2016. január 25., hétfő

A Bankok - a pénz urai I.





A Bankok - a pénz urai I.





Célkeresztben: A Bankok - a pénz urai I.



SZRTI  2010.09.17. 23:48
Miért olyan fontos, hogy ki nyomtatja a bankjegyeket? Tekints úgy a pénzre, mint árucikkre. Ha monopóliumod van egy olyan árucikk felett, amire mindenkinek szüksége van, amit mindenki akar, amiből senkinek sincs elég, akkor számos biztos lehetőséged van nyerészkedni, illetve óriási politikai befolyás gyakorolni. Erről szól ez a hadakozás. Az Egyesült Államok történelme során a pénzkibocsátás feletti hatalom oda-vissza került a Kongresszus és valamifajta magánkézben lévő központi bank között. Az Alapító Atyák ismerték a magántulajdonú központi bank árnyoldalait. Mindenek előtt látták, hogy a magánkézben lévő brit központi bank, a Bank of England tornázta fel az angol államadósságot olyan mértékben, hogy a parlament igazságtalan adókat volt kénytelen kivetni az amerikai gyarmatokra. Valójában, ahogy látni fogjuk, Ben' Franklin azt állította, hogy ez volt az Amerikai Forradalom valódi oka. Az Alapító Atyák többsége felismerte a bankrendszerben rejlő potenciális veszélyeket, és aggódtak a bankárok kezében felgyülemlő vagyon és hatalom miatt. Jefferson így írt erről: "Őszintén hiszem, hogy a banki intézmények sokkal veszélyesebbek szabadságunkra, mint a zsoldos hadseregek. A pénzkibocsátás jogát el kell venni a bankoktól, és visszaadni az embereknek, akiket igazából megillet."
 

Célkeresztben

A Bankok - a pénz urai

Az alábbi összeállítás egy 1996-ban készült film szövegéből készült….
Bár a film az amerikaik szemszögéből vizsgálja a kérdést, azonban az amerikai történelmi sajátosságoktól eltekintve megállapításai és a tények, melyeket közöl, bármely mai állam, kormány gazdasági pénzügyi és politikai problémájának gyökerére rávilágít. Ezért mindenképpen érdemes odafigyelni és elgondolkodni, mert nagyon is ismerősnek fog tűnni a szituáció.
 
PÉNZURAK

Avagy hogyan vették át az uralmat a nemzetközi bankárok 

Amerika felett.

Mi folyik Amerikában manapság? Miért ülünk nyakig adósságban? Miért nem képesek a politikusok irányításuk alá vonni az eladósodást? Miért kénytelen dolgozni oly sok ember - gyakran mindkét szülő - alacsony fizetésű, további fejlődést kizáró munkahelyeken, és mégis kijönni kevesebből?  Mi az amerikai gazdaság és életvitel jövője? Miért állítja a kormány, hogy alacsony az infláció, miközben fizetésünk vásárlóereje aggasztó mértékben csökken? Mindössze egy generációvalezelőtt egy vekni kenyér csupán 25 cent volt, és 1995 dollárért új autót lehetett kapni. A probléma az, hogy 1864-óta adósságalapú bankrendszerünk van. 

Minden pénzünk kormány adósságon alapul. Nem számolhatjuk fel államadósságunkat,pénzkínálatunk megszüntetése nélkül. Ezért az államadósság visszafizetéséről beszélni abankrendszer reformja nélkül egyszerűen lehetetlenség.

Ezért a megoldás nem az adósság mértékéről folytatott vitában rejlik, hanem bankrendszerünk gyökeres átalakításában. Ez a Federal Reserve (Amerika központi jegybankja) központja Washingtonban. Nagyon hangzatos helyen fekszik pont az Alkotmány sugárúton, épp a Lincoln emlékművel szemben.  
De vajon szövetségi-e? Valóban az Egyesült Államok kormányának része? Nos, amit megfogunk mutatni, az éppen az, hogy se nem szövetségi a "Szövetségi Tartalék", és nincs istartaléka!
A név félrevezetés. A Jegybank Törvény elfogadása előtt, 1913-ban alkották, azért, hogy az amerikaiak azt higgyék, hogy a központi bank a lakosság érdekében működik. Az igazság az, hogy a Federal Reserve egy magánkézben lévő bank, magán részvényesek tulajdonában, amit kizárólag saját magán nyereségük növeléséért működtetnek.
 
Ezért a megoldás nem az adósság mértékéről folytatott vitában rejlik, hanem bankrendszerünk gyökeres átalakításában. Ez a Federal Reserve (Amerika központi jegybankja) központja Washingtonban. Nagyon hangzatos helyen fekszik pont az Alkotmány sugárúton, épp a Lincoln emlékművel szemben.  
De vajon szövetségi-e? Valóban az Egyesült Államok kormányának része? Nos, amit meg fogunk mutatni, az éppen az, hogy se nem szövetségi a "Szövetségi Tartalék", és nincs istartaléka!
A név félrevezetés. A Jegybank Törvény elfogadása előtt, 1913-ban alkották, azért, hogy az amerikaiak azt higgyék, hogy a központi bank a lakosság érdekében működik. Az igazság az, hogy a Federal Reserve egy magánkézben lévő bank, magán részvényesek tulajdonában, amit kizárólag saját magán nyereségük növeléséért működtetnek.

Akárcsak a Magyar Nemzeti Bank – amely se nem magyar, se nem nemzeti. 

A FED egy magánkézben lévő nyereségorientált vállalat, aminek nincsenek tartalékai, legalábbis általános csereeszközünk a szövetségi bankjegyek fedezetére.
 
Magyarországon is mint mindenütt a világon, a pénz valódi fedezete az emberek értékteremtő munkája, a befizetett adóforintjaik, saját és nemzeti vagyonuk.

A Szövetségi Tartalék nem is Szövetségi, és tartalékait adósságok képezik. Ez egy magánbank, bankok a tulajdonosai, és egy Kongresszusi törvény megtévesztő irányelvei alapján alapították 1913-ban.
De még egyértelműbben: az amerikai bíróságok sorozatosan kihirdették ítéleteikben, hogy a FED egy magán vállalat. Miért nem tud kezdeni valamit a Kongresszus a FED-del? AKongresszus legtöbb tagja egész egyszerűen nincs is tisztában a rendszerrel, a néhány, aki mégis, az pedig fél kinyitni a száját.

Ám a mi képviselőink zöme sem különb. Szavaznak össze-vissza anélkül, hogy megpróbálnának valódi információkhoz jutni, no nem a bankároktól, akiknek nem is édeke, hogy belelássanak a javaslataik mögött meghúzódó hátsószándékaikba, melyet szakzsargonnal, és jól hangzó hazugságokkal lepleznek.
 
De az évek során akadt néhány bátrabb Kongresszusi képviselő is. Íme, három gyors példa: 1923-ban Charles A. Lindberg, egy republikánus Minnesotából, a híres pilóta "Lucky Lindy"
édesapja így nyilatkozott: "Pénzügyi rendszerünk a Szövetségi Jegybank Kormányzótanácsának kezébe került. E tanács tisztán nyerészkedő csoportként gyakorol fennhatóságot pénzügyi rendszerünk felett. Ez egy magán rendszer, amit egyedül azzal a céllal irányítanak, hogy a lehető legnagyobb nyereséghez jussanak más emberek pénzén."
 
A FED egyik legőszintébb kritikusa a Bank és Valuta Biztosság korábbi elnöke volt, a Nagy Gazdasági Válság éveiben. Louis T. McFadden, pennsylvaniai republikánus 1932-ben azt mondta: "A mi országunknak vannak az eddigi legkorruptabb intézményei a világon. A Szövetségi Jegybank Kormányzótanácsára célzok. Ez a gonosz szervezet nyomorba döntötte az Amerikai Egyesült Állam polgárait, és voltaképpen csődbe juttatta Kormányunkat. Mindezt a pénzéhes keselyűk korrupt ténykedésein keresztül érte el, akik irányítják." 


Barry Goldwater Szenátor gyakran kritizálta a FED-et. 

"A legtöbb amerikainak valójában nincs fogalma a nemzetközi pénzkölcsönzők működéséről. A Szövetségi Jegybank Rendszer könyveit soha nem vizsgálták. Nem esik a Kongresszus felügyelete alá, pedig az Egyesült Államok hiteleit befolyásolja." 
A Federal Reserve valójában - jóllehet nem is a Szövetségi Kormány része -sokkal nagyobb hatalommal bír annál. Nagyobb a hatalma, mint az elnöknek, a Kongresszusnak és a bíróságoknak. Sokan kétségbe vonják ezen állításomat, de hadd bizonyítsam be: a Federal Reserve dönti el, mennyi törlesztést fizet egy átlagember gépkocsija, háza után, mekkoraháztartási költségei lesznek, és hogy lesz-e állása vagy sem. És azt állítom, hogy ez a totális uralom. És a Federal Reserve az Egyesült Államok Kormányának legnagyobb egyéni hitelezője. Ahogy a közmondás szól: a kölcsönvevő a kölcsönadó szolgája.
Azt kell megérteni, hogy az Alkotmány hatályba lépésének napjától kezdve mindmáig azok, akik a magántulajdonban lévő bankokból hasznot húznak - a Pénzváltók, ahogy Madison nevezte őket -, folyamatosan azért harcolnak, hogy ők dönthessék el, ki nyomtatja az amerikai bankjegyeket.
 
Miért olyan fontos, hogy ki nyomtatja a bankjegyeket?
Tekints úgy a pénzre, mint árucikkre. Ha monopóliumod van egy olyan árucikk felett, amire mindenkinek szüksége van, amitmindenki akar, amiből senkinek sincs elég, akkor számos biztos lehetőséged van nyerészkedni, illetve óriási politikai befolyás gyakorolni. Erről szól ez a hadakozás. Az Egyesült Államok történelme során a pénzkibocsátás feletti hatalom oda-vissza került a Kongresszus és valamifajta magánkézben lévő központi bank között. 
 
Az Alapító Atyák ismerték a magántulajdonú központi bank árnyoldalait. Mindenek előtt látták, hogy a magánkézben lévő brit központi bank, a Bank of England tornázta fel az angol államadósságot olyan mértékben, hogy a parlament igazságtalan adókat volt kénytelen kivetni az amerikai gyarmatokra.
Valójában, ahogy látni fogjuk, Ben' Franklin azt állította, hogy ez volt az Amerikai Forradalom valódi oka. Az Alapító Atyák többsége felismerte a bankrendszerben rejlő potenciális veszélyeket, és aggódtak a bankárok kezében felgyülemlő vagyon és hatalom miatt.
 
Jefferson így írt erről:
"Őszintén hiszem, hogy a banki intézmények sokkal veszélyesebbek szabadságunkra, mint a zsoldos hadseregek. A pénzkibocsátás jogát el kell venni a bankoktól, és visszaadni azembereknek, akiket igazából megillet."
Jefferson ezen állítása valójában megoldást jelentene napjaink minden gazdasági problémájára. 
Ismételjük meg: a pénzkibocsátás jogát el kell venni a bankoktól, és visszaadni az embereknek, akiket igazából megillet.

James Madison, az Alkotmány fő szerzője egyetértett. Érdekes módon "pénzváltóknak" hívta a központi bank cselszövés mögött állókat. Madison erősen kritizálta tevékenységüket.
 "A történelem igazolja, hogy a pénzváltók bevetették a visszaélés, intrika, csalás, és erőszakos eszközök minden lehetséges formáját, hogy megtartsák a kormányok feletti uralmukat a pénz és annak kibocsátásának kézbentartása révén."
Az Egyesült Államok történelme során végig azon folyt a harc, hogy ki szerzi meg a pénzkibocsátás jogát. Háborúkat gerjesztettek, válságokat szítottak, csakhogy megszerezzék.


Az Első Világháborút követő időszakban mégsem említik ezt a hadakozást az újságokban vagy a történelemkönyvekben.
Az Első Világháborúig a pénzváltók vagyonukat bevetve megkaparintották az irányítást a legtöbb nemzeti sajtóorgánum felett. 
Az Egyesült Államok történelme során végig tombolt a harc a pénzkibocsátás jogának megszerzéséért. 1764 óta valójában nyolcszor került egyik kézből a másikba. Ez a tény három generáción át mégis rejtve maradt a nyilvánosság előtt, a FED elöljárók által támogatott média segítségével.
Mindaddig, amíg a költségvetési hiányokról és a kormányzati kiadásokról vitázunk, nem pedig arról, hogy ki dönti el, hogy mennyi pénzünk van, addig mindez csak egy nagy színjáték marad. Totális átverés.
Mi a megoldás nemzeti problémánkra? Mindenek előtt az oktatás.. Másodsorban azonban cselekednünk kell: Vissza kell szereznünk a hatalmat pénzünk kibocsátása felett! 
Hangsúlyozom, hogy saját pénzünk kibocsátása nem radikális megoldás. Ezt a megoldást többször is alkalmazták már az USA történelmében, olyan emberek, mint Benjamin Franklin,Thomas Jefferson, Andrew Jackson, Martin Van, Abraham Lincoln és J. F. Kennedy.
Tehát összegezve: 1913-ban a Kongresszus a félrevezető módon Federal Reserve-nek nevezett független bank kezére játszotta Amerika pénzkibocsátásának monopóliumát. És az adósság, amit ez a magán társaság generál, megöli az amerikai gazdaságot. Noha a Federal Reserve a legerősebb központi bank a világon, nem ez volt az első.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése