2015. július 3., péntek

Dísz pinty Dísz zsidók



Dísz pinty

Dísz zsidók


A fogtechnikus ÁVH-s őrnagy Vajda Tibor (1924–)

Fogtechnikus, ÁVH-s őrnagy. Karrierjét a politikai rendőrségnél kezdte. Eredményes munkájáért értékelő tiszt, majd alosztályvezető, végül vizsgálati főosztályvezető- helyettes lett. Sok embert juttatott Kistarcsára. A Rajk-ügyben végzett munkájáért a Népköztársasági Érdemrend kiskeresztjét kapta meg, majd Moszkvába, a KGB iskolájára küldték. 1953. december 2-án első fokon elítélték, majd 1954. ja­nuár 15-én másodfokon is elítélte hat évre a katonai bíróság. Népellenes bűntett, halált okozó testi sértés, okirat-hamisítás, hamis tanúzásra való rábírás miatt került börtönbe. 1956 nyarán kegyelemmel szabadult. Novemberben Bécsbe disszidált, ezután Ausztráliában politikai menedékjogot kapott. Az 1970-es években már megkapta a Belügyminisztériumtól a magyarországi látogató vízumot. Tiszteletbeli tagja a Magyar Fogorvosok Tudományos Egyesületének – orvosi diploma nélkül. 1992-ben több tudományos előadásra hívták meg mint implantációs orvosdoktort. Részt vett Rajk László és titkára, Tőkés Ottó, Pálffy György és titkárnője, Rosenfeld Edit, Németh Dezső moszkvai attasé, Korondy Béla rendőr ezredes, Szebeny Endre BM közigazgatási államtitkár, Nagy Pál ezredes, Kojsza Ilona segélybizottsági titkárnő, Mátyás László rendőr ezredes, Ignotus Pál londoni nagykövetségi sajtóattasé és Szász Béla FVM-tisztviselő kihallgatásában is.
A történészek közül van, aki a nácizmust ítéli sötétebbnek, mások a kommunizmust. Szögezzük le, több millió áldozatot követelt mindkettő. Hazánkban azonban a mai napig is jelentős különbség van a két „-izmus” megítélésében. A nyilasok és a háborús bűnösök közül többeket megérdemelten bitófára küldtek vagy hosszabb börtönbüntetést kaptak. Még az 1960-as években is születtek ítéletek, gondoljunk pél­dául a hírhedt zuglói nyilasperre. Ezzel szemben a kommunista terrorszervezetek bűnöseivel – a Katonapolitikai Osztály, a Politikai Rendészeti Osztály, az ÁVO, az ÁVH kiszolgálóival vagy az ’56-os forradalom leverésében közreműködő karhatalmistákkal – szemben még látszatítéletek is alig születtek. Ezek szerint a kommunizmus rémtettei megtorlatlanul maradtak.

Sokan megírták már az Ausztráliában élő Bárdy Magda megrázó történetét. Ám a történet befejezetlen, mivel Vajda Tibor ÁVH-s őrnagyot senki nem vonta felelősségre a Bárdy Magda-ügyben. Senki nem akarta kikérni Ausztráliából, mint ahogyan azt a szintén Ausztráliában élő, háborús bűncselekménnyel vádolt Zentai Károllyal tették, akinek kiadatása folyamatban van. Senki nem akart Magyarországon sem feljelentést tenni ellene, mint Képíró Sándor egykori csendőrtiszt ellen. Pedig a bűn az bűn, mindegy, hogy melyik „-izmus” szolgálatában követték el. Mintha az ÁVH-s pribékek által elkövetett gaztettek bizonyos körökben dicsőséges cselekedeteknek számítanának. Mások egyszerűen csak legyintenek, mondván, felejtsük el a múltat.
A 80 088-as számmal
Bárdy Magdával telefonon készítettem interjút a napokban. Története az ország német megszállásával kezdődik, 1944. március 19-én. Magda szüleivel és testvérével Székesfehérvárott élt, magánóvodája volt, a Mesevár Óvoda. Az elkövetkező hónapok tragikus eseményei sem őt, sem pedig kisóvodásait nem kímélték. Magdát, mint a legtöbb vidéken élő zsidót, deportálták. Először Kistarcsára vitték, majd a vonat meg sem állt vele Auschwitzig. Magda édesapja is, de az egykori óvoda csöppségei közül is sokan hamuvá váltak az ordas eszme áldozataiként. A láger felszabadulása után Magda hazatért, a 80 088-as számmal a karján. Ha élete során egyetlen pillanatra is megfeledkezne a múlt tragédiájáról, elég csak a karjára pillantania, hogy azonnal felidézze, mit tettek vele az egyik „-izmus” nevében. Bűne csak annyi volt, hogy zsidónak született.
Brutális megaláztatások
– Aput elveszítettem – mondja Magda –, de anyu életben maradt, és testvérem, István is. Az óvodások közül is néhányan életben maradtak – csuklik el a hangja –, de a Mesevár Óvoda soha többé nem nyitotta meg kapuit.
– Él még valaki a gyerekek közül?
– Igen, vannak még néhányan. Van olyan is, akivel találkoztam és leveleztem.

(Könny szökne a szemembe, de nem tehetem. Majd máskor megírom, miért nem. Magdának és családjának az életükön kívül semmijük sem maradt. Ez is sok egy zsidónak – ahogy sokan az antiszemiták közül mondják.)

– Megismerkedtem Somogyi Istvánnal – mesél tovább Magda –, férjhez mentem, s 1948-ban megszületett Iván, aki nevét Somogyi első házasságából született, majd mártírhalált halt kisfia után kapta. Férjemnek és családjának volt egy villája Székesfehérvárott, oda költöztünk. A fivérem időközben Bécsbe szökött, majd később Ausztráliában telepedett le. Későbbi kálváriámba testvérem szökése is belejátszott, mivel anyám a testvéremnek kijuttatott egy csomagot Bécsbe, és ez kitudódott. Az ÁVH-n azt akarták, valljak anyám ellen. Éppen fürdettem a kisfiamat, amikor 1951. március 7-én este megszállták a házat az ávósok. Elvittek engem és a férjemet, még annyit sem engedtek meg, hogy a gyermekemtől elbúcsúzzak. Annyit mondtak, félórás kihallgatás lesz, de két és fél év lett belőle. Először mindkettőnket a Fő utcába vittek.

(A villába nem sokkal később beköltözött családjával együtt Sebes Imre megyei párttitkár. Magdáék összes bútora, személyes holmija a villában maradt, ebből semmit nem adtak vissza később sem. Sebes Imre fia, Sebes György ma a Népszava újságírója.)

– Zokogva kérdeztem elhurcolásunk estéjén: mi lesz a kisfiammal? Azt válaszolták: „Gyereked már nincs.” Később azt mondták, elvitték egy otthonba, ahol jó kommunistát nevelnek belőle, nem olyan fasisztát, mint az apja és az anyja volt.
(Zsidó fasiszta – érdekes megha­tározás…)

– Vajda Tibor volt a kihallgatóm a Fő utcában. A vesémet rúgta a kihallgatás alatt, a fejemet az asztalba verte, így akarta kikényszeríteni belőlem az anyám elleni hamis vallomást, de ez még ilyen brutális megaláztatással sem sikerült neki. Majd amikor bedobtak a magánzárkába, elhangzott a legfájóbb megjegyzés: „Te zsidó kurva, amit nem kaptál meg Auschwitzban, azt megkapod majd itt!”
(Magda a Fő utca után ismét Kistarcsára került, ezúttal egy másik „-izmus” nevében. Mint fasisztát, feljelentési kötelezettség elmulasztása miatt tartották fogva.)
– Férjemet utoljára vérbe fagyva, szinte félholtan láttam. Egész fogva tartásom alatt abban reménykedtem, hogy túléli a megpróbáltatásokat, és újra együtt lehet a család.

De ez csak remény maradt. István 1951. augusztus 25-én, tizennégy óra negyvenöt perckor a Mosonyi utcai rabkórházban meghalt. A halál oka belső vérzés.

(Ez állt a hivatalos jegyzőkönyvben, de a holttest sohasem került elő. Magda és édesanyja két és fél év után szabadultak. Bírói ítélet soha nem volt ellenünk, mint ahogy Magda férje ellen sem. Szabadulása után Magda visszakapta gyermekét, Ivánt. Székesfehérvárott édesanyjával és kisfiával számkivetetten éltek egészen 1958-ig, amikor sokszori próbálkozás után végre kivándorolhattak Ausztráliába, ahol Magda testvére várta már őket.)

– Ausztráliában ismerkedtem meg Bárdy Tamással, akivel 1963-ban házasodtam össze. Fiamnak, aki ma már hatvanéves elmúlt, apja helyett apja lett. Évek teltek el, majd a velem történteket ismerő Kubinyi Ferenc felhívta a figyelmünket arra, hogy egykori kínzóm, Vajda Tibor fogorvosként praktizálva Ausztráliában él feleségével, aki szintén ávós volt, és két gyermekével. Szabadon, egy szabad országban, egyenrangú félként a szemébe akartam nézni annak az embernek, aki – többek között – felelős férjem haláláért, akkori életem tönkretételéért. Ez 1993-ban történt. Kikerestük a telefonkönyvből Vajda lakáscímét, mely egyben a rendelője is volt, és felkerestük. Felesége nyitott ajtót. Feltett kérdéseinkre nem válaszolt, de néhány perc múlva Vajda is megjelent. Azonnal ráismertem. Az ügy nagy port vert fel, több újság címlapjára került, a televízióban az egyik legnézettebb műsorban mondtam el történetünket. Vajda válaszképp beperelt becsületsértésért, majd évekig tartó pereskedés kezdődött. Az ausztrál törvények szerint ha a pert elveszítjük, minden vagyonunkat Vajda kapja meg kártérítésként.
Császár Józsefné


Szégyenteljes igazolások
Az ausztráliai becsületsértési perhez Vajda Tibor Császár Józsefné (a magyar belügyminisztérium személyzeti és munkaügyi főosztályvezetője) segítségét kérte, és Budapestre utazott.

Ezek után, 1994. november 28-án Gáti Péter, Kuncze Gábor akkori belügyminiszter titkárságvezetője megbízta Császár Józsefnét, hogy saját hatáskörében intézkedjen, és válaszoljon a miniszter megbízásából az üggyel kapcsolatban. Császárné Sersli Sándorhoz, az Adatfeldolgozó Hivatal dokumentációs osztályvezetőjéhez fordult a következőkkel: Kik vettek részt a 10-50.579/1951. számú ügyben az ÁVH részéről? Ha megvannak az érintettek, hajlandók-e nyilatkozatot tenni a Vajda kontra Bárdy perben? „A válaszadás előkészítéséhez szíveskedjél munkatársaim részére betekintést biztosítani a kérdéses ügyiratba” – írta Császárné. Ezek után Császárné kiadta Vajda részére az igazolást 17-8/1995. számon, Hivatalos feljegyzés címen.

Egy mondatot érdemes jól megjegyezni, amely igazolja, hogy valójában miféle rendszerváltás volt ebben az országban, hogy milyen történelemhamisítás folyt és folyik még napjainkban is, ha az „elvtársak” érdeke úgy kívánja: „Az ÁVH Vizsgálati Főosztályán a kérdéses időszakban 1950–52 között nem volt megengedett a gyanúsítottak bántalmazása. Vajda Tibor osztályvezetőként kifejezetten tiltotta ezt.”

Egyértelműen megállapítható, hogy Vajda Császárnéék hathatós támogatása nélkül nem is kezdeményezhetett volna pert Bárdy Magda ellen. Az ügyvéd, akinek ezeket a szégyenteljes igazolásokat kiadták, Bihari Tibor, aki ebben az időben az Eörsi és Társa Ügyvédi Iroda munkatársa volt. Ebben az irodában dolgozott Bauer Miklós (a „körmös”) és Bárd Ká­roly, szintén egykori ÁVH-s tiszt. Eörsi Mátyás apjáról pedig csak annyit kell tudni, hogy Rákosiék idején az Igazságügyi Minisztérium kodifikációs osztályát vezette. Vagyis ő is igazi jó elvtárs volt.

Egy évvel később Gyekiczky András, Kuncze Gábor kabinetirodájának vezetője levelet küldött Biharinak az Eörsi-féle irodába, miszerint nem értenek egyet a Császárné által igazoltakkal, mi több, az abban foglaltakat történeti tény súlyos megsértésének tartják.
Pernyerés és kitüntetés
Ezután Bárdy Magda férjével együtt Budapestre érkezett. Császárné és Bognár László osztályvezető semmi jelét nem adta a megbánásnak, miszerint kollégájukkal együtt végzetes hibát követettek el. Császárnét, aki 1947-től 1999-ig dolgozott a Belügyminisztériumban, soha senki nem vonta felelősségre.

A pert végül is 2002-ben megnyerte Bárdy Magda. Sikerült bebizonyítania, hogy amit Vajdáról állított, az igaz. És az élettől kapott egy másik ajándékot is: az idősek és a visszamaradott gyermekek érdekében a helyi zsidó szervezetben végzett mintegy harmincéves munkája elismeréseként megkapta az Order of Australia kitüntetést.
– Mi van most Vajdával? – hangzik az utolsó kérdés.
– Itt él továbbra is Sydney-ben, a lakását eladta, máshova költözött, rendelőjét feladta – válaszolja Magda. – Szerencsére nem találkozom vele soha.
Utószó helyett
Melyik „-izmus” volt a rosszabb? – tehetném fel az utolsó utáni kérdést Magdának, de nem teszem fel. Tudom a választ. A nácizmusban az áldozat tudta, miért hurcolják meg, miért zárják gettóba, miért deportálják, miért próbálják megfosztani életétől. A kommunizmusban azonban kreáltak egy bűnt, és kerestek hozzá egy áldozatot.

Az utóbbi időben egyre többen ki merik mondani, le merik írni, hogy egészen furcsa rendszerváltás volt nálunk, egyedüliként a volt szocia­lista országok közül. A többi volt szocialista ország kötelességének érezte, hogy feltárja múltját, név szerint megnevezze a felelősöket, és kizárja őket a közéletből, kirekessze őket a politikai életből. Mi ezzel szemben visszafejlődtünk.
Tőlünk sok ezer kilométerre Bárdy Magda küzdelmében végül győzött az igazság, de a felelősségre vonás itt is elmaradt. Húsz esztendő is kevés volt az igazságtételhez, bár a bűnösöket ismerjük. S tudjuk, nem csak egy Császárné él e hazában, és a hatalom valamiképpen még mindig az ő kezükben van.
Magda első férjével, Somogyi Istvánnal és kisfiukkal, Ivánnal
Magda és Bárdy Tamás. „Fiamnak apja helyett apja lett.”


Átkozott születésnap: 1906. május 18.

2007. május 18.
HunHír.Hu
Ekkor született Eisenberger Benjámin kommunista „politikus”, aki főszerepet játszott az 1948-as kommunista hatalomátvételt követő koncepciós perek előkészítésében és lebonyolításában, és ezekben az években az ország egyik leghatalmasabb, legrettegettebb és leggyűlöltebb embere volt. A magyarok Péter Gábor néven ismerték.
Irányítása alatt az ÁVO a magyarországi kommunista rendszer legfélelmetesebb és egyben legocsmányabb terrorszervezetévé vált.

Eisenberger eredetileg szabómunkás volt, a munkásmozgalomba az 1920-as évek végén kapcsolódott be. 1931-ben belépett a kommunista pártba. Részt vett a Vörös Segély, és a magyar szakszervezeti ellenzék tevékenységében. 1943-ban a Békepárt vezetőségi tagja lett.

1945 után Rákosi Mátyás jóvoltából előbb a Belügyminisztérium Államvédelmi Osztályát vezette, később ez önálló, közvetlenül a pártfőnök irányítása alatt álló Államvédelmi Hatósággá alakult, amelynek élén ő már altábornagyi rangban szerepelt. Fő feladata a Rákosiék által kiagyalt koncepciós perek "bizonyítékainak” előállítása, illetve az e perekben szereplő vádlottak "beismerő vallomásainak” kikényszerítése volt. Az Andrássy út 60-ban, illetve más ávéhás épületek kazamatáiban emberek százait kínozták meg, többen a kezük között haltak meg. Irányítása alatt az ÁVO a kommunista rendszer legrettegettebb és egyben a leggyűlöltebb terrorszervezetévé vált. Péter Gábort - Rákosi átmeneti mellőzésekor - 1953-ban letartóztatták és életfogytiglani börtönre ítélték.

Az ÁVH rövid története

Államvédelmi Hatóság (ÁVH) 1948 szeptemberében alakult meg, jogelődjei a PRO és az ÁVO voltak. A szervezet székháza kezdetben az Andrássy - később Sztálin út 60. szám alatti épület volt, amely korábban a Szálasi-féle nyilaskeresztes párt székháza volt,az úgynevezett "Hűség Háza". Felső vezetésében a szovjet állambiztonsági szolgálat, az NKVD (KGB) emberei tanácsadókként ellenőrizték és irányították tevékenységét. 1948-tól a párt hadseregének, illetve a "párt öklének” számított. Hatalma csúcsán, 1949 és 1953 között, formailag közvetlenül a Minisztertanács alá rendelt főhatóságként működött, de tényleges, egyszemélyi vezetője Rákosi Mátyás volt. Szervezeti keretébe került a kb. 18 ezer fős Honvéd Határőrség, az úgynevezett zöld ávó és a katonai elhárítás is. Szovjet mintára felállították belső rendfenntartó testületét, a belső karhatalmat. Nagy Imre 1953-as első kormánya az ÁVH-t visszahelyezte a BM felügyelete alá, ezzel önállósága formálisan megszűnt. Az ÁVH azonban lényegében megtartotta szervezeti különállását, a testületi szellem és a tisztek államvédelmi rendfokozata egyaránt tovább élt. Nagy Imre 1956. október 28-án, teljesítetve a forradalom egyik fő követelését, bejelentette az ÁVH feloszlatását. A következő napokban az államvédelmi egységek feloszlottak, de november 4-én az ávósok a szovjetek oldalán hozzákezdtek a szervezet és ezzel egyetemben a rákosista rendszer restaurációjához. November 7-én a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány is megerősítette egy belügyminiszteri rendelettel az ÁVH feloszlatását, megtiltotta újjászervezését, ám a megszüntetett szervezet tagjainak többsége a forradalom vérbe fojtása után a karhatalomnál, majd a rendőrség állambiztonsági osztályainál tovább dolgozott 1961-1962-ig. Ezek tagjait a népnyelv sokáig ávósnak nevezte, mivel feladatuk sok szempontból azonos volt az ÁVO-ÁVH-éval.

1952-ben Péter Gábort leváltották tisztségeiből, kizárták a pártból is, majd 1953. január 3-án Rákosi Mátyás villájában letartóztatták. Zinner Tibor történésznek elmondott visszaemlékezése szerint katonásan hátratett kezén egyszer csak bilincs kattant, majd az ablak függönye mögül Farkas Mihály ugrott elő, azt kiáltva: "a játszmának vége"! A következő évben a Katonai Felsőbíróság életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte, a Legfelsőbb Bíróság Katonai Tanácsa azonban 1957-ben 14 évre szállította le a büntetést, majd 1959 januárjában egyéni kegyelemmel szabadult. Nyugdíjazásáig könyvtárosként dolgozott.

Az „érzőszívű” Péter Gábor beadványa a börtönben, 1956
Péter Gábor (életfogytiglanra elítélt) beadványa az MDP Pártbizottságának
Szigorúan bizalmas!

Tudatában vagyok annak, hogy magas Pártbizottság részére írok. A lelkiismeretem szavára hallgatok, mely azt diktálja, a pártnak mindent tudni kell! Az igazat! A valóságot! Lelkiismereti kérdést csinálok abból, hogy az igazat írjam. Kötelez erre 30 éves munkásmozgalmi múltam.

1. 22 évig voltam a Kommunista Párt tagja.
2. 20 évig voltam a Párt KV-nek tagja, az illeg[ális] pártnak is.
3. 1932-ben illegális kongresszusi küldött voltam Moszkvában.
4. 1942–45 (majdnem 3 évig) mély illegalitásban dolgoztam, harcoltam a fasizmus, a háború ellen!
5. Nyolc évig voltam az Államvédelmi Hatóság vezetője.
6. Hatszor voltam a Szovjetunióban. A Szovjetunió elvitt Szocsiba, Kiszlovodzba, Barvihára.
7. Kétszer voltam Sztálinnál (aki szeretettel ölelt magához).
8. Voltam Dimitrovnál (aki hozzám nagyon jó volt).
9. A Szovjetunió, a szovjet emberek mentették meg az életemet kétszer. (Először 1945. januárban. Másodszor 1953. júniusban.)
10. A becsületes múltú kommunista, Simon Jolán férje vagyok.

Mindez arra kötelez, hogy kövessem a párt részére lelkiismeretem szavát. Leírjam az igazat – személyre való tekintet nélkül. Mert a pártnak mindent tudni kell! Ezért kérettem a Pártbizottságot, hogy hallgassanak meg! Kezdem azzal, hogy május 4-én miért nem tártam fel a Pártbizottság előtt mindazt, amit most itt elmondok.

1956. április 16-án, hétfőn délben Bakos ügyészségi főosztályvezető elé vezettek, aki a következőket mondta: „A pártból jöttem. Az ügyészségen vagyok. Írja le a Rajk-, Kádár- és a katonai ügyek hogy történtek, a valóságnak megfelelően.” Kezdtem ismertetni. Azonban amikor Rákosi Mátyás nevét kiejtettem, közbevágott, rám szólt: „Az Öregről ne beszéljen!” Kétszer is rám szólt: „Az Öregről ne beszéljen!” – Márpedig Rákosi Mátyásról nem beszélhetek, nincs lehetőségem az igazat megmondani. Írásban kértem a kérdéseket. Másnap, április 17-én, kedden de. 11 órakor újra megjelent Bakos ügyészségi főosztályvezető. Megismételte: „Az Öregről ne beszéljen! „ És átadta a mellékelt kérdéseket:

1. Belkinnek milyen szerepe volt ezekben a vizsgálatokban?
2. Hogyan nézett ki a párt ellenőrző munkája ebben az időben?
3. A bírói, ügyészi szervek szerepe milyen volt? Hogyan születtek az egyes ügyekben a bírói határozatok?

Képtelen vagyok ezekre a kérdésekre válaszolni anélkül, hogy Rákosi Mátyásról ne beszélnék. Miért? Mert Rákosi Mátyástól kapta Belkin a Rajk-ügy irányítását! Ez a valóság! Rákosi Mátyás Belkinnel beszélte meg a Rajk kihallgatására vonatkozó összes kérdéseket. Ezekről a megbeszélésekről Belkin a következőket mondta:

„Heves viták folynak köztünk. Majdnem mindig összeveszünk. Mindig többet és többet akar. Sose elég. Most már az kell, hogy Rajk meg akarta ölni Rákosit. Ha benne van a jegyzőkönyvben, azt mondja: » Na ugye, mondtam magának.« Ha nincs benne: » Maguk nem ismerik az itteni viszonyokat! « Ezek magukhoz akarták ragadni a hatalmat! Bennünket meg akartak ölni!!!” …

„Befejezésül legyen szabad Simon Jolánról néhány sort írnom. Sok fájdalom, keserűség, megalázás érte. Most gyári munkás. Szorgalmas, becsületes. Már 1928-ban tagja volt a pártnak. 1929–30-ban 16 hónapi börtön alatt, mint 22 éves fiatal lány magánzárkában vett részt a 15 napos országos nagy éhségsztrájkban. (Ez alatt az idő alatt 11 kg-ot lefogyott.) 1932-ben, 34-ben újra bebörtönözték. Majdnem minden évben prevencióra bevitték.

1940–41-ben a Szovjetunió dicséretéért 9 hónapra leinternálták. A rendőrségen egyik veséjét leverték. A csendőrségen kezét-lábát feketére verték. De Simon Jolán hű maradt a párthoz, a nemzetközi munkásmozgalomhoz. És most nem érdemli meg a becsületes múltú Simon Jolán, hogy párttag legyen? Fáj. Nagyon fáj."


A Péter Gábor vezényletével meghurcoltaknak, meggyötörteknek, halálra kínzottaknak és máig élő rokonaiknak pedig az fáj, hogy egyáltalán megszületett ez a maradék emberi mivoltából is gyorsan kivetkőzött zsidó-kommunista, aki bizonyára beteges kéjjel szemlélte gój áldozatai szenvedését. Neki sincs megbocsátás, ahogy ő sem kegyelmezett senkinek.

HunHír.Hu - Múlt-kor – Kislexikon, Az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutatóintézete Közalapítvány


Állambiztonsági háttér 1977-1987 - a Dégen saga



Dégen István aktív szt-tiszt korában
A sanghaji világkiállítás magyar pavilonja körül kavart botrány főszereplőjéről, a Gyurcsány-kormány megbízásából tevékenykedő Genexpo 2010 Hungary Kft. ügyvivőjéről, a közreműködő Locomotív Travel utazási iroda tulajdonosáról, Dr. Dégen Istvánról azt írja néhány jobboldali lap, hogy "1977-től 1987-ig a Belügyminisztérium III/1-es csoportfőnökségének D-24-es, szigorúan titkos hírszerzési tisztjeként" ténykedett, továbbá a "D-24-es ügynöké a sanghaji szállítás is".
A feltehetően közös informátor csak három tényben tévedett:
A., III/1-es csoportfőnökség sohasem létezett, a III/1 az állambiztonsági vizsgálati önálló osztályt jelentette, ahol Dégen sohasem dolgozott.
B., D-24-es nem lehetett ügynök, mert a szigorúan titkos tiszt nem hálózati személy volt (ügynök, tmb., tm.), hanem a hivatalos állomány fedő munkahelyen dolgozó operatív tagja.
C., Dr. Dégen István valójában a III/I-es hírszerző csoportfőnökségen kezdett dolgozni, annak is a 10. osztályán (személyi ügyek, kiképzés, módszertan), de ott nem 10 évet töltött, hanem mindössze egy hónapot: 1977. május 1-től június 1-ig. Akkor tartósan átvezényelték a kémelhárítási csoportfőnökség, a III/II. 10. osztályára (nemzetközi együttműködés, idegenforgalom; elhárítás harmadik országban; különleges vonalak; terrorelhárítás; figyelési és ellenőrző pontok; vám és nemzetközi vonal; szállodák, idegenforgalom), majd hivatalosan át is helyezték 1982. október 1-jén a III/II-10-re, ahonnan előbb a III/II-12-re került (követségek, rezidentúrák védelme, különleges vonalak), s végül a III/II-12-c alosztályon tartósan a külügyminisztérium és a nemzetközi sajtó „célfeladataival” foglalkozott 1987. augusztus 31-ig, amikor is az MSZMP KB apparátusába történt kinevezése miatt kérelmére elbocsátották.
Ennyit a pontosságról és a szakszerűségről.
Dégen István (1949. december 30., Budapest, Bán Erzsébet) a külkereskedelmi főiskola után elvégezte a közgazdaság-tudományi egyetemet, ahol doktori fokozatot is szerzett. 1971-ben kezdett dolgozni a Malévnél mint üzletkötő, ugyanebben az évben belép a pártba, 1973-tól a moszkvai képviselet megbízott irodavezetője, 1974-76 között a tiranai Malév-Hungarocamion közös képviselet vezetője, a párttitkár helyettese.
Állambiztonsági karrierjének osztályharcos bázisát, s egyben garanciáját családi viszonyai alapozták meg, apja és apósa révén.
Apja és apósa


Dégen Imre
Apja: Dégen Imre mérnök (1910-1977), a munkásmozgalom harcosa 1934-től, a kommunista pártnak 1945-től tagja; Csepel Mérnöki Hivatalának vezetője, az újjáépítés egyik műszaki irányítója; tagja az Országos Földbirtokrendező Tanácsnak, részt vesz a földreform végrehajtásában. A szövetkezeti mozgalom szervezője, 1948-tól a Magyar Országos Szövetkezeti Központ vezérigazgatója, később a SZÖVOSZ elnöke.
1955-től a vízügyi szolgálat vezetője, előbb mint főigazgató, majd 1968-tól 1975-ig államtitkári rangban az Országos Vízügyi Hivatal elnöke. 1970-től c. egyetemi tanár, a Budapesti Műszaki Egyetemen a vízgazdálkodási tanszéki csoport vezetője. Munkásságához tartozik a hatékony árvízvédelem, belvízvédelem, a vízépítőipar, a korszerű vízgazdálkodás megteremtése, az új vízügyi törvény (1964: IV. tc.) megalkotása; az egységes vízügyi igazgatás szervezetének kiépítése, a vízgazdálkodás távlati fejlesztési koncepciójának kialakítása és a tervezés alapjául szolgáló országos vízgazdálkodási keretterv kidolgozása. Megindította az új társulati mozgalmat, európai szintre emelte a vízügyi szakemberek képzését; árvízvédelmi kormánybiztosként sikeresen irányította az 1965. évi nagy dunai árvíz és az 1970. évi Tisza-völgyi árvíz elleni védekezést. Az OVH szervezetében környezetvédelmi alosztályt hozott létre.
Szakmai érdemei elismeréseként 1997-ben domborművét elhelyezték a szegedi ATIKÖVIZIG bejáratának előterében.(Lapis András alkotása.)
A nyilvánossággal együtt azonban nem ismerjük fia, Dégen István kézzel írt 1976-os belügyi önéletrajza azon mondatának konkrét tartalmát, mely rá vonatkozóan így hangzik: "Ellenforradalom alatt, ill. után a rend helyreállításán és a munka beindításán dolgozott".


Dégen István önéletrajza


Havasi László
Dégen István állambiztonsági tiszt a csoportfőnökségen belül házasodik: elveszi a III/II. kémelhárító csoportfőnök (1974-1977), egyben BM. III. főcsoportfőnök-helyettes Havasi László r. vezérőrnagy (1922-1992) leányát, Ibolyát.
Havasi László (1922. június 17., Pápa, Kádi Mária) 1945-ben politikai nyomozóként kezdi a Budapesti és Vidéki Főkapitányság Politikai Osztályán; végigjárja az ÁVO , illetve az ÁVH ranglétráját őrnagyi rangig, alosztályvezető, osztályvezető-helyettes, osztályvezető, főosztályvezető egyebek között Miskolcon, Heves, Veszprém, Borsod-Abaúj-Zemplén és Pest megyében. 1952 és 54 között állambiztonsági tanulmányokat folytat a Szovjetunióban. 1956. október 28-án Veszprémben letartóztatták, november 4-ig a megyei börtönben őrizték, akkor a szentkirályszabadjai szovjet alakulat kiszabadította. November 4. és 12. között a szovjet alakulatokkal együtt részt vett a forradalmárok felkutatásában, őrizetbe vételében és kihallgatásában, - ahogy erről önéletrajzában beszámol.
1958-tól a BM II. Politikai Nyomozó Főosztályának különböző osztályain kap vezető beosztást (II/5 osztály: főoperatív beosztott; II/7 osztály: mb. osztályvezető-helyettes, majd mb. osztályvezető; II/9 osztály: osztályvezető-helyettes.) 1962-63-ban rövid kitérő következik: a III/V, az Operatív-Technikai Csoportfőnökség 1. osztályának vezetőjeként a postai levélellenőrzést, a figyelő, lehallgató, beépítő, kiemelő és fototechnikai szaktevékenységet irányítja. Az MSZMP KB Politikai Főiskolájának elvégzése (1963-65) után végleg a III/II. kémelhárítási csoportfőnökségen köt ki, a III/II- 6 osztály és a III/II-4 osztály vezetése út a csoportfőnök-helyettesi poszthoz (1966-1974), amit a csoportfőnökség követ 1974-től egészen nyugállományba helyezéséig, 1977. június 30-ig.
Dégen István szigorúan titkos állományú r. százados sógora, ifj. Havasi László szintén állambiztonsági tiszt a III/2 önálló osztályon.
Dégenné Havasi Ibolya (1946. január 21., Budapest, Mutdner Matild) szintén a Malévnél kezd dolgozni 1973-ben utasszervezőként, később részlegvezető, osztályvezető, 1996 és 2001 között Hamburgban az Észak-Németországi területi igazgatóság igazgatója. 1993-tól napjainkig a Lion's Klub Lady Victoria Klub alapító elnöke.
Újságírók, célszemélyek, sajtótitkárok
Mi volt a feladata fedőmunkahelyén, a Malévnél a "D-24"-es szt-tisztnek, aki így haladt a ranglétrán: r. hadnagy 1977. május 1-től; r. főhadnagy 1981. április 1-től; r. százados 1986. április 1-től ? Ez abból a személyi minősítésből derül ki, amely 1987. március 13-án készült a III/II-12/c alosztályon. Idézünk belőle:

"Fedőmunkahelyi feladata a hazánkba utazó, illetve a Budapestre akkreditált nyugati újságírók körében a felderítő, szűrő-kutató munka végzése, tippkutató, tanulmányozó feladatok ellátása, a feldolgozás alá vont célszemélyek operatív ellenőrzésének elősegítése, valamint a kapitalista követségek sajtótitkáraival hivatalból kialakított kapcsolattartásból származó operatív információk továbbítása, illetve a társadalmi szervek kéréseinek teljesítése."
Milyen sikerrel látta el ezt a feladatát? Erre is választ ad minősítése:
"Dégen elvtárs fedőmunkahelyi vezetői munkájával elégedettek. Munkáját a jó felkészültségének köszönhetően, szakszerűen és körültekintően látja el. Részben a korábbi, részben a jelenlegi beosztásából adódóan sok külföldi - köztük nyugati - kapcsolatokkal rendelkezik. Saját biztonsági helyzete érdekében fontos feladata, hogy az új - elsősorban nyugati -, illetve az egy-két vagy ennél több év eltelte után ismét felújított kapcsolatait jelentse."


Dégen István eskütételi jegyzőkönyve

Azért akad hiba is a titkos munkában:
"Az értékelő-elemző és általában az operatív munkájában az elmúlt két év során lényeges javulás tapasztalható. Rendszeresebb és gyorsabb lett az operatív munkában alapvetően fontos információtovábbítás ugyanakkor esetenként előfordul, hogy fontos operatív adatok - az elfoglaltságra hivatkozva - késve, vagy már aktualitásukat vesztve kerülnek a Központ birtokába. Elismerve a fedőmunkahelyi sokirányú elfoglaltságát, mégis úgy véljük, hogy a további elvárások megvalósítása elsősorban Dégen elvtárs saját munkaszervezésétől függ. Mindemellett elismerést érdemel Dégen elvtársnak a kémelhárításhoz való pozitív viszonya, a csoportfőnökségünk és ezen belül az osztályunk konkrét feladatainak megoldásában való aktív részvétele."
Összegezés a jövőre nézve:
"Dégen elvtárs rendelkezik mind az operatív, mind a fedőmunkaköréhez szükséges szakmai ismeretekkel. Munkáját megfontoltan és körültekintően végzi. Csendes, nyugodt alaptermészetű embertípus. Határozott magatartású, munkájában megbízható, a saját magával szemben felállított követelményeket a munkatársaitól is elvárja. Gyors felfogóképességű. Pártunk és kormányunk politikáját ismeri, azokat a munkája során hasznosítja. Szakmailag és politikailag felkészült, megbízható. A fentiek alapján dr. Dégen István r. szds. elvtárs magasabb beosztás betöltésére alkalmas."
Azt nem a kutatónak, hanem egy alapos kormányzati vizsgálatnak kell eldönteni: történt-e szabálytalanság a sanghaji világkiállítás magyar pavilonjának tervezését, kivitelezését és működtetését illetően, s ha igen, ki a felelős. 


Dégen István a belga miniszterelnökkel

A rendezés nincs napirenden
Azt viszont már tudja a kutató, s többször le is írta tanulmányaiban, hogy az 1990 utáni politikai elit felkészületlensége, tájékozatlansága és megalkuvásainak sora következtében sikerrel átmentett állambiztonsági múlt teljes körű alkotmányos feltárásától mindenkor fertőzöttségük fokától függően riadtak vissza a politikai pártok az elmúlt húsz évben. Felelősek azért, hogy máig megmaradt a tisztázatlanság, a bizalmatlanság légköre, az aktuálpolitikai haszonszerzés lehetősége; az egykori állambiztonsági hálózati személyek és hivatalos kapcsolattartóik a mai napig nem távoztak a közéletből és a közvéleményt formáló személyiségek köréből, sőt, közülük válogat mindegyik négyévente jövő-menő kormány, politikai döntéshozó, elfogadva, igényelve nyílt vagy elvtelen szolgálataikat.
A volt titkosszolgák pedig csak azt teszik, amire tanították őket, s amire a rendezetlen viszonyok immár húsz éve lehetőséget adnak: kamatoztatják információs monopóliumukat, kapcsolati tőkéjüket, a gazdasági háttérhatalom informális útvesztőinek, korrupt útonállóinak és tágra nyitott kiskapuinak ismeretét. A versenyelőnyt ma a múltban való jártasság jelenti a politika gazdasági-pénzügyi holdudvarában. Szervezetten fel tudják osztani az országot érdekszférákra, s ha mindehhez ügyesen társítják profitáló kapcsolataikat a multi- és transznacionális nagyvállalatokkal, a gátlástalan nemzetközi nagytőkével, a Round Table hálózatával, akkor továbbra is ők lesznek a pályázatok favorizált győztesei és bárhol képviselhetik kis hazánkat a nagyvilág rendezvényein.
Az átmentett állambiztonsági múlt érintett kérdéseinek rendezése nem szerepel sem az Országgyűlés, sem a kormány napirendjén.
Dr. Ilkei Csaba
tudományos kutató


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése