközi zsidóság által megfélemlített, s 1945 óta folyamatosan zsarolt Németország ahelyett, hogy börtönbe csukta volna a német útleveleket hamisító gengsztert, már ma délben szabadon bocsátotta. Németország tulajdonképpen azért követelte Brodsky kiadatását Lengyelországtól, hogy hazaengedhesse Izraelbe. Hadd készüljön föl az újabb nemzetközi gyilkosságra!
A kölni bíróság ma délben úgy döntött, hogy az útlevél-hamisító Uri Brodskynak nem kell börtönbe vonulnia, miután gyorsított eljárásban csak pénzbírságra ítélték.
Júszef el-Kudszi – Kuruc.info


Moszad-ügynököt fogtak a lengyelek

A német szövetségi államügyész hivatalának szombati közlése szerint a lengyel hatóságok letartóztattak egy állítólagos Moszad-ügynököt, akinek szerepe lehetett egy Hamász-vezető idén januárban Dubajban történt meggyilkolásával.
Berlin hivatalosan is kérni fogja Uri Brodszkij kiadatását, akit azzal gyanúsítanak, hogy Németországban egy idegen ország külföldi hírszerzésnek dolgozott, s német útlevelet hamisított a Moszad egyik ügynökének, aki állítólag részt vett a Hamász fegyverkereskedője, Mahmúd al-Mabhúh dubaji meggyilkolásában.
Az államügyészség szerint Brodszkijt június elején vették őrizetbe, amikor Lengyelországba érkezett, mert Németország az Európai Unió igazságügyi együttműködése keretében európai letartóztatási parancsot bocsátott ki. A német szövetségi ügyészség még márciusban vizsgálatot indított egy valódi, de nem a tulajdonosa által használt német útlevél ügyében, amelyet januárban Dubajban használtak fel.
A gyilkosságot elkövető különítmény tagjai hamis útlevelekkel érkeztek a Perzsa-öböl menti emírségbe. Az ügyben a brit kormány még márciusban kiutasított egy izraeli diplomatát, mert a gyilkosság szervezői 12 brit útlevelet hamisítottak, s David Miliband volt brit külügyminiszter akkor úgy nyilatkozott, hogy "alapos ok van azt hinni, hogy Izraelt terheli a felelősség" az okmányokkal való visszaélésért.
Dubaj az izraeli hírszerzést vádolta a gyilkossággal. Az emírség rendőrsége megállapította, hogy egy 27 tagú osztag hamis európai és ausztrál útlevéllel jutott be az országba. Izrael nem erősítette meg, és nem is cáfolta felelősségét. Az útlevél-hamisítás ügyében vizsgálat folyik Írországban és Franciaországban is.
(MTI)

Kiutasít egy izraeli diplomatát Nagy-

Britannia a dubaji gyilkosságra hivatkozva

Egy izraeli diplomatát utasít ki Nagy-Britannia válaszul arra, hogy vélhetően az izraeli titkosszolgálat hamisított brit útlevelekkel látta el a dubaji gyilkosságot végrehajtó ügynökeit. Február 20-án ölte meg egy csapatnyi ügynök Mahmúd el-Mabhúhot, a Hamász katonai vezetőjét.
Kiutasít Nagy-Britannia egy izraeli diplomatát Mahmúd el-Mabhúh dubaji meggyilkolása miatt - írja a BBC. Izraeli ügynökök vélhetően úgy ölték meg a Hamász katonai vezetőjét, hogy több hamisított európai - ezen belül 12 brit - útlevelet használtak az akcióhoz.
David Milliband külügyminiszter kedden, közép-európai idő szerint fél négykor tájékoztatni fogja a parlamentet a kiutasításról - közölte az AFP. A brit Daily Telegraph szerint az izraeli kormányt fogja felelősként megnevezni. A BBC azonban diplomáciai forrásokra hivatkozva közölte, hogy nem vádolják Izraelt a hamisítással és a gyilkossággal. Egyelőre annyit tudni, hogy Ron Proszer izraeli nagykövetet bekérették hétfőn a londoni külügyminisztériumba, hogy megosszák vele a Mabhúh-gyilkosság ügyében lefolytatott vizsgálat eredményét.
Miliband korábban a BBC-nek azt mondta: Nagy-Britannia "felháborítónak" tartja a brit útlevelek használatát, és "eltökélten a végére jár az ügynek". Hozzátette: London "reméli és elvárja", hogy Izrael teljes mértékben együttműködik a történtek feltárására indított brit vizsgálattal. A francia, német és ír külügyminisztériumok is magyarázatot követeltek a hamis útlevelek miatt Izraeltől. A Telegraph szerint az úti okmányokat egy intézkedés során izraeli reptéri tisztviselők vették el, és mintegy 20 perc múlva szolgáltatták csak vissza.
A januári gyilkosság elkövetését nem ismerte el Izrael, bár a dubaji rendőrfőnök február 20-án kijelentette: bizonyítékaik vannak, hogy az izraeli titkosszolgálat, a Moszad áll az akció mögött. Mahmúd al-Mabhúhot, a Hamász katonai szárnyának egyik alapítóját január 20-án holtan találták dubaji szállodai szobájában (erről itt olvashat részleteket).
A szállodai szobában, amelyben a gyilkosok Mabhúhhal végeztek, a rendőrök olyan körülményeket találtak, mintha az áldozat természetes halállal halt volna meg. Halálának igazi okára csak egy héttel később jöttek rá, miután a dubaji hatóságok a Hamász sürgetésére vizsgálatot indítottak az ügyben. Az Interpol 27 embert köröz a gyilkosság gyanújával.
(Origó)

Dubaj rendőrfőnöke szerint Izraelben 

vannak a Hamász-parancsnok gyilkosai

A Mabhúh-gyilkosság gyanúsítottjai Izraelben tartózkodnak - jelentette ki Dzahi Halfán tábornok, a dubaji rendőrség főnöke hétfőn.
Ugyanakkor a Gulfnews című dubaji lap értesülése szerint a gyilkosok és segítőik Izraelben és az Egyesült Államokban vannak. Halfán tábornok szerint ha a szóban forgó személyek a zsidó államban maradnak, nem tartóztatják le őket, de ha távoznak onnan, ez megtörténhet.
(MTI)


Férfias viselkedésre szólította fel Dubaj 

rendőrfőnöke a gyáván lapító Moszad-

vezetőt

Dubaj rendőri vezetője arra szólította fel az izraeli hírszerzés, a Moszad főnökét, hogy ismerje el szervezetének felelősségét Mahmúd al-Mabhúh Hamász-politikus meggyilkolásában.
"Meir Dagan (Moszad-)főnök tartozik magának azzal, hogy elismerje vétkét ..., vagy határozottan cáfolja, hogy szervezetének köze van hozzá. De mostani magatartása a félelemről árulkodik. Vállalja a felelősséget férfiként!" - mondja Dahi Halfán tábornok.
Halfán pénteken azt is elárulta, hogy rendőrségének birtokában van az egyik gyilkos DNS-e, ami cáfolhatatlan bizonyítékként szolgál és több gyanúsított ujjlenyomatát is megszerezték.
Ezt azután közölte, hogy tizenöt újabb gyanúsítottat azonosítottak és kiderült, hogy közülük többen ugyanannak a banknak a hitelkártyáját használták.
(MTI)

Bekérették a külügyminisztériumba Izrael 

londoni nagykövetét a dubaji gyilkosság 

miatt

A dubaji gyilkosság brit szálának, vagyis a hamis brit útlevelek használatának mélyreható kivizsgálását ígérte szerdán Gordon Brown miniszterelnök, akit a parlamenti ellenzék is felszólított erre. Az izraeli nagykövetet bekérették a külügyminisztériumba.
Dubaj rendőrfőkapitányának tájékoztatása szerint tizenegy európai - brit, ír, francia és német - útlevéllel utazó személy vett részt Mahmúd Abder-Raúf al-Mabhúhnak, a Hamász egyik vezetőjének dubaji meggyilkolásában.
"Azonnal kivizsgáljuk... Ki kell deríteni, hogy pontosan mi történt, hogyan történt és miért - jelentette ki a kormányfő a BBC adásában, de hozzátette: "össze kell gyűjteni a bizonyítékokat, mielőtt nyilatkozatok hangzanak el". Az esti órákban a külügyminisztérium bejelentette, hogy csütörtökre megbeszélést kértek az izraeli nagykövettel az útlevelekről.
A brit ellenzéki liberális demokrata párt egyik képviselője kijelentette, hogy ha kiderül, hogy tényleg Izrael áll az ügy mögött, az súlyosan megrendíti a két ország közötti bizalmat. "Ha emiatt a brit útlevelek jogos használói veszélybe kerültek, az szégyen-gyalázat" - mondta Menzies Campbell. A külügyi bizottság vezetője, a munkáspárti Mike Gapes óvatosabban fogalmazott. "A gyilkosság vagy Izrael műve, vagy valaki el akarta érni, hogy annak tűnjék" - mondta.
A lapokban és a BBC-ben sorra cáfolták érintettségüket azok a britek, akiknek útleveleivel a dubaji hatóságok szerint a tettesek beutaztak az emírségbe - jelentette Kertész Róbert, az MTI tudósítója.
Az egyik megnevezett, a 42 éves Paul Keely - aki Angliában született, de 15 éve egy észak-izraeli kibucban él - a The Daily Telegraph című konzervatív brit napilapnak azt mondta: két éve el sem hagyta Izraelt, Dubajban pedig egyáltalán nem járt. Keely közölte: amikor először hallotta nevét az üggyel kapcsolatban, azonnal megnézte, hogy nem lopták-e el az útlevelét, de az okmány a helyén volt.
Egy másik megnevezett brit, a Jeruzsálem közelében élő 31 éves Melvyn Adam Mildiner elmondta: a nevével közzétett kép nem őt ábrázolja, útlevelében nem ez a fotó van, és dubaji pecsét sincs az okmányban, mivel soha nem járt az emírségben.
A szerdai The Daily Telegraph kommentárja szerint ha Izrael elismerné felelősségét a merényletért, az veszélybe sodorhatná az izraeli titkosszolgálat, a Moszad és Nagy-Britannia "egyébként is ingatag" megállapodását hírszerzési információk megosztásáról. A lap felidézi, hogy az együttműködés a múltban sem volt problémamentes: Margaret Thatcher volt konzervatív brit kormányfő 1987-ben leállította a Moszad nagy-britanniai tevékenységét, miután a szervezet Londonból indított műveletet az izraeli atomtitkokat kiszivárogtató Mordeháj Vanunu elrablására.
Ausztriában is nyomoznak a Hamász-vezető feltételezett gyilkosai után - jelentette szerdán egy osztrák magazin egy meg nem nevezett belügyminisztériumi forrásra hivatkozva. A gyanú szerint a tettesek olyan mobiltelefonokon beszéltek egymással, amelyeknek a körzetszáma egy osztrák szolgáltatóéval egyezik meg - írta internetes kiadásában a Profil című hetilap Pálfy M. Katalin bécsi MTI-tudósító jelentése szerint.
Az izraeli külügyminiszter szerint "nincs ok" azt feltételezni, hogy az izraeli elhárítás áll a dubaji gyilkosság mögött. "Nem tudom, miért kell tényként elkönyvelni, hogy Izrael vagy a Moszad használta a hamis útleveleket és brit állampolgárok személyazonosságát" - mondta a katonai rádiónak Avigdor Liberman.
A politikus ugyanakkor nem volt hajlandó sem cáfolni, sem megerősíteni Izrael érintettségét az ügyben. "Izrael soha nem erősít meg, és nem is cáfol" ilyen híreket - mondta (gyakorlatilag elismerve a gyilkosságot), hozzátéve, hogy most sincs ok ennek a politikának a megváltoztatására. A külügyminiszter azt is kijelentette, hogy nem kell esetleges diplomáciai válságtól tartani Nagy-Britanniával vagy más országokkal.
A Hamász több ezer fegyverese kiáltott bosszúért szerdán a Gázai övezetben. A dzsabalíjai menekülttáborban tartott megemlékezés résztvevői azt ígérték, hogy megbosszulják al-Mabhúb halálát. A Hamász-aktivisták egyértelműen Izraelt tették felelőssé a gyilkosságért. "Minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy megbosszuljuk ezt a Moszad által végrehajtott gyáva gyilkosságot" - jelentette ki a Hamász katonai szárnyának szóvivője.
(MTI nyomán)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése