2015. november 19., csütörtök

A terroristák megnyilvánulásai




A terroristák megnyilvánulásai




  2012-11-03 07:05:13, szombat


Sajtó nyilvánosság előtt, elhangzott szónoklatában kijelentette a palesztinokról először: bárcsak pusztulnának el az ellenségeink (akik védik a saját jogos államukat) és a gyűlölőink ( csak a gyerekeidet trancsírozta fel, meg a lakhelyedet, miért gyűlölöd?) Vesszenek ki ebből a világból! (ki érti a sok rasszista, miért gyűlöli a zsidókat?)
Másodszor: A világ nem zsidó emberei ( a sok tisztátalan) csak azért jönnek a világra, és élhetnek aránylag tisztes kort, hogy minél jobban kiszolgálhassák a zsidókat (elküldted a kurva anyjába? Felháborító, hogy merted, nincs ebben semmi sértő, ami a ronda kifejezésre feljogosít!)Gondoljuk csak meg, ha elpusztul a szamár, elveszítjük a pénzünket, így van ez a szolgálóval is, ha időnap előtt meghal, elveszítjük a pénzünket! Éppen ezért hagyjuk, hogy a szolga hosszú életet éljen, annak érdekében, hogy jól dolgozzon a zsidónál! ( Nem kell ezen megsértődni gójok! Nem rasszista szemét aljadékok, kedves emberek, akik megengedték, hogy sokáig élj, látod?) Ezért szeresd a zsidót és ne bántsd szegényt, csak a talmudját védi!
Töröltessék, pusztuljon ki a nevük!
 (Kedves emberek ezek, min vagy fennakadva?)





Az abszolút jogos felháborodásra a gójok részéről -mert egyéb zsidó vezetők kezet csókoltak a náci rabbinak a beszéd után a kormányhivatal azt a pofátlan hazug választ adta, hogy megjegyzései nem tükrözik a kormányfő nézeteit, mert nem látod, hogy hátul, hogy röhögnek a markukba!

Akkor most tartson papunk egy beszédet, melyben felhívja a keresztények figyelmét, hogy ne vásároljanak zsidónál, ne dolgozzanak zsidónál, nna, mi lenne a reakció? Kell még valakinek magyarázni?

Én gyűlöletkeltő?
Elmentek ti a nagyon messze levő távoli bolygóra és akkor nagyon finom voltam!

Senkinek ne legyen kétsége, hogy az ő nagy tervük Amerikát beleugrasztani a 3. világháborúba, megtámadni Iránt ( majd, a végén azt mondja mégsem volt atombábája, nem számít neki, láthatod!). Ja, persze a tévé azt fogja mondani, hogy Irán egy rohadék, ez ne legyen kérdéses! Nos, a helyzet az, kedves magyar gój társaim, minket kormányunk (melynek 70%-a zsidó) eladott. Ezek aláírták Mose Kacav államfővel, hogy külső agresszió esetén, mi befogadunk 500.000 gyilkost Izraelből! Ezeket, ide? Ugyanis Izrael megunta a sivatagot, vize sem sokáig lesz már, hiába vette el a Palesztinoktól! A látszat, amit annyira szeretnek űzni: Jövőre Jeruzsálemben egy nagy kamu, ezek mind tudják, hogy valójában nekik már a Kárpát medencére fáj a foguk! Lesz itt Nagy Magyarország! Gondolják ők, de ez lesz az utolsó útjuk e földön! Lesz külső agresszió, arról tesz a zsidó! Izraelt be fogják dönteni, hiszen az csak katonai bázisuk volt, nincs tovább rá szükségük! Mi lesz a többi zsidóval? Hát, ott döglik meg! Mint a II vh-ban. Nem lesz szükség rájuk, saját zsidaja majd megint kinyírja őket, miközben majd ráfogja valamelyik másik nemzetre, hogy legyen újra lóvé a másik államalapításhoz!

Az összes szarukat eddig még máson kenték szét, mert ők tiszta jellemek! Tudod, tiszta udvar, rendes ház, mert a szemetet átborította a szomszédékhoz! Kritizálni mered? Majd lesz neked ne mulass! Te csinálod ugyanezt? Száz helyről fognak támadni, hogyan kell a zsidó szomszéddal együttélni, nem dobhatod vissza a szarját! Ő meg van tisztulva már tőle, eltávolította végre, jóízűen pihen, nehogy már valaki visszahányja rá, neki joga van megvédenie magát! Rohadt gyűlölködő gój, én nemes ember vagyok!
Pont ezt látjuk, csak egy toporzékoló zsidó, aki azért hisztizik, hogy lásd őt szépnek, akkor is, ha ocsmány dolgai vannak! Az nem undorító, hogy a szarát hozzád vágja, hanem az, hogy visszakapja, de ebből mindenkinek elég, viszitek az összes szarotokat mindenhonnan, holokausztostól, menórástól, bankostól, császárságostól, mindenestől, hónotok alatt a talmuddal, meg a cionok könyveivel, aztán próbálgassátok személyesen egymáson a gonoszságaitokat, cselszövéseiteket, korrumpálódjatok egymáson, nem kell kihozni, otthonra jó lesz nektek, a világ már nem kíváncsi rátok!

Egy bátor, zsidó szerint rasszista görög pap a legnagyobb görög tévéadó reggeli műsorában elmondja, hogy a zsidókat tartja felelősnek a gazdasági problémákért, szerinte Hitler a cionizmus eszköze volt és a Rothschild család pénzelte, (mint az összes háborút, francia forradalomtól kezdve, mindent) hiszen Rothschild mama elmondta, ha a kicsi fiam háborút akar, akkor háború lesz! Így van, nincs ezen, mit tagadni, mindenki tudja, hogy ki pénzeli és szítja a háttérből az embereket!





A görög pap beszél a zsidóság szerepéről az országa tönkretételében gazdasági és egyéb területein a zsidókkal való kapcsolat miatt. A pap a szabadkőművességtől elindulva megnevezi az olyan zsidó bankárokat, mint Rothschild báró, egészen a cionizmusig haladva, megemlíti, hogy összeesküvés keretében akarják rabszolgasorsa juttatni az egész keresztény egyházat! Ez nem bűnbak keresés, mint azonnal állítanák a zsidók, hanem látható, összevethető a keresztények iránt érzett gyűlöletükből, ahogyan nyilatkoznak főrabbijaik. Keresésről szó sincs, rámutatásról van szó!
A családok szétverése, nyilvánvaló az egyneműek házasságának népszerűsítése, a szingli életmód előtérbe helyezése mind zsidó propaganda! Elég, ha ránézel a fórumukra, mit összeizgulnak, hogy kirakhassák eltévelyedett szexualitásukat a világ elé! Betegek, súlyosan bomlott elmével rendelkeznek!

Nem kell hisztizni, senki nem mondana ilyet, ha nem magatok kiabálnátok a világ elé beteges terveiteket és átkozott kívánságaitokat!

Igen, a pap is elmondja, amit már mára mindenki tud- a paptól függetlenül- hogy saját maguk tizedelése saját társuk által, amit szintén előszeretettel kennek szét rajtad, azért történt, mert a nyavalyások nem akarták felemelni a seggüket, hogy kivonuljanak Izraelbe, hogy annak a másik agyament zsidónak az álma megvalósuljon a zsidó központról, ahol aztán tovább élhetnek vérengző, gyilkos, kínzó hajlamaiknak!
Nem kérdés, nem titok az már, hogy a Rothschild, Rockefeller, Soros irányítja az országokat, meg a globalizációt, hogy ki éhezik, ki háborúzik, ő dönti el, kit érdekel már egyes zsidók toporzékolása, harc lesz, nektek is!
Persze egyből jött a vinnyogó zsidó közösség, hogy felháborodásának hangot adjon szokása szerint, de ez már senkit nem érdekel, mindenki tudja honnan jöttetek, kik vagytok, és mit akartok!

Josef Gideon Burg romániai zsidó, aki a II.vh után telepedett le Németországban. Nem cionista, elítéli a cionizmust, a hazugságpropagandát a cionista állam megalapítására és életben tartására. Igen, neki hiszek, mikor elmondja, hogy cionéknak köszönhető az ellentétek szítása, az I vh előtt, a Balfour szerződés, a diverzáns tevékenység, az azt követő bolsevik diktatúra, a Párizs környéki kegyetlen békekötés, a legyengült társadalmak kiszipolyozása, a II.vh kirobbantása, a tömeggyilkosságok, az utána való kegyetlen megtorlások! A legsikeresebb gazdasági akció, ami létezik, a zsidók kitelepítésének átnevezése irtássá, a kivándoroltak és új nevet felvettek halottként való nyilvántartása és mindezért kártérítés felvétele! Mindenki jogosult rá, a csecsemőtől az aggastyánig, tán még az is, aki elment az auschwitzi holokauszt-showt megnézni!
J. G. Burg könyvében azt próbálja bemutatni, hogy nem minden zsidó egyforma és van, akinek zsidó létére mindez feltűnik és nem akar ebben részt venni! Ő tett is mindezért! Perekben lépett fel tanúként, ahol megpróbált az igazságnak és a tényeknek érvényt szerezni, mint zsidó szokások ismerője. Tanácsadóként szolgált a zsidók által kezdeményezett hazafiak elleni perekben (mert a cion azt képzeli csal neki van joga hazáját védeni, ráadásul úgy, hogy gyilkosokat a joggal védi és támogatja és képzi is, hazafinak nevezve!) Ernest Zündel per, Kanada, például.





Mint a cion szokásoknak szakértője, nyilván tudta mi vár rá és ezzel együtt vállalta a harcot! A németországi zsidó hitközösség kiközösítette, cionisták tettleg bántalmazták, halála után nem temették zsidó temetőbe, (szerintem csak örülhet neki, oda minek ment volna?)de tiszta, becsületes emberként élt!
Nos, ők azok a zsidók, akikről csak a gójok emlékeznek meg, fajtársaik kivetették, mert nem volt hajlandó nevét adni a nagy közös cionista szar takarásához, hamis tanúzáshoz, gyűlöletkeltőnek nevezni azokat, akik az igazságot mondják el!
Miért ezt hiszem el? Mert igazságszerető vagyok! Honnan tudom, hogy ez az igazság? Onnan, hogy kinézek az ablakon és rejtve vagy nyíltan, de azt találom, amit ez a pár hős zsidó ember a szemünk elé tárt, Magyarország szabadkőműves, cionista, zsidó jelképekkel és egyetlen holló kosztos zsidóra nem akarokm emlékezni!
Nem hiszem el, hogy hamis rágalom a cion könyv, mert ezt látom az országokban végbemenni, nem hiszem, hogy hamis a babiloni talmud és sokan e szerint élnek, mert hallom főembereitek nyilatkozatait, és látom hogyan gyilkoltok gyermekeket, látom, hogyan véditek egymást a szar kenése közben és hunytok szemet minden gyalázat felett, amit fajtársaitok követnek el! Nem szégyenlitek magatokat, egy nagy rakás gusztustalanság és vér tetején hordjátok oly fenn az orrotokat!
Ti, hétköznapi félig zsidó, félig gój embertársak, ti is cinkosok vagytok, mert nem akartok tudomásul venni semmit, inkább ostobán, tudatlanul rasszistáztok, mert lelketek jobban szereti a szar takargatását, akár vérrel szerzett pénzt is, csak pénz legyen, inkább nem a tudást választjátok!
Lelketek rajta, ti választottátok, de ti sem fogtok már ebből a gyűrűből kijutni!
Itt a végállomás! Lehet kiszállni! Tudja a román, a szlovák, az osztrák, a német, a magyar pláne, kik készülődnek mostan meg ide betelepedni! Gyertek! A menórára hányva találjátok magatokat, úgyis olyan, mint a vasvilla!
Senki nem akar a bomlasztó, erkölcstelen, minket tisztátalannak nevezőkkel, hazugságokon dagadó rablóbandával egy országban tartózkodni!

Rosszul esnek a szavak?

A vért, a gyerekgyilkosságokat, a hazugságokat azt bírja a gyomrotok, attól nem émelyegtek!

* Ez persze nem bűn!

Egy izraeli bíróság szabadlábra helyezte azt a rabbit (alábbi kép), akinek gyűlölködő kijelentései világszerte botrányt okoztak. A rabbi a zsidókat a nem-zsidók (beleértve azok gyermekeit is) meggyilkolására szólította föl. (az islam világ $10.000 ajánlott a fejéért, ha elhagyná az izraeliták földjét.... eléggé érdekes, hogy ekként kell bizonyos sérelmekért elégtételt kieszközölni)







  2012-10-27 16:37:04, szombat




Az alábbi kérdés-felelet sort, amelyet James J. David, az USA nyugalmazott dandártábornoka állított össze 2003. január 7-i keltezéssel, tehát még mielőtt az amerikaiak és csatlósaik (köztük mi is) megtámadták Irakot, csak azért közöljük, hogy a kedves olvasók lássák, hogy milyen szélsőséges nézetek uralkodnak az Egyesült Államoknak még a legmagasabb köreiben is. Az Amerikát folyamatosan hivatkozási pontként kezelő, véresszájú, Magyarországon élő hivatásos rettegők számára mindez biztosan csak egy "zsidóellenes gyűlöletbeszéd". Mást, úgy se tudnának mondani, mivel az őszinteséget és a becsületet talán csak hírből ismerik, de fogalmuk sincs arról, hogy mi az!





Kérdés (K): Melyik az az egyetlen ország a Közel-Keleten, amelynek atomfegyvere van?

Válasz (V): Izrael.

K: Melyik az a közel-keleti ország, amely nem hajlandó aláírni az Atomsorompó Egyezményt és megakadályozza a nemzetközi ellenőrzést?

V: Izrael.

K: Melyik közel-keleti ország szállta meg más, független országok területét katonai erővel, és folytatja a megszállását az ENSZ Biztonsági Tanács határozatai ellenére?

V: Izrael.

K: Melyik az a közel-keleti ország, amely rendszeresen megsérti más, független államok nemzetközi határait repülőgépekkel, tüzérségi és tengeri ágyútűzzel?

V: Izrael.

K: Amerika melyik közép-keleti szövetségese küldött éveken át bérgyilkosokat más országokba, hogy megöljék a politikai ellenfeleit (ún. terrorizmus-export!)?

V: Izrael.

K: Melyik közel-keleti ország az, ahol magas rangú katonatisztek nyilvánosan beismerték, hogy fegyvertelen hadifoglyokat végeztek ki?

V: Izrael.

K: Melyik közel-keleti ország nem hajlandó elítélni azokat a katonáit, akik beismerték hadifoglyok kivégzését?

V: Izrael.

K: Melyik közel keleti ország üldözött el 762 000 menekültet és nem engedi, hogy visszatérjenek a házaikba, a földjeikre és a foglalkozásukhoz?

V: Izrael.

K: Melyik az a közel-keleti ország, amely nem hajlandó jóvátételt fizetni azoknak az embereknek, akiknek kisajátították a földjét, a bankszámláit és a vállalkozásait?

V: Izrael.

K: Melyik közel-keleti ország, ahol meggyilkoltak egy magas rangú ENSZ diplomatát?

V: Izrael.

K: Melyik az a közel-keleti ország, ahol az az ember, aki elrendelte egy magas rangú ENSZ diplomata meggyilkolását, miniszterelnök lett?

V: Izrael.

K: Melyik közel-keleti ország robbantott fel amerikai diplomáciai épületet Egyiptomban és támadta meg az "USS Liberty" nevű amerikai hajót nemzetközi vízterületen, megölve 34, és megsebesítve 171 tengerészt?

V: Izrael.

K: Melyik közel-keleti ország bízott meg egy kémet, Jonathan Pollardot, hogy titkos dokumentumokat lopjon (az USA-tól) és adja át azokat a Szovjetuniónak?

V: Izrael.

K: Melyik volt az az ország, amely először tagadta, hogy bármi köze volna Pollardhoz, majd megszavazta neki az állampolgárságot és követelte az amerikai elnöktől a teljes bocsánatot a számára?

V: Izrael.

K: Melyik közel-keleti ország engedi meg amerikai zsidó gyilkosoknak, hogy oda szökjenek, hogy elkerüljék az Egyesül Államokban a büntetést, és megtagadja a kiadásukat, ha már az oltalmában vannak?

V: Izrael.

K: Melyik közel-keleti ország szónokol a gyűlölet ellen, de kegyhelyet és emlékművet épít egy olyan gyilkosnak, aki 29 imádkozó palesztint ölt meg egy mecsetben?

V: Izrael.

K: A földkerekség mely országa rendelkezik a legerősebb politikai lobbyval az Egyesült Államokban, legalábbis a Fortune Magazinnak a washingtoni bennfentesekkel foglalkozó áttekintése szerint?

V: Izrael.

K: Melyik közel-keleti ország vette célba szándékosan az ENSZ qana-i menekülttáborát Libanonban és ölt meg 103 ártatlan ember, férfiakat, asszonyokat és gyerekeket is?

V: Izrael.

K: Melyik közel-keleti állam szegte meg az ENSZ Biztonsági Tanács 69 határozatát és kapott védelmet még 29 ellen az USA vétója miatt?

V: Izrael.

K: Melyik közel-keleti ország kap ingyen fegyvereket az USA-tól, majd adja el a technikát a Kínai Köztársaságnak az USA tiltakozása ellenére?

V. Izrael.

K: Melyik közel-keleti ország miniszterelnöke jelentette ki a munkatársai előtt, hogy ne izgassák magukat az Egyesült Államok miatt, mert "mi vezetjük Amerikát"?

V: Izrael.

K: Melyik közel-keleti ország az, amelyet az Amnesty International azért ítélt el, mert etnikai tisztogatás keretében négyezernél több lakást rombolt le, ahol ártatlan palesztinok laktak?

V: Izrael.

K: Mely közel-keleti ország használt legutóbb tömegpusztító fegyvert, amikor egy egytonnás "okos bombát" dobott egy sűrűn lakott terület közepére, megölve 15 polgári személyt, köztük 9 gyermeket?

V: Izrael.

K: Melyik ország öl rendszeresen palesztin kisgyermekeket csak azért, mert köveket hajigálnak páncélozott járművekre és buldózerokra, vagy páncélosokra.

V: Izrael.

K: Melyik az a közel-keleti ország, amely az Oslo-i Egyezmény aláírásával megfogadta, hogy abbahagyja a zsidó telepek építését, de ehelyett 270-nél több új telepet épített az aláírás óta?

V: Izrael.

K: Melyik közel-keleti ország végeztette ki merényletekkel több, mint száz politikai ellenfelét az utóbbi két évben, miközben civilek százait és gyermekek tucatjait ölte meg?

V: Izrael.

K: Melyik az a közel-keleti ország, amely rendszeresen megszegi a Genfi Egyezményt, mert együttesen büntet egész városokat, falvakat és táborokat egyes emberek cselekedetei miatt, sőt képes egész falvakat lerombolni úgy, hogy a lakók otthon vannak?

V: Izrael.





K: Melyik az a közel-keleti ország, amelyet az USA eltaposott, mert attól fél, hogy veszélyes lehet rá és a szövetségeseire?

V: Irak.







2012-10-16 20:03:50, kedd









"Mi máshogy háborúskodunk, mint Európában szokás. Mi nem ellenséges hadseregek, hanem ellenséges népek ellen harcolunk: fiataloknak és öregeknek, gazdagoknak és szegényeknek ugyanúgy meg kell érezniük a háború vasöklét, mint a katonáknak. Ebben az értelemben az én georgiai hadjáratom elsöprően sikeres volt", írja Sherman tábornok Grant tábornoknak 1865 január végén. A levél tartalma és dátuma megdöbbentő lehet minden európai számára. Egy amerikai tábornok ugyanis éppen akkoriban írt ilyen szörnyűségeket, amikor a legnemesebb európai szellemek arra törekedtek, hogy humánusabbá és erkölcsösebbé tegyék a háborút.

Amerikában azonban William Tecumseh Sherman tábornok, egy angol származású puritán ügyvéd 45 éves fia kitalált egy új háborús módszert az ellenséges nép, a polgári lakosság ellen, vagyis valójában újra felfedezte Cromwell írországi hadjáratának "felperzselt föld" stratégiáját. Doktrínájának lényege: "Ahol áthaladtam, ott már nincs háború, mert nincs többé élet sem!" Ez nem jelent mást, mint az erkölcs kiküszöbölését a háborúból. Miután a polgári lakosság elleni terrorakcióit tábornokként végrehajtatta, Shermant az Egyesült Államok hadseregének főparancsnokává nevezték ki. Módszere Amerika ideáljává vált, és előbb az angolszász világot fertőzte meg.

A XIX. század végén Moltke marsall megjósolta, hogy a jövő háborúiban többé már nem hadseregek, hanem népek fognak egymás ellen harcolni. Az első világháborúban az amerikaiaknak nem volt idejük bemutatni az európaiaknak Sherman doktrínájának az alkalmazását. Második világháborús intervenciójával, nyílt városok, sűrűn lakott városközpontok és kulturális műemlékek kíméletlen bombázásával azonban Amerika megmutatta az igazi arcát, ahogyan azóta a Vietnam, Irak, Jugoszlávia és Afganisztán elleni agresszióival is.

Sherman stratégiája a sikertelen és dicstelen hadvezérek sajátja. Shermannek nem voltak jelentős hadi sikerei. Egyszerűen az volt a sorsa, hogy mindig olyanokkal került szembe, akik jobbak voltak nála. Amikor egyenlő katonai erőt képviselő ellenséggel harcolt, sohasem aratott győzelmet. Nem a saját képességei, hanem az ellenfél hibája segítette legnagyobb győzelméhez, Georgia fővárosa, Atlanta elfoglalásához. Ez az ambiciózus ember belefáradt a szerény sikereibe, és egy olyan ötlete alapján folytatta a háborút, amelyet már régóta forgatott a fejében.

Az amerikai polgárháborúról, más néven a szecessziós háborúról beszélünk. A rómaiak az emancipációs erőfeszítésekre alkalmazták a secessio (elszakadás) kifejezést. De mindazt, amit Európa ebben a fajta háborúban láthatott, messze felülmúlta az USA északi államai által a déli államok ellen indított háború, amelynek hivatalos indoka a rabszolgaság eltörlése volt. Noha az északi államok fel akarták szabadítani a néger rabszolgákat, a háború végén mégis mintegy százezer fekete önkéntes harcolt felszabadítóik hadserege ellen. A vérmérséklet és a vallási fanatizmus a világtörténelem egyik legvéresebb mészárlásává változtatta ezt a háborút, amely mind a tengeren, mind a szárazföldön teljesen új formákat öltött magára (aknamezőket telepítettek és megjelentek az első páncélos csatahajók). A békekötés után csak nagyon kevesen tudták meg, hogy valójában mi is történt Georgiában. A nemzetközi közvéleményt alig érdekelte, mert Európában éppen akkoriban robbant ki a német-francia háború. Ráadásul az amerikai propaganda gondoskodott róla, hogy a világot csak "Tamás bátya kunyhójának" szirupos történetei foglalkoztassák.

Georgiai periódusa alatt Sherman csak egyetlen újítást vezetett be a katonai taktika történetébe, de már ennek is elégnek kellett volna lennie ahhoz, hogy végleg kizárja őt az úriemberek társaságából. Hadifoglyokat ültetett azokra a kocsikra, amelyek a csapatai előtt haladtak. Ha felrobbantak, megtudta, hogy aknamezőn járnak. Az önmagukat megvédeni képtelenekkel szemben elkövetett kegyetlenkedések miatti minden tiltakozást azzal a metsző hidegséggel utasította el, amely sugárzik a tőle származó összes dokumentumból.

Virginiában csak nevettek, amikor hírét vették annak a haditervnek, amelynek az északi államok az anaconda nevét adták, mert az volt a szándékuk, hogy akárcsak egy óriáskígyó, körbefonják és megfojtják a déli államok teljes területét. Velük nevetett az egész világ a blokád ötletén, annyira gyerekesnek tűnt a déli államok kiéheztetése, hogy senki nem vette komolyan. Senki sem számolt ugyanis Sherman karakterével. Grant, Lincoln és a többi északi vezető hallani sem akart az Anaconda-tervről, Sherman viszont egy szociopata perverz ösztönével kezdettől fogva megérezte a benne rejlő korlátlan lehetőségeket. Ugyanakkor nagyon is tisztában volt azzal, hogy egy abnormális elképzelést nem lehet normális módszerekkel végrehajtani. Egyébként a blokádot, amelytől a háború humanizálását remélték, elismerte a jog. Ezért gondolta azt a világ később, hogy az északi és déli államok közötti háború elég ártatlan dolog volt. Valójában a blokád függönye mögött rettenetes bűnöket követtek el.

Lincoln meggyilkolása után Grant lett az USA elnöke, aki Shermant nevezte ki a hadsereg főparancsnokává. Grant elnökségével új éra kezdődött Amerikában: a hivatalos korrupció és hipokrízis korszaka, amikor egyik kézzel a Bibliát lengették, a másikkal pedig meglopták a szomszédot. A legyőzött déli államok vezető tisztségeibe ültetett északi funkcionáriusok gátlástalan tolvajlásai és féktelen önkényeskedései végül olyan nyilvánvalóvá váltak, hogy 1876-ban a republikánusok nem merték újra jelölni Grantet az elnöki posztra.

Azóta egymást követték az elnökök, de Amerika még mindig az ő útján jár. Időközben a "grantizmus", vagyis a bűnt palástoló képmutatás rendszere az amerikai állam hivatalos magatartásává vált. Az amerikaiak napjainkban is elpusztítják azokat az országokat, amelyeket lerohannak, ahogyan Shermantől tanulták, miközben az erkölcsről prédikálnak és az ellenség "barbárságára" panaszkodnak. A győzelem, amelyről álmodoznak, a temetők nyugalma. Az anacondának meg kell fojtania az egész világot, hogy teljessé váljon az amerikai "one world" birodalom egyeduralma.







2012-10-16 19:55:49, kedd  
A terrorista olyasvalaki, akinek van bombája, de nincs légiereje. Miközben a jelenlegi nemzetközi jog szerint "városok és falvak indokolatlan lerombolása" elévülhetetlen háborús bűncselekménynek számít, addig az emberi települések gyakorlatilag büntetlenül bombázhatók repülőgépről, holott a légibombázás nem más, mint állami terrorizmus. Ez a hatalmasok terrorizmusa, amely több ártatlan áldozatot követelt az utóbbi hat évtizedben, mint a valaha élt összes államellenes terrorista együttvéve.

Douglas Lummis, az egyik neves amerikai nonkonformista politikai gondolkodó szerint "az Egyesült Államokban nem tartanánk alkalmasnak az elnökségre azt az embert, aki valaha bombát dobott egy zsúfolt étterembe, de örömmel elnökké választunk olyan embert, aki valaha repülőgépről dobott le bombákat, amelyek nemcsak éttermeket romboltak le, hanem a nekik helyet adó épületeket és a környékbelieket is". Valóban, mintha egy sajátságos amerikai perverzió lenne, hogy magasból bombáznak és távolból rakétákkal lőnek olyan városokat és népeket, amelyek valamiért az amerikai szoldateszka és politikai vezetés célkeresztjébe kerültek. Ez részben azzal a tudatos óhajjal függ össze, hogy ne kockáztassanak amerikai életeket földfelszíni hadszíntereken, részben pedig azzal az inkább tudatalatti vággyal, hogy az áldozatok véres maradványai véletlenül se zavarják meg az amerikai bakák és az otthoni tévénézők hipokrita érzéseit önmagukról, kormányukról és fennen hangoztatott "családi értékeikről". Korszakunk példátlan tudományos-technikai forradalma ellenére igazi haladást az jelentene az emberiség számára, ha véget lehetne vetni az amerikai bombázásoknak és háborúknak, egy kis szerénységre késztetve az USA/EU/NATO "szentháromságot", amely nem ismer el semmiféle felsőbb hatalmat, és azt hiszi, hogy szó szerint joga van a világon mindenhol azt csinálni, amit csak akar, mindenki ellen, ameddig neki tetszik, és ráadásul mindezt "humanitáriusnak" álcázva.

Szinte már közhelynek számít azzal vádolni az USA-t, hogy rendre színes bőrű, harmadik világbeli, főleg muzulmán népeket választ célpontnak, de ne feledjük, hogy a modern idők egyik leghosszabb - folyamatosan 78 napig tartó - amerikai bombatámadása a volt Jugoszlávia fehér, európai és keresztény lakosságát sújtotta. Jól látható tehát, hogy amikor bombázásról van szó, az Egyesült Államok a teljes esélyegyenlőség híve. Számára a célponttá válás egyedüli feltételei: a) akadályt jelenteni az amerikai birodalmi akarat útjában; b) gyakorlatilag védtelennek lenni a bombázásokkal szemben. (Szíria például megfelel az előbbi kritériumnak, az utóbbinak azonban távolról sem, tehát minden esélye megvan rá, hogy megússza az amerikai bombázást.)

A washingtoni vezetés gondosan megkülönbözteti az amerikai légierő által ledobott robbanószereket a "tömegpusztító fegyverektől", amelyek bevetéséhez szerinte csak a hivatalosan annak nyilvánított ellenségek elég romlottak. Az amerikaiak az atom-, a vegyi és a biológiai típusú fegyvereket tartják tömegpusztítóknak, amelyek hatása nem korlátozható kizárólag katonai célpontokra, szemben az általuk használt "precíziós" cirkáló rakétákkal. Mindez persze igencsak ingatag szemantikai lábakon áll, tekintettel az utóbbi hat évtized amerikai bombázásainak milliós nagyságrendű civil áldozatára. Ráadásul Washington nem alkalmazza a tömegpusztító minősítést az általa gyakran használt, noha válogatás nélkül gyilkoló szegényített urániumtartalmú és fürtös bombákra. Ugyanakkor rendkívül nehéz lenne "emberbarátnak" minősíteni a Tomahawk cirkáló rakétákat, amikor több ezer fontnyi TNT-t tartalmazó hasznos teherrel becsapódnak sűrűn lakott városok központjába, gyakran szegényített urániummal a robbanófejükben.

A náci rezsim ellen (persze csak utólag) szót emelő egyik német papot plagizálva: amikor Koreát, Vietnamot, Laoszt, Kambodzsát, El Salvadort és Nicaraguát bombázták, nem szóltam, mert nem voltam kommunista; amikor Kínát, Guatemalát, Indonéziát, Kubát és Kongót bombázták, nem szóltam, mert nem vettem róla tudomást; amikor Libanont és Grenadát bombázták, nem szóltam, mert nem értettem semmit; amikor Panamát bombázták, nem szóltam, mert nem voltam drogkereskedő; amikor Irakot, Afganisztánt, Pakisztánt, Szomáliát és Jement bombázták, nem szóltam, mert nem voltam terrorista; amikor Jugoszláviát és Líbiát bombázták "humanitárius" okokból, nem szóltam, mert indokoltnak látszott; amikor engem jöttek bombázni, nem maradt senki, aki megvédjen, de nem számít, mert már halott voltam.

Mementóként álljon itt tehát az USA által a második világháború óta bombázott országok listája William Blum Rogue State: A Guide to the World's Only Superpower c. könyve alapján: Korea és Kína 1950-53, Guatemala 1954, Indonézia 1958, Kuba 1959-61, Guatemala 1960, Kongó 1964, Laosz 1964-73, Vietnam 1961-73, Kambodzsa 1969-70, Guatemala 1967-69, Grenada 1983, Libanon 1983, 1984, Líbia 1986, El Salvador 1980-as évek, Nicaragua 1980-as évek, Irán 1987, Panama 1989, Irak 1991, Kuvait 1991, Szomália 1993, Bosznia 1994, 1995, Szudán 1998, Afganisztán 1998, Jugoszlávia 1999, Jemen 2002, Irak 1991-2003, 2003-11, Afganisztán 2001-napjainkig, Pakisztán 2002-2003, 2007-napjainkig, Szomália 2007-2008, Jemen 2009, Líbia 2011.

"Bónuszként" pedig Philadelphia, Pennsylvania állam / USA 1985. május 13. Egy rendőrségi helikopter plasztik-dinamit bombát dob a MOVE nevű keresztény-karizmatikus néger szekta által elfoglalt épületre, az így keletkezett tűzvészben megsemmisül egy egész háztömb 60 lakása, és szörnyethal 11 ember, köztük öt gyermek; Franciaország 1986. április 15. Miután a francia kormány megtiltotta légterének átrepülését a Líbia ellen felvonuló amerikai légierő számára, retorzióként a tripoli francia nagykövetség épületét "véletlenül" találat éri a líbiai fővárost sújtó bombázásban; Kína 1999. május 7. A Jugoszlávia elleni amerikai agresszió során ugyancsak "véletlenül" súlyos bombatámadás éri a Kínai Népköztársaság belgrádi nagykövetségét; 2003 áprilisában Irak lerohanásakor az Iráni Iszlám Köztársaság területére is amerikai rakéták csapódnak be "tévedésből", legalább egy ember halálát okozva. MD
  









  2012-10-16 19:52:13, kedd


A berlini fal leomlása óta az Egyesült Államok által viselt háborúkban tűnt fel a ,,járulékos veszteség" (collateral damage) fogalma, amelyet a Pentagon propagandistái arra használnak, hogy a nyugati közvélemény előtt igazolják a polgári áldozatokat követelő háborús cselekményeket. Ezek a járulékos emberveszteségek úgymond véletlenül, a katonai vezetés akaratán kívül következnének be, amely látványos krokodilkönnyeket hullat miattuk, és általában téves felderítés vagy kivédhetetlen technikai hiba tragikus következményeinek próbálja beállítani azokat.

Márpedig, ha jobban megnézzük, könnyen észrevehetjük, hogy azok a hadműveletek, amelyek civilek millióinak az életét tették tönkre vagy pusztították el az utóbbi években Afganisztánban, Irakban és Líbiában (mint korábban Vietnamban, Laoszban, Kambodzsában, Közép-Amerikában és Jugoszláviában is), egyáltalán nem egy olyan katonai vállalkozás tévedései, amely kizárólag az ellenség egyenruhás tagjait tekinti célpontoknak, hanem védtelen férfiak, nők és gyermekek megölését célzó szándékos cselekedetek.

Arra a kérdésre, hogy ezeknek a szörnyűségeknek mi lenne a céljuk, maga az amerikai katonai doktrína adja meg a választ: a terrornak, minden engedelmesség forrásának a kiváltása. A katonai doktrína tehát brutálisan megcáfolja a politikai propagandát, hiszen a polgári lakosságnak okozott szenvedés a háború megnyerésének egyik módja; a civilek megkínzása a gerincük meghajlításának egyik módja; a lelkük megsebzése pedig a lelkük megnyerésének egyik módja (ahogyan azt az angolszász szövetségesek által a második világháború végén végrehajtott terrorbombázások meggyőzően bizonyítják). Azt gondolhatjuk, hogy ezek a módszerek a civileket is fegyverfogásra ösztönzik és csak az ellenállás erejét növelik. Ez bizonyos esetekben persze így van, általánosságban azonban éppen az ellenkezője igaz, és a katonák nagyon is jól tudják világszerte, hogy a terror áldozatai egyáltalán nem gondolnak bosszúra, sokkal inkább tétlenül szenvednek és békéről álmodoznak. Sőt mi több, gyakran egyenesen a hóhéraikhoz fordulnak védelemért, és a rengeteg szenvedéstől és erőszaktól demoralizálva végül megszorítják a kezet, amelyet az ellenségük nyújt nekik a puska másik vége felől.

Az algériai gyarmati háború idején (1954-62) a terület függetlenségéért harcoló arab gerillamozgalom, az FLN martalócai (az ún. fellagák) által az európai telepesek ellen napi rendszerességgel elkövetett vadállati kegyetlenkedésekre és vérengzésekre válaszul francia katonák kidolgoztak egy doktrínát, amely a fegyveres konfliktusok középpontjába a polgári lakosságot teszi. Korábban, az ötvenes évek elején, az angolok már alkalmazták ezt a módszert a kenyai Mau Mau felkelés során, a lázadó kikuju törzsek egész falvait radírozva le a térképről a lakóikkal együtt, de odáig még nem jutottak el, hogy katonai iskolákban oktatott doktrínává fejlesszék az eljárást.

Embertelen háborúk véletlen célpontjaiból a civil lakosságok így váltak meghódítandó és elpusztítandó katonai célpontokká emberi célkitűzések nevében. Civilek megkínzása, kivégzése, lebombázása nemcsak háborús bűncselekmény, hanem katonai eszköz politikai ügyek szolgálatában. Ezt a doktrínát a francia katonai teoretikusok exportálni fogják az USA katonai iskoláiba, amely majd Latin-Amerikában és különösen egyes közép-amerikai országokban hasznosítja azt az algériai háborút követő évtizedekben.

Az atlantista légiók, amelyek a NATO égisze alatt Jugoszlávia, Afganisztán és Líbia megtámadására indultak, szintén alkalmazták ezt a doktrínát annak érdekében, hogy az amerikai életmódot és a neoliberális gazdasági modellt ráerőltessék a renitens népekre. Irak 2003-as inváziója során az Egyesült Államok által gyakorlatban megvalósított ,,shock and awe" (sokk és félelem) katonai stratégia valójában nem más, mint a félévszázados francia doktrína felfrissített és reaktivált változata. Szerzői Hirosima és Nagaszaki 1945 augusztusi lebombázását tekintik példának, és félreérthetetlenül leírják a két japán mártírváros elpusztításával elérendő hatást: ,,Egy adott társadalomnak a sokkot és félelmet okozó fél által kívánt értelemben való befolyásolásához inkább tömeges emberi és anyagi veszteségeket kell okozni, mint közvetlenül tisztán katonai célpontokat támadni. E képesség alkalmazása a társadalom és értékei ellen (...) tömegpusztító hatású, közvetlenül sújtja az ellenfél ellenállásra való közakaratát, és ideális esetben vagy elméletileg azonnal vagy gyorsan inaktiválja ezt az akaratot néhány órára vagy napra." (Harlan K. Ullman, James P. Wade: Shock And Awe: Achieving Rapid Dominance, NDU, 1996).

Látható tehát, hogy a ,,járulékos veszteségek" fogalma valójában az állami terrorizmust takarja, egy tömegpusztító és nyugati terrorizmust, amellyel a nyugati médiumok könnyedén megbékélnek, mivel atlantista uraik művelik. Valójában sokkal többet is tesznek a puszta kollaborációnál: médiatikus bűncselekményt követnek el, amikor a ,,járulékos veszteségek" fogalmát véres kezű vezetőik nemzetközi terrorakcióinak palástolására használják.

A tévedés kockázata nélkül megállapíthatjuk, hogy ez a nyugati állami terrorizmus globálisan gyilkosabb, mint az iszlám terrorizmus, amely egyébként esetenként - mint például Líbiában vagy Szíriában - hatékonyan szekundálhatja a nyugati elitek geostratégiai céljait. Mára a terrorizmus vált a nyugati demokráciák katonai stratégiáinak központi elemévé. Éppen ezért ahhoz, hogy hatékonyan harcolhassanak ellene, ahogyan állításuk szerint a vezetőik teszik, mindenekelőtt saját magukat kellene legyőzniük, ezáltal egyből megszüntetve a terrorizmus legfőbb kiváltó okát is. Máskülönben a demokrácia halála lesz cinizmusuk és szemforgatásuk járulékos vesztesége, akárcsak a világ vezető demokráciájában, ahol az utóbbi félévszázad során demokratikus díszletek paravánja mögött a katonai-ipari komplexum ragadta magához a tényleges hatalmat, aminek az eshetőségére elnöksége végén maga Eisenhower figyelmeztetett. A jelek szerint eredménytelenül. MD






2-09-26 07:15:10, szerda




Izrael az egyedüli állam a világon, amely megengedheti magának, hogy amennyiben "veszélyben" érzi magát, "nukleáris Armageddonnal" fenyegesse meg a világot - jelentette ki Mark Glenn, a neves amerikai politikai elemző az iráni Press TV-nek. Mark Glenn - aki az Izrael és Amerika agresszív háborúi ellen fellépő Félhold és Kereszt Szolidaritási Mozgalom egyik vezetője is - az interjúban rámutatott: "Egyetlen más állam sem létezik, amely azt mondaná a világnak, hogy ha nekünk el kell pusztulnunk, velünk együtt fogtok elpusztulni ti is."





Mark Glenn felhívta a figyelmet arra, hogy Martin Van Creveld tekintélyes izraeli katonai szakértő nem is oly rég megerősítette: Izrael több száz atombombával, illetve atomrakétával rendelkezik, melyek különböző célpontokra - leginkább európai államok fővárosaira - irányulnak. Az amerikai politikai elemző sajnálatosnak nevezte, hogy miközben Tel-Aviv nukleáris megsemmisüléssel fenyegeti a világot, a befolyása alatt álló médián keresztül más államokat vádol atomfegyverek előállítására irányuló törekvésekkel.

Abszurd világunkban nyilvánvalóan "gyűlöletkeltésnek" és "antiszemitizmusnak" számít kimondani: a Közel-Keleten Izrael birtokol egyedül atomfegyvereket. A zsidó állam 1958-ban kezdte el építeni első plutónium- és urándúsító üzemét a Negev-sivatagban található Dimonában.

Jimmy Carter, korábbi amerikai elnök is elismerte korábban, hogy Izrael 2-300 nukleáris atomtöltettel rendelkezik. Számos jelentés, kiszivárgott dokumentum és légi felvétel is megerősíti az egyáltalán nem békés célokat szolgáló izraeli nukleáris program létét. Tel-Aviv nem tagadja, de nem is ismeri el, hogy atombombákat birtokol: a téma egyszerűen tabu a cionista befolyás alatt álló nyugati tömegtájékoztatásban. A törvények fölött álló zsidó államnak természetesen azt is csak az "antiszemiták" és a "gyűlölködők" merik felróni, hogy nem csatlakozott a nukleáris fegyverek korlátozását célzó nemzetközi egyezményekhez, és nem hajlandó atomlétesítményeibe beengedni a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség ellenőreit sem.









  2012-08-14 19:31:13, kedd




Erről gondoskodik a legújabb kínai fejlesztés. A Dong Feng 21d nevű rakéta igazi riadalmat keltett az USA vezetőinek körében.

,,Ez a rakéta elpusztíthatja repülőszállító hajóinkat, ezzel komoly pszichikai nyomást gyakorol haderőnkre, hogy mostantól nem mehet oda, ahova akar, és nem egyeduralkodó a vizeken."
Robert Gates védelmi miniszter is félelmének adott hangot, mikor kijelentette, ,,ezzel mozgásunkat lekorlátozták, és szűkültek stratégiai lehetőségeink.

A félelmeket tovább növelte, hogy a nemrégiben lazajlott, (Tajvanon riadalmat keltett) kínai tengeri hadgyakorlaton 100%-os teljesítményt nyújtott, vagyis minden célt eltalált.





Csak találgatások vannak róla, hogy Kína kiknek adhatta el még ezeket a rakétákat, de feltehetően Észak-Korea azonnal vásárolt belőle.

A Dong Feng 21d egy 1500 kilométer hatótávolságú ballisztikus rakéta. Működési elve, manőverezési képessége és sebessége miatt egyetlen jelenlegi elhárító fegyver sem képes leküzdeni. Az anyahajók óriási védelemmel vannak ellátva. Több tengeralattjáró, hadihajó kíséri, légi fedezetét pedig állandóan a közelben cirkáló repülők adják. Ez a rakéta azonban adottságai miatt ezeknek az eszközöknek védelmi képességeit messze túlszárnyalja. Abban az esetben, ha egy katonai akciót a vadászgépeknek 1500 kilométernél messzebbről kell megkezdeni, a siker minimálisra csökken.

Egy állam, amely jórészt kalózhadára támaszkodik, ilyen fegyverrel találja szemben magát, joggal kezdi félteni uralmát. Amennyiben ez a rakéta elterjed a világon, és Venezuelától kezdve Iránig mindenki beszerzi, az USA hatalmi nyomása minimálisra csökken.

Megjegyezzük, hogy Oroszország már a 70-es évektől kezdve rendelkezik olyan cirkáló rakétával, mely sebessége és haladási magassága miatt az anyahajókkal sikerrel vehetné fel a harcot. Mára ezek már elavultakká váltak, főként a hazaáruló Jelcin ideje alatt az USA számára átadott fegyverzeti képességek adatai és dokumentációi miatt.









  2012-08-07 09:11:51, kedd


















  2012-08-02 10:02:38, csütörtök






Véletlennek látszó történések, katasztrófák, tragédiák, nagy leleplezések. Politikai rendszerek dőlnek meg, emberek halnak meg rejtélyes körülmények között. Mindenható titkosszolgálat - gondolhatnánk. Néha azonban ők is melléfognak. Ilyenkor sejlik fel a kéz, amely a háttérben a szálakat mozgatja.

A titkosszolgálatok ügyei mindenkit foglalkoztatnak. Sok esetben vélik őket a háttérben, a legtöbbször azonban bizonyítékok hiányában kénytelenek megmaradnia feltételezésnél. Így dőlhetnek meg rendszerek, bukhatnak politikusok, törhetnek ki háborúk.

Sok esetben azonban napvilágra kerül a titkosszolgálati szál, ha másként nem, az akció sikertelensége folytán.

Nem volt malaca a CIA-nak a Disznó-öbölben

Kennedy elnök üstökösként felívelő karrierje rögtön a megválasztása után megtört egy kínos kubai kudarc miatt. A tragikus halálával legendává vált elnököt később sokan igyekeztek felmenteni a felelősség alól. Mark White történész, a BBC History szerzője szerint Kennedy sokat tehetett volna a katasztrófa elkerülésére.

Az a bizonyos katasztrófa egy csoport kubai emigráns partraszállási kísérlete volt az amerikai kormány támogatásával a Disznó-öbölnél. A céljuk az volt, hogy lázadást robbantsanak ki, amely aztán megdönti Fidel Castrót.

A CIA azzal a tervvel állt elő, hogy kiképez, felfegyverez és pénzzel lát el egy csoport Guatemalában tartózkodó kubait, akik Castro miatt hagyták el hazájukat, majd segítséget nyújt nekik egy tengeri partraszállás során. Az akciót Castro légiereje elleni csapásokkal támogatták volna.




Ám a Disznó-öbölbeli partraszállás csődöt mondott. A sajtó hamarosan jelentette, és az ENSZ előtt is lelepleződött, hogy a támadás mögött az Egyesült Államok állt.

Szövetségben az alvilággal

1975-ben egy amerikai szenátusi bizottság, amely a CIA külföldi vezetők elleni gyilkossági kísérleteit vizsgálta, legalább nyolc összeesküvésre derített fényt, amelyek a kubai vezér meggyilkolására irányultak. A CIA a korszak legnagyobb maffiavezéreit - John Rossellit és Sam Giancanat - is felbérelte Castro likvidálására. Rosselli a kubai vezető likvidálását nem teljesítette, viszont utólag kiderült, hogy köze lehetett Kennedy halálához.

A Blair-bukta

Tony Blair korábbi brit kormányfő a kételyek és támadások ellenére kitartott amellett, hogy voltak bizonyítékok az iraki tömegpusztító fegyverek létére. Belső kabinetjének egyik volt vezető tagja azonban nyíltan a közvélemény félrevezetésével és a hírszerzési adatok manipulálásával vádolta Tony Blairt.

Clare Short egykori nemzetközi fejlesztési miniszter - aki már a háború előtt nyilvánosan felelőtlennek nevezte Blair Irak-politikáját, és a háború után le is mondott - szerint politikai beavatkozás szülte például azokat a hírszerzési információnak beállított értesüléseket, amelyek szerint az iraki tömegpusztító fegyverek 45 perces bevetési készültségben várták a szövetséges erők inváziójának kezdetét. Short szerint a titkosszolgálatoktól ilyen információ nem érkezett.





A BBC rádió minapi értesülése szerint a brit titkosszolgálatok annak idején maguk is erősen kifogásolták a 45 perces készültségről szóló kormányzati állításokat. Ezt a kitételt a londoni rádió szerint a Downing Street-i miniszterelnöki hivatal egyenes utasítására kellett bevenni az egyes hírszerzési jelentésekbe.

Short szerint a hírszerzési információk egészét úgy manipulálták, hogy azok "a sürgősség látszatát keltsék", és erről a politikai döntést Tony Blair hozta meg. A volt kabinetminiszter szerint a kormányfő már sokkal előbb eldöntötte, hogy hadba vonul Irak ellen, és folyamatosan félrevezette a közvéleményt.

Titkosszolgálatok harca

A 2006 augusztusában Nyitrán megvert Malina Hedvig ügye mindenki előtt ismert. A lány szerint azért bántalmazták, mert magyarul beszélt az utcán. Az ügyet aztán Robert Fico kormánya politikai célokra használta fel, azzal vádolva az áldozatot, hogy az egészet maga találta ki, hogy lejárassa Szlovákiát.

Ján Slota, a Szlovák Nemzeti Párt elnöke azt állította, hogy az akciót a magyar titkosszolgálat szervezte. Később azonban az a gyanú erősödött, hogy az esetnek inkább szlovák titkosszolgálati háttere volt. Peter Gabura kereszténydemokrata képviselő irodája lehetett az a műhely, amely részt vett az események irányításában - állította Malina Hedvig ügyvédje, Roman Kvasnica.


Malina Hedvig ellen két magánszemély tett feljelentést 2006-ban hamis tanúzásért, és ezek alapján indult meg ellene a büntetőeljárás. Az egyik feljelentő öngyilkos lett, mielőtt a rendőrség kihallgathatta volna, a másik pedig az a Peter Korcek volt, aki Gabura asszisztenseként dolgozott. Korcekről csakhamar kiderült, hogy Ivan Lexa idején a szlovák titkosszolgálatnál, a SIS-nél dolgozott. (Lexa 1998-ig, a Mečiar-kormány idején irányította a SIS-t.) Korceknek és Gaburának közös cége is volt.

A képviselő két további munkatársa szintén a titkosszolgálatoknál tevékenykedett: Peter Tóth a SIS belső elhárításának volt az igazgatója, Igor Cibula pedig a kilencvenes évek közepéig a hírszerzés vezetője volt - ma a Volt Hírszerző Tisztek Szövetségének vezetője.

Cibula számítógépéről küldték szét a Cséfalvay Pál nevével fémjelzett, Harmónia AT polgári társulás alapszabályát, amely autonómiát követelt a szlovákiai magyaroknak. Ez nyilvánvaló provokáció volt, hiszen minden szlovák politikus számára az autonómia kifejezés több mint ingerlő. A magyarellenes megnyilvánulások nem is maradtak el.

A SIS viselt dolgai a Mečiar-kormány bukása után, 1998-ban kezdtek kiszivárogni. Amint a pozsonyi parlamentnek készült jelentésből kiolvasható, a szlovák titkosszolgálat destabilizálni akarta az egész térséget, s Magyarország ellen igyekezett hangolni a környező államokat. Ennek egyik módszere volt, hogy el akarták hitetni: hazánk kedvezőbb elbánásban részesül az Egyesült Államok részéről, mint a környékbeli többi ország.

Hazai pályán

Ahogy az említett példák is mutatják, a titkosszolgálatokat számos esetben nem egy adott nemzet, hanem a hatalom aktuális birtoklójának érdekei szerint használják fel. Az aktuális kormányzatoknak mindig definiálniuk kell az aktuális ellenséget, ez lehet a szegénység, egy nemzetközi szervezet, amely befolyásolni akarja az adott ország belső viszonyait, vagy éppen egy országon belüli társadalmi réteg vagy csoportosulás.

Magyarországon a titkosszolgálatok részéről kiemelt figyelmet kapott a 2007-ben alakult Magyar Gárda és az akkoriban egyre inkább politikai tényezővé váló Jobbik. 2010-ben tömegével kerültek elő ,,titkos anyagok" a párt politikusairól, jelöltjeiről, olyan adatok, melyeket az ,,ablakon befújt" a balzsamos tavaszi szellő. A gépezet működött és működik, csak a parancsadó személye változik, az ,,ellenség" változatlan.








  2012-07-26 11:43:16, csütörtök




Tommy Franks amerikai tábornok már a terrorizmus elleni háború kezdetén kijelentette, hogy ,,mi nem számoljuk a testeket". Természetesen az afgán halottakról beszélt. Az a tény, hogy 9/11 összes áldozatának nevét márványtáblába vésve örökítették meg, drasztikus kontrasztot alkot ahhoz képest, hogy ilyen érdektelenséget tanúsítanak az ő nevükben viselt háború nem amerikai áldozatai iránt. Valójában ugyanis a háborúnak, amely már több mint egy évtizede tart, és amelynek során két országot lerohantak és megszálltak, legalább három másikat pedig megbombáztak, mindeddig egyáltalán nem mérték fel a közvetlen és közvetett emberveszteségeit.

Az a tény, hogy egy ilyen kiterjedt háború ilyen hosszú időn át tombolhat anélkül, hogy hivatalos akarat lenne a ,,többi" meggyilkolt számának meghatározására, mindent elmond arról a módról, ahogyan az USA és NATO-szövetségesei a háború árát kalkulálják. Ha a hivatalos politika nem számolja őket, ez azt jelenti, hogy a nem amerikai és nem szövetséges halottak, sebesültek, eltűntek és elüldözöttek nem részei az egyenletnek. Az ENSZ és néhány társadalmi szervezet igyekszik fényt deríteni az ügyben, és a hivatalos obstrukció és a nyugati közvélemény közönye ellenére legalább nagyjából felbecsülni az áldozatok számát.

Afganisztánnal kezdve, a 2001-es invázióval foglalkozó tanulmányok többsége 4 és 8 ezer közé teszi a hadműveletekben megölt afgán civilek számát. 2003-2005 időszakára nincsenek adatok, de 2006-ban a Human Rights Watch nem egészen ezer polgári áldozatot regisztrált. 2007-től 2011 júliusáig az ENSZ afganisztáni segélymissziója (UNAMA) legalább tízezerre becsüli a megölt civilek számát. Ezek a számok azonban nem foglalják magukban a közvetett halottakat és a sebesülteket, a brit Guardian egyik cikke szerint ugyanis legalább húszezren vesztették életüket a lakosság erőszakos áttelepítése (deportálások) és az éhezés következtében, csak a háború első évében. Ráadásul az Amnesty International 250 ezerben valószínűsíti azon afgánok számát, akiknek 2001-ben külföldre kellett menekülniük, és legalább félmillióra azokét, akik azóta az országon belül voltak kénytelenek lakóhelyet változtatni.





Ami Irakot illeti, az Iraq Body Count szerint 2003 és 2011 augusztusa között kb. 115 ezer civil halt meg kereszttűzben, az Egészségügyi Világszervezet család-egészségügyi tanulmánya azonban legalább 150 ezerre teszi a harcoló felek közötti összecsapások fegyvertelen áldozatainak számát, csak a megszállás első három évében. A tekintélyes The Lancet brit orvosi hetilap jelentése szerint ugyanebben az időszakban a közvetett halottakkal együtt több mint 600 ezer iraki civil vesztette életét a háborúban, az Opinion Research Business független londoni közvélemény-kutató 2007 közepén közzétett tanulmánya viszont már egymillió erőszakos halottról beszél. Ugyanakkor az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága 2007 óta kétmillió iraki menekültet tart számon más országokban, és ugyanennyien kényszerültek lakhelyet változtatni az országon belül. A közvetett halottakról és sebesültekről nincs megbízható információ, de az (1991 előtt a régióban legjobbnak számító) iraki egészségügyi rendszer és általában az infrastruktúra tagadhatatlan összeomlása azt valószínűsíti, hogy a számuk legalább ennyire katasztrofális.

A NATO-szövetségesek által megszállt Afganisztánon és Irakon kívül a terrorizmus elleni háború kiterjedt néhány szomszédos országra is (Pakisztán, Jemen, Szomália), amelyekben amerikai pilótanélküli robotrepülőket (drónokat), különleges egységeket, titkosszolgálatokat és helyi kormánycsapatokat vetettek be. E hadműveleti területek titkos és ,,törvényen kívüli" természetére tekintettel nehéz felbecsülni az emberveszteségeket. A londoni City Egyetemen székelő Oknyomozó Újságíró Iroda (TBIJ) szerint 2004 és 2012 júniusa között az amerikai drónok legalább 357 esetben mértek csapást pakisztáni célpontokra (több mint háromszázszor az Obama-kormány alatt), legalább 2464 személy (köztük 484 civil és 168 gyerek) halálát okozva. A Washington Post Jemen ellen 38 bevetést említ, amelyek 241 ember (köztük 56 civil) életét követelték.

Ha összesítjük ezeket szétszórt adatokat, az USA és a NATO minimum 140 ezer áldozatához jutunk, de könnyedén akár egymillió-százezerhez is, ami 14-110 ezer halottat jelent évente. Hogy jobban felmérjük azt, amit ez képvisel, nem árt emlékeztetni rá, hogy a második világháborúban az Anglia elleni náci ,,Blitzkrieg" 40 ezer polgári áldozattal járt. Másrészt arra is emlékeztessünk, hogy ebben a becslésben nem szerepelnek a 2003-2005-ös periódus közvetlen afganisztáni áldozatai, sem a 2003-tól napjainkig terjedő időszak közvetett áldozatai, ahogyan egyébként a nem drónok által, hanem más módokon (titkosszolgálati és kommandós akciók, ,,eltűnések") okozott civil halottakat sem tartják számon, a helyi bábkormányok amerikai megbízásból végrehajtott ,,terroristaellenes" tisztogatásainak áldozatául esett ezrekről vagy inkább tízezrekről nem is beszélve. Mindezek mellett a sebesültek, árvák, jogfosztottak és az egész világon szétszórt amerikai offshore-börtönökben megkínzottak száma és sorsa szinte már szóra sem érdemes.

Az előbbi számok, bármennyire hiányosak, érthetővé teszik, hogy az Egyesült Államok és NATO-csatlósai miért nem akarják hivatalosan is megállapítani azokat. A terrorizmus elleni háború megdöbbentő ,,humánköltségének" az objektív számba vétele ugyanis annak beismerésére kényszerítené őket, hogy a ,,terrorizmus" nem egyirányú, és hogy nem az ellenálló/szabadságharcos/gerilla egységek, hanem éppenséggel az államok rendelkeznek a leggyilkosabb fegyverekkel. Franks tábornok választása, hogy nem számolja az ellenséges halottakat, egyáltalán nem meglepő. Ahogyan az USA és a NATO-országok közvéleményének érdektelensége az övét visszhangozza, azt bizonyítja, hogy a muzulmán áldozatok tekintetében valójában konszenzus uralkodik a nyugati országok lakossága és politikai osztályaik között. Csak ez magyarázhatja, hogy mindeddig nem születtek alapos tanulmányok a terrorizmus elleni háború civil áldozatairól, miközben tovább sirat(tat)ják 9/11 ,,háromezrét", akiknek a nevében elkezdték és folytatják azt. Kifulladásig. md.






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése