Irányított energiájú fegyverek

1.

Jeno

Források

Letöltés PDF formátumban

---

Jelen cikkemben röviden, s csupán alapjaiban szeretném bemutatni a címben szereplő fegyvereket, azok jellemzőit, csoportosítását, fajtáit, jelentőségüket.

Amellett, hogy e fegyverek alapjául szolgáló technológiákat békés célokra – pl.: gyógyászat, hírközlés – is fel lehet használni, e cikkben e megoldásokra nem kívánok kitérni.

Mindannyian jól ismerjük a tudományos fantasztikum világából a lézer, plazma, elektro- mágneses fegyvereket, de mik is ezek valójában, s léteznek-e már a valóságban is, vagy még mindig csak a sci-fi filmekben találkozhatunk ezekkel?

1) Mik azok az irányított energiájú fegyverek* (Directed Energy Weapons – DEWs)?

 

Teheti föl bárki a kérdést.
E kategória sokféle technológiát foglal magában, lényegében olyan energia fegyvereket takar, melyek képesek közvetlenül – irányított – energiát (Directed Energy DE – olyan technológiákra utaló fogalom, melyeknek koncentrált elektromágneses sugárzáson alapuló, molekuláris, vagy szubatomi részecskékből álló energianyaláb az eredménye.) juttatni egy meghatározott pontba, s elsődlegesen pusztán az energiával érik el a kívánt hatást – pl.: rombolnak, sérüléseket okoznak, stb.
Egyes fegyverek már a valóságban is, míg mások még csak a tudományos fantasztikum világában léteznek.

A hagyományos fegyverekkel szemben – melyek a kilőtt lövedék kinetikus, vagy kémiai energiáján alapulnak – e fegyverek a célpontot szubatomi részecskékkel, vagy elektromágneses sugárzással bombázzák, mely részecskék, illetve sugárzás fénysebességgel, vagy azt megközelítő sebességgel haladnak céljuk felé.

2) Rövid történelmi áttekintés

 

A hadviselés történetét illetően a Vaskortól egészen a középkorig a fegyverek erejét, és hatékonyságát használójuk fizikai ereje – esetleg íjak esetén a felhasznált nyersanyag minősége – befolyásolta; lásd kardok.
A késő középkorban forradalmi változás következett be a puskapor használatára épülő fegyverek megjelenésével. E változás alapjaiban megváltoztatta az addig háborúkat. Attól kezdve nem pusztán a harcosok száma, azok fizikai állapota, illetve a hadvezér taktikai képességein múlott a győzelem, hanem a kémiai energián alapú fegyverek, illetve azok ellen fejlesztett védőfelszerelések használatán is.

Az eltelt századok során a fegyverek egyre modernebbek, hatékonyabbak lettek, de alapvetően a technológiai alapjuk, működési elvük változatlan maradt. Jelenleg is zajlik egy új forradalom a hadviselés terén, mégpedig az irányított energiájú fegyverek fejlesztése és hadrendbeállítása.

Röviden az IEF-k fejlődéséről.

2.1) Mitológia:

A modern megoldások feltalálása előtt is léteztek különböző legendák istenekről, démonokról, akik villámcsapással, vagy egyéb energia alapú fegyverrel sújtották ellenségeiket, mint pl. Zeusz villáma; Thor kalapácsa, stb.

2.2) Ókori feltalálók

A gyújtó tükör, vagy halál sugár elképzelés egészen Archimédészig nyúlik vissza, aki egy állítható fókusz-hosszúságú tükör segítségével felgyújtotta a római hadihajókat (vagy inkább több tükör segítségével, melyeket ugyanazon pontra irányította), amikor azok Syracuse-re támadtak. A későbbiekben is törekedtek egyes feltalálók arra, hogy reprodukálják e tükröt.

2.3) Grindell-Matthews

Az első világháborút követő bámulatos technológiafejlődést követően, rengeteg hitelt érdemlő ilyen fegyverekre vonatkozó elképzelés és tervezet látott napvilágot. Harry Grindell-Matthews a háború után megpróbált eladni a brit légügyi minisztériumnak egy a pusztító sugár elvén működő szerkezetet, de nem járt sikerrel, mivel nem volt hajlandó bemutatni, hogyan működik a szerkezet a valóságban. Az eszköznek, Franciaországba szállítása után, nyoma veszett. Az eset után sokan találgatták vajon mi történt a szerkezettel.

2.4) Robert Watson-Watt

1935-ben a fent említett brit minisztérium felkérte Robert Watson-Watt-t, hogy vizsgálják meg, hogy a halál sugár vajon kivitelezhető-e. Ő és társa, Arnold Wilkins, arra a következtetésre jutottak, hogy nem lehetséges, de a kutatás után javaslatukra, a légi járművek észlelésére a rádió technológiát kezdték alkalmazni, így kezdődött a radar kifejlesztése.

2.5) Tesla

Nikola Tesla egy rendkívül tehetséges feltaláló, tudós, elektromérnök volt. Ő nevéhez fűződik a – s a tévhittel ellentétben nem Edisonéhoz – a váltakozó áramú generátor megalkotása, de megemlíthető még a transzformátor és sok egyéb találmánya is. Jelentős szerepe volt a rádió technológia fejlesztésében is.

Néhány szokatlan kijelentést is tett élete során, többek közt azon állítást is, miszerint kifejlesztett egy új fegyvert, a “teleforce”-t, vagy halálsugarat. Elmondása szerint e fegyver koncentrált részecske sugarakat szór szét a levegőben, s képes földre kényszeríteni akár 10.000 ellenséges repülőgépet is, a védendő ország határától még 250 mérföld távolságon belül is.
Több európai államnak, valamint az Amerikai Egyesült Államoknak is felajánlotta találmányát, de sehol sem járt sikerrel. Mondani sem kell, hogy rengetegen találgatták, hogy hol lehet e találmány, s vajon tényleg képes-e arra, amit alkotója állított.

2.6) H.G. Wells

H. G. Wells „Világok harca” című művében használja először a halálsugár fogalmat olyan értelemben, mint a sci-fi írók a lézert. Leírása szerint a fegyver egy hajlított tükör, mely összegyűjti, s célra irányítja az összegyűjtött hőt.

2.7) Nácik

A második világháború vége felé a nácik szuperfegyverek (Wunderwaffen = wonder weapon) fejlesztésével szerették volna megváltoztatni a háború állását.
Az irányított energiájú fegyverek terén a szónikus technológiában értek el eredményeket.

2.8) Star Wars

Az 1980-as években Ronald Reagan elindított egy stratégiai védelmi programot, melyet “Star Wars”-nak becéztek. A programban részt vevők arra a következtetésre jutottak, hogy a lézerek, talán még az űrbe telepített röntgen lézerek is, képesek megsemmisíteni a közeledő interkontinentális rakétákat. A politikai helyzet miatt végül semmi sem valósult meg e tervből.

2.9) Napjaink

Napjainkban továbbra is folynak a kutatások hatékonyabbnál hatékonyabb DEW fegyverek kifejlesztésére, s mostanra már kézzel fogható eredményeket tudnak a tudósok felmutatni, gondoljunk csak a lézer fegyverek katonai célokra felhasználására irányuló fejlesztésekre.

3) Irányított energia fegyverrendszerek csoportosítása

 

Többféleképpen is csoportosíthatóak:

3.1. Alapvetően kettő + egy csoportba sorolhatjuk e fegyvereket:
• elektromágneses sugárzáson alapuló; illetve
• részecske fegyverek
• fantázia fegyverek, melyek nem léteznek, s nem is építhetőek a tudomány állása alapján

3.2. Aszerint, hogy milyen fajta energiát irányítunk a célpontra, lehet:
• molekuláris,
• szubatomi részecske sugár,
• elektromágneses sugárzás,
• plazma,
• rendkívül alacsony frekvenciájú, avagy
• rendkívül magas frekvenciájú energiasugárzás.

3.3. Használati terület alapján:
• szárazföldön,
• levegőben,
• űrben használt

3.4. Felhasznált energia alapján:
• sugárzás
• elektromágneses
• szónikus
• lézer
• egyéb energia

3.5. Okozott sérülés alapján:
• halálos erejű
• nem halálos erejű (nem-ölő fegyverek)

A nem halálos erejű fegyvereket, példálózó jelleggel, a következőképpen csoportosíthatjuk:
• rendkívül alacsony frekvenciájú elektromágneses fegyverek (elsősorban agykontroll),
• akusztikai,
• rádió frekvencia,
• mikrohullámú lökés,
• magas hangerő

4) IEF-k típusai:

 

Sokféle típusuk létezik, egyesek fizikai sérüléseket okoznak, mások „csupán” zavarják a technikai berendezéseket – pl.: rádiót; megint mások átmeneti, vagy végleges vakságot okoznak, vagy tönkreteszik az elektronikus szenzorokat, stb.

Egyesek szerint a IEF-nek 3 típusa létezik: Lézer Irányított Energia; Nagy Erejű Mikrohullámú; Erős Rádió Frekvenciájú fegyver (4.1).
E fegyverek mindegyike az elektromágneses sugárzás erejét használják, a különbség közöttük a frekvencia terén van, ugyanis az összes elektromágneses sugárzás elrendezhető frekvencia (hullámhossz, energia) szerint, ekkor kapjuk az elektromágneses spektrumot. A 3 fegyver frekvencia szerint sorba rendezve: leggyengébb a rádió, azt követi a mikrohullám, végül a lézer.

Mások a fentitől eltérően a következő felosztást fogadják el: Lézer; Rádió frekvencia;Részecske sugár (4.2).

Nem tisztem, hogy döntsek bármelyik felosztás létjogosultsága, helyessége tekintetében, így célszerűnek tartom mindkettőt röviden bemutatni.

4.1) Első felosztás

4.1.1) Lézer

A lézer egy speciális fényforrás, mégpedig olyan, amely stimulált emissziót használ egybefüggő fénysugár létrehozására.
A lézernyaláb keskeny és nagyon kis széttartású nyaláb. A lézerfény – mely egyszínű – nagyrészt párhuzamos fénysugarakból áll, nagyon kis szóródási szöggel. Ezzel nagy energiasűrűség érhető el szűk sugárban, a sugár által megtett távolságtól függetlenül

Bár a lézerek hatásfoka elég alacsony, mivel a kilövő energia nagyon keskeny nyalábba koncentrálódik, abban a kis térrészben az energia-leadás jelentős lehet. Különösen érvényes ez az impulzus üzemmódú lézerekre, amelyek nem folytonosan világítanak, hanem nagyon rövid ideig, ezért nagy teljesítményű impulzusokat bocsátanak ki.

A lézerek vagy folyamatos sugarat bocsátanak ki, avagy rövid erős impulzus lövéseket lőnek, a spektrum infravöröstől ultraibolya tartományában. Amint a lézernyaláb eléri a célpontot, a nyalábban lévő fotonok energiája akár olvadásig felmelegítik a célt.

A lézer sugár ereje kétféleképpen csökkenhet. Az egyik ok a ’blooming” jelenség, mely akkor lép fel, ha a lézer kellően felmelegíti az atmoszférát, miközben áthalad rajta, s plazmává alakítja. E jelenség hatására a lézersugár elveszti fókuszáltságát, így gyengül az ereje. A másik ok, olyan természeti jelenségek, mint köd, eső, füst..

A lézerrel nagy energiájú impulzust lehet létrehozni. Pld.: 1 millió joule energiájú lézer impulzus 200g erős robbanóanyag pusztító erejével ér fel.

A lézereknek ma már több típusa létezik: gáz (atom gáz / ion gáz / molekuláris gáz lézerek);kémiai; szabad elektron; X-ray (röntgen); szilárd állapotú; festett lézerek.

Másféle csoportosítás alapján megkülönböztetünk: alacsony és magas energiájú lézert
Az előbbit elsősorban kommunikációra, érzékelők zavarására, gyógyítási célokra alkalmazható, míg utóbbi támadási, pusztító célokra is.

A lézerek segítségével könnyedén megsemmisíthetőek az ellenséges rakéták tüzérségi lövedékek. A lézerek nagy előnye, hogy akár pontszerűen is lehet támadni velük, pld.: egy lézer képes elpusztítani egy kamiont is, de előbbi tulajdonságának köszönhetően csupán a motor is megsemmisíthető, így minimalizálható az emberi sérülés lehetősége.
Elsősorban az amerikaiak tettek jelentős lépéseket a lézerfegyverek fejlesztése terén, gondoljunk a lézer puskákra, vagy a légi lézerre (ABL), melyet rakéták megsemmisítésére terveztek.

Az amerikai hadsereg két jelentősebb lézer programot folytat:A) Nagy Energiájú Taktikai Lézer (Tactical High-Energy Laser = THEL) fejlesztése 1996-ban kezdődött Izrael és USA részvételével. A program egy olyan lézer kifejlesztése célozta, mely képes elpusztítani a Katyusha rakétákat, tüzérségi lövedékeket. A THEL rendszer radar segítségével észleli a közeledő célpontokat. Az így nyert adatokat egy optikai követő rendszerhez továbbítják, mely pontosan meghatározza a cél helyzetét, illetve nyomon követi annak mozgását. Az összeállított adatok alapján a kémiai lézer tüzel, s megsemmisíti a célt.

B) Repülőre szerelt lézer (Airborne Laser = ABL) egy módosított Boeing 747-re szerelt megawatt erejű kémiai lézer, melynek feladata, az ellenséges rakéták megsemmisítése. A rendszer több elemből épül: infravörös érzékelővel érzékeli a rakéta kilövéseket; a követő lézer (TILL); az irányzó lézer (BILL); végül a jód-oxigén kémiai lézer (COIL).
Amint a TILL érzékeli a kilövést a BILL felméri az atmoszférikus torzítást a rakéta és a COIL között. Ezután az adatokat a tükör rendszerhez továbbítják, ami pontosítja az adatokat, s a lézer pedig tüzel. A becsapódáskor a rakéta burkolata felhevül, megolvad s deformálódik, és megsemmisül.

4.1.2) Mikrohullám

A mikrohullámok, elektromágneses hullámok a Terahertz (THz) tartományénál hosszabb hullámhosszal, de rövidebbel, mint a rádióhullámok. A mikrohullámok hullámhossza megközelítőleg a 30 cm–től (1 GHz-es frekvencia) az 1 mm–ig (300GHz) terjed.

A mikrohullámú tartomány az alábbiakat tartalmazza: ultra-magas frekvenciájú (UHF) (0.3-3 GHz), szuper magas frekvenciájú (SHF) (3-30 GHz), végül az extrém magas frekvenciájú (EHF) (30-300 GHz) jeleket.

A mikrohullám alkalmazási területei:
• A mikrohullámú sütő egy magnetron mikrohullámú generátort használ arra hogy egy körülbelül 2,5 GHz-es mikrohullámú sugárzást hozzon létre főzés céljából. A mikrohullámok a főzendő ételben a víznek és egyéb vegyületeknek a molekuláit rezegtetik, illetve forgatják. A rezgés súrlódást okoz, ami hővé alakul, ami az ételt melegíti.
• A mikrohullámokat műsorszórásban is használják, mivelhogy a mikrohullámok könnyebben hatolnak át a föld atmoszféráján, kisebb zajjal, mint a hosszabb hullámhosszak. Ráadásul sokkal nagyobb a mikrohullámú spektrum sávszélessége, mint más rádiófrekvenciás tartományoké.
• A radar szintén mikrohullámokat használ arra, hogy meghatározza tárgyak távolságát, sebességét és egyéb tulajdonságait.
• WLAN protokollok, mint a Bluetooth is a szabadon felhasználható 2,4 GHz–es frekvenciát használják.
• A MAN hálózati protokollok, mint például a WiMAX (Worldwide Interoperability for Microwave Access) is az IEEE 802.16-os specifikáció alapján működnek.
• A koaxiális kábelen továbbított kábeltévé és Internet szolgáltatások és a felszíni televízió műsorszórás is az alacsonyabb mikrohullámú frekvenciát használják.
• Mikrohullámokkal energiát is lehet átvinni nagy távolságokra, a II. világháború utáni kutatások ennek lehetőségeit kutatták. A NASA az 1970-es években dolgozott egy olyan rendszeren, ami orbitális napkollektorok energiáját gyűjtené össze és küldené le a földre mikrohullámok segítségével.
• A maser egy a lézerhez hasonlító eszköz, ami mikrohullámú frekvenciákban működik.

A nagy erejű mikrohullámú fegyverek egy magas frekvenciájú rádió energia sugarat bocsátanak ki. Hasonlóan a mikrohullámú sütőkhöz e fegyverek is megawatt hullámhosszú elektromágneses hullámot hoznak létre.

E fegyverek elég erősek ahhoz, hogy emberekben, mikrohullámú sugárzás ellen nem megerősített tárgyakban komoly károkat okozzon. A frekvencia alacsonyra állításával megzavarható az elektronikai eszközök működése, míg magas frekvencián képes elégetni azokat.

A fegyverek hatalmas előnye a lézerrel szemben, hogy területet is képesek lefogni, továbbá nem csökkentik az erejüket olyan természeti jelenségek, mint pl.: köd; ráadásul beállítástól függően úgy lehet ezekkel támadásokat, szabotázs akciókat végrehajtani, hogy magát a támadás forrását fel sem ismerik.

Elsősorban tehát elektronikai eszközök ellen igen hatásosak, mivel egy rövid és igen erős energia impulzust bocsát ki, s gyakorlatilag – megfelelő erősség esetén – szétégeti a célpontot, de a fegyver emberek ellen is hatásos, igaz nem-ölő fegyver kategóriába sorolandó.

Az amerikai hadsereg 2 mikrohullámú fegyvert fejlesztett ki eddig:A) a légierő által fejlesztett Active Denial System, mely fejlesztését a 90-es évek közepén kezdték. E fegyvert fájdalom sugárnak is nevezik, hatása miatt.

A fegyver egy milliméter vastagságú 95 GHz frekvenciájú, erős elektromágneses hullámot bocsát ki a célpont felé. Az elektromágneses sugárzás hatására az ember bőrében lévő víz molekulák hőmérséklete 55 fokra nő, így a sértett úgy érzi, mintha égetné valami, de nem szenved égési sérüléseket!

B) valamint a Vigilant Eagle, rakéta védelmi fegyver, mely elvileg képes megvédeni a légi járműveket a földről indított rakétákkal szemben.

A amerikai hadsereg egy teljesen más irányú próbálkozása az E-bomba. Egy ideje próbálkoznak olyan rakéta, vagy bomba létrehozásával, mely becsapódásakor azonnal és csupán pár pillanat erejéig, erős energia impulzust bocsát ki, melynek segítségével komoly csapás mérhető az ellenség elektronikai állományára.
Elsősorban a légi járműről indítható cirkáló, valamint a haditengerészet Tomahawk rakétáira terveztek ilyen robbanófejeket.

4.1.3) Rádió technológia

Működése sokban hasonlít a mikrohullámú fegyverekre, ezen esetben arról van szó, hogy egy erős rádióhullámot bocsát ki a szerkezet, s ezen impulzus károsítja a célt – működésében tehát nagyban hasonlít az elektromágneses impulzust kibocsátó szerkezetekhez. E fegyvereket a magastól az ultra magas frekvenciáig terjedő skálán lehet beállítani (100 MHz – 5 GHz), s így az előbbi intervallumon belül minden frekvencián egyszerre tudnak hatni, így maximalizálva a pusztító erőt.

Nagy előnye, hogy ez is területre ható fegyver, s a széles frekvencia tartománynak és pontosságának köszönhetően akár egyes célpontok is támadhatóak, így elkerülhető, hogy a célterületen lévő szövetséges erők is sérüljenek

4.2) Második felosztás

4.2.1) Lézer

Ugyanazt mondhatjuk, mint az első felosztás esetében, nincs különbség.

4.2.2) Rádió Frekvencia

E felosztás esetében összefoglaló kategóriaként értendő a Rádió frekvencia fegyverek, ide sorolandók: Nagy Erejű Mikrohullámú, Elektromágneses Sugárzás, valamint a Rádió Frekvencia. E fegyverek közös jellemzője, hogy hatalmas elektromos energia segítségével pusztítanak – miután már mindegyikről, részletesen, vagy érintőlegesen volt szó, így nem térek ki egyikre sem.

4.2.3) Részecske sugár

E fegyverek az atomok, vagy elektronok hatalmas energiájú energia-mezejét használják fel arra, hogy célpontjaikban kárt okozzanak, azáltal, hogy megbontják a célpont atom, vagy elektron szerkezetét. A részecske fegyver elgondolás, lényegében a részecske gyorsítás gondolatából alakultak ki. A részecske fegyverek elméletileg megvalósíthatóak, igaz még senki sem mutatott be ilyen fegyvert.
Hátrányuk, hogy hatalmas mennyiségű áramot, igen erős mágneses mezőt és igen hosszú gyorsítási pályát igényelnek.

A részecske fegyvereknek két típusa létezik, egyik, mely töltött részecskéket használ, míg a másik, mely alapállapotú, nem töltött részecskéket.

5) Jelentőségük, előnyeik

 

Miért fejlesztenek ilyen fegyvereket?
Tehető fel e kérdés is, hisz a jelenleg hadrendben lévők is elég hatékonyak. Jobbára két ok miatt, egyrészt, mert jóval hatékonyabbak lehetnek, mint a jelenlegiek, másrészt jóval hatékonyabb védelmi rendszert lehet kiépíteni segítségükkel.
Ne feledjük, hogy a precíziós rakéták segítségével könnyen csapást lehet mérni bármely állam kulcsfontosságú katonai, civil létesítményeire. A hagyományos védelmi rendszereknél hatékonyabb védelmet biztosítanak az IEF-k. Egyrészt, hagyományos fegyverekkel szembeni tulajdonságaiknál fogva, másrészt mivel jóval gazdaságosabb és könnyebb üzemeltethetőek.

Fent említettem, hogy e fegyverek olyan tulajdonságokkal rendelkeznek, melyekkel hagyományos társaik nem. A következők említhetőek:

• Sebesség: Egyik igen jelentős jellemző, hogy vagy fénysebességgel, vagy azt megközelítő sebességgel halad a kilőtt energianyaláb. Szemben a hagyományos fegyverekkel, ilyen gyorsasággal szemben nem lehet hatékonyan védekezni, pld.: egy rakéta esetében, ha időben észlelik akár meg is semmisíthetik azt, ám egy ilyen gyors fegyver esetében elképzelhetetlen.

• Gravitációs immunitás: Az energianyaláb nemcsak roppant gyorsan halad, hanem minek után szinte nincs tömege, így nem hat rá a gravitáció és egyéb légköri hatások sem. A hagyományos fegyverek esetében komoly ballisztikai számításokat kell végezni a pontos találat érdekében, számolva a lövedékre ható erőkkel, az energia fegyverek esetében erre nincs szükség.

• Precízió, rugalmas célpont / pusztító-erő meghatározás: Az IEF-k – előbbiekre tekintettel – rendkívül pontos célzást tesznek lehetővé, így az ellenség elpusztítható anélkül, hogy civil, szövetséges célpontok károsodnának. E fegyverek további jelentősége, hogy beállítható mekkora mennyiségű energiát lőjön ki, így az IEF-k lehetnek gyenge, nem ölő, fegyverek, de erős, pusztító fegyverek is – beállítás kérdése csupán. E fegyverek a tömegpusztító fegyverek ellentétei, precíziós nem ölő-fegyverek – legalábbis ekként is használhatóak.

• Megfizethetőség: E fegyverek telepítésük után, viszonylag olcsón üzemeltethetőek, legalábbis összehasonlítva a hagyományos fegyverek üzemeltetési költségeivel. Annak ellenére igaz a fenti állítás, hogy a rendszer kiépítése igen költséges, de mivel csupán energiát használ, s nem, igen drága lövedékeket, rakétákat, így olcsó üzemeltetni.

• Többszöri felhasználhatóság: E fegyvereket meghatározott időnként (jobbára újratöltődési idő) folyamatosan lehet használni, semmi más nem kell hozzá, mint energia, s fegyvertől függően pld.: hő is. Szemben a hagyományos fegyverekkel, melyek korlátozott kapacitással rendelkeznek, s újratöltésük több időt visz el.
Az idő mellett másik fontos tényező a raktározás, a lövedékeket, rakétákat lehetőség szerint védett helyen kell tárolni, míg az energia fegyverek esetében ilyen probléma szóba sem jöhet – mellesleg e tényező tovább csökkenti az üzemeltetési költségeket.
Végül e technológiai eszközök nemcsak fegyverként használhatóak – lásd: lézer.

• Sokféleség: Az IEF-k sokféle helyszínen bevehetőek, elhelyezhetőek, s energia igényük is igen eltérő. Például védelmi célokra gyengébb fegyverek is elegendőek, hisz e precíziós fegyverekkel könnyedén a közeledő rakéta leggyengébb pontjára lehet tüzelni, s megsemmisíteni azt.

6) Néhány jelenleg is futó IEF program

 

6.1) Lézer fegyverek tekintetében

A Zeusz lézer: 
Eredetileg egy humvee-ra szerelhető kémiai lézer megépítéseként indult a program. A Zeusz-HLONS igazából átmenetet képez a kémiai és a szilárd lézer között, melynek egyébként 300 méteres hatósugara van. Elsődleges feladata azonosítatlan tárgyak, pl.: aknák megsemmisítése, azáltal, hogy erős, és forró lézer sugárral megfesti azokat, így azok felrobbannak. Egyes források megerősíteni vélik, hogy 2003-ban használták Irakban is.

Az F-35 és AC-130 gépekre szerelt lézerek:
A 100-kilowattos infravörös lézer, melyet egy Lockheed-Martin F35-ra szereltek sokkal hatékonyabb, mint bármely eddig bevetett lézer.
Elsősorban levegőből és földről indított rakéták, más légi járművek, földi célpontok megsemmisítésére tervezték.
A Lockheed számításai alapján 2010-2015 között már hadrendbe tudják állítani e fegyverrel felszerelt gépet.

6.2) Rádió Frekvenciát felhasználó fegyverek tekintetében

E-bomba:
Már volt róla szó

Shiva Star: 
Shiva star eredetileg egy részecske fegyver kifejlesztésére irányuló program volt, Ronald Reagan “Star Wars” programja keretében. Jelenleg Shiva Star az egyik legerősebb elektromágneses fegyver a világon.

Active Denial Technológia:
Volt róla szó korábban (lásd: 4.1.2 / A.)

Sinus 6: Shiva Star Junior: 
A Sinus-6 egy több gigawatt erejű sugarat képes kilőni, 200-szor másodpercenként.

Haditengerészet Védelme – ismeretlen a program neve:
E rendszert vízi járművek számára fejlesztik, mely segítségével megsemmisíthetik más vízi járművekről rájuk lőtt lövedékeket.

6.3) Részecske fegyverek tekintetében

Különösen Amerika érdeklődik e fegyverek iránt (s valószínűleg Oroszország is), a Csillagháborús terv („Star Wars” program) keretében több kutatás is folyt a lehetséges katonai felhasználhatóság terén.

Jelenlegi programok közül a Medusa részecskesugár fegyver említhető, melynek energiaforrásaként egy sima katonai generátort használnak, erősen kísérleti fázisban van még.

7) Konklúziók

 

Az irányított energiájú fegyverek mára – mint ahogy ezt a cikk is igazolja – valósággá váltak, s többet közülük már hadszíntereken is bevetettek.

Kérdéses hogyan fogják e fegyverek megváltoztatni a jövő háborúit, mikor jön el – ha eljön valaha – IEF-kkel vívott háború. Sokat hallhatunk már ilyen fegyverekről, de igazából nagyon kevés megbízható forrás létezik, mivel e fejlesztések a legnagyobb titokban folynak, így igazából keveset lehet tudni az IEF-k jelenlegi helyzetéről.
Azon kevés információ alapján, ami így, vagy úgy kiszivárgott, úgy tűnik, hogy – s a történelem is ezt igazolta – minden hadsereg érdeklődik e fegyverek után, s főleg az erős államok – pl.: USA, Kína.

Úgy vélem a jövőben számolnunk kell az IEF -k elterjedésével, igaz nem jelentenek megoldást minden harci szituációra, de mindenképpen rugalmasabbá teszik azon haderőt mely használja az IEF-ket.
Természetesen nem fogják kiszorítani hagyományos társaikat, legalábbis egy jó ideig, de mindenképp számolni kell egyre gyakoribb megjelenésükkel a hadszíntereken, mint ahogy pl. legutóbbi iraki háborúban is vetettek már be.

Felhasznált irodalom:

 

- http://www.heritage.org/Research/NationalSecurity/bg1783.cfm (The Use of Directed-Energy Weapons to Protect Critical Infrastructure)
- http://www.answers.com/topic/directed-energy-weapons
- http://xiandos.info/Directed_energy_weapons
- http://www.janes.com/defence/news/jdw/jdw060825_1_n.shtml
- http://www.abovetopsecret.com/forum/thread36894/pg1
- http://hu.wikipedia.org/wiki/Mikrohullám
- http://www.heritage.org/Research/NationalSecurity/bg1931.cfm (The Viability of Directed-Energy Weapons)

* Továbbiakban: IEF

Irányított energiájú fegyverek

2.

Jeno

Források

Letöltés PDF formátumban

---

Elektromágneses fegyverek

 

Az irányított energiájú fegyverek kérdésével foglalkozó korábbi cikkemben általánosságban mutattam be e fegyvereket, jelenlegiben csupán az IEF-k két fő típusa közül az elektromágneses fegyverekkel foglalkozom.

Mint korábbi cikkemben, ezúttal is inkább általános áttekintést kívánok adni, s nem részletes ismertetést, mivel igen terjedelmes témáról van szó, s egy cikknek méretbeli korlátai is vannak.

1) Technológiai háttér, röviden

 

1.1) Elektromágnesesség; elektromágneses sugárzás; -hullám

Az elektromágnesesség az elektromágneses mező fizikája. Az elektromágneses mező az elektromos és mágneses mezők által létrehozott, a tér teljességét betöltő hatásmező.
Míg az elektromos mező a statikus elektromosságot előidéző töltés eredménye, addig a mágneses mező az elektromos töltés mozgásából származik és az állandó mágnesekhez hasonló mágneses erőben nyilvánul meg.

Mindezeken felül, a fény- és rádióhullámok nem mások, mint az elektromágneses mező megháborításának mozgása, amit elektromágneses hullámoknak hívunk. Tehát minden optikai, vagy rádió-frekvenciás jelenség ténylegesen elektromágneses természetű.

Az elektromágneses sugárzás egymásra merőlegesen haladó oszcilláló elektromos és mágneses tér, mely a térben hullám formájában terjed fénysebességgel energiát és impulzust szállítva.
Részecskéi (kvantumai) a fotonok. A 380 nm és 780 nm közötti hullámhosszú elektromágneses sugárzás az emberi szem számára is látható, emiatt látható fénynek nevezik.
Az összes elektromágneses sugárzás elrendezhető frekvencia szerint, ekkor kapjuk az elektromágneses spektrumot.
(teljes spektum: http://hu.wikipedia.org/wiki/Elektromágneses_hullám).

Az elektromágneses lökéshullám kétféleképpen is értelmezhető:
• Szélessávú, intenzív, rövid ideig tartó elektromágneses energia robbanás,
• Robbanás – különösen nukleáris – következtében, avagy egy erősen ingadozó erejű mágneses mező hatására létrejött elektromágneses lökés.

2) Az elektromágneses fegyverek meghatározása, és felosztásuk

 

E fegyverek, melyek a részecskefegyverek mellett az IEF-k másik fő csoportját alkotják, a 21. század legmodernebb fegyvereinek minősülnek. Pusztító – illetve egyéb kívánt – hatásukat az elektromágneses sugárzás, energia különböző fajtáinak (lásd: spektum) felhasználásával érik el, pld. Elektronikai berendezések semlegesítése, személyek átmeneti megbénítása, vagy megölése.

E fegyvereket két fő csoportba sorolhatjuk:
• azon fegyverek, melyek a környezetre fejtenek ki valamely hatást; valamint
• azok, melyek az élő szervezetekre (különösen a központi idegrendszerre) hatnak.

Előbbiek esetén hatalmas mennyiségű energiát lehet sugározni a célterületre, a kívánt hatás elérése érdekében. A besugárzott energia megváltoztatja a terület ionszféráját, így zavarható a kommunikáció, esetlegesen az időjárás, de röntgen sugárzás segítségével fold alatti objektumokat is fel lehet deríteni. Besugárzott energia mennyiségétől függően akár komoly pusztítást is okozható, főleg az elektronikai eszközökben.

Utóbbi esetén e fegyverek, amennyiben megfelelő frekvenciájú, alacsony energiájú sugarat alkalmazunk, képesek behatolni az ember központi idegrendszerébe, s átmenetileg, esetleg véglegesen módosíthatják a célszemélyek viselkedését – legalábbis a nyilvánosságra került publikációk állítják, hogy valami hasonlót sikerült véghez vinni laboratóriumi kísérletek során.
Az elektromágneses sugarakat tehát akár úgy is lehet hangolni, hogy azok kárt tegyenek élő szövetekben.

Az elektromágnese fegyverek előbbi tulajdonságát szeretné több állam hadserege és rendőrsége is felhasználni, a hatékonyságuk növelése céljából. Egyesek szerint elektromágneses fegyvereket már többször is vetettek be katonai akciók során, pl. az Öböl háború során.

3) Fejlődésük

 

1945 után, a szövetségesek rájöttek, hogy a japánok a világháború alatt kifejlesztettek egy halálsugarat, mely működése során egy nagyon rövid rádióhullámot sűrített egy nagy energiájú sugárba, s azt lőtte ki. A fegyvert állatokon is tesztelték, de a japánok tagadták, hogy embereken is tesztelték volna.

1953-ban John C. Lilly végzett különféle kutatásokat, melyek során elektródák segítségével stimulálta az emberi agy öröm és fájdalom központját. Kutatásaival az idegsebészet fejlődését kívánta elősegíteni, éppen ezért tagadta meg az együttműködést a DIA-val és a CIA-val. Elmondása szerint kutatásai nem hoztak eredményt, s nem akart a fenti szerveknek ilyen kutatási eredményeket átadni…

1958-ban, valamint 1962-ben az amerikaiak végrehajtották az első nagy magasságban robbantott elektromágneses bomba tesztjét.

1965-ben a McFarlane Corporation kifejleszt egy halálsugár fegyvert, melyet egy modulált elektro puskakánt

1965-ben az amerikaiak belekezdtek a Pandora-tervbe, melynek során csimpánzokon vizsgálták a mikrohullámú sugárzás hatásait. A terv vezetőjének elmondása szerint az alacsony sugárzású mikrohullámokkal befolyásolható az emberi viselkedés, s megerősített, hogy e felfedezés alapot adhat új típusú fegyverek kifejlesztésére is.

1970-ben Zbigniew Brzezinski, amerikai Nemzetbiztonsági Hivatal vezetője, könyvében lehetségesnek tartotta időjárás manipulálására alkalmas fegyverek megalkotását, melyek a nagy államok stratégiáinak fontos részét képezhetnék.
Állította, hogy a Föld egy adott területére mért, jól időzített, mesterségesen létrehozott elektromos csapás olyan rezgésmintát hoz létre, mely az adott területen az energia szint komoly növekedéshez vezet. Innen már csak egy lépés, hogy valaki létrehozzon egy olyan eszközt, mely képes a célterület élő személyek agyteljesítményét hátrányosan befolyásolja egy ilyen csapással.

1972-ben az amerikaiak sikeresen tesztelték az első mikrohullámú fegyvert.
Ugyanebben az évben a hadsereg készített egy tanulmányt, melyben leszögezte, hogy a mikrohullámú fegyverek alkalmasak a gyalogos személyek megbénítására, s nagy valószínűséggel a gépjárműben tartózkodó személyeket is képes megbénítani.

A kutatások a kommunikáció terén is folytatódtak, s ’73-ban már hallható üzenetet tudtak továbbítani mikrohullám segítségével.

1975 – 1977 között az emberi viselkedést befolyásoló radar vitájával kapcsolatban több tanulmány is készült a mikrohullámú fegyverek élettani hatásairól.

1981 – 1982 között az amerikai haditengerészet is komoly érdeklődést kezdett mutatni az elektromágneses fegyverek, mint nem-ölő fegyverek lehetséges felhasználási módjai iránt, különösen járőrözés és egyéb bevetések során kívánták alkalmazni e fegyvereket.

1982-ben Angliában a rendvédelmi szerveket elektromágneses fegyverekkel is felszerelték:
E fegyverek 10-30 Hz intervallumban mozgó erősségű villanást bocsátottak ki, mely szédülést, hányingert, és gyengeséget okozott. A fegyver hatékonyságát úgy növelték, hogy egy 4.0 – 7.5 Hz terjedelemben mozgó hangot is kibocsátott az eszköz.

1983-ban fény derült arra, hogy a KGB tudat manipulálás programja komoly erővel folyik, s az oroszok komoly pénzeket ölnek e tervbe.

1988-ben a Pentagon-t a bíróság akkor, különböző helyeken végzett, futó összes EMP teszt leállítására kötelezte, mivel környezeti aktivisták egy csoportja pert nyert a Pentagonnal szemben.

1992 Decemberében az amerikai hadsereg belekezdett egy egy éves kutatásba az akusztikus sugár technológia terén.

1993-ban a szovjet kormány felajánlotta az amerikai kormánynak, hogy átadja számára a 70-es években folytatott tudat manipulálás terén szerzett ismereteket, amennyiben kész együttműködni vele egy közös pszicho-technológiát kutató központ keretében.

Jelenleg is komolykutatások, tesztelések folynak az elektromágneses fegyverek terén. Több nagy állam is komoly érdeklődést mutat e fegyverek lehetséges felhasználása iránt, s nemcsak a hadviselésben, hanem pld. a telekommunikáció terén is.

4) Jellemzőik és előnyeik

 

Korábbi témával foglalkozó cikkemben kitértem az IEF-k jellemzőire, az ott elmondottak itt is érvényesek.

A hadsereg az elektromágneses fegyverek használata során – jellemzőikben rejlő előnyök mellett – további előnyökhöz juthat, ezek:

• Gyorsan fejtik ki hatásukat;
• Időjárási viszonyoktól függetlenül alkalmazhatóak;
• Sokféle célpont támadható segítségükkel, a célpontok jellemzőinek alapos ismerete nélkül;
• Nehezen támadható – pl. föld alatti – célpontok ellen is hatékonyak;
• Minimális járulékos károkozás, különösen fontos ezen előny, ha politikailag érzékeny területen vetik be e fegyvereket;.
• Kevesebb idő szükséges a célpont beméréséhez, s nyomon követéséhez;
• Céltól függően széleskörű alkalmazhatóság – pusztítás, bénítás, elektronikai berendezések semlegesítése, zavarása.

Az eddig említett előnyeik miatt több ország is – különösen: Kína, Oroszország, USA – komoly pénzeket fordít a fejlesztésekre és tesztelésekre. Európai államokat elsősorban a nagy energiájú mikrohullámú technológia hosszú távú, s különösen az elleni védekezés, foglalkoztatja.

Valamint veszélyeik…

• Sajnos e fegyverekben rejlő lehetőségeket a hadseregek mellett a terroristák, bűnszervezetek is felismerték.
Célpontjaik sokfélék lehetnek a katonai céloktól, egészen a pénzügyi, egészségügyi létesítményig, bármilyen civil épület is.
Ráadásul a civil létesítmények többsége nem védett ilyen jelegű támadásokkal szemben, ellenben bizonyos hadi létesítmények igen.
Tovább fokozza a veszélyt a “fegyver” mérete, hisz egy elektromágneses sugárzást létrehozó generátor egy aktatáskában is elfér, így könnyen becsempészhető a támadás helyére.
Az első ilyen támadást 1995-ben regisztrálták, akkor a csecsen lázadók vetették be egy orosz gyár biztonsági rendszerének semlegesítésére

Senki sem tudja pontosan, hogy az alvilág mennyire használja e fegyvereket, de feltételezik, hogy a bűnözök is használták már. Számukra különösen vonzó eszköz, mivel e fegyverek nem hagynak nyomokat, így szinte tökéletes bűncselekményeket valósíthatnak meg.

5) Elektronikus háború

 

Az elektronikus háború (EH) egyrészt, az elektromágneses spektum felhasználásával az ellenséges erők elektromágneses támadásának elhárítása, másrészt eközben saját, illetve szövetséges erők – e technológia segítségével – megerősítése.

Mivel a kommunikáció, nyomkövetés, irányítás, felismerés során egyre inkább optikai, illetve infra technológiát alkalmaznak, azért az elektronikus háborút, avagy elektronikus háborús taktikát gyakran elektromágneses háborúnak nevezik, elektronikus helyett.

Hagyományosan az Elektronikus háborús technikák és felszerelések két csoportba oszthatóak, aszerint, hogy általuk használt energiát környezetükbe sugározzák-e, vagy sem, aktív és passzív csoportba.

• A passzív csoport olyan harci felderítő, illetve túlélő felszereléseket tartalmaz, melyek segítségével észlelehető az ellenséges radarok és kommunikációs eszközök által kibocsátott elektromágneses sugárzás. A harci felderítő eszközök elsősorban sugárzást kibocsátó eszközök felderítésére, s azok helyzetének meghatározására alkalmasak. Egyéb passzív eszközök az ellenséges radarokhoz visszasugárzott energiát manipulálják.

• Az aktív csoportba tartozó felszerelési eszközök energiát sugároznak környezetükbe, akár zaj formájában – pld. az ellenség elektromágneses szenzorainak zavarása céljából.

Az EH 3 fő összetevőből áll: elektronikus támogatás, elektronikus ellencsapás, és végül az elektronikus védekezés.

5.1) Elektronikus támogatás

Az elektronikus támogatás (ET) az elektromágnese spektum által nyújtott lehetőségek felhasználása az ellenség felkutatására, helyzetének meghatározására, illetve egyéb célpontok, veszélyforrások felkutatására.

E technológia segítségével szerzett információk segítségével könnyedén csapás mérhető az ellenséges erőkre, pld. tüzérséggel, avagy szövetséges erők mozgósítása révén. Mivel az ET passzív eszköz, így az ellenség tudta nélkül használható (ne feledjük, nem bocsát ki sugárzást, így nem mérhető be).

5.2) Elektronikus ellencsapás

Elektronikus ellencsapás (EECS), az elektronikus háború részeként, magába foglal minden olyan elektronikai eszköz, berendezés használatát, melyekkel radarokat, szonárok, egyéb azonosító berendezéseket téveszthetőek meg.
Az EECS során, az ellenség semlegesítése céljából, a támadó erők felhasználják, mind az aktív, mind a passzív csoportba tartozó eszközöket egyaránt.
Aktív EECS, pld.: zavarás, megtévesztés, EMP használata, stb.
Passzív EECS, pld.: lopakodás, megtévesztés, ballonok, különféle csapdák használata, radarok zavarása, stb.

Az EECS akciókat, tekintettel az aktív eszközök használtára, az ellenség könnyen kiszúrhatja. Mondani sem kell, hogy a legtöbb EECS megoldás szigorúan titkos.

Az EECS során az ellenség azonosító rendszereit úgy zavarják, hogy azok több célpontot mutatsanak, avagy simán ne jelezzék a valódi célpontokat. E megoldás segítségével hatékonyan védhetőek a légierő gépei, haditengerészet hajói is. Például az F-22-re vagy az F35-re szerelt radarok kiválóan működhetnek ilyen zavaró berendezésként, melyekkel érzékelhetik és zavarhatják az ellenséges radarokat.
A lopakodó technológia használata tovább növeli a zavaró technika hatékonyság.

Az EECS bármely hadi eszközön alkalmazható, legyen akár szárazföldi, vízi, légi. Egyértelmű, hogy légi járművekre célszerű e zavaró eszközöket telepíteni, mivel nagyobb területet “látnak”be. Az EECS eszközökkel felszerelt légi járművet sem a radarok sem a levegő-föld, levegő-levegő rakéták sem tudják nyomon követni.

5.3) Elektronikus védekezés

Minden elektronikus védekezés (EV) terén alkalmazott megoldás arra irányul, hogy az ellenség Elektronikus támadásának hatását elhárítsák, avagy csökkentsék azt. Az EV segítségével a szövetséges erők is megvédhetőek saját – elbaltázott – EECS-jükkel szemben.
Aktív EV-be olyan tevékenységek sorolhatóak, mint: rádió felszerelések technikai módosítása.
Passzív EV, pld.: operátorok képzése, valamint harci stratégiák módosítása.

Néhány speciális EV technika:

• EECS érzékelése

A Szenzorok megfelelő beállítások mellett érzékelik az egyes megtévesztési próbálkozásokat, s semlegesítik is azokat (pld.: a célba vett repülő a hőkövető rakéta megtévesztésére, hőt kibocsátó eszközt lő ki.

• Lineáris Frekvenciamoduláció

E megoldás segítségével fel lehet erősíteni a radarok által észlelt jeleket. A kimenő radar jel ciripelésre emlékeztet, mely folyamatosan változtatja a frekvenciáját, mint ahogy a tücsök is ciripelés közben.. Mikor a kibocsátott impulzus visszaverődik egy tárgyról, s visszatér a radarhoz, a jelet egy ideig várakoztatják, s ennek hatására a jel erősebbnek tűnik, igaz rövidebb ideig is érzékelhető.

• Frekvencia változtatás

Frekvencia változtatás segítségével a közvetített energia frekvenciája gyorsan változtatható, s ezáltal a jel csak egy rövid időintervallumban fogható.

• Polarizáció

A polarizáció segítségével kiszűrhetőek a nem kívánatos jelek, mint például zavarás. Amennyiben a zavaró jelnek és a fogadó állomásnak különböző polaritása van, akkor a zavaró jel legyengül, s csökken a hatékonysága. A radarok hatékonyság több, különböző polaritású, antenna használatával tovább növelhető, melyek által észlelt jeleket össze lehet hasonlítani. E megoldás segítségével, az összes nem megfelelő polaritású zavaró jel kiszűrhető.

6) Az elektromágneses fegyverek élettani hatásairól

 

Az elektromágneses fegyverek által kibocsátott impulzus nagyon rövid hat, kb. 100 picoszekondum. E rövid idő alatt is képes elpusztítani bármilyen elektromosságot vezető anyagot, többek közt a neuronokat és idegeket is.

Az elektromágneses fegyverek élőlényekre kifejtett hatását már a 1940-es években elkezdték tanulmányozni. Ezen időszakban különösen a japánok fordítottak jelentősebb összegek egy halálsugár fejlesztésére. Az amerikaiak által megtalált kutatási eredmények igazolták, hogy építhető olyan fegyver, mely elektromágneses sugarat bocsát ki, s elpusztít minden embert a fegyvertől számított 5-10 mérföld távolságon belül.

Későbbiekben több állatkísérlet is igazolta az elektromágneses sugárzás halálos erejét. A kísérletek során, legalább 60 cm hullámhossz mellett, a sugárzás elpusztította egy egér tüdőszöveteit. 2 méternél rövidebb hullámhossz esetén már az agysejteket is elpusztította a sugárzás.

Az elektromos stimulációnak nem halálos hatásai is ismertek. A 2. világháború után Amerikában több titkos kutatást is zajlott, melyek során a kísérletben részvett emberek agyának különböző részeit stimulálták, s így képesek voltak befolyásolni viselkedésüket. Egy másik Kanadában folytatott, de a CIA által támogatott kísérletsorozat (“Operation Knockout”) során a tudósok rájöttek, hogy az elektrosokk kezelés amnéziát idéz elő, így a személy memóriája törölhető, s újraprogramozható. Miután e kísérletek nyilvánosságot kaptak, az erős szakmai és társadalmi felháborodás hatására leállították azokat.

Az alacsony frekvenciájú elektromágneses hullámok (akusztikus hullámok) is hatással lehetnek az emberi szervezetre. E hullámok hatására az ember szervei elkezdhetnek vibrálni, melynek hatására a következő tünetek léphetnek föl: hányinger, hasmenés, fülfájás, valamint mentális zavar. Minél közelebb áll valami a hullámok forrásához, annál intenzívebbek lesznek a tünetek.

A rövidebb hullámhosszú sugárzásnak változatos hatásai lehetnek. Vegyük például a mikrohullámú sugárzást. Amennyiben embert ér e sugárzás, az emberi szervezetben az atomok elkezdenek vibrálni, mely hőt termel, s felhevülést eredményez.
200 yard (~182 m) távolságban is a testhő a normálisnak számító 98.6° F-ről (37 fok Celsius) 107° F-re (41 fok Celsius) hevül. A távolságot csökkentve a testhő még tovább növelhető, s akár halálos is lehet.

A mikrohullámú elektromágneses sugárzás a fenti hatás mellett a periférikus idegek stimulálása révén meg is bénítja a célpontot. A stimuláció hatására az agy egyszerre több információt kap az idegektől, mint amit fel tud dolgozni, így túlterheli az agyat, aminek eszméletvesztés lehet az eredménye.

A fenti hatások tekintetében kulcskérdés a célpont és a sugárzás forrásának távolsága, a távolság növekedésével csökken a hatás, illetve el is enyészik.

7) Egyes elektromágneses fegyverek

 

Elektromágneses fegyverek a lézer, mikrohullámú, rádió frekvencián alapuló fegyverek. Témával foglalkozó korábbi cikkemben már tömören bemutattam mind három fegyvertípust, így itt csak hivatkozom a korábban írtakra.

8) Konklúziók

 

Amennyiben a fejlesztések továbbra is hasonló ütemben folytatódnak azon államok, melyek komoly erőforrásokat fordítottak az IEF-kre, jelentős katonai erővel fognak rendelkezni, szemben azokkal, akik elmulasztották rendszeresíteni e fegyvereket.
Jelenleg egy erősen egyoldalú fegyverkezési verseny folyik, melynek során az USA – a ‘Star Wars’ program teljesítésével – jelentősen megerősödik, s ezáltal 2020 tájékára teljes dominanciával fog rendelkezni az űrháború terén.
Az elektromágneses fegyverek pedig – lézerek, ABM-k mellett – kulcsfontosságú szerepet játszanak e fegyverkezési versenyben.

Felhasznált irodalom:

 

- http://hu.wikipedia.org/wiki/Elektromágnesesség
- http://hu.wikipedia.org/wiki/Elektromágneses_hullám
- http://encyclopedia.thefreedictionary.com/Electromagnetic+pulse
- http://www.globalsecurity.org/org/news/2003/030130-ebomb01.htm
- http://www.raven1.net/jwalltil.htm
- http://xiandos.info/Electromagnetic_weapons
- http://en.wikipedia.org/wiki/Electronic_warfare
- http://www.espionageinfo.com/Ec-Ep/Electromagnetic-Weapons-Biochemical-Effects.html (Brian Hoyle: Electromagnetic Weapons, Biochemical Effects)

Irányított energiájú fegyverek

3.

Jeno

Források

Letöltés PDF formátumban

---

Részecskesugár fegyverek

 

Témával foglalkozó korábbi két cikkemben bemutattam az irányított energiájú fegyvereket általánosságban, illetve egyik fő típusukat az elektromágneses fegyvereket. Jelen cikkemben a másik fő típussal a részecskesugár, avagy simán részecske fegyverekkel foglalkozom.

Akárcsak korábban, ezúttal is általános áttekintést kívánok adni, s nem részletes ismertetést, mivel a cikk méretbeli keretei nem teszik lehetővé a részletes kifejtést.

1) Technológiai háttér: részecskesugár, részecskegyorsítás, gyorsítópálya, egyéb

 

A részecskesugár felgyorsított részecskékből, gyakran atomokból (melyek fénysebesség közeli sebességgel mozognak) álló sugár, hullám, melyet mágnesekkel irányítanak és elektrosztatikus lencsék segítségével fókuszálnak, bár létrehozható önfókuszáló sugár is.

Szubatomi részecskék, mint például: elektronok, pozitronok, és protonok, nagy sebességre gyorsíthatóak és magas energia szintre juttathatóak, azáltal, hogy gépek segítségével energiát adnak az alapállapotú részecskéknek, a folyamat eredményeként hatalmas energiájú részecskesugarat kapunk. A részecskéket lövedékekként használva, egyéb részecskéket bombázhatunk.

Az alacsony és közepes energiájú sugarak használata elég elterjedt, gondoljunk csak a katódsugárcsöves tévékre.

A magas energiájú sugarakat részecskegyorsítókban hozzák létre.
A részecskegyorsító elektrosztatikus (nem mágnes) mező segítségével gyorsítja föl a töltött részecskéket. Amint a töltött részecske elhalad az egyik mező forrása mellett a mező részecskéével azonos töltésre vált, így taszítani kezdi azt, míg a következő forrás, a részecskéhez képest, ellentétes töltésre vált, így vonza magához, így gyorsítják föl a részecskét. Természetben is találunk példát e folyamatra, a villám jelenség, ahol az elektronok a negatív töltésű felhőktől a pozitív töltésű felhők, avagy a föld felé haladnak.

Nagyobb energiát el lehet érni egyenfeszültséggel és váltakozó feszültséggel is. Az egyenfeszültséggel működő gyorsítókat egyenáramú gyorsítóknak nevezzük, mivel folyamatos részecskenyalábot képes előállítani, míg a váltófeszültséggel működőket pulzált gyorsítóknak nevezzük, mert csak részecskecsomagok gyorsíthatók vele, nem érhető el folytonos nyaláb.

A pulzált gyorsítókat a részecskepálya alapján tovább csoportosítjuk
- Lineáris gyorsítókra, (A lineáris gyorsítóknak nevezzük azokat a pulzált gyorsítókat, amelyben a töltött részecskéket egy egyenes mentén gyorsítják), a legtöbb mai gyorsító ilyen, egy igen hosszú cső, amiben a fentiek szerint gyorsítják a részecskéket
- Körkörös gyorsítókra. (A körkörös gyorsítókban a részecske egy kör, vagy változó sugarú körívek mentén mozog, amíg el nem éri a szükséges energiát. A körkörös gyorsítók előnye a lineárisokkal szemben, hogy egy-egy része többször gyorsít a részecskén, ahányszor csak áthalad ott).

A részecskesugarak tekintetében különbség tehető töltött és semleges állapotú részecskesugár között.
- Az előbbiről akkor beszélünk, ha térben elkülönült, megközelítőleg azonos sebességű és irányú elektromosan töltött részecskék találhatóak. A részecskék sokkal nagyobb energiával rendelkeznek, mint a természetben, e tulajdonságukat teszi hasznossá azokat különböző szerkezete számára. Nagy hátránya e sugárnak, hogy a Föld mágneses tere el tudja téríteni, másrészt hatalmas elektromos töltöttsége miatt szétszóródik, s kontrollálhatatlan lesz.

- Utóbbi esetében a semleges állapotú részecskékből álló sugarat úgy állítják elő, hogy hidrogént, vagy izotópját a deutériumot igen erős elektromos hatásnak teszik ki. Az elektromos töltés hatására negatív töltésű ionok jönnek létre, melyek egy vákuumcsatornán vezetik keresztül, melyben elektromosság segítségével felgyorsítják azokat. Mire a csatorna végére érnek az elektronokat leválasztják a negatív ionokról, s így létrejön a semleges sugár.

2) Részecskefegyverek meghatározása, működésük, felépítésük

 

A sci-fi filmekben e fegyverek pillanatok alatt felgyorsítják a részecskéket fénysebességre, 180 fokban képesek tüzelni, mégpedig szédítő gyorsasággal. Valóságban ez nem így működik, kétségtelen, hogy lehetséges ilyen fegyverek építése, de azok semmiképp sem olyanok, melyeket, pl. az Enterprise-n láttunk.

2.1) Fogalmuk és típusaik

A részecskesugár fegyverek (RSF) egy ultra magas energiájú atomokból vagy elektronokból álló sugarat “lőnek ki”, mely sugár elpusztítja, vagy megrongálja a célpontot, azáltal, hogy szétrombolja annak atomi, vagy molekuláris szerkezetét.
Mint már a cikk elején is jeleztem e fegyverek is az IEF -k családjába tartoznak. Egyes RSF-k megvalósíthatóak, míg mások csupán a fantáziánk eredményei.

Kétféle RSF létezik:
- exoatmoszférikus (légüres térre tervezett fegyverek) és
- endoatmoszférikus (olyan körülmények közé tervezett, ahol légköri viszonyokkal is számolni kell)

Az exoatmoszférikusak esetében csakis a semleges töltésű sugárfegyverek jöhetnek szóba (hidrogén semleges töltésű, így a Föld mágneses mezeje nem tudja eltéríteni), mivel csak így lehet megelőzik, hogy a sugár letérjen a pályájáról. Amennyiben letér a pályáról, amellett, hogy pontatlan lesz, energiát is veszik, így csökken az ereje.

Endoatmoszférikusak esetében mindkét típusú fegyver használható, de a töltött részecskékből álló sugár a jobb választás. A töltött részecskékből álló sugár esetén az irányíthatóság tekintetében kulcskérdés a szétszóródás.
A töltött részecskék esetében az atmoszféra vezetőként funkcionál, a sugár pedig az áram. A folyamat során egy elektromos mező keletkezik, mely csatornaként működik, s megakadályozza, hogy szétszóródjon a sugár. Amennyiben egy nagy sebességű, rövid impulzus töltött sugarat lövünk keresztül az atmoszférán, mellékhatásként elektromágneses impulzus jön létre, igaz nagyon rövid ideig hat csupán.
Elméletben már kiszámolták, milyen paraméterek szükségesek, ahhoz, hogy a töltött részecskékből álló sugár stabilan haladjon a légkörben, de e paraméterek titkosak, így jelenleg egy gyorsítóval sem állítható elő ilyen stabil sugár.
Ami a semleges töltésű sugár légköri használhatóságát illeti:
A levegő részecskéi gyorsan letépnék a semleges részecskék körül lévő elektronokat, így töltötté tennék azokat, melyek egymással kapcsolatba lépnének, s ez komoly szétszóródást eredményezhetne, de a sugár részecskéi is letépnének elektronokat a levegő molekulákról. A folyamat összességében semlegesség tenné a sugarat, s így csökkenne a sugáron belüli részecskék közötti taszítás (mely tehát azért jön létre, mert elektront veszítenek, s töltötté válnak).

2.2) Működésük

A RSF által kilőtt – közel fénysebességgel mozgó, hatalmas kinetikus energiával rendelkező, gyorsított részecskékből álló – sugár, amint eltalálja a célpontot; a részecskék átadják mozgási energiájukat a célpont atomjainak (valahogy úgy, mint, ahogy az egyik biliárdgolyó átadja a másiknak), amik gerjedni kezdenek, s a célpont rövid idő alatt felhevül, s felrobban.
Az elektron részecskesugár fegyver hasonlóan működik, csak az a célpont atomjaiban az elektronpályákat bontja szét
Egyszerűbben: képzeljük el mi történik, ha villám csap valami, körülbelül ugyanilyen pusztítóak a RSF-k is.

2.3) Felépítésük

Két fő alkotóelemből állnak e fegyverek: energiaforrás és a gyorsító.
Értelemszerűen az energiaforrás biztosítja a gyorsító számára a sugár létrehozásához szükséges energiát. A fő probléma abban rejlik, hogy a gyorsító iszonyú mértékű energiát használ (több millió, vagy akár milliárd watt) fel rövid idő alatt. Elengedhetetlen egy igen erős generátor, mely a gyorsító mellett még egyéb elektronikai eszközök energiaigényeit is ki tudja elégíteni. Jelen technológiai szint mellett építhető ilyen energiaforrás, csak nem mindegy mekkora, s milyen súlyú…

A RSF két alkotóelem közül a második jelenti az igazi fejfájást a mérnököknek. Egy gyorsító 3 elemből épül föl: részecskeforrás, befecskendező eszköz, és végül a gyorsító eszköz maga. Valamennyi jelenlegi gyorsító ugyanúgy működik: a befecskendező a gyorsítóba juttatja a részecskéket, ahol addig adagolnak energiát a részecskékhez, illetve addig gyorsítják azokat, míg használható sugarat nem kapnak. A gyorsítóban elhelyezett egyes modulok jelenleg korlátozott mennyiségű energiát tudnak átadni a részecskéknek tehát kellő számú modulra van szükség, de ez elég hosszú pályát eredményez (1 Gev energiájú sugár létrehozásához legalább 100 méter hosszú lineáris gyorsító szükségeltetik).

3) Fejlődésük

 

Nikola Tesla már 1937-ben bemutatta a töltött részecskesugár technológiai leírását, s egy olyan szuperfegyvert kívánt alkotni, mely véget vetett volna minden háborúnak, de végül sosem sikerült véghezvinnie tervét.

1958-ban, két évvel az első tudományos lézer bemutatása előtt, Amerikában egy a RSF fegyverekkel foglalkozó titkos kutatás vette kezdetét, melyet az Advanced Research Projects Agency (jelenleg: Defense Advanced Research Projects Agency, DARPA) pénzelt. A Seesaw kódnévvel jelzett kutatás során azt vizsgálták, hogy ezen IEF-ket milyen hatékonysággal lehetne rakétavédelmi fegyverekként alkalmazni.

1950 és ’80 között mind az oroszok, mind az amerikaiak több laboratóriumi kísérletsorozat keretében vizsgálták a részecskesugár lehetséges katonai felhasználhatóságát.

Összehasonlítva a többi IEF-vel, az RSF-k mindig is háttérbeszorultak, egészen a Star Wars védelmi program elindításáig. Jelenleg például az amerikai hadsereg a lézer és részecskesugár fegyverekre fordít különös hangsúlyt, igaz az utóbbiak esetében elég alacsony költségvetés mellett. A részecskesugarakat jelenleg az élet több területén is alkalmazzák, a katonai felhasználás terén eddig nem sikerült áttörést elérni, de jelenleg is folynak a kutatások.
Egyes katonai kutatók már most úgy beszélnek a részecskesugár fegyverekről, mint a lézerek utódairól.

4) Előnyeik és hátrányaik

 

A RSF-knek – a már említett IEF általános előnyök mellett – speciális előnyei és hátrányai vannak.

4.1) Előnyeik

- Jelentős átütőerő: A szubatomi részecskéknek, melyek a sugarat alkotják, hatalmas átütőerővel rendelkeznek, ennek köszönhetően, a célpontot nemcsak a felszínén roncsolja, mint a lézer, hanem közvetlenül a cél atomi szerkezetét támadják.
A részecske fegyverek képesek felrobbantani acélt, azáltal, hogy annak belsejébe hatalmas energiát sugároznak (catastrophic kill mechanism). Az átütőerő miatt nincs is igazi védelmi megoldás a sugárral szemben.

- Rombolóhatás: A sugár energiáját közvetlenül a cél részecskéinek, atomjainak adja át, így közvetlenül annak atomstruktúráját támadja, így sokkal gyorsabban fejti ki pusztítóhatását.

- Rövid lövési szünetek: Amennyiben a sugár eltalálja a célt, az azonnal megsemmisül, nincs szükség több lövésre, így a fegyvert nem kell a célponton tartani, hanem lövés után azonnal ismét lehet tüzelni más célpontra.

- Gyors célzás: Mint korábban írtam, egy mágneses mező is keletkezik a sugár lövésekor, ami megakadályozza, hogy szétszóródjon a sugár. E mező segítségével, fizikai behatás nélkül, korlátok között, lövés után gyorsan új célpont felé állítható a fegyver.

- Érzéketlenség a természeti jelenségekre: Amíg a lézert olyan jelenségek, mint köd, eső eltéríthetik, a semleges RSF tekintetében ez nem fordulhat elő.

- Járulékos pusztító hatás: Az elődleges pusztító / ölő hatás mellett egy járulékos pusztító / ölő hatás is lehetséges. Atmoszférikus viszonyok között a sugárral szimmetrikusan egy sugárzás tölcsér jön létre miközben a sugár részecskéi a levegőt alkotó atomokkal találkoznak. E sugárzó tölcsérben megtalálható az összes típusú ionizáló sugárzás (x-ray, neutron, alfa és béta stb.). Mindemelett még elektromágneses impulzus is létrejöhet. A mellékhatás előnye, hogy ha még a sugár el is enyészik valamilyen ok folytán, a sugárzás tovább halad, s pusztít.
E két mellékhatás (sugárzás, EMP) az űrbe tervezett (exoatmoszférikus) sugárfegyverek esetében elmaradnak, igaz helyettük mások keletkeznek. Például: alacsonyabb erejű sugár esetében, a sugár tönkreteheti a műholdak érzékenyebb alkatrészeit…

4.2) Hátrányaik

- Komoly erőforrás igény: Az RSF-k jelentős mennyiségű (több millió volt) elektromos áramot, illetve elektromos potenciát, erős mágneses teret (sugár irányításához) és hosszú gyorsítópályát igényelnek.

- Energia problémák: A jelentős energiaigény mellett másik probléma az energia raktározása, hiszen ha elő is állítjuk a szükséges energiát, azt nem használjuk fel azonnal, így valahol és valahogyan raktározni kell, ekkora energiánál ez is probléma lehet.

- Nehéz irányíthatóság: Miután a RSF-k sugarai is, a lézerekhez hasonlóan, közel fénysebességgel közlekednek, nehéz kontrollálni és irányítani azokat

- Korlátozott sugár átmérő: További probléma, a sugár átmérője, mivel ha növeljük, akkor ahogy halad a cél felé, folyamatosan csökken a részecske sűrűség, így csökken az ereje is.

- További problémák: Jó néhány megoldatlan problémával kell még a mérnököknek szembenézniük, különösen a tüzelési rendszer tekintetében. Ráadásul e tekintetben nem használhatják fel a lézerfegyverek terén szerzett tapasztalatokat, mint például a célzás, nyomon követés esetén.

5) Konklúziók

 

A RSF tekintetében még sok problémát kell leküzdeni, mire működőképes fegyver lesz a kezünkben (energia, méretbeli problémák, célzás, szétszóródás kiküszöbölése, stb.), de úgy tűnik, hogy főleg az amerikaiak lelkesedése tőretlen, igaz nem fordítanak akkor összeget fejlesztésekre, mint egyéb IEF, különösen a lézerek tekintetében, de folyamatosan napirenden vannak.

Az amerikai RSF fejlesztések logikusan következnek az eddig nagy energiájú lézer fejlesztésekből, s több mindent ebből vesznek át, s alkalmazzák a RSF-k terén. A RSF-ben rejlő potenciák, különösen a nagy sebességű, több célpont elleni hatékonyság, szelektív pusztító erő miatt, e fegyverek tökéletesen beleillenek az űrvédelmi elképzelésekbe. Az elvárások magasak, s sokan úgy tekintenek e fegyverekre, mint a lézerek utódjaira, jó lehet több tudós arra hívja föl a figyelmet, hogy nem is építhetőek ilyen fegyverek, vagy ha mégis nem lesznek hatékonyak.

Felhasznált irodalom:

 

- http://en.wikipedia.org/wiki/Particle_beam
- http://hu.wikipedia.org/wiki/Részecskegyorsító
- http://en.wikipedia.org/wiki/Charged_particle_beam
- http://www.fas.org/spp/starwars/program/npb.htm
- http://en.wikipedia.org/wiki/Particle_beam_weapon
- http://www.physicspost.com/articles.php?articleId=82&page=1
- http://everything2.com/index.pl?node_id=682151
- http://www.airpower.maxwell.af.mil/airchronicles/aureview/1984/jul-aug/roberds.html

Patria AMV

Tcat

Források

A finn Patria csoport nem épp ma kezdett el haditechnikával foglalkozni. A páncélozott katonai járművek terén komoly sikerre tett szert az 1984-ben bemutatott AX járműcsalád. Több mint 1200 darabot gyártottak le a ezen sokoldalúan használható járműből. Az utód a 21. század első éveiben érkezett meg. Mondhatni a finn mérnökök beleadtak apait-anyait, újból egy rendkívül sikeres konstrukciót alkotva. Az első prototípus 2001-es bemutatása óta 2006 nyaráig már 912 egységre érkezett rendelés.

A koncepció

Ha tudjuk mit rövidít az AMV mozaikszó, már tudjuk is mi volt az egyik legfontosabb tervezési elv.
Nos az AMV annyit tesz, mint [i]Armored Modular Vehicle[/i], azaz Moduláris Páncélozott Jármű. A moduláris szerkezet végett a járműcsalád tagjai számos feladat elvégzésére alkalmasak. Alapvetően 3 kategóriába sorolhatóak a család tagjai:

• alapváltozat: itt elsősorban a csapatszállító, lövészpáncélos, AMOS, parancsnoki, mentő változatokra kell gondolni
• rendszerplatform: nagyméretű hátulsó szekció, mely lehetővé teszi a járműben történő munkavégzést. Azaz például C3i (Command, Control, Communication and Infomation, vagyis parancsnoki/vezetési pont) szerep, mobil tábori kórház vagy műhelyegység
• nehézfegyverzetű változatok: a 90 és 105 mm-es lövegek illetve a 120mm-es AMOS torony hordozására optimalizált verziók

Értelemszerűen a család tagjai egy közös platformra építkeznek, melyekre a feladatkörnek megfelelő modulok, tornyok kerülnek fel. A finnek igyekeztek e lehető legbiztosabbra menni, ezért ahol csak lehetett már kipróbált és bevált elemek kerültek felhasználásra.

Alapvetően egy 8×8-as kerékképletű szerkezetről van szó, ám létezik egy kisebb kapacitású, ám mozgékonyabb, éppen ezért elsősorban felderítő szerepkörre szánt 6×6-os kialakítású változat is.
A járműcsalád tagjainak súlya 13-26 tonna között váltakozik.

 

Fegyverzet

Az igényekhez történő maximálisan igazodás végett a 7,62 mm-es géppuskán át a 105 mm-es lövegig illetve az AMOS 120 mm-es iker gránátvetőn át meglehetősen széles skálán mozoghat az offenzív felszerelés.

AMOS – Advanced Mortar System

Az AMV offenzív eszköztárának egy érdekes darabja a finn-svéd koprodukcióban kifejlesztett 120 mm-es ikercsövű rendszer. A finnek ezt egyelőre kizárólag az AMV-n alkalmazzák. A finn részröl fél-automata rendszerként implementált ikercsöves gránátvető indirekt és direkt tűzre egyaránt alkalmas. A jármű megállása után mindössze 10 másodpercre van szükség a tüzelés megkezdéséhez (A hatásfok rovására természetesen használható menet közben is. Bár inkább a hit and run, azaz az egy célzott sorozat, majd a bemérés elött gyors odébállás egy újabb sorozathoz a megfelelő taktika ehhez az eszközhöz.)

Az AMOS egyik nagy ereje a nagy tűzgyorsaság, ami optimális esetben akár percenkénti 8-10 lövedék útnak indítását is elérheti. Zárójelben megjegyzendő, hogy a Patria nemrég mutatta be a saját fejlesztésű 1 csöves változatát, mely a NEMO (NEw MOrtar) nevet kapta.

 

Önvédelem

A jármű páncélzata a megrendelő ígényeinek megfelelően modulárisan építhető ki egészen addig a szintig, hogy az megbírkózzon a 30 mm-es péncéltörő (APFSDS) lövedékekkel. Aknavédelme sem rossz, hiszen 10 kg TNT felfogására képes.

Teljesítmény

Hajtómű, felfüggesztés

A járművek meghajtásáról egy 360 kW-os, cirka 2000 Nm nyomatékkal bíró DI 12 Scania diesel erőforrás gondoskodik. Közúton ez 100+ km/h sebesség elérésére teszi képessé a járművet. A hajtómű a vevő logisztikai igényeihez alkalmazkodva lehet egyéb gyártmányú is. A motor erejét egy 8 sebességes (7 előre, 1 hátra) automata váltórendszer viszi át a tengelyekre.

Összkerékhajtás, állítható hasmagasság, valamint a a jármű súlyához könnyen és gyorsan beállítható, független felfüggesztés emelítendő még meg mint lényegesebb ismertető elem. Egy tankolással optimális esetben 800 km-es távolság gyűrhető le.

Manőverező ill terepező képesség

A maximálisan 60%-os emelkedővel és 30%-os dőléssel megbírkózó AMV gázlómélysége 1,52 méter. Az akadályokat tekintve maximálisan 0.7 m magasságon illetve cirka 2 méter széles árkon képes átverekedni magát.

Ahogy az elvárható a víztől sem ilyed meg. 2 propellere segítésével 6-10 km/h sebességgel tud átevickélni egyik partról a másikra. Azzal a megkötéssel, hogy ez esetben a maximális harci súlya 22 tonna lehet.

<img src="http://htka.hu/wp-content/uploads/2007/11/Patria5.jpg" alt="Anakonda fedőnevű összhaderőnemi hadgyakorlat keretén belül.
A kép nagyítható” title=”Patria5″ width=”584″ height=”155″ class=”aligncenter size-full wp-image-4377″ />

Belső tér, ergonómia

Az AMV belső terét nem igazán érheti panasz: bőséges és ergonómikus hely fogadja a katonákat. A piacon jelenleg elérhető konkurensek között talán a finneké a legjobb jelenleg.

Alkalmazók

• Finnország: 62db csapatszállító 12,7 mm-es géppuskával, 24 db AMOS-al szerelt AMV
• Lengyelország: 690 AMV többféle kiépítésben
  313 lövészpáncélos 30mm-es Oto Melara Hitfist 30P löveggel
  87 egység távirányítású 12,7mm-es géppuskát magába foglaló PML 127 OWS toronnyal
  118 C3i feladatkörű jármű
  32 db 6×6-os kerékképklető felderítő, stb.
  A lengyel rendelés gyértása 2004-ben vette kezdetét, 2013-as határidővel. Lengyelország várhatóan 2007-ben küld Afganisztába ilyen gépeket.
• Szlovénia: Délnyugati szomszédunk 2006 nyarán döntött 136 AMV vásárlása mellett, 2007-2011 szállítási határidővel

 

Adatlap

Megnevezés: AMV – Armored Modular Vehicle
Gyártó: Patria Vehicles, Finnország

Méretek, tömeg

Magasság (a váz tetejéig): 2,3 m
Hossz: 7,7 m
Szélesség: 2,8 m
Nyomtáv: 2,5 m
Tömeg: 16 – 26 t

Teljesítmény

Hajtómű: 360 kW, 2000 Nm
Váltómű: 8 sebességes automata (7+1)
Sebesség közúton: 100+ km/h
Sebesség vízben (tömeg < 22 t): 6 – 10 km/h
Emelkedő, dőlés: 60% ill. 30%
Gázlómélyság, akadály, árok: 1,5 m, 0,7 m, 2 m
Hatótávolság: 800 km

Védelem, páncélzat

modulárisan, egészen a 30 mm-es páncéltörő lövedékek kivédéséig
aknavédelem: 10 kg TNT

Fegyverzet

7,62 – 105 mm, 120 mm AMOS

Kapcsolódó médiaanyagok

Patria “promóciós” videó #1 (Hoszabb változat)Patria “promóciós” videó #2 (Rövidített változat)Patria “promóciós” videó #3 (dél-afrikai teszt)Patria “promóciós” videó #4 (Tüzelés folyón átkelés közben)

Leopard 1

Jeno

Források

Bevezető

Leopard 1 alap-harckocsi a németek által tervezett és gyártott harckocsi, melyet 1965-ben állítottak szolgálatba, s melyet több más ország is rendszeresített.

A közös francia-német tervezési folyamat az 50-es években vette kezdetét, de az együttműködés végül megszakadt, s a végleges terveket a Bundeswehr megrendelése alapján készítették el.
Összesen 6485 db Leopardt gyártottak, melyek közül 4744 db harctéri, 1741 db pedig légvédelmi, illetve műszaki harckocsi.

1990 óta, e harckocsit, a legtöbb rendszeresítő állam hadseregeinek második vonalába helyezték. A német hadseregben a Leopard 1 szerepét utódja a Leopard 2 vette át.

A Leopard 1 harckocsit a következő államok rendszeresítették: Németország, Dánia, Belgium, Hollandia, Norvégia, Ausztrália, Brazília, Egyesült Arab Emirátusok, Kanada, Chile, Görögország, Olaszország, Törökország.

Történet, fejlesztés

A németek mindig is híresek voltak kiváló tankjaikról, így azt gondolhatnánk a Leopard nem más, mint a Párduc és Tigris szériák technológiai felturbózása. Logikusnak tűnhet, de csak félig igaz.
A német fegyverletétele után a Szövetségesek gondoskodtak a katonai termelőüzemek leszereléséről, így a németeknek mindent a tervezőasztaltól kellett kezdeniük. A tervezések során természetesen figyelembevették a Párduc széria jellezőit, tulajdonságait is.

A Leopard program 1956 novemberében vette kezdetét. Az új tankkal kívánta a német vezetés lecserélni, az akkora már elavult M47 és M48 Patton harckocsikat.

1957 nyarán közzétették a kezdeti elvárásokat: az új harckocsi súlya nem lehetett több 30 tonnánál, tömeg-teljesítmény arányának legalább 30 LE/t kellett lennie, 20 mm-es páncéltörő lövedéket bármely oldalának fel kellett fognia, továbbá vegyi és nukleáris támadásokkal szemben is védelmet kellett nyújtania a személyzet számára. Főfegyverzetként 105 mm-es löveget határoztak meg (a brit L7A3 105mm-es huzagolt csövű ágyút választották), s legalább annyi muníciót kellett szállítania, mint az amerikai tankok. A mozgékonyság fontosabb szempont volt, mint a tűzerő; a páncélzat még a tűzerőnél is lényegtelenebb kérdésként kezelték.

A franciákat érdeklődését igencsak felkeltette a program, hiszen a saját AMX 50 programjuk épp akkoriban fuccsolt be. Így nem is volt meglepő, hogy 1957 nyarán, Nyugat-németország és Franciaország fejlesztési együttműködést kötött, egy új harckocsi fejlesztésére. A programban három német (Arbeitsgruppe A, B and C) és egy francia fejlesztőcsapat vett részt, s mindegyik csapatnak 2 prototípus előállítása volt a feladata. 1958-ban Olaszország is csatlakozott a programhoz.

1960-ban több prototípust tesztelést is elkezdték. Német A csapat: Porsche Model 734, a B csapat nagyobb típusú ágyúval látta el harckocsiját. A C csapat igencsak futurisztikus harckocsit álmodott meg, ráadásul nem is készült el időre a prototípus.

Ezen első prototípusok véglegesítése előtt – 1959-ben – elhatározták a németek, hogy egy második tervezési fázisba kezdenek, mely keretében továbbfejlesztik a modelleket.

1963-ban a Porsche-féle 2. prototípus tervét fogadták el, de jó néhány ponton módosították: új tornyot kapott, és a motorteret is bővítették, megemelve a test hátulját, és a motor fölé helyezték a hűtőradiátorokat.

1962-ben a franciák előrukkoltak saját modelljükkel, az AMX-30-val. 1963-ban a franciák és a németek is saját modelljeik gyártása mellett tették le a voksukat, így a közös harckocsi csak álom maradt. A franciák az AMX-30-at, a németek, pedig a Leopard 1-et fejlesztették ki.
Olaszok először saját harckocsit akart építeni, de végül úgy döntöttek, hogy inkább az amerikai M60A1-et rendszeresítik, majd később ők is megvették a Leopard 1 licencet.

1963-ban kötötte meg a szerződést a Német Szövetségi Köztársaság a müncheni Krauss-Maffei és a kieli Krupp-Mak cégekkel. Az előbbi cég gyártotta a harckocsit, az utóbbi pedig a páncélozott műszaki járműveket. 1965-ben gyártották le az első sorozatot.

A Leopard a 60-as években született harckocsi, így erős páncélzattal és fegyverzettel látták el, igaz nem olyan erőssel, mint a szembenálló szovjet tankokat

Típusváltozatok

Leopard 1:

A Leopard 1 egy hagyományos elrendezésű harckocsi, ennek megfelelően a torony a test középen helyezkedik el, a 830 lóerős, V-10-es MTU diesel-motor pedig hátul, hosszában, melyet egy tűzálló fal választ el a legénységtől.
A vezető elől, jobb oldalon foglal helyet, tőle balra található a lőszertároló, melyben 42 db 105mm-es lőszert raktároznak. A toronyban jobb oldalon foglal helyet az irányzó, kinek egy periszkóp áll rendelkezésére, mögötte ül a parancsnok, akinek munkáját 8 periszkóp segíti. A töltő, pedig lövegtől balra helyezkedik el, aki két periszkóp segítségével kémlelhet ki a tankból.
A löveg fölötti “doboz” az 1950–es, 60-as évek éjszakai harcainak kelléke: aktív infravörös éjjellátó berendezés sugárvetője és egy hatalmas fényszóró egyben, tehát a szerkezet egyaránt működött infra és látható tartományban is!
Infra tartományban 1200 méterig, míg a látható fény tartományban üzemelve 1500 méterig volt hatásos.

Leopard 1A1 és altípusok:

Az első sorozat után kisebb módosításokat hajtottak végre a harckocsin, s a következő 3 sorozat az 1A1 jelzést kapta. A módosítások keretében beépítettek egy lövegstabilizátort, melynek segítségével mozgás közben is pontosabban tüzelhettek, másrészt az irányzó is célon tudta tartani a löveget. E mellett hőkiegyenlítő köpennyel látták el a lövegcsövet, illetve felszerelték a jellegzetes – kumulatív lövedékek elleni védelmet növelő – kötényt is.

1974 és 1977 között minden az első sorozatban legyártott harckocsit 1A1A1 standardok szerint alakították át, mely keretében a Blohm & Voss által fejlesztett – kiegészítő – páncélzattal látták el a tornyokat.
1980-as években újabb változtatást hajtottak végre az addig hadrendbe állított egységeken. Az első Leopard 2-esekről szintén felújításkor leszerelt PZB 200 éjjellátó berendezéseket szerelték fel a torony jobb felső részére. A módosítás következtében Leopard 1A1A2 nevet kaptak.
A SEM80/90-es digitális rádiókkal felszerelt 1A1A2 harckocsi 1A1A3 típusszámot kaptak.

Leopard 1A2:

Az ötödik sorozat 1972 és 0974 között leszállított első 232 harckocsija tartozott e változathoz. A tornyot erősebb páncélzattal látták el, s természetesen felszerelték a korábbi típusokba épített fejlesztésekkel. A parancsnok és az irányzó jobb éjjelátót kapott. Mindezek mellett továbbfejlesztett légkondicionálóval látták el a harckocsit.

Leopard 1A3 és altípusai:

Az ötödik sorozat további 110 harckocsiját új – üreges páncélzattal és ék alakú lövegpajzzsal felszerelt – toronnyal szerelték fel. E változtatások eredményeként amellett, hogy nem karült több páncéllemez a tankra, majd felével nőtt a harckocsi védelmi szintje, másrészt megnőtt a toronyban található küzdőtér belterülete.
A parancsnoki állást egy TRP-2A független optikai irányzékkal látták el

1A3A1: utólag egy PZB 200 éjjellátóval felszerelt Leopard 1A3-s tankok elnevezése.
1A3A2: utólag SEM80/90 digitális rádióval felszerelt Leopard 1A3 változat elnevezése.
1A3A3: előbbi két fejlesztéssel ellátott 1A3 harckocsik megnevezése.

Leopard 1A4:

Az 1974-től leszállított hatodik sorozat, mely 250 harckocsit foglalt magába, külsőre megegyezett az 1A3-s típussal, de új, digitális számítógépes tűzvezető rendszert kapott:, mely keretében az irányzó egy EMES 12A1 optikai irányzó-berendezést, a parancsnok pedig egy PERI R12 éjjellátóval kombinált optikai periszkópot kapott. A további berendezések miatt a harckocsiban tárolt lőszermennyiség 55 darabra csökkent.

Leopard 1A5:

Az 1980-as években indított fejlesztési program keretében a rendszerben, vagy tartalékban tartott Leopard 1A1-eseket (illetve altípusait) új, nagy hatékonyságú tűzvezető rendszerrel és hatékonyabb éjjellátó illetve rossz időben is használható felderítő berendezésékekkel akarták felszerelni.
E rendszerek még a legnagyobb toronnyal elátott típusok esetén is sok helyet vettek volna el, így úgy határoztak, hogy a korábbi modellekből indulnak ki.
Végül egy teljesen új torony beépítése mellett döntöttek, amelyben elférnek az új rendszerek, valamint a lőszertároló is átkerült a vezető bal oldala mellől a torony megnyújtott hátsó, elszeparált részébe.
Mindezek mellett a tornyot felkészítették a Leopard 2 120mm-es simacsövű lövegjének beépítésére, noha erre végül is nem került sor.

1983-ban a Leopard 2 EMES 15 tűzvezető rendszeréből továbbfejlesztett EMES 18-at választották az 1A5 típus számára, lézeres távolságmérővel és infravörös képalkotóval. Új, leválóköpenyes szárnystabilizált, páncéltörő lőszert rendszeresítettek.
1987-től kezdve szinte az összes államban rendszerben álló Leopard 1-esen végrehajtották a Leopard 1A5 módosításait, így ez tekinthető a „standard” Leopard 1-esnek az 1990-es években, illetve utána.

1A5A1: digitális SEM80/90 rádióval felszerelt változat.

Leopard 1A6:

Egy Leopard 2-es 120 mm-es lövegét építették egy Leopard 1A1A1-be, valamint erősebb kiegészítő páncélzatot szereltek a toronyra, így született e típus. A programot végül 1987-ben felfüggesztették, mivel a Leopard 1A5 olcsóbb és sikeresebb megoldásnak bizonyult.

Egyéb változatok:

Az egyik legismertebb Leopard 1 alvázára épülő műszakijármű a Bergepanzer, önjáró légvédelmi gépágyú közül pedig a Gepard. Számtalan hídvető és harckocsimentő is a kivont Leopard 1-esek alvázát használja. Mint például a kanadai hadseregben használt Beaver hídvető.

Specifikációk

Leopard 1A5 (alaptípus)

Alapadatok:
Hossz: 9.54 m (ágyúcső előre néz), anélkül: 6,94 m
Szélesség: 3.37 m, oldalszegély nélkül: 3.25 m
Magasság: 2.4 m
Súly: 42.4 t
Személyzet: 4 fő (parancsnok, irányzó, töltő, vezető)
Motor: MTU B 838 Ca-M500, 37.4 literes, V-10-es Diesel-motor, 830 LE
Teljesítmény-tömeg arány: 19.7 le/t
Sebesség: 65 km/h (műúton)
Hatótávolság: 600 km (műút), 450 km (terep)

Páncélzat és fegyverzet:
Páncélzat: hegesztett acéllemezek, RHA, vastagság: 70 mm (maximum), 10 mm (minimum)
Elsődleges fegyverzet: 105 mm-es L7A3 huzagoltcsövű löveg
Másodlagos fegyverzet: 1db 7.62 mm-es koaxiális géppuska, 1 db 7.62 mm-es légvédelmi géppuska, 2 x 4 füstgránátvető

Muníció:
55 db 105 mm-es lövedék
5,500 db 7.62 mm-es lőszer

Képek

Felhasznált irodalom

http://hu.wikipedia.org/wiki/Leopard_1

http://science.howstuffworks.com/leopard-1-main-battle-tank.htm

http://www.inetres.com/gp/military/cv/tank/Leopard1.html

http://en.wikipedia.org/wiki/Leopard_1

http://bop.agria.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=165&Itemid=33

T-90

Jeno

Források

Bevezető

A T-90-es jelenleg a legmodernebb harckocsi az orosz haderők sorában. Lényegében egy a T-80-as néhány elemét felhasználó modernizált T-72-ről van szó. E tank egy közbenső megoldás csupán, modernebb egységek hadrendbeállításáig.

Előzmények, története

A T–88 típusú kísérleti jármű bázisán végezték az orosz szárazföldi erők ma legkorszerűbb harckocsijának a fejlesztését a Karcev-Venediktov Tervező Irodában, amely a Vagonka Művek mellett működik Nyizsnyij Tagilban.

A fejlesztők a T–72BM bázisjárművére építették fel a T–80-as család sikeresebb elemeit. A T-90-est az alváz és a torony újgenerációs páncélja jellemzi.

A harckocsi gyártása 1993-ban kezdődött el, de a pénzügyi nehézségek miatt leálltak. Az első 107 db-os teljes sorozatot 1996 végéig adták át. Majd India kérésére ujabb sorozat készült. 2004 végéig átadták a 124 db járművet. Ekkor kezdték el az ujabb 91 db-os sorozatot, amelyet 2005 januárjában adtak át az orosz páncélos csapatoknak.

Az 1993 óta rendszerben álló harckocsikat alapvetően a Távol-Keleti Katonai Körzetnél alkalmazzák, mível az itteni úthálózat, és a klimatikus feltételek mellett ideálisan alkalmazható.
A T-90 közbenső megoldás, amíg a Nyizynyij Tagilban kifejlesztett harckocsi bevezetése meg nem történik, amelyet a pénzalapok hiánya miatt elhalasztottak. Gyártásának fő oka az alacsony ára mellett valószínűleg az is volt, hogy a gyártósoroknak az új tervek megszületéséig kis darabszámú megrendeléseket biztosítsanak. Ez néhány száz darab, melyet le is gyártottak, különböző becslések szerint 100 és 300 darab közötti mennyiség van szolgálatba.

Fegyverzet

A T-90 megőrizte a T-72 és T-80 harckocsik 125 mm-es ágyúját, mely képes APDS és HEAT és HE-FRAG, valamint időzített repeszlőszerek kilövésére. A 9M119 Refleksz AT-11 SNIPER lézerirányítású rakéta, kumulatív töltetével egyaránt hatékony páncélozott és alacsonyan repülő helikopterek ellen.
Az ágyú töltési mechanizmusa, és a lövéskor keletkező füst-gáz elszívás is teljesen automatizált, ami nagy tűzgyorsaságot nyújt. A harckocsi 1A4GT típusú integrált tűzvezetőrendszere automatikusan működik, alapvetően csak a célpontot kell kijelőlni és az általa kiválasztott lövedék típust kell jóváhagyni, a további tevékenység teljesen automatizált.
A számítógépesített tűzvezető rendszer a lézeres távmérő összekapcsolva az Agave irányzó hőkamerával lehetővé teszi, hogy a T-90 az éjszakai mozgó célokat is megtámadhassa.

A kiegészítő fegyverzet a párhuzamosított 7,62 mm-es géppuska, és a tetőre szerelt 12,7 mm-es alapvetően légvédelmi géppuska, de az új kialakítás lehetővé teszi a földi célpontok támadását is.

Védelem

A harckocsi hatékony aktív és passzív kiegészítő páncélvédelemmel rendelkezik (optikai Stora–1 típusú rendszert, és a második generációs ERA kiegészítő páncélzat).
Stora-1 optoelektronikus védelmi rendszerrel, amelynek feladata a SACLOS rendszerű páncéltörő rakétákhoz használt lézertávmérők és lézeres besugárzó eszközök működésének zavarása. A Stora-1 egy ellentevékenységet végrehajtó rendszer.

A tornyot kombinált passzív páncéllal és aktív védelemmel láttak el. Ez a T-90-t a világ egyik legjobban védett harckocsijává teszi. A tégla formájú elemek a torony felső részét is védik a felülről érkező támadásokkal szemben.

A harckocsi a szovjet-orosz hagyományoknak megfelelő belső beszélgető-, fütő-szellőztető-, ABV-védelmi- és tűzoltó rendszerekkel van felszerelve.

Típusváltozatok

A T-90-esnek szintén több változata létezik:
- T-90 – Eredeti változat
- T-90K – Parancsnoki változat
- T-90E – Export változat
- T-90A – Orosz hadsereg speciális változata V-92S2 motorral valamint ESSA hőkamerával. (T-90 Vladimir vagy T-90M is szokták nevezni)
- T-90S – Export verzió.
- T-90SK – Az oroszok 1996. júniusára ígérték a különböző felszereltségű és motorjellemzőkkel bíró export változatot
- T-90S “Bhishma” – T-90S Indiában – Shtora védelmi rendszer nélküli – szolgáló változata.

Specifikációk

Alapadatok:
Hosszúság: 9.53 – 6.86 méter
Szélesség: 3.78 méter
Magasság: 2.225 méter
Súly: 46.5 – 50 tonna
Páncélzat felülete: 11.04 m3
Személyzet: 3 fő
Motor: 840 LE, V-84MS diesel / 1,000 LE V-84KD turbo – töltéses diesel / 1,000 LE V-85 diesel
Sebesség (úton): 65 km/h
Sebesség (terepen): 45 km/h
Erő-tömeg arány: 18 – 20.0 LE / tonna
Területre kifejtett nyomás: 0.938 kg / cm3
Hatósugár: 550 – 650 km

Fegyverzet: 
Főfegyverzet: 125mm 2A46M-2 ágyú
Tűzgyorsaság: 6-8 lövés/ perc
Muníció: 43 töltet
Lőszert típusai: APFSDS, HEAT, HEF, ATGM (ágyúcsőből lőhető)
7.62mm géppuska: 2000 töltény

Képek

Felhasznált irodalom:

- http://www.haditechnika.hu/Tipus/T_90.htm
- http://attilamatyas.tripod.com/t-90.htm
- http://en.wikipedia.org/wiki/T-90
- http://www.fas.org/man/dod-101/sys/land/row/t-90.htm

Képek:

- http://www.fprado.com/armorsite/T-90S.htm
- http://www.fas.org/man/dod-101/sys/land/row/t-90.htm

Leopard 2

Jeno

Források

Bevezető

A Leopard 2 németek által az 1970-es évek elején kifejlesztett alap-harckocsi, melyet 1979-ben állítottak szolgálatba.
A harckocsit a Krauss-Maffei AG fejlesztette, jelenleg a Krauss-Maffei-Wegmann cég gyártja. E típussal váltották le a korábban rendszeresített – és sikeres – Leopard 1-et. Németországon kívül az alábbi országok alkalmazzák:
Hollandia, Dánia, Lengyelország, Spanyolország, Svédország, Görögország, Ausztria, Svájc, Norvégia.

Két fő sorozata létezik. Az első sorozat modelljei (2A4-ig bezárólag) függőlegesen kialakított toronypáncélzattal rendelkeztek, a második sorozatban (2A5 és későbbi változatok) – egyéb változtatás mellett – döntött falú tornypáncélzatot alkalmaztak.
Valamennyi modell felszereltségéhez tartozik a digitális tűzvezető rendszer, lézeres célkereső, lövegstabilizátor és éjjellátó készülék.

Történet, fejlesztés

1963-ban, mikor még át sem adták az első Leopard 1-es alap-harckocsit a nyugat-németek máris egy új harckocsi fejlesztésén kezdtek gondolkodni!
Céljuk a 70-es évek harckocsijának kifejlesztése volt, melyek az új 120 mm-es Rheinmetall L44 ágyú mellett a legtöbb technológiai újítással kívántak felszerelni. E tank fejlesztése során is a társult fejlesztésben láttak fantáziát, de ezúttal az USA-ban találtak partnerre.
A közös fejlesztésként elindított MBT-70 “szupertank” program keretében az akkori világ egyik legmodernebb tankját kívánták megalkotni. Az MBT-70 roppant innovatív megoldás volt, tele újításokkal, de a roppant mértékű innovativitás mellé roppant magas költségek társultak, így Nyugat-Németország 1969-ben visszalépett a projekttől – igaz annak eredményeit részben felhasználták.
A „szupertank”-ba amerikaiak egy 152 mm-es löveget szántak fő fegyver gyanánt, amelyből irányított páncéltörő rakétákat is ki lehetett volna lőni, a németek inkább 120 mm-es simacsövű ágyút preferáltak. Az ágyú – mely mellé automatatöltőt terveztek – mellett megemlíthetőek az üreges páncélzat és a lézeres távolságmérő is.

A németek már ’67-ben ráébrettek, hogy az együttműködésük az amerikaiakkal tiszavirág életű lesz, így utasítást adtak a Krauss-Maffei, Porche és Wegmann cégeket egy Leopard 1 utód harckocsi tervezésére. Az első prototípusok már 1969-ben és 70-ben elkészültek!

A németek úgy döntöttek a ’60-es évek végi Experimentalentwicklung (későbbi nevén Keiler) projektre kell alapozzák az új típust. Ennek ellenére néhány szerkezeti elemet (pl.: motor) mégis az MBT-70-től vettek át.
A jármű tömegének 50 tonnás felső határt szabtak. Az új típus 1971-ben kapta a Leopard 2 nevet, a korábban hadrendbe állított Leopard típus nevét pedig akkor Leopard 1-re változtatták.

A program kimenetelét két tényező befolyásolta drasztikusan: az 1973-as Yom Kippur-i csata (páncéltörő rakéták térnyerése miatt erősebb páncélzatra volt szükség, mint amit terveztek); másrészt a modern szovjet tankok megjelenése (T-62, T-64). A programot felülvizsgálták és a súlyt 60 tonnára emelték, így erősebb páncélzattal szerelhették fel.

Az 1970-es évek közepére a Leopard 2 prototípusai meggyőzően teljesítettek a próbákon, köszönhető a végrehajtott módosításoknak, többek között egy igen vastag, réteges páncélzattal látták el, valamint egy teljesen áttervezett tornyot kapott. Az új, módosított változat a Leopard 2AV (Austere Version) jelzést kapta. Az USA erősen érdeklődni kezdett a typus iránt, így két prototípust is az USA-ba szállították tesztelés céljából (XM1 típussal versenyeztették, mely az M1 Abrams prototípusa volt). A két tank mozgékonyság és tűzerő szintjén majdnem egyformán teljesített, de akkor úgy tűnt az M1-nek erősebb a páncélzata (később kiderült, hogy ez csak a HEAT lövedékek szemben volt helytálló), így az amerikaiak saját tankjuknál maradtak.

Ezzel szemben a Német Hadügyminisztérium 1977 szeptemberében 1800 db Leopard 2-es harckocsit rendelt meg.

Fegyverzet

A Leopard 2 fő fegyverzetét egy Rheinmetal 120 mm-es (eredetileg L44-es löveget a 2A6 változaton lecserélték L55-sre) harckocsiágyú alkotja, amelyet kétsíkú lövegstabilizátor mellett, alapfelszerelésnek mondható, hővédő köpennyel valamint füstelszívóval is elláttak.

A lövegbe két fő lőszertípust alkalmaznak: DM-33 KE APFSDS-T (leválóköpenyes, űrméret alatti szárnystabilizált páncéltörő lőszer) és DM-12 MZ HEAT-MP-T (többcélú, szárnystabilizált kumulatív lőszer). E lőszerek segítségével 6 km-re található célokat is meg tudnak semmisíteni.
A szállítható munícióból 27 db lőszer a harckocsi elejében, a sofőrtől balra található lőszertárolóban helyeztek el, további 15 pedig a torony hátuljának bal oldalán elszeparált lőszertárolóba található. az utóbbi tároló ajtaja elektromosan működtethető, és a teteje előre meggyengített, így egy esetleges lőszerrobbanás esetén az energia fölfele távozzon, így védelmezik a küzdőtérben tartozkodó személyzetet.

Másodlagos fegyverzetként: a harckocsi két géppuskával szerelték fel. Egy 7,62 mm-es MG3 géppuska, rendszerint a töltő búvónyilásán van, de a parancsnok oldalára is felszerelhető – légvédelmi célokat szolgál. Valamint egy 7,62 mm-es MG3 géppuska, a főfegyverzettel párhuzamosítva – gyalogság elleni harcra.
A torony két oldalán egy-egy 76 mm-es nyolccsövű ködgránátvető található.

Felszereltség, tűzvezetés, tájékozódás

A vezető a harckocsi orrában, a középvonaltól kissé jobbra ül. Munkáját három periszkóp segíti, melyből a középső lecserélhető infravörös éjjellátóval ellátott periszkópra, a vezető ülése alatt található egy vészkijárat is.
A toronyban jobb elülső oldalán foglal helyet az irányzó, mögötte és kicsivel felette a parancsnok. A töltőkezelő pedig a lövegtől balra foglal helyet.

A küzdőtér mögött található a motortér, ahol az MTU MB 873 Ka-501 típusú 47,6 literes, V-12-es turbófeltöltős Diesel-motor található. Az egész rendszert elektromos felügyeleti és hibaérzékelő rendszerrel is ellátták, amely bármilyen meghibásodás esetén a sofőr előtti panelen jelez.

A korai változatok még AEG-Telefunken FLT2 analóg tűzvezető rendszert használtak, amiket a később Krupp-Atlas EMES-15 digitális rendszerrel váltottak fel (az első kétszáz Leopard 2 esetében ideiglenesen PZB200 – nem infravörös, hanem fényerősítő elven működő éjjellátó – került beépítésre, mivel akkor még nem készült el az EMES-15.). E módosítás következtében mozgás közben, egyenetlen terepen mozgó célpontokat is nagyobb eredményességgel támadhatnak.
A pontos célzáshoz öt adat szükségeltetik: a cél távolsága és sebessége, a saját harckocsi sebessége, dőlésszöge és a lőszer típusa. A találat esélye egyforma mind menetben, mind álló helyzetben.

Az EMES 15 mellett van egy tartalék célzóberendezést beszeretek. A FERO-Z18, amely 8x nagyítással rendelkezik, a löveg mellett, jobbra található.

A parancsnok egy független PERI-R 17 A2 panoráma periszkópot kapott, amely 360°-os látószöggel és 2x vagy 8x nagyítással, éjjellátó üzemmóddal és célpont azonosító funkcióval is rendelkezik. E periszkóp, melyet a Rheinmetall Defence Electronics és Zeiss Optronik GmbH szállít, segítségével, szűkség esetén, a parancsnok átveheti az irányzó feladatkörét is.
A parancsnok mögött, a torony baloldali, hátsó részén helyezték el a SEM25 / 35 rádiót.

Védelem

A Leopard 2 harmadik generációs, 4 rétegű Chobham kompozit páncélt tartalmaz. A torony mellső és oldalsó részei kiegészítő páncéllemezeket szerelték fel. E páncélzat több lövést is kibír. Robbanótöltettel szemben hatékonyabb páncélzat.

Tűz elleni védekezésül céljából 4 db 9 kg-os halonnal oltó oltókészülék található a vezető mögötti részben, mely csöveken keresztül az egész küzdőtérben automatikusan megfelelő helyre juttatja a tűzoltó anyagot. E készülékek 70 C fokos hőmérséklet felett automatikusan üzembe lépnek, de kézzel is elindíthatóak.
A löveg alatt egy 2,5 kg-os szintén halonnal oltó kézi készülék is helyet kapott. Teljes ABV védelemmel is ellátták, vegyi-, biológiai- és nukleáris szennyező anyagok küzdőtérbe kerülése ellen a belső légnyomást meg lehet emelni (4 mbar túlnyomás), ), illetve speciális szűrőberendezések – kívülről cserélhetők – tisztítják meg a kintről beszívott levegőt.

Aknák ellen kiegészítő páncélzatot szereltek a fenéklemezekre. E páncélzatnak köszönhetően a legénység a tank alatt robbanó harckocsi akna robbanását is túlvészeli – sérülések nélkül

Típusváltozatok

Leopard 2A0:

A legelső sorozat (380 db egység), ami utólag kapta az A0 jelölést. Gyártása 1979-ben kezdődött meg és 1982-ben fejeződött be.

Leopard 2A1:

1982 és 1983 között került sor a második sorozatban gyártott 450 harckocsi átadására. Sok kisebb módosítást mellett, ekkor kapta meg a lövegkezelő az új infra célzókészüléket.
Igazán két jelentős módosítást hajtottak végre: 1) lőszertároló átalakítása, ami így azonos lett az M1 Abrams tárolójával, illetve 2) újratervezett üzemanyagszűrő, ami csökkentette a tankolási időt.
A harmadik sorozat 300 db Leopard 2-t tartalmazott (1983-84 között adták át). Több, egyenként apró módosítást hajtottak végre, ezeket később a többi 2A1 modell is megkapta.

Leopard 2A2:

Ez a sorozat a legelső gyártási sorozat feljavításával keletkezett, mert az első szériát a második és a harmadik széria szintjére hozták fel. A program 1984 és 1987 között zajlott.

Leopard 2A3:

A negyedik sorozat 300 járművét 1984 és 85 között adták át. A legjelentősebb eltérés a SEM80/90 rádióberendezések megjelenése, valamint a lőszerrakodó ajtó lehegesztése, melynek addigi esetleges szivárgása miatt a küzdőtérben uralkodó túlnyomás nem volt fenntartható.

Leopard 2A4

Az ötödik sorozat, mely egyben a legelterjedtebb változat is, 370 járművét 1985 és 87 között szállították le. A korábbi változatokhoz képest komolyabb változtatásokat hajtottak végre! Megerősítették a torony páncélzatát (titán/wolfram ötvözetből készítették), lecserélték a tűzvezető rendszer számítógépének központi egységét, valamint új tűz- és robbanáselfojtó berendezést szereltek be.

Eredetileg csak öt sorozatot terveztek, 1988 és 92 között mégis további három sorozat gyártottak le. A hatodik sorozat 150, a hetedik pedig 100 járműből állt. Ezek is Leopard 2A4 jelölést kaptak. A hatodik sorozat tankjain kicserélték az akkumulátorokat és a lánctalpakat, a figyelmeztető lámpák helyét módosították, így a vezető jobban láthatta azokat.
Végül 1992-ben egy kisebb sorozatot is gyártottak, mely 75 harckocsiból állt.

Leopard 2A5:

Az A5 változaton vezették be az ék alakú páncélzatot a torony elülső és oldalsó részein. Fő funkciója a tompa töltetek elleni fokozott védelem, de a kinetikus energiájú töltetek ellen is hatásosabb védelmet nyújt, mert a lövedék irányát megváltoztatja, és így erodálja őket. Az ágyú takaró köpenyét is módosították az új páncélzatnak megfelelően. A fő páncélzat rétegeit is javították némileg. A küzdőtér repeszek ellen védő betéteket kapott.
A parancsnok célzókészülékét áttették a kibúvó nyílása mögé, valamint egy független infra éjellátó készüléket kapott.
A torony vezérlése teljesen elektromos lett, ami növelte a megbízhatóságot és a biztonságot, ugyanakkor csökkentette valamelyest a tömeget.
A fent említetteken kívül a Leo 2A5 hátuljára egy kamera került, melynek segítségével a sofőr hátramenetben végre láthatja is, hogy merre halad.
E változat a német harckocsi-zászlóaljaknál 1998 közepén lépett szolgálatba.

Leopard 2A6

Új Rheinmetall L55 típusú ágyúkat kapott. Az űrméret maradt 120 mm, de a cső 130 centiméterrel hosszabb lett. A lövegen kívül egy kiegészítő áramforrást és légkondicionáló berendezést is beszereltek.

Altípusok:

Leopard 2A6M: az A6 alapjaira épített változat, megnövelt aknák elleni védelemmel.
Leopard 2A6M CAN: 2A6M kanadai változata
Leopard 2 Hell: 2A6 görög változata (Görögország 2003-ban rendelt 170 db-ot)
Leopardo 2E: módosított 2A6 (erősebb páncélzat), közös német-spanyol fejlesztés, összesen 216 db-t fognak legxártani.

Leopard 2 PSO:

Kifejezetten városi környezetre kialakított változtat. A békefenntartó hadműveletek során merült fel az igény erre a változatra.
A páncélzata jobb körkörös védelmet nyújt, másodlagos fegyverállvány került rá, jobb a felderítő képessége, buldózer tolólapjai vannak, un. nem-halálos (non lethal) lőszerkészletet hordoz, kis távolságú megfigyelésre alkalmas eszközökkel rendelkezik (kamerarendszer), keresőfény és más változtatások teszik alkalmassá városi környezetben való alkalmazásra.

Egyéb változatok:

A Leopard 1-hez hasonlóan a Leopard 2 alvázán is több kiszolgáló járművet hoztak létre, mint hídvető, harckocsimentő, illetve utász.

Leopard 2 140 mm:

1990-es évek elején a Rheinmetall belekezdett egy 140 mm-es harckocsi ágyú kifejlesztésébe, elsősorban jövőbeni típusokhoz.
Ez válaszlépés volt a szovjet fejlesztésékre, különösen arra a feltételezésre, miszerint a jövőbeni szovjet tankokat 135 vagy 152 mm-es ágyúval szerelik fel.
Ez lett volna a Leopard 2 harmadik modernizálási programja (KWS III). Az első a KWS I volt, ennek során került a 120 mm-es L44 ágyúk cseréje az L55 típusra, a második (KWS II) pedig a Leopard 2A5 létrehozása.
A KWS III során ismét az ágyút cserélték volna ki, mégpedig a 140 mm-es kaliberű típusra. Végül a KWS III-ra nem került sor, de az ágyú fejlesztése nem állt le, a Rheinmetall a Royal Ordnance-al (Nagy-Britannia) és a GIAT-al (Franciaország) dolgozik közösen az új ágyún.

Specifikációk

Leopard 2A6

Alapadatok:
Hosszúság: 7,7 m
Szélesség: 3,7 m
Magasság: 3 m
Tömeg : 62 t
Személyzet: 4 fő (parancsnok, irányzó, töltőkezelő, vezető)
Motor: MTU MB 873, V-12-es turbófeltöltős diesel-motor, 1500 LE.
Teljesítmény-tömeg arány: 24,2 LE/t
Sebesség: 72 km/h (műúton)
Hatótávolság: 500 km (műút), 450 km (terep)

Páncélzat és fegyverzet:
Páncélzat: Chobham kompozit páncélzat
Elsődleges fegyverzet: 120 mm-es, L55, simacsövű ágyú
Másodlagos fegyverzet: 1 db 7,62 mm-es MG2 koaxiális géppuska, 1 db 7,62 mm-es MG3 légvédelmi géppuska, 2 db 76 mm-es nyolccsövű ködgránátvető

Muníció:
42 db 120 mm-es lövedék
4 200 db 7,62 mm-es géppuska lőszer

Képek

Felhasznált irodalom

http://www.inetres.com/gp/military/cv/tank/Leopard2.html

http://www.army-technology.com/projects/leopard/

http://hu.wikipedia.org/wiki/Leopard_2

http://bop.agria.hu/index.php?Itemid=33&id=166&option=com_content&task=view

Merkava

Tcat

Források

Bevezető

A Merkava az Izraeli Védelmi Erők általánosan rendszeresített alapharckocsija.
Izrael 1970-ben döntött saját harckocsi kifejlesztése mellett. E harckocsi első típusát – Merkava Mk 1 – 1979-ben állították hadrendbe, mely igen sikeresnek bizonyult, a sikereken felbuzdulva további típusokat fejlesztettek ki. Összesen négy fő típusváltozata létezik: Merkava 1, Merkava 2, Merkava 3, Merkava 4.

Történet, fejlesztés

Izrael mára egy modern, ütőképes hadsereget mondhat magáénak, ám ez nem volt mindig így. Az állam megalakulását követően hadserege mind mennyiségben, mind minőségben alulmaradt arab szomszédaival szemben. Nem volt másképp ez a páncélosok terén sem.

Az 1956-os sínai hadjáratig a zsidó állam páncélos erői mindig hátrányban voltak az arab erőkkel, különösen Egyiptommal szemben, mely 1956-ot megelőzően Csehszlovákián keresztül egy meglehetősen komoly fegyvercsomaghoz jutott, mely 300 szovjet tankkal és tankvadásszal bővítette az amúgy sem kicsi, nyugati típusokból álló, 430 tankot számláló állományt.
Az időtájt az izraeli páncélos erők főleg 2. világháborús Sherman tankokból illetve francia AMX-13 tankokból álltak. Ahogy teltek az évek sikerült szert tenniük néhány brit Centurion és amerikai M48 Patton tankra is, melyekhez a későbbiekben néhány M60 csatatank is társult, azonban az ellenfél számbeli és minőségbeli fölénye továbbra is fennállt. Izrael nem tehetett mást, mint hogy belekezdett a saját páncélos erő fejlesztésébe a meglévő erőforrásai felhasználásával.
Ez első körben a meglévő páncélosok modernizálását jelentette. Ez olyan jól sikerült, hogy megfelelő kiképzéssel és hadviselés alkalmazásával képesek voltak visszaverni a fenyegetést, sőt még területeket is tudtak szerezni a túlerőben lévő ellenféltől. Az állandóan a levegőben lógó háború azonban végül arra késztette az izraeli vezetést, hogy saját tankot fejlesszen ki.

A kezdeti elképzelés szerint ez a már meglévő rendszerekre építkezett volna, ám technológiai problémák, megkötések és az üzemeltetési elvárások miatt végül az a döntés született, hogy ha már saját tank fejlesztésébe kezdenek, akkor annak teljes mértékben új konstrukciónak kell lennie. Az Izraeli Védelmi Erők [Israel Defense Forces, IDF] infrastruktúrája mellett bevonásra került a civil ágazat is, az IDF tank depója mellett ahol a végső összeszerelés folyt további 200 üzemet készítettek fel a Merkava alkatrészeinek gyártására. A döntés értelmében bármilyen hiányos technológiai ismeretet részben külföldről szereztek be, részben hazai fejlesztéssel zárkóztattak fel.

Az immár negyedik generációs Merkava 1979, azaz a Merkava Mk.1 hadrendbe állása óta képzi az izraeli páncélos erők gerincét. Az Mk.1-es változatot 1983-tól kezdődően az Mk.2 váltotta fel, mely változásokat hozott a mozgékonyság, a tűzvezérlő rendszer és a páncélzat terén, továbbá egy beépített, 60 mm-es gránátvetővel is ellátták.
1990-tól a gyárból már a 3. generációs utód az Mk.3 Baz gurult le. Ismét jelentősebb változtatások történtek: továbbfejlesztett futómű, hatékonyabb váltóval ellátott erősebb motor [900 LE --> 1200 LE], továbbfejlesztett páncélzat, erősebb ágyú [105 mm --> 120 mm].
A ballisztikus védelemhez szegecsekkel rögzíthető páncélmodulok járulnak hozzá, melyek könnyedén cserélhetőek fejlettebb technológia megjelenésével. Jelenleg mintegy 1200 Mk.2 és Mk.3 áll hadrendben az izraeli hadseregben.

Merkava Mk.4

Az először 2004-ben hadrendbe álló Mk.4-es változat ismét jelentős fejlődést mutat elődeihez képest mindazon téren, ami egy lánctalpas esetében kiemelkedő fontosságú – védelem/túlélőképesség, mobilitás, tűzerő. A 4. generációs izraeli tank nem véletlenül sorolandó a világ legjobb tankjai közé. A továbbiakban csak e típust mutatjuk be.

Fegyverzet

Az Mk.4 az elődjeivel szemben, nagyobb, 120 mm-es, hazai gyártású löveggel van ellátva. A korábbi ágyúkkal szemben nagyobb nyomás elviselésére képes, megnövelve ezzel a hatótávot és az átütőképességet.
A számítógép vezérelt, félautomata, elektronikus meghajtással működő adagolórendszerbe egyszerre 10 db lövedéket tárazhat be a lövegkezelő. Ez a torony egy elkülönített részében kapott helyet, és úgy lett kialakítva, hogy a töltet berobbanása esetén is megvédje a legénységet.

A lövegből mindenféle 120 mm-es muníció kilőhető, beleértve az APFDS-FS [szárnystabilizált páncéltörő nyíllövedék], az APAM [Anti Personell Anti Material] vagy a 120 mm-es, lézervezérlésű LAHAT rakétalövedék. Ezen rakétának két üzemmódja van: anti-tank [felülről támadó pálya], anti-helikopter. A lövedék két, tandem elhelyezkedésű robbanófejjel szerelt, így magas beérkezési szög esetén [tipikusan felülről támadás] a fő robbanófej képes átütni a jelenlegi páncélok és reaktív panelek bármelyikét.

A tank egyszerre 48 db 120 mm-es és 10000 db 7.62 mm-es lövedéket szállít. Utóbbi természetesen a géppuskák jussa. Ebből összesen 3 van kettő a torony tetején, míg egy párhuzamosan a löveggel. A 60 mm-es gránátvetőből hagyományos és világító lövedékek lőhetőek ki.

Védelem, túlélőképesség

A típus fő jellemvonásai és a tervezési alapelvek melyeket a fentebb említettünk visszaköszönnek az Mk.4 esetében is.
Védelem terén a legfőbb változtatások a páncélzatot és az aktív védelmi rendszert érintették. A napjaink harcmezőjére való felkészítése során legnagyobb prioritást az irányított, 3. illetve 4. generációs páncéltörő fegyverek elleni védelem megoldása jelentette, különös tekintettel a felülről támadó lövedékekre. Annak érdekében, hogy a lövegtorony felső részének védelmét maximalizálni lehessen, a tüzér csapóajtaját eltávolították, így a moduláris védőpajzs maximalizálásába nem zavar be az extra nyílás, mely igazából a jól működő megfigyelőrendszer hiánya miatt volt szükséges.

Az Mk.4 ezen a téren is megoldást jelent, mint azt majd később látni fogjuk. A torony elülső része is extra páncélzatot kapott. Elmondható, hogy a Merkava fejlett páncélzata jelentős védelmet biztosít az APFSDS [leválóköpenyes, szárnystabilizált, páncéltörő nyíllövedék] illetve az összes ismert ATGM-el szemben. Ugyan a részletek titkosítottak, ám a feltételezések szerint egy új típusú hibrid páncélzatról van szó, mely modulárisan építhető fel az igényeknek megfelelően. Nem az Mk.4 újítása, de mint elődein, ezen a generáción is megtalálható a torony hátsó részén a golyós láncfüggöny. Ez a HEAT lövedékek ellen biztosít extra védelmet azáltal, hogy nekiütődve a láncokon robban a lövedék, nem pedig közvetlenül a torony aljában.

Látható, hogy komoly passzív védelemről van szó, ám napjaink modern anti-tank fegyverei ellen ez nem biztos, hogy mindig elegendő. A jövőről nem is szólva. Így nem meglepő, hogy a Merkava legújabb típusa számára is kifejlesztettek egy komoly aktív védelmi rendszert.
A Trophy Active Protection System végső fejlesztési stádiumban van és ha minden igaz még az idén hadrendbe állhat a Merkava-n. A tervek szerint az Mk.4 azonnal megkapja a frissítést, azonban a RAFAEL által vezetett konzorcium a későbbiekben kisebb páncélozott járművek számára is elérhetővé kívánja tenni a rendszert. A Trophy keresőrendszerének alapját számos érzékelő mellett 4 db antennához kapcsolt keresőradar adja. Az antennákat megfelelően lehelyezve biztosítható a 360°-os lefedettség. Természetesen a rendszer felfelé is lát, így, a védett jármű körül egy félgömb mentén biztosított védelem. Támadás észlelése, azonosítása és megerősítése után a vezérlőrendszer üzembe helyezi a védelmi rendszert, az indítócsöveket a megfelelő irányba állítja, mely aztán automatikusan ballisztikus elfogópályára állítja a lövedéket, mely repeszesővel semlegesíti a támadást. A fejlesztés során fontos szempont volt, hogy a repeszek minél kisebb veszélyt jelentsenek a környezetre, így ezek effektív hatósugara kicsi.
A rendszer már több ezer teszten van túl és jelenleg elvileg védelmet biztosít napjaink ATR és ATGM lövedékei ellen. A rendszer képes akár 10-30 méter távolságból semlegesíteni a támadást. A jövőben várható a kinetikus energiára alapozó támadásokkal szembeni védelem megvalósulása is. A Trophy nyílt és városi környezetben is hatékony, függetlenül az időjárási körülményektől.

Felszereltség, tájékozódás

Az Mk.4 tartalmazza az Elbit által kifejlesztette Battle management System-et [BMS], mely többek közt egy gyors és hatékony kommunikációt lehetővé tevő hálózatot formál a vezértank és a beosztott egységek között. De segítség a küldetés megtervezésében vagy a navigációban is. A küldetés során gyűjtött adatok megoszthatók bármilyen BMS-el felszerelt egységgel.
A tank LAHAT rakétalövedéket útjára indító Merkava A forgótáras adagolórendszer személyzetének minden tagja kapott egy színes LCD kijelzőt, melyen a feladatköréhez kapcsolódó adatok jeleníthetőek meg.
A vezető mellett a parancsnok és a lövész is megjelenítheti a külső kamerák által szolgáltatott képet. És ezzel el is érkeztünk a külső érzékelőrendszerhez.

A nyílt területeken történő hadviseléssel szemben a városi harc esetén a nyitott csapóajtókon történő megfigyelés extrém veszélyeket tartogat a legénység tagjai számára, így az Mk.4 tervezése során kiemelt figyelmet kapott a csapóajtók problémája. Meg kellett oldani, hogy zárt csapóajtók mellett se okozzon gondot a legénységnek környezete szemmel tartása, legyen szó rövid vagy nagyobb távolságról.
A megoldást a Vectop szállította a Tank Sight System formájában. Az Mk.3 és Mk.4 változatokon megtalálható rendszer 4 db a tank külsején elhelyezett, nagy felbontású kamerákból áll, melyek 360 fokos lefedettséget biztosítanak. A képeket a fentebb említett kijelzőkre továbbítódik. Így a vezető minden segítség nélkül képes akár egyedül is tolatni. De e kamerák segítségével a löveggel párhuzamos géppuska is üzemeltethető. A kamerákat természetesen páncélzat védi.

Specifikációk (Mk.4)

Alapadatok
Súly: 65 t
Szélesség: 3.7 m
Hossz 9.04 m (ágyúcső előre néz), anélkül:
Magasság: 2.66 m
Személyzet: 4 fő (parancsnok, vezető, töltő, irányzó)
Motor: V-12 Diesel, 1,500 LE
Sebesség: 60 km/h (műúton), 55 km/h (terepen)
Hatótávolság: 500 km

Fegyverzet:
Elsődleges fegyverzet: 120 mm-es ágyú
Másodlagos fegyverzet: 1 db 7.62 mm-es koaxiális géppuska, 2 db 7.62 mm-es géppuska (torony tetején), A 60 mm-es gránátvető

Muníció:
48 db 120 mm-es lövedék
10000 db 7.62 mm-es lőszer

Képek

Felhasznált irodalom

http://www.israeli-weapons.com/weapons/vehicles/tanks/merkava/MerkavaMk4.html

http://en.wikipedia.org/wiki/Merkava

http://www.defense-update.com/directory/merkava4.htm

T-80

Bevezető

A T-80 a Szovjetunióban a T-64 bázisán kifejlesztett közepes harckocsi. 1976-ban rendszeresítették a Szovjet Hadsereg szárazföldi erőinél. A világ első sorozatban gyártott gázturbinás harckocsija.

Előzmények, története

A harckocsi a harkovi Morozov Tervezőiroda által kifejlesztett T–64 harckocsi konstrukcióján alapul. Külsőre ugyan sok hasonlóságot mutat a T–72-vel, konstrukcióját, szerkezeti kialakítását tekintve azonban lényegesen eltér attól.

Az első prototípus 1969-ben készült el. Ez külsőre alig különbözött a gázturbinás T–64T-től, a fő különbség a harckocsiban épített 745 kW (1000 LE) teljesítményű gázturbina volt. A második prototípuson már több jelentős módosítást is végeztek. Az első prototípussal végzett kísérletek azt mutatták, hogy a nagy teljesítményű gázturbina olyan manőverezőképességet biztosít a harckocsinak, amelyhez a futómű gyengének bizonyul. Ezért azt jelentősen át kellett alakítani.

1985-ben jelent meg a T–80U típusjelű javított változata. A munkálatokba bekapcsolódott a Morozov Tervezőiroda is, amely a toronnyal és a fegyverzettel kapcsolatos munkálatokat végezte. A fentiek mellett erősebb motort építettek be és ellátták porleválasztó berendezéssel is, amelynek hiánya a korábbi modell üzemeltetés során gyakran okozott meghibásodásokat. Mindemellett új, Kontakt–5 típusú reaktív páncélzatot kapott.

Fegyverzet

A T-80U-t felszerelték irányított tankelhárító rakétarendszerrel. Az ágyúcsőből indítható rakéta hatósugara: 100m – 4000m. A rendszert úgy tervezték, hogy a rakéta képes legyen befogni reaktív páncélzattal ellátott tankokat és alacsonyan repülő célpontokat, pld. helikoptereket. A rakétarendszer 9M119-es vagy 9M119M-es rakétákat lő ki, melyeket lézer vezet célra

A tank fegyverzetét erősíti egy 125mm-es 2A46M-1 automatikus löveg, melynek tűzgyorsasága: 6-8 lövés percenként. Az ágyú töltéséért egy hidraulikus töltőrendszer felel, mely 28 lövedéket képes tárolni – a harckocsi összesen 45 lövedéket képes szállítani. A következő típusú lövedékeket képes kilőni a rendszer: AP (Páncéltörő), APDS (elvállóköppenyes, – Űrméret Alatti – Páncéltörő Lőszer), HEAT (Kumulatív Páncéltörő Lövedék) végül HE-FRAG (Szilánkos Robbanó Töltet).

A fentiek mellett, másodlagos fegyverzetként, egy 7.62mm-es PKT géppuska és egy 12.7mm-es Utes (NSVT-12.7) légvédelmi géppuska is található a tankon.

Védelem

A tank elülső részét reaktív páncélzat védi, más részeket pedig erős páncéllemezek fednek.
Egyéb védelmi megoldások: a standard ködvető rendszer mellett a tank túlélését segíti a jó manőverezőképességet és nagy sebesség biztosító erős gázturbina, hőálló tető és fedélzeti nyíilások, légkondicionáló rendszer.

Típusváltozatok

- T–80: Az 1976-tól sorozatban gyártott, a T–64-től csak kis mértékben különböző modell, néhány száz darab készült belőle, utána váltottak a T-80B modellre.
- T–80B: 1981-ben jelent meg, kerámiabetétes páncélzattal ellátott változat.
- T-80BK: Parancsnoki változat, több kommunikációs eszközzel szerelték fel
- T–80BV: Utólag felszerelt, kiegészítő reaktív páncélt kapott változat.
- T–80U: 1985-ben megjelent, jelentős módosításokon átesett, javított változat. Nagyobb teljesítményű gázturbinával szerelték fel. Kontakt–5 reaktív páncélzatot kapott, a torony elülső részét különösen megerősítették. Fegyverzetébe integrálták a 9M119 Szvir lézer irányított páncéltörő rakétát.
- T–80UD: A T–80 fejlesztésével párhuzamosan a harkovi Morozov Tervezőirodában folyt fejlesztés eredményeként kifejlesztett ukrán változat. A nagy fogyasztású gázturbinát dízelmotorra cserélték.
- T–80UK és T–80UDK: Parancsnoki változatok.
- T–80UE: A T80UK egyszerűsített és olcsóbb exportváltozata.
- T–80UM: A Luna infravörös éjszakai irányzék helyett Buran típusú hőképalkotóval ellátott változat. Emellett további terepfelmérésre alkalmas eszközöket is beszereltek.
- T–80UM1 Barsz: Arena típusú aktív páncélvédelemmel ellátott változat.
- T–80UM2: Drodz–2 aktív védelmi rendszerrel felszerelt változat. Új csapott elejű toronnyal és gyors automatatöltővel szerelték fel. Módosították a tölténytárolót, a muníció jobb védelme érdekében.
- T–84 : Az ukrán T–84UD modernizált, új toronnyal ellátott változata.

Specifikációk

T-80:

Alapadatok:
- Súly: 46 t
- Sebesség: 70 Km/h
- Hosszúság: 9,651 / 6,982 m
- Szélesség: 3,582 m
- Magasság: 2,202 ,
- Motor: gázturbina GTD1250, 1250 LE
- Személyzet: 3 fő
- Erős súly arány: 27.2 LE / t
- Talajra kifejtett nyomás: 0.925 kg/cm2
- Üzemanyag kapacitás: 1840 L
- Hatósugár 400 Km

Fegyverzet:
- Fő fegyverzet: 1 x 125 mm ágyú
- Másodlagos fegyverzet: 1 x gépfegyver (7.62mm),1 × légvédelmi gépfegyver (12.7mm)

Védelem:
- Páncél véd: APFSDS, HEAT
- Dinamikus védelem: Van
- Sugárzás védelem: Van
- Hő védelem: Van
- NBS rendszer: Van
- Tüzeléstámogató rendszer: Van
- Légkondicionáló: Van

T-80B:

Alapadatok:
- Személyzet: 3 fő (parancsnok, vezető és irányzó)
- Súly: 42,500 kg (harci felszereltséggel)
- Talajra kifejtett nyomás: 0.86kg/cm2
- Hosszúság: 7.4 m (törzs), 9.9 m (ágyúcsővel együtt)
- Szélesség: 3.4 m
- Magasság: 2.2 m
- Végsebesség: 70 km/h (úton)
- Motor: Gázturbina, 1000 LE
- Erő, súly arány: 25.90 LE / t
- Maximális hatósugár: 450 km (úton)
- Üzemanyag kapacitás: 1100 liter

Fegyverzet:
- Fő fegyverzet: 1 × 125 mm ágyú / rakéta kilövő
- Másodlagos fegyverzet: 1 x gépfegyver (7.62mm),1 × légvédelmi gépfegyver (12.7mm), füstgránát lövő (modellfüggő)
- Muníció:
36 × 125mm;
1,250 × 7.62mm;
500 × 12.7mm;
5 × AT-8 Songster ATGW
- Páncélzat: Acél / kompozit / reaktív
- NBC rendszer: Van
- Éjjellátó: Van (mind három fő részére)

T-80U:

Alapadatok:
- Hadrendbe állítva: 1987
- Használók: Kína, Oroszország, Ciprus, Pakisztán, Dél-Kórea, Ukrajna
- Személyzet: 3 fő (parancsnok, vezető és irányzó)
- Súly: 46,000 kg
- Hosszúság: 9.656 m
- Szélesség: 3.589 m
- Magasság: 2.202 m
- Sebesség (előremenet): 70 km/h
- Sebesség (hátramenet): 15 km/h
- Motor: GTD-1250 gázturbina, 919 kW (1250 LE)
- Erő – súly arány: 20 kW/t (27.2 LE / t)
- Hatósugár: 440 km

Fegyverzet:
- Fő fegyverzet: 125 mm ágyú + 6 ATGM
- Másodlagos fegyverzet: géppuska (7.62mm), légvédelmi parancsnoki gépfegyver (12.7 mm)

Védelem:
- Toronypáncélzat, elől (mm): 120-mm-es lövedékek ellen véd
- Reaktív páncélzat (mm): Kontakt-5, 2. generációs
- Aktív védelmi rendszer: ARENA

Képek

Felhasznált irodalom

- http://hu.wikipedia.org/wiki/T–80
- http://www.army-technology.com/projects/t80/
- http://www.fas.org/man/dod-101/sys/land/row/t80tank.htm

Képek:

• http://www.army-technology.com/projects/t80/t805.html
  - www.enemyforces.com/ tanks/t80.htm
  - http://www.soviet-empire.com/ussr/viewtopic.php?t=28932

Challenger 2

Jeno

Források

Bevezető

A Challenger 2 jelenleg az Egyesült Királyság és Omán hadseregeiben rendszeresített tank. A harckocsi kifejlesztése a ma már a BAE Systems Land and Armaments részeként funkcionáló brit Vickers Defence Systems nevéhez fűződik.
A BAE a világ egyik legmegbízhatóbb tankjaként reklámozza a Challenger 2-t, jó lehet sivatagi körülmények között több probléma is előjött.

Challenger 2 lényegében elődje, Challenger 1, alapos átdolgozásaként született. A Challenger 2 építésekor az előd törzsét használták, de ezt leszámítva minden mást módosítottak. Az alkatrészek kevesebb, mint 5 százaléka kompatibilis csupán az előd és utód között.

Az UK 1991-ben 127 Challenger 2 tankot rendelt, 1994-ben további 259 darabot. Omán 1993-ban 18-t, 1997-ben további 20 darabot rendelt.
Challenger 2 1998-ban lépett szolgálatban a brit hadseregnél. Jelenlegi elképzelések szerint 2035-ig maradna szolgálatban.

Történet, fejlesztés

Vickers Defence Systems, magán vállalkozásként, 1986-ban kezdte el fejleszteni a Challenger 1 utódját. A fejlesztés során figyelembe vették a katonák jelzéseit, igényeit, elvárásaikat. Miután hivatalosan is bemutatták a Védelmi minisztériumnak a terveket, 90 millió fontot kaptak, hogy 1988 decemberéig készítsenek egy működőképes modellt.
1991-ben, a Minisztérium 520 millió fontos pályázatot írt ki 127 harci tank és 13 gyakorló jármű beszerzésére. Olyan tankokkal is pályáztak a pénzre, mint pld. M1A2 Abrams, Leopard 2, végül a Challenger 2 nyert.
A pályázatot 1994-ben felülvizsgálták, s további 259 tankot illetve 9 gyakorló egységet rendeltek (800 millió font értékben).

A gyártás 1993-ban vette kezdetét 2 fő telepen. Az első tankot 1994 júliusában szállították.

Az igazi mérföldkő az 1999-ben végrehajtott megbízhatósági próba volt (In-Service Reliability Demonstration, ISRD). mely során 12 tankot teszteltek teljes személyzettel a Bovington teszt terepen. A tankok minden elvárásnak megfeleltek…

Fegyverzet

Challenger 2 fő fegyverzetét egy L30, 120 mm-es harckocsilöveg alkotja. 2004 januárjában a BAE-t megbízták egy újfajta 120 mm-es ágyú kifejlesztésével, a Challengerek számára. E fejlesztések után, hasonlóan a Leopard 2A6 tankokhoz, Rheinmetall L55 ágyúkkal szerelték fel azokat.

L30 ágyúkat különleges salakhegesztés eljárással hegesztett, csiszolt (Electro-Slag Refined, ESR) acélból készítik, melyet hővédő köpennyel is ellátnak. A torony 360 fokban képes körbe forogni (9 másodperc alatt) és -10 foktól egészen +20 fokig állítható a cső állásszöge.

Összesen 50 db lövedéket szállít a tank, beleértve a Leváló köpenyes, szárnystabilizált, űrméret alatti páncéltörő lövedékeket (Armour-Piercing Fin-Stabilised Discarding Sabot, APFSDS), Rogyó-kúpos Robbanólövedékeket (High-Explosive Squash Head, HESH) illetve füstgránátokat is. Az ágyú könnyített uránium tartalmú APFSDS lövedékeket (más néven: CHARM 1, későbbiekben a CHARM 3 váltotta fel ezeket) is képes kilőni.

Az löveg vezérlését a BAE elektronikus lövegirányító és stabilizáló rendszere biztosítja. A Challenger 2 ágyúja mellé még egy L94A1 EX-34 7,62 mm-es gépfegyvert is felszereltek. A 7,62 mm-es L37A2 légvédelmi géppuska pedig a torony tetején kapott helyet.

Tájékozódás, felszereltség

A digitális tűzvezető számítógépet Computing Devices Company (jelenleg: General Dynamics – Kanada) biztosítja.
A General Dynamics szállítja a tank Harctéri Információs Rendszerét (Platform Battlefield Information System Application, PBISA) is. PBISA magában foglalja a parancsnoki kijelzőt, navigációs rendszert, illetve a vezetői kijelző panelt.

A tankot Bowman taktikai, digitális kommunikációs rendszerrel szerelték fel.

A parancsnoki állást SAGEM VS 580-10 szenzorokkal szerelték fel. A szerkezet dőlésszöge +35 foktól egészen -35 fokig állítható. A parancsnoki állásba 8 periszkópot építettek, 360 fokos kilátást biztosítva a parancsnoknak.
A tankot természetesen éjjeli és hőképes képalkotó rendszerrel is ellátták. A szenzorok által küldött kép mind a parancsnok, mind a tüzér kijelzőjén megjeleníthető.

Védelem

Challenger 2 a világ egyik legerősebb páncélzatával ellátott, s igen jól védett tankként tartják számon. A tornyot és a törzset második generációs Chobham páncélzat (Dorchester-ként is ismert) védi.
Reaktív páncélzattal szintén felszerelték (Explosive Reactive Armour, ERA). A nukleáris, biológiai, kémiai védelemi rendszer a toronyban található. A torony mindkét oldalán elhelyeztek 8 db L8 füstgránát kilövőt is. Füstképzés másik módja: a dízel üzemanyag kipufogócsőbe fecskendezése.

Típusváltozatok

Challenger 2E

Export verzió. Módosított tűzvezető rendszerrel, valamint mind a parancsnoki, mind a tüzéri állást nappali hőképalkotó egységgel szerelték föl. Kisebb, igaz erősebb motort építettek a harckocsiba, így több üzemanyagot szállíthat, s a hatótáv is 550 km-re nőtt.

CRARRV

A Challenger Armoured Repair and Recovery Vehicle (CRARRV) a Challenger törzsére épülő páncélozott jármű, melynek fő feladata sérült tankok harctéri javítása, onnan való elvontatása.

Mérete és teljesítménye azonos az alapmodellével, de fegyverzet helyett a következő eszközökkel szerelték fel:
Főcsörlő, mellyel akár 52 tonnát el lehet vontatni (a pótlólagos csiga és horgony segítségével akár 100 tonnát is képes elvontatni), továbbá egy kisebb csörlő, mely a főkábel elhelyezését segíti. A járműre szerelt daru 6,500 kg súlyt képes megemelni, maximálisan 4,9 m magasba.

Titan

A Titan egy páncélozott hídépítő egység, mely a Challenger 2 futóművére épül.

Trojan

A Trojan egy hadászati mérnöki jármű, mely a Challenger 2 alvázára épül. Többek közt markoló kanállal, buldózer lapáttal is felszerelték.

Specifikációk

Alapadatok:
Legénység: 4 fő
Harci súly: 62,500 kg
Hossza: 8,327 m
Hossza, ágyúcsővel: 11,55 m
Szélesség: 3,52 m
Magasság: 2,49 m
Maximális hatótáv: 450 km (úton), 250 km (terepen)
Motor: Rolls-Royce Perkins Condor CV12 1200bhp
Sebesség: 59 km/h (úton); 40 km/h (terepen)

Fegyverzet:
Fő fegyverzet: Royal Ordnance 120 mm-es L30 ágyú
Lőszer: CHARM 1 és 3, HESH valamint füstgránát
Muníció: általában 50 lövedék
Másodlagos fegyverzet: 1 db, 7,62 mm-es géppuska valamint 1 db 7,62 mm-es L37A2 (tornyon, légvédelmi célokra)
Muníció: 4000 db 7,62 mm

Képek

Felhasznált irodalom

-http://en.wikipedia.org/wiki/Challenger_2
-http://www.fas.org/man/dod-101/sys/land/row/challenger2.htm
- http://www.army-technology.com/projects/challenger2/