Napjaink tévtanításai

Napjaink tévtanításai 


Horváth András

Gyõr, 4. december 2002

Elõszó a félkész, ellenõrizetlen kézirathoz

Kedves Olvasó!

Napjainkban döbbenetes mértékben árad a kereszténység alapjait lerombolni szándékozó tanítások tömege minden információforrásból. Ezért az ezek veszélyességét, keresztény alapokon álló cáfolatát bemutató írásokra égetõ szükség van. A néhány, ilyen témájú könyv, webhely mellett szükségét éreztem bõvíteni a kínálatot egy írással, mely szabadon terjedhet az Interneten, de nyomtatott formája is elérhetõ.

Az írás - egyéb munkáim, feladataim mellett - csak viszonylag lassan megy, viszont a tárgyalt tévtanítások oly mértékben terjednek még keresztény körökben is, hogy úgy éreztem, már a félkész változat is érdeklõdésre tarthat számot és hasznos lehet. Az eddigi tapasztalatok, visszajelzések ezt igazolni látszanak.

A dokumentum sajátos állapota miatt azonban a következõket figyelembe kell venni:

• Az írás félkész, ezért sok fejezetébõl csak a címe van meg. Azért nem veszem ki õket, mert a fejezetcímek legalább annyi információt adnak, hogy az adott témát milyen egyéb (kidolgozott) területekkel érzem rokonnak.
• Az írás ellenõrizetlen, ezért pontatlanságok és tévedések is lehetnek benne. Bár legjobb tudásom szerint igyekeztem ezeket elkerülni, és több, teológiailag alaposan képzett ember is elolvasta, de az igazi, részletes lektorálása még nem történt meg. Alapvetõen nagy tévedések azonban az eddigi szûréseken valószínûleg fennakadtak volna, ezért inkább részletkérdésekben várható egy-egy hiba.

Az írással kapcsolatos visszajelzéseidet a hagiosz@yahoogroups.com levelezõlistára várom, mert ez a lista egy igen jó fórum a kereszténységet támadó tévtanításokkal kapcsolatban. (A lista vezetõje Dr. Kovács Gábor atya, aki a téma képzett, aktív szakértõje, és akinek sok, ilyen témájú írása érhetõ el az Interneten is.)

2002. december 2.

Horváth András

---

• Tartalomjegyzék
• 1 Bevezető
• 2 ``Vigyázzatok, nehogy valaki félrevezessen titeket!''
  • 2.1 Napjaink tévtanításai [5,4]
  • 2.2 A tévtanítások forrása [4,3]
  • 2.3 A tévtanítások sikerének oka [5,3]
• 3 Klasszikus okkultizmus
  • 3.1 A Szentírás véleménye az okkultizmusról [5,5]
  • 3.2 A Katolikus Egyház állásfoglalása[5,5]
  • 3.3 Az okkultizmus főbb fajtái [5,4]
    • 3.3.1 Babona [5,5]
    • 3.3.2 Szellemidézés, spiritizmus [5,5]
    • 3.3.3 Jövendőmondás [5,5]
    • 3.3.4 Mágia, varázslás [5,4]
      • 3.3.4.1 Ceremoniális mágia.
      • 3.3.4.2 Amulettek.
      • 3.3.4.3 Mágia szavak használatával, átkok.
• 4 New Age
  • 4.1 A New Age viszonya Jézushoz [5,5]
  • 4.2 Néhány fő tanrendszer
    • 4.2.1 Agykontroll [5,4]
    • 4.2.2 Reiki [4,3]
    • 4.2.3 Murphizmus, a tudatalatti vallása [5,4]
    • 4.2.4 Dianetika, szcientológia [5,5]
    • 4.2.5 Arany Rózsakeresztesek [0,0]
• 5 Keleti filozófiákon alapuló eszmerendszerek
  • 5.1 Közös vonások
    • 5.1.1 Reinkarnáció [0,0]
    • 5.1.2 ``Minden egy'' [0,0]
  • 5.2 Legfontosabb irányzatok
    • 5.2.1 Krisna-tudatúak vallása [0,0]
    • 5.2.2 A jóga különböző ágai [0,0]
    • 5.2.3 Feng Shui [0,0]
• 6 Áltudományok
  • 6.1 Közös vonások [4,4]
  • 6.2 Legfontosabb irányzatok
    • 6.2.1 Asztrológia, csillagjóslás [5,4]
      • 6.2.1.1 Csillagjóslás és csillagászat
      • 6.2.1.2 A csillagjóslás veszélyei
    • 6.2.2 Parapszichológia, parafizika [4,3]
      • 6.2.2.1 Paratudományok és kereszténység.
    • 6.2.3 Áltörténelmi mozgalmak: ``párthus Jézus'' [0,0]
    • 6.2.4 UFO-hit [5,3]
      • 6.2.4.1 Az UFO-hit és a kereszténység
• 7 Egyéb tévtanítások
  • 7.1 Szabadkőműves mozgalom [0,0]
  • 7.2 Humanizmus [4,4]
  • 7.3 Kommunizmus [5,4]
  • 7.4 Gyakorlati materializmus, a fogyasztói társadalom [0,0]
  • 7.5 Sátánizmus [0,0]
• 8 A kereszténység válasza, a valódi misztériumok
  • 8.1 Személyes istenkapcsolat
  • 8.2 Szentségek
  • 8.3 Szentelmények
  • 8.4 Ereklyék
• Tárgymutató

Tartalomjegyzék 1 Bevezető 2 ``Vigyázzatok, nehogy valaki félrevezessen titeket!'' 2.1 Napjaink tévtanításai [5,4] 2.2 A tévtanítások forrása [4,3] 2.3 A tévtanítások sikerének oka [5,3] 3 Klasszikus okkultizmus 3.1 A Szentírás véleménye az okkultizmusról [5,5] 3.2 A Katolikus Egyház állásfoglalása[5,5] 3.3 Az okkultizmus főbb fajtái [5,4] 4 New Age 4.1 A New Age viszonya Jézushoz [5,5] 4.2 Néhány fő tanrendszer 5 Keleti filozófiákon alapuló eszmerendszerek 5.1 Közös vonások 5.2 Legfontosabb irányzatok 6 Áltudományok 6.1 Közös vonások [4,4] 6.2 Legfontosabb irányzatok 7 Egyéb tévtanítások 7.1 Szabadkőműves mozgalom [0,0] 7.2 Humanizmus [4,4] 7.3 Kommunizmus [5,4] 7.4 Gyakorlati materializmus, a fogyasztói társadalom [0,0] 7.5 Sátánizmus [0,0] 8 A kereszténység válasza, a valódi misztériumok 8.1 Személyes istenkapcsolat 8.2 Szentségek 8.3 Szentelmények 8.4 Ereklyék Tárgymutató

1 Bevezetõ Kedves Olvasó, kedves Testvér! Korunkban olyan sok vallási vagy vallási jellegû tanítással találkozhatunk, ha csak kilépünk az utcára, bemegyünk egy könyvesboltba vagy bekapcsoljuk a TV-t, hogy számba sem tudjuk õket venni. Néhol a ``krisnások'' zenélnek, ismeretlen emberek szólítanak le minket különféle tanokat népszerûsítve, nagyobb városokban plakátok vannak mindenfelé, melyek agykontroll-, dianetika- vagy egyéb tanfolyamot hirdetnek és sorolhatnánk még tovább. A könyvesboltok és könyvárusító helyek pedig tömegével kínálják az élet nagy kérdéseit megválaszolni szándékozó mûveket. Ezen információáradatban igen nehéz kiigazodni, könnyû eltéveszteni, mi egyeztethetõ össze a kereszténységgel és mi nem. Ez már csak azért is így van, mert sok esetben a keresztényellenes mozgalmak, társaságok eleinte rejtegetik azokat a dolgaikat, melyekbõl kiderülne, hogy elutasítják a kereszténységet. Az elõbb említett tanokon kívül régi eszmék is jelentõs szerepet játszanak sok ember, még sok keresztény életében is, mint pl. a csillagjóslás, a babona különbözõ formái, ``népi varázslások'', stb. Ezek a tanok, vagy azoknak töredékei szinte észrevétlenül fertõzik Isten országának tagjait. Mi magunk, a könyv írói is elismerjük, hogy amikor ezekrõl a dolgokról elõször hallottunk, megdöbbenve vettük észre, hogy a mi gondolkozásunkat is több területen beszennyezte sokféle tévtanítás. Azt is tanúsítjuk azonban, hogy ezektõl Jézus megszabadít, ha kérjük rá, ha készek vagyunk arra, hogy az Urat szeressük ``teljes szívünkbõl, teljes lelkünkbõl, teljes elménkbõl és minden erõnkbõl''. Ez a kis füzet azért íródott, hogy segítsen eligazodni ezen eszmeáramlatok között, segítsen felismerni, életed mely területére lopózótt be észrevétlenül ezek némely eleme. Ezért néha megszólítunk, hogy vizsgáld meg magadat bizonyos szempontok szerint. Kérünk, ne vedd ezt zaklatásnak: figyelmeztetéseink tapasztalatokon alapulnak és a szeretet motíválja õket. Sokszor pontosan saját korábbi hibáink adják az alapot ezen felszólításokhoz. A feldolgozandó téma olyan óriási, hogy nem ígérhetünk egy átfogó, minden részletre kiterjedõ tanulmányt. Egyrészt tudásunk is kevés ehhez, másrészt nem is fontos, hogy minden keresztény részletesen ismerje mondjuk az ``UFO-hívõk'' tanításait. Az általunk kitûzött fõ cél sokkal szerényebb: Közérthetõen megmutatni, hogy az elõbb felsorolt tanítások, eszmeáramlatok miért és milyen mértékben nem egyeztethetõk össze a kereszténységgel, milyen veszélyekkel jár gyakorlásuk. Emellett utalni fogunk a tévtanítások cáfolatára is, erre azonban könyvünk keretei között nem tudunk kimerítõen kitérni. Cáfolni egy eszmerendszert ugyanis vagy saját belsõ ellentmondásainak feltárásával, vagy a tényekkel való összevetéssel, vagy néhány olyan alapigazsággal való ütköztetéssel lehet, melyet korábbi tapasztalataink miatt igaznak fogadunk el. A könyvünkben tárgyalt eszmék általában nem rendelkeznek nagyon nyilvánvaló hibákkal, így részletes cáfolatuk önellentmondások kimutatásával csak a jelenleginél sokkal nagyobb terjedelemben lenne megoldható. Mivel azonban ezt a könyvet keresztény olvasóknak szánjuk, ezért az íráskor azt feltételezzük, hogy a keresztény alapigazságokat az Olvasó is igaznak fogadja el, így ami ezeknek ellentmond, az hamisnak vehetõ. Természetesen a nyilvánvaló, tömören megfogalmazható tévedésekre utalni fogunk, de tudjuk, hogy ez a könyv nem adja a tévtanítások komplett cáfolatát. Szeretnénk óva inteni attól, hogy túlságosan bátran, egymagad merülj bele valamelyik gyanús eszmekör eredeti forrásokból történõ tanulmányozásába, gyakorlatainak kipróbálásába. Különösen veszélyes az a hozzáállás, hogy ``Majd én megnézem magamnak, mi is ez az agykontroll! Elvégzek egy tanfolyamot, azután kiválogatom, mi egyezik a kereszténységgel, mi nem, és így megtisztítom ezt a tanítást.'' Amennyiben egy-egy részlet jobban érdekel, inkább a füzet végén felsorolt könyveket ajánljuk olvasásra. Természetesen ma is áll, hogy Vizsgáljatok felül mindent, a jót tartsátok meg. 1Tessz 5,21  Ez azonban nem azt jelenti, hogy minden keresztény önmaga kell mindent végigpróbáljon. Amirõl egyszer kiderült, hogy rossz, azt következetesen kerülni kell. Az elõzõ bibliai részlet is így folytatódik: Mindenféle rossztól óvakodjatok. 1Tessz 5,22  Akit Isten nem kifejezetten a tévtanítások elleni harccal bízott meg, azok számára az ezekkel való foglalkozás legenyhébb esetben is azt jelenti, hogy elmulaszt lényegesebb, fontosabb dolgokat elvégezni, elveszi az idõt és a figyelmet Isten mélyebb megismerésétõl, a felebaráti szeretet gyakorlásától. Ennél rosszabb azonban az, hogy a felelõtlen kísérletezõt nagyon konkrét veszélyek is fenyegetik, melyek testi és lelki téren egyaránt jelentkezhetnek. Ezekrõl a füzetben több helyen részletesebben szólunk. Az is lehet, hogy könyvünk bizonyos részeit feleslegesnek ítéled, mert pl. soha eszed ágába nem jutna, hogy szellemidézéshez fordulj. Ebben az esetben akár át is lépheted az errõl szóló részt, bár legalább annyi haszna lehet mégis elolvasni, hogy más, ilyen hibába esõ keresztény testvérednek segíteni tudj az itt olvasottakkal. Kérünk tehát, kedves Olvasó, olvasd végig ezt a kis könyvet. Ne úgy tekints rá, mint néhány egyszerû keresztény hívõ által kitalált, az õ személyes véleményüket tükrözõ iratra, hisz nem a saját gondolataink képezik a mû alapját, hanem a Szentírás, a Katolikus Egyház hivatalos tanítása és nálunk nagyobb tudással és tapasztalatokkal rendelkezõ emberek, papok mûvei, személyes beszámolói. Mûvünknek csak az ad létjogosultságot a nagyobb alaposságú, ilyen témájú iratok mellett, hogy röviden, különösebb elméleti alapképzettség feltételezése nélkül igyekszik rávilágítani sok mai tévtanítás kereszténységgel összeegyeztethetetlen voltára, veszélyes vonásaira és alapvetõ tájékozottságot ad velük kapcsolatban. Szentlélek Isten, minden világosság forrása! Add fényedet nekünk, akik bíztatásodra elvállatuk ezt a munkát; nekünk, akik olvassuk ezt a füzetet. Mutasd meg, mi a szélesség és a hosszúság, a magasság és a mélység. Erõsíts bennünket ajéndékaiddal: a tudással és a bölcsességgel, a hittel és a megkülönböztetéssel. És legfõképp: a szeretettel. Ámen.

2 ``Vigyázzatok, nehogy valaki félrevezessen titeket!'' Sok keresztény testvérünk vélekedik úgy, hogy ``Nem kell idõt szánni a furcsa tanítások és más vallások kritikájára. Aki eljár templomba, azt baj nem érheti. Különben is, jó dolog ápolni a vallások és kultúrák közötti kapcsolatokat.'' Többen úgy vélik, a kereszténységnek csak a materializmus,  a teljes hitetlenség az ellentéte, ezért a vallási jellegû tanításokat nem is tartják veszélyesnek a kereszténységre nézve, fõként ha azok nem tiltják pl. a vasárnapi templombajárást, emlegetik a szeretetet. Különösen elaltatja a gyanút, ha valamilyen tanítást egy-egy ismerõs keresztény ember, fõként ha egy pap vagy apáca gyakorol. A Szentírás azonban világosan figyelmeztet a következõkre: Mindig lesznek tévtanítók,  hamis próféták.   A tévtanok veszélyesek a keresztényekre nézve is. A tévtanok egyik fõ közös vonása Jézus megváltói mûvének lerombolása, új megváltók hirdetése.  A téves tanításokat akár nagy tömegek is követhetik. A Sátánnak  hatalmában áll csodákat  is tenni a tévtanok terjesztése érdekében. Csak néhány igehely, mely ezt mutatja: Vigyázzatok, nehogy valaki félrevezessen benneteket. Sokan jönnek majd a nevemben, s azt mondják magukról, én vagyok a Krisztus, és sokakat megtévesztenek.  Mt 24,5-6  A Lélek világosan állítja, hogy a végsõ idõkben némelyek elpártolnak a hittõl, megtévesztõ szellemekre  és sátáni tanításra hallgatnak. Ezek képmutató hazudozók, akiknek meg van a lelkiismeretük bélyegezve. Tiltják a házasságkötést és bizonyos ételek fogyasztását, jóllehet ezeket azért teremtette az Isten, hogy a hívõ és igazságot ismerõ ember hálaadással fogyassza. Hiszen Istennek minden teremtménye jó, és semmi sem megvetendõ, amit hálaadással veszünk magunkhoz, mert az Isten tanítása és az imádság megszenteli. 1Tim 4,1-5  Ekkor láttam, hogy a tengerbõl egy vadállat  bukkan fel. Tíz szarva volt és hét feje, szarvain tíz korona, fején meg istenkáromló név. A vadállat, amelyet láttam, hasonlított a párduchoz, lába mint a medvéé, szája pedig az oroszlán szája. A sárkány  neki adta erejét és trónját, nagy hatalmával együtt. Az egyik feje mintha halálra lett volna sebezve, de halálos sebe meggyógyult. Az egész föld csodálta a vadállatot. Leborultak a sárkány elõtt, hogy hatalmat adott a vadállatnak. Leborultak a vadállat elõtt is, és így imádták: ``Ki fogható a vadállathoz, ki tudja vele fölvenni a harcot?'' Gõgös, káromló szája volt, és hatalmat kapott, hogy negyvenkét hónapig jártassa. Káromlásra nyitotta száját az Isten ellen, káromolta a nevét, hajlékát és az ég lakóit. Hatalmat kapott, hogy megtámadja a szenteket és gyõzelmet arasson. Hatalma kiterjedt minden törzsre, népre, nyelvre és nemzetre. Jel 13,1-7  Az elsõ vadállatnak minden hatalmát gyakorolta a jelenlétében. A földet és lakóit rávette, hogy boruljanak le az elsõ vadállat elõtt, amely kigyógyult halálos sebébõl. Nagy csodajeleket  vitt végbe, még tüzet is bocsátott le az égbõl az emberek szeme láttára. A föld lakóit megtévesztette a csodajelekkel, amelyeket a vadállat elõtt véghezvihetett. Rávette a föld lakóit, hogy emeljenek szobrot a vadállatnak, amelyet a kard megsebzett, de felgyógyult. Hatalmat kapott, hogy lelket leheljen a vadállat szobrába, hogy megszólaljon a vadállat szobra, meg hogy megölje azokat, akik nem borulnak le a vadállat szobra elõtt. Jel 13,12-16  Egyetlen eszmét, irányzatot, mozgalmat sem igazol semmiféle csoda, gyógyulás, látszólagos hatalom, közvélemény általi elfogadottság önmagában. Csak egyetlen Evangélium  van. A galatákhoz írt levélben ezt szent Pál fontosnak tartja a legerõteljesebben hangsúlyozni: Csodálkozom, hogy attól, aki meghívott titeket Krisztus kegyelmére, ilyen hamar átpártoltatok egy más evangéliumhoz, jóllehet nincs más, legföljebb néhány ember akad, aki megzavar titeket, és igyekszik elferdíteni Krisztus evangéliumát. De ha akár mi, akár egy mennyei angyal más evangéliumot hirdetne nektek, mint amit mi hirdettünk: átkozott legyen! Amint már kijelentettük, most újra megismételjük: Ha valaki más evangéliumot hirdetne nektek, mint amit tõlünk hallottatok, átkozott legyen! Gal 1,6-9  Más evangéliumot pedig sokan hirdettek és hirdetnek. Manapság az ezzel foglalkozó tanok nagy része a ``New Age''  (ejtsd kb. ``nyú éjdzs'') mozgalomba tartozónak vallja magát. Közös vonásuk, hogy azt hirdetik: az ember maga meg tudja oldani az összes problémáját, nincs szükség megváltásra, és rövidesen egy új kor (angolul: new age) köszönt be, melyben az ember megvalósítja az ideális körülményeket itt a Földön. Ezen mozgalmak többsége elismeri Jézust, de csak mint nagy tanítót, gurut, félistent, bodhiszattvát, Buddha egy reinkarnációját, stb. és nem mint Isten egyszülött fiát, az egyedüli megváltót, akirõl ezt írja a Biblia: ... Isten felmagasztalta, és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek, hogyJézus nevére  hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, s minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsõségére, hogy Jézus Krisztus az Úr. Fil 2,9-11  Nem lehet tehát minden vallási tanítást összeegyeztetni a kereszténységgel. A keresztény hitnek vannak olyan sarkalatos pontjai, melyen nincs jogunk változtatni, mert azok az Isteni kinyilatkoztatáson alapulnak, és ezeket nem lehet egy ``új'', ``módosított'', ``feljavított'' evangéliummal korrigálni. Ezeket az alapigazságokat nagyon jól foglalja össze tömören az ``Apostoli Hitvallás''  (``Hiszekegy''),  mely az õskereszténység korából származik. Minden tan, amely ellentmond ennek, nem egyeztethetõ össze a kereszténységgel. Az Apostoli Hitvallást, a keresztény alapigazságokat természetesen nem támadófegyverként kell használni egy vallásháborúban, erõszakos térítésben, hanem védõfegyverként a gonosz cselvetéseivel szemben, aki ``ordító oroszlán módjára ott kószál mindenütt, és keresi, kit nyeljen el'' (1Pét 5,8 ). Igenis minden keresztény embernek kötelessége, hogy maga tisztába jöjjön azzal, mi az igazság és emellett szelíden, de határozottan állást is foglaljon. A sokszor elhangzó propagandaszólammal ellentétben nem a másik jogainak a megsértése, nem ``intolerancia'' ha hangoztatjuk meggyõzõdésünket, sem az, ha figyelmeztetünk másokat, hogy rossz úton vannak, hanem Isten által tölünk elvárt kötelességünk. Jogsértést csak akkor követnénk el, ha másokra erõltetnénk az általunk igaznak vélt dolgokat. Álljon itt egy-egy ilyen értelmû rövid idézet az Ó- és az Újszövetségbõl: Ha azt mondom az istentelennek: Istentelen, meg kell halnod, és te nem teszel semmit, hogy az istentelent visszatérítsd útjáról, az istentelen vétke miatt hal ugyan meg, de vérét tõled kérem számon. Ha ellenben meginted az istentelent, hogy hagyjon fel életmódjával és térjen meg, de nem tér le útjáról, meghal ugyan gonoszsága miatt, de te megmented életedet. Ez 33,8-9  Azokat, akik megvallanak engem az emberek elõtt, én is megvallom majd mennyei Atyám elõtt. De aki megtagad az emberek elõtt, azt én is megtagadom mennyei Atyám elõtt. Mt 10,32-33

2.1 Napjaink tévtanításai [5,4]

Jelen korunk egyik meghatározó vonása az, hogy az emberek által elérhetõ információ mennyisége nagyságrenddel meghaladja a feldolgozhatóság határát. Esetünkben ez azt jelenti, hogy lehetetlen pl. a keresztényséégel össze nem egyeztethetõ tanítások mindegyikét felmérni, rendszerbe foglalni, egyrészt, mivel nagy a számuk, másrészt sok dolgot kölcsönöznek egymástól, másokat csak a beavatottaknak mondanak el, sokszor pedig tudatosan álcázzak valódi céljaikat.

Mégis, az áttekinthetõség kedvéért megkíséreljük, hogy valamiféle rendszerbe foglaljuk azokat a tanokat, melyek számunkra a legnagyobb hatásúnak tûnnek. Könnyen lehetséges, hogy egyéb tanításokról is hallottál, mely az itteniekkel rokon, de ebben a füzetben nem kerül szó rá. Reméljük azonban, hogy az itt röviden bemutatott eszmerendszerek alapján azok megítélése is könnyebbé válik.

Napjaink tévtanításait az alábbi csoportokba osztottuk:

• Klasszikus okkultizmus
• New Age
• Keleti filozófiákon alapuló eszmerendszerek
• Áltudományok
• Egyéb

Ez kissé önkényes felosztás, mégis egy használható támpontot ad az eligazodáshoz. Más könyvekben esetleg más rendszerbe foglalva láthatjuk ezeket az eszmerendszereket, mert a legtöbb nem teljesen tiszán ilyen vagy olyan. Például az Agykontrollt a New Age körébe soroltuk, de sokat kölcsönöz régi okkult tanoktól és áltudományos jellege is van. A felosztási problémák miatt kénytelenek voltunk bevezetni az ``Egyéb'' kategóriát is, melynek tagjai csak erõltetve sorolhatók be az elõzõekbe, bár némelyik kategóriával lehetnek rokon vonásai.

Fontosnak tartjuk itt megemlíteni, hogy könyvünkben a keresztényellenes tévtanításokról beszélünk, nem a keresztény felekezetek  közti különbségekrõl. Bár mindnyájan a Római Katolikus Egyház  elkötelezett hívei vagyunk, és más felekezetek, egyházak, gyülekezetek tanításaiban találunk elfogadhatatlan, tökéletlen dolgokat is, mégis azt gondoljuk, hogy több dolog van, ami összeköti a keresztény egyházak többségét, mint ami elválasztja. Akik elfogadják az Apostoli Hitvallást, tehát pl. Jézust az Isten egyszülött Fiának, az egyedüli Megváltónak vallják, aki testben született, megölték, de feltámadt, azokkal azonos oldalon vagyunk a kereszténység alapjait megingatni szándékozó eszmékkel szemben. Ha a különbözõ egyházakat, felekezeteket egymáshoz közelebb-távolabb álló külön-külön embercsoportoknak képzeljük el, akkor a könyvben tárgyalásra kerülõ eszmék elkötelezett híveit egy mély szakadék túloldalán levõ csoportnak látjuk. Ezért könyvünk nemcsak a katolikus hívõknek adhat segítséget, hanem minden keresztény embernek is. Azt azonban figyelembe kell venni, hogy számunkra a Tanítóhivatal  megnyilatkozásai, a Zsinatok  szövegei, a pápai enciklikák iránymutatóak, és így nemcsak a Szentírásból, hanem ezekbõl is merítünk. Hisszük, hogy az itt idézett részek közül csak néhány érint olyan témát, mely a más felekezetû testvéreinktõl való fájdalmas elszakított állapotot idézi fel.

2.2 A tévtanítások forrása [4,3] A kereszténység az isteni kinyilatkoztatásra támaszkodva hirdeti, hogy Isten jónak teremtette az embert, de az szabad akaratából megszegte Isten parancsát (õsbûn),  aminek következtében emberi természetünk megromlott. Ebbõl a megromlott állapotból az ember önerõbõl nem tud kikerülni, bármennyire is próbálkozik, ezért Isten maga segíti az embert vissza Õhozzá. Prófétái  által sok olyan dolgot közölt, mely hitünk alaptanításait érinti, de legteljesebben Fiában, Jézus Krisztusban nyilatkoztatta ki  magát, aki bár Istennel egylényegû volt, mégis megtestesült, vállalta az emberi lét korlátait, tanított, példát adott és kereszthalálával megváltott minden embert. A megváltás  mindenki számára nyitva áll, ha elfogadja Jézus tanítását, Tõle várja a szabadítást. Azt is tudjuk a Szentírásból, hogy Isten az érzékszerveinken túli szellemvilágot  is teremtett, melynek tagjait különféle feladatokkal bízta meg és azok véghezviteléhez szükséges hatalommal is felruházta. Egyesek azonban fellázadtak Isten ellen, szembefordultak akaratával. Ezeket bukott angyaloknak,   démonoknak  vagyördögöknek  nevezzük, vezetõjüket, aki Isten ellen fordulása elõtt feltehetõen igen nagy hatalommal bíró angyal volt, Sátánnak  hívjuk.1 A Sátán és a démonok az embert is Isten ellen szeretnék fordítani. A Teremtés könyvében olvashatjuk, hogy a Sátán aktív szerepet játszott az ember bûnbe esésében  az által, hogy félrevezetõ kérdésekkel elültette az emberben a kételyt: vajon Isten nem önzésbõl tiltotta meg, hogy egyenek arról a fáról? Mindamellett, a Sátánnak nem volt hatalma erõvel bûnre kényszeríteni Ádámot és Évát, csak próbára tudta tenni, más szóval megkísértette õket. Maga a bûn az ember tudatos beleegyezését is feltételezte. Az elmondottakból következõen a tévtanításoknak két forrása lehetséges: az ember (esetleg több emberbõl álló csoport) és a Sátán. Az emberek több okból is tévtanítások kitalálóivá válhatnak. Sokan jóhiszemûen fürkészik Istennel, a világ teremtésével, a szellemvilággal kapcsolatos dolgokat, de az ember megromlott természete miatt tévedéseket követnek el eközben. Amennyiben nem ismerik az isteni kinyilatkoztatást  vagy nem fogadják el annak hitelességét, biztos támasz nélkül maradnak, így könnyen hibás vagy egyenesen veszélyes utakra tévednek. Nyilvánvalóan ez a helyzet akkor, ha egy embercsoporthoz nem jutott el még az Evangélium, de még az ószövetségi kinyilatkoztatás sem, mint pl. a Jézus elõtti korokban a keleti vallások esetében. Bár néhány dologra a természetes emberi ész is rávezeteheti az õszintén keresõ embert, bizonyos, hogy magától nem tud mindig helyes válaszokat adni a nagy kérdésekre. Más a helyzet azokkal, akik tudatosan vetik el a megismert kinyilatkoztatást: õket sokszor a gõg  vezeti saját maguk által kitalált utakra, de nem elhanyagolható az sem, hogy épp a keresztények nem hiteles élete miatt nem hisz az általuk tanítottak hitelességében. Errõl a következõ felyezetben részletesebben írunk. Azt is tanítja azonban a kereszténység, hogy a tévtanítások eredete sokszor a szellemvilágban  gyökerezik, azaz a Sátán és a démonok azok, akik téves gondolatokat ültetnek el az emberekben. Isten azonban nem enged korlátlan hatalmat a Sátánnak a kísértés terén, ezért a szellemvilágból nem komplett tanítási rendszerek érkeznek, hanem inkább az emberek hibás gondolatait erõsítõ ötletek, lökések, inspirációk. Ezért sokszor nehéz eldönteni konkrét esetekben, hogy egy hibás gondolat milyen mértékben származik az emberi tévedésbõl, gõgbõl, hatalomvágyból, és mennyire közvetlen a Sátán ötlete, kísértése. Az emberi és démoni elemek ugyanis gyakran többszörösen összefonódnak és a ``Melyik volt elõbb: a tyúk, vagy a tojás?'' jellegû problémával találjuk szembe magunkat. Ezt egy egyszerû példán szeretnénk megmutatni, ami ugyan nem tévtanítás, de nagyon jellemzõ korunkra és egy tanításrendszernél sokkal egyszerûbb, így jobban áttekinthetõ. A mai filmgyártás egy sajnálatos jelensége az erõszakos cselekményen alapuló filmek tömege. A megromlott természetû ember saját magától is szívesen néz ``lövöldözõs'' akciófilmet, mert gondolatban azonosulhat a hõssel, aki büntetlenül öldösheti halomra a ``gonosz ellenséget'', bizonyos szinten kiélheti erõszakos hajlamait, hatalomvágyát. A filmgyártók ezt felismerték, saját anyagi érdekeiktõl vezérelve az ilyen igényeket egyre jobban kielégítõ filmeket kezdtek gyártani, reklámozni, ami által még több ember került az erõszakon alapuló filmek vonzáskörzetébe. Pusztán ez, tehát a nézõ primitív vágyai és a filmek készítõinek pénzéhsége elegendõ lehet ahhoz, hogy bekövetkezzen az, amit láthatunk ma: a legkorszerûbb technikákkal, hihetetlen forgatási költségekkel és vadnál vadabb jelenetekkel igyekeznek a filmgyárak a nézõket filmjeikhez láncolni. Nyilvánvaló azonban, hogy ez az erõszakhullám a Sátánnak is nagyon kedvez, hisz a gyilkosság, erõszakos uralkodás, önzés lelkületét erõsíti az emberekben, ami sokszor olyan szélsõséges formában csapódik le, mint az USA-beli, gyerekek által elkövetett iskolai lövöldözések, melyeknek igazi racionális okát nem tudják megadni az elkövetõk sem. Ezért bizonyosak lehetünk benne, hogy valamiképp a Sátán is segíti ezt a folyamatot, de konkrétan tetten érni ezt igen nehéz, hacsak nem lehetetlen. Az akciófilmek producerei nem feltétlen sátánisták vagy megszállottak, ``csak'' a pénzt helyezik az erkölcs és Isten elé. (Júdás is lopással kezdte...) Mégis lehet, hogy itt-ott a Sátán ad tippet egy újfajta, hatásos ötlethez, amit azután a többi filmrendezõ is átvesz, pusztán emberi megfontolásból. A pénzéhség és a primitív ösztönök kiélése lelkületének általános támogatásában azonban bizonyosan benne van az õ keze is már évszázadok óta. Mi volt elõbb tehát? Egy sátáni ötlet az erõszakos cselekményen alapuló filmek gyártására, vagy pusztán emberi megfontolások, melyeket csak felerõsített a kísértõ, meglovagolva az emberi vágyakat? Nem tudhatjuk, de nem is lényeges. Abban biztosak lehetünk, hogy Istennek nem tetszik ez a jelenség, így teljes határozottsággal elvethetjük anélkül, hogy részletesen ismernénk az eredetét. Visszafele gondolva a múltba kitalálhatjuk, hogy a Sátán mindenképp ott van az erõszak forrásánál, ha máshogyan nem, hát az ember bûnbeesésében, természetének megromlásában játszott szerepével, hisz Istennel összhangban levõ emberek nem vevõi a brutális filmeknek. De még az õsbûnnél is jelen volt az emberi elem: Ádám és Éva ellenállhatott volna a kísértésnek, a bûnhöz kellett az õ beleegyezésük, eltévelyedésük is. Hasonló a helyzet a könyvünkben tárgyalt tévtanításokkal is. A ``modern'' változatok (pl. a New Age ágai) sokszor csak a régi, több ezer éves eretnekségek  és tévhitek elemeit állítják össze más formában, és csak az egyháztörténetben és az ókori eszmerendszerekben járatlanok számára tûnnek újnak ezek a gondolatok. Egyik legjobb példa erre a gnoszticizmus,  ami idõszámításunk kezdete környékén vonzott sokakat magához. Ebben a kereszténységbõl és keleti vallásból merített elemek keverednek, sokszor nagyon hasonló módon, mint pl. aszcientológiában  vagy a reikiben.  Így azt mondhatjuk, hogy a pl. a reinkarnáció  tana vagy a szellemlényekkel felvett kapcsolat nem a mai álpróféták találmánya, hanem ezek eredete a beláthatatlan múltba nyúlik vissza. (Errõl részletesebben olvashatunk az ``A New Age keresztény szemmel'' c. könyvben.) Igen nehéz tehát a tévtanítások egyes részeit szétválasztani forrás szerint. Azt viszont meg fogjuk mutatni ebben a könyvben, hogy egészében nézve ezek eltávolítják az embert Istentõl, a megváltó Jézustól, így mindenképp a Sátánnak hoznak hasznot. Az elmondottak miatt általában nem foglalkozunk a tévtanítások emberi vagy sátáni eredetének részletes vizsgálatával. Egyrészt ez igen növelné a terjedelmet, másrészt - mint elõbb kifejtettük - a szétválasztás nem is egyszerû, sokszor csak Isten az, aki Szentlelke által a megkülönböztetés  karizmáján keresztül feltárhatja a rossz eszmék forrását. Ezeknél fontosabb azonban, hogy a legtöbb keresztény hívõnek elegendõ azt tudni, hogy egy tanítás miért ellentétes a kereszténységgel és mi a helyes tanítás a felvetett problémákkal kapcsolatban. Az eredetek, okok boncolgatása nagy elméleti felkészültséget és Istentõl kapott adományokat, karizmákat igényel, és az ezekkel nem rendelkezõ ember számára legálábbis idõpocsékolás a részletes vizsgálat. (Ami ráadásul még össze is zavarhatja, ha képességein és az Istentõl kapott meghatalmazáson túl vizsgálgatja a kérdéseket.) Természetesen vannak egyértelmû esetek is. Késõbb írunk majd róla (. oldal), hogy pl. a napilapok``horoszkópjai''  pusztán a lap kiadójának nyereségvágyból elkövetett csalásai, a valódi jósláshoz és a Sátánhoz nincs közvetlen közük. Ellenkezõ értelmû példa: az agykontroll  egy bizonyos szintjén démonian viselkedõ tanácsadókra  kell magát bíznia a tanulónak. (. oldal.) Mindezeken túl még a ``Magasabb Intelligenciával''  való kapcsolat is célként fogalmazódik meg az agykontrollban, aki szellemi lény, nem azonos Istennel és a tanácsadók felett áll hatalomban. Itt egyértelmûen démoni erõkhöz és magához a Sátánhoz való kapcsolódást fedezhetünk fel, a sátáni befolyás tehát világosan elõbukkan.

2.3 A tévtanítások sikerének oka [5,3]

Miért vonzanak tömegeket a kereszténységgel össze nem egyeztethetõ tanítások? Ez önmagában egy teljes könyv anyaga lehetne, ezért itt röviden csak az általunk legfontosabbnak ítélt gondolatokat szeretnénk közölni.

Legalapvetõbb oknak azt jelölhetjük meg, hogy az emberek többségében benne van a láthatón túli világ megismerésének vágya, a természetfeletti keresésének ösztöne, csakhogy napjaink információdzsungelében könnyû eltévedni az ilyen témájú tanítások közt. A helyes út megtalálását az emberi természet romlottsága és a Sátán zavaró tevékenysége együttesen nehezíti. Ezek többféle módon konkretizálódhatnak egyes helyzetekben. A legfontosabbakat a következõkben igyekszünk összefoglalni.

Lehetséges, hogy az igazságot keresõ ember nem hallott a kereszténységrõl. A világ számtalan helyére nem jutottak el még az Evangélium  hirdetõi. Ilyenkor természetes, hogy nem keresztény eszméket vallanak az emberek. Bár õszinte istenkereséssel sok igazságra rá lehet jönni (pl. a teremtõ Isten létezésére következtetni lehet a természet szépségébõl és rendjébõl), a bûnbeesett embernek szüksége van az istenikinyilatkoztatásra,  így Jézus tanításának megismerése nélkül magától az ember nem képes teljesen visszatalálni Istenhez. Az ily módon emberi erõbõl létrejövõ vallások számtalan helyes ismeretet tartalmazhatnak Istenrõl és az emberi természetrõl, de a kinyilatkoztatás nélkül tökéletlenek maradnak, enyhébb esetben emberi, súlyosabb esetben sátáni forrásokból származó részek is belekeverednek. Ez az eset azonban kívül esik könyvünk hatókörén, mert itt a környezetünkben található tévtanításokról szólunk, és Európában gyakorlatilag mindenki hallott már a kereszténységrõl.

Gyakoribb eset viszont az, amikor a keresõ ember nem hitelesen hallott a kereszténységrõl. Ennek egyik oka az, hogy a tömegtájékoztatást uraló emberek és szervezetek értékrendjével ellentétes a kereszténység, így a mai ember fõ információforrásából, a TV-bõl, de a nagy példányszámú újságokból is többnyire torzított információk érkeznek a kereszténységgel kapcsolatban. Ez a tendencia lényegében az egész világon megfigyelhetõ az utóbbi 50 év történelmében. A szocialista rendszerekben  kifejezetten tiltva vagy erõsen cenzúrázva voltak a keresztény szellemû médiák, a demokratikus jellegû rendszerekben erõs tiltás ugyan nem volt, az üzleti szemlélet azonban az olcsó szórakozást, az emberek primitívebb igényeit elõtérbe helyezõ csatornákat juttatta olyan helyzetbe, mellyel a keresztény tömegtájékoztatás nem tudott lépést tartani. (Fiatalabb olvasóink csak utóbbi hatásait tapasztalhatják meg, az idõsebbek még bizonyosan emlékeznek az elõbbire is.)

Ez azonban még nem magyarázza meg a kereszténység válságát Magyarországon és Európában. Sajnálattal kell elismernünk (II. János Pál pápával  összhangban), hogy sokszor mi, keresztények nem hirdetjük hitelesen az örömhírt se életünk példájával, se szavainkkal. A ``keresztény'' szó sokak számára politikai, erkölcstani vagy kultúrális fogalommá vált, pedig a szó eredeti jelentése: ``krisztusi'', azaz olyan ember, aki Jézus Krisztus tanítását követi. Õ pedig nem pusztán erkölcstant és viselkedési normákat és legkevésbé sem politikai elveket hirdetett, hanem Isten titkaiból is kinyilatkoztatott dolgokat, parancsba adta a hit hirdetését, a bûnbánat  szükségességét, az Õ testének magunkhoz vételét, elküldte a Szentlelket,  aki bennünk él és még sok egyebet is mondott és tett, amit a ``keresztény országok'' lakóinak túlnyomó többsége nem tart alapvetõ fontosságúnak, hanem megáll azon a szinten, amely a Tízparancsolat nagyjábóli betartását már keresztény magatartásnak gondolja.

Sok templomba járó ember hitbeli alapkérdésekkel nincs tisztában (sokan pl. nem hiszik, hogy Jézus valóban feltámadt), sokak életén csak vékony máz a vallás, csak bizonyos szokások és parancsok betartásává silányul a keresztény élet. A keresztényekrõl általánosan kialakított kép fõ elemei nem vonzóak az emberek számára, mivel a hiányzó alapok, azaz a tudatos és gyökeres Istenhez fordulás hiánya miatt a Lélek gyümölcsei csak igen korlátozottan mutatkoznak meg. Konkrétabban: a magukat kereszténynek valló emberek sokaságán csak nyomokban fedezhetõ fel a szeretet, öröm, békesség, türelem, jóság, kedvesség, azaz mindzak a dolgok, melyeket szent Pál a minden keresztényben mûködõ Szentlélek gyümölcseiként sorol fel. (Lásd Gal 5,22-23 .) Ennek csak részben az az oka, hogy az emberek gondolkozását befolyásoló tömegkommunikáció ad torz képet a keresztényekrõl. Valóban sajnálatosan kevés a hitüket bátran felvállaló, a Lélek gyümölcseit termõ ember és család a mai világban.

Sokszor az Egyházhoz tartozó emberek hithirdetése sem olyan, ami hitelesen közvetítené Jézus tanítását az emberek felé. Egyik oldalról nagyon sok jó írás, beszéd, TV-mûsor létezik, mely a már megtért, vallásukat gyakorló emberek számára ad segítséget elméleti tudásuk, hitbeli elmélyülésük fejlesztésében. Másik oldalról viszont nagyok a hiányosságok, azaz a nem hívõk megszólítása, az Evangélium ``hitetleneknek'' való hirdetése sok kívánnivalót hagy maga után. Száz évvel ezelõtt Európában szinte csak az volt a kérdés, hogy melyik egyházhoz tartozik valaki, ma az, hogy tartozik-e egyátalán valahová. Régebben a társadalmi elvárások miatt még a nem teljesen meggyõzõdésés keresztény emberek is gyakorolták vallásuk elemi elõírásait, így templomokban tartott missziókkal az emberek nagy része megszólítható volt. Magyarországon pl. az 1930-as és 40-es évek folyamán templomi missziók és keresztény egyletek szervezésével a hitélet hatalmas fellendülése következett be, amit csak a kommunista terror tudott megfékezni. Mára a helyzet gyökeresen megváltozott: gyakorlatilag pogány környezetben élünk, azaz a templomokban, keresztény újságokban megjelenõ akármilyen jó tanítás is csak kevesekhez jut el. Mára Európa újra missziós terület lett. II. János Pál pápa sok körlevelében ír errõl és arról, hogy Európát újra kell evangelizálni. Ezzel kapcsolatban már sok lépés történt (pl. a katekumenátus intézményének felélesztése), de a legtöbb egyházközségben és egyházmegyében a gyakorlatban még nagyon kis hatása van az evangelizációnak.

Mindez oda vezet, hogy a látható világon túli dolgok után érdeklõdõ, jószándékúan keresõ ember elõbb akad valamilyen okkult, ezoterikus, new age-es tanításra, mint keresztényre. Különösen igaz ez, ha azokat a témákat tekintjük, melyek a keresõ embereket foglalkoztatják. Az ilyen emberek ugyanis a legalapvetõbb kérdéseket teszik fel, mint pl. ``Mi történik a halál után?'', ``Van-e lélek?'', ``Ki az erõsebb, az Isten vagy a Sátán?'', ``Milyen jövõ vár rám?'', ``Vannak-e természetfeletti képességeim?'', míg a keresztény erkölcsi normákról, Magyaroroszág ezeréves keresztény múltjáról, egy új templom felépítésérõl szóló információk teljesen hidegen hagyják. A tévtanításokkal foglalkozó iratok viszont pontosan az alapvetõ kérdésekre igérnek és adnak érthetõ (bár többnyire téves) választ, és így óhatatlanul ide sodródik a keresõ emberek jelentõs hányada. Ez nemcsak a teljesen hitetlenekre igaz, hanem még a templomba járó, hitoktatásban részesült emberekre is, hisz az említett alapkérdésekre többnyire csak a gyerekkori hitoktatásban kaptak választ, de az a gyerekek felfogóképességéhez volt méretezve, egy felnõttet viszont nem elégít ki. A tapasztalat azt mutatja, hogy a templomba járó emberek többsége bizonytalan a fent említett kérdésekhez hasonló témákban, és ezért könnyen érdeklõdéssel vesz kezébe olyan könyvet, mely ezekre ígér választ és a hamis, de tetszetõs válaszok könnyen megtévesztik, hisz rendszerezett hittani ismeretei a gyerekkor szintjén vannak.

A tévtanításokat pedig sokszor szándékosan olyan formában adják közre, mely a keresõ emberekre vonzólag hat. Választ ígérnek az alapvetõ kérdésekre, megígérik pl., hogy egy könyv elolvasása és tanácsainak betartása révén megnövekszik olvasójának intelligenciája, megérti a Világmindenséget kormányzó erõket, bepillantást kap a szellemvilágba. Ezen kívül gyakran az ember pénz, siker és hatalom utáni vágyára is hatnak anyagi vagy karrierbeli elõmenetellel kecsegtetve az olvasót. Sokszor olyan dolgokkal ``etetik be''  az érdeklõdõt, amit hallani szeretne, tehát érdekes, csábító formában adják elõ a tanítást. Ez nem új jelenség, hisz már az õskereszténység idején is így volt:

	Kérve-kérlek az Istenre és Krisztus Jézusra, aki ítélkezni fog élõk és holtak fölött, az Õ eljövetelére és országára: hirdesd az evangéliumot, állj vele elõ, akár alkalmas, akár alkalmatlan. Érvelj, ints, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel. Mert jön idõ, amikor az egészséges tanítást nem hallgatják szívesen, hanem saját ízlésük szerint szereznek maguknak tanítókat, hogy fülüket csiklandoztassák. Az igazságot nem hallgatják meg, de a meséket elfogadják. 2Tim 4,1-4

Ebben a szellemben kötelességünk érvelni, inteni, buzdítani türelemmel és hozzáértéssel, nehogy a mesék húzzák magukhoz körülöttünk elõ testvéreinket.

De legfõbb kötelessége a keresztényeknek, hogy éljék a szeretetet  úgy, hogy az meglátszódjék mindenki irányában. Keresztény szeretetünk fogyatkozása egy-egy területen a tévtanításoknak ad kezébe fegyvert. Például sajnálatosan elhanyagolt napjainkban a kereszténység közösségi  oldala, azaz a keresztény emberek a vasárnapi misén kívül lényegében nem találkoznak egymással. Ez azt jelenti, hogy nem alakulnak ki emberi kapcsolatok, a hívek magukra maradnak magánéleti problémáikkal, hitbeli kérdéseikkel, nincs kitõl segítséget vagy tanácsot kérjenek, hisz a pap nem ér rá mindenkivel foglalkozni, és ha rá is érne, sok problémához nem egy pap tanácsára, hanem egy hasonló helyzetû hívõ ember segítségére lehet szükség. A közösség megélését sok mozgalom teljesebben kínálja fel, mint a legtöbb katolikus plébánia, sõt, sokszor a katolikus kisközösségek csak épphogy megtûrtek egy-egy területen és minden lépésüket gyanakvás kíséri saját plébániájuk részérõl. Pedig a mai embernek nagy szüksége van átlátható méretû csoporthoz tartozásra, arra, hogy megélje, hogy õ is fontos, õ is számít, õ is bátran kérdezhet. Sok ismerõsünk ilyen tapasztalatokról számol be nem keresztény csoportokkal, tanfolyamokkal kapcsolatban: ``Az ... csoportban bátran kérdezhetek a vezetõtõl, nem ráz le gyorsan.'', ``A ... összejövetelen cselekvõ félként vagyok ott, számít az én meditációm is.'' Ugyanezt viszont keresztény körökben nem tapasztalták, és ez is egy fontos dolog, ami miatt hiteltelenné vált számukra a kereszténység.

Sokszor bekövetkezik tehát az, hogy az ember a kereszténység elemi külsõ cselekedeteit megtartja (pl. eljár templomba), de mellette egyéb csoportokba (pl. agykontroll) is eljár, otthon okkult dolgokkal vagy keleti vallási gyakorlatokkal foglalkozik, betegségében nem Istenhez (és az orvosokhoz) fordul, hanem mindenféle álmisztikus gyógymódokat követ. Mindeközben általában nincs a közelében senki, aki felvilágosítána mondjuk az okkultizmus veszélyeirõl, és lényegében jóhiszemûen kerül a tévtanítások birodalmába.

3 Klasszikus okkultizmus Az ``okkult''  szó jelentése: ``rejtett''. Az okkultizmus  ennek megfelelõen rejtett dolgokkal  foglalkozik. Ez alatt olyan tudást, tanokat értünk, melyek el vannak zárva a természetes emberi megismerés elõl, és Isten sem nyilatkoztatta ki õket az embereknek. Már ebbõl látszik, hogy az okkultizmus és a kereszténység nem fér össze egymással. A kereszténység szerint ugyanis Isten megadta a képességet és a hatalmat, hogy az Õ terveinek megfelelõen megismerjük és birtokba vegyük az anyagvilágot  (Ter 1,28-29 ). Szeretõ Atyánk mindent megadott nekünk, ami hasznunkra válik: szép és megismerhetõ Világegyetembe helyezett minket, adott megismerõképességet, logikát, emlékezetet, hogy feltárhassuk titkait. A nem anyagi dolgokkal kapcsolatosan pedig egyrészrõl lelket  lehelt az emberbe, a saját képére alakított minket, így az ember nemcsak testbõl áll, hanem van lelke is, mely nem mulandó, és amely képes felfogni a szellemi dolgokat. Miután az õsbûn  eltávolított minket Istentõl, kinyilatkoztatásban  közölt mindent az emberekkel, amit fontosnak tartott, hogy tudjuk. ``Sokszor és sokféle módon szólt Isten hajdan az atyákhoz, ezekben a végsõ napokban Fiában szólt hozzánk'' (Zsid 1,1-2 ). A Szentlélek  Pünkösdkor  az egészEgyházra  kiáradt, és azóta vezeti azon emberek életét, akik rábízzák magukat. Van tehát személyes tanácsadónk is, aki vezet, eszünkbe juttat mindent, ami fontos, és akihez bizalommal, bármikor fordulhatunk. Az okkultizmus ezzel szemben nem a természetes emberi megismerés eszközeit használja és nem is Istenhez, az õ Szentlelkéhez fordul kérdéseivel, hanem mindenféle más irányba. Tipikus példa erre a spiritizmus  vagyszellemidézés:  rejtett dolgokat különféle szellemektõl igyekeznek megtudni az ezzel foglalkozó emberek. Elgondolkoztató, vajon milyen szellemlények szólnak ekkor a ``médiumhoz''?  Tudjuk ugyanis, hogy a szellemek közt vannak rosszak is, ahogy azt a Szentírás számtalan helyen világosan írja. Jó-e, ha megtudunk olyan dolgokat, melyeknek megismeréséhez Isten nem adott képességet és nem is nyilatkoztatja ki nekünk? Nem lehet, hogy Istennek, szeretõ Atyánknak alapos oka van arra, hogy elrejt elõlünk bizonyos dolgokat? Vagy némely rejtett dolgot nem is Õ rejtett el elõlünk, hanem csapdának  tette oda valaki, hogy a túl kíváncsian kutakodó ember rátaláljon? A kisgyereknek saját érdekében tiltják meg szülei, hogy a lakásban bizonyos dolgokhoz ``hozzámatasson''. Minden jó szándéka, kedves kíváncsiskodása ellenére veszélybe kerül, ha ``rejtett dolgokat'' kutat, például kifeszegeti a konnektort vagy felmászik a szekrénytetõre. A szülõk ki is jelölik neki, hol szabad nyugodtan játszania, és ha bizonytalan valamiben, a jól nevelt gyerek megkérdezi: ``Mi az?'', ``Megfoghatom?'', és elfogadja az esetleges elutasító választ. Nagy baj, ha a maga feje után megy, de még nagyobb, ha ismeretlentõl kérdezi meg, mit tehet és mit nem. Egy gonosz ember, aki ellensége a szülõknek ugyanis mondhatja: ``Csak nyugodtan piszkáld a konnektort, semmi bajod nem lesz. A TV-nek se lesz baja, ha bedugják! Sõt, új tapasztalatokra tehetsz szert, melyektõl irigy szüleid eltiltottak.'' Bizonyára ismerõs mindez. Ismerõs lehet a Biblia elejérõl, az elsõ emberpár bûnbe esésének történetébõl. ASátán  által ígért ``szemetek felnyílik, és olyanok lesztek, mint az Isten'' ígéretbõl csak az valósult meg, hogy ``felnyílt a szemük, és észrevették, hogy mezítelenek''. (Ter 3,4-7 ). A tiltott tudás  megszerzése semmilyen jó eredményt nem hozott. De felismerhetjük azt a hozzáállást is, ami még templomba járó embereket jósnõhöz hajt: ``Tudni akarom a jövõmet!''. Vagy azt, amikor valaki mágikus-babonás cselekedetekkel akarja szerencséjét, anyagi jólétét biztosítani. Pedig ezeket a dolgokat Isten határozottan megtiltotta a Szentírásban.

    
3.1 A Szentírás véleménye az okkultizmusról [5,5]

A mózesi törvények  a leghatározottabban tiltottak minden okkult praktikát:  

	Ha bevonulsz arra a földre, amelyet az Úr, a te Istened ad neked, ne tanuld el az ottani népektõl az utálatos dolgokat. Ne akadjon közted senki, aki fiát vagy lányát arra készteti, hogy tûzön menjen át;  akijövendõmondásra,  varázslásra,  csillagjóslásra  vagy boszorkányságra  adja magát; akibûbájosságot ûz,  szellemet vagy lelket kérdez; aki halottat idéz.  Mert aki ilyet tesz, utálat tárgya az Úr szemében; az Úr, a te Istened emiatt az utálat miatt ûzi el ezeket a népeket elõled. Légy egészen hû az Úrhoz, a te Istenedhez. Ha ezek a népek, amelyeket elûzöl, hallgatnak is a jövendõmondókra meg a varázslókra, neked az Úr, a te Istened ezt nem engedi meg. Neked prófétát  támaszt az Úr körödbõl, testvéreid közül, mint engem, õrá hallgassatok. MTörv 18,9-15

Világos tehát: Isten prófétáira kell hallgatni, mert az a hiteles. Minden jövendõmondás, bûbájosság, szellem- és halottidézés és varázslás a leghatározottabban tilos.

Álljon itt egy példa az Újszövetségbõl is: miután Jézusban nem hívõ emberek pórul jártak, mert ördögöt próbáltak ûzni  Jézus nevét mágikus varázsszóként használva, a következõk történtek:

	Errõl minden efezusi zsidó és görög tudomást szerzett. Nagy félelem fogta el õket, és magasztalták Urunk Jézus nevét. Sok hívõ is elõállt, beismerték és elmondták saját mesterkedéseiket. A bûbájosok közül sokan könyveiket is elhozták, és mindenki szeme láttára elégették õket. Ezek értékét ötvenezer ezüstre lehetett becsülni. Így az Úr szava egyre terjedt, s nagymértékben megszilárdult. ApCsel 19,17-20

A bûbájosok könyveinek elégetése, az okkult mesterkedések elvetése volt az egyik fontos induló mozzanat Efezus megtérésében. Ha a mai, templomba járó emberek elégetnék okkult könyveiket  (horoszkópok, spiritiszta könyvek, agykontroll- és hasonló tanok könyveit), vagy még inkább meg se vennék õket, hanem a rájuk szánt pénzt, idõt és belsõ odafordulást Isten és az embertársak irányába fordítanák, hatalmas fellendülés következne be a hitéletben.

Az okkult dolgok még akkor sem férnek össze a kereszténységgel, ha látszólag azt támogatják. Ezt példázza a következõ bibliai rész: 

	Egyszer, ahogy az imádkozóhely felé tartottunk, találkoztunk egy jós szellemtõl  megszállt leánnyal, aki jóslásaival nagy hasznot hajtott gazdáinak. Pál után és miutánunk szaladt, és így kiáltozott: "Ezek az emberek a fölséges Isten szolgái, s az üdvösség útját hirdetik nektek." Ezt több napon át megismételte. Pál már bosszankodott miatta, hátrafordult és rászólt a lélekre: "Parancsolom neked Jézus Krisztus nevében, menj ki belõle!" Ki is ment akkor mindjárt. ApCsel 16,16-18

Miért tette ezt Pál? Hisz igazat mondott a jós szellemtõl megszállt lány. Az alapvetõ ok, hogy az okkultizmus és a kereszténység semmiképp nem keverhetõ, konkrét érvek pedig a következõk lehetnek. Ha Pál hagyja, hogy egy megszállott dicsérje õket, az zavart kelthet  az emberekben. Egyrészt, az okkult dolgokat elvetõk azt hihetnék, hogy ``Ez a Pál is csak egy újfajta varázsló, hisz ez a közismert jósnõ is támogatja, anélkül, hogy megváltozna.'' Az okkultizmussal megfertõzött emberek viszont igazolva látnák magukat, hogy jó dolog jövendõmondással foglalkozni. A jövendõmondó pedig beférkõzhetne a keresztények közé, ahol azután már nem feltétlen mondana igazat, és zavart kelthetne belülrõl.

A Sátán igaz állításokkal is dolgozik néha. Egyrészt van úgy, hogy egy igazság nyilvánosságra hozatalának még nem jött el az ideje, pillanatnyilag csak zavart keltene. Ilyen eseteket többször említ az Evangélium, amikor Jézus nem engedi, hogy az általa kiûzött gonosz lelkek elmondhassák, hogy Õ Isten fia. (Pl. Lk 4,41 ) Másrészt az igaz állításokkal csak behízelegni akarja magát a Gonosz, hogy azután végrehajthassa romboló szándékát. Ezért semmit nem jelent, hogy egy-egy jóslat beválik, egy-egy megidézett szellem igazat mond. Hazudni, félrevezetni majd csak akkor fog, ha már megbíznak benne.

A Szentírás állásfoglalása egyértelmû: valaki vagy keresztény vagy gyakorolja az okkult dolgokat. Választani kell, középút nincs.

    
3.2 A Katolikus Egyház állásfoglalása[5,5]

Az elõzõeknek megfelelõen az okkultizmus minden formáját elveti a Katolikus Egyház. Ezt teljes határozottsággal fejti ki a Katekizmusban: 

	Isten föltárhatja a jövõt prófétái  vagy szentjei elõtt. Mindazonáltal az igazán keresztény lelkület a jövõ tekintetében bizalommal ráhagyatkozik a Gondviselés  kezére, és nem táplál semmiféle egészségtelen kíváncsiságot ez irányban. A meggondolatlanság a felelõsség hiányát hozhatja létre. Mindenfajta jövendölés  elvetendõ: a Sátánhoz vagy a démonokhoz fordulás, a halottidézés  és minden más praktika, mely hamisan azt hirdeti, hogy képes ``lerántani a leplet'' a jövendõrõl. Ahoroszkópok,  az asztrológia,  a tenyérjóslás,  a kártyavetés,  a jelek értelmezése,  ajövõbelátás,  a jósokhoz  (médiumokhoz)  fordulás mind arra törekszik, hogy hatalma legyen az idõ, a történelem és végsõ soron az emberek fölött; ugyanakkor kegyessé akarják tenni a titokzatos hatalmakat. Mindezek ellentmondanak a szeretõ félelemhez kapcsolódó tiszteletnek és imádásnak, mellyel egyedül Istennek tartozunk. A mágia és a varázslás valamennyi fajtája, melyek által úgy tesznek, mintha hatalmuk lenne az okkult hatalmak fölött, mintha szolgálatukra tudnák kényszeríteni õket és természetfölötti hatalomhoz jutnának általa felebarátjuk fölött - még ha az egészségét akarnák is visszaadni -, súlyosan ellenkeznek a vallásosság erényével. Ezek a praktikák még inkább elítélendõk, ha ártani akarnak a másiknak, vagy ha a démonok beavatkozásához folyamodnak. Az amulettek viselése is elvetendõ. A spiritizmus  gyakran jövendõmondó vagy mágikus cselekményeket takar. Ezért az Egyház inti a híveket, hogy tartózkodjanak tõle. A hagyományos gyógymódok(természetgyógyászat)  alkalmazása nem törvényesíthetik a gonosz hatalmak segítségül hívását és mások hiszékenységének kihasználását. A Katolikus Egyház Katekizmusa: 2115-2117

Téves tehát az a sokszor hallható vélekedés, hogy: ``Az Egyház csak a sötét középkorban ítélte el az okkultizmust, ma már a papok is látják, hogy ezek csak a valóság megismerésének más módjai.'' Ez csak ködösítés, a Katolikus Egyház állásfoglalása teljesen egyértelmû.

3.3 Az okkultizmus fõbb fajtái [5,4]

A következõkben megkísérelük a klasszikus okkultizmus fõbb formáinak rövid összefoglalását adni. Nem célunk a részletes ismeretközlés, csak az, hogy a kedves Olvasó hozzávetõleges képet kaphasson az okkultizmus fõbb területeirõl.

---

Subsections

• 3.3.1 Babona [5,5]
• 3.3.2 Szellemidézés, spiritizmus [5,5]
• 3.3.3 Jövendőmondás [5,5]
• 3.3.4 Mágia, varázslás [5,4]
  • 3.3.4.1 Ceremoniális mágia.
  • 3.3.4.2 Amulettek.
  • 3.3.4.3 Mágia szavak használatával, átkok.

3.3.1 Babona [5,5] A babona lényege az, hogy valójában össze nem függõ dolgok között rejtett összefüggést tételez fel. Például: Ha fekete macska  megy át elõttünk az úton, szerencsétlenségünk lesz. Ha hullócsillagot  látunk, és kívánunk valamit, de nem mondjuk el senkinek, az beteljesedik. Ha valaki csuklik, azt emlegetik. Ha megrozsdásodik egy kés, akkor valaki meghal a családban. Ezen dolgok közt semmilyen kapcsolat nem igazolható sem természettudományosan, sem az isteni kinyilatkoztatásból. Nem mellékes, hogy a józan észnek  is ellene mondanak, és ha komolyan belegondolunk, inkább nevetnünk kell rajtuk. Miért veszélyesek akkor, ha teljesen alaptalanok? Egyrészt minden hamis dolog legalább annyiban veszélyes, hogy elvonja a figyelmet a lényegestõl. Ez a babona esetében azt jelentheti, hogy egy babonás ember ahelyett, hogy Istentõl kérne segítséget, inkább négylevelû lóherét keres, vagy más butasággal tölti idejét, és ha sikerül, amit tervezett, nem Istennek ad hálát, hanem annak, hogy betartotta a babona által adott tanácsokat. Másrészrõl viszont ezek szép lassan beleivódhatnak az ember tudatába és ott gátlásokat alakíthatnak ki, vagy önbeteljesítõ jóslattá  válhatnak. Egyszerû példa erre: egy ember elõtt, aki a babonát nem veti el határozottan, fekete macska megy át az úton munkába menet. Egész nap többször eszébe jut az eset, és már várja, hogy mikor jön a szerencsétlenség. Ezzel önbizalma meggyengül, figyelme megoszlik, és valójában ez lehet a szerencsétlenség oka. (Kissé komolytalan, ehhez hasonló példa: A kiborult só biztosan veszekedést jelez elõre, mert össze fognak veszni az emberek, hogy miért borult ki a só és ki takarítsa fel. De ez nem rejtett összefüggés, hanem nyilvánvaló.) Bonyolultabb, de elgondolkoztatóbb példa a következõ, valóságos eset: Egy férfi kiskorában azt játszotta társaival, hogy nem szabad semmilyen vonalra lépni, mert ``Aki vonalra lép, az szerelmes!'' (És szerelmesnek lenni szégyen bizonyos korosztály számára.) Ezt sok éven át következetesen gyakorolták. Ezért ebbe az emberbe beleidegzõdött, hogy ne lépjen a járda betonlapjainak összeillesztésére, vékony oszlop árnyékára stb. Felnõtt fejjel hiába tudatosította, hogy ez bolondság, továbbra is zavarta mozgását ez a dolog, önkéntelenül is kerülte a vonalakat. És ami rosszabb: mellékesen az is benne maradt, hogy szerelmesnek lenni szégyen. Ez akadályozta is a lányokkal való kapcsolatteremtésben. Hiába küzdött ez ellen évekig, nem tudott önerejébõl megszabadulni ettõl a megkötözöttségtõl.  Ám amikor egy okkultizmusról szóló tanítás után rájött, hogy benne egy babona maradványai vannak, kérte Jézust, hogy szabadítsa meg ettõl, és kérte testvéreit, hogy imádkozzanak érte ezért. A babona utóhatásai szinte azonnal el is múltak; pár nap múltán már egyáltalán nem figyelte a vonalakat és a lányokkal szembeni gátlása is csökkent. Kedves Olvasó! Kérünk, gondold át, van-e Benned olyan babona, melyet nem vetettél el teljesen. Ha van, mondjál ellene, és kérd Jézust, szabadítson meg a babona zavaró hatásától és következményeitõl. Ha szükséges, kérd mások imáját is ezért. Ezt semmiképp ne halogasd, mert bár ártalmatlannak tûnhet egy-egy babona elfogadása, komolyabb tévedések alapja lehet. Fontos megjegyezni, hogy még szent dolgokból is válhat babona, ha nem a valódi összefüggéseiben kezeljük. Errõl így ír a Katekizmus:  A babona a vallásos érzék és a vallásos gyakorlatok eltévelyedése. Érintheti az igaz Istennek nyújtott kultuszt is, amikor például mágikus jelentõséget tulajdonítanak egyébként törvényes és szükséges gyakorlatoknak. Az imádságok vagy a szentségi jelek hatását egyedül anyagi összetevõjükhöz kötni az általuk igényelt belsõ készültségektõl függetlenül, babonába süllyedést jelent. A Katolikus Egyház Katekizmusa: 2111 Babonának számítanak pl. a következõk: Ha elmondok tíz Miatyánkot és tíz Üdvözlégyet egy bizonyos szándékért, azt biztosan megadja nekem az Isten. Ha nem jutok el egy héten kétszer is szentmisére, megbüntet az Isten. Lehet, hogy valakit Isten arra indít, hogy tíz Miatyánkot és tíz Üdvözlégyet mondjon el egy bizonyos célért, vagy arra buzdít, hogy hétköznap is jusson el kétszer szentmisére. De ha valaki csak úgy magától kitalál ilyen gyakorlatokat, és ezekhez mereven ragaszkodik, mert azt hiszi, hogy Istent ``lekenyerezheti'' vagy kényszerítheti cselekedeteivel, az a babonaság bûnében van. A babona fõ ismertetõjele ilyenkor is a rejtett összefüggések megléte, azaz mágikus jelentõség tulajdonítása bizonyos gyakorlatoknak. Ha azt hiszem, hogy cselekedeteim automatikusan kiváltanak bizonyos hatást, de az a hatás sem természettudományosan, sem az isteni kinyilatkoztatásból nem ismerhetõ meg, akkor babonában hiszek.

     
3.3.2 Szellemidézés, spiritizmus [5,5]

A szellemidézéssel foglalkozó emberek azt állítják: bizonyos gyakorlatok elvégzésével a szellemvilág  egyes tagjait tudják megkérdezni, és ez által jutnak számukra fontos információkhoz pl. a jövõre vonatkozóan.

Az elvégzendõ gyakorlatok igen sokfélék lehetnek. Egy részük különféle segédeszközöket  használ, melyeket gondosan kell elkészíteni és kezelni. Ilyen lehet pl. egy megfelelõ asztal,  melyre a résztvevõk kezüket helyezik és az asztal bizonyos billegése által jönnek az üzenetek (asztaltáncoltatás)  vagy egy inga,  melynek lengései jeleznek valamit. Közös ezekben az eszközökben, hogy mindegyiket igen kis erõk  mozgásra bírják, így egyrészt fennállhat a csalás  (akár a nem tudatos önámítás) lehetõsége is, de inkább azért van szükség ezekre az eszközökre, mert csatornát teremtenek a szellemi és az anyagvilág között: a szellemi lény kis hatását erõsítik fel jól érzékelhetõ szintre. Normál körülmények között ugyanis a szellemi lények egyáltalán nem, vagy csak nagyon kismértékben hatnak az anyagra, de ha pl. egy billegõ asztal körüli emberek szellemileg kitárulkoznak, az õ kézremegésük kicsi befolyásolásával már billegésre késztethetõ az asztal, és így jól felismerhetõek lesznek az üzenetek. Maguk az emberek esetleg észre sem veszik, hogy valójában az õ kezük okozza a mozgást, mert amikor várakozó lelkülettel odaültek az asztalhoz és elfogadták, hogy itt szellemek fognak válaszolni nekik, kaput nyitottak arra, hogy õket a szellemvilág befolyása alá vonja és kezük remegését már nem az õ tudatuk vezérli. Ilyenkor döbbenten (és sajnos örömmel) tapasztalják, hogy ``Mozog az asztal, pedig nem is mi mozgatjuk!''

Természetesen nem állítjuk, hogy minden esetben biztosan ez történik, de annyi bizonyos: a kis erõhatásra elmozduló tárgyak szinte minden esetben szükségesek a kezdõ spiritisztáknak, mert másképp nem hat rájuk a szellemvilág. A csalásokat leszámítva erre nyilván azért van szükség, mert másképp észrevehetetlen lenne a szellemlények hatása.

A ``haladó'' szellemidézõknél, ``médiumoknál'' más a helyzet. Nekik már nincs feltétlen szükségük segédeszközre, legfeljebb az összejövetel (``szeánsz'')  elején, hogy ráhangolódjanak a szellemvilágra. Ez a ráhangolódás is sokféleképp történhet: lehet az elõbb említett asztaltáncoltatás, varázsszavak  elmondása,zene  vagy fényhatások  megtapasztalása, kábítószerfogyasztás,  rituális tánc  (pl. a sámánoknál).  A ráhangolódás után a médium  közvetlen csatornája, szócsöve lesz ``valakinek'', aki válaszolgat a szellemvilágból. Ezek a válaszok lehetnek szóbeliek, ekkor a médiummal közvetlenül lehet beszélgetni, és õ a ``szellem'' nevében válaszolgat, de lehetnek egyéb jelenségek is, mint pl. csak egy adott médium jelenlétében jelentkezõ kopogó hang.  Az is elõfordul, hogy a médium ún. automatikus írással  rögzíti a szellemvilágból érkezõ üzeneteket, azaz csak írja, amit ``diktálnak'' neki, sokszor félig öntudatlan állapotban, azaz írás közben maga sem tudja mit ír, csak ha utólag elolvassa.

Megjegyzendõ, hogy a médiumok estében komolyan fennáll a tudatos csalás  lehetõsége, mivel a sok pénzhez juthatnak ``produkciójukkal''. A múlt században pl. élt egy lány testvérpár, akik híres médiumok voltak, mert jelenlétükben minden alkalommal ``kopogtató szellemek''  válaszolgattak. Sokan vizsgálták is a jelenséget, és semmiféle magyarázatot nem láttak (pl. nem volt mozdítható fadarab vagy egyéb, kopogásra alkalmas eszköz az asztal alján). Sok évnyi tevékenység után azonban maguk a médiumok ismerték be: kis koruk óta gyakorolták a lábujjal kopogást, amiben igen megerõsödött a nagy lábujjuk, és ezzel tudtak kopogni anélkül, hogy testük más része egy kicsit is megmozdult volna. Bár ebben az esetben csalásról volt szó, tevékenységük így is elég káros volt: egyrészt az emberek becsapásával szereztek pénzt és hírnevet maguknak, másrészt sokakat vittek a spiritizmus irányába, és feltehetõen sok ember részben az õ hatásukra került spiritiszta körökbe, ahol azután valóban szellemlényekkel vette fel a kapcsolatot.

A médiumok nagy része azonban azt vallja: valóban a szellemvilággal  áll kapcsolatban, és bizonyos esetekben olyan információkat mondanak el, melyeket emberi ésszel nem tudhattak meg sehonnan sem. (Elveszett tárgyak helye, jövõbeli események, stb.) A kereszténység álláspontja is az, hogy lehetséges szellemlényekkel felvenni a kapcsolatot, de ez nem megengedett. (Lásd a 3.1. és 3.2. fejezeteket a . oldaltól kezdõdõen.)

A spiritizmus hívei megkísérelnek kereszténynek tûnõ  elemeket is belevinni tanításukba, például szeretik megemlíteni, hogy a Szentírásban is le van írva egy konkrét halottidézési  eset. Ez azonban csak zavarkeltés. Valóban található egy ilyen rész a Szentírásban, méghozzá Sámuel  elsõ könyvének 28. fejezetében (1Sám 28,1-25 , terjedelme miatt nem közöljük itt), de ha elolvassuk ezt, csak megerõsödik bennünk, hogy nincs értelme halottidézéséhez fordulni. Hiszen ki fordul itt ehhez az eszközhöz? Az a Saul, akit Isten a választott nép elsõ királyává tett, de bûnei eltávolították Istentõl. Amíg Istennek tetszõ módon élt, bátran legyõzte az ellenséges seregeket még nagy túlerejüktõl sem ijedt meg, most azonban rettegve vár egy csatát. Mivel az Úr, akinek korábban nem fogadta meg szavát, nem segít neki tanáccsal, halottidézõhöz fordul. A szeánszon kapott hír igaznak bizonyul, de Saul nem ér vele semmit, csak félelme  fokozódik, és másnap meg is hal a csatában. Íme a tipikus példa: a rossz lelkiismeretû ember, aki fél a jövõtõl és elégedetlen azzal, amit az Úrtól kap, a spiritizmushoz fordul segítségért, de csak rettegése nõ és Istentõl elszakadt állapotban fejezi be életét másnap.

Másik zavarkeltési mód, hogy némelyek azt állítják: õk nem idéznek meg gonosz szellemeket, csak jókat, sõt, halott szenteket vagy egyenesen Jézust. Ekkor hivatkozni szoktak arra is, hogy Jézus egyszer Mózessel és Illéssel beszélgetett (Mt 17,1-8 ), vagy a kereszténység kétezer éve alatt számtalanszor bekövetkezett``jelenésekre'',  amikor Jézus, szûz Mária  vagy más szentek jelentek meg valakinek és hiteles információkat adtak át. Elég azonban megnézni a ``megidézés''  és ``jelenés'' szavak közti különbséget, hogy lássuk: nem azonos dologról van szó. A megidézésekor az ember, a médium a cselekvõ fél, aki kezdeményezi a kapcsolatot, a jelenéskor pedig a megjelenõ személy kezdeményez. Nem fogadhatjuk el, hogy Jézust vagy valamelyik szentet bizonyos gyakorlatok elvégzésével ``elõ lehet rángatni'', kényszeríteni lehet a megjelenésre. A Szentírás több helyen biztat arra, hogy kérdéseinkkel és kéréseinkkel bátran forduljunk Istenhez, és mi magunk (az irat szerzõi) is tanúsíthatjuk, hogy az ima csendjében sokszor válaszol is Isten az õhozzá fordulónak. Ez azonban nem mindig történik meg, Istent nem tudjuk kényszeríteni a válaszadásra, különösen nem arra, hogy jelenjen meg nekünk Jézus vagy mondjuk szent Antal. Aki azt állítja, hogy a szellemek megidézésére használt technikákból merítve olyan gyakorlatokat dolgozott ki, mellyel érzékelhetõ válaszra készteti Istent vagy valamely halott szentet, biztosan hatalmas tévedésben van.

Valójában veszélyesen elbizakodottak   azok az emberek, akik azt hiszik, uralmuk van a szellemvilág felett, és azt idéznek meg, akit akarnak. Hisz ez irányban nincs természetes érzékszervünk és az isteni kinyilatkoztatás sem ad támpontokat. (Pontosabban ad: azt, hogy ez az egész terület elkerülendõ.) Érdemes most újra elolvasni a Katekizmus állásfoglalását (. oldal, 3.2. fejezet), amibõl itt csak egy mondatot írunk le újra: ``A mágia és a varázslás valamennyi fajtája, melyek által úgy tesznek, mintha hatalmuk lenne az okkult hatalmak fölött, mintha szolgálatukra tudnák kényszeríteni õket és természetfölötti hatalomhoz jutnának általafelebarátjuk fölött - még ha az egészségét akarnák is visszaadni -, súlyosan ellenkeznek a vallásosság erényével.''

Szent Pál világosan figyelmeztet arra, hogy a Sátán  igyekszik becsapni az embereket, másként feltûnve az emberek elõtt, mint igazi valója:

	... a Sátán is a világosság angyalának tetteti magát. Nem nagy dolog tehát, ha a szolgái is az igazság szolgáinak akarnak látszani. 2Kor 11,14-15

Végezetül még egy fontos dolgot kell megemlíteni. A médiumokat  a szellemvilággal  való érintkezés az esetek többségében nagyon kifárasztja, a résztvevõkön sokszor az értelmetlen félelem  és depresszió  uralkodik el, esetleg nem is feltétlenül a szeánszon, hanem utána. Elõbbirõl a spiritiszta könyvek egyértelmûen beszámolnak, utóbbira pedig saját ismeretségi körünkbõl is tudunk példát mondani.

Egy magyar fõiskolán néhány diák és tanár spiritiszta kört alakított, javarészt a puszta kíváncsiságtól vezérelve. A szeánszok  asztaltáncoltatással  kezdõdtek, majd amikor ebben gyakorlatot szereztek, kérték a szellemlényeket, lépjenek be valamelyikükbe, hogy az médiummá váljon. Ez meg is történt, és ezután az egyik tagon (aki személyesen ismert közösségünkbõl valaki) depresszió és szinte állandó félelem uralkodott el, pl. csak felkapcsolt lámpa mellett tudott aludni, mert a sötétségtõl rettegett. Ez tipikus történet, több hasonló van részletesebben leírva pl. Gál Péter atya könyvében. (Lásd az irodalomjegyzéket.) Mindezek a dolgok egyértelmûen mutatják, hogy a spiritiszta szeánszokon miféle erõk mûködnek, így valóban kerülendõ mindenféle szellemidézés.

Kedves Olvasó! Semmilyen körülmények közt ne vegyél részt spiritiszta összejövetelen, még akkor sem, ha hagynák a szervezõk, hogy meghúzódj a háttérben és csak figyelj! A Szentírás és a Katolikus Egyház  tanítása egyaránt a leghatározottabban tiltja ezt, mert meg akar védeni a rossz szellemi befolyástól. Semmi olyat nem lehet megtudni egy szeánszon, amire szükséged lenne hogy tudd, csak veszélynek teszed ki magadat. Ha kérdésed van bármivel kapcsolatban, és a választ nem találod meg önmagad, imában felteheted Istennek vagy megkereshetsz nagyobb tudású keresztény embereket, megpróbálhatsz hiteles keresztény könyvekben utánaolvasni. Sok kipróbált, biztos forrásra támaszkodhatsz tehát. Nincs szükség arra, hogy veszélynek tedd ki magad felesleges kíváncsiskodással.

3.3.3 Jövendõmondás [5,5]    Ebben a részben ``jövendõmondás'' alatt a jövõ megismerésének okkult módjait értjük. A jövõ fürkészésének ugyanis vannak a kereszténység szempontjából megengedett módjai is. Egyrészt Isten által adott természetes képességeinket,  eszünket felhasználva kísérletet tehetünk a jövõ eseményeinek elõre látására. Erre szükségünk is van, hisz mindenféle tervezés ezen alapul. Pl. a természet megismerése lehetõvé teszi, hogy megmondjuk, hol lesznek a bolygók tíz vagy száz év múlva, kiszámolhatjuk, hogyan fog mûködni egy gép, melyet csak késõbb építenek meg, a mindennapi életben vett jártasságunk segítségével kisebb-nagyobb pontossággal meg tudjuk mondani, mit csinálunk holnap ugyanebben az idõben vagy mi történik egészségünkkel, ha úgy döntünk, hogy nem szokunk le a dohányzásról. Isten is felvillanthat egy-egy dolgot elõttünk a jövõvel kapcsolatosan, ha ezt Õ jónak látja. Ez megtörténhet bármelyikünkkel is olyan ügyekben, melyek valamiért fontosak nekünk. Imában  megmondhatja nekünk Isten pl. azt, hogy egy betegség el fog múlni, ezért legyünk nyugodtak. Ezen kívül Isten egy nagyobb embercsoportnak vagy akár az egész világnak szólóan kinyilatkoztathat a jövõre vonatkozó dolgokat. Ezt meg is tette pl. amikor az Ószövetség prófétái  elõre jövendöltek Jézusról, de az Újszövetség is említ keresztény próféciákat, mint pl.: Ez idõ tájt próféták jöttek le Jeruzsálembõl Antióchiába. Elõállt közülük az egyik, név szerintAgabusz,  és a Lélek sugallatára elõre megmondta, hogy nagy éhínség fog támadni az egész földön, s ez be is következett Klaudiusz idejében. ApCsel 11,27-28  Ugyanez az Agabusz próféta Pál elfogatását is megjövendöli (ApCsel 21,10-14 ), de nem saját erejébõl, hanem a Szentlélek sugallatára. Ebben a fejezetben tehát nem a jövõ természetes ésszel való felmérésérõl, nem is az Istentõl kapott próféciákról, hanem az okkult, azaz ezeken kívül esõ módszerekrõl írunk, és a szokásos szóhasználatot követve ezeket nevezzük ``jövendõmondásnak''. Világosan foglal állást a Szentírás a nem keresztény jövendölésekkel kapcsolatban: Ha próféta vagy álomlátó támad körödben, s jelt mutat vagy csodát tesz elõtted, és a jel vagy csoda, amelyet mutat, megvalósul, közben azonban azt mondja: kövessünk más isteneket - olyanokat, akiket nem ismersz -, s imádjuk õket!, ne hallgass az ilyen próféta vagy álomlátó szavára. Mert az Úr, a te Istened próbára fog tenni, hogy megtudja: csakugyan szívetek, lelketek mélyébõl szeretitek-e az Urat, a ti Isteneteket. Az Urat, a ti Isteneteket kövessétek, õt féljétek, parancsait tartsátok meg, az õ szavára hallgassatok, õt imádjátok és õhozzá ragaszkodjatok! MTörv 13,2-5  Lehetséges tehát, hogy hamis próféta   beteljesülõ jövendölést mondjon, de ez önmagában nem igazolja. Csak akkor szabad követni, ha hitünkkel összhangban van minden egyéb dolga (tanítása, cselekedetei, élete) is, így meggyõzõdhetünk arról, hogy Istentõl jött a jövendölés. Néhányan ezt szokták ellene vetni: ``Nem mindegy, kitõl van a jövendölés, ha egyszer igaz?'' A válasz egyértelmû: ``Nem!'' A Sátán az igazságot is felhasználhatja zavarkeltésre  vagy az iránta való bizalom felkeltésére, hogy majd késõbb észrevétlenül csúsztathasson, hazudhasson. (Lásd korábban az ApCsel 16,16-18  igerésszel kapcsolatban mondottakat a . oldalon.) A jövendõmondás kevésbé veszélyesnek tûnhet, mint az elõzõ részben tárgyalt szellemidézés. Ennek megfelelõen még a felületes keresztények között is ritka, hogy spiritiszta szeánszra járnának, viszont sokan böngészik a horoszkópokat,  néhányan jósnõhöz vagy népi jósmódokhoz fordulnak, mert úgy gondolják, ez összeegyeztethetõ keresztény hitükkel.  A valóságban azonban a jövendõmondási technikák vagy az emberi tudatlanságra és hiszékenységre alapoznak, vagy pedig (rejtetten) a szellemvilágtól kérnek segítséget. Mindkét eset olyan, hogy nem fér össze a kereszténységgel. Amennyiben a jövendõmondás csak csalás,  akkor sincs jó hatással, nem nevezhetõ ``ártatlan játszadozásnak''. Egyrészrõl a jövõ megfejtésére szánt idõ, pénz és figyelem sokkal jobb dolgokra lenne fordítható, így a mulasztás és a lehetõségek nem jó felhasználása mindenképpen fennáll. Ennél rosszabb azonban az az állapot, amit a jövõt megfejteni szándékozó lelkület teremt, hisz a tiltott jövendõmondáshoz való fordulás alapvetõen az Istenbe vetett bizalom hiányából fakad és azt erõsíti. Ugyanis, mint fentebb írtuk, Isten nem hagy minket teljes tudatlanságban a jövõvel kapcsolatosan. Amit viszont elrejt elõlünk, mert sem eszünkkel sem Istentõl magától nem tudhatjuk meg, az biztos olyan, hogy jobb, ha nem tudunk róla. Ebbe a keresztény embernek bele kell törõdnie, bizalommal Isten kezébe helyezve a jövõt. Jézus kifejezetten biztat erre Máté evangéliumában: Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnap majd gondoskodik magáról! A mának elég a maga baja. Mt 6,34  Okkult jövendöléseket elfogadni azt a veszélyt is magában hordozza, hogy a jóslat befolyásolja az ember cselekedeteit és meg akar felelni a jövendölésnek, ami zavart okoz. Több esetet jegyeztek fel, amikor valaki csak azért lett öngyilkos, mert egy jóslás által mondott idõpont közelgett, amikor nehézség, próbatétel vagy halál várt volna rá a jóslás szerint. Ekkor már teljesen mindegy, hogy a jóslást tevõ személy nem is vette komolyan a jóslatot, csak csalással akart pénzhez jutni, a kár már bekövetkezett. Kevésbé súlyos, de reális eset lehet a következõ: Egy fiatalembernek megjövendöli egy jósnõ, hogy két éven belül megházasodik és boldog lesz. Amennyiben ezt a fiatalember félig komolyan veszi, az befolyásolja párkeresésében, és mindenképp meg akar nõsülni két éven belül. Ez a feltétlen házasságkötési kényszer viszont elhamarkodott döntéshez vezetheti õt. Amennyiben ennyire nem veszi komolyan a jóslatot, és nem házasodik meg ``határidõre'', akkor késõbbi házasságban egy nehezebb idõszakban eszébe juthat az eset, és azt gondolhatja, hogy ott rontotta el az egészet, hogy nem hallgatott a jósnõre és nem házasodott meg gyorsabban, esetleg valaki mással. Ilyen gondolatok megmérgezhetik feleségéhez fûzõdõ kapcsolatát. Beszélni kell arról is, hogy az igazi jövendõmondó emberek és jósnõk valójában a szellemvilággal veszik fel a kapcsolatot és ez akár beteljesülõ jövendölésekhez is vezetheti õket. Ezt a jóslást ``magas szinten'' végzõ emberek el is ismerik, azaz bevallják, hogy a kártyavetés,  horoszkóp,  ólomöntés,  tenyérjóslás  stb. önmagában nem elegendõ, hanem magasabb hatalmaktól kapnak segítséget. Számtalan jövendõmondó módszer alapul azon, hogy véletlenszerû alakzatokat bámul a jós és senki más nem tudja értelmezni az alakokat csak õ maga, mert õneki ``felsõbb helyrõl'' megadatott ez a képesség. Ez az eset nyilvánvalóan fennáll az ólomöntésnél, madarak repülési alakzataiból vagy állati belsõségekbõl való jóslásnál, de az ``igazi'' csillagjóslásnál is ez a helyzet, ahogy késõbb ezt kifejtjük. Nincsenek ugyanis fix szabályok, melyeket le lehetne egyszer s mindenkorra írni, csak útmutató tanácsok, és a jóslás minõsége a jós személyén múlik, hogyan tudja értelmezni a jeleket. Ha viszont a jós a szellemvilág segítségével jövendöl, az ugyanazokat a veszélyeket hordozza, mint a spiritizmus egyéb formái, melyekrõl az elõzõ fejezetben szóltunk.

3.3.4 Mágia, varázslás [5,4] A mágia és varázslás lényege, bizonyos szavak kimondásával vagy cselekedetek megtételével olyan hatások kiváltása, melyek nem következnek a szavak vagy cselekedetek saját jelentésébõl illetve közvetlen hatásukból. Egyértelmû tehát, hogy okkult, azaz rejtett erõk felhasználása történik minden varázsláskor. A félreértések elkerülése végett elmondjuk: nem a cirkuszi, színpadi bûvészmutatványokról  és azok végzõirõl beszélünk ebben a fejezetben. Azoknak a trükköknek ugyanis józan ésszel felfogható és sokszor igen nyilvánvaló magyarázata van. A bûvészek többsége magát elõadómûvésznek tartja, akinek értelemszerûen vannak szakmai titkai, de ezeket megfelelõ körben és ellenszolgáltatásért hajlandó felfedni. (A bûvészek részben trükkjeik pénzért való árusításából élnek.) Más csoportot képeznek azok az emberek, akik a bûvészmutatványaikkal becsapják a nézõket, azaz azt állítják, hogy valóban természetfeletti képességeik vannak, és ennek megfelelõ hangulatú és jellegû mutatványokkal dolgoznak. Õk is jelentenek kisebb veszélyt, mivel az okkult légkör  terjedését mozdítják elõ. Sajnos, ilyen ``bûvészbõl'' is akad jónéhány. Ez a fejezet azonban a ``mágia'' és ``varázslás'' szavak eredeti értelmérõl szól, nem a bûvészekrõl és nem is azokról az emberekrõl, akik csak trükkökkel próbálják természetfeletti képességeik látszatát kelteni. Klasszikus példa a valódi mágiára a helyettesítéssel történõ mágia  több formája. Ennek tipikus esete a következõ: Egy ember ártani akar egy másiknak, ezért varázslóhoz fordul. Az megbízza, hogy szerezzen be egy személyes tárgyat a megcélzott személytõl (hajszálat, levágott körmöt, fényképet), és ennek felhasználásával valami helyettesítõ dolgot hoznak létre (pl. egy agyagfigurába belegyúrják a hajszálakat). Megfelelõvarázsszavak  kimondása, a varázsló transzba merülése vagy egyéb elõkészületek után a helyettesítõ tárgyon az ártalmat, rombolást szimbolizáló cselekedeteket hajtanak végre (pl. tûvel böködik a helyettesítõ bábu fejét). A mágus ilyenkor azt mondja, hogy amit a helyettesítõvel végeztek, az megtörténik a valóságban is (pl. erõs fejfájás kezdi kínozni a megcélzott embert). A természettudományok hatókörében nyilvánvalóan nincs semmiféle hatás, mely az ilyen eseteket mûködõképessé tehetné, és az is bizonyos, hogy Isten sem adott senkinek ilyen cselekedetre felszólítást, hanem kifejezetten tiltotta a varázslást. (Lásd a 3.1. és 3.2. fejezeteket a . oldaltól kezdõdõen.) Ekkor viszont csak két lehetõség van: a varázslás puszta csalás,  valójában nincs semmi hatása, vagy ha hatása van, azt Istennel szembehelyezkedõ szellemi erõk közvetítik. Mindkét eset elfogadhatatlan a hívõ ember számára. Mágikus eszközök akkor is elfogadhatatlanok, ha jószándéktól vezérelve pl. az egészség megõrzése érdekében használják õket. Isten adott természetes lehetõséget a betegségek gyógyítására, bátorít minket, hogy imában kérhetünk gyógyulást, és egyes hívõ embereknek gyógyító karizmát adott. Számtalan megengedett lehetõségünk van tehát a gyógyítást elõmozdítani anélkül, hogy Isten parancsai ellen vétenénk. Ha ezek nem vezetnek célra, el kell fogadnunk Isten kezébõl a betegséget is, és bizalommal hihetjük, hogy ez Isten dicsõségére fog válni és a kellõ idõben a megszabadulást is megkapjuk. A mágia eszközeit használó ember hiába áltatja magát: az általa megbolygatott erõk nagyobbak nála, nem tudja õket a saját céljaira fordítani, õket uralni. Az is lehetséges, hogy eleinte készségesnek látszanak a mágia által mûködésbe hozott erõk, de ez csak a ``mézesmadzag''. Ezzel kapcsolatban érdemes elolvasni újra a Katekizmus véleményét (3.2. fejezet, . oldal), különös tekintettel az idézett rész utolsó bekezdésére. A veszély tényét pontosan ismerik a mágiával foglalkozó emberek is. ``Komoly'', mágiáról szóló könyvek részletesen tárgyalják ezt a témát is. Álljon itt egy rövid ízelítõ: Minthogy a ceremoniális mágia gyakorlása mindig démonikus  régiókkal hozza összeköttetésbe a mágust, tanácsos a védelemrõl elõre gondoskodni... Ha a mágus akaratában valahol rés van, ha az elõzetes kiképzés valamiben fogyatékos volt, kicsúszik kezébõl a felidézett erõk irányítása és az ügyetlen bûvészinas a szuprakozmikus energiák romboló hatalmának áldozata lesz. W. Charon:  Atlantiszi mágia  Ez teljesen világossá teszi a mágia hátterében húzódó erõk természetét. Hasonlítsuk csak össze ezt a rövid részletet az imáról  tudott dolgokkal: Bár Isten végtelenül hatalmasabb nálunk (és a sötét, okkult hatalmaknál is), mégse kell félnünk, hogy ha imában elé állunk és egy kis hibát, figyelmetlenséget követünk el, azonnal áldozataivá válunk. A mágiát mûködtetõ erõk viszont veszélyt jelentenek a mágusra is, tehát ezek a hatalmak félelmetesek, készek bármikor lecsapni az emberre. Mi a garancia, hogy amikor látszólag engedelmeskednek a mágusnak, nem okoznak óriási károkat, csak esetleg az nem látszik egybõl? Világosan kell látnunk, hogy - bár némelyek állítják - nincs valódi fehér mágia.   Akinek testét mágiával gyógyítják meg, annak pszichéjében, lelkében igen sokszor súlyos betegségek, zavarok jelentkeznek. Aki mágiával õrzi meg állását, életének egy más területén fizet meg azért, mert a sátáni erõket beengedte életébe. Erre számtalan példa van napjainkban is. (Lásd pl. Gál Péter: A New Age keresztény szemmel c. könyvét.) Semmilyen cél érdekében nem fordulhatunk sátáni  eszközökhöz: Ti nem ihatjátok az Úr kelyhét is, meg a sátán kelyhét is. Nem részesedhettek az Úr asztaláról, meg a gonosz lélek asztaláról. Vagy ingerelni akarjuk az Urat? Talán erõsebbek vagyunk nála? 1Kor 10,21-22  A következõkben a mágia néhány fõ formájáról szólunk röviden, mert sokan nem ismerik fel, hogy bizonyos cselekedetek és szavak mágikus tartalmúak. Az általunk használt felosztás természetesen kissé önkényes, mégis remélhetõen hasznos támpontokat ad.

3.3.4.1 Ceremoniális mágia. Tárgyi segédeszközök (varázstükör, mágikus kard, helyettesítõ tárgyak) segítségével végzik meghatározott cél elérése érdekében. Példa lehet erre a fentebb leírt eset a helyettesítõ bábuval. Sokszor jár együtt jövendõmondással is. Hitüket a legkisebb mértékben is komolyan vevõ keresztények nem szoktak ebbe keveredni, mert nagyon nyilvánvalóan nem illeszthetõk össze a kereszténységgel, ezért itt nem részletezzük.

3.3.4.2 Amulettek. Amulett alatt olyan tárgyat kell érteni, mely állítólag automatikus hatást vált ki, azaz pl. betegségektõl védi viselõjét, tûztõl védi a házat, stb. Az amuletteket sokszor mágikus szertartás során készítik, kérve a ``felsõbb hatalmak vagy erõk'' segítségét, de elvileg tetszõleges tárgyból válhat amulett jellegû tárgy, ha tulajdonosa, viselõje mágikus hatást tulajdonít neki és akként kezeli. (Például manapság divatba jött bizonyoskristályoknak  ``pozitív kisugárzást'' tulajdonítani, különösen, ha megfelelõ ``szakember'' ``magnetizálta'' vagy egyéb dolgot mûvelt vele.) Az amulettek sokszor tartalmaznak okkult szimbólumokat  (kígyó,  sárkány, ötágú csillag,  fordított kereszt),  bár a szimbólumok közt járatlan ember sokszor nehezen értelmezi ezeket. A védõ amulettek mellett a mágia használ olyan tárgyakat is, melyeket ártalmas szándékkal hoznak létre és teszik a károsítani szándékozott ember közelébe. Fontos felhívni a figyelmet arra, hogy nem babonaságról van szó, amikor egy-egy tárgyhoz szellemi természetû erõk kötõdését rendeljük. Negatív példák erre az itt említett amulettek, pozitívak az Isten által megszentelt ereklyék. Errõl késõbb, a 8.4. fejezetben a . oldalon rövid összefoglalót adunk. A kereszténység határozottan tanítja tehát azt, hogy lehetséges szellemi erõk  kötõdése tárgyakhoz. Ezzel kapcsolatban egyik véglet sem jó: nem szabad se lebecsülni, se túlbecsülni ezek jelentõségét. A gyakorlati életben nagyon egyszerû elveket célszerû megvalósítani: ha egy tárgyról nem tudjuk biztosan, hogy szentség, szentelmény  vagy ereklye,  vagy azt, hogy természettudományosan pontosan feltárt hatása van a környezetre, de azt mondják róla, hogy ez megvéd valamitõl, növeli az életenergiát, távol tartja a mágusok rontását, stb., akkor azt tekintsük amulettnek és semmiképp ne tûrjük meg környezetünkben. Ha bizonytalanok vagyunk, kérdezzünk meg hiteles keresztény életet élõ, lehetõleg kellõ elméleti tudással rendelkezõ ismerõst, lelkivezetõt, kérjünk Istentõl felvilágosítást az imában és ha még ezután is bizonytalanok vagyunk, mellõzzük a tárgy használatát. Az Egyház szolgálatain keresztül Isten olyan eszközöket ad kezünkbe, melyek garantáltan jó hatásúak és erõsebbek minden amulettnél, mert Isten adja hozzájuk az erõt. Elsõsorban a szentségekre, különösen az Oltáriszentségre  gondolunk itt, de a szentelményekrõl, mint pl. a szenteltvíz  sem szabad elfeledkeznünk. Nincs szükségünk tehát gyanús tárgyak védelmére, csak ha nem bízunk Istenben és az általa adott eszközökben. Fontos megjegyezni, hogy az amulettek viselése terén igen sok keresztény testvérünk felelõtlenül viselkedik. Sokan nyíltan használnak amulettet, azzal a vélekedéssel, hogy ``Nem igazán hiszek benne, de hátha van jó hatása.'' Ezzel rokon, és sajnos igen gyakori jelenség, ha valaki egy közönséges tárgynak tulajdonít fizikai, kémiai hatásán túl mutató, keresztény hit által nem megalapozott jelentést. Ezzel a babonaság  és abálványimádás  egy formáját ûzik valójában. Több embernek van valamilyen ``szerencsét hozó tárgya'', ami ha nincs nála, nem érzi magát biztonságban. Ez lehet a hagyományos négylevelû lóhere,  egy gyûrû, egy kis kép vagy játék állatfigura (kabalaállat),  de lényegében bármilyen tárgy kinevezhetõ ilyen ``saját gyártmányú amulettnek''. A szerzõk egyike pl. ismert olyan egyetemista fiút, aki eredményesen tanult, de egy bizonyos napszemüveget mindig magával vitt a vizsgákra a táskájában (nem is vette fel, hisz nem volt rá szükség), és errõl nem volt hajlandó lemondani még társai ugratása ellenére sem. Bár ez nem volt szigorú értelemben véve amulett, mert senki nem helyezett rá szellemi kötõdést egy szertartás során, biztos, hogy nem használt Istenhez fûzõdõ viszonyának. Ilyen kabalatárggyá válhatnak még keresztény szimbólumok is, mint pl. egy kereszt  vagy egy Mária-medál. Ezzel természetesen nem azt mondjuk, hogy ne hordjunk ilyeneket, mert hasznos, ha keresztény emberkeresztény szimbólumot  visel vagy helyez ki otthonában. Egyrészt ez önmagát is emlékezteti, kihez kötötte az életét, másrészt jel és hitvallás a környezetben élõ emberek irányában, és a Sátán fele is jelzés értékû: ez az ember Jézusnak adta életét. Ilyen módon tehát egy szimbólum hatalmat is képviselhet, amennyiben az Istenre utal. Ezeken túli jelentõséget azonban nem szabad tárgyainknak tulajdonítani. Kedves Olvasó! Kérünk, vizsgáld meg környezetedben és magadon levõ tárgyaidhoz való viszonyodat. Van-e köztük gyanús, azaz olyan, amelyik okkult helyrõl származik, vagy amelyen furcsa, érthetetlen szimbólumok vannak? Ha van ilyen, és nem tudod egyértelmûen tisztázni eredetét és jelentését, szabadulj meg tõle, még akkor is, ha állítólag jó hatása van. A tárgyhoz esetleg kötõdõ szellemi erõk nem biztos, hogy annak megfelelõen viselkednek, ahogy azt állítják róluk az emberek. Van-e tárgyaid között valami, ami nélkül védtelennek éreznéd magadat, amit nem tudsz otthon hagyni, ha elmész munkába, pedig nincs konkrétan szükség rá? Gondold meg: Jézus maga van Veled a hétköznapok minden percében. Ennél nagyobb védelem nem kell. Ha valami, mondjuk egy kereszt ezt juttatja eszedbe, akkor viseld azt a tárgyat, de ha a konkrét tárgyhoz ragaszkodsz, attól remélsz védelmet akkor Jézusba vetett bizalmad csökken. Ha a tárgy nem gyanús önmagában, (pl. ha egy egyértelmûen keresztény szimbólum) akkor megszabadulni nem muszáj tõle, de rendezd viszonyulásodat hozzá. Ehhez hozzásegíthet, ha hiteles életû, elkötelezett keresztény ismerõsöddel megbeszéled a témát, és ha próbaképp néhány napig mellõzöd az adott tárgy használatát.

   
3.3.4.3 Mágia szavak használatával, átkok.

Az emberi szónak  hatalmas ereje van. Egyrészt szavainkkal megbánthatunk, megbotránkoztathatunk másokat, azaz sok bûnt szavaink hordoznak. Sokan ennek nincsenek tudatában, és nem figyelnek kellõképpen szavaikra. Erre figyelmeztet a Szentírás:

	Ha valaki nyelvével nem vétkezik, az tökéletes férfi, az képes egész testét is megfékezni. Ha ugyanis a lovak szájába zablát teszünk, hogy engedelmeskedjenek, akkor egész testüket irányíthatjuk. Lám, a hajókat is, bármilyen nagyok, bármilyen erõs szelek hajtják is õket, a kis kormány oda irányítja, ahova a kormányos akarja. Ugyanígy parányi testrész a nyelv is, mégis nagy dolgokat vallhat magáénak. Nézd, milyen kicsi a tûz, és milyen nagy erdõt felgyújt! A nyelv is tûz, a gonoszság világa. A nyelv az a tagunk, amely egész testünket beszennyezi, lángba borítja változékony életünket, maga meg a pokoltól fogott tüzet. Mert az összes vadak, madarak, csúszómászók és tengeri állatok természetét meg lehet szelídíteni, s meg is szelídíti az emberi természet, de a nyelvet senki emberfia nem képes megszelídíteni, az nyugtalan gonosz, tele van halálos méreggel. Vele áldjuk az Urat és az Atyát, és vele átkozzuk az embereket, akik az Isten hasonlóságára vannak teremtve. Ugyanabból a szájból áldás és átok jön. Testvéreim, ennek nem volna szabad így lennie! Jak 3,2-10

Kifejezett szómágiáról  természetesen csak akkor beszélhetünk, ha valaki szavait tudatosan okkult erõk mozgósítására használja. Ekkor a szó a mágia egyik eszközévé válik. Spiritiszta, okkult körökben több``varázsszó''  is ismert, melyekrõl azt tartják, hogy az ezeket használó ember kényszerítheti a szellemvilágot a saját céljainak megfelelõ irányokba. Mint fentebb elmondtuk, ezeknek - hasonlóan a mágia egyéb formáihoz - valóban lehet hatása, bár nem feltétlen az, amire az ember számít. Errõl azonban azért nem szólunk külön, mert egyrészt nem tudjuk a konkrét ``varázsszavakat'', másrészt nem is akarjuk megismerni õket, harmadrészt kifejezett szómágia használata sokkalta kevésbé jellemzi a keresztény embereket, mint amirõl a következõkben szólunk.

Szavainknak egyszerû jelentésén túlmutató hatása is van. Azzal, hogy kimondunk valamit, elõsegítjük annak bekövetkeztét. Ennek természetes oka is van: szavunk egyrészt magunk számára nyomatékosítja gondolatunkat, másrészt hallgatójában ülteti el azt. Ezt sokszor használják különféle estekben a gondolatok megváltoztatására. Az önhipnózison  alapuló technikák (mint pl. az un. autogén tréning)  egyik eszköze a gondolatok sokszori ismételgetése.  Ellazult állapotban pl. csak annak a mondatnak sokszori mondogatásával, hogy ``A jobb kezemben meleget érzek.'' valóban melegérzet kelthetõ jobb kezünkben. Másik egyszerû példa: ha a szülõk rendszeresen azt ismételgetik: ``Jaj, de ügyetlen vagy, fiam!'' az bizonyítottan elõmozdítja a gyerek ügyetlenné válását. Bár az itt említett dolgok nem okkultak, hisz tudományos alapon vizsgálhatók, magyarázhatók és szellemi erõk közremûködése nélkül is érthetõek, mégis fontos felhívni rá a figyelmet, mert egyrészt önmagukban is veszélyesek, másrészt viszont lépcsõt jelenthetnek a valódi okkult dolgokhoz. Sok new age-es eszmeáramlat (lásd késõbb) alkalmaz ugyanis szavak ismételgetésén, lényegében önhipnózison alapuló technikákat és ezt használja ugródeszkának a továbbiakhoz.

Az is igaz, hogy bizonyos szavaink a szellemvilágot is mozgásba hozzák. Itt nem a kifejezett varázsszavakra gondolunk, hanem arra, amit szokásosan ``átoknak'' nevezünk. Lényegében minden szó és gondolat átok, amellyel rosszat kívánunk másnak. Ahogyan Isten és az õ angyalai segítségünkre sietnek, ha a szeretetet akarjuk átadni embertársunknak, és jót kívánunk neki (áldjuk),  ugyanúgy a Sátán és szolgái szívesen segítenek nekünk, ha rosszat kívánunk másnak. Hiszen ekkor az Isten képmására teremtett lény, az ember szinte felszólítja õket a rombolásra, ártásra, amit úgyis szívesen tesznek meg. Az átok tehát lényegében a pusztítás sötét erõit irányítja a megcélzott személyre, függetlenül attól, hogy az átkozó ember tisztában van-e szavainak nem látható hatásával. Jézus ezért a lehetõ legszigorúbban tiltja az átkozást:

	Hallottátok, hogy a régiek ezt a parancsot kapták: Ne ölj! Aki öl, állítsák a törvényszék elé. Én pedig azt mondom nektek: Már azt is állítsák a törvényszék elé, aki haragot tart embertársával. Aki embertársát ostobának nevezi, állítsák a nagytanács elé. Aki azt mondja neki, hogy te bolond, méltó a pokol tüzére. Mt 5,21-22

	Azokra, akik átkoznak benneteket, mondjatok áldást, és imádkozzatok rágalmazóitokért. Lk 6,28

Most érdemes újra elolvasni a nemrég idézett részt is Jakab apostol levelébõl.

Az átkozódás veszélye mindkét oldalon jelentkezhet. Egyrészt valóban rossz hatása lehet az elátkozott személyre, másrészt viszont az átkozó embert is a Sátán táborához kezdi kapcsolni. Természetesen túlbecsülni sem kell a veszélyt, hisz a szellemvilág nem áll szolgálatunkba, azaz nem teljesíti az átkozó kérését automatikusan, és Isten se enged mindent megcselekedni a Sátánnak, amit az akar. A Jézusban hívõ keresztényeket pedig külön védi a támadásoktól az, hogy õk Jézushoz kapcsolták életüket, aki elõtt meghajlik ``minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban'' (Fil 2,10 ). Ha viszont egy keresztény ember átkozódik, az maga nyit kaput a gonoszság erõi elõtt, így leginkább magát veszélyezteti.

Bár alábecsülni nem kell a veszélyt, de nem kell megijedni, ha megtudjuk, hogy valaki átkot mondott ránk: ilyenkor kapcsolódjunk még jobban Jézushoz, imádkozzunk többet, éljünk gyakrabban a szentségekkel, bocsássunk meg átkozónknak, áldjuk õt. Így bátran bízhatunk abban, hogy Jézus megment minket a káros hatásoktól. Ha viszont mi átkozunk valakit, azzal távolabb kerülünk Jézustól, ezért ezt nagyon komolyan kerüljük.

Kedves Olvasó! Kérjük, vizsgáld meg, szoktál-e rosszat kívánni másoknak. Ez történhet nyilvánvaló módon (``Dögölj meg!'', ``Pukkadj meg!''), de burkoltan is (pl.: ``Tudja meg a másik is, milyen az, amikor nehéz helyzetbe kerül!'', ``Verjen meg az Isten!''). Vedd figyelembe: ezek még akkor is ártalmasak, ha nem komolyan gondolod õket, ha szándékod szerint nincs mágikus tartalmuk, csak úgy dühödben szalad ki a szádon. Hisz:

	A száj ugyanis a szív bõségébõl szól. A jó ember jó kincsébõl jót hoz elõ, a rossz ember rossz kincsébõl rosszat hoz elõ. Mondom nektek: az emberek az ítélet napján minden fölösleges szóról  számot adnak, amit kiejtenek a szájukon. Szavaid alapján igazulsz meg, és szavaid alapján vonsz magadra ítéletet. Mt 12,34-37

Kérjük, olvasd el újra a fentebbi idézetet Jakab apostol levelébõl. (. oldal), és ha úgy találod, hogy szavaidban található az átkozásnak egy akármilyen kicsi nyoma, kérd Jézust, tisztítsa meg szívedet és ajkadat ettõl.

4 New Age A ``New Age'' mozgalmat nehéz pontosan körülhatárolni, mert igen sokféle eszmerendszer sorolható ide, melyek egymástól, a klasszikus okkultizmustól,  a keleti vallásoktól  és az áltudományoktól  is sok elemet kölcsönöznek, sokszor gyakorlatilag csak más köntösbe öltöztetik az okkult elemeket, mai szóhasználatúra írják át a régi tanításokat. A közös vonás egy ``Új Korszak''  (angolul ``New Age'') hirdetése, melyben az ember kiteljesíti képességeit, megold minden problémát, leküzdi a betegségeket, a környezetszennyezést és egy egészen új tudatállapotba kerül. Mindennek fontos eleme az, hogy nincs szükség megváltásra,  majd az emberiség megváltja magát, amihez segítséget nyújtanak bizonyos szellemi lények. Fontos megjegyezni: már maga a mozgalom neve is a keresztény tanítás ellen van. A kereszténység tanítása szerint Jézus feltámadásával köszöntött be az emberiség ``végsõ korszaka'',  amit sok fordításban ``utolsó idõknek''  olvashatunk a Szentírásban.2 A Biblia ugyanis azt tanítja: Jézus helyreállította azt, amit az ember elrontott, a Jézushoz kapcsolódó embereknek nyitott az útja Isten felé. Jézus mindent elmondott nekünk ami fontos az ember üdvössége és boldogsága szempontjából, illetve elküldte Szentlelkét, hogy eszünkbe juttasson mindent, irányítsa a keresztényeket. Ez az állapot csak Jézus második eljövetelével  fog megváltozni, amikor Isten újjáalkot mindent, a feltámadással még emberi testünket is hasonlóvá teszi Jézus feltámadott testéhez. Nem jön tehát semmiféle ``új korszak'', nem lesz lényegében új kinyilatkoztatás a világ végéig, hanem a ``végsõ korszakot'' éljük már mintegy 2000 év óta. A problémákat pedig maga Isten oldja majd meg, Õ hoz valódi ``új korszakot'', és nem az ember tudatállapotának változása. A különféle szellemi lényekkel szövetkezõ emberek által megvalósított ``új korszak'' tehát Jézus második eljövetelének eltorzított, lényegébõl kiforgatott, megtévesztõ utánzata. A New Age követõi az új korszakot gyakran nevezik a ``Vízöntõ  korszakának'' is. Ez alatt azt értik, hogy mostanában (a pontos idõpontot nem szokták megadni, de ha mégis, akkor az biztos más, mint egy másik new age-es szakértõ által kiszámolt) a Tavaszpont  eltolódik a Halak csillagképbõl  a Vízöntõbe,  azaz a tavaszinapéjegyenlõségkor  a Nap a Vízöntõ irányában látszik. Ez egy jól ismert csillagászati jelenség, melynek lényege, hogy a Föld tengelye búgócsiga jellegû mozgással mintegy 26000 éves periódussal változtatja irányát (precesszál). A csillagászat  viszont azt is világosan állítja, hogy a csillagképek csillagai csak véletlen látszanak kb. egy irányban a Földrõl nézve, az emberek életére nincs kihatással elhelyezkedésük. (Lásd késõbb, az asztrológiáról mondottakat.) A csillagképeknek éles határa sincs, ezért azt se lehet megmondani, mikor következik be mindez. Természetesen sokféle idõpont van közkézen, melyre hívei esküsznek, de ezek több száz év eltéréssel rendelkeznek. Pl. Baktay Ervin  (egyik leghíresebb magyar asztrológus) szerint már benne is vagyunk a Vízöntõ korszakában, és ennek õ egy speciális értelmezését adja, mely a keresztény alapigazságokból többet letagad. (Érdemes elolvasni a csillagjóslásról szóló részben az errõl írtakat. Lásd a Baktai-idézetet a . oldalon.) A New Age hívei azonban azt állítják: az utóbbi 2000 év a Halak korszaka volt, és szerintük a Halak Jézus, a Messiás jelképe, de most ennek vége, a Vízöntõ korszaka majd mindent megold, amit az elõzõ korszak nem tudott, az emberek saját képességeik kiteljesítésébe fognak. Ne tévesszen meg senkit: bár Jézus egyik jelképeként az õskeresztények használták a halat, ez azonban egyértelmûen nem az ilyen nevû csillagképre utalt. Jézusnak, az Õ mûködésének, tanításának és az általa alapított Egyháznak mûködése semmiféle kapcsolatban nincs a csillagok állásával. Azért is érdemes mégis mindezt tudnunk, mert könyveiken, kiadványaikon gyakran szerepel árulkodó jelként a Vízöntõ, vagy ahhoz kapcsolódó szimbólum.  Az ``Új Kor'' tehát egyértelmûen a kereszténység értékeinek feladását, új tanok, új evangélium hirdetését jelenti.

4.1 A New Age viszonya Jézushoz [5,5] Sok new age-es mozgalom elismeri Jézust, de csak mint nagy tanítót, gurut, félistent, bodhiszattvát, Buddha egy reinkarnációját, stb. és nem mint Isten egyszülött fiát, az egyedüli megváltót, akinek neve elõtt ``minden térdnek meg kell hajolni a mennyben, a földön és az alvilágban, és meg kell vallani, hogy Jézus Krisztus az Úr''. Általában azt állítják, hogy eddig a keresztények félreértették Jézus tanítását, ezért korrigálni kell az Evangéliumot. Csak néhány példa: - Nem ismertük fel Jézus rabbit ... hogy õ azért jött, hogy megszabadítson minket a szenvedésektõl. A szenvedés pedig tudatlanságunkból fakad, abból, hogy nem használjuk agyunk jobb oldalát. ... - Miben foglalnád össze Krisztus tanítását? - Lépjetek be a bennetek lévõ országba! Legyetek centráltak, vagyis összeszedettek, legyetek látnokok! ... Kevesebbet hibáztok, szenvedéseitek megszûnnek! Interjú José Silvával,   az agykontroll  alapítójával. Hasonló lelkület vezette Usui mester,  a reiki  megalapítóját, aki Jézus csodáinak magyarázatát Tibetben vélte megtalálni valamilyen energiaáramlás ``felfedezésében'', és abban, hogy õ erre hangolódott rá a meditációk sorozatával. Õ is hivatkozik Jézusra, de amit róla beszél, annak semmi köze ahhoz, ami a Szentírásban van: egyértelmûen új evangéliumot hirdet. Egy másik, Magyarországon elterjedt, keresztény elemeket is magába olvasztó tan szerzõje pedig így nyilatkozik: ... amit tudatalattidra  erõltetsz, azt viszontlátod a tér három dimenziójában. Ugyanezt az igazságot nyilatkoztatta ki Mózes, Ézsaiás, Jézus, Buddha, Zoroaszter, Lao-Ce és a történelem összes felvilágosodott bölcse. J. Murphy:  A tudatalattid csodálatos hatalma Ez a néhány tipikus példa mutatja: Jézusról egész más dolgokat állít a New Age, mint a Szentírás. A kettõ egyszerre nem lehet igaz, választani kell. Aki a New Age jézusképét választja, az elveti az Evangéliumot. Erre mindenkinek joga van, mert Isten szabad akaratot adott nekünk, de ez által elszakad a kereszténységtõl. (Ez még akkor is igaz, ha közben a kereszténység külsõ gyakorlatait megtartja.) A Szentírás ugyanis Jézust egyedüli üdvözítõnek, Isten egyszülött Fiának mondja, tanításának lényege nem csodatételekben, körülményeink uralásában, képességeink kiteljesítésében, hanem a szeretetben, méghozzá a valódi, õszinte, ajándékozó szeretetben van. Üdvösségünk pedig Jézus Krisztusba, a Megváltóba vetett hitünkön múlik, és pont ezt rombolják le ezek a tanítások. Fontossága miatt álljon itt újra Pál apostol figyelmeztetése: Csodálkozom, hogy attól, aki meghívott titeket Krisztus kegyelmére, ilyen hamar átpártoltatok egy más evangéliumhoz, jóllehet nincs más, legföljebb néhány ember akad, aki megzavar titeket, és igyekszik elferdíteni Krisztus evangéliumát. De ha akár mi, akár egy mennyei angyal más evangéliumot hirdetne nektek, mint amit mi hirdettünk: átkozott legyen! Amint már kijelentettük, most újra megismételjük: Ha valaki más evangéliumot hirdetne nektek, mint amit tõlünk hallottatok, átkozott legyen! Gal 1,6-9

4.2 Néhány fõ tanrendszer

A következõkben a New Age néhány fõ eszmerendszerét ismertetjük. Könyvünk céljának megfelelõen nem ismertetjük a tanításokat részletesen, csak annyiban, hogy világossá váljon, hol van az összeférhetetlenség a kereszténység és ezen tanítások között.

Igyekeztünk azokat a tanokat kiválogatni, melyek legelterjedtebbek Magyarországon. Ezért természetesen sokminden kimaradt az ismertetésbõl, de reméljük, az itt közölt példák azok elbírálására is kellõ alapot adnak.

---

Subsections

• 4.2.1 Agykontroll [5,4]
• 4.2.2 Reiki [4,3]
• 4.2.3 Murphizmus, a tudatalatti vallása [5,4]
• 4.2.4 Dianetika, szcientológia [5,5]
• 4.2.5 Arany Rózsakeresztesek [0,0]

4.2.1 Agykontroll [5,4]

José Silva   alapította ezt a tanrendszert, ami tipikus képviselõje a New Age eszmeáramlatainak. Sok dolgot kölcsönöz a klasszikus okkultizmusból, vannak benne áltudományos elemek is, és kissé belekeverednek kereszténynek tûnõ szavak, szófordulatok is. Követõit agykontroll-csoportok alapítására buzdítja a ``továbbfejlõdés'' érdekében.

Egyik alapmûve a José Silva és Philip Miele  által írt ``Agykontroll Silva módszerével'' c. könyv. Itt fõleg ezt vesszük vizsgálat alá, mert ehhez mindenki hozzáférhet, és bõségesen elegendõ érvet szolgáltat arra, hogy más, agykontrollról szóló írást kezébe se vegyen a hívõ keresztény ember. Meg kell jegyezni, hogy az agykontrollnak sokféle ága, irányzata létezik, melyek a részleteket tekintve eltérhetnek José Silva féle agykontrolltól. Itt a Magyarországon elterjedt Domján-féle agykontroll   tanfolyamot is megjárt testvéreink saját tapasztalatait is fel fogjuk használni. Az alapvetõ séma azonban ugyanaz mindegyik ágban: önhipnózis jellegû gyakorlatokkal kezdõdik a képzés, majd szellemi tanácsadók  felügyelete alá kerül a haladó tanítvány és közben végig azzal van biztatva, hogy az agykontrollal minden problémáját képes lesz megoldani, csodákat bír tenni saját hatalmából.

Mivel csábítja ez a könyv az olvasót? A hátsó borító minden egyes ígérete személyes sikerekkel kecsegtet. (``Önbizalma szárnyakat kap... Kreativitása fokozódik... Kifejlesztheti hatodik érzékét.'') Szó sincs ezekben mások segítésérõl. Erre a könyv belsejében ugyan találunk példákat, de jellemzõ, hogy José Silvában az egész agykontrollos dolgot egy ismeretlen eredetû látomás indította el, mely segítségével 10000 dollárt nyert. Valóban: a környezetünkben élõ emberek nagy része a sikeressé válás ígérete miatt kezd bele az agykontrollba, nem a könyvben önigazolásként talált másokon való segítségnyújtást leíró esetek miatt.

A New Age sok irányzatához hasonlóan az agykontroll is azt mondja, hogy szereteten  alapul. Ha azonban megnézzük, mit értenek a ``szeretet'' szó alatt, kiderül, hogy az különbözik a keresztény felfogástól. ``A szeretet óriási erõ, és azt akartam, hogy nekünk dolgozzon.'', írja José Silva. Ez a szeretet, amirõl õ beszél könyvében a szeretett személy távollétében, Istent nélkülözõ meditációban fejlõdött ki benne. A szeretet meditációval saját céljaink szerinti munkára fogható erõ lenne? Jézus nem errõl a szeretetrõl beszél.

Ez azonban csak legfeljebb gyanús lehet egy keresztény számára. A gyakorlatok azonban érdekes irányba vezetnek.

 A kezdeti gyakorlatok egy része (esetleg más szóhasználattal) nem az agykontroll specialitása; a modern pszichológia is használ az itt leírtakhoz hasonló ellazító, emlékezetfrissítõ gyakorlatokat. Ezekben elvileg semmi rossz sincs, csak az, hogy egy felületes ``képzés'' után minden laikust felbátorít arra, hogy programozza át testét, gondolkozását. Ez igen veszélyes kontárkodásra biztatja az olvasót. Tegyük fel pl., hogy valaki fogyni akar, és az agykontrollban ismertetett módszerrel elhiteti testével, hogy nem kíván enni. Ez lehetséges, a pszichológia önhipnózis néven ismeri ezeket a gyakorlatokat. De mi garantálja, hogy mondjuk egy sikeres önhipnózis után az olvasó le tudja állítani a folyamatot és nem fogy le betegesen? Lehet, hogy 10 esetbõl 9-szer sikeres lesz az agykontrollt tanuló ember, de mi történik abban az 1 esetben?

A pszichiáterek csak sok év tanulás és szakmai gyakorlat után merik a hipnózist  alkalmazni, mert alapos ismeretekre van szükség a csapdák elkerülésére. A hipnotizálásnak vannak olyan technikai fogásai, melyet mindenki képes megtanulni, de helyesen alkalmazni nehéz õket. Jól példázza ezt a következõ eset: A múlt század végén egy eredetileg kútfúrással foglalkozó ember (Neukon Ferenc)  egy-két hipnotizáló trükköt megtanult, és gyógyításra vállalkozott. Ez néha feltehetõen sikeres is volt, mert egy ellazítás jótékony hatású lehet. Azonban egyik betege belehalt a kezelésbe, mert tüdõproblémái voltak, és a nem természetes módon ellazított állapotban légzése nem szállított elég oxigént testének, ezért megfulladt. Azóta Magyarországon törvény tiltja a nem kifejezetten erre feljogosító orvosi jellegû diploma nélküli hipnózist. Az agykontroll viszont mindenkit arra biztat, hogy egy könyv elolvasása, egy pár tucat órás tanfolyamon való részvétel után bátran hipnotizáljuk magunkat, szeretteinket, stb. Természetesen sulykolják a hallgatókba, hogy ``4. alapelv: Nem okozhatsz bajt. Nem arról van szó, hogy nem szabad akarnod, hanem hogy egyszerûen nem vagy rá képes. Ez egy alapvetõ, mindent átható törvény.'' (Agykontroll, 26. oldal.) Ki bizonyítja ezt? Senki! Csak az állandó ismétléssel, a lelkesítõ hangvétellel szuggerálják bele a gyakorlatokat végzõkbe. A valóság az, hogy igen sok ember sérül pszichikailag a nem ellenõrzött körülmények között végzett hipnózis, ``pszichikai gyógyítás'' következményeként. Ezt persze az agykontroll hívei tagadják, de a pszichiátriai tapasztalat egyértelmûen mutatja.

Az agykontroll gyakorlatai azonban túlmennek az önhipnózis körén. Csakhamar egy olyan fázis következik, melynek alapötlete az, hogy az elménkben megfelelõ technikával vizualizált dolgok a valóságra, tehát nemcsak saját testünkre vannak hatással. Ezt néha a kívánt állapot egy képzeletbeli ernyõre  való ``kivetítésével'', más agykontroll-változatban az ``elme tükre technikával'' valósítják meg, melyeknek az alapgondolata, hogy agyunk képes a valóság, a jövõ, más emberek viselkedésének befolyásolására. Az ígéretek arról szólnak, hogy ezzel a technikával minden célja elérhetõ az embernek. Ennek egyik alapfeltételéül a ``hit''-et  jelöli meg az agykontroll, melyrõl azonban csakhamar kiderül, hogy egy olyan lelki beállítást jelent, amely vakon és feltétel nélkül úgy gondolja, hogy bekövetkezik a kívánt dolog. Itt sokszor hivatkoznak arra, hogy Jézus is hitet kért sok embertõl, akit meggyógyított. Fontos azonban látni a különséget: Jézus egyrészt a benne való hitet kéri, másrészt azt, hogy az ember elhiggye, hogy Isten megadja neki a kért dolgokat, ami lényegesen különbözik attól, amikor egy agykontrollos magában, illetve saját agyának képességeiben bízik vakmerõen.

 Ezek a gyakorlatok azonban csak bevezetõ lépései annak, hogy a gyanútlan embert ``továbblépés'' címén kétszellemi tanácsadóra  bízzák, akik csak ritkán mutatkoznak annak, akit a hallgató szeretne. Ez azt jelenti, hogy egy laboratórium képzeletbeli megjelenítésére biztatják az embereket, majd arra, hogy hozzanak létre képzeletükben két személyt, akik minden kérdésben tanácsot fognak nekik adni. Álljon itt egy beszámoló:

	Egyikük Albert Einsteinnel akart találkozni, de helyette egy bohócnak kifestett embert talált. ... /Egy másik eset:/ A parton találkoztunk másik tanácsadómmal, Sophia Lorennel. Éppen akkor jött ki a vízbõl, pamut trikója buján lógott testén. Elõször õ sem törõdött velem, ellenben odavolt a gyönyörûségtõl, hogy Shakespeare-rel találkozhat. Kezet fogtak, kedvességeket mondtak egymásnak, majd a homokra zuhantak és hánykolódni, vergõdni, hörögni és visítozni kezdtek. José Silva, Philip Miele: Agykontroll, 68.o.

Kik ezek a tanácsadók? Angyalok  lennének? Isten szolgái így jelennek meg és így viselkednek? Nem! Ezek a dolgok határozottan a Sátánra  és szolgáira, a bukott angyalokra  vallanak. José Silva ezt írja a tanácsadókról: ``Mik õk? Nem tudjuk biztosan ... Amit tudunk az az, hogy ha egyszer találkozunk tanácsadóinkkal és megtanulunk együtt dolgozni velük, kapcsolatunk rendkívül gyümölcsözõ lesz.'' Az agykontroll alapítója nem tudja (vagy nem akarja?) megmondani, kik a tanácsadók, de azért mindenkit arra biztat, fogadjon nekik szót!

De még ha nem is mutatkoznak visszataszító formában a tanácsadók, hogyan lehet megbízni bennük? Hisz nincs is megmondva pontosan, kicsodák egyáltalán! Saját agyunk termékei csupán? Ha igen, akkor nem tudhatnak többet, mint mi, nem lehet hatásuk a valós, fizikai világra. Rajtunk kívül esõ szellemi lények? Akkor pedig ez nem más, mint a szellemidézés  egy fajtája. Ekkor viszont a 3.3.2. fejezetben leírtak szerint igen nagy veszély fenyegeti az ilyen gyakorlatokat végzõket, mivel akár egy szent alakjában is képes megmutatkozni a démoni seregek valamelyik tagja, ha valaki tálcán kínálja fel saját képzeletét az õ számukra.``Keresztény agykontrollozóktól''  lehet hallani, hogy õk nem démonoktól kérnek tanácsot, hanem mondjuk az õ tanácsadójuk szûz Mária vagy szent Ferenc. A szenteket azonban nem lehet egy gyakorlattal ``elõrángatni'' a szellemvilágból, se klasszikus se modern spiritiszta gyakorlatokkal. A jelenés  és a megidézés  alapvetõen különböznek, és ezek közül az agykontroll egyértelmûen az utóbbit végzi.

Fontos, hogy szem elõtt tartsuk: Isten megígérte, hogy személyesen meghallgat minket, bennünk lakó Szentlelke által vezérel minket, ha hagyjuk. Semmi helye nincs a kereszténységben ismeretlen szellemi erõk megidézésének, különösen nem ilyen gyanús tanácsadókénak.

Ez azonban még mindig nem a végállomás. Az agykontroll egyik fõ céljaként José Silva egy ``Magasabb Intelligenciával''  való közvetlen kapcsolatot jelöl meg. Errõl a ``Magasabb Intelligenciáról'' határozottan írja, hogy nem azonos Istennel, a mindennapi ügyeinkkel õ foglalkozik, Istenhez nem is érdemes fordulni ügyes-bajos dolgainkkal, mint ahogy õ maga (mármint José Silva) sem teszi ezt.

A végcél José Silva szerint:

	[Akkor használja ki valaki az agykontroll összes lehetõségét,] ha minden problémáját agykontrollal kezelhetõ feladattá tudja alakítani, és ily módon meg tudja azokat oldani. Nem... ennél is többrõl van szó. Amikor ráébred, milyen hatalmas erõvel születünk valamennyien. J. Silva, Ph. Miele: Agykontroll, 118.o.

Igen, ez a végcél: Istent mindenbõl kihagyni, hisz az agykontroll mindenre képessé tesz. Ennek megfelelõen záródik az itt sokat emlegetett könyv hátlapja is:

	Ha valaki megtapasztalta az eredményeket, amiket ezen a tudatszinten el lehet érni, akkor a késõbbiekben már meg se kísérel ennek használata nélkül fontos döntéseket hozni vagy problémákat megoldani. J. Silva, Ph. Miele: Agykontroll, hátsó borító

Itt lényegében a teljes megkötözöttség  állapota van megígérve: az eredmények hatására az agykontrollozó mindent agykontrollal akar megoldani.

Igen fontos, hogy világosan lássuk: sikerrel való csábítás után néhány túlmisztifikált gyakorlaton keresztül végül is furcsán viselkedõ szellemi lények és ezek ura, aki nem Isten hatalma alá visz az agykontroll.

Ismét hangsúlyozzuk: az agykontrollt nem igazolja, hogy papok, apácák is végzik, hogy anyagi sikerek kísérik, hogy csodák  történnek az ilyen tanfolyamokon, hisz a Szentírás világosan megmondja, hogy a Sátánnak is van csodatevõ hatalma, és lehetõsége, hogy az ingadozó hitûeket eltántorítsa Jézustól, az egyetlen megváltótól. (Lásd a 2. fejezetet, a 2. oldalon.)

Jézus felajánlja az ``élõ vizek forrását'', felajánlja, hogy a megfáradtakat felüdíti, felajánlja személyes barátságát és szeretetét. Ezzel szemben az agykontroll ellenõrizetlen gyakorlatokon keresztül a Sátán uralma alá vezet. Hiába mondja valaki azt, hogy ``Amit én csinálok, az nem a José Silva féle agykontroll, mert én (vagy valaki más) megtisztítottam.''. Az eredeti agykontroll a Sátán felé vivõ út, kifejezett méreg, még akkor is, ha eleinte kellemes az íze és elbódít. Tudatosítani kell ezt mindenkiben: a ``megtisztított agykontroll'' egy (állítólag) megtisztított halálos méreg. Ezzel párhuzamosan Jézus az élõ vizek forrását kínálja fel. Miért kellene bizonytalan eredetû italt magunkhoz venni, ha van tiszta forrásvíz is, amit tisztítani sem kell, mert eleve tiszta volt? Jézus felüdít mindenkit (Téged is), aki hozzá fordul, megkönnyíti terheinket, tenyerén hordoz minket, ha odamegyünk hozzá, és õszintén Neki ajánljuk magunkat. Ezt valóban személyes tapasztalatból merjük mondani, mert átéltük többször Isten személyes jelenlétét az imában, tapasztaltuk a Gondviselés segítségét a mindennapok ügyes-bajos dolgaiban.

4.2.2 Reiki [4,3] A reiki mozgalmat egy japán ember, Usui mester  alapította, aki a XIX. század vége felé kutatni kezdte, hogyan tehetne õ is olyan csodákat, mint Jézus. Meglepõ módon Tibetbe  ment és ott többféle keleti vallású kolostorban töltött éveket, amelynek végén - állítása szerint - megkapta a ``Reikit'', azaz teljes kapcsolatba lépett egy szerinte mindenütt jelenlevõ energiaárammal.  Ezt adta õ késõbb tovább, és a reiki különbözõ ágai azóta is különféle szintû beavatásokon  keresztül erre hivatkozva adnak át valamit a tanítványoknak. Már az eddig elmondottak is elfogadhatatlanok a hívõ keresztény számára. A kereszténység szerint ugyan aSzentlélek  adhat, és ad is különbözõ adományokat,   akár rendkívülieket is, mint pl. a gyógyítás karizmája, ezeket azonban nem lehet kiérdemelni, ``kimeditálni'', hanem ingyenes kegyelmi ajándékként lehet megkapni õket. Az egyik ugyanis a bölcsesség ajándékát kapja a Lélektõl, a másik a tudás adományát ugyanattól a Lélektõl, a harmadik a hitet kapja ugyanabban a Lélekben vagy pedig a gyógyítás adományát szintén ugyanabban a Lélekben. Van, aki csodatevõ hatalmat kap, van, akinek a prófétálásnak vagy a szellemek elbírálásának képessége jut osztályrészül. Más különféle nyelveket vagy pedig a nyelvek értelmezését nyeri el ajándékul. Mindezt azonban egy és ugyanaz a Lélek mûveli, tetszése szerint osztva kinek-kinek. 1Kor 12,8-11  A Lélek tehát tetszése szerint osztja adományait, nem az elvégzett meditációk vagy a különféle fokozatú mesterektõl elnyert beavatások szerint. Különösen gyanús, hogy a beavatásokhoz vezetõ tanfolyamokért komoly összegeket kell fizetni. Amikor Jézus tanítványait elküldi az emberekhez, ezt mondja: Menjetek és hirdessétek: Közel van a mennyek országa! A betegeket gyógyítsátok meg, a halottakat támasszátok fel, a leprásokat tisztítsátok meg, a gonosz lelkeket ûzzétek ki! Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok. Övetekbe ne szerezzetek se arany-, se ezüst-, se rézpénzt! Mt 10,7-9  Az a lelkület, ami szerint pénzért hozzájuthat az ember a beavatás magasabb fokozatához a Szentírás szerint Istennek nem tetszik. Egy Simon  nevû ember, aki okkult praktikákat ûzött megtérése elõtt megpróbálkozott pénzért megszerezni azt a ``beavatást'', ami képessé tenné õt a Szentlélek továbbadására: Amikor Simon látta, hogy az apostolok kézrátétellel közvetítik a Szentlelket, pénzt ajánlott fel nekik: "Adjatok nekem is olyan hatalmat - mondta -, hogy akire csak ráteszem a kezem, megkapja a Szentlelket." Péter elutasította: "Vesszen el a pénzed veled együtt, mert azt hitted, hogy az Isten ajándékát pénzen meg lehet venni. Semmi részed benne és semmi közöd hozzá, mert szíved nem tiszta az Isten elõtt. Térj meg hát gonoszságodból, és kérd az Istent, hogy bocsássa meg szíved szándékát! Úgy látom, elöntött a keserû epe, és fogva tart a gonoszság." ApCsel 8,18-23  Egy reikis mester ilyenkor azt mondaná Simon mágusnak: ``Gyere el a tanfolyamomra, és majd elnyered ezt a beavatást is. Mellesleg: a tanfolyam itt és itt lesz, és ennyibe kerül.'' Természetesen a keresztény egyházak is gyûjtenek adományt híveiktõl, hisz az épületeket fenn kell tartani, a fõállásban az Egyháznak szolgáló embereknek élni kell valamibõl, de a beavatási jellegû szertartások (keresztség, bérmálás) és azok, melyek az Istennel való kapcsolat alapvetõ eszközei (gyónás, áldozás) még akkor is ingyenesek voltak, amikor egy-egy idõszakra elharapózott az anyagias szemlélet az Egyházban. Ennél azonban sokkal veszélyesebb az, amit a reiki-tanfolyamokon tanítanak. Ezek közül itt csak a leglényegesebbeket emeljük ki. Gyanút kelthet az is, hogy a reiki kifejezetten okkult segédeszközöket  is használ, mint pl. az ingázás.  Usui mester tanítása szerint a Reiki egy mindenütt jelenlevõ energiaáram, ``szeretetenergia'', melybõl mindenki meríthet energiát, és ez olyan képességekkel ruházza fel, mely enélkül lehetetlen lenne. (Gyógyító képesség, távolbalátás, a jövõ ismerete, stb.) A reiki gyakorlatok alapvetõ célja, hogy az emberben olyancsatornákat  (csakrákat)  nyisson meg, melyen keresztül ez az energiaáram  behatolhat az emberbe. Egy - keresztény szempontból igencsak érdekes - képet is használnak erre: a csakrák valahol a gerincoszlopunk mentén helyezkednek el (nem a fizikai testben, hanem valamilyen állítólagos nem fizikai rétegében), és a gerinc mentén felkúszó kígyó, az ún. ``Kundalini-kígyó''   az, aki a csakrák megnyitásában segít, illetve az õ helyzete jelzi, mennyire haladt elõre a reikis ``tökéletesség'' szintjén az ember. Ahogy halad egyre feljebb a Kundalini-kígyó, úgy válik egyre tökéletesebbé az ember (legalábbis a reiki szerint), a leghaladóbb szinten álló reiki mesterek gondolatait pedig már teljesen a Reiki határozza meg. Ki vagy mi ez a Reiki? Ezt fontos tisztázni, mert a reikit gyakorlók beengedik, sõt betessékelik magukba. És nyilván nem mindegy, kit vagy mit enged be magába az ember. Elsõ bemutatkozásra a Reikit, az energiaáramot, életenergiát személytelen dolognak állítják be a tanítványok elõtt, valami olyan természeti erõnek, melyet a fizika eszközeivel nem lehet megismerni, csak a tudatunk révén. Másrészt, a Reiki segítségével állítólag meg lehet találni elveszett tárgyakat, meg lehet ismerni a jövõt, gyógyítani lehet mindenféle betegséget. Ezeket azonban egy személytelen energiamezõ nem lehet képes megoldani. Pl. egy betegség meggyógyítása igen bonyolult dolgok véghezvitelét jelenti az emberi szervezetben. Egyrészt egy betegség gyógyítása bonyolult kémiai változásokat igényel és okoz, másrészt - és ezt tartják fontosabbnak a reikis emberek - sokszor a lélek (szellem) a betegségek okozója, ezért a reikivel elsõsorban nem a fizikai testet gyógyítják, hanem mélyebben fekvõ ``szellemi'' rétegeket, és ez is igen összetett probléma. Az emberi szervezet bonyolult és személytõl függõ biokémiájában egy általános, személytelen erõ nem lehet képes pont a megfelelõ, testreszabott változásokat elindítani és lefolytatni. Hasonlóképpen egy általános ``életenergia'' csak azért, mert más a ``rezgésszáma'', nem lehet képes személyre szabottan az ember szellemi szférájába belenyúlni. Hisz ha egy elromlott órát sem lehet megfelelõ frekvenciájú rázogatással megjavítani, akkor miért lehetne egy embert meggyógyítani általános, személytelen ``szeretetenergia'' átadásával? Azt ugyanis nyilván mindenki elismeri, hogy egy ember teste és lelke (állítólagos szellemi jellegû rétegei) bonyolultabb, mint egy óra.  Vagy hogyan tud irányítani egy reikivel foglalkozó ember kezében levõ ingát egy személytelen energiaáram? Az ingázó feltesz egy kérdést, kézbe veszi az ingát, és az a válasznak megfelelõen kezd el mozogni. Pl. ha valaki egy elveszett bankkártya helyét tudakolja ingázással, honnan tudhatná egy tudat nélküli valami, hogy a világ számtalan bankkártyája közül melyik az, ami az ingázóhoz tartozott három nappal ezelõtt? A reikit tehát mindenképp egy tudatos szellemi lénynek kell tartanunk, aki képességeket ad azoknak, akik megnyílnak feléje. Lehet ez ugyanaz, mint a keresztények Istene, mint mondjuk a Szentlélek vagy legalább egy angyal? A választ az alapján dönthetjük el, mit tanít a reiki a kereszténység alaptanításairól. Itt viszont több sarkalatos ponton kibékíthetetlen ellentétet fedezhetünk fel. A reiki egyértelmûen a reinkarnációt,  újra-megtestesülést tanítja, amit a kereszténység a leghatározottabban elvet. (Azok az érvek, melyek szerint az õskeresztények még hittek a reinkarnációban, csak késõbb kicenzúrázta egy hatalmas szervezet ezt a Bibliából, hamisak, teljesen légbõl kapottak és bizonyíthatatlanok.) A reinkarnációról késõbb részletesebben szólunk. A reiki szerint lelki folyamatainkra alapvetõ befolyással van étkezésünk. Természetesen a kereszténység sem tagadja, hogy testünk és lelkünk közt kapcsolat van, és pl. ha túlságosan teleesszük magunkat, nehezen tudunk imádkozni, és bizonyos egészségügyi szempontokat is érvényesíteni kell étkezésünkkor, de határozottan tagadja, hogy a tökéletesség szintjeiben való elõrehaladáshoz feltétlen szükséges, hogy bizonyos ételeket (általában húsféléket) teljesen mellõzzünk. Errõl szól pl. szent Pál is Timóteushoz írt elsõ levelében (lásd . oldal), de Jézus is határozottan állítja: ``Hát még ti sem értitek? Nem tudjátok, hogy ami kívülrõl kerül be az emberbe, nem szennyezheti be, mert nem hatol a szívébe, hanem csak a gyomrába: aztán a félreesõ helyre kerül?'' Ezzel tisztának minõsített minden ételt. De hangoztatta, hogy ami kimegy az emberbõl, az teszi tisztátalanná az embert. Mert belülrõl, az ember szívébõl származik minden gonosz gondolat, erkölcstelenség, lopás, gyilkosság, házasságtörés, kapzsiság, rosszindulat, csalás, kicsapongás, irigység, káromlás, kevélység, léhaság. Ez a sok rossz mind belülrõl származik, és tisztátalanná teszi az embert. Mk 7,18-23  Aki tehát azt mondja, hogy belsõnket (lelkünket, vagy az Evangélium szóhasználatával: szívünket) étel beszennyezheti, az egy alapvetõen fontos kérdésben határozottan mást tanít, mint Jézus. A Reiki tehát semmiképp nem a Szentlélek vagy egy jó angyal, de nem is egy személytelen életenergia. A gyümölcsei is ezt mutatják: a reikit gyakorlók egyre jobban elszakadnak a kereszténységtõl, s mégha szavakban kereszténynek is vallják magukat, Istenhez való fordulásuk helyére a meditáció lép, a Kundalini-kígyóhoz fordulnak, hogy nyissa meg bennük a csakrákat, hogy csodákat tehessenek, üdvösségükön való munkálkodás helyett állítólagos elõzõ életüket fürkészik és igyekeznek elkészülni a következõre, Jézus istenségét megtagadják és az emberiség megváltását a Reikitõl várják. Nincs abban sem semmi meglepõ, hogy bizonyos ``felsõ segítõk'' a reikiben is elõjönnek, és ezek nem mindig barátságosak. Egy reikis ``mester'' honlapján olvashatjuk a következõ párbeszédet: - Milyenek tapasztaltad a felsõ segítõket? - Mindig kitünõ humoruk van! Energia szintjük nagyon erõs és tiszta. Jól érezzük magunkat ha jelen vannak. Ilyenkor biztos Te is észre veszed nagyon feldobott állapotba kerülsz. - Akkor miért van az, hogy sokan mintegy megrovó, büntetõ, bosszút kivánó szellemi segítõkrõl beszélnek? - Biztos vagyok benne õk nem a felsõ dimenziók finom rezgésü lényeivel kerültek össze, hanem valamelyik alsó asztrál dimenziók lényeivel! http://www.reiki.fi/hungary/reiki/kerdesek_es_valaszok.htm Íme az emberi gõg:  ``Én el tudom dönteni, mely szellemlények a jók és rosszak'' a látszat, jelen esetben a humor, ``rezgésszám'' alapján. (``Ismeritek majd a jót és a rosszat...'', de csak azt fogják észrevenni, hogy mezítelenek.) Honnét tudhatná valaki, hogy õ meg tudja különböztetni, hogy most épp jó vagy rossz szándékú szellemi lényekkel áll kapcsolatban, akik esetleg csak álcázzák magukat? A Sátán szereti a világosság angyalának tettetni magát. (2Kor 11,14-15 ) Egyikünk személyesen ismer olyan embert aki a reikit olyan ``magas szinten'' mûveli, hogy idõnként - saját elmondása alapján! - szellemi tanítványok materializálódnak a közelében, akiket csak õ lát, és akkor elvonul egy félreesõ helyre pár óráig ``oktatni'' õket, félretéve azt, amivel épp foglalatoskodott. Hatásos csel: az ember azt hiszi, õ irányít, valójában bármelyik munkáját félbe tudják vele hagyatni, táplálják a gõgjét, megerõsítik a reikihez való kacsolatát. Ide lehet eljutni: a Kundalini-kígyó irányítása alá, a való világtól való elszakadásig.

4.2.3 Murphizmus, a tudatalatti vallása [5,4] Ebben a fejezetben egy olyan tévtanításról írunk, melynek külön neve nincs, ezért jobb híján alapítója, J. Murphy  nevébõl képezve ``murphizmusnak'' fogjuk nevezni. Legismertebb, alapozó jellegû könyvének címe: ``A tudatalattid  csodálatos hatalma''. Már a cím sokat elmond a tanítás lényegébõl: a murpizmus fõ állítása, hogy az ember tudatalattija mindenre képes, ha hisz benne az ember. Egy ilyen értelmû idézetet már közöltünk is a . oldalon. Érdemes azonban egy kicsit jobban megismerkedni az alapgondolatokkal. Murphy alapvetõ ``hittételeit'' a következõ, tõle vett idézetekkel szeretnénk bemutatni: Hol rejtõzik a Hatalom, amely várja, hogy végre szövetségesünk legyen a bajban? ... A titokzatos tudatalattiban, annyi feszültség, gátlás és félelem õsforrásában. Ideje, hogy ezt a "Tudatalatti Birodalmat" tudatos énünk mellé állítsuk: éppen saját lelki békénk érdekében. ... Elméd nem gonosz. Egyetlen természeti erõ sem gonosz. Minden attól függ, hogyan használod a természet erõit. ... Tudatalattid mindennél bölcsebb, és az összes kérdésre tudja a választ. ... Tudom, hogy tudatalattim mélységes bölcsessége engedelmeskedik óhajomnak, és amit bensõmben érzek és kijelentek, az a külvilágban is megmutatkozik. ... A tudatalattidban lakozó bölcsességet és intelligenciát tagadod meg, valahányszor akadályokat, gátakat, késleltetéseket állítasz elõ a tudatos elmében. J. Murphy: A tudatalattid csodálatos hatalma Röviden összefoglalva: ``tudatalatti=legfelsõbb hatalom'', azaz a tudatalatti gyakorlatilag Isten helyére lép. (Hisz pl. ``õ'' az, aki minden kérdésre tudja a választ, õbenne van az a hatalom, mely akar szövetkezni akar velünk, amit tudatalattimban megjelenítek, az a külvilágban is meg fog jelenni.) Gyakorlati oldalról az egyik legfontosabb eszköz bizonyos rövid szövegek (amiket Murphy imának  is mer nevezni) állandó ismételgetése, mely által tudatalattink is az ismételgetett szövegnek megfelelõen kezd tevékenykedni és kezdi befolyásolni érzelmeinket, gondolatainkat és a külvilág eseményeit is. (Legalábbis a szerzõ szerint.) Gyakran beszél valamiféle ``Úrról, ``istenrõl'' is, és az ajánlott ``imák'' szövegében is elõfordul ez, így a felületes olvasó akár keresztény imáknak is gondolhatja a könyvben ajánlott szövegeket. A könyvbõl azonban kiderül, hogy Murphy szerint az Isten nem más, mint a saját tudatalattink. Például Jézus is csak a betegek tudatalattijára hatott, és a tényleges gyógyítást az végezte el: Láthatjuk, hogy a ``Legyen nektek a ti hitetek szerint'' szavak használatával Jézus voltaképpen a vakok tudatalattijának együttmûködéséhez folyamodott. Hitük nem másból állt, mint hatalmas vágyakozásukból, belsõ érzésükbõl, meggyõzõdésükbõl, hogy itt most csoda történik, imáik meghallgatásra találnak - és így is történt. ... A különféle zarándokhelyeken bekövetkezõ csodás gyógyulások a képzelõerõnek és a vakhitnek köszönhetõk, mivel ezek befolyásolják a tudatalattit, és felszabadítják annak gyógyító hatását. ... Csak egy gyógyulási folyamat van: a hit. Csak egy gyógyító hatalom létezik: a tudatalatti. Elégséges, ha úgy tekintesz a hitre, mint elméd egy gondolatára. ... Az alábbi, remek passzussal elûzheted a félelmet: ``Megkerestem az Urat, és meghallgatott, engem, és minden félelmembõl kimentett engem.'' Az Úr õsi kifejezés, ami azt jelenti: törvény - tudatalattid törvénye. J. Murphy: A tudatalattid csodálatos hatalma Utóbbi mondatok világosan mutatják, miért nem egyeztethetõ össze a murphizmus a kereszténységgel. Murphy a ``hit'' és az ``Úr'' szavakat teljesen más értelemben használja, mint a kereszténység. Így a látszólag keresztény imarészletek és okfejtések valójában egy tudatalatti-imádó vallás álcázott szövegei. Miért tud mégis sokakat megtéveszteni ez a tévtanítás? Legfõbb oka talán abban jelölhetõ meg, hogy ügyesen kever a pszichológiából, a kereszténységbõl, divatos New Age irányzatokból és mindenféle ezoterikus tanokból vett szavakat, szófordulatokat, sablonokat, és ezt olyan formába tudja önteni, mely a felszínesen tájékozott emberek elõtt komoly elmélet, és a kereszténységgel összecsengõ vallási tanítás benyomását kelti. Különösen csábító az, hogy rengeteg dolgot hoz közös nevezõre, mert igen sok nehezen felfogható dolgot egy valamire, a tudatalattira vezet vissza. Így az olvasóval elhiteti, hogy a világ egyszerû, könnyen érthetõ, és eddig csak azért nem értett sok mindent pl. a kereszténységbõl, mert eltitkolták elõle az igazságot. Nem az olvasó volt tehát buta, ha nem értette meg eddig a hitigazságokat, hanem rosszul magyarázták, hisz valójában minden a tudatalattin múlik, még a külvilág eseményei is ezzel befolyásolhatók. Így végül maga az ember válik istenné, mert a saját tudatalattija a legfelsõbb hatalom. Visszaköszön tehát az ``olyanok lesztek, mint az istenek'' kísértés, ami az egész New Age mozgalomnak alapgondolata. Murphy tanításában felfedezhetünk klasszikus humanista  elemeket (``az ember a legfelsõbb hatalom'', lásd7.2. fejezet) és egy erõs áltudományos  vonulatot is, hisz a pszichológia által használt szakszót (``tudatalatti'') eredeti jelentésétõl teljesen eltérõ értelemben használja. (Lásd 6. fejezet, . oldaltól kezdõdõen.) A pszichológia szerint tudatalattink valóban erõsen hat érzelmi világunkra, gondolatainkra, sok pszichikai és néhány testi betegség alapvetõ tényezõje is lehet, de mint nagy hatású természeti erõt, mint bölcs tanácsadót bemutatni minden tudományos alapot nélkülöz. Igaz az is, hogy bizonyos szövegek ismételgetésével hatni tudunk pszichénk tudatos és tudattalan részére, így pl. befolyásolni tudjuk közérzetünket, éhségérzetünket, javíthatjuk szervezetünk ellenállóképességét, de mindezt a pszichológia jól ismeri, mint ``önhipnózist''  vagy mint ``autogén tréninget''.  Bár ezek alkalmazása is veszélyeket hordoz önmagában, ha nincs megfelelõ felügyelet (lásd az agykontrollról szóló fejezetben a . oldalon írtakat), Murphy tanítása ennél sokkal tovább megy és hitünk alapjait kívánja szétrombolni, sokszor nagyon alattomos, kereszténynek látszó szavakkal. A kissé figyelmetlen érdeklõdõt ugyanis a kereszténység által is használt szavak másként értelmezésével meg tudja téveszteni, és ez adja különleges veszélyét, mert fokozatosan átviszi a kereszténységben Istenrõl mondott dolgokat az ember tudatalattijára és így végül a személyes, tõlünk független, a világot megteremtõ, az embereket megváltó Isten helyett az embert, pontosabban annak tudatalattiját teszi a mindenség középpontjába. Ez már önmagában is elegendõ ahhoz, hogy keresztény ember távolról kerüljön mindent, ami Murphy tanításával kapcsolatos, de mindenképp hozzá kell tennünk, hogy a tudatalattihoz fordulás magában rejti a kifejezett démoni erõkhöz  való kapcsolódás veszélyét is. Hiszen e tan szerint tudatalattink szinte mindenható, azaz olyan tulajdonságokkal rendelkezik, melyek létezését a természettudomány, a pszichológia és a kereszténység határozottan tagadja. Amit tehát Murphy tudatalattinak nevez, az nem az, amit a pszichológia ez alatt a fogalom alatt ért, hanem annál jóval több. (Egy újabb szó átértelmezése...) Mi adja a pluszt tudatunk, agyunk tényleges képességeihez, hogy a Murphy-féle dolgok mégis mûködjenek? Valami vagy valaki, aki azt szeretné elérni, hogy higgyük el: a kereszténység Istenére nincs szükség, mi magunk vagyunk az isten. ``Ilyesvalakitõl'' tanácsot kérni, az õ indításaira hallgatni pedig egyértelmûen a Sátán vonzáskörzetébe sodorja bele az embert.

  
4.2.4 Dianetika, szcientológia [5,5]

A Szcientológia Egyházat L. Ron Hubbard  alapította meg 1954. február 18-án, Los Angelesben. Elmondása szerint az vezette ide, hogy tudományos alapokon kezdte vizsgálni az élet nagy kérdéseit (pl. a lélekkel, Istennel, halál utáni létezéssel kapcsolatosakat), és eközben fokozatosan jött rá arra, hogy a világ eddigi összes vallása tévedésben van, pontosabban az igazság kis darabkáit ismerték csak fel, de most eljött az idõ arra, hogy az emberiség felismerje a teljes igazságot, és ezt õ egy személyben meg is tette, túlhaladva ezzel Jézus, Buddha, Mohamed, Mózes és minden egyéb ``nagy gondolkodó'' által tanított dolgokat. Mindez arra vezette õt, hogy teljesen új egyházat alapítson, új tanokkal, szertartásokkal és szervezeti renddel.

Ebbõl a szempontból tehát tisztességesnek nevezhetõ magatartása: világosan kimondja, hogy új vallásról van szó, nem csúsztatgat, alakoskodik, mint pl. az elõzõ fejezetben tárgyalt J. Murphy. Ezért a keresztény ember számára világos kell legyen, hogy egyszerre nem lehet keresztény is és szcientológus is. Bár a szcientológia egyháza nem tiltja más vallások együttes gyakorlását is, a tapasztalat azt mutatja, hogy a szcientológiát elkezdõ keresztények csakhamar döntenek valamelyik vallás mellett. Sajnos, a szcientológia hálójába esett emberek gyakran a kereszténységet hagyják el, mert gyenge volt a hitük és senkitõl nem kaptak támogatást, ami a szcientológia téves voltára és veszélyeire felhívta volna figyelmüket. Megalapozott tudással, hittel és imaélettel rendelkezõ keresztények pedig szinte azonnal átlátják, hogy a szcientológia nem vegyíthetõ a kereszténységgel, ezért nem foglalkoznak vele. Mégis ismertetnénk a szcientológia tanaiból néhány fõ mozzanatot a teljesebb kép kialakítása végett. Erre egyrészt önmagunk miatt van szükség, hogy felkészültek lehessünk, ha minket érne a szcientológia irányából támadás, másrészt azért, hogy megértsük, milyen tévtanítások hatnak a környezetünkben élõkre. Sokszor ugyanis már kis tájékozottsággal is idõben észre téríthetünk egy-egy ismerõst, rokont, míg ha semmit nem tudunk a témáról, nem tudunk érdemben reagálni.

A vallásalapításhoz vezetõ út elsõ állomása volt a dianetika tanainak lefektetése, ami az ember tulajdonságait a ``lelkén keresztül'' (dia = át, keresztül; nous = lélek) kívánja megérteni. Ennek alapgondolata az, hogy az ember lelke halhatatlan, eredendõen jó, újra és újra megtestesül, és az életek során szerzett lelki megrázkódtatások egy tudatalatti szinten, az ún. ``idõnyomon''  kerülnek rögzítésre. Ezek felhalmozódva végül is az emberi tudat egy ``reaktív elmének''  nevezett részét hozzák létre, mely akadályozza az embert képességei helyes és teljes körû használatában, ami nemcsak tudását csökkenti, hanem erkölcsileg is lealacsonyítja. A dianetika ahhoz adott módszert, hogyan lehet a korábbi életekben szerzett rossz hatásokat felszínre hozni és semlegesíteni, hogy végül is az ember elérje a ``clear'' (tiszta) állapotot,  amikor potenciális képességeinek újra teljes birtokába jut. Hubbard ezt az állapotot a keleti vallások, különösen a buddhizmus megtisztult, megvilágosodott állapotához hasonlítja, bár szerinte a ``clear'' annál sokkal tartósabb és a dianetika elõtt elérhetetlen volt. A dianetika szerint a clear ember eléggé felvilágosult ahhoz, hogy õ maga találja meg a választ minden kérdésre, saját erejébõl ismerje meg Istent (illetve a Legfelsõbb Lényt,  ahogy Hubbard nevezi), ezért megváltásra  nincs szüksége, mert önmagát tudja megszabadítani a bûntudattól, az emberi gyengeségektõl és teljesen kezébe tudja venni sorsa alakítását.

Már a dianetikáról elmondottakból is kiderül, hogy Hubbard legalább két olyan dolgot tanít, melyet a kereszténység teljesen elvet: a reinkarnációt  és az önmegváltást. 

További vizsgálataiban Hubbard a lelket kezdte tanulmányozni és ez még ``érdekesebb'' útra vezette õt. Ekkor jött rá, hogy elméletei a világ egyetlen létezõ vallásával sem hozhatók összhangba, ezért az 50-es évek elején már vallásalapítóként folytatta tevékenységét, és az új vallásnak a ``szcientológia'' nevet adta. (scio = tudás (latin), logos = tanulmányozás (görög).)

A szcientológia egyik alapállítása, hogy az ember három fõ részbõl áll: test, elme, és thetán.  Thetán alatt olyasmit értenek, mint a keresztény ``lélek'' fogalom, mivel azonban Hubbard állítása szerint a világtörténelemben õ az elsõ, aki az ember halhatatlan részének igazi természetét felismerte, és ez nem egyezik egyik korábbi vallás lélekrõl alkotott fogalmával, ezért új nevet alkotott a görög ábécé ``teta'' () betûjét felhasználva. A thetán öröktõl fogva létezõ dolog, még a fizikai világnál is korábban létezett, sõt, az Univerzumot is a thetánok hozták létre. A thetán ugyan természetétõl fogva jó, de az anyaggal kapcsolatba lépve ``kizuhant a tökéletességbõl'', elvesztette szellemi identitását és ezért potenciális képességeinek és ismereteinek csak töredékével rendelkezik. A fentebb vázolt dianetika célja a thetán tiszta (clear) állapotba hozása, hogy saját maga teljesíthesse ki képességeit, növelje ``szellemi tudatosságát'' és eljusson a teljes szabadságra. A szcientológia deklaráltan ezt nevezi üdvözülésnek, és irataik világosan leírják, hogy ez nem egyezik meg a keresztény üdvözülésfogalommal, mert szerintük az helytelen, hanem leginkább bizonyos keleti vallásokhoz áll közel. (De természetesen a szcientológia az igazi, Hubbard elõtt mindenki csak kapisgálta az igazságot...)

A szcientológia szerint a thetán alapvetõ célja a végtelen túlélés. A túlélés nyolc szinten, az úgynevezett``nyolc dinamikában''  mutatkozik meg, melyek az egyén, család, csoport, faj, életformák, fizikai univerzum, szellem, végtelen (Legfelsõbb Lény). A clear állapot elérése után az operatív thetán  szint elérése lesz a cél, aki ezen dinamikák mindegyikében növelni akarja túlélését, és a szcientológia állítása szerint növelni is tudja, ha betartja Hubbard tanácsait. Értelemszerûen a képességeit növelõ thetán nemcsak egyéni életét (elsõ dinamika) teszi jobbá, hanem a magasabb szinteken a család, a csoport stb. életét is. ``Természetesen'' a kiindulás az elsõ dinamika szintje, tehát a kezdõ szcientológus elsõsorban a saját túlélésére törekszik. A nyolcadik szintet elérõ thetán pedig azt is felismeri, milyen szerepet játszott õ a teremtésben, azaz milyen mértékben egy a Legfelsõbb Lénnyel. A Legfelsõbb Lényrõl a szcientológia nem közöl semmit (legalábbis a mindenki számára hozzáférhetõ iratokban), hanem egyenesen azt írja, hogy a clear állapotú ember maga képes megismerni azt, ezért mindenkinek a saját tapasztalatára bízzák a Legfelsõbb Lénnyel való kapcsolatteremtést.

Azt gondoljuk, nem is kell részletezni, mennyire ellentmond mindez a kereszténységnek. A dianetikában bevezetett reinkarnáción és önüdvözítésen alapuló eszmerendszer továbbfejlesztéseként itt már az ember (thetán) istenné válásáról is szó esik, Isten beleoldódik valamilyen általános irányító elv fogalmába vagy egy titokzatos személyébe, akirõl nem árulnak el semmit a szcientológia ``mesterei''. A szeretet  fogalma is eltûnik, hisz pl. a thetán csak a második szintbeli túlélésének növelése végett törõdik többet családjával, önzetlenségrõl szó sincs.

Az eddig elmondottak alapján egy magát tévedhetetlennek tartó, alapgondolatokat fõként keleti vallásokból kölcsönzõ ember találmányának vélhetnénk a szcientológiát. A gyakorlat azonban ennél sokkal elrémisztõbb.

A clear állapot eléréséhez természetesen az alapító könyveit kell beszerezni és tanulmányozni. Ez azonban nem elég, hisz az állítólagos korábbi életek megrázkódtatásai miatt a thetán segítségre szorul, amit a Szcientológia Egyház munkatársai adnak meg. Ennek fõ eszköze az ``auditálás''.  Ennek lényege, hogy egy megfelelõ szinten álló ember, az auditor  vagy ``lelkész''  rávezeti a pácienst arra, milyen megrázkódtatások terhelik õt, és ebbõl segít felszabadulni. Eközben egészen személyes dolgokról kell vallomást tennie az auditor elõtt, és fel kell ismernie elõzõ életeinek lényeges eseményeit, melyekrõl az auditálás elõtt tudomása sem volt. Mindebben az auditornak egy kidolgozott kérdezési szisztéma és egy misztikus mûszer, az ``E-méter'' jelent segítséget. Az E-méter mûködésérõl a nyilvános szcientológiai iratok semmilyen felvilágosítást nem adnak, csak annyit, hogy igen kis töltések érzékelésére képes, és ennek jelzései vezetik az auditor kérdéseit, véleményét, ítéletét a tanuló elõrehaladásáról. Nyilvánvalóan nagy a veszélye hamis emlékek  felbukkanásának és ebben való megerõsítésnek. Ezt nemcsak a kereszténység állítja, hanem a hitetlen pszichiáterek is, akik sok, auditálástól megbetegedett emberrel találkoztak. Ezért a szcientológia egyik legfõbb ellenségének a pszichiátereket tekinti, hisz társadalmi szinten õk azok, akik leginkább belelátnak praktikáik veszedelmébe, és az emberek védelme érdekében felemelik szavukat a szcientológia ellen. Az E-méter pedig gyanúsan emlékeztet a spiritizmus  által használt, kis erõk  hatására reagáló eszközökre (3.3.2. fejezet, . oldal), csak ennek tudományosabban kinézõ formája van, mint a régi eszközöknek. A spiritizmusnál elmondottak szerint ez egy kapu lehet rossz szándékú szellemi lényeknek, akik az E-méter segítségével már igen kis fizikai beavatkozással irányító szerephez juthatnak egy ember véleményét és cselekedeteit illetõen.

Megjegyzendõ, hogy a Szcientológia Egyház az eddigieken kívül hívei életének minden részletében szeretne részt venni, pl. saját névadási, esketési és temetési szertartásaik vannak, az üzleti élettel és sikeres vállalatirányítással kapcsolatos munkáik is igen kiterjedtek.

Az eddig leírtak szigorúan a Nemzetközi Szcientológia Egyház saját magáról kiadott információi, különösképpen az ``Szcientológia. Egy mai vallás elmélete és gyakorlata'' c. tajékoztató kézikönyve alapján készültek. Mivel azonban ennek elején ott áll az, hogy ``E kiadvány egyetlen részlete sem nyomtatható újra a szerzõi jog tulajdonosának engedélye nélkül.'' és egyéb dokumentumaikon is hasonló kitételek olvashatók, ezért a többi fejezettõl eltérõen nem közöltünk szó szerinti idézeteket. A Szcientológia Egyház pedig különösen érzékeny minden õt érintõ jogi természetû dologra, ezért nem akarjuk az õ szerzõi jogaikat sérteni. Aki ellenõrizni szeretné az elmondottak hitelességét, az beszerezheti pl. ezt a könyvet az Internetrõl, mivel azt szerzõi szabadon letölthetõvé tették, csak a nyomtatás tilos.

A továbbiakban a szcientológia olyan árnyoldalairól írunk röviden, melyeket a Szcientológia Egyház következetesen tagad, de a tanúk sokasága, az ügyekben lefolytatott rendõrségi és egyéb vizsgálatok miatt hitelességük felettébb valószínû. Mindenesetre már az eddig elmondottak is világossá teszik a szcientológia természetét.

Az auditálások (és az egyéb foglalkozások, könyvek, segédanyagok) természetesen pénzbe kerülnek, és a clear állapot eléréséhez óriási összegek szükségesek. Sokan ezt nem tudják kifizetni, ezért a Szcientológia Egyház számára végzett munkára kötelezik magukat. Ezen szerzõdések sokszor annyira megkötik az ember kezét, hogy utána szinte képtelenné válik kikeveredni a szervezet hálójából, hisz papíron hatalmas összegekkel tartozik. Világszerte számtalan ilyen esetre derült fény, és részben emiatt sok országban a Szcientológia Egyház be is lett tiltva. (Ilyen pl. Németország is, ahol még azt is törvény tiltja, hogy állami finanszírozású szervezet olyan céggel kössön szerzõdést, mely a szcientológia vállalatvezetési rendszerét alkalmazza.)

A Szcientológia Egyház nem tagadja, hogy bizonyos iratai nyilvánosak, mások viszont csak a megfelelõ szintet elért emberek számára állnak rendelkezésre. Ezen belsõ iratok titkosságát még törvénytelen eszközökkel is fenn akarják tartani. Pl. amikor egy magasabb szintet elért szcientológus, Steven Fishman  nyilvánosságra hozott belõlük néhányat, a Szcientológia Egyház jogellenesen hatolt be az iratok másolatait tartalmazó épületbe és szedte össze azokat. Ezért bírósági ítélet el is marasztalta õket. (Az 1990-es évek elején zajlott mindez az USA-ban.) Az iratok tartalma, legalábbis azoké, mely a bírósági perben szerepet kaptak, természetesen mégis nyilvánosságra került (az Internetrõl könnyû beszerezni), és ezekben nagyon ``vad'', meseszerû dolgokat olvashatunk pl. csillagközi szövetségekrõl, a Föld nagyobb vulkánjaiban levõ hidrogénbombákról, amiket földön kívüli értelmes lények helyeztek el sok millió évvel ezelõtt, egy jégbe fagyott, Xenu   nevû thetánról. Ezeket elég nehéz komolyan venni. Egyrészt inkább egy fantasztikus könyvnek tûnik, másrészt sokszor teljes ellentmondásban van a tudományos, pl. geológiai tényekkel. Nagyon látszik ezeken az iratokon annak a kornak a nyoma, amikor Hubbard leírta õket. Például az 50-es évek legkorszerûbb fegyverei (hidrogénbomba) lépnek fel benne legerõsebb fegyverként, holott egy csillagközi civilizáció biztosan tudna hatásosabbat is gyártani (mondjuk antianyag-fegyvert).

Bár ezekben a titkolt iratokban még inkább elõjönnek kereszténységgel össze nem egyeztethetõ elemek, mégsem tárgyaljuk õket részletesen. Egyrészt a korábban elmondottak is eleget mutatnak a szcientológiából ahhoz, hogy keresztény ember távolról kerülje. Másrészt az iratok hitelességét a Szcientológia Egyház következetesen tagadja, és ezért úgy gondoljuk, hogy az a tisztességes magatartás, hogy csak azokat az iratokat vizsgáljuk konkrétan, melyeket õk is felvállalnak a világ elõtt.

4.2.5 Arany Rózsakeresztesek [0,0]

5 Keleti filozófiákon alapuló eszmerendszerek

---

Subsections

• 5.1 Közös vonások
  • 5.1.1 Reinkarnáció [0,0]
  • 5.1.2 ``Minden egy'' [0,0]
• 5.2 Legfontosabb irányzatok
  • 5.2.1 Krisna-tudatúak vallása [0,0]
  • 5.2.2 A jóga különböző ágai [0,0]
  • 5.2.3 Feng Shui [0,0]

	5.1 Közös vonások

5.1.1 Reinkarnáció [0,0] 5.1.2 ``Minden egy'' [0,0] 5.2 Legfontosabb irányzatok 5.2.1 Krisna-tudatúak vallása [0,0] 5.2.2 A jóga különbözõ ágai [0,0] 5.2.3 Feng Shui [0,0] 6 Áltudományok Az áltudományok körét nehéz pontosan behatárolni. Az emberi megismerés folytonosan újabb és újabb területeket tár fel a természet, az ember és a társadalom titkaiból. Egy adott pillanatban vannak olyan területek, melyben tudásunkat biztosnak mondhatjuk, vannak kutatott területek, ahol már kielégítõen mûködõ elméleteink vannak, de minden szempontból nem tekinthetjük teljesnek ismereteinket, és végül vannak teljesen ismeretlen tartományok is, melyek feltárása a jövõre vár. A határvonalak elmosódottak és folytonosan változnak. A tudomány  állásának egy adott pillanatában tehát szép számmal vannak olyan dolgok, melyek az emberi elme elöl részben rejtve vannak, és a kinyilatkoztatás sem szól róluk. Adott tehát a veszély, hogy elõvigyázatlan kutakodással okkult dolgokba fusson bele az ember. Egy-egy adott szakterület kutatói ezért olyan tudományos kutatási módszereket alakítottak ki, melyek biztosítják azt, hogy az emberi képességek és lehetõségek körén belül maradjon a vizsgálat és ne forduljon mindenféle más irányokba. Ezek természetesen nem jelentenek száz százalékos biztonságot, de aki nem alkalmazza ezeket a generációk által kiérlelt módszereket és alapelveket, az bizonyosan kiteszi magát az eltévelyedésnek. Ez általában csak téves elméletek felállítását jelenti, néha azonban okkult  irányba viszi az embert. Az áltudományt tehát leginkább vizsgálati módszerei különböztetik meg a valóditól. Hiszen a ``valódi tudomány'' sem tárt fel mindent a természet titkaiból, sokszor téved is, idõnként egy-egy elméletet ki kell dobni, és jobbat alkotni helyette. Áltudomány alatt tehát nem azt értjük, hogy egy elmélet téves vagy pontatlan, hanem azt, amikor egy tudományosnak látszó köntösbe burkolnak téves gondolatokat. A ``köntös'' gyakori elemei: szakszavak használata igazi jelentésüktõl elszakítva, bonyolult, jól kinézõ mûszerek építése és mutogatása valóságos tartalom nélkül. Ezek a laikus szemek elõtt a komolyság látszatát keltik, és sokak szemében a hitelességet bizonyítják. Iratunkban azokról az áltudományos áramlatokról teszünk említést, melyeknek keresztény hitre kiható következtetései vannak. Ezek az áltudományos elméletek kisebb csoportját alkotják, mert nagyobb részük egyszerûen csak a tudomány bizonyos eredményeit vitatja, pl. a relativitáselméletet szeretné megdönteni, vagy az örökmozgót fedezi fel, és ezek elfogadása vagy elvetése nem befolyásolja hitünket. Az itt tárgyalt esetek azonban olyanok, amikor tudományosnak látszó köntösben hitünk alapjait érintõ tévtanításokat próbálnak valakik elfogadtatni az emberekkel. Ezekben sokszor csak az emberi eltévelyedés nyomait fedezhetjük fel, azaz nem beszélhetünk olyan közvetlen sátáni befolyásról, mint pl. a szellemidézés esetében. Mégis, a most ismertetett tévtanítások bevezetõi lehetnek a ``továbblépésnek'' a valódi okkult dolgok irányába, azaz végsõ soron mégis Istennel ellenkezõ oldalra állítják az embert. Például sokan csillagjóslással kezdik, és innét lépnek tovább a jóslás egyéb formáira, majd fordulnak mágiához.  Mivel viszont ez a Sátán terveivel összhangban van, ezért õ támogatja a vallási kérdéseket is érintõ tévtanítások terjedését is, még akkor is, ha az eredetileg csak emberi tévedésen alapult, de egy kis ``besegítéssel'' nagyobb hitele lehet az emberek elõtt. Subsections 6.1 Közös vonások [4,4] 6.2 Legfontosabb irányzatok 6.2.1 Asztrológia, csillagjóslás [5,4] 6.2.1.1 Csillagjóslás és csillagászat 6.2.1.2 A csillagjóslás veszélyei 6.2.2 Parapszichológia, parafizika [4,3] 6.2.2.1 Paratudományok és kereszténység. 6.2.3 Áltörténelmi mozgalmak: ``párthus Jézus'' [0,0] 6.2.4 UFO-hit [5,3] 6.2.4.1 Az UFO-hit és a kereszténység

6.1 Közös vonások [4,4]

Az alábbiakban felsorolunk néhány fõ jellemzõt és alapgondolatot, melyek az áltudományokban rendszeresen felbukkannak. Természetesen ezen gondolatok nem ennyire tisztán kerülnek kifejtésre a legtöbb esetben, de alapos odafigyeléssel felismerhetõk.

• ``Ami régi,  az igaz.''
  Sok áltudományban felbukkan az a szemlélet, miszerint amit több ezer éven keresztül elfogadott az emberiség egy jelentõs hányada, az feltétlenül igaz, mert ``több évezredes tapasztalat áll mögötte''. Különösen szeretik ezt mondani az asztrológia  hívei, a klasszikus okkult,  ezoterikus ``tudományok'' követõi, de még az UFO-hívõk  is perdöntõ bizonyítékként kezelnek minden régi rajzot, melyen idegen lénynek vagy repülõ tárgynak tûnõ alakot vélnek felfedezni.
  Természetesen ezt az alapelvet nem kell elfogadni. Ugyan tisztelni kell a régebbi korok tudományos eredményeit, de fel kell ismerni, melyeket haladta túl az idõ. Önmagában az, hogy valamit sok ember hisz, vagy hosszú ideig tartotta magát, nem igazolja valóságtartalmát. Másrészrõl azt is figyelembe kell venni, hogy a valódi tudományok ugyanolyan régiek, mint a téveszmék. Például a csillagjóslás nem nevezhetõ régebbinek a csillagászatnál,  hanem annak egy rég megcáfolt, és mára teljesen különvált vadhajtása. Amikor tehát azt mondja valaki, hogy az asztrológia mellett 5000 év tapasztalata szól, akkor mellé lehet tenni, hogy a csillagászat ugyanolyan régi. És ez az ugyanolyan régi csillagászat számtalan esetben cáfolhatatlanul bizonyította helyességét (pl. mesterséges holdak pályaszámítása centiméter pontossággal), de a csillagjóslásról azt állítja, hogy alapjaiban téves. Az azonos korú csillagászat és csillagjóslás tehát ellentmond egymásnak. Csak koruk nem jelenti tehát igazságuk értékét.
• ``A modern tudomány  eszközei tévedhetetlenek.''
  Gyakran felbukkanó érv ez is, pedig nyilvánvalóan hamis. Csak azért, mert egy mûszert mondjuk ``a NASA szakemberei készítették a legkorszerûbb eredmények felhasználásával'', még nem lesz tévedhetetlen a mûszer, és még inkább nem válik tévedhetetlenné a mérési adatok értelmezõje. Másik példa: a modern pszichológia és pszichiátria szívesen alkalmazza a hipnózist  diagnózis felállítására és gyógyításra. Azért, mert ez viszonylag új módszer, és néhány területen jól alkalmazható, nem biztos, hogy mindig tévedhetetlen. (Például olyankor, amikor állítólagos elõzõ életekrõl  számolnak be az emberek hipnózis alatt.)
• ``A hivatalos tudósok  letagadják a nekik nem tetszõ eredményeket.''
  Bár elvileg nem zárható ki, hogy egy-egy tudománnyal foglalkozó ember szakmai elfogultság vagy személyes okok miatt az igazság eltusolásán munkálkodjon, egy egész tudományágat átfogó összeesküvés, mely egy szakterület összes kutatóját érinti teljesen irreális. Egy általános ``fizikus-összeesküvést'' nem lehetne titokban szervezni és mûködtetni.
  Ezeket az érveket inkább a sértõdöttség hozza fel az áltudományok mûvelõiben, illetve az a szándék, hogy ez által a többi szakember hitelét lerombolja az emberek elõtt, mert a szakmai vitában megfelelõ érveket nem tud felhozni.
• ``A tények és bizonyítékok válogatásakor  csak azokat tekintjük hitelesnek,  melyek összhangban vannak az igazolni kívánt elmélettel.'' 
  Ezt az elvet igen fontos megismerni, mert nagyon jellemzõ az áltudományokra, és néha jól sikerül álcázni ennek hamisságát. A helyes hozzáállás ugyanis az, hogy egy adott tárgykörbõl való összes tényt, bizonyítékot, dokumentumot figyelembe kell venni egy elmélet helyességének megítélésekor. Természetesen szabad a tények, dokumentumok hitelességét vizsgálni, és ez alapján némelyet hamisnak minõsíteni, de ezt csak nagyon körültekintõen szabad megtenni, és a megítélés kritériuma nem lehet az, hogy hogyan viszonyul a tény a bizonyítani kívánt elmélethez. Sok áltudós egyszerûen kimazsoláz a rendelkezésére álló rengeteg tény közül néhány neki megfelelõt, azokat pedig, melyek elmélete ellen szólnának indoklás nélkül elveti, és így természetesen akármilyen téveszméhez hatásosnak tûnõ bizonyítékokat gyárt.
  Ennek tipikus tünete, ha valaki pl. egy régi iratból egy-egy kiragadott mondatra elméletet alapoz, miközben az irat többi része ellentétes ezzel az elmélettel. Az áltudomány ilyenkor az irat többi részét hamisnak, késõbbi betoldásnak, rossz fordításnak minõsíti anélkül, hogy ezt ténylegesen bizonyítaná. Ezen gondolkozásmód mögött lényegében az húzódik meg, hogy az igazolni kívánt elmélet válik a kiválogatás alapjává. Így természetesen minden igaznak elfogadott tény az elméletet fogja alátámasztani. De ez az egész eljárás csak a megalapozatlan önigazolás egy nehezebben felismerhetõ módja.
• ``Ha egy elmélet alkalmas a jelen pillanatban ismert tények megmagyarázására, azt tökéletesnek jelenthetjük ki.''
  Bár az, hogy egy elmélet segítségével megmagyarázhatjuk egy adott témakörben a vizsgálat idõpontjáig tapasztalható dolgokat fontos és szükséges dolog, de valójában nem elegendõ. Igazán hitelessé az tesz egy elméletet, ha elõre is helyesen megmondja a történéseket.
  Például Newton  mechanikájának  igazságát nem az bizonyítja a legjobban, hogy megmagyarázta abolygók mozgását,  hanem hogy olyan gépek mûködése is megtervezhetõ felhasználásukkal, amilyet még senki nem épített meg ténylegesen, és eddig minden esetben úgy mûködtek a gépek, ahogy a mechanika törvényei elõre megmondták. Ezen a ``vizsgán'' nem megy át sok áltudomány, mint pl. a Nostradamus jóslataival foglalkozó könyvek tömege. Érdekes módon, utólag minden tényt bele tudnak magyarázni Nostradamus zagyva, keverék nyelven, félig érthetetlenül írt szövegébe, de elõre nem tudnak belõle jósolni. Például egy 1995-ös Nostradamus-könyv ír arról, hogy itt és itt benne van a jóslatokban a Szovjetúnió bukása, de ha ez így van, akkor ezt miért nem ismerték fel már 1980-ban a ``szakértõk''? Ha pedig olyan érthetetlen a szöveg, hogy csak utólag lehet felismerni dolgokat, akkor nem ér semmit. Az említett könyv megpróbált jóslatokat is tenni a kiadás pillanatában még jövõnek számító eseményekre, de ezek nem váltak be. (Megjósolta pl. a Pápa közeli, azaz 1998-ig bekövetkezõ halálát, de Istennek hála, 2002-ben még köztünk van II. János Pál, jóval túlhaladva a Nostradamus által állítólag neki jósolt idõt.)
  A magyar csillagjóslás egyik fõ alakja, Baktay Ervin  kitér az elõl a kihívás elõl, hogy pusztán a horoszkóp alapján mondja meg a személy nemét. Pedig ez frappánsan bizonyíthatná a csillagjóslás objektivitását. Errõl a következõket írja:

  	Ugyan mi szükség van arra, hogy egy névtelen horoszkópot odaadjunk egy asztrológusnak és megköveteljük tõle, hogy állapítsa meg, fiú vagy leány születési képlete-e az? Ez igen csodálatos és bámulatra méltó mutatvány lenne és tökfilkók elõtt talán bizonyítékul szolgálna az asztrológia igazára, de teljesen fölösleges dolog. ... Mire való talányt csinálni abból, ami kézenfekvõ? Baktay Ervin: A csillagfejtés könyve, 26.o.

  A válasz egyértelmû: ez által az asztrológust olyan objektív tény felismerésére lehetne kényszeríteni, mellyel õ nem rendelkezik, és nem utólag illeszti magyarázatát az általa ismert dolgokra. Erre azonban egy ``fõ asztrológus'' nem mer vállalkozni, helyette idegesen letökfilkózza az objektív bizonyítékokat követelõket.

6.2 Legfontosabb irányzatok

---

Subsections

• 6.2.1 Asztrológia, csillagjóslás [5,4]
  • 6.2.1.1 Csillagjóslás és csillagászat
  • 6.2.1.2 A csillagjóslás veszélyei
• 6.2.2 Parapszichológia, parafizika [4,3]
  • 6.2.2.1 Paratudományok és kereszténység.
• 6.2.3 Áltörténelmi mozgalmak: ``párthus Jézus'' [0,0]
• 6.2.4 UFO-hit [5,3]
  • 6.2.4.1 Az UFO-hit és a kereszténység

6.2.1 Asztrológia, csillagjóslás [5,4]

A csillagjóslás valamilyen formájában még a templomba járó emberek közül is sokan hisznek, ezért a többi áltudománynál részletesebben kitérünk ennek tárgyalására. Meg fogjuk látni, hogy a csillagjóslás (a csillagjósok állításával ellentétben) minden tudományos alapot nélkülöz, a jó jövendölést nem lehet megtanulni a téma ``szakértõi'' szerint, hanem a könyvekben körül nem írt megérzésekre kell hagyatkozni, valamint hogy a csillagjóslás gyakran együtt jár más okkult tudományok mûvelésével is, és az érdeklõdõt is ez irányba vonja. Célszerû lehet most ezért feleleveníteni az okkult jóslási technikák veszélyeire vonatkozó megfontolásokat. (Lásd 3.3.3. fejezet, . oldal.)

Mit állít a csillagjóslás? Ezt nem lehet röviden összefoglalni, mert a csillagjóslásnak (asztrológiának) olyan sok ága van, hogy nehéz bennük eligazodni. Mégis megpróbálunk egy áttekintést adni errõl a témáról, mert sokan nem is tudják, mi a horoszkópok állítólagos alapja. Jobban megismerve ezt nyilvánvalóvá válik a benne rejlõ téves alapgondolat és a veszélyeket is jobban fel lehet mérni.

A csillagjóslás alapgondolata, hogy az égitestek Földrõl látszó helyzete alapvetõ befolyással van a földi történésekre. Egyes irányzatok szerint a jövõ eseményei, mások szerint csak bizonyos általános jellemzõk, mint pl. egy ember jellemvonásai, olvashatók ki az égitestek helyzetébõl. (A két irányzat valójában összeegyeztethetetlen. Jellemzõ, hogy a sok ezer év alatt még ilyen alapvetõ kérdés sem került tisztázásra.) Arra, hogy ez a befolyás hogyan számolható, számtalan módszer létezik. Itt az Európában elterjedt módszer fõ vonalait ismertetjük. (Más területeken teljesen eltérõek a számítási eljárások.)

Az ``európai'' csillagjóslási lényege az ún. ``horoszkóp''  felállítása. Ez egy rajz, mely a bolygók,bolygók aNapNap és a HoldHold helyzetét rögzíti egy adott pillanatban és helyen (embernél a születés  pillanatában és helyén). A horoszkóp szerkezetének fõ vázát az alkotja, hogy a bolygók nagyjából közös sík mentén mozognak, ami a Földrõl nézve egy képzeletbeli gömbre kivetítve egy kört jelöl ki. Ezt a kört ``ekliptikának''  nevezzük. Az ekliptikát 12 részre, ún. ``házakra'' osztják be  az asztrológusok, általában az ekliptika keleti látóhatárral történõ metszéspontjából kiindulva. A házbeosztásban is sok az eltérés: valaki az elsõ ház szélét a keleti látóhatártól számítja, mások szerint itt a közepe van. Egyesek az ekliptika mentén egyenletesen osztják be a házakat, mások nem egyenletes beosztást alkalmaznak. A házak kijelölése után kiszámítják, hogy a Nap, a Hold és a bolygók mely házakban és mely csillagképekben vannak az adott idõpontban, és ezt egy kis rajzon rögzítik. Ez a rajz maga a horoszkóp.

Idáig még semmi jóslás nem történt, csak egy csomó számítgatás. Az, hogy manapság számítógéppel végzik ezt, nem jelenti a csillagjóslás fejlõdését, csak azt, hogy az asztrológusoknak még a csillagászat pályaszámítási részét sem kell ismerniük.

Vegyük észre, hogy már a horoszkóp felrajzolása is teljesen bizonytalan: ha máshogy osztjuk be a házakat, teljesen átrendezõdhet a horoszkóp. Azt is vegyük észre, hogy a horoszkóp 5-10 perc alatt már megváltozhat, mert a bolygók látszólagos napi mozgása miatt ennyi idõ alatt egyik házból a másikba kerülhetnek.

A horoszkóp értelmezése  csak ezután következik, és ez tág teret enged a találgatásoknak. A legfontosabb gondolatok a következõk: Egy emberre (jellemére vagy jövõjére) a születése pillanatában felvett horoszkóp van alapvetõ hatással. A hatás rengeteg dologtól függ. Jellemzõi vannak a házaknak, az ekliptika mentén elhelyezkedõ csillagképeknek  (ezek az ``állatövi jegyek'',  azaz az Ikrek, Bika, stb.), a Napnak, Holdnak és bolygóknak, a fényesebb csillagoknak.  Ezek hatása erõsödhet vagy gyengülhet látszó helyzet és az egymáshoz képest felvett helyzet függvényében. A legerõsebb hatásokat a következõknek tulajdonítják:

• Melyik csillagkép van épp felkelõben.
• Melyik csillagképben van a Nap.
• Melyik házban van a Nap.
• Vannak-e egymást erõsítõ vagy gyengítõ hatású elrendezõdések?

 Megjegyezzük, hogy a közönséges ``horoszkópok'', melyek a napilapokban és itt-ott találhatók, ezek közül csak a másodikat veszik figyelembe, ami még a csillagjóslásban hívõk szerint is annyira pontatlan, hogy semmitmondó lehet, mert a többi jellemzõk esetleg leronthatják ennek hatását. Az olyan jellegû ``horoszkópok'' tehát, hogy ``A héten az Ikrek jegyében születettekre munkahelyi elõmenetel vagy elismerés vár, csak legyenek pontosak a munkaidõ kezdetén.'' valójában nem is csillagjósláson alapulnak, hanem a lap eladhatóságát növelõ, olvasót becsapó reklámfogások közé sorolandók. (Gondoljuk csak el: Ikrek jegyébe tartoznak 3 hónapos csecsemõk és 75 éves nyugdíjasok is. Rájuk hogyan vonatkozna a fenti jellegû idézet?) Ilyen dolgokat tehát elolvasni sem érdemes, mert egyszerûen butaságok.

Az égi objektumoknak számtalan jellemzõje van az asztrológia szerint. Ilyen pl. az ókori görög gondolkozásnégy alapelemének  jellemzõivel való felruházás, aminek megfelelõen minden dologról meg van mondva, hogyföld-,  tûz-,  víz-  vagy levegõ  jellegû. Ezen kívül még számtalan egyéb jellemzõ is létezik, melyet a megfelelõ ``szakkönyvek'' több tucat oldalon sorolnak fel. ``Értelemszerûen'' vízjellegû csillagképben vízjellegû bolygó állása erõs vízjellegû hatást fog jelenteni, de kevésbé nyilvánvaló kapcsolatokat is számításba vesz a csillagjóslás, mint pl. néhány megadott szögtávolság erõsítõ, más szögtávolság (``fényszög'')  gyengítõ hatást jelent a bolygók esetében.

A jellemzõk és a lehetséges kapcsolatok száma olyan nagy, hogy mindet a csillagjós nem is tudja számba venni. Hisz a Nap, a Hold és legalább öt bolygó helyzetét kell vizsgálni a csillagképekhez, a házakhoz és egymáshoz valamint néhány fontosnak vélt csillaghoz képest és még számtalan fiktív pontot is figyelembe lehet venni a csillagjósok szerint. Az asztrológusok el is ismerik, hogy mindezek kifejtése nem bontható egyértelmûen megtanulható lépésekre, csak a gyakorlat teszi ``mesterré'' a csillagjóst.

A helyzet tehát az, hogy a csillagjóslási technikák annyi lehetséges értelmezést, jellemzõt, eseményt adnak az asztrológus kezébe, melybõl neki szelektálnia kell, hisz esetleg egymásnak ellentmondanak. (Egyszerû példa: egy horoszkópban egy vízjellegû bolygó vízjellegû házban, de nem vízjellegû csillagképben áll. Erõs, vagy gyenge a vízjelleg ekkor?) Ezt, azaz annak megállapítását, hogy melyek a figyelembe veendõ jelek, események csak megérzésre végzik a csillagjósok. Itt fennáll annak a lehetõsége, hogy a csillagjós az emberrõl kapott egyéb információkhoz igazítja következtetéseit, azaz egyszerûen csal,  de az is lehetséges, hogy szellemi lényekhez  fordulva, azok segítségével választ helyesen. Ez utóbbi eset igen veszélyes, hisz valójában azokkultizmus  egy bizonyos formáját ûzi a csillagjós, a horoszkóp felállítása csak álcának, segédeszköznek kell. (Érdemes lehet felidézni a jóslásról  általában mondottakat. Lásd 3.3.3. fejezet, . oldal.) Valóban, a ``nagy'' csillagjósok szinte kivétel nélkül foglalkoznak az okkultizmus valamely ágával is, keleti vallási  elemeket öltöztetnek kereszténynek tûnõ köntösbe.

Tipikus példa erre Baktay Ervin  személye, aki a magyar csillagjóslás egy meghatározó személyisége, de komolyan foglalkozott a keleti vallásokkal, és könyveibõl olyan vegyített filozófia ismerhetõ meg, mely a kereszténység, az okkultizmus és a keleti vallások keverékébõl állt elõ. A felületes olvasó akár kereszténynek is vélheti az író személyét és az általa ismertetett dolgokat, de módszeresen felbukkannak pl. a reinkarnációra való utalások és egyéb, a keresztény alaptanítással össze nem egyeztethetõ elemek.

Nézzünk ezek közül néhányat!

 Baktay Ervin szerint már benne vagyunk a Vízöntõ  korszakának kezdeti szakaszában, és az alapvetõen változtatja meg az emberiség sorsát. (Ez a könyv 1942-ben került kiadásra. De már itt felfedezhetõk a New Age  ma gyakran emlegetett alapgondolatai.)

	Új világkorszak  jön, amelyben a ma még forrongó, megoldatlan problémák tisztázódnak és a földi élet kiegyensúlyozottan indul meg fölfelé emelkedõ útján. ... Mi a Vízöntõ  õsi jelképe? Az ifjú, aki kezében sajtárt tart és termésfakasztó vizet önt a föld rögére. Az egyetlen jegy, amelynek jelképe egy fiatal férfi, ifjú ember. Önkéntelenül az evangéliumi szavakra kell gondolnunk: AZ EMBER FIA, aki eljövendõ... Jézus Krisztus, akinek mûve nem korlátozódhatott egyetlen világérára, a Halakra,  hiszen õ maga mondotta, hogy ismét el fog jönni! A Vízöntõ a jézusi irányítás beteljesítõje, amikor Jézust, akit ``egy idõre nem láttunk'', ``ismét látni fogjuk''. Nem kell ezt betû szerint érteni, nem kell apokaliptikusvilágvégére  gondolnunk. ... Krisztus mondotta, hogy ``Én az Élet vizét hozom nektek'' - íme az Ifjú, az Ember Fia, az Élet vízének hordozója: - a Vízöntõ! Baktay Ervin: A csillagfejtés könyve, 365-366.o.

Az elõzõ idézet mondandója világos: Jézus nem jön el úgy, ahogy pedig megígérte, nem lesz utolsó ítélet. Ehelyett az új kor szellemi változásaira kell figyelnünk, mintha az lenne Jézus vezetése. Nyilvánvalóan kereszténységgel össze nem férõ tanítás! De Jézus figyelmeztetett elõre:

	Álpróféták   és álkrisztusok  fognak fellépni, és nagy jeleket  és csodákat  visznek végbe, hogymegtévesszék,  ha lehet, még a választottakat is. Lám, elõre megmondtam nektek. Ha tehát azt mondják nektek, hogy kinn van a pusztában -, ne menjetek ki, hogy a házban rejtõzködik -, ne higgyétek el! Amint a villám napkeleten támad és napnyugatig látszik, olyan lesz az Emberfiának eljövetele is. Mt 24,24-27

Baktay világosan hisz a reinkarnációban  és csúsztatásokkal, mézesmázos szöveggel oly módon tünteti fel, mintha az a kereszténység alapgondolata lenne:

	És nem tudhatjuk, hogy a ma észrevétlen jelentéktelenségben élõ ember nem vizsgázik-e ebben az életben úgy, hogy legközelebbi születésében mostani eredményei napfényre lépnek ... igyekezzünk meglátni az örök törvényt, az isteni Gondviselést és a határtalan múltból a messze jövendõ felé ívelõ életvonalat. Baktay Ervin: A csillagfejtés könyve, 233.o.

Végezetül még egy idézet, mely jól kezdõdik, de olyan törvényrõl beszél, melyet a Biblia sosem említ, sõt az ellenkezõjét állítja:

	Bízzunk Istenben és az Õ törvényében, s lássuk a horoszkópban mindig az isteni törvény megnyilatkozásának halvány visszfényét! Baktay Ervin: A csillagfejtés könyve, 280.o.

6.2.1.1 Csillagjóslás és csillagászat

Azért, hogy teljesebb képet kaphassunk, kicsit beszélnünk kell a csillagjóslás történetérõl.

Az asztrológia az emberi megismerés egy korábbi szintjén természetesen kínálkozó tévút volt. Az emberiség már a távoli múltban egészen nyilvánvalóan észrevette, hogy az égi jelenségek hatással vannak a földiekre. Ilyen nyilvánvaló hatások voltak a következõk:

• A Nap napi látszó mozgása láthatósága befolyásolja a hõmérséklet alakulását. (Pl. déltájban van a legmelegebb.)
• A Nap láthatóságának ideje meghatározza az évszakot, ami egy-egy területen az idõjárást és ezen keresztül a növénytermesztést alapvetõen befolyásolja.
• A Nap és a Hold helyzete hatással van a tenger szintjére (árapály).

Ezeken kívül közvetett összefüggéseket is felismert az ókori emberiség. Például a Szíriusz  csillag az év egy jól meghatározott, néhány napos idõszakában kel együtt a Nappal. Az ókorban volt egy olyan, több száz év hosszúságú idõszak, amikor ez teljesen véletlenül pontosan megegyezett azzal az idõvel, amikor a Nílus forrásvidékén a nagy esõzések kezdõdtek, ami az egyiptomi emberek számára azt jelentette, hogy elõ kell készülni az áradásra, mert az rövidesen odaér. (Mára, a földtengely helyzetének változása miatt már megszûnt ez a véletlen egybeesés.) Ennek az ismeretnek felhasználása segítette a mezõgazdaságot, de téves magyarázatokra vezetett, tudniillik arra, hogy a Szíriusz okozná az áradást.

Az emberiség joggal kutatott további összefüggések után az égi és földi jelenségek között, és a valódiakon kívül - természetes módon - több hamist is felfedezni vélt, mint pl. az üstökösök  és katasztrófák közti kapcsolatot vagy jellemek és sorsok égi jelenségektõl való függését. A bûnbe esett, Istentõl elszakadt emberiség egy része az égi jelenségekben vélte megtalálni az egész világot kormányzó erõket, hisz néhány esetben nyilvánvaló volt, hogy az ember számára fontos dolgokat égi jelenségek vezérlik. Természetesen nem az a probléma, hogy az emberiség egy része törõdik a csillagokkal, hanem az, hogy nem a helyükön, nem egyszerû teremtményként kezeli õket, hanem sorsokat befolyásoló tényezõként, istenként vagy egyéb lényként.

Világosan ír ezekrõl pl. a Bölcsesség könyve. Egyrészt pozitívnak mutatja be a világ vizsgálatát és megismerését, másrészt azonban teljes határozottsággal veti el a csillagok istenítését.

	Mert õ adta nekem a dolgok biztos ismeretét, hogy értsem a világmindenség szerkezetét és az elemek mûködését, az idõk elejét, végét és közepét, a napfordulat változását és az évszakok váltakozását, az év lefolyását és a csillagok állását, az állatok természetét és a vadállatok indulatait, a szellemvilág hatalmát és az emberek gondolkodását, a növények különbségeit és a gyökerek gyógyító erejét. Bölcs 7,17-20

	Mert természettõl balgák voltak mind az emberek, híjával voltak Isten ismeretének, s a látható tökéletességekbõl nem tudták felismerni azt, aki van, sem mûvei szemlélésekor nem ismerték fel a mûvészt, hanem a tüzet, a szelet vagy az iramló levegõt, a csillagok körét, a hatalmas vizet vagy az ég világítóit tartották a világot kormányzó isteneknek. Ha már ezekben isteneket láttak, mert szépségük elbûvölte õket, akkor tudniuk kellett volna, mennyivel kiválóbb a parancsolójuk. Mert a szépség szerzõje teremtette õket. Ha megcsodálták erejüket és hatásukat, ebbõl arra kellett volna következtetniük, hogy mennyivel hatalmasabb a teremtõjük. Mert a teremtmények nagyságából és szépségébõl összehasonlítás útján meg lehet ismerni teremtõjüket. De ezek még csak csekély szemrehányást érdemelnek. Mert talán csak eltévednek, amikor valójában Istent keresik és akarják megtalálni. Teremtményei közt élnek és igyekeznek a mélyükre hatolni, s amit szépnek látnak, annak látványa megejti õket. Bölcs 13,1-7

A tudomány régebben még nem tudta feltárni az égitestek, csillagok valódi szerepét a földi jelenségekben. Isten azonban nem hagyta tévelyegni ilyen fontos kérdésben az embert, hanem már az Ószövetség idején világosan kinyilvánította: az égitestek teremtmények, nem befolyásolják az ember sorsát, nem ezek irányítják a földi dolgokat. Mózes törvényében kifejezetten meg is tiltotta a csillagjóslást, ahogy azt korábban már idéztük. (Lásd . oldal.)

Mára mindezt a tudomány is cáfolhatatlanul igazolta. Itt csak címszavakban említjük meg a legfontosabb érveket:

• A Nap, a Hold és a bolygók állítólagos hatása áthatol sok millió kilométeren, át az épületeken, ruhán, mégis a születés elõtt nem számít hatásuk, csak a születés pillanatában. Egy élettelen, tudat nélküli hatás hogyan tudja elkülöníteni az anyaméhen kívüli állapotot az azon belülitõl?
• Komoly statisztikai vizsgálatok semmilyen összefüggést nem tudtak kimutatni az emberek sorsa, jelleme és születésükkori ``csillagállás'' között. Valójában a csillagjósok csak néhány sikerrel tudnak dicsekedni, általánosságban nem válnak be jóslataik. (2000. májusára pl. egy nagy bolygóegyüttállás miatt legalább vízözönt de akár világvégét  is jósoltak sokan. Valahogy mégis elmaradt...)
  Kepler,  akit a csillagjósok szeretnek maguk közül valónak nevezni, több horoszkópot is készített. Ezek némelyike bevált (ezt néha fel is emlegetik a mai asztrológusok), túlnyomó többsége azonban nem (ezekrõl mélyen hallgatnak). Ezért a nagy csillagász világosan belátta, hogy az egésznek semmi alapja nincs.
• A különbözõ kultúrák egymástól teljességgel elütõ csillagjóslási rendszereket alakítottak ki. Alapvetõen eltér pl. a klasszikus európai és a kínai csillagjóslás.  Az eltérés oly mértékû, hogy a kettõ egyszerre nem lehet igaz.
• Még egy gondolatkörön belül is kibékíthetetlen ellentétek vannak már a horoszkóp felrajzolásánál is. Mint fentebb említettük, a házakra való beosztást  többféleképp lehet végezni, és ettõl függõen e bolygók más és más házba kerülhetnek. A szomszéd házak viszont teljesen másra vonatkozhatnak, vagy más irányú jellemvonásokat adhatnak. Pl. Baktay Ervin szerint a 10. ház az anyával és az anyai ágú rokonokkal, a 9. ház a házasság révén szerzett rokonokkal kapcsolatos. Eltérõ házbeosztások esetén egy bolygó egyikbõl a másikba kerülhet át, így jelentése is megváltozik. Ha a csillagjóslásból valóban következtetni lehetne sorsokra és jellemvonásokra, akkor néhány ember horoszkópjának és sorsának, jellemének összevetésébõl egyértelmûen eldönthetõ lenne, hogy mondjuk a Nap a 9. vagy a 10. házban volt-e, hisz meg lehetne mondani, hogy az anyai vagy a házassággal szerzett rokonokra vonatkozik a Nap hatása. Így a házbeosztási viták elrendezhetõk lennének. Mivel azonban ez nem történik meg évszázadok óta, egészen nyilvánvaló, hogy az egész rendszer alapjaiban hibás, és nélkülözi az objektivitást.
• A csillagjóslás a ``sok ezer éves tapasztalatával'' nem következtetett addig ismeretlen bolygók létezésére. Pedig ha objektív tudomány lenne, fel lehetett volna fedezni segítségével pl. a Neptunuszt. Hisz ez is bolygó (sokkal nagyobb a Földnél), így ha tényleg lenne hatása a sorsokra, észre kellett volna venni, hogy egy bizonyos idõszakban az emberek jelleme a számolthoz képest egy bizonyos irányba eltér, és az eltérés jellegébõl ki lehetett volna találni, hogy most egy eddig ismeretlen bolygó az eltérésnek megfelelõ csillagkép irányában látszik.
  Ugyanezt a csillagászat sikerrel megtette: az Uránusz  pályája eltért a számítottól, és az eltérésekbõl pontosan ki lehetett számítani a Neptunusz helyzetét anélkül, hogy bárki látta volna. A Neptunusz pedig pontosan ott volt, ahol a számítások mutatták. Hasonló dologra, ha kisebb pontossággal is, a csillagjóslás is képes lenne, ha objektív tényeken alapulna.

6.2.1.2 A csillagjóslás veszélyei

Miben foglalhatók össze tehát a csillagjóslás veszélyei keresztény szemszögbõl?

Láthattuk, hogy az asztrológust a ``megérzésekre'' hagyatkozás tudva vagy tudatlanul is szellemlények befolyása alá vonhatja. Itt nemcsak a kevés ``profi'' csillagjós veszélyeztetett, hanem mindenki, aki egy könyv elolvasása után akár csak a saját horoszkópját igyekszik felírni és megfejteni jelentését.

A csillagjóslás elfogadóját mindaz fenyegeti, ami a . oldalon leírva található a jóslásokkal általánosan foglalkozó részben.

Ezen kívül már annak a ténynek az elfogadása, hogy az égitestek sors- és jellemformáló tényezõk lennének, valójában Isten tulajdonságaiból ruház át néhányat élettelen tárgyakra, így gyakorlatilag a bálványimádás esete forog fenn. Nincs mentség: a tudomány eredményei, a Szentírás egyértelmû elítélõ nyilatkozata és a Katolikus Egyház állásfoglalása mind-mind a hamis, megengedhetetlen dolgok körébe sorolja a csillagjóslást. Horoszkópot komolyan venni tehát egyértelmûen bûn. Ennek súlyát a tudatlanság ugyan némileg csökkentheti, de Te, kedves Olvasó, az elõzõ fejezetek elolvasása után már nem vagy tudatlan: ha a csillagjóslást elfogadod, tudnod kell, hogy valójában Isten gondviselését alapjaiban kérdõjelezed meg, Isten egyértelmû rendelkezéseivel helyezkedsz szembe. Emlékezz: Éva megkísértése is így kezdõdött: a kígyó  elõször csak Isten tiltó rendelkezéseit magyarázta félre egy látszólag kicsi (egyetlen fa egy egész kertben) ügyben. Valóban: a csillagjóslás elfogadása ``belépõ'' lehet, és sok esetben valóban az is a többi keresztény alapigazsággal való szembeforduláshoz, az okkultizmus  és a New Age  egyéb területeinek elfogadásához.

A kereszténység világosan hirdeti: Istennek gondja van ránk, egészen személyesen vigyáz mindannyiunkra:

	Ugye két verebet adnak egy filléren? S Atyátok tudta nélkül egy sem esik le a földre. Nektek minden szál hajatok számon tartják. Ne féljetek hát! Sokkal többet értek a verebeknél. Mt 10,29-31

Nem távoli fénypontok irányítják életedet, kedves Olvasó, hanem a végtelen hatalmú és szeretetû Isten, aki személyesen figyel rád, minden szál hajadat számon tartja. Ennek a féltõ gondviselésnek mondasz ellent, ha élettelen dolgokat tartasz sorsod és jellemed irányítójának.

6.2.2 Parapszichológia, parafizika [4,3] Nehezen körülírható ez a témakör, mert ahány szerzõ, annyiféle dolgot ért alatta. Közös vonásként talán az jelölhetõ meg, hogy a parapszichológia állítása szerint az ember rendelkezik olyan képességekkel, melyeket a természettudomány még nem tárt fel, de valamennyire megfoghatók a tudomány eszközeivel, mérésekkel. A parapszichológia hívei tehát arról beszélnek, hogy az embernek vannak bizonyos képességei, melyek magának az embernek a tulajdonságai, azaz (általában) nem fordulnak szellemi lényekhez segítségül tudatosan; egyszerûen a tudomány még csak félig felderített területen húzódó frontvonalaként szeretik bemutatni tevékenységüket. El kell ismerni, hogy ez valóban így is van nagyon sokszor, így vannak kutatók, akik valóban természettudományos alapossággal kutatják pl. a gondolatátvitel jelenségének létezését vagy lehetetlenségét. Ezek azonban a kis hányadát adják a ``parapszichológia'' vagy ``parafizika'' címmel megjelölt területnek, egyrészt mert számuk sokkal kisebb a felelõtlen önjelölt szakértõkénék, másrészt az õ eredményeik egyáltalán nem látványosak vagy átütõ erejûek, így nem kerülnek bele olyan mértékben a médiákba, mint a szenzációt ígérõ jelenségek. A következõkben tehát nem azokról a kutatásokról írunk, melyeket szigorúan ellenõrzött körülmények közt végeznek azért, hogy tisztázzák az ember esetlegesen még fel nem ismert természetes képességeit, hanem az ebben a témában a könyveket, újságokat és a TV-t elárasztó áltudományról. A mai szóhasználat szerint igen valószínûnek mondható, hogy ha valaki magát ``parapszichológus''-nak nevezi, akkor a téma áltudományos oldalán áll. A témakör egy-egy területével tudományos alapossággal foglalkozó fizikusok, biológusok, pszichológusok nem szokták magukat ``para-'' jelzõvel illetni. Tipikus jelenségek, melyek a ``paratudományok'' tárgykörébe esnek: gondolatátvitel  (telepátia)  gondolatolvasás  tárgyak gondolatok segítségével történõ mozgatása (telekinézis)  érzékszervekkel meg nem magyarázható észlelések (ESP)  jövõbe- vagy múltba látás tárgyak testhez történõ tapadása Könyvünk kereteit meghaladná az említett témák kimerítõ tárgyalása, ezért csak néhány fõ szempontot említünk meg. Tehetjük ezt azért is, mert feltehetõen minden kedves olvasónk találkozott már ezeknek a jelenségeknek a bemutatásával különféle hírközlési eszközökben. A parapszichológia eredményei nem reprodukálhatók. Ellenõrzött körülmények közt a fenti jelenségek legnagyobb ``szakértõi'' sem tudnak megismételhetõ eredményeket felmutatni. Nincs olyan ember, aki mondjuk 10-bõl 9-szer eltalálná a másik szobában levõ ember által gondolt számot, vagy aki minden körülménytõl függetlenül tudná a távmozgatás jelenségét produkálni, stb. A tapasztalatok azt mutatják, hogy nem szabad hinni azoknak a híreknek, hogy ``Egy parapszichológiai kutatóintézetben világosan sikerült kimutatni, hogy...'' Sajnálatos módon a kifejezetten ilyen jelenségek kutatására létrejött intézmények sokszor nagyon elfogultan értékelik a megfigyeléseket, hisz erõs érdekük fûzõdik a sikerhez, és amikor egy másik intézet emberei ellenõrizni akarják azokat, azok sikertelenségre vezetnek. Sajnálatos azonban, hogy amíg a szenzációízû híradások az állítólagos sikerekrõl viszonylag nagyobb teret nyernek a médiákban, ezek cáfolata nem kap akkora hangsúlyt, mert nem annyira látványos. Azért aki figyel, láthat a cáfolatokról szóló híradásokat is a TV-ben. Így pl. egy oroszországi parapszichológiai intézet állította, hogy néhány híres ``parafenomén''  segítségével a gondolatátvitel és a távgyógyítás kimutatásában objektív bizonyítékokra tettek szert. Egyik kísérleti alanyuk a Magyarországon is ismert ``parafenomén'', Ignatyenko volt. Az USA-ból érkezett kutató- és filmes csapat elõtt azonban nem tudták megismételni az eredményeket. Az errõl szóló filmet bemutatta pl. a Spektrum TV 2002. áprilisában. Azonban biztosak lehetünk abban, hogy a parajelenségekrõl szóló könyvek nagy része meg se fogja említeni ezt a nyilvánosan bemutatott cáfolatot, amikor Ignatyenko fantasztikus képességeit ecseteli. A parapszichológia legnagyobb ``szaktekintélyei'' sokszor természettudományosan tökéletesen megmagyarázható jelenségeket mutatnak be parajelenségként. Uri Geller  (aki a világ egyik legismertebb ``parafenoménje'') híres kanálhajlítgató  mutatványait számtalanbûvész  képes megismételni, csakhogy õk elismerik, hogy különféle trükkökhöz folyamodnak. A 80-as évek végén ill. 90-es évek elején Uri Geller igen sokat szerepelt Magyarországon, és elmondta pl., hogy mindenkiben rejtõzik egy kis bioenergia,  ami egyszerûen kimutatható. Az általa javasolt kísérlet a következõ volt: egy tányérba öntsünk hideg vizet, tegyünk rá néhány igen könnyû tárgyat (pl. kis sztanioldarabkákat), majd két tenyerünkbõl ``T'' alakot alkotva, tegyük kezeinket pár milliméternyivel a víz felszíne fölé. Ekkor kis várakozás után a víz felszínén áramlások indulnak, melyeket a sztanioldarabok tökéletesen megmutatnak. A ``parafenomén'' szerint ez a kezünkbõl kiáramló bioenergia bizonyítéka. A kísérlet mûködik, és az avatatlan embert valóban kézbõl kiáramló ``energiák'' képzetéhez vezethetik, csakhogy egy kevésbé közismert fizikai jelenség tökéletesen elegendõ a magyarázatához. A fizikai jelenség lényege, hogy a folyadékok felületi feszültsége függ a hõmérsékletüktõl, így a kéz által itt-ott megmelegített vízfelszínen úszó sztanioldarabokat igaziból a felületi feszültség változása hozza mozgásba. Egyébként ezt a jelenséget Eötvös Lóránd  tanulmányozta elõször részletesen (több, mint 100 éve) és a tudománytörténet az õ nevéhez köti a jelenségkör részletes tisztázását. Másik, hasonló példa az ``Egely-féle vitalitásmérõ kerék''     esete, ami egy tenyérbe fogható eszköz és állítólag az ember vitalitását méri, ami valami közelebbrõl meg nem határozott fogalom, de valahogy az egészségi állapottal van állítólagos kapcsolatban. Ez a szerkezet a 90-es években terjedt hazánkban. Lényege egy igen könnyen forogni képes kerék, melynek forgási sebességét néhány villogó fény jelzi, és a jelek állítólag a vitalitásunkkal, ``bioenergiánkkal'' kapcsolatban álló dolgot mutatnak, ha kezünket a kerék közelébe tesszük. Valójában ez a berendezés a legkisebb hõmérsékletkülönbségre, illetve az ezek által gerjesztett áramlásokra mozgásba jön. Saját tapasztalat alapján mondhatjuk, hogy környezetünkben legnagyobb vitalitása egy bekapcsolt asztali lámpának volt a ``mûszer'' szerint. A nem is túl olcsó berendezés tehát egyszerû fizikai jelenségek alapján mûködött. (Persze, irataiban Egely György tagadja mindezt, de elég elfogulatlanul kézbe venni a berendezést, hogy néhány kísérlet meggyõzze az embert, hogy itt semmiféle, nem hagyományos fizikai hatás nem szükséges a jelenség megmagyarázásához.) Mirõl van szó? Az egyik lehetõség, hogy a parajelenségek itt idézett szakértõi annyira tudatlanok, hogy nem ismerik fel a jelenségek mögötti normál fizikai magyarázatokat. Ebben az esetben semmi nem bizonyítja, hogy más, itt nem tárgyalt esetekben véleményük mérvadó. Ha pedig tudatosan csalnak,  az még rosszabb eset. Mindenképpen erõsen hitelrontó a jelenség: a paraszakértõk kevésbé ismert fizikai jelenségeket ``árulnak'' parajelenségként. A paratudományok által nyújtott elméletek súlyos hiányosságokkal küzdenek. Ezek a hiányosságok egyrészt önellentmondásokat jelentenek, másrészt a tudomány sokszorosan ellenõrzött eredményeivel való ellentmondást. Például Egely György,  a hazai parafizika egyik legismertebb alakja azt állította, hogy néhány jelenséget csak anegyedik térdimenzió  feltételezésével tud megmagyarázni. Erre az esetre viszont kidolgozott elmélete van, amit a népszerûsítõ könyvekben csak azért nem ismertet, mert az olvasók többsége nem lenne képes felfogni azokat. A 90-es évek elején ezért az Eötvös Lóránd Tudományegyetem lehetõséget biztosított neki, hogy elméletét szakértõk, azaz fizikusok, matematikusok és egyetemi hallgatók elõtt adja elõ. Az elõadás során azonban a beharangozott elmélet ismertetése elmaradt, csak néhány gondolattöredék került elõ az elektrodinamika négydimenziós esetre való általánosítási kísérletérõl. A többszöri rákérdezések végül is felszínre hozták: az ígért elmélet nem létezik, a néhány töredék pedig alapvetõ matematikai nehézségekkel küzd. (A szerzõk egyike személyesen tanúsíthatja a történteket, mert egyetemi hallgató volt az ELTE-n akkoriban: a fizikusok és a hallgatók nagyon várták az ígért újszerû elméletet, hisz az ilyen dolog nekik is csemege, élvezetet okoz a hallgatása, de csalódniuk kellett a fent említett tények miatt.) Egy másik, általánosan használt elméleti fogás a paratudományokban a következõ: Tudjuk, hogy agyunk  mûködése során elektromos impulzusok  mennek idegvégzõdéseink között, és ezek a koponyán kívül is mérhetõk. (EEG  mérések az orvostudományban.) Agyunk tehát fizikai hatással van környezetére. A paratudományok képviselõi itt azt mondják: ha valaki gyakorol, ezt a hatást irányítani tudja és így távmozgatás, gondolatátvitel és sok egyéb jelenség érthetõvé válik. Ez a gondolatmenet azonban súlyos tévedéseket tartalmaz. Agyunk elektromos jelei igen gyengék, ami annak köszönhetõ, hogy idegszálaink csak nagyon kis áramerõsséget képesek elviselni. Ez olyan tény, amin nem lehet gyakorlással változtatni. Egy szabad szemmel észlelhetõ tárgy 50cm távolságból történõ megmozdításához agyunkban millió amper nagyságrendû áramoknak kellene folyni, ami teljes képtelenség, hisz már egytized amper is súlyos károsodást okoz. Az agymûködés elektromos jelenségeibõl levezetni a telekinézis lehetõségét tehát körülbelül olyan, mint a következõ gondolatmenet: ``Karommal fel tudok emelni egy 30 kilós tárgyat. Ha sokat gyakorolnék, akár 50 kilót is meg bírnék egy kézzel mozdítani. Az igen erõs emberek pedig 100 kilónál nagyobbat bírnak megtartani egy kézzel. Akkor nem lehetetlen elméletileg, hogy valaki puszta kézzel felkapjon egy buszt, megállítson egy száguldó gyorsvonatot, mint Szupermen a mozivásznon.'' Ezen a gondolaton mindenki nevet. Az agyi elektromos jelek külsõ hatásával arrébb tenni egy 10g-os tárgyat ugyanekkora képtelenség, csakhogy az elektromosságtanról az emberek kevesebb tapasztalattal rendelkeznek, így nem bírják felmérni, mekkora különség is van az idegi ingerületterjedés távoli hatása és a kicsi tárgyak megmozgatásához szükséges erõ között. Hasonló áthidalhatatlan nagyságrendi különbségekkel találjuk szembe magunkat, ha az elektromágneses hullámokkal kívánjuk megmagyarázni a gondolatátvitel jelenségét. Az agyunkban keletkezõ elektromágneses hullámok hatása a fejünktõl mért távolság növekedésével ugyanis igen rohamosan csökken, így ha valaki 1 méterrõl érzékelni tudná a másik ember agyából kijövõ elektromágneses jeleket, az teljesen megbolondulna a mai világban, mert a különféle elektronikus berendezések, mobiltelefonok annál sok nagyságrenddel nagyobb térerõsséget hoznak létre az összes létezõ frekvencián. Másik súlyos probléma az ``agyhullámokkal'' az irányítás kérdése. Agyunkban az idegvégzõdések térbeli elhelyezkedése nem feleltethetõ meg semmilyen módon az elképzelt tárgyak térbeli helyzetének. Képzeletünk magunk elé idézi mondjuk az asztalon elõttünk levõ toll képét, és azt is elénk vetítheti, hogy ez a toll elmozdul egy centit balra (vagy akár azt is, hogy egy kanadai pocoknyúllá változik). Mindeközben az agyunkban terjedõ jeleknek semmilyen térbeli irányultsága nem mutatható ki, azaz a fejünkbõl kiinduló elektromágneses hullámok véletlenszerû irányokban indulnak ki. (Ez független attól a ténytõl, hogy bizonyos agyfunkciók esetén agyunk egyik vagy másik területe aktívabb, hisz ezek a területek milliószámra tartalmazzák a véletlenszerû térbeli helyzetû idegvégzõdéseket.) Természetesen az itt említett két eset nem mutatja az egész jelenségkör téves voltát, mégis igen tipikusak, és az átlagos parafizikai könyvekben tömegével találkozhatunk ezekhez hasonló kifacsart gondolatokkal, komolynak álcázott elméletekkel. Azt azonban leszögezhetjük: az ismert fizikai jelenségek közt nincs olyan, amely a valódi parajelenségek megmagyarázását lehetõvé tenné.

6.2.2.1 Paratudományok és kereszténység.

Miként érinti mindez a kereszténységet? Sokan azt mondják, a kettõ teljesen különbözõ dolog. Hisz mi változna hitünkben, ha kiderülne, hogy pl. megfelelõ gyakorlás után a beszéden kívül gondolatokkal is tudnánk kommunikálni embertársainkkal? Sõt, ez utóbbi eset még a hazugságok ellen is hatna, tehát látszólag kereszténységet támogató dolog lenne.

El kell ismerni, a parafizika és -pszichológia által tanulmányozott jelenségek jelentõs része (nem mindegyike) önmagában nem lenne ártalmas dolog, hanem inkább megkönnyítené mindennapjainkat és nem is érintené hitünket. A baj nem is magukban a vélt jelenségekben, hanem inkább abban a lelkületben van, ami megfigyelhetõ a parajelenségek kutatóinál és amely lelkület átragad a paratudományok híveire is.

Elsõként a hazugság szellemének  erõsödését jelölhetjük meg, mint veszélyforrást. A parajelenségekkel foglalkozó emberek közül sokan az ilyen témájú könyvek írásából, a kutatásnak megnyert emberek adományaiból élnek. Az objektív, megismételhetõ tények és kísérletek hiányát valamivel pótolni kell, ha fenn akarják tartani magukat vagy intézetüket. Ezért a hazugság gyakran megjelenik ezekben a körökben, ha nem is direkt, tudatos félrevezetésként, de legalábbis a tények ferdítésében, a ``nem megfelelõ'' adatok elhallgatásában. Összességében a legtöbb paratudományi írás igen támaszkodik az áltudományok általános jellemzõ közt tenyvalogatas. oldalon leírt gondolatra: a tények hitelességét a bizonyítani kívánt elmélet alapján dönthetjük el. Ezt a ``trükköt'' a parapszichológusok rendszeresen használják, amikor az elméleteiknek ellentmondó tényeket egyszerûen hamisnak, a hivatalos tudósok szándékos félrevezetésének, a titkosszolgálatok összeesküvésének stb. tartják, és ezeket a vádakat semmivel nem bizonyítják.

Bármilyen furcsán is hangzik: az emberi gondolatok tisztaságának összezavarása igencsak kedvez a Sátánnak. Az áltudományok közül talán a ``paratudományok'' azok, melyek a legtöbbet tesznek azért, hogy az emberek fejében zavar keletkezzék annak megítélésében, mi a természettudomány, és hol kezdõdik a teljesen bizonytalan, okkultizmussal határos terület. Sok ember esetében az ilyen témákkal való foglalkozás lazítja fel természetes védekezését a mágia irányában.

De talán még mélyrehatóbb változás az, ami az emberi gondolkozás következetességének lerombolását jelenti. Személyes tapasztalat alapján mondhatjuk, hogy a paratudományokkal foglalkozó emberek közül sokan gyakorlatilag teljesen vitaképtelenné válnak, mert képtelenek még azt is tudomásul venni, hogy elõzõ érvüket megcáfolták. Ilyen esetben pl. egy, a vita során használt szó (``energia'',  ``rezgés'',  ``vákumenergia'', ``negyedik dimenzió''  stb.) egész más jelentéséhez nyúlnak, sokszor olyanhoz, aminek köze sincs az eredeti értelemhez, és a maguk szemében hatásosnak tûnõen kivágják magukat, pedig csak értelmetlen mondatokat sorolnak. Az ilyen gondolkozású emberek magukat többnyire igen okosnak vélik, és ebbõl a gõgös  állapotból emberi erõvel nemigen lehet kizökkenteni õket.

Mindez oda vezet, hogy hitbeli kérdésekkel kapcsolatban is képtelenné válnak álláspontjuk felülvizsgálatára, hisz az ember egyik igen fontos tulajdonsága, a józan ész,  sérült állapotú náluk.

Sok ember esetében azonban a parajelenségek kutatása közvetlen, egyenes útként jelentkezik az okkultizmushoz, a New Age egyes áramlataihoz (pl. a reikihez), keleti vallásokhoz. A fentebb említett Egely György egy TV-interjúban el is ismerte: a parajelenségekkel való foglalkozás számára természetes módon közelítette õt a keleti vallásokhoz.

Fontos megjegyezni, hogy a veszély akkor is jelentkezhet, ha valaki nem hisz szellemi lények létezésében, tudatosan nem hív segítségül démoni erõket.  Igen veszélyes pl., ha valaki azt hiszi, belelát a másik gondolataiba, és ez alapján cselekszik. Kitûnõ terep a démoni erõknek az ilyen helyzet: a mindenáron gondolatokat venni kívánó embert néhány hamis információval  kell csak ellátni egy kapcsolat tönkretételéhez. Márpedig a népszerû ``para-irodalom'' egyik sarkallatos pontja, hogy mindenki rendelkezhet ilyen képességekkel, csak ki kell próbálni. Ez sokakat felbátorít arra, hogy ilyen dolgokkal próbálkozzanak, így a fenti eset nem elméleti lehetõség, hanem meg is valósul a gyakorlatban. (Tapasztalatból tudjuk, sajnos.)

Más parakutatók a reiki  által is használt ingázással  is foglalkoznak. (Lásd reikiinga. oldalon.) Õk azt gondolják, valami természeti erõ jelez az ingán keresztül, valójában azonban a szellemvilágnak ad lehetõséget, hogy kis hatásuk láthatóvá erõsödjön, és titokban átvehessék az irányítást a tanácsadáson, hamis információkon keresztül.

6.2.3 Áltörténelmi mozgalmak: ``párthus Jézus'' [0,0]

6.2.4 UFO-hit [5,3] Egy érdekes áltudomány az UFO-kkal kapcsolatos elméletek halmaza, melynek a vallást érintõ vonatkozásai is vannak. Különösen ebbõl a szempontból tárgyaljuk ezt a témát, de az érthetõség kedvéért a tudományt érintõ szempontokra is röviden ki kell térnünk. A félreértések elkerülése végett világossá szeretnénk tenni, hogy nem a fantasztikus könyvekrõl és filmekrõl (sci-fi)  beszélünk itt. A sci-fi esetében a szerzõk nem leplezik, hogy irodalmi alkotást hoztak létre, melyet nem tartanak valóságosnak. Ezek a fantasztikus történetek lehetnek szórakoztatóak, ritkán akár tanulságosak is, de mindig világosan kiderül: modern mesérõl van szó. Ezzel szemben az UFO-kkal foglalkozó anyagok azt állítják, hogy a valóságról szólnak. Így viszont már nem foghatók fel irodalmi alkotásként, hanem azzal a céllal íródnak, hogy befogadójuk valódinak vélje a leírt eseményeket. Szintén meg kell említeni röviden, hogy az UFO-észlelések többségérõl bebizonyosodik, hogy a szemtanúkoptikai csalódásnak  estek áldozatul, nem ismerték fel a fátyolfelhõk mögött levõ teliholdat, videokamerájukkal egy fényes bolygót próbáltak filmezni, és az autofókusz rendszer hibája miatt egy titokzatos alakú foltot rögzítettek, meteorológiai léggömböt véltek UFO-nak, melyet alulról a városi fények világítottak meg, stb. Maguk az ``UFO-szakértõk'' is elismerik, hogy az ismeretlen repülõ, fénylõ objektumok az esetek többségében csak az észlelõ tudatlansága miatt érthetetlenek. A napilapokban néha feltûnõ UFO-szenzációk többnyire ebbõl a kategóriából valók. Ezekkel itt nem kívánunk foglalkozni, hanem figyelmünket azokra az esetekre fordítjuk, amikor a szemtanúk egészen egyértelmû, közeli találkozásról, beszélgetésrõl számolnak be. A témában született könyvek, folyóiratok és filmek száma felbecsülhetetlen. Ebbõl a tág körbõl a követhetõség kedvéért fõként egyetlen mûbõl közlünk idézeteket, méghozzá Timothy Good:  Idegen bázis c. könyvébõl. Ez a könyv viszonylag mérsékelt abból a szempontból, hogy sok év ``termésébõl'' a leghitelesebbnek tûnõket próbálja meg összeválogatni és az UFO-irodalom átlagánál nagyobb kritikával kezeli forrásait. Mindazonáltal ez sem mentes a gondolatkör alapvetõ hibáitól. Mit is állítanak az UFO-hívõk? Rengeteg dolgot, melyek sokszor ellentmondásosak, de néhány közös vonás azért megállapítható: A Föld nem az egyetlen hely, ahol értelmes lények élnek. A Földet más bolygók értelmes lényei már elérték. Ezen idegen lények ûrhajóit néha ``azonosítatlan repülõ tárgyként'' vesszük észre. (Innen ered az``UFO''  név: angolul ez ``Unidentified Flying Object''-et jelent.) Az idegenek  egyes személyekkel már felvették a kapcsolatot. Fontos megjegyezni, hogy a természettudományok ezen állítások mindegyikét elvileg lehetségesnek tartják, de egyikrõl sem tartják azt, hogy bekövetkezett volna, mert a felhozott ``bizonyítékok'' nem elégségesek. Tudományos szempontból nem tûnik lehetetlennek, hogy más bolygókon is kialakuljon értelmes élet, hisz bár Naprendszerünkben a Földön kívül még a legprimitívebb életformákat sem lehetett feltalálni, csak a mi Galaxisunkban mintegy százmilliárd csillag van és ezek közül milliószámra kell olyan bolygónak elõfordulnia, mint amilyen a Föld, legalábbis a fõ fizikai és kémiai paraméterek szempontjából. Ilyet azonban a csillagok nagy távolsága miatt nem figyeltünk még meg, azaz egy olyan bolygót sem ismerünk konkrétan, mely nagyjából Föld méretû lenne és egy másik, a Naphoz hasonló csillag körül keringene. Tudományos szempontból nem kizárt a csillagok közti távolság legyõzése sem. Bár a mai technika ezt nem teszi lehetõvé, elvileg reálisnak tûnnek azok az elõzetes tervek, melyek a fény sebességének tizedrésze és fele közötti sebességgel mozgó ûrhajókról szólnak. Ilyenekkel a legközelebbi csillagok 10-100 év alatt elérhetõk lennének. Semmilyen elvet nem ismerünk, mely tiltaná a sebesség fénysebesség közelébe való felnövelését sem, de az emberi élettartam meghosszabbítása (pl. az emberi test funkcióinak ideiglenes felfüggesztése révén) elõtt sincs alapvetõ akadály, még ha az ezekrõl szóló konkrét tervek néha irreálisak is. Valójában azonban nincs meggyõzõ érv, ami arra utalna, hogy idegen lények látogatása és a kapcsolatfelvétel már meg is történt volna. Az UFO-hívõk ugyan számtalan ``hiteles'' megfigyelést és találkozást számon tartanak, ezekkel azonban sok gond van. Könyvünk kereteit meghaladná egyes esetek részletes elemzése, ezért csak néhány általános jelenségre hívnánk fel a figyelmet, mely az UFO-kkal kapcsolatos elméletek és hiedelmek áltudományos voltát támasztják alá. (Érdemes fellapozni az áltudományokról általában írtakat a6.1. fejezeteben, a . oldalon.) Különbözõ szemtanúk által észlelt ``ûrhajók'' alakja nagyon eltérõ egymástól. A ``klasszikus'' csészealj alak különféle változataitól kezdve a szivar vagy hengeres alakig sokféle alak elõfordul, és egymástól független UFO-események megfigyelõi gyakorlatilag sohasem látnak minden jellemzõben egyforma UFO-kat. Ahány észlelõ, gyakorlatilag annyi alak, méret, szín, ablakelrendezés, stb. bukkan fel, és ez nem csak a távoli észlelésekre, hanem azokra az esetekre is igaz, amikor a beszámoló arról szólt, hogy valaki teljesen öntudatánál egész közel mehetett egy UFO-hoz, meg is érintette, bele is szállt, sõt, akár utazott is vele. A változatosság nem lehetne ilyen mértékû, ha valódi, objektíven létezõ idegen értelmes lények figyelnék meg a Földet, hanem a Föld különbözõ helyein teljesen azonos alakoknak kellene felbukkannia, nemcsak néhány motívum ismétlõdne. Nyilván lenne néhány fajtája az ûrhajóknak, de az a kaotikus formagazdagság, ami az észlelésekben felbukkan, inkább az észlelések alapvetõen szubjektív voltát erõsíti. A különbözõ szemtanúk által észlelt idegen lények szinte mindig eltérnek egymástól. 120 és 240 cm között bármilyen magasság; gyenge vagy erõs testalkat; emberi, kissé idegenszerû vagy teljesen idegen kinézet; a telepátia  különbözõ mértékû felhasználása; a földi légkör belélegzése és számtalan szempont szerint az ``idegen lények'' ugyanolyan mértékû változatosságot mutatnak, mint az elõzõ pontban szereplõ ûrhajóik. Itt is erõsen megkérdõjelezhetõ az objektivitás. Valójában az eddig említett kétféle változatosság csak úgy lenne magyarázható, ha több tucatnyi faj több tucatnyi féle ûrhajón röpködne a Föld környékén, és mindegyikük csak egy emberrel vagy embercsoporttal venné fel a kapcsolatot, azután eltûnne, vagy óvakodna a további kapcsolatfelvételtõl. Ez egyrészt nagyon ésszerûtlenül hangzik, másrészt sok ``idegen lény'' közöl olyan jellegû információt, mely ennek ellentmond. Vagy ezek a közlések, vagy az észlelések tömegei hiteltelenek. Az ``idegen lények'' közlései nem állták ki az idõk próbáját. Számos hitelesnek tartott észlelés esetén az UFO vezetõi olyan dolgokat közölnek az emberekkel, melyeket sem õk, sem az emberiség nem tudhat az adott pillanatban. Ezek túlnyomó többsége utólag hamisnak bizonyult. Ahogy azt az áltudományok általános ismérveinél leírtuk, nem sokat bizonyít az, hogy már bekövetkezett eseményekre ad magyarázatot egy észlelés késõbbi leírása. Azaz nem kell bizonyító erejûnek tekintenünk mondjuk ha egy 1995-ös kiadású könyv arról ír, hogy egy 1950-es ``találkozón'' idegen lények elõre megmondták volna a Kennedy-gyilkosságot. hisz ez igen könnyen lehet hamisítás eredménye. Hiteles az lenne, ha elõre közölnének olyan információt, mely csak leírása és széles körû publikálása után bizonyul igaznak. Ezen a mérlegen azonban könnyûnek találtatnak az állítólagos idegen lényektõl eredõ információk. Például az 50-es évek egyik leghíresebb UFO észleléssorozatának fõ alakja, George Adamski,  hosszas leírásokat közölt találkozóiról, telepatikus beszélgetéseirõl és az UFO-k fedélzetén történõ repüléseirõl. Ebben leírja pl., hogy a Hold felszínén növények és kis termetû állatok is találhatók. Ez nem nyert igazolást a Hold késõbbi részletes vizsgálata során. A Vénusz és a Mars leírása pedig teljesen hibásnak bizonyult. Szerinte pl. a Vénusz felszínén kilenc óceán és számtalan tó van, a levegõ belélegezhetõ, emberszerû lények laknak rajta. A késõbbi földi ûrszondák viszont 500 fokos felszíni hõmérsékletet, 90 atmoszférás nyomást, rendszeres savas esõket jelentettek. Bár az ûrutazás leírásában néhány elem késõbb is igaznak bizonyult, ezek közt egy sem volt olyan, ami józan ésszel nem lett volna elõre látható, viszont a hamis észlelések (melyekbõl itt csak kettõt említettünk) az egész beszámolósorozat hitelességét megkérdõjelezik. Hasonló eset sokszor elõfordult: sok régebbi találkozás után pl. 2000-ben bekövetkezõ ``világvége''  vagy nagy katasztrófasorozat elõrejelzésrõl számoltak be az észlelõk, ami szintén nem bizonyult igaznak. A sok ``hiteles'' találkozó, beszélgetés, információcsere ellenére sincs közelítõ magyarázat sem az idegenek alapvetõ indítékaira. Egyes találkozások szerint csak megfigyelnek bennünket, mások szerint szükségük van bizonyos földi anyagokra, a harmadik szerint meg akarnak bennünket menteni a környezetszennyezéstõl, atomháborútól (mindig az épp divatos fõ veszélyforrástól). Egyes források szerint az idegenek is a Földrõl származnak, csak elhagyták a bolygót, mások szerint máshonnét valók, de õk hozták létre itt az életet, ismét mások minden korábbi kapcsolatot tagadnak. A konkrét beszámolók az idegenek saját maguk által megjelölt céljairól, származásukról sokszor kizárják egymást, mégis mindegyik fajtából vannak számon tartva ``garantáltan hiteles'' információk. Az általános elveken túl álljon itt még egy konkrét eset is, melyre talán sokan emlékeznek az olvasók közül, mert Magyarországon történt, és nagy nyilvánosságot kapott: a ``gabonakörök''  esete. A 90-es évek közepén szerte a világban, így hazánkban is több gabonaföldön a növények néhány méter sugarú körben körkörösen ledõltek, és ezt sokan az UFO-k mûvének tartották. Egyesek mindenféle misztikus sugárzást vagy megváltozott összetételt véltek mérni a gabonakörök környékén, de hogy mifélét, arra sosem adtak kielégítõ magyarázatot. Ilyen mondatok repkedtek a médiában: ``X.Y. UFO-szakértõ mérései szerint a gabonakörök környékén a búzának magasabb az elemtartalma.''. Ez persze értelmetlen halandzsa, mert minden anyag kémiai elemekbõl áll. Magyarországi ``UFO-szakértõk'' egyenesen azt állították, hogy a körök méretével az idegenek üzennek, méghozzá a téridõ szerkezetével kapcsolatos alapvetõ információkat adnak át. Állították, hogy minden gabonakör jelentését ismerik, és ezt könyvben is leírták. Egy nézett TV-showban azonban szembesítették õket két fiatalemberrel, akik bebizonyították, hogy a híres gabonakörök egyikét õk készítették Székesfehérvár környékén. Errõl pedig az önjelölt szakértõk korábban azt mondták, hogy az idegenek üzenetének része. Talán ennyi érv is elegendõ, hogy az UFO-kkal kapcsolatos elméletek áltudományos jellegét röviden megmutassuk. Ezért az UFO-k, pontosabban földön kívüli intelligens lények által épített, a Föld közelében közlekedõ repülõ tárgyak létezése tudományos szempontból nem tekinthetõ bizonyítottnak. Inkább csak vakhit kérdése: van aki az észérvek ellenére is elfogadja, hogy a közeli találkozások már megtörténtek, és hiába derül ki egy-egy esetrõl, hogy tévedésen vagy csaláson alapult, talál helyette száz újabb, ``még hitelesebb'' bizonyítékot, melynek cáfolatára még nem jutott senkinek ideje. Ezért adtuk fejezetünknek az ``UFO-hit'' címet. Milyen értelemben érinti a kereszténységet azonban mindez? Legelõször is azt kell megemlíteni, hogy elméleti szinten a kereszténység nem zárja ki, hogy más bolygón is legyen élet, de még az annyira értelmes lények lehetõsége sem kizárható, akik képesek az ûrhajózásra. A Biblia a Teremtés Könyvében csak a Föld teremtésérõl szól részletesebben, és ebben is csak addig a szintig megy el, ami a hittel kapcsolatos mondanivaló átadásához szükséges. Nem ír tehát a Föld belsõ szerkezetérõl, a csillagok kialakulásának részleteirõl és sok egyéb másról, ami a mai embert érdekli. Írja viszont, hogy Isten szeretetbõl, pusztán a szavával teremtette a világot és mindent jónak alkotott benne. Akik azt várják a Teremtés Könyvétõl, hogy a teremtés folyamatának és teljes skálájának leírását adja, alapvetõen félreértik írójának és a sugalmazó Szentléleknek a szándékát. Az így gondolkodók vagy a tudomány eredményeit kénytelenek elvetni, vagy a Bibliát, mivel a betû szerinti értelmezés és a tudomány eredményei ellentmondásban vannak egymással. (Hét napos teremtés, a teremtés utáni családfákból számolható kor, stb.) El kell tehát ismerni: az a tény, hogy nincs megemlítve a Teremtés Könyvében, hogy Isten máshol is teremtett volna életet, nem jelenti azt, hogy ilyen nem is történt. Hasonlóképpen más szentírási részek, melyek a teremtett világról szólnak sem írják, hogy Isten csak a Földön teremtett volna életet, csak a földi élet szépségét dicsérik. Az is bizonyos, hogy lélek, azaz az istenképmásság legbelsõ hordozója nélkül is elképzelhetõ értelmes tevékenység. (Pl. majmokat sikerült megtanítani süketnéma jelbeszédre olyan szinten, hogy önállóan és helyesen alkottak feltételes-, múlt- és jövõ idejû mondatokat, eszközöket használtak és alakítottak át gondozóik számára nem várt módon.) Ezért - bár furcsán hangzik - nincs egészen szilárd érv, bizonyíték amellett, hogy istenképmásságot nem hordozó, pusztán anyagi természetû lények tudjanak magas szintû technikai civilizációt létrehozni. Sõt, tudomásunk szerint az sem bizonyítható a kinyilatkoztatásból, hogy az egész Univerzumban csak az ember rendelkezne az istenképmássággal, pusztán az a biztos, hogy a Biblia írásának idején ismert részen, azaz magán a Földön egyedülálló az ember e tekintetben. Egy idegen bolygón létrejött értelmes faj, melynek Isten lelket is adna, teljes joggal lenne nevezhetõ embernek, csak épp tõlünk messzire hívta õket életre Isten. (Érdekes módon ehhez hasonló problémával találták magukat szembe Amerika felfedezõi. Az akkori tudás szerint ugyanis nem látszott lehetségesnek, hogy emberek már Kolumbusz elõtt átjussanak az ``új'' földrészre, így néhányan felvetették, hogy Amerika õslakói nem lennének emberek, csak ahhoz hasonló, lélek nélküli állatok. A vita szerencsére hamar eldõlt egyházi körökben és egyértelmû megállapítást nyert, hogy az indiánok is emberek, bár nem értették, hogyan kerültek az akkori ``csúcstechnikával'' épp elérhetõ területekre, azaz nem látszott a közvetlen származási kapcsolat köztük és az európai emberek között.) A kinyilatkoztatás és a szenthagyomány tehát nyitva hagyja a más bolygókon esetleg létrejövõ értelmes élet kérdését. Lehet, hogy sokkal egyszerûbb lenne ez a fejezet, ha azt írhatnánk, hogy idegen bolygókon nem lehetséges élet, de legalábbis értelmes élet, mert egyértelmû ellentmondásba kerülnénk valamely alapvetõ hitigazsággal. Ezt azonban nem tehetjük, mert ilyenrõl nincs tudomásunk. Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy a kereszténység állítaná az idegen civilizációk létezését, csak azt, hogy nem tartja kizártnak. A kérdésrõl hivatalos állásfoglalást nem adott ki a Tanítóhivatal,  de mértékadó teológusok véleménye egybevág a fenti bekezdések tartalmával.

6.2.4.1 Az UFO-hit és a kereszténység

Az elõzõekben leírt általános dolgok után vegyük kicsit szemügyre a konkrét UFO-jelenések és a kereszténység viszonyát.

Elsõ megállapításunk az, hogy az UFO-történetekben az idegen lények által közölt vallási témájú információk ugyanolyan kaotikus összevisszaságot mutatnak, mint az ûrhajók alakjai illetve kinézetük.

Sok ``idegen lény'' teljesen ateistának  mondja magát, az emberek vallásait alacsony értelmi szintünknek tulajdonítja. Az esetek egy részében ez a földi értelemben vett ateizmust jelenti, sõt, a hitelesnek tartott észlelések sorában még kifejezett kommunista  elveket valló ufonauták is találhatók. (Hogy-hogynem a kommunista idegenekrõl mindig ilyen gondolkozású emberek számolnak be...)

Máskor a vallást nem a teljes tudatlanságnak, hanem korábban itt járt idegen lényektõl származó tanítások félreértelmezésének tulajdonítják. Ilyenkor gyakran a Biblia és más vallási iratok ``igazi értelmét'' adják meg a földönkívüliek. Például szerintük az Ószövetség Istene egy idegen lény, akinek ûrhajója remegtette meg és borította füstbe a Sinai hegyet, Illés  tüzes szekere is valami repülõ tárgy. Jézus náluk egy idegen civilizáció követe, akit genetikai eljárással keltettek életre szûz Mária méhében és a csúcstechnika segítségével támasztottak fel társai. Nem is soroljuk tovább mindezeket a dolgokat, valószínûleg minden felnõtt keresztény olvasott már ilyesmit. A közös bennük az, hogy a keresztény hit emberi ésszel fel nem fogható igazságai mögé egy embertõl különbözõ értelmes lényt, illetve ezek csoportját képzelik.

Állításaikat azonban semmivel nem tudják bizonyítani. Valóban ki lehet ragadni a Szentírásból bizonyos részeket, melyet a ma embere repülõ, ûrhajó vagy egyéb modern technikai eszköz leírásának vél, ezen részek megléte azonban nem perdöntõ. Egy olyan több száz oldalas könyvrõl, mely akkora mûfaji, keletkezési korbeli és szerkesztési változatosságot mutat, mint a Biblia igen sokféle témához lehet illeszkedni látszó szövegrészeket találni. Itt az áltudományok egy jellemzõ vonása ismerhetõ fel, melyet korábban (6.1. oldal) ismertettünk, tudniillik a tények közti szabad válogatás jelensége. Egészen nyilvánvaló, hogy a Szentírás nagy része nem utal idegen lények, bonyolult technikai eszközök jelenlétére. Ezekre a részekre (melyek a szöveg többségét alkotják) az ``UFO-isten hívõk'' nem tudnak magyarázatot, egyszerûen tudatlanságnak, tévedésnek minõsítik. Minden olyan kis szövegrészt viszont, mely az õ teóriájukat látszik támogatni, hitelesnek vagy hiteles magvúnak tartanak. Ekkor tehát az igazolni kívánt elmélet szerint döntik el a hitelességet, nem attól független szempontok alapján. Semmiképp nem nevezhetõ tehát tudományosnak és hitelesnek az a megközelítés, amit az ilyen UFO-hívõk alkalmaznak, még akkor sem, ha az eredeti nyelven írt szövegrészek ismeretén alapul is.

A hívõ keresztény fõ érve azonban az ``idegenlény-isten'' jellegû tévtanítások ellen az lehet, hogy a Bibliában leírtakat nem pusztán régi események leírásának tekintjük, hanem megéljük: ma is érvényes valóságokat közöl a Szentírás. Az Atya, Jézus vagy a Szentlélek ma is válaszol nekünk az imában, Jézus ma is gyógyít betegeket, a Szentlélek ma is irányítja az egyéneket és közösségeket, akik erre megkérik Õt. Ezek a tapasztalatok, melyek 2000 év kereszténysége alatt folyamatosan megvoltak és ma is megélhetõk nem férnek bele az említett tévtanokba. Aki azonban holt betûként, egyszerû történetleírásként tekint a Bibliára, az akár az ûrhajós-isten akár egyéb jellegû tévutakra igen könnyen tévedhet.

A hitelesnek tartott UFO-utazókkal való beszélgetések (``telepatikus kapcsolatfelvételek'') más csoportjakeleti vallásokhoz  hasonló alapelemeket mutat fel. Sokszor kifejezetten említést tesznek az idegenek areinkarnációról  vagy arról a panteista  felfogásról, miszerint végsõ soron minden létezõ legbelsõ lényege egy és ugyanaz, így Isten bennünk és mindenben lakozik, nem személyes lény. Álljon itt egy ilyen értelmû, tipikusnak mondható idézet:

	Amikor a vallásról, vagy ahogyan Pallmann [akinek beszámolóján alapszik a történet] nevezte, a ``kozmofilozófiáról'' kérdezték, Xiti és Satu [az idegenek] elmondta, hogy az õ népük nem tesz különbséget ``Isten'' és ``Természet'' között, és (legalábbis a mi nyelvünkön) ``Isten-Természetként'' hivatkoznak rá. ``A Természet törvényeinek figyelmen kívül hagyása'', mondta Satu, ``Isten törvényeinek figyelmen kívül hagyása, mert Isten a Természet és a Természet Isten.'' Timothy Good: Idegen bázis, 328.o.

Sok ember gondolkozik ennek hallatán így: ``Milyen szépen összevág minden! Az idegen lények létezése és a reinkarnáció egymást erõsíti, támogatja. Biztos igaz mindegyik, ha így egybevág két különbözõ jellegû elmélet.'' Két bizonytalan dolog egymást támogatása azonban nem bizonyítja hitelességüket. Ha valamelyikük független forrásból bizonyítást nyer, az már támogatja a másikat, de az egymást támogatás nem perdöntõ. (Vegyük pl. a következõ egyszerû esetet: Aladár szerint 2 + 2 = 5, Béla szerint 2 + 3 = 6. A két ``elmélet'' támogatja egymást, hisz Aladár egyenletének mindkét oldalához 1-et adva megkapható Béla egyenlete, mégis mindkettõ nyilvánvalóan hamis. Ha valaki bebizonyítaná Aladár igazát, Béla állítása is igaz lenne, de amíg ez hiányzik, egymással való összhangjuk nem bizonyító erejû.)

Ismét más csoport a keresztény iratokat értelmezi át ``modern'' felfogásúra, azaz hisznek Istenben, esetleg Jézus istengyermekségében, de pl. a Jelenések Könyvének  bizonyos részeit úgy értik, hogy Isten ûrhajókat küld rövidesen, hogy kimentse a ``romlott emberiség'' körébõl az õ 144000 választottját és egy másik bolygón valósul majd meg Isten országa. Ezek között az emberek közt sokszor találhatunk olyanokat, akik õszinte istenkereséssel jutottak a téveszmék hálójába. Sokszor hisznek Istenben, elemi imaéletük is van, az Egyház liturgiájában is részt vesznek, de jó pár dolgot félreértenek. Felvilágosító tevékenységgel, felnõttnek szóló bibliamagyarázatokkal feltehetõen kizökkenthetõk téveszméikbõl. Hisz ha valaki kicsit komolyabban megismeri Istent, egészen világos lesz elõtte, hogy Neki nincs szüksége más értelmes lényekre az emberiség megmentése céljából, ugyanis végtelen a hatalma, nem kell az emberek által fejlettnek gondolt technika és orvostudomány eredményeit használnia csodáihoz, mivel Õ mindennek a teremtõje, üzeneteinek közvetítésére sem kell idegen lényeket felhasználnia, mert Szentlelkén keresztül ma is az egyének, a közösségek és az egész Egyház szintjén folytonosan hallható szava azok számára, akik odafigyelnek.

Az UFO-utazók vallási közlései közt tehát kibékíthetetlen ellentétek vannak, de az ``idegenek'' sosem említik, hogy köztük vallási meggyõzõdés szerint különbségek lennének. A téma ``szakértõi'' azonban képtelenek kiválasztani az igazit ezek közül. Szegezzük bátran ufológus ismerõseinknek: ``Akkor most mondd meg végre, az idegenek hisznek-e Istenben vagy sem? Személyes Istenben hisznek vagy egy általános filozófiai jellegû elvben?'' Bármelyiket mondja is, csakhamar találhatunk az UFO-magazinokban és könyvekben ennek ellentmondó és ``garantáltan hiteles'' beszélgetéseket.

Mindez azt jelenti, hogy vallási téren is teljesen hiteltelenek az állítólagos idegen lényekkel beszélgetõ emberek információi. Az egész jelenségkör azonban nagyon alkalmas az ingadozó hitû emberek körében végzett zavarkeltésre. és ebben rejlik fõ veszélye. Ezt a Sátán, a fõ zavarkeltõ kihasználhatja és ki is használja céljai elérésére. Már önmagában az érdeklõdés Istentõl való elfordítása is az õ malmára hajtja a vizet (hisz sokan az idegenektõl várják az emberiség problémáinak megoldását), de a vallási jellegû információk, amiket az ``idegen lények'' közölnek az emberekkel közvetlen veszélyt is jelentenek.

Érdemes megemlíteni itt az UFO-jelenségeket igen sokszor kísérõ félelmeket.  Az egész téma az emberek többségébõl félelmet vált ki, ami érthetõ (az ismeretlentõl való félelem), és feltehetõen ez az egyik alapja annak, hogy az emberek széles tömegei érdeklõdnek a téma iránt. Nem érthetõ viszont az, hogy a témával behatóbban foglalkozó, személyes találkozásról beszámoló emberek közt igen gyakori a depresszió, skizofrénia,  látszólag indokolatlan rettegés. Errõl olvashatunk pl. a már idézett, UFO-jelenségekrõl beszámoló könyvben (Idegen bázis), de személyes beszélgetések során is találkoztunk ezzel a jelenséggel. Az UFO-észlelések és a depresszió bármilyen irányú kapcsolata a téma hamis voltát bizonyítja. Az eleve depresszióra és skizofréniára hajló emberek beszámolói nyilván korlátozott hitelességûek az észlelõ állapota miatt. Amikor viszont az állítólagos idegenekkel való találkozás vált ki pszichikai betegségeket, félelmeket, az sokszor démoni befolyás lehetõségét veti fel.

Összességében tehát a téma tipikusan áltudományos, biztosra vehetjük, hogy eddig nem történt találkozás idegen lényekkel, így nem érdemes idõt, figyelmet és pénzt vesztegetni a ``hátha mégis igaz'' hozzáállásból kiindulva a téma tanulmányozására. Bizonyos terültek pedig egyenesen veszélyesek a kereszténységre nézve és egy-egy eset sátáni befolyás gyanúját is ébreszti. Ne higgyünk tehát az UFO-híradásoknak, legjobb, ha hallatlanra vesszük õket.

7 Egyéb tévtanítások Subsections 7.1 Szabadkőműves mozgalom [0,0] 7.2 Humanizmus [4,4] 7.3 Kommunizmus [5,4] 7.4 Gyakorlati materializmus, a fogyasztói társadalom [0,0] 7.5 Sátánizmus [0,0]

7.1 Szabadkõmûves mozgalom [0,0]

7.2 Humanizmus [4,4] A középkor vége felé Európában egyre erõsödtek a vallással szembeforduló, Istent elvetõ eszmerendszerek. Többségük a ``humanizmus'' valamely formájának tartotta magát, követõik magukat ``humanistának'' vallották. Manapság sokan azt hiszik, hogy ez a szó egyszerûen ``emberbarátot'' jelent, azaz keverik a``humánus''  szóval. A valóság azonban az, hogy a ``humanizmus'' szó a ``deizmus'' ellentétét jelölte, azaz az emberben való hitet az Istenbe (deo) vetett hittel szemben. A humanizmus bevallottan azért állította az embert a középpontba, hogy onnét Isten kikerüljön. Ettõl a fordulattól azután az egész világ megjavulását, egyúj kor  eljövetelét várták. Ebben az alapvetõ vonásban a mai New Age  mozgalomhoz való nagy hasonlóságot fedezhetünk fel. Valóban, a fejezetben meg fogjuk látni, hogy néhány humanista gondolat ma is visszaköszön bizonyos ``modern'' New Age ágakban és egyéb mozgalmakban, eszmerendszerekben is. A humanizmus követõi kijelentették, hogy az ember a legfelsõbb hatalom és ennek megfelelõen az emberiség minden jót önmagától várhat. Ez néha olyan szélsõségesen kifejezésre került, mint pl. a ``Nagy Francia Forradalom''  idején, amikor igen nagy keresztényüldözés  indult (sok száz mártírt kifejezetten keresztény hite miatt öltek meg), Párizsban pedig egy erkölcstelen nõt (híres prostituáltat) emeltek ünnepélyes külsõségek közt egy templom oltárára, mint az ``Ész istennõjét'', illetve annak szimbólumát, megtestesítõjét. Ezen forradalom során többször olyan erõk jutottak hatalomra, melyek teljesen meg akarták ``tisztítani'' a kereszténységtõl az emberiséget, pl. még a 7 napos naptárat is eltörölték és egy 10 naposat vezettek be, hogy az se emlékeztessen senkit a Bibliára. Fontos megjegyezni, hogy a humanizmusban fellelhetõ értékekbõl azokat, melyek összeegyeztethetõk a kereszténységgel az Egyház is magáévá tette. Például részben a humanizmus hatására az Egyház nagyobb figyelmet kezdett fordítani az emberek egyenlõségének hangsúlyozására. Természetesen ezt, mint isteni eredetû tanítást mindig is vallotta az Egyház, de a középkorban sokszor a szükségesnél kisebb hangsúlyt kapott ez a tan. Pontosan ez volt az egyik fõ oka annak, hogy a humanizmus a jószándékú emberek körében is sikereket tudott elérni. A 18-19. század humanista gondolkodóinak nagy része el is ismerte, hogy nem hisz Istenben, vagy legalábbis nem olyanban, mint amilyenrõl a kereszténység tanít. Ezen gondolkozók közvetlen hatása a mai átlagemberre igen csekély, hisz kortársaink többsége nem olvassa mûveiket, mégis az embert a teremtés csúcsára helyezõ gondolatok nagyon erõteljesen jelen vannak a mindennapokban. Ennek egyik leggyakoribb, hétköznapi változata a ``hit az emberben'' motívum, mely gyakran a ``hit önmagamban''  formában fejezõdik ki. Ha körülnézünk, a ránk zúduló információáradatban gyakran felbukkan ez a humanista gondolat, sokszor olyan formában, mely nem tûnik keresztényellenesnek, mert nem támadja közvetlenül azt. Tipikus hollywoodi filmsablon pl. a következõ: Egy nehéz családi körülmények közt élõ gyerek tehetségesen kosarazik, de nincs önbizalma, gátlásokkal küzd és kritikus helyzetekben rendszeresen hibázik. Már majdnem otthagy mindent, amikor találkozik a ``szuperedzõvel'', aki elsõsorban nem technikai fogásokra tanítja, hanem azt sulykolja bele, hogy ``Higgy önmagadban. Képes vagy rá. stb.'' A srác ettõl megtáltosodik, majd az ellenséges közönség elõtt lejátszódó országos döntõn, amikor a végén minden az õ büntetõjén múlik, elõször megijed, de eszébe jut a ``Higgy önmagadban'' varázsmondat, bedobja a büntetõt, és a záróképben a nyakába boruló edzõnek azt mondja: ``Tényleg képes voltam rá. Köszönöm.'' Ártalmatlan, szórakoztató történetnek tûnhet mindez, valójában azonban ilyesmiket ültet el a nézõben: ``Önmagunkban kell hinni'', ``Ha nagyon akarunk valamit, az biztosan sikerül'', ``Bármit elérhetsz, ha hiszel magadban''. Ezeket a gondolatokat azután bölcsességként és tanácsként visszhangozzák egymásnak az emberek és mindenféle bizonyítás nélkül egyszer csak általánosan elfogadott alapigazsággá válik, amit nem is szabad megkérdõjelezni. Természetesen az önbizalomnak van egy egészséges mértéke, mely keresztény szempontból is pozitív dolog. A fent említett gondolatok azonban nem errõl szólnak, hanem az ember önmagába vetett hitét erõsítik, ``kitúrva'' a középpontból Istent. A fenti filmsablon keresztény változatában pl. a kritikus pillanatban a ``hõs'' nem az önmagába vetett hitét idézné fel, hanem Istenhez fohászkodna, és a végén Istennek adna hálát. Sajnos gyakran a keresztények is megelégednek azzal, hogy ilyen általánosságokat mondjanak: ``A hitnek hatalmas ereje van, az mindenen átsegít'' és nem vizsgálják meg, hogy miben vagy kiben való hitrõl van szó a konkrét esetekben. Ezen alapul pl. a korábban említett Murphy-féle  tudatalatti-vallás (lásd 4.2.3. fejezet, . oldal), de sok más new age-es áramlatban is felbukkannak ezek a gondolatok. Sokszor a keresztények is hasonló mondatok mögé rejtik hitüket, amikor pedig nyíltan kellene megvallani Jézust. Sajnálatosan sokszor hallunk ilyesmit hívõk szájából is: ``A hit majd átsegít ezen a nehéz helyzeten. Higgy abban, hogy minden jóra fordul, és akkor biztos jobb is lesz minden.'' Lehet, hogy amikor ezt kimondja, akkor õ Istenbe vetett hitre gondol, de aki hallgatja gondolhat valamilyen általános ``önmagamba vetett hit'' jellegû gondolatra, egyszerû optimista biztatásra is. Épp ezért az ilyen általános szövegek nem találkoznak ellenállással a legtöbb társaságban, míg egy ``Higgy Istenben, Jézusban, majd Õ megsegít'' jellegû biztatás a legtöbb helyen elutasítást eredményezne. Csábító ezért a hívõ ember számára a könnyebbnek tûnõ úton maradva a fenti kétértelmû sablonok mögé bújni, és ezzel a humanizmus gyakorlati támogatójává válni. Ezt önmagunkon is tapasztaljuk, és tudjuk, milyen nehéz eleinte felvállalni hitünket egész konkrét formában a hitetlen (emberben esetleg hívõ) társaság elõtt. Mégis arra biztatunk, kedves Olvasó, hogy ha a ``hit erejérõl'' hallasz vagy olvasol, nézd meg, mibe vagy kibe vetett hitrõl van szó. Ha pedig Te beszélsz, derüljön ki, milyen hitrõl szólsz, ne féld megvallani Jézust.

7.3 Kommunizmus [5,4]

Az elõbbiekben kifejtett humanista, azaz ``emberhívõ'' gondolatok gyakorlatilag materialista  eszmék, hisz Istent elvetve az ember is csak anyagból állóvá válik, és ebben hinni csupán az anyag magasrendûen szervezett formájában való hitet jelent. Természetesen meg lehet kísérelni az ``emberhitet'' keresztény elemekkel vegyíteni, mint ahogy pl. Murphy teszi a tudatalatti vallásának kifejtésében (lásd 4.2.3. fejezet, . oldal), de a gondolat következetes végigvitele a teljes materializmushoz vezet el. Erre jutott sok filozófus és gondolkodó a 18. században, mint pl. Feuerbach,  és munkájukat a 19. század ``nagy'' materialista filozófusai tetõzték be, akik közül leginkább Marx  és Engels  azok, akik tanításainak következménye még ma is velünk él, még ma is mérgezi sok ember gondolkozását. Ennek beható vizsgálata alapos filozófiai, szociológia és politikai tanulmányok tárgya lehetne. Itt csak a legközismertebb tévedésekre szeretnénk felhívni a figyelmet.

Marx és Engels szellemi elõdjüknek tartották a humanista gondolkodókat, de az alapgondolatot (az ember a legfelsõbb hatalom) a végsõkig következetesen végigvitték, és kijelentették pl. a következõket: (itt nagyon egyszerûsítve közölve a gondolatokat)

• Az anyag mindennek az alapja, meghatározója
• A tudat csak a magasan szervezett anyag egyfajta mûködése, funkciója, a társadalmi lét határozza meg
• Isten nincs, a ``vallás a népek ópiuma''
• A vallás és az Istenbe vetett hit ellen küzdeni kell
• Az igazság (filozófiai és társadalmi) terjesztéséhez megengedettek az erõszakos eszközök is (pl.proletárdiktatúra,  keresztények üldözése) 
• A dialektikus materializmus  alapjain állva, a munkásosztályra alapozva egy új kor  köszönt az emberiségre, melyben megszûnik minden szenvedés, probléma.

Érdemes megfigyelni pl. az utolsó gondolatot, ami nagyon beleillik a mai New Age  mozgalom alapeszméjébe: Isten nélkül paradicsomi állapotokat hozunk létre a földön az ember saját erejébõl.

Bár a kommunizmus illetve szocializmus  a 20. században a világ jelentõs részén politikai hatalomra jutott, a század végére a legtöbb helyen megbukott, mint uralkodó politikai irányzat. Az általuk terjesztett eszmék és azok az emberek, akik hasznot hajtottak belõlük jelen vannak közöttünk, és sok keresztény sem jelölte ki magában a kommunizmus pontos helyét, sok a téves elképzelés ezzel kapcsolatban. Ezek közül említünk meg itt néhányat és adjuk rövid cáfolatát.

Gyakran hallhatjuk az alábbi vélekedést: ``A kommunizmus jó célokat tûzött ki, csak az emberek tökéletlensége miatt nem valósult meg az.'' Mi igaz ebbõl? Valóban jó célokat tûzött ki a kommunizmus (Marxizmus)? A célok egyike, a teljes egyenlõségen alapuló társadalom, a pénz uralmának megszüntetése valóban jó cél, de ezt nem Marx és Engels találta ki, hanem több középkori keresztény gondolkodó is jutott hasonló gondolatokra. Csak egy példát említve: Mórucz szent Tamás  ilyen gondolatokat is kifejtett ``Utópia'' c. könyvében. (Ez a könyvcím fogalommá vált, mely a szebb jövõrõl alkotott elképzelések mûfaját jelöli meg.) Szent Tamás az általa elképzelt ideális társadalom alapjául a kereszténységet jelölte meg, amiért a marxista gondolkodók alaptalan álmodozásként kezelték mûvét, és az iskolai oktatásban legfeljebb a cáfolatáról vagy egy-egy részletérõl lehetett hallani sok évtizedig. Ezért sokan ma is azt hiszik, hogy Marx és Engels volt az elsõ, akik valami szép, egyenlõségen alapuló társadalmat képzeltek el, míg a keresztény gondolkodók a középkorban csakis a fennálló feudális rendet támogatták. Ha Te is így gondolod, kedves Olvasó, gondolj bele, kik írták azokat a könyveket, melyekbõl ezeket tanultad. Lehet-e hinni nekik?

De nem szabad elfelejteni, hogy a kommunizmus céljai közül csak az egyik volt az ``igazságos társadalom''. Egészen alapvetõ célok közt szerepelt (már a kezdetek kezdetétõl is) az istenhit teljes kiirtása az emberek gondolkozásából, továbbá a proletárdiktatúra, ami már Marx mûveiben is erõszakos, fegyveres terrort jelentett, és ami elengedhetetlen a kommunizmus megvalósításához. E két utóbbi cél sokkal jobban megvalósult, mint az igazságos társadalom létrehozása a ténylegesen létrejött kommunista rendszerekben. A 20. századi kommunista diktatúrák becslések szerint 80-100 millió áldozatot követeltek.

A kommunizmust nem lehet összhangba hozni a kereszténységgel, mert az már alapjaiban deklarálta, hogy a dialektikus materializmus alapjain áll. Természetesen keresztény emberek is küzdhetnek a javak igazságosabb elosztásáért és a történelem során sok keresztény sokat tett e téren is (pl. ... pápa több körlevelet szentelt ennek a gondolatnak), de ez irányú erõfeszítéseik alapja mindenképp a kereszténység kell legyen és nem egy materialista filozófia. Nyilvánvalóan ellenkezik Jézus gondolataival az, hogy erõszakkal, proletár forradalommal vegyük ki a gazdagok kezébõl a pénzt és a hatalmat. Márpedig Marx és Engels elméletileg, Lenin  pedig gyakorlatilag is ezt végezte.

Mi a helyzet azzal az állítással, hogy a kommunizmus eredetileg jót akart, a kezdeti lépések jók voltak, csak késõbb jutottak uralomra hatalomvágyó ``rossz kommunisták''? Akik ezt állítják, gyakran hivatkoznak pl. Lenin személyére, aki sokak szerint egy követendõ példa, szelíd ember volt, csak sajnos túl hamar meghalt. A valóság az, hogy Lenin ugyanolyan véreskezû diktátor volt, mint mondjuk Sztálin.  Történelmi tény, hogy Lenin rendelkezései nyomán nyíltak meg az elsõ embertelen szibériai munkatáborok  (a késõbbi német koncentrációs táborok  ötletadói), a Lenin által kidolgozott törvényjavaslatok (amik gépiesen elfogadásra kerültek) alapoztak meg olyan ``jogrendszert'', melyben bárki bármikor kényszermunkára volt fogható, ha a ``forradalmi osztályöntudat által vezetett'' hatóság ezt jónak látta. (Pl. szovjetellenes szervezkedés gondolatáért is sok év kényszermunkát adtak emberek tízezreinek.) Lenint egyedül viszonylag korai halála akadályozta meg abban, hogy ugyanannyi szenvedés társulhasson nevéhez, mint Sztálinéhoz.

A világ más részein uralomra jutott kommunista rendszerek is véres ``proletárdiktatúra'' alkalmazásával erõsítették meg hatalmukat. Így volt ez Magyarországon is, ahol választási csalással, a megszálló szovjet hadsereg hathatós támogatásával jutottak hatalomra, majd politikai és ideológiai ellenfeleiket szabályosan legázolták, nyíltan egyházellenesen viselkedtek sokszor a kifejezett keresztényüldözésig is eljutottak és sok mártírt adtak az Egyháznak. Csak az emberek ellenállásán múlt, hogy enyhíteni kényszerültek a terroron és csak miután gazdaságilag tönkretették az országot és a hatalmuk végsõ alapját jelentõ Szovjetúnió is haldokolni kezdett vonultak vissza a kizárólagos hatalomgyakorlástól. Itt se volt sehol sem a ``jó kezdet, amit csak késõbb rontottak el''.

II. János Pál pápa több alkalommal szólt a kommunizmus és enyhébb változata, a szocializmus veszélyeirõl, bûneirõl.

A fatimai  jelenések egy része is a kommunizmussal foglalkozik, mint az egész világot fenyegetõ tévtanítással.

Ezen tények tükrében a kommunizmus egyértelmûen olyan eszmerendszer, mely a kereszténységgel semmiképp nem hozható összhangba. Ugyanúgy tévedésben vannak azok az emberek, akik azt hiszik, hogy egy feljavított, szalonképesebbé fésült kommunizmus (szocializmus) és a kereszténység közös nevezõre hozható, mint akik az agykontrollt és a kereszténységet próbálják vegyíteni. Bizonyos felszíni elemekben lehet hasonlóságot kimutatni, de az alapvetõ tételek és a gyakorlati megvalósítás gyümölcsei egyértelmûen megmutatják a két eszmerendszer kibékíthetetlen ellentétét. Ennek az ellentétnek természetesen nem szabad a személyek közötti harcban megnyilvánulnia, hisz Jézus tanítása szerint imádkoznunk kell ellenségeinkért, és nem átkozni õket, de azt azért tudnunk kell, hogy a kommunizmus és a kereszténység nem egyeztethetõ össze.

7.4 Gyakorlati materializmus, a fogyasztói társadalom [0,0]

7.5 Sátánizmus [0,0]

8 A kereszténység válasza, a valódi misztériumok

---

Subsections

• 8.1 Személyes istenkapcsolat
• 8.2 Szentségek
• 8.3 Szentelmények
• 8.4 Ereklyék

8.1 Személyes istenkapcsolat

8.2 Szentségek

8.3 Szentelmények

8.4 Ereklyék

Tárgymutató