A Kíanai békés atomarzenál

A Kíanai békés atomarzenál

Kína komolyan gondolja – Xi Jiping beszéde a hágai atom csúcson

Posted on 2014/04/21Szerző: Admin

Magyarról magyarra
Xi Jinping kínai államelnök a március 23-i hágai atomcsúcson elmondott beszéde megérdemli, hogy alaposabban is átolvassuk, ügyelve a finom retorika mögött megbújó lényegi elemeire is. Különösen annak fényében, hogy Hágába menet megfordult még itt-ott a világban, sőt még a csúcs előtt is folytatott megbeszéléseket néhány ismert politikussal.
Miről is szól ez a szépen megfogalmazott, a kínai udvariasságnak megfelelően becsomagolt beszéd?
Amit persze nem árt komolyan venni az érintetteknek. Vegyük hát sorra Xi Jiping elnök úr által elmondottakat.

Kína komolyan veszi a biztonságos nukleáris energiafejlesztést és felhasználást, nem csak Kínában, de a világon mindenütt.
„A nukleáris biztonság megerősítése egy tartós folyamat, az atomenergia fejlesztése nem szűnik meg, nem adjuk fel az erőfeszítéseket a nukleáris biztonság megerősítéséért”, „Ragaszkodnunk kell a racionális és összehangolt állásponthoz”, „…mind a fejlesztés, mind a biztonság fontos”, „..amennyiben nem tudjuk garantálni a nukleáris biztonságot és nem tudjuk ésszerűen kezelni a nukleáris anyagokban és létesítményben rejtett kockázatot, az atomenergia katasztrófát jelent az embereknek, „Szabályok nélkül nem megy a dolog.”

Amikor azt mondja hogy felelősséget vállal, akkor ez azt jelenti, hogy megtesz mindent azért, hogy elhárítson minden veszélyeztető tényezőt.
Egyebek között ugyanerre a felelősségteljes viselkedésre szólítja fel a többi országot és kormányt is.
„A különböző kormányoknak és a nukleáris energiával foglalkozó cégeknek el kell ismerniük, hogy nem szabad a biztonság feláldozása árán atomenergiát fejleszteni.”
„Kína arra szólította fel a különböző országokat, hogy gondolkodjanak a nukleáris anyagok védelméről és a nukleáris terrorizmus visszaszorításról szóló egyezményeken.”
„A nukleáris biztonság először egy állami feladat és a kormány vállalja érte a felelősséget. A nukleáris biztonság megerősítése nemcsak az ország, hanem a világ számára is felelősséggel jár”

Meglátásunk szerint néhány komoly fricskát – figyelmeztetést (!) is tartalmaz ez a beszéd
Ugyanakkor elismeri, hogy az atomenergia békés felhasználásoz való jogát minden országnak, sőt azt is, hogy biztonsági információik védelméhez is joguk van. „Tiszteletben kell tartanunk, ha egy ország az adottságainak megfelelően megpróbál nukleáris biztonsági politikát bevezetni és intézkedéseket tenni. Tiszteletben kell tartani az országok nukleáris biztonsági információk védelméhez való jogát is.”
Ha Irán folyamatos vegzálására, bojkottjára, és pénzeinek zárolására (ellopására) gondolunk, akkor feltehetően az nem véletlen. Ahogy az sem, hogy az atomegyezményen kívüli Izrael nem csak békés atom arzenálját, meg a kutya sem felügyeli. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a Haaretz írása arról a bírósági meghallgatásról, mely 44 egészségkárosodást szenvedett dolgozó keresetét vizsgálja. Ugyanis Dimonia atomreaktorban üzembe helyezése óta sorozatosan fordultak elő a dolgozók egészségét veszélyeztető balesetek és szivárgások. Sőt, mint Danni Ajalon, izraeli külügyminiszter-helyettes közölte Izrael az Egyesült Államok támogatásával fenntartja a “homály” politikáját atomfegyverprogramjával kapcsolatban. Mohammed Kázi levele szerint éppen az izraeli atomarzenál jelenti “a legközvetlenebb és legkomolyabb fenyegetést a világra és a térségre nézve”.

Aztán van még más finom oldalvágás a beszédben, méghozzá Japán felé: „Az egyik országban szivárgó nukleáris anyag az egész világot fenyegeti.”
És az USA figyelmeztetése sem maradhatott ki: „A nukleáris biztonsági kérdés gyökeres és végleges megoldásához pedig stabil és békés körülményeket kell teremteni az országok között”

Kínát nem lehet megkerülni, és nincs egyedül
„Kína a nukleáris anyagok illegális kereskedelmének visszaszorítása érdekében erősíti meg az együttműködést Oroszországgal és Kazahsztánnal.”
És ha még bárkinek kétségei maradtak volna Kína elszántságát illetően, Xi Jiping egyértelművé tette, hogy Kína nem megkerülhető tényező a nukleáris kérdésben sem.
„Kína támogatja a NAÜ vezető szerepét abban, hogy segítséget nyújtsanak a fejlődő országok nukleáris biztonsági képességének fejlesztésében. Kína továbbra is részt vesz a nukleáris biztonsággal foglalkozó rendezvényeken.”
„Kína határozottan biztosítani kívánja a világ és a térség békéjét és stabilitását; ragaszkodik ahhoz, hogy az egyenlőségen alapuló tárgyalásokon és baráti tanácskozásokon keresztül ésszerűen kezeljék az ellentéteket és nézeteltéréseket”

Arató Péter – Szabad Riport

Továbbra sem az izraeli atomarzenál, hanem Irán foglalkoztatja a cionista EU-vezetést

Az Európai Unió vezető hatalmai újabb szankciókat készítenek elő Irán ellen atomprogramja miatt, ha Teherán csak az időt húzza - jelentette ki pénteken több politikus az uniós külügyminiszterek kötetlen ciprusi találkozóján.

"Szankciókra van szükség, és gyorsan. Nem látom, hogy tényleg komoly szándék lenne Irán részéről a lényegbevágó tárgyalásokra. Ha nem térnek vissza a tárgyalóasztalhoz, valószínűleg újabb sorozatra (büntetőintézkedésre) lesz szükség. Nem a jövő évről, hanem a következő hetekről beszélünk" - mondta a buzi német külügyminiszter a megbeszélés alkalmával tudósítóknak.

Az idei három tárgyalási fordulót Guido Westerwelle kiábrándítónak nevezte. Arra van szükség - mondta -, hogy Irán szabad, korlátozásoktól mentes hozzáférést adjon az összes nukleáris létesítményéhez, és ellenőrizhetően tartózkodjék atomfegyver készítésétől. A külügyminiszter szerint "növekvő konszenzust" lát a szankciókat illetően Európában.

A francia külügyminiszter szerint a diplomácia holtpontra jutott. "A következő napokban szó lesz a szankciók megerősítésének a részleteiről" - mondta Laurent Fabius, aki szerint az újabb korlátozások a pénzügyeket, a kereskedelmet és az olajszektort vennék célba. Hasonló véleményen volt William Hague brit külügyminiszter is.

(MTI nyomán)

Meztelen nőkről szívja a fehér port a Horthy parkot átnevező gyömrői polgármester

Roppant kínos fotók jelentek meg Gyömrő polgármesteréről, a Horthy park nevét gyáván visszavevő Gyenes Leventéről: a képeken az látszik, amint meztelen nők testéről valamiféle fehér port szippant fel. Nem ez az első eset, hogy a városvezető botrányba keveredik.

"Gyömrő polgármestere habzsolja az életet, a Blikk birtokába jutott felvételek szerint a legkülönbözőbb élvezeteket sem veti meg. A fotókon mi is kicsit elpirultunk: Gyenes Levente ugyanis két pucér hölgy társaságában látható, miközben az egyiket banánkarikákkal és eperszeletekkel tálalták fel neki. A csemegéhez valamiféle fehér por is járt, de valószínűleg ezzel nem megcukrozni akarta a gyümölcsöt. Azt ugyanis éppen felszívja partnere hasáról" - írja a bulvárlap, bár az említett képet online kiadásában nem tette közzé.

A Blikk úgy tudja, a felvételek nem is egy, hanem két buliban készültek öt éve. Az egyik helyszín Gyenes balatoni nyaralója, a második pedig gyömrői otthona. A fehér por nem csak egy fotón tűnik fel, Gyenes egy másik képen éppen az asztalnál ül meztelenül, egy kis tükör van előtte, az orrában pedig vékony kék cső.

Gyenesről már korábban kiderült: szereti a luxust, volt már magánhelikoptere, magánrepülője és szebbnél szebb autókkal jár. A polgármester 2002 óta vezeti Gyömrőt, de ő a Magyar Biztonsági Nagyvállalkozások Szövetségének elnöke és a Protokoll Világszövetség európai alelnöke is. Továbbá a Szent János Szuverén Máltai Lovagrend Autonóm Perjelségei Szövetségének nagykeresztlovagja s humanitárius ügyekért felelős miniszterhelyettese is.

Számlagyáros és kamudoktor?

Nem most fordul elő először, hogy Gyenes kínos helyzetbe kerül: 2011 őszén felmerült a neve egy bűnhálózatban elkövetett számlagyár egyik feltételezett résztvevőjeként (az ügyészi vádiratban 7. rendű vádlottként).

Az ügy lényege, hogy a kecskeméti éjszakai életben ismert "Nyiga" becenévre hallgató Zs. Tibor néhány, lényegében vagyontalan helybéli srác nevére bejegyzett vállalkozáson keresztül létrehozott egy pecsételő kisüzemet, amelyek 2006 ás 2009 között jelentős összegű szolgáltatási számlákat bocsátottak ki nagy forgalmú, neves cégek számára, amelyek között a hadügyi tárca egyik cége, a HM Currus Zrt. is szerepelt. A fiktív számlák kifizetéséből származó pénz - Nyiga haszonlefölözését követően - visszakerült a számlakibocsátó cégek vezetőinek a zsebébe. A be nem fizetett adók miatt a költségvetés kára több mint 400 millió forint.

A korábban jelentős vagyonvédelmi cégeket működtető Gyenes Levente ott került a képbe, hogy a hosszú ideig előzetes letartóztatásban lévő "Nyiga" azt vallotta: neki nem volt fővárosi terepismerete és kapcsolatrendszere, a fiktív számlára éhező cégeket Gyenes hajtotta fel.

2012-ben a Magyar Narancs megszellőztette, hogy a gyömrői polgármester esetleg nem jogszerűen használja a doktori címet.

Annyira beszédes: Gyenes Levente (balra) politikusbűnöző átadja a gyömrői rendőrőrsöt

A lap akkor azt írta, Gyenes a városi honlapon doktorként tüntetni fel magát, ez az információ azonban félrevezető lehet. A polgármester ugyanis a nyolcvanas években a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán szerzett diplomát, majd – az interneten fellelhető életrajza szerint – „1992-től a pedagógusi pályát elhagyva magyar és nemzetközi üzleti érdekeltségeit irányítja. 2000-ben nemzetközi protokollból doktorált a Pro Deo Egyetemen", az intézményt nem is akkreditálták felsőoktatási oktatóhelyként Magyarországon, és az amerikai felsőoktatási portálokon sem találkozhatunk vele. Természetesen lehetséges, hogy valaki külföldön szerez doktori címet, és itthon is használja – ehhez azonban honosítania kell a címet egy olyan magyar egyetemen, amely befogadja a doktori témát, és tart PhD-képzést, azaz adhat doktori címet. A lap érdeklődött Gyömrő polgármesterénél, hogy hol és mikor honosította címét, azonban sem telefonos, sem elektronikus megkeresésükre nem reagált.

Korábban valaki a Bács-Kiskun Megyei Főügyészséghez juttatott el néhány provokatív képet Gyenesről, a névtelen feljelentő azt írta a hatóságnak, hogy a felvételek egy szexpartin készültek. A politikus akkor azzal védekezett: tény, hogy házasságát megelőzően az átlagosnál jobban szerette a nőket, de kábítószerhez sohasem nyúlt.

– Nem tudok a szóban forgó képekről nyilatkozni, mert nem láttam őket – mondta a Blikk által eljuttatott felvételekről Gyenes Levente. – Korábban ellopták a hivatali irodámból a laptopomat, és ezen valóban lehettek olyan képek, amelyek miatt senkinek nem tartozom elszámolással, lévén amikor azok készültek, elvált ember voltam. Ez több mint fél évtizede volt, mert már öt éve boldog házasságban élek. Viszont ha bármiféle fehér por is látható a fotókon, az manipulált kép lehet, mert soha nem éltem kábítószerrel – állította a polgármester.

Gyenes állítása szerint egy éve megzsarolta egy ismeretlen, aki 20 millió forintot és a lemondását követelte, hogy ne hozza nyilvánosságra a képeket. Gyenes akkor feljelentést tett, a vizsgálat még tart, úgy gondolja, nem véletlen, hogy nem sokkal az önkormányzati választások előtt kerültek elő a fotók, szerinte az ellenfelei így próbálják meg lejáratni.

(Nol - Blikk - Hírösvény nyomán)

A politikai maffia munkálkodik , most is azon fáradozik , hogy több jusson a magyar családok asztalára, és ahogy látod erősíti a magyarság tudatot , kóser falatokkal áldoz a sátán oltárán , hogy megdicsőitve az égbe jussanak . Bár már mindegyikőjüket a száraz csont tartana össze .

Halló! Atomarzenált akarnak a japánok? Éppen most?

A fukusimai atomerőmű katasztrófája sem rettenti el a szigetoszágot attól, hogy folytassa nukleárisenergia-programját. Egy tekintélyes osakai politológus, az ottani egyetem professzora egyenesen azt sejteti a hvg.hu-nak adott interjúban, hogy Japán atomhatalommá akar válni – katonai értelemben is.

Zentai Péter: Sajátságos, sőt – szerintem – abszurd feltételezést enged meg magának az, aki pár héttel Fukusima tragédiáját követően azt állítja, hogy Japán nukleáris fegyvert akar birtokolni. Ön mégis ezt mondja!?

Kido Eiichi: Ez nem légből kapott feltételezés. A japán politikai elit éppen mostanában látja elérkezettnek az időt, hogy „eladja” itthon és külföldön az újrafegyverkezés szükségességének ideáját.

Kido Eiichi

Egy sor jel, kormánypárti és ellenzéki politikusok régebbi és friss nyilatkozatai egyaránt erre utalnak.

Z.P.: De hiszen Fukusima világszerte – különösen Japánban – éppenséggel az atomellenességet szította fel. Tulajdonképpen miről beszélünk? Japán alkotmánya, ha jól tudom, szigorúan tiltja az újrafegyverkezést, atomhatalommá válása nonszensz tehát, az atomenergia pedig eleve gellert kapott most.

K.E.: Kétségtelenül ezt diktálja a logikus észjárás. Japánban azonban egyrészt hivatalosan újból megerősítették, hogy a jövő évtized közepéig a jelenlegi 30 százalékosról 40 százalékosra tornásszák fel a nukleáris energia részarányát az energiaellátásban. Újabb nukleáris kapacitásokat építenek tehát. Másrészt a természeti tragédiasorozat nyomán megerősödött az az álláspont, hogy Japán katonai értelemben is roppant támadható. Szomszédságában egyre erősebbé váló atomhatalmak vannak: Oroszország, Kína és az abszolúte kiszámíthatatlan Észak-Korea. Mindnek van Japánnal valamilyen viszálya, történelmi vagy területi. Sok polgártársamon a bekerítettség és kiszolgáltatottság érzése lett úrrá. Ebben a légkörben a politikusok egyre hangosabban beszélnek arról, hogy a környezetnek nem szabad gyengének látnia bennünket, mert a gyengébe belerúgnak. Változtatni kell, mondják, erősnek kell mutatkozni, sőt, erősnek, elrettentőnek kell is lenni. Ezt szolgálná a fegyverkezés. Nos, ezt sejtetik most a közvéleménnyel. Fukusima után – furcsa módon – az ilyen nyilatkozatok szélesebb vevőkörre találnak, mint korábban.

Z.P.:  És mi van azzal a bizonyos hírneves alkotmánycikkellyel, amely tiltja Japán számára a fegyverkezést? Egyébként pedig miért is fogadnák el a japánok, hogy erősíteni kell a hadseregüket, hiszen éppen Japán bizonyítja a legjobban, hogy egy ország gazdasági, tudományos világhatalommá válhat említésre méltó katonai erő nélkül?

K.E.: Ez az utóbbi hat évtizedben az amerikai katonai véd ernyőnek volt köszönhető. De Amerika mára vészesen veszít jelentőségéből, világgazdasági szerepe gyengül Kínához és az EU-hoz képest, már nem mi vagyunk a Föld második legerősebb gazdasága, hanem Kína. S mindeközben Kína, Oroszország kezd félelmetes globális befolyásra szert tenni, egyebek között azért, mert masszívan fegyverkeznek, és egyikük sem áll igazán az önmagában is veszélyes Észak-Korea útjába. Nos, eme fejleményekbe kapaszkodnak nálunk a militánsok, akik mind a kormányban, mind az ellenzékben egyre komolyabb befolyással bírnak. Várhatóan nagykoalíciós kormány alakul a következő napokban, hetekben. Az már hozzányúlhat az alkotmányhoz, kiiktathatja a fegyverkezést kordában tartó cikkelyt.

Z.P.: Már ebből is égbekiáltó botrány lenne, hát még abból, ha Japán katonai atomhatalommá akar válni.

K. E.: Tény mindenesetre, hogy Japán sosem hagyta, hogy Amerika vagy bárki más beleavatkozzék plutóniumprogramjába. A tervezett új nukleáris reaktorok, erőművek felépítésével kapcsolatos dúsítás nyomán annyi plutónium keletkezik, ami bőségesen elegendő atombombák előállításához, a hordozóeszközök gyártásához pedig zöld utat jelentene az alkotmány módosítása. Ezt végül is a Japánra leselkedő „geopolitikai veszéllyel” lehetne indokolni.

Z.P.: Az viszont teljesen érthető, hogy újabb atomerőművek épülnek. Van ennek egyáltalán alternatívája?

K. E.: Nincs. A szél, a Nap és minden egyéb úgynevezett zöldenergia a jövő zenéje, egyelőre méregdrágák, állami támogatásokat igényelnek, miközben az eladósodott Japánnak vissza kell fognia kiadásait. Nincs saját nyersanyagunk, a nyersolaj ára az égbe szökkent, ellátási forrásaink a Közel-Keleten egyre súlyosabb veszélyeknek vannak kitéve. Japán számára ahhoz, hogy gazdasága újraéledjen, világgazdasági szerepe megint erősödjék, a legbiztosabb energiaforrás továbbra is az atomenergia.

Kína jelentősen bővíti tengeralattjáró-flottáját

A kínai hadsereg jelentősen bővíti tengeralattjáró-állományát: öt új hadászati, atomrakétát hordozó hajót és néhány további modern atommeghajtású támadó hajót állít hadrendbe - közölte a The Washington Times az amerikai hadiflotta saját hírszerzésére hiva

A Haditengerészeti Hírszerző Iroda (ONI) értesülése szerint Kína új, ötezer mérföld hatótávolságú JL-2 jelű rakétákkal szereli fel az új 094-es típusú tengeralattjárókat, amelyekkel "korszerű és nagy tengeri nukleáris elrettentő erőre" tesz szert. A Pentagon első ízben szerzett a kínai hadiflotta fejlesztésére vonatkozóan ilyen pontos, a hajók számára és típusára is vonatkozó pontos értesüléseket. Az ONI jelentése szerint Kína már 2008-ban szolgálatba állíthatja az új tengeralattjárókat. 
A The Washington Times szerint a kínai flottafejlesztés aggodalmakat kelt a Pentagonban, hiszen a kínai atomarzenál nemrégen bővült néhány korszerű nagy hatóvávolságú, földi telepítésű rakétával és az amerikai Tomahawkhoz hasonló képességű manőverező robotrepülőgépekkel. 
Kína minden tengeralattjáróra 12 darab többrobbanófejes JL-2-es rakétát telepít. Az elkövetkező évtizedben 120 nagy hatótávolságú rakétából álló arzenált akar teremteni, amelyek fele földre telepített DF-31-es típusú rakéta. Az új amerikai hírszerzési igazgató, Michael McConnell e heti kongresszusi meghallgatásán egyértelműen veszélyesnek ítélte a kínai atomfegyverkészletet. A hivatalos Peking békés jellegűnek minősíti a nukleáris fejlesztéseit. 
A Pentagon számára viszont figyelmeztető jel volt, hogy egy kínai tábornok 2005-ben "elszólta magát", azzal fenyegetőzött: Kína atomfegyverekkel fog megtámadni amerikai városokat, ha az Egyesült Államok hagyományos rakétákkal támadást intéz Kína ellen a Tajvani-szoros körüli viszály miatt. Az ONI értékelése szerint a kínai haditengerészeti fejlesztések elsősorban a Tajvan miatti esetleges amerikai vagy japán beavatkozás elhárítását célozzák. 

Forrás: MTI

Majdnem atomháború lett a kínai-szovjet konfliktusból

Egy kínai történész állítása szerint a Szovjetunió 1969-ben már azon a ponton volt, hogy atomtámadást indít Kína ellen.

A szerző, Liu Csen-san cikksorozata szerint Kína öt alkalommal volt nukleáris fenyegetés célpontja 1949 óta. Ezek közül a legkomolyabb a két ország közötti 1969 évi határkonfliktus idejére esett. Az akkori határincidensekben több mint ezer ember vesztette életét.

Liu azt írta, hogy szovjet diplomaták tájékoztatták Washingtont Moszkva abbeli eltökéltségéről: "véget vet a kínai fenyegetésnek, és atomcsapással szabadul meg ettől a modern kalandortól" (utalva Mao Ce-tung kínai kommunista vezetőre), és felszólították az Egyesült Államokat, hogy maradjon semleges.

A kínai történész szerint Washington azt felelte Moszkvának, hogy az Egyesült Államok nem fog ölbe tett kézzel ülni, hanem maga is atomtámadást indít a Szovjetunió ellen, és nukleáris rakétákkal csap le 130 szovjet városra, ha Moszkva útnak indítja atomeszközeit. A fenyegetés hatott - írta a kínai történész -, Moszkva meggondolta a dolgot, Moszkva és Peking rákényszerült arra, a tárgyalóasztalnál keressen megoldást.

A kínai történész szerint Washington a Szovjetuniót nagyobb fenyegetésnek tartotta Kínánál, és az utóbbit akarta erősíteni a szovjet hatalom ellensúlyozására.

1969-ben mind Kína, mind a Szovjetunió - egymással össze nem hangolva, inkább versengve - támogatta a vietnami kommunistákat az amerikaiak elleni háborúban, a kínai vezetés pedig éppen azon a címen ostorozta Moszkvát, hogy az a "békés együttélést" hirdeti.

Kína fegyverkezik - Amerika aggódik

A kínai hadsereg jelentősen bővíti tengeralattjáró-állományát: öt új hadászati, atomrakétát hordozó hajót és néhány további modern atommeghajtású támadó hajót állít hadrendbe - közölte a The Washington Times pénteken az amerikai hadiflotta saját hírszerzésére hivatkozva. 

A Haditengerészeti Hírszerző Iroda (ONI) értesülése szerint Kína új, ötezer mérföld hatótávolságú JL-2 jelű rakétákkal szereli fel az új 094-es típusú tengeralattjárókat, amelyekkel "korszerű és nagy tengeri nukleáris elrettentő erőre" tesz szert.

A Pentagon első ízben szerzett a kínai hadiflotta fejlesztésére vonatkozóan ilyen pontos, a hajók számára és típusára is vonatkozó pontos értesüléseket. Az ONI jelentése szerint Kína már 2008-ban szolgálatba állíthatja az új tengeralattjárókat.

A The Washington Times szerint a kínai flottafejlesztés aggodalmakat kelt a Pentagonban, hiszen a kínai atomarzenál nemrégen bővült néhány korszerű nagy hatóvávolságú, földi telepítésű rakétával és az amerikai Tomahawkhoz hasonló képességű manőverező robotrepülőgépekkel. Kína minden tengeralattjáróra 12 darab többrobbanófejes JL-2-es rakétát telepít. Az elkövetkező évtizedben 120 nagy hatótávolságú rakétából álló arzenált akar teremteni, amelyek fele földre telepített DF-31-es típusú rakéta.

Az új amerikai hírszerzési igazgató, Michael McConnell e heti kongresszusi meghallgatásán egyértelműen veszélyesnek ítélte a kínai atomfegyverkészletet.

A hivatalos Peking békés jellegűnek minősíti a nukleáris fejlesztéseit. A Pentagon számára viszont figyelmeztető jel volt, hogy egy kínai tábornok 2005-ben "elszólta magát", azzal fenyegetőzött: Kína atomfegyverekkel fog megtámadni amerikai városokat, ha az Egyesült Államok hagyományos rakétákkal támadást intéz Kína ellen a Tajvani-szoros körüli viszály miatt. Az ONI értékelése szerint a kínai haditengerészeti fejlesztések elsősorban a Tajvan miatti esetleges amerikai vagy japán beavatkozás elhárítását célozzák. 

Forrás: STOP/MTI   |   STOP

A kínai stratégiai erők

2008.08.25. 02:15 5.g

"Once you have got the shield, others will develop a spear strong enough to penetrate it...."

/Sa Cukang, kínai diplomata/

Lassan már a porszívók is nyugovóra térnek az olimpiai csarnokokban, ideje hát, hogy mi is pontot tegyünk a kínai fegyveres erők helyzetét - a katonai szuperhatalommá válás esélyeit - taglaló sorozatunk végére. Márpedig mi sem alkalmasabb erre, mint a stratégiai erők témaköre. Hiszen az atomfegyver nem csak hogy immár évtizedek óta a nagyhatalmiság egyik legfontosabb státuszszimbóluma, de Kína stratégiai képességei ugyanakkor remekül példázzák a kínai haderő ellentmondásos természetét és a nyugati világ hozzá való viszonyulásának problémáit is. Lássuk tehát mik is ezek az eszközök, hol a helyük a kínai stratégiai gondolkodásban, és mire is számíthatunk velük kapcsolatban a közeljövőben. 

Kínai nukleáris stratégia

Talán a többség számára nem hat az újdonság erejével, de a hatalom természetéről, a nemzetközi biztonsági rendszerről bizony a világ nem minden táján gondolkodnak úgy, mint szűkebb környezetünkben (értve ezalatt most az Európa és Észak-Amerika alkotta "fejlett nyugati világot"). Mifelénk az utóbbi időben feltalált spanyolviasznak számít az ún. "tágan értelmezett biztonságfogalom" és hasonlóan magvas társai. Ami persze nem jelenti, hogy a történelem során valamire való katonai-politikai gondolkodóink ne lettek volna egytől-egyig tökéletesen tisztában e koncepciókkal, csupán hogy a téma elmúlt évszázadban elkényelmesedett nyugati szakmunkásai most igyekeznek újra felvenni a ritmust.

Mit is szokás nagy általánosságban Kína feltörekvő hatalmi volta alatt érteni? Hogy hatalom - csúnya szó - vagyis itt valaki meg lesz fenyítve. És feltörekvő, vagyis - lévén mi volnánk a "fejlett világ" - minket akar majd megfenyíteni. A klasszikus hatalmi politika reflexei annak lényege, gondolkodásmódja és eszközeinek megvetése mellett. Mert hát nem célszerűbb lenne először felmérni Kína stratégiai helyzetét, világképét, s csak aztán fenyegetésnek minősíteni, nem pediglen fordítva? Ezúttal szigorúan csakis a stratégiai fegyverkezés témakörére korlátozva figyelmünket.

Ami azt a bizonyos összetett hatalomértelmezést illeti, bizony évezredek óta az - elnézést a kifejezésért - "mainstream" kínai politikai gondolkodás sajátja. Remélhetőleg említeni is fölösleges Szun-ce alkotását, A háború művészetét. Alapvetően katonai stratégiai mű, egyik legfőbb üzenete mégis az, hogy a fegyveres erő a győzelem szükséges, de korántsem elégséges feltétele, s a jó hadvezérnek összetett megközelítésével a csatát azelőtt kell megnyernie, hogy a harcmezőre lépne.

Egy 1997-ben, a US Army War College meghívására Amerikában járt kínai küldöttség tagjaként  Li Csicsün tábornok, a kínai Hadtudományi Akadémia alelnöke a hagyományos kínai stratégia történeti alapjairól tartott előadást. A kínai stratégiai gondolkodás három alapvető jellegzetességét határozta meg, úgy is mint: (1) a fejlődésnek kedvező békés, biztonságos környezet megteremtése, (2) a nemzeti egység elsőbbsége, és (3) a védelmi jelleg hangsúlyossága. Álláspontját olyan példákkal támasztotta alá, mint Cseng-ho admirális felfedezőútjai (ellentétben az európai gyarmatosítással), vagy a több ezer éves kínai hadtörténet külső agresszió ellen vívott, és a népesség egyesítését célzó háborúinak tömkelege. A tábornok előadásából persze nem kell messzemenő következtetéseket levonni, de a kínai stratégiai szemléletbe mindenképpen nyerhetünk némi betekintést általa.

S ha most egy nagy ugrással - szóvicc, elnézést - a jelenben termünk, eme összetett szemléletmód két jellegzetes példáját mindenképpen meg kell említenünk. Első a '90-es évek elejének Kínájában napvilágot látott - s azóta lényegében változatlan -, Teng Hsziao-ping nevéhez fűződő "24 írásjel stratégiája" ("24 Character Strategy", aki tudja a pontos magyar fordítást, jelentkezzen!). Egy barokkos körmondat keretében a következő alapelveket fekteti le:

 

 

"Observe calmly; secure our position; cope with affairs calmly; hide our capacities and bide our time; be good at maintaining a low profile; and never claim leadership."

/Teng Hsziao-ping/

Ez már kevésbé hangzik rózsásan, jobbára mégis ellentmond a "feltörekvő hatalomból szuperhatalom lesz, aztán majd jól világuralomra törnek" típusú felfogásnak. A titokzatosságra pedig történetünk végén még visszatérünk.

A kínai stratégiai gondolkodás természetére jellemző példa ugyanakkor az összetett nemzeti hatalom (a CNP: Comprehensive National Power - szabatos magyar fordítás itt is jöhet!) koncepciója. Lényege, hogy az egyes államok hatalmi képességeit egyetlen mérőszámban fejezzék ki. Meghatározásához a hatalom legkülönfélébb összetevőit veszik figyelembe a katonai képességektől a gazdasági és kulturális erőn át a potenciális szövetségesekig. S bár a dolog gyakorlati értéke minimum kérdéses - lévén az egyes szempontokat minden kutató lényegében saját belátása szerint súlyozza - mégis fontos adalék a kínai stratégiai szemléletmódhoz.

Napjaink biztonsági rendszere tehát a kínai stratégiai gondolkodásban olyan multipoláris világ, melyet összetett hatalmi viszonyok szőnek át. A rohamosan fejlődő Kína pedig e keretek közt igyekszik minden lehetséges eszközzel maximalizálni érdekeit és biztonságát. Eme összetett megközelítésnek csupán egyetlen eleme a nukleáris fegyverkezés, mely azonban tökéletesen illeszkedik az általános koncepcióba. Ahogy Mao 1956-ban oly találóan megfogalmazta:

"We also need the atom bomb. If our nation does not want to be intimidated, we have to have this thing."

/Mao Ce-tung/

A kínai nukleáris stratégia alapja máig ez a fajta nukleáris elrettentés. Kínának azért van szüksége egy minimális atomütőerőre, nehogy valamely hegemón hatalom nukleáris zsarolásának áldozatául essen. Ennek megfelelően Kína arzenálja az Atomsorompó-egyezmény által elismert atomhatalmak közül máig a legkisebb, valamelyest Izrael mögött is elmarad, s Indiát sem sokkal előzi meg.

Ország	Robbanófejek (hadrendben/összesen)
Atomsorompó-egyezmény szerinti atomhatalmak
USA	4074/5535
Oroszország	5830/16000
Egyesült Királyság	200
Franciaország	<350
Kína	<160
Ismert atomhatalmak
India	100-140
Pakisztán	60-200
Észak-Korea	0-10
Nem hivatalos atomhatalmak
Izrael	100-200
Forrás: Wikipedia (akik viszont elsősorban a The Bulletin of the Atomic Scientist alant említett elemzéséből dolgoztak)

 

A minimális elrettentés alapvetését egészíti ki - a világ atomhatalmai közt egyedülálló módon - hogy Kína deklaráltan semmilyen körülmények köztöt sem alkalmaz elsőként nukleáris fegyvert. Ezt legutóbb egy a kínai külügyminisztérium fegyverzetkorlátozási politikáját taglaló dokumentumban erősítették meg, kiegészítve azzal a tétellel, hogy Kína nem atomhatalom államokkal szemben a nukleáris nyomásgyakorlás eszközét sem alkalmazza.

Kína földrajzi és hatalmi pozíciója egyaránt számos szereplővel szemben megköveteli az elrettentés képességét. Peking a hivatalos álláspont szerint egyértelműen elismeri az USA és Oroszország túlnyomó nukleáris fölényét, velük szemben a már említett nukleáris zsarolás kiküszöbölése érdekében tartja szükségesnek minimális atomütőerő fenntartását. Sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítanak azonban regionális szerepének. E tekintetben a két legfőbb tényező Japán és India. A kínai álláspont szerint Japán rendelkezik mindazon képességekkel, melyek révén rövid úton atomhatalommá válhatna, kihívást intézve ezáltal Kína pozíciói ellen. Indiával kapcsolatban pedig - nem megfeledkezve területi és egyéb nézeteltéréseikről - a stratégiai fölény fenntartásának fontosságát szokás leszögezni.

Mindezek alapján nem meglepő, hogy a kínai nukleáris arzenálban a minimális interkontinentális képességek mellett a fő hangsúly a regionális, közép- és rövid hatótávolságú eszközökön van. Kínai vezetők többször kifejtették, hogy ezek bevetése tekintetében egy nukleáris középhatalom - mint amilyen Kína is - számára a francia stratégiai modell tökéletesen megfelel. Ez az érték elleni (countervalue) csapás elvén alapul, gyakorlatilag az erősebb ellenfél lakosságának atomfegyverek általi túszul ejtését jelenti. Ebben persze Kína esetében a kisméretű arzenál mellett bizonyos technikai okok is közrejátszanak.

Ami a fejlesztéspolitikát illeti, a kínai fegyveres erők egészére jellemző, a high-tech szempontok elsőbbsége. Az egész haderőfejlesztési koncepción belül azonban még ehhez képest is központi szerep jut a stratégiai erőknek. Az ok prózai. Mint az bizonyára nem kerülte el figyelmünket, Kína nagyon nagy, a kínaiak pedig baromi sokan vannak, Valami hasonló áll a fegyveres erőkre is. Hiába folynak irgalmatlan összegek a hadseregbe, túlnyomó részét szinte "felszívja" s belátható időn belül ugyanaz a szűkösen felszerelt és kiképzett tömeghadsereg marad. A stratégiai erők fejlesztése révén ezzel szemben kisebb befektetéssel, rövidebb idő alatt is lehetséges a védelmi képességek hathatós növelése. A helyzet iróniája, hogy a realitások még így is csupán a minimális ütőerő koncepciójának modern körülményekhez való igazítását teszik lehetővé.

Mielőtt azonban szemügyre vennénk az ezen elvek alapján felépülő kínai nukleáris képességeket, érdemes pár szót ejtenünk Peking nonproliferációs politikájáról is. Kína a kezdetektől a legnagyobb fejlődő országnak, a fejlődő világ (egyik) vezéralakjának tekinti magát. E gondolatkör szerves részét képezi a gyakran ismételt kritikai észrevétel, miszerint a fennálló nemzetközi nonproliferációs intézményrendszer a szuperhatalmak érdekeit szolgálva szorítja háttérbe a fejlődő világ országait. Ennek ellenére Kína tagja az összes nagyobb egyezménynek, az Atomsorompó- és Atomcsend-, a Vegyi- és Biológiai fegyver tilalmi egyezményeknek. Más a helyzet a főbb nemzetközi exportellenőrzési rezsimekkel, melyeknek Kína többnyire nem tagja, ugyanakkor nagy részükkel az utóbbi két évtizedben együttműködési egyezményt kötött és/vagy exportellenőrzési politikáját önként igazítja azok előírásaihoz.

Emellett a kínai diplomácia egyik legkedvesebb időtöltése az atomfegyverek teljes betiltásának és megsemmisítésének, a világűr teljes fegyvermentességének követelése, ezzel kapcsolatos kezdeményezések felkarolása. Ez persze rendszerint a többi nagyhatalom elutasításába ütközik, így jórészt megmarad a propaganda szintjén.

 

Eszközök

Témánk szempontjából teljesen fölösleges a kezdetektől átrágni magunkat a kínai atom-, rakéta-, tengeralattjáró meg mindenféle más programok történetén. E helyütt elegendő lesz csupán számba venni a kínai stratégiai erők jelenlegi helyzetét, fejlesztésének főbb irányait. Nem mintha ez különösebben könnyű feladat volna, tekintve az egész kínai haderőt övező - mellesleg némileg érthető - titkolózást.

A nyugati elemzők legalább 80%-a ezért az amerikai Védelmi Minisztérium által évente kiadott jelentés adatait veszi alapul. Ezzel kapcsolatban azonban - mint arról később bővebben is szó esik majd -  komoly fenntartásokkal kell lennünk. A most következő áttekintés ezért elsősorban két dokumentum, a The Bulletin of the Atomic Scientist, valamint a Federation of American Scientists és a Natural Resources Defence Councilközös - nagyrészt még így is a DoD jelentésen alapuló, ám valamivel megbízhatóbb - elemzéseire épül, egy-két indiai és dél-koreai forrással megspékelve.

Ami Kína nukleáris robbanószerkezeteit illeti, a különböző források a legvadabb becslésekkel állnak elő alig 100-tól az NTI által megemlített 400-ig. A legtöbb komolyan is vehető elemző olyan 150-200-as számnál megállapodnak. Ez jórészt megfelel a célbajuttató rendszerek száma által indokoltnak, az igen magas becslések jelentős többletét pedig rendszerint a taktikai atomfegyverekkel kapcsolatos információk - szokásosnál is nagyobb - hiányával, a PLA egyes nukleáris csapás által sújtott környezetben való harcra felkészítő gyakorlataival és némi pesszimizmussal szokás magyarázni. Mindazonáltal Kína saját bevallása szerint az Atomsorompó-egyezmény értelmében vett atomhatalmak sorában - Nagy-Britannia mintegy 200 robbanófejét követve - az utolsó helyen áll. A 150 körüli hadrendben álló és mintegy feleannyi hadrendből kivont, raktárban tárolt robbanófejek száma pillanatnyilag nagyjából reálisnak is tűnik. Új rendszerek hadrendben állítása várhatóan az elkövetkező években is folyamatosan zajlik majd, ezzel párhuzamos azonban az elavult eszközök leszerelése. A kínai nukleáris arzenál növelése így alapvetően csak abban az esetben várható, ha Peking stratégiai környezete átértékelésére kényszerülne.

Kína bár messze nem a szektor éllovasa, rendelkezik a nukleáris fegyverkezés főbb technológiáival - atombomba, hidrogénbomba, stb - s a teljes nukleáris triász is rendelkezésére áll. Ez utóbbi megintcsak hangzatosabb, mint amit valójában takar. A hagyományos célbajuttatásra hivatott pár tíz bombát a valóságban mintegy 120 H-6-os (a.k.a. Tu-16) és 80 JH-7-es képes hordozni. Emellett elvileg a nemrég vásárolt Szu-30-asok is alkalmasak taktikai robbanófejek célbajuttatására, mint ahogy azonban arról sorozatunk egy korábbi cikkében is szó esett, pusztán a nagy számok alapján nem szabad túlbecsülnünk a kínai légierő képességeit.

 

Rakétaerők

A legkülönfélébb atomhatalmak stratégiai erőinek központi elemét rendszerint a rakétaerők képezik. Nincs ez másképp Kína esetében sem. Ezek 1966 óta a Kínai Népi Felszabadítási Hadsereg Második Tüzérségi Hadosztályának kötelékébe tartoznak, melynek fő feladata a stratégiai elrettentő képesség biztosításával kapcsolatos teendők ellátása, de a kiképzés, az oktatás, vagy a nukleáris balesetek elhárítása terén is fontos szerepet játszik.

Fegyverzetének megújulása a '80-as évek végén indult, az elavult, folyékony üzemanyagú, földi - értsd: siló - telepítésű, meglehetősen pontatlan rakéták leváltása azonban máig nem fejeződött be. Legöregebb képviselőjük a majd' negyven éves, egyfokozatú, mintegy 3000 km hatótávolságú DF-3A (DF = Dong-Feng = "keleti szél"), melynek még meglévő kevesebb mint 20 darabját legkésőbb 2010-ig leszerelik. Hasonló sors vár kb tizenvalahány 5500 km-es hatótávú, kétlépcsős DF-4-esre is. Valamelyest más a helyzet azonban a kínai haderő első - és mostanáig egyetlen - interkontinentális ballisztikus rakétájával, a DF-5-össel. 13000 km-es hatótávolságával és akár több megatonnás robbanófejével ez szolgál az Egyesült Államok és Oroszország sakkban tartására. Bár a DF-5-ös büszkén viseli a folyékony üzemanyagú, elavult rakéták minden gyengeségét - pontatlanság, lassú feltöltés, stb - kisebb testvéreivel ellentétben leszerelése még nem eldöntött. Bizonyos fejlesztések eredményeként meglehet, hogy az időközben hadrendbe álló új interkontinentális rakéták mellett három robbanófejjel, egyéb kiegészítőkkel és megnövelt hatótávval az egyelőre fejlesztés alatt álló DF-5A lesz ugyanis az amerikai rakétavédelmi törekvésekre adott kínai válasz. De az is lehet, hogy végleg kivonják a forgalomból.

Az új generáció már szilárd üzemanyagú, mobil indítóállású rakétákból áll, melyek első képviselője a '80-as évek végétől hadrendbe álló DF-21-es volt. Mintegy 2000 km-es hatótávolságával a DF-3A leváltására született, máig közel 70 darabja van rendszerben, ebből 50 körüli számban nukleáris robbanófejjel, regionális célpontok ellen, de emellett hagyományos fegyverzettel hajó- és egy speciális kivitelben műholdelhárító változata is létezik.

Az utóbbi két év legnagyobb fejleménye a DF-31 és DF-31A rakéták bevezetése volt. Előbbi 7000 km körüli hatótávolságával a DF-4-esek leváltását szolgálja, utóbbi pedig az új kínai interkontinentális rakéta. Azonban a DF-31A bár mobil, megbízhatóbb és hatékonyabb is annál, 11200 km-es hatótávolságával és teherbírásával is valamelyest elmarad a DF-5-ös mögött. Mind a DF-31-ből, mind a DF-31A-ból kevesebb mint 10 állt eddig hadrendbe, ennél nagyságrendekkel több azonban egyelőre nem is várható.

Említést érdemel még a nukleáris robbanófej hordozására is alkalmas DH-10 (DH = Dong-Hai = "keleti tenger") cirkálórakéta is. Hatótávolsága 2000 km körül van, fejlesztése befejeződött, a jövőben - nem túl pontos becslések szerint - 50-250 áll majd hadrendbe belőle.

E felsorolás első olvasatra talán impozánsan hathat, más atomhatalmak képességeivel összevetve azonban a "minimális elrettentés" mégiscsak tetten érhető. Mindennél jobban illusztrálja ugyanakkor a kínai haderő - és különösen a stratégiai erők - kettős természetét  stratégiai rakétahordozó atomtengeralattjáróinak helyzete.

 

Tengeralattjárók

Az első atommeghajtású, nukleáris rakétával felszerelhető kínai tengeralattjáró az 1981-ben megjelent Xia (Type 092) volt. Ebből máig egy van rendszerben - egy másikat a beszámolók szerint 1985-ben balesetben vesztettek el. Fegyverzete 12 darab, a DF-21-esen alapuló, 2150-2500 km hatótávolságú JL-1-es (JL = Ju-Lang = "nagy hullám") rakétából áll, melynek apróbb szépséghibája, hogy máig nem készült el. Az újabb tengeralattjárók érkezésével a Xia nagy valószínűséggel nyugdíjba vonul, esetleg a kiképzés szogálatába áll majd.

A rettegés közkedvelt tárgyai ellenben a Xia utódai, az elmúlt egy-két évben vízre bocsátott Jin-osztályú (Type-094) tengeralattjárók. Ezekből mindezidáig 2-3 darab állhatott hadrendbe, fegyverzetét pedig az immár több mint 7000 km-es hatótávú - egyébiránt elődjéhez hasonlóan el nem készült - JL-2-es 12 példánya alkotja. Az első ránézésre megintcsak tekintélyesnek tűnő fejlesztések gyakorlati értékére azonban sötét fellegek vetülnek.

Bármily meglepő ugyanis, de a Xia majd' harminc éves pályafutása során egyszer sem ment stratégiai elrettentő őrjáratra (értsd: nem hagyta el Kína parti vizeit). Nincs ez másképp az új Jin egységekkel, sőt mi több, az egész kínai tengeralattjáróflotta az elmúlt 25 év során mindösszesen 49 alkalommal hajtott végre nyílt tengeri őrjáratot. Összehasonlításképpen a brit és a francia haditengerészet egyaránt 4-4 - egyenként 16 nukleáris rakétát hordozó - tengeralattjáróval rendelkezik (4 Vanguard, illetve 3 Le Triomphant és 1 Le Redoutable), melyek közül 1-1 állandóan őrjáraton van.

Biztosan sokan emlékeznek a 2006-os incidensre is, mikor egy Song-osztályú kínai tengeralattjáró tévedt a gyakorlatozó Kitty Hawk kötelékébe. Akkoriban a fél világ jajveszékelt hónapokig, hogy a hét tenger uralma hullik Kína ölébe, azt azonban egytől-egyig elfelejtették hozzátenni, hogy abban az évben kínai tengeralattjáró - a szóban forgó esetet beleértve - csupán két alkalommal vett részt a parti vizeken kívül őrjáraton. Márpedig az ilyenfajta műveletek hiánya hosszabb távon a képzett, gyakorlott legénység hiányában is meg fog mutatkozni.

 

Világűr

Végezetül meg kell említenünk a kínai katonai fenyegetés másik közkedvelt jelképét, az űrbéli fegyverkezést. Tény, hogy Kína meglehetősen ambíciózus űrprogrammalrendelkezik. Igaz ez mind tudományos, mind kereskedelmi tevékenységére. Léteznek különféle programok űrsétára, a Hold, a Mars vizsgálatára, de Hajnan szigetén épül Kína negyedik űrrakéták indítására szolgáló központja is. Ez utóbbi meglehetősen praktikus megfontolásokból, az egyenlítőhöz közelebb elhelyezkedő kilövőállás ugyanis változatlan eszközök mellett plusz 300 kg hasznos terhet (mintegy 6 millió dollár megtakarítást) eredményez, javítva Kína stratégiai és üzleti pozícióit is. A különböző műholdak űrbe juttatása egyébként is virágzó üzlet, az érdeklődők kedvéért álljon itt a Hosszú Menetelés 2 űrrakéta használati utasítása.

Ami azonban igazán felkavarta a világűr ügyes-bajos dolgainak állóvizét, az a 2007 januárjában végrehajtott kísérlet, melynek során egy a már említett DF-21-es alapjain kifejlesztett rakétával semmisítettek meg egy használaton kívüli meteorológiai műholdat. Az eredmény ezúttal is sírás-rívás, a világvége jövendölése voltak. Holott évek - talán évtizedek - óta tudni lehetett, hogy Kína képes ilyesmire, maga a művelet pedig semmilyen hatályban lévő nemzetközi normát sem sértett (habár Kínát elvileg bárki perelhette volna, ha műholdjában a keletkező törmelék kárt okoz). Egy Geoffry Forden nevű úriember az esetet fizikai-matematikai módszerekkel rekonstruálta, politikai szempontból azonban az eset minden valószínűség szerint csupán egy jól irányzott blöffvolt. E témával azonban már a következtetések tájaira evezünk.

 

A jövő

Mint az már fentebb is említésre került, aktuális stratégiai megközelítése értelmében Kína egy multipoláris nemzetközi rendszer keretei közt törekszik érdekeinek érvényesülését elősegíteni. Ilyen körülmények között Peking - gyarapodó hatalma, s még annál is jobban gyarapodó szükségletei fényében - rendszerint különösen nehezményezni szokta a hegemón törekvéseket, nem is beszélve a cselekvési terének szűkítésére irányuló lépésekről. Márpedig - különösen a stratégiai fegyverkezés témakörében - e téren rendre az Amerikai Egyesült Államokkal keresztezik egymás útjait. Kiváló példa a fent említett műholdelhárító kísérlet. Azt már tudjuk, hogy Kínának régóta szívügye - propagandaszinten mindenképpen - a fegyvermentes világűr. Ezzel szemben Amerika álláspontja a legutóbbi időkig egy washingtoni tisztviselő szavaival élve lényegileg az alábbiakban volt megragadható:

"With regard to space dominance, we have it, we like it, and we're going to keep it."

Vagyis a tárgyalás teljes elutasítása. Márpedig ha a kínai műholdelhárító akciónak egyetlen említésre méltó következménye volt, hát az, hogy mihelyst kissé elült a jajveszékelés, a kínai előretörés feltartóztatásának önzetlen céljától vezérelve Bush elnök mégiscsak egy a világűr demilitarizálásáról rendelkező megállapodással kapcsolatos egyeztetésre hívta fel a világ országait.

És mindez még csak kedélyes délutáni matiné volt ahhoz képest, ami az amerikai rakétavédelmi rendszer kapcsán következik. A kínai megközelítés a hatékony - és békés - nemzetközi együttműködés biztosítása kapcsán különös figyelmet szentel a nemzetközi stratégiai egyensúly szerepének. Márpedig az amerikai rakétavédelmi törekvésekben eleve ennek otromba felborítását - a kínai elrettentőerő potenciális lenullázását - látják, azt pedig tán ecsetelni sem kell, miképp vélekednek arról, hogy alkalomadtán Tajvan is amerikai rakétavédelmi ernyő alá kerüljön.

Az amerikai hozzáállás ezúttal is a fent leírtakhoz hasonlatos. Miközben (relatíve) több figyelmet fordítanak Oroszország meggyőzésére, Kína hasonló természetű aggályaival az utóbbi időkik nem is igazán foglalkoztak érdemben:

"It's not for us to convince them of that proposition ... I have said in the past that we believe that our system is designed with respect to rogue states. That is the concern. It is not aimed at China or Russia or any other country, other than the rogue states."

/Slocombe DoD miniszterhelyettes/

Persze a szóban forgó rakétavédelmi program még mindig nem működőképes, s belátható időn belül nem is lesz az. Szükség esetén még egy Kína-kaliberű atomhatalom is viszonylag könnyedén kijátszhatja. Kína rendelkezik a több robbanófejes rakéták rendszerbe állításához szükséges technológiai alapokkal, ennek megvalósításával azonban anyagi és technikai okokból - pl. kisebb robbanófejeket kell kifejleszteni, melyek kisebb hatóerőt eredményeznek, így a rakéták célzásán is fejleszteni kell, stb, stb - nem igazán sietnek.

Még Kína számára is könnyen megoldható ezzel szemben a rendszer túlterhelése csalikkal és több rakétával. Ez utóbbiakból az elfogórakétákhoz képest mintegy tizedakkora ráfordítással biztosítható a szükséges mennyiség. (Csak az érdekesség kedvéért, az MDA pár éve még két elhárítási taktikával dolgozott. Az egyik szerint egyszerre két elfogót indítanak miden bejövő rakéta ellen, a másik szerint egyet késedelem nélkül az észleléskor, egyet pedig valamivel később, pontosított adatok alapján.)

Ha tehát nem sikerül a rakétavédelmi rendszer kérdését politikai úton rendezni, megeshet, hogy a közeljövőben a minimális helyett egy közepes - mondjuk 5-800 robbanófejjel gazdálkodó - elrettentésre építő Kínával ismerkedhetünk meg. Ez így most talán nem is hangzik olyan vészesen, ám ekkor jön segítségünkre egy kedves, nyugállományú indiai tábornok okfejtése:

Mert az addig rendben van hogy Amerika a legrosszabb esetben is durván az eredeti helyzetben találja magát - nevezetesen egy kicsiny kínai ütőerő potenciális fenyegetésében. Igen ám, de a megváltozott helyzetben Japánnak és Indiának már egy megkétszereződött kínai arzenállal kell szembenézniük. S minthogy India fel kényszerülne venni a kesztyűt - gondoljunk csak a már említett területi vitákra, vagy bármely a levegőben lógó regionális hatalmi ellentétre -, ezzel már Pakisztánnak is kezdenie kellene valamit (hacsak ideális esetben fel nem számolják és hintik be sóval addig azt az egész országnak nevezett viccet). Akárhogy is, ezek után mit tenne ön az adott szituációban Irán, Indonézia helyében?

S ezzel lassan el is érünk a végkövetkeztetésig. Kína összetett stratégiájában a nukleáris erők csupán egyetlen - igaz hangsúlyos - szeletet jelentenek. Stratégiai helyzete és érdekei alapján pillanatnyilag egy alapvetően regionális irányultságú, minimális globális képességekkel rendelkező atomütőerő fenntartása tökéletesen megfelel szükségleteinek. Ez a világ atomhatalmaihoz viszonyítva közel sem kirívó, nagyarányú fejlesztését pedig - hacsak Kína biztonsági környezetének átalakulása meg nem követeli - a közeljövőben sem érdekei, sem erőforrásai nem teszik indokolttá.

Végül a kínai stratégiai erők jövőbeni szerepe kapcsán talán leggyakrabban felmerülő aggály, hogy a stratégiaalkotók visszavonhatják az első csapástól való tartózkodásra tett vállalásukat. Bár ez természetesen nem lehetetlen, fenyegetésértéke minimum kérdéses egy olyan világban ahol egyetlen más atomhatalom sem tett soha ilyen irányú nyilatkozatot. Különösen vicces egy másik széles körben elterjedt váddal együtt alkalmazva, miszerint Kína a stabil második csapás képességének kiépítésére készül. Ha egy pillanatra belegondolunk ugyanis, ez utóbbi nélkül az első csapásról való lemondás egyben az elrettentés képességéről való lemondás is.

Mindezek fényében némileg talán túlértékeltnek tűnhet a feltörekvő kínai katonai hatalom jelentette fenyegetés. Ez persze nem jelenti, hogy a kínai haderő fejlődését ne kellene némi szkeptikus figyelemmel kísérnünk, vagy hogy ne jelentene alkalomadtán kihívást mások érdekeivel szemben. A higgadt elemzés azonban sokkal gyümölcsözőbb lehet a pánikszerű kapkodásnál:

"The signs of a Chinese threat are all there: An increasing defense budget that may equal half of ours in 20 years, new long-range mobile nuclear missiles that will be harder for us to destroy, an increase in the number of nuclear warheads that can hit the United States to perhaps as much as two percent of the warheads we can hit them with, new cruise missiles similar to the hundreds of cruise missile we have deployed in the region for decades, warships that may be able to disturb the unhindered operations of our carrier battle groups and surface action groups, a handful of nuclear-powered attack submarines that our 30 nuclear-powered attack submarines in the Pacific will have to sink too, more fighters and bombers that will be harder for the hundreds of advanced fighters we have deployed in the region for decades to shoot down."

/Hans Kristensen, az amerikai hozzáállásról (ironikusan!)/

 

 

 

Ráadás

Kína stratégiai erőiről - s tán valamivel kevésbé, de egész haderejéről is - meglehetősen nehéz megbízható adatokra lelni. A kis hazánkban hozzáférhető források túlnyomó része ráadásul az amerikai Védelmi Minisztérium sokat emlegetett éves jelentésén alapul. Ezek közül aztán nem egyszerű kibányászni azokat a szakértőket, akik nem csak átveszik, de lehetőségeikhez mérten ellenőrzik is annak adatait.

Merthogy a szóban forgó jelentés finoman szólva is hagy maga után kívánnivalókat. És még csak nem is arról van szó, hogy egy propagandakiadvánnyal van dolgunk. Nem, ez nemes egyszerűséggel megbízhatatlan. Reagan idején kétévente jelent meg a szovjet haderőt bemutató vaskos, színes és szagos összefoglaló, mely valóban a Pentagon és a CIA közös presztízskiadványa, a védelmi kiadásokat népszerűsítő reklámanyag volt. Minden propagandajellege mellett azonban haszonnal forgathatta az érdeklődő. Ezzel szemben a kínai fegyeres erők helyzetét taglaló éves jelentés csupán egy a Kongresszus kérésére kelletlenül összedobott kötelező gyakorlat, melynek állításai mögött az egyszerű földi halandó szinte képtelen elválasztan a valós hírszerzési információkat az alaptalan kitalációktól.

Jutalmul olvasóinknak, akik végigküzdötték a kínai haderő ügyes-bajos dolgait áttekintő sorozatunkat, végezetül álljon hát itt két érdekesebb példa a DoD jelentés kínai űrprogrammal kapcsolatos botlásaiból:

Nos, az egyik ilyen klasszikus a műholdak megsemmisítésére szolgáló parazita-műholdak esete. Ezek elviekben kicsiny (akár 1-2 kilós) műholdak, melyek a célpontra akaszkodnak s ha eljön az idő, megsemmisítik azt. Nem egy hülye gondolat, valahol biztos utána is számoltak. A probléma az, hogy a 2003-as jelentésben tényként szerepelnek az ennek kifejlesztésére irányuló kínai törekvések. 2004-ben ezt megtoldották egy diszkrét "This claim is being evaluated" címkével, két ráérős amerikai kutató azonban még abban az évben vette a fáradságot, és utánanézett a dolognak. Kiderült, hogy a Minisztérium az adatot nyílt forrásból - egy hong-kongi bulvárlapból - vette, s a hír felbukkanásai egytől-egyik visszavezethetőek egy hazafias kínai blogger 1999-es bejegyzésére, melyben azzal dicsekedett, hogy szóban forgó zseniális ötletét elküldte a Kínai Védelmi Minisztériumnak (bár választ soha nem kapott). A dolog fajsúlyát minden bizonnyal Dwayne A. Day ragadja meg a legjobban azzal, hogy a Pentagon is gyakran kap ilyen hasznos ötleteket, rendszerint zsírkrétával írva.

A Pentagon jelentésében évről-évre szinte minden alapot nélkülöző véletlenszerűséggel, bárminemű indoklásnak még a látszatát is kínosan kerülve tűnnek fel és el a legkülönfélébb fenyegetések. Az egyik legelgondolkodtatóbb példa mégis a kinetikus energia (magyarul: ütközés) elvén működő kínai műholdelhárító rendszer története. A 2003-as jelentés 2005 és '10 közé ígérték ennek megvalósulását, 2004-től kezdve azonban egy árva szó sem esett róla. Ami azért is furcsa, mert ezzel lőtte le Kína 2007 januárjában azt a bizonyos kiérdemesült meteorológiai műholdat. A hálás olvasótábor pedig azóta találgatja, hogy csak a CIA fogta óvatosabbra a dolgot, avagy tényleg ennyire elbaltáztak valami.

Az európai KRÍMi – A háború a nyugati gazdaság motorja – 1. rész

Az EU és az USA a NATO-val olyan szövetségben áll, amibe a polgároknak már nincs beleszólása, képviselőink már csak biodíszletek a nemzetközi geopolitikában. A média jelenleg az atlanti tengelyre felfűzött politikai történéseket, – amik főleg a katonai érdeket szolgálják és zárt ajtók mögött hoznak – nagy megelégedéssel kommentálja, de az EU-USA érdekközösségben a főnök a NATO.

Az elmúlt napok és hetek eseményei arra adnak következtetést, hogy a NATO, mint “béke-exportör”, Jugoszlávia, Afganisztán és Irák után az oroszokkal is le akar számolni. De ha valóban ez a célja, ez a hadjárat egy komoly kihívást jelent mindenki számára. A hideg háborús ellenfelek újból konfliktusba sodródtak és 25 év szünet után egy soha nem látott háborús veszély ismét reálissá vált. A 2. világháború pusztításait a mai katonai technológia jóval túlteljesítheti. Az atomfegyverek bevetésével napok alatt országokat a kőkorszakba  lehet visszabombázni.

A hadipar – főleg az USA-ban – korunk egyik legnagyobb GDP termelője. A hadipar számára a háború nem más, mint valós termékbemutató. Itt élőben az érdeklődők láthatják, hogy melyik a jobb gyilkológép, amit majd a hadi technológiák számára rendezett vásárokon árulni fognak. Majd valószínűleg ezt fogják ráírni ezekre: “war-proofed”, halálosan biztos termék. Marketing szempontból az sem árt, ha a romok és hullák fotóit is mellékelik a termékekhez.

De mit akar a NATO Ukrajnában?

Ukrajna társulási szerződésének tárgyalása az EU-val már Janukovics alatt elkezdődött. Putyin jobb ígérete az ukrán parlamentet visszalépésre bírta, ami a krízist elindította. A polgárháborúra hasonlító utcai zavargások, egy olyan ideiglenes kormányt hozott a parlamentbe, aminek 4 miniszterét és államügyészét a szélsőjobb Szvoboda párt adja. Ez a kormány nem választások utján került a hatalomba, hanem egy kétes financírozású utcai lázzadasák során. Ahogy  Victoria Nuland is állítja, az USA 5 milliárd dollárt áldozott az ország “demokrarizálódására”. Amit elhalgatott, hogy kitüntetett szerepet ebben a Szvoboda párt kapta.

http://www.zeit.de/politik/ausland/2013-12/ukraine-protest-swoboda-maidan

http://www.state.gov/p/eur/rls/rm/2013/dec/218804.htm

Az új politikai elit másik szereplője Julija Timosenko, az oligarcha “gáz-herzegnő“, aki az ukrajnai oroszokra atombombát dobna.

http://rt.com/news/tymoshenko-calls-destroy-russia-917/

A NATO fenyegetőzése a Krím félsziget elfoglalását váltotta ki az oroszoktól, mielőtt a NATO az új szélsőjobb kormánnyal Szevasztopolt kézre vette volna. Ez, az itt állomásoztatott orosz tengeri hadosztálynak fontos stratégiai pontja. A demokrácia exportörjének a népszavazás nem volt elég demokratikus, ezért a NATO-s államok politikusai orosz agresszióról beszélnek.

Azt is kell tudni, hogy Szevasztopolt az oroszok 170 éve használják, jelenleg is Ukrajnával bérleti szerződésük volt. Ez nekik a kapu a Földközi tengerhez, aki ezt veszélyezteti, egy háborút reszkíroz meg az oroszokkal. És úgy néz ki az USA-t ez nem érdekli, és ezt úgy adja el az EU a médiákban, mintha az Ukrajna polgáraival szolidarizálnának. Az USA befektetők, az ExxonMobile, vagy a Chevron el sem pirulnak a szégyentől, mikor az USA diplomatáknak álcázott lobbisták, mint Victoria Nuland Ukrajna segítéséről beszél.

https://www.youtube.com/watch?v=2y0y-JUsPTU&feature=player_embedded

Valóban az anti-orosz-szövetségnek és szankcióinak az a célja, hogy az oroszokat az EU irányába tartó gáz és olajüzletektől távol tartsa. Ez az oroszoknak, a Déli-Áramlat megépítésének megakadályozása, ami véletlenül pont a Krím félsziget mellett haladna, komoly veszteséget jelentene.

http://hu.wikipedia.org/wiki/D%C3%A9li_%C3%81ramlat

Az EU az emberi jogokat akarja megvédeni Ukrajnában. Érdekes, mikor a Csecsénföldet támadta meg Putyin, akkor nem voltak ennyire fontosak ezek a jogok. A jó gazdasági kapcsolatot nem szabadott elrontani valami emberi jogsértés miatt. És mi van Tibettel, Guantanamoval?

A Krím félszigeten bázisdemokratikusan szavaztak és a többség Úkrajnától való függetlenséget akart. Putyin elismerte a független Krím államot, de a média az orosz agresszióról beszél. Ki az, aki azt gondolja, hogy az oroszok az USA-val háborúba szállnának? A NATO fölényével nem csak az orosz katonatisztek, de mindenki tisztában van. Putyin nem fogja a piros gombot megnyomni. Ennek ellenére az orosz atomarzenál nem lehet alábecsülni. Az oroszok csak annyit jeleznek, egy atomháborúban, aki elsőként lő, másodikként fog meghalni.

Tény hogy Németország egyesítésekor az oroszok ígéretet kaptak, hogy a NATO nem fog keletre terjedni. Ezt a nyugat megszegte, a NATO egyre nagyobb lett és most is tovább terjeszkedik keleti irányba.

http://en.wikipedia.org/wiki/Enlargement_of_NATO

Miután már Ukrajnát is a NATO kiszemelte, az oroszok védekező állást vettek fel és a stratégiailag fontos támaszpontjukat bebiztosították. Ukrajna a Krímmel együtt a nagy Szovjetunió része volt, és csak 1954-ben Hruscsov adta ajándékba az ukránoknak, persze népszavazás nélkül.

Az USA keleti expanziója a háborús veszélyt realitássá tette, mert a NATO csapatokat mozgat keleti irányba.


http://www.handelsblatt.com/politik/international/terrorangst-bei-olympia-usa-machen-vor-sotschi-im-schwarzen-meer-mobil/9361218.html

Martin Schulz az Európai Parlament elnöke is figyelmeztetett a háborús veszélyhezetre.

http://www.spiegel.de/politik/ausland/krim-krise-schulz-warnt-vor-kriegsgefahr-in-europa-a-959930.html

Úgy tűnik a háborút az USA akarja, de qui bono ez a háború? Az orosz föderációnak barátjai is vannak, többek között Kína. Peking eddig tartózkodott a konfliktusban állást foglalni, de ha háború lenne a következménye, akkor Moszkva oldalán állna.

http://www.spiegel.de/politik/ausland/militaerbuendnis-china-und-russland-naehern-sich-strategisch-an-a-959430.html

“Aki az Oroszországi Föderációra szankciót szab ki, az háborút akar az oroszokkal.” Mondja ezt Willy Wimmer, CDU politikusa, a német Bundestag 33 éves tagja, a védelmi minisztérium munkatársa, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet munkatársa.

http://de.wikipedia.org/wiki/Willy_Wimmer

Miért akar az USA és szoros partnere, Anglia háborút? Mert egy egyesült Európa, ami az Oroszországi Föderációval és ezzel együtt Kínával szoros gazdasági kapcsolatot alakítana ki, az Amerikát gazdaságilag a második helyre szorítja vissza, állítja Wimmer. Aki az első helyen akar maradni, az fegyvereket is be kell dobjon ezért.

Paul Craig Roberts, a Reagan kormány fináncminisztérum titkára szerint az USA háborút akar Ukrajnában. Geopolitikáról van szó és nem békemisszióról.

http://usawatchdog.com/united-states-definitely-wants-war-in-ukraine-paul-craig-roberts/

Az oroszok ipari fejlettsége nem büszkélkedik világmárkákkal, a kalasnyikov az egyetlen világmárka, amit mindenhol ismernek, de ezt is csak azok az országok veszik, akiknek jobb technológiára nem futja. Az orosz harcászati fegyvereket viszont nem illik alábecsülni. Ha az Oroszországi Föderációt valaki atomfegyverrel megtámadja, a választ erre már automatizálva megkapja: “Dead Hand”. Ehhez nem kellenek katonák, az atomrakéták megtalálják célpontjaikat maguktól. Aki Armageddont akar, az az orosz hadi technológiában megbízhat.http://en.wikipedia.org/wiki/Dead_Hand_(nuclear_war)

Támadó háború mindig bűncselekedet. Akik ezt legitimizálják, bagatelizálják olyan bűnösök, mind azok, akik a parancsot teljesítik és bombát dobnak civil területekre.

Az USA és az Egyesült Királyság a NATO-ban kiváló partnerek voltak, ha Irak bombázásáról és az ehhez szükséges kitalált okokról volt szó. Az irak-háborúból tudjuk mit jelent a felszabadító háború, 500.000 ember halálát. Katonák, civilek, nők és gyerekek halálát.

https://www.youtube.com/watch?v=jEohV5bBo4k

http://www.sueddeutsche.de/politik/us-studie-iraker-starben-im-irak-krieg-1.1795930a

Azok a politikusok, akik az oroszok elleni háborút támogatják mind bűnözők. A NATO ebben az eszkalációban Európa biztonságát, mindannyiunk életét veszélyezteti. A  háború után, de főleg az elmúlt évtizedekben több európai politikusnak az volt a célja, hogy az oroszokkal a kapcsolatokat rendezze és Európát biztonságosabbá tegye. Lehet vannak ma olyan politikusok, akik ezt nem akarják, de nekünk ebből ki kell maradni. Jogunk és kötelezettségünk a háború ellen fellépni, ha kell civil engedetlenséget mutatni.

Tény hogy a nyugati kultúránk a falhoz van szorítva. A globális pénzrendszer nem működik rendesen, a 2008-as krízist még távolról sem dolgoztuk fel, a kaszinó kapitalizmus tovább tombol, az USA, a finánc-terror motorja úgy el van adósodva, mint soha a történelemben.

http://www.fr-online.de/politik/neuer-rekord-schulden-der-usa-steigen-auf-16-billionen,1472596,17175674.html

Az USA gazdasága csak akkor élné ezt a válságot túl, ha egy óriási pusztítás lenne, ami után a teljes foglalkoztatás és egy újabb eladósodás kezdődhetne. Úgy néz ki, hogy a teljes újrakezdés, az adósságra alapuló pénzrendszer “reset”-je, ez a Marshall-plan ma 2014-ben.

“Én nem tudom hogy a 3. világháborút mivel fogják megvívni, de a 4.-et bottal és kővel.”
 Albert Einstein

Az európai KRÍMi – Az igazság a háború első áldozata – 2. rész

21.05.2014

Mielőtt a helyzet még jobban elmérgesedik Ukrajnában, gondoltam folytatom az információs lyukakat feltöltését, hogy a teljes kép láthatóbb legyen. Nekem ebből az rajzolódott ki, hogy a médiában háborús uszítás folyik, amihez hasonlót Európában az első vh. óta nem láttunk.

Azt hogy Ukrajna soknemzetiségű állam, azt tudjuk. Az oroszok Ukrajnában még csak nem is kisebbséget jelentenek, mivel 8,5 millióan vannak. Ennek ellenére a puccs kormány első rendelete, hogy a nyelvtörvényt eltörölje, hogy az orosz nyelvet ne ismerje el még kisebbségi nyelvnek sem. Ukrajnában az ukránokon kívül nemcsak oroszok élnek, hanem lengyelek is és Kárpátalján vannak ruszinok és magyarok is, akik szintén autonómiát szeretnének és már 1991-ben egy népszavazáson erről döntöttek. Valakinek ez fontos volt? Nem. A ruszinok ma Ukrajna másodrendű állampolgárai, mivel mint etnikumot sem ismerik el (csak zárójelben, a magyar fennhatóság alatt kisebbségi státuszuk azért meg volt).
Tehát a nemzetiségek elég homogénen népesítik be a régiókat és ez annak következtében van, hogy Ukrajna mai határai nem olyan régiek. Ennek ellenére nem kellene egymás ellen harcolni, soknemzetiségű állam azért még létezik, példa erre Svájc. Ha valakinek ez nem tetszik, akkor biztos ez nem az egyszerű lakosságnak, hanem itt külső és belső gazdasági és politikai érdekek feszülnek egymásnak. Ha ez békésen történne, nem is lenne baj, de a helyzet már rég nem békés, sok halálos áldozattal járt eddig. Hogy a konfliktus erőszakos kimenetelében ki a felelős, eltérő vélemények vannak. A fősodrású médiák az orosz geopolitikai érdeket nevezik meg. Mivel Ukrajna a NATO és Oroszország között van, ezért ők Ukrajna katonai semlegességét követelik. Ezt idáig sikerült tárgyalásokkal és olyan szerződésekkel garantálni, aminek cserében olcsó kőolajat és gázt garantáltak Ukrajnának. Az Ukrajna-EU társulási szerződéssel az oroszok által követelt katonai doktrína megkérdőjeleződött, mert ez a szerződés 3. paragrafusa Ukrajnának a NATO-val való teljes együttműködést követelte volna meg. De facto, így a NATO határai Oroszországig terjedtek volna. Két versengő atomhatalomról van szó és ezt úgy kell látni, mintha az oroszok Kubával lépnének katonai szerződésbe, hogy atomrakétákat telepítsenek az USA közvetlen határán. Ezért Putyin nemtetszése ebben a tekintetben jogos lehet. Az ukrán parlament még azért sem ratifikálta a társulási szerződést, mert kiderült, hogy ráadásul gazdaságilag is hátrányos lett volna az orosz szerződésekkel ellentétben.

A pro EU tüntetések, amik Majdán néven váltak ismerté az elején békések voltak, mert a korrupt Janukovicsból mindenkinek elege volt. Az elején Janukovics védte a hatalmát, de a tüntetéseken egy idő után a szélsőséges erők átvették a rendezői szerepet és molotov koktélokkal dobálták a rendőröket, zúztak, gyújtogattak és civil emberek az utcán szétvertek. A nyugati médiákban ezek voltak az ukrán hősök. A keleti orosz lakosság, akik az ország föderalizálását (az elején nem a leszakadást) követelték, ők voltak a terroristák. Hihetetlen a valóság eme pervertálása. Tény, hogy ezeket a tüntetések több amerikai és nyugat európai civil szervezet is támogatta. Az atrocitásokat több videó is dokumentálja, de nálunk nem közvetítették és az újságírásra sem használták fel. Az is bizonyított tény, hogy ugyanazok az orvlövészek lőttek úgy a tüntetőkre, mint a rendőrségre, aminek 80 ártatlan áldozata volt.

Hogy ezt Janukovics követte volna el, abban semmi logika nincsen, hisz ő inkább a nyugalmat szerette volna helyreállítani. Az erőszak az odesszai pogromban csúcsosodott, mikor a szakszervezetek házába az orosz szakadár aktivistákat bezárták és az épületet rájuk gyújtották. Itt több mint 30 ember égett élve el. Sajnos ennek kivizsgálására és a bűnösök elítélésére a kijevi kormány még érdemben semmit nem tett.

KenFM im Gespräch mit Ewald Stadler über: Die Krim-Abstimmung

http://www.youtube.com/watch?v=47GhjL51TDc

http://kurier.at/politik/ausland/dutzende-tote-in-odessa-die-ukraine-steht-am-rande-eines-buergerkrieges/63.580.479

Tehát az erőszak eszkalálódásában a hatalomnak alig volt érdeke. Cui bono – kinek jó ez? Hát azoknak, akik egy még nagyobb polgárháborút szeretnének látni ebben az országban, akiknek anyagi, vagy geopolitikai érdekei vannak itt. Ukrajna az európai és az orosz kultúra között helyezkedik el. Aki itt nyugtalanságot okoz, az a két nagy katonai tömb, a NATO-t és Oroszországot uszítja egymásnak.

Az orosz gazdaság az elmúlt évtizedben stabilizálódott, de katonailag még egy háborút a NATO-val elvesztene, ezért aligha van az oroszoknak érdeke háborús hangulatot gerjeszteni.

De lépjünk egyet vissza az orosz helyzet megértéséhez. Jelcin úgy volt ismert, mint alkoholista elnök, aki a privatizációnak szabad utat adott. Kormányzása alatt a vad kapitalizmus Oroszországban is elterjedt. Az országnak hihetetlen értékű közvagyona volt, amit privatizálni lehetett. Ennek érdekében egy pár orosz oligarcha Jelcin választási kampányát is finanszírozta. A két legismertebb Borisz Bereszovszkij és Vladimir Gussinszkij volt. A konkurens jelölt Gennadij Szjuganov volt, aki mint volt KP tag az államvagyont egyben szerette volna tartani, de a másik két oligarchának abban az időben már televíziós társasága volt, így Berluszkoni módjára teljes agymosást végeztek és Putyin megnyerte a választást.http://www.handelsblatt.com/politik/international/nachruf-jelzin-brachte-russen-freiheit-und-chaos-seite-2/2798782-2.html

David Pryce-Jones „A szovjet birodalom bukása“ könyvében így jellemzi ezt az időszakot:
“A Szovjetunió létezésének utolsó tizennyolc hónapja paradicsom volt a merész és könyörtelen üzletemberek számára. Az ország összes termelőegységét, anyagi erőforrásait, tartalékolt áruit kifosztották. Egy nagy zsákmányt kellett felosztani, és ez az ország teljes kiárusítását jelentette.”http://www.zeit-fragen.ch/index.php?id=138

Putyin volt az, aki ezt a kiárusítását leállította és ezért sok ellenséget is szerzett magának az oligarchák köreiben. Végül a két legnagyobb Jelcin oligarcha, Bereszovszkij és Gussinszkij elhagyták az országot.http://de.wikipedia.org/wiki/Boris_Abramowitsch_Beresowski

Aki Putyinnal szembe mert szállni az Hodorkovszkij volt, aki Abramoviccsal együtt a Yukos-t és a Sibneft-et privatizálta és tervük az volt, hogy ezt az ExxonMobile-nak eladják. Putyin ezt leállította és olyan törvényt hozott, ami ezt a jövőben megakadályozza. Az ország nyersanyagforrása az állam kezében maradhatott. Orosz szemszögből nézve ez teljesen jogos, de van akinek nemtetszést okozott és nem nehéz kitalálni, hogy ezek kik lehetnek.http://www.faz.net/aktuell/wirtschaft/russland-putin-staerkt-die-kontrolle-des-staates-1437352.html

Az amerikai szuperhatalomnak ez sehogy sem smakkolt és elkezdődött a rendszeres és teljes körű lejárató politikai kampányprogramja, ami a mai napig is tart. Ezzel nem azt szeretném mondani, hogy nem lenne mit kritizálni Putyin demokráciafelfogásában, de ezt a kritikát az egész társadalomra ki lehet mondani. Az évszázados tekintélyelvű és erősen vallásos társadalmakban demokratikus működést nem lehet könnyen megvalósítani.
A nyugati gazdasági liberalizálódás viszont több média-konszernt és NGO-t beengedett az országba. Ma Oroszországban több mint 2000 nyugati civil szervezet képviselteti magát. Bizonyított tény, hogy a konfliktus eszkalálódásában ezeknek nagy felelőssége volt. A médiacégek egy része még a hadiparban is részvényekkel rendelkezik. Az NBC-től hogyan lehetne elvárni, hogy a békepolitikát kövesse, ha a tőzsdén hadi technikába fektet be? Mivel az NBC az európai médiaiparban is tulajdonrésszel rendelkezik, ezért itt is befolyása van. Az NBC miért akarna békét, ha az USA második legnagyobb hadipari cége, a General Electrics tulajdonában van?http://de.wikipedia.org/wiki/NBCUniversal

Míg 1983-ban több mint 50 médiacég létezett, ma az információt 6 konszern terjeszti az USA-ban: General Electric, News Corp, Diney, Viacom, Time Warner és a CBS, állítja Amy Goodman független, alternatív Nobel-díjas újságírónő. Sajnos a kapitalizmus nemcsak tőke-, de információs koncentrálódást is jelent. Így a véleménykülönbség, mint a demokrácia alapfeltétele fogyatkozóban van.http://www.antizensur.de/90-der-us-medien-werden-von-6-konzernen-kontrolliert/

Ezek a médiák egy az egyben átveszik a NATO propagandáját, vagy pontosabban a háború reklámozását. Olyan híreket jelennek meg mint: “Ki állítja meg Putyint?” “Putyin, a bujtogató”.

Tény hogy az újságírás ma a háborús uszítás eszközévé vált, állítja ezt Jeremy Scahill, a The Nation magazin munkatársa, a The Rise of the World’s Most Powerful Mercenary Army bestseller könyv szerzője. Ez azért is van, mert ha ezek nincsenek a katonaságba beágyazva (“embedden”), akkor saját maguk is céltáblák lesznek a fronton.http://www.kontext-tv.de/node/388#get%20embedding%20code

De térjünk vissza az oroszokhoz. Putyin a Jelcin éra alatt elkezdett altalajkincseinek kiárusítását leállította. Szent Péterváron egy kőolaj tőzsdét nyitott, ahol nem dollárban, ahogy általában szokásos, hanem rubelben lehet kőolajat és földgázt vásárolni
.http://www.faz.net/aktuell/finanzen/krisenregion-osteuropa/rohstoffboerse-spimex-russland-will-sein-erdoel-in-rubel-handeln-1815925.html

Ez a Wallstreet és így a Fehér Ház számára “hadüzenetet” jelentett. Akik a dollár elszámolású kőolajüzletet megkérdőjelezték, eddig mind az USA katonai lerohanásával kellett számoljanak.
A kőolaj és gázbevételek Oroszország számára pozitív hatással voltak. Gazdaságilag az ország stabilizálódott, az életszínvonal emelkedett, és egyes orosz csúcstechnológiák nélkül a világűrkutatás elképzelhetetlen lenne ma. Oroszország mint nagyhatalom kezd egyre fontosabb szerepet kapni a világban. Ez az USA-nak nem jön jól. Már évtizedek óta külkereskedelmi deficittel rendelkeznek, a termelést Kínába helyezték ki, és ha még a dollár is elveszíti a világ tartalékvalutája státuszát, akkor az USA mint hegemón hatalm megszűnik létezni.

Ha Oroszországról beszél a média, akkor mint agresszorról, mert a Krímet anektálta. Ez csak félig-meddig igaz, mert ezt egy népszavazás előzte meg. A nyugati médiák arról beszéltek, hogy ez nem volt demokratikus mert nem küldhettek megfigyelőket. Ebben az interjúban Ewald Stadler egy neves osztrák politikus, aki megfigyelőként ott volt az ellenkezőjéről számolt be.

A teljes valóságképhez azt is kell tudni, hogy Krím 1954-ig a Szovjetunió része volt, Hruscsov ajándékozta a félszigetet Ukrajnának. Krím az orosz katonai stratégia egyik legfontosabb pontja. Szevasztopol a fekete-tengeri orosz flotta főhadiszállása, ezt az oroszok 2042-ig szerződésben bérelték az ukránoktól. Ukrajna NATO-ba való belépése esetén ezt az oroszok fel kellett volna adják.

http://www.dw.de/marine-experte-krim-ist-russlands-sprungbrett-ins-mittelmeer/a-17463353

Hogy ezt ők nem szívesen tették volna az érthető, mivel ez nemcsak katonai stratégiailag fontos, hanem kereskedelmi útvonal is, ami Oroszország exportvonalát a tengeren az EU irányába garantálja. Tervek léteznek, hogy egy új gáz vezeték Európa fele itt jönne.

A Krím után Délkelet-Ukrajna is népszavazás mellett döntött és Ukrajna föderalizálását követelte. Az USA már a választások kimenetele előtt bejelentette, hogy ő ezt nem fogja elismerni. Úgy tűnik a nyugati “demokráciának” a demokrácia (népszavazás) csak akkor jó, ha ez az érdekeiknek megfelel. Amit viszont elismert úgy az USA, mint az EU a kijevi puccs kormányt, ami többségben nacionalista és fasiszta pártokból áll. A Mi Ukrajnánk (Viktor Juscsenko), Udar (Ütes, Klicsko pártja), Fatherland (Juliska Timosenko pártja, aminek élén az a gázhercegnő áll, aki atombombát dobna az oroszokra) és természetesen a Svoboda (Szabadság) pártja, a Jobb Szektor verő legényeivel. Ez a kormány legutóbb Mariupolban 100 tüntetőt mészároltatott le.http://ukraine-human-rights.org/massacre-in-mariupol-up-to-100-people-shot-dead-on-day-of-victory-over-fascism/

De a nyugat ezeket nemcsak elismeri, hanem úgy pénzel (5 milliárd dollár), mint propagandával támogatja és az oroszokat embargóval bünteti.http://www.spiegel.de/politik/ausland/ukraine-krise-400-us-soeldner-von-academi-kaempfen-gegen-separatisten-a-968745.html

Ebben a konfliktusban az EU külpolitika teljesen az USA érdekeit szolgálja, nem veszi figyelembe az gazdasági szempontokat. A kontinentális Európa és Oroszország között hagyományosan összefonódott kereskedelmi kapcsolatok vannak. Ennek az amerikai stratégiának egyik célja, hogy Európát az orosz gázról leválassza, és bosszút álljon azon, hogy Putyin nem engedte át ezt az amerikai konszerneknek. A hiányt az amerikaiak szívesen pótolnák a palagázzal. Az új kitermelési technológia, a “fracking” kitermelés jelentős mennyiségű gázzal töltötte el a világpiacot és Európa jó vevő lehetne, ha a cseppfolyósítás nem drágítaná meg ezt.http://www.nzz.ch/wirtschaft/wirtschafts-und-finanzportal/mit-fracking-gegen-putin-1.18260262

És akkor most még egy politikai ínyencség az igazság számára: ez Bursima. Ez a “maradék” Ukrajna legnagyobb gázkitermelője, az elnökségben sok okos ember van, csak egyetlen egy ukrán állampolgár sincs. És hogy a cég még sikeresebb legyen, Hunter Biden, (Joe Biden, az USA alelnökének fia) is tagja ennek.

http://rt.com/business/158660-biden-son-ukraine-company/
http://www.spiegel.de/wirtschaft/unternehmen/biden-und-ukraine-sohn-des-us-vizepraesidenten-arbeitet-fuer-gaskonzern-a-969348.html

Mellékesen, Joe már többször is megfenyegette az oroszokat és az IMF-et megmentőként behozta az országba, hogy az orosz függőségtől felszabadítsa és a nemzetközi tőkeadóssá tegye az országot.http://derstandard.at/1397521215536/USA-drohen-mit-Sanktionen-auch-gegen-Putin

Azt hiszem, ha a fősodrású média releváns információkat szolgáltatna, akkor egyértelművé válna, hogy a demokráciát a világon a maffia vette át. A gazdasági maffia. Ez a kis elit érdekközösség, a világ lakosságának 1%, de a világ vagyonának 50%-át birtokolja.http://www.spiegel.de/wirtschaft/soziales/oxfam-studie-kluft-zwischen-armen-und-reichen-waechst-a-944474.html

A gazdasági és tőke elit támogatja a marionett politikusainkat, akiket állítólag demokratikusan megválasztunk. De ezt az újraelosztási rátát ki szavazta meg? Senki. Erről egyik párt sem beszél a programjában, pedig ez a valóság! De ez kit érdekel, ha a médiák hülyét tudnak csinálnak belőlünk és egymásra uszítanak és a „Peacekeeping” hadműveletet, ahol egymást legyilkoljuk, békefenntartásnak adják el. Aki a valóság teljes részleteire rávilágít, azt pedig valamiféle összeeskűvés elméletet gyártónak, bolondnak nevezik, elhallgatják, vagy közszemlében nevetségessé teszik.

“A legbonyolultabb tényállást is el lehet a legbutábbnak magyarázni, ha ő még ebben tájékozatlan. Ezzel szemben a legokosabbnak sem lehet a legegyszerűbb dolgokat elmagyarázni, ha beképzeli magáról, hogy már ő mindent tud.” mondta Lev Tolsztoj, egy oroszpárti.

Kazahsztánban sztrájkoló olajmunkások közé lőttek

A volt szovjetköztársaság egyik városában Zsanaozenben ahol Kazhsztán függetlenségének 20. évfordulója alkalmából naggyűlést szerveztek, a békésnek induló naggyűlés zavargásokba csapott át.Egyes hírek szerint a rendőség autós kordonnal elterelte a gyűlésre igyekvőket, akik felborították a rendőrautókat.
Zsanaozenben több mint 200 napja sztájkolnak az olajmunkások, és úgy látszik, ez az egyszerű elterelés volt ami türelmük végét jelentette.
Különbözö jelentések 20 és 70 közötti halottról többszáz sebesültről és 150 letartóztattról számolnak be.
Az eseményeknek lehetnek magyar vonatkozásai is, mivel a kazahsztáni olajiparban jelenleg is dolgoznak magyar vállalatok.

Részletes beszámolók oroszul: http://www.socialistworld.ru/materialy/mir/czentralnaya-aziya/kazaxstan/...

angolul: http://www.socialistworld.net/doc/5489

A lakájmédia kitartóan kussol

tovaris, 2011, december 17 - 19:57

Éppen most néztem meg felváltva kapcsolgatva a tv2 és az rtl klub "híradóit. Egy árva kukkot nem tudósítottak a kazahsztáni eseményekről.

Tovaris

ENSZ: Irán nukleáris programterve

A A A

MHO/MTI/Reuters

- 2013. szeptember 25., szerda

Irán kész tárgyalásokat kezdeni a nukleáris programjáról, Róháni elnök szerint a szíriai konfliktust nem lehet katonai eszközökkel megoldani

Iránnal kapcsolatos remények és a Szíriára vonatkozó aggodalmak jegyében kezdődött meg kedden az ENSZ Közgyűlése 68. ülésszakának általános vitája. A brazil elnök élesen bírálta és a nemzeti szuverenitás megsértésének minősítette az amerikaiak világszerte folytatott kémkedését, Obama beszédében pedig amellett, hogy üdvözölte Irán nyitását, leszögezte: az Egyesült Államok elkötelezte magát amellett, hogy megakadályozza Irán nukleáris fegyverhez jutását. A nukleáris és más tömegpusztító fegyvereknek nincs helyük Irán biztonsági és védelmi doktrínájában - jelentette ki kedden Haszan Róháni iráni elnök.

• See more at: http://www.magyarhirlap.hu/ensz-iran-nuklearis-programterve#sthash.h3FfKUcf.dpuf
  

Irán elítéli a vegyi fegyvereket, és kész fellépni a közel-keleti térség biztonságáért

Róháni közölte, hogy kormánya bizonyos feltételek mellett kész haladéktalanul "határidőhöz kötött és eredményorientált" tárgyalásokat kezdeni a vitatott iráni nukleáris programról. Mint mondta, a nukleáris fegyverek konfliktusban állnak Irán nemzeti érdekeivel, de Teheránnak joga van a békés célú urándúsításhoz.
Hangsúlyozta, hogy Teherán kész létrehozni egy keretet az Egyesült Államokkal fennálló nézeteltérések rendezésére, és nem törekszik a két ország közötti feszültségek kiélezésére. Mint mondta, figyelemmel hallgatta meg Barack Obama elnöknek az ENSZ-közgyűlés pódiumáról kedden elmondott beszédét, és reményét fejezte ki, Amerika "tartózkodni fog attól, hogy kövesse a háborúpárti nyomásgyakorló csoportok rövidlátó érdekeit".
Róháni ugyanakkor a nap folyamán nem élt a lehetősséggel, hogy személyesen találkozzon Obamával. Amerikai hivatalos források szerint az irániaknak hivatalos és privát csatornákon is felajánlották a nem hivatalos megbeszélés lehetőségét, de számukra annak elfogadása túlságosan "bonyolult" lett volna. Egy névtelenül nyilatkozó amerikai tisztségviselő szerint a teheráni döntéshozó mechanizmusban az Egyesült Államokat a többi nyugati országtól eltérő módon kezelik.
 
Róháni hangsúlyozta, hogy Irán kész felelősségteljesen fellépni a közel-keleti térség biztonságáért, és ennek érdekében kész a kétoldalú és a sokoldalú együttműködésre. Haszan Róháni szerint Irán nem jelent fenyegetést sem a világ, sem a régió számára. Az iráni vezető elítélte a vegyi fegyverek bármilyen formába történő bevetését és üdvözölte Szíria csatlakozását a vegyifegyver-tilalmi egyezményhez.
Szerinte az ilyen eszközökkel kapcsolatban a legnagyobb veszélyt az jelenti, ha terroristák kezébe kerülnek, amit a vonatkozó szerződések nem hagyhatnak figyelmen kívül. Az iráni elnök hangoztatta, hogy a szíriai konfliktust nem lehet katonai eszközökkel megoldani.
Az iráni elnök bírálta a hazája ellen bevezetett nemzetközi gazdasági büntetőintézkedéseket, rámutatva, hogy azok "negatív hatása nemcsak a szankciók  szándékolt áldozataira korlátozódik. Szavai szerint "elítélendő", ha drónok ártatlanok életét oltják ki és - Izrael megemlítése nélkül - elítélte az "ártatlan palesztin nép ellen elkövetett bűnöket, amelynek jogait évtizedek óta megsértik".
Megfogalmazása szerint az iszlámfóbiát, a síitafóbiát és az Irán-fóbiát az elmúlt három évtized során bűntettek sokaságának - egyebek között Szaddám Huszein és az al-Kaida felfegyverzésének igazolására használták fel.  Haszan Róháni kerülte az elődje, Mahmúd Ahmadinezsád Izrael-ellenes és holokauszttagadó tirádáihoz hasonló kirohanásokat. Beszéde alatt az izraeli delegáció helye üresen maradt az ENSZ-közgyűlés üléstermében. Az ENSZ-ben a jövő héten felszólaló Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök "képmutatónak" és "cinikusnak" nevezte és úgy vélekedett, hogy Teherán pusztán időt akar nyerni nukleáris fegyverprogramjához.
 Az első amerikai kommentárok a korábbi hivatalos állásfoglalásokhoz hasonlóan hangsúlyozták, hogy az új iráni vezetés tetszetős nyilatkozatainak komolyságát konkrét tettekkel kell bizonyítani.
Roussef: elfogadhatatlan az amerikai elektronikus kémkedés!

Élesen bírálta és a nemzeti szuverenitás megsértésének minősítette a brazil elnök az ENSZ Közgyűlésében a világszerte folytatott amerikai elektronikus kémkedést, amelyet szerinte nem lehet igazolni a terrorizmus elleni küzdelemmel. Dilma Rousseff keddi felszólalásában közölte: intézkedni fognak, hogy megvédjék Brazíliát kommunikációs vonalai lehallgatásától, és nemzetközileg egyeztetett akciót szorgalmazott annak érdekében, hogy ne ismétlődhessék meg az eset, amely személyesen őt, a kormányát és brazil vállalatokat is érintette. Ez "sértés, tiszteletlenség" volt, amely világszerte "haragot és elutasítást váltott ki" - mondta.


A belügyekbe való ilyen beavatkozás még inkább visszataszító, mert "baráti országok" között történt - hangsúlyozta Rousseff, aki a lehallgatás miatt, és annak szerinte elfogadható magyarázata híján a napokban törölte hivatalos washingtoni látogatását.
Az államfő a felszólalásában megismételte Brazilia két régi követelését: a Nemzetközi Valutaalap és az ENSZ Biztonsági Tanácsa reformját, hogy a két szervezetben kellő súlyhoz jussanak a legnagyobb feltörekvő államok, így országa is.                                                

Obama nem találkozik az iráni elnökkel

A The New York Times hétfőn közölt értesülése szerint Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök, aki jövő kedden szólal fel a világszervezet fórumán, arra fog figyelmeztetni, hogy az iráni vezetés, amely a Teherán elleni nemzetközi szankciók feloldására törekszik, talán ugyanolyan csapdát készít, mint nyolc évvel ezelőtt Észak-Korea. Phenjan 2005-ben, egy akkor történelmű jelentőségűnek vélt megállapodásban megfogadta, hogy gazdasági, biztonsági és energetikai ellenszolgáltatások fejében lemond a katonai nukleáris programjáról. Egy évvel később a kommunista rezsim elvégezte az első kísérleti atomrobbantását.

Netanjahu az izraeli forrásokra hivatkozó amerikai lap szerint az iráni urándúsítás befejezését és a dúsított uránnak az ország területéről való elszállítását, a fordói urándúsító létesítmény felszámolását, a natanzi uráncentrifugák leállítását és az araki nehézvizes reaktor leállítását fogja követelni. Obama egyébként a közel-keleti béketárgyalások újjáélesztésének nevében találkozik az ENSZ közgyűlésére kiutazó izraeli kormányfővel és Mahmúd Abbász palesztin elnökkel is.

Még sem találkozik Haszan Róháni iráni és Barack Obama amerikai elnök az ENSZ Közgyűlésének ülésszakán - közölte kedden Teheránban az iráni külügyminisztérium szóvivője. Ben Rhodes amerikai helyettes nemzetbiztonsági tanácsadó hétfőn azt mnyilatkozta, hogy John Kerry amerikai külügyminiszter a héten találkozik iráni kollégájával, Dzsavad Zariffal az ENSZ székhelyén, és "nincs kizárva" egy Obama-Róháni találkozó. Hozzátette ugyanakkor, hogy az elnökök találkozója nem szerepel a tervek között.

"Nincs napirenden ilyen találkozó" - erősítette meg keddi sajtótájékoztatóján Marzie Afgám iráni külügyi szóvivő. "Úgy gondoljuk, hogy még nem jött el ennek az ideje. Pusztán elvi okból nem keressük a találkozó lehetőségét. Céljaink elérésének megvannak a keretei, és van egy aktív diplomáciánk" - hangsúlyozta.

Az iráni szóvivő kizárta annak lehetőségét is, hogy Zarif és Kerry kétoldalú találkozót tartson. Erre elméletileg akkor volna lehetőség, amikor a "hatok" országcsoport (P5+1) - vagyis az ENSZ BT öt állandó tagja és Németország - Iránnal tárgyal csütörtökön vitatott atomprogramjáról. "Ez sincs napirenden. Minden megbeszélés a P5+1-es keretben fog történni" - mondta Afgám. Ez lesz az első alkalom, hogy a "hatok" külügyminiszteri szinten tárgyalnak Iránnal az atomprogramról. Alacsonyabb szintű találkozó volt már áprilisban Kazahsztánban, de a nyugati országok nem voltak elégedettek azokkal a lépésekkel, amelyeket Irán a szankciók enyhítéséért cserébe ajánlott fel.

Tettekkel kell bizonyítani Iránnak

Barack Obama az ENSZ Közgyűlésen tartott beszédében elmondta: arra utasította John Kerry külügyminisztert, hogy törekedjen megállapodásra az iráni atomprogramról. "Az útakadályok túl nagynak bizonyulhatnak, de hiszem, hogy a diplomáciai utat ki kell próbálni" - hangsúlyozta az amerikai elnök. Bátorítónak nevezte az új iráni vezetés közelmúltban elhangzott bejelentéseit, amelyek egy "jelentőségteljes megállapodás alapját képezhetik", de azok komolyságát konkrét lépésekkel kell alátámasztani. "A békülő szavakhoz áttekinthető és ellenőrizhető tetteknek is párosulniuk kell " - olvasható a The New York Times hírportálon. Hangsúlyozta: az iráni nukleáris kérdést békésen akarja megoldani Amerika, azonban eltökélt szándéka, hogy megakadályozza a közel-keleti ország nukleáris fejlődését - olvasható a Reuters hírportálon.

Putyinra is reagált Obama

Amerika a szabadságért hozott véráldozatai és az áldozatvállalása miatt kivételes - emelte ki Obama, aki feltehetően arra az amerikai közvéleményben is éles vitákat kiváltó, a The New York Times című napilapban nemrégen megjelent írásra reagált, amelyben Vlagyimir Putyin orosz elnök kétségbe vonta az amerikaiak által maguknak tulajdonított kivételességet, azzal érvelve, hogy Isten mindenkit egyenlőnek teremtett.

Az amerikai elnök hangsúlyozta: az Egyesült Államok kész kivenni részét az atrocitások megelőzésében és az emberi jogok védelmében, de ennek terhét nem tudja egyedül viselni.

• See more at: http://www.magyarhirlap.hu/ensz-iran-nuklearis-programterve#sthash.h3FfKUcf.dpuf

Izrael, és egy atomfegyverek nélküli Közel-Kelet esélyei

Az atomfegyverek a hidegháború évtizedeiben létfontosságúak voltak a nemzetközi biztonság fenntartásához, mivel a két szembenálló szuperhatalom a kölcsönös megsemmisítés kockázatának fenntartásával tartotta sakkban egymást. A poszthidegháborús nemzetközi rendszerben jelentkező megváltozott biztonságpolitikai fenyegetések miatt azonban ma már egyre kockázatosabb, és egyre kevésbé hatékony a nukleáris fegyverekre hagyatkozni. A világ ma már egy új atomkorszak felé halad, melyben egyre nő annak a valószínűsége, hogy terrorista szervezetek atomfegyverre tesznek szert. Márpedig a terroristák ellen nem sokat ér a nukleáris elrettentés stratégiája. Letöltés - 523 KB (PDF)

A nukleáris fegyverek proliferációja szempontjából a Közel-Kelet régiója kapja ma a legnagyobb figyelmet a témával foglalkozó szakemberek és a nemzetközi közösség részéről. Ez az a térség, ahol a tömegpusztító fegyverekhez kapcsolódó problémák megoldása nélkül szinte lehetetlen bizalomerősítő intézkedéseket megvalósítani, illetve a kooperatív biztonság erősítése felé terelni a régió országait. Kijelenthető, hogy a Közel-Kelet térségében bármilyen tömegpusztító fegyver hosszú távú fenyegetést jelent. Ennek megfelelően az azok leszerelésével kapcsolatos problémák már az arab-izraeli szembenállás korábbi évtizedei alatt is sarkalatos kérdések voltak, noha ma már az iráni atomprogram és Izrael nukleáris arzenálja az, ami egészen biztosan még évekig a non-proliferációs diskurzusok középpontjában áll majd. Ezért volna szükség a közel-keleti atomfegyvermentes-övezet létrehozására, amelyre először Egyiptom és Irán tett még javaslatot 1974-ben az ENSZ Közgyűlése előtt. Ezt követően a Közgyűlés szinte minden évben elfogadott egy az övezet létrehozását támogató határozatot, melyet 1980-tól az összes arab állam, valamint Irán és Izrael is támogatott. 1980-ban Izrael is előállt egy hasonló javaslattal, majd 1990-ben Hoszni Mubarak egyiptomi elnök már egy minden típusú tömegpusztító fegyvertől mentes övezet (WMDFZ) létrehozását kezdeményezte. A javaslatokból ugyanakkor máig nem lett semmi, ami nem is oly meglepő, hiszen mindig is tudható volt, hogy a Közel-Keleten csak a politikai feszültség mérséklésével érhető el a tömegpusztító fegyverek terjedésének megfékezése.

1. Az atomsorompó rendszer és az övezet-koncepció
Az atomfegyvermentes-övezetek létrehozásának lehetősége az 1950-es évek közepén jelent meg a politikai diskurzusok témájaként. Először a Szovjetunió tett javaslatot az ENSZ Közgyűlése előtt egy közép-európai atomfegyverektől mentes övezet kialakítására, melynek célja a nukleáris fegyverek terjedésének megakadályozása, illetve az atomháború elkerülése volt. A nemzetközi közösség azonban az atomfegyver elterjedését úgy kívánta megakadályozni, hogy az ne akadályozza a nukleáris energia békés célú felhasználását. Így az „övezet-koncepcióval” párhuzamosan született egy másik elképzelés is egy globális non-proliferációs rezsim létrehozásáról, melynek folyamata az úgynevezett „ír-határozattal” vette kezdetét, és az atomsorompó szerződés (Nuclear Non-Proliferation Treaty – NPT) 1968-as elfogadását eredményezte. Az atomsorompó rendszer célja az atomfegyverrel már rendelkező államok számának 5 fölé növekedésének megakadályozása, valamint a teljes leszerelés felé (global zero) vezető út alapjainak lefektetése lett abban a meggyőződésben, hogy amennyiben további államok tennének szert nukleáris fegyverekre, azzal csak tovább növekedne egy atomháború kitörésének kockázata. Ennek elkerülése végett az egyezmény szerint, ha egy atomfegyverrel rendelkező állam lemond a nukleáris fegyverekről, és aláveti magát a nemzetközi ellenőrzésnek, akkor cserébe támogatást kap a nukleáris energia civil felhasználásához.

Mindeközben fokozatosan körvonalazódott az atomfegyvermentes övezet koncepciója. A lényeges különbség a két megközelítés között az, hogy míg az atomsorompó szerződés nem említi, ezáltal pedig lehetővé teszi az atomfegyverekkel nem rendelkező államok számára, hogy területükön valamelyik atomhatalom nukleáris fegyvereit tárolják – s csak azok birtoklásától tiltja el a részes államokat –, addig az övezet-koncepció még ezt is megtiltja. Ennek a megközelítésnek az első eredménye az Antarktisz Szerződés lett (1959), melyet az 1967-es Világűr Szerződés és az 1971-es Tengerfenék Szerződés követett. Az atomsorompó rendszer sikerének tekinthető, hogy a világ államainak túlnyomó többsége csatlakozott a szerződéshez, köztük a szövegben rögzített öt atomhatalom, az Egyesült Államok, Oroszország, az Egyesült Királyság, Franciaország és Kína is.

1.1. Az övezetek létrehozása
Az atomfegyvermentes övezetek célja az újabb nukleáris fegyverrel rendelkező államok megjelenésének, illetve az atomfegyverek telepítésének megakadályozása az azoktól mentes területen. Az övezet létrehozásakor a részes felek vállalják, hogy területükön nem gyártanak, nem fogadnak és nem állomásoztatnak atomfegyvert, ezáltal mérsékelve a nukleáris proliferáció kockázatát. Az elképzelés lényege, hogy amennyiben egy adott állam bízhat abban, hogy a szomszédos országok nem kezdenek fegyverkezési céllal atomprogramba, maga is kisebb eséllyel törekszik majd atomfegyver beszerzésére. Az atomfegyvermentes övezetek így alkalmasak lehetnek a regionális biztonsági dilemmák feloldására, ezért a globális non-proliferáció egyik legfontosabb pillérévé váltak.

Az első atomfegyvermentes övezetet az 1967-ben aláírt tlatelolcói szerződés hozta létre Dél-Amerikában, melynek alapjaira építve 1975-ben az ENSZ Közgyűlés hivatalosan is elfogadta az atomfegyvermentes övezet fogalmának meghatározását. Azóta további négy hasonló övezet jött létre a csendes-óceáni térségben (Rarotonga-szerződés, 1985), Délkelet-Ázsiában (bangkoki szerződés, 1995), Afrikában (pelindabai szerződés, 1996), illetve legutóbb Közép-Ázsiában (2006). További példaként ide sorolható még a már említett Antarktisz Szerződés (1959), és az önmagát atomfegyvermentes övezetté nyilvánító Mongólia (1995) esete is. Az eddig létrehozott összesen hét atomfegyvermentes-övezet lefedi a szárazföldi területek több mint felét, a déli féltekének pedig a 99%-át.

Az utóbbi évtizedek tapasztalatai alapján az egyik legfontosabb követelmény az ilyen övezetekkel szemben, hogy az abban részes államok csak önkéntes alapon hozhatják azt létre, jogilag kötelező erejű, határozatlan időtartamra szóló nemzetközi szerződéssel, melynek értelmében tilos nukleáris fegyverek gyártása, birtoklása és tesztelése. A kötelezettségvállalás mellett szükség van egy hatékony verifikációs mechanizmus létrehozására is, miközben az övezet a részes felek döntése értelmében adott esetben nem akadályozhatja a békés célú nukleáris tevékenységet. Mindezek mellett az atomfegyvermentes övezetet létrehozó szerződés elfogadása nyomán a kialakult gyakorlat szerint konzultációkra, majd megállapodásra kerül sor az atomhatalmakkal az övezet tiszteletben tartására vonatkozó negatív biztonsági garanciák biztosításáról.

Megjegyzendő, hogy egyes atomhatalmak csak az általuk meghatározott feltételek esetén hajlandóak támogatni újabb atomfegyvermentes övezet létrehozását. Izrael és a közel-keleti atomfegyvermentes övezet létrehozásának kérdése szempontjából mindenképpen említésre méltó, hogy az Egyesült Államok feltételként jelölte meg, hogy egy esetleges új övezet létrehozása nem érinthet hátrányosan már meglévő biztonsági megállapodásokat, valamint az érintett államok egyéni és kollektív önvédelemhez való jogát.

2. Izrael nukleáris politikája
Az ellenséges környezet miatt Izrael a lakosság számához és az ország nagyságához képest mindig is jelentős létszámú fegyveres erőt tartott fenn. Mindemellett már a korai időszakban létfontosságúnak tartotta a megfelelő elrettentő erő biztosítását, melynek ma központi eleme az atomfegyver. Az 1948-49-es első arab-izraeli háborúban aratott izraeli győzelem ellenére Ben-Gurion miniszterelnököt továbbra is aggasztotta, hogy az arab államok együtt összefogva túlerőt képezhetnek Izrael hagyományos erői felett, ezért a zsidó állam már az 1950-es években elindította atomprogramját. Az atomfegyvert ugyanakkor utolsó lehetőségnek tekintették, amennyiben a hagyományos erők kudarcot vallanának.

Noha Izrael külpolitikájának egyik központi eleme az úgynevezett „nukleáris kétértelműség”, melynek értelmében a zsidó állam sem megerősíteni, sem cáfolni nem hajlandó nukleáris arzenáljának létezését, ma már tulajdonképpen nyílt titok, hogy Izrael 1967-óta a Közel-Kelet egyetlen nukleáris fegyverrel rendelkező hatalma, és a mindenkori kormány igyekszik is mindenáron megakadályozni, hogy az ország közvetlen biztonsági környezetében valamely hatalom nukleáris fegyverre tegyen szert. Miközben az arab államok az atomsorompó szerződés aláíróiként nem rendelkeznek atomfegyverekkel, az izraeli atomarzenál léte 1986-óta általánosan elfogadott tény, miután Mordechai Vanunu, az izraeli Dimona nukleáris létesítmény egyik dolgozója a sajtó elé tárta az erre vonatkozó bizonyítékait. Az orosz hírszerzés korábbi jelentései szerint Izrael évi 5-10 nukleáris fegyver előállításához elegendő uránkészlettel rendelkezik, így az 1968-óta felhalmozott nukleáris eszközeinek száma 200-300 közé tehető.

---------------------------------------------------------------A nukleáris kétértelműség politikájának gyakorlását Avner Cohen és Marvin Miller szerint 1969-ben foglalták írásba Golda Meir izraeli miniszterelnök és Richard Nixon amerikai elnök titkos megállapodása során, melynek értelmében a két vezető megegyezett, hogy amíg Izrael atomfegyvereit elrejti a nyilvánosság elől (nem deklarálja azok létezését, és nem hajt végre kísérleti robbantást), az Egyesült Államok tolerálni fogja Jeruzsálem nukleáris programját. Ezt a politikát azóta minden amerikai elnök és izraeli miniszterelnök megerősítette.
---------------------------------------------------------------

A kétértelműség politikája sokáig izraeli sikertörténetnek volt tekinthető, hiszen miközben biztosította a zsidó állam számára az elrettentést a külső fenyegetésekkel szemben, nem kellett foglalkoznia a nukleáris fegyver birtoklásából származó hátrányokkal. Mára azonban a közel-keleti nukleáris monopóliummal rendelkező Izraelnek szembe kell néznie két komoly fenyegetéssel. Ezek közül az egyik Irán nukleáris programja, melynek békés jellege nemzetközileg széles körben vitatott. A második pedig a közel-keleti atomfegyvermentes övezet felállításának egyre növekvő nemzetközi támogatottsága.

Gawdat Bahgat egyiptomi professzor szerint az izraeli nukleáris politika megértéséhez öt fontos tényezőt kell szem előtt tartanunk:

- A holokauszt emléke komoly lenyomatot képezett az izraeli társadalom tudatában, mely eredményeképpen a nukleáris fegyverek egyfajta biztosítékot jelentenek az ellenséges környezetben való fennmaradás biztosításához.

- A zsidó állam szerint a kétértelműség politikája a külső fenyegetés elrettentését szolgálja, ebben az értelemben pedig hozzájárul a térség biztonságához és stabilitásához.

- Izraeli vezetők már többször kijelentették, hogy nem a zsidó állam lesz az első, amely „bevezeti” a nukleáris fegyvert a térségben, ugyanakkor azt sem hagyja majd szó nélkül, hogy mások atomfegyverre tegyenek szert a környezetében. Ezt bizonyítja a francia tudósok közreműködésével épített osziraki erőmű 1981-es lebombázása, legutóbb pedig 2007 szeptemberében mértek csapást izraeli harci gépek egy épülő szíriai atomreaktorra, mely feltételezések szerint atomfegyver gyártásához szükséges nukleáris anyagot állíthatott volna elő.

- A zsidó állam szkeptikus a non-proliferációs rezsimek hatékonyságát illetően, ezért nem is részese egy fegyverzetellenőrzési egyezménynek sem , valamint mindeddig nem is járult hozzá a dimonai létesítményének ellenőrzéséhez.

- Izrael továbbra is ragaszkodik hozzá, hogy mindaddig nem lesz hajlandó tárgyalni a nukleáris fegyverek opciójának feladásáról, amíg nem sikerül rendeznie regionális kapcsolatait. Mindezek tükrében kijelenthető, hogy a zsidó államra nehéz lesz nyomást gyakorolni ebben a tekintetben, s minden bizonnyal addig nem fog rábólintani a közel-keleti atomfegyvermentes-övezet létrehozására, míg sikerrel nem járt a békefolyamat.

3. A nukleáris fegyverek opciójának feladása
Izrael nem egy nukleáris fenyegetéssel szemben fejlesztette ki nukleáris képességét, hanem létfenyegetettsége miatt, elrettentésként. Amennyiben az arab államok fegyverzetellenőrzési és leszerelési megállapodásokkal hozzájárulnának az izraeliek bizalmának megerősítéséhez, az előtérbe hozhatná a nukleáris proliferáció elleni intézkedések szükségességét. Így viszont, noha jelenleg Izrael számára a nukleáris elrettentés és a régió tömegpusztító fegyverektől való megszabadítása egyaránt fontos, a kettő élesen szemben áll egymással. Amennyiben Izrael ellenségei is atomfegyverre tennének szert – figyelembe véve az ország kis területét és nagy népsűrűségét – a zsidó állam kénytelen volna szembenézni a pusztulásának lehetőségével, ezért létfontosságú számára a közel-keleti nukleáris fegyverkezési verseny elkerülése. Részben tehát ennek is köszönhető, hogy Izrael más atomfegyverrel rendelkező országoktól eltérően sem megerősíteni, sem tagadni nem hajlandó nukleáris fegyvereinek létezését, sőt, az izraeli kormány többnyire semmilyen módon sem szokta kommentálni a zsidó állam nukleáris tevékenységét feszegető kérdéseket.

Izrael „kétértelmű” nukleáris politikája már régóta feszültségforrás a térségben, de közben komoly aggodalmat keltett a régióban Irak, Szíria, Algéria, Líbia és Irán tömegpusztító fegyverprogramja is. Mindazonáltal megjegyzendő, hogy az érintett államok többsége részese több nemzetközi fegyverzetkorlátozási egyezménynek. A zsidó államon kívül például a régió összes állama részese az atomsorompó szerződésnek. Noha az izraeli atomarzenál jelenti továbbra is a legnagyobb fenyegetést az arab világ számára, a nukleáris fegyverek proliferációja szempontjából Irán lett az elsőszámú kihívás, nem csak a zsidó állam, de a Perzsa(Arab)-öböl országai számára is, miközben a nemzetközi közösség az egész régió atomfegyver-mentes övezetté nyilvánítását szeretné elérni.

A kétértelműség politikája máig nagy támogatottságot élvez az izraeli biztonsági szektor tagjainak körében, akik szerint alternatíva hiányában Izrael nukleáris státuszának felfedése komoly nemzetbiztonsági kockázatot jelentene. Ugyanakkor a kétértelműség politikája nagyban megnehezíti Izrael számára, hogy komoly fegyverzetellenőrzési és leszerelési tárgyalásokba kezdjen akár regionális, akár globális szinten. Az a felfogás, hogy szükség van a kétértelműség fenntartására, kényelmes kifogássá lett a fegyverzetellenőrzési és leszerelési kezdeményezésekből való kimaradáshoz, melyek azonban Izrael érdekét is szolgálnák. Ebben az értelemben tehát az a politika, mely az 1950-es és 1960-as években még Izrael érdekét szolgálta, ma már akadályozza a zsidó állam politikai és diplomáciai célkitűzéseinek elérését.

Noha Izrael támogatja a proliferáció és a nukleáris terrorizmus kockázatait csökkentő lépéseket, mivel nem részese az atomsorompó szerződésnek, jogilag nem kötelessége támogatnia annak 6. cikkelyét. Mindezek ellenére a zsidó államnak világosan ki kellene jelentenie, hogy a közel-keleti atomfegyvermentes-övezet támogatásával egyben az atomsorompó-szerződés 6. cikkelyét, ezáltal pedig a nukleáris fegyverek leszerelését is támogatja. Bár a nyugati nemzetközi közösség közel-keleti nukleáris fegyverekkel kapcsolatos aggodalmai inkább Irán atomprogramjára koncentrálnak, mintsem Izrael alagsorban őrzött atomfegyvereire, az atomfegyvermentes övezet létrehozása pártatlan megoldást jelentene mindkét problémára.

A kétértelműséget követő nukleáris politika feladása sok kockázatot rejt magában, s ezért óvatosan kell kezelni. Az Arab Liga pár évvel ezelőtt például közös nyilatkozatban fogalmazta meg elhatározását, hogy ha Izrael nyíltan elismeri atomfegyverkészletének létét, az arab országok kilépnek az atomsorompó szerződésből. Ugyanakkor Izrael évtizedek óta követett nukleáris politikájának lazítása lehetővé tenné a zsidó állam számára, hogy jobb partnere legyen a nemzetközi non-proliferációs rezsimeknek, növelje tekintélyét, mint felelős, bár státuszában el nem ismert atomhatalom.

Az iráni fenyegetés tekintetében többen jogosan gondolhatják azt, hogy Izraelnek az Arrow, illetve a Vaskupola névre keresztelt rakétavédelmi rendszerek fejlesztése mellett hamarosan „elő kell majd ásnia atombombáit az alagsorból”, hogy hiteles legyen a „második csapás” képessége. Louis Rene Beres, a Purdue Egyetem egyik professzora szerint Izrael nukleáris doktrínájának muszáj lesz alkalmazkodnia a változó stratégiai helyzethez, s elsősorban a kétértelműség politikája szorul átgondolásra. Bár az izraeli atomarzenál létének titokban tartása a „hagyományos” agressziótól, vagy a terrorcselekményektől nem rettentette el a zsidó állam ellenségeit, megfelelő biztosítékul szolgált az egzisztenciális támadásokkal szemben. Napjainkra azonban a stratégiai doktrína felülvizsgálatra szorulhat, hiszen amennyiben Iránnak sikerül atomfegyverre szert tennie, a zsidó államnak rakétavédelmi rendszerének fejlesztésével, és egy hiteles nukleáris elrettentés képességével kell majd megvédenie magát. Ennek érdekében viszont Izraelnek idővel nyilvánosságra kellene hoznia bizonyos nukleáris képességeit, illetve szándékait.

4. Nukleáris kétértelműség, iráni módra
Avner Cohen szerint Teherán most bizonyos tekintetben hasonló helyzetben van atomprogramja miatt, mint Izrael az 1960-as években, bár Izraelt sosem szankcionálta a nemzetközi közösség. John F. Kennedy amerikai elnök és Ben-Gurion izraeli miniszterelnök 1961-es találkozóján szóba került az izraeli atomprogram, azaz a dimonai atomreaktor kérdése. Az izraeli miniszterelnök Kennedynek az izraeli atomprogram békés célját firtató kérdésére válaszolva kijelentette, hogy „jelenleg csak békés célú, de nem tudhatjuk, hogy mit hoz majd a jövő... Nem rajtunk múlik... Talán Oroszország nem ad majd bombákat Egyiptomnak, de lehet Egyiptom saját maga is képes lesz majd kifejleszteni azokat”. Ali Laridzsáni, az iráni legfelsőbb nemzetbiztonsági tanács főtitkára, a nukleáris tárgyaló csoport vezetője 2007-ben hasonló kijelentést tett, mikor úgy nyilatkozott, hogy az iráni atomprogram jelenleg csak és kizárólag békés célokat szolgál, ugyanakkor senki sem tudhatja, hogy mi jöhet még a jövőben, s amennyiben Iránt fenyegetés érné, minden lehetőség nyitott. A párhuzam jól látható: a vitatott atomprogramjukat folytató országok az elején még nem határozzák el teljesen, hogy meddig menjenek el nukleáris képességük fejlesztésében, ezzel pedig sokáig bizonytalanságban hagyják az aggódó nemzetközi közösséget.

Ugyanakkor lényeges eltérések is akadnak a két ország helyzete között, hiszen ma már jóval egyszerűbb atomfegyvert előállítani, mint ötven évvel ezelőtt volt, noha akkor még nem létezett a Teherán kezét ma jogilag megkötő atomsorompó szerződés, melynek értelmében Irán nem építhet atombombát. A jelek szerint Irán a zsidó államhoz hasonlóan szeretné nukleáris képességét kifejleszteni: csendesen, a nukleáris kétértelműség politikájának iráni útját járva. Ez kifejezetten kényelmes lehet Teherán számára, hiszen az atomsorompó szerződés részes államaként szert tehet a nukleáris elrettentés birtoklásának előnyére, s növelheti tekintélyét, miközben csökkentheti a nemzetközi közösséggel való súrlódások mértékét. Irán minden bizonnyal továbbra is azt fogja állítani, hogy atomprogramja békés célokat szolgál, és hogy az atomsorompó szerződés részeseként joga van a nukleáris fűtőanyag előállításához. A kétértelműség iráni politikája komoly politikai kihívása a nemzetközi nukleáris non-proliferációs rendszernek, azonban sokkal komolyabb kihívás az átlátszatlanságnak legitimitást adó Izrael számára. Mindezek mellett megjegyzendő, hogy amerikai hírszerzési források szerint Mahmúd Ahmadinezsád iráni elnök szívesen felfedné az igazságot az iráni atomprogramról, Ali Khamenei ajatollah, Irán legfőbb vallási vezetője azonban – a nemzetközi reakciótól tartva – továbbra is ellenzi a kétértelműség feladását.

5. A 2012-es konferencia esélyei
A közel-keleti atomfegyvermentes övezet létrehozása 1990-óta rendszeresen napirendre kerül az ENSZ-ben és a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség konferenciáin. Legutóbb az atomsorompó szerződés 2010-es felülvizsgálati konferenciájának záródokumentumában – egyiptomi nyomásra – került rögzítésre egy a Közel-Kelet tömegpusztító fegyvereinek leszereléséről, illetve egy atomfegyver-mentes övezet (MENWFZ) létrehozásáról szóló nemzetközi konferenciasorozat elindítása, a térség valamennyi államának részvételével. A jelek szerint az Egyesült Államok is az elképzelés megvalósításának oldalára állt, noha nem feltétlenül ért egyet az övezet létrehozásával, és hagyományosan igyekszik megakadályozni, hogy az arab államok nyomást gyakoroljanak a zsidó államra. Az amerikai álláspont a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) 2010. szeptemberi konferenciáján vált egyértelművé, mikor az Egyesült Államok nem meglepő módon a zsidó államot az atomsorompó szerződéshez való csatlakozásra felszólító határozat ellen szavazott, ugyanakkor értelemszerűen támogatta a 2012-es konferencia megrendezését. Washington akkor azzal próbálta meggyőzni az arab államokat a NAÜ határozatának elutasításáról, hogy amennyiben továbbra is nyomás alatt tartják Izraelt, hogy csatlakozzon az atomsorompó szerződéshez, a zsidó állam nem fog majd részt venni a 2012-es konferencián.

A közel-keleti tömegpusztító fegyvermentes övezet létrehozásáról megrendezendő csúcstalálkozó körül még sok a kérdőjel, ez idáig csak arról lehet tudni, hogy a konferenciának Finnország ad majd otthont. Nem igazán tisztázott még sem a koncepció, sem a találkozó tartalma sem. Izrael ráadásul az érdeklődést leszámítva még nem jelezte részvételi szándékát. A zsidó állam távolmaradása esetén viszont értelmetlenné válna az egész konferenciasorozat megrendezése. Márpedig Izrael részvételének esélyét komoly mértékben rontotta, hogy a NAÜ 2011. szeptember 19-23. között megrendezett 55. Általános Konferenciáján elfogadott záró-határozat ismételten felszólította Izraelt az atomsorompó szerződéshez való csatlakozásra. Izrael és az arab államok közötti ellentéteket bizonyítja, hogy a NAÜ 2011-es konferenciáján a szír nagykövet kijelentette, hogy „óriási katonai atomarzenálja” miatt Izrael fenyegetést jelent a világra. Minderre azután került sor, hogy a zsidó állam egy nappal korábban bírálta Damaszkuszt, amiért nem működik együtt a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség vizsgálatával.

Egyes amerikai szakértők korábban úgy érveltek, hogy a konferencia előfeltételeit Izrael saját elvárásai szerint alakíthatná, így a találkozó kedvező lehet a zsidó állam számára. A tárgyalások kereteinek meghatározásával a konferencián sikerülhet felülemelkedni az állandó problémát okozó kérdések egy részén, melynek köszönhetően a konferencia akár a 30 éve várt áttörést is elhozhatja.

Tekintettel a Közel-Keleten az utóbbi hónapokban végbemenő átalakulási folyamatokra, illetve az úgynevezett „arab tavaszra”, az iráni atom- és rakétaprogramokra, a fegyverzetellenőrzési és leszerelési, illetve a bizalomerősítési intézkedések és az azokról folytatandó párbeszéd egyre fontosabbá válnak. Semmilyen regionális fegyverzetellenőrzési vagy biztonsági kérdésekről szóló tárgyalás nem vezethet igazán eredményre valamennyi közel-keleti állam aktív részvétele nélkül, különös tekintettel Iránra és Szíriára. Damaszkusz korábban már jelezte, hogy Irán távolmaradása esetén is részt venne egy ilyen csúcstalálkozón, Irán esetében azonban még most sem tudni, hogy hajlandó volna-e egy asztalhoz ülni Izraellel. Mindezek mellett ahhoz, hogy a tervezett konferencia valóban megrendezésre kerülhessen, s esetleg eredményesen is zárulhasson, a feleknek először le kellene mondaniuk előfeltételeikről, hogy mindenki hajlandó legyen tárgyalóasztalhoz ülni. Hiszen az elmúlt évtizedek tapasztalatai azt mutatják, hogy a tárgyalások sikerének legfőbb akadályozói a felek által támasztott kölcsönös előfeltételek.

Amano Jukija, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) főigazgatója augusztusban még optimistán nyilatkozva kijelentette, hogy jó esélyt lát Izrael és az arab államok közötti tárgyalások megkezdésére a közel-keleti atomfegyvermentes övezet létrehozása érdekében. Az Amano kezdeményezésére november végére tervezett konferencián a résztvevő államok a korábban létrehozott atomfegyvermentes övezeteknek a Közel-Kelet térsége számára releváns tapasztalatait vitatnák meg. Izrael és néhány arab állam jelezte érdeklődését, mivel a konferenciát a párbeszéd megkezdésére és a bizalom erősítésére alkalmas lehetőségnek látják. Amennyiben valóban sor kerül majd erre a csúcstalálkozóra, az az első alkalom lenne 10 év után, hogy Izrael és az arab államok egy asztalhoz ülve veszik sorra a korábbi atomfegyvermentes-övezetek létrehozásának tapasztalatait.

Összegzés és következtetések
A közel-keleti atomfegyvermentes-övezet ötletével először az iráni sah állt elő 1974-ben Egyiptom támogatásával, ám Izrael évekig tartózkodott az övezet létrehozásának megszavazásától. 1980-ban végül a zsidó állam benyújtotta saját javaslatát, melyben az atomfegyvermentes-övezet létrehozása mellett előbb közvetlen tárgyalások megkezdését indítványozta. Az övezet létrehozásának máig egyik áthidalásra váró akadálya, hogy Izrael mindaddig nem hajlandó rábólintani annak létrehozására, amíg nem sikerül összes szomszédjával békét kötnie, valamint elhárítania a regionális biztonsági fenyegetéseket. Azonban Izrael sem tesz meg minden tőle telhetőt a közel-keleti békefolyamat érdekében, az arab államok pedig ráadásul még az izraeli atomarzenál mielőbbi leszereléséhez is ragaszkodnak. A zsidó állam gyakran hangoztatja, hogy nukleáris politikája csupán elrettentésként szolgál a környező arab államok vegyi- és biológiai fegyvereivel szemben, ezért 1990-ben Egyiptom újabb javaslattal állt elő, melyben atomfegyvermentes-övezet helyett minden tömegpusztító fegyvertől mentes övezet létrehozását szorgalmazta. További javaslatok is születtek, a békefolyamatot elsődlegesnek tekintő Izrael és a lefegyverzést követelő arab országok között szűnni nem akaró ellentét miatt azonban mindeddig nem sikerült eredményt elérni.

Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy egy atomfegyvert birtokló ország példája nagy eséllyel szintén tömegpusztító fegyverek kifejlesztésére ösztönzi riválisait, ami könnyen nukleáris fegyverkezési versenyhez vezethet. A Közel-Keleten ez tulajdonképpen előre borítékolható, hiszen miközben az Arab Liga megismételte a közel-keleti atomfegyvermentes övezet létrehozására tett javaslatát, 2007 novemberében Amr Músza, a Liga főtitkára az izraeli nukleáris arzenál létére, illetve arra hivatkozva, hogy évtizedes erőfeszítések után sem sikerült elérni, hogy Izrael csatlakozzon az atomsorompóhoz, bejelentette, hogy az Arab Liga felszólította minden tagállamát, hogy kezdjen saját nukleáris programba. Egyiptom és az Öböl-menti Együttműködés Tanácsa (GCC) országai jelezték is a Nemzetközi Atomenergia Ügynökségnek, hogy nukleáris program indítását tervezik. Bár az atomsorompó szerződésben rögzített kötelezettségek miatt ezek csak békés természetű, civil programok lehetnek, ha azok keretében a teljes fűtőanyagkört kiépítik, komoly proliferációs veszélyt jelenthetnek.

Mindenképpen megjegyzendő, hogy már volt példa arra, hogy egy nukleáris fegyverekkel rendelkező állam feladta az atomprogramját. Így tett például Dél-Afrika, Kazahsztán, Belorusz és Ukrajna is. Dél-Afrika példája kiemelendő, hiszen az afrikai állam volt az egyetlen ország, mely megsemmisítette kész atomarzenálját. Fokváros 1993-ban ismerte el, hogy az ország az egyre növekvő szovjet befolyástól tartva az 1970-es években atomprogramot indított, ám az elkészült hat nukleáris töltetet egy félkész hetedikkel együtt 1990-re megsemmisítette, egy évvel később pedig csatlakozott az atomsorompó szerződéshez.

Az izraeli biztonságpolitika egyik alapvető eleme, hogy bár egy nagyobb arab-izraeli háború kitörésének az esélye lecsökkent, folyamatos külső fenyegetést jelent egyrészt az ellenséges környezet, illetve az Izrael elpusztításával fenyegetőző Irán. Ezért is szokás kiemelni, hogy egyesek szerint Izrael folyamatosan „szunnyadó háborút” vív, így a háborús fenyegetés sosem kerülhet le teljesen a napirendről. A stratégiai cél pedig mindig a nemzet túlélésének a biztosítása volt, lesz, és az is marad. Izrael mindent a biztonsági megfontolásoknak rendel alá, épp ezért az egyik legmodernebb fegyveres erővel rendelkezik, amelyet a legkorszerűbb haditechnikai eszközökkel lát el. Így tehát nehéz marad a helyzet megoldása, amíg Teherán hajlandó nem lesz teljes mértékben együttműködni a nemzetközi közösséggel az atomprogramja körüli vitatott kérdések tisztázásában, illetve változás nem áll be az Izrael-ellenes iráni retorikában. Izrael biztonsága szempontjából sokkal rosszabb volna, ha ellenségei közül néhányan szintén rendelkeznének atomfegyverrel, mint az, ha senkinek sem lenne atombombája. Arról lehet vitatkozni, hogy az izraeli nukleáris elrettentésre mennyire van szükség, tény azonban, hogy Izrael minden háborúját hagyományos fegyverekkel vívta, és győzött. Mindezt figyelembe véve tehát kijelenthető, hogy bár Izrael valószínűleg elsősorban csak propaganda okokból – támogatja egy közel-keleti atomfegyvermentes övezet létrehozását, a megoldások közül továbbra is ez hangzik a legígéretesebben. Ettől persze még egy poszt-proliferációs Közel-Kelet is instabil maradna, tekintettel a régió sajátos kiszámíthatatlanságára.

Hány nukleáris fegyverek léteznek?

A pontos szám a nukleáris fegyverek felhalmozott az Egyesült Államok államtitok. Vagy inkább ez államtitok , mert az Obama-adminisztráció ezt az információt nyilvánosságra: 
a dátum szeptember 30, 2009, az Egyesült Államok volt, összesen 5113 működési robbanófejeket . 

Eddig, a számok a nukleáris arzenál alapultak szakértői becsléseket, és így volt a hibahatár a teljes összeget. összegeket kezeli a nemzetközi leszerelési szerződések, mint START szab felső határt a számát telepített robbanófejek, azaz abban a helyzetben, hogy azonnal fel kell használni, vagy rövid időn belül, de ezek a szerződések nem olyan szigorú működési fejek tárolt, beleértve a fegyvereket "kivonás" közé tartozik, de működőképes. Ebbe a kategóriába tartoznak a stratégiai és taktikai fegyvereket.

December 31, 2009-ben, az Egyesült Államok volt , összesen 1968 telepített nukleáris robbanófejek harci helyzetben fedélzetén ICBM (interkontinentális ballisztikus rakéták) , SLBM (tengeralattjáróról indított rakéták),vagy a bombázók. 
Pontosabban, az Egyesült Államok nukleáris erő tartalmazza : 
* 450 Minuteman III rakéták (LGM-30G) telepített silók és 1-3 MIRV (visszatérés jármű) az egyes. Mindegyik tartalmaz egy MIRV nuke W78 (350 kilotonna), vagy W87 (300-475 kt). 
* 288 rakétát Trident II D-5 (UGM-133A) (4-6 MIRV egyenként) telepített Ohio-osztályú tengeralattjárók . Ezek a rakéták, összesen 1152 fejek felszerelt MIRV W76 (100 kt), vagy W88 (475 kt). 
* Végül mi is 500 fegyvert szerelt rakéták és bombák ALCM B-61 bombázók telepített 60 művelet (44 B 16-52H és B-2A). szerződés az új START közelmúltban ratifikálta az Egyesült Államok és Oroszország ró legfeljebb 1550 telepített fej kitalálni, hogy a két nukleáris hatalom nem kell elérni 2017-ben. Természetesen ez a áttörést csökkentésében készletek, de nem szabad elfelejteni, hogy 3000-fúziós fegyver még mindig több, mint elég, hogy elpusztítsa a civilizáció kevesebb, mint egy óra. amerikai nukleáris Arsenal 2009-ben (FAS). evolúciója amerikai fegyverek működési ( kék) és kihajtott (piros) (FAS). US száma a telepített nukleáris robbanófejek csökkent az elmúlt években szerint a START szerződés és üzemeltetési okokból (FAS).taktikák B61 nukleáris bombák tárolt alap Nellis, Nevada (FAS). visszatérés jármű (MIRV) Mk4A szállítására használt fúziós bomba W76. Egyesült Államok a tulajdonosa a legnagyobb felhalmozott tömegpusztító fegyverek a világon, és az egyetlen, aki valaha is használt nukleáris fegyverek tény ellen, a japán városok Hirosima és Nagaszaki (6 és augusztus 9, 1945). A teljes telepített robbanófejek is mozog, források szerint, az 5000 és a 10000.

OROSZORSZÁG
az Orosz Föderáció nukleáris örököse, hogy mi volt a Szovjetunió, megtartja a nagyon tiszteletreméltó nukleáris erő, hanem a valószínűleg alacsony, ismeretlen állapot karbantartása és fenntartása. Biztos benne, hogy néhány nagyon fontos eleme ez az erő, mint Bizonyos tengeralattjárók és bombázók, a ki a szolgáltatást.

 becslése szerint a 4600 működési fegyver , amely akár 2683 telepített harci .

 Pontosabban, a stratégiai rakéták erők (RVSN RF) 367 interkontinentális rakéták négy különböző típusú, összesen 1248 robbanófej. rakéták szolgáltatás közé tartozik a 59 egység * R-36m2 (R-36MUTTH) (SS-18 Satan vagy RS-20 Voevoda, 10 robbanófejek egyenként) * 70 egység UR-100N (SS-19 Stilleto vagy RS-18A, egyenként hat MIRV), 223 * RT-14:00 Topol rakéta (SS-25 Sarló vagy RS-12M, amelyek mindegyike egy MIRV), amelyből 174 telepített és mobil 49 shuttle silókban* 64 egység az RT-2UTTKh Topol-M (SS-27 vagy az RS-12m2 egy MIRV), amennyiben 49 és 15 mobil egységek silókban. közelmúltban, Oroszország megkezdte telepíteni silókban Yars RS-24, egy változata a Topol-M több robbanófejjel. Leszerelési szerződések megakadályozza Oroszország felszerelni a Topol és a Topol-M egy nukleáris robbanófejet, de ezek a korlátozások nem bővíthető az új rakéták. Így Oroszország tett néhány változtatást, hogy a Topol-M, hogy úgy vélik, egy új jármű, és fel lehet szerelni egy MIRV anélkül, hogy formálisan megsértése START szerződést.

A maga részéről az orosz flotta 13 stratégiai tengeralattjárók, összesen 165 rakétát és 591 fej . Ez az összeg magában foglalja a hat tengeralattjáró 667BDRM (Delta IV) Észak Fleet 96 rakéták R-29RM Shtil / Sineva (SS-N-23 Skif, 3 MIRV minden), és öt tengeralattjárók 667BDR (Delta III) Fleet Pacific 69 rakéta R-29R Volna (SS-N-18 Stingray 4 MIRV mindegyik). Végül, a stratégiai légi 75 bombázók alkalmas hordozó nukleáris rakéták 844 Kh-55 , osztva 62 Tupoljev Tu -95MS (31. és 31. MS16/Bear MS6/Bear H6 H16) és a 13. Tupoljev Tu-160 (Blackjack).Ellentétben az amerikai arzenál, a legtöbb jármű az orosz nukleáris erők eléri a vége, hogy hasznos élettartama a következő év. Az évtized végére várható, hogy az orosz nukleáris erők állnak kizárólag ICBM és SLBM Tópol-M/RS-24 típusú Bulava osztályban. Arsenal orosz atom-2010-ben (FAS). fejek száma jelenleg telepített és helyes üzemi állapot fenntartása is terjedhet minimum 1500 és maximum 3500. Oroszország tett nagy erőfeszítéseket, hogy megőrizze a gazdasági és katonai nukleáris energia technológia, hogy gyakorlatilag nem lehet megvédeni a hagyományos eszközökkel. Ismeretes, hogy a gerincét az orosz védelmi ma támogatja szinte kizárólag a nukleáris fegyverek. A legújabb akvizíció az orosz arzenál az ICBM SS-27 Topol rakéta képes kijátssza M Shields és a rakéta robbanófej elérheti Mach 4 vagy 5 csökkentéséhez. Missile Topol-M.

Régi szovjet MIRV a feje 400 kt.

A rendszer kiépítésének MIRV rakéta R-29R.

A Dmitri Donskoi (Wikipedia).

FRANCIAORSZÁG 300 nukleáris robbanófejjel

Franciaország lebontották az összes nukleáris szárazföldi erők (vis de frappé), amely továbbra is a fennsíkon Albion, északra a Marseille, és jelenleg a gerincét a nukleáris erő annak tengeralattjáró (vis stratégique Oceanique). van SLBM rakéta / MRBM típusú M4B, M45 és M51 azok tengeralattjáró L'rugalmatlanok és a Triomphant osztályban. Ezen kívül van egy ismeretlen számú levegő-föld közepes hatótávolságú nukleáris végű ASMP a Strategic Air Command repülőgépek által Dassault Mirage 2000 Dassault Rafale és a 2000N/2000D modellek.

Francia nukleáris arzenál (FAS).

EGYESÜLT KIRÁLYSÁG 200 Warhead

Mint Franciaország, az Egyesült Királyság úgy döntött, hogy a nukleáris erő a tengeren és a bombázók.Elméletileg kínál stratégiai Vanguard osztályú tengeralattjárók felfegyverkezve Trident D-5 rakéták. Ezen felül, akkor lehet, hogy a bombákat és rövid hatótávolságú rakéták nukleáris fejjel GR.4 Panavia Tornado vadászbombázók. -t számítja fel 250 nukleáris robbanófejek felhasználni és működőképes. Az Egyesült Államok szállított az Egyesült Királyságban technológia a bomba termonukleáris. Olyannyira, hogy az első brit H bomba, az úgynevezett sárga nap Mk1 (robbant 1957 novemberében), azonos volt az egyik "sürgősségi terveket" az USA-ban a program a fent említett. 1958 óta, az Egyesült Királyságban csak elfogadja azonos másolatait az amerikai modell Mk-28 egy megatonnás a hatalom, amely magját képezi a brit nukleáris erők 1972-ig (amikor is felváltotta a jelenlegi WE-177 "negyedik generációs és a negyedik. "is vizsgálták egy új vezetője" ötödik és a negyedik generáció. "

Észak-Korea 0-10 nukleáris Cabezas

Az állam a nukleáris program Észak-Korea lényegében zavaros. 
's április 24, 2003 képviselői az észak-koreai kormány bejelentette, a kétoldalú tárgyalásokat az Egyesült Államokkal tartott Pekingben, hogy rendelkezett a nukleáris fegyverek, és az Egyesült Államok adta jó ezt az állítást, de nem vizsgálatok történtek ismert. . Kell mondani, hogy az ország fő urán bányák és több atomerőművek Észak-Korea egy kis saját űrprogram, így lehet, hogy a hosszú hatótávolságú rakéták valamikor a közeljövőben; jelenleg rendelkezésre álló, legalább, a No Dong és Taepo Dong 1. (TD-1) közepes hatótávolságú.Nem hitte, hogy több, mint egy kis nukleáris robbanófejet, valószínűleg még nem militarizált száma. 's február 10., 2005, Észak-Korea bejelentette, hogy rendelkezett a nukleáris fegyvereket. Július 5-én a következő Észak-Korea elindította a nemzetközi aggodalomra okot adó után próbál több rakétát, hogy beleesett a Japán-tenger. Az egyik egy interkontinentális Taepodong-2 rakéta. Az október 9, 2006 bejelentette, hogy Észak-Korea sikeresen hajtott végre nukleáris kísérletet. Data Center része az betiltja nukleáris kísérleteket Bécsben megerősítette, hogy a felügyeleti rendszer rögzített egy robbanás a meghatározatlan nagyságrendű Észak-Korea. Ezt azonnal elítélte a nemzetközi közösség, beleértve az ország a munkacsoport a nem nukleáris fegyverek Észak-Koreában (Kína, Oroszország, Japán, Egyesült Államok és Dél-Korea.) új vizsgálatot végzett Május 2009 ( földalatti teszt és indítsa el a három rövid hatótávolságú rakéták kevesebb, mint tizenkét óra) is növelte a feszültséget a Távol-Keleten. reakciója Dél-Korea és Japán volt azonnali, kérve a Biztonsági Tanács az ENSZ büntető intézkedések ellen Phenjanban. súlyos a helyzet, és az észak-kihívó magatartása váltotta ki az erős tiltakozó nyilatkozatot a Biztonsági Tanács az ENSZ, és még olyan országok, mint Oroszország kommunista hagyomány tekinthető "elkerülhetetlen" elfogadását szigorú intézkedések ellen az észak-koreai rezsim. "s június 10, 2009, az öt tagja a Biztonsági Tanácsnak az Egyesült Nemzetek Szervezete (plusz Japán és Dél-Korea) elfogadott tervezet szankciókat Észak-Korea.

Kína 176/241 nukleáris Cabezas

Az állam a kínai nukleáris erők nevezhető "evolúciós". Úgy tűnik, hogy nagy az érdeklődés a telepítése nagy mennyiségű fegyvert, hanem úgy tűnik, hogy kísérletezik, amijük van. Mindegy, Kína legalább 24 ICBM típusú DF-5 egyedülállóan erős fej (ami hozná kétségei vannak a pontosság), és munka befejezése az új DF-31/DF-41. Azt is 24 rakéta MRBM / SLBM tengeralattjárók kategóriájában Xia, és valószínűleg a nagy egyedszám taktikai rövid hatótávolságú rakéták és repülőgépek. Tegyük fel, hogy egy bizonyos számú egység a légierő kész fegyvereket használni nukleáris. A teljes becsült abszolút minimum 70, maximum "több száz" működési és telepített nukleáris robbanófejek.

Kínai Nukleáris Arsenal

IZRAEL NUKLEÁRIS FEJEK 300 600 

Kíváncsi vagyok, ha lesz, hogy megvédje a sziklák és botok Palesztina ...

Izrael kijelentette, a nukleáris fegyverek, de nem hagyja, hogy a NAÜ biztosítéki az ország ezt nem bizonyították.nyilatkozatok egyes vezetők, mint a miniszterelnök, adta magát tisztán megérteni, hogy a tulajdonos és a még az Egyesült Államok felismerte, hogy. késői 90-es években az amerikai hírszerző közösség becslések szerint Izrael áll a 75 és a 130 nukleáris fegyverek a légi és a szárazföldi rakéták Jericho-1 és Jerikó-2. jelenleg úgy vélik, hogy a 100 és 200 nukleáris robbanófejek felhasználni és működőképes, bár egyes források fel a szám a 400-at. volna Izraelnek legalább 12 rakéták és közepes hatótávolságú robbanófej Popeye Turbo típusú, telepített egyik tengeralattjárók német gyártmányú Dolphin.

Pakisztán 100 nukleáris Cabezas

Az egyetlen iszlám nukleáris energia, Pakisztán program rendkívül titkos, az egyetlen bizonyosság, hogy kell használni a fegyvert, magasan dúsított uránt (HEU) helyett plutónium hiányzik regeneratív plutónium mag.Egészen a közelmúltig azt hitték, hogy ő volt a 50 fegyver a legjobb, de a legújabb jelentések alátámasztására, hogy megduplázta az Arsenal, és most már akár 100 nukleáris fegyverek; spekulál, hogy próbálják megtisztítani trícium. ezek a fejek is bevetik közepes hatótávolságú rakéták Ghauri-III, és talán néhány légierő egységek, különösen az A-5 Fantan, a származékos kínai Nanchang Q-5.

INDIA 50-60/100 Nukleáris Cabezas

India jelenleg a hosszú hatótávolságú rakéták a nukleáris erő, annak ellenére, hogy létezik egy űrprogram magát meghívást gondolni a Surya ICBM projekt folyamatban van. A tervek szerint akár 200 nukleáris robbanófejjel a rakéták Prithvi és Agni, az utóbbi 2000 km-es. India is az orosz és a francia repülőgép, amely szállítani atombomba kisebb módosításokkal, mint például a MiG-27, bár elvileg nem lenne nagy hátránya, hogy megváltoztassa néhány elemét a légierő áll a Szu-30MKI, MiG-29 és Mirage 2000 hogy indítson a különböző típusú atomi lövedékek.

Mintha ez nem lenne elég, a mennyiségű tárolt nukleáris fegyverek nem a teljes fejek számát tartalmazza a nem üzemi ki a forgalomból, hogy lebontották, nem számít, a rájuk dobott a hulladéklerakó közelében, de akiknek a hasadó anyagot lehetne használni hogy más fegyvereket. Ha figyelembe vesszük, ebben a kategóriában, a nukleáris fegyverek számának, mind az Egyesült Államok és Oroszország is sújtotta közel 10.000 nukleáris fegyvereket. Hogy pontos legyek, az Egyesült Államok 4500 visszavonult feje váró bontani, ami azt jelenti, hogy a szám a teljes amerikai nukleáris fegyverek körülbelül 9613 , az egyik felülmúlta Oroszország, akár az összesen 13.000 nukleáris eszközök . Összességében, az emberi faj menteni néhány 23.300 nukleáris fegyverek tárolt 111 különböző helyeken elterjedt 14 országban , ami nekünk a kétes megtiszteltetés, hogy képes kiirtani többször is. Bár ezek a fegyverek kezdetleges hasadás mechanizmusait, például bizonyos egységek Észak-Koreában, vagy a Pakisztán-India, a legtöbb komplex hasadás-fúzió mechanizmusok általában két (elsődleges és másodlagos) szakaszában. Az elsődleges kezdeményezi a robbanást maghasadás az urán-235 vagy a plutónium-239, hanem magában foglalja a reakciók egy fúzió a deutérium és a trícium gázzal a nagyobb teljesítmény. A sugárzás az elsődleges indukált a második szakaszban fúziós lítium-deuterid és a hasadási urán-235, generáló legtöbb felszabaduló energia a robbanás. Keresi ezeket a számokat nehéz nem gondolni a törékeny civilizációnk. Túl környezeti és gazdasági válság, a nukleáris holokauszt a legsúlyosabb fenyegetést szembe kell néznünk. Vajon sikerül leküzdeni a kamaszkor, mint a faj vagy megadja magát a nukleáris tüzet? Instrument világvége. hagyományos robbanófej maghasadás fúziós lépések (FAS / OTK / Wikipedia) Más források egy nagyon hasonló megoszlást, de néhány különbség :

 





 

. 
.

Olyan helyeken, ahol a nukleáris fegyverek vannak tárolva ...

Nukleáris fegyverek: rangsorolása országok száma

Jelenleg nyolc ország, amely sikeresen felrobbantotta a nukleáris fegyvereket. Öt közülük úgy "nukleáris fegyverekkel államok" nemzetközileg elismert státusz által biztosított atomsorompó-szerződés (NPT atomsorompó-szerződés, angol nyelven). 

Annak érdekében, megszerzése nukleáris fegyverek ezek: az Amerikai Egyesült Államok, az Orosz Föderáció (volt Szovjetunió), az Egyesült Királyság a Nagy-Britannia és Észak-Írország, a Francia Köztársaság és a Népköztársaság Kína . aláírása óta a szerződés, három nem aláíró országok ugyanígy nukleáris kísérletek: India, Pakisztán és Észak-Korea. Sőt, elegendő bizonyíték van arra, hogy Izrael rendelkezik a nukleáris fegyverekkel, annak ellenére, hogy soha nem erősített meg, illetve megtagadták az ország maga. Voltak olyan beszámolók, hogy több mint kétszáz nukleáris fegyvereket lehet része az ő halálos atomi boltban. Ez az állapot nem hivatalosan elismert nemzetközi szervezetek által, mivel egyik a négy ország már aláírta az atomsorompó-szerződést. Irán már kifejlesztésének urándúsítás és azzal vádolják a nyugati nemzetek köze fegyvereket célú . Iszlám Köztársaság ragaszkodik ahhoz, hogy szándékai vannak korlátozva a generációs hazai nukleáris energia békés célú, bár találtak nyomokat a plutónium. A február 4., 2006, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség iráni felfüggesztett Biztonsági Tanácsa az Egyesült Nemzetek válaszul a nyugati aggályok esetleges nukleáris programot. globális becsült tartalékai a nukleáris fegyverek Az alábbi lista a nemzetek amely jelezte rendelkezik nukleáris fegyverekkel, a hozzávetőleges számát robbanófejek az ellenőrzésük alatt 2002-ben, abban az évben, hogy a vizsgált az első fegyver. Ez a lista ismertté a nemzetközi politikában, mint a "nukleáris klub." Ne feledje, hogy kivéve Oroszország és az Egyesült Államok (akik benyújtották a nukleáris fegyverek a független ellenőrzés mellett különböző szerződések), ezek a számok csupán becslések, bizonyos esetekben elég megbízhatatlan. ezek a számok is képviselik az összes nukleáris robbanófejjel rendelkezett, nem használt. Pontosabban alatt SORT szerződés ezer orosz és az amerikai nukleáris robbanófejek vannak inaktív tartalék feldolgozásra váró.hasadóanyagok a robbanófejeket ezután újra használható nukleáris reaktorok, hogy a meghajtó a nukleáris erőművek, vagy valamilyen katonai tengeralattjárók és hadihajók. A 65.000 aktív fegyverek 1985-ben mintegy 20.000 aktív világszerte 2002 nukleáris fegyverek. Ennek ellenére sok a fegyverek "out of service" egyszerűen tárolni vagy részben lebontották, nem pusztult el. jelentős számú a fegyverek visszavonták tárolja bontására (3000-ben az US2 és 5500-ben Russia3.) 2012-ben a becslések szerint a teljes összeg a meglévő nukleáris fegyverek, beleértve a tárolt leszerelés között körülbelül 19.115 és 19.465 egységek a következő részlet:

Az öt ország nukleáris fegyverekkel NPT 
Egyesült Államokban fejlesztették ki az első nukleáris fegyverek a második világháború alatt együttműködve az Egyesült Királyságban és Kanadában, mert attól tartanak, hogy a náci Németország fog fejlődni az első. tesztelte az első nukleáris fegyver, 1945-ben (kiállítás Trinity) és továbbra is az egyetlen olyan ország, hogy használják a nukleáris fegyverek ellen egy másik országban az atomi bombázások Hirosima és Nagaszaki (lásd: Manhattan Project). Ez volt az első ország, hogy fejlesszék a hidrogénbomba, tesztelés 1952-ben ("Ivy Mike" és tesztelése egy telepíthető változat 1954 ("Castle Bravo" . A hidegháború idején, jött rendelkezik néhány 35.000 nukleáris fegyverek. jelenleg (2012 ), az Egyesült Államokban, néhány 2150 aktív nukleáris robbanófejek (1950 stratégiai és taktikai 200), valamint egy 2800-ban tartalék állomány bontásra 3000, összesen mintegy 8.000.2Oroszország és örököse nemzet legnagyobb fegyver-és házigazdák, hogy tartozott a Szovjetuniónak. határozza meg az Orosz Föderáció átvegye az irányítást, és birtokában van a teljes nukleáris fegyverekkel, a vételi és / vagy megállapodásokat kötött más nemzetekkel az oldott Unió visszaállítani elérése legalább 99,92%-a készletek nukleáris robbanófejek és a szállító jármű. [szerkesztés] Jelenleg (2012) Oroszország néhány 4430 aktív nukleáris robbanófejek (2430 stratégiai és taktikai 2000), valamint 5500 állomány bontásra, összesen mintegy 16.000.3 Szovjetunió tesztelt az első nukleáris fegyver ("RDS-1" 1949-ben, egy ütközés projekt keretében részben a kémkedés, alatt és után a második világháború . A közvetlen motiváció a fegyverek fejlesztését az volt, hogy a hatalmi egyensúlyt a hidegháború idején. Kipróbálta a primitív hidrogénbomba 1953-ban ("Joe 4" és sorrendjét megatonnás 1955 ("RDS-37" . A Szovjetunió is tesztelte a legerősebb robbanásveszélyes valaha robbant az emberek ("cár Bomba" , hogy volt energiája 100 megatonna, de szándékosan csökkentették 50. jött működni néhány 45.000 nukleáris fegyverek a hidegháború idején. után a feloszlását 1991-ben, a fegyvereiket a birtokába Oroszországban. Britannia tesztelt az első nukleáris fegyver ( "Hurricane" 1952-ben, a nagy, a kapott adatok, miközben dolgozik az Egyesült Államokban a Manhattan Project. A program motivált, hogy egy független elrettentő a Szovjetunió ellen, és marad fontos az Európa a hidegháború. tesztelték az első hidrogénbomba 1957-ben. fenntartja Trident nukleáris tengeralattjáró flottája felszerelt csaknem 160 aktív nukleáris robbanófejek, összesen 225,6 Franciaországban tesztelt az első nukleáris fegyver 1960-ban ("Gerboise Bleue" , jórészt saját kutatás és a tapasztalatok a francia tudós, aki már dolgozott a Manhattan Project, azaz Louis de Broglie, Pierre Auger és Frédéric Joliot. Ez motiválta a vágy a függetlenségre heads-up, hogy az Egyesült Államok megerősítette elvesztése kötődés Franciaország NATO és egyfajta független elrettentő a Szovjetunió ellen. Az is fontos, hogy nagyhatalmi státusát, valamint az Egyesült Királyság, az posztkoloniális hidegháború. Franciaországban tesztelt az első hidrogénbomba 1968-ban ("Operation Canopus" . A hidegháború után, Franciaország hatástalanított 175 robbanófejjel csökkentésével és korszerűsítése az Arsenal, amely mára kialakult a kettős ballisztikus rakéták tengeralattjárók (SSBN), és a levegő-föld rakéták közepes hatótávolságú (bombázók Rafale) rendszer. mégis új nukleáris fegyverek fejlesztése és az új nukleáris század képeztek során Operation Enduring Freedom (Tartós Szabadság) Afganisztánban. 2006 januárjában, elnök, Jacques Chirac hivatalosan is kijelentette, hogy a terrortámadás, illetve használatát a tömegpusztító fegyverek ellen Franciaország azt eredményezné, hogy ellentámadást nuclear.13 Charles Gallia jelenleg az utolsó repülőgép-hordozó nukleáris fegyverekkel telepített egy országban. 2008-ban Nicolas Sarkozy bejelentette, hogy Franciaország 300 nukleáris fegyverek összesen, ebből 240 lesz a stratégiai és 60 tácticas.4 Kína tesztelt az első nukleáris fegyver 1964-ben. Kína volt az első ázsiai ország kifejlesztése és tesztelése a nukleáris fegyver. A fegyver fejlesztették ki elrettentőellen az Egyesült Államok és a Szovjetunió. tesztelte az első hidrogénbomba 1967-ben a Lop Nor. A becslések szerint 2011-ben rendelkezett mintegy 240 nukleáris robbanófejet, ebből mintegy 178 lenne megtalálható aktív. Egyéb atomfegyverrel rendelkező India soha nem volt tagja az atomsorompó szerződést. Kipróbálta a "békés célú nukleáris eszköz" írta le a kormány 1974-ben ("Mosolygó Buddha" , az első teszt után kialakult létre a NPT, és új kérdést, hogyan polgári nukleáris technológia pedig titokban irányítani a fegyverek célú (dual-use). úgy tűnik, hogy elsősorban motivált, mint elrettentő, hogy a potenciális fenyegetések, mint például Kína és Pakisztán. Megpróbálta robbanófejek fegyveres 1998-ban ("Operation Shakti" , beleértve a termonuclear.14 eszköz 2005 júliusában volt, által hivatalosan elismert az Egyesült Államok, mint "egy felelős állam fejlettebb nukleáris technológia" , és a teljes nukleáris együttműködés a két naciones.15 Ez tekinthető egy hallgatólagos bejegyzés a nukleáris klubhoz országokban született megállapodás szerint. 2006 márciusában a polgári nukleáris együttműködési megállapodást írt alá George W. Bush elnök és a miniszterelnök, Manmohan Singh. Ez a megállapodás, ratifikált az USA kongresszus és a szenátus az Egyesült Államok 2006 decemberében, megnyitva az utat a Egyesült Államokban és más tagjai a Nukleáris Szállítók Csoportja eladni polgári nukleáris technológia Indiába. 2010-ben, India volt a becslések szerint 60 és 80 nukleáris fegyverek. Pakisztán tagja ország az atomsorompó szerződést. Pakisztán titokban nukleáris fegyvereket fejlesztett évtizedek óta, kezdve az 1970-es években. mélyült Pakisztán nukleáris energia létrehozása után az első atomerőmű közelében Karachi szolgáltatott anyagokkal elsősorban a nyugati országok által az 1970-es években . után robbanás egy nukleáris bomba India, az ország megkezdte saját programot dolgoz ki a nukleáris fegyverek és a nukleáris létesítmények létre titkos földalatti-a legtöbb, közel a fővároshoz Iszlámábádban. már úgy vélik, hogy Pakisztán is képes előállítani a nukleáris fegyverek nyolcvanas évek végén. Ez azonban továbbra is a spekulatív, míg 1998-ban, Pakisztánban végrehajtott első nukleáris kísérletet a Chagai Hills, válaszul a nukleáris kísérletek által végzett India néhány nappal ezelőtt. 2011-ben úgy becsülték, hogy Pakisztán között 90 és 110 nukleáris fegyvereket. Észak-Korea volt a tagja a atomsorompó szerződés, de bejelentette a lemondását január 10-én, 2003 és formálisan történt áprilisban. 2005 februárjában, azt állította, hogy funkcionális nukleáris fegyverek, annak ellenére, hogy a bizonyítékok hiánya miatt sok szakértő kérdésre az állítás. termelésen alapul a hasadóanyagok ebben az időben a becslések szerint maximum 10 robbanófejek elérhető . Azonban a 2006 októberében, Észak-Korea azt állította, hogy mivel a növekvő megfélemlítés által az Egyesült Államok végezzen nukleáris kísérletet, hogy erősítse meg a nukleáris állapotát. Észak-Korea számolt be sikeres nukleáris kísérletet október 9-én 2006 A legtöbb amerikai hírszerző tisztviselők úgy vélik, hogy Észak-Korea volt, sőt, a nukleáris kísérletet, mert a radioaktív izotópok által érzékelt amerikai repülőgép.; azonban a legtöbb egyetért abban, hogy a vizsgálat valószínűleg csak részben volt sikeres, figyelembe kevesebb, mint egy kilotonnás energiát. 2009 áprilisában, Észak-Korea elindította a rakétát mint a japán légteret, és dühös tiltakozások Japán, USA. UU., Dél-Korea és a szóvivői az Európai Unió és a NATO előrevetítve az elfogadott új szankciók Irán ellen. országok sem megerősíteni, sem cáfolni, amely a nukleáris fegyverek Izrael nem tagja az NPT Nukleáris és nem hajlandó hivatalosan megerősíteni, sem cáfolni rendelkezik nukleáris arzenál, vagy miután kifejlesztett nukleáris fegyvereket, vagy akár egy atomfegyver-program. Bár Izrael szerint a Nuclear Research Center Negev közel Dimona egy "kutatóreaktor," Nincs tudományos jelentés alapján az elvégzett munka nem tettek közzé.Részletes információkat a program Dimona is rámutattak, Mordechai Vanunu edző 1986-ban. Elemzők képeket lehet azonosítani fegyver bunkerek, mobil rakéta kilövő és bevezetése területek műholdas képeket. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség úgy vélik, hogy rendelkezik nukleáris fegyverekkel. Azt gyanítják, hogy Izrael már tesztelt egy nukleáris fegyverrel együtt Dél-Afrika 1979-ben, de ezt soha nem erősítették meg (lásd a Vela incidens.) 

szerint a Natural Resources Defense Council és az Amerikai Tudósok Szövetsége,

Izrael rendelkezik mintegy 200-500 nukleáris fegyverek

Inkább 600 drb a jó becslés .