KERTBARÁT HÍRLEVÉL

7-9. hét - február12-március 4.

Szokatlanul meleg időjárás vette kezdetét. Hogy ez már a tényleges tavasz kezdete-e, nem tudhatjuk, mindenesetre nagyban nyílik a hóvirág, a téli jázmin, a magyar kikerics, a fűzbarka és a téltemető. Heteken belül pedig növények tucatjai csatlakoznak ezekhez (hunyorok, korai bangiták és loncok).

Érdemes ellátogatni a Kertészeti Egyetem Budai arorétumába, ott egy kicsit korábban nyílik minden, sőt sok máshol nem áttelelő növényt is kiültettek (pl. Fatsia japonica - szobaarália, Trachycarpus fortunei - kínai kenderpálma).

Hajtassunk vesszőket! Nagyon jó az aranyfa, a som (aki bírja az illatát), a mogyoró (lassan már bontja barkáit), fűz, japánbirs, mandula, őszibarack, vadgesztenye. Egyéves, virágrügyben bővelkedő vesszőket vágjunk. Állítsuk a szobába vázába, a vizét kétnaponta cseréljük és ekkor a vessző végéből is vágjunk le pár mm-t, hogy jobban fel tudja venni a vizet. 5-10 nap múlva kezdenek nyílni a virágok.

---

Zöldség

Kevésbé kötött talajon megkezdhetjük a kerti munkákat. Én már elvetettem a zöldborsót (rajnai törpe), téli sarjadékhagymát, petrezselymet, spenótot. Vessük el a mákot, sóskát, madársalátát, sárgarépát, hónapos retket, vörös- és fokhagymát, dughagymát is.
A dombágyásos kertművelés
Ha csak néhányszor tíz négyzetméteres kertünk van és gondot okoz megmetszett fáink nyesedékének és egyéb konyhai hulladékaink elhelyezése, másrészt sokféle zöldséget szeretnénk megtermelni, a dombágyásos kertművelést nekünk találták ki. Ezzel a módszerrel kedvezőtlenebb talajon is jó termést érhetünk el. A módszer lényege, hogy fokozatosan bomló szerves anyagainkat talajjal betakarva egyrészt a termőfelületünk nő meg, másrészt bő tápanyaggal és a fokozatos bomlás következtében meleggel is ellátjuk fejlődő növényeinket. A kedvező feltételek megkönnyítik a vegyszermentes gazdálkodást is, ezért érdemes ezt az elvet követnünk. A domboságy 4-5 év után annyira megsüllyed, hogy már alig fedezhető fel eredeti alakja, viszont kitűnő szerkezetű talajt hagy maga után. Bár optimális esetben ősszel készítjük, az enyhébb téli napok is lehetőséget adnak dombunk összerakására.

Elkészítés Kiindulásul É-D irányban ássunk egy kb. másfél méter széles és ennél hosszabb alapot ásónyom mélységben. Aljára tegyünk 50-60 cm vastagságban 30-40 cm-nél nem hosszabb különféle vastagságú ágakat, vastagabb évelők szárait, majd taposással alaposan tömörítsük. Ha van istállótrágyánk csömöszöljük az ágak közé, majd gyep esetén az elején felszedett gyepkockákat füves részükkel lefelé fordítva helyezzük rá. Ha nincs gyeptéglánk szalmatörek, kertiföld, fűkaszalék és tőzeg keverékéből is helyettesíthetjük ezt. A következő rétegünk mintegy 30 cm vastagságú lomb, aprított növényi hulladék kevés földdel keverve. Ha tudunk keverjünk közé fahamut is. Erre már valódi termőréteg jön, földdé érett komposzttal kevert kerti föld mintegy 10 cm rétegben. Jó ha adunk hozzá Cofunát vagy szerves trágyát. Ha hozzájutunk ezt ismét egyenletesen befedjük 10 cm vastagon jól átnedvesített tőzegkorpával, tőzeghulladékkal, tavak, patakok iszapjával. Végül a halom tetejére 15 cm vastagon az eredeti talaj komposzttal, - ennek hiányában érett istállótrágyával, vagy zeolittal, bazaltliszttel szaruforgáccsal - kiegészítve kerül. A domb trapéz alakú legyen, hogy tetejéről a víz ne folyjon le. Összerakásnál minden réteget alaposan megdöngölünk.
Gondozás Az első 1-2 évben inkább csak palántázzunk, mert a laza talajról könnyen kimosódnak a magvak. Az öntözés kritikus pontja a sikeres termesztésnek, ezért ha lehetőségünk van finom porlasztású szórófejekkel, vagy szivárogtató öntözéssel biztosítsuk a kellő vízmennyiséget. Ha nincs erre mód a domb tetején alakítsunk ki öntözőárkot, de emellett az oldalát is öntözzük a forró nyári napok estéjén akár másnaponta. A domboságyat a biokertekben már bevált kedvező szomszédhatások alapján is beültethetjük, a zöldségnövényeket kiegészítve fűszer- és gyógynövényekkel.
Jó szomszédok: - sárgarépa - hagyma: nem viselik el egymás légykártevőit, - paradicsom - zeller, petrezselyem vagy póréhagyma: jobb ízű lesz a paradicsom, - fejes káposzta - kapor, bársonyka, - bab - káposztafélék, paradicsom, - saláta - retek, bab, uborka, - borsó - káposztafélék, zeller, - uborka - káposztafélék, saláta. A büdöskének is nevezett bársonyvirág (Tagetes) igen kedvező általános rovarriasztó hatása miatt. Ha rá tudunk menni a talajra már februárban vethetjük a zsázsát, korai sárgarépát, madársalátát, petrezselymet, alacsony növésű zöldborsót, spenótot, sóskát. Ha csak palántázunk akkor március végén ültessük a fejes salátát, zellert, karalábét, korai káposztaféléket. Csak májusban, a fagyok elmúltával vessük a paradicsomot és a paprikát.

Gyümölcs

A Diospyros kaki vagy kakiszilva, ázsiai datolyaszilva lombhullató, kétlaki (hím és nővirágok külön fán) terebélyes fa nagy - akár félkilós - sárga termésekkel. Nálunk is megél, bár a mediterrán vidékeken érzi jól magát. Parkjainkban magról szaporított, gyengén termő 30-40 éves fák vannak. Szemzéssel, oltással, vagy gyökérsarjakról szaporítható (lsd. Velich: Nálunk is megterem c. könyvét.) Így 3-4 évesen terem és akár szabadban is tartható. Fontos, hogy porozzuk be a női egyedeket, de vannak magnélküli típusok is melyekre ez nem vonatkozik.

A termések sárgabarackra emlékeztető, finom ízűek bár egyes fajták kissé fanyarok lehetnek (citromos vízben elmúlik). A mag nélküliek aranysárgák, a magvasak paradicsomszínűek. Igen nagy tápértékű (15-20% cukor, 15-20% szárazanyag, 15-20-40 mg C vit., 1-1,5 mg karotin/100g...)
Aszalva, dzsemnek, szörpnek, befőttnek nagyon jó.
 

---

Növényvédelem - tápanyag

Írta: Szakter Ferenc
Beköszöntött a jó idő ezért el lehet kezdeni a kora TAVASZI LEMOSÓ PERMETEZÉST.
Kétféle fő típusú szer létezik a permetanyagoknál: az egyik az olajos bázisú, a másik a réz bázisú szerek. (Léteznek még a régi Neopol és Novenda is de ezeket egyre kevésbé használják mivel nem eléggé környezetkímélőek.)
OLAJOS bázisú szert akkor érdemes használni, ha a levéltetvek vagy az atkák okoztak problémát az elmúlt évben. Kénnel kombinálva a lisztharmat ellen is hat. Ezeket akkor érdemes kijuttatni amikor már a fák indulnak, tehát rügypattanás körül. Ekkor a legsebezhetőbbek a károsítók.
RÉZTARTALMÚ szert akkor kell alkalmazni, ha gombák és baktériumok ellen is akarunk védekezni. Továbbá a speciális betegségek: ágrák, tűzelhalás ellen ALAPVETŐ fontosságú a kezelés. A két típusú szer nem keverhető, mert kicsapódik!!
A Baktériumölő hatást tekintve a réztartalmú szerek hatása csökkenő sorrendben: 1. Rézszulfát - Rézgálic, Cuproxat FW - legjobb 2. Rézoxiklorid - Rézoxiklorid 50 WP 3. Rézhidroxid - Champion 50 Wp, Funguran-OH 50WP stb.
A növényi tápanyagok 3.

A tápanyagokról szóló cikksorozatnak ebben a részében a mezo és mikroelemekről lesz szó.
KALCIUM:A kalcium nehezen oldható alakban fordul elő a talajban. Oldhatósága a pH csökkenésével fokozódik. A kalcium segítségével alakul ki a talaj tartósan morzsás szerkezete.Leköti a felesleges savat (műtrágyáknál),jelenléte nélkülözhetetlen a jó minőségű humusz kialakulásához. Savanyú talajok optimális pH- értékét helyes kalciumadagolással lehet beállítani. A növényben csak a párologtatással együtt mozog, újrafelhasználása elhanyagolható mértékű.A növény idősebb leveleiben halmozódik fel, ahonnan már nem helyeződik át. HIÁNYában a fiatal leveleken klorózis (sárgaság)észlelhető, az idősebbek sötétzölddé válnak. TÚLZOTT bősége foszfor-,vas-,bór-,kálium- és magnéziumhiányt okozhat.
MAGNÉZIUM: A magnézium,mint a klorofill alkotórésze, nélkülözhetetlen a fotoszintézishez. A talajok magnéziumtartalma függ kolloidtartalmuktól és a pH-tól. Szerves anyagban és agyagkolloidokban szegény homokban alig van magnézium. A savanyú talajokban is kevés található. A bőséges káliumellátás növeli a magnéziumigényt. HIÁNYA főként savanyú homoktalajokon gyakori, amit az idősebb levelekben az erek között egyre növekvő világos, majd elhaló foltok jelzik. BŐSÉGE elsősorban szikes és láptalajokon fordul elő.
VAS: Ásványi talajokban oxid vagy hidroxid formájában található.A talaj sárga, barna vagy vörös színe jelzi jelenlétét.OLdhatósága erősen függ a talaj pH-jától;a nagy pH-érték vashiányt idéz elő a vas kicsapódása miatt. A vas nélkülözhetetlen katalizátora a klorofillképződésnek. Mozgása a növényben csekély, HIÁNYA ezért a fiatal leveleken jelentkezik.Ezek sárgulnak, kifehérednek. Ásványi talajokon ritkán lép fel, mint tőzeges keverékekben vagy tápoldatos termesztésben.
MANGÁN: A mangán, akárcsak a vas, főként két vagy háromértékű kation formájában (Mn2+, Mn3+) de találkozni lehet a Mn4+ alakkal is. A talaj-mikroorganizmusok testében megkötött mangán akkor szabadul fel, amikor azok talajfertőtlenítéskor(gőzölés) elpusztulnak. A pH növekedésekor csökken a felvehetősége. Antagonistái a CA2+, Fe2+ -ionok. HIÁNYÁBAN az idősebb levelek világosabb színűek lesznek, zöld foltokkal az erek mentén.Hiánya főleg tőzegben és humuszban gazdag talajokon mutatkozik. TÚLZOTT bősége főként a fakérget tartalmazó talajkeverékben gakori.
BÓR: A talajokban mállás útján válik hozzáférhetővé és ki is mosódhat a talajból. A növények borátionokat vesznek fel, amelyek mobilitása a növényben kicsi. A talaj nagy mésztartalma megköti a bórt, és így hiányt idéz elő. HIÁNYA akadályozza a sejtfalak képződését, a cukorszállítást és a megtermékenyülést. Érzékeny növények:Karfiol,Zeller,Répafélék: Cékla, Sárgarépa,Petrezselyem,Takarmányrépa stb. Továbbá: Káposztafélék,Pillangósok és a Cukorgyűjtő növények:Dinnye,Szőlő,Csonthéjas gyümölcsök. A hiánytünet a növekedési pontokon jelentkezik,szívrothadás vagy száradás a következménye. Hiányát fokozza bőséges nitrogénellátás.
MOLIBDÉN: Főként a pillangós növények nitrogénkötésében játszik szerepet.Annál erősebben kötődik a talajrészecskékhez, minél alacsonyabb a pH; hiánya ezért meszezéssel enyhíthető, ellentétben az eddig említett mikroelemekkel. HIÁNYA gátolja a nitrát-redukciót ezért nitrát- feldúsulásához vezet.A zöldségnövények közül elsősorban a karfiol, a bimbóskel, a fejes saláta és a paradicsom szenvedhet molibdénhiányt. Jelentős a káposztafélék molibdénfelvétele!!
RÉZ: Főleg tőzeges és humuszban gazdag talajban hiányozhat.Mobilitása a növényben kicsi.Főként enzimek, fehérjék és a C-vitamin képződéséhez szükséges. HIÁNYA magas pH esetén jelentkezhet a növekedő részek lankadásában,igen ritka. BŐSÉGE tápoldatos termesztésnél lehet, ahol rézedényeket használnak.
CINK: Felvétele Zn2+ formában történik.Enzimek és hormonok aktiválásában játszik szerepet,nélkülözhetetlen. HIÁNYA ritkán lép fel de pl.túzott foszfor adagolással kiváltható, amire a bab, a burgonya és a paradicsom érzékeny.Jellemzője a törpenövés, klorotikus foltokkal.
KOBALT: jelenléte fontos feltétele a nitrogéngyűjtő baktériumoknak.
ALUMÍNIUM: savas pH esetén fölöslegbe kerülve toxikus lehet A nehézfémek- az ólom, a kadmium, a berillium, a nikkel, a tallium és a higany - a növényekre mérgező anyagok, a talajban nem kívánatosak.
Zöldségfajok mikroelemigénye:

	B	Cu	Mn	Mo	Zn
Karfiol	A	B	B	A	C
Takarmánykáp.	A	B	B	B	C
Karalábé	A	C	C	B	C
Fejes káposzta	A	B	B	B	C
Bimbóskel	A	B	B	B	C
Zöldbab	C	C	A	B	A
Zöldborsó	C	C	A	B	C
Uborka	C	B	A	C	C
Fejes saláta	B	A	A	A	C
Spenót	B	A	A	A	C
Paradicsom	B	B	B	B	B
Zeller	A	B	B	C	C
Sárgarépa	B	A	B	C	C
Petrezselyem	C	B	C	C	C
Cékla	A	A	A	B	B
Retek	B	B	A	B	B
Hagyma	C	A	A	C	B

A= nagyon igényes B= közepesen igényes C= nem igényes
Nemzeti kincs, hírnév nélkül: A vázsonyi alginit
Hatalmas raktár, műanyag zsákokban ôrlemény, rajtuk a fölirat: alginit. A helyszín Nagyvázsony, ahol egykor a Kinizsi család vára tanúsítja, hogy a Balaton-felvidék nagy nevű ura, Mátyás király hadvezére ezen a birtokon gyakoroltatta Fekete Seregét, a török terjeszkedés megállítóját. A vidék különös szépségű lejtôkkel, dombokkal tagolt.
Ezen a festôi tájon a vázsonyi és pulai határ egyik dombjának földtani alkotóelemeként fedezte föl egy magyar geológus, dr. Solti Gábor az alginit nevű ásványt, a valamikori ôstenger üledékét. Egyelôre csak a Kárpát- medencében és itt is magyar területeken ismert ez az anyag, mellyel a kimerült szántók, szôlô- és gyümölcsültetvények talaját lehetne újítani.
– Visszaadja a termôerejét az elmúlt évek alatt sokszor túlsózott (egyoldalúan csak műtrágyázott) talajoknak – fogalmazza tömören a szakember az ásvány legjellemzôbb tulajdonságát.
– Nem ismerik ezt a kincset a termelôk. Alig valamit tudnak róla, pedig ez olyan érték, amelyet eddig a világon még nem találtak sehol. Szomorú, de mások jobban tudják, mit ér, mint mi itthon.




Kis hely, nagy hozam



Ha csak néhányszor tíz négyzetméteres kertünk van és gondot okoz megmetszett fáink nyesedékének és egyéb konyhai hulladékaink elhelyezése, másrészt sokféle zöldséget szeretnénk megtermelni, a dombágyásos kertművelést nekünk találták ki. Ezzel a módszerrel kedvezőtlenebb talajon is jó termést érhetünk el. A módszer lényege, hogy fokozatosan bomló szerves anyagainkat talajjal betakarva egyrészt a termőfelületünk nő meg, másrészt bő tápanyaggal és a fokozatos bomlás következtében meleggel is ellátjuk fejlődő növényeinket. A kedvező feltételek megkönnyítik a vegyszermentes gazdálkodást is, ezért érdemes ezt az elvet követnünk. A domboságy 4-5 év után annyira megsüllyed, hogy már alig fedezhető fel eredeti alakja, viszont kitűnő szerkezetű talajt hagy maga után. Bár optimális esetben ősszel készítjük, az enyhébb téli napok is lehetőséget adnak dombunk összerakására.

Elkészítés: Kiindulásul É-D irányban ássunk egy kb. másfél méter széles és ennél hosszabb alapot ásónyom mélységben. Aljára tegyünk 50-60 cm vastagságban 30-40 cm-nél nem hosszabb különféle vastagságú ágakat, vastagabb évelők szárait, majd taposással alaposan tömörítsük. Ha van istállótrágyánk csömöszöljük az ágak közé, majd gyep esetén az elején felszedett gyepkockákat füves részükkel lefelé fordítva helyezzük rá. Ha nincs gyeptéglánk szalmatörek, kertiföld, fűkaszálék és tőzeg keverékéből is helyettesíthetjük ezt. A következő rétegünk mintegy 30 cm vastagságú lomb, aprított növényi hulladék kevés földdel keverve. Ha tudunk, keverjünk közé fahamut is. Erre már valódi termőréteg jön, földdé érett komposzttal kevert kerti föld mintegy 10 cm rétegben. Jó ha adunk hozzá Cofunát vagy szerves trágyát. Ha hozzájutunk, ezt ismét egyenletesen befedjük 10 cm vastagon jól átnedvesített tőzegkorpával, tőzeghulladékkal, tavak, patakok iszapjával. Végül a halom tetejére 15 cm vastagon az eredeti talaj komposzttal, - ennek hiányában érett istállótrágyával, vagy zeolittal, bazaltliszttel, szaruforgáccsal - kiegészítve kerül. A domb trapéz alakú legyen, hogy tetejéről a víz ne folyjon le. Összerakásnál minden réteget alaposan megdöngölünk.

Gondozás: Az első 1-2 évben inkább csak palántázzunk, mert a laza talajról könnyen kimosódnak a magvak. Az öntözés kritikus pontja a sikeres termesztésnek, ezért ha lehetőségünk van finom porlasztású szórófejekkel, vagy szivárogtató öntözéssel biztosítsuk a kellő vízmennyiséget. Ha nincs erre mód, a domb tetején alakítsunk ki öntözőárkot, de emellett az oldalát is öntözzük a forró nyári napok estéjén akár másnaponta. A domboságyat a biokertekben már bevált kedvező szomszédhatások alapján is beültethetjük, a zöldségnövényeket kiegészítve fűszer- és gyógynövényekkel.

Jó szomszédok: - sárgarépa - hagyma: nem viselik el egymás légykártevőit, - paradicsom - zeller, petrezselyem vagy póréhagyma: jobb ízű lesz a paradicsom, - fejes káposzta - kapor, bársonyka, - bab - káposztafélék, paradicsom, - saláta - retek, bab, uborka, - borsó - káposztafélék, zeller, - uborka - káposztafélék, saláta. A büdöskének is nevezett bársonyvirág (Tagetes) igen kedvező általános rovarriasztó hatása miatt. Ha rá tudunk menni a talajra, már februárban vethetjük a zsázsát, korai sárgarépát, madársalátát, petrezselymet, alacsony növésű zöldborsót, spenótot, sóskát. Ha csak palántázunk, akkor március végén ültessük a fejes salátát, zellert, karalábét, korai káposztaféléket. Csak májusban, a fagyok elmúltával vessük a paradicsomot és a paprikát.

Dombágyás a házikertben!

Ennek a 20-30 négyzetméteres varázsdombnak köszönhetően egy 4-6 tagú család egész évi zöldségszükségletét (a burgonya kivételével) kielégítheti. Részben azért, mert a nagyobb felületről több termény takarítható be, Másfelőle több évre előre biztosíthatjuk a megfelelő tápanyagot.
Készítéséhez lombhulladékot, fűnyesedéket, rőzsét vagy a gyümölcsfákról és a díszfákról lemetszett apró gallyakat használhatjuk. Ezt követően válasszunk ki egy észak-dél irányú, szélvédett, gyepes területet. Jelöljünk ki a gyepen a másfél méter széles területet, amelynek hossza 3-8 méter. Így a dombágy keleti és nyugati oldaláról megfelelő mennyiségű napfényhez jutnak a növények. A füvet gyeptéglaként vágjuk fel és rakjuk külön. A dombágy helyéről emeljünk ki egy ásónyomnyi (30 centiméternyi) földet és azt halmozzuk a gyeptéglák mellé. Az így nyert árok talaját dolgozzuk el, majd halmozzuk a közepére - 50-60 centiméter magasan - a 15-30 centiméter hosszúságú vágott kerti hulladékot. Amikor elkészült a halom, fektessük rá a gyeptéglákat "fejjel lefelé". Döngöljük meg jól a földréteget! Ezután szórjunk a dombágyra nedves, korhadó leveleket 25-30 centiméter vastagon! Időnként dobjunk közé egy-egy lapát földet abból a halomból, amelyet az árokból emeltünk ki! Végezetül hordjunk fel 5 centiméternyi érett komposztot és azt takarjuk be a maradék kerti földdel,. Mindezt alaposan döngöljük meg lapáttal. Dombágyásunk kb. másfél méter széles és egy méter magas lesz. Ezt formálhatjuk félhenger alakúra, de prizmát is készíthetünk, amelynek felső vízszintes része 40-50 centiméter legyen. A prizma tetején, hosszában alakítsunk ki egy 5 centiméteres barázdát.
Létrehozhatunk vegyeskultúrát, vagyis az összeültetett, egymás közelségét jól tűrő zöldségfélék együttesét. Például a keleti alsó sorába káposztaféléket, a felette levő következő sorba sárgarépát, e fölé vöröshagymát majd ismét egy sok sárgarépát, utána a domb tetejére három sor fejes salátát ültessünk. A nyugati oldalon lefelé haladva a saláta alatt legyen gyökérpetrezselyem, vöröshagyma, majd ismét egy sor gyökérpetrezselyem és végül az alsó sorban bokorbab. A dombágyás másik előnye, hogy két-három vetésre is sor kerülhet egy idényben. Például a sorok közé a sárgarépával, a bokorbabbal vagy a gyökérpetrezselyemmel egyidejűleg hónapos retket is ültethetünk, mert a retek már kikerül az ágyásból akkor, amikor a bab és a gyökérzöldség erőteljes fejlődésnek indul. A dombágyás belsejéből kiáramló meleg, nem azonos a melegágy hatásával, mégis lehetővé teszi a korai vetést (például zöldborsó, retek, zöldhagyma, fejes saláta, spenót, karalábé fejes- és kelkáposzta). Májustól már termeszthetünk a helyükön bokorbabot, paradicsomot, zellert, uborkát, persze megfelelő társítással. A zöldborsó szívesen társul a kaporral, a sárgarépával, a káposztafélékkel, a karalábéval, a fejes salátával, a hónapos és a nyári retekkel. A retek jól viseli a bokorbab, a borsó, a szamóca, a sárgarépa, a káposztafélék, a karalábé, a fejes saláta, a petrezselyem, a tépősaláta, a spenót és a paradicsom társaságát, de nem tűri meg az uborka szomszédságát. Káposztafélék közelébe ne kerüljön fokhagyma, vöröshagyma valamint burgonya. A burgonya az egyetlen konyhakerti vetemény, melyet dombágyáson nem érdemes termeszteni.
Petőfi Népe 2002.01.16-17.

A dombágyás készítése 

"A dombágyás ősi kínai termesztési módszer, amelyet a hatvanas években Nyugat-Európában felújítottak. Ez az újabb változat kezd Romániában is elterjedni. Elsõsorban a kisebb területekkel rendelkezőknek ajánljuk. Lényegében egy speciális komposzthalom, melyen műtrágya és növényvédőszerek nélkül kis területen nagy termés érhető el. A dombágyás szélessége 1,5, magassága 1, hosszúsága 5-10 méter (de lehet tetszés szerinti). Megépítéséhez szükségünk van vékonyabb faágakra, gallyakra, gyeptéglára, őszi lombra, érett komposztra és tőzeges földre. Az anyagokat idejében be kell szerezni, a komposzt készítéséhez már a megelőző évben kezdjünk hozzá. Az említett szerves anyagok a dombágyásba beépítve biológiai lebomlással meleget és tápanyagokat szolgáltatnak a növényeknek, fóliatakarás nélkül is megóvnak a korai és kései fagyoktól. A dombággyal egyszerű a primőráru termesztése. A dombágyást vízforráshoz, kúthoz közel helyezzük el, lehetõleg füves területen. Késő ősszel kezdjünk készítéséhez, szélárnyékos, napos vagy nem túlságosan árnyékos helyen. Helyét hosszabb oldalával észak-dél irányában jelöljük ki. A kimért alapterületen a talajt gyeptéglának felvágjuk és az árok egyik szélén egymásra rakjuk (füves, illetve földes részükkel egymásra). Az árkot 30-40 cm-re kimélyítjük, a kiásott földet halomba rakjuk az ágy mellé. A faágakat, gallyakat 15-30 cm hosszúra felaprítjuk és az árok közepén 60 cm szélességben és ugyanilyen magasságig helyezzük el. Közéjük zöldség- és virágszárakat rakunk, ha van, istállótrágyát szórunk közéjük, hogy a bomlást elősegítse. Ha nincs trágyánk, használhatunk kerti földet is, amelyet ledöngölünk, majd megöntözünk. Erre helyezzük a gyeptéglákat, füves részükkel lefelé fordítva. A réseket kitöltjük földdel és letapossuk. Ha nincs gyeptéglánk, helyette használhatunk szalmatörek, fűkaszálék, kerti föld és tőzeg keveréket. A következő 30 cm vastag rétegbe korhadó lombot és a kertben lévő zöld növényi hulladékot rakunk, ehhez keverhetünk fahamut egy-egy lapát földdel. A dombágyást végül földigilisztákban gazdag, 5 cm vastag komposztréteggel oltjuk be, majd 10 cm-es tőzegfölddel takarjuk le, ami javítja az ágy víztartóképességét. Ennek a rétegnek a közepére helyezzük el a fóliával körülvett csövet, amellyel a dombágyást locsolhatjuk csepegtető öntözéssel. A csövön a beömlõ részen (a csatlakozásnál) egy méterre, majd fokozatosan csökkenő távolságra lyukakat fúrunk úgy, hogy a cső másik végén már 30 cm-re legyenek egymástól a lyukak. A halom tetejére 30 cm vastagságban kerti föld és érett komposzt keverékét rakjuk, amit lapáttal lelapogatunk. Ebbe a rétegbe vetjük vagy ültetjük ki a zöldségfélék palántáit. A dombágyást a csapadék és a téli hideg ellen lombbal, szalmás trágyával védjük, így a föld nem fagy át és tavasszal korábban beültethetők az előnevelt palánták. Tavaszig az alsó levélréteg korhadásnak indul, hőt fejleszt és az 1 méter magas dombos ágy 100 centirõl 80-85 cm-re roskad össze. A dombágyást kő- vagy deszkalapokkal rakjuk körül, kora tavasszal, amikor a talaj sáros, ezen állva dolgozunk. Az így elkészített dombágyást 5-6 évig használhatjuk, időközben az ágakból és gallyakból álló belső mag is elkorhad, a domb lassan lesüllyed és visszaalakul kerti ágyássá. Eközben a területen jelentősen megnövekedik a talaj humusztartalma, ezért a dombágyást a kertben mindig más-más helyre készítjük. Így feljavulhat egész kertünk talaja. Ha több dombágyást készítünk, az ágyak között legalább 70 cm távolságot hagyjunk, hogy kényelmesen dolgozhassunk. A domb tetejét célszerű laposra készíteni, odalait pedig lépcsőzetesre, hogy az eső, az öntözővíz ne mossa le a földet. A jól elkészített dombos ágy 30 négyzetméter alapterületen annyi zöldség terem, amennyi egy 4-5 tagú családnak egész évre elegendő." (Gönczi Gyula, ny. agrármérnök)

Legyünk kreatívak kertünkben!

közzétette: Ismeretlen 2008. október 10. - 1925 megtekintés - Forrás: 4

Ha elmulasztottuk volna eddig elültetni a tulipán, krókusz és a jácint hagymáit, akkor azt még a fagymentes talajba megtehetjük. Azonban a fagyérzékeny dísznövények hagymáit mihamarabb szedjük fel. A konténeres növényeinket, kaktuszainkat pedig lassacskán jó lesz betárolni fagymentes helyre. Az érzékenyebb cserjék és évelők tövét takarjuk be mulccsal. A kertben hasznos tevékenység ilyenkor ősszel a rendszeres levélgereblyézés. Ha mindig összegereblyézzük a gyepről a lombot, akkor nem fülled be télen a hó alatt, így sokkal egészségesebb lesz tavasszal. A gyepet legkésőbb október végéig nyírhajuk, különben megsínyli a telet. A levágott füvet gondosan gereblyézzük össze, az így kezelt gyepfelület télen is mutatós. Néhány növény kivételével a lombhullató cserjék ültetésére is a legalkalmasabb időszak az október. Ha a növényeket október elején elültetjük, akkor elegendő idő áll rendelkezésükre, hogy még a fagyok előtt elegendő hajszálgyökeret tudjanak nevelni ahhoz, hogy tavasszal növekedésnek tudjanak indulni. Október végén a már nem használt locsolótömlőt tegyük el fagymentes helyre, mert ellenkező esetben szétfagyhat, ha nincs teljesen kiürítve. A kerti bútort nem szabad túl sokáig kint hagyni a szabadban, mert a nedves őszi időjárás tönkreteheti. Mielőtt fedett helyre vinnénk, alaposan tisztítsuk le. Mielőtt a tároló helyiségben egymásra raknánk a bútorokat, közéjük tegyünk textildarabokat vagy kartonpapírt, hogy a mázolt részek ne karcolódjanak össze, és a festék ne kopjon le.

Ha már majd minden kerti munkát elvégeztünk, az ásással is végeztünk, és a talaj tápanyagtartalmát is pótoltuk, de még jól érezzük magunkat a kertben, építsünk emeltágyást, magaságyást vagy dombágyást a dísz-vagy konyhakerti növényeinknek. Ez a kreatív tevékenységünk az elkövetkező években gazdagon megjutalmaz bennünket.
Mi is az az emeltágyás, magaságyás, dombágyás?
Nem újszerű, hanem már ősidők óta bevált termesztési módszer a dombágyás. Elsősorban a dombágyás, magaságyás a kis területtel rendelkezők számára lehet hasznos, ugyanis kis területen nagy termés érhető el ezen a speciális komposzthalmon. Első ízben azt célszerű megvizsgálni, miért előnyösebb a terepszintnél magasabb ágyás készítése? Ezek az ágyások jobban kihasználhatók, mint a hagyományos ágyások, egyesítik a gondosan rakott komposzt és egy hőtermelő előnyeit. Az ágyás építése során felhasznált anyagok nagy része korhadásnak indul, és a hőtermelő folyamat jóvoltából jóval korábban kiültethetjük a palántákat, illetve ősszel tovább tart a vegetációs időszak.
Hogyan lássunk hozzá az építésnek?
Megépítéséhez szükségünk van vékonyabb faágakra, gallyakra, gyeptéglára, őszi lombra, érett komposztra és kerti földre, fűcsomókra, esetleg szalmára vagy trágyára. Az említett szerves anyagok a dombágyásba beépítve biológiai lebomlással meleget és tápanyagokat szolgáltatnak a növényeknek, fóliatakarás nélkül is megóvnak a korai és kései fagyoktól. A magaságyások oldalfalát készíthetjük rönkfából, erősebb deszkából, de mutatós a téglából épített ágyás is, vagy esetleg szárazon rakott vastagabb kőfalból. Hogy melyik anyag mellett döntünk azt jórészt a kert stílusa határozza meg, de ha rendelkezünk valamelyik anyaggal és nem kimondottan illik a kertünkbe, akkor se keseredjünk el, hiszen a kertben a változatosság gyönyörködtet.

Legjobb, ha késő ősszel fogunk hozzá az ágyások építésének, mert akkor a különböző felhasznált anyagoknak még van idejük ülepedni. Helyét hosszabb oldalával észak-dél irányában jelöljük ki, szélárnyékos, napos vagy nem túlságosan árnyékos helyen. Az emeltágyás készítéséhez ássunk ki legalább 25 cm mélyen egy akkora gödröt, amekkora ágyást kívánunk létrehozni. Az ágyás aljára helyezzünk el ágakból, fás növényi maradványokból, fű, egyéb növényi részekből félméternyi halmot, majd fedjük le földdel, ezután zöldség- és virágszárakat is rakhatunk, illetve istállótrágyával is elősegíthetjük a bomlást és a hőtermelést. Ezt követően fűcsomókkal, esetleg szalmával tömörítsük minden oldaláról, melyet 10-20 cm földréteggel fedünk be. Majd úgy 30 centiméternyi lombréteg következik, melyet szintén földréteggel borítsunk. Legfelső rétegként pedig komposzt és kerti föld keverékét helyezzük el, amelybe majd ültethetjük a palántákat tavasszal. A dombágyást a csapadék és a téli hideg ellen lombbal, szalmával védjük, így a föld nem fagy át, és tavasszal korábban beültethetők a palánták. A befektetett munkánk bőségesen megtérül, hiszen több éven át nem kell mást tennünk, csak learatnunk a munkánk gazdag gyümölcsét.

Ha kevesebb területtel rendelkezünk a kertünkben, akkor praktikus a magaságyás készítése. Lényegében ugyanazzal az eljárással végezzük a rétegek elkészítését mint a dombágyásnál, csupán egy keretet készítünk az ágyásunknak. Ez a keret készülhet fából, melynek impregnált részét mélyen a földbe engedünk. A keretet boríthatjuk fával, de készíthetjük a magaságyást falazással is különböző falazó anyagokból. A kész vázba először hordjunk 30 centiméter magasságig fanyesedéket, ágakat a későbbi jó szellőzés érdekében. A következő réteg komposzt legyen, de használhatunk konyhai hulladékot, sőt istállótrágyát is. Mindennek tetejébe terítsünk kerti földet, aprómorzsás komposztföldet. Majd kora tavasszal kezdődhet az ültetés. A dombággyal egyszerű a primőr áru termesztése. 

A magas ágyás A magas ágyás intenzívebb zöldségtermesztést tesz lehetővé és megkönnyíti a munkát. A meleget kedvelő zöldségfajták, amelyek általában csak melegházban teremnek, déli fal mellé telepített magas ágyásban is termeszthetőek.

Az észak-déli vagy kelet-nyugati irányú magas ágyás az ideális. A hossz szabadon választható, viszont a szélesség ne haladja meg a 150 cm, mert a magas ágyás különben nem művelhető mindkét oldalról. Rendszerint a 120 cm-es szélesség válik be. A 70-80 cm-es magasság rendkívül praktikus és megkönnyíti a munkát. Alapanyagként a legjobban a vörösfenyőből készült rönkök és lécek használhatók, csakúgy, mint a szálfák és az élfák.  A tartós fafajták mellet, mint pl. a vörösfenyő és az akác, téglából is építhetünk magas ágyást. A talajba először kb. 25 cm mélyen le kell ásni, aztán min. 40 cm vastag ágakból és gallyakból, gyeptéglából és esetleg istállótrágyából álló réteget kell ráhordani. A rétegezést durva, majd finom komposzt elterítésével zárjuk. A magas ágyásból évente 10 cm-es réteget kell lezsákolni, tavasszal pedig komposzttal és földdel kell feltölteni. A hőhatás az első 3 év után csökken, 7-8 év után pedig a belső mag is elrothad. Ez után az időszak után éves komposztutántöltéssel és trágyázással humuszágyásként tovább használható, vagy meg kell újítani a dombágyást. A kialakuló elrothadt anyag aztán ráhordható más kerti ágyásokra. A növényültetés hasonlóképpen zajlik, mint a dombágyás esetében. (LINK) Nitrát termelő növényeket, mint pl. spenótot, mangoldot ne ültessünk az első években.