Ezotéria II.

Ezotéria II.

A kristáygyógyászat története és hatása

A Föld ismert történelmi és a legendák világába vesző régmúlt korszakaiban élő népeknél egyaránt nagy megbecsülés övezte a természet erőit, amelyekből a természetes gyógyászati rendszerek alapelemei erednek.

Kr.e. 1600-ból származnak azok az ismert leírások, amelyek a kristályok gyógyító erejére vonatkoznak, bár feltételezzük, hogy a kristálygyógyászat közel egyidős az emberiséggel.

Az ősi civilizációkban a kristályok és drágakövek a gyógyítás és a hatalom forrásai voltak, információ- és energiahordozóként használták őket. Olyan geometriai mintákat fejlesztettek ki, mellyel energiamezőket hoztak létre. Mivel a nemeskövek hatalmas finomenergia mezőket indukálnak, energiájukkal kultikus tárgyakat, oltárokat, templomokat, szent kapukat, kultikus helyeket és vallási ceremóniákat lehetett erősíteni és védeni, mely ceremóniák és rituálék alkalmasakká váltak az elemek (föld, víz, tűz, levegő) erőinek összekapcsolására, így erősítették a köteléket az Univerzummal.

Ezeket a rituálékat, ceremóniákat megfelelő időpontokhoz kötötték, mint például hold-tölte, napforduló, nap-éjegyenlőség, stb., ugyanis ezeken a napokon az atmoszféra energiával nagyon telítetté válik.

Kína és India szent kolostoraiban hosszú hónapokon keresztül az akkori egyszerű módszerekkel különleges alakú köveket tudtak csiszolni, melyet, ha a beteg a kezébe vett, rövidesen érezte hatását. Energiapályáin – meridiánvonalai mentén – kialakult az egyenletes energiaáramlás.

Egyiptom papjai, papnői, akik egyben gyógyítók is voltak, sok nemeskövet viseltek testükön. Ez azt a célt szolgálta, hogy feltöltődjenek olyan erővel, amelyet a betegeknek tovább tudnak adni.

Hippokratesz, az orvostudományok atyja is foglalkozik műveiben a kristályokkal.

Pilusz pedig (i.e.93-ban) Természettudományos Enciklopédiájában rendszerezi őket. Ez időtájban alakult ki a kristályok és drágakövek ezoterikus jellege, amely napjainkban kiteljesedni látszik. Gondoljunk csak a védő, segítő, gyógyító és szerencsekövek sokaságára.

Amit azonban az emberiség a kristályokkal kapcsolatban a régmúlt időkben megtanult, lassan feledésbe merült, az ismeretek egy része elveszett, a megmaradó ismereteknek pedig a materialista meghatározása erősödött fel, a kristályok értékét pedig egyre inkább a szépségük és ritkaságuk fejezte ki.

Az orvostudomány óriási lépésekben haladt előre a múlt században. Azonban egyetlen tudományág sem bánik annyira pazarlóan az évezredek által felhalmozódott ismeretekkel, mint épp az orvostudomány. Sajnálatos módon eszköztárából hosszú időre kitiltotta a természetgyógyászat majd minden ágát.

A kipróbált, és jól bevált gyógynövényeket is felcserélte a gyógyszergyárak sohasem mellékhatás nélküli készítményeivel. Ma már szerencsére egyre több orvos támogatja, hogy páciense az általa felírt gyógyszereken kívül mintegy kiegészítésképpen egyéb paramedicinális módszereket (a modern orvoslás által el nem ismert, de sok esetben annak módszereinél hatásosabb gyógymódot) használjon.

Közel sem ilyen jó a kristálygyógyászat helyzete. A kristályokkal, ásványokkal történő gyógyítást napjainkban szinte még egyáltalán nem ismerik. Az orvosok többsége még az elől is elzárkózik, hogy végiggondolja az ásványok gyógyító hatásáról szóló elméleteket, netán egzakt módszerekkel megvizsgálja, hogy valóban hatnak-e a “kövek” az élő szervezetre.

Nem arról van szó, hogy a modern orvoslás helyett a kristályok gyógyító erejét kellene használni. Csupán figyelmet kéne szentelni az emberiség több ezer éves történelme során kialakított hagyományoknak, és segítségül kellene őket hívni a legkorszerűbb terápiák hatásfokának erősítésére. Sokan, akik a kristályok gyógyító erejét tagadják, azt állítják, hogy hatásuk kizárólag a hiten, az emóciókon alapszik.

Forrás: Mystique

Hogyan működik a morfogenetikus mező

Az előttünk álló, nem mindennapi fejlődés átéléshez az utca emberének is meg kell értenie, hogyan működik az a „valami”, ami által a tényleges előrelépés rövidesen megtörténik. Ami által végre valóban változást láthatunk az emberi lét minőségében… ez valami, ami véget vet a válságnak, a széthúzásnak, és egy korszakot befejező csúnya évek sorozatának.

„Válság” van! Már szinte divat mondani. És tényleg az van. Az emberi tudat válsága zajlik, a polaritás, avagy dualizmus korának alkonya, annak is végnapjai. Ezért e káosz.

Morfogenetikus mező – Olyan energia-mező, mely által az emberi faj egyedei nem fizikai módon kommunikálnak egymással. A morfogenetikus mező metafizikai energia-formák összekapcsolódósából keletkező információs közeg: az emberi faj gondolatainak és érzelmeinek összessége akkor is kapcsolatba lép egymással, ha erre az adott ember nem tudatos. A tudatos emberek ezt a mezőt képesek nagymértékben pozitív irányba „hangolni”, míg egyes érdek-csoportok ugyanezt a mezőt használják alvó tudatok irányításához, médián, reklámokon és pornográfián keresztül”

A közös tudat-mező, avagy háló tehát ez információs közeg, melyen keresztül metafizikai energiaminták, gondolatok és érzelmek „találkoznak” Olyan ez, mint az emberi faj közös kompjútere.  Nem véletlen tehát, hogy ennek a közegnek a segítségével bizonyos érdekcsoportok gyakorlatilag vegetáló állapotban tartják az emberiség nagy részét. A média tökéletes eszköz arra, hogy mesterségesen állítsák be mindazt, hogy mit higgy. Behatárolják „fontos” politikai csoportokról a véleményed, megmondják, neked, milyen ruhában leszel vonzó az ellenkező nem számára, és elhitetik, hogy a Föld kocka, csak tulajdonképpen gömbnek tűnik.

Figyeld meg, hogy a híradóban a hírek túlnyomó többsége nemcsak negatív, de valójában lényegtelen is. Az ember természeténél fogva hajlamos pozitív gondolkodásra, mert így született, ez a természete. Ha viszonylag több időt töltöttél már külföldön, megfigyelheted: idegen származású, vallású, politikai ideológiákat magukénak valló emberek is nagyon könnyen összebarátkoznak hasonló körülmények között, (közös munkahely, például) HA nincs közöttük mesterséges szítás (gyakran még akkor is). Az emberi faj nem bűnben született, nagyon is harmonikus állapotban élhetne és élni foga természettel, amint egy picit is tudatosabb lesz önmagára és személyes energiáira.

A közös tudatháló segítségével az emberi faj is nagyon gyorsan (a jelenleginél sokkal gyorsabban) fejlődhetne és fejlődni is fog. Itt most nem a kéthavonta megjelenő telekommunikációs és informatikai fejlesztésekre gondolok, hanem az emberi lét értelmének, a tudatnak előrelépésére, ami által lehullik a maszlag erről a reklám-cukormázas kirakatvilágról. Ami által az emberiség és a bolygó jelentős problémai végre megoldódhatnak.

Ha nincs fék. Csakhogy a média még milliók tudatát mossa nap, mint nap. Most nem arról van szó, hogy minden műsor rossz, és szándékos butítás. Bár ezekből is akad szép-számmal, korántsem ez a fontos. A gazdasági elitnek éppen elég, ha tömeg-tudat hálóját jelentéktelen dolgokkal köti le, mert az leköti a figyelmet: ahol a figyelem ott pedig az energia, és aki jelentéktelen dolgokkal tölti az idejét, az nem ér gondolkodni: így eszébe sem jut, hogy szolgaként él. Nagy trükk ez, és az alvó tudat szépen be is veszi. Jól tudják azok ott az elitben, hogy lehet az emberből szorgos dolgozót faragni, úgy hogy az még kérdezni sem fog. Miért kell nekem 12 órát dolgozni? És miért nem tudok megélni belőle? Az „Azért mert nincs más” és az „azért mert válság van” válaszok pedig elégségesek egy mélyen alvó tudat számára. Jól tudják azok ott az elitben: add meg nekik a szabadság illúzióját, és a nép kezes báránycsordaként válik irányíthatóvá. Irányítsd a gondolkodásukat és ők meg sem fogják kérdezni, hogy mi miért történik.

Szabad fordításban idézném John Lennon szavait: „Kábítanak vallással, szexszel, TV – vel. Azt gondolod, annyira okos vagy, és a társadalmi rétegek szabadok. De amennyire én látom, ti még mindig kiba*ott rabszolgák vagytok” 

Mikor ültél le utoljára úgy híradót nézni, hogy feszülésig tele voltál izgalmakkal és alig vártad, hogy kezdődjön? Mert valójában így kellene történnie… tele izgalmas és érdekes, fejlődést képviselő eseményekkel. Új anyagot fedeztek fel, új expedíció a holdra, megszűnt az AIDS, gyógyíthatóvá vált a rák Megélénkülne és pezsdülne a világ, hiszen ahol a figyelem, ott az energia. Ehelyett elég a figyelmet érdektelen politikai és gazdasági adatokon, és celebek magánéletén tartani. Így tartják álomban a jóravaló munkásembert, aki melója után, ha van még neki (persze ez is „normális”, hiszen „válság” van) hazatérve csak TV mellett szeretne vacsorázni… és várni, hogy lassú haldoklása egyszer véget érjen. Talán majd ez a kormány… most már biztosan jobb lesz… jobbnak kell lennie.

Képzeld el, hogy ha Híradóban minden este bemutatnák a szabad energia-energia jelenségét, és az ahhoz kapcsolódó fejlesztéseket. (Csak itt jegyzem meg, hogy bár technológiai fejlesztések sohasem állnak meg, a szabad-energia jelensége már több éve felhasználható lehetne!) A morfogenetikus mező által a tömegtudat robbanna… Néhány hónap alatt, ténylegesen fűthetnénk és közlekedhetnénk segítségével – gyakorlatilag ingyen. Mi szükséges ehhez? Mindössze a szabad energia témájára irányuló, megfelelő mennyiségű figyelem. Minél több ember foglalkozik és gondol a szabad-energiára, a válság, egyetlen gyors, és végleges megoldásaként, a valóság annál hamarabb fogja ezt a gondolati mintát követni. Persze ehhez fel kéne nőni, kollektív tudatossági szinten is.

Gondolkoztál azon, mi az akadálya, hogy az autód nem forgó-mágneses motorral szállít reggelente téged – ingyen – a munkahelyedre, ahonnan egy fél délelőttnyi „munka” után már mehetnél is a családodhoz, barátaidhoz, szerelmedhez?

Mi vagyunk az oka. Mert még mindig alszunk. Még mindig azt várjuk, hogy majd bemondja a TV… meg majd megtörténik magától az egész. Nem nem, ideje rájönni, hogy az a doboz nem tartozik a barátaink közé. Tudod, a „rosszak” legnagyobb fegyvere, hogy a „jó” emberek gyakran nem tesznek semmit. Tudják, hogy a birkanyáj közepén vannak, de nem cselekednek. Az elit pedig elégedetten néz végig a cseléd-seregen.

Mi a megoldás? A megoldás az információ terjesztése, most már széles körű társadalmi rétegekben is. Nem csupán ezoterikus weboldalak cikkeiben, de életmód és természet témájú magazinok, online és nyomtatott verziójában, ismereterjesztő könyvek és folyóiratok formájában, de akár egy-egy cikk erejéig Kiskegyed vagy a Nők Lapja hasábjain is. A szabad energia nem misztikum és nem alternatív technológia, hanem a globális válság, a dualizmus válságából az egyetlen kivezető út. Könyvkiadók és magán-tulajdonú médiumok előtt itt a lehetőség, hogy korszakalkotó technológia témáját végre felvállalják, és széles körben juttassák el az arra kiéhezett társadalom felé. Gondolj rá, beszélj róla, esetleg írj róla vagy tarts előadást ismerőseidnek!

Forrás:Ezotop

 

Az Ébredés

Ki ébreszt és mire ébreszt? Ébreszthet-e bárki bárkit bármilyen hamisságára vagy igazságára, és ha igen, az az én egyéni, belső, valódi ébredésem lesz-e? Mit jelent az ébredés, és mit jelent ébernek lenni?

Folytathatnám a kérdéseket, melyek korunk történései kapcsán ébredtek bennem. Önjelölt megváltók, tanítók, guruk, mesterek és megmondóemberek hada dolgozik mostanság azon, hogy te és én felébredjünk végre. Hogy ráébredjünk arra, hogy…és akkor itt jön minden “ébresztő” saját, egyéni, jól cizellált valóságképe, melybe szeretne beleébreszteni bennünket.

Mást vártunk? A “nagy ébredést” vártuk, mely során kiderül, hogy az egész földi lét csak illúzió, csak egy mese, nem is valós, és különben is, vannak emberek, akik tudják az igazságot, nekünk már nem kell semmit sem tennünk érte, csak szépen tovább szajkózni azt a képet, amibe beleébresztenek minket. Ami igazán elgondolkoztató az az, hogy egyre több az olyan “ébresztőember” aki úgy ígér új valóságot, hitet, eszmét, hogy közben elfeledkezik arról, hogy nem kellene új valóságot adjon neked, csupán hagyja végre hogy szokja a fényt a szemed, hogy megpillantsd azt, ami már a kezdetek óta ott vár lényed alaprétegében, az EGY-ÉNiségedben hogy végre felfedezd.

Amit gyermekként még tisztán láttál, megéltél és éltél benne, és valóságát semmi és senki sem kérdőjelezhette meg. Aztán jöttek egyre másra azok az emberek, akik elmagyarázták neked, hogy a kép amit látsz, és amiben élsz az nem is valós, nem helyes, és majd ők megmutatják neked azt a képet, amit mindenkinek látnia kell. Az előregyártott képét annak a halott valóságnak, amelyen keresztül szert tehettek minden ember belső valóságának formálására, irányítására. Amin keresztül megszabhatják, hogy mi legyen az a fix pont melyhez képest minden értelmet nyerhet az elme viszonyítási rendszerében.

Mert az emberi elme már csak ilyen, szüksége van olyan merev, rögzített pontokra melyhez viszonyíthat, melyhez képest mindent értelmezhet. Jó tudni ezt, de még jobb ha te és én nem vagyunk tisztában ezzel, mert akkor könnyű elhitetni velünk, hogy ezt a pontot csak más adhatja nekünk meg. De a PONT amihez képest minden értelmet nyerhet valójában itt volt, van és lesz benned és bennem. Ez a pont Te MAGod vagy, és ez a pont egyedül csak a folyamatosan változó élő valóság megélésében oldhatja fel azt a feszültséget, mely a valóságról kialakított halott, merev kép és az Élő, folyamatosan teremtődő, változó valóság között feszül.

Az emberi elme egyszerre teremtő alakítója és része a valóságnak, egyéni és közös szinten. Folyamatosan a a múlt gondolataiból rajzolt képekben élünk és a jövőt is ebből vetítjük ki. Olyan ez, minta amikor mellettünk áll egy ember, de mi nem őt nézzük, hanem egy róla készült fényképet. Még súlyosabb, mikor már azt is elhisszük, hogy a fénykép a kizárólagos valóság, hisz az kiszámítható, változatlan, merev, nem úgy mint az állandó változásban lévő, kiszámíthatatlan, izgő-mozgó, élő, hús-vér ember. A jelen eközben kimarad a játékból, az a pont ahol találkozva a MOSTban a Valósággal, az Élővel, végre lehetőségünk nyílik a megértésre, a változásra, a cselekvésre.

Ezt a ráeszmélést – a lehetőséget a lét valódi természetére való ráébredésre – utasítjuk el, mivel az emberi elme makacsul ragaszkodik azokhoz a merev pontokhoz, mely alapján felépíti a valóság illúzióját és a továbbiakban már nem kíváncsi a folyamatosan változó dinamikus, élő JELenre, a MOStra, mert az folyamatos idomulást kér az Élethez. Ily módon magát az Életet tagadjuk folyamatosan a megmerevedett nézőpontjainkkal, dogmáinkkal, eszméinkkel, hiteinkkel, nem látjuk a fától az erdőt, a fényképtől az embert.  Nem is láthatjuk meg az ÉLŐt a múlt már HALOTT, a jövő még ÉLETTELEN világába rekedt gondolataink börtönében. Az emberi elme képtelen elengedni ezeket a korlátokat mindaddig, ameddig nem képes ráeszmélni arra az egyszerű tényre, hogy a valóságról, az Életről alkotott kép soha nem lehet azonos magával az Élővel. Arról pusztán egy lenyomat lehet, mely csak részben tartalmazhat információt a teljesről, és azon belül is pusztán egy adott nézőpontból érvényesen.

Ha csak az anyagi síkban való észlelésünkre támaszkodunk, akkor a fentiek miatt folyamatosan késleltetésben vagyunk a valósághoz képest. Ez a folyamatos a fáziskésés az, ami egy állandó szakadékot, feszültséget képez az elme múltból építkező tapasztalati valóság-képzete és a folyamatosan létező, alakuló Élet valósága között. A földi létben mindig mindenre késve reagálunk, soha nem valós időben – van amikor ez a késés minimális, ezért nem tűnik jelentősnek és gyakorlatilag nem is zavaró – de a hitek, eszmék, dogmák, és az erre építkező társadalmak szintjén ez a fáziskésés az élet valóságához mérten már végzetes. Az emberi elme önmaga börtönébe záródik be amikor kikapcsol mindent ami intuitív, ami a fizikai érzékek feletti* és ami az egyedüli lehetőségünk hogy valós időben megélhessük a valóságot, az életet, a változást, a létet hogy eljuthassunk a MOSTban való létezésbe tudatilag is.

A gondolataink és a gondolati rendszerek arra valók, hogy elvezessenek minket annak a felismerésére, hogy nem tagadni kell a valóságot, illúziónak bélyegezve azt, hanem megismerni annak természetét, hogy miként jön létre, miként változik és hogy miként van kölcsönhatásban a teremtő és a teremtettje. Ebben az időn túli világban minden valóság élő ami a gondolatok által életre kel, a múlt, jelen és jövő egyetlen pont nélküli pontban, EGYségben sűrűsödik be, és létezik időtlen időben. Erre a gondolatok világán túl találhat rá az Emberi Lény, amikor az elme elcsendesül, a gondolatok helyét pedig maga megfigyelő veszi át. Amikor eggyé válik a megfigyelő és a megfigyelt, és megszűnik az a fáziskésés ami a múlt és a jövő, élőtől elkülönült valóságába bezárkózott elme teremt újra és újra meg.

A MOST, a JELen valójában az a pont, ahol az emberi elme kiléphet saját börtönéből, hogy találkozhasson teremtményeivel, mások teremtményeivel, a teremtett, élő, és folyamatosan változó Valósággal. Az ÉBREDÉS, az emberi tudat valódi ébredése ezen a ponton következhet be, amikor a tudatunk kitágul a MOST, a JELen valóságának a meglátására.

Ebben az állapotban képesek leszünk az érzékeken túli látásra, eggyé válni minden létező lényegével. Az emberi tudat EGGYÉ válik önmaga forrásával, teremtményei visszatérnek önMAGába és ő is visszatér a Teremtőjébe.(* – szükségesnek tartom megjegyezni hogy valójában az anyag és a szellem EGY, pusztán a fizikai-tudati érzékelés az ami miatt képtelenek vagyunk érzékelni az egységet, a folyamatosságot, így létrejött a tudományok által definiált fizikai világ értelmezése és különvált attól amit lelki, szellemi, gyűjtőnéven érzékfeletti világnak neveztek el)

A valódi ébredés az EGY-ÉNi belső látás kezdete. Ezt senkitől nem kaphatod meg, ebbe a látásba senki nem ébreszthet bele. Impulzust, erőt, szeretetet, segítséget kaphatsz MÁS-OK-tól, de igaz ébredést, ami valóban a tied azt nem. Ha valaki azt állítja, hogy ráébreszthet a Látás művészetére, hogy megadhatja mindazt neked, akkor nyugodtan kételkedj. Egyetlen mester, guru, pap vagy próféta sem adhatja meg, Utadon a legnagyobb jóindulattal is csak értékes, szeretetteljes segítség lehet. Te kell eldöntsd, hogy szükséges-e.

Egy hatalmas pofon az Élő Valóságtól sokszor nagyobb érték az Úton a valódi EGY-ÉNi tudatra ébredésben, mint ezernyi behízelgő szó, nyájas, ezoterikus, spirituális bölcselkedés, vagy olyan ígéretek,hitek, vallások, eszmék, melyek saját utad járásának terhe alóli megváltást, feloldozást kínálnak fel.

A valódi ébredés nem arra arra ébreszt rá, amit mások mutatni akarnak neked, a valódi ébredésben ráébredsz igazi, belső ÉNedre, mely szemlélni és látni képes személyiségedet, gondolataidat, érzelmeidet, önképedet és mindazt ami rádtapadt a hitek, eszmék, dogmák, világképek másoktól kapott gönceiben. A valódi ébredésben megérted, hogy az igazságot senki nem adhatja át neked, mert az igazság ott ragyog mindenben és mindenkiben, minden látszat ellenére legmélyebb rétegünkben, melyhez ha képesek vagyunk visszajutni, ha képesek vagyunk lefejteni róla kondicionáltságunk, nevelésünk, hiteink, eszméink, dogmáink rácsait, akkor gyermeki létünk elhagyása óta talán először találkozhatunk újra vele, az EGYszerűségben. Nem kell többé senki se ráébresszen minket a valóságra, az igazságra, mert már nem a múlt halott gondolataiból táplált világunk jövőbe vetített hamis képeinek foglyaiként fogjuk élni életünket, hanem a JELen valóságában, a MOST élő valóságában leszünk Látókká.

Dobj el magadtól minden hitet, eszmét, dogmát, ha ki akarsz lépni az elme valósággal szembeni fáziskéséséből az ÉLŐ JELenbe! Engedj el minden kapaszkodót – amit az elméd saját önigazolásához keres – hogy szabad lehess, hogy életedben először megláthasd a valóságról a NAGY KÉPET, melyre MAGod belső, csalhatatlan Látása vezetett el.

Az Ébredés út az Élethez, az Éberség lét az Életben.

Szeretettel: Morgó Sapiens

http://kata.tars.ro/2012/09/15/az-ebredes

Tanítók

Meg kell tanulnunk, hogy ne csak azokkal az emberekkel foglalkozzunk, akiknek, a rezgése ugyanolyan, mint a miénk. Természetes, hogy azokhoz vonzódunk, akik ugyanazon a szinten állnak, mint ahol mi vagyunk. Ez azonban nem helyes.

Azokhoz is oda kell menni, akiknek a rezgése nem harmonizál a miénkkel.Lényeges, hogy ezeknek az embereknek szintén segítséget nyújtsunk.Az út odabent halad.Ez a nehezebbik út, a fájdalmasabb utazás. Saját tanulásunkért mi magunk viseljük a felelősséget.

Bölcs tanítók járnak közöttünk, akik megmutatják nekünk az utat, hogy könnyítsenek terheinken a spirituális úton. Sajnos sok a hamis próféta. Akár a gőg, akár az ego, a kapzsiság,a bizonytalanság vagy más, önző erő hajtja őket, tanítóként vagy guruként állnak az emberek elé. Megmondják, mit tegyünk, holott nekik maguknak sejtelmük sincs róla.

Veszedelmes az ilyeneket követni, de ha egyszer szeretetteljes, nyitott emberek vagyunk,hogyan választhatjuk szét a tiszta búzát az ocsútól?Az igaz tanítót úgy különböztethetjük meg a hamistól, ha a belső hangot, intuíciónkat követjük.

Igaznak érezzük a tanításokat? Szeretetre, együttérzésre, erőszakmentességre tanítanak? Segítenek megszabadulni a félelemtől? Egyenlőnek mutatnak-e minden csoportot,minden embert, mint a sorsuk útján járó lelkeket? Szólnak-e arról, hogy senki sem különb a másiknál, hogy mindannyian ugyanabban a csónakban evezünk? És beismerik-e,hogy jóllehet meg tudják mutatni az utat, de nem képesek senkit sem „eljuttatni” a spirituális kiteljesedésig?

Hiszen a célt mindenkinek magának kell elérnie, végtére is a hazafelé vezető út benső út.A guruktól módszereket, technikákat tanulhatunk. Segíthetnek abban, hogy jobban értsük az életet, a halált, a spirituális síkokat. Segíthetnek a félelem és az akadályok eltávolításában. Megmutathatják az ajtót, debelépni nem léphetnek be helyettünk.

A mennyei birodalom valóban létezik a bensőnkben, minden öröm és boldogság csak belőlünk magunkból fakadhat. Senki más nem fog a segítségünkre sietni. Miközben megtapasztaljuk az igazi szeretetet, és megvilágosodottá válunk, mi magunk „váltjuk meg”magunkat.

A hetvenes évek elején volt egy csodálatos komikus, Flip Wilson, akinek egyik színpadi figurája, bizonyos Geraldine. ha valami „bűnös”vagy önző dolgot cselekedett csípőre tett kézzel megállt, és kijelentette: „Ezt az ördög műveltette velem!” Gyönyörű kivetítés.Igen vonzó a gondolat, hogy tetteinkért nem mi vagyunk felelősek. Szerfölött kényelmes,ha külső erőt hibáztatnak.

Vannak, akik a sorsot szapulják. Jóllehet az életünk előre meghatározott pályán halad, cselekedeteinkért nem a sors felelős Ugyanúgy, ahogy teljes felelősséget kell vállalnunk viselkedésünk negatív, ártalmas mozzanataiért, a pozitív, szeretetteljes mozzanatok is a mi számlánkra íródnak Senki inas nem végezheti el helyettünk.Az ördög nem árthat nekünk, és végső soron a guruk sem képesek megmenteni bennünket.

Seattle-ben tanítottam éppen, amikor ott járt a nagyszerű tudós és misztikus, Jean Houstonis. Meghallgattam az előadását. Arról beszélt, milyen veszélyekkel jár, ha vakon követünk egy gurut.– Ne feledjék – mondta Jean – . a G-U-R-U szó, ha kibetűzzük, ezt a mondatot adja:„Gee, you are you.” (Jé, te te vagy!)Jót mulattam magamban, mert a Vanity Fair magazin másnap megjelent számában engem neveztek így: „a floridai guru”. Egy este, amikor munkatársaim már mind hazamentek, és a rendelő elcsöndesedett,mély meditációba merültem az alkonyatban.

Kiábrándítóan ért véget a nap, és az évek során megtanultam, hogy egy csöndes helyen, naplemente táján végzett meditáció mindig megnyugtat.Aznapi utolsó páciensem, egy középkorú hölgy, sikertelenül próbálta felidézni előző életeiből származó emlékeit. Még az ellazulás, a tudat mélyebb szintjének elérése is nehezen ment neki. A relaxációs gyakorlat egy bizonyos pontján mindig nyugtalanná vált,visszatért az éber tudatállapotba, és könyörgött, hogy segítsek mélyebb szintre jutnia.

Ez az asszony szenvedélyesen olvas, temérdek metafizikai tárgyú könyvet és cikket olvasott már. Részt vett számos New Age szemináriumon és csoportfoglalkozáson. Könyvekből és szemtanúként is jól ismerte mások élményeit, de ezen a téren nem rendelkezett saját tapasztalatokkal. Görcsös igyekezettel törekedett arra. hogy neki is legyenek ilyen élményei.Az utóbbi időben több könyvet olvasott Szai Babáról, a híres indiai spirituális tanítóról,és azt fontolgatta, hogy elutazik hozzá Indiába. Talán a guru majd segít túllendülnie a holtponton.A csöndes estében meditálva üzenetek és képek áradtak a tudatomba; azonnal tudtam,hogy neki, csalódott páciensemnek szólnak.„Nem az a dolgunk, hogy kövessük Szai Babát – szólt az üzenet –, hanem az, hogy Szai Babává váljunk”.

Szai Baba

Türelmesen vártam a folytatást.„Szai Baba a cselekvő szeretet, és nekünk magunknak is cselekvő szeretetté kell válnunk.” Ekkor látomásszerű képek jelentek meg előttem, kaleidoszkópszerűen változékony jelenetek páciensem előző életeiből.Sok esetben kolostorban láttam őt, és világossá vált előttem, mi okozza a patthelyzetet.Páciensem sok életét élte zárdában, kolostorban.

Elsajátította a befelé fordulás, a mély meditáció művészetét. Jelenlegi életében azonban a valóságos világban kell élnie, valódi emberek között, akik problémákkal küszködnek, és az a dolga, hogy segítsen nekik. Látható,érzékelhető módon kell kinyilvánítania szeretetét, együttérzését.Leblokkolta önmagában a meditációra való képességet. Különben visszazökkent volna a régi kerékvágásba, az önmagában való elmerülésbe, és elhanyagolta volna mostani életcélját.Működését nem a külvilágban fejtette volna ki.

Amikor az asszony legközelebb fölkeresett, elmondtam ezt a meditációs élményt.Azonnal megkönnyebbült, mintha óriási terhet vettem volna le a válláról. Megtudta: nem vallott kudarcot, egyszerűen csak a választott útra irányítja önmagát.A mindennapi mély meditációval kapcsolatban más álláspontra helyezkedett: „Ezt már csináltam, jól ismerem.”

Ehelyett hozzáfogott, hogy a szegényeket, a hajléktalanokat segítő önkéntes programokban vegyen részt, és jótékony célú gyűjtéseket szervezzen. Boldogabb lett, mint ebben az életében valaha. A sors iróniája, hogy miközben egyre lelkesebben folytatta a társadalmi munkát, meditációra való képessége is kezdett visszatérni. Kiegyensúlyozottá vált, így a vele való munkám természetes módon véget ért.„Nem az a dolgunk, hogy kövessük Szai Babát, hanem az. hogy Szai Babává váljunk.”Idővel minden megvilágosodik előtted. Addig azonban meg kell emésztened mindazt a tudást, amit mostanáig kaptál.

Évekkel ezelőtt egy hatalmas New Age gyűlésen tartottam előadást Los Angelesben.Közel negyvenezer ember jelentkezett és fizette ki a belépti díjat, hogy az óriási hangfalakból meghallgassa az előadók sokaságát, akik között egyetemi tanárok, elismert tudósok éppúgy voltak, mint talmi portékájukat kínálgató szerencsevadászok. Fizikusok és szektavezetők tolongtak mindenfelé. A magam részéről nagy zavarban voltam. Hogyan tehetnék különbséget közöttük? Mivel ellenőrizhetném a hitelességüket? Úgy éreztem, meg kell védelmeznem azt a negyvenezer embert.

Először is könnyed mozdulattal elvetettem azokat az előadókat, akik más galaxisokról érkeztek. Másodjára a „channeling” művelőinek 95 százalékát, akik vagy a saját tudatalattijukkal társalogtak, vagy tudatosan fabrikáltak a „túlsó oldalról” kapott üzeneteket. Harmadszor:elhanyagolhatónak ítéltem a csarnokban felállított standokon árusított több tonna kristályt.

Viszont a zene kellemes volt, és az emberek rendkívül barátságosak.Sok előadáson és műhelymunkán vettem részt. Az előadók némelyike szenzációs volt,elsősorban a tudósok – nekik nyilvánvalóm volt mit tanítaniuk. Akadtak azután szép számmal borzasztóak is. Ahogy hallgattam az előadásokban elhangzó, hajuknál fogva előrángatott elméleteket, amelyeket semmiféle kutatás vagy bizonyíték nem támasztott alá,megpróbáltam felmérni, hogyan fogadja ezeket a közönség. Nagy bánatomra sokan csak bólogattak, gondolkodás nélkül elhitték ezeket az agyrémeket.

Annak a negyvenezer embernek a nagy többsége azért jött el ide, mert szerette volna valamivel gazdagítani az életét. Sokan a saját paranormális, megérzéses élményeikre kerestek megerősítést. Új élményekre, új felismerésekre vágytak Gyarapodni akartak. Serkentő hatásokat kerestek. Arra törekedtek, amire mindenki: az öröm és a béke felé vezető utat igyekeztek megtalálni.A legtöbben azonban a tudatos, kritikus elméjüket nem hozták magukkal.Szerettem volna megszólítani mind a negyvenezer hallgatót. Azt akartam mondani nekik:

Ne kívül keressék a válaszokat, ne vásároljanak „instant” megoldásokat, azonnali gyógymódokat. Azt akartam mondani: nézzenek önmagukba.

Most, ezúton teszem közzé azokat a tanácsokat, amelyeket annak a negyvenezer embernek szerettem volna elmondani,aki változtatni akart az életén.Gyakorolják a spiritualitást! Szánjanak több időt imádkozásra, adakozásra, mások megsegítésére,a szeretet megnyilvánulásaira. Csatlakozzanak önkéntes segítségnyújtókhoz,gyakorolják a nagylelkűséget, a szeretetet. Szabaduljanak meg a gőgtől, az egótól, az önzéstől,a haragtól, az önvádtól, a hiúságtól, a törtetéstől. Fordítsanak kevesebb időt a tulajdonszerzésre,az aggodalmaskodásra, a múlttal vagy a jövővel kapcsolatos tépelődésre, ne bántsanak meg másokat, és hagyják el az erőszak minden formáját.Soha ne fogadjanak el egyetlen elméletet sem anélkül, hogy megforgatták volna ösztönös bölcsességük fényében.

Elősegíti-e az az elmélet a szeretet, a gyengédség, a béke, az egység kibontakozását? Vagyaz elkülönülést, a megosztást, a gyűlöletet, az önzést, az erőszakot támogatja? Halhatatlanok vagyunk. Azért jöttünk ide, hogy tanuljunk, gyarapítsuk bölcsességünket,és Istenhez váljunk hasonlatossá. Amit itt megtanulunk, halálunk után magunkkal visszük. Semmi egyebet nem vihetünk magunkkal. Ilyen egyszerű A mennyország birodalma bennünk található. Ne keressük a gurukat, inkább önmagunkat találjuk meg. Hamarosan hazatalálunk.

Rejtélyek szigete / Brian Weiss: Messages from the Masters

A karmától való megszabadulás lehetőségei

A cselekedeteinek visszahatásai azért érik utol mindig a lelket, akár a következő reinkarnációjában is, mert egy új testbe való átköltözés során a túlvilági lélekközösség számára nem szűnik meg az egyén jogfolytonossága. A test meghalhat és megsemmisülhet, de az egyén, akit szellemként a lélek barionja hordoz, gyakorlatilag megmarad, ezért örökli, viszi magával a tetteinek visszahatásait.

A karma, mint jelenség ebben az értelemben a túlvilági emberiség, lélekcsoport találmánya, a viselkedést (viszonyulást) szabályozó közösségi törvénye, aminek a fizikai működése (realizálódása) a cselekedetek személyhez (lélekhez) köthetőségén alapul. Hiába hal meg valaki, ha csak a teste vész oda. A lelke és szelleme, vagyis az információ tartalma és identitása (egyénisége) változatlanul megmarad.

A szellemhez, mint egyedi információs mátrixhoz, tapasztalat halmazhoz kapcsolódik (illetve külső lélekbírói ítélettel kapcsolható) a karmikus egyenleg a közösség nyilvántartásában (kollektív tudatában). Hiába szabadult meg a testétől és anyagi életének perifériáitól, a tetteinek visszahatásai (jósága és bűnei) elkísérik a túlvilágra, majd onnan a következő testet öltésbe. Ezen a reinkarnálódás során végzett feltudati törlés sem változtathat, mert a tudatalattiban változatlanul megmarad a korábbi információ tartalom, s biztosítja az egyes életek közti kapcsolatot (karmikus fejlődési folytonosságot). Így nem lehet minden új életet tiszta lappal kezdeni, mert az öröksége gyorsan utol éri az embert.

A karmikus rendszer és a lélek működésének ismeretében ezt a folyamatot, a karma megmaradás szabályát többféle módon is meg lehet kerülni, felülírni, manipulálni vagy kijátszani. Mint minden közösségi törvény, úgy ez sem abszolút érvényű, aminek komoly előnye, hogy szükséges és indokolt esetekben a karmát le lehet nullázni vagy részlegesen törölni, megváltoztatni. Erre persze csak a megfelelő jogosultsággal és tudással (beavatással) rendelkező lelkek képesek. Az alábbiakban ennek a módjait ismertetem tömören.:

1. A SZÖKÉS

A karma a helyi (naprendszerbeli) lélekcsoport közösségi törvénye. Ha tehát a karmájától menekülni kívánó lélek valahogy megszökik a bolygórendszerből, kilépve a közösségéből, akkor elvileg máshol új életet kezdhet, tiszta lappal. Más helynek minősülnek más bolygórendszerek, más párhuzamos univerzumok, más világtojás univerzumok, más dimenziószintek.

Megszökni a legegyszerűbben potyautasként lehet egy földönkívüli űrhajón, ami itt jár látogatóban. A csillagközi térkapukon keresztül is el lehet hagyni a rendszert, feltéve, hogy épp nyitva van valamelyik. Egyik módszert sem lehet könnyen megvalósítani, mert a fenntartási rendszer lélekvisszatartó védelmi apparátusa odafigyel ezekre a résekre és elkapják a szökevényeket.

Aki szökni akar, annak számolnia kell azzal, hogy ha mégis kijut a Naprendszer térbuborékából, odakint mindenféle bajba kerülhet (ezeket itt most nem részletezem). Továbbá amint észlelik a távozását, azonnal visszavezérlő parancsokat küldenek utána a fenntartó időszálain keresztül a lélekvezetői (felettes létezők). Ezen parancsok először a feltudatának szólnak, majd a lelke operációs rendszerének (tudatalattijának), ami erre normális esetben azonnal és megállíthatatlanul visszatér a térbúrába. Meg lehet próbálni felülvezérelni a rendszert vagy megszakítani a kommunikációt, de ehhez magsasszintű lélekprogramozói ismeretek szükségesek, amit csak a karmától mentes, magasabb dimenzióvilágokban oktatnak egyes helyeken az arra érdemeseknek.

Ha a lélek nem engedelmeskedik a visszahívó parancsoknak, akkor a fenntartási rendszer lélekvadászokat küldhet utána. Ezek olyan szakképzett angyalok, akik szükség esetén bárhová el tudnak menni az univerzumban (és a nemtér-nemidőben) és elkapják a szökevényt. Az univerzumon kívülre (az omegatérbe és azon túlra) nem fognak utána menni, de oda meg nagyon nehéz kijutni és csak a legfejlettebb űrutazó civilizációk képesek rá.

Ha mindezek ellenére a léleknek mégis sikerül meglépnie, felmerül a kérdés, hogy hová akar menni? Találnia kell egy olyan helyet, ahol hajlandók az ottani lelkek befogadni és a helyi fenntartási rendszer átfűzni a lokális Lélekfa fraktálra. Ez általában csak akkor lehetséges, ha a régi rendszer hajlandó elengedni az illetőt (megállapodás keretében), viszont ilyenkor gondosan utána küldik a karmikus dossziéját, nehogy bármitől is megszabadulhasson. Ilyen lélekátadást rendszeresen szoktak végezni egymás közt az egyes lokális rendszerek istenségei és közösségei, egyrészt karmikus okokból, másrészt információs keveredés, frissítés miatt.
Ha a régi rendszer nem hajlandó elengedni az illetőt, akkor az vagy azért történik, mert lélekrablás történt, tehát engedély nélkül vittek el valakit, mert szükségük van az információ tartalmára (ami az értékes benne) vagy azért, mert rossz a viszony az új rendszerrel, esetleg egyáltalán nincs is a két rendszer között diplomáciai kapcsolat. Az ilyen független rendszerekkel nincs kiadatási szerződés sem, de épp ezért befogadni sem szoktak olyan könnyen lelkeket.

A szökevény mehet még karma nélküli rendszerbe is, például egy magasabb dimenziószintre egy dimenziókapun keresztül, de ehhez (az átjutáshoz) olyan profi mesternek (vagy oltári mázlistának) kell lennie, hogy akkor már nem is kell szöknie, mert legálisan is mehet (speciális eseteket kivéve). Az ilyen mesterek lelke viszont már túl van a karma jelentette korlátokon, tehát nincs értelme megszöknie az elől, amije nincs is.

Bárhová meneküljön is az illető lélek, fontos tudnia, hogy sosem szabad visszatérnie, tehát az út szigorúan egyirányú. Mert ha visszajön, akár évmilliók múlva is, könnyen újra elővehetik az aktáit az adminisztrátorok.

Csoportosan megszökni egy új helyre igazából nem jelent karma lenullázódást (a csoport tagjai között legalábbis), mert a lelkek egymás közt tudják, milyen a viszonyuk. Ebből következik, hogy a csillagközi és dimenzióközi menekültek mindig viszik magukkal a különféle bajaikat, torzsalkodásaikat, akár testben költözködnek (űrhajón, térablakon át), akár lélekben.

2. A MEGSZŰNÉS

Ha valakinek a lelke megsemmisül (annihilálódik a lélekbarionja) vagy megsemmisíti önmagát, akkor a lélekcsoportja számára is megszűnik. Igazán meghal, elvész, és amennyiben a fenntartók nem tudják vagy nem akarják újrateremteni (a Jupiter akashában lévő szellemi másolatából), akkor kitörlik az Élet Könyvéből. Megfosztják a lélekpolgárságától úgymond. Ugyanez történik akkor is, ha a lélek végleg belép a nirvánába vagy visszaolvad a teremtőjébe, befejezve az önálló futását. Az önmegsemmisítéshez hozzá kell tennünk, hogy ez nagyon nehéz dolog, mivel a lélek rendkívül strapabíró részecske, ami az atomrobbanástól kezdve a csillagok magjának forróságán át a nemtér-nemidő tisztítótüzéig mindent lazán kibír. Lehet ugyan lélekromboló fegyvert készíteni, de ehhez nagyon magas szintű (isteni) tudás szükséges, és akinek van ilyen, az meg messze fölötte áll a karmának és egyéb gyermeki korlátoknak.

A megsemmisülés egy speciális módjának tekinthető az, ha ritka és indokolt esetben a fenntartók úgy döntenek, hogy több lelket összeolvasztanak információsan eggyé. Ekkor a keletkező új lélek vagy az őseinek összes karmáját örökli, ami elég nehézzé teszi számára a kezdetet (főleg ha a nehézségek miatt végeznek rajta fúziót), vagy teljesen lenullázzák a karmáját és tiszta lappal mehet tovább. Itt a lenullázás szokott az általános gyakorlat lenni.

3. AZ ÁLKARMA

A bolygórendszeren kívülről érkező látogatók, idegen lelkek lehetnek karmával rendelkezők vagy karma nélküliek. Ahhoz, hogy a Földre reinkarnálódhassanak, be kell tartaniuk a közösségi törvényeket. Ide tartozik a karmával való rendelkezés szabálya is. Karma nélkül nem lehet ebbe a rendszerbe belépni.

Az újonc lelkek (akiket frissen teremtettek meg a síkuniverzumban) vagy a karma nélküli mesterek (a felsőbb dimenzióvilágokból) tehát a belépéskor kapnak a rendszer adminisztrációtól egy álkarmát, ami segít nekik beilleszkedni a közösségbe. Ez lehet fiktív (kitalált, csak papíron létező) vagy öröklött (valakitől, aki korábban kilépett és elvarratlan szálat hagyott hátra maga után valamiért). A rendszert elhagyva ezt az álkarmát az általuk módosított formában tudják leadni az adminisztrációnak. Szokás, hogy az álkarmát vételezőknek igyekeznek az elvégzendő tevékenységükhöz leginkább passzoló, optimális karmát adni, illetve az újoncokat az első testet öltésük alkalmával könnyű életkörülmények közé helyezik, ahol jó tapasztalatokat szerezhetnek a világról. Mert minél jobban indul valakinek az életsorozata, annál könnyebb dolga lesz a későbbiekben és annál védettebb a teremtés mellékhatásaival (rosszal) szemben.

4. MÓDOSÍTÁSOK ÉS ÁTTERHELÉSEK

A fenntartási rendszer vezetése (isteni tanács, lélekbíróság) speciális esetekben karma módosítást végezhet valaki kedvéért, ha nincs más módja a kialakult helyzet megoldásának. Még a legdörzsöltebb mesterekkel, szentekkel és öreg lelkekkel is előfordulhat, hogy olyan rázós helyzetbe keverednek a munkájuk során, amit nem tudnak megoldani, mert úgymond a körülmények összeesküdnek ellenük (balszerencséjük van). Ilyenkor kaphatnak felmentést az elkövetett hibák és bűnök alól. Lenullázzák a tartozásukat, hogy az ne hátráltassa a további munkájukat.

A felmentés másik speciális esete a megelőlegezett mentesség, amikor valakit kifejezetten bizonyos hibák és bűncselekmények elkövetése érdekében küldenek reinkarnálódni, mert valamiért szükség van erre. Ennek mikéntjeit itt nem részletezem.

A felmentés egyik módja az, ha egyszerűen átírják a karmikus nyilvántartást, ami általában a rendszer konzisztenciájának sérülésével jár és ezért törvény szerint igazságtalanságnak minősül. Ezért később a végrehajtó lélekbírónak felelnie kell a teremtési ciklus végén, amikor Istenítélet van, így az ilyesmi nagyon ritka. Helyette van egy másik, jól bevált módja a mentesítésnek. Ez az átírás vagy átterhelés a Megváltóra, aki helyette szenvedi el a dolgot (később, ha eljön az ideje). A Megváltónak viszont nem muszáj elfogadnia a ráterhelést, tehát felülbírálhatja a döntést, ha valamiért nem ért egyet a lélekbíró döntésével.

Karma átvételt más lélek is végezhet, ha segíteni akar egy jóbarátján és képes elhordozni az ő terhét is. Ennek mikéntjét itt nem részletezem, mert akik képesek elhordozni mások terheit, azok úgyis tudják, hogy kell azt átvenni.

5. A KIEGYENLÍTÉS

A legkönnyebb módja a karmától való megszabadulásnak az, ha a lélek kiegyenlíti azt magának megfelelő cselekedetekkel, majd amint kvázi lenullázta magát, gyorsan eltávozik a karmamentes világokba, ahol nincsenek ilyen gondok. Ez a folyamat a szamszárából való kiszabadulás, amihez nagyon ajánlott, de nem kötelező megvilágosodni.

Forrás: http://esemenyhorizont.uw.hu/

Miért nem haladunk spirituálisan?

Sokakban felmerül a kérdés: miért nem haladok spirituálisan, miért nem fejlődök? Pedig annyi könyvet elolvastam már, előadásokra járok, beszélgetek emberekkel, stb. Mégis úgy érzem, nem jutok egyről a kettőre.

Igaz. Mások gondolatait hiába olvassuk, hiába fürkésszük mi lehet a mondanivaló mögött, nem jövünk rá semmire. Még a szentírások olvasása is kevés, egy idő után pedig megszokássá válhat, azzal hogy különféle információkat ad, ha az információ megélésére nem kerül sor, semmit sem ér.

Nem kerülhet sor a megélésre pl. azért, mert az ember nem tart ott, nem elég érett rá hogy azt megélje. Mindenkinek vannak kérdései, de a válasz mindig magunkban van, csak azt jelen pillanatban nem tudnánk elfogadni, a válaszba is bele kellene nőni, és aztán megélni az életünkben.

Sokan ajánlják azt, hogy nézzük kívülről, vagy madártávlatból magunkat és a problémáinkat…Jó ötlet, de ez teljesen megzavarhatja az embert. Az lehet, hogy sikerül Tolle-nak, vagy más tanítóknak, de hétköznapi embernek nem. Mindenki nyakig benne van az érzelmi problémáiban, amit meg kellene élnie, de inkább kimenekül belőle.

Sajnos nem tud senki segíteni ebben. Az önmegismerés pont arról szól, hogy ne kint keresgéljünk választ és megoldást, hanem magunkban. Minden információ bennünk van, ezt már eleve birtokoljuk, de ahhoz hogy ebből merítsünk is, meg kellene élni azt, amit az élet hoz. Sokan azt hiszik, az élet mindig kívülről hoz valamit. Akkor hoz kívülről valamit az élet, ha valamivel nem merünk szembesülni, ha valamit nem akarunk megoldani magunkban. Egyébként nem nagyon vagyunk zaklatva az élet által.

Sokszor elkövetjük azt a hibát, hogy kívül keressük a megoldást. Ha valami nem tetszik, kiszállunk egy adott helyzetből, elutasítjuk az élet tanítását, mert nem szeretnénk megélni azokat a kellemetlen dolgokat, ami ránk várnak. Megélés helyett kimenekülünk az adott szituációból, és soha nem kapjuk meg ezért a választ a kérdéseinkre. Azt is gondolhatjuk, az élet azért van, hogy élvezzük, és ha ebben valaki megakadályoz, akkor nincs vele dolgunk.

Igen, így is lehet élni, ezen az utat is lehet választani, de ezen az úton nagyon lassú a fejlődés. Az élet élvezete és valódi boldogság nem ugyanaz.

Mi emberek sajnos sokkal többet gondolunk magunkról, mint amennyi bennünk van. Ez is egoista tulajdonság. Az egónk szeret különféle szerepekben tetszelegni, ez pedig szerencsétlen helyzeteket vonhat maga után. Lehet belőle versengés, hogy másoknál jobbak legyünk. Aki nem tart még ott, őbenne sajnos irigység és féltékenység ébred.

Sokan másoktól akarják ellesni, milyen módszereket kellene használni, hogy maguk is arra a szintre elérjenek el. Sajnos erre nincs módszer. Sok mindent el lehet lesni egymástól, de nem megyünk vele semmire. A mi fejlődésünk szempontjából nem számít, hogy ki milyen módszert használ, vagy milyen könyvet olvas, mert nincs senki a másik helyében, nem lehet olyanná válni, mint akit adott esetben az egónk le szeretne másolni.

Nincs szellemi klónozás sem, nem lehet egy jó képességű embert klónozni, sokszorosítani, másolni. Szerencsére, mert akkor nagyon unalmas lenne az élet, ha megkapnánk a kész válaszokat, és nekünk nem kellene értük megdolgozni.

Sokak célja az, hogy megszabaduljanak az egójuktól. Nos, nem lehet attól megszabadulni, csak ha eljött az ideje. Hiába meséli el valaki, hogy ő már felszabadult lélek, leírhatja az információkat lépésről lépésre az embereknek, de mint látjuk, nem megy. Ha menne, annyi felszabadult ember futkosna a világban, hogy semmi probléma nem lenne. Óriási mértékben beindulna a fejlődés. Miért marad el mégis? Mert mindenkinek magának kell megjárnia a saját kálváriáját, mindenkinek fel kell vennie a saját keresztjét, és cipelni.

Miért nem akarják felvenni az emberek a keresztjüket? Mert nehéz. Nem lehet tőle élvezni az életet. Sok félelemmel jár, sok kellemetlenséggel, nehézséggel, fájdalommal, netán lemondással, sőt, ne adj Isten, meg kell valamit osztani másokkal. Ezt már az ego nem tudja elviselni, köpköd, prüszköl, üvöltve menekül a sorsa elől. Az ego első számú törvénye. Nem adok, nem osztok meg. Nyilván igaznak tűnik az érzés, mert az ego tényleg nem tud megosztani, és adni. Mert nincs miből adni. Neki sincs, mit adjon? Adni csak abból lehet, ami VAN. Az egónak nincs semmije. Ha ad valamit, mindjárt vissza is kéri, nehogy véletlenül üresség támadjon benne.

Az egó is keresi az igazságot. Csak sajnos a maga igazságát keresi, nem az Isten igazságát. Az igazsághoz mélyreható őszinteséggel lehet eljutni, de az nagyon kellemetlen. Azért kellemetlen, mert kiderül, hogy nem csak másokat, hanem magunkat is becsaptuk. Ez is fáj. Fel kell dolgozni ezt az élményt. A valódi fejlődésnek nagy ára van. Felboríthatja az ember életét. Az egó pedig nagyon szereti a megszokottat, ahol biztonságban érzi magát, és nem tud róla senki semmit. Akkor tud megmaradni a boldogság illúziójában. Ha valami kibillenti belőle, összedől a rendszer. Mi ez? Félelem. Ez az egyik oldal.

A másik oldal az, amikor már olyan fejlettnek gondolja magát, hogy hagy csapot-papot, és elhagy mindent és mindenkit, mert úgy érzi, csak akadályozzák a fejlődésben. Sok család széthullott azért, mert nem volt a partner eléggé spirituális. Még mindig az egónál tartunk. Elindul a fejlődés a vélt jó irányba, felfelé. Ez az út nem lehet a jó út, mert nem tudja elfogadni az életet olyannak amilyen.

Rengeteg ember fordul a spiritualitás felé manapság. Miért? Mert csalódott, és sokat szenved. Csalódott az életben, nem sikerült megvalósítani az álmait. Vágyott valamire, de nem jött össze. Akinek sikerült, azt sokszor irigyli, mert ő is szeretné tudni, hogy csinálja az a másik, de az utat már nem akarja végigjárni. Jó, ha elvakult irigységében nem teszi tökre a másikat. Mert ilyen is van. Ha nekem nem jó, akkor a másiknak se legyen jó. Mert irigységből is kétféle van. Fehér, és fekete irigység. A fehér irigység ösztönöz, a fekete irigység rombol. Ez utóbbi önmagát is romba dönti.

Mi emberek, rossz helyen keressük az igazságot. A spiritualitásban. Úgy gondoljuk, az szebb és jobb világot ígér, egy szebb és jobb világban mindenki jobban tudna érvényesülni, ott jobbak lennének az emberek, nem kellene annyit szenvedni.

Ez az egó vágya, hogy ne kelljen szembenéznie a földi élet realitásával. El akar utazni egy jobb helyre, ha nem is fizikálisan, de gondolatban és érzelemben igen. Csodálatos ez az érzelmi utazás. Sokan élnek a gondolati világukban és az érzelmi világukban bezárva. Ott nem fáj az élet. És sajnos sokan abban is hisznek, hogy jönnek űrhajók egy másik dimenzióból, jó emberekkel, segítő lényekkel, akik kimenekítik a jó embereket a földi rabságból, a szenvedésből. Álmodik az egó, álmodik a nyomor.

A jó emberek örökké kísértéseknek vannak kitéve, és folyton menekülnek valami elől. Pedig így kell szembesülniük azzal, amit megtagadnak magukban vagy másokban, ez a tükör. Van egy mondás: az vagy, amit eltitkolsz magadban. A titkok valóban nyomasztóak. Csak nehogy kiderüljenek, mert összetörik az álarc, lehull a maszk. És mindenki meglátja ki vagy.
Mehet minden a szőnyeg alá, elfér.

Az egó imád az ÉN képében, a sátán imád a fényesség ruhájában tetszelegni..Ez mind tőle van, ezek az ő tanításai. Csakrákon keresztül eljutni a fénybe. Az ÉN-nek nem kell eljutni sehová, jó helyen van, ahol van. Neki fejlődnie sem kell, eleve tele van fénnyel, szeretettel.

Sok tanító tetszeleg a fény köntösében, mert a kifejlesztett egójuk erre vágyik. Ők azok akik nem Istenből táplálkoznak, és ők azok akik megbuknak. Az egó sokféle elfojtásából aberrált élet lesz, szexuális botrányokkal, csalásokkal fűszerezve. Ők sincsenek kapcsolatban az ÉN-jükkel. Sok guru egy kifényezett egoista. Aki hisz Istenben, az a szíve mélyén érzi az igazságot az emberekkel, vagy egyes tanításokkal kapcsolatban. Egy igazi guru soha, semmilyen körülmények között nem bukik el.

Az egónk fél, ezzel jobb ha megbarátkozunk. Nem szeret itt a földön lenni. Máshol szeretne fejlődni, úgy érzi az jobban menne.

Az egó retteg és fél a földi élettől, mert az fájdalommal és félelemmel is jár. Ő ebben aztán nem vesz részt. Ez nem tetszik neki. Nem tetszik az anyagi világ, jobb lenne máshol, máshogy élni. Ez a sok alacsony tudatú ember, a mocsok, a kosz, egyenesen undorító. Isten hogy is hagyhatja ezt a szenvedést, miért nem teremtett egy olyan tökéletes világot, ahol csak örömünk van, és lógathatjuk a lábunkat. Mindig újabb és újabb örömök várhatnának ránk.

Az igazság az, hogy az Új földhöz, ezen a világon, ezen a földi életen keresztül vezet az út, amit az ember megtagad, és nem mer megélni. Mivel az ego a tökéletességre törekszik, egy saját maga által megálmodott világot szeretne megvalósítani itt a földön. És csalódott, hogy Isten magára hagyta ebben. Az egó által megálmodott „fény birodalma” nem valósítható meg a földön. Soha nem fog itt ilyen élet lenni. Az indigó gyerekek munkanélkülivé fognak válni. Ők is sajnos félnek a földi élettől, nem tartják elég tökéletesnek Isten munkáját. Ki szeretnék javítani. És nem tudnak beilleszkedni.

A tökéletes egónak előbb le kell mondani a tökéletességéről. Ez a fájdalom rosszabb még annál is, ami előtte volt. Ez egy újabb és fájdalmas bukás lesz. Fentről leesni a pórnép közé, a sárba, ahonnan elmenekült.. Ez maga a halál. Pedig nem lehet kikeveredni a létforgatagból, csak ha az ember megtapasztalja azt, benne él, és jól megismeri, azután elfogadja a csúfságával együtt. Ha megismerte, elfogadta, mehet tovább. Sokan nem akarnak átmenni rajta, hanem keresnek, vagy kitalálnak maguknak jó kis kerülő utakat, hátha megússzák a dolgot sérülések nélkül. Aki valóban át mer menni rajta, az fel fog szabadulni, meg fog világosodni. És már felülről tekinthet a világra. Megélte, jár neki. Szemlélő lesz. Aki még nem élte meg, kívülről sem tudja szemlélni.

Az igazság az, hogy azért születtünk az anyagi világba, hogy fejlődjünk. Hogy haladjunk a tudatosság felé. Ha elfogadjuk a világot olyannak amilyen, akkor megszabadulhatunk a szenvedéstől.

De a magukat spirituálisnak tartó emberek vannak a legnagyobb bajban. Nekik nem felel meg ez a világ. Félnek tőle. Nem is fognak haladni. Aki fél a változástól, és az anyagi világtól, az semmit nem fog fejlődni. Sokan nem tanulnak semmit, nem képezik magukat, mégis sokkal közelebb állnak Istenhez, és boldogabbak még ebben a bizonytalan világban is, mint azok, akik folyamatosan keresik az igazságot, és százezreket költenek arra, hogy hozzájussanak azokhoz az információkhoz amikre szükségük lenne a biztonságérzetük eléréséhez. Sajnos nincsenek csodatanok, viszont olyanok akik félrevezetnek, abból bőven akad.

Aki az igazságot keresi, az jár a legjobban. Mert az igazság felszabadít. Az igazság bennünk van, ott kell keresni.

Megkaptuk, mielőtt útnak indultunk.Forrás:thesecret.hu

Mi az aura?

Mindenkinek van aurája. Mindenki látta vagy tapasztalta már mások energiaterét. A legtöbb ember azonban vagy figyelmen kívül hagyja, vagy valami egészen másnak tulajdonítja a jelenséget.

A misztikusok a világ minden részén állítják, hogy fénykört látnak az emberek feje körül. Nem kell azonban misztikusnak lenni ahhoz, hogy lássuk az aurát. Mindenki megtanulhatja látni és tapasztalni. Semmi mágikus nincs a dologban, csupán
fel kell ismerni, és tapasztalatként kell elfogadni.

A gyerekek sokkal jobban látják és érzékelik az aurát, mint a felnőttek. Rajzaik gyakran árulkodnak ezekről az élményekről. Az alakokat szokatlan színek veszik körül, amelyek az ábrázolt tárgyak körül megfigyelt, finom energiákra utalnak.

A rajzok, sajnos, gyakran találkoznak a felnőttek nemtetszésével: „Miért vörös az ég a mama körül?”, „Miért zöld és rózsaszínű a macska?”, vagy „Miért festetted kékre a testvéredet?” Nem arról van szó, hogy a macska zöld és rózsaszínű, vagy a
testvérke kék. A gyermek a színes ceruzák segítségével igyekszik kifejezni azokat az auraszíneket, amelyeket tapasztalt. Az effajta megjegyzések csak arra jók, hogy egyszer s mindenkorra elfojtsák ezt a finom érzékelést és érzékenységet.

Sokféleképpen meghatározták már, de az aura lényegében az az energiatér, amely minden dolgot körülvesz. Mindennek, ami atomszerkezetű, van aurája, azaz energiatere. Az atom, bármilyen anyagé legyen is az, elektronokból és protonokból
áll, amelyek állandó mozgásban vannak.

Ezek az elektronok és protonok elektromos és mágneses energiarezgések. Az élő szervezetek atomjainak nagyobb az aktivitása és a rezgése, mint az élettelen anyag atomjainak. Ezért a fák, a növények, az állatok és az emberek energiatere könnyebben érzékelhető és tapasztalható.

Az emberi aura az az energiatér, amely körülveszi a fizikai testet. Minden irányból körülöleli, vagyis háromdimenziós. Az egészséges ember aurája a test körül elliptikus, tojásdad formát alkot.  Mérete egy átlagos testalkatú embernél mintegy 2,5-3 méter, és buraként veszi körül a testet. Olyat is hallottam már, hogy a régi mesterek aurája akár néhány mérföldnyi távolságra is kiterjedt. Gyakran ennek tulajdonítják, hogy olyan sok követőt tudtak magukhoz vonzani, amerre csak jártak.

Érdemes megjegyezni, hogy nagyon sok mestert ábrázoltak glóriával a feje körül, mert az aurának ez a része a legkönnyebben látható az avatatlan számára is.

A régi mesterek aurájának a méretét és az intenzitását ugyan nem tudjuk ellenőrizni, de az biztos, hogy minél egészségesebb az ember testileg és lelkileg, annál erősebb aurájának a rezgése, s annál messzebbre sugárzik a testétől. Minél pezsgőbb az auratér, annál több energiánk van mindannak az elvégzésére, amit el kell vagy elszeretnénk végezni. Minél erősebb az aura, annál kevésbé vagyunk kitéve a külső erők hatásának. A gyönge auraterekben nagyobb valószínűséggel ütközünk össze külső hatásokkal. Ebből következően az ember jobban manipulálható és fáradékonyabb.

A legyengült auraterek kudarcot és kudarcérzést, egészségi problémákat, élethelyzetek megoldására való képtelenséget okoznak. A környezet alakítása energiáink irányításával kezdődik. Az auratér erősítése és kitágítása többféle célt szolgál.  Az aurának, avagy emberi energiatérnek, két aspektusa van. Magában foglalja az éteri testek energiáit, ahogy ezt a hagyományos metafizika megfogalmazza.

Ezek az éteri testek különböző intenzitású energiasávok,
amelyek körülveszik a fizikai testet, és azzal kölcsönösen egymásba hatolnak. Alapvető feladatuk, hogy összehangolják és támogassák a lélek működését
a fizikai élet során.

Nagyszerű, hogy olyan korban élünk, amikor a modern tudomány és technológia bizonyítani tudja az élet minden formájának, de különösképpen az emberi testnek az energiatereit. A korszerű tudomány azt állítja, hogy az emberi testet energiaterek alkotják.

A testenergia kisugárzása elektromos, mágneses, hang-, hő-, fény- és elektromágneses tereket tartalmaz. Ezeknek az energiatereknek egy része a testben termelődik, míg másik részük kívülről érkezik, és a test hatására átalakul. Ez a különböző energiaterek természetes kölcsönhatása során megy végbe.

Felszívjuk a növények, a fák, a virágok, az állatok, de még a föld energiáit is.
Az amerikai indiánok és más természeti népek hagyományainak tanulmányozása világít rá a totemek jelentőségére és erejére, amely részben abban rejlik, hogy a totem birtokosa úgy növeli meg a saját energiáját, hogy összehangolja a toteméval.
Minél erősebb az egyén kapcsolata és összehangoltsága a totemmel, annál nagyobb az ereje.

Az aura tulajdonságai

1. Minden aurának saját és egyedi frekvenciája van.

Az energiaterek különböznek egymástól. Előfordulnak köztük hasonlóságok, de nincs két teljesen egyforma. Az aurában lehetnek hang-, fényes elektromágneses energiaterek, de ezeknek az erőssége és intenzitása személyről személyre változik.
Minden embernek megvan a maga sajátos frekvenciája. Azok között, akiknek az aurafrekvenciája közel áll egymáshoz, természetes összhang van, „egy húron pendülnek”. Ilyenkor mások gyakran a korábbi életekben kialakult kapcsolatot feltételeznek. Valószínűbb azonban, hogy az összhang az aurák hasonlóságára utal, arra, hogy az illetők frekvenciája fizikai, érzelmi, mentális és/vagy spirituális síkon közel áll egymáshoz, függetlenül a korábbi életüktől. Vannak viszont olyanok, akiknek az aurafrekvenciája erősen különbözik egymástól. Ez azonnali ellenszenvet ébreszthet két ember között, kényelmetlenséget, nyugtalanságot okozhat. Gyakran a megmagyarázhatatlan első benyomások tükrözik, hogy az aurafrekvenciánk hogyan viszonyul a másokéhoz. Ez nem jelenti okvetlenül azt, hogy a másikkal valami baj van, inkább azt, hogy ezen a ponton nincs együtthangzás a két energiatér között. A hosszabb időn át tartó együttlét harmóniává alakíthatja két ember között a kezdeti disszonanciát. Ez gyakran megfigyelhető olyanok esetében, akik az „ellentétek vonzzák egymást” tételét látszanak igazolni.

2. Auránk kölcsönhatásba kerül a többiek auraterével.

Az aura erős elektromágneses tulajdonságai miatt az ember állandóan energiát bocsát ki és vesz fel. Valahányszor másokkal érintkezünk, energiacsere jöhet létre, amelynek elektromos jellege van, ha energiát adunk, és mágneses, ha felveszünk.

Minél több emberrel kerülünk kölcsönhatásba, annál nagyobb az energiacsere.
Ha nem vagyunk tudatában ennek, akkor a nap végére rengeteg energiahulladékot  halmozhatunk fel.

Estére úgy érezzük magunkat, mint akit megcsapoltak. Furcsa képzetek, gondolatok és érzések kavaroghatnak a fejünkben. Mindnyájan
emlékszünk olyan napokra, amikor úgy éreztük, hogy egy kicsit megbolondultunk. Könnyen lehet, hogy ezek az érzések nem belőlünk indultak ki, hanem annak az energiának a szülöttei, amelyet a nap folyamán a másokkal való érintkezés során
felhalmoztunk. Valamennyien ismerünk olyanokat, akiknek a jelenléte szinte kiszívja az ember energiáját. Kimerülünk, ha beszélgetünk velük, akár telefonon,
akár személyesen. Ha egy ilyen ember elmegy, vagy leteszi a telefont, úgy érezzük, mintha lyuk lenne a gyomrunkban. Ezt a tapasztalatot az aura energiájának a leszívása idézi elő. Az effajta energiacsere egészségtelen.

3. Az emberi energiatér az állati, a növényi, az ásványi és egyéb energiaterekkel is kölcsönhatásija tud kerülni.

Minden élő és élettelen dolognak, atomi felépítése miatt, energiatere van. Az élő terek erősebbek és könnyebben tetten érhetők az életteleneknél, de mindkettő hasznosítható egyéni energiaterünk erősítésére. A természettel való érintkezés kiegyensúlyozza és tisztítja az aurát.

Sok igazság van a fák átölelésének egészséges szokásában. A fáknak dinamikus energiaterük van, amely dinamikus kölcsönhatásba lép az emberi energiaterekkel. Minden fának saját, egyéni frekvenciája van, éppen úgy, mint az embereknek.

Ezért a különféle fák átölelése különböző hatásokat eredményez. A fejfájásunk alábbhagy, ha öt-tíz percig üldögélünk egy fűzfa alatt. A fenyőfák tisztítják az emberi energiát. Lecsapolják és elvezetik az auratérből a negatív érzelmeket, különösen a bűntudatot. (A fenyőfának nem árt, mert a felvett negatív energiát tápszerként hasznosítja.)

A kristályok és a kövek megújult népszerűségnek örvendenek az 1980-as évek óta, amit elektromágneses tulajdonságaiknak köszönhetnek. Az emberi auratér könnyen felveszi a különböző kristályok és kövek által kibocsátott energiát.

Az állatok aurája is hatással van ránk. Az Egyesült Államokban több helyen folynak kutatások, amelyek azt vizsgálják, hogy a kedvenc háziállatok milyen hatással vannak az idős emberekre és a betegekre. Azt tapasztalták, hogy az állatok csökkentik a vérnyomást, egyensúlyban tartják az aurát, és stabilizálják a fizikai, az érzelmi, a mentális és a spirituális energiákat.

4. Minél hosszabb és bensőségesebb a kapcsolat, annál nagyobb az energiacsere.

Auránk lenyomatot hagy mindazon, amivel kölcsönhatásba kerülünk. Lehet ez egy másik ember, a környezet egy része, akár egy tárgy is. Minél hosszabb és minél bensőségesebb ez az érintkezés, annál erősebb a lenyomat. Auránk elektromágneses jellege okozza, hogy magnetizáljuk a tárgyakat és a helyeket. Ha otthon egy bizonyos széken szoktunk ülni, akkor rajta hagyjuk az energiánk nyomait. A szék a mi székünk lesz.

Ha gyermekkorunkban volt saját szobánk, akkor tudjuk, hogy más érzés volt ott lenni, mint a szüléink vagy a testvéreink szobájában. Auránk a saját frekvenciájához hasonló rezgésekkel tölti föl a környezetet.

Vannak, akik nem tudnak máshol aludni, csak a saját ágyukban, mert más fekvőhelyekből hiányzik az az energiaminta, amelyet kellemesnek éreznek. Ismerjük az új holmikkal kapcsolatban a „bejáratási, belakási időt”, legyen az ágy, ruha, lakás vagy bármi más. Ez az az idő, amelyre az aurának szüksége van, hogy magnetizálja a környezetet és a tárgyakat, összhangba hozva őket a saját energiafrekvenciáival.

A kisgyerek takarója vagy kedvenc plüssjátéka feltöltődik a gyerek aurájának energiájával. A játék vagy a takaró felveszi az energiát, és a gyerek ezeken keresztül tölti fel magát, kerül ismét egyensúlyba és összhangba saját alap energiamintájával.
Ezért igényli annyira, hogy az élénk tevékenységben eltöltött nap végén magához szorítsa őket, és álomba ringassa magát velük. Magába szívja a játékban vagy a takaróban felhalmozott energiatartalékot.

A gyerekek azért tiltakoznak kétségbeesetten az ellen, hogy kedvenc tárgyaikat
kimossák, mert érzik, hogy ezzel az általuk felhalmozott energiatöltés kiürül belőlük.
Ugyanez a törvény érvényesül a meditáció és az imaszőnyegek és -takarók viszonyában is. Feltöltődnek egy sajátos energiarezgéssel, amely a meditáció és az imádság frekvenciája. Ezért valahányszor erre a célra használják őket, energiájuk
még magnetikusabbá válik, és használójuk könnyen éri el és tartja fenn a meditatív ellenállapotot.

A pszichometria (a rezgések érzékelésének módszertana) alapját az egyén aurájának és a tárgyak aurájának kimutatható kölcsönhatása képezi.
Minél huzamosabb valakinek a kapcsolata a tárggyal, annál erősebben tölti fel azt a saját energiamintájához hasonló frekvenciával. Vannak olyan érzékeny emberek, akik ha kézbe vesznek egy ilyen tárgyat, sok mindent megtudnak a gazdájáról.
Minél tovább vagyunk kitéve bizonyos energiaszerkezetek hatásának, annál erősebben hatnak ránk, és viszont. Ha egy másik ember energiatere erősebb, könnyen rezonanciába vagy összhangba hozhatja a miénkkel, és fordítva. Ebben rejlik a ránk szegezett tekintet kényszerítő ereje. Egy egész csoportnak az energiája erősebb, mint az átlagos egyén energiája.

Minél több kapcsolat van az egyén és a csoport között, az egyén aurája annál harmonikusabban illeszkedik a csoportéhoz, annál inkább magán viseli a csoport aurájának sajátos jegyeit. Olyan intim viszony, amilyen a nemi kapcsolat, az auraenergiák bonyolult összefonódását eredményezi, mert erőteljes és bensőséges energiacserét hoz létre a két ember között. Az ebből eredő energiakötődés és energiahulladék sokkal tartósabb, mint ami a felületes érintkezés során keletkezik, ezért nem lehet könnyen és gyorsan kiüríteni.

Bármivel áltassuk is magunkat az „alkalmi szexet” illetően, ha valaki gyakran váltogatja szerelmi partnereit, és nem szigorítja és tisztítja meg az energiakapcsolatokat egy-egy újabb intim kapcsolat előtt, akkor igen különböző emberek energiáit szövi össze nagyon finom szinteken.

Minél hosszabb és bensőségesebb a kapcsolat két ember között, annál finomabb és erőteljesebb az auraenergiák kölcsönhatása. A szülők, de különösen az anyák auraenergiájuk egy részét egész életükön át megosztják a gyermekeikkel. Erős
kapcsolatokban ez az energiamegosztás dinamikus és egymásba fonódó.

A haláleseteket követő gyászt részben az elhunyt energiáinak a visszahúzódása
okozza azokból, akikkel együtt élt. Minél szorosabb és bensőségesebb volt a kapcsolat, annál tovább tart az energiák szétválása. Még olyan családokban is, ahol látszólag nem volt túlságosan szoros kapcsolat a családtagok között, valamiféle
üresség tapasztalható egy-egy haláleset után, mert az eltávozott személy energiái kiválnak, és visszahúzódnak a még fizikai testben élőkéből.

5. Az aura – s az aurán belüli változások – tükrözik az ember fizikai, érzelmi, mentális és spirituális állapotát.

Az aura színéből, színárnyalataiból, méretéből és alakjából az ember egészségére és általános környezetére lehet következtetni. Az aurát látni jóval könnyebb, mint értelmezni.A gyenge auratér fogékonyabbá teszi az embert a külső hatásokra.
Ez lehet bármi – betegségtől, érzelmi vagy mentális kiegyensúlyozatlanságtól kezdve. Jó példát látunk erre egy mozgalmas irodában, ahol a nyüzsgés és a különféle irodagépek kattogása mindaddig nem zavar, amíg pihentek vagyunk, és a zavarokat többé-kevésbé ki tudjuk kapcsolni. De ahogy a nap múlik, energiaszintünk süllyed, auránk veszít a pezsgéséből, és a környezeti zajt bizony egyre fárasztóbbnak érezzük. Valósággal ránk telepszik, auraterünkbe nyomul, ingerültté és kiegyensúlyozatlanná válunk tőle. Minél inkább a tudatában vagyunk ennek a jellemző folyamatnak, annál könnyebben tudjuk auránkat egyensúlyban tartani és védeni.

Minden heves érzelmi reakciónk változást hoz létre auránk színében, alakjában vagy valamelyik más jellemzőjében a sok közül.

Ugyanez vonatkozik mentális és lelki reakcióinkra, de még a tevékenységeinkre is, amelyek szintén tükröződnek az aurában. A színek és erősségük markánsan változhatnak a nap folyamán, attól függően, hogy mi megy végbe az életünkben.

Általában egy-két állandóbb jellegű
színvibráció figyelhető meg, ezek arra az energiamintára utalnak, amely egy bizonyos, egy hónaptól egy évig terjedő időszakban jellemző ránk. A színek mennyisége mintegy barométerül szolgálhat.

Ha például a test körül 1-1,5 méteres sávban az aurában dominál a zöld szín, az négytől hat hónapig terjedő növekedési és változási időszakra utalhat. Ezt azonban mégsem tekinthetjük merev értelmezési szabálynak. Egyetlen nap folyamán is
számtalan színváltozás törtéhet az aurában, de ezek mindegyike arra az alap energiamintára rakódik rá, amely életünknek ebben az időszakában meghatározó. Ezen a bizonyos zöldön belül különféle színek és árnyalatok fordulhatnak elő, amelyek a növekedés és a változás különböző vonatkozásaira utalnak. Ezért nehéz értelmezni azt, amit az aurában látunk, de ne sajnáljuk a fáradságot, még ha hibázunk is, a gyakorlat és az intuíció meghozza az eredményt.

Forrás: Ted Andrews: Az aura érzékelése

 

Az életenergia

A nyugati orvostudomány emberrel kapcsolatos elméletei anatómiai tanulmányokra épülnek, míg a keleti orvoslás tanai a meditáció közbeni megfigyeléseken alapulnak.

Az utóbbi azt jelenti, hogy a módosult tudatállapotban lévő ember testének energiaáramlását figyelték meg. Mondhatjuk, hogy a test működéséről tett ezen megfigyelések szubjektívek, de tény, hogy számtalan esetben ugyanahhoz az eredményhez vezettek. Keleten már évezredekkel ezelőtt ismerték a test energiaközpontját és az energiaáramlás meridiánjait.

A nyugati gondolkodásmód, mely a testet különböző alkatrészekből, azaz szervekből, idegekből és sejtekből álló gépnek tekinti, szem elől tévesztett egy alapvető dolgot:

Nem veszi figyelembe az emberi tudatot, valamint a mindent összefogó energia létezését és a test működésében betöltött szerepét.

Az energia az alapja a testben lejátszódó valamennyi folyamatnak – holttestek boncolása közben viszont nemigen lehet az energiaáramlást tetten érni. Életenergia csak élőlényekben található, s ha nem keressük, nem is lelhetünk a nyomára.

A nyugati orvostudomány nem vette figyelembe a legfontosabbat: az energia és az életerő egészségre gyakorolt hatásának jelentőségét.

Az életenergia fogalma először 7000 évvel ezelőtt Indiában bukkant fel. Az élet eredendő forrását szanszkrit nyelven pránának nevezik. A kínaiak 5000 évvel ezelőtt a minden életfolyamhoz szükséges energiát csinek hívták, melynek jelentése egyszerre élet és lélegzés.

A görögök (Püthagorasz) 2500 évvel ezelőtt a vitális energiát nevezték meg mint a szervezet gyógyulását előidéző erőt. Az 1500-as években a svájci orvos,Paracelsus – akit a gyógyszertan atyjának tekintenek – fogalmazta meg, hogy mi is az életenergia. Ő illiaszternek, vitális erőnek nevezte ezt az energiát, amely a gyógyuláshoz és a lelkiséghez vezet.

Azóta ezt az energiát többször meghatározták (különösen a 20. század második felében) és többféle néven nevezték: orgonnak, életerőnek, bioerőtérnek, HEF-nek (Human Energy Field) vagy UEF-nek (Universal Energy Field).

Rejtélyek szigete

A Lélekről

A világ vallásai és a pszichológia sokat beszélnek az emberi lélekről, de valójában igen keveset tudunk róla mind a mai napig. Miből van a lélek? Hogyan jön létre? Hogy működik? Mi lesz vele a testi halál után? Hogy működik a reinkarnáció? Kérdések, melyekre fontos lenne tudnunk a választ, de sem a papok, sem a szentkönyvek, sem a tudósok nem képesek rájuk megfelelni. 

/Részlet Frank Winking – Gondolatok a valóságról című könyvéből./

Mivel régóta érdekel a téma, igyekeztem összegyűjteni a leghasználhatóbbnak és legérdekesebbnek tűnő információkat ezen fejezethez. Az itt következő adatok nem csak tudományos mérések eredményei, hanem különböző forrásokból, beavatottaktól és sámánoktól összeszedett, olykor kifejezetten misztikus és bizonytalan eredetű információk is, ezért pusztán tájékoztató jellegűek. Nem tudni mennyi az igaz belőlük, mindenesetre annyira izgalmasak, hogy feltétlenül megérdemlik a kutatást, az ellenőrző méréseket. Íme az elképzelések csokorba szedve.:

Az emberi lélek egy mikron (a milliméter ezred része) nagyságú, legömbölyített ikozaéder alakú, a barion sorozatba tartozó hatalmas részecske. A térfogata kb. 5.236×10-13 cm3-re becsülhető. Színes, szabad szemmel is látható, önálló mozgásra képes individuális porszem. Legalább 12 féle színű lélek figyelhető meg itt a Földön, és ezek között akadnak a látható fény tartományán túlnyúlók, infravörös és ultraibolya színűek is. Egyedül fekete lélek nincs (mert az nem szín).
A lélek a születésekor az őt megteremtő isteni lélek fraktálszimmetriájáról szakad le bimbózással. Ez a két dimenziós (sík) univerzumban történik, majd a Teremtője feltölti az alapszintű operációs rendszerrel és ellátja az egyediségét adó irányprogramokkal, melyek tehetség formájában nyilvánulnak meg később az entitás fejlődése során. Ez a tehetség a lélek eleve elrendeltsége, mely megszabja a későbbi fejlődésének főbb irányvonalait. Innen kerülnek be egy cyodáknak nevezett dimenzióváltó rendszeren keresztül az új, még tapasztalatlan lelkek a három dimenziós univerzumba, hogy megkezdjék hosszú vándorlásukat a teremtésben.

A lélek nyolc felszíni csapocskával, interfésszel kapcsolódik a talamuszhoz a testben. Az agyat csak információ előfeldolgozó, elosztó és szűrő rendszernek használja, mert nem az agysejtek gondolkodnak, hanem a lélek. Az anyagi testet õ maga növeszti magának, fraktálisan az általa kivetített és fenntartott komplex holografikus kényszertérbe, az aurába. Ezen tevékenysége során anyagi (és szubanyagi) részecskéket, neutronokat is “szül” bimbózással a saját teste számára, vagyis nem csak az anyjától kapott anyagokkal építkezik. A lélek már a fogamzás előtt hozzákapcsolódik a petesejthez és a hímivarsejthez, de élőlénynek csak a megtermékenyülés pillanatától kezdve tekintendő az isteni törvények szerint. Ezért minősül gyilkosságnak az abortusz, hisz a magzat élő, tudatos lélekkel rendelkezik. Az olyan megtermékenyülésből, melynél nincs jelen a lélek, nem alakulhat ki élőlény, csak egy rakás differenciálatlan sejt.

Az emberi lélek a saját rezgéseinek tartományát tekintve két oktávot fog át. Mivel önálló mozgásra, helyváltoztatásra képes, a súlya nem meghatározható, hisz képes befolyásolni a saját tömegtehetetlenségét. Az átlagos fajsúlya kb. 1.375×1011 g/cm3. Parányi mérete miatt nagy a nyugalmi tömege, ezért drasztikus hatásra, pl.: autóbalesetes ütközés során, kiszakadhat a testből.

A lélek felépítésében a cseresznyéhez hasonlítható. Van egy külső, áttörhetetlen, sűrűn pikkelyezett burkolata, ez teszi (anyagi dolgokkal) elpusztíthatatlanná. A tömegének kb. 95%-a a felszínében nyilvánul meg. Ezen kívül még hét komplex auraréteg is övezi és védi a benne tárolódó információkat a környezeti információs zajtól.

A magjában található a tudatalatti, a felső lélek (más néven szentély), mely testről testre vándorol, reinkarnálódik az univerzum megfelelő bolygóin. Ez az upanisádok szerint kb. 0.0001 mikron átmérőjű és 5145, más források szerint 5760 teljes emberi élet összes (holografikus) információjának eltárolására alkalmas. A rendszer tényleges tárkapacitása persze függ a leélt életek időtartamától is. Az itt megadott értékek 120 földi évnek megfelelő hosszúságú életek esetén érvényesek. A tudatalattiban tárolt információk zárolva vannak a feltudati rész elöl, de egy részük hipnózissal felhozható, megtekinthető. Az előző életekre és a köztes létre történő részleges emlékezés az isteni kegyelem eredménye és tanító célzatú, a spirituális fejlettségi szinttől, ill. az életfeladattól függő adomány.

A testen kívüli élmény során csak a mag hagyja el a testet. Ekkor egy 1 dimenziós, ezüst színű időszállal, más források szerint pozitronszállal kapcsolódik a nemtér-nemidőn keresztül a feltudati részhez. Ezen fluidszál elszakadása okozza a halált, mivel a testet a lélek látja el energiával és tartja életben az információs tanácsadó terével. Minden teremtmény ilyen dimenziószálakkal kötődik a Teremtőjéhez. Ezen keresztül kommunikálni is lehet, méghozzá a távolságtól függetlenül, időkésés nélkül. Így értesül az Isten minden eseményről azonnal, ami a teremtésében történik.

A magot körülvevő feltudati részt kb. 1.629×1023 db, kristályosnak látszó tárcella tölti ki. Ezek nyolcszögletes, levágott sarkú és élű, kockához hasonlónak látszó időtükör cellák. Bennük az őket generáló ciklikus forrásrendszerek között 100%-osan tükröződve, visszaverődve tárolódik az információ longitudinális időhullámok formájában, a repülési időben. A hullámtér modulációja a cellák falait alkotó időtükör rendszerek vibrálásaként, iszonyúan komplex perturbációjaként (kb. 1029 Hz frekvencia körül) észlelhető, mint eredő jelenség. Ez a folyamatosan visszacsatolódó intelligens, holografikus információs rendszer a szellem (a lélekben).

A tárcellák 64 rétegben rendeződnek a lélekmag körül, mindegyik több, maximum 64 szabadsági fokkal fordulhat el a helyén a többihez viszonyítva. A cellák átmérője 20-24 nanométer közöttire becsülhető, és a hullámtér sűrűségváltozásainak megfelelően állandóan ingadozik egy középérték körül. Az elfordulások révén tudnak a cellák információt átereszteni, továbbítani adott irányokba egymás és a külvilág között. Így zajlik maga a gondolkodás, a programok futtatása is.

A tárcellákban található minden emlékünk az adott reinkarnációból és az összes tanult személyiségprogram. Ezen emlékek térbeli hullámképek, melyek összehasonlítása az egybevágóságuk vizsgálatával történik az értelmezés során. A feltudati rendszer egyrészt a sűrű anyagi környezet zavaró, perturbáló, törlő hatása (információs háttérzaj) miatt, másrészt a lélekcellák tükrei közé esetleg beszoruló kóbor fénykvantumok (zavaró saját hullámtere) miatt folyamatosan felejt, ezért állandó visszaírást, felfrissítést igényel (lásd: ismétlés a tudás anyja). Minél erősebb, egészségesebb valakinek az aurája, a testét és a lelkét védő energiamezeje, annál kevésbé felejt az illető. Ideális esetben a lélek háttérzajtól való teljes leárnyékolásával (isteni kegyelem eredményeként) mindenre vissza lehet emlékezni, az ilyen embereket nevezik elefántmemóriájúnak.

A hét rétegű aurát szintén a lélek generálja maga köré és a kivetített struktúrát az egyén karmája (a szellemének aktuális információtartalma) és a személyiségprogramjai befolyásolják, torzíthatják. Ugyanígy a test is visszahat a lélekre és befolyásolja annak működését. Az aura olyan rugalmas védőburok, mely a külső behatásokat ellenfázisú rezgéssel igyekszik semlegesíteni, kiegyenlíteni. Ez részben a lélek által keltett szubtilis (finom)anyagból, részben pedig különféle (főként nem elektromágneses) energiamezőkből, hullámtérből áll, melynek igen bonyolult belső felépítése van. Alakja (bizonyos határok között) folyamatosan változik, a pillanatnyi impulzusnyomatéknak megfelelően. A közegellenállás és a különféle sugárzások torzítják, befolyásolják az aura alakját, gyengíthetik az energiaszintjét.

A felsőlélekre nem hatnak a perturbáló hatások, mert más típusú a tárolórendszere, de ennek szerkezetérõl gyakorlatilag semmit sem tudunk még. A szentély korlátlanul megőrzi a folyamatosan eltárolódó információkat, bár a tapasztalatok szerint ugyanazt az információt nem tanácsos sokszor kiolvasni belőle, mert az engramok ennek hatására eltorzul(hat)nak, az emlékek (nem tudni milyen okból) elmosódnak. A felsőlélek központjában található az az intelligens fénykvantum (ciklikus forrásrendszer), mely az egész rendszert generálja, kelti belülről egy meghatározott fraktális algoritmus szerint.

Az állatoknak egyedi, a növényeknek csoportlelke van. Ezek 0.5 – 1 mikron nagyságú, szürkés színű, egyszerűbb (fajspecifikus) szoftverrel ellátott részecskék, működésük hasonló az emberi lélekéhez. Az ember nem születhet újjá állati vagy növényi testben (sem akármilyen földönkívüliként), és azok sem válhatnak emberré. Ennek oka a felületi kapcsolóelemek struktúrájában rejlik. Az emberi lélek, a speciális interfészei miatt kimondottan az emberi (szinzu) fajba tartozó testekhez képes csak kapcsolódni, reinkarnálódni. Ezen interfészekből az emberi lélek 12-vel rendelkezik, amiből 8-at használ a fizikai testéhez való kapcsolódásra. Az interfészekben történik az idegi impulzusok időhullámokká alakítása és vissza, nem tudni hogyan.

Az isteni vagy nagy lélek 4 mikron átmérőjű, valószínűleg 512 interfésszel rendelkező struktúra. Bármely testet képes magára ölteni az univerzumban. A Teremtő osztódása során jön létre, ezért magjában nem fény, hanem térkvantum forrásrendszer oszcillál. Sokkal nagyobb kapacitású, képességű és lehetőségű az emberi léleknél. A feltudati részében ennek megfelelően nagyságrendekkel több (és talán másféle geometriájú) lélekcella található. Ők az angyalok, akik az isteni hierarchiában, a teremtést fenntartó rendszerben dolgoznak. Általuk (és minden lélek által) teszi magát a Teremtő manipulatívabbá az osztott adatfeldolgozás segítségével. “Az Isten a lelkek összessége”. Az ún. nullás másolatú lélek (kerub) információját tekintve egy a Teremtővel és folyamatos (fluidszálas) kapcsolatban áll vele (akárcsak minden más lélek). Így képes az egy szoftver egyszerre több helyen (hardverben) jelen lenni és tevékenykedni.

A koncentráció a fókusz összerendezése és beszűkítése, ill. rögzítése a célhalmazra. Ilyenkor a tárcellák lemerevedhetnek a nagy fokú figyelemtől. A sokk hasonló rendszerbénulást válthat ki, feloldása a figyelem megzavarásával, a fókusz intenzív ingerrel történő kimozdításával oldható meg.

Az elme csapongásának oka a spontán feltudati tevékenység, a gondolatprogramok szakadatlan futtatása (az ingerületszükséglet). A tárcellák folyamatosan mozognak, a fókusz, mint valami színes amőba sodródik, ugrál a cellarendszerben a huzalozási rendszer mentén, figyelve az információkat (gondolatokat). A tudati fluktuáció, a fókusz szüntelen mozgása a környezet perturbáló hatásának eredménye. Ez teszi dinamikusan nyugtalanná az elmét, és egyben készteti a tevékenykedésre, a változásra, az új információk beszerzésére. Megfelelő szintű koncentrációval és ciklikus programokkal többé kevésbé fegyelmezhető az elme, de a túlzott koncentrálás, görcsölés nem tesz jót a személyiségnek, mert beszűkíti és lemerevíti azt.
Az emlékezés működése hardver szinten valószínűleg a tárcellák programvezérelt elforgatásával, szoftver szinten a huzalozási rendszer (értelem) segítségével történhet. Ha valami nem akar az eszedbe jutni és hiába koncentrálsz, annak oka a tárcellák megmerevedése a koncentráció miatt. Így nem tudnak működni a visszakereső programjaid. A megoldás: figyelj máshová, másra egy darabig, hogy felszabaduljanak a cellák és szabadon mozogva bevezethessék a fókuszodba a keresett információt. Minél több helyre van behuzalozva a válasz, ill. minél frissebb keletű az emlék, annál hamarább fog az eszedbe jutni.

A személyiségprogramok többsége ugyanakkor nem tekinthető algoritmusnak, mivel a lélek működése nem (az általunk ismert) matematika nyelvén alapul. Ezért képes az emberi értelem kezelni az olyan tapasztalatokat is, melyek a transzlogikus rendszerek határain túlra mutatnak, tehát irracionálisak, megérthetetlenek, mint például az érzések, az ösztönök.

A gondolatok, melyek a tudatunkon átfutnak, lényegében olyan komplex időhullám rétegek, időhologramok, melyek az érzékelt tapasztalatokhoz fűződnek, kapcsolódnak az eltároláskor és kialakítják a huzalozási rendszert. A gondolatainkkal értelmezzük, kapcsoljuk logikus rendszerbe a világból gyűjtött észleleteinket, s ezeket használjuk az emlékeink felidézésére is. A gondolatok ezért olyanok, mint a könyvtárban a katalógus cédulák (számítógépben a fájl allokációs táblázat), és segítik a fókuszt a keresésben. Ezt az információ idéző folyamatot hívjuk gondolkodásnak.

A lélekről azért is tudunk ilyen keveset mind a mai napig, mert a Teremtő zárolta előlünk az ide vonatkozó információk többségét, nehogy visszaélhessünk velük (lásd: kondicionálás, agymosás, zombi készítés és más bűnök elkövetése miatt). A lélek ellenes cselekedetek a legsúlyosabb bűncselekmény fajták közé tartoznak a teremtésben és ennek megfelelően kerülnek elbírálásra az Isteni Törvényszék előtt.

Mi a Prána?

A Prasna Upanisadban van egy ősi történet a pránáról. Szellemi útkeresők egy csoportja megkeresett egy, a legfőbb tudással megáldott tanárt. A mester beleegyezett, hogy megválaszolja kérdéseiket, ha egy évet cölibátusban, meditációval töltenek.

Azért kérte ezt tőlük, hogy uralkodni tudjanak érzékeiken, és ők vállalták. Miután az év eltelt, egyikük azt kérdezte: „Miből született minden élőlény?” A válasz az volt, hogy a tudat szórakozásból megteremtette az ellentéteket, az anyagot és energiát abból kiindulva, hogy ez a kettő mindent megteremt. A pránát, az energiát napként ábrázolják, az anyagot pedig holdként. Ez a két erő, az energia és az anyag teremtette a világegyetemet.

A diákok újabb kérdést tettek fel: Hány „istenség” éltet egy embert, és közülük melyik a legfontosabb, legdicsőbb? Így hangzott a mester válasza: Hány istenség (intelligens impulzus) irányítja a testet, és ki a legfőbb közülük? Az istenségek egyszerre válaszoltak: az Úr azt mondta, „én vagyok a legfontosabb”, ahogyan ezt mondta a Levegő, Tűz, Víz, Föld, a különböző élettevékenységek, mint a Beszéd, Látás, Érzés és Hallás is. Mindegyik azt állította, hogy ő az, aki összefogja a testet, és lehetővé teszi működését.

„Ne essetek tévedésbe; én vagyok, aki nem engedi, hogy a test darabokra hulljon”, mondta ezeknek az istenségeknek a fő Prána. Azok persze hitetlenkedtek. A fő Prána, látva hozzáállásukat, kezdett a test fölé emelkedni, de a többiek azonnal követték. Aztán a Prána mozdulatlan maradt, és nem mozdultak a többiek sem. Szembesülve a valósággal, az összes többi istenség vezetőjük, a Prána dicséretét zengte. Ez az igazság; akár a küllők a kerékagyon, a harci szekér kerekén, úgy indul ki minden a pránából.

A mester utána részletesebben is kifejtette. A prána minden szervben megtalálható, és egységként fogja össze a testet. A pránában a teremtőt, a rombolót és az egész világegyetem megőrzőjét tiszteljük. A prána jelen van a napban, az esőben, a tűzben, a levegőben, ő az erő, amely a világot és a mennyet is irányítja. A prána a mindenben jelen levő erő és minden létező teremtője.

Az egyik diák megkérdezte: „Honnan jön ez a prána, hogyan hatol a testbe, és hogyan támogatja a fizikai világot?” A mester pedig így felelt: „A prána az énből (tiszta tudatosság) származik. Az agy vonzza a testbe, és öt erővé válva irányítja a testet. A prána úgy működik, akár egy király, aki minisztereire bízza a munkát, ez esetben arra az öt pránára, amely a test részeit kormányozza.”

A történet még ha szimbolikusan is, de elmagyarázza a prána természetét és viselkedését. A régi iratok gyakorlatilag mind metaforákkal és szimbólumokkal próbálják megmagyarázni azt, ahogyan a bölcsek érzékelték a valóságot. A régmúlt bölcsei szubjektív módszerekkel derítették föl és tapasztalták a valóságot, ahogyan a mai tudósok objektív módszereket használnak erre. Mindkét módszer hatékony, de mivel a tudomány  - nem ismerte el a pránát, ez a kézikönyv az ősi jógik vagy látnokok bölcsességét követi, akik már ősidők óta tudják a prána titkait.

A prána a világegyetem életenergiája. Minden élőlény a pránának köszönheti életét. A különböző hagyományok különféle neveken illetik a pránát: életerő, ki, csi, orgone vagy egyszerűen “energia”. A pránát gyakran azonosítják a lélegzettel, pedig nem az; a prána a lélegzeten lovagol, de nem azonos vele. A prána a lélegzetvétellel lép be a testbe és hagyja el azt. Ez a  prána természete: a mozgás.

A prána szanszkrit szó; azt jelenti, lélegzet (ana) előtt (pra). A prána semleges, minőségek nélküli tiszta energia. Ez a tiszta energia bármely minőséget képes felvenni anélkül, hogy elvesztené tisztaságát, ahogyan ruhát öltve mi is felvesszük annak stílusát, de attól még magunk maradunk.

A prána megkönnyítheti a meditációt, a szexet, a harcot vagy a gyógyítást. Vitalitást ad a fizikai testnek, azonkívül megadja nekünk a gondolkodás erejét. A prána egyszerre fizikai és mentális energia: „A mozgás az agyban a prána mozgásából származik; és a prána mozgása a gondolat mozgásából a tudatban. Ez kölcsönös függőségi ciklust eredményez, mint amilyenek a víz hullámai és áramlatai. Ezt is egy ősi írásból idéztem, amely több mint ötezer éves, és még ma is nagy tiszteletben áll Indiában. Az itt található információ nem új. Egész tudomány épült a prána hatásaira már több ezer évvel ezelőtt.

A Jóga hagyományosan azt tanítja, hogy ötféle prána található a testben: prána, apána, szamána, udána és vijána. Azonkívül ott van a kozmikus, mindenben jelen lévő prána, a testben levő és különböző funkciókat ellátó öt prána forrása. A test pránái közül a közfelfogás szerint a prána és apána a legfontosabb. A prána a szívben és a fejben székel; az apána a gerinc alján, és „leszálló lélegzetnek” is nevezik. Ők ketten prána és az apána adják a lélegzet polaritását. Ez a két erő adja valójában a lélegzetvétel erejét. A prána a napaspektus (férfias), míg az apána a holdaspektus (női). A többi prána közül a  szamána a köldök táján székel, és „felszálló lélegzetnek” nevezik, az udána központja a torokban van, de föl-le mozog az egész testben, a vijána szét van szóródva a testben, és összetartja azt. Ebben a könyvben az öt pránára mindvégig egyszerűen pránaként utalunk, amikor a kozmikus Pránáról van szó nagy kezdőbetűvel írjuk.

A pránagyógyítás a jóga egy ága, amely pedig a védikus tudományok egyike. Pontosan mi is a jóga? A jógának sok különféle ága van, egyesek a testtel foglalkoznak, mások az aggyal, egyeseknek okkult erejük van, mások célja az önismeret vagy megvilágosodás.

Az ősi látnokok eredetileg az összes ismert tudományban jártasak voltak. Ájurvéda (gyógyászat), jógaállások, meditáció, matematika, asztrológia, geológia, hadviselés és vallás. Ezeket nevezték védikus tudományoknak. Természetesen megvolt a maguk szakterülete, de elvárták tőlük, hogy a tudás mind a nyolc ágának alapjaival tisztában legyenek. Az ájurvéda, a hatha jóga és a pránajáma a fizikai testtel foglalkozott. A pránagyógyítás a védikus hagyománynak ebből az ágából származik.

A jógát általában olyan módszernek tartják, amelynek segítségével elérhető az istenivel való „egység”. Bár lehet hatha jógát gyakorolni anélkül, hogy az ember tudatában volna bármi isteninek, ez a szó tiszta értelmében nem jóga, hanem egyszerűen a fizikai egészség megőrzésének egy indiai módszere. Ha azonban annak tudatában gyakoroljuk a hatha jógát, hogy az agy, a prána és a test valamely számunkra ismeretlen forrásból ered, és ezt az ismeretlen forrást kutatjuk, az már jóga, a maga tiszta értelmében.

Nem a módszer vagy a gyakorlat teszi a jógát, hanem ennek az ismeretlennek a kutatása. A pránagyógyítás is egyszerűen egy módszer, amely használható jógaként is, hogy elvezessen életerőnk forrásához, minden létező forrásához.
A jóga, ahogyan ez a könyv tekinti, a bölcsek és ősi szövegek hagyománya, amely a testből, a megnyilvánulásból a végső felé vezet, amely túl van minden megnyilvánuláson vagy meg nem nyilvánuláson. „Tisztelgek a Legfensőbb Én előtt. Az Én tanította először a hatha jóga ragyogó tudását. A hatha jógát létrának kaptuk, hogy aki vágyat érez, felhághasson a radzsa jóga magasabb állapotába.”

A pránával való gyógyítás nem erőszakosan közeledik az egészséghez, bárki megtanulhatja. Nem agresszív a testtel, az aggyal és az érzelmekkel. Nem zavarja meg az egyéniséget, nem rendszer, és nem osztályoz. Azáltal, hogy energiával látja el a testet, a prána természetesen erősíti azt, képessé teszi arra, hogy legyőzze a betegséget és egészséges maradjon. A gyógyításnak olyan módszere, amely csaknem egyidős az emberiséggel, olyan módszer, amely teljesen természetes. A pránagyógyítás holisztikus, vagyis az egész emberi organizmust – testet, agyat, érzelmeket – vitalizálja. Az igazi gyógyításnak nemcsak a manifesztálódott betegségre kell hatnia, hanem a probléma gyökerére is, hogy hatékony legyen.

/Atreya: A Pránagyógyászat Alapjai/

Indigó és Kristály Gyermekek nevelése: szívközpontú

Nevelés

Egy Indigó vagy Kristály gyermek nevelése különleges megtiszteltetés a zűrzavarnak és a változásoknak ebben az időszakában. Szülőként közreműködtök abban, hogy a nevelés új mintáit hozzátok létre a bolygón.

Szerző: Celia Fenn

Gyermekeitekkel együtt részt vesztek abban, hogy a szülő- gyermek kapcsolat rezonanciáját a jelenleg lehetséges legmagasabb szintre emeljétek.

Az Indigó és a Kristály gyermekek „küldetéssel” érkeztek a bolygóra. Az Indigók azért vannak itt, hogy megkérdőjelezzék a létező rendszereket és hiedelmeket, a Kristályok pedig azért érkeztek, hogy a szeretetre és hatalmunk visszaszerzésére tanítsanak minket. Szülőkként társak és partnerek vagytok a tanításnak és a gyógyításnak ezen folyamatában. Képes leszel segíteni a gyermekedet abban, hogy teljesítse a küldetését, ha megérted, neked mi a szereped. Indigó gyermek szülőjeként számíthatsz arra, hogy minduntalan kihívások elé fogsz nézni, ám a képességeid birtokában, hogy kezelni tudod ezeket a kihívásokkal, egy könnyebb kapcsolatot fogsz teremteni kettőtök között. Kristály gyermek szülőjeként nagyon erős akarattal és gyakori hatalmi harcokkal kell szembenézned. Megismétlem, ha megvannak a szükséges képességeid, hogy bánni tudj ezekkel a dolgokkal, akkor az segíteni fogja a gyermeked fejlődését és kibontakozását.

A régi nevelési szemlélet

A régi nevelési szemlélet egyszerűen nem fog működni az Indigó és Kristály gyerekeknél. És ez természetes. Azért vannak itt, hogy megkérdőjelezzék ezt a szemléletet, hogy valami alkalmasabbra cseréljük. Tehát az, ahogy téged neveltek a szüleid, nem fog működni náluk. Nem ismételheted meg a saját nevelési mintáidat – sem tudatosan, sem tudattalanul. Egy Új Gyermek szülőjeként tudatossá kell válnod arra, hogy mi motiválja az általad választott nevelési mintát.

A régi szemlélet főként a Hatalmon és a Félelmen alapult. A szülő kötelezettségként tekintett a gyermekre, amit elvállalt, és a szülői kötelesség arról szólt, hogy biztosítsa a gyermekről való anyagi gondoskodást és ellátást, és hogy taníttassa és felnőtté formálja a gyermeket, a többi felnőtthöz hasonlóvá. A gyereket arra nevelték, hogy féljen a büntetéstől, és hogy a szülőket, tanárokat és a többi felnőttet hatalmi figuráknak lássa. A gyereket arra tanították, hogy elfogadja a társadalmi normákat ezektől a hatalmi figuráktól, még akkor is, ha azok nem voltak összhangban a természetes hajlamaikkal. A szülők és a nevelők úgy gondolták, hogy a gyermek irányítása és kontrollálása a szerepük. Ezért úgy érezték, joguk van megbüntetni a gyermeket, akár erőszakos módokon is, ha a főként szabályok és tilalmak formájában gyakorolt kontrollt a gyermek megszegte vagy figyelmen kívül hagyta. A szabályok és regulák azt a célt szolgálták, hogy a gyermek „beilleszkedjen” a társadalomba, hogy alkalmazkodjon hozzá. A régi nevelési szemléletű szülők gyakran mondanak ilyesmiket: „Márpedig ezt fogod csinálni, mert én vagyok az anyád/apád!” vagy „Ezt fogod tenni, mert mindenki ezt teszi.”

A régi nevelési szemléletű szülő tekintélyelvű, és szolgálatkészséget és tiszteletet követel a gyermektől a ráruházott hatalomnál fogva, melyet ő birtokol a szülő/gyermek kapcsolatban. E szerint a hiedelemrendszer szerint a szülő „birtokolja” a gyermeket, és joga van szolgálatkészséget követelni. A szülők úgy gondolják, hogy többet tudnak és bölcsebbek, és ezért joguk van megkövetelni bizonyos viselkedési mintákat és a gyermek életét érintő döntéseket a „gyereküktől”.

Az új nevelési szemlélet  

Az új nevelési szemlélet a Szereteten alapszik és a Szívközpontból fakad. E szerint az új szemlélet szerint minden gyermek egy ajándék és megtiszteltetés. A nevelést a szív tapasztalatának tekinti, ahol a szülő feladata, hogy felneveljen és támogasson egy újonnan érkezett lelket a Földön. Ez a feladat egy partnerkapcsolat, amelyben a szülő és a gyermek osztoznak a növekedés és tanulás tudatos tapasztalatának megteremtésében, annak kalandjában.

Ebben az új szívközpontú nevelési modellben a gyermeket annak tekintik, aki – egy magasan fejlett léleknek. Az Indigó vagy Kristály lélek saját bölcsességgel érkezik, és feladatának része, hogy ezt átadja a felnőttek világának. A szülő szerepe gyakran az, hogy segítse a gyermeket, hogy eljuttassa ezt az üzenetet a világnak. Hogy ezt megtehesse, a gyermeknek szeretetre, táplálásra van szüksége, bátorításra, hogy teljesen kifejezze azt, aki és ami ő valójában, és lehetőségekre, hogy kifejlődhessen teljes potenciálja egy szerető környezetben.

Ahhoz, hogy ilyen szülő vagy nevelő legyen valaki, a Szeretetnek, a Türelemnek, a Tiszteletnek és a Feltétel Nélküli Elfogadásnak szerepelnie kell az alapvető szülői vagy nevelői képességei között. Szükség van arra is, hogy az új szülő megtanulja és megértse a Megbeszélés, Kommunikáció és a Fegyelem képességeit is.

SZERETET

Ez A LEGFONTOSABB szülői készség mind közül. Sokan úgy gondolják, hogy ez „természetesen jön”. Ám a szülők gyakran lemásolják a saját tanult szülői mintáikat, anélkül, hogy elgondolkodnának azon, hogy ezek a szívből jönnek-e vagy sem.

Valójában nem tudod szeretni és tisztelni a gyermekedet, ha nem szereted és tiszteled önmagadat. Oly sokunkat neveltek fel „nem vagy elég jó” üzenetekkel, amik az alacsony önbecsülést táplálják, és nehézségeket okoznak önmagunk szeretetével és önmagunk elfogadásával kapcsolatban. Mindenkinek, aki gyerekekkel dolgozik, szükséges megfigyelnie, hogy a feloldatlan önelfogadási problémáit hogyan vetíti ki a gyermekre. Ilyen esetekben a gyermeket „rossznak”, „kezelhetetlennek” tekinti a szülő, vagy a számos „nem elég jó” címke valamelyikével illeti.

A szülő feloldatlan haragja vagy konfliktusai is visszatükröződnek a szülő felé a gyermek viselkedésében. Gyakran előfordul, hogy egy haragos és szeszélyes gyerek a szülő elnyomott érzéseit éli ki.

Nehéz egy Indigó vagy Kristály gyermeket nevelni, amíg keresztül nem dolgoztad magad a belső problémáidon, és nem vagy képes szeretni önmagad, hatalmadat újra magadhoz venni és kifejezni legmagasabb lehetőségeidet. Az Indigó vagy Kristály gyermeked lesz az elsődleges tanítód, ha nem dolgoztad át magad ezeken a dolgokon.

Meg FOGOD tanulni, hogy visszavedd saját hatalmadat, és értékeld és becsüld önmagad – ahogy megtanítják neked ezeket a képességeket. Ám sokkal egyszerűbb, ha már rendelkezel ezekkel a képességekkel, ekkor ugyanis a gyermeked nevelése az egymást képessé tevő növekedés kölcsönös kalandjává válik.

FELTÉTEL NÉLKÜLI ELFOGADÁS 

Ez egyike a legnehezebb dolgoknak a szülő számára. A szülői büszkeség gyakran azt követeli, hogy a gyermek megfeleljen bizonyos elvárásoknak, vagy bizonyos szerepeket töltsön be.

Ám az Indigó és Kristály gyermekeknek megvan a saját meghatározott lényük, és a saját tudásuk arról, hogy kik és mik ők. Ez nagyon tiszta számukra. És néha ez a tudásuk arról, hogy kik és mik ők, szöges ellentétben lehet a szülők kívánságaival és szükségleteivel.

Ha ez a helyzet, akkor nagyon különleges szülőnek kell lenni ahhoz, hogy képes legyél azt mondani: „Elfogadom azt, aki vagy” és „Nem kell olyannak lenned, mint én vagyok”.

Egy bizonytalan szülő a gyermek nagymértékű különbözőségét fenyegetésként élheti meg, és azt követelheti a gyermektől, hogy alkalmazkodjon. Ám az új szülő megengedi a gyermeknek, hogy kibontakozzon és az legyen, aki, sőt, bátorítja a gyermek lényének azon aspektusait is, melyek távol esnek saját gondolkozási módjaitól vagy létformájától, ha a gyermek tehetsége ezekben az aspektusokban rejlik

Az új szülő elfogadja azt is, ha az Indigó gyermek kamasszá válva, majd felnőve, nem azokat a „biztonságos” és „felelősségteljes” karrier utakat követi, amiket a szülő szeretne. Az Indigó lehet, hogy inkább arra vágyik, hogy alkosson, vagy hogy beutazza a világot és világot lásson, nem pedig arra, hogy főiskolára menjen és kövessen egy lefektetett életutat.

Az új szülőknek meg kell érteniük, hogy az Indigók és Kristályok az életet egy folyamatos teremtésnek tekintik, ahol szabadon „átalakíthatják” önmagukat, ha erre hajlandóságot éreznek, ahogy követik a szenvedélyeiket. Valószínűleg nem fogják őket érdekelni a biztos és biztonságos utak, sokkal inkább a szenvedélyes, kreatív és örömteli lehetőségek.

Ez nem azt jelenti, hogy nem teremtik meg maguk számára a bőséget. Az Indigó felnőttek gyakran még harminc éves koruk előtt megteremtik maguknak ugyanazt az anyagi színvonalat, mint a szüleiké. Ám ezt szokatlan és kreatív módokon teszik.

TISZTELET 

Ez szorosan összefügg a feltétel nélküli elfogadással. Ha a szülő el tudja fogadni, hogy ki és mi a gyermek, akkor ezen az elfogadáson egy kölcsönös egymás iránti tiszteletet jöhet létre.

Ez a kölcsönös tisztelet a szükséges alap, amelyre a szülő-gyermek kapcsolatot fel lehet építeni.

Sok régi típusú szülő tapasztalatlannak és meglehetősen butának tekinti a gyermekeket, míg tapasztalt és bölcsebb felnőttek meg nem tanítják őket mindenfélére. Az új szülők tudatában vannak annak, hogy gyermekük egy fejlett létező kicsi testben, és kapcsolatukban az elképzelések és tapasztalatok kölcsönös cseréje van jelen. A szülő megtanítja a gyermeknek/léleknek az élethez szükséges készségeket, melyekre szüksége van a bolygón. A gyermek pedig az élet új nézőpontjaira, perspektíváira tanítja a szülőt, ami abból fakad, hogy szorosabb kapcsolatban van a Szellem világával.

Ez a kölcsönös tisztelet azt jelenti, hogy mindenki megengedi a másiknak, hogy az legyen, ami, és nincs szükség kritikára és ellenségeskedésre, ha különbségek vannak.

Valójában az új szülő ezeket a különbségeket ünneplésre okot adó dolognak fogja tekinteni, ahogy elkezdjük megérteni az emberi létben jelen levő óriási változatosságot és különféleséget a bolygón jelenleg.

TOLERANCIA 

Ez a terület szintén összefügg az előző két témával. Ha elfogadás, szeretet és kölcsönös tisztelet van otthon, akkor szintén jelen van a tolerancia a családban levő személyek különbségei és különböző igényei iránt.

Ezt a tolerancia ki tud később terjedni a szélesebb társadalomban is az otthonon kívül. Ha arra tanítod a gyermekedet, hogy minden rendben van veled, és minden rendben van velük is, akkor sokkal valószínűbb, hogy ezt a mintát fogják továbbvinni, ha kapcsolatba kerülnek különböző gyerekekkel és emberekkel az iskolában, és egyéb otthonon kívüli szituációkban.

A mások iránti tolerancia és mások elfogadása szintén része az Indigó és Kristály gyermekek küldetésének, és segítenek megteremteni egy olyan világot, ahol mindenkit tolerálunk és elfogadunk.

Az új szülők megmutatják a gyermeküknek, hogy kapcsolatba tudnak lépni tőlük „különböző” emberekkel is, ha tisztelet van jelen. És képesek megbecsülni a különbözőséget és ünnepelni a változatosságot, nem pedig fenyegetésnek és veszélynek megélni azt, ahogy ezt sok régi típusú szülő tette.

A fent említett aspektusok hatásossága az új nevelési szemléletben gyakran azon múlik, hogy a szülő mennyire képes megosztani az élethez szükséges készségeket a gyermekkel. Ezt leghatékonyabban a Kommunikáció, a Megbeszélés és a Fegyelem képességeinek segítségével lehet megtenni.

KOMMUNIKÁCIÓ 

A gyermekeddel való kommunikáció az egyik kulcsfontosságú módja annak, ahogy kimutathatod a szereteted és a tiszteleted.

A kommunikációs folyamat adás és fogadás egyben. A beszélő átadja vagy megosztja az elképzeléseit, a hallgató pedig fogadja ezeket. Mindkét folyamat „aktív” abban az értelemben, hogy a fogadás vagy „hallgatás” szintén egy képesség. Szülőként a régi szemlélet mögé kell húzódnod, miszerint parancsokat és utasításokat adsz a gyermeknek, elvárva, hogy kérdés nélkül, engedelmesen elfogadja ezeket. És mindenekfelett sose veszítsd el a türelmedet, és sose kiabálj a gyermekeddel a kommunikáció folyamatában.

Ha haragot és erőszakot alkalmazol a kommunikációban, az csak arra tanítja a gyermeket, hogy ahhoz, hogy elérd, amit szeretnél, neked kell a leghangosabbnak és legagresszívabbnak lenned. Hasonló módon a fizikai büntetés arra tanítja a gyermeket, hogy ahhoz, hogy az legyen, amit szeretnél (szolgálatkészség/engedelmesség), agresszívnak és erőszakosnak kell lenned. A kommunikáció ezen mintáit a gyermek elraktározza magában, és később ki is fejezheti, amikor interakcióba lép a korosztályának tagjaival. A Kristály gyermekek különösen, ők ugyanis azért vannak itt, hogy megtapasztalják a hatalmat, és ha azt tanulják tőled, hogy az erőszak egyenlő a hatalommal, akkor ezt fogják eljátszani. És gyakran ellened.

Sokkal jobb ennél, ha a gyermekedet arra tanítod, hogy hatékonyan, ám tisztelettel kommunikáljon. És ehhez a kulcs mindkét fél részéről az, hogy MEGHALLGASSA, hogy a másik mit szeretne mondani. És a hallgatásnak ebben a folyamatában valóban fogadja és megértse, hogy a másik mit érez, és mire van szüksége.

Beszélj a gyermekeddel minden olyan családi dologról, ami őt is érinti. Ne gondolod azt, hogy mivel ő még kicsi, egyszerűen csak el kell fogadnia azt, amit szeretnél. A gyermekeknek is vannak érzelmi szükségleteik, amiket figyelembe kell venni, ha olyan döntéseket hoztok, amik az egész családot érintik.

MEGBESZÉLÉS 

A megbeszélés a kommunikációs folyamat része. Ha szeretnéd, hogy a gyermeked egy bizonyos utat kövessen, vagy hogy bizonyos dolgokat megtegyen, akkor el kell magyaráznod neki, hogy miért kéred ezt tőle. Az Indigók és a Kristályok nem fogadják el a tekintélyelvű parancsokat, ám meg fognak hallgatni, ha nyugodtan beszélsz hozzájuk és elmagyarázod, miért szeretnéd, hogy megtegye az adott dolgot.

Ha nem különösebben vonzó számára, amit szeretnél, akkor lehetséges, hogy jutalmat helyezz kilátásba arra az esetre, ha megteszi, amit kérsz tőle. Ebben az esetben egy „nyertes-nyertes” szituáció áll elő, amelyben mindkét résztvevő kap valamit, amit szeretne.

Ez nem a manipulációról szól, ám az okos Indigók szüleinek figyelniük kell arra, hogy a gyermek ne váljon manipulatívvá. Ennek inkább az a lényege, hogy a kölcsönös kényelem egy terét érjétek el, ahol mindkét fél összhangban van azzal és elégedett azzal, amit meg kell tennie. Például, ha a játékok elpakolása gondot okoz nálatok, akkor beszéld meg a gyermekkel, hogy ha a játékokat egy héten keresztül minden este elpakolja, akkor hétvégén meglepitek valamivel. Ha nem pakolja el, akkor elmarad a meglepi. A legtöbb gyerek hajlandó egy ilyen javaslat hatására együttműködni, sokkal inkább, mintha az anyja egyfolytában kiabálna vele, hogy miért nincsenek elpakolva a játékok (hát igen, az Indigó és Kristály gyerekeket általában sokkal fontosabb és képzelet gazdagabb dolgok foglalkoztatják, minthogy elrakja a játékokat.)

FEGYELEM

Bár ezt hagytam utoljára, általában ez a legtöbb érzelmet kiváltó terület a szülőkkel való beszélgetéseim során. Hogy büntessük-e a gyermeket vagy „elpáholjuk-e”, vagy kikényszerítsük-e a határokat. Személyes véleményem az, hogy soha ne használjunk erőszakot. Ez csak arra tanítja a gyermeket, hogy az erőszak egy eszköze annak, hogy megszerezd azt, amit akarsz.

Másrészről úgy gondolom, hogy a „fegyelem” fogalmát félreértelmezzük a társadalmunkban. Egyenlővé tesszük a szabályokkal, regulákkal és a büntetéssel. Valójában a fegyelem (discipline) és a tanítvány (disciple) szavaknak közös a gyökere, és a fegyelem összefügg a tanítással és a tanulással. És nem az a leghatékonyabb tanár, aki kiabál és erőszakos, hacsak nem a seregben vagy. A hétköznapi életben akkor a leghatásosabb a tanítás, ha a szívből jön, és kedves és figyelmes módon közlöd a másikkal.

A gyermekeknek szükségük van arra, hogy tudják, hogy hol húzódnak a határok, és hogy mit várunk el tőlük a családon belül. Ez segít biztosítani a biztonság érzését, ami elősegíti a nyugalmas viselkedést. Ám ezt az információt szerető és csendes módon is lehet közölni, a kommunikáció és a megbeszélés készségeit használva.

A kommunikáció és a megbeszélés képességei nagymértékben részei a fegyelem képességének.

Szülőként az a feladatod, hogy megtanítsd a gyermekedet – példamutatáson és szavakon keresztül -, hogy mit kell tennie, hogy hatalmának birtokában lévő és szeretetteljes felnőtté váljon. Te vagy a tanító, ő a tanítvány. És néha ő a tanító, és ti, szülők vagytok a tanítványok. Hagyd, hogy kapcsolat olyan szeretetteljes és tápláló legyen köztetek, mint Krisztus és a tanítványai között volt.

Forrás:Angyalszárny

Harmadik szemmel a pénzről

Mi a pénz?

A pénz közvetítő eszköz, az energia egyfajta kifejeződése, testet öltött formája. A pénz alapja a bizalom, a hit. Hogy rendelkezünk-e vele, vagy nem, az mutatja a bizalmi indexünket. Bizalmatlanság-mérő. De milyen bizalom? Önbizalom. Ön-bizalom-mérő. Akinek nagy ön-bizalma van, annak sok a pénze. Akinek kevés az ön-bizalma, annak kevés a pénze is.  Ez igaz népekre is.

Ennek az ön-bizalomnak nem az önismeret, vagy a tudás, vagy valamely képesség a bázisa, hanem a puszta hit. Hit önmagamban, önmagamról. Mindegy, hogy alappal, vagy nem. Alul-, vagy felül-értékelem-e magam ?- csupán ez a kérdés. Ez a hit a Credo – Credit=Hiszek – Hitel a pénz gyökere, lényege. A bizalmi tőke.A fizikai világban, ha van hitelem, van bizalmi tőkém, akkor azt jelenti, hogy hiteles vagyok a világ előtt, és ekkor pénzem is van.

Ha azonban én sem hiszek magamban, akkor más sem hisz bennem, azaz nincs bizalmi tőkém, és ezért nem vagyok hitel-képes.Ennek a hit-gyökerű pénznek semmi köze a valósághoz. Nincs köze a Gnózishoz, a valódi tudáshoz. Úgy lett megalkotva, és programozva a modern pénz, hogy az ezt a hit-útvonalat kövesse.Ezért fújhatók akkora lufik belőle, mert a mögötte lévő hitrendszerek sem épülnek a valóságra.

Modern ember-modern pénz

Minél inkább elszakad az emberi tevékenység a természetestől, és minél mesterségesebb végeredményeket, manipulált szükséglet-kielégítőket hoz létre, annál jobban áramlik a lufi-pénz a rendszerben, és tovább duzzasztja a mértéktelen fogyasztást, újabb szükségleteket gerjesztve. A 22-es csapdája. Ez a mai pénz-rendszer fő célja: egy élet-idegen, ember-ellenes rendszer fenntartása.

Látszólag minden rendben, és a látszat mindenek felett.Csakhogy közben ez a falánk gépezet letarolja az erdőket, szennyezi a levegőt, a vizet, a földet, növények, állatok, és emberek természetes életterét szünteti meg, megváltoztatja a Föld klimatikus viszonyait, nem is beszélve arról a pusztításról, amelyet az emberi lelkekben, és testekben visz véghez. Vagyis elpusztítja mindazt, ami természetes, amit nem ő alkotott.Kicsit hasonlít ez a működés a rákos folyamathoz, amely – egy hibás programból adódó állandó növekedési kényszerénél, igényénél fogva – a saját életterét, a gazdatestet is elpusztítja. És mi is a rákos sejt motivációja? Egy téveszme. Azért működik ilyen élet-ellenesen, mert hamis identitása van, hamis hite van önmagáról.

A növekedés csapdája- az emberiség rákfenéje

Ez a rákfenével analóg gazdasági növekedési kényszer maga a beteg ideológia. Ez a ráksejt – az identitását veszített sejt – mantrája: növekedni, növekedni, fokozni a profitot, a bevételt, a GDP-t….stb Menni előre, semmi nem számít ebben a „szent háborúban”. Nem baj, ha családok hullanak szét, emberek mennek rá, nem baj, ha tönkretesszük a környezetet. Nőni kell minden áron.Miért?Vajon nem tudható, hogy ahol egy rendszer növekedni kezd, ott egy másiknak csökkennie kell? Nem hallottunk még soha az energia-egyensúly létezéséről? Vajon meddig fokozható a szélsőség?

Meddig kompenzálhatja az én növekedésemet a másik csökkenése?Van egy pont – épp, mint a rákos betegnél – ahol a folyamat nem visszafordítható, ahol a test belepusztul a téveszmés sejtek növekedési tébolyába. A beteg meghal. A rákos sejtjei is!Hibás program.Nem lehet, és nem kell növekedni minden áron. A természetes egyensúlyt nem lehet büntetlenül megbontani.

De miért is indul növekedésnek egy rendszer, miért esik ki az egyensúlyából?Mert a részei elveszítik az ön-tudatukat. Vagyis annak a tudását, hogy ki ő, és mi a dolga. Ez az identitás-zavar az, ami miatt kicsúszik az egyensúlyból. Ez ugyanígy igaz a sejtjeinkre, és ugyanígy igaz az emberekre is, akik a társadalom sejtjei.

Téveszmés identitás-zavar. A kísértés genealógiája (gén-analógiája?)

Hogyan jön létre ez a téveszme? Mi okozza ezt a megzavarodottságot?A megkísértés.Az emberi rendszer velejárója a Luciferi, Ahrimáni beavatkozás. Úgy tűnik, ennek léte be van építve a rendszerbe. Ez az első rákos sejt. Ő maga Lucifer, aki megkísérti az Embert. Megpróbálja a hibás programot elültetni a sejtekben, az emberekben, megtéveszteni őket, elhívni a saját feladatuktól, valami jobb ajánlattal elcsábítani, hogy ne a saját dolguk végezzék, és az önimádat, vagy a bűntudat téveszméjének bűvkörébe kerüljenek. Hízelgéssel, félrevezetéssel, megfélemlítéssel – egyszóval: manipulációval – próbálja nyomás alá helyezni a sejtet, az egyént. A megtévesztettekből hadsereget toboroz, szervezeteket épít, kinevezi őket posztokra, elhelyezi őket címek, rangok, hatáskörök szerint a mesterséges struktúrában, és a hamis ideológia terjesztése lesz a fő feladatuk innentől. Ők pedig mennek, és sok-sok további sejtet megfertőznek, elcsábítanak, meggyőznek a hamis Ahrimáni programmal, – melyet már élnek is – és maguk is örökítik azt tovább. Garantált a növekedés, mert a megtévesztés tökéletes, a gépezet beindult.Hacsak nem történik mégis valami, ami megállítja.

Ellenálló sejt, ellenálló szervezet a 144.000 egészséges sejt, mint egészség minta

De mi, ki állíthatná meg ezt a tébolyt? Valaki, aki NEM-et mond. Egy sejt, aki nem hajlandó beállni a sorba, hanem a helyén marad. Egy új minta. Valaki, aki nem csábítható el, nem győzhető meg, nem vásárolható be a struktúrába, nem félemlíthető meg. Aki nem választja a könnyebb utat. A túlerővel szemben sem. Valaki, akinek van ehhez bátorsága, mert elég erős az ön-tudata.

Valaki, aki egész, ezért egészséges. Ez a valaki, ez a sejt, amelyik ellenállt a kísértésnek, megrengeti az egész szervezetet, az egész rendszert. Hirtelen a többi sejt is tudni fogja, mi történt, és ők is elkezdenek ellenállni. Először csak a környezők, majd amikor elért az ellenállók – a helyükön maradók – száma egy határértéket (a 144.000.-et), akkor hirtelen robbanásszerűen az egész szervezet, test átveszi az ellenállás mintáját. Elkezd gyógyulni. Ekkor Lucifer csatát vesztett. A Krisztus-impulzus erősebbnek bizonyult.

Beteg szervezet – beteg pénz

Amikor egy rendszer tudati átalakuláson megy át, akkor a valóság-érzékelése megváltozik. Egyszer csak kezd feltűnni, ami eddig nem: hogy ez a pénz-rendszer a semmire épül. Egy üres szólamra, gazdasági mantrákra, melyek tartalom nélküliek, misztifikált, ám valóságos alapok nélküli pénzügyi elméletekre. Csupa magyarázat.

Évszázadokig működhetett, és idáig fajulhatott viszonylagos biztonságban ez a pénz-rendszer, hiszen az alapját senki nem kérdőjelezte meg. Az emberek hallgatólagosan elfogadták a szabályokat, melyek közé születtek, a hamis bizalmi viszonyok kialakultak, öröklöttek voltak.Valami azonban az utóbbi évtizedekben elkezdett megváltozni, és a fénysebességnél is gyorsabban változik.Az a lineáris tér- idő-szemlélet, és létszemlélet, ami nem nyújtott kilátást, kitörési pontot a rendszerből, most mintha felbomlana.

Vadonatúj paradigmák, érzékelések, látásmódok, impulzusok jelennek meg hirtelen a semmiből. Emberek elkezdenek a linearitás hálóján átlátni, és kérdeznek: Miért van ez így?Emberek tömegei kezdik el látni a valóságot az illúzió mögött, a felfújt lufit, a hamis ön-értékeléseket, az identitás-zavarokat, melyek kifejeződése volt eddig a pénz soksága, vagy hiánya. Egy torz, az igazság-alapokat nélkülöző, manipulatív rendszert látnak meg működés közben, melynek maguk is részei voltak. Egy olyan rendszert, melyben a magukról sokat hívő kevesek elhitették a többiekkel, a sokakkal, hogy magukról keveset kell hinniük, és ezt a hamis hitet – mely az emberek közötti egyensúlyt megbontotta – vallási dogmákkal, hazug mítoszokkal, ál-történelemmel, vallási, katonai, politikai, vagy éppen tudományos intézményekkel erősítették meg.

Létrehoztak egy tökéletesen manipulált, és hazug valóságot, amelyben a gondolkodás, az önálló vélemény, – amely eltért a hivatalosan bevett mainstreamtől – üldözendő volt, vagy elhallgatandó, vagy nevetség tárgya.A mai pénz ennek az illúziónak a szolgálatában áll. Arra tervezték, hogy ezt az ön-hitet kövesse, melyet a manipulációval eltérítettek a valóságtól.Miután pedig a pénz az életenergiák fizikai síkon történő áramoltatásának eszköze, így kényelmesen lehetett szert tenni az ön-tudatlanságban tartott, és ezért magukat alul-értékelő tömegek élet-energiájára.

A beteg pénz meggyógyításaa szervezet öngyógyulása, vissza az ön-tudathoz

A modern pénz-rendszer egy beteg rendszer. A gyógyulásának útja az, ha mi, emberek meggyógyulunk. Ha mi, mint a szervezet sejtjei egyensúlyba kerülünk, akkor a pénz is megtalálja a maga egyensúlyát egy harmonikussá vált, egészséges környezetben.A pénz a társadalom állapotát tükrözi.A változással búcsút mondhatunk az eddigi felfogásunknak.

Felül kell vizsgálnunk a személyes hitrendszereinket, amikkel kapcsolódtunk másokhoz, a világhoz, önmagunkhoz. Amint visszanyerjük az eredeti identitásunkat, a társadalmi struktúráink (köztük a pénz-rendszer is) gyökeresen megváltoznak.Amint pedig a megvilágosodásnak abba a szakaszába jutunk, hogy már nem lesz szükségünk identitásra, amely megkülönböztet, mert a mindennel egységet fogjuk élni, már nem lesz szükség pénzre sem.Egy egyensúlyát vesztett pénz-rendszer egy egyensúlytalan társadalom, mesterséges együtt-élési minta tükörképe, és szükségképpen ember-ellenes, élet-ellenes.

Eszközből céllá válik, mivel ugyanolyan identitás-zavaron megy keresztül, mint az emberek.Egy egyensúlyban lévő pénz-rendszer egy harmonikus, egészséges társadalom, egy természetes együtt-élési modell, közös-s-ég képe, és az embert, annak mindennapi fizikai létét szolgálja. Nem más, mint amire hivatott, egy eszköz, a csere eszköze.

Pénz, és ami mögötte van…..vagy nincs

A pénz az ember által teremtett dolgok csereeszköze, materializálódott élet-energia. Vagyis az emberek közötti, feléjük áradó, beléjük vetett bizalom mérője. A fizikai élet-energia csereeszköze. Nézzük a hivatalos fogalmát:· általános – vagyis közmegegyezés alapján mindenki által elfogadott· egyenértékes – vagyis különböző értékek válthatók át vele, mérhetők össze ezáltal

Eszerint a pénz egyfajta közös nevező. Ezt a tulajdonságát azzal érte el, hogy valamihez rögzítették, pl nemesfémhez, aranyhoz, amit először tartalmazott is (aranypénzek), majd a kibocsátását kötötték az aranyfedezethez, amely ténylegesen mögötte volt. Ez biztosította, hogy ne lehessen korlátlanul nyomtatni, ami elértéktelenítené. A mögötte lévő arany azt jelentette, hogy az érte adott termék, munka ténylegesen aranyat ért.Ez volt a pénz eredeti, valódi identitása, amikor még valódi értéket képviselt, és ezáltal ki is fejezte azt a társadalmi együtt-élésben.

A pénz akkor betegedett meg először, amikor elszakadt a bázisától, az értékétől, az aranytól, és fiktívvé vált. Ekkortól nem egy materializált érték, hanem egy ígéret állt mögötte, míg vele szemben továbbra is testet öltött értékek, termékek, munka állt. Felborult tehát az egyensúly, mert kialakult az ígéret-ipar, a bankárok kasztja, amely nem termelt valós értéket, hanem a pénz manipulációjából élt.

Abból a hibás programból, amelyet ő maga hozott létre, és fogadtatott el az emberekkel, és amelynek a pénz áldozatául esett. Ezzel egy szűk embercsoport kisajátította a pénz feletti szabályozást, és rendelkezési jogot, és saját érdekei szerint alakította azt. Ennek pedig nem volt korlátja.A bankárok tulajdonképpen bizalommal kereskednek.

Azzal a bizalommal, mely a pénzkibocsátás mögötti átruházott, – illetve a társadalom megtévesztésével ellopott – hatalom. Ennek megtartása (a hamis látszat fenntartása) érdekében pedig a fizikai élet-energiák áramoltatásának útvonalát manipulálják. Újabb, és újabb köntösökbe öltöztetik a téveszme-programot, már-már agymosás-szerű módszerekhez folyamodva. Ennek jó példája a modern média-ipar.Ennek a rendszernek a végét már ismerjük a Jelenések Könyvéből.

De mi a valóság?A pénz határai: amit nem mér meg a pénz

Nem minden érték fejezhető ki pénzben. Csak az emberek együttélését, a közösség társadalmi együtt-élését működtető energiák, a fizikai élettér szükségletei fordíthatók le pénzre.

Azoknak a dolgoknak, amelyek kívül esnek az emberi fizikai teremtés hatókörén, nincsen pénzben kifejezhető értékük. Vagyis nem válthatók át erre a mérőeszközre. Az ember-feletti dolgok esetében a pénz, amely egy emberi – közösségi együtt-élést szabályozó – találmány, szükségszerűen csődöt mond. Ebben a körben nincs valós jelenléte.

Nem erre született.Valójában egy adás-vételi csereeszköz.Használata szóba sem jöhet olyan energia-áramlásnál, amely nem tartozik az adásvétel hatálya alá.Ebből következik, hogy mindazok a dolgok, amelyeket nem az ember teremtett, melyeknek nem ő a forrása, (mint például az egészsége, a kimagasló művészi, újító alkotó képesség, találmányok, az emberi szeretet-érzés, az együtt-érzés képessége, a gyógyítás képessége, a tanítás képessége…stb) nem lehetnek az emberi értelemben vett adásvétel tárgyai.

Ezek forrása ugyanis az ember feletti szint. Ezért nem is mérhetők pénzben.Ezzel együtt jár az a következtetés is, hogy ezek az értékek ugyanakkor nagyon is valósan léteznek, ám nem sajátíthatók ki, még akkor sem, ha egy-egy személyen keresztül kapnak formát, vagy lépnek be a matéria világába.A személy, aki az anyagban megjeleníti ezeket az értékeket, aki magán keresztül testet ad nekik, ezek végső megnyilvánítója, de nem birtokosa.

Mivel ezen értékek forrása az emberiség közös szellemi kincse, melyhez ő hozzáfér, az ebből materializált javak is szükségképpen a közösséget illetik meg. Nem sajátíthatók ki, nem bocsáthatók áruba, mivel közösek, mindenkit megilletnek a keletkezésük pillanatában is.

A találmány nem a feltalálóé, hanem közös kincs?

Ezt csak akkor értjük meg, ha látjuk azt, hogy például egy találmány nem egy feltaláló műve, – ahogyan azt ma természetesnek vesszük – hanem egy a kollektív tudatban lévő szellemi valóság, gondolat fizikai formát öltése. A feltaláló az, aki ennek a gondolatnak formát ad. A feltalálót azonban megelőzték azok, akik ezt a gondolatot „beföldelték” az emberi közös tudatba, és azok is, akik ezt a gondolatot táplálták a vágyaikkal, a megfogalmazott igényeikkel, formához segítve ezzel a gondolatot.

Az a kutató, akinek a kutatási területét érinti az adott gondolat, ezt a mentális, és asztrális síkra már beléptetett, ilyen finom-anyagi testekkel már bíró gondolat-formát veszi, azzal találkozik, és az ő dolga, hogy annak fizikai testi formát adjon akár egy képlet, egy elmélet, akár egy bizonyítható kísérlet, akár egy tárgy formájában. Ők mindannyian szereplői, és alkotói ennek a folyamatnak, még akkor is, ha ebből a fizikai érzékszervek korlátai miatt csak a fizikai formába-öntő feltalálót tartják az emberek alkotónak.

Az alkotás folyamata valójában közös, és a végeredménye is az kell, hogy legyen.Ezért azt szabadon hozzáférhetővé kell tenni az emberek számára, nem pedig szabadalmakkal, szerzői jogokkal védeni, és korlátozni a nyilvánosságát, vagy éppen súlyos pénzekért árulni.Ez a szellemi törvények szerint törvénytelen.

Mikor fog megváltozni ez a korlátozott működés?Egy átmeneti modell

Először ezt meg kell értenünk, és el kell fogadnunk ahhoz, hogy felülírhassuk a szerzői-, szabadalmi jogok mai rendszerét. Ahhoz, hogy ezt a korlátot, – amit mesterségesen állított fel hamis ideológia mentén ugyanaz a hatalom, mely a pénz felett is uralkodik – ledöntsük, az kell, hogy újra ráeszméljünk a közös teremtés valóságára. Másrészről az kell hozzá, hogy a jelenlegi torz pénz-rendszert visszaállítsuk az érték-mérő funkciójába, és elkezdjünk a társadalmi hasznosság fogalmi körében gondolkozni.

Vagyis egy tevékenység, eredmény ellenértékét nem a piac (a mesterségesen gerjesztett igények hamis rendszere) mér meg, nem is a mennyiségi kereslet, hanem a mérleg a közösségi haszon. Az adott tevékenységnek, látható eredménynek milyen társadalmi hatása van, hogyan érinti a többi ember életét. Ehhez persze már egy egészséges gondolkodásmód, működésmód szükséges, amely világos különbséget képes tenni (részben az összes érzékét használva, nem csupán az elméjét) a közösségre hasznos, azt építő, és azt romboló folyamatok között.

Ezt nyilvánvalóan nem pénz-emberek, és az őket kiszolgáló „szakemberek” képesek megtenni, hisz ők ettől az egészséges közösségi modelltől, érzékenységtől a legtávolabb állnak.Egy ilyen új társadalomban a találmányok nem korlátozhatók, amennyiben azok a közösség gyarapodását, javát, a föld ökológiájának egyensúlyban tartását szolgálják. De minden hasznosítási ellenértékből egy kicsinyke részre jogosult az a feltaláló, akinek a munkája eredményeképpen gazdagodott az adott találmánnyal a közösség.

Minden további bekapcsolódó személy (gyártók, kereskedők..) ennél kisebb hányadban jogosult ellenértékre a találmány hasznosítása területén végzett tevékenységük ellenértékeként, – az adott területen – miközben senki nem jogosult kisajátítani a felhasználást, a hasznosítást.Ugyanígy a művészek esetében elfogadhatatlan, hogy a kereskedő nagyobb haszonra tegyen szert, mint maga az alkotó.

Lássuk tisztán mai pénzt!

A pénz arra való, hogy az emberek fizikai szükségleteinek kielégítésében legyen egy csereeszköz, az elosztás egyfajta szabályozója. A modern pénz hitelpénz, azaz hitelnyújtással kerül forgalomba. Hitel=adósság=függés. Léte maga a bizalmatlanságra, a hiányra, a hiánytudatra, az egyensúlytalanságra és az ember birtoklási ösztönére épül. Arra az előfeltevésre, hogy az ember nem képes felmérni a valós szükségleteit, ezért pazarol. A pénz a pazarlás szükségképpeni korlátja, de egyben a megtestesítője is egy zárt hiány-tudatú rendszerben. Mindkét végletet szükségképpen tükrözi.Ezért egy bőség-tudatú, egyensúlyra épülő ön-tudatos társadalomban nem lesz szükség ilyen értelemben a pénzre sem.

Fogalmazzuk újra a valóságot!Szabályozzuk újra az együtt-élési rendszereinket a szellemi törvényekkel összhangban!

Mivel az emberi tudat épp most van átalakulóban, váltásban a hiány-tudatról, a bőségtudati üzemmódba, a polaritásból a duális egység egyensúlyi állapotába, a vízszintesről a függőleges gondolkodásmódba, ezért szükségképpen a válság jeleit mutatják azok az intézményei, melyek a régi lineáris gondolkodásmód termékei. Ez egy evolúciós ugrás a tudatban, amelynek a külső vetülete egy pénzügyi, gazdasági válság képe.

Azt mutatja meg nekünk, hogy már nem a régi módon gondolkodunk, hogy már nem hiszünk a korlátozó, dogmatikus, zárt hiány-rendszerekben, a megosztó, egymástól elszeparáló modellekben, hanem elkezdtünk ráébredni a közös alkotás valóságára. Ez okozza a pénz hiányt, mely a régi típusú fizikai szükségletekbe vetett egyedüli hitünket fejezi ki. Szembesít azzal, hogy nem csupán fizikai élettér létezik, sőt az nem is az elsődleges, és nem kezelhető külön a többi (hagyományosan láthatatlan, de nagyon is érzékelhető) lét-szférától, melyben az ember ugyanolyan valóságosan létezik.

Ez a pénzügyi válság valójában azokat érintette, akik a tudatukkal kizárólag a fizikai élettéren éltek. Számukra okoz félelmet, kihívást, mert magukat a hiánytudat téveszméjébe bezárták. Az észlelt valóságot egyedülinek tartva pedig nem látnak alternatívát. Ez az önkorlátozó lét okozza a félelmeket, melyek megszülik a betegségeket, a depressziót, a kilátástalanságot, a jövőkép hiányát.

A gyógyítás, tanítás ellenértéke – Két hamis mítosz egymással szemben

Régi téma a magukat spirituálisnak címkéző emberek között, hogy el lehet-e, kell-e fogadni pénzt a gyógyításért, tanításért. Sokszor furcsa elméletek születnek arról, hogy miért igen, vagy miért nem.Ezek leple alatt bizonyos gyógyítók, tanítók nagyon sok pénzt keresnek a tevékenységükkel, míg mások nagyon keveset, vagy éppen semmit.

Egyfajta egyensúlytalanság érzékelhető ezen a területen is, amelynek – meglátásom szerint – az az oka, hogy nem tisztázottak az alapok: az, hogy mi is a pénz, mi minek az ellen-értéke.Az egyik oldali érvrendszer (amit a drágább spirituális segítők) hangoztatnak az, hogy az energiáknak cserélődniük kell, hogy az egyensúly fennálljon, a gyógyító, tanító tevékenységéért, tudásáért, képességéért a gyógyulni vágyónak, vagy a tanulónak pénzben megtestesülő energiát kell adnia. Ezért fizet. Sokszor indokolatlanul sokat.

Érdekes módon azonban ez a segítő a gazdagabb ügyfeleket fogja bevonzani, merthogy azok szintén így gondolkoznak, ezért halmozódik fel náluk a pénz, ezért rendelkeznek vele: mert elvárják, és elhiszik, hogy az jár nekik az általuk meghatározott mértékben.A legszélsőségesebb példája ennek a típusnak a pénzért beavatást áruló sarlatán. Egyfajta búcsúcédula.A másik típusú tanítónak sokszor alig jut reggelire, ám az általa krisztusinak értelmezett alapállást megtartja mindenek felett:” ingyen kaptátok, ingyen adjátok.” Ő önzetlenül, emberiességből gyógyít, és tanít ingyen.

Közben napi megélhetési, nagyon is emberi gondjai vannak. A villanyszámláját is alig tudja kifizetni. Hozzá érdekes módon azok a betegek, tanulók jutnak el, akiknek szintén nincs pénzük, mert az valami oknál fogva nem áramlik hozzájuk.A vonzás törvénye tehát működik, látszólag minden rendben van.Igen ám, csakhogy az egyensúly csak a polaritás két véglete között áll fenn, valójában teljes diszharmónia, egyensúlytalanság jellemzi a résztvevőket. Miért? Mert elfelejtettek különbséget tenni pénz, és energia között. A formát összetévesztették a tartalommal.
Mítoszok fölött – A valóság egyesítő ereje

A valóság az, hogy a gyógyító, és a tanító képességei, „tudása”, nem váltható pénzre. Nem forintosítható, mert azt ő sem úgy vette (jó esetben), hanem annak a közös tudatból – az emberiség közös szellemi örökségéből – került a birtokába.Azért gyógyít, és azért tanít, mert az az ő felvállalt élet-feladata (jó esetben).A pénz nem lehet ennek az ember feletti szintről származó tudásnak, képességnek a csereeszköze.

A gyógyítás, és a tanítás ellen-értéke valójában a beteg, és a tanuló nyitott, befogadó figyelme, jelenléte. Amely éppen akkora erő, energia, mint a tanító, gyógyító jelenléte. Ez az adok-kapok rendszerbeli helyén az egyensúly. Egy gyógyító, tanító a nyitott betegtől, tanítványtól épp annyit kap (tapasztalat, megélés, érzelmi energia, felismerések, impulzusok…), mint amennyit ad. Pénz nélkül.

Ugyanakkor a tanítónak is van fizikai teste, lakása, gyerekei, autója. Ő is szokott vásárolni tejet, tankol a benzinkútnál, befizeti az angol órát a gyereknek…stb. Tehát határozottan emberi lény, akinek fizikai szükségletei vannak, amelyeket a földön a rendelkezésére álló eszközökkel tud kielégíteni. Ezért jár neki pénz (amíg egyáltalán ez részét képezi a társadalmi együtt-élésnek), hogy mint ember, azonos feltételekkel hozzájuthasson a fizikai lét-feltételekhez, részt vehessen a társadalmi cserében.

A két véglet

Aki sok pénzt kér, az nem értette meg, hogy a tanítás, gyógyítás nem áru. Az szükségtelenül felül-értékeli magát, és azt mások is felül-értékelik, amennyiben illúziót vásárolnak tőle. Aki kevés pénzt kér, az nem értette meg, hogy a fizikai világ is része az életnek, amelyben még létezik a pénz. Az szükségtelenül alul-értékeli magát, és így mások is alul-értékelik, ha pénzről van szó.

Az illuzionista, és a kolduló tanító között ott van fél-úton az Ember, aki tanít, vagy gyógyít. Őt arra tanította valaha a Mester, hogy: „add meg a szellemnek, ami a szellemé, és a császárnak, ami a császáré.”Vagyis ne keverd össze a szerepeket, a sajátodét sem. Mert mindkét területen adnod, és kapnod kell. A szellemi forrásból származó energiának ugyanilyen forrású cseréje van, a testi, fizikai formájú energiának pedig fizikai ellenértékre (a mai világunkban általában pénzre) van szüksége.

A tanítvány annak idején világosan értette, hogy a Mester nem arra biztatta, hogy fizessen adót az államnak, (császárnak) hanem arról szólt, hogy a test (császár) igényeit ugyanúgy ki kell elégíteni, mint a szellem (a láthatatlan testek) igényeit. Mindkettőt a maga helyén egyensúlyban figyelembe véve.Sok pénzért csak illúziót vásárolsz, és a „tanító, gyógyító” egóját, összezavart identitását, és ebből eredő mértéktelenségét fokozod tovább.

Vagyis fokozod az egyensúlytalanságot. Viszont nyilván szükséged van erre a tapasztalatra, hogy megszabadulj a felül-értékelten szerzett jövedelmed egy részétől, miközben tükörbe nézel.Ha ekkora szükséged van az anyagi ellenértékre, azt mutatja, hogy Te lényed súlypontjával a fizikai síkon élsz, ide menekültél a többi elől. A többit csupán önigazolásként használod, egyfajta divatos ruhaként hordod, de fogalmad sincs a valóságáról, legyél bármely „ezoterikus társaság” tagja.Neked azért van a valós szükségleteiden felül pénzre szükséged, mert a fizikai világba süllyedve a hiánytól való félelem betölti az életed, és azt kompenzálnod kell a biztonságot nyújtó eszközzel, a fizikai élet-energiát képviselő pénzzel.

Ha pénz nélkül vársz el szolgáltatást másoktól (akár a gyógyítótól, akár a tanítótól), akkor nem tiszteled a másik fizikai valóját, ezzel alul-értékeled őt (mint ahogy nyilván magadat is), és hogy ezzel ne kelljen szembesülnöd, hamis illúziókat kergetsz arról, hogy ő inkább egy másik világban él, ezért nincs is szüksége pénzre. Valójában Te menekülsz az emberi, fizikai világ elől egy másik tartományba, megtagadva ezt, és ezt várod el tőle is. Te sokszor öntudatlanul egy szegénységi fogadalomban élsz, mert attól félsz, hogy lesz pénzed, és azt, mint a fizikai világ velejáróját előítélettel kezeled. Ezért persze nem is lesz pénzed.

Középen: mérték és egyensúly egy pénzmentes világ felé

Aki a valódi szükségleteit felismeri, (az ál-szükségleteit levetette), aki képes mindkét világban, a látható fizikaiban, és a láthatatlan szellemiben egyaránt otthon érezni magát, az ismeri ezt a különbség-tételt. Az megértette a Mester szavait, és képes a mérték-tartásra is, miközben tisztában van az értékekkel.

Ha egyik részedet megtagadod, meghizlalod a másikat, és a mértéktelenné váló rész zavarokat fog okozni. Ha az testit hizlalod fel a szellemi rovására, ha a földbe menekülsz, akkor ez kövérségben, vagy rákban, valamiféle testi burjánzásban, a testi funkciók túl-működésében fog megnyilvánulni. Eközben szellemi elbutulás megy végbe a másik végeden, amit nem használsz.

Ha a szellemit hizlalod fel a testi rovására, ha a földről menekülsz, akkor sorvadás, kórossoványság, a testi funkciók szabotálása, alul-működése fog gondot okozni. Eközben mentális zavarokkal küzdhetsz.A leghelyesebb, ha békét kötsz magaddal, és a földdel. Elfogadod, és szereted, de nem akarod felzabálni, sem fölötte lebegni, hanem megtanulsz hangtalanul járni rajta.

Érinteni a lábaddal, élvezni a simogatását, örülni ajándékainak.Ha a mértéket megtalálod, a mérték megtalál téged. Ha egyensúlyba kerülsz, akkor a világ körülötted is egyensúlyba kerül.Ha pedig elég sokan elérik majd az egyensúlyi állapotukat, többé nem lesz szükség azokra az „egyensúlytalanság-szabályozó” eszközökre, azokra a speciális tükrökre, melyek egyike a pénz.

A gyógyulás útján: ahogyan én kaptam

Az elme érteni akar. Ez is egy görcs. Hagyd, hogy megtörténjen, éld át, és tudni fogod. A megélés magában rejti a magyarázatot is. De azt már nem csak az elméddel fogod érteni. Azt már élni fogod minden sejteddel. Azt minden sejted tudni fogja, nem egy külső rendszer-üzenet lesz a számára, amit az agyad közvetít.Ezek a korábbi elmeprogramok okozták a sejtek, a szervezet természetes működésének megzavarodását, mert azokat háziasítás, belső kontroll-program nélkül vette át a szervezet. A hit, és a tudás mesterségesen külön volt tartva, hogy a szeparáció, és a manipulatív programozás biztosítható legyen.

Aki úgy döntött, hogy aláveti magát a saját gyógyulásának, a változásnak, abból kiíródnak ezek a hibás elme-programok, mégpedig egy szerves, organikus módon, közvetlen megtapasztalás által, nem egy másik elme-program által.Ezért ez a fajta tapasztalás, tudás-visszaszerzés szokatlan az eddigiekhez képest.Szükséges egyfajta bizalom, és belső döntés, mely ennek befogadását lehetővé teszi.

Ebben a változásban a hit, és a tudás kéz a kézben együtt fog megjelenni. Összefonódva, szét nem választható egységben.Ez maga után vonja a fél-oldalas megoldások kiküszöbölését. Ebben a működési módban az ember integritív, egységes, közös megoldásokat használ. Onnan látod, hogy kinél működik, hogy ki képes valódi is-is válaszokat adni, és az egyensúlyban maradni.
Forrás: magunk.hu

Az ember energialény

Minden rezgés

A minket körülvevő világ, éppen úgy mint mi magunk, mind rezgés. A világmindenség 100%-ban rezgés. Ebből 95% energia és információ. A maradék 5%-ot (csillagok, bolygók, emberek, állatok, növények, stb.) mi anyagnak nevezzük, mely nem más, mint a legsűrűbb rezgés. Nem létezik legkisebb anyagi részecske, nem létezik az anyag legkisebb eleme (építőköve), mert az is rezgés, állóhullám.

Szerző: Orosz Zsolt

Az állóhullám jellemzője, hogy csak akkor létezik, ha egy folyamatosan jelen lévő külső erő fenntartja azt jól meghatározott logisztikával. Az 5% anyag, a 95% energia és információ által van körülvéve, akár egy szivacs a víz által, egy tál vízben. A külső energia és információ nem csak körülveszi az anyagot, hanem át is hatol rajta, mint a víz a szivacson. Ezen túlmenően, a külső energia és információ egyenesen meg is határozza az anyag megnyilvánulását, viselkedését.

Energiaáramlás

A világban minden energiaáramlás. A fény, szél, illatok, hangok, beszéd, gondolatok átadása másoknak, természeti jelenségek, stb. Az energia folyamatosan áramlik. Az energia nem csak úgy van, nem statikus, hanem dinamikus. Az élet sem statikus, hanem dinamikus. Ahogy a vérnyomásunk sem egy statikus érték, hanem dinamikusan alkalmazkodik az élethelyzeteinkhez. Az életben a mozdulatlan, statikus, jines állapot a halál. A dinamikus, jangos állapot maga az élet. Ezért illúzió azt hinni, hogy jelen társadalmunk statikusan fenn tud maradni jelen, változatlan állapotában ezer, száz vagy akár tíz évig.

Bármit mondunk, teszünk, mind energiaáramlás. Mindig energiákat szabadítunk fel, mozgatunk meg és ennek mindig meg is van a következménye. Az energiaáramlásnak van egy természetes folyamata. Mikor valakivel beszélek, az figyel rám, válaszol, én válaszolok, és ilyen módon beindul egy energiaáramlás közöttünk. Amennyiben mindketten adunk energiát, akkor kapunk is, és ez egy szinergikus hatás, azaz egy meg egy az legalább három. Így mindketten jól járunk. Adunk egy – egy egység energiát és mindketten kapunk legalább két-három egységet. A végeredmény az, hogy feltöltődünk.

Sokszor előfordul, hogy az ember olyan társaságban van, ahonnan úgy jön el, mintha leszívták volna az energiáit. Fodrászok, kozmetikusok, gyógytornászok mondják, hogy sok páciens csak beszél és beszél, sokszor úgy tűnik értelmetlenül, le sem lehet őket lőni. Ugyanakkor több olyan fodrásszal, gyógytornásszal találkoztam, aki maga az energiavámpír, azaz saját magát tölti fel a pácienseiből.

De ki is az energiavámpír? Aki másoktól lop energiát, lévén a saját energetikai rendszere energiahiányos. Aki energiahiányos az legtöbbször tudatlanul de kialakít egy szokást, hogy fenntartsa más emberek figyelmét, azaz energiát lopjon tőlük. Tipikusan ilyen amikor valaki nem enged másokat szóhoz jutni. Ilyen az igazgatói értekezlet, mikor már fél délelőtt tart, azonban nem marad az emberben egyetlen értelmes gondolat sem.

Az igazgató így erősíti magát, tölti fel az energetikai rendszereit, a beosztottak rovására. A beosztottak közül az jár jól, aki rajzolgat és azt sem tudja, hogy valaki beszél. Mivel ő közömbös, tőle nem lehet energiát lopni. A nyugati multi cégek tudatosan hozták létre a meetingeket, tudatosan megtervezték az energiaáramlásokat, és megállapították, hogy ha igazán működik a csapatmunka, akkor a közös munka eredményeként több százszorosan feltöltődik minden csapattag. Azonban aki volt már meetingen, tudja, hogy ma már ez nem igaz, és ellenkezőleg, a félelem uralta környezetben a csapat leszívja minden egyes tagjának az energiáját. A végeredmény az, hogy mindenki fáradt, aluszékony, és unalmasnak tartja a félelem légkörében eltöltött napot.

Kiegyenlítődés

Egy zárt rendszerben, mint a milyen a Föld,  egy igazi alapszabály létezik, a kiegyenlítődés elve. Ahol felborul az egyensúly, ott minden erő arra törekszik, hogy újra helyreálljon az. Ha például Ausztriából ide fúj a szél, akkor Ausztriában nem keletkezik vákuum, és nálunk nem lesz túlnyomás, hanem Ausztriába beáramlik máshonnan a levegő, tőlünk pedig továbbhalad, a nyomás kiegyenlítődik.

Minden tevékenységünkre jellemző, hogy valamivel foglalkozunk, valamibe energiát fektetünk. Ilyen kategória a ház, autó, munka, feleség, férj, gyerek, szülő, számítógép, barátok, stb.

Minden esetben létezik egy ideális energiamennyiség, amit az adott tevékenységbe fektetnünk kell. Ha ennél sokkal több vagy sokkal kevesebb energiát fordítunk arra az adott dologra, akkor a létezés erőinek feladata, hogy a lehető leghamarabb visszaállítsák az egyensúlyi állapotot.

A fenti ábrán, a vízszintes tengelyen látható a ráfordított, befektetett energia mennyisége, míg felette egy edényben található egy labda. A középső helyzet a stabil egyensúly. Ha a labdát kimozdítjuk az egyensúlyi helyzetéből, akkor a létezés erői, jelen esetben a gravitáció feladata lesz, hogy helyreállítsa a rendszer egyensúlyi helyzetét, azaz visszavigye a középső kiindulási pontra.

Hogy működik ez az életben?

Ha valakinek van egy szép autója, amit ő nagyon szeret, sőt imád, minden nap törölgeti, simogatja, az elvárhatónál többet foglalkozik vele, teszi mindezt más teendők rovására, akkor a létezés erői meg kell nyilvánuljanak, hogy visszaállítsák az egyensúlyt. Ilyenkor sok apró probléma kezd megjelenni a kocsin,  és minderre nincs magyarázat. Az autószerelők csak találgatnak. Közben sok apró pénz elmegy, szinte folyamatos jelleggel a szervizekre, amely javítások hatástalanok. Mindez kb. félév-egy év túlzott gondoskodás után jelenik meg, és két-három hónap alatt képes az ember megutálni a kocsiját. Van aki ilyenkor el is adja. Aztán vesz egy újat és ott folytatja, ahol abbahagyta.

Az ellentétes dolog, amikor valaki abszolút nem foglalkozik a gépkocsijával, elhanyagolja a szervizeket, karbantartásokat. A létezés erői olyan eseményt fognap produkálni, hogy a tulajdonos biztosan emlékezni fog rá, a legkellemetlenebb helyzetben lerohad, és meg sem moccan a gépkocsi. Átlag ember ekkor megfogadja, hogy az elvárható mértéken belül gondozni fogja a gépkocsiját.

Hasonló példa mikor valaki elhanyagolja a feleségét. A létezés erői rövid időn belül hoznak egy konkurens lovagot, és mikor a férj észbe kap, már rendesen kell pedálozni, hogy visszakapja a feleségét.

Ugyanígy működik ez az országok szintjén. Minden országnak van egy, a saját gazdaságához képest egyensúlyinak nevezhető eltartóképessége, azaz az adott gazdasági tevékenységekhez jól definiálható, hogy mennyi adó vethető ki. Amennyiben görcsösen és erőszakosan több adót vetnek ki, még ha sikerül is beszedni, a létezés erői elviszik a plusz pénzt, mindenféle külső gazdasági körülmények, államadósság, árfolyamveszteség, és egyéb nem várt, “véletlen” pénzügyi tranzakciók / bukások formájában. Így egy kormány könnyen belekerülhet a saját adóspiráljába, egyre több adót vet ki, és egyre kevesebb a pénz, miközben az emberek megnyomorodnak.

A létezésben nincs jó és nincs rossz, és nincs igazság. Ha jónak nevezett dolgot viszünk túlzásba, akkor az ugyanolyan rossz, mint ha rossznak nevezett dolgot. Egyetlen dolog számít, az energiabevitel minősítése a túlzott – túl kevés skálán. A “leszarom” nem egy jó hozzáállás, mert tele van negatív energiával, és hamar megbosszulja magát. AZ ÉRZELEM NÉLKÜLI ELFOGADÁS JELENTI A STABIL EGYENSÚLYI ÁLLAPOTOT.

Az Aranycsapat tagjai közül sokan maradtak nyugaton. Puskás Öcsi azzal a tudattal ment ki, hogy karriert épít. Mivel nem menekült valami elől, hanem egy cél érdekében ment ki, ezért sikeres is lett, amennyire csak lehetett. A csapat több tagja azért maradt kinn, mert elmenekült a katonai szolgálat elől, a rendőrség elől, a szocializmus elől. Ők messze nem értek el olyan sikereket.

Sokan mennek ki hazánkból nyugatra. Nagy részük elmenekül valami elől, úgy mint munkanélküliség, szegénység, ezért lelkük tele van elégedetlenséggel, utálattal, meg nem értéssel. Mivel ott kinn ezeket az érzelmeket tovább táplálják, ezért a kinti életük is hasonló lesz, mint az itthoni. A megoldás az, ha az ember azzal a tudattal megy ki, hogy karriert építsen, és abszolút ne foglalkozzon azzal, hogy mit hagyott itthon, ne töltsön se jó, se rossz érzelmet a lelkébe.

Nyaraláskor szokott előfordulni, hogy az ember elmenekül a zajos otthonból a csendes világvégi tengerparti halászfaluba. Itt aztán a helyi menő csávók még éjjel egykor is bőgetik a házilag barkácsolt robogóikat. Ami elől elmenekül az ember, azt megkapja ott is, ahova menekült. Mindezt azért, mert a lelkében túl sok az indulat, az érzelem. Túl sokat foglalkozik azzal, hogy csendet akar, nyugalmat és jó időt. Ha a lelki egyensúlya a stabil egyensúlyi állapotban van, akkor remek nyaralásra számíthat.

Mikor valaki komoly sikereket ér el, és túlságosan büszke a sikereire, túl nagy energiát fordít a sikerei külső népszerűsítésére, mikor komoly marketingmunkát végez azért, hogy mások visszaigazolják az ő sikereit, akkor a létezés erői látványosan csökkentik a sikereit, így hamarosan nem lesz mire legyen büszke. Aki ezt megérti, az alázatosabb lesz és sikerei újra jönnek. Aki nem érti meg ezt a törvényszerűséget, hanem még jobban belelendül sikerei népszerűsítésébe, annak sikerei eltűnnek, pénze megfogyatkozik, és létrehoz magának még valamilyen komolyabb betegséget is.

Mikor valaki nagyon beteg, esetleg rokkant, reménytelen, legalábbis materiális szinten, akkor meggyógyulni csak úgy lehet, ha nem csak a betegségével foglalkozik. Aki egész nap azon aggódik, hogy mennyire dagadt a lába, vajon kell-e műteni vagy sem, aki egész nap a cisztáin töpreng, stb., az túl sok energiát fektet a gyógyulásába, mással szinte nem is foglalkozik, közben tele lesz félelmekkel, aggodalmakkal, így gyógyulás nem igen lesz, inkább csak egy stagnáló állapot.

Meggyógyulni csak úgy lehet, ha csökkenti a betegségével kapcsolatos foglalatosságát, fogadja el azt ami van, és kezdjen vele élni, úgy, hogy nem zavarják a korlátai. Tehát aki csak száz métert tud gyalogolni, az mehet kirándulni a többiekkel, de csak száz métert menjen vízszintes úton, egyébként üljön, pihenjen, hallgasson zenét, fotózzon kinn a természetben, amíg a többiek megmásszák a hegyet. Egy a fontos, ne legyen benne olyan érzés, hogy ő miért nem képes erre. Majd képes lesz. Ahogy viszont javul az állapota, vegye azt természetesnek, és sétáljon többet. Ez a gyógyulás útja.

Forrás:maga-a-valosag.hu

A hét asztrális szint

Ezen írásunkban az asztrális világ egyik felosztásáról próbálunk meg leírást adni. A helyzetet nehezíti az a tény, hogy sokféle felosztás létezik, sokféle szempont szerint. Ezek persze nem zárják ki egymást, de fennállhat az a veszély, hogy a felületes szemlélőt összezavarja az elé tárt valóságok sokszínűsége.

Másrészről az asztrális világ – természete miatt – mindenkinek más képként és szimbólumként jelenik meg. Azonban mindezek ellenére is szükség van egy lehetőségeinkhez mérten objektív leírásra. Célunk ennek véghezvitele.

Az asztrális világ a lélek lakóhelye. A két, itt ható alapvető erő a rokonszenv és az ellenszenv, a vonzás és taszítás. Minden forma ezekből épül fel, és jellegét a kettő aránya szabja meg. A lélek mint kapocs segíti a szellem és a test kapcsolatát, kiegyenlítve a köztük lévő rezgéskülönbséget. Ha nem lenne lélek, akkor a szellem képtelen lenne testet ölteni a fizikai világban. A halál után a lélek és a szellem kapcsolatát az szabja meg, hogy a lélek mennyire maradt földi vágyaktól terhelt.

E kapcsolat határozza meg azt is, hogy a hét szint közül melyikbe kerül a lélek. Ha a földhöz kötő vágyak még erősek (szenvedélybetegségek, materialista gondolatok stb.) akkor a lélek rezgése inkább a Földhöz köti. Így erős tisztításra van ahhoz szüksége, hogy a szellemmel való kapcsolata helyreálljon. Persze ez a behatás nem marad nyom nélkül a szellemben sem, így a következő inkarnációban mindenképpen meglesznek a kiegyenlítésre való hajlamok, karmatikus történések formájában.

A Golgotai Misztérium óta lehetőség van a köztes létben való fejlődésre, de a földi vágyakat csak fizikai inkarnációban lehet hathatósan ledolgozni. A lélek és a szellem együtt halad át ezen asztrális szinteken, és amikor a lélek megtisztult, a szellem akkor szabadulhat meg és haladhat tovább a mentális világok felé. Ide a lélek már nem tudja követni őt.

Fontos tudnunk, hogy pontosan hol is találjuk meg az asztrális világot a bolygószférák között (nehogy eltévedjünk asztrálprojekciós gyakorlataink során). A Földtől a Holdig tart az éteri, a Holdtól a Napig az asztrális világ. A Nap-szféra és a Szaturnusz-szféra közé esik az alsó mentális világ, és a Szaturnusztól – mint interplanetáris kaputól – kezdődik a felső mentális szféra.

Tehát a minket érdeklő terület a Holdtól a Napig tart. Az egyes szférák (Merkúr és Vénusz) ezen belül helyezkednek el, leírásukra később kerítünk sort. Fontos tudnunk, hogy itt nem a fizikai, asztronómiai bolygóbeosztásról beszélünk, hanem annak szellemi vetületéről. A bolygók fizikai sorrendje sem egyezik a szférák sorrendjével, hiszen szellemtudományi értelemben a világképünk geocentrikus, tehát a földi szféra áll a középpontban, és aköré rendeződnek be a további rétegek. Lássuk a szintek leírását!

Első szint

Mivel ez a legalsóbb szint, ennek rezgése a legalacsonyabb. Ide vannak bekötve a mérgező növények, a vérengző és veszélyes vadállatok (és emberek). Az innen inkarnálódó lélekre még erősen hatnak a természeti törvények, és erős a kapcsolatuk az anyaggal. Életük mozgatórugója az erőteljes ösztönök, s ennek megfelelően tudatuk tompult és testhez kötött. Mivel nagyon fontos számukra a fizikai lét, értelmük teljes tevékenysége az önzést, a szerzést és megtartást szolgálja. Jellemző rájuk a durvaság, kegyetlenség, az erőszakra való hajlam, önhittség, önösség és az ölési vágy.

Általában az alsóbb szellemi rezgések olyannyira erősek, hogy ez még a fizikai testben is megjelenik mint erős, robosztus testalkat, durva, erőteljes, állati vonások, nélkülözve minden kecsességet, kiforrott, szellemmel áthatott formát. Fontos tényező, hogy ebben a szférában a lelket teljes sötétség veszi körül, mivel a szellemi fény ide nem hatol be. Érthető, tehát, hogy a testetöltés számukra kegyelem és megváltás. Azonban fizikai életükben is tudatosan(!) elzárkóznak mindenféle szellemi tanítástól és szellemi impulzustól, esetenként még támadják is azokat.

Ennek megfelelően innen kerülnek ki a gyilkosok, ámokfutók és a fekete mágusok. Különbséget kell azonban tennünk az asztrális késztetésből, fejletlenségből, és nemtudásból elkövetett gonosztettek és a karmatikus kiegyenlítődés által bekövetkező tettek között. Nem tudhatjuk, hogy az adott cselekvéssor egy fiatal lélek kevés tapasztalata miatt következett-e be, vagy már egy életek sorain át húzódó karmatikus játszma végkifejletét, csúcspontját látjuk.

Második szint

Ide azok az állatfajok tartoznak, amik más állatokat megtámadnak, és azok a növények, melyek nem alkalmasak emberi fogyasztásra. Ebben a szférában megerősödik az én, és az ebből következő negatív tulajdonságok, jellemvonások is. Megjelenik a hiúság, a becsvágy, büszkeség, lobbanékonyság, ravaszság, hazudozás. Az egész létezést csataként élik meg, ahol folyamatosan győzni kell, sőt legyőzni a másikat. Ez szolgál számukra lelki táplálékként.

Csökken az ösztöncselekvés, növekszik a tudatosság, így válik egyre veszélyesebbé az egyén. Haragosak, de már kiengesztelhetőek. Értékelik a testüknek és érzékeiknek jó dolgokat, megjelenik a hedonizmus. Hajlamosak a kilengésekre, mértéktelenségre és a végletekben való gondolkozásra és cselekvésre, nem ismerik az arany középút szabályát. Telve vannak kétségekkel és szkepszissel az anyagba való süllyedtség miatt. Erősen rettegnek az ismeretlentől. Sok öngyilkosság következik be e tényezők miatt.

Itt már megjelenik a hitélet, de még csak azért, hogy mások szemében jónak tűnjenek. A mélyebb igazságok és hittételek itt még rejtve maradnak előttük. Imájukat általában magukért mondják el, hit nélkül. Ha jó kedvük van, még akár jót is cselekednek másokkal, de fontos, hogy mindenki tudjon róla.

Harmadik szint

Növényevő és háziállatok, emberi fogyasztásra alkalmas növények és a gyógynövények tartoznak ide. A lélek itt már törekszik a fény felé. Egyszerűség, szorgalom jellemzi őket, megbecsülik a jót, és törekednek az igaz útra. Felmerül a béke és nyugalom utáni vágy. Hajlanak a becsületességre és az őszinteségre, de bizalmatlanok és gyanakvóakká válnak az első “gyanús” jelre.

Szeretnek kritizálni és ítélkezni, de a vitát nem kedvelik, és kívülről türelmesnek látszanak. Féltékenyek a más által megszerzett javakra, vagy az illető egész életére, hiszen nem látják át a mélyebb összefüggéseket, okot, okozatot. A szürke, középszerű emberek tartoznak ide, akik csendben teszik a dolgukat, kerülve minden feltűnést.

Sok hívő és vallásos ember van itt, de még görcsösen ragaszkodnak a hitükhöz. Szeretetük a családi szeretetben összpontosul. Hihetetlen számukra az isteni szeretet fogalma, így a párkapcsolatok is inkább játszmákból állnak, nem pedig türelemből és elfogadásból. A világi élet hívságai még könnyen eltántorítják őket a szellemi úttól, ezért haladásuk lassú; idetartoznak a fejlődő lelkek.

Azt hiszik, hogy mindent, amit a fizikai világban elértek, saját erőfeszítéseiknek köszönhetik. Ez az illúzió eltakarja előlük az isteni kegyelem fényét, ennek megfelelően úgy tapasztalják, hogy egyedül vannak. Ez egy nagy bukási lehetőség számukra. Az első három szint egyfajta burokként veszi körül a Föld szféráját, és innen még kötelező az inkarnáció!

Negyedik szint

Itt a sokféleség és a sokoldalúság a meghatározó. Ahogy haladunk a felsőbb szintek felé, a lelkek egyre jobban leoldják magukról az asztralitás béklyóit, ennek megfelelően már a szellemük vezeti őket. Megnyílnak a magasabb valóságok felé, de még konkrét tapasztalások nem érik őket. Fontos tény, hogy megjelenik az áldozatkészség és a lemondás képessége. Kitartóak, bátrak, erős akarat jellemzi őket, azonban hajlamosak az elragadtatásra. Jó tulajdonságaikat a köz szolgálatába állítják. Már képesek isteni szeretetből jót cselekedni.

A hit és bizalom már sokkal tisztábban jelentkezik, de még nem tudnak áldozatot hozni azokért, akik megbántották őket, vagy az általuk szentként tisztelt dolgokat. Hiányzik még a teljes megbocsátás képessége. Párkapcsolataik már a tanulási folyamatot szolgálják, és öntudatlanul elkezdik keresni a duálpárjukat. Próbakapcsolatok által fejlesztik őket a részduáljaik segítségével. Ez a szint már egy olyan fejlettségi állapotot képvisel, ahonnan a szellem szabad akaratából inkarnálódik.

Ötödik szint

Ez egy fejlettebb szint az asztrális világban. Az innen jövő lelkek már uralják az alsó asztrális tulajdonságokat, és átalakítják azokat, melyek az előző szinteket jellemezték. Megnyugvás és elfogadás jellemzi őket. Ismerik a hallgatás törvényét, tiszta életet élnek, mértékletességet gyakorolnak és áldozatkészek. Anyagi világuk és körülményeik nem befolyásolják szellemi életüket, alázatosak, becsületesek és tiszta hit hatja át lelküket. Megtapasztalják az isteni kegyelem működését életükben, a megbocsátás és szeretet elvét alkalmazzák.

Tisztában vannak a golgotai misztérium szellemi jelentőségével és hatásával a mai világra. Esetleges negatív hatású cselekedeteik miatt nem gyötri őket bűntudat, hanem rögtön megpróbálják kijavítani a hibát. Nem emésztik magukat felesleges dolgokkal, hanem megfelelő időben és megfelelő helyen cselekszenek. Visszaemlékeznek a paradicsomi állapotra, és efelé törekszenek útjukon, hiszen tisztában vannak azzal, hogy az isteni egység visszaállítható. Ennek érdekében sok áldozatot vállalnak, és a köztes létben sokszor az alsóbb régiókban tevékenykednek.

Hatodik szint

Ebből a szférából inkarnálódni már igazi áldozat az emberiség fejlődéséért. A saját célok háttérbe szorulnak. Hatalmas szereteterők jelennek meg, türelem és elnézés jellemzi a lelket. Igazság- és szabadságérzet árad belőlük a világba. Ők azok, akik a legnehezebb helyeken és időkben öltenek testet, azért, hogy akár egy lelket is megmentsenek a kárhozattól. Sokszor az emberiség ezért kiközösítéssel, megvetéssel, sőt halállal fizet nekik, hisz tanításaikat nem mindig értik meg. Ők azok az áldozati bárányok, akiknek a vére a Gonosz erejét töri meg.

Hetedik szint

Ez a legutolsó szintje az asztrálvilágnak. Inkább már a szellemi szféra ereje és fénye hatja át, hiszen igazi határterület a két régió között. Az alsóbb rétegek innen táplálkoznak energiával. Érzelmi és természeti szinten már nem függ a Földtől, tiszta tudás és bölcsesség hatja át. Fontos tudnunk, hogy a duálok itt várják be egymást mielőtt továbbhaladnának, ha nem egyidőben vetették le a fizikai testüket. Itt már nincsenek földhöz kötő vágyak, gondolatok, az itt lévő lelkek tiszták és a szellemek készek továbblépni a szellemi szférákba.
Forrás: -Csehi István- Angyalszárny

A spirituális kapcsolat 5 jele

A spirituális szerelem különleges és ritka dolog. Kevesen tapasztalják meg, pedig mindenkinek létezik valahol a lelki társa, akire rá kellene találnia.

A tökéletes kapcsolat

A spiritualitás életünk legfontosabb része, vagy annak kéne lennie, hiszen nemcsak test, de lélek is vagyunk. Sokan a szerelemben tapasztalják meg először azt az élményt, amely túlmutat az evilági lét határain.

Nem a szárnyalásra, a testet-lelket elborító forró érzésre gondolunk itt – hanem arra a tökéletes, transzcendens egyesülésre, amelyet, ha szerencsénk van, életünkben egyszer megtapasztalunk. Ez a tapasztalás többféle szinten létrejöhet, és egyértelmű jelei vannak. Íme, a kapcsolat spiritualitásának öt kritériuma:

1. Mi már találkoztunk

A „déja vu” érzésénél jóval többről van szó, amikor spirituális társunkkal először találkozunk, és belénk hasít a gondolat: mi valahol, valamikor már találkoztunk, nekünk közünk volt egymáshoz. Mintha már évezredek óta ismernénk egymást, s „előző életeinkben” is szoros kötelék fűzött volna bennünket egymáshoz. A másik minden gesztusa, megnyilvánulása édesen ismerős, úgy érezzük, nem megtaláltuk egymást, hanem újra rátaláltunk társunkra.

Úgy tűnik, mintha mindent, ami most történik kettőnk közt és ami majd történni fog, már réges rég tudnánk, és most csak fellebben a fátyol szemünk előtt. Mintha az első találkozásnál már többéves együttéléssel a hátunk mögött néznénk egymás szemébe.

2. Közös szemléletmód

A kapcsolat nem az „ellentétek vonzzák egymást” szabálya szerint jön létre – a spirituális szerelemben általában inkább a hasonló személyiségek találkozása jellemző. Akár azért, mert az előző életek során egymáshoz csiszolódtunk, akár azért, mert eleve egy lélekcsoport jellemzőivel születtünk, de a világ legtöbb dolgáról hasonlóan gondolkodunk.

Sokszor történik meg, hogy egy adott társaságban csak mi ketten gondoljuk másképp a dolgokat – ilyenkor egymásra villan a szemünk, és tudjuk, közös a vélemény, közös a hozzáállás, amit rajtunk kívül senki nem ért.

3. A hűség nem kérdéses

Ne szépítsük a dolgot, a hűség bizony önfegyelem kérdése: meg kell nyirbálnunk eredendő vágyainkat annak érdekében, hogy társunknak ne okozzunk fájdalmat. A hűség nem ösztönből és természetesen létrejövő viselkedésmód, hanem civilizációs, tudatos törekvés, amelyért bizony meg kell dolgoznunk.

Kivéve a spirituális kapcsolatot – ott ugyanis egyszerűen azért vagyunk hűségesek, mert eredendően nem is tudnánk mások lenni. A nő számára az összes többi férfi nemtelen, úgy tekint rájuk, akár bátyjaira. A monogámiára kevésbé hajlamos férfinek sem kell megtartóztatnia önmagát – egész egyszerűen nem vágyik másik nőre, kedvesén kívül az összes többi nő: ember, és nem is tudja őket másként nézni.

4. Meredek ívű lelki fejlődés

A spirituális kapcsolatokra jellemző a másik mellett lehetővé váló lelki fejlődés. Közös élmény az egymáshoz való transzcendens kapcsolódás, amely egészen új utakat nyit meg előttünk. Mivel mindketten tudjuk, hogy valami magasabb erő köt össze bennünket, és közös múltunk nem csupán a jelenlegi földi létre korlátozódik, a transzcendens világba vetett hitünk erősödik, és magától értetődővé válik.

Kedvesünkkel való beszélgetéseinkben témáink túlmutatnak a hétköznapi szinten, szó esik Istenről, öröklétről, az élet céljáról és értelméről. És mindegyik témában olyan dolgokkal gazdagodunk a másik által, amelyek a legjobban elősegítik fejlődésünket. Társunk mellett jobb emberré, érettebbé és bölcsebbé válunk.

5. A lélek orgazmusa

Van a szerelem nélküli szex, a szerelmes szex és a spirituális szex. A sorrend, pedig emelkedő sorrend: amekkora különbség van egy egyéjszakás kaland és a legelső szerelmes szeretkezés között, akkora különbség van a szerelmezés és a spirituális együttlét között. A spiritualitással átitatott szexuális együttlét a lélek orgazmusát is hozza.

Elmondani igazából nem lehet, mit él át ilyenkor a szeretkező pár: egész lelkük kapcsolódik össze, olyan erővel és olyan tökéletes fedéssel, amelynek egyetlen testi orgazmus se ér a nyomába. A keletiek egész vallást szentelnek ennek a fajta együttlétnek: a tantra technikájával még teljesebbé, még könnyebben és okosabban járható úttá teszik a spirituális együttlétet.

Nem véletlen, hogy a tantrikus szexben a férfinél nem következik be magömlés: a szexualitás célja itt nem a testi kielégülés – és hogy a férfiak minden további nélkül le tudnak mondani a testi orgazmusról, mutatja, hogy valamit mégiscsak tud az a tantra…

Ha ezt az öt jellemzőt megleled saját kapcsolatodban, biztos lehetsz benne, hogy spirituális kötődésről van szó – és abban is, hogy végleg megtaláltad a boldogságodat, hiszen azt a két embert, akiket magasabb erők kötnek össze, semmi nem választhatja el egymástól életük végéig, és még azon is túl.”

Forrás:Angyalszárny

10 spirituális úton terjedő betegség

Ha körbenézünk a világban, a spirituális életben éppen annyi útvesztőt találunk, mint az élet bármely más területén. Tényleg elhisszük, hogy ha valaki már öt éve meditál, vagy tíz éve jógázik, akkor ő már emelkedettebb, mint a többiek? Jó esetben egy kicsit tudatosabb a problémáira – egy kicsit.

Ez a gondolat indított arra, hogy az elmúlt 15 évben a spirituális utak zűrösebb részeihez szükséges józan ítélőképesség kialakításáról írjak könyveket – mint a hatalom, szex, megvilágosodás, guruk, botrányok, pszichológia, neurózisok. De ide tartozik még a fejlődni vágyó emberek tudás hiánya miatti zavaros motivációja is.

Utazásaim során spirituális tanítók százaival és gyakorlók ezreivel találkoztam. Szinte arcon csapott az a felismerés, ahogyan a spirituális nézeteinket, élményeinket és világképünket alattomos és észrevétlen módon, a szexuális úton terjedő betegségekhez hasonlóan “fertőzik meg” a fogalmi tévedések. Ezek a tévedések a spirituális elvekhez kapcsolódó éretlen hozzáállásunkban és zavart megértésünkben gyökereznek.

A spirituális úton terjedő betegségek tízes listáját gyűjtöttem itt össze – a felsorolás nem teljes, de érdemes életünkben odafigyelni rájuk:

1. Instant spiritualitás: egy olyan kultúrában, amely a sebességet, az egyszerre több dolog párhuzamos végzését és az azonnali eredményeket értékeli, ott a spiritualitás is nagy eséllyel instant spiritualitássá válik. Ez nem más, mint egy kollektív elképzelés arról, hogy az emberi létből adódó szenvedésektől könnyen és gyorsan meg lehet szabadulni. Egy dologban biztosak lehetünk: a spirituális átalakulás soha nem megy gyorsan.

2. Hamis spiritualitás: úgy viselkedni, beszélni, öltözködni, mint amilyennek egy spirituális embert elképzelünk. A spiritualitás ilyen imitálásának annyi köze van a valódi spiritualitáshoz, mint egy leopárd mintás anyagnak az eredeti leopárdbőrhöz.

3. Zavart motiváció: bár a növekedésre való vágyunk tiszta és igaz, gyakran keverednek hozzá olyan szükségletek, mint a szeretet, a valahova tartozás, a belső üresség kitöltése iránti vágy, az az elképzelés, hogy egy spirituális ösvényt követve megszabadulunk a szenvedéseinktől, valamint az a törekvés, hogy különlegesebbek, jobbak, sőt kiválasztottak legyünk.

4. Azonosulás a spirituális élménnyel: az ego spirituális élményekkel azonosítja magát, és azt hisszük, mi magunk vagyunk az a dolog, amivel az élmény során találkoztunk. A legtöbb esetben ez az állapot nem tart örökké, de hosszúra nyúlhat a magukat megvilágosodottnak tartó és/vagy spirituális tanítóként működő embereknél.

5. A spiritualizált ego: akkor alakul ki, amikor egy erős egóval bíró ember személyiségét a spirituális eszmék és fogalmak megtámogatják, így tovább erősítve az egoját. Az eredmény ilyenkor egy “golyóálló” személyiségszerkezet, ugyanis amikor az ego spiritualizálódik, elvágjuk magunkat minden új behatástól, segítségtől, építő visszajelzéstől. Megközelíthetetlenné válunk, elzárva ezzel magunkat a spirituális növekedéstől – mindezt persze a spiritualitás nevében.

6. Önjelölt spirituális tanítók tömegei: manapság számos felkapott spirituális iskola működik, és ontják a magukat megvilágosodott mesternek gondoló embereket, akiknek a valós tudatszintje messze elmarad ettől. Úgy működik ez, mint egy spirituális futószalag: gyere, vedd át a tüzet, érezd meg te is, és bumm, megvilágosodtál, mostantól te is képes vagy hasonló módon megvilágosítani másokat. A probléma nem a tanításokkal van, hanem azzal, hogy ezek a tanítók spirituális mesternek adják el magukat.

7. Spirituális gőg: akkor következik be, amikor egy gyakorló több éves kemény munka eredményeként elérkezik a bölcsesség egy bizonyos szintjére, és ezt az eredményt a további tapasztalatoktól való elzárkózásra használja. A spirituális felsőbbrendűség érzése szintén egy fajtája a spirituális úton terjedő betegségeknek, és úgy nyilvánul meg, hogy jobbnak, bölcsebbnek tartjuk magunkat másoknál, mert mi spirituálisak vagyunk.

8. Csoportszellem, más néven ashram betegség: egy spirituális közösség normákat alakít ki a megfelelő gondolkodásról, beszédről, öltözködésről. Azok a személyek és közösségek, akiket megfertőzött a csoportszellem, elutasítják azokat az embereket, attitűdöket és helyzeteket, amelyek nem felelnek meg a csoport íratlan szabályainak.

9. Kiválasztottság érzés: annak a hite, hogy a mi csoportunk spirituálisan fejlettebb, emelkedettebb, közelebb van az Igazsághoz – magyarul jobb, mint a többi csoport. (És ez nem csak a zsidókra érvényes.) Nagy különbség van aközött, amikor valaki megtalálja a maga számára leginkább megfelelő utat, tanítót, közösséget, vagy megtalálja az Egyetlen Igaz Utat.

10. A halálos vírus: “én már megérkeztem”: Ez a betegség olyan súlyos, hogy végzetes lehet a spirituális fejlődésünkre nézve. Annak a hite, hogy mi már elérkeztünk a spirituális utunk végcéljához. Amint ez a hit beeszi magát az elménkbe, a fejlődésünk véget ér.

Ahogy Marc Gaffni tanítása szerint “a szeretet lényege az elfogadás”, úgy az önmagunk szeretetének lényege az önelfogadás. Csak olyan embert szerethetsz igazán, akit a teljes valójában tisztán látsz – önmagadat is ideértve.”

Marc tanítása szellemében én is úgy gondolom, a legkritikusabb pont a spirituális úton való tájékozódásban az, hogy fel tudjuk ismerni a személyiség egészét átható zavarokat és a mindannyiunkra jellemző önáltatásokat. Ehhez jó adag humorérzékre és a valódi barátaink támogatására van szükségünk. Amikor akadályba ütközünk a spirituális úton, a kétségbeesés, kételkedés és az önleértékelés lehet rajtunk úrrá, de bíznunk kell magunkban és másokban, hogy valóban változást hozzunk a világra.

Forrás: Mariana Caplan

Néhány gondolat a meditációról

Minden ember, legyen bármilyen korú, képes meditálni bármilyen helyzetben. Ez ugyanis nem más, mint egyfajta „lelassítás”, melynek során kapcsolatba kerülünk a bennünk lévő csendes, nyugodt résszel.

Megfelelő légzés és koncentrációs technikák alkalmazása esetén néhány perces csendes meditáció is segíthet mentálisan és fizikailag is ellazulni. Ilyenkor kapcsolatba léphetünk saját spirituális belső világunkkal. A meditáció ugyanakkor hasznos is; tény, hogy a rendszeresen meditálók jóval kevesebbszer szorulnak orvosi kezelésre.

A meditáció során három tudatossági szint különböztethető meg, akoncentráció, a meditáció és a belső szemlélődés szakasza. Az első szakaszban egyetlen dologra összpontosítjuk a figyelmünket, például gyertyalángra koncentrálunk. Ha kellő ideig csináljuk, a meditáció második szakasza magától, minden különösebb erőfeszítés nélkül elérkezik. A második szakaszban már tudatos elménk állandó zakatolása mögé jutunk, és elfelejtjük a mindennapokat.

A gondolatok lassan áramlanak, és a tudattalanból származó információk kezdenek eljutni hozzánk. A harmadik szakaszt hívják belső szemlélődésnek, ilyenkor egyetlen tudatos gondolat sem fut át az elménken. Ennek a szakasznak az eléréséhez sokszor többéves rendszeres gyakorlásra van szükség, és azok, akiknek sikerült eljutniuk idáig, közelebb kerülnek az egész univerzumhoz.

A meditáció fontos részei:

-         a nyugalmi állapot és a csend.

-         Helyes légzés

-         Kényelmes ülés

-         Külső és belső segítség ( mandala, mantra, zene)

-         Gyertya

Gyakorlatainkban megkülönböztethető a relaxáció, koncentráció, és a meditáció.

Ha kényelmes ülő vagy fekvő helyzetet veszünk fel, bekapcsolunk egy halk zenét, elcsendesítjük elménket és ellazulunk, nem gondolunk a körülvevő gondokra, akkor kikapcsolódunk, más néven relaxációt végzünk. Gondolatainkat bezárjuk, vagy olyan helyre irányítjuk, ami számunkra nagyon kedves és még gondolatban is örömöt okoz. Ezzel a gyakorlattal ki tudjuk kapcsolni egy pár percre rohanó, zaklatott elménket, felfrissítjük energia készletünket.

A koncentráció már nehezebb gyakorlat. Érdemes felvenni egy kényelmes ülést, elképzelni magunk elé egy számunkra kedves tárgyat, vagy pár méterre szemünk látószögébe tesszük és minden figyelmünket a tárgyra összpontosítjuk. Nagyon nehéz gyakorlat, sok figyelmet, akaraterő erősítést igényel, alapja a meditációnak.

Meditáláskor teljesen ki kell zárni a külső világot, mert ingereivel zavarjak belső világunk helyes működését, kommunikálását. Érdemes keresni egy csendes helyet, ha sötét van az csak segít a gyakorlatban, de nem kötelező, csak ajánlott.

Megfelelő testhelyzetet kell teremteni. Ez mindenki számára egyénre szabott, függ a beállítottságtól, az emberi test méreteitől. Ha valaki ismeri és kedveli a Zen-ülést, vagy a joga-ülést és kényelmes számára hosszabb ideig, az nagyon jó, de ha éppen egy kényelmes kedvenc karosszékben érezzük magunkat jól, akkor abban végezzük gyakorlatunkat. A meditációt csak sok gyakorlás után lehet eredményesen végezni, ha megtehetjük reggel és este 20 percet szánjunk rá.

Fontos a helyes légzés elsajátítása, egyenletesen kell vennünk a levegőt, szép lassan csökkentsük le a lélegzetvételek számát arra legkisebb számra, ami még nem veszélyezteti testünk működését. Megfulladni nem tudunk, mert testünk levegőt minden esetben fog venni, de azt megtehetjük hosszú gyakorlással, hogy első időben csak 4 másodpercenként, később 5,  majd így folytatva pár hét alatt 20 másodperces időközre szabályozzuk lélegzetünket. Sietni nem szabad, mert hiába akarjuk gyakorlás nélkül egyből nagyobb időre „átállítani” lélegzetünket, nem fog sikerülni. Nem kötelező a 20 másodperces szüneteket elérni, csak ha valakinek adottsága van hozzá, akkor tegye meg.

Gyújtsunk meg egy gyertyát  tegyük magunk elé. A gyertya megvéd minket a meditáció alatt megnyílt elménket esetleg „megostromló” idegen hatások ellen. A meditáció megkezdése előtt kérjünk egy rövid imában védelmet minden külső – belső hatás ellen. Van akit egy mandala koncentrált nézése segít a meditációs gyakorlatában. A mandala egy mágikus eredetű és értelmezésű rajz, kép, aminek ezoterikus nézetből jelentése van.

Sok meditálót segít a mantrának a mondása. A mantra egy varázsigéhez hasonlítható, állandó ismétlésével  olyan szellemi, lelki állapotba kerül a meditáló, ami megkönnyíti az utat a belső én megtalálásához. A mantra lehet egyedi, vagy általános. Lehet egy egyszerű szó, lehet egy komolyabb mondatokból álló szerkezet. Mondásával, ismétlésével egy bizonyos frekvencia (rezdülés) keletkezik  a testben és az elmében, mely elősegíti a külső és belső ÉN találkozását.

Meditáláskor ki kell üríteni a gondolatainkat, nem szabad, hogy félrevigye bármilyen idegen érzés vagy gondolat. Ürességben kell „élnünk” és a megfelelő pillanatban előtörnek az elméből azok a képek, melyek az emberi énünk elől el vannak zárva. Igazi meditációs állapot elérésénél lehetőség van arra, hogy a szellem elhagyja a földi testet és irányítva szárnyaljon a képzelet hullámain. Mesélte egyszer egy Tanító, hogy első alkalmakkor szinte nem is akart hinni az érzéseinek, s mikor elhagyta testét lement az utcára és felírta az autók rendszámait.

Reggel munkába menet elővette a jegyzetét és meglepve tapasztalta, hogy az autók rendszámai egyeznek az éjszakai meditációban felírt autók rendszámaival, eltekintve azokat, akik hamarabb mentek dolgozni mint ő, mert azok már elhagyták helyeiket. A meditáció meg tudja változtatni az ember életét, már a gyakorlási folyamatokban észre lehet venni a változásokat.

Nagyon fontos dolog, hogy ha meditálunk akkor rendszeresen tegyük, mert ha időnként leállunk pihenni egy pár hétre, vagy esetleg hónapra, a gyakorlatozást mindig elölről kell kezdenünk. Megfelelő állapot elérése esetén már nem lesz zavaró körülmény a zaj, aki nagy gyakorlatot sajátít el, az utazás közben, vagy sétáláskor is el tudja érni a meditatív állapotot.

A meditáció nem kötött valláshoz és korhoz, egy olyan állapot, ami az ember saját privilégiuma, minden esetben elérhető, minden korlátozás nélkül.

/Angyalszárny/