2013. június 17., hétfő

Haditechnikai körkép I.



Haditechnikai körkép I.


Ha élni akarsz – fegyverkezz!



|
Milyen hadsereg kell egy országnak, ha el akarja kerülni Líbia sorsát?
A NATO Líbia elleni agressziójának sok következménye van. Mostanra mindenki számára nyilvánvalóvá vált: nemkívánatossá vált bármely ország, amely jelentős természeti erőforrásokkal rendelkezik. Különösen, ha olajjal. Természetesen csak akkor, ha nem fordít jelentős anyagi eszközöket arra, hogy egy ütőképes modern hadsereget állítson fel.
Hullámok a vizen
A Líbiára ledobott bombák, akár a vízbe dobott kövek, hullámokat gerjesztettek. A fegyverkezni akarók hullámait. A következő "nyilvános korbácsolás”-ra potenciálisan jelentkezők tudják, hogy Oroszországtól kell fegyvert vásárolni. A modern, bonyolult fegyverrendszerek valószínűleg nem működnek az eladó országgal vagy annak szövetségeseivel szemben úgy, ahogy kellene. Moszkva már nem vadászik távoli vidékek olajára. És fegyvereink korszerűek, megbízhatóak és áruk is viszonylag elfogadható.
Hugo Chavez ezredes volt az első, aki nyilvánosan bejelentette azt a szándékát, hogy nagy mennyiségű fegyvert szerez be. Venezuela azóta már orosz gépkarabélyokat, vadászgépeket, helikoptereket sőt még tengeralattjárókat is vásárol. A venezuelai elnök szerint a hangsúlyt ezúttal a légvédelemre és a parti védelemre helyezik.
Felfegyverzett - tehát védett
Algéria is aggódik, bár erre a legkevésbé van oka. Líbiával ellentétben az elmúlt néhány évben több milliárd dollárért vásárolt orosz fegyvereket. Beleértve a több tucat SZU-30MKA vadászrepülőgépet, száznyolcvan T-90SZA tankot, sőt nyolc S-300PMU-2 légvédelmi rakétarendszert, és lett ezzel az egyik legnagyobb vásárló. Algéria most rövid hatótávolságú légvédelmi rakétákat, torpedókat és T-90SA, sőt a legkorszerűbb T-90MS tankokat kíván beszerezni.
Ami a ​​következő háború legvalószínűbb jelöltjét, Szíriát illeti, ebben az országban az elmúlt években ugrásszerűen megnőtt az orosz fegyverek vásárlása. A szíriaiak MIG-29M2 vadászrepülőgépeket, Pancir-S1 (SA-22 Greyhound) és Pecsora-2M (SA-3 Goa) föld-levegő rakétarendszereket, Yakhont (SS-N-26 Strobile) szuperszonikus cirkáló rakétákat, Kornet-E tankelhárító rendszereket és még sok minden mást vásárolnak. Vásárolnának még többet is - Damaszkusz megértette a modern hadsereg szükségességét és értékét -, de forrásaik korlátozottak.
Ciprus is aggódik, és ami ott történik jó példa arra, hogy mit tehet hadseregéért egy kis, szegény ország, ha békében szeretne élni. A szigetország hadserege minden elképzelhetővel fel van szerelve: modern légvédelem, T-80U tankok , Mi-35M helikopterek.
Előkelő gyűjtemény
Tehát mit kell vásárolnia a ​​következő NATO légi hadjárat lehetséges célpontjának annak érdekében, hogy biztonságban érezze magát? Állítsunk össze egy listát.
Ez természetesen a légvédelmi rendszerekkel kezdődik. De néhány S-300PMU-2 (SA-12 Giant/Gladiator, SA-20 Gargoyle) közép hatósugarú föld-levegő rakétarendszer még nem ment meg a tömeges légi 'demokratizálástól'. Egy ország légvédelmi rendszerét csak komplex módon szabad kiépíteni, a "szemmel és a füllel" kezdve, amit a "Protyivnyik-GE" három dimenziós radarállomás, a ”Podszolnuh-E” horizont feletti radarállomás és a "Nyebo-SZVU” készenléti radarállomás jelent.  Például azokba az irányokba, ahonnan alacsonyan repülő célpontok (mint például cirkálórakéták) tömeges megjelenése várható célszerű "Barrier-E" lokációs állomást telepíteni - ezek a radarok kiválóan észlelik az alacsony láthatóságú (low visibility) objektumokat.
Ha olyan légvédelmi állomásra van szükség, amely vagy súlyosan zavart környezetben működik, vagy ott, ahol nem megengedett a légvédelem ellenséges leárnyékolása, akkor az elektronikus hírszerzés exportra gyártott "Valerij-E", "Vega-E"  és "Avtobaza" állomásait kell beszerezni. Ezek lehetővé teszik ellenséges légierő követését annak radarsugárzása alapján, így láthatatlanok maradnak.
Ne feledkezzünk meg a zavaró eszközök telepítéséről. Az elektronikus hadviselés korszerű, mobil rendszerei képesek zavarni az AWACS repülőgépek nagy hatótávolságú rádiólokációs felderítő rendszereit. Más rendszerek lehetetlenné tehetik az alacsonyan repülő repülőgépek rádiós magasságmérőinek és cirkálórakétáinak működését. Képzeljék el, mi történik a levegőben az 1000 km/h sebességgel és 100 méter magasságban száguldó repülőgéppel ebben az esetben? Természetesen az ellenfél is megpróbálja elnyomni zavaró repülőgépeivel a légvédelmet, de itt, ahogy mondani szokták, az nyer, aki jobban felkészült.
Aktív eszközök
Magától értetődik, hogy a légvédelem alapfegyverei a nagy hatótávolságú légvédelmi rakéta rendszerek, mint például a "Favorit" S-300PMU-2. De nem túl sokra mennének a velük szerves egységben működő rövid- és közép hatótávolságú rendszerek nélkül. A nagy hatótávolságú légvédelmi rakéták nagyon drágák, rakéták és bombák megsemmisítésére pazarolni ezeket ésszerűtlen és még veszélyes is. Az ellenség egyszerűen egy halom olcsó lőszerrel "túlterheli" a rendszert és áttöri a védelmi vonalat.
Ezért a "Favorit" mellé meg kell vásárolni a "Bük-M2E" közepes hatótávolságú, továbbá a "Tor-M2E" és az "Pancir-Sz1" légvédelmi rakétarendszereket. Ezek fedezik a katonai alakulatokat, repülőtereket és a nagy légvédelmi rendszereket. Érdemes áldozni a légvédelem automatikus ellenőrző rendszereire (ACS), telepített és mobil parancsnoki állásokra is.
Világos, hogy a feltételezett ország egész területét nem lehet teljesen lefedni, de ez nem is szükséges. A légvédelem a létfontosságú területeket, városokat, objektumokat: üzemeket, raktárakat, repülőtereket, katonai területeket és irányítási központokat fedezi. A gyéren lakott erdők, tundrák vagy falvak, sivatagi oázisok védelmének nincs értelme.
Légvédelem nélkül nem megy
Nincs megállás, az első után jön a következő: felderítés nélkül még a legjobb légvédelmi hálózat sem teljes. A felderítő vadászgép a légvédelmi rendszerek legmobilabb eszköze és a védelem legtávolabbi határát jelenti. Ezért van szükség olyan modern, többcélú felderítő gépekre, mint a Szu-35 nehéz vadászbombázó. Ha erre nincs pénz – akkor rendelkezésre állnak különböző kiépítésben a még mindig gyártásban maradt olcsóbb Szu-30 sorozat vadászgépei. Szerepelnek még Oroszország ajánlatában a MIG-35 és MIG-29SZMT könnyű harci repülőgépek is. Szükség van még harci-, szállító- és speciális helikopterekre, továbbá nagy hatótávolságú rádiólokációs felderítő repülőgépekre.
Tengeri fenyegetés
Nem szabad megfeledkezni a haditengerészetről sem. A flotta felépítéséhez nem feltétlenül szükséges egy csomó romboló, fregatt és repülőgép-hordozó. Inkább egy bizonyos szintű erővel kell rendelkezni, amely meggondolásra kényszeríti az ellenséget: nem lesz túl veszélyes a művelet? Ilyen fenyegetés aszimmetrikus eszközökkel hozható létre. Például, néhány divizió ”Basztyion” mobil hajók elleni rendszer megvásárlásával "Yakhont" szuperszonikus rakétákkal kiegészítve.
Ezen kívül beszerezhetőek a "Caliber-ME" (Club - M) mobil hajó-elleni rakétarendszerek. Ezekben különböző rakéták vannak, amelyek képesek hajók és tengeralattjárók, valamint a szomszédos ország ellenséges bázisainak megsemmisítésére. A közelmúltban mutatták be a nyilvánosságnak a rendszer konténeres változatát. Mostantól bármelyik, szabványos tengeri konténert szállítani képes pótkocsis vontató olyan 4 rakéta hordozójává válhat, amelyek 220-280 km hatótávolságban képesek elsüllyeszteni egy romboló vagy cirkáló hajót. Még veszélyesebb egy ilyen konténer az óceánokon ezerszámra megtalálható békés konténerszállító hajón...
Ha nincs erős flotta, akkor hatékony megoldás lehet a harci tengeralattjáró. És itt is van mit ajánlanunk - a 636M sorozatú nem nukleáris tengeralattjáró nagyon népszerű termék a vásárlók körében. Ezt is fel lehet fegyverezni torpedókkal, valamint a "Kaliber" rendszer különböző rakétáival.
Az élet drágább, mint a pénz
A szárazföldi fegyverkezés nem kerülhető el. Újra kell fegyverezni a szárazföldi erőket  T-90Sz tankok , BMP-3 gyalogsági harcjárművek , páncélozott szállítók, önjáró ágyúk beszerzésével. A kérdés megoldásának kiváló módja lehet a ”Szmerzs” (Tornado) nagy hatótávolságú nehéz sorozatvető és az "Iszkander-E" ballisztikusrakéta-komplexum. Szükség van még modern tank elleni rakétákra és kézi páncélelhárító fegyverekre.
A fenti rendszerek több milliárd dollárba kerülnek. De ennek alternatívája egy feldúlt ország több tízezer áldozattal. Úgy tűnik, hogy ennek elkerülése ennyi pénzbe kerül. A szemünk előtt lebeg Líbia példája.
Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a háborúban nem rakéták, repülőgépek, harckocsik, hanem emberek harcolnak. Győzni csak az eladó ország szakemberei által kiképzett, és a megvásárolt technikát jól kezelő, ahhoz értő tisztek és katonák lesznek képesek. Ahelyett, hogy a technika a bázisokon rozsdásodjon, rendszeres képzések és hadgyakorlatok kellenek. Fontos, hogy a tisztek és tábornokok ne sablonosan gondolkodjanak és legyenek képesek extrém helyzetekben is a harci eszközök megfelelő bevetésére.
Jaroszlav Vjatkin - Argumenti.ru
Jövőnk.info megjegyés: Ehhez nincs mit hozzáfűzni. A változások után mi is a vásárlók között leszünk - és addigra a NATO-tagság már csak egy rossz emlék lesz...


A Nagy Mesterséges Folyó Terv Líbiában



|
A Nagy Mesterséges Folyó Terv (Great Man-Made River Project) a világ legnagyobb öntözési terve. Célja, hogy a Núbiai Homokkő Víztározó Rendszerből, mely a világ egyik legnagyobb fosszilis vizet tartalmazó természetes víztározója, csatornákon keresztül lehessen öntözni a Szahara líbiai területeit. Honlapja szerint ez a világ legnagyobb földalatti csatorna- és vízvezetékrendszere (2820 km vezeték szállítja a vizet). Több mint 1300 kútjával, melyek többsége 500 méternél is mélyebbre nyúlik, és melyek naponta 6,500,000 m3 vizet szállítanak Bengázi, Tripoli, és Szirte városaiba. Moammer Khadafi a világ nyolcadik csodájának nevezte - a lefektetett csövek egymás elé helyezve 280-szor érnék körül a Földet, napi vízhozama mintegy harmada a Tisza Dunába ömlési helyén mért vízhozamának.
A víztározót 1953-ban, egy olajkutatás során fedezték fel. Az öntözési rendszer első tervei az 1960-as években születtek meg, a munkát azonban csak 1984-ben kezdték el. A beruházás teljes költsége meghaladja a 25 milliárd dollárt. Mindezt a pénzt Líbia minden külföldi segítség és banki kölcsön nélkül teremtette elő - nem volt szüksége az IMF-re, az EU-ra, a NATO-ra - mely porrá bombázni igyekszik most mindezt - meg különösen nem, és a "fejlett Nyugat" bábáskodása nélkül önerőből valósította meg. Az UNESCO 1990 óta segített a terven dolgozó mérnökök képzésében. Az ország 2007-es vízfelhasználási adatai alapján a víztározóban összegyűlt vízmennyiség az elkövetkezendő 1000 évre fedezné Líbia szükségleteit.

Ezt az elképesztő nagyságrendű vállkozást Líbia saját erejéből valósította meg, vajon befejezik még valaha?

Nagy Man Made River Project Líbia, Libyen



Az építkezés jelenleg a kettes fázisnál tart, melynek adottságait az eltervezett hármas fázis jelentősen kibővítené. Jelenleg a rendszer az északi, part menti városokat látja el vízzel, de amennyiben elkészül teljesen, komoly eredményeket lehetne elérni vele a sivatagi területek mezőgazdasági területté alakításában. Már ma is van néhány ilyen terület, és már ezek is akkorák, hogy szabad szemmel láthatók az űrből. Ahogy Kadhafi fogalmazott: "Olyan zölddé tenné az országot, mint amilyen annak zászlaja".
Ez a hatalmas édesvíz-kincs az olaj mellett febecsülhetetlen értéket képvisel, és vonzóvá teszi az országot a nyugati zsákmányszerző hiénák számára, mert mint tudjuk, a jövő háborúi az energiehordozók mellett az élelem és a tiszta ivóvíz megszerzéséért folynak majd. Líbia esetében pedig úgy tűnik, hogy már folyik is...
Kiss András - Jövőnk.info


A Leopárd 2-es nehézharckocsi



|
Németország a II. világháborúban alapozta meg a saját fejlesztésű és gyártású páncélosainak legendás hírnevét, és ez a tendencia mind a mai napig tart.
A Leopárd 2-es harckocsi világszerte aratott exportsikereket, és kevesen tudják, hogy az amerikai hadsereg is tesztelte a típust, és a későbbi M1 Abrams harckocsijuk csak azért győzött a tesztsorozat végén, mert a Leopárdot irreális követelmények elé állították, amit az természetesen képtelen volt teljesíteni. Zárójelben megjegyzendő, hogy az Abrams prototípusa sem lett volna képes a tesztkövetelményeknek megfelelni.
A Leopárd 2 fejlesztését a 70’-es évek elején kezdték, az első szériapéldányok 1979-ben álltak szolgálatba.
A jármű meghajtásáról egy V-12-es, turbófeltöltővel ellátott 47.5 literes dízelmotor gondoskodik, mely 68 km/h végsebesség elérését teszi lehetővé, ám ez az érték békeidőben 50 km/h-ra van korlátozva, a hajtáslánc kímélésének céljából. A motor 2600-as percenkénti fordulatnál adja le maximális teljesítményét, 1500 lóerőt (!). (Az Abrams harckocsi gázturbinája ugyanekkora teljesítmény leadására képes, ám a dízelmotor jóval kisebb infraképet generál, és nem fejleszt akkora hőt a páncélos körül, így a kísérő gyalogság fedezékként tudja használni a harckocsit. Továbbá az étvágya is jóval kisebb, mint az M1-nek.)
A Leó 2-es fogyasztása terepen 500 liter/100 km-ben van megadva, műúton 300 literrel is elballag. Az üzemanyagtartályok 1200 liter gázolajat képesek tárolni, de szükség esetén feltölthető petróleummal, kerozinnal de akár benzinnel is, bár ilyenkor csökken a motor teljesítménye. A motorhoz egy hatfokozatú automata sebességváltó csatlakozik, mely 4 előre, és két hátrameneti fokozattal rendelkezik. Hátramenetben 30 km/h maximális sebesség elérésére képes.
A motor és a váltó folyamatos felügyelet alatt áll a fedélzeti számítógép jóvoltából, az esetleges meghibásodást a vezető előtti panelen kijelzi. A motor és az erőátviteli rendszer egy blokkban helyezkedik el, együttes tömegük 6200 kg, egy profi szerelőgárda a harctéren 12 perc alatt képes kompletten kicserélni, a megfelelő segédeszközök birtokában.
Vízi átkelésre is van lehetőség, ez előkészítés nélkül 1.2 méteres vízmélységet, légzőcső felszerelésével 4 méteres mélységet jelent.
A személyzet 4 főből áll, beosztás szerint vezető, parancsnok, irányzó és a töltő-kezelő. Kísérleteztek automata töltőberendezéssel is, de a lőszerek tárolása miatt ez nem volt megoldható. A vezető három periszkópon át láthatja a külvilágot, a középső periszkópja éjjellátóra cserélhető. A vezető ülése alatt kialakítottak egy vészkijáratként funkcionáló nyílást is. A torony jobb oldalán (szemből-kívülről nézve bal oldalt) ül az irányzó, mögötte a parancsnok, a torony baloldala pedig a töltő-kezelő felségterülete. A vezető, a parancsnok és a töltő-kezelő munkahelye rendelkezik búvónyílással (az irányzó a parancsnokén keresztül mászik be a helyére). A torony két búvónyílására felszerelhető az MG 3-as légvédelmi géppuska, de legtöbbször csak a töltő-kezelő nyílására szerelik azt fel. A küzdőtér hermetikusan zárható, a tömegpusztító fegyverek hatása ellen túlnyomással védi a személyzetet, a levegőszűrők kívülről cserélhetőek telítődöttség esetén. A tűzvédelmi rendszer 70 °C felett automatikusan indítja a halonnal oltót, ezen kívül egy darab kézi működtetésű oltóberendezés is megtalálható a löveg mellett.
A Leopárd 2 harmadik generációs Chobham páncélzattal rendelkezik, ami a kritikus helyeken további titán-volfram erősítéseket kapott. (A Chobham páncél több rétegből áll: a felső, fémréteg alatt kerámialapok, olykor üveg és üvegszálas kompozit anyagok alkotják. Ezekből több réteget is egymásra préselnek, így rendkívül ellenálló anyag jön létre, mely nemcsak a kinetikus energiával romboló fegyverek ellen, de a kumulatív sugár ellen is jó eséllyel veszi fel a harcot.)
A védelmi rendszer egyik legérdekesebb eleme a lézerbesugárzás-érzékelő rendszer, mely automatikusan indítja a 8 füstgránátot a kisugárzás irányába, így rejtve el a harckocsit a lézer-vezetősugaras rakéták vagy bombák elől. A füst infravörös rejtést is biztosít, így a páncélos a füstfüggöny alatt hőkamerával (infravörös kamera – a legtöbb tűzvezető rendszer ilyet használ) sem látható.
A tank tűzvezető, optikai és felderítő rendszereit az irányzó és a parancsnok felügyelik. Az irányzó éjjel-nappal használható infravörös optikája, a sztereoszkópikus távmérő, valamint a tartalék célzórendszer és a parancsnok 360°-ban forgatható panorámaperiszkópja garantálja a személyzet sikerét harchelyzetben.
A löveg 120 mm-es simacsövű, automata füstelszívóval ellátott harckocsiágyú. A kétsíkú lövegstabilizátor segítségével akár terepen, menet közben is könnyedén célon lehet tartani a fő fegyvert. Az ágyúhoz kétféle lőszert fejlesztettek ki, a leválóköpenyes, szárnystabilizált űrméret alatti nyíllövedéket, mely egy kinetikus energiával romboló lőszertípus, ezzel elsősorban páncélozott célokat támadhat, 2200 méterről 1000 mm páncélon képes áthatolni. A másik egy többcélú – páncélosok és bunkerek ellen használatos – kumulatív lövedék. Ennek a lőszernek a hatásos lőtávja akár 6000 méter is lehet, és a magas kezdősebesség miatt akár helikopterek ellen is bevethető(!). A lövedék hüvelye félig elégő típus, így a küzdőtérben nem foglal sok helyet a lövés után hátramaradó hüvelycsonk. A töltő-kezelő munkáját egy hidraulikus segéd-töltőberendezés is segíti, így a löveg villámgyorsan újratölthető. A fő fegyver lőszermennyisége 42 darab, ebből 15 a torony bal oldalán egy elektromosan működtetett ajtó mögötti lőszertároló rekeszben van elszeparálva a küzdőtértől, melynek teteje gyengítve van, hogy egy esetleges lőszerrobbanás esetén a robbanás felfelé találjon utat magának, ne pedig a küzdőtér felé. A többi 27 lőszer a harckocsi legbiztonságosabb pontján, a frontpáncél mögött került elhelyezésre, a vezetőtől balra.
A löveggel párhuzamosan beépítettek egy 7.62-es MG 3 típusú géppuskát, mellyel az élőerő pusztítható hatékonyan. A légvédelmi és a párhuzamosított géppuskák lőszerjavadalmazása egyenként 2000 darab.
A lőszer bemálházásához egy ajtót alakítottak ki a torony bal oldalán.
A Leopárd 2-es eddig 7 modernizációs programon esett át, melyeknek köszönhetően a jelenlegi legmodernebb 2A7 verzió már alig hasonlít az eredeti szériapéldányhoz.
Leopard 2A1:
A keresztirányú szélsebesség mérőt kiszerelték, valamint áttervezték az üzemanyag-szűrő berendezést, hogy a tankolás ne tartson olyan sokáig. A lőszertároló rekeszeket az M1 Abrams harckocsiéval azonosakra cserélték, és a karbantartók is kaptak néhány plusz fellépőt a motortér könnyebb megközelítéséhez. Javítottak a panorámaperiszkóp látómezején is, valamint a tömegpusztító fegyverek elleni szűrőt is áttervezték.
Leopard 2A3:
(A 2A2-es széria csak elméletben létezik, az A1-es verzió minimális változtatásai nem indokolták egy új típusszám kiadását, ám a 2A3-as verzió már jelentős mennyiségű újítást tartalmazott, ezért kapta meg a verziószámot.)
Ennél a sorozatnál egy új rádióberendezés került a páncélosba, valamint a torony bal oldalán lévő lőszerrakodó ajtót lehegesztették, ugyanis az ajtó tömítése hamar felmondta a szolgálatot, így a küzdőtér túlnyomása megszűnt, ami vegyifegyverekkel szennyezett terepen nem igazán jó dolog. A lőszer bemálházása azóta a búvónyílásokon történik.
Leopard 2A4:
Az első széria óta a legmélyebb módosítási programon az A4-es verzió esett át. A tűzvezető rendszer központi egységét lecserélték, a torony szemből és oldalról kiegészítő páncélelemeket kapott, így a hivatalos adatok szerint a védelem szemből, kinetikus energiájú lövedék ellen 700 mm (+ reaktív páncél) hengerelt acélpáncélnak felel meg, kumulatív lőszertípusok ellen 1000 mm (+ reaktív páncél) homogén acélpáncélnak megfelelő védelemmel van ellátva. A lőszerrakodó ajtót ennél a szériánál már elhagyták a toronyról.
A fentieken kívül új tűzoltó berendezést és gondozásmentes akkumulátorokat is kapott. A lövegtől jobbra beépítettek egy kalibrációs berendezést, mellyel az irányzó ellenőrizheti lövés előtt, hogy a löveg és a céloptika egyazon pontra mutat e. A kalibrációs eszköz segítségével a löveg bármikor beszabályozható, a maximális pontosság érdekében.
Leopard 2A5:
A 2A5 széria tornya ék alakú páncélzatot kapott, mely moduláris rendszerű. Az új páncélelem a szemből közeledő lövedékek hatóerejét nagymértékben gyengíti, jó eséllyel le is pattannak róla. A teknő is kapott kiegészítő páncélzatot, a küzdőtérben pedig kerámiabetéteket helyeztek el arra az esetre, ha mégis bejutna egy lövedék és a szilánkok szerte-széjjel röpködnének. A parancsnok célzókészüléke átkerült a búvónyílása mögé, és egy „saját” éjjellátót is kapott, melyet csak ő használhat, így megkétszereződött az éjszakai felderítő képesség. A torony mozgatása teljesen elektromos lett, így a hidraulika feleslegessé vált, tehát valamennyit sikerült a tömegen csökkenteni. A vezető kapott egy hátrafelé néző kamerát, a tolatás megkönnyítésére.
Leopard 2A6:
A löveget a régi L/44-ről L/55-re cserélték, így a hossza 130 cm-rel nőtt, az űrmérete továbbra is 120 mm maradt. A löveg meghosszabbítása előnyösen hat az alkalmazott lőszertípusok torkolati energiájára és kezdősebességére. Továbbá elektromos áramfejlesztőt és légkondícionáló berendezést is beépítettek. A képen egy ketrecpáncéllal felszerelt 2A6-os látható. A ketrecpáncél a tandem robbanófejes kumulatív rakétagránátok ellen nyújt védelmet.
Leopard 2A7:
Az A7-es széria a német haderő békefenntartó missziói és az aszimmetrikus hadviselés során felhalmozott tapasztalatok alapján került kifejlesztésre. A városi harcok, az orosz gyártmányú vállról indítható páncéltörő rakéták, a házi készítésű robbanóeszközök sokszor hihetetlen sikereket értek el a világ legjobb tankjaival szemben (Abrams, Merkava, Challenger 2).
Ezért a páncélzatot körkörösen megerősítették (az A6-os szériáig bezárólag a fenékpáncél, tehát a tank hátulja, mindössze 20 mm vastag páncélzattal rendelkezett!!!), a toronyra távirányítású, gyalogság elleni géppuska került, a harckocsiból 360°-ban látó kamerarendszer biztosítja a vizuális felderítést éjjel-nappal, belülről irányítható a keresőfényszóró, az ágyúhoz újfajta lőszertípusok kerültek rendszeresítésre (feltehetőleg az Abrams harckocsinál használatos kartácslövedék, vagy ahhoz hasonló. Ez a lőszertípus 500 méteren belül milliónyi sörétszemet tud az ellenségre kilőni, pusztító hatása elementális.). A tank személyzete egy, a teknőre felszerelt telefonon keresztül tudja tartani a kapcsolatot a kísérő gyalogsággal, ami utcai harcoknál rendkívül fontos. Legérdekesebb újítás a tolólap, mellyel a hevenyészett akadályokat tudja eltakarítani az útból, emellett szemből plusz védelmet biztosít a frontpáncélnak. A tömege 67.5 tonnára nőtt, emiatt a futóművet és az erőátviteli rendszert is módosították.
Ha egyszer, a történelem során sor kerül egy minden típust felvonultató tankcsatára, ahol megválaszolásra kerül a „vajon melyik a legjobb tank ?” kérdés, én majd egy ilyenben szeretnék ülni…
Technikai adatok:
Hosszúság: 7,7 m
Szélesség: 3,7 m
Magasság: 3 m
Tömeg : 62 t
Személyzet: 4 fő (parancsnok, irányzó, töltőkezelő, vezető)
Motor: MTU MB 873, V-12-es turbófeltöltős diesel-motor, 1500 LE.
Teljesítmény-tömeg arány: 24,2 LE/t
Sebesség: 72 km/h (műúton)
Hatótávolság: 500 km (műút), 450 km (terep)
Páncélzat és fegyverzet:
Páncélzat: Chobham kompozit páncélzat
Elsődleges fegyverzet: 120 mm-es, L55, simacsövű ágyú
Másodlagos fegyverzet: 1 db 7,62 mm-es MG2 koaxiális géppuska, 1 db 7,62 mm-es MG3 légvédelmi géppuska, 2 db 76 mm-es nyolccsövű ködgránátvető
Muníció:
42 db 120 mm-es lövedék
4 200 db 7,62 mm-es géppuska lőszer
Jász Gábor - Jövőnk.info




A Szuhojok és MIG-ek méregfoga



|
Az R-77-es rakéta jelenleg a legmodernebb és legsokoldalúbb levegő-levegő fegyver az orosz gyártású vadász-bombázók fedélzeti fegyverarzenáljában.
A rakétát még a nyolcvanas évek elején kezdték fejleszteni, majd 1994-ben hivatalosan is rendszerbe állt, akkor még csak a Szu-27-es, MIG-29-es és a MIG-31-es típusokon.
A fegyver légi célok ellen széles spektrumban használható fel: helikoptereket, repülőgépeket, cirkáló rakétákat, légvédelmi rakétákat, manőverező robotrepülőgépeket, az ellenség által indított levegő-levegő, vagy föld-levegő rakétákat de akár szabadon eső bombákat is képes megsemmisíteni.
Kormányfelületei behajtható rácsszerkezetűek, mely kialakításnak köszönhetően belső fegyvertérben is hordozható a fegyver, valamint a rácsszerkezet kisebb radarreflexiót generál, ezáltal a rakéta felderítése nehezebbé vált az ellenséges gépek részéről. Az AIM-120 AMRAAM típusú amerikai rakétával való hasonlósága miatt Amraamszkijnak is becézik, valamint további közös tulajdonságuk, hogy mindkét rakéta a „tüzelj és felejtsd el” kategóriát képviseli, vagyis indítás után a fegyver önállóan tevékenykedik egészen a megsemmisüléséig.
Indítás után a rakéta tehetetlenségi irányítással közelíti meg a célt, vagyis a rakéta az indítósínről való leválás előtt a fedélzeti radar által megadott célkoordináták felé indul, majd a céltárgytól kb. 20 km-es távolságban bekapcsolja a saját fedélzeti lokátorát, ami a rávezetés utolsó szakaszát teljesen önállóan képes levezényelni. Amennyiben az indítást végző repülőgép továbbra is a cél felé halad, a repülőgép fedélzeti lokátora a rakéta és a céltárgy pályáját továbbra is figyelemmel kíséri, ha szükséges, az esetleges kitérő manőverek függvényében a rakéta után küldi a szükséges pályakorrekciós utasításokat.
A fegyver kiváló manőverezőképességét bizonyítja a 4 Machos sebességnél 150°/másodperces fordulási szögsebesség, mely 12 g-s túlterhelésű manővert jelent. Ez jóval több, mint amennyit egy ember vezette repülőgép elviselni képes, tehát egyszerű fordulózással – ha a rakétának van tolóerő tartaléka – nem lehet lerázni. A rakéta bizonyos típusváltozatai számára igen hatékony végfázisos megközelítési módszereket dolgoztak ki a mérnökök. A rakéta saját lokátorát az ellenséges céltárgy képes zavarni, ezért ha a rakéta zavarást észlel, automatikusan átkapcsol a lokátoros önirányításról a zavarforrás követésére (passzív üzemmód). Ha megszűnik a zavarás, akkor újból a lokátoré a főszerep. Az R-77-es egyik változata a megközelítési végfázisban infravörös keresőfejjel követi a célt, így a céltárgy nem érzékel semmilyen kisugárzást.
A céltárgy közelébe jutott rakéta 22 kg-os robbanófejét lézeres közelségi gyújtó működteti el, amennyiben a lézertávmérő 30 méteren belül méri a rakétához képest a céltárgyat. Az előszilánkosított harci rész repeszfelhője képes bármilyen rendszerben lévő repülő eszköz megsemmisítésére, persze ez csak részigazság.
A fegyver hatótávolságáról eltérő információk láttak napvilágot, az alaptípus szemből közeledő légi célra egyes források szerint 50-60 kilométerről indítható, más források 80 kilométerről számolnak be.
Az R-77PD változat hatótávolságát 160 kilométerre növelték úgy, hogy a szilárd hajtóanyag helyett 4,5 Mach-os végsebességet biztosító torlósugárhajtóműves (úgynevezett ramjet) hajtóművet építettek belé.
Az indiai légierőnél a Szu-30-as vadászbombázók és a MIG-29-esek is megkapták a rakétát, majd az első próbalövészetek után kiderült, hogy a 3-4 vagy annál több éve konténerben pihenő rakéták elektronikai rendszerei nem, vagy rosszul működnek. A rakétát tervező Agat és Molnyija cégek azóta ezt a hibát kijavították.
Kína is vásárolt a típusból, ők természetesen lemásolták, és PL-12 típusjellel gyártják. 
Technikai adatok:
Max. sebesség: R-77: 4 Mach, R-77PD: 4.5 Mach
Indítási távolság: R-77: 60-80 km, R-77PD: 160 km
Repülési magasság: 5m - 25 km
Hossz: 3.6 m
Törzsátmérő: 0.2 m
Induló tömege: R-77: 175 kg, R-77PD: 225 kg
Jász Gábor - Jövőnk.info







A Szu-25-ös csatarepülő



|

1969-ben, a II. világháborús és a koreai, vietnami harci tapasztalatok bizonyították a szovjet hadvezetés részére, hogy a csatarepülő fegyvernem igenis szükséges egy háború sikeres megvívásához.
A Szu-17-es vadászbombázó – melyből később kialakult a Szu-22-es – és kortársa, a MIG-23-as, csatarepülőként nem igazán váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, ugyanis ezek a gépek gyenge páncélzattal, és a változtatható szárnyállású kialakítás miatt kevés fegyverfelfüggesztési ponttal rendelkeztek, valamint a pilóták figyelmét nagyrészt a repülőgép vezetése kötötte le, a fedélzeti elektronika kezdetlegessége pedig nem tette lehetővé a precíziós fegyverek pontos célravezetését. (E súlyos hiányosságuk miatt is lett továbbfejlesztve mind a Szu-17-es, mind a MIG-23-as, melyek később már a Szu-22 és a MIG-27-es nevekre hallgattak.)
A Szuhoj iroda ezért egy földi csapatok támogatására kifejlesztett, hangsebesség alatti, merevszárnyas géppel rukkolt elő, amelyet gigászi mennyiségű fegyverrel lehetett megpakolni, és a légvédelmi fegyverek sem nagyon tudtak kárt tenni benne.
Tervezése 1969-ben kezdődött, első felszállására 1975-ben került sor, a gép a Szu-25 típusjelet kapta.
A jobb túlélőképesség és magasabb üzembiztonság érdekében két hajtóművet kapott a gép – melyek a MIG-21-es utánégető nélküli hajtóművei -, ezek együttes tolóereje 1000 km/h végsebességre képes gyorsítani a repülőt. Strapabíró futóművei lehetővé teszik az előkészítetlen vagy füves repterekről való üzemelést is.
A maximális repülési magasság 10.000 méter, hatósugara 400 km, mely póttartályokkal 1200 km-re növelhető. A gép szerkezeti tömege kicsivel több, mint 9 tonna, mely maximális feltöltéssel és fegyverterheléssel már csaknem eléri a 18 tonnát, vagyis a gép körülbelül 5,5 tonna fegyver hordozására képes!
A fegyverzet terén bőséges a választék, a szabadon eső és irányított bombákon kívül, levegő-föld rakétákat, aknaszóró és gépágyúkonténereket, kazettás bombákat, valamint levegő-levegő rakétákat is hordozhat összesen 10 fegyverfelfüggesztő pontján. Emellett rendelkezik egy ikercsöves – Gast-rendszerű -, 30 milliméteres gépágyúval, melyhez összesen 250 lőszert javadalmaztak.
A gép egy igen meghökkentő, és a világon egyedülálló képességgel is bír. A szárnyai alá 1-1 személyszállító gondola függeszthető, melyekkel a gép üzemeltetéséhez szükséges két szerelőt magával viheti. A gondolák nem túlnyomásosak, tehát 4000 méternél magasabbra nem emelkedhet velük repülés közben. Minden bizonnyal izgalmas lehet egy ilyen utazás a szerelőknek, akik a gondolákban fekvő helyzetben foglalnak helyet, kényelmükről hálózsák, hűtő-fűtő berendezés, valamint egy olvasólámpa gondoskodik.
Páncélzata szintén figyelemre méltó: a hajtóművek páncélzata 30 milliméterig képes megállítani a gépágyúlőszereket, a pilóta egy 25 milliméter vastagságú titánium „fürdőkádban” ül egy K-36 típusú katapultülésben. A titánium páncél 57 mm-es gránátig képes megállítani a lövedékeket, ezen kívül a légvédelmi rakéták repeszei sem tudnak kárt tenni a repülőgép vezetőben. A fülke üvegezése 23 mm-es lövedékek közvetlen találatát is kibírja, bár a sok páncél, merevítőkeretek, és a katapultülés részegységei miatt a kilátás igen rossz a pilótafülkéből, ezért a pilóta tükrök segítségével tájékozódhat a közeli légtér helyzetéről.
Az üzemanyagtartályokat alulról 1 centis acélpáncél védi, emellett öntömítő bevonattal is ellátták belülről.
A páncélzaton kívül képes aktív zavaró tevékenységre fedélzeti berendezései segítségével, valamint az infravörös rakéták elleni is rendelkezik infracsapda kilövővel, továbbá az infravörös rakétákat optoelektronikai zavarórendszerei is igyekeznek robbanásra késztetni, mielőtt még azok veszélyes közelségbe kerülnének. Ennek ellenére előfordult már, hogy az amerikai gyártmányú, vállról indítható Stinger rakéta eltalálta Afganisztán felett, de a gép robosztus felépítésének köszönhetően visszatért bázisára.
Radarbesugárzás érzékelő rendszere képes megállapítani a kisugárzást generáló radar irányát és távolságát is.
A repülőgép a kilencvenes évekre reménytelenül elavult, többek között éjszakai bevethetősége is erősen korlátozott volt.
Mivel a gépet eredetileg Grúzia fővárosában, Tbilisziben gyártották, ezért a Szovjetunió széthullása után a gyártósort Ulan-Udéba telepítették át, ahol a Mil helikopterek is készülnek.
A modernizációs csomagot itt dolgozták ki számára, mely érintette az elektronikát, a hajtóműveket, a fedélzeti fegyvereket is.
Az új, modernizált típus jelölése Szu-39 lett, de egyes források Szu-25T vagy Szu-25TM-ként is említik.
A megújult rendszerei segítségével már nemcsak földi, hanem légi és tengerfelszíni célokat is támadhat. Ehhez az új Kopjo-25-ös radarját használhatja, mely nemcsak felderítésre és tűzvezetésre, hanem térképezésre is alkalmas. A Ka-50-es helikopterhez kifejlesztett Shkval optoelektronikai berendezés minden napszakban képes már 10 km-ről követni egy harckocsi méretű célt, majd a Vikhr rakétát 8 km-es távolságról önállóan célra is tudja vezetni 60 centiméteres pontossággal.
A gép maximum 500 kilós bombákkal terhelhető, a fegyverzet össztömege 6 tonna lehet.
Jász Gábor - Jövőnk.info


Európa Tigrise



|
Franciaország és Németország a hetvenes évek végén szembesült azzal a ténnyel, hogy a Varsói Szerződés tagállamaiban felhalmozott páncélos technika nyomasztó mennyiségi fölénye ellen a levegőből szinte alig tehetnének valamit, egy esetleges keletről indított támadás ellen.
A vietnámi háború végén megjelent harci helikopterek hatékonysága meggyőzte a nyugat-európai fegyverfejlesztőket az elgondolás létjogosultságáról. Ezért a németek és a franciák közös harci helikopterfejlesztésbe kezdtek, mely tervezetből megszületett az Eurocopter Tiger.
A nyolcvanas évek elején létrejött az Eurocopter konszern, melyben a franciák 70%-al, a németek 30%-os részesedéssel voltak tulajdonosok. A fejlesztés a közös követelményrendszerek kidolgozása és elfogadása után jól haladt, ám 1986-ban a programot felfüggesztették, mivel az eredeti tervekhez képest mind a franciáknak, mind a németeknek eltérő elképzeléseik voltak. A vitát az okozta, hogy a németek szigorúan tartani akarták magukat a tankelhárító feladatkörre optimalizált helikopter fejlesztéséhez, míg a franciák a tankelhárító helikopterek mellett egy, a földi csapatok támogatására, tehát „puha” célok ellen bevethető változat fejlesztését is szerették volna belevenni a programba. Ez viszont komoly költségtúllépéssel fenyegetett, ezért nem tetszett a németeknek az ötlet. 1987-ben az anyagi vonzatú kérdések újratárgyalása után a tervezet újult erővel folytatódhatott.
A prototípus végül 1991-ben emelkedett először a levegőbe.
A Tigrisnek ekkor már több verziója létezett, a franciáké a HAP (Hélicoptère d'Appui Protection- Védelmező helikopter) széria lett, ezt saját hadseregük igényei szerint építették, elsősorban a gyalogság támogatására, gyengén páncélozott célok, és fedetlen élőerő ellen lehet hatékonyan alkalmazni, de természetesen felszerelhető páncéltörő rakétákkal is, így a kemény célok sem okoznak számára különösebb problémát.
A németek az UHT (Unterstützungshubschrauber Tiger – vagyis Tigris típusú támogató helikopter) betűjelű széria boldog tulajdonosai lettek.
A helikopter első külföldi megrendelője Ausztrália lett, a számukra legyártott sorozat az ARH (Armed Reconnaissance Helikopter– Fegyveres Felderítő Helikopter) betűjelet kapta.
A spanyoloknak sikerült még eladni a típust, ők azonban már a továbbfejlesztett hajtóművekkel, és erősebb páncélzattal kérték a gépeiket, amik a HAD (Hélicoptère d'Appui Destruction – Támadó, támogató helikopter) betűjelet kapták.
A gép a szokásos kétfős személyzettel repül (pilóta + fegyverkezelő), ám nem a megszokott elrendezésben – pilóta felül operátor alul, hanem épp ellenkezőleg. Az elgondolás egyébként teljesen logikus, hiszen így fedezék mögül kiemelkedve (épület, fakorona, domb, stb.) a fegyverkezelő láthatja meg hamarabb a célt, és nem kell a géppel kiemelkedni a takarásból teljesen ahhoz, hogy a célnak megfelelő fegyvert útjára indítsa és célravezesse. További különlegességként még a szenzortorony elhelyezését lehet említeni, amit nem a gép orra alá, hanem a fegyverkezelő kabinja fölé tettek, tehát közvetlen a rotoragy alatt található, az előbb említett okokból kifolyólag.
A helikopter fix futós kialakítású, tehát a kerekei nem behúzhatóak. Egy esetleges kényszerleszállás esetén a kerekek felfüggesztése 16-20 m/s-os becsapódást még túlélhetővé tesz a személyzet számára, ám ekkor már az ülések energiaelnyelő betétei is keményen dolgoznak a pilótákért.
A kabinok belseje modern kialakítású, a lehető legtöbb műszer és kijelző digitalizálva van, a légkondi és az automata tűzoltó berendezés is alapfelszerelés. A sárkányszerkezet tömegét sikerült hihetetlenül alacsonyan tartani a nagymennyiségben alkalmazott karbon, nomex, és kevlar anyagoknak köszönhetően. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy a sárkányszerkezet sérülései ezen anyagok miatt nagyon nehezen javíthatóak, ugyanis a műszálas, műgyanta alapú elemek különleges eszközöket igényelnek (pl.: műanyaghegesztő, olvasztó szerszámok), ráadásul tábori körülmények között nem igazán kivitelezhető a javítás.
A gázturbinákból kettő kerül beépítésre, ezek egyenként 1170 lóerősek(vészhelyzeti tartalékuk 15%, így pár perc erejéig együttesen 2700 lóerő leadására képesek), szükség esetén azonban akár egy működő hajtóművel is hazatérhet a helikopter. A spanyoloknak már a továbbfejlesztett hajtóművet építik be, így a spanyol gépek 1330 lóerős turbinákkal készülnek.
A főrotor négyágú, a farokrotor viszont három tollal készül, melyek 120°-onként vannak elhelyezve. Így a farokrotor nem annyira csendes, mint az Apache vagy a Mi-28-as faroklégcsavarja, ezek ugyanis X elrendezésűek épp a zajcsillapítás miatt.
A hajtóművet és egyéb létfontosságú berendezéseket extra páncélzat védi a burkolat alatt, valamint a kevésbé fontos berendezéseket úgy helyezték el, hogy védjék a turbinákat az esetleges találatoktól. A helikopter infraképe igen kicsinek mondható, ezt a hajtóművek kiömlő nyílásain elhelyezett légkeverő berendezéseknek köszönhető, melyek a rotorszélből adnak hozzá hideg levegőt a kiáramló, forró hajtóműgázokhoz.
A sárkányszerkezet bármennyit elvisel a 7.62-es lövedékekből, és a 12.7 milliméteres géppuska sem bír vele. A gyártó szavatolja a páncél ellenállását egészen 20 milliméterig, azonban a 23 mm-es gépágyúlőszer már a legvastagabb helyen (a gép hasán) is át tudja törni a páncélt. A fülkék ablakai és a rotorlapátok anyaga maximum 12.7 mm-ig nyújtanak biztonságot, persze nem sokáig. A légvédelmi rakéták ellen aktív és passzív zavarórendszerekkel védekezhet. A rakétaindításra figyelmeztető rendszer nem csak jelzi a személyzetnek a közeledő veszélyt, hanem az ellentevékenységet is automatikusan megkezdi. Ez lokátorvezérlésű rakétáknál a dipólkötegek kiszórását, infravörös keresőfejjel szerelt rakéták ellen pedig a lézeres vakítást jelenti.
A helikopter nem mindegyik alváltozata rendelkezik gépágyúval!! A németek rengeteg hezitálás után végül úgy döntöttek, hogy az általuk repült UHT szériához nem rendszeresítik a francia gyártmányú GIAT 30-as revolvergépágyút.
A francia, spanyol és ausztrál széria azonban megkapta az igen kitűnő paraméterekkel felvértezett csöves fegyvert, mely 30 milliméteres nagy robbanóerejű páncéltörő-gyújtó, valamint repesz-romboló lőszerrel semmisítheti meg a kijelölt célokat 3000 méter távolságból.
A fegyverzet legfontosabb eleme a felderítő és rávezető rendszereket tartalmazó szenzortorony.
A német helikopterek szenzorait egy radarárbócba szerelték, és a rotor fölé helyezték, csakúgy, mint az Apache Longbow, vagy a Mi-28N esetében. Ezzel a megoldással elérték, hogy a gép fedezék mögül, csupán a radarárbócát „kidugva” kémlelhesse a terepet. A maximális sebessége viszont emiatt 20 km/h-val kevesebb, mint a többi szériába tartozó helikopteré.
Csak a német Tigrisek használják a Trigat páncéltörő rakétát, melynek célzórendszere szintén integrálva van az árbóc optikai felületei között. A német helikoptereken a pilótának külön infravörös optikája van a gép orra alá beépítve, így nem kell a fegyverzetkezelővel osztozni az infravörös kamera képén felderítő repülés közben.
A német Tigris félszárnyai alá felszerelhetőek tartalék üzemanyagtartályok (max. 2 darab), így a 800 kilométeres hatótávolság 1200 kilométerre növelhető. Idővel a németek belátták, hogy harci helikopter nem létezhet csöves fegyver nélkül, ezért rendszeresítettek a félszárnyak alá felszerelhető 12.7 mm-es géppuskakonténert a gépükhöz, melynek tárkapacitásáról nincs megbízható információ, de becslés alapján kb. 500 darab lőszer fér el benne. Valamint egy-egy 20 mm-es gépágyúkonténer is függeszthető a félszárnyak alá, ehhez konténerenként 250 db lőszer málházható. A páncéltörő kapacitást az előbb már említett Trigat rakéta (8 km hatótáv), és a már elavulófélben lévő HOT (4.3 km hatótáv) huzalvezérlésű rakéta harmadik generációja alkotják. Nemirányított rakétából az Apache által is használt 70 mm-es Hydra típust alkalmazza. Ezen felül maximum 4 darab Stinger rakétát vihet magával, mellyel ellenséges helikoptereket vagy repülőgépeket támadhat.
A szenzortornyot a francia, az ausztrál és a spanyol gépeken használják, mely egy nagy látószögű TV kamerát, infravörös kamerát, lézeres távolságmérő és célmegjelölő berendezést tartalmaz.
A francia gépek páncéltörésre szintén a Trigat rakétát használják, nemirányított rakétáik viszont saját fejlesztésűek és gyártásúak. A 68 mm-es SNEB rakétákból maximum 68 darab készletezhető gépenként, továbbá 4 darab Mistral levegő-levegő rakétával is felvértezhető. A franciák a 20 mm-es gépágyúkonténereket rendszeresítették.
Az ausztrál helikopterek fegyverzetébe az amerikai Hellfire páncéltörő rakétát integrálták, valamint a 68 mm-es SNEB irányítatlan rakétákat. Légi célok ellen az ausztrálok is a Stingert vetik be, és a gépágyúkonténerből is csak a 20 mm-est vették meg.
A spanyolok az erősebb hajtómű és megerősített páncélzat mellé a Mistral levegő-levegő rakétát vették meg, valamint a 68 mm-es SNEB rakétakonténereket. Páncéltörésre az izraeli fejlesztésű Spike rakétát használják.
Jász Gábor - Jövőnk.info


A Fukushima-i nukleáris baleset



|
A nemzeti portálokon nem találtam a Japán atomreaktor katasztrófa tudományos magyarázatára semmilyen cikket, tanulmányt. Emiatt kötelességemnek éreztem, hogy az olvasók tájékoztatása végett időt szánjak a témának és ismertessem a problémát tudományos ismeretterjesztő színvonalon.
Fukushima Tokyotol északra fekszik kb. 400 km-re a Csendes Óceán partján. Az erőművet 1966-ban építették, tulajdonosa The Tokyo Electric Power Company. Évi elektromos áram termelése 29891 GWh, hűtővize: tengervíz.
A Fukushima-i atomerőmű madártávlatból
A baleset 2011 március 11-én kezdődik a 9-es erősségű földrengéssel, ami elpusztította Japánnak ezt a részét. Ezt követte a Cunami, ami tetőzte a kárt. Az eddig felmért károkat 180 milliárd euróra becsülik. A fukushimai erőmű helyreállítási munkáinak értéke meg fogja haladni az 5 milliárd Eurót. A kormány rendkívüli állapotot hirdetett meg: 215 000 lakost telepítettek eddig ki.
Miképp működik egy atomerőmű?
Maghasadás és láncreakció: baloldalt egy neutron látható, ami eltalálja a 235-ös urán atommagot keletkezik 2 új elem atommagja, 2 vagy 3 neutron és 200 MeV energia szabadul fel.
A láncreakció és a kritikus tömeg feltalálója Szilárd Leó magyar fizikus. Ugyancsak őt tekintik az első atomreaktor megépítőjének is, amit Enrico Fermivel kísérleti céllal fel is építettek és sikeresen ki is próbáltak. Az atomreaktorban a dúsított urán 235-ös izotópját, vagy más hasadó anyagot, használnak fel. A reaktorban az urán rudak mellett a neutronokat fékező, ill. ezeket elnyelő közeg is található, amelyeket mozgatva szabályozzák a neutronok számát, ami a láncreakció fenntartásához, 2 generációban, az 1-es számot kell fenntartsa (k=1). Ez azt jelenti, hogy a láncreakció beindítása után kettéhasadó uránatomból kilépő neutronokból annyit kell a lassító közegnek elnyelnie, hogy csak egy nagysebességű neutron maradjon. Ez az egy neutron újabb maghasadást okoz rendkívül rövid idő alatt, minden alkalommal felszabadítva 200 MeV energiát is. A neutron ágyú által kilőtt neutronokat is elnyeli a lassító közeg. A reaktor belsejében egy neutronszámláló is el van helyezve, ami a vezérlésnek folyamatosan visszajelzi a neutronok számát. Addig, amíg a neutronok száma 2 maghasadást követően (2 generáció) megmarad 1-nek, addig kritikus állapotú, önfenntartó láncreakcióról beszélünk. Amennyiben a 2 generációs neutronok száma nagyobb lesz 1-nél (k>1), úgy kritikuson felüli láncreakcióról van szó, amit a vezérlő és szabályozó rendszer visszaállít a megkövetelt hőmérséklet fenntartásához szükséges szintre.
Lobogóvíz-reaktoros erőmű működési vázlata
A Fukushima-i atomreaktor konstrukciója: a General Electric terveit vették át, anélkül, hogy egy Cunamit ill. 7-esnél erősebb földrengést tekintetbe vettek volna.
A reaktorok úgy vannak megépítve, hogy egy földrengés kezdetekor, ha az elér egy bizonyos erősségi fokot, automatikusan a láncreakciót le kell a vezérlés állítsa. Azonban a reaktort továbbra is hűteni kell a meglévő magas hőmérséklet miatt, amely fennmarad több órán keresztül is. A hűtési rendszer nagy pumpái villamos energiát igényelnek, amit vagy külső árammal biztosítanak, vagy bekapcsolnak a biztonsági, helyi, dízelmotorokkal meghajtott generátorok és a pumpák működtetéséhez szükséges áramot megtermelik. A harmadik áramforrás a mindig feltöltött akkumulátorok. A Fukushima-i erőműben a 3. áramforrást kényszerültek bekapcsolni, ugyanis az erős földrengés miatt áramszünet keletkezett az országban és sajnos – eddig nem közölt indokok miatt - a dízelmotoros áramfejlesztők nem indultak be. (Tenger mellett, pontosan a Cunami lehetősége miatt, nem lett volna szabad dieselmotorokkal meghajtott generátorokra bízni a biztonsági áramellátást!) Az akkumulátorok pedig egy idő után kimerültek és így az urán rudak már többször teljesen vízmentes állapotba kerültek. Mivel a reaktor egy zárt kupolában működik így a forró urán vagy plutónium rudak a vizet gőzzé és rövid idő után hidrogénné változtatják, ami a megfelelő gázkeverék elérése után felrobban, nagy mennyiségű radioaktív anyagot bocsátva ki az atmoszférába. A rudak az egyik reaktorban 1,4 míg a másikban 2,9 m hosszan szabadon voltak, vagyis nem volt elegendő hűtő víz!
Sajnos rendkívül sok és ellentmondó hír kering, így nehéz megállapítani, hogy eddig mi is történt. Ugyanis Japánban hírzárlat van és még a mindennel felszerelt svájci katasztrófasegítő egységek sem tudnak hiteles adatokat szolgáltatni: mindenki csak spekulál. A még nagyobb baj akkor következik be, mikor a hűtés sikertelensége miatt a reaktor szíve (franciául „coeur” lásd a 3-as és az 5-ös rajzot) összeolvad (INES 7 baleseti fokozat) és a nagy hőmérsékletű olvadék elkezd lesüllyedni, addig amíg nem találkozik nagy mennyiségű vízzel. Ekkor újabb robbanás következik be, ami az erősen sugárzó anyagot sok kilométeres távolságra juttatja ki. Rossz széljárás esetén ezek a radioaktív anyagok messze elkerülhetnek. Például a Csernobili katasztrófa alatt kiszabadult radioaktív anyagok miatt a dél németországi vaddisznók húsát még ma sem tanácsos fogyasztani, mert radioaktívak az erdőben felzabált élelemtől.
A hírek szerint a Fukushima reaktort „elárasztották tengervízzel”, amit az elején nem akartak megtenni, hogy elkerüljék a reaktor korrodálódását! Ennek ellenére mégis további robbanásokról tudósítanak. A tengerbe pedig hatalmas mennyiségű radioaktív anyag került. A halkonzervek még éveken keresztül radioaktívak lesznek.
A reaktor hűtés kiesésének következményei
Ez az oka annak, hogy egy atomerőmű a megsemmisülés útjára kerül. Francia szaknyelv „accident majeur” a német meg „GAU”-ról (Grösste Annehmbare Unfall; magyarul: legnagyobb feltételezhető baleset) beszél. A következmények a következőek lehetnek:
1. Mechanikai robbanás: a leggyorsabban következik be, mivel a hűtővíz a magas hőmérsékletű nukleáris üzemanyag rudak miatt mind nagyobb mennyiségben és sebességgel gőzzé alakul és végül a túlnyomás miatt bekövetkezik az első robbanás a reaktorban, amely megkárosítja a reaktort.
2. Radioaktív szennyezés: A hőmérséklet a termikus tehetetlenség miatt is tovább emelkedik, a hosszú üzemanyagcsövekben repedések keletkeznek, és a reaktor szívébe hasadási termékek kerülnek. A kockázat az, hogy ezek a hasadási termékek kikerülnek a légkörbe a túlnyomásos gőzzel együtt, ami súlyos radioaktív szennyeződést jelent több kilométeres körzetben.
3. Hidrogéntermelődés és vegyi robbanás: Az üzemanyagcsövek, ha már nem merülnek bele a hűtőfolyadékba tovább melegednek és több száz fokot érnek el. Ezen hőmérsékletnél a cirkonium, ami az üzemanyag rudak köpenyét képezi, reagál a forró vízzel és cirkoniumoxidot meg hidrogént képez, amely keveredik a gőzzel és az elsődleges zárt keringés felső részeiben összegyűl. A reakció sokkal gyorsabb, mint ahogy a hőmérséklet emelkedik, és amikor a rudak teljesen vízmentesek lesznek, 1200°-on felül a folyamat felgyorsul. Ezen a szinten a legfőbb veszély, hogy a felgyűlt hidrogén akkora robbanást okoz, amely a „szívben” mindent elpusztít. (Finomabban kifejezve: megváltoztatja a reaktor szívének geometriáját!)
4. A reaktor szívének elolvadása: Végül a csövek is elolvadnak és az olvadék (corium, de nevezik magmának is) a reaktor aljába folyik, ahol felhalmozódik. Amennyiben a szív geometriája megváltozott és a kontrol rudak már nem tudják funkciójukat ellátni, úgy a helyzet a szuper kritikusság állapotába került, vagyis a maghasadáskor 2 generáción belül megnő a keletkező neutronok száma: k>1. Ebben a helyzetben a maghasadást fékezni a hűtővízben feloldott borsav segítene, ami ismert neutron elnyelő.
5. Az önfenntartó nukleáris reakció: a kritikussági állapot elérésekor jön létre (k=1) és a hőmérséklet meg a gőz jelenlétében mechanikus robbanásokat vált ki. Az atombombához hasonló robbanás viszont nem jön létre, pontosan a folyamatosan szétfolyó üzemanyag miatt, ami megakadályozza a kritikus tömeg létrejöttét. A Csernobili eset itt nem ismétlődhet meg, mivel a hűtőközeg nem grafit (ami Csernobilban meggyúlt), hanem víz.
Lobogó-víz reaktor működése
Lobogó-víz reaktor:
1. Vészleállító rúd
2. Kontroll rúd
3. fűtőelemek
4. biológiai védelem
5. páraelszívás
6. vízbevezető
7. hő védelem
A Fukushima Daiichi mind a 4 reaktora veszélybe került és működés képtelen illetve a kieső hűtés miatt különböző baleseti fokozatba soroljak őket! 2 reaktor már az alább látható állapotban van, míg a megmaradt másik kettőben az ellenőrizhetetlen folyamatok lassabban, de haladnak a reaktor megsemmisítésének útján.
A mai nap még 50 alkalmazott sürgölődött a reaktorok körül, kitéve magukat a gyógyíthatatlan egészségi károsodásnak. A sugárzás nagysága már olyan nagy, hogy ezeknek a- már ma- hősöknek tekintett munkásoknak az életükbe kerül a honfitársaik tömegeinek megmentése, illetve az egészségi károsodásaik csökkentése.
A reaktorok felülről: jól láthatóak a 2 felrobbant (1-es és 3-as) és megsemmisült reaktor maradványai
A megsemmisült 3-as reaktor látványa. Az omladék magasan radioaktív! Akárcsak Csernobilben valószínű itt is egy szarkofággal próbálják meg elszigetelni a törmeléket! Másik lehetőség, hogy az egész törmeléket plazma berendezésben (ha van ilyen Japánban?!) amorf „üveggé“ olvasztják és olyan kb. 50 cm-es átmérőjű és kb. 50 cm magas tömbökben, mint radioaktív hulladékot elszállítják valamelyik radioaktív-hulladék temetőbe.
A képen látható már a radioaktív anyagok terjedése, a széljárás tekintetbe vételével. 10 nap múlva már észak Amerika nagy területeit fedi be a félelmetes anyag! Emiatt az amerikai hadsereg egyik speciális drón repülőgépje berepült a reaktorok fölé és méréseket végzett. Az eredményekre csak annyit jelentettek eddig be, hogy „remélik a kiértékeléseik nem jók és a Japán kormány által megbízott szakemberekre bízzák az eredmények kiértékelését”!
A sugárzás emberre gyakorolt hatása
A sugárzásnak az emberre gyakorolt hatása, az amit a japánok jól ismernek. A második világháború végén Japánra dobott 2 atombomba, a „Little boy” és a „Fat man” utóhatásai közül a legszörnyűbbek az ártatlan újszülötteket érintő sejtburjánzások, amelyek a magzati állapotban elképesztő torzulásokhoz vezetnek.
A sugárzás következtében torzzá fejlődött, és életképtelen újszülött, Japán
2011 március 17, helyi óra szerint 4.29 perckor az amerikai nukleáris bizottság szóvivője bejelentette, hogy a fukushimai atomreaktorok víztárolójából kifogyott a víz. Az üzemanyag rudak „víztelenek” lettek, ami miatt rendkívül magas sugárzást keletkezik. Különböző elképzelések születnek, hogy a víztárolókat feltöltsék. Egyelőre katonai helikopterek nagy zsákokkal a tengerből merítik a vizet és dobják le a romhalmazra és tűzoltó kocsikból öntözik a tengervizet a reaktorok romjaira, amely alatt ott „ügyködik” a palackból kiszabadított szellem!
Dr. Ing. Sebestyén István Zürich, Svájc, 2011 március 15-18.
(az adatok egy része a francia nyelvű wikipedia-ról, a Google képtárából, és több más az interneten összegyűjtött angol és német nyelvű forrásból származik)


A jövő német katonája



|
A Bundeswehr igyekszik megfelelni a XXI. század követelményeinek, ezért új, az aszimmetrikus és a hagyományos hadviselésre is alkalmas egyéni felszerelést kapnak a német hadsereg katonái. Az első prototípus (ESB) tesztelése Koszovóban, 2002-ben megtörtént.
A tapasztalatokból okulva kifejlesztették az IdZ 1 verziót. Ezt a németországi Hammelburg gyalogosképző iskolában tesztelték, majd a kész koncepciót 2004-ben mutatták be a szakértőknek. A személyi felszerelésekből a Bundeswehr 1600 db-ot rendelt 2006 és 2007 között, ezek Afganisztánban, Koszovóban és Kongóban kerültek ki csapatpróbákra.
2006 szeptemberében a Rheinmetal Defense új fejlesztésbe kezdett, ez az IdZ 2 verzió vagy IdZ –ES nevet kapta.
Ennek a rendszernek a bemutatójára 2008 áprilisában került sor.
A sivatagi tesztet is elvégezték erre az USA –ban került sor Fort Bills-ben Texas-ban.
A Bundeswehr 2010 és 2014 között 2000 katonát kíván ezzel a rendszerrel ellátni.
Az IdZ egy moduláris rendszer, ez nem csak a katonák egyéni felszerelésében, hanem a szállításukra használt járművekben is látszik.
A két jármű – melyek fejlesztése is hasonló szellemben zajlott - a Boxer és a Puma.
A katonák egyéni felszerelése egy H&K G36 –os gépkarabélyból áll, ez NATO szabványú 5,56mm-es töltényt tüzel, a súlya 3,6 kg.
A G36 forgó zárfejes gázelvételes rendszerű, amely rövid úton üti meg a zárkeretet, nincs vele összekapcsolva, mint az orosz AK-47-nél. A fegyver működése emiatt rendkívül tiszta, lőporgáz nem jut vissza az elsütő szerkezethez.
A gyári adatok szerint a fegyver 15000 lövésre képes tisztítás nélkül. A gépkarabély moduláris kialakítású felszerelhető rá mindenfajta kiegészítő. A fegyvert ellátták beépített optikai irányzékkal. Felszerelhető szintén a H&K cég által kifejlesztett AG36 –os, 40mm-es gránátvetővel is.
A másik személyi fegyver a szintén a H&K által kifejlesztett, MP-7 nevű géppisztoly. A fegyver a szintén új fejlesztésű 4.6 mm x 30 mm-es lőszert tüzeli, mely lőszer jellegzetessége, hogy a rendszerben lévő kevlar sisakok és lövedékálló mellények nem jelentenek számára akadályt! A súlya 1,9kg. A fegyver kialakítása szintén moduláris jellegű. Ugyanazon az elven működik, mint a G36. A lövésteljesítménye 950 lövés per perc. A lőtávolság 200 méter, gyári adatok szerint. A géppisztolyhoz 20,30 és 40 lőszert befogadó tárat lehet csatlakoztatni.
A személyi fegyverzethez tartozik még a teljesen új KM 2000 harci kés , amelyet a német Eickhorn – Solingen cég fejlesztett ki. A440 –es acélból készül, és 17,2cm-es Tanto pengével rendelkezik, amelyet gyárilag feketére festenek az álcázás miatt. A súlya 320g. Integrálható az IdZ és a Molle rendszerhez is.
A lövészraj támogatásáért a szintén H&K által kifejlesztett MG 4 géppuska felel. A fegyver a Nato szabvány 5,56mm-es lőszert tüzeli. Ugyanazon az elven működik,mint a már említett G36-os gépkarabély. A hatásos lőtávolsága 1100 méter. Egy perc alatt 800 lövés adható le. A fegyver szintén moduláris felépítésű, beépített optikai irányzékkal rendelkezik. A súlya 8,15kg.
A katona védelmét a lövészmellény biztosítja, ezt a Mehler Vario Gmbh fejlesztette és gyártja. Ez is moduláris kialakítású és a mellénybe két darab kevlár-aramid tábla helyezhető. Az egyik a mellény elülső részébe, a másik a mellény hátába illeszthető be. A málhamellény is új kialakítású és szintén moduláris rendszerű és könnyen feltehetők a hozzá készített kiegészítők, mint pl.: a tártáskák , különböző funkciójú zsebek, camelbak ivórendszer …stb. Úgy alakították ki, hogy a régi rendszerhez tartozó táskákat is fel lehet rá szerelni. A mellény hátába lehet helyezni a kommunikációs eszközöket, amely egy PDA-val van összekötve. A rendszert a EADS Defence Electronic és a Rheinmettal fejlesztette ki.
A rendszer áll egy mini számítógépből,amellyel a katona meghatározhatja a GPS koordinátákat, valamint képes bluetooth adattovábbításra valamint a katonai műholdakon keresztüli kommunikációra. Telepítve van rá Navicom, digitális térképszoftver, digitális iránytű, digitális idő előrejelző szoftver. A mellénybe van elhelyezve a 2 darab akkumulátor, amely az egész rendszert működteti.
Ahhoz, hogy a katona minden napszakban bevethető legyen, szüksége van éjjellátó eszközökre. Ez a németeknél a Lucie nevet kapta. Ez egy 4. generációs éjjellátó készülék, amely 15cm és 250 m között lehet használni. A szemüveget a kevlár sisakon, vagy a fejen is lehet hordani. A súlya 360 g, egy 1,5-V-AA kiselemmel 60 órás működést biztosít. A működési tartománya -30 és +45 C fok.
A felderítést segítő eszköz a Leica Geosystem által kifejlesztett digtális távcső, amely a Vektor 4 nevet kapta. A távcső 7x42 nagyítású digitális rendszerű. Van benne digitális iránytű, valamint lézeres távolságmérő is. A súlya 1,7 kg . A szerkezet teljesen vízálló. A maximális látótávolsága 6000m.
A fegyverhez integrált éjjellátó eszköz az Nsa 80. Az eszközt a gépkarabély opikájával lehet alkalmazni. Meghatározható vele a célpont távolsága. Jól felismerhető digitális képet alkot a célpontról.
A másik eszköz, amely szintén a fegyver optikájához integrálható hőkamera, az An/Pas-13. Ezt a Zeiss optikával ellátott készüléket arra találták ki, hogy hőképet adjon a katona által vizsgált területről vagy objektumról. A szerkezet súlya 2,5 kg.
A katona szemét a Gentex által kifejlesztett védőszemüveg védi. Az egymás közti kommunikáció egy UHF rádión keresztül történik és ehhez a rádióhoz a Sennheiser head set, amely letompítja a külső zajokat és felerősíti a bejövőket , állítólag így a katonák tökéletesen tudnak kommunikálni még harci zajban is.
Hogy a jövő harcterein hogyan fogja megállni a német katona, még nem tudhatjuk. De ennyi felszereléstől jól ki fognak combosodni, az biztos.
Borsodi Gergely – Jövőnk.info







Szilánkeső 40 kilométerről

|
Bár Anglia csillaga leáldozóban van, azért a haditechnikai fejlesztések még nem álltak le teljesen.
A brit BAE Systems által konstruált 155 mm-es könnyű, vontatott tarack M777 néven lépett szolgálatba az amerikai szárazföldi hadsereg, és az amerikai tengerészgyalogság kötelékében 2005-ben. (Kanada és Ausztrália is vásárolt egy tételt a tarackból.)
A löveg alkatrészeinek 70%-át az USA-ban gyártják, többek közt a lövegcsövet is, valamint a végszerelés is Amerikában történik.
A régi, M198-as tarackok ugyan még nem avultak el, de az M777-es paraméterei nagyságrendekkel múlják felül minden téren, ezért nem is lehetett kérdés a rendszerbe állítása.
A tarackhoz fejlesztett gumikerekes szállítójárművet csak kis mennyiségben rendszeresítették (kizárólag a szárazföldi hadseregnél), a tengerészgyalogság a lövegeit légi úton szállítatja saját helikopter flottájával.
A löveg tömegét a nagy mennyiségben alkalmazott titán-alumínium ötvözeteknek köszönhetően sikerült 3200 kilóra szorítani, így az M198-as 7100 kilójához képest jelentős súlycsökkentést értek el. A kiszolgáló személyzet létszáma 9 főről 5 főre csökkent, a tarack menetkész állapotból 3 perc alatt tűzkésszé tehető. Tűzgyorsasága 2-5 lövés lehet percenként, ami kizárólag a személyzet gyakorlottságán múlik.
A hatékony csőszájféknek és a hidro-pneumatikus visszarúgás csillapító rendszernek köszönhetően lövésenként alig 80 centimétert mozdul az ágyú a tüzelési irány ellenében.
Tűzvezető rendszere digitális, műholdon keresztül kommunikál az előretolt tüzérségi megfigyelőkkel, akik az üteg tüzét vezetik.
Maximális lőtávolsága 40 kilométer, de erre a távolságra csak az Excalibur nevű különleges lövedéket képes célbajuttatni. Hagyományos lőszerekkel 20-30 kilométeres lőtáv érhető el, ezen a távolságon 100-200 méter a lövedék szórása.
Az Excalibur különleges, irányított lövedék, az előretolt tüzérségi megfigyelők által megadott GPS koordinátát a digitális tűzvezető rendszer betáplálja a lövedék GPS/Inerciális navigációs rendszerébe, majd kilövés után a lövedék testén kinyíló vezérsíkok a célpont felé kormányozzák a lövedéket, így a célt 5-20 méteres pontossággal képes eltalálni, ami azért 40 kilométeren nem rossz teljesítmény.

Jász Gábor - Jövőnk.info




  • A V1-es unokái

|
Nincs olyan fegyvernem, amely ellen ne fejlesztettek volna még ki valamilyen levegőből támadó fegyvert.
A második világháborúban a peenemündei indítóállások ezerszám ontották a V1-es rakétákat angliai, és más fontos célpontok irányába. A V2, majd a háború végén még csak prototípus stádiumban lévő A10-es (ez már elérte volna Amerika keleti partját!!!) voltak az alapjai a ma feltörekvőben lévő fegyverrendszereknek, az önirányítású robotrepülőgépeknek.
Napjaink háborús övezeteiben a csapásmérő feladatok 90%-át a légierő hajtja végre. Nincs olyan fegyvernem, amely ellen ne fejlesztettek volna még ki valamilyen levegőből támadó fegyvert.
A repülőgépek fedélzetéről indítható manőverező robotrepülőgépek önálló sugárhajtóművel rendelkező fegyverek, melyek a célponttól több száz kilométerről is indíthatóak, önállóan manővereznek, majd a célpont megközelítésének végső fázisában külső parancsra, vagy a célpontról a memóriájukban eltárolt kép alapján, illetve földrajzi koordináták segítségével önállóan megsemmisítik azt.
Hatótávolságuk 200-500 kilométer közé tehető, méretüknél fogva akár vadászbombázóra is felszerelhetőek, sebességük 0,8 Mach, vagyis a szubszonikus tartományban repülnek. A repülésük teljes időtartama alatt földközelben, 30-40 méteres magasságon haladnak, ezáltal, és a modern, kompozit anyagoknak köszönhetően radarkeresztmetszetük igen alacsony, így a lokátoros felderítésük az alacsony repülési profillal párosítva rendkívül jó védettséget nyújt a radarvezérlésű légvédelmi rakéták ellen. A német-svéd közös fejlesztésű Taurus KEPD 350-es ezen kívül még rendelkezik infravörös önirányítású rakéták elleni védelemmel is.
Tömegük 1000, 1500 kilogramm közé tehető. Ebből mindössze 500 kiló körüli a robbanófej, vagyis a robotrepülőgép harci része, ami a tényleges pusztítást végzi. A fegyver csak egyszer használatos, visszatérésre nincs lehetőség.
A bevetés során az indító repülőgép fedélzetéről megkapja a célkoordinátákat, majd leválás után beindítja sugárhajtóművét, a felhajtóerőt termelő szárnyak kinyílnak és megkezdi a süllyedést a 30-40 méteres repülési magasságra.
A földfelszín feletti repülést a terepkövető radar, valamint az inerciális és GPS navigációs rendszer teszi lehetővé, adataikat a fedélzeti számítógép folyamatosan feldolgozza, kiértékeli és ezen adatok alapján végrehajtja a szükséges korrekciókat.
A végső, rárepülési fázisban a robotrepülőgép az addigi 30-40 méteres repülési magasságról „felugrik” 300-400 méteres magasságra, a memóriájában található célfotót összehasonlítja a fedélzeti kamerája által a célkoordinátán tartózkodó célponttal, majd rázuhan.
Rossz idő esetén, vagy ha a célpontot közben leálcázták, esetleg a célpont már nincs a megadott helyen (tehát ha a vizuális felderítés nem lehetséges), a robotrepülőgép a támadást az előzetesen betáplált GPS célkoordináták alapján hajtja végre. Amennyiben a célpontot nem sikerül azonosítani, és a célpont lakott területen helyezkedik el, a robotrepülő nem hajtja végre a támadást, hanem a legközelebbi lakatlan terület felé manőverezik, és ott megsemmisíti magát. De ez csak elméleti lehetőség, legtöbbször másodlagos célpontra küldik át, vagy mit sem törődve a civilekkel végrehajtják a támadást az eredeti célkoordinátára. (Ez főleg az izraeli légierőre jellemző…)
A robbanófejek rendeltetésük szerint lehetnek repesz-rombolók élőerő ellen, bunkerromboló töltettel szereltek, illetve létezik repülőtér ellen hatásos harci rész is, ez tulajdonképpen a kazettás bombák által is használt vagy ahhoz nagyon hasonló résztölteteket szállítja, de felszerelhető nukleáris robbanófej is. A hajó elleni rakéták szintén ebbe a kategóriába tartozó fegyverek.
Jász Gábor - Jövőnk.info


  • A fürtös bomba



|
A kazettás lőszerek (tüzérségi lőszerek vagy légibombák) eredete a második világháborúig nyúlik vissza, amikor még a klasszikus tömeghadseregek ellen jó hatásfokkal lehetett alkalmazni őket.
A kazettás bomba elsősorban az ellenség élőereje, páncélos csoportosulásai és repülőterei ellen alkalmazható hatékonyan.
Működési mechanizmus:
A kazettás bombák általában egyszer használatos fegyverek de létezik olyan, amely a hordozó eszközre erősítve marad, és csak a résztölteteket szórja ki, így a bázisra visszatérve a bombatest újratölthető, újra felhasználható.
Az egyszer használatos kazettás bomba esetében a bombatest kioldás után eltávolodik a repülőgéptől, majd azon a távolságon, ahol a résztöltetek szóródása már nem veszélyezteti a repülőgépet a bomba köpenyét piropatronok segítségével lerobbantják.Egyes típusoknál légzsákos kiszórást alkalmaznak, ez úgy működik, hogy a bomba orrában lévő szelepen keresztül levegő áramlik a bombatest hossztengelyében összehajtogatott légzsákba, amely felfúvódáskor kipréseli a résztölteteket addigi tárolóhelyükről.
A másik módszer: a bombatest végén elhelyezett vezérsíkok hossztengely irányú forgást hoznak létre, mely forgás a bomba köpenyének lerobbanása után a centrifugális erő hatására kiszórja a résztölteteket.
A repülőgép fedélzetén hordozott kazettás bombatest több tíz, vagy több száz résztöltetet is tartalmazhat annak függvényében, hogy milyen célpont ellen kívánják alkalmazni. Élőerő ellen kisebb, repeszhatású tölteteket használnak, melyből száznál is több, egyenként kézigránát erejű robbanótest található egy bombán belül.
Páncélozott járművek ellen a kumulatív résztöltetek hatékonyak, melyekből több tucat fér a bombatestbe. Ezek a töltetek rendelkeznek egy szalaggal, vagy fém propellerrel, amely zuhanás közben a légellenállás segítségével csapódógyújtójukat lefelé fordítja, így biztosítva, hogy becsapódáskor a kumulatív robbanás bekövetkezzen.
Repülőterek ellen különleges résztöltetek állnak rendelkezésre, melyek a célterület felett a bombatestből kiválás után ejtőernyővel ereszkednek egészen a talajfogásig. Ekkor a tandem robbanófej első fokozata kis lyukat robbant a betonba (vagy egyéb talajba), amibe a fő töltet beágyazódik, és a nagyobb robbanás csak ezután következik. Így akár egy másfél méter átmérőjű kráter is létrehozható a kifutópályán. Ha 4-5 résztöltet eléri a pályát, jó időre használhatatlanná teheti azt.
Léteznek aknatöltetű fürtös bombák, melyek a célterületre való kiszórás után időzítve, vagy mozgatásra robbannak, ezekkel a résztöltetekkel a levegőből lehet aknamezőt létrehozni a földön. Talán a legveszélyesebb fajtája a kazettás bombáknak, mivel egy konténeren belül több beállítási lehetőség is van. Például beállítható, hogy huszonöt darab robbanjon fel a kiszórás után négy órával, másik huszonöt darab másnap délben, a maradék száz darab meg csak a földetérés után élesedjen be, és érintésre aktiválódjon. Ez a fajta résztöltet szedi a legtöbb áldozatot, főleg a gyerekek körében.
A palettán megtalálható még a gyújtó hatású töltet, mely napalmot vagy fehér foszfort tartalmaz. (Az ide vonatkozó képsorok megtekinthetőek a „Hogyan harcol az iraki ellenállás” című dokumentumfilmünkben, az „Amerikai háborús bűnök” fejezetben.)
A gyújtó töltetek közé szoktak „csomagolni” repesztölteteket is, melyek a tűz oltásánál tevékenykedő embereket tizedelik…
1999-ben a koszovói háború során vetették be először a grafitszálakat, és alumínium bevonatú üvegszálakat tartalmazó résztöltettel szerelt kazettás bombát, mely a város felett kiszóródva ellepte az utcai villanyvezetékeket, ezzel rövidre zárták egy egész város áramellátását az amerikaiak.
A kazettás bombák leszereléséről született egy nemzetközi szerződés 2008-ban, mely egyezmény aláírói vállalták, a készleten lévő bombáik hatástalanítását, a fejlesztés és gyártás beszüntetését.
Mivel az egyezmény aláírásától az USA és Izrael az elsők közt határolódott el, így azt nem írta alá Oroszország és Kína sem.
Jász Gábor - Jövőnk.info


  • Steyr HS 0.50/ 0.460

|
Az osztrák Steyr Mannlicher cég által fejlesztett és gyártott nehéz-mesterlövész puska. A puskát két kalibertípusban gyártják, az egyik a NATO szabvány 12.7mm X 99mm-es lőszert tüzeli, míg a másik kaliber a Steyr vállalat saját fejlesztésű lőszere 11.7 mm-es átmérőjű.
A fegyver csöve hidegkovácsolással készül, nyolc darab jobbra forgó huzaggal, és egy igen hatékony kétkamrás csőszájfékkel rendelkezik. Mechanikai irányzék nem található a fegyveren, a szereléksínre azonban különböző optikai irányzékok rögzíthetőek. Bipodja (fegyvertámasz) magasságban állítható.
A fegyver egylövetű, a töltés-ürítés folyamata, valamint a lőszer behelyezése kézzel történik.
A fegyver tusa energiaelnyelő betétekkel szerelt - a hátrarúgás csökkentése részben a tus feladata - felső részén arctámasz is helyet kapott.
A Steyr HS kategóriájában jelenleg a világ élvonalába tartozó fegyvernek számít, mely előkelő helyet rendkívüli pontossága biztosítja számára.
A 12.7 mm-es verzió 0.5 MOA (ívperc) értéket produkál 1000 méteren szélcsendben. Ez azt jelenti, hogy megfelelő kezekben 1000 méteren a szórás 14.5 cm alatt marad. A 11.7 mm-es lőszerrel ez az érték kicsit jobb, ezért a HS .460-at csak rendvédelmi szervek használhatják szerte a világon, ugyanis a .460-as lőszerrel 1000 méterről könnyen bevihető egy fejlövés.
A .460-as (11.7 mm-es) lőszer 15 milliméter acélt tud átütni 1000 méterről, a .50-es (12.7 mm-es) lőszer 3000 méterről eltalál egy álló emberalakot.
Irán 2006-ban 800 darabot vásárolt a típusból hadserege számára. Nem sokkal ezután az iraki gerilláknál tűnt fel a típus. Egy bagdadi razzia során 100 darabot foglalt le az amerikai hadsereg a 12.7-es változatból. A fegyver számlájára nem hivatalos források szerint 170 amerikai, angol és egyéb nemzetiségű katona halála írható.
Tömege: HS .460 12.4 kg, HS .50 12.8 kg
Hossza: 1370 mm
Csőhossz: 833 mm
Kaliber: 12.7 X 99 mm, 11.7 X 99
Hatásos lőtáv: 1500 m
Jász Gábor - Jövőnk.info

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése