2013. március 19., kedd

ÖTÖDIK HADOSZLOP



ÖTÖDIK HADOSZLOP
SZALAY RÓBERT

Ez a fogalom az 1936-39 között zajló spanyol polgárháború utolsó sza-kaszában vált közismertté, amikor Franco tábornok nemzeti csapatai négy hadoszlopban támadták a még kommunista uralom alatt álló Madridot. Azért, hogy a fôvárost minél elôbb felszabadítsák, és hogy a civil lakosság szenvedését megrövidítsék, különleges osztagokat juttattak be az ellenséges vonalak mögé. Ezek feladata volt, a hírközlô vonalak rombolása, vezetési pontok megsemmisítése, vagy kikapcsolódása, az ellenállás gyenge pont-jainak felderítése, zavarkeltés, a lakosság felhívása az ellenállásra, stb. Tehát azóta, az ellenség, az ellenfél soraiba beépített, vagy beépülô zavartkeltô, bomlasztó romboló, ellentéteket szitó egységeket, vagy egyedeket "ötödik hadoszlopnak" nevezik. Ez érvényes nemcsak az akkori katonai, hanem napjainkban a politikai életre is.

Az egyes pártok, pártcsoportok igyekeznek a velük szembenállók soraiba olyan egyéneket beépíteni, vagy a pártokon belül olyanokat keresni, akik az adott szervezetet belülrôl gyöngítik, bomlasztják, hogy ezzel saját poziciójukat erôsítsék.

Vegyük ezután sorra, a hazai politikai palettán szereplô pártokat, hogy melyiket milyen mértékben veszélyezteti az "ötödik hadoszlop".

MSZP. Az 1994-es választások gyôztes pártja, a kormánykoalícíó erôsebb tagja (52%). Ez a párt 50 évig kommunista emlôkön nevelkedett. Jól elsajátitották Lenin és Sztalin elvtárs tanítását, hogy "úgy vigyázzunk a párt tisztaságára, mint a szemünk fényére!" És valóban az MSZP szilárd egységet mutat. Az egynéhány valóban szocialista elveket valló idealista elvész a "pártfegyelem" elveit valló kommunistákból kapitalistává váló többségben. Ide nem tud befurakodni a nemzeti oldal ötödik hadószlopa.

A kormánykoalíció másik pártja az SZDSZ. Ez a párt talán még az MSZP-nél is masszívabb, egységesebb tömböt képez. Nem véletlen, hogy akaratát szinte minden alkalommal rátudja kényszeríteni az abszolut többségben lévô koalíciós partnerére. Ezt a pártot nem csak a hatalomban való megmaradás érdeke tartja össze, hanem eltéphetetlen ideológiai, gazdasági, sôt vallási elvek és érdekek fogják szoros egységbe, ami ráadásul számtalan szállal kapcsolódik a kozmopolita világpolgárság és nemzetközi pénzvilág vezetô köreihez. Ez a szoros érdekazonosság szinte lehetetlenné teszi bármilyen nemzeti eszme behatolását a pártba. Ha bárkinél a legkisebb megingást tapasztalják, bármilyen értékes tagja is a pártnak, azonnal kilökik soraikból, (lásd Tölgyesi).

A koalíción kívüli pártok közül a FIDESZ-szel kell legelôször foglalkoz-ni. Ugyanis ez a párt egyértelmüen az ötödik hadoszlop szerepét tölti be a nemzeti oldalon.

Már születése is gyanús körülmények között történt. Amikor a pártállam recsegniropogni kezdett, az elsôk között tünt fel a FIDESZ, amelyik nagy hangon követelte a demokráciát, communista-ellenes jelszavakat hangoz-tatott, látványos megmozdulásokkal hívta fel magára a figyelmet. A rendszer- ' váltásban reménykedô tömegek örömmel látták, hogy van egy fiatal "forra-dalmi" csoport. Akkor senki nem figyelt fel arra, hogy a FIDESZ szervezôi, vezetôi, hangadói zömmel kádercsemeték voltak. A háttérben ott voltak a szülôk, nagyszülôk, akik évtizedekig vezetô szerepet töltöttek be a kommunista rendszer politikai és társadalmi életében. Ezek érezték, sôt tudták, hogy inog a talaj a lábuk alatt és ügyesen szervezték, hogy a staféta botot saját utódaik kezébe játsszák át.   Legsikeresebb húzásuk Orbán Viktor beszéde volt a Nagy Imre temetésén. A kommunizmus elleni vad kirohanás sok hívet szerzett a pártnak, amí az 1990-es választáson gyümölcsözött. A FIDESZ erôs parlamenti párt lett. Ekkor mutatta ki a "foga fehérjét". A kommunista-ellenes nemzeti kijelentések sorra elmaradtak, és szolgalelk?, sokszor szánalmas kiszolgálója lett az SZDSZ-nek. Ekkor úgy emlegették az SZDSZ mellett a FIDESZ-t, mint annakidején a kommunista párt mellett a KISZ-t. A FIDESZ a parlamentben a nemzeti erôk, a nemzeti gondolat elleni fiatal, elszánt rohamcsapat lett. Emlékezzünk a parlamentbôl való ki-vonulásukra, amikor Trianonról kellett megemlékezni. De hasonló gyászos szerepet játszottak a pápa látogatásakor, a kárpótlási törvény vitájában, Horthy Miklós újratemetése kapcsán, és folytathatnám a sort. Tehát az elmúlt parlamenti ciklusban a FIDESZ a nemzeti vonal legelszántabb ellenfelei közé tartozott.  A közelgô 1994-es választások elôtt az SZDSZ és a FIDESZ a legszorosabban együttmükôdött.   Amennyiben a választásokon az SZDSZ-MSZP koalíció nem érte volna el a kétharmados többséget, biztosan bevették volna a FIDESZ-t is a koalícióba. A FIDESZ határolódott el legélesebben a Független Kisgazdapárttól és igyekezett létrehozní a "Polgárí Szövetség"-et, az MDF-be és a KDNP-ba meghúzódó liberális erôkkel együttm?ködve. A parlamenten kívüli legöntudatosabb nemzeti erôkrôl pedig csak elmarasztaló véleményük van. Ezért lett az SZDSZ-irányítású liberális média elsôszámú kedvence Orbán Viktor, Deutsch Tamás és a többi karizmatikusnak kikiáltott ifijú titán, a korrupciót leleplezô, nemzeti színben tetszelgô, az idôs politikusokat felváltó, "élcsapat".

A koalíció vezetôi elôre gondolnak! Egy esetleges 1998-as választási vereség esetén szívesen látnák a hatalomban, a lélekben velük egyhúron pendülô FI-DESZ-t.   Azonban nemcsak a FIDESZ képezi az ötödik hadoszlopot a nemzeti erôk soraiban.

Az MDF-ben a Szabó Iván és Jeszenszky Géza körül tömörülô liberálisok voltak a bomlasztók. Mikor látták, hogy a Lezsák vezette nemzeti vonalon nem tudnak úrrá lenní, ínkább "felrobbantották" a pártot. Kiléptek az MDF-bôl, és a kormánykoalíció támogatásával tôrvényellenesen létrehozták a tagság nélküli, senki által meg nem választott Magyar Demokrata Néppártot (MDNP). Rá-adásul voltak az MDF-ben olyan gyáva, határozatlan, számító, pecsovics alakok, akik nem mertek a belsô vitában állást foglalni, és inkább átültek a "függetlenek" közé. Most is ott ülnek,vagy bekönyökölték magukat a FIDESZ-be, az elképzelés szerinti, jövô pártjába".

Tehát az MDF az ötödik hadoszlop sikeres bomlasztó tevékenysége ered-ményeként három részre szakadt és kérdés, hogy a következô választáson eléri-e a Parlamentbe kerüléshez szükséges 5%-ot. A KDNP soraiban az MDF-hez hasonló folyamatjátszódik le napjainkban. Giczy György vezetésével, egyre határozottabban a nemzeti erôk felé vette az irányt. Elvetette a liberálisok által erôltetett "Polgári Szövetséget" és lassan közeledik a Kisgazdák és a MIÉP felé. Ezt nem nézte jószemmel a hatalom és aktivitásra késztette a KDMP-ben lapuló ötödik hadoszlopot. A Latorczay-Izsépy vezette liberális szárny támadásba indult. Ezt a támadást a Giczy mögött álló többség kivédte és látványos csapást mért a bomlasztókra. Ezek nem nyugodtak bele vereségükbe és saját pártjukat feljelentették a bíróságon. A bíróság pedig soron kívül ítélkezett. A demokrácia alapvetô törvényeit lábbal tiporva, jogi paragrafusok csurés-csavará-sával elmarasztalták a párt választmánya döntô többségének határozatát, és a bomlasztók mellett foglalt állást. Tehát a KDNP-be beépült ötödik hadoszlop, elkeseredett utóvédharcot folytat és ebben a hatalom is támogatja. Itt lóg ki a lóláb! Remélem a KDNP is megszabadul az ötödik hadoszlopától és határozott irányt vesz a valódi nemzeti egység
megteremtése felé.

Az ellenzék legnagyobb pártja a Független Kisgazdapárt. A nagyság magában rejti azt a veszélyt, hogy a sokaságban észrevétlenül megbújhatnak a zavartkeltô, bomlasztó elemek is, és félô hogy karrieristák is igyekeznek a legerôsebb ellenzéki pártba befurakodni, egy esetleges választmányi gyôzelem esetén pozicióra számítva. Azonban a tagság, olyan szorosan zárkózik fel a jelenlegi pártvezetés mögött, hogy a párton belül nem sok esélye van az ötödik hadoszlopnak.  Így inkább kívülrôl próbálnak bomlasztani. Különbözô helyi kisgazdacsoportokat hoznak létre, és próbálják szembeállitani ezeket a Független Kisgazda-párttal. Azt remélik, hogy így megtévesztik a Kisgazdákra szavazó választókat. E "kisgazdáknak" semmi esélyük az 5% elérésére, de arra jók, hogy gyengítsék a kisgazdákat.

A parlamenten kívüli nemzeti erôk szétszórtak, soraikba sok volt kommunista és liberális igyekszik befurakodni, sok az önjelölt vezetô, a megvásárolható jellem, és a hatalom mindent megtesz, hogy az egység közöttük létre ne jöjjön. Kivételt képez a MIÉP, amit az MDF-bôl kivált nemzeti erôk hoztak létre, és rövidesen jelentôs tömegeket tudhatott maga mögött. Ma Magyarországon a Kisgazdapárton és a MIÉP-en kívül senki nem tud százezres tömeget az utcára vinni.  A MIÉP öntudatos tagságának soraiba nehezen tud beépülni az ötödik hadoszlop. E pártot fôleg kívülrôl fenyegeti támadás, elsôsorban a kozmopolita, liberális médiák részérôl, továbbá a MIÉP sikereire féltékeny, magukat jobboldalinak mondó erôk és egyének részérôl.  Tehát figyeljünk az ötödik hadoszlopra! A nemzeti erôk sorai között ezek jelentik a legnagyobb veszélyt. Leplezzük le ôket, vessük ki sorainkból. Egyetlen rohadt alma, egy egész láda egészséges gyümölcsöt tud tönkretenni.  A kommunisták és liberális kozmopoliták érdekeit szolgáló ötödik hadoszlop, bármelyik pártban van, bármilyen szint ölt magára, bármilyen tetszetôs jelszavakkal operál, mind egy irányba húz!   Visszafelé húzza a nemzeti erôk egysége felé haladó szekerét. Ezt a nemzeti egységet kell megteremteni! Erre kell törekedni minden pártnak és pártvezérnek, minden nemzetben gondolkodó választó polgárnak. Mindenekelôtt pedig le kell leplezni, a soraink között megbúvó "ötödik hadoszlopot".

Az ötödik hadoszlop: Andor Lászlótól Fukuyamáig


Szerző: Seres László

Kedves külföldi barátaink, vessenek egy pillantást államtitkárságunk alábbi, korántsem teljes listájára. Íme, ez az a széles hazai és külföldi network, amelynek célja a magyarellenesség szítása, Magyarország ledegradálása.
„Ötödik hadoszlop: idegen, legtöbbször ellenséges állam ügynöksége, szervezete valamelyik országban, ahol romboló munkát fejt ki. Háború esetén a hátországban működő ellenséges felforgató erők gyűjtőneve. Az elnevezés a spanyol polgárháborúból származik, ekkor a Madrid ellen támadó négy fasiszta hadoszlopon kívül a fővárosban működött az ötödik, az illegális francoista ügynökség.”
(Világpolitikai kislexikon, Kossuth Könyvkiadó, 1978.)
 
Tisztelt berlini filmszemle, kedves világnyilvánosság! Szegény német kancellárasszony!
Szeretnénk tájékoztatni önöket arról, hogy bizonyos körök ujjat húztak velünk, magyarokkal. Konkrétan kihúzták a gyufát. Elérték, amit akartak, de ahogy az elmúlt fél évben semmi, hát ez sem a véletlen műve. Szisztematikus, évek óta, de az a valószínű, hogy 1918 óta tartó aknamunkával lehetetleníti el egy jól körülhatárolható érdekhálózat a magyar emberek akaratát megtestesítő mindenkori kormányzat békés építőmunkáját.
Nem ez a közel félmilliárd eurónyi csapás az első, és vélhetően nem az utolsó eset, hogy balliberális belföldi ügynökségeik és bérrettegőik sikerrel záratják el külföldi bérhuhogó haverjaikkal nemzetünk elől a létfontosságú forrásokat. Ez a nemzetek felett álló, jó képességű, a nyugati szalonokban megfordulni képes réteg addig pertraktálja egyoldalú, rosszhiszemű félinformációival a nyugati közvéleményt, amíg be nem érik a vetés. Csak azzal nem számolnak, hogy ez a vetés egyszer bumerángként fog visszaütni, időben szólunk.
Kizárólag egy, a rasszizmus határát súroló irracionális, szervezett magyarellenesség lehet az oka annak, hogy a nyugati emberek már epét hánynak, ha meghallják, hogy Orbán Viktor, pedig ő aztán éjt nappallá téve azon munkálkodik, hogy Európa végre felzárkózhasson mihozzánk, a bankadót meg a multiadót ugye máris másolják, a fél világ minket akar kopírozni. De ennek a kibic érdekkörnek semmi sem drága. Nem kevesebbről, mint egy komplett világ-összeesküvésről van szó.
Fliegauf úr filmbemutatójára a szaktárcának a hazai filmek külföldi értelmezéséért felelős Nix Dajcs Államtitkársága megpróbálta bátor, de suta módon összefoglalni, amit ilyenkor össze kell, hiszen bármennyire torz is a rendező által felfestett kép, az ő sikere a mi sikerünk is. Azért az Ezüst Medve is szépen csillog. Nem mintha nem lenne nagyon is a szuverén belügyünk, lelövik-e a cigányainkat, vagy sem, azért ennyi engedtessék meg. Nem is beszélve arról, hogy a nevét egyébként Fliegenbergről magyarosító Fliegauf csak a jéghegy csúcsa.
Kedves külföldi barátaink, vessenek egy pillantást államtitkárságunk alábbi, korántsem teljes listájára. Íme, ez az a széles hazai és külföldi network, amelynek célja a magyarellenesség szítása, Magyarország ledegradálása:
• Andor László magyar EU-biztos, aki a hazaárulás szocialista formáját követte el azzal, hogy nem szegte meg az uniós alapszerződést, holott kutya kötelessége lett volna. Így aztán háborítatlanul szankcióznak meg minket a nemzetközi színtéren, megvonva a nemzet (benne megannyi éhes magyar kisgyermek) szájától a betevő fejlesztési pénzeket;
• az IMF, amelynek pedig mi nagyon is megengedjük, hogy segítsen nekünk, csak aztán már ne próbálja előírni, mihez kezdünk szuverén módon a pénzükkel;
• Hillary Clinton amerikai külügyminiszter, aki saját metodológus egyházáért lobbizik idegen államokban, és nagykövete, a nem létező demars nem átadásának letagadását elhazudó Eleni Tsakopoulos Kounalakis, nem is beszélve Thomas „Ki a fasz” O. Melia washingtoni politikusról;
az egyre inkább Moszkvára hajazó EU, de főleg az MSZP négy EP-képviselője, különösen Göncz „apja lánya” Kinga, akik folyamatosan a magyar érdekek, a magyar emberek ellen dolgoznak Brüsszelben, mert ezeknek az a jó, ha nekünk rossz, úgyhogy ideje ráébreszteni őket, hogy rajtuk kívül is van élet (ebben kérnénk az önök segítségét).
idetartozik persze kinti emberük, a jómadár Martin Schulz is, valamint a gyarmatosító mentalitástképviselő, időnként csillagjósokkal konzultáló Neelie Kroes, aki ezoterikus liberális létére nem átallotta kérdőre vonni a mi Navracsics Tiborunkat, kilépve ezzel az Európai Bizottságtól joggal elvárható pártsemleges szerepből;
a hazátlan származású pedofil zöld anarchista, Daniel Cohn-Bendit, aki magáról megfeledkezve,vöröslő arccal kiabál hazugságokat választott miniszterelnökünk arcába, átlépve az EP-től joggal elvárható decibelkorlátot;
a magyar baromfiágazat ellen hadüzenet nélküli lejárató kampányt folytató Négy Mancs állatvédő szervezet és plutokrata barátocskái, akiknek sokkal inkább meg kéne végre tanulniuk, van-e élet ahalal után;
három lábon álló puccskísérlet résztvevői: a nemzetbiztonságiak, a volt kommunista külügyesek és a felforgató CNN (Amerika hangja), valamint a hírhedt hat-nyolcfős belső „pártellenzék”, amely tudatosan el akarta mozdítani miniszterelnökünket;
• Bajnai Gordon és nyugaton befolyásos alapítványa, amely nagyon célzatosan adja le a célinformációkat a hálózat által mozgatott személyeknek, kizárólag azért, hogy előkészítse saját politikai pecsenyéjének sütögetését;
a ki mással, mint Kóka Jánossal máris mobilfizetős multicéget alapító Oszkó Péter önjelölt Malév-szakértő, aki látszólag csak pénzügyminisztersége után lépett be a Wizz Air igazgatóságába, mégis tudható, hogy lélekben sosem magyar, hanem mindig is Wizz Air-es volt, szárnyakat adva az idegen nagytőke vágyainak;
a volt szlovén miniszterelnök, Borut Pahor, akivel nemzetünk egész vesszőfutása kezdődött, hiszenő volt az, aki tavaly kiadta az ukázt a módszeres forgatókönyvre: „Ahogy vége a magyar EU-elnökségnek, politikailag azonnal és teljes mértékben elszigeteljük Magyarországot”;
a gyurcsányista Vásárhelyi Mária, aki azt hazudja az olasz tévének, hogy nálunk „önkényuralmi rezsim vette kezdetét”, holott a sikeres fülkeforradalom után már rég a konszolidáció, az elrugaszkodás és a simplicity korszakát éljük;
• Charles Gati, Paul Lendvai és más külföldön félő hivatásos hazánkfia, de főként a folyamatos rettegésből és patkányozásból Berlinben jól megélő Kertész Imre, akinek ezúton is gratulálunk Nobel-díjához, hiszen az ő sikere a mi sikerünk is;
• Kis János, Dalos György és a volt „demokratikus ellenzék” (haha) többi tagja, akik direkte azért írnak alá aggódó leveleket a vallás- és sajtószabadságért, hogy azokat egy Cohn-Bendit felolvassa az EP-ben, holott annyi minden mást lehetne ott felolvasni, pl. itt van a Szózat (ez egy magyar költő, Vörösmarty Mihály jó verse);
a mindenkori hatalmat külföldön bemószeroló, nem véletlenül örök disszidens Heller Ágnes és liberális filozófus köre (valamint kinti meghosszabbított karjuk, a béraggódó Jürgen Habermas), akik százmilliókat vettek fel honoráriummentesen, miközben láttunk belőle egyetlen ontológiai, metafizikai művet vagy megközelítést is? Vagy akár csak egy új episztemológiai gondolatot? Nem láttunk.
a húsukba vágó hazai bátor lépésektől, a sok tyúkszemre lépéstől megrettenő külföldi multik(bankok, távközlési cégek, energetikai vállalatok, nagy áruházláncok), amelyek persze a baloldal mögötti vagy feletti üzleti körök;
a rádióhallgatókat Schmitt Pál fizikai likvidálására rábeszélő, vizsgálat alatt álló Bolgár György, akire hol Stockholmban kell híradós stábot ráküldeni, hol kenyéradójával Brüsszelben provokál hazája ellen, saját jól felfogott munkahelye érdekében;
a történelem végéhez elérkezett Francis Fukuyama és a megtévesztett Paul Krugman blogján posztoló alkotmányos nő, Kim Lane Scheppele, aki szerint a Fidesz alaptörvénye visszaállította a kommunizmus államhatalmi szerkezetét, holott a vak is látja, hogy legfeljebb csak erősen emlékeztet rá.
Tisztelt külföld! A fenti lista még tetszés szerint bővíthető azoknak a neveivel, akik akár tudtukon kívül is ezt a nemzettudat nélküli, hazaáruló ötödik hadoszlopot erősítik napi ténykedésükkel. Kérjük önöket, ne higgyenek a szervezett szirénhangoknak, a hazájukat külföldön tetszetős uszítással feljelentgetőknek!
"Magyarország Európa legsötétebb pontja” - hangzott el legutóbb az olasz tévében, holott ez is hazugság. Aki itt él, jól tudja, hogy mindannyiunkra ráragyog demokratikusan választott kormányunk kétharmados fénye, amelyik szerencsére már látja az alagutat a fény végén.
Az ötödik hadoszlop
Írta: rn
2009. július 26. vasárnap, 18:34
Az ötödik hadoszlop kifejezést Emilio Mola Vidal spanyol fasiszta tábornok használta először a spanyol polgárháború alatt, amikor négy hadoszlopa Madrid felé vonult. Ötödik hadoszlopnak a legális kormány ellenségeit nevezte, akik Madridban maradtak, és segítették a lázadó 1 / 3Az ötödik hadoszlop fasisztákat.
Írta: rn
2009. július 26. vasárnap, 18:34

Franco onnan indult 1936. július 18-án Marokkóba, ahol a melillai helyőrség már fellázadt a köztársaság ellen. A felkelés valódi hazai vezetője, Emilio Mola tábornok, Pamplona katonai kormányzója az általános felkelés dátumát 19-ére tűzte ki. Ám a kormány megelőző lépéseitől tartó néhány tiszti csoport már 18-án fellázadt. Így a felkeléssel kapcsolatban először Franco neve kapott szárnyra, a sajtó később híressé vált Melillai Kiáltványából idézett. Az utókor azóta
elfelejtette a 19-i dátumot; a 18-it annál kevésbé.
(Harsányi Iván)
A melillai kiáltvány
1936. július 18. (Részletek)
Spanyolok!
Hozzátok fordulok, akiket Spanyolország szeretete tölt el, hozzátok, akik a hadsereg és a haditengerészet soraiban fölesküdtetek, hogy életetek árán is megvéditek a hazát! Most a nemzet szólít benneteket!
Spanyolországban a helyzet napról napra kritikusabbá válik. A falvak és a városok nagyobb részében anarchia uralkodik. A kormány kinevezte hatóságok a rendbontás élén járnak, ha ugyan nem maguk szítják a fölfordulást. Az állampolgárok a különböző frakciók közötti perpatvarokat pisztollyal és golyószóróval intézik el, a közhatalmi szervek képtelenek biztosítani a békét és az igazságosságot. Különféle forradalmi sztrájkok bénítják a nemzet életét,
tönkretéve és lerombolva gazdaságának forrásait! Rövidesen valóságos éhínséget fognak eredményezni, amely kétségbeesésbe dönti a becsületes dolgozókat. [...]
A szabadságot láncra veri a tirannia, a testvériséget lábbal tiporja a gyűlölet és a bűn! Oda a haza egysége, területét a politikai hatóságok bátorításával a szétszaggatás állandó veszélye fenyegeti, amelyet a regionalizmus elnevezéssel álcáznak! Még határaink sérthetetlensége és védelme sincs biztosítva, hiszen Spanyolország szívében süvít a külföldi megfigyelők hangja, akik nyíltan hirdetik földünk feldarabolását! [...]
Semmi sem tudta megfékezni vezetőink hatalmi étvágyát. Törvénytelenül megszüntették az államfő mérséklő hatalmát, dicsőítik az asztúriai forradalmat és a katalán szeparatizmust, noha mindkettő darabokra szaggatta alkotmányunkat, intézményeink alapdokumentumát. A becsapott tömegek forradalmi tudatlanságát kihasználják a szovjet ügynökök, akik egy olyan
rendszer véres valóságát leplezik, amelynek létesítése 25 millió emberi lény életébe került. [...]
Elfogadhatjuk-e akár egyetlen nappal tovább is azt a szégyenletes látványt, amelyet a világnak nyújtunk?
Átadhatjuk-e Spanyolországot a haza ellenségeinek, gyáván, aljas módon, harc nélkül? Nem! Az ilyen magatartást engedjük át az árulóknak. Nem nekünk való, akik arra esküdtünk föl, hogy Spanyolországot megvédjük!
Igazságot és egyenlőséget kínálunk nektek a törvény előtt. Szeretetet és békét a spanyolok között. Szabadságot és testvériséget. Olyan szabadságot, amely mentes a szabadosságtól és a tiranniától. Munkát mindenkinek; társadalmi igazságosságot gyűlölet és erőszak nélkül; a nemzeti jövedelem egyenlő és növekvő elosztásának az ígéretét anélkül, hogy romba döntenénk vagy veszélybe sodornánk a spanyol gazdaságot.
2 / 3Az ötödik hadoszlop
Írta: rn
2009. július 26. vasárnap, 18:34



Ám kíméletlen háborút is üzenünk: a politika haszonélvezőinek, azoknak a külföldieknek és kiszolgálóiknak, akik nyílt sisakkal vagy álcázva Spanyolország lerombolására uszítanak!
Ebben az ünnepélyes pillanatban egész Spanyolország fölkel, hogy követelje a békét, a testvériséget és az igazságot. A hadsereg, a haditengerészet és a rendfenntartó erők minden tartományban talpra ugranak, hogy megvédjék a hazát. Az erőszak, amelyet a rend helyreállításában tanúsítani fognak, a velük szembeszegezett ellenállás mértékétől függ. [...]
Szándékunk tisztasága tiltja, hogy eltöröljük az olyan vívmányokat, amelyek valódi politikai és szociális haladást képviselnek. Szívünkben nincs helye a gyűlölet és a bosszú szellemének.
Abból az elkerülhetetlen hajótörésből is, amelynek során most törvényhozói rendszerünk bizonyos tapasztalatai elsüllyedőben vannak, képesek leszünk megmenteni mindazt, ami összeegyeztethető Spanyolország belső békéjével és nagyságával. Így fogunk országunkban először valódi tartalmat adni annak a három szónak, amelyet mi az alábbi rendben sorolunk föl:
Testvériség! Szabadság! Egyenlőség!
Spanyolok! Éljen Spanyolország! Éljen a nemes spanyol nép!
Francisco Franco tábornok



Az ötödik hadoszlop

|
A Jövőnk.info-n megjelent: 2011.12.27.
Ezt a kifejezést szokták használni a rejtőzködő alakulatokra. Az elnevezés a spanyol polgárháborúból származik, mikor a négy Frankóhoz hű katonai hadtest mellé egy ötödik is felsorakozott. Sem létszámáról, sem felszereléséről nem voltak konkrét adatok, csak arról, hogy létezik, és behatolva az ellenséges vonalak mögé, a köztársaságiak területén gerilla és diverzáns tevékenységet folytatott.
Ez a titokzatosság bevonult a történelembe, és a politikai szókészletbe. Ezek után az ellenség rejtőzködő hátterére, nem látható tagjaira, vagy éppen a zsinórokat háttérből rángató arctalanokra kezdték el használni. Oroszországban is ebben az értelemben használatos, az orosz sajtóban a bomlasztó aknamunkát végző zsidók, szabadkőművesek összefoglaló elnevezése, úgymond 'virágnyelven'. A Putyin mögött álló tanácsadók, miniszterek is egyre többet használják ezt a kifejezést. Oroszországban ugyanis a jelenlegi mesterségesen szított megmozdulások egyre nyilvánvalóbban Washingtonból vezéreltek. Az oroszországi ötödik hadoszlop kifejezést tehát a cionistákra használják. Oroszországban nyíltan nem zsidóznak – mert 'ügyelnek a részletekre' - , így azonban kimondják a kimondhatatlant, és az újságírásban is elmennek addig, ameddig elmehetnek. Olyan ez, mint amikor mi azt írjuk: „a tudjuk kik”.
Hogy mindenki értse miről is van szó, több leleplező írás is napvilágot látott ezzel kapcsolatban. Az írások terjednek a világhálón, és eljutnak mindazokhoz, akik érteni akarják. Az oroszok tisztában vannak vele, mi van az egész ellenzéki lázongás mögött.
Az ötödik hadoszlop egyik hangadója Kaszparov, a sakkozó. Ő legutóbb akkor tűnt fel Oroszországban, mikor a buzik mellett akart tüntetni, csak éppen jól szájon vágták. Végül is még van olyan szeglete a világnak, ahol rend van. Gary Kaszparov zsidó származású (született Garik Weinstein). Tagja az úgynevezett Prince of Darkness csoportnak. Ennek célja Oroszország megkaparintása politikai úton, és a támogatóik a legbefolyásosabb amerikai és európai gazdasági körökből származnak, valamennyi zsidó természetesen. Köztük van Joe Libermann, és McCaine szenátor is.
2004-ben Putyin megnevezett 115 olyan európai és amerikai személyt, akik különösen nagy károkat okoztak az orosz államnak és népnek. Ez a 115 személy szintén befolyásos üzletemberek, köztük többen tagjai a fentebb nevezett csoportnak. Bosszúból 2005-ben az amerikai szenátusban elfogadtak egy határozatot, hogy évi 4 milliárd dollárral támogatják az ellenzéki orosz pártokat. Természetesen az állam fizeti az amerikai állampolgárok pénzéből, de egy esetleges sikernek, csak a legmagasabb üzleti körök látnák hasznát.
A háttérben persze az olaj áll és a nyersanyagok. Olyannyira, hogy ezek az üzleti körök, már megállapodtak, hogy ha átveszik a hatalmat, melyik céget ki kapja, melyik vállalatban ki hogyan részesedik. A putyini vezetés tökéletesen tisztában van vele, mi a teljes cselszövés alapja, hogy az egész nyugati társadalom össze fog omlani, ha nem sikerül rövid időn belül megszereznie az orosz nyersanyagbázist. A Nyugat ugyanis sokkal rosszabbul áll ebben a küzdelemben, mint a vele szemben álló „másik oldal”.
A hatalmas támogatási összeg biztosítása után megkezdődött az úgynevezett ellenzék (valójában hazaárulók) gyűjtése. A Népi Demokratikus Unió, az Egyesült Népfront, újságírók, szabadúszó politikusok zsebébe elkezdett folyni a pénz. Lefizethető embereket kerestek, a legtöbb esetben olyanokat, akik még a Jelcin-éra alatt kerültek a hatalomba. Hatalmas gazdasági oligarcha kört kaparintottak kézbe, szerencsére ebben a küzdelemben Putyin maradt felül, az oligarchákat sikerült elég jól megrendszabályozni, de még így is hatalmas tőkerész maradt a kezükben (mai hír, hogy több ilyen vállalat igazgatóját egyszerűen kidobták a saját cégéből, a Putyin alatt meghozott korrupciós törvény értelmében).
2006 folyamán Kaszparov részt vett azon a tanácskozáson, amin McCaine és Libermann is részt vettek Washingtonban, ahol meghatározták az orosz nyersanyagkészlet megszerzésének fogatókönyvét. Ezzel kapcsolatban Kaszparov írt egy cikket, amely a Wall Streer Journal hasábjain jelent meg. Ebben Kaszparov utalt a megállapodásra, és felvázolta, hogy Iránt és Szíriát kell először semlegesíteni, majd jöhet Oroszország. Az akkor leírtakat a jelen események tökéletesen alátámasztják. Még ebben az évben összeült az orosz gazdaságot felosztó bizottság Washingtonban. Ezen az ülésen részt vett a Nemzeti Biztonsági Tanácsadó Testület, a CIA, a legnagyobb vállalatokat képviselő gazdasági képviselő-testület, a hadiipari és katonai cégeket képviselő volt katonákból álló gazdasági képviselő-testület, de részt vett például a Freedom Haus emberi jogi szervezet tanácsadója is. Ezen a szervezeten keresztül támogatták valamennyi „narancsos forradalmat”. Ezek manipulálták a belgrádi, kievi, tbiliszi forradalmakat.
Putyin azonban világosan fogalmazott, mikor kijelentette, nem fogjuk importálni ezeket a rohadt gyümölcsöket (a narancsos forradalmakat). Hatalmas munkát végeztek ez alatt a 10 év alatt. A pozitív eredményeket még felsorolni is nehéz. A munkanélküliség kisebb, mint bármely nyugati országban. A fizetések is jelentősen emelkedtek az elmúlt években. A stratégiai nyersanyagok mind állami kézbe kerültek vissza, orosz földet külföldi, sem külföldi cég nem vásárolhat. Nincs államadósság, és még hosszasan sorolhatnánk. Putyin kijelentette, nem fél az ellenzéktől, mert nincs mögöttük semmi. Sem gazdasági perspektíva, sem tömegbázis. Azonban elkövettek egy nagy hibát Putyinék, és ezt a hibát most elismerték. Nem szabályozták le erősen a civil szervezetekre gyakorolható nyugati behatásokat. Ezek a civil kezdeményezések lettek a nyugati sajtóban sokszorosára felfújt tüntetések kiindulópontjai. Az, hogy nem fogják importálni a rohadt gyümölcsöket, ebben az értelemben utalás arra, hogy nemsokára ezeket is megrendszabályozzák.
Viszont az is egyértelmű jelzés, hogy az amerikai pénzügyi körök már elosztották maguk között az orosz nyersanyag kincseket, tehát a beavatkozás bekövetkezik bármi áron. Legalábbis ezt szeretnék. Milyen és mekkora háborút kockáztatnak meg mindezért, ha nem sikerülne a politikai cselszövés?
A jelenlegi orosz vezetés egyértelműen kijelentette, hogy az Oroszországgal szembeni lázítás valójában egy üzleti vállalkozás, amolyan forradalmi KFT. A forradalmi KFT mögött álló cionista üzleti köröket nevezik most ötödik hadoszlopnak.
Ez az ötödik hadoszlop szisztematikusan hajtja végre azt az üzleti tervet, amelynek célja az utolsó fehér nemzet elpusztítása, és nyersanyagainak megszerzése. Ám a másik oldalon sem csak a Pravdát olvasgatják. Megfelelően felkészült és hatalommal rendelkező emberek hozzák meg a megfelelő ellenlépéseket. Ahogy Putyin mondta, nem fél a választásoktól, győzni fog. Mert a törpék most hőzöngenek, de az orosz nép mögötte áll.
Kemény Gábor - Jövőnk.info



Olvasói levél: Zsidók a "nemzeti" szervezetekben

|
Igen kényes téma az ún. nemzeti oldalon arról beszélni, hogy vajon a "saját sorainkban" mennyi zsidó származású ember lehet. Nem készülnek róla statisztikák, tehát fogalmunk sincs még arányaiban sem arról, hogy hányan lehetnek olyanok, akiknek gondjaik adódnának akkor, ha családfát kellene bemutatniuk, sőt, akár már a keresztlevelek terén is problémáik akadnának.
Sajnos a "nemzeti oldalon" is sok olyan ember van még, akik hisznek a "mi zsidóink jó zsidók" meghatározásban. A vezetők pedig fűt-fát beengednek a mozgalmakba, pártokba, ügyet sem vetvén a belépők származására. Márpedig ez egy nagyon fontos probléma. Talán a legfontosabb.
Kezdjük azzal, amire sokan hivatkoznak különféle vitákban, azt állítván, hogy "nekem is van zsidó ismerősöm és nagyon rendes, tisztességes stb. ember". Ez a lózung rendszeresen visszatér azoknál, akik valamiféle módon védeni szeretnék az izraelitákat, de elfogytak az érveik. (Nem véletlen, hogy a "nemzetiek" között is akadnak ilyenek, hiszen jó részük anno az MSZP-SZDSZ közelében szocializálódott, ahol az egyik legnagyobb bűnnek az antiszemtizmust tekintették. A zsidók feltétel nélküli szeretete pedig szinte beléjük ivódott.)
Jó zsidó márpedig nem létezik, mivel vérségileg öröklődik a zsidó mentalitás. És ez a mentalitás előbb vagy utóbb a felszínre kerül.
Gondoljunk csak Szegedi Csanád esetére, aki még szinte alsógatyára is árpádsávot varratott, csak hogy jól menjen az üzlet. Ezzel rendesen le is járatta a nemzeti jelképünket. Azután jött a "pálfordulása" a legszélsőségesebb cionista irányba. Vagy említhetnénk a Gárda "díszzsidaját" is, Reiner Pétert, aki perrel fenyegette az MNA-t, mivel ők cionista/zsidó - kulturális szennynek minősülő - kiadványok elégetésére buzdítottak. És íme, előtört a zsidó a zsidóból ebben az esetben is.
A fenti példák is egyértelműsítik, hogy zsidó kutyából nem lesz szalonna. Semmi keresnivalójuk nemzeti szervezeteknek még csak a környékén sem.
Feltétlen meg kell említeni a Jobbikot, mint a jelenleg legnépszerűbb nemzeti szervezetet. A Jobbiknál semmiféle kontroll nem létezik, az csatlakozik a párthoz, aki csak akar. Temészetesen zsidók is. Ez teljesen elfogadhatatlan, tűrhetetlen állapot. A nemzet megcsúfolása a javából. Amikor "zsidó honfitársainkra" hivatkoznak, az pedig egyszerűen vérlázító. (Vona Gábor ezek szerint hazudott, amikor azt nyilatkozta, hogy egyik kedvenc "ideológiai vezéralakja" Prohászka Ottokár. Ugyanis ha elolvasta volna pl. a nagy tiszteletű püspök Az én antiszemitizmusom című művét, akkor nem az abban foglaltak gyökeres ellentétét valósítaná meg.)
S hogy mi lehet az ellenszere a zsidók beépülésének a nemzeti szervezetekbe? Nagyon egyszerű a dolog. Minden belépőnek KÖTELEZŐ volna keresztlevelet bemutatnia, illetve családfát legalább a dédszülőkig visszamenőleg. Se több, se kevesebb.
A fentiekre azonban nincs hajlandóság. Egészen egyszerű okból: jól tudják, hogy számos zsidó van közöttük, ezért inkább hallgatnak és nem feszegetik a kérdést. A zsidózás, izraelitázás viszont ebben az esetben teljesen hiteltelen.
Summa summarum: zsidóknak nincs helyük egyetlen magát nemzetiként meghatározó szervezetben sem. Minden olyan párt vagy mozgalom, amelyik befogadja őket, az pusztulásra van ítélve. A zsidó "én" ugyanis előbb vagy utóbb a felszínre tör és akkor kegyetlen rombolásba, pusztításba kezd. Ne kövessünk el többé ekkora baklővést!
"A zsidó soha se tud állampolgár lenni, vagy lázadó vagy burzsuj. Ha lázadó istent, hazát, népet, fajtát, vallást, családot, vagyont és minden népi erkölcsi, szellemi, anyagi sajátosságot ki akar irtani, el akar pusztítani. Ha pedig burzsuj, istent, hazát, népet, fajtát, vallást, családot, vagyont és minden népi erkölcsi, szellemi, anyagi sajátosságot a maga ronda képére akar formálni."
(Szálasi Ferenc)
(Olvasonktól)



A „tökéletes” katasztrófavédelmi hozzáállás

|
03.15. Péntek. Kimegy az ember a ház elé és nem a madarak csivitelését, hanem a szél fújását hallja. Nem a nap melegíti az arcát, hanem a hó kopog a kabátján. Volt már ilyen… jön erre egy homál...yos forrásból származó meteorológiai információ. Oké, volt. Én ettől még 40 évesen soha nem hánytam el 15 centi havat március 15.-én és a környezetem sincs olyan ember akinek kellett volna. Persze minden józan paraszti ésszel nyilvánvaló tényre van politikai, társadalmi, meteorológiai ellenmagyarázat. Tudjátok mit! Én ezt leszarom! 
Aki a mostani helyzetet normálisnak tatja, annak a valóságérzetével igen nagy baj van. Lelkük rajta, az Ő dolguk. Amit nagyon hiányolok és már egyéb írásaimban erről szót ejtettem: a felkészültség. Állami szerveknek ezzel a nem kicsi témakörrel foglalkozni kellene. Akár már az iskolában. Egy tesi, egy rajzóra…. vagy akármelyik óra helyett nem lehetne 45 percben foglalkozni / fél év azzal, hogy mit tegyenek a gyerekek akár az egyik, akár a másik helyzetben? Semmiből nem tartana összeállítani egy ilyen óra anyagát. Valamiért minden más fontosabb. Olyan lényegtelen témákkal foglalkoznak esetenként, hogy a szülő csak pislog, vagy a „varázslóképzők” oktatásáról már ne is beszéljek!
Néhány éve egy fiatal szolgálatban lévő zsaruval hoztunk le egy 3 tagú családot januárban a Mátrában egy erdőből. Alapvető felszerelés, tudás, elsősegély csomag nélkül kínlódtak a térdig érő hóban és hívták a 112-őt. Gyakorlatilag semmit nem tettek meg annak érekében, hogy ne kerüljenek bajba és legalább ruházatilag felkészüljenek. Megjegyzem a rendőr legalább annyira átázott mint a család, köszönhetően a pocsék minőségű bakancsnak. 
Már a hét eleje arról szólt, hogy a „nemzetközi Pi napon” komoly hidegfront betörésre számíthatunk és már azt is tudtuk, hogy tőlünk nyugatabbra ez a front mit eredményezett. Na ja! Szóltak előre…. ez igaz! Amit hiányolok az az, hogy mivel tudtak róla a reakció, mentések a szokásos nevetséges színvonalon működtek és még működnek jelenleg is. Az embereknek fogalmuk sincs, hogy ilyen esetre felkészülve nyugodtan bedobhatnak a kocsi hátuljába néhány pokrócot (vagy akár hálózsákot), létezik vegyi melegítő, benzines…. és még megannyi olyan dolog amivel nem csak biztonságosabbá tehetik az ilyen időszakokat, hanem akár életmentő is lehet. 
Lezárják az utakat és tilos közlekedni. Ez a reaktív megoldás (tény, ebben a helyzetben most ezt kell tenni). Ez a fizetett szakemberek koncepciója egy olyan helyzetre amely északabbra, több területen egy normális jelenség. Nincs -45 fok, nincs több méteres hótorlasz. Nem emberek! Töketlen, felkészületlen hozzáállás van. Egy olyan oktatást, képzést, szellemiséget nélkülöző katyvasz van ami minden évben, minden extrémnek mondható helyzetben (ami persze a Föld egyéb lakott területén nem extrém) csak a meglévő szerencsétlen hozzáállást domborítja ki. El kell fogadnunk azt, hogy ha mindez 200 évvel ezelőtt történt volna ekkora népesség mellett – és itt most a teljes Földön tapasztalható szélsőséges időjárásra gondolok - akkor hatalmas katasztrófa lett volna. Technika nélkül ezekkel a helyzetekkel csak a felkészült lakosság lenne képes boldogulni. 
A Katasztrófavédelem honlapján vannak tanácsok, ámbár ezek egy józan gondolkodású embernek természetesek: 
Ja igen! A Katasztrófavédelemnek van honlapja. Levelekre, kérdésekre ugyan nem válaszolnak, de aki gondolja az tájékozódhat, a lehetőség írottan adott! 
Mi a megoldás ? Elsősegélyre van nálunk elsősegélydoboz. Én úgy gondolom, hogy nyugodtan elfér a kocsi hátuljában, vagy az ülés alatt egy okosan összeállított csomag amely vészhelyzetben használható. De már akkor is tettünk valamit, ha van nálunk izolációs fólia. Tegnapról mára igen sok ember tapasztalta meg a saját bőrén a felkészületlenséget és vacogott reggelig az autójában. A vészeseti csomagot összeállítani nem egy ördöngőség. Rengeteg video és cikk található ebben a témában és több gyártó foglalkozik közvetlenül ilyen csomagok forgalmazásával. Én az utóbbiakat javarészt gagyi, drága dolognak tartom, de a semminél sokkal több. Józan paraszti ész!!!! Azok akik most kint rekedtek már pontosan tudják, hogy legközelebb a csomagtartóban lesz néhány olyan eszköz (pokróc, egy-két doboz keksz/ csoki- vagy akár a könnyedén beszerezhető katonai fejadag- , az utastérben egy flakon ásványvíz, lámpa, akár pár tasak vegyi fűtés, sapka, autós hólapát…. ) ami most hiányzott nekik. Egy bármilyen gumicsizma, vagy hosszú szárú téli csizma, bakancs és egy tartalék zokni. Pontosan tudom, hogy sokan átázott félcipőben, átázott zokniban ücsörögtek a kocsiban, ment a lábukra a fűtés, hogy melegedjen a lábfej, száradjon a zokni, nadrág szára… cipő. A női csizmákat említésre érdemtelennek tartom. Egy éjszaka alatt egy egészséges ember autóban nem fagy meg, de tapasztal. Amit legjobban ilyenkor megtapasztal az az, hogy mennyire magára van utalva!!! Hello! Megközelíteni sem tudják sok helyen az ottrekedteket, mert nem tudják!!! 
Tegnap jöttem hazafelé a Hősök tere mellett. A zuhogó hóesésben masírozott két rendőr és a seggig érő homlokukat csak a pinduri kis satyek takarta úgy 30%-osan. Oldalukon egy zsákban fityegett / lengett valami. Esővédő…. jött a felismerés, csak egy kicsit rossz helyen. Elnéztem a két kicsi sapkával takart kopasz rendőrt ahogy a nyilvánvalóan gané időben oldalukon az esővédővel masíroztak…. nos nem az jutott az eszembe, hogy mennyire kemények. Ámbár 100%-os táppénzzel a háttérben lehet, hogy valaha én is tettem volna ilyen apróságra. 
Javaslataim: 
Aki hajlandó proaktívan gondolkodni az a fönt olvasottak alapján akár netről, akár józanul átgondolva összeállíthat magának az autójába egy vészeseti csomagot. Persze meg vannak a javaslataim, akit érdekel az keressen… 
Az iskolai oktatásba, ha nem is veszi bele a kormányzat (mert nem érdek, hogy meg tudd oldani a bajt), az osztályfőnökkel meg lehet beszélni, hogy egy órában erről beszéljen egy meghívott szakember. Vannak amúgy ilyen gyerekeknek készült könyvecskék, csak olyannyira nincsenek elterjedve, hogy még én is (akit napi szinten érdekel a téma) csak véletlenül botlottam bele. Egyszerű, a magyar realitásra optimalizált katasztrófavédelmi/ vészeseti oktatási anyag!!! 
Érdemes lenne olyan videókat csinálni amelyek bemutatják ezeket a helyzeteket és elmagyarázzák mi a megoldás, mi a helyes viselkedés ilyen esetekben!!!! Ezt pl. szívesebben nézném nyilvánvalóan politikai mocskolódás helyett a TV-ben azon ritka alkalmakkor amikor bekapcsolom. A mai világban ez a téma amúgy is igen népszerű! Alacsony költségvetésből kivitelezett filmek lehetnének és állítom: többen néznék meg mint egy 100 milliós állami támogatású limonádét. 
Érdemes lenne már a problémák megoldásával és nem a hivatkozási alapok keresésével foglalkozni. Kevés, hogy a rádióban, TV-ben, interneten elmondják/ leírják azt ami egyébként egy józan gondolkodású embernek közhelyszerű és természetes. Nagyon kevés!!!! Egy szakember a problémákra megoldást keres és nem csak reagál rá! 
Jelen helyzetben ami várható, ha az időjárási előrejelzések helytállók: 
Növényzetünk nagyon megsínyli ezt a pár napot amelyben a rügyeik lefagynak. 
Recseg- ropog a tölgyerő éjjel mellettünk, mert a csertölgynek megindult nedvkeringése és fagytörések keletkezhetnek a törzsekben. Ez ebben a nedvkeringési időszakban akár el is pusztíthatja a fát, kárt mindenképp okoz. 
Hirtelen olvadás várható, amely a jelenleg vízzel telített fölső földrétegbe már nem tud elszivárogni. Ez több helyen áradáshoz, utak, akár vasúti töltések alámosásához vezethet. 
A hirtelen olvadás miatt kialakult vizes területek nagysága nő, ezzel párhuzamosan a művelhetőké csökken. 
A híradások alapján „százezrek” maradtak áram nélkül. Több helyen a szolgáltatás gyaníthatóan ma sem fog helyre állni. Bizonyára sok olyan háztartás van ahol nincs elemes rádió, a telefon már lemerült, tv, internet szintén nincs. Van ahol gyógyszer hiányzik, van ahol élelmiszer és víz, van ahol egy újszülöttnek fűtött szoba…és még sorolhatnám. 
Valaha egy ismerősöm írta nekem, hogy megjelenik lelki szemei előtt ahogy én kimegyek reggel a házam elé a postáért és azt látom, hogy az egyik szomszéd pakol veszettül, a másik házába éppen fosztogatók törnek be, fölöttem egy idegen űrhajó, távolban egy gombafelhő és eközben Jézus alászáll mellém az égből ….. ekkor én csak annyit mondok egy nagy sóhaj után: végre! 
Természetesen ez nem így van! Sokan tapasztalják meg a napokban a saját bőrükön azt, hogy milyen dolog felkészületlennek lenni. Ami viszont nagyon riasztó az az, hogy sokkal többen fogják a jövőben ezt megtapasztalni, ha nincs meg vagy a saját maguk által összerakott vagy a központilag szabályozott egyénekre, helyzetekre is lebontható vészeseti terv ami mögött a problémák valódi megoldási szándéka és esetleg ismeretterjesztő oktatás van. A net bugyraiban megbúvó többször közhelyszerű katasztrófavédelmis szöveg tartalma ugyan jó és helyes (sok esetben hiányos) , de a valódi tájékoztató és oktató érték tekintetében – mint ahogy a jelen helyzet is mutatja – a „lófasz, meg esti fény” kategóriájába esik. 
Írta: Papica 
(navimozgalom.com)



Táncsics-díj: a Jobbik szerint botrányos Balog nyilatkozata




Pörzse Sándor jobbikos országgyűlési képviselő hétfő sajtótájékoztatóján "botrányosnak", "gerinctelen lépésnek" nevezte Balog Zoltán megnyilvánulását, amelyben az emberi erőforrások minisztere elhatárolódott a Táncsics Mihály-díjat kapó Szaniszló Ferenc műsorvezető-újságírótól.
Mint ismert, Balog Zoltán március 14-én az MTI-hez eljuttatott közleményében sajnálatát fejezte ki a "rossz döntés" miatt. "A döntést úgy hoztam meg, hogy nem volt tudomásom a korábban komoly szakmai színvonalon dolgozó külpolitikai szerkesztő és újságíró elmúlt időszakban tett, az emberi méltóságot sértő nyilatkozatairól. Ezek mind személyes hitvallásommal, mind a kormány értékrendjével összeegyeztethetetlenek" - írta közleményében a miniszter.
Pörzse Sándor szerint amennyiben Balog Zoltán úgy ítél oda kitüntetéseket, hogy nem ismeri az érintetteket, az egyszerre életszerűtlen és botrányos, ha pedig tisztában van vele, és később a balliberális tiltakozás nyomán elhatálódik saját döntésétől, az még nagyobb botrány. A jobbikos képviselő szerint a most tiltakozó balliberális újságírók tevékenyen kivették a részüket az elmúlt 23 év hazaárulásából. "Ez egy gerinctelen lépés volt, Balog Zoltánt eddig is az egyik legnagyobb farizeusnak tartottam" - jegyzte meg Pörzse, aki szerint a miniszter emberi becsületből nullásra vizsgázott.
A jobbikos politikus sajnálatát fejezte ki, amiért Petrás Jánosra, a Kárpátia frontemberére és Bakay Kornél régész professzorra is hullott abból a mocskolódásból, ami Szaniszló Ferencre, az Echo Tv műsorvezetőjére hullott.



Nyakó István vs Pörzse Sándor vs Balog Zoltán (2013-03-18)

http://www.youtube.com/watch?v=v95iM1hgSM4&feature=player_embedded
Az ötödik hadoszlop a parlamentbe a zsidó hídfő működik.



Rabtársának elismerte, hogy nem egyedül ölte meg Bándy Katát




A rabtársának elmondta a buta cigány, hogy nem egyedül követte el a tettét. A rendőrség ezzel meg is bukott, hiszen korábban kizárták ezt a variációt.
Március 18-án folytatódott a Bándy Kata meggyilkolásával vádolt P. László büntetőpere a Pécsi Törvényszéken. A 37-es számú tanút a büntetésvégrehajtás emberei kísérték a tárgyalóterembe. A tanú kérte, hogy vezessék ki a teremből P. Lászlót és családtagjait is, mert félti a saját családját. Vallomásában elmondta, hogy július 13-án került börtönbe, de mielőtt bekerült volna, megismerte P. Lászlót.
P. László és a tanú később a börtönben találkoztak, a sétálóban. A férfi azt vallotta a bíróságon, a vádlott egy Audi fejében kérte arra, állítsa azt, látta korábban együtt sétálni őt Bándy Katával. Ezt nem vállalta, de úgy tudja, hogy másnak is tett ilyen ajánlatot P. László. Később a börtönben, nyugtató hatása alatt azt vallotta, rokonával követte el a bűncselekményt: Balokány környékén egy szórakozóhelyen ismerték meg Bándy Katát, ki akarták rabolni, de megtalálták a rendőrigazolványt. P. László társa megijedt, és így követték el a bűncselekményt. P. László ezt tagadja. A tanú elmondta a bíró kérdésére, hogy több nyugtatót vettek be: maguk közt megvásárolják a kapott gyógyszereket a börtönben.
Érdekesség, hogy korábbi tanúvallomások egy Audiról beszéltek, amit láttak a bűntény helyszínének közelében...
(Velvet nyomán Szent Korona Rádió)
Na ez már a hetedik hadoszlop itt omlik a fal.



I.

Az Ötödik Hadoszlop

«Vásároljatok fegyvereket, öljétek egymást!»

Ha tartozást akarunk behajtani a királytól jó, ha kéznél van egy ellenség”.

 
A hazaárulás, az ellenséggel való szövetség olyan régi, mint a világ. Ellenszere? Addig, amíg kapzsi, szemét emberek élnek a földön, nincs rá gyógyír, legfeljebb az eddig is bevált módszer: börtön vagy kötél. A fegyvergyárosok ugyanebbe a részlegbe sorolhatók, hiszen ők azok, akik gátlástalanul fegyvereznek fel jó pénzért akárkit, legyen terrorista vagy szabadságharcos.
Miután bizonyos ügynökök atomtitkokat csempésznek át olyan országoknak, amelyek kilátásba helyezik a háborúskodást, az emberiséget újabb világégés fenyegeti. Beindulnak a fegyvergyártó gépek és a kereskedők már előre dörzsölik a markukat a pénzre. Ártatlan milliók halála, hazaárulás nem számít, ha pénzről, hatalomról van szó! De megállítja-e őket valamikor valaki? Lehet-e őket nemzetközi bíróság elé állítani emberiség-ellen elkövetett háborús bűnösséggel? Pénzzel, zsarolással, fenyegetéssel minden megoldható!
Atom- illetve fegyver-titkok csempészésében, háború idején stratégiai álláspontok átadásában gyakorlatilag számos nemzet különös jellemű, hazaárulásra képes állampolgára részt vesz. Talán azért, mert izgalmasak a titkos találkozók? Vagy, mert így az illető fontos valakinek érzi magát? Vagy talán politikai érdekből; nagyon sokszor csak pénz miatt.
Ritkább eset, hogy valaki «a haza érdekében» csempész államtitkokat valamelyik barátságos országnak, -- ha manapság még van ilyen -- de ez olyan ritka, mint a fehér holló, és az illetőnek – aki magára veszi ezt az óriási felelősséget -- biztosnak kell lennie abban, hogy a kémkedés majd valóban a hazája előnyét szolgálja, nem pedig a hátrányát. Itt eszembejut Bajcsy-Zsilinszky Endre, aki Magyarországot levélben felajánlotta Moszkvának! Ha élne, vajon a mai magyarországi helyzetben hogyan cselekedne? A CIA-hez fordulna? Az angol királynőhöz? G. W. Bush-hoz? Putyinhoz? A szabadkőművesekhez vagy Izraelhez?  -- A titok-csempészek világa olyan, mint a futóhomok: végzetes és könyörtelen, amelyből a szereplők sohasem kerülnek ki nyertesen.
A fegyvergyárosok pedig kéz-a-kézben működnek együtt az ügynökökkel, akik az adatokat
átadják az ellenséges államoknak, és érthetően, azoknak «szerszámokra» van szükségük.
 
*       Marcus Eli Ravage írja a Century Magazine 1928. januári számában: -- “Mi zsidók minden háború mögött ott vagyunk. Nemcsak az oroszországi, hanem a történelem nagy forradalmai mögött is. Elképzeléseink, hangulatkeltéseink és szellemünk ellenállhatatlan nagyságának köszönhetjük a sikereket.”
 
 
J. Pollard
 
Kéz kezet most
Seymour Hersh zsidó ír szerint: „Számos politikai megfigyelő gyanítja, hogy az izraeliek újracsomagolták J. Pollard kicsempészett atomtitkait, amiket átadtak Moszkvának, cserébe a zsidók, tömeges Izraelbe való letelepedéséért. Mások szerint elhihető, hogy a Szovjetunióban szuper-titkos információkat csereberéltek magas beosztású zsidókért. Jelentős mennyiségű Pollard-okmányok, beleértve azt is, hogy amerikai tengerészet hogyan figyeli a szovjet tengeralattjárók mozgásait. Amerikai történetében ez volt egyik legnagyobb kémszolgálati veszteség: jelentős számú kelet-európai CIA-ügynököt kivégeztek Pollard árulásai miatt, és a Szovjetunió hozzájuthatott a legtitkosabb amerikai rejtjelzésekhez.” /1/
Jelen írásomban nincs hely a rengeteg titok-csempész-áruló nevének a feltárására, viszont az érdeklődőknek ajánlom a Google-keresőt. Inkább vizsgáljuk meg a fegyvergyártók, politikusok és new yorki bankárok szerepét, visszamenőleg egészen a XX. század elejére. Írásomhoz az Internet-en található anyagot használtam fel.
Valaki egyszer azt mondta: «a legjobb védekezés a támadás.» Igen ám, csak ehhez pénz, nagyon sok pénz szükséges, és persze folyamatos hazugság, erőszak, megfélemlítés és megvesztegetés.
 
A bolsevik forradalom és az első világháború
The Jewish World, London, 1919. 01. 16 -- “A nemzetközi zsidóság Európára kényszerítette a háborút, hogy megszerezze.”
 
Woodrow Wilson 1916-ban újra megnyerte a választást, és megígérte, hogy “az amerikai népet nem fogja belekeverni a háborúba.” De Morgan, Rockefeller, House, Schiff, Warburg és hasonmás pénzurak a háborúról álmodoztak, s közülük többen csillagászati hiteleket nyújtottak Angliának. A Morgan Bankház, mint Anglia amerikai pénzügyi ügynöke szolgált az első világháború alatt.
A háború bennfentes bankára Bernard Baruch, Amerika nemzetgazdaságának teljhatalmú kényura lett, amikor Wilson elnök őt nevezte ki a Hadiipari Tábla elnökévé. Baruch döntötte el, hogy ki kapja meg a hadianyag-ellátási szerződéseket. 
A nemzetközi bankárok számára aranybányának bizonyult az első világháború. Az USA-ra nézve ellenben katasztrófának bizonyult, aminek jelentőségét még ma is kevesen értik.
A fehérorosz tábornok, Arséne de Goulevitch ‘Cárizmus és Forradalom’ c. írása a bolsevik forradalom pénzügyi támogatásáról szóló, egyik legfontosabb forrásanyag. Goulevitch megállapítja:
 
Nem az őrült orosz milliomosok és Lenin banditái voltak a forradalom fő anyagi támogatói, hanem a komoly pénz főleg angol és amerikai körökből jött.  E körök már hosszú idő óta támogatták az orosz forradalom ügyét.(..)  Magánbeszélgetések alkalmával tudomásomra jutott, hogy Lord Milner több mint 21 millió rubelt költött a forradalom finanszírozására.”
 
Oscar Levy, ‘The World Significance of the Russian Revolution’ (Az orosz forradalom világra szóló jelentősége) című könyv előszavában írja: “A modern Európában alig van olyan esemény, amelyet ne tudnánk visszavezetni a zsidókhoz. Mi zsidók manapság a világ pusztítói, hóhérai, lázítói és megtévesztői vagyunk.”
 A bolsevik forradalom kapcsán megfigyelhetjük, hogy a világ leggazdagabb embereinek némelyike pénzzel támogat olyan mozgalmat, aminek hirdetett célja Rothschild, Rockefeller, Schiff, Warburg, Harriman, Milner és más kizsákmányolók elpusztítása. Nyilván ezek az emberek nem félnek a kommunizmustól.  Tehát ha ők pénzelték és nem is félnek tőle, akkor talán ők is irányítják. Mi más, értelmes magyarázata lehet ennek?
 
Ne feledjük, hogy a Rothschildok már több mint 150 éve rendszeresen pénzelik az ellenségeskedő felek mindegyikét!  Ha tartozást akarunk behajtani a királytól jó, ha “ellenség” van kéznél.
Tudjuk, hogy amerikai bankárok egy csoportja nemcsak az oroszországi kommunista állam létrehozásában segített, de azóta is hatalmas erőfeszítéseket tesz annak életbentartására. 1918-óta e csoport pénzt és műszaki ismereteket juttat a Szovjetunióba. /2/ 
Felhasznált irodalom:
1.       Jonathan Pollard amerikai állampolgár az US tengerészetnél, mint polgári személy volt alkalmazásban, 1980-ban. A felderítő-szolgálat kiértékelője titkokat csempészett ki és adott át az izraeli követségnek. A szélsőséges cionista Pollard, aki természetesen Izraelben „nemzeti hős”, már elnyerte az állampolgárságot. Cionista ügyvédei azzal érvelnek a védelmében, hogy „Pollard nem követett el bűncselekményt, hiszen Izrael baráti ország, Amerika szövetségese.” http://www.againstbombing.com/israelispying.htm
2.       Gary Allen and Larry Abraham: „Non Dare call it Conspiracy”
             Publisher Rossmoor, California, Concord Press, 1973 – magyar fordításban kivonatosan
 



II.

«Vásároljatok fegyvereket, öljétek egymást!»

Az Ötödik Hadoszlop

 
A Kék Vírus
Az Egyesült Államok kormánya a XX. század eleje óta alattomosan működő vírus teljes megszállása alatt áll. Hasonlatnak az emberi szervezetet hozhatnám fel példának: a testbe bekerült, szabad szemmel láthatatlan vírus rettenetes kárt, különböző betegségeket okozhat, ha nincs ellenállás.
 
Az amerikai Kommunista Pártot, -- ezt a trójai falovat -- kelet-európai bevándorlók alapították 1919-ben -- hatvanezer taggal, és húsz esztendő múlva csak 80 ezerre dagadt a számuk. Szétszóródva egy részük, -- pl. Kun Béla és hordája ellepte Magyarországot, -- mások pedig kivándoroltak a demokrácia hazájába, Amerikába. Mai létszámuk nem több mint 15 000, a főtitkár Sam Webb.
Talán első látásra azt kérdezhetnénk, hogy 300 milliós ország politikájában ugyan mennyi kárt okozhat ez a nyeszlett társaság? De vigyázat! ~ mert a látszat néha csal. Ellentétben a tömeges akárki-jöhet-proletár alapon összeverbuvált francia vagy olasz párttal, az amerikai taglétszám sokkal kisebb volt, de alaposan megválogatott, fegyelmezett és fanatikus. A tagságot nem izzadt, kérgestenyerű munkások képezték, hanem egyetemi tanárok, orvosok, kormányalkalmazottak, írók, üzletemberek, színészek és újságírók. Sokan közülük meglehetősen gazdagok és iskolázottak. A marxista-célok eléréséhez, a párt a zsidóság és a színesbőrűek mozgósításában remekelt a legjobban, fő központja -- többek között -- New York város és Hollywood volt, és ma is az. 

Tehát mint láthatjuk, a kakukktojások mindenhová betelepedve végezték a romboló munkát, főleg az amerikai intézményeknél, a kormánynál, a szakszervezeteknél, iskoláknál. A pénz kérdése sohasem okozott gondokat! Ha már egyszer betették a lábukat a törvényhozásba, a kormánypártokba, az ENSZ-be, az úgymond „cion-keresztény” neoconok gyülekezetébe, az AIPAC-ba, a Kongresszusba, kiépítve a holdudvarukat: - a továbbiakban könnyű volt az amerikai elnök mellé befészkelődött tanácsadók szerepe. Kedvenc pártjuk a Demokrata Párt volt, de ma márgyakorlatilag semmi különbség nincs a Demokrata és a Konzervatív Párt között. Ne feledjük, hogy Rothschild-Rockefeller pénzzel minden megoldható: ami a «nemes célokat» illeti, a new yorki bankároknak feneketlen a kincstára. A Pénz olyan kulcs, ami mindenféle ajtót kinyit!
 
Döbbenetes, hogy a Kék Vírus kerek száz év alatt elérhette a célját. S mi több, Izrael soha nem jött volna létre a bolsevizmus, a két háború, a Hitler és a cionista-közös-érdek, a sajtó és a hírközlőszervek megkaparintása, amerikai dollármilliárdok és Rothschild-pénzek nélkül. Persze a zsidó Lenin megmondta, hogy «Amerika úgy fog az ölünkbe hullani, mint valami túlérett gyümölcs!»
 
A második világháború
1944. október közepén Moszkva annyira veszélyeztetve volt, hogy Sztálin kivételével a kormányszervek Kujbisevbe menekültek, és amikor Hruscsov szerint Sztálin már sírógörcsöt kapott a háborúvesztés okozta félelmében, akkor jött meg, akár az Urálon túli kitartásra is a biztosíték: Roosevelt bolsevizmusmentése. Frankfurter megszavaztatja a Szovjetunió megmentésére szánt 11 milliárd dolláros „Lend and Lease”-t [Lend Lease Act of USA, 1941. március] és novemberben, La Guardiaátadja Litwinovnak a mentőövszerű csekket.
Az USA vezetésének néhány bankár befolyása alá jutása ekkor már több évtizedes jelenség, de Roosevelt második elnöksége alatt már egészen feltűnő lett. A változást közelről figyelő Beathy admirális, de Chamberlain angol miniszterelnök szerint is Rooseveltnek az USA fővárosaiban felgyűlt zsidóság adta a hatalmi szervezetet. Az elnök környezete már 1933-tól, de egész feltűnően 1936-tól céltudatosan készítette elő a Washington-Moszkva tengelyt és így bontakozott ki Roosevelt világpolitikai alapelve: a világbékét az USA és a Szovjetunió együttesen tudja biztosítani.”Ennek az alapelvnek gyakorlati megvalósítói az elnök mögött vagy felett Paul Warburg, Bernard Baruch, Herbert Lehman, Henry Morgenthau pénzügyminiszter, Felix Frankfurter. Az 1917-ben Lenint dollármilliókkal támogató PaulWarburg, Jacob Schiff és Bernard Lazare a második világháború alatt a White House főtanácsadói. Schiff 1917-benLenint pénzeli, 1942-től az atombombagyártást Németország és Japán ellen.
Az atombombagyártást J. R. Oppenheimer és David Eli Lilienthal irányítja. Sokkal később kiderül, hogy Roosevelt tanácsosai közül Harry Hopkins, valamint E. R. Stettinius külügyminiszterek is beszédeket fogalmazó Alger Hiss:szovjetkémek voltak. A nagyvezérkar főnökéről, későbbi külügyminiszterről, Marshallról, McCarthy szenátorbizonyította probolsevista tevékenységét. A hadügyi államtitkár, Rosenberg Anna nyíltan kommunista. E személyek az elnököt oly zárt gyűrűbe fogták, hogy a II. világháború alatt a nyugati szövetségesek katonai elhatározásaiban előbb csak a bolsevizmus megmentése, azután a világhatalomra segítése érvényesült.
Az USA minden anyagi ereje, a háború alatt 349 milliárdos fegyverkezése és 80 milliárdos kölcsönkihelyezése ezt a célt szolgálta. Ezért kellett az USA-nak és a Szovjetuniónak együttesen megszállni Iránt 1941. szeptemberében, hogy azon keresztül beáramolhasson a Szovjetuniót megmentő hadianyag: 12 ezer tank, 22 ezer repülőgép, 500 ezer teherautó stb. 12 milliárd dollár értékben, sőt még élelem is. /1/

Ha tartozást akarunk behajtani a királytól jó, ha kéznél van egy ellenség”.

 
A fegyverüzlet, jó üzlet
A zsidó lakosság a létszáma Izraelben 4,950,000 – USA-ban 6,500,000.
Nyílt titok, hogy Izrael, ez a bélyegnagyságú 50 éves állam – az USA, Oroszország, Franciaország után -- ma a világ negyedik legnagyobb fegyvergyártója illetve szállítója. (1982-ben például 1,2 milliárd USA dollárt hozott a kasszába, azóta 2006-ban a forgalom már 20 százalékkal emelkedett, mintegy 4,2 milliárd US dollárkával. Szintén tavaly, az izraeli fegyverszállítók újabb 5 milliárd US dollár értékű külföldi szerződést kötöttek. A mai geopolitikai feszültségek idején a védelmi költségvetések 2006-ban elérték az 1,1 trillió US.
Megfigyelők szerint, Amerika az adófizetőinek több milliárd dolláros segélye és haditechnikája hozta létre és segíti továbbra is Izrael fegyvergyártó iparát, ezzel tulajdonképpen a saját versenytársát juttatja előnybe. Egyetlen más ország sem kap annyi amerikai segélyt vagy szabadságot, mint Izrael ahhoz, hogy a saját iparát gyarapítsa, – közlik az amerikai kutatók, ipari és kormány-szakértők.
Megengedett Izraelnek a gyorsabb fejlődés, mint pl. Lockheed, Boeing vagy Hughes cégek szeretnék” – mondta David Lewis a Rutgers University tanára, aki könyvet írt Izrael fegyvergyártásáról.
Teljesen új fogalom a legtöbb embernek. Mi adunk nekik pénzt az iparágak fejlesztésére és amerikai adófizetők semmit nem kapnak cserébe.” – mondja Joel Johnson az «Aerospace Industries Association of America» alelnöke, - az intézmény, az amerikai fegyvergyártók legnagyobb képviselője.
A versengésen túl, izraeli fegyverek amerikai vállalatok részére nem látogatható országokba is átszivárognak, mint pl. Kína, mely országot Amerika stratégiai versenytársnak tekint. Ez aggodalommal tölti el az amerikai védelmi szakértőket, és mégse cselekednek ellene semmit.
2001-ben, Kína tengerpartjai közelében amerikai felderítőgépek repültek, amiket izraeli lövedékekkel felszerelt kínai vadászgépek fenyegettek. Egy kínai és egy amerikai gép összeütközött, a kínai pilóta meghalt, és az amerikai gép megsérült. Az eset kemény napokat okozott a diplomáciai terén, mert Kína 11 napig fogvatartotta az amerikaiakat. Ha a kínaiak lelőtték volna az amerikai gépet, a személyzet izraeli «Python III» lövedék által halt volna meg, aminek az alkatrészeit korábban az USA-tól kapták! Mi több, a lövedékeket Izrael Amerika megkérdezése nélkül adta el Kínának.
Izrael nem mezőgazdasági állam, hanem olyan iparra fekteti a hangsúlyt, ami sokkal nagyobb hasznot hoz, mint a sárgarépa vagy krumpli. Fegyvergyártó iparának sikere az egyetemeken és szakiskolákban a technológia és tudományok magasfokú oktatási rendszere. Persze segít a Moszkvából átcsalogatott szakértők hada is.
1976 óta Izrael több amerikai segélyt kapott, mint bármelyik más ország. Washington jelenleg évente 3 milliárd US dollárt ad, ennek kétharmada hadifelszerelések.
Mi értelme van az egész amerikai segélynek? A főcionista Richard Perle szerint, «izraeli engedély lehetővé teszi az amerikai jelenlétet Közel-Keleten.»
Amikor Amerikában megkérdezték az ügyről a külföldre szállítandó fegyverek ellenőrző hatóságait, ezt a válasz kapták: «nem nyilatkozhatunk a nyilvánosság előtt, mert ez politikailag érzékeny terület.» Na, tessék! Te boldog amerikai adófizető csak fizess ész nélkül és vakon, de nem tudhatod, hogy az általad megválasztott honatyák mire, hová költik a pénzedet!
Amerikaiak azért itt-ott magánbeszélgetésekben bevallják, hogy «nem kétséges, Izraelnek különleges engedélye van arra, hogy amerikai segítséggel kedvére fejleszthesse az iparát és árusítson.» /2/
 
 
Már most elterjedt kifejezés: Izrael helyett USRAEL, ami szerintem nagyon találó! Amit amerikai intézmény, szervezet, fegyverszállító stb --- nem tesz meg, azt szemérmetlenül elvégzi «a baráti állam». ~ Az amerikai zászlón 51 ötágú csillag van, annak ellenére, hogy az USA-nak jelenleg csak 50 állama van. Az 51. csillagot egy esetleges új állam csatlakozására (Kanada?) szánták, ami egyesek szerint rövidesen be is következik. Még népszerűbb az elképzelés: eltüntetni az 51 csillagot, amit egyszerűen Dávid-csillaggal helyettesítenének.+++
 

Tóth Judit, Kanada

 
Felhasznált források:
1.       Dr. Málnási Ödön: A magyar nemzet őszinte története, /196. oldal/ München, 1959.
2.       U.S. Aid to Israel Subsidizes a Potent Weapons Exporter. ~ By Jim Krane, Associated Press, 2002. 06. 20. Internet: «www.ifamericansknew.org/us_ints/p-krane.htm»












lll.

«Vásároljatok fegyvereket, öljétek egymást!»

 
Dr. Dodd Bella az amerikai Kommunista Párt országos bizottságának egyik volt tagja: „Azt hiszem, a kommunista összeesküvés csak egyik ága egy még nagyobb összeesküvésnek!”
 
Tóth Judit, Kanada

Előző írásomban hasonlatként a Kék Vírust hoztam fel. A vírus, ha bekerül az emberi testbe – annak eltávolítására szükséges gyógykezelés nélkül -- különféle betegségeket okozhat, sőt még halált is. Mennyivel különb egy állam társadalmi-politikai élete, amelybe élősdi, bomlasztó jellegű idegen elem fészkelődik be? Értem ez alatt azokat az elemeket, amelyek a társadalom természetes és egészséges felépítését hívatottak elpusztítani.
 
Az átlag ember előtt érthetetlen, hogy dúsgazdag emberek („kapitalisták”?), fontos állami hivatalok politikusai – a saját országuk érdekei ellen – miért támogatnak olyan önkényuralmi rendszereket, amelyek látszólag az önmaguk megsemmisítéséhez vezetnek?
Egyszerűbben: ~ mi értelme van annak, hogy olyan intézménybe vessem a bizalmamat, amelyről eleve tudom, hogy árthat a családomnak, becsaphat pénzügyi dolgokban? Pedig pontosan ez történt az Egyesült Államokban, a XX. században, és sajnos ez történik ma is!
*

Harry Dexter White
Az 1943-as berlini Corridor Agreement és a Council on Foreign Relations határozata alapján, ifj. Henry Morgenthau (Pénzügyminiszter), Harry Dexter White  [1] miniszterhelyettes) és Franklin D. Roosevelt elnök, a dollár nyomtatásához szükséges több repülőgép-szállítmánnyal küldött kelléket és felszerelést Kelet-Németországba, hogy Sztálint, az amerikai nép adópénzéből segítse. Három repülőgép szállította a különleges tintát, és négy gép a papírpénzünk [dollár] nyomtatására alkalmas különleges papírt, hogy az orosz hadierők kétévi fizetését fedezzék. Az oroszok annyi hamis dollárt nyomtattak, amennyit akartak!
Ezidőben, a szabadkőműves F. D. Roosevelt teljesen kommunista befolyás alá került. Lachlin Currie, Harry Dexter White, Alger Hiss és hasonlók egyre nagyobb számban nyüzsögtek a Fehér Ház körül. Roosevelt egyáltalán nem restellte kimondani, hogy «személyes barátai közt is vannak jó kommunisták.» [2]
 
Amikor az FBI felfedte, hogy Harry D.  White szovjet ügynök, a Fehér Házat azonnal értesítették. Azonban ahelyett, hogy elbocsátották vagy letartóztatták volna, kinevezték az Egyesült Nemzetek Nemzetközi Valutaalapja mellett működő USA Kirendeltség ügyvezető igazgatójának, s még jelentős fizetésemelést is kapott. Ifj. Brownell Herbert állami főügyész nyilvánosan tett kijelentése szerint, Truman elnök tudta White-ról, hogy szovjet kém volt, amikor őt kinevezte.” 
 
Mi köze van a kommunistáknak a fegyvergyártásokhoz? Annyi, hogy a valóságban titkos szövetség létezik kommunisták és kapitalisták között. Ez nem kétséges, de még csak nem is újdonság.  S hogy a XIX. században Karl Marx megírta Kommunista Nyilatkozatát a néptömegek butítására ésmegszédítésére? Ez sem kétséges!
Az első „missziós” a dúsgazdag amerikai állampolgár Armand Hammer volt, aki Lenin idejében az üzérkedéseihez, rendszeres felderítő kiruccanásokat tett Oroszországba, és gyakorlatilag kiépítette az utat az úgynevezett „békés együttélés” /détente/ felé.
 
 
 
► Alexander Szolzsenyicin orosz hazafi üzenete:
Titkos szövetség áll fenn a kommunista világ és a népünk felett uralkodó globalisták között. Az Egyesült Államok mindenütt a kommunista rendszert segítette a hatalmának fenntartásában.”
 
► Anthony Sutton tanár úr 1972-ben – a vietnámi háború alatt -- beszédet mondott a Republican Platform Committee előtt:
 „Amerika pénzeli a Szovjetuniót, a Szovjetunió fegyvereket szállít Észak-Vietnámba, Észak-Vietnám fegyverekkel segíti Viet Cong-ot, ahol amerikai katonákat gyilkolnak a dél-vietnámi rizs-ültetvényeken és falvakban.”
 „Miért történt ez?  Azért, mert az amerikai külügyminisztériumot irányító Council on Foreign Relations globalistái meg akarták hosszabbítani a vietnámi háborút, hogy folytathassák az akkor már folyamatban lévő ’szocialista forradalmukat’.”  [3]
 
Nem sok változott kivéve az ellenség neve. Ma, az USA pénzeli Pakisztánt, Pakisztán pénzeli a Pakistani Intelligence /ISI/ kémszolgálatot, az ISI pénzeli a Talibánt, és a Talibán katonái amerikai katonákat gyilkolnak Afganisztán falvaiban és a heroin-termő-mezőkön. [4]
 
►”Hasonló a helyzet a volt Szovjetunióban. Annak ellenére, hogy Oroszország a világ legnagyobb nyersolaj és földgáz termelők egyike, és majdnem 240 milliárd US dollárja van külföldi tartalékban, az USA jelenleg 2 milliárd US dollárt adományoz a szétbomlott szovjet birodalom 12 államának.”  [5]
Miért ez olyan fontos? Azért, mert Oroszország Iránt és Szíriát látja el fegyverekkel, Irán és Szíria pedig a Hamas és Hezbollah csoportokat, és az oroszok által Iránnak és Szíriának küldött kifinomult fegyvereket Izrael és az USA ellen fogják bevetni az elkerülhetetlen közel-keleti háborúban. Miért pénzelik a CFR-globalisták a volt Szovjetunió könyörtelen önkényuralmi államait és Oroszországot, amely az ellenségeinket támogatja? Talán ennyire ostobák a CFR-globalisták? Nincs fogalmuk, mi történik a világon? Talán valami ’titkos tervük’ lenne?”  [6]
 
► Washingtonban néhány kongresszusi képviselő figyelmeztetni próbálta az amerikai népet arra, hogy mi történik. John Ashbrook, 1928-1982 (Republikánus Párt) ezt mondta 1974. március 6-án:
„… Az USA, Szovjetunióval és kelet-európai országokkal folytatott technológia-kereskedelme jelentősen fellendült, az 1972. májusi moszkvai csúcskonferencia után, ami fokozott mértékben majd tovább folytatódik. Különös dolog, hogy mialatt amerikai üzletemberek több százmillió dolláros kereskedelmet folytatnak a szovjettel, Washingtonban a kormányzat újabb költségvetést követel a honvédelemre, szovjet katonai támadás ellen – mely részben amerikai technológiával készül.”  [7]
 
► Végül: nem mondhatjuk azt, hogy régen történt és nem emlékszünk rá! Tizenhét évvel ezelőtt a szemünk előtt zajlott le «a kommunizmus bukása». Nincs szükség újra felsorolni a neveket, akik apáiktól örökölték nemcsak a hatalmat, de magyarság ellopott nemzeti vagyonát is. Mindez nem történhetett volna meg a Nyugat beleegyezése nélkül! 

Rumsfeld és Szaddám

 
► 1960-ban a CIA sikeresen megbuktatta az iraki kormányt és odaültette Szaddám Husszeint. ~ Igaz, hogy az iraki elnök, a nyolcvanas években több mint egy tucat országtól vásárolt fegyvereket. De az is igaz, hogy évtizedekig a legnagyobb támogatást attól az Egyesült Államoktól kapta, amely végül a másvilágra küldte. (A mór megtette a kötelességét, a mór mehet!) 1983. decemberében Donald Rumsfeld -- Ronald Reagan idején amerikai követ, G. W. Bush alatt védelmi miniszter -- csendesen besurrant Bagdadba, hogy Szaddámot Amerika támogatása felől biztosítsa.Reagan volt az, aki titokban engedélyezte Irak hódító terjedését a szomszédainál, s mindent megtett, hogy ehhez Iraknak elegendő tömegpusztító fegyverei legyenek. Washingtonba visszatérve titkos külügyminisztériumi beszámoló készült a Rumsfeld-Szaddám találkozóról:
Szaddám örömmel fogadta Rumsfeld látogatását, aki közölte az iraki elnökkel, hogy az USA és Irak közös érdeke meggátolni Irán és Szíria terjeszkedését. Ebben az USA felszólít más országokat az Irán és Szíria részére szállítandó fegyverek leállítására.”  [8]
► «Irangate» – Ronald Reagan idején (1987) a legnagyobb politikai botránynak voltunk a szemtanúi, amikor az amerikai kormány fegyvereket adott el Iránnak, hogy kiszabadítsa a túszokat, ami meg is történt. Az ebből származó pénz nicaraguai forradalmárokhoz került. [9]
 
► Afganisztán – Az afgán forradalmárok, a megszálló szovjet csapatok ellen, 1979-től 1989-ig élethalál harcot vívtak. Az afgán ellenállás megsegítésére az Egyesült Államok kormánya és Szaud-Arábia mintegy 6 milliárd US dollár értékű fegyvereket szállított. A CIA katonai és pénzügyi ajándékai -- NATO tervezéssel -- segítették a felállítását annak a 6 afgán kiképző-tábornak, amelyeket most kanadai, amerikai és más országok hadműveleteivel lövöldöznek. 
 
Tanulság: ebből áll Amerika külpolitikája? Megbuktatni kormányokat, rendszereket, és odaültetni a nekünk megfelelő egyéneket.  Eszköz: a cél érdekében – gazdasági vagy politikai -- felfegyverezni akárkiket, akárhol …  még akkor is, ha ez a módszer nem egészen kóser. Hát nem őrült az, aki szereti az öngólokat? 





 


 Harry Dexter White oroszországi bevándorlók gyermeke Massachussetts állam Boston városában született. Egyes szerecsenmosdatók állítják róla, hogy „nem is volt szovjet-kém vagy a Kommunista Párt hithű szolgája, hanem időnként átadott bizonyos adatokat a szovjet alvilág részére. Meggyőződése volt a szovjet-amerikai gazdasági együttműködés.” -- www.kansaspress.ku.edu/cratrewhite.html
[2] Benjamin Colby: ‘T’was a Famous Victory - Deception and Propaganda in the War with Germany -- New Rochelle, 1974/ Arlington House Publishers 
[3] McGeorge Bundy, „The End of Either/Or,” Foreign Affairs, Vol. 45. No 2. Jan. 1967. pp. 189-201
[4] Isambard Wilkinson in Wana, „Pakistan behind pro-Taliban Tribesman,” Telegraph.co.uk,  2007. 04. 13.
[5] Curt Tarnoff, U.S. Assistance to the Former Soviet Union,” CRS Report for Congress: 2007-03-01
[6] . ibid. 11. Congressional Record, Proceedings of the 94th Congress, op. cit., pp. 21452-21458.
[7] Dr. Harold Pease, The Communist-Capitalist Alliance, Internet Publication, p.3. Quoted from Congressional Record, 1947. 03. 06.http://autarchic.tripod.com/files/alliance.html
[8] Sunday Herald, Scotland, 2004. 06.13. /Ronnie and Saddam, The Secret Deals…/











IV.

«Vásároljatok fegyvereket, öljétek egymást!»

Aki kard által él, kard által vész el!”
 
Tóth Judit, Kanada
 
Előző írásomat kérdéssel fejeztem be: ~ tulajdonképpen miből is áll Amerika külpolitikája. Először állig felfegyverezni az állítólag „barátságos és megbízható” országokat, aztán „terroristának” minősíteni, és szitává bombázni? Megbuktatni bizonyos szófogadatlan kormányokat, helyükbe újakat szervezni – sok esetben a CIA és az FBI segítségével -- és az élükre ültetni washingtoni igényeknek megfelelő politikusokat? A cél érdekében –-- gazdasági vagy politikai -- felfegyverezni akárkiket, akárhol! A mindenkori nyertes természetesen a fegyvergyáros, és a nemzetközi bankársereg, de semmiképpen nem az adófizető állampolgár!
 
A fegyverkereskedelem útját pedig csendben kiépítik a kémszolgálatosok, akik egy-egy országnak meghozzák az étvágyat a vásárláshoz.
 
OPUS DEI = „Isten munkássága”
A 63 éves Robert Philip Hanssen volt FBI-ügynököt, 2001. februárjában letartóztatták, és életfogytiglani börtönre ítélték, mert hivatali szolgálata alatt 15 évig titkos adatokat adott át Moszkvának. Tevékenykedését az amerikai történelem egyik legvégzetesebb eseményének tekintik: ~ „hazaárulás az amerikai nép ellen”. A „katolikus hívő”  Hanssen ügynök állítólag az Opus Dei [1]  tagja is és a fivére pap. (Hát kell ennél jobb bizonyítvány?) Az Opus Dei nevű titkos nemzetközi jellegű szervezetet 1928-ban alapította a spanyolországi Josemaría Escrivá de Balaguer, és eddig soha semmilyen botrány nem környékezte. Ma is működik, talán nem ugyanabban a szellemben, amikor létrejött. Kissé átgyúrva remekül szolgálja a célokat.
 
Ronald Reagan elnök idején [2] több tucatnyi Opus Dei tag töltött be fontos állást a Fehér Házban és a kormányban, a működésüket hét évvel ezelőtt az FBI kivizsgálása alá került. Egyesek szerint a „kemény katolikus” zsidó származású Louis FreehFBI vezérigazgató (1993 és 2001 között) az Opus Dei tagja, amit minden oldalról tagadnak.  Hanssen, aki 27 évig szolgálta az FBI szervezetet, Louis Freeh idejében tevékenykedett!  Megemlítendő, hogy Louis Freeh FBI-főnököt Bukarestben kitüntette a kormány a „Románia Csillaga” érdemrenddel.
 
► „Az American Jewish Committee a legkiválóbb vezetőség helye nemcsak a törvények tiszteletben tartásában, hanem az emberi méltóság védelmében is. Önök a világ vezetői, sokunk számára Önök jelentették a jelzőfényt.”

Egyéb szövődmények

A nemzetközi Páneuróa Uniót Coudenhove-Kalergi gróf vezette haláláig, 1972-ig, amikor Ottó von Habsburg főherceg, a «Le Cercle» alapítója vette át a mai napig tartó elnökséget. Az elmúlt 60 évben, dúsgazdag
Habsburg főherceget
 fogadják 
a Vatikánban
kiváltságosok egész csapata, a Páneurópai Unión kívül még a Máltai Lovagok és az Opus Deinevezetű szervezeteket is támogatták. Legtöbben tévednek, ha azt hiszik, hogy Kalergi gróffal 1972-ben kimúlt a Páneurópa Mozgalom elve. Nem. Él és virul! Kalergi halála után Habsburg főherceg vette kézbe a mozgalmat és számos nemesi család: Count Hans Huyn, Carlo della Torre e Tasso herceg, Albert von Thurn und Taxis hercegek, Nikolaus von Liechtenstein, Jakob Coudenhove-Kalergi and Valery Giscard d’Estaing, folytatta a XX. század elején megkezdett munkát. Nevezett egyének ma is élnek, akik azonosulnak a Vatikán „legreakciósabb” /?/ elemeivel. Elképzelésük nem kevesebb, mint az, hogy az Európai Uniót felhasználják a Szent Római Birodalom visszaállítására. Ottó von Habsburg a Le Cercle alapítója, a Páneurópa Unió feje és a Vatikán-Páneurópa földalatti tikos mozgalom egyik legbefolyásosabb alakja. Opus Dei és a Máltai Lovagrend mindkettő szabadkőműves szervezet. (AzOpus Dei téma külön tanulmányt érdemel, erre majd később visszatérek. –tj)

Ha pénzről van szó, Kanada se marad le!

A Szocialista Román Köztársaság, a „saját útját járó” külpolitikája miatt, nyugati kormányok és béke-aktivisták kedvenc dédelgetettje volt. Például a II. Erzsébet királynő és a kanadai parlament tiszteletbeli vendége volt a Ceausescu-házaspár. Bukarestben, a Ceausescu-Palotában pedig rendszeres látogató volt Tom Lantos kongresszusi képviselő és a felesége!
 
Azzal, hogy Kanada CANDU reaktorokat adott el Romániának, Európa legkegyetlenebb diktatúrájának katonai szándékait segítette, nem is beszélve arról, hogy mennyi kárt okozott a kanadai dolgozóknak.
 
Az első CANDU-reaktor szerződését 1978-ban írták alá, a másodikat 1981-ben. A románok 14 reaktor megépítését tervezték az Atomic Energy of Canada Ltd. (AECL) engedélyezésével. 1980-ban a kanadai hatóságok rájöttek, hogy Románia nehezen tudja rendezni külföldi adósságait, de ennek ellenére kihasználta a kanadai atom-fanatikusokat, akik minden áron meg akarták menteni iparukat. Ez a „minden áron” igen sokba került nemcsak a kanadai adófizetőknek, de a rossz sorsban élő románoknak is. [3]
 
Aki szelet vet, vihart arat!”
        Ha még mindez nem lenne elég a CNN televízió híreiből, értesülünk, hogy a Bush-kormányzat atom-technológiai szakértelemmel ajándékozza meg Indiát, amiben már 2006 tavaszán megegyeztek, de sem a szomszédos Pakisztán, sem Észak-Korea nem nézi a barátságot jó szemmel. Okulhatna ebből Irán – szól a közlemény – s ha jól viselkedne, akkor Irán is részesülhetne hasonló ajándékokban. Mert hogy „Indiában megbízik az USA”, olyannyira, hogy még azt sem kellett aláírnia, hogy nem fogják atombombagyártásra használni a tudományt. Tehát az USA Irakot és Afganisztánt még el se hagyta, máris készülnek lerohanni Szíriát, Iránt és ki tudja még hány újabb „terrorista” államot. De a fegyvergyártóknak legalább nem fogy el a vajaskenyér. Pénzről van szó megint, fegyvergyárosok milliárdokért eladni való portékája, mindegy hogy kinek, miért és mennyit. „Vásároljatok fegyvereket, öljétek egymást!”
 
India és Pakisztán 1998-ban kísérletezett atomfegyverekkel, sőt az elmúlt évtizedben háborúztak is egymással, és 2001-ben nagyon közel volt egy atomháború kirobbantása. Pakisztán kifejlődött atomgyártása évente 50 atombomba gyártására képes. Washingtonban 2007. július 26-án, a Ház jóváhagyta, (H. R. 5682) hogy – amerikai segítséggel - India is előállíthasson évente 50 lövedéket.
~ “Megindult az atomfegyver-gyártási verseny Dél-Ázsiában, és a Bush-kormányzat olajat önt a tűzre.” – Ed Markey demokrata kongresszusi képviselő.
 
Az amerikai törvények szerint az Egyesült Államoknak tilos megosztani az atom-technológiai szaktudását olyan országokkal, amelyek korábban nem írták alá a nemzetközi „non-proliferation” egyezményt vagy atomfegyverekkel kísérleteztek (India robbantott 1998-ban!). Mégis, G. W. Bush beleegyezett, hogy az USA a reaktorokhoz szükséges felszerelésekkel és technikai szaktanácsokkal látja el Indiát. Tehát India folytathatja az atomfejlesztési programját és az IAEA (International Atomic Energy Agency) kizárólag a lakosság ellátáshoz szükséges atomreaktorokat fogja ellenőrizni.
 
Hogy mi ebből a haszon az USA-nak? PÉNZ! No nem az adófizetőknek, hanem a fegyvergyárosoknak. Ha nyélbeütik ezt az üzletet, csillagászati összegekre tehetnek szert.[4]
 
        A BBC közölte 2005 tavaszán, hogy „Pakisztán a következő két évben F-16-os bombázókat, egyéb fegyvereket, hadihajókat és védelmi berendezéseket fog kapni Amerikától.” [5]
 
        Nyilvánosságra hozott újságbeszámolók szerint a Bush-kormányzat 20 milliárd dolláros fegyverüzleten dolgozik Szaúd-Arábiával, amely az Iránt ellenző hadi tervezet (stratégia) része lenne. A tervezett tíz éves modern fegyvercsomag magában foglalna rakéta-irányító berendezést, feljavított vadászgépeket és hadihajókat is. A New York Times szerint, a Bush-kormány tagjai aggónak, hogy a fegyverüzlet nagysága és egyéb aggodalmak Szaúd-Arábia iraki befolyását illetően arra késztetik a kritikusokat a Kongresszusban, hogy ellenezzék a fegyverüzletet. Az újság szerint, hogy Izrael washingtoni támogatói ellenkezését leszereljék, a jövőben Izraelnek továbbra is jelentős katonai támogatás-növelést helyeznek kilátásba.
 
UTÓGONDOLAT Vádolható-e a nemzetközi cionisták és neokonok által megszállt Egyesült Államok azzal, hogy őrült politikájával mindent elkövet a harmadik világháború kirobbantásáért? Ezek után érdemes-e kételkedni a Bush-kormányzat bölcsességében? –tj
 
Vége 
 

 
 


[1] Opus Dei („Isten Munkája”) II. János Pál pápa kedvenc szervezete, amely főleg a közoktatás terén ismert.
[2]  Newsweek (A Spy”s Secret World 2001. 03. 05.)
[3] Miért segítette Kanada Romániát? Kanada Candu-atomreaktort adott el Romániának.






Bosszúállók
a második világháború után
 
Írta: Jack Corn
 
[Gondola] A második világháború után Európán végigsöprő német gyűlölet egyik keveset emlegetett epizódja volt az életben maradt zsidóknak a hadifogolytáborokban összegyűjtött német katonák és a német nagyvárosok ivóvízkészletének megmérgezésére kidolgozott terve.
Minden bizonnyal a sors véletlen játékának köszönhető, hogy december 23-án, egy nappal Szenteste előtt közvetítette az egyik izraeli televíziós csatorna azt a beszélgetést, amelyben a már megöregedett, még életben levő zsidó partizánok mondták el a második világháború utáni Németországban a német katonák és a polgári lakosság elleni bűntetteiket és mesélték el egy kötetlen hangú beszélgetés keretében a nem mindig sikerült gyilkos terveket.
A magukat a történelmi igazságnak megfelelően, Avengers-nek (Bosszúállóknak) nevező csoport tagjai angol és amerikai katonai egyenruhákba öltözve, azok viszonylagos biztonságát kölcsönvéve csöngettek be a volt német tisztek lakásaiba, rángatták ki őket az ágyból és mindenféle időpocsékoló bírósági szertartás nélkül ölték halomra a vélt vagy valós bűnöket elkövetett embereket.
Én akkor sem, és ma sem tekintem magam gyilkosnak” - nézett bele a kamerákba Simcha Rotem, a zsidó halálkommandó egyik volt vezetője. Rotem elmesélte azt is, hogy Nava Abba Kovner, a háború alatt Kelet-Lengyelországban harcoló zsidó partizán barátjával hogyan akartak megmérgezni az amerikaiak által felállított hadifogoly táborokban 28 ezer összegyűjtött volt német SS-tisztet.
- “Mindet meg akartam ölni, de sajnos az akciónk nem sikerült.” - nyilatkozta Rotem. -“A következő tervünk már nagyobb sikerrel járt” - vette át a szót Joseph Harmatz, a stúdióban Rotem mellett ülő, másik volt Bosszúálló. Harmatz, mint pék dolgozott az amerikai hadsereg által őrzött német hadifogolytáborban. A volt sütőmester állítása szerint a Franciaországban működő zsidó ellenállási mozgalom gumitartályokban arzént küldött neki.
A Párizsból kapott halálos mérget Harmatz háromezer darab kenyérhez elegendő tésztába keverte bele, amiből 2,280 német hadifogoly evett. Az esetről a korabeli tudósítások is beszámoltak, miszerint több mint kétszáz embert kórházba kellett szállítani, de halálesetekről akkoriban nem szóltak a hírek. -“Nekünk (a háború alatt) el kellett menekülnünk és (szenvedéseinkért) egyszerűen csak bosszút akartunk állni” - magyarázta a nézőknek Harmatz.
A német hadifoglyoknak adott, arzénnal kevert kenyérről szóló történet hitelességét Aaron Breitbart, az egész világra kiterjedő nácivadász akcióiról elhíresült Simon Wiesenthal Központ vezető munkatársa nemcsak megerősítette, de helyénvalónak is tartotta: - “Igen, a mérgezett kenyér terve elfogadható volt (....) ez nem egy olyan történet, amit valaki a kisujjából szopott ki, hanem ez egy igaz és megvalósított terv volt, csak a végeredményt (hogy hányan haltak meg) nem tudjuk.” - mondta Breitbart.
Michael Bar-Zohar Bulgáriában született, és Izraelbe kivándorolt zsidó író egyik könyvében is foglalkozik a Bosszúállókkal.
A “The Avengers,” Izraelben nagy sikert aratott könyvében Bar-Zohar részletesen feldolgozza a Bosszúállók Izrael állam megalakulása előtti európai történetét. A könyv egyik fejezete beszámol arról a tervről, hogy a zsidó partizánok a háború után hogyan akarták megmérgezni öt porig bombázott, romjaiban még füstölgő német nagyváros csodával határos módon megmaradt ivóvízkészletét. E tervnek a létezését Simcha Rotem is megerősítette a beszélgetés során. Hozzátette, hogy “ebből azért nem lett semmi, mert attól féltünk, hogy ártatlan emberek sokasága (a győztes angol-amerikai katonák) is könnyen áldozatokká váltak volna.”  - Végül nemcsak az emberek tömeges halálát okozó ivó-vízmérgezési terveket, de több más, például Dachau-ban és Nürnbergben tervezett, de végre-nem-hajtott gyilkos akciót a háború után megalakult, és később a független zsidó állam 1948. májusi kikiáltását követő, első vezetését alkotó zsidó tanács tagjai nem tartották megvalósíthatónak - olvasható Bar-Zohar 1967-ben megjelent, Németország 1945-1946-os történelmének egy keveset emlegetett, szomorú pillanatát megvilágító könyvében.
 


Hazánkért Online 2007. január 24.

 
Az angol nyelvű eredeti okirat után olvasd a magyar fordítást
 
***
«Operation Keelhaul» again in 1956
 Forcible repatriation of Anti-Communist soldiers
Hon. Larry McDonald of Georgia
Congressional Record, September 29, 1976
In the House of Representatives
 
Mr. McDonald – Mr. Speaker in the closing days of World War II and in the immediate postwar period, the free world threw away a priceless asset. We turned back to the U.S.S.R. thousands of Russians, Ukrainians and others who did not wish to return to the Soviet Union. Many of these who had donned German uniforms in order to fight Stalin were sent back at the point of bayonets and slaughtered on the spot when received by the NKVD. Those not immediately executed, were sent to force labour camps. In addition, thousands of displaced persons were bullied and harassed by UNRRA – United Nations Relief and Rehabilitation Administration – personnel in the displaced persons camps in an effort to persuade them to return – some even threatened to cut off their food rations.
These sickening episodes, which took place all over Europe have not been forgiven nor forgotten by the participants and as Solzhenitsyn has said, our reputation as «grantor or asylum for the politically oppressed» was badly tarnished as a result. And, if this record were not shameful enough, it has recently come to light [became known] that we forcibly returned some Ukrainian troops serving in Hungary who deserted during the 1956 revolt against communism there and joined the Hungarian freedom fighters. This was recently revealed in a letter to the editor of National Review /NR/ on October 1, 1976, and is reproduced below. It seems we never learn:
Ukrainian «Deserters»
Please allow an avid reader of NR to make some remarks. The letter by William S. Hamma in your June 25 issue reminded me of a tragedy, which I luckily survived but will never forget. Hamma says that some of the Russian troops … [in Budapest in 1956] deserted and fought with the Hungarians. This is true, but the troops were Ukrainian, not Russian. It was a crack division at full strength. It was stationed in the Sub-Carpathian Military District near Lvov (in Horodok) and was alarmed and brought to Hatvan in Hungary at the first sign of trouble. On December 4, it was sent to Budapest. There some seven hundred men deserted to the Hungarians. The writer of this letter was among the «deserters». We fought with the Hungarians and retreated with them to Austria. There, all men in Soviet uniform were separated and put into a camp in Bruck an der Laitha. Some eight hundred men from different Soviet units were assembled there. We were interviewed by U.S. Army officers, who were very kind to us. Nevertheless, after a week or two, the Soviet soldiers were put into trains (on the pretext of transfer to another camp) and brought to Hegyeshalom in Hungary where they were (in aller Stille, as the Austrians later said) extradited to the U.S.S.R. I avoided this fate because a few days before, I had managed to escape with several other soldiers, from the camp. I went to Vienna where I luckily found some Ukrainian countrymen who helped me and others to reach Germany and eventually the United States.
The extradition of our comrades by U.S. authorities was nothing unusual in recent history. Extraditions were frequent in the wake of World War II. This seems to be part of a sort of «organic relationship» between the United States and the U.S.S.R. since Roosevelt’s diplomatic recognition of the USSR in 1933, i.e. exactly at the time when millions of Ukrainians were perishing from Soviet-made famine. Famine itself was not a bad business for the United States. Famine in the breadbasket of Europe destroyed the wheat-producing class of Ukraine. This serves the American farmers who now are able to sell wheat almost every year to the Soviet slave-owners.
/Name withheld/
Philadelphia, PA


 
«Operation Keelhaul» újra 1956-ban
 Kommunista-ellenes katonák kiszolgáltatása
Hon. Larry McDonald of Georgia
Congressional Record, September 29, 1976
A Képviselőházban

Mr. McDonald – Elnök Úr! A második világháború utolsó napjaiban és közvetlenül a háború utáni időkben, a szabad világ megfizethetetlen alkalmat vetett el. A szovjetnek ezrével dobtunk vissza oroszokat, ukránokat és más népeket, akik nem akartak visszatérni a Szovjetunióba. Sokan közülük német egyenruhát öltöttek magukra, csakhogy Sztálin ellen harcoljanak, de a háború után szuronyokkal a hátukban erőszakkal küldtük őket vissza, és érkezésük pillanatában az NKVD a helyszínen sortűzzel végzett velük. Akiket nem végeztek ki, kényszermunkatáborokba szállították. Meg kell említeni még a táborok hontalanná vált személyek ezreit, akikkel az UNRRA alkalmazottai a legdurvábban bántak, csak azért, hogy minél hamarabb hazamenjenek – sokan még az élelmiszeradag megvonásával is megfenyegették őket.
Ezeket az Európa-szerte megtörtént undorító jelenségeket nem bocsátották meg és felejtették el azok, akik ott voltak. Ahogy Szolzsenyicin mondta, «a politikailag üldözöttnek menedéket adó» hírnevünk emiatt beszennyeződött. S mintha még ez a minősítés nem lenne elég szégyenteljes, nemrégen kitudódott, hogy erőszakkal küldtük vissza azokat az ukrán alakulatokat, amelyek Magyarországon állomásoztak a kommunizmus elleni ’56-os felkelés idején, de átálltak a magyar szabadságharcosok oldalára. Ezt a National Review c. lap közölte 1976. október 1-i számában. Úgy látszik, mi sohasem tanulunk:
Ukrán «katonaszökevények»
 
Engedjenek meg néhány megjegyzést tőlem, a National Review egyik lelkes olvasójától. William S. Hamma levele a június 25-i számban engem is egy katasztrófára emlékeztet, amelyből szerencsére megmenekültem, de soha feledni nem fogom. Hamma elmondja, hogy néhány orosz egység (Budapesten 1956-ban) megszökött és a magyarok mellé állt harcolni. Ez igaz, csak az egységek nem oroszok, hanem ukránok voltak. Készenlétben álló csapat volt ez teljes felszereléssel. Lvov (Horodok) mellett a kárpátaljai hadosztálynál állomásoztak, és az első fenyegető zavargásokra indultak Hatvan felé Budapestre. December 4-én megérkeztek Budapestre. [Itt valószínűleg eltévesztették a keltezést, mert inkább november 4-ről lenne szó. –TJ] Ott mintegy 700-an álltak a magyarok mellé. E sorok írója ott volt a «katonaszökevények» között. A magyarokkal együtt harcoltunk majd később átmentünk Ausztriába.
Ausztriában az összes szovjet egyenruhás katonát elkülönítették -- mintegy nyolcszáz embert különböző egységekből -- és a ’Bruck an der Laitha’ melletti gyűjtőtáborba szállították. Udvarias és kedves amerikai katonatisztek folytatták a kihallgatásokat. Mégis, egy-két hét után a szovjet katonákat vonatra tették és – az ürüggyel, hogy másik táborba mennek – Hegyeshalomra vitték, ahonnan -- ahogy az osztrákok mondták „szép csendben” -- valamennyit kiadták az Szovjetuniónak. Én elkerültem ezt a sorsot, mert pár nappal korábban néhány bajtársammal sikerült megszöknünk a táborból. Bécsbe mentem, ahol ott élő ukrán honfitársaim segítettek minket, hogy kijuthassunk Németországba, majd onnan az Egyesült Államokba.
 
Bajtársainkat kiszolgáltatták az amerikai hatóságok s ez nem volt szokatlan a modern történelemben. Kiadatások gyakoriak voltak a második világháború idején is. De úgy látszik, hogy ez már hagyományosan «szerves része az USA és a Szovjetunió viszonyának», amióta Roosevelt 1933-ban diplomáciai úton elismerte a Szovjetuniót, pontosabban éppen akkor, amikor már ukránok milliói pusztultak a szovjet-féle tervszerű éhínségben. Az éhínség egyáltalán nem is volt olyan rossz üzlet az Egyesült Államoknak. Tudniillik, Európa kenyérkosarában az éhínség elpusztította a gabonatermelő osztályt Ukrajnában. Ez jól jön az amerikai farmeroknak, akik most eladhatják a terméküket minden évben a rabszolgatartó szovjetnek.
/A levél írójának neve titkos/
Philadelphia, PA
Fordította: Tóth Judit, Hazánkért

Az «istenek» bosszúja
Sztálin, Roosevelt, Churchill megegyezett Jaltában, hogy az amerikai, angol és orosz honpolgárokat illetve a «felszabadító» szovjet markába került rabnépek fiait, -- köztük a magyarok is -- a háború befejeztével visszaszállítják a saját hazájukba. A baj csak az volt, hogy míg az amerikaiak és angolok örömmel várták az utazást hazafelé, a németek oldalára átállt oroszok és más nemzetiségek, tudván azt, hogy otthon mi vár rájuk, hallani sem akartak arról, hogy kommunizmusba térjenek vissza. De Sztálin bosszúvágya olthatatlan volt: az árulókat meg kellett semmisíteni. Sőt, Roosevelt és Churchill ugyanígy vélekedett: elvégre Sztálin az amerikai nép kedves «Uncle Joe barátja» volt! Az orosz, aki ellenkezni merészel «Uncle Joe»-val, … és egyáltalán, aki a mi drága kommunista barátainkat és szövetségeseinket nem méltányolja, puskagolyót érdemel a tarkójába.

A bosszúval járó tömeggyilkosságokat a világ közvéleménye előtt a legnagyobb titokban tartották. Angolok és amerikaiak csak fürödjenek továbbra is színes illúzióban: hogy «ez a háború a jó harca a gonosz ellen,» s hogy «csak nácik képesek hidegvérrel a gyilkosságra», s hogy «a szövetségesek az emberiség legnemesebb megtestesítői.»

Az amerikai kormányhatóságok a bosszú-műveletnek a « Operation Keelhaul » címet adták, ami tengerjáróhajón a kiagyalt kínzások között talán a legkegyetlenebb és legveszélyesebb. A szerencsétlent kötelekkel megkötözik, bedobják a vízbe, a hajó rendes sebességgel megy, s mivel képtelen rendesen úszni a hajógerinc alatt sodródik egyik oldalról a másikra. Mire befejeződik a büntetés, az áldozat természetesen már nem él. –TJ 
 

Tóth Judit, Kanada

 

A brit külügyminisztérium jegyzékéből, 1943. október 13-14.

[Notes of the British Foreign Office of

Brit levéltári okmány (iktatási szám F. O.371/34498./C12035)

Helyzet Magyarországon: a zsidók álláspontja



Hivatalos beszélgetés alkalmával Namier egyetemi tanár a Zsidó Képviselettől (Agency) azon félelmének adott kifejezést, hogy Magyarországot megszállnák a németek, ha a magyar kormány túl korán hagyná cserbe Németországot, ami a 800 000 zsidó megsemmisítését eredményezné, akik jelenleg viszonylagos biztonságban vannak. Randall úr azt mondta, hogy ezt már előterjesztették, mint okot, amiért Magyarország ne álljon át a szövetségesek oldalára. Namier egyetemi tanár azt remélte, hogy a magyar kormány nem mozdul addig, amíg bizonyos nem lesz, hogy a németek már nem tudnak visszavágni.
(Kézírás) - E kérdést megkülönböztetett figyelemmel kísérjük, és nem követeljük a magyaroktól, hogy nyíltan álljanak ki a németek ellen, amely a német megszállást eredményezné. Úgy véljük, hogy e kockázat jelenleg csekély.
Namier egyetemi tanár a Zsidó Képviselettől (Agency) tegnap közölte velem, hogy az emberei nagyon aggódnak, ha netán a magyar kormány idő előtt cserbenhagyná Németországot, ami Magyarország megszállását eredményezné, és veszélyeztetné az ott élő 800 000 zsidót, akik jelenleg viszonylagos biztonságban vannak.
A zsidók itt - mondta ő - úgy vélik, hogy Németország nem engedi meg a magyarok háborúból való kilépését mindaddig, amíg a német hadsereg azt meg tudja akadályozni, sőt nyomban megszállná Magyarországot, amely a legnagyobb számú, Európában még meglévő zsidóság megsemmisítését eredményezné.
Azt mondtam, hogy e lehetőség már elő lett terjesztve (lásd a “Tablet” legutóbbi számának egyik cikkét) mint ok, amiért Magyarország ne kezdeményezzen korai átállást a szövetségesek oldalára. Namier egyetemi tanár azt mondta, hogy az egyetlen remény, ahogy a zsidóság látja, ha a magyarok nem mozdulnak, amíg gyakorlatilag biztosítva nem lesz, hogy a németek már nem tudnak visszavágni.  
A. W. S. Randall
 

  N. B. A fenti angol külügyminiszteri jegyzék megjelent

Juhász Gyula, Magyar-Brit Titkos Tárgyalások 1943-ban” c. könyvében, Kossuth K. Bp. 1978.

 N. B. A fenti okmány kiegészítéséhez szolgálnak az alábbi idézetek. Mindkettő bizonyíték arra, hogy a Sztálinnal szövetséget kötött Nyugat, Magyarország sorsát még jóval a háború vége előtt elhatározta. (De talán jobb lenne visszamenni 1920-ig!) Egyezmények Trianonban, Jaltában, Potsdamban, Párizsban már csak hab volt a tortán! A két háború között Horthy Miklós nem volt és nem is lehetett független államférfi. Idegenek – országon kívül és belül irányítottak mindent, és ennek áldozata lett a magyar nép. –Tóth Judit

ADDENDUM

 
J. F. Montgomery volt budapesti amerikai követ Magyarország végzetes napjairól
/naplórészlet / Nemzetőr, 1991
«A Koronatanú» c. 62 oldalas kiadványt Dr. Makra Zoltán szerkesztette
Kállay különbékéje Montgomery követ 1941-ben elhagyta Magyarországot, de állandó érintkezésben maradt magyar barátaival és befolyásos magyar politikai körökkel, valamint a követség tagjaival. Az összeomlás után közvetlen forrásokból kapott kiegészítő adatokat az 1941 után történtekről és informátorai között külön megemlíti Kállay Miklós volt miniszterelnököt, akit az amerikai csapatok szabadítottak ki a dachaui gyűjtőtáborból.
Kállayt 1942-ben nevezte ki a kormányzó miniszterelnöknek. Ettől az időtől kezdve – írja Montgomery - a magyar kormány állandóan arra törekedett, hogy csökkentse az oroszok ellen harcoló csapatok létszámát és kivonja az országot a háborúból. Kállay együtt dolgozott náci-ellenes akciókban Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszterrel, a külügyminisztérium vezetőivel és az ellenzék vezéreivel, többek között Baranyai Lipóttal, Rassayval, Peyer Károllyal, Bajcsy-Zsilinszkyvel.
Kállay politikája kétirányú volt. Ki akarta emelni Magyarországot a háborúból, de ugyanakkor el akarta kerülni, hogy a németek megszállják Magyarországot, ami a zsidóság és a náciellenes magyarok kiirtásához vezetett volna.
1943 nyarán Kállay elküldte személyes megbízottját Isztambulba, hogy közvetlen érintkezésbe lépjen a nyugati hatalmakkal és felajánlja Magyarország feltétel nélküli megadását és katonai együttműködését, amikor a szövetségesek katonai műveletei ezt lehetővé teszik.
Titkos Angol-Magyar egyezmény
1. Magyarország felajánlja a szövetségeseknek a feltételnélküli megadást.
2. A szövetségesek fogják megállapítani, mikor lép életbe. Időközben a szövetségesek katonai egyezményt kötnek Magyarországgal.
3. Nagy-Britannia vállalja, hogy az eseményekről Amerikát azonnal, a Szovjetet egy hónappal később értesíti. Nagy-Britannia azt kívánta, hogy Magyarország más úton ne vegyen fel kapcsolatot a nyugati hatalmakkal.
4. A brit nagykövet azt tanácsolta, hogy Magyarország ne provokálja a német katonai megszállást, mert ez lehetetlenné tenné Magyarország és a szövetségesek közt a jövőbeni katonai együttműködést, és odavezethetne, hogy a németek az egész magyar hadsereget az orosz frontra küldjék.
5. A magyar külügyminisztérium állandó kapcsolatot teremt az isztambuli brit konzulátussal.
Ezt a kapcsolatot a külügyminisztérium Szentmiklóssy követ, (a külügyminisztérium politikai osztályának vezetője) útján tartotta fenn, aki az angoloktól egy rövidhullámú rádióleadót és titkos számjeles kulcsot kapott. Rajta keresztül a kapcsolat fennállt az angol konzulátussal egészen 1944. márciusáig, amikor a németek megszállták Magyarországot. 

A magyar nép kártérítést követel

 
 
 
(Hazánkért, 2001. július)
 

A brit külügyminisztérium 1943. október 13-14-i jegyzékeiből

[Notes of the British Foreign Office of

Brit levéltári okmány (iktatási szám F. O.371/34498./C12035)

 

Helyzet Magyarországon: a zsidók álláspontja


Hivatalos beszélgetés alkalmával Namier professzor a Zsidó Képviselettől (Agency) azon félelmének adott kifejezést, hogy Magyarországot megszállnák a németek, ha a magyar kormány túl korán hagyná cserbe Németországot, ami a 800 000 zsidó megsemmisítését eredményezné, akik jelenleg viszonylagos biztonságban vannak. Randall úr azt mondta, hogy ezt már előterjesztették, mint okot, amiért Magyarország ne álljon át a szövetségesek oldalára. Namier professzor azt remélte, hogy a magyar kormány nem mozdul addig, amíg bizonyos nem lesz, hogy a németek már nem tudnak visszavágni.
(Kézírás) - E kérdést megkülönböztetett figyelemmel kísérjük, és nem követeljük a magyaroktól, hogy nyíltan álljanak ki a németek ellen, amely a német megszállást eredményezné. Úgy véljük, hogy e kockázat jelenleg kicsi.
Namier professzor a Zsidó Képviselettől (Agency) tegnap közölte velem, hogy az ő emberei nagyon aggódnak, ha netán a magyar kormány idő előtt cserbenhagyná Németországot, ami Magyarország megszállását eredményezné, és veszélyeztetné az ott élő 800 000 zsidót, akik jelenleg viszonylagos biztonságban vannak.
A zsidók itt - mondta ő - úgy vélik, hogy Németország nem engedi meg a magyarok háborúból való kilépését mindaddig, amíg a német hadsereg azt meg tudja akadályozni, sőt nyomban megszállná Magyarországot, amely a legnagyobb számú, Európában még meglévő zsidóság megsemmisítését eredményezné.
Azt mondtam, hogy e lehetőség már elő lett terjesztve (lásd a “Tablet” legutóbbi számának egyik cikkét) mint ok, amiért Magyarország ne kezdeményezzen korai átállást a szövetségesek oldalára. Namier professzor azt mondta, hogy az egyetlen remény, ahogy a zsidóság látja, ha a magyarok nem mozdulnak, amíg gyakorlatilag biztosítva nem lesz, hogy a németek már nem tudnak visszavágni.  
A. W. S. Randall
-----------------
N. B. A fenti angol külügyminiszteri jegyzék részben megjelent Juhász Gyula, “Magyar-brit titkos tárgyalások 1943-ban” c. könyvében, Kossuth K. Bp. 1978.
 
*
 
Orbán Viktor Úrnak
A Magyar Köztársaság Miniszterelnökének
Kossuth Lajos tér 1-3.
H-1055 Budapest
Magyar Köztársaság
 
Tisztelt Miniszterelnök Úr!
 
E levélhez mellékelem egy brit levéltári okmány (iktatási szám F. O.371/34498./C12035) másolatát, amely 1994-ben került nyilvánosságra. Az említett hivatalos irat szerint 1943. októberében a magyar kormány kéréssel fordult a nyugati nagyhatalmakhoz, hogy Magyarország ki akar lépni a tengelyhatalmi szövetségből. A hivatalos irat megadja a brit kormány válaszát és annak megokolását. E hivatalos irat szerint a magyar állam, a magyar népvédőfalként lett felhasználva akkor az országban lévő közel egymillió zsidó érdekében.
A fentieket figyelembe véve szeretnénk megkérni, hogy kezdeményezzen kiértékelést, felbecsülést, hogy Magyarország a tengelyhatalmak szövetségéből való kiválásának a visszautasítása eredményeként, milyen veszteségeket és károkat szenvedett a magyar állam és az ország lakossága. Ilyenek a nyugati szövetségeseknek a magyar városok bombázása (szőnyegbombák, gyújtóbombák), az országunk hadszíntérré válása, a “felszabadító” barbár Vörös Hadsereg garázdálkodása, rablása az országban, a magyarság több mint negyven éves rabszolgasorsa és szipolyozása a Moszkvából kiküldött kommunista hóhérlegények uralma alatt, és a második világháború vége óta még ma is folytatódó magyarirtás (HUNGAROCIDIUM, 8-10 millió magyar áldozat!).
Fel kell értékelni minden okozott anyagi kárt, fel kell becsülni az emberéletben okozott veszteségeket, és az összegezett kárpótlási követelést be kell nyújtani nemzetközi zsidó szervezeteknek és Izraelnek.
Szintén meg kell említenünk azt a szellemi terrort, amelynek évszázadok óta szenvedő alanya a magyarság. Csak a múlt évszázadot említve, még ma is folytatódik népünk szellemi irtása, nyolcvan éve az elrabolt területeken, ötven éve a csonkaországban.
Minden, ami magyar e szellemi terrornak a célpontja, meghazudtolja évezredek óta létező ősvallásunkat, Boldogasszony-kultuszunkat, őstörténelmünket és nyelvünket; szellemi, erkölcsi és kulturális értékeinket, szokásainkat és történelmi hagyományainkat. Ezeket a szellemi értékeket akarják kitörölni minden magyar nő, férfi és gyermek agyából, szívéből és lelkéből, ezáltal megsemmisítve a magyarság önbizalmát, önbecsülését, emberi büszkeségét és emberi mivoltát. Nemzetünk és népünk ilyen megalázásáért, lealjasításáért erkölcsi kárpótlást követelünk.
Elengedhetetlen e kárpótlások követelése, mivel jól tudott tény, hogy a Kárpát-medencében nagyon kevés magyar család van, amely 1943 ősze óta nem szenvedett veszteséget emberéletben vagy nem károsult anyagiakban és szellemileg.
Meg kell kérdezni, és meg kell válaszolni, hogy a szenvedések, veszteségek és károsulások miért és kikért történtek! A magyarság erkölcsi megkövetésre és anyagi kárpótlásra jogosult!
Elvárjuk, hogy a fent részletezett ügyben minél előbb megteszi a kezdeményező lépéseket. Végül szeretnénk tudomására hozni, hogy e levél angol fordítását postázzuk Edgar Bronfmannak, a Zsidó Világszövetség elnökének.
 
Tisztelettel:
Dr. Jajczay Frigyes
elnökségi tag
A Magyar Nemzeti Világtanács nevében
 
 
Hungarian President Receives
Regional President of World Jewish Congress
Budapest, 2 July (MTI)
Hungarian President Ferenc Madl received Laszlo Keller, East European President of the World Jewish Congress, on Tuesday. Following the meeting, Keller told MTI that they had discusssed Hungarian restitution to its Jewish population related to World War II atrocities. He said the WJC feels that no serious effort has been made on this subject since Hungary’s Constitutional Court threw out a decision made two years ago that would have offered death camp survivors and families of victims a lump sum of HUF 30 000 (approx. EUR 110) each. Keller said he did not want to name a restitution amount that he considered satisfactory until the government starts discussion of the matter. He aslo said that at their talks Madl had expressed the hope that there would be some forward movement on the restitution issue before their next meeting, a meeting not yet set.”
/magyar fordítás/
Budapest, 2001. július 2. (MTI) – „Mádl Ferenc magyar köztársasági elnök megbeszélésen vett részt Keller Lászlóval, a kelet-európai Zsidó Világkongresszus elnökével, a második világháború idején a magyarországi zsidósággal elkövetett atrocitásokért járandó kártérítések kapcsán. „A Zsidó Világszövetség megdöbbentőnek véli azt, – magyarázott Keller – hogy amióta a Magyar Alkotmánybíróság elvetette a két évvel ezelőtti határozatot, miszerint a haláltábor túlélői és családtagjai külön-külön 110 Eurót kaphattak volna kártérítés fejében, semmi komoly intézkedés nem történt az ügyben.
Keller L. kifejtette, hogy nem kívánja most meghatározni az általa elfogadhatónak vélt kártérítés pontos összegét mindaddig, amíg a kormány az ügyben nem kezd tárgyalásokat. Mádl Ferenc reményét fejezte ki, hogy rövidesen valamilyen intézkedés történik még a következő összejövetel előtt, amit eddig még nem tűztek naprendre.”
 
KÉRDÉS: A fentiek alapján vajon helyesen vagy igazságtalanul cselekedett-e a Magyar Alkotmánybíróság a zsidósággal szemben, amikor elvetette a két évvel ezelőtti határozatot? /TJ/








 Hazánkért Online, 2005. augusztus
 

Bush és szabadságszobor
/karikatúra az Internetről/
Örök hála és dicsőség!”

Háborús bűnöst hívnak ünnepelni az

56-os Szabadságharc 50. évfordulójára?

 
 
 



Tóth Judit, Kanada
 
Csizma az asztalon!
Milyen alapon háborús bűnös G. W. Bush? Ezt már nem mi állítjuk, hanem Washingtonban is csendben arra készülődnek, hogy az elnököt eltávolítsák hivatalából. A 2002. július 23-án keltezett, ma már köztudott Downing Street Memo’ azt bizonyítja, hogy G. W. Bush közönséges hazudozó, aki tudatosan félrevezette az amerikai népet, a Kongresszust, a szövetségeseit és az egész világot!
Id. George Bush amerikai elnök (jobb oldalon)
az észak-amerikai körútján vendégszereplő
vörös hadsereg kórustagjainak társaságában
a Fehér Ház előtti parkban
(New York Times, 1989.11 23)
 
G. W. Bush politikájával valóságos rendőrállamot létesített és aláásta az Egyesült Államok feddhetetlenségét. Ennek ellenére az amerikai nép mégis kétszer választotta meg elnöknek. A világ népeinek többsége erkölcstelennek és képmutatónak tekinti Amerikát.
Magyarországon más a helyzet; megismertük a maradat a tolláról! A nemzetidegen politikusok azt az amerikai elnököt hívták meg jövőre ünnepelni, aki 2003. márciusában -- Izrael érdekeiért, az olajért, megkerülve még a marxista ENSZ sóhivatalt is! -- megsértette nemcsak az amerikai Alkotmányt, hanem a Nürnbergben lefektetett nemzetközi törvényeket is azzal, hogy valótlanságokra, tudatos hazugságra hivatkozva a független Irakot megtámadta.
A budapesti cion-trockista kiválóság aljas módon szembeköpte az ‘56-os Szabadságharc emlékét azzal, hogy ezt a háborús bűnöst jövőre meghívta ünnepelni! A kommunistákatagyagbadöngölő Orbán Viktor, Martonyi János, Jeszenszky Géza, Kondor Katalin,Solymosi Frigyes, Bod-Péter Ákos, Vizi E. Szilveszter, -- legalább 29-en, -- levélben kérték fel Bush elnököt, hogy jövőre, az ‘56-os szabadságharc 50. évfordulójára megtisztelné Magyarországot a jelenlétével.  Az aláírók arra emlékeztettek, hogy ‘1956 volt a történelem legnagyobb és legtragikusabb megmozdulása a kommunista diktatúra ellen. Az amerikai elnök látogatása pedig azt fejezné ki, hogy ‘az önkényuralmak elleni harc mindig a demokráciáért történik’.
A washingtoni bűnszövetkezet nekünk ne beszéljen önkényuralomról és demokráciáról, mert éppen a washingtoni a politika lehetővé tette, hogy Magyarországra szabadítsa a bolsevista rabszolgaságot! De az úgynevezett “hidegháborús” meséről sem!

Josip Broz Tito és D. D. Eisenhower

Hruscsov szívélyes fogadása!
1959. szeptember 18 – New York
kormányzója Rockefeller
a Waldorf Astoria szállodában
Fogadta a szovjet főtitkárt.
Az amerikai külügyminisztérium
eltitkolta a nagy nyílvánosság
 előtt a Rockefeller-, az Eaton-,
és az Armand Hammer-családok
Moszkvával való
milliárd dolláros üzleteléseit!

Meghívták ‘56-ot ünnepelni azt az amerikai elnököt, akinek a Homeland Security szervezetében a kommunista önkényuralom két egykori titkosszolgálati nagyfőnöke most jól fizetett tanácsadó: J. Primakov (KGB) és Markus Wolf (Stasi), a külügyminisztere Condoleezza Rice pedig Moszkvában tanult a hetvenes években!
Elképzelhető, hogy az iraki háború miatt G. W. Bush népszerűsége annyira leesett, hogy már az ‘56-os Szabadságharcban keresi a szalmaszálat?

Budapest, 1956
 
A becsapott amerikai nép 59 százaléka nem tartja Bush elnököt becsületesnek és őszintének [NBC News és a Wall Street Journal közvélemény kutatásai]. Talán majd odáig fajul a nép haragja, hogy mire eljön 2006. október, Bush már nem is lesz hivatalban!
A budapesti trockistáktól nem lehet elvárni, hogy ismerjék a történelmet: Magyarország a második világháborúban -- akárcsak 1956-ban! -- a kommunizmus ellen harcolt! Ezt 1944-ben ‘háborús bűncselekmény’-nek, 1956-ban pedig ‘terroristaellenforradalom’-nak nevezték, ami miatt magyarok ezreit végezték ki vagy hurcolták Szibériába!
Felejtsük el Eisenhower Titónak küldött táviratát, és a new yorki bankárokat, akik milliókkal pénzelték a bolsevizmust? Felejtsük el a 600 ezer ártatlan magyart, akiket Szibériába hurcoltak? Vagy a 680 magyarországi „háborús bűnöst”, akik a kommunizmus ellen harcoltak? Hol volt a demokratikus Amerika, amikor Kádár-Csermanek kivégeztette a 150 szabadságharcos fiatalt?
És a Sztálinnak ajándékozott amerikai dollár milliárdokat, és a vele való szövetséget? Felejtsük el Jaltát és Párizst?

Bush Moszkvában ünnepelt

Természetesen, Bush szövege más Moszkvában és más Budapesten, attól függően, hogy kikkel lehet bolondgombát etetni. Tény, hogy a holló sohasem vájja ki a másik holló szemét. G. W. Bush 2005. májusában, Moszkvában járt ünnepelni “VE Day”-t, a második világháború dicsőséges végének a 60. évfordulóját. Kiemelte a szovjet vörös hadsereg Hitlerrel szemben vívott hősies harcát:
-“Kérem, mindenki értse meg, azért jövök, hogy hálámat fejezzem ki az Önök által hozott áldozatokért.” (Itar-Tass)
 
G. W. Bush Moszkvában
ünnepel, 2005. májusában.
Putyinra mutatva kijelenti:
 „ő az én barátom!”
Tette ezt azért,
 hogy az orosz
közvélemény
elfogadja a volt KGB-vezér
kommunistát elnöknek?

Moszkvában Bush megköszönte, hogy a szovjet horda fél Európát 50 évre rabszolgásította, és emberek milliói vesztették életüket. Budapesten mit fog mondani? Talán azt, hogy
hálámat fejezem ki a magyarságnak, amiért hősiesen ellenállt azokkal szemben, akiknek én szintén hálás vagyok.” /...?/
 
1956. októberében a magyar szabadságharcosok, -- akik ugyanazon vörös hadsereg ellen harcoltak, amelyet Bush 2005-ben az egekig dicsőített, -- néhány napra kivívták a szabadságot, amit elsőnek éppen a demokratikusnak nevezett Nyugat, nevezetesen az USA kormánya tagadott meg. Az akkori elnök, Amerika európai “felszabadító hadseregének” egykori főparancsnoka, D. D. Eisenhower titkos távirati üzenetet küldött, az igazi Josip Broz TitótMoszkvában kicserélt és megszemélyesítő hamis jugoszláviai miniszterelnöknek Belgrádba, megnyugtatva a moszkovitákat:
az USA kormánya nem nézné szívesen egy szovjetellenes népfelkelés győzelmét a Szovjetunió közvetlen szomszédságában”.
 
A farizeus Eisenhower a világ közvéleményéhez már más szavakat használt: “Budapest már nemcsak egy városnak a neve, mostantól kezdve új és ragyogó jelképe az emberi akaratnak, mely a szabadságot követeli.”
 
J. Primakov és Markus Wolf
 
 
A neo-kommunisták így gyalázzák Magyarországon a politikai célokra elsajátított ‘56-os Magyar Szabadságharc dicsőségét és emlékét! Szégyen!  +++














Hazánkért Online, 2005. október
 

Az elárult Magyarország, az ellopott Szabadságharc

 
A hatvanas években Joseph Miller a magyar szabadságharc előzményeiről és következményeiről  ír a ’Hungary Betrayed’ c. könyvében:
A demokrata párti „Harry Truman (1945-1953) elnök West Virginiában tartott beszédében figyelmeztette Eisenhowert politikájának veszedelmére. A következőket mondta:
A szovjet határvidéken élő népek sorsa az emberiség korszakának egyik legnagyobb tragédiája. Azokat a népeket mi sohasem fogjuk elfelejteni. De szerencsétlenségüket sohasem fogjuk pártpolitikánk céljaira felhasználni. Millió és millió emberi lény szenved rettenetes agóniát és nem méltó hozzánk, hogy a félelmükkel, reményükkel és mindennel, amiben szükséget szenvednek, mi olcsó politikát űzzünk. Mégis pontosan ez az, amibe a republikánusok a fejszéjüket vágták.
D. D. Eisenhower (1944)
Ők most azt üzenik nekünk, hogy kötelességünk ezeket a népeket azonnal felszabadítani. Lehetséges, hogy a republikánusok nincsenek tudatában e szavak jelentőségével, de azok a népek, akik kritikus helyeken élnek Európában, nagyon jól tudják, hogyha a jelen körülmények között a felszabadításukról beszélünk, akkor ez háborús beszéd.
Európa népei tisztában vannak azzal, hogy a szovjet határvidékeken lázadozásoknak csak abban az esetben lehet sikere, ha a külvilág fegyveres segítséget küld. Ha a republikánusoknak nincs szándékában ezt a fegyveres segítséget megadni – és én biztos vagyok abban, hogy nincs – akkor ők a vasfüggöny mögött élő nagy tömegű jóemberek életével szennyes politikát űznek.’  --  Eddig a részlet J. Miller könyvéből.
 
* * *
 
1956 - Gyászoló magyarok
 az elesett szeretteik felett
Az újonnan megválasztott republikánus D. D. Eisenhower elnök (1953-1961), John Foster Dulles-t nevezte ki külügyminiszternek. Eisenhower utasítására Dulles hozzálátott, hogy az elnökválasztási kampány ígéreteire való tekintettel valamit elkezdjen Kelet-Európa rabnemzeteivel. Három fontosabb lépés történt arra, hogy fokozódjék a nyugtalanság, és hogy lázadások szítassanak a szovjet határvidékeken. Elsőként az Amerika Hangja felfokozta működését. Ezt a rádióközvetítést a kormány támogatta és e szolgálatnak az volt a feladata, hogy a Nyugat híreit sugározza a vasfüggöny mögötti országokba. Kelet-Európa felé különböző nyelveken szüntelenül közvetítették Eisenhower ’felszabadító politikájának’ szövegét.
A szavakat, amelyeket Dulles és Eisenhower mondott, szószerint értelmeztékés ezerszer megismételték, hogy az egész világ tudomást szerezzen róla. Ezek a rádióadások ma már lajstromozott események a történelem lapjain. Hogy meggyőződhessünk arról, hogy az üzeneteket a rabnépek tényleg megkapták, még egy rádióközvetítést létesítettek. Ennek adását a „Szabad Európa Rádió” névre keresztelték. A Szabad Európa Rádió ismételten sugározta a rabnemzetek felé azt a reményt a nemzeti feltámadásban, amelyet a népek amerikai barátai tényleg éreztek.
Eisenhower elnök buzdítására megtörtént a harmadik lépés arra, hogy még jobban feltüzeljék Kelet-Európa népeit. Több millió röpcédulát szórtak a vasfüggöny mögé. Ezek a propaganda-röpcédulák sürgették a népeket, hogy szedjék össze a bátorságukat és rázzák le magukról az elnyomás igáját. Ez az ötlet ostoba, de jóhiszemű washingtoni hírlapíró sugalmazására történt.
A következő négy esztendő során a fent vázolt események programszerűen, szinte kaptafára folytatódtak. Az Amerika Hangja, a vasfüggöny mögé ledobott röpcédulák milliói és a Szabad Európa Rádió adásai egyetlenegy üzenetet sugároztak és vittek a leigázott Kelet-Európa rabnépei felé, Eisenhower ’felszabadító politikáját.’

Semmit sem akartak tenni !”

Az októberi szabadságharc bukása érzelmi válságot idézett elő. Magyar részről csalódás a kétségbeesésig és a nyugatellenes gyűlöletig fokozódott. A magyar nép most az Egyesült Államoknak tesz szemrehányást a forradalom [sic!] elbuktatásáért. Angliát és Franciaországot a szabadságharcnak annyit ártó szuezi kaland ellenére kevésbé kárhoztatja.
Truman amerikai elnök
szabadkőművesi
díszöltözetben
A magyarság ítéletét egyrészt a saját várakozásához mérte, másrészt a szabad nemzetek tényleges hatalmi súlyához, lehetőségéhez. Amerikát azért marasztalta el, mert Amerika a szabad világ vezető hatalma. Azt hangoztatják Nyugaton az irányadók, hogy nem lehetett többet tenni a magyarokért a harmadik világháború felidézésének veszélye nélkül, de ha őszintén szívükbe néznek, azt is láthatják, hogy annyit sem tettek, amennyit veszélytelenül tehettek volna, hogy nem is akartak semmit sem tenni, mert nem akarták megzavarni a szabad világ mai konjuktúra szépítette nyugalmát.”
 
[részlet Feketekuthy László,
1956. Október” c. könyvéből, Brüsszel]

A Penkowsky-jelentés

Oleg Penkowsky orosz ezredes a Nyugatnak kémkedett, az amerikaiak, pontosabban Kennedy elnök legjobb kémje volt Moszkvában. Érthető tehát, hogy az ezredes, akit a szovjet hatalom urai ezért a tevékenységéért agyonlövettek, a világhírű, holland és német nyelven megjelent ’Penkowsky Report’-ban jelentette:
 
1956-ban a szovjet marsallok ellenezték leghevesebben Hruscsov, Kaganovics és Mikoján magyarországi beavatkozását. A legmagasabb szovjet katonai vezetésnek álláspontja az volt, hogy Magyarországot ki kell üríteni, és semlegesíteni kell. A szovjet marsallok egyértelműen hangoztatták, hogy „Magyarország nem ér meg egy harmadik világháborút!’” +++
 

Az ‘56-os Szabadságharc a ‘44-es nemzeti önvédelmi harc

 egyenes folytatása volt!


A CSILLAGOK CSILLAGA    

Sohse hull le a vörös csillag:
Nap, Hold, Vénusz lehullott régen
S ő dölyföl a keleti égen.

Sohse vörös a hulló csillag:
Rózsás, lila, zöld, kék vagy sápadt,
Szeszélye az égi világnak.

Hulló csillag, hullj, hullj, rogyásig,
Ezer eséssel, ezer jajjal:
Egy csillagból is jöhet hajnal.

Vörös csillag, ragyogj és trónolj,
Mióta ember néz az égre,
Vörös csillag volt a reménye.

Ady Endre

A szabadkőműves marxista
Ady Endre a vörös csillag
eljövetelét remélte. Ezért nevezték
őt forradalmi prófétának?
A verset a torontói Menorah c.
zsidó hetilap is közölte, alább a
magyarországi Szombat c.
zsidólap címoldala
Némi sikerrel, 1989 óta propagandával és hazugságokkal próbálják szétválasztani a ‘44-es és az ’56-os nemzeti önvédelmi harcot. Aki ebben részt vesz, az /1/ vagy nem ismeri a történelmet, vagy /2/ azok közé  a politikai huligánok közé tartozik, akik politikai célokra kisajátították a Magyar Szabadságharcot! Úgy tesznek, mintha 1944-ben Magyarország szovjet lerohanása ‘szükséges és jogos’ volt, de nem 1956-ban? A történelemben nem történt meg gyakran, hogy egy ország elpusztításának borzalmait „felszabadítás”-nak nevezik. 1945 óta hirdetik még ma is, hogy “szovjet csapatok felszabadították Magyarországot.” Mi több, a zsidó kiadványok is évente emlékeznek meg róla.
 
Marschalkó Lajos írta a Hídfőben (1965 ):
Április 4. - Felszabadítottak mi alól? Ki alól? Batu kán tatárjai tisztességesebbek voltak, mint a keleti és nyugati farizeusok! Nem mondták, hogy ők azért jönnek, mert IV. Béla uralma alól fel kell szabadítaniuk „turáni véreiket.” Jöttek, ugyanúgy rabolva, gyilkolva, pusztítva, mint a Szovjetunió seregei, de legalább a barbár, rablógyőztes bevallott jogán érkeztek.
A tatárok is meggyalázták a szüzeket és az öregasszonyokat. Ők is megvalósították a tungid-terrort, amely sorba állította a férfiakat, és egyetlen szablyanyisszantással levágta a kimagasló különb fejeket. Egyszerű véres barbár, kegyetlen módszer volt ez. De legalább nem írta rá senki a modern címkét, hogy a szűzgyalázás, a bitófa, börtön, tömegsír, katorga a keleti vagy nyugati humanizmus nagyszerű kiteljesedése!
Csak a dicsőséges Nyugat beszivárgásának, talmudi erkölcseinek köszönhető, hogy ezt a „felszabadítást” úgy tüntették fel, mintha az valóban valami különleges humanista szabadság lett volna.
Ha 1945-46-ban a nyugati demokráciák népe, az angol munkás, a francia kommunista és az amerikai utca embere megtudhatta volna a rettentő valóságot, akkor a nyugati népharag adott volna fegyvert és bunkót a nyugati politikusok kezébe a Szovjetunióval való leszámolásra. De éppen ezt akadályozták meg a judaizmust kiszolgáló sajtó és hírközlőszervek!
A talmudista végrehajtó és az általa befolyásolt úgynevezett közvélemény azonban így csak a „hitleri bűnöket” látta s feledte Katynt, Nagydobronyt, a jugoszláv partizánok magyarok, németek, horvátok ellen irányított népgyilkosságait, közel félmillió magyar honvéd és polgári személy deportálását, két és félmillió német hadifogoly éhenhalását, 12 millió német hazájából való kiűzését, félmillió kozák és orosz kiszolgáltatását Sztálinnak. Nem tudott a nyugati zsidó-liberális-bolsevizmussal, a judaizmus véres, tomboló uralmával szemben segíteni a római pápa sem, akinek hallgatnia kellett, amikor Benesék, Tisot reverendában hurcolták akasztófára, és a győri asszonyokat védő Apor püspököt, mint veszett kutyát lőtték agyon a felszabadítók.
A szovjet erőszakos volt, barbár és gyilkos, de vegyük már észre végre, hogy az igazi bűnös a Nyugat volt! A farizeus, a kezét mosó Pilátus, aki a szovjet túlhatalom láttán megtagadta elveit, elárulta háborús céljait: az Atlanti Kartát, (NATO) az emberiességet és főként a népek szabadságát.
Április 4-én mi lehet még számunkra vigasztalás? Keserű vigasz, de már azzal is megelégszünk, ami a nürnbergi akasztófa alól hangzott el az amerikai hóhér felé:
Titeket majd szovjet hóhér fog felakasztani!” TJ +++
 
 


Mi ez? Az ellopott ’56-os Magyar Szabadságharc 50. évfordulójára, közpénzből 
tervezett gyalázat! Szóval így néztünk ki? Fatákolmány

Mi ez? Az ellopott ’56-os Magyar Szabadságharc 50. évfordulójára, közpénzből 
tervezett gyalázat! Szóval így néztünk ki? Fatákolmány, szemétből szedett
seprűnyelek jelképeznek bennünket? Szégyen!
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése