Harc a világkormányért

Harc a világkormányért

A BRICS országok új globális “szuper szuverén” valutája a dollár helyére

Forrás: AlexanderHiggins Blog

Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika támadásba lendültek, hogy a dollár helyébe egy kínai „szuper szuverén” globális valutát vezessenek be.

Miközben sokak szerint 8 éven belül Kína igazi pénzügyi nagyhatalommá válhat, 2020-ra elhomályosítva az Egyesült Államok hatalmát, Afrika igazi központi szereplője lett a világ eddigi, de legalábbis a 30-as évek óta eltelt időszak legnagyobb valutaháborújának, ami mostanában kezd igazán elmérgesedni.

Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika, az együttesen BRICS néven emlegetett országok, közös erővel a dollár hatalmának megdöntésén és tartalékvaluta státuszának egy új, globális, kínai eredetű „szuper szuverén” valutával való lecserélésén ügyködnek.

A globális monetáris hatalomért folyó geopolitikai háború nemcsak a dollárt érinti. Az amerikai fizetőeszköz elleni harc csupán elsőcsapásnak számít a világra váró globális gazdasági háborúban, amelynek célja az Egyesült Államok és partnerei hatalmának megdöntése.

A BRICS célja a II. Világháború, azaz az utolsó valutaháború megnyerése óta a Világbank és az IMF által uralt, jelenlegi globális pénzügyi rend feletti hatalomátvétel.

A támadás részben a legutóbbi mennyiségi enyhítésre adott válaszként értelmezendő, amely során a Fed szándékosan több ezermilliárd dollárt nyomtatott az USA gazdaságának újjáélesztése érdekében, azt remélve, hogy a dollár leértékelésével visszacsalogathatja a befektetőket.

Ennek szándékos (vagy véletlen?) következményeként az a nyereség is lenullázódott, amit a Kínához hasonló országok a több ezermilliárd dollár értékben felvásárolt amerikai kincstárjegyeken egyébként nyertek volna.

Ezermilliárd dollárnál sokkal kevesebbért is robbant már ki háború, de igazából a nyereségnél fontosabb szempont a BRICS országok gazdasági szuverenitásának fenyegetettsége.

A dollár leértékelése valós és közvetlen hatást gyakorol a BRICS országok gazdaságaira, hiszen ezáltal termékeik relatív ára emelkedik, így kisebb árréssel és nehezebben értékesíthetők.

Ily módon a BRICS országok fizetnek az Egyesült Államok és Európa gazdasági gondjaiból és adósságából eredő következményekért, miközben saját gazdaságuk tönkremegy. Mostanra telt be a pohár és Kína ennek erőteljesen hangot is ad.

Kína többször kijelentette, hogy a megoldáshoz az Egyesült Államok nemzetközi felügyelet alá helyezése és egy globális valuta bevezetése szükséges, mivel a gondok egyik forrása az USA adósságából és a valuták újraértékeléséből erednek.

Az utóbbi hónapok során egyre több figyelmet kapott az USA és Kína közötti valutaháború, amelyben az Egyesült Államok saját burka védelméből kövekkel dobálja Kínát és azzal vádolja, hogy manipulálja saját valutáját.

Barack Obama igen képmutató módon egy végrehajtási utasítást is aláírt egy olyanügynökségközi kereskedelmi hatóság felállításáról, amelynek fő feladata betartatni Kínával a kereskedelmi szabályokat.

És akkor még nem is beszéltünk a ritka földfémek körül kialakult kereskedelmi háborúról.

Mindeközben csak kevesen figyelnek Afrikára, ami központi szerepet játszik a BRICS támadásban. Dél-Afrikában például minden erejükkel azon vannak, hogy bevezessék a kínai valuta, a renminbi használatát a nemzetközi kereskedelem fizetőeszközeként a feltörekvő piacok számára. A program egyelőre a kísérleti fázisnál tart, de a végső terv szerint ebből emelkedne ki az új globális „szuper szuverén” valuta.

Reményeik szerint ez az új valuta meggyengítené a dollárt és ezen keresztül megtörné az Egyesült Államok politikai és gazdasági helyzetét és azt a képességét, hogy akaratát ráerőszakolja a világ többi részére.

Egyértelmű, hogy az Egyesült Államok tisztában van ezzel a törekvéssel és az AFRICOM-on keresztül már évek óta próbálja visszaverni a támadást. Ez félreérthetetlenül látható abból, ahogyan az USAFRICOM megpróbálja felfegyverezni az egész afrikai kontinenst, hogy visszaverje Kína gazdasági beavatkozását.

A fentiek mérlegelése közben ne felejtsük el, hogy az utolsó, 1930-as valutaháború, a világ eddigi legnagyobb háborújával, a II. Világháborúval ért véget.

A tervek szerint Kína megszabadul dollártartaléka kétharmadától

Forrás: Zerohedge.com

Azoknak, akik arra számítottak, hogy tőzsdenyitáskor a globális piacok szárnyalni fognak, mert néhány nevetséges híresztelés szerint Kína saját valutájának 10%-os átértékelésére készül, még várniuk kell egy kicsit. Ehelyett Kína úgy döntött más meglepetéssel áll elő. Zhou Xiaochuan, a Kínai Nemzeti Bank elnökének múlt heti bejelentését követően, miszerint az ország hatalmas dollártartalékát sürgősen diverzifikálni kell, most ízelítőt kapunk abból, mit is jelent, ha Kína nem veszi figyelembe a Nash-egyensúlyt a „vegyünk amerikai kölcsönt játékban.” Már meg sem lepődünk, hogy a hírek szerint Kína pont annyi dollártól készül megszabadulni, mint amennyit a FED a mennyiségi enyhítés keretében nemrégiben nyomtatott. Hozzávetőlegesen 2000 milliárd dollárról beszélünk. Ehhez vegyük hozzá, hogy a japán nyugdíjalap szintén arra készül, hogy megszabaduljon… mitől is? Ja igen, dollárjaitól. Hogy is van ez a mennyiségi enyhítéssel?

A Xinhua jelenti:

Kína valutatartaléka 197,4 milliárd dollárral növekedett az idei év első három hónapja során, ami azt jelenti, hogy március végén az ország dollártartaléka 3004 milliárd volt.

Xia Bin, a Kínai Nemzeti Bank monetáris tanácsának egyik tagja kedden úgy nyilatkozott, hogy 1000 milliárd dollár elegendő tartalék Kína számára, hozzátéve, hogy Kína számára fontos lenne jobb stratégiával előállni valutatartalékának befektetéséhez, és azt inkább a valódi gazdaság számára fontos erőforrások és technológiák beszerzésére kellene használni.

Amennyiben az állami szféra túlontúl is egyértelmű álláspontja nem elég, íme, az üzleti szektor mondanivalója a témában:

Tang Shuangning, a Kínai Everbright Csoport elnök-vezérigazgatója szombati nyilatkozatában elmondta, hogy Kínának jelentősen csökkenteni és diverzifikálni kellene felesleges valutatartalékait.

Tang egy Pekingben tartott fórumon elmondta, hogy az országnak bőven elég lenne úgy 800 és 1300 milliárd közötti dollártartalék, kiemelve, hogy a jelenlegi tartalék feleslegesen nagy.

Tang nyilatkozata pontosan egybehangzik Zhou Xiaochuan, a Kínai Nemzeti Bank elnökének kijelentésével, miszerint az ország „valutatartaléka jelentősen meghaladja a kívánalmakat” és a kormánynak igyekeznie kell minél előbb diverzifikálni és hatékonyabban felhasználni valutatartalékát.

Tang is kiemelte a valutatartalékok diverzifikációjának fontosságát, öt különböző csatornát hozva fel példának a fölösleges pénzek felhasználására: a kulcsfontosságú állami tulajdonban lévő befektetések feltőkésítését, stratégiai erőforrások beszerzését, a tengerentúli befektetések bővítését, külföldi kötvények kibocsátását és a lakosság jólétének javítását, amelybe beletartozik az oktatás és az egészségügy fejlesztése is.

Ezek a stratégiák azonban csak tüneti kezelések, az igazi problémákat nem szüntetik meg, figyelmeztetett Tang. Szerinte a legfontosabb kérdés a tartalékképzés és tartalékkezelés mechanizmusának megreformálása lenne.

Az utolsó bekezdésben minden benne van. Igaz, Kínának elege van a dollár újrahasznosításából, egyelőre azonban az ázsiai óriás nem rendelkezik életképes alternatívával, és nem is fog, amíg saját valutája a „C” kategóriában rostokol és az IMF valutakosarában (SDR-ok) sincs benne.  Ez azonban hamarosan megváltozik. A kínai valuta széleskörű elfogadását követően a yüan árfolyama végre elszakadhat a dollártól és Kína megszabadulhat dollártartaléka nagy részétől. Ez egyértelmű üzenet lesz a világ számára: Az amerikai adósság nem jó befektetés többé. Sőt, úgy gondoljuk, hogy a stratégiai fontosságú döntéseket, mint amilyen a dollár árfolyamkockázatának átértékelése, sokszor újraértékelés előzi meg. Ebben az esetben az USA jobban tenné, ha nem erőltetné a yüan árfolyamának átértékelését, mert az eredmény könnyűszerrel hiperinfláció lehet, és a FED ott áll majd az USA adósságának egyedüli felvásárlójaként.

Kína túladott rövidlejáratú amerikai kincstárjegyeinek 97%-án

Forrás: CNSNews

Kína megszabadult rövidlejáratú amerikai állampapírjainak 97%-tól, így már csak 5,69 milliárd dollár értékben rendelkezik ezzel a típusú amerikai állampapírral a 2009-es 210,4 milliárd dolláros rekordhoz képest, áll az Amerikai Államkincstár 2011. márciusi jelentésében.

A kincstárjegyek az államkincstár által kibocsátott, az állam adósságát megtestesítő értékpapírok, ami után az állam éves, féléves gyakorisággal fizet kamatot.

A Kína tulajdonában lévő amerikai kincstárjegyek elszámolása az államkincstári jelentés9. oszlopában található.

Egészen tavaly októberig a kínaiak általában az eladott kincstárjegyek árából hosszúlejáratú amerikai állampapírokat vásároltak, így teljes amerikai állampapír állományuk értéke nem változott, sőt október előtt még növekedést is mutatott.

Október óta azonban Kína a hosszúlejáratú állampapíroktól is elkezdett megszabadulni, így az államkincstár jelentése szerint a novembertől márciusig terjedő öt hónap folyamán Kína értékpapír állománya folyamatosan csökkent.

A 2008-as esés előtt, az amerikai pénzügyminisztérium adatai szerint Kína csupán szerény mennyiségű rövidlejáratú kincstárjeggyel rendelkezett, ami 2008 augusztusában mindössze 19,8 milliárd dollárt jelentett. Amikor George W. Bush 2008. októberben aláírta az amerikai pénzügyi szektor kimentésére szánt 700 milliárd dolláros mennyiségi enyhítő csomagról szóló törvényt, amit 2009 februárban Barack Obama intézkedése követett egy újabb 787 milliárd dolláros csomag jóváhagyásával, Kína rövidlejáratú amerikai állampapír állománya az egekbe szökött.

2008. augusztusban, a banki mentőcsomag és a gazdaságélénkítő program beindítása előtt, Kína összesen 573 milliárd dollár értékben rendelkezett amerikai adósságalapú befektetéssel. Ez az összeg 2009 májusa után is, amikor Kína elkezdte a rövidlejáratú papírok állományát csökkenteni, tovább növekedett, egészen októberig, amikor az ázsiai óriás összesen 1,1753 ezer milliárd dollár értékben rendelkezett amerikai állampapírral.

Március végére, amikorra Kína már megszabadult amerikai kincstárjegyeinek 97%-ától, a rekordállományhoz képest, az USA értékesíthető államadóssága majdnem megduplázódott a 2008. augusztusi összeghez képest, azaz elérte a 9,11 ezer milliárd dollárt. Ebből a 9,11 ezer milliárdból 5,8 ezer milliárd közepes lejáratú kincstárjegy, 1,7 ezer milliárd rövid lejáratú kincstárjegy, 931,5 milliárd hosszúlejáratú államkötvény és 640,7 milliárd pedig TIPS, azaz inflációhoz igazodó amerikai állampapír volt.

Az amerikai államkincstár 2012 márciusáig kénytelen lesz 1,7 ezer milliárd dollárnak megfelelő állampapírt visszavásárolni és azokra új vevőket találni. Egyelőre úgy tűnik Kína nem fog sorba állni értük.

A naponta kiadott kincstári adatok szerint múlthét csütörtökön az Egyesült Államok teljes államadóssága 14,34 ezer milliárd dollár volt, amelyből 9,74 ezer milliárd köztulajdonban, míg 4,61 ezer milliárd más kormányok tulajdonában van.

IMF meglepetés: Az amerikai birodalom kora a végéhez közeledik

Forrás: Marketwatch.com

Még soha nem fordult elő, hogy az IMF időjóslatokba bocsátkozott volna, most mégis egy konkrét dátumban határozta meg a napot, amely szerintük „Amerika korának” végét jelzi majd. Ez lesz az a nap, amikor Kína gazdasága megelőzi az Egyesült Államok gazdaságát.

Az időpont közelebb van, mint hinnénk.

Az IMF legutóbbi hivatalos előrejelzése szerint Kína gazdasága 2016-ban, mindössze 5 év múlva hagyja maga mögött Amerika gazdaságát reálértéken számolva.

Jegyezzük fel a naptárunkba!

Ez a tényező fájdalmas megvilágításba helyezi a Washingtonban jelenleg folyó politikai csatározást. Felvetődik a kérdés, vajon hogyan fog kinézni a nemzetközi biztonsági rendszer néhány éven belül, beárnyékolva a dollár és az állami kincstárjegyek piacát, amit évtizedek óta már csak az USA nagyhatalmi státuszából eredő előnyök tartanak életben.

Az IMF előrejelzés szerint a jövőre megválasztásra kerülő amerikai elnök lesz az utolsó, aki a világ legnagyobb gazdaságát irányíthatja.

A legtöbb ember nem készült fel erre. A legtöbb embernek fogalma sincs arról, hogy ez ilyen hamar vagy egyáltalán bekövetkezhet. A legtöbb szakértő szerint ez a nap évtizedek múlva jön el. A legborúlátóbbak szerint is leghamarabb 2025 körül számíthatunk rá.

Globális GDP részesedés (vásárlóérték paritáson számolva) - Forrás: IMF, 2011. április

Nem jól számolnak. Úgy juthattak erre a következtetésre, hogy a két ország GDP-jét a jelenlegi árfolyamokon számították ki.

A reálértékek szempontjából ez az összehasonlítás értelmetlen. Az árfolyamok rendkívül gyorsan változnak, a kínai árfolyamok pedig mesterségesek. Kína a piaci folyamatok központilag irányított befolyásolásával szándékosan alulértékeli saját valutáját.

Az összehasonlítás, ami valóban számít

Az IMF elemzés túltekint az árfolyamokon és a gazdaság igazi mércéje, a vásárlóerő paritás alapján számol. Ez az index összehasonlítja, hogy mennyit keresnek és mennyit költenek az emberek valós értéken saját, hazai gazdaságukban.

A vásárlóerő paritás alapján a kínai gazdaság a jelenlegi 11,2 ezer milliárd dollárról 19 ezer milliárd dollárra nő 2016-ra, míg az Egyesült Államok gazdasága a jelenlegi 15,2 ezer milliárd dollárról 18,8 ezer milliárd dollárra nő ugyanezen idő alatt. Ez alapján az USA a világ termelésének 17,7%-át adja majd, ami a modern idők legalacsonyabb részesedésének számít. Kína részesedése ezzel szemben eléri majd a 18%-ot és nem valószínű, hogy ott meg is áll.

Mindössze tíz évvel ezelőtt az Egyesült Államok gazdasága háromszor akkora volt, mint Kínáé.

2013-ra kitörhet a „tökéletes gazdasági vihar”

Forrás: Moneynews.com

"Vállalkozás-ellenes törvények - munkanélküliség - kilakoltatások"

Az Egyesült Államok pénzügyi problémái, a kínai gazdaság lassulása, az európai adósságátrendezés és a japán stagnálás együttes hatása soha nem látott „tökéletes vihart” gerjeszthet a világgazdaságban 2013-ra, mondta Nouriel Roubini a New York Egyetem professzora.

Az esély három az egyhez, hogy ezek a tényezők egymás hatását felerősítve 2013-tól visszavetik a gazdasági növekedést, mondta Roubini, aki a jelenlegi globális pénzügyi válság kitörését is megjósolta.

„A helyzet már most is érzékeny,” mondta. „Mindenki szenved a túl sok köz- és magánadósságtól, ami egyre nagyobb súllyal nehezedik a világra. Legkésőbb 2013-ra elérjük a válság mélypontját.”

Az egyre emelkedő munkanélküliségi ráta az Egyesült Államokban, a növekvő olaj és élelmiszerárak, az emelkedő kamatok Ázsiában és a földrengés okozta kereskedelmi fennakadás Japánban komoly hátráltató erőt jelentenek a világgazdaság számára. A részvényárfolyamok globálisan 3,3 ezermilliárd dollárral estek május eleje óta és Roubini szerint a pénzpiacok a jövő év közepétől elkezdhetnek aggódni a kockázati tényezők együtthatása miatt.

A 45 országot felölelő tőzsdei világindex (MSCI AC World Index) 4,7%-ot zuhant ebben a hónapban a legutóbb napvilágot látott adatok hatására. Ilyen adat például az Egyesült Államok hivatalos munkanélküliségi rátája, ami 9,1%-ra emelkedett májusban, jelezve, hogy a világgazdaság veszített erejéből. Az amerikai kincstárjegyek árfolyama emelkedett a múlt héten, így immár kilencedik hete folyamatosan csökken a kétéves futamidejű papírok hozama, ami 2008 óta a leghosszabb ilyen időszak és valószínűleg annak köszönhető, hogy a jóslatok szerint a Fed folytatja gazdaságélénkítő hadjáratát.

A „tőkeáttétel csökkentés fenntartása”, a gazdaságélénkítő programok megszüntetése és a bizalom fokozatos elvesztése 2011 második felére a globális bővülés lelassulását eredményezheti, mondta Roubini.

Az Egyesült Államokban a költségvetési deficittel járó kockázatok kezelésének hiánya kötvénypiaci „felkeléshez” vezethet Roubini szerint.

„Az idei, a jövő és minden bizonnyal a 2013-as évre vonatkozó költségvetési hiány még mindig több mint évi ezermilliárd dollár lesz,” mondta Roubini szingapúri beszédében. „Fennáll a kockázat, hogy a kötvénypiac vigilantistái felébrednek az Egyesült Államokban, ahogyan Európában is ez történt, magasabbra nyomva a kamatokat és ezzel ellehetetlenítve a kilábalást.”

Európában a hatóságok kénytelenek lesznek átütemezni a görög, az ír és a portugál adósságot, mert ha tovább halogatják, a folyamat sokkal kevésbé lesz kontrollálható, tette hozzá Roubini.

A görög küzdelem

Az EU vezetői minden erejükkel azon vannak, hogy még június 24-e előtt olyan megoldást találjanak a görög adósságproblémára, amiben a mentőcsomag terhét megoszthatják a kötvénytulajdonosokkal. Közben az euró-zóna legnagyobb adósságterhét cipelő görög kormány további kölcsönök után kutat megtetézve a múlt évi 110 milliárd eurós mentőcsomagot.

Kína

A kínai gazdaság 2013 környékére várt földet érése sem lesz zökkenőmentes, mivel a kormány növekedésélénkítő befektetései többletkapacitást generálnak a gazdaságban, mondta Roubini a riportereknek.

„Kína most már nemcsak a nettó exportra, hanem a fix befektetésekre is egyre erősebben támaszkodik,” ami mára elérte a GDP 50%-át. „Ez két súlyos problémát okoz majd a jövőben: óriási mértékű bedőlt hitelt a bankrendszerben és hihetetlen mennyiségű többlet kapacitást.”

Az elmúlt két év során Kína 2,7 ezermilliárd dollár értékben nyújtott hitelt, amely eredményeként az ingatlanárak, a hatósági árkorlátozás, a megemelt kauciók és a második ingatlan megvásárlásának korlátozása ellenére is a mindenkori legmagasabb szinten állnak. (Kapcsolódó: Kína 64 millió üres lakása)

Roubini 2006-ban a globális pénzrendszer katasztrofális összeomlását jósolta, ami 2008-ban a Lehman Brothers összeomlásával el is indult és most is tart.

Az USA pénzügyi gondjai vetekszenek Görögország gazdasági problémáival

Forrás: The Australian

Az Egyesült Államok majdnem olyan súlyos helyzetben van, mint az Euró zóna legnagyobb gondokkal küzdő nemzetei, állítja több közgazdász, kiemelve, hogy Washingtonnak minél előbb megállapodásra kell jutnia a deficitspirál csökkentését célzó tervekről

A görög válság megérkezik Amerikába

A Deutsche Bank közgazdászai által összeállított, 14 fejlett országot felsoroló táblázat szerint az Egyesült Államok szorosan követi Görögországot, Portugáliát és Írországot a szuverén nemzeti adósságból eredő kockázatok tekintetében.

A Peter Hooper közgazdász vezetésével készített jelentés szerint komoly deficitcsökkentő politika hiányában „a kötvénypiaci válság kockázata jelentősen nőhet.”

A figyelmeztetés néhány nappal a Standard & Poor’s nyilatkozata után készült, ami szerint fennáll az Egyesült Államok leminősítésének veszélye, a jelenlegi AAA besorolásról.

A hétvége során George Papandreou, görög miniszterelnök éles kritikával illette a hitelminősítő intézeteket, kijelentve, hogy „sorsunk irányítójává és gyermekeinkjövőjének alakítójává akarnak válni.”

Görögország csupán egy aprócska tényező a szuverén adósságokból eredő aggodalmak tengerében, ami mára teljesen körbezárta az Egyesült Államokat, a világ legnagyobb gazdaságát.

Washington jelenleg minden figyelmét arra a politikai csatározásra összpontosítja, ami azt hivatott eldönteni, vajon megemeljék-e a jelenlegi 14.300 milliárd dolláros adósságplafont, amit várhatóan napokon belül átlép az ország.

Az adósságplafon elérése egyet jelentene a csőddel.

A Deutsche Bank elemzése szerint a pénzpiacokon az USA adósságából eredő kockázat nem túl magas, amit az ország szerény hitelkamatlába is tanúsít.  Ez részben annak köszönhető, hogy egyelőre még mindig az amerikai dollár tekinthető a világ legfőbb tartalékvalutájának.

Azonban, figyelmeztet a jelentés „a tartalékvaluta státuszt és az azzal járó hírnevet el lehet veszíteni, és amennyiben az amerikai pénzügyi politika nem tér le a jelenlegi fenntarthatatlan irányvonalról, a kockázat jelentősen nőhet.”

George Osborne, Nagy-Britannia pénzügyminisztere üdvözölte, hogy Washington minden jel szerint keményebb eszközökhöz folyamodik a deficit lefaragása érdekében.

Egyelőre azonban a demokrata és republikánus politikusok a deficitplafon megemelésének kérdése miatti sárdobálásnál tartanak.

A fehérház azzal vádolja a republikánus képviselőket, hogy az adósságplafon megemelésének megakadályozásával újabb globális válság kirobbantását kockáztatják. A republikánusok a kormánykiadások jelentős csökkentését akarják az adósságplafon megemeléséért cserébe.

Sajnos, az Egyesült Államok hosszú távú pénzügyi problémáin egy esetleges megegyezés sem segítene már.

„Hirtelen és fájdalmas összeomlás” várható az USA korábbi főszámvevője szerint

Forrás: Infowars.com

David Walker, az amerikai kormányzati ellenőrzési hivatal korábbi operatív vezérigazgatója és volt főszámvevő komoly figyelmeztetést adott ki az adósságplafon megemelésére vonatkozó kompromisszumos megállapodás megkötését követően.

„Kevesebb, mint három év múlva ott fogunk tartani, ahol ma Görögország, az adósság nemzeti össztermékhez viszonyított mértékét illetően,” mondta.

Görögország adóssága meghaladja a GDP 100%-át és lassan eléri a 150% is, ami olyan súlyosnak számít, hogy az EU és az IMF mentőcsomagja nélkül az ország fizetésképtelenségéhez vezetett volna.

Az Egyesült Államok szintén nagyon közel áll a 100%-os arányhoz, az ország GDP-je pedig kevesebb, mint évi egy százalékos növekedést mutat.

„Ezt kiemelten fontos jelzésként kellene értelmeznünk,” mondta Walker, hozzátéve, hogy azonnali és komoly intézkedésekre van szükség a kormánykiadások átütemezése érdekében, hogy elkerülhető legyen a teljes összeomlás a későbbiekben.

Walker, aki nemegyszer felszólalt már a szövetségi kormány pazarló magatartása ellen, arra figyelmeztetett, hogy „a tünetek helyett a baj forrását kellene kezelni,” hozzátéve, hogy az adósságplafon és vele együtt a költségvetési deficit megemelése a Görögországéhoz hasonló helyzethez fog vezetni.

„Értsük meg, ha a kormány valamennyi 2010. Szeptember 30-ig esedékes kötelezettségének eleget akart volna tenni, beleértve az ország közadósságát, a fedezetlen nyugdíjkifizetéseket, a nyugdíjasok egészségbiztosítását, a társadalombiztosítási kötelezettségeket, medicare kiadásokat és még egy sor egyéb kötelezettséget és előre nem látható kiadást, 61 600 ezermilliárd dollárnak kellett volna lenni az államkasszában,” magyarázta Walker.

„Ha egy ország költségvetési deficitje és adóssága folyamatosan növekszik, a jogosultságon alapuló programok és katonai kiadások szerkezeti reformjának hiányában az adósságplafon emelése előbb utóbb elkerülhetetlenné válik.”

„Amerika sem immunis az adósságválság ellen,” mondta Walker. „Azt gondolják, mi nem megyünk csődbe, mert annyi pénzt nyomtatunk amennyit csak akarunk. Ugyanakkor súlyos kamatkockázatokkal, valuta és inflációs kockázatokkal nézünk szembe. Ha az igazi válság elér bennünket, az hirtelen fog megtörténni és igen fájdalmas lesz.”

A probléma hosszú távú megoldását illetően Walker azt mondta leginkább a népszerű lökhárító matrica szövegével tudná jellemezni elképzelését: „Korlátozott hatalom a kormánynak, szabadság az egyénnek és pénzügyi felelősség mindenkinek.”

„Én csatlakoznék egy ilyen kezdeményezéshez, azzal a feltétellel, hogy először felnyitnám a motorháztetőt és megnézném mi a baj,” majd hozzátette, hogy „a jobb és a baloldal is olyan ígéreteket tesz, melyek ellentétben állnak kötelességükkel és az országnak tett hűségesküjükkel.”

A Fed már a csődre készül

Forrás: Zero Hedge

A Federal Reserve épülete Washingtonban

Az az állandó duruzsolás és zümmögés, amit hallunk a Fed alagsorából nem más, mint a nyomtatók feltöltésének és bemelegítésének hangja, mivel Charles Plosser, a Federal Reserve philadelphiai fiókjának elnöke szerint a Fed teljes erejével az Egyesült Államok várható csődjére készül. Ez kizárólag egy dolgot jelenthet: a kormány bármikor kiadhatja a parancsot, hogy az Egyesült Államok minden egyes állampolgárára ismét sok millió darab százdolláros téglát dobjanak. Egy dolgot mindenesetre biztosan tudhatunk, mivel maga Timothy Geithner biztosította az embereket, hogy az Egyesült Államok kormánya semmilyen vészforgatókönyvvel nem rendelkezik. Eggyel sem.

A Reuters cikke szerint:

Charles Plosser, a Federal Reserve philadelphiai fiókjának elnöke elmondta, hogy a Fed több hónapja szoros együttműködésben dolgozik az Amerikai Államkincstárral, hogy kidolgozzák mi a teendő, ha a világ legnagyobb gazdasága kifogy a készpénzből augusztus 2-án.

„Az eshetőségekre szeretnénk felkészülni,” nyilatkozta Plosser a Reutersnek, a regionális központi bank philadelphiai székhelyén adott interjúban. „Mindannyian ezen dolgozunk… Nagyon aktív folyamatról van szó.”

Plosser lelke mélyén úgy érzi, hogy Barack Obama és a kongresszus végül megállapodásra jut, és időben sikerül megemelni az államkincstár számára jelenleg engedélyezett hitelkeretet, a csőd elkerülése érdekében.

A nyomtatók előkészítésén kívül a Fed azért mással is készül:

A Fed tulajdonképpen az Amerikai Államkincstár bankjának szerepét tölti be, kiegyenlíti a kormány csekkjeit, legyen szó társadalombiztosítási követelésekről vagy a kormánytisztviselők béréről.

„Olyan folyamatok és eljárások kidolgozásán tevékenykedünk, melyek segítségével az Államkincstár kommunikálni tudja felénk mit tegyünk,” mondta Plosser, hozzátéve, hogy megbirkóznak a feladattal. „Hogyan fogja a Fed kiegyenlíteni a kormány számláit? Milyen számlákat fogadhatunk el? Melyeket leszünk kénytelenek visszautasítani?”

„Nagyon sok ember dolgozik azon, hogy egyértelműen tudjuk mi a dolgunk és azt mi módon kell elvégezni,” mondta Plosser, hozzátéve, hogy néhány nehéz kérdés a Fed számára is sok fejtörést okoz.

A Fed árengedménnyel ad hitelt a bankoknak, ha megfelelő biztosítékot tudnak felmutatni, de mi történik akkor, ha az amerikai kincstárjegyek ennek a követelménynek nem felelnek meg többé?

„Tekintsük úgy, mintha nem váltak volna fizetésképtelenné, azt tettetve, hogy meg sem történt a csőd? Vagy kezeljük a valós állapotnak megfelelően ezeket a csekkeket és ne adjunk hitelt rájuk?” magyarázta Plosser. „Ezek irányelvi kérdések.”

Kérjük az adócsalásügyi államtitkárt, hogy fogadjon el egy-két jó tanácsot államkincstárbéli felebarátaitól és kezdjen el a „B” terven dolgozni, mert a döntés órája már nincs messze, megegyezésről pedig egyelőre semmi hír.

Egy montanai képviselő aranyban kéri a fizetését

Forrás: zerohedge.com

Jerry O’Neil, Montana állam republikánus képviselője, azt kérte, hogy aranyban vagy ezüstben kaphassa meg fizetését. A veteránnak számító képviselő az ország hatalmas adósságára hivatkozva jutott erre az elhatározásra, attól tartva, hogy az Egyesült Államok összeomlik, mivel „a dollárnyomtatás eredményeként a valuta kétségkívül elveszíti értékét”.

A Time cikke szerint a képviselő az amerikai alkotmány 10. cikkelyére hivatkozva nyújtotta be kérését, ami kimondja, hogy „egyetlen állam sem eszközölhet kifizetést adósságai visszafizetésére az aranytól vagy ezüsttől eltérő fizetőeszközzel.” Az illetékesek elutasították kérését, hozzátéve, hogy „amennyiben komolyan gondolja az ügyet, nyújtson be egy erre vonatkozó törvényjavaslatot.”

O’Neil, sok más emberhez hasonlóan úgy gondolja, hogy „az állam finanszírozásának Keynesi korszaka a végéhez közeledik”.

Levelében a következőket írta:

Komoly esély van az amerikai dollár összeomlására. Egy bizonyos mennyiség nyomtatása után elkerülhetetlen az elértéktelenedés. Az állam finanszírozásának Keynesi korszaka úgy tűnik a végéhez közeledik.

Amennyiben és amikor ez megtörténik, hogyan védheti meg Montana állam saját választópolgárait? Az egyetlen válaszom erre, hogy tiszteletben tartom az Egyesült Államok alkotmányára tett eskümet és kérem, hogy az Önök irányomban fennálló tartozását arany és ezüst érmékben fizessék ki, aminek akkor is megmarad az értéke, ha az amerikai dollár már semmit sem ér. Ezért kérem az illetékeseket, hogy fizetésemet közönséges fémekkel nem szennyezett arany vagy ezüst érmékben egyenlítse ki.

Jaret Coles, Montana megbízott törvényhozói képviselője O’Neil levelére válaszolva tudatta a képviselővel, hogy sem az Egyesült Államok alkotmánya, sem Montana törvényei nem írják elő, hogy egy hivatal aranyban vagy ezüstben fizessen, írja a Flathead Beacon. Jaret szerint ennek elérésére a képviselőnek törvényjavaslatot kell benyújtania. O’Neil úgy döntött, hogy inkább más opciók után néz.

Központi banki aranyroham?

Forrás: eftdailynews.com

Charles Goyette a következőket írta az aranyról:

Miután megtudta, hogy Franciaország aranyát az amerikai Fed tárolja, Charles de Gaulle, francia elnök a korabeli híradások szerint a következőket mondta: „Alig tudtam aludni egy ilyen felállás mellett.” Ezért 1965-ben parancsot adott a francia tengerészetnek, hogy hajóik az Atlanti óceánt átszelve vegyék fel és szállítsák haza, a Banque de France párizsi fiókjába, az ország 150 millió dollár értékű, a Fed New Yorki páncéltermében tárolt aranykészletét.

Ez bölcs lépés volt de Gaulle részéről és összhangban van a sokak által osztott jó tanáccsal: Ne bízd az aranyad másra. Fizikailag is legyen tulajdonodban.

De Gaulle rájött az Egyesült Államok által folytatott nemzetközi szélhámosságra. Az USA azt ígérte, hogy bárki visszakaphatja a nála tartott aranyát unciánként 35 dollárért. Azonban a csekkhamisítókhoz hasonlóan, az USA esetében is egyértelmű volt, hogy több dollárt nyomtattak, mint amennyit visszaválthattak az általuk diktált ütemben.

De Gaulle megelőzte a falkát. Idővel a többi nemzet is rájött, hogy valami nem stimmel és elkezdték visszakövetelni aranyukat a tulajdonukban lévő dollárért cserébe. Washingtonból elkezdett kiáramolni az arany és helyette sok milliárd papírdollár érkezett.

Igazi roham volt az Amerikában tartott arany ellen.

Egyetlen márciusi napon, 1971-ben, 400 tonna aranyat vettek ki a London Gold Pool-ból, ami az árfolyam mechanizmus végleges bezárását eredményezte. Augusztusra Nixon elnök be is zárta az aranyablakot, ami tulajdonképpen azt jelentette, hogy az USA nem volt képes betartani a dollár konvertibilitására adott ígéretét.

Németország felelősségre vonhatóságot akar

Franciaországhoz hasonlóan, Németország is személyesen ismeri a fiat valutákkal járó hiperinfláció keserű tanulságait. Nem meglepő, ha a két ország elsőként kongatja meg a vészharangot, amikor szélhámosságot szimatol. Mostanra valószínűleg mindenki hallott az idevágó német intézkedésekről, amelyek szoros összefüggésben vannak a világ központi bankjaival és a rájuk bízott arannyal kapcsolatos aggodalmakkal.

Ambrose Evans-Pritchard, a Telegraph cikkében Németország Londonban, Párizsban és New Yorkban őrzött aranyának vizsgálatáról ír:

A német számvevőszék jelentésében közölte a törvényhozókkal, hogy az aranyat „soha nem ellenőrizték fizikailag” és utasította a Bundesbankot, hogy intézkedjen az arany tárolására szolgáló helyszínekre történő bejutást illetően.

Kérte ugyanakkor 150 tonna arany három éven belüli hazaszállítását, hogy ellenőrizhessék az arany minőségét és a rudak súlyát. A jelentés leírja, hogy Frankfurt nem rendelkezik számozott aranyrúd jegyzékkel.

Kitért arra is, hogy a Bundesbank még 2000-ben és 2001-ben 1440 tonnáról 500 tonnára csökkentette Londonban tartott aranykészletét, a drága tárolási költségekre hivatkozva. A nemesfém szállítmányt légi úton szállították Frankfurtba.

Az ellenőrzés eredményeként az is kiderülhet, hogy a különböző központi bankokban tárolt német arany hiánytalanul megvan. Az is elképzelhető, hogy Franciaország aranykészlete még évtizedekig biztonságban lett volna a Federal Reserve páncéltermeiben, de a jelen idők monetáris kockázatokkal terhes környezetében fontos a körültekintő magatartás.

Mit tettek a központi bankok az emberek aranyával?

Egy viszonylag friss cikkben foglalkoztunk már a kérdéssel, hogy vajon a központi bankok tényleg rendelkeznek-e az arannyal, ami állításuk szerint birtokukban van. Amit nem mindenki ért, hogy még ha az arany valóban ott is van fizikailag a mondott helyen, vitatható, hogy ki az arany igazi tulajdonosa, illetve, hogy kinek adták azt kölcsön, ígérték oda fedezetként, használták swapokra vagy adták el.

A fent idézett Telegraph cikk is utal a jogcím kérdésére, leírva, hogy „a német számvevőszék azután hozta intézkedését, hogy a „Hozzák vissza az aranyunkat” elnevezésű német civil kampányszervezet és amerikai szövetségese, a Trösztellenes Arany Bizottság azt állítják, hogy a hivatalos adatoknak nem lehet hinni.” Szerintük a központi bankok aranykészleteik jelentős részét régen kiadták hitelre vagy shortolták.

Hogy az aranyrudak valóban ott vannak-e ahol lenniük kéne, leltár kérdése. A jogcím kérdését egy alapos felülvizsgálat lenne képes megválaszolni, azonban még akkor is megmarad a központi bankok és egyéb lerakatok birtokában lévő arany hitelességének kétsége.

A másik aggasztó tényező a hamis aranyrudak létezése. Nem elhanyagolható kérdés, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy most első alkalommal ellenőrizték a New Yorki Fed birtokában lévő arany egy részének tisztaságát. Az eredményeket nem hozták nyilvánosságra.

Záró gondolatok

Akik 1971. augusztus 15 után jelentkeztek aranyukért elkéstek. De Gaulle már az előtt tudta, hogy valami nincs rendben az USA monetáris politikájával és gyakorlatával, hogy Nixon bejelentette volna, országa nem tudja betartani az arany visszaszolgáltatására tett ígéretét. A mai nehéz gazdasági környezetben Németország monetáris ösztöneire hallgat.

Számos figyelmeztető jel mutatja, hogy a monetáris körülmények egyre sérülékenyebbek és a fiat dollár napjai meg vannak számlálva. Jó lenne tudni, hogy legalább a nép aranya megvan-e.

Mindettől függetlenül emlékezzünk: Ne bízd az aranyad másra.

Német figyelmeztetés a Fednek

Forrás: Zerohedge.com

Az Egyesült Államok után Németország rendelkezik a legnagyobbaranytartalékkal a világon. A 80-as évek óta ennek az aranykészletnek a javát a New Yorki Fed páncéltermében őrzik (ami a készlet 45%-a, szemben a Londonban tartott 13, a párizsi 11 és a Frankfurtban lévő 31%-kal).

Ennek ismeretében jó tudni, hogy a Bundesbank január 21-én bejelentette, a New Yorkban elhelyezett aranykészlet nagy részét, a Párizsban tartott készletnek pedig az egészét hazaszállítják Frankfurtba.

A New York Times a következőket írta:

Németország aranykészletének csaknem a fele, sok milliárd dollár értékű geopolitikai történelem, a New Yorki Fed páncéltermében van elásva Manhattan utcái alatt.

A német központi bank azonban bejelentette, hogy ennek jelentős részét, pontosan 300 tonnát, szeretne visszakapni.

A Bundesbank szerdán jelentette be, hogy készleteit elkezdi hazaszállítani, azzal a céllal, hogy a német aranykészlet legalább fele, a jelenlegi nem egészen egyharmadhoz képest, 2020-ra a Bundesbank páncéltermeibe kerüljön, nyilatkozta a bank.

A lépés részeként a Banque de France párizsi páncéltermében őrzött 374 tonna egészét hazaszállítják, ami a teljes készlet 11 százaléka. A Bundesbank illetékesei sietve hozzátették, hogy a döntésnek semmi köze a franciákba vetett bizalom esetleges megrendüléséhez. Ehelyett a döntést azzal indokolták, hogy a két ország most már közös valutát használ, így már nincs szükség biztosítékra az árfolyameltérések fedezetéül.

A bejelentést a szokásos politikai nyilatkozatok kísérték, kihangsúlyozva, hogy a német döntést nem az amerikai Fed vagy a francia központi bank iránti bizalomhiány motiválta, az üzenet azonban így is egyértelmű: Németország látja az írást a falon és biztonságban akarja tudni saját aranyát.

Ne felejtsük el, hogy Németország az elmúlt két év java részét a pénzügyi káoszra való felkészüléssel töltötte. 2011 ősze óta a következő intézkedéseket hozta:

1. Új törvényeket fogadott el, amelyek lehetővé teszik Németország kilépését az eurózónából, az EU tagság megőrzése mellett.
2. 480 milliárd euró előirányzásával felfrissítette a Különleges Pénzügyi Piaci Stabilitási Alapot (SoFFin), és egyúttal utat biztosított a német bankok számára, hogy megszabadulhassanak eurózónabeli kötvényeiktől, amennyiben ez szükségessé válik.
3. Olyan reformokat vezetett be, amelyek lehetővé teszik, hogy szükség esetén akár 30 napra lezárják a német határokat (hogy az emberek és a tőke ne hagyhassa el az országot).
4. Létrehoztak egy munkacsoportot, hogy felmérje egy esetleges görög kilépés, valamint egy esetleges francia összeomlás gazdasági hatásait.
5. Franciaországban őrzött teljes aranytartalékát és az Egyesült Államokban lévő készletek egy részét hazaszállíttatja.

Ezek igazolható tények, amikről a nyugati média nem szeret beszélni, pedig a pontok összekötése már nem is olyan nehéz: Németország olyan tartalékterveket léptet életbe, amelyek segítségével tűzfalat húznak saját pénzrendszerük köré, az EU esetleges összeomlása esetére.

Végezetül pedig érdemes megemlíteni milyen drámai mértékben romlott a világ központi bankjai közötti kapcsolat.

A válság 2008-as kirobbanása óta a világ központi bankjai összesen 10.000 milliárd dollárt pumpáltak a globális pénzrendszerbe. Minden fontos központi bank, Németországtól az Egyesült Államokon keresztül egészen Kínáig le akarja értékelni saját valutáját az export élénkítése és az adósságterhek csökkentése érdekében (még Kína is több mint 200 százalékos GDP arányos adóssággal küzd, a valós adatok szerint).

Ez a leértékelési verseny vezetett a világ központi bankjai közötti feszültség erősödéséhez. Ezt soha nem fogjuk saját szájukból hallani, hiszen minden központi bank elsődleges feladata az lenne, hogy erősítse a rendszerbe vetett bizalmat.

A látszólagos jó szándék és az időnkénti szükségszerű összehangolt intézkedések vékony máza alatt azonban egyre kézzelfoghatóbb a feszültség. A dollár minden egyes leértékelése felveri az euró árfolyamát, ami árt a német exportnak és felbőszíti a Bundesbankot.

A Bundesbank tavaly ősszel már leadott egy figyelmeztető lövést, amikor bejelentette, hogy auditálni fogja a New Yorki Fednél letétbe helyezett aranykészletét. Aki nem tudná, még soha egyetlen nagy pénzügyi importőr sem kérdőjelezte meg a Fed megbízhatóságát. Az őszi bejelentéskor pedig Németország még csak nem is utalt arra, hogy az aranyat el is akarná szállíttatni.

Visszatérve a jelenhez pedig azt látjuk, hogy Németország nemcsak auditálta és ellenőrizte a Fednél letétbe helyezett aranykészleteit, hanem haza is akarja vinni. Egyszerűen fogalmazva ezzel Németország azt mondta, hogy A) nem bízik a Fedben és B) elege van az eddigi játszadozásból.

Az idő előrehaladtával a helyzet valószínűleg tovább romlik. Maga a tény, hogy Németország teljes franciaországi aranykészletét hazaszállítja, nem sok jót ígér a francia-német kapcsolatok szempontjából, főleg ha a helyzet egyéb tekintetben is éleződik. Nem mintha Európa arról lenne híres, hogy az egyes államok jól kijönnek egymással…

Miért szállíttatta el aranytartaléka kétharmadát a Bundesbank Londonból?

Forrás: Zerohedge.com

Három napja érkezett a hír arról, hogy a német számvevőszék felszólította a központi bank szerepét betöltő Bundesbankot, hogy ellenőrizze a hivatalos iratok szerint 3396 tonnát kitevő, New Yorkban, Londonban és Párizsban tárolt, offshore aranytartalékát. Kérte ugyanakkor 150 tonna arany három éven belüli hazaszállítását, hogy ellenőrizhesse az arany wolfram minőségét.

A londoni Telegraph cikkében megjelent legújabb fejlemények szerint ugyanez a Bundesbank, ami annyi fejfájást okoz a csődbe jutott államoknak, az igazi fedezettel rendelkező pénzzel kapcsolatos fixa ideájával, úgy döntött, hogy önként lehívja a Bank of England-nál letétbe helyezett aranykészletének kétharmadát. A Telegraph által közzétett bizalmas jelentés szerint a Bundesbank még 2000-ben és 2001-ben 940 tonna aranyat követelt vissza a Bank of England-nál tartott 1440 tonnás készletéből a „túlságosan drága tárolási díjra” hivatkozva, ami elég nevetségesen hangzik. A hír megdöbbentette az aranyveteránokat. Mi lehet az oka a lépésnek?

Ambrose Evans-Pritchard a következő elmélettel szolgált:

Az elmozdulás éppen akkor indult, amikor az euró a leggyengébb szinten állt a dollárhoz képest, ugyanakkor egybeesett azzal az időszakkal, amikor a Bank of England, Gordon Brown utasítására, Nagy-Britannia aranykészletének jelentős részét eladta, méghozzá a legalacsonyabb piaci áron.

Peter Hambro, a Petropavlovsk aranybánya elnöke, azt mondta, hogy a Bundesbank önvédelemből hívhatta vissza aranykészletét, mivel a jelek szerint nem allokált arannyal rendelkezett Londonban. „Lehet, hogy úgy gondolták, a Bank of England túl sok aranyat kölcsönzött ki és jobbnak látták hazavinni a készleteket. Ez az azonosítás miatt van. Lehetséges-e egyáltalán az embernek azonosítania saját allokált aranyát, vagy a tulajdonos nem egyéb, mint egy fémszámlával rendelkező általános hitelező?”

A „Hozzák vissza az aranyunkat” elnevezésű német civil kampányszervezet és amerikai szövetségese, a Trösztellenes Arany Bizottság azt állítják, hogy a hivatalos adatoknak nem lehet hinni. Szerintük a központi bankok aranykészleteik jelentős részét kiadták hitelre vagy shortolták.

Az üzenetet átvették a német törvényhozók is. „Minden aranyat haza kell hozni: pont a jelenlegi válságban van a legnagyobb szükségünk aranykészleteinkre,” mondta Heinz-Peter Haustein, a német Szabaddemokrata Párt (FDP) képviselője.

A spekulációktól függetlenül, nem titok, hogy sok ember szerint a központi bankok és a központi bankok bankjai (például a Nemzetközi Fizetések Bankja, BIS), rég kiadták aranykészleteiket hitelre, legtöbb esetben a rövidtávú fizikai aranykövetelések megerősítéseként, a megnövekedett kereslet miatt, ami általában a likviditáshiány kísérőjelensége (amikor igazán megmutatkozik az arany, mint valós monetáris fedezet értéke).

A probléma egy ilyen újrazálogosítási sémánál akkor jelentkezik, amikor a másik fél hirtelen fizetésképtelenné válik, hiszen azóta az aranyat már ismét újrazálogosították és már senki sem tudja, hogy kié is az arany valójában. Ez akkor válik különösen komoly gonddá, ha a fedezeti láncban az egyik fél csődbe megy, mint ahogy ezt az MF Global esetében tavaly láthattuk. Ilyenkor elindulnak a perek, hogy megállapítsák kinek hol az aranya. Mondani sem kell, hogy az MF Global esetében pont londoni leányvállalatuk volt a ludas az újrazálogosítási láncban (mert egyedül Londonban nem volt megszabva fedezeti határérték az újrazálogosításra). Amint elindultak a követelések a fizikai leszállításra, nem tudták az adott sorozatszámú XYZ aranytömböt lokalizálni.

A másik variáció, hogy a Bundesbank előre látta az európai merkantilista kísérlet bukását és esze ágában nem volt legértékesebb eszközét a bankár oligarchák kezében hagyni, amelyik mindent megtenne, hogy megszerezhesse a készleteket, ha egyszer a dominók elindulnak. A Bundesbank tagadásnak éppen nem nevezhető cáfolata is ezt erősíti:

A Bundesbank azt nyilatkozta, hogy teljes bizalommal viseltetik a kezelők „integritása és függetlensége” iránt, valamint, hogy minden évben megkapták a részletes elszámolást. Ugyanakkor utalt arra, hogy további lépéseket tesz tartalékai védelmében. „Ennek része lehet a készletek egy részének relokációja,” nyilatkozta a bank.

Amit egyik fél sem mondott ki, hogy Németország semmi rosszat nem tett, csupán követeli, ami jogosan az övé.

A dolog lényege, hogy egy globalizált rendszerben, ahol minden szuverén entitás egyre inkább alárendeltje a globalizált „egész” hitelteremtő hatalmának, mindenkinek az Új Világrend ajtaja elé kell helyeznie szuverén függetlenségét, mielőtt átlépi a küszöböt.

Végtére is egy globalizált rendszer csak így képes egy végtelen, értékpapír-fedezetű kötelezettség felhőt fenntartani, amelyen most mindannyian bináris pehelyként lebegünk. Egy olyan rendszert, ami lehetővé teszi az azonnali tőkeáramlást, a monetáris felcserélhetőséget, garantálja a szuverén kötvények folyamatos áramlását (amíg senki nem mer kiszállni a rendszerből), és amiben minden biztosíték egy újrazálogosított zálog… természetesen a közjó érdekében. Mindez igaz volt a Bundesbank fenti lépéséig.

Tulajdonképpen ennyi a történet, mert bár a Bundesbank azt tette, amihez minden joga megvolt, mégis áthágta a modern monetáris rendszer kardinális szabályát: miszerint egy szuverén hatalom soha nem helyezheti saját embereit a globális vállalati-társadalmi-banki oligarchák fölé, akik mindig minden kemény (és egyéb) eszközt maguknak akarnak, akár azonnal, a rendszer biztosítékaként, beleértve a világ GDP-jének 20-szorosát képviselő közel 1 billiárd (1015) dollár értékű derivatívákat is. Mellesleg ezért van a világ állandóan egyetlen karnyújtásnyira a teljes monetáris (és kereskedelmi) paralízistől, ahogyan azt a Lehman-csőd utáni káoszból és a Fed intézkedéseiből olyan nyilvánvalóan láthattuk.

Szinte biztos, hogy a Bundesbank intézkedéseinek semmilyen hatása nem lesz, mert ha túl sokat foglalkoznának vele, esetleg kiderülne, hogy melyik ország lesz az első áldozat, amikor átszakad a gát. Amikor ugyanis ez megtörténik, márpedig előbb-utóbb megfog, minden egyes bank, vállalat és személy keresni fogja Londonban, New Yorkban, Párizsban vagy valamelyik szimpatikus helyi bank páncéltermében tárolt allokált aranyát, de csak a hűlt helyét, illetve humorosan megfogalmazott tartozási elismervényeket talál majd az aranytömbök helyett.

Így lopták el Líbia aranyát is , és az aranydinárokat is el kellet rabolni, arról már nem is beszélünk, hogy Kadhafinak ezért kellet meghalni. És ahogy látjuk most mindenki az aranyát keresi. A cigó zsidó Sárközi nem véletlenül ölette meg Kadhafit az a kis aranykészlet csak segített neki, bár a választáson kibukott, de csigát még mindig zabálhat , pedig őt is likvidálni kellett volna.

Soros: Az arany és a változó világrend

Soros a Kanadai Nemzetközi Tanács gáláján, az év globalistája díj átvétele alkalmából mondott beszédet

Forrás: Reuters

TORONTO – Lehet, hogy a milliárdos befektető Soros György kevesebb aranyat vásárol mostanában, de még mindig úgy gondolja, hogy a nemesfémnek van jövője.

„A feltételek még mindig elég tökéletesek az arany számára,” mondta Torontóban, a Kanadai Nemzetközi Tanács estjén, az Év globalistája díj átvételekor.

„A hátrány az, hogy túl sokan vannak ezzel tisztában és sok fedezeti alap kiszolgáltatott helyzetben van… Az arany árfolyama nagyokat tud ugrani,” nyilatkozta, arra utalva, hogy az arany árfolyama éppen olyan könnyen zuhanhat, mint amilyen gyorsan képes emelkedni.

Soros, bár bizonyos arany kötéseit csökkentette a harmadik negyedév során, eladva bányarészvényeinek egy részét, NovaGold Resources és Kinross Gold részesedésében azonban lényegi változás nem történt.

A változó világrend

Soros György beszélt a világ geopolitikai helyzetének változásáról, kiemelve, hogy szerinte az Egyesült Államok gyors hanyatlásának leszünk szemtanúi, melynek sebessége, Kínának a pénzügyi válság kirobbanása óta tapasztalt gazdasági fejlődésének ütemével vetekszik.

Kínát szinte egyáltalán nem érintette a válság, magyarázta a résztvevőknek, akik között jelen volt a Bank of Canada jelenlegi és több volt elnöke és Kanada szinte minden jelentős bankjának, ipari óriásának vezetője. „Kína gazdasága és kormánya jobban működik, mint az Egyesült Államok gazdasága ér kormánya,” mondta.

Soros szerint a jelenlegi világrend az összeomlás szélén áll.

„Az USA hanyatlása éppen olyan gyors, mint amilyen sebességgel Kína gazdasága emelkedik. Minden nagyon gyorsan történik.”

Elmondta, hogy Kína azért tart ott ahol tart, mert mindig védte saját érdekeit. Azt is hangsúlyozta, hogy Kínának el kell kezdeni mások érdekeivel is törődni, hogy az új világrend sértetlenül emelkedhessen a világ élére.

„A jelenlegi kínai irányvonal csak konfliktushoz vezet,” mondta, hozzátéve, hogy az ázsiai ország szomszédjai már most is aggódnak Kína növekvő globális befolyása miatt.

Mi állhat a megnövekedett kínai aranyvásárlások mögött?

Forrás: Forbes

A Hongkongi statisztikai hivatal januári jelentése szerint Kína 102.779 kilogramm aranyat importált Hongkongból novemberben, ami jelentős emelkedés az októberi 86.299 kilogrammhoz képest.  Peking nem hozza nyilvánosságra a saját aranykereskedelmével kapcsolatos adatokat, így a Hongkongi adatok szolgáltatják a legmegbízhatóbb alapot Kína aranyimportjának felmérésére.

Az elemzők szerint 2011-ben Kína 490 tonna aranyat vásárolt, ami a 2010-es 245 tonnás becslés kétszerese. „Ez a hihetetlen mértékű emelkedés az aranyimportban nagyon megmozgatja az emberek fantáziáját,” mondja Ross Norman, a londoni Sharps Pixley arany befektetési cégtől.

Ki veszi meg ezt a temérdek aranyat Kínában?

A kínai jegybank, a People’s Bank of China célozgatott rá, hogy vásárol aranyat. „Egyetlen eszköz sincs biztonságban,” nyilatkozta Zhang Jianhua, a bank igazgatója a múlt hónap végén. „A kockázat ellen az egyetlen védekezés a kemény valuta, ami az arany.” Zhang azt is hozzátette, hogy a legjobb stratégia akkor vásárolni, amikor a piac lent van. Ahogy az várható volt, a nyilatkozatból az elemzők rögtön arra a következtetésre jutottak, hogy a világ ötödik legtöbb arannyal rendelkező országa még többet akar.

Ez a következtetés azonban némiképp sántít. Először is a kínai kormány ritkán tesz bármit mások előnyére és saját kárára, jelen esetben azáltal, hogy világgá kürtöli rövidtávú befektetési stratégiáját.

Másodszor a kínai jegybank vásárlóereje igen gyenge mostanában. Kína valutatartalékai 20,6 milliárd dollárral estek 2011 negyedik negyedévében a harmadik negyedévhez képest. 1998 óta általában az első negyedéves kiáramlás nem volt jelentős, de a tendencia mindenképpen aggasztó. November és december hónapokban a tartalékok hihetetlen mértékben, összesen 92,7 milliárd dollárral csökkentek.

Harmadszor pedig, a mérleg szempontjából fizetésképtelen kínai jegybank számára egy ilyen aranyvásárlás rendkívül kockázatos lépés lenne. A kínai központi banknak bevételt generáló eszközökre van szüksége, hogy teljesíteni tudja a valutavásárlások miatti adósságaiból származó kötelezettségeit, és az aranyvásárlás ezt csak nehezítené. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a bank soha nem vásárol aranyat, bizonyára megteszi időnként, de mindenképpen mértékkel, hiszen az aranyból nem tud a nagyon is szükséges bevételre szert tenni.

A kínai központi bankot leszámítva az ország többi intézményi befektetője igen elenyésző igényt támaszt aranybefektetésekre. Természetesen vannak ipari felhasználók, de az ő igényeiket a hazai termelés bőven kielégíti. Ne felejtsük el, hogy jelenleg Kína a világ legnagyobb aranytermelője. Ebből következik, hogy a Kína által külföldről importált aranyat főként magánszemélyek vásárolják.

Miért vásárolnak magánemberek ennyi aranyat? Az egyszerű válasz, hogy az igény csupán szezonális jellegű, ahogyan azt Jeff Wright, a Global Hunter Securities-től gondolja. A kínaiak gyakran adnak aranyból készült ajándékokat a kínai újév alkalmából. Ez a szezon egy hete kezdődött. A július óta tapasztalható nagymértékű emelkedést az aranybehozatalban azonban nem lehet az ajándékozással magyarázni. November volt az ötödik olyan hónap, amely során Kína rekordmennyiségű aranyat importált Hongkongból.

A legkézenfekvőbb magyarázat, hogy a kínaiak az infláció elleni fedezetként vásárolják az aranyat, ahogyan azt a Financial Times is feltételezi. Ugyanakkor érdemes megjegyezi, hogy az aranyeladások rendkívüli emelkedésével szemben az infláció emelkedése megállt, legalábbis egy időre. Ebből az következik, hogy léteznie kell még egy oknak. Erre a legésszerűbb magyarázat, hogy a kínaiak tőke kimenekítés helyett mentik aranyba pénzüket.

Bár a hivatalos adatok alapján úgy tűnt, hogy a kínai gazdaság csupán szeptember hónapban ingadozott, az országban hónapok óta pesszimista hangulat uralkodik. Végtére is van olyan mennyiségű kísértet város, amit már a kínai lakosság is észrevesz.

„A Kínában élő kínaiak kezdik elveszíteni hitüket a kínai növekedés meséjében, amit annyiszor hallottak az elmúlt évek során,” írja Joseph Sternberg, a Wall Street Journal ázsiai kiadásában. A tőkekimenekítéssel kapcsolatos számok csak hozzávetőlegesek, de a rendelkezésre álló adatok alapján úgy tűnik a tavalyi év harmadik negyedévében 34 milliárd, a negyedik negyedévben pedig 100 milliárd dollár távozott ilyen módon az országból.

Nem minden kínai tudja kimenekíteni pénzét az országból, így a következő legjobb választás az aranyvásárlás, ami megvéd a zuhanó ingatlanárakkal, gyengülő tőzsdei árfolyamokkal és a mindenki által várt inflációval szemben.

A tőkekimenekítés és nagymértékű aranybefektetések legnegatívabb hatása, hogy a maradék likviditástól is megfosztják a kínai gazdaságot, pont, amikor arra a legnagyobb szükség lenne. Peking csupán addig képes folytatni bűvész trükkjeit, amíg a szigorú tőkeszabályozások képesek az országban tartani a pénzt. Ha egyszer átszakad a gát, bármi lehetséges. Az aranyvásárlás természetesen egyben készpénzkivitelt is jelent.

Nem minden kínai eszköz omlott össze, de a pánik legfőbb előjelének számító nagymértékű aranyvásárlás, arra enged következtetni, hogy ez bármikor megtörténhet. Nem meglepő, hogy a kínai állampolgárok aranyvásárlási láza megijeszti a pekingi technokratákat. A múlt hónap végén, kettő kivételével az ország valamennyiaranybörzéjét bezárták.

A kínai összeomlás a tervek szerint halad

Forrás: The Daily Bell

A Foreign Policy Magazin néhány napja a következőket írta Kínáról:

Az amerikai nagykövet szerint a kínai helyzet „nagyon nagyon kényes.” A kínai nép egyre frusztráltabb, elegük van a kínai kommunista pártból és az ország politikai helyzetéből, ami Gary Locke, az Egyesült Államok kínai nagykövete szerint „nagyon nagyon kényes.” „Szerintem a nép igazi hatalommal bír Kínában és az emberek között egyre erősödik a frusztráció a kormány működése, a korrupció, az átláthatóság hiánya és az embereket napi szinten érintő kérdések elhanyagolása miatt,” nyilatkozta Locke az NPR-nak szerdai washingtoni látogatása során.

Mi is volt az elit üzenete számunkra Kínával kapcsolatban az elmúlt évek során? „Úgy gondoljátok, hogy Kínában kényes a helyzet? Szerintünk pedig ez egy sikertörténet.”

Mivel (a Daily Bell-nél) már sok éve mondjuk, hogy Kína 1,4 milliárdos lakossága a közmondásból ismert vékony jégen táncol, meglepődtünk, amikor hirtelen egy fővonalas forrás arról ír, hogy Kínában lázadás törhet ki. A cikk a milliók által olvasott Drudge Riport oldalon is megjelent, ahol mindig vigyáznak nehogy cikkeikkel átlépjék a kormány által meghúzott láthatatlan vonalat. A szeptember 11-i támadás „hivatalos” magyarázatát megkérdőjelező írásokat például  soha nem találunk náluk.

Ebből kiindulva arra lehet következtetni, hogy az elit szerint a „kínai csoda” fenntarthatatlanná vált és ideje erről a nyilvánosságot is értesíteni. Elvégre nem tenne jót a fővonalas média hírnevének, ha a világ legnagyobb országának összeomlását nem vennék észre.

Márpedig Kína össze fog omlani, efelől nincs kétségünk. Legyen az gazdasági vagy politikai összeomlás, netán csak hatalmi központjainak deflációja, a kínai nép egy új korszak kezdetén áll. Ez a „kezdet” természetesen tág fogalom. Jöhet holnap vagy egy évtized múlva.

Az összeomlás azért biztos, mert Kína már nem sokáig lesz képes hatalmának létjogosultságát alátámasztani. Nincs se morális, se katonai se gazdasági létjogosultsága, csupán egy hallgatólagos egyezségnek köszönhetően vannak hatalmon. Amikor azonban a gazdaság helyzete meginog, márpedig megingott, akkor ez az egyezség megkérdőjeleződik.

Kezdettől fogva merész elképzelés volt azt gondolni, hogy hatalmukat a kapitalizmus felé történő elmozdulás segítségével fenntarthatják, hiszen ez a kínai kommunista hatalom alapját ásta alá. A kapitalista modell látszólagos sikere megkérdőjelezi a kínai kommunista modell létjogosultságát. Ezt valószínűleg ők is tudták, de nem volt választásuk.

A legtöbb játékban a játékosoknak három „dobásuk” van. Kínában először jött a „kiugrás”, amibe 50 millió kínai mondhatni éhen halt. Ezt követte a Tienanmen téri vérengzés, ami megmutatta az öreg párttagok elszántságát. Végül jött a „kínai csoda”, fokozatosan engedve a rögzített árak szorításán, míg az egész gazdaságot át nem állították.

Kína szinte a „szabadpiac” szinonimájává vált. Azt mondták nekünk, hogy Kína vezeti majd el a világot a bőség és szabadság felé és a XXI. század legfőbb hajtóereje lesz. A nyugatnak megtanították, hogy a kínai csoda hajtóereje – a hatalomelvűség és a kereskedelem kombinációja – nagyobb erővel bír, mint a nyugati „szabadság”.

Természetesen a nyugat nem szabad, a kínai modell pedig a központi banki stimuláción alapul, ami a sztratoszférába repítette az országot. Az egész nemzetet a semmiből előállított pénz hajtja, olyannyira, hogy ma már a tájképet sormintaszerűen elhelyezett üres városok tarkítják.

Eközben persze az elnyomás változatlanul folyik. A kínaiak annyira kétségbeesetten próbálják befektetni délibábszerű vagyonukat valami kézzelfoghatóba, hogy már a rothadó üres városokban üresen álló penészes ingatlanokkal is megelégszenek, sőt, kettesével, hármasával veszik azokat. Eközben a kínai kormány bezáratta az aranybörzéket, nehogy a nép pénze aranyba és ezüstbe vándoroljon.

Próbáljuk távolabbi perspektívából, objektívan szemlélni a kínai gazdaságot és meglátjuk, hogy a valóságban a kormány irányítja szinte az összes nagybankot és a színfalak mögött működő nagy társaságokat. Nem sok különbség van a mai Kína és a régi Szovjetunió között.

A legfontosabb különbség a központi banki rendszerben rejlik. Az angloszféra elit eredetileg bizonyára a diktatórikus elvek alapján működő gazdaság mintaképének szánta Kínát. Nyilván elérték, hogy a párt öregjei megnyissák a pénzcsapokat.

Ez egy ideig működött, ám a monetáris ösztönzés szavatossága egy idő után lejár. Ez egy kőbevésett alapszabály. A semmiért nem adnak semmit. Ingyen pénzt akarsz? Akkor számíthatsz egy csepp inflációra.

És pontosan ezt kapta az átlag kínai. Az utóbbi időben az ingatlan- és élelmiszerárak 40%-kal emelkedtek, és ezek csak a hivatalos adatok! A valóság minden bizonnyal sokkal rosszabb, mint ahogyan a korrupció mértéke is. Ezt a rubinvörös (vagy tűzpiros?) gazdaságot a kommunista párt irányítja.

A visszaélések, korrupció és egyéb turpisságok valószínűleg minden kínai számára nyilvánvalóak. Az árak és kamatok növekedésével, a munkanélküliség emelkedésével, a nyugati keresletcsökkenés miatti gyárbezárásokkal az „egyezség” szép lassan szertefoszlik.

Az amerikai külügyminisztérium, az AYM programon keresztül (az USA által szponzorált Fiatalok Szövetsége Mozgalom, amelynek célja létező rezsimek megdöntése forradalmak kirobbantásával) számos rezsim megdöntésében sikerrel járt már a közel-keleten. Tunézia, Egyiptom, Szíria és Líbia mind ízelítőt kaphattak már a receptből. A folyamat minden esetben a „nép” elégedetlenségével indul.

Kína esetében ez valószínűleg igaz is. Azt azonban könnyű elképzelni, hogy az elit a meglévő elégedetlenséget kihasználva tovább szítja a problémát. Vajon van annyira arcátlan az elit, a City, Washington, a Vatikán és Tel-Aviv, hogy megkockáztassanak egy kínai felkelést? A múltban volt már rá példa.

Az országok, népek és civilizációk csupán játékszerek a világot irányító maroknyi bankárcsalád számára. Több száz éve mesterkednek tervük megvalósításán. Az Internet-forradalomnak köszönhetően az utóbbi időben néhány kétségbeesett lépésre szánták el magukat, hogy az új világrendet minél előbb bevezethessék. Egyre több diktatórikus törvényt hoznak, egyre több „biztonsági” intézkedést vezetnek be a nemzetközi utazások terén, de leginkább egyre többször üzennek hadat a „terrorizmusnak” a legapróbb provokációra is.

Az elit és Kína jelenleg szoros együttműködésben dolgozik, hiszen Kína sok ezermilliárd dollár és euró nyugati hitel tulajdonosa, azonkívül a Kína, Amerikai és Európa közötti kereskedelem tartja életben a gazdaságot. Azonban az elit egy soha nem látott világméretű válság elindításán ügyködik, hogy válaszként végre bevezethesse a világkormányt.

A kérdés tehát a következő: Vajon a szinte elkerülhetetlen kínai összeomlás a szabadság új korszakát hozza el Kínának vagy a diktatórikus trendeket fogja erősíteni? Vajon képes lenne az elit irányítani egy ilyen „új” kínai forradalmat vagy elszabadulna a pokol, amint az Európában és az Egyesült Államokban történik?

Nem tudjuk mi lesz Kínában, de az biztos, hogy a „kínai csoda” igen gyenge lábakon áll és a kínai kormány komoly igyekezete ellenére a gyengítésben az Internet is kiveszi részét. Amennyiben a hatalom a forradalomban látja a megoldást, jobb ha megkapaszkodunk, mert az út rázós lesz.

Kína 64 millió üres lakása

Bizonyára sok ember hallott már arról, hogy Kína gazdasága és ingatlanpiaca koránt sincs olyan rózsás helyzetben, mint ahogy azt a kínai kormány szeretné a világgal elhitetni. A jól informáltak számára a sok millió üresen álló ingatlan és a szellemjárta bevásárlóközpontok sem számítanak újdonságnak.

Egyre több bizonyíték lát napvilágot arról, hogy Kína ingatlanpiaca egy óriási lufi.

Az ausztrál SBS-Dateline egy rendkívül érdekes, rövid dokumentumfilmet készített erről a jelenségről, amiből azt is megtudhatjuk, hogyan éri el a központi tervezés az előirányzott célszámokat és GDP növekedést, minden egyes negyedévben.

Már tényleg csak az hiányzik, hogy Japántól ihletet merítve lerombolják egyik-másik üresen álló városukat, hogy még egyszer felépíthessék.

Ghost Cities in China - Kína 64 millió üres lakása

http://www.youtube.com/watch?v=jioQsT31-g4&feature=player_embedded

Kínai városok és gazdasági zónák Amerikában?

Forrás: The Economic Collapse

Mi folyik itt? Az elmúlt néhány év során a kínai kormány és nagy kínai cégek (amelyeknek legtöbbször, legalább bizonyos százalékban, a kínai kormány a tulajdonosa) szisztematikusan vásárolják fel az amerikai vállalatokat, ingatlanokat, földeket, infrastruktúrát és természeti erőforrásokat. Bizonyos esetekben úgy tűnik, hogy teljes közösségeket próbálnak felvásárolni egyetlen ügyleten keresztül. Mi történik és miért? Gazdasági gyarmatosítás folyik? Egyesek úgy gondolják, hogy Kína amolyan különleges „gazdasági zónák” kialakításán ügyködik, a kínai Shenzhen városánakmintájára.

A 70-es években Shenzen még csupán egy kis halászfalu volt, mára pedig hatalmas, 14 millió lakost számláló metropolisszá fejlődött. Eredetileg ezeket a „különleges gazdasági zónákat” csak Kína területén belül kezdték kialakítani, de a kínai kormány egyre több országban, például Nigériában vásárol fel hatalmas földterületeket. Megtörténhet ugyanez az Egyesült Államokban is? Dr. Jerome Corsi szerint a kínai központi bank tervei szerint „fejlesztési zónákat” akarnak kialakítani az Egyesült Államok területén belül, hogy a kínai kormány „kínai tulajdonú cégeket alapíthasson és ezek alkalmazottaiként az Egyesült Államokba telepíthesse állampolgárait”. A tervek szerint az Egyesült Államok Kína felé fennálló 1170 ezer milliárd dolláros tartozásának egy részét adósságból „tőkévé” alakítanák. Így tulajdonképpen „Kína az amerikai cégek, infrastruktúra és értékes föld birtokosává válna, a veszteségek ellen pedig maga az amerikai kormány szolgáltatná a biztosítékot.” Nehéz elképzelni? Pedig az Egyesült Államok gazdasági gyarmatosítása már sokkal előrehaladottabb állapotban van, mint azt sokan gondolnák.

Hogyan jutott idáig a helyzet? Néhány évtizeddel ezelőtt az Egyesült Államok a világ legnagyobb és kihívó nélküli gazdasági hatalma volt, Kína pedig egy harmadik világbeli ország.

Mi történt?

Az Egyesült Államok kötött néhány rendkívül kedvezőtlen „szabadkereskedelmi” egyezményt és egyes országok, mint például Kína, elkezdték agresszív módon, amolyan gazdasági fegyverként használni ezeket az USA ellen. Az elmúlt évtized során az Egyesült Államok több ezer vállalkozást és sok millió munkahelyet veszített Kína javára. Amikor a 2012-re vonatkozó kereskedelmi adatokat nyilvánosságra hozzák, látható lesz, hogy az Egyesült Államok kereskedelmi deficitje Kína felé jóval meghaladja a 300 milliárd dollárt, ami a mindenkori legmagasabb kereskedelmi deficit két ország között. Az elmúlt évtizedre vetítve az USA kereskedelmi deficitje Kína felé összesen több mint 2300 milliárd dollár. Ez a pénz az amerikai cégeket és munkásokat is gyarapíthatta volna, ami után ezek az emberek adót fizettek volna, ehelyett azonban ez az összeg Kínába vándorolt.

Kína pedig ahelyett, hogy ráült volna, kölcsönök formájában visszaforgatta, így az Egyesült Államok ma már több mint ezermilliárd dollárral tartozik az ázsiai országnak, sőt, további kölcsönökért folyamodik a már fennálló és egyre növekvő adósság finanszírozására. Jelenleg az Egyesült Államok hozzávetőleg napi 100 millió dollár kamatot fizet Kínának a feléje fennálló adósságok után. Nevetséges lenne azt állítani, hogy az Egyesült Államok adóssága „nem számít”. Tehát a hihetetlen kereskedelmi deficit és a robbanásszerűen emelkedő adósságok eredményeként Kína szisztematikusan gazdagodik, az Egyesült Államok pedig folyamatosan szegényedik.

Egyre halmozódó vagyonát pedig Kína arra használja, hogy hatalmát és befolyását minél több országra kiterjessze a világon.

Kínai zuhanás?

Forrás: The Daily Bell

A Forbidden China klipjéből:

Durran a kínai ingatlanpiaci lufi – Jó vagy rossz fejlemény? A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) legutóbbi összefoglalója szerint Kína ingatlanpiaci fluktuációja óriási veszélyt jelent az ország jövő évi növekedése szempontjából. 2012-ben Kína növekedése az idei 9,3%-ról az előrejelzések szerint 8,5%-ra esik vissza. A közepes méretű városokban található ingatlanok átlagárának esése mellett, egyes szakértők szerint az ingatlanpiaci lufi kidurranni készül.

Ez elit üzenete a társadalom számára:Kínának vannak problémái, de biztos, hogy finoman fog földet érni. Kína óriási hatalom, az Isten is a világ vezetésére teremtette.

Természetesen nem vesszük be az üzenet. Az Európában kialakult káosz közepette a fővonalas média javarészt hallgat Kínáról. Szerintem, ha egy átlagembert megkérdezünk, mi a véleménye Kínáról valami olyasmit kapunk válaszként, hogy „ez a hatalmas ázsiai ország vezeti majd be az emberiséget a XXI. századba.” Legalábbis valami ilyesmit hallott.

A hatalmi elit mémjeinek megfigyelőjeként úgy gondoljuk ez csak amolyan elitista taktika. A Szovjetunió antitézise nélkül az elit legfontosabb üzenete mostanában nem jut át olyan hatékonyan az emberekhez.

A nagy arab-keresztény konfliktus sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket és ma már sem Oroszország sem Kína nem képes elég félelmet kelteni az emberekben. Legalábbis nem annyit, mint a volt Szovjetunió.

A világuralomra törő hatalmi elitnek szüksége van valamilyen „szintézisre” ahhoz, hogy a földön élő több milliárd embert a kívánt irányba terelje. Feszültség nélkül nincs manipuláció. Most úgy tűnik egy kicsit leragadtak.

Úgy gondoljuk, ezért hallgatnak mostanában a szerintünk leköszönőben lévő Kínával kapcsolatban. A fővonalas médiának nem szabad erről említést tennie, legalábbis erre lehet következtetni, vagy maximum finom földet érésről beszélhetnek, ha már muszáj felhozni a témát. Ezzel szemben szerintünk a földet érés egy cseppet sem lesz finom.

Hogyan érhet földet finoman 1,3 milliárd ember, amikor Kína gazdasága elvileg 25 éve 12%-os növekedést produkált minden évben?

A kínai nagyvárosok ingatlanainak kihasználtsága 75-80, sőt néhol mindössze 65% mostanában, főleg az üzleti projektek esetében. Az épületek minősége pedig hitvány. Kína nemcsak üres, hanem üres és rossz minőségű városokat épített. A repülőterek tetőszerkezetét egy erősebb szél lefújja. A vonatok összeütköznek, a felüljárók leszakadnak. Az üres belvárosi negyedeket megeszi a penész.

Eltúloznánk a helyzetet? Mi áll a fent idézett videóban? „Durran a kínai ingatlanpiaci lufi.” Pont ez a lényeg. A kínai ingatlanpiaci lufi már az év első felében kidurrant és az első statisztikák most kezdenek napvilágot látni.

Persze a kínai statisztikáknak nehéz hinni, de az azért nyilvánvaló, hogy lufival állunk szemben. Márpedig ha ez a lufi durran, jobb arrébb állni.

Nem is olyan régen azt írtuk, hogy ez „legfontosabb történet a világon.” A kijelentés még most is megállja a helyét, hiszen Kína a háromlábú világgazdaság harmadik lába. Az amerikai láb megrepedt. Az európai láb kicsavarodott. Mi történik, ha a kínai láb darabokra törik? Mondjuk gazdasági világválság?

Néhány további szemelvény a Forbidden China videójából:

Li Kegiang, az ingatlanpiac szabályozásáért felelős kínai miniszterelnök-helyettes, november 25-én azt nyilatkozta, hogy Kína ingatlanpiaca kritikus állapotban van. Az ingatlan adásvételek számának csökkenése ellenére a kormány tovább kívánja lassítani a lakáspiacot.

A New York Times cikke szerint Sanghajban a luxusingatlanok egy hatoda, Pekingben ugyanezek egynegyede, Senzenben pedig egyharmada üresen áll. Az üres ingatlanok száma Kínában meghaladta a nemzetközi veszélyességi standardok szintjét. A New York Times felteszi a kérdést, hogy Kína ingatlanpiaci lufija kidurrant-e.

Xie Guozhong azt mondja az elmúlt évek rossz gazdasági helyzete Kínában az ingatlanpiacnak köszönhető. Az ingatlanfejlesztő vállalkozások valószínűleg egymás után húzzák majd le a redőnyt az elkövetkező hónapok során. A vállalkozások állami megmentése rossz hatással lenne a gazdaságra, ismét bebizonyítva, hogy a kínai pénzteremtő modell pénzt lop a kormánytól és a bankoktól. A jelenlegi gazdasági modell semmilyen menekülési útvonalat nem biztosít Kína számára.

Soros György globális „valutaháborúra” figyelmezteti Kínát

Soros György arra figyelmeztetett, hogy a Kínát a világ többi országával szembeállító „valutaháború” a világgazdaság összeomlásához vezethet

Soros György, aki 1992-ben „megtörte a Bank of England-ot”, amikor 1 milliárd dollárt tett a font zuhanására az azóta fekete szerdának keresztelt napon, azt nyilatkozta, hogy Kína egy „kiegyensúlyozatlan valutarendszert” hozott létre. Erős kritikával illette Kínát, amiért az ázsiai ország, az olcsó export érdekében mesterségesen alacsonyan tartja a jüan értékét, súlyos veszteséget okozva ezzel amerikai versenytársainak.

A BBC Rádió 4-nek nyilatkozva elmondta, hogy Kína azzal a hatalmas előnnyel rendelkezik a nemzetközi versenytársakkal szemben, hogy saját maga irányítja nemzeti valutájának értékét.

Soros szerint Kína, „krónikus kereskedelmi többletének köszönhetően” más valuták értékét is képes befolyásolni, ami azt jelenti, hogy Kína sok külföldi valutával rendelkezik. „Nem csak saját valutájukat, hanem az egész világ valutarendszerét befolyásuk alatt tartják,” mondta.

A Financial Timesnak nyilatkozva pedig hozzátette, „akár tudatában van ennek, akár nem, Kína a világ irányítójává lépett elő. Amennyiben nem képes felelősségteljesen ellátni ezt a kényes pozíciót, a világ valutarendszere könnyen összeomolhat, magával rántva az egész világgazdaságot.”

Zhou Xiaochuan, Kína központi bankjának első embere azonban védelmébe vette a világ második legnagyobb gazdaságát. „Már jó ideje elindítottuk az árfolyamreformot… ez azonban csak fokozatosan hajtható végre… máskülönben egy ilyen hatalmas gazdaság számára veszélyes lenne,” nyilatkozta a BBC-nek a Nemzetközi Valutaalap e heti washingtoni összejövetele alatt.

Az IMF vezetője sürgeti az új világvaluta bevezetését

Forrás: TheTelegraph.co.uk

Dominique Strauss-Kahn, az IMF jelenlegi vezetője, olyan új világvaluta bevezetését sürgeti, ami véget vetne a dollár dominanciájának és megvédené a világot a pénzügyi instabilitástól a jövőben

Dominique Strauss-Kahn komolyabb szerepet szánna az IMF Különleges Lehívási Jogának - Fotó: Reuters

„Új globális egyenlőtlenségekkel kell szembenéznünk, amelyek már a válság kirobbanása előtt is ott kísértettek a háttérben. Nagymennyiségű és nagy volatilitású tőkemozgások, az árfolyamokra nehezedő nyomás, gyors ütemben növekvő tartaléktöbblet. Ezek a témák ismét az elsődleges prioritású megoldandó problémák közé kerültek,” mondta Strauss-Kahn. „Megoldás hiányában ezek a problémák egy esetleges következő válság magvai lehetnek.”

„Amikor a nemzetközi monetáris rendszer hiányosságai miatt aggódunk, leginkább a volatilitás, a bizonytalanság miatt van félnivalónk,” tette hozzá. „Az az érzésünk, hogy a pénz túl bizonytalan módon suhan át a világon és az egyes nemzeteknek egy stabilabb, kiszámíthatóbb külső környezetre van szükségük a boldoguláshoz.”

Az IMF vezér úgy gondolja, hogy a feltörekvő gazdaságok valutájának, mint például a jüannak a hozzáadása az IMF által kibocsátott valutakosárhoz, nagymértékben növelné a globális rendszer stabilitását.

Kína valutatartalékának nagy része, 285,000 milliárd dollár, amerikai állampapírban van, ezért az ázsiai nagyhatalom nemegyszer hangot adott már a dollár gyengülése miatti aggodalmának, míg a washingtoni politikusok amiatt panaszkodnak, hogy Peking igazságtalan előnyökhöz jut, saját valutájának alulértékelésén keresztül.

Strauss-Kahn idővel fontosabb szerepet szánna az IMF Különleges Lehívási Jogainak (SDR – Special Drawing Rights), amelyek alapja jelenleg a dollár, az angol font, az euró és a japán jen, de ennek megfelelő működéséhez természetesen magas fokú nemzetközi együttműködés szükséges.

„Az SDR alkalmazása a globális kereskedelem és a pénzeszközök denominálásához megvédene az árfolyam ingadozástól,” mondta Strauss-Kahn, hozzátéve, hogy „az SDR-ban meghatározott értéken kibocsátott kötvények új tartalékeszköz osztályt teremtenének.”

A múlt hónap során tett kijelentésében Dimitrij Medvegyev, orosz elnök azt mondta, hogy a brazil, orosz, indiai és kínai valutákat hozzá kellene tenni az SDR valutakosárhoz. Nicolas Sarkozy, francia miniszterelnök hasonló nyilatkozatot tett, támogatva a kínai valuta bevonását az SDR kosárba, míg Barack Obama kabinetje elképzelhetőnek tartja, hogy „idővel” támogatnák az új számításra való átállást.

A jüan bevonásával az a probléma, hogy nem egészen része a szabad kereskedelemnek, Kína tőkepiacai pedig javarészt zártak.

„Az SDR szerepének növelése egyértelműen komoly nemzetközi koordinációt igényelne az irányelvek tekintetében, éppen ezért úgy gondolom, hogy a globális eszköztartalék rendszer fejlődése szakaszosan, a globális gazdaságban szükséges változásokkal együtt fog megvalósulni,” mondta Strauss-Kahn.

Strauss-Kahn nyilatkozata pont egy héttel előzte meg a G20-ak következő, Párizsban tartandó csúcstalálkozóját, ahol a 20 fejlett és fejlődő ország vezetői megvitatják Nicolas Sarkozynek a globális gazdasági kormányzás megváltoztatására tett javaslatát.

Nyakunkon a világvaluta

Forrás: TheNewAmerican.com

Természetesen az ismert globalista vezetők és a központi bankok vezetői mindig is a világvaluta bevezetésének elsőszámú támogatói voltak. Mára bizonyosak benne, hogy kellőképpen előkészítették a talajt céljuk eléréséhez. Dimitríj Medvegyev orosz elnök a valuta legnyíltabb támogatói közé tartozik. Tavaly a G8-ak csúcstalálkozóján egy „Egységes Jövő Világvaluta” érmét húzott elő a zsebéből, melyen az „Egység a különbözőségben” szavak voltak olvashatók, elmagyarázva hallgatóságának, hogy ez szimbólikusan „azt jelenti: készülünk. Jó jel, hogy az emberek kezdenek rájönni milyen mértékben függnek egymástól.” Júniusban folytatta a kampányt. „Készülünk a jövőre,” mondta. „Tárgyalunk más tartalékvaluták létrehozásáról és számítunk a többi ország megértésére e téren,” nyilatkozta Medvegyev egy Szent-Pétervári gazdasági fórumon.

Ugyanezen a fórumon Nicolas Sarkozy, francia elnök elmondta „a világ nagyhatalmainak össze kell fogni egy új nemzetközi valutarendszer megteremtése érdekében” a következő G20-as csúcstalálkozón. Hozzátette, hogy a világ jelenlegi pénzügyi rendszere elavult és egy újra van szükség helyette. „El kell gondolkoznunk egy új nemzetközi pénzügyi rendszer létrehozásáról,” sürgetett az elnök. „Még mindig a Bretton Woods intézményeken alapul minden, amit 1945-ben hoztak létre, amikor még amerikai barátaink voltak az egyetlen nagyhatalom. Megkérdezném, még mindig 1945-öt írunk? A válasz, nem!”

Nem egy ország vezető politikusa csatlakozott a nemzetközi fiat-valuta létrehozásának támogatói közé, túl sokan, ahhoz, hogy itt valamennyit felsorolhassuk. Ami ennél is fontosabb azonban, hogy a központi bankok nagyhatalmú vezetői szintén a valuta létrehozása mellett érvelnek. A FED korábbi vezetője, Obama elnök Gazdasági Fellendülés Tanácsadói Bizottságának elnöke, Paul Volcker régóta támogatja a nemzetközi fizetőeszköz és egy centralizált globális bank létrehozását. Nem egyszer hallottuk nyilatkozni, hogy „globális gazdasághoz globális valuta szükséges.” Számtalanszor sürgette a rendszer létrehozását, azt remélve, hogy még életében sikerülhet megvalósítani.

Kínában a „népi” központi bank vezetője, Zhou Xiaochuan gyakran sürgette egy új tartalékvaluta létrehozását. A bank weboldalán 2009-ben megjelent „A nemzetközi monetáris rendszer reformja” című jelentésben Xiaochuan elmagyarázza, hogy „a nemzetközi monetáris rendszer reformjának lényege egy olyan nemzetközi tartalékvaluta létrehozása lenne, ami független az egyes nemzeti valutáktól, a hosszú távú stabilitás érdekében, mivel csak így lehet megszabadulni a hitelalapú nemzeti valutarendszerek sajátosságaiból eredő problémáktól.”

Mikor a kommunista Kína elképzeléséről kérdezték egy Külkapcsolatok Tanácsa (CFR – Council on Foreign Relations) összejövetelen, Timothy Geithner, az USA adó-kerülő pénzügyminisztere, a globalizmus hű képviselője, miután bevallotta, hogy még nem olvasta a dokumentumot így nyilatkozott: „Mi nagyon is nyitottak vagyunk erre!” A dollár azonnali zuhanórepülésbe kezdett. Bár Geithner sietve visszavonta kijelentését, a következményeket már nem lehetett megállítani.

Egy másik Külkapcsolatok Tanácsa ülésen Jean-Claude Trichet, az Európai Központi Bank elnöke „Globális kormányzás ma” címmel tartott beszédet. Bár néhány jelentős szempontból az ő megközelítése eltér, mint például Trichet az IMF-et nevezné ki a világ központi bankjává, ami széles támogatottságot élvez, hiszen így gyorsabban lehetne bevezetni a világvalutát, a bankvezető által festett kép nem sokban különbözik Geithner elképzelésétől. „Egységes szabályokra, intézményekre, informális csoportosításra és együttműködési gépezetre van szükségünk, amit ’globális kormányzásnak’ nevezhetünk,” mondta Trichet, a „nemzetközi intézmények mandátumának megerősítése érdekében tett eddigi eredményeket” dicsérve, megjegyezve azonban, hogy „egyetlen piac sem maradhat fenn egységes, közös szabályok nélkül. Ez nemzetközi szinten különösképpen igaz.”

„Lehetőség van egy olyan új globális pénzügyi tartalékrendszer létrehozására, ami nem függ az eddigi egyetlen tartalékvalutától, az amerikai dollártól,” írja az ENSZ 2010-es Világgazdasági és Társadalmi Szemléje. „A dollár nem bizonyult stabil tartalékeszköznek, ami egy tartalékvaluta egyik alapvető követelménye kellene, hogy legyen.” A legújabb ENSZ jelentés szerint a Nemzetközi Valutaalapot kell felhatalmazni, hogy saját fiat-valutát nyomtathasson, mivel a jelentés szerint az új rendszer „nem függhet egyetlen nemzeti valután, de még egy valuta-kosáron sem, hanem a globális pénzügyi rendszer stabilitása érdekében a Special Drawing Rights-hoz hasonló (SDRs – Különleges Lehívási Jogok) nemzetközi likviditással kell rendelkezzen.” Az SDR-ok a Valutaalap által kibocsátott „pénzügyi eszközök”, melynek értékét több nemzeti fiat-valuta együttes értéke határozza meg.

A G20-ak legutóbbi összejövetelein a világ monetáris rendszerének központosítása igen gyakori és vitatott téma volt. A média világszerte az „új világrend”, a globális valuta és központi bank valamint egy monetáris rendőrség küszöbön álló és „várva várt” bevezetését adta hírül. A G20-ak 2009-ben kiadott nyilatkozata például kimondta, hogy „megállapodtunk egy általános SDR juttatás kibocsátásában, ami 250 milliárd dollár értékű tőkét juttat a világgazdaságba, megnövelve a likviditást globális szinten.” Egyszerűen fogalmazva nemzetközi fiat-valutát nyomtatnak.

Az IMF a világkormány központi bankja szerepében?

Forrás: TheDailyBell.com

Reuters:

Az IMF szerint érdemes feltárni vajon lehetséges-e hitelt felvenni a piacoktól… A Nemzetközi Pénzügyi Alap azt nyilatkozta érdemes feltárni annak lehetőségeit, hogy a globális intézmény a világ pénzpiacaitól vegyen fel gyorshitelt, hogy további pénzforrások állhassanak rendelkezésére hitelprogramjaihoz. A világ monetáris rendszerének megreformálásán ügyködő 20 vezető gazdaság által kidolgozás alatt álló javaslatban az IMF azt mondja, az IMF-be vetett bizalom megerősítése érdekében fontos feltárni alternatív pénzforrások lehetőségét, hogy a világ lássa, az Alap kész azonnal reagálni minden válsághelyzetre.

Mit hallunk nap, mint nap? A gazdaság súlyos helyzetben van, és az IMF a leglogikusabb jelölt arra, hogy átvezesse a világot egy szebb, konszolidált, centralizált és globális pénzügyi jövőbe. Maga az IMF is ezt állítja, tehát biztosan így is van.

Szabadpiaci szemmel: Az IMF minden erejével azon van, hogy a világ új központi bankjaként és az új világvaluta kibocsátójaként tekintsenek rá. A globális elit egyik legkiemelkedőbb szószólójának, a Reutersnek fent idézett cikkéből látható, hogy a kampány korántsem ért véget. Az IMF csupán mellékesen, teljesen mellékesen, felveti az elgondolást, hogy mi lenne, ha a globális piacokat is megcsapolná a szükséges források megszerzéséért.

Az ember agya rögtön beindul. Elsőként az vetődik fel, hogy az IMF valószínűleg valami komoly eseményre számít. Ilyen lehet a spanyol államcsőd például. Az EU számára, akinek már Portugáliával, Görögországgal és Írországgal is nehéz volt megbirkóznia, túl nagy falat lenne a spanyol csőd. Az IMF eddig mindig az EU segítségére sietett, lóhalálában kárpótolva a PIGS országokat, ahogy egymás után bedőltek. Lehet, hogy egy spanyol államcsőd még az IMF-nek is túl sok lenne? Ki tudja.

Természetesen a spanyol vezetők egymás után teszik a nyilatkozatokat, hogy Spanyolország sem most, sem a jövőben nem lesz fizetésképtelen, ami valószínűleg azt jelenti, hogy a csőd szinte biztosra vehető. Pár napja az EU vezetői azt állították, hogy a tendencia megfordult és a hanyatlás után az EU végre a fellendülés ösvényére lépett. Mi ezt úgy értelmezzük, hogy a helyzet egyre súlyosabb, sőt valószínűleg újabb válság van készülőben.

Az IMF minden bizonnyal előretekintő. Forrásait 150 tagállama biztosítja, de egy spanyol államcsőd esetén ez valószínűleg nem lenne elég, figyelembe véve, hogy nemcsak Spanyolország van szorult helyzetben. A helyzet kezelésére bevezethetnének egy különadót is, de mennyivel innovatívabb módszer lenne a pénzpiacok megcsapolása.

Ez több jótékony mellékhatással is járna. (Soha ne hagyjunk kárba veszni egy válságot!) Például még jobban megalapozná az IMF, mint független testület szerepét, hogy többé ne hitelintézetként tekintsenek rá. Az IMF valójában az ENSZ fennhatósága alá tartozik, és egy alárendelt testület, mint az IMF vagy a WHO, általában nem szokott saját, független értékpapírt kibocsátani. Ha ez mégis megtörténik, az alárendelt testület új fényben tűnik fel a világ szemében, és onnantól kezdve olyan független szereplőként fogadják el, amelynek joga van forrásokat szerezni és meghatározni saját intézkedéseinek irányvonalát.

Ez az egyik előny. A másik, hogy ez az új függetlenség további független lépéseket tenne lehetővé az IMF számára. Amennyiben az IMF a világ központi bankjává akar válni (márpedig egyértelműen kifejezte ez irányú szándékát), néhány azonnali intézkedést kell tennie. Egy saját értékpapír kibocsátásával fokozatosan hozzászoktatná az embereket a gondolathoz, hogy egy szép napon akár saját valutát is kibocsáthat majd. (Ami bizonyos fokig már meg is valósult az SDR-okon, Különleges Lehívási Jogokon keresztül.)

Ezek meghatározó események a világ jövője szempontjából, de mint sok egyéb ilyen tényező, lényegesen kevesebb figyelmet kapnak a médiában, mint mondjuk, hogy ki esett ki az éppen futó tehetségkutató vagy valóság showból. Szomorú. Sajnos, ami az IMF körül történik fontos. Bárcsak ne lenne az. Jelenleg az IMF minden erejével saját maga átalakításán dolgozik. Lehet szórakoztató műsorokat nézni, de talán fontos lenne értesülni az új globális monetáris rendszer megszületéséről is.

Először 2010-ben érkeztek hírek arról, hogy az IMF által kibocsátott SDR-ok válhatnak egyszer az új világvalutává. Brazília és Kína központi bankjainak vezetői nyilvánosan kijelentették, hogy az SDR-ok tölthetik be ezt a szerepet. Ezt követte a megdöbbentő esemény, amikor Timothy Geithner, amerikai pénzügyminiszter bejelentette, az USA is támogatná az IMF valutakosarát, mint új világpénzt. A szabadpiac támogatóit természetesen sokkolta a bejelentés. Miért lenne hajlandó az Egyesült Államok lecserélni a dollárt, mint tartalékvalutát, egy másikra, ami felett mellesleg semmi hatalma nem lenne, amikor a dollár tartalékvaluta szerepének köszönhetően eddig annyit nyomtathattak belőle, amennyit csak akartak?

Egy-egy kellemetlen téma felbukkanása rendre ugyanazt a reakciót váltja ki a fővonalas médiából: hallgatást. Végül is úgy sincs válasz a dilemmára. Ennek a lépésnek csak abban az esetben van értelme, ha azt feltételezzük, hogy nagyobb, a legtöbb ember számára nem látható erők dolgoznak a háttérben. Aki viszont ezt teszi, azt összeesküvés elméletek gyártásával vádolják, a média pedig mindent megtesz, hogy elkerülje a szálak kibogozását és a megfelelő következtetések levonását.

Mondjuk ki, amit mások nem tesznek meg. Az Valutaalapot és a Világbankot irányító anglo-szféra elitjének jelenlegi legfontosabb célja egy világkormány megalakítása, a hozzátartozó szokásos kellékekkel, úgymint saját parlament (ENSZ), hadsereg (NATO), rendfenntartó erő (Interpol), igazságszolgáltatási rendszer (Hágai Nemzetközi Bíróság) és természetesen a szükséges gazdasági eszközök, a világvalutával az élen. Ilyen megvilágításban Geithner kijelentése már nem olyan megdöbbentő. Ő is csupán egy eszköz az elit kezében és azt teszi, amit mondanak neki. Ugyanezt elmondhatjuk az Egyesült Államok kormányáról is, amely már hosszú évtizedek óta az elit programját és nem a népet szolgálja.

Ezek a párbeszédek természetesen csendben zajlanak. Az alternatív média és az Internet nélkül a legtöbb ember nem is tudna róluk. Az elit bosszúságára az Internet felerősíti az alternatív hangokat. A XX. században az elit műveletei még tökéletesen, a tervek szerint zajlottak. A nagy gonddal megfogalmazott nyilatkozatokat megmutatták a megfelelő személyeknek, ebből kialakult egy „papír” nyomvonal, amit egy sor gyűlés követett, ahol a „bölcsek” meghozták a megfelelő döntéseket. Idővel a New York Times egy két vagy háromrészes cikksorozatban megjelentette az előre levont következtetéseket. A vasárnapi számban talán még a keresztrejtvényben is felbukkantak az érintett nevek és kifejezések, nehogy elfelejtsük a leckét. Ki tiltakozna?

Az Internet azonban, folytonos és megrögzött átértelmezéseivel megváltoztatta az elit szociálpolitikai manipulációs képletének szövegkörnyezetét. Ami nem is olyan régen láthatatlan volt, ma félreérthetetlenül egyértelmű. Az egykor nesztelen tetteket az elektronikus sajtó hangosan hirdeti. Ennek ellenére az elit makacsul ragaszkodik régi taktikáihoz. A XX. században alkalmazott módszerek a huszonegyedikben is jelen vannak. Ugyanazokat az elterelő hadműveleteket játsszák, és a könnyűszerrel befolyásolható kormányok ugyanazokról az abszurditásokról tesznek bizonyságot, mint korábban. A probléma (számukra), hogy az Internet segítségével megfelelő szövegkörnyezetbe helyezve a dolgokat világossá válik képtelenségük. A színjáték díszlete papírvékony, néhány óra kutatómunkával bárki képes lerombolni.

Néha kutatás sem kell hozzá. A fent idézett cikkben a Reuters kiteríti a kártyákat. A G20-as országok pénzügyminiszterei éppen ma kezdik tanácskozásukat Washingtonban, az IMF és a Világbank szokásos féléves találkozója előtt, ahol „a globális monetáris rendszert érintő változásokat beszélik majd meg.” Kell ennél egyértelműbb fogalmazás? A Reuters a következőket írja még az IMF által most kiadott jelentésről és az induló gazdasági ülésekről:

Többek között megtárgyalják vajon része legyen-e az IMF nemzetközi tartalékvaluta szerepet betöltő valutakosarának (Különleges Lehívási Jogainak – SDRs) a kínai renmibi is. A valutakosár jelenleg a dollárból, euróból, az angol fontból és a japán jenből tevődik össze. Mivel az SDR-t 1969-ben hozták létre, Kína folyamatosan növekvő szerepét nem igen tükrözi.

Az SDR-ok globális szerepe számára a legnagyobb akadályt néhány fontos technikai kihívás és „rengeteg konszenzus-építés és irányelv koordináció jelenti,” áll az IMF jelentésben. A jelentés szerint a globális monetáris rendszer átalakításához szükséges elképzelések megvalósításához sokkal több nemzetközi együttműködésre van szükség. Emellett némelyik javaslat megvalósításához időre van szükség. A jelentés szerint az új monetáris rendszer életbeléptetésére még nem jött el az idő.

Nem is próbálják leplezni. „Az új monetáris rendszer életbeléptetésére még nem jött el az idő.” Ki lépteti életbe és miért? Látta valaki, amint a világ népei követelik egy új monetáris rendszer bevezetését? Vagy esetleg az új világvalutáért folynak tüntetések világszerte? Netán a fiatalok követelik, hogy az IMF vegye át a hatalmat az új globális pénz felett?

Egy jól bevált társadalmi motívumot láthatunk itt akció közben: a hatalmi elit által kreált, félelmen alapuló propagandakampányt. Az embereknek beadott információ lényege, hogy a régi pénzrendszer nem működik, végromlásba sodorva a világot, ezért egy új, konszolidáltabb rendszerre van szükség. A probléma kettős. Először is a mostani rendszert pontosan azért hozták létre, hogy a világot jelenleg sújtó problémákat előidézzék általa. Másodsorban pedig, ugyanazok az emberek, akik a jelenlegi válságot eredményező első rendszert megalkották, hozzák létre az új rendszert is.

Záró gondolatként megjegyeznénk, hogy az IMF, nemrég kiadott jelentésében (nehéz lépést tartani velük) elmagyarázza, hogyan válhatnak az SDR-ok világvalutává. Ennek egyik akadályaként az SDR-alapú (vagy most már Bancor) kincstárjegyek hiányát nevezték meg, amelyek után bizonyos mértékű kamat járna a kincstárjegy tulajdonosainak.

Akkor, néhány hónappal ezelőtt (a jelentést Davosban adták ki), az IMF azt mondta, hogy egy ilyen rendszer kialakításához idő kell. Most hirtelen válság-üzemmódba kapcsoltak és ami néhány hónapja egy évtizedig tartó folyamatként került felvázolásra, most hirtelen akár azonnal kivitelezhető lehet. Holnap lehet, hogy arra ébredünk, hogy az IMF bejelenti egy új SDR-alapú termék létrehozását, majd néhány nap múlva megtartják az első árverést. A Goldman Sachs megveszi nagy részét, a többit pedig az európai bankok.

Az ember csak ámul, mennyire felgyorsultak az események. Az elit már szinte nem is próbálja leplezni lépéseit. Az egyik jelentés évtizedekről ír, a másik arra utal, hogy a pénzeszközök egyeztetését azonnal el kell indítani. A tegnapi terveket már ma kivitelezik, de a felszín alatt azért így is kivehetők az egyes elemek és látszanak a függöny mögött álló Emberhez vezető szálak. A nagy és láthatatlan Óz, nem láthatatlan többé, sőt egyre kivehető. Sokan sajnos helyette, csak az előtérben kétségbeesetten ide-oda rohangáló embereket látják, akik félnek, hogy kifutnak az időből.

Az euró hanyatlása egy hosszú távú világuralmi terv része

Forrás: Global Research

Az európai vezetők erőfeszítései, ennek a rengeteg egymástól annyira különböző országnak a beleerőltetésére egy merev pénzügyi ketrecbe, eleve kudarcra van ítélve. Ez azonban a globális világvaluta bevezetésére kialakított hosszú távú terv része, ami semmi egyébre nem jó, minthogy még több nyomort hozzon a hétköznapi embernek.

Egyre többen gondolkoznak el azon, hogy „Vajon hová tették az európaiak az eszüket, amikor elfogadták az egységes európai valutát?”

Prokrusztész a görög mitológiában Poszeidón fia volt, aki áldozatait az ágyába fektette, és megkínozta: Ha áldozata nagytermetű volt és kilógott az ágyból, akkor levágott belőle, hogy éppen beleférjen. Ha alacsony volt, akkor addig nyújtotta, míg az ággyal azonos hosszúságú nem lett.

A „mindenkinek egyméret” ókori története úgy tűnik visszatért a XXI. században, ahol az európaiakat sikerült rávenni, hogy magukra vállalják ezt az égbekiáltóan ellentmondásos koncepciót, amit ma eurónak hívunk.

A franciák és németek által kitalált, az angolok által bojkottált, a svájciak által lenézett, a németek által kezelt és a többiek által elfogadott közös valuta nem más, mint a boldog tudatlanság mintaképe, ami most végre ledobta álarcát, hogy mindenki megláthassa ocsmány képét: egy lehetetlen mechanizmust, ami kizárólag az elit bankároknak kedvez, minden dolgozónak pedig nagyon rossz.

Ez az álarc egészen mostanáig képes volt elfedni az óriási és szinte mindenre kiterjedő ellentmondásokat: a 17 eurózóna tagállam relatív méretét, erősségeit, profilját, életstílusát, történelmét, gazdasági tulajdonságait, munkaügyi politikáját, nyugdíjrendszerét, iparát, emberi és természeti erőforrásait, Németországgal és Franciaországgal az egyik, Görögországgal, Portugáliával és Írországgal a másik oldalon.

Nem először mondjuk, hogy az euró szavatossági ideje hamarosan lejár. A 10 évvel ezelőtti születésekor segédkező eurokraták talán kicsit hosszabb életet reméltek számára, esetleg abban bíztak, hogy megéri a felnőttkort. Azt azonban a kezdetektől tudták, hogy egyszer meg kell halnia, hiszen éppen ecélból hozták létre.

Az euró ugyanis nem a végcél, hanem egy átmenet, mondhatni híd a sokkal ambiciózusabb globális valutához, amit a hatalmi elit által irányított globális központi bank hivatott majd kiadni, amikor eljön az ideje.

A probléma, amivel szembenézünk, hogy a 2008-ban Európát ért pénzügyi hullámverés mára egy igazi pénzügyi cunamivá dagadt, ami az egész euró rendszert elsöpörheti és ez még csak a bajok kezdete.

A mai euró probléma a különböző szuverén gondok egyik variánsa, mivel amikor egy ország vezetői úgy döntenek, hogy felelőtlenül átengedik országuk szuverenitását vagy annak egy részét, legyen az monetáris, politikai, pénzügyi, gazdasági, igazságügyi vagy katonai, jobban teszik, ha átgondolják, mit tesznek, és mik lehetnek tetteik közép és hosszú távú következményei.

A nemzeti szuverenitás átengedése azt jelenti, hogy valaki más, valahol máshol hozza majd meg az országra vonatkozó döntéseket más emberek érdekei alapján. Amíg az érdekek egyeznek nincs gond, de amint a felek érdekei eltérnek egymástól hatalmi harc alakul ki. A hatalmi harcokban pedig egyetlen közös tényező van minden esetben: az erősebb győz.

Az eurózónában óriási hatalmi harc alakult ki. Vajon ki fog győzni? Ki fogja ráerőltetni a követendő politikát a másikra? Németország Görögországra vagy fordítva? Franciaország Portugáliára vagy fordítva? Nagy-Britannia vagy Spanyolország? Németország vagy Olaszország?

Ez pedig csupán a nyilvánosság számára is látható frontvonal. Ott van még az árnyaltabb, kevesebb médiafigyelmet kapó magánfront, ahol az igazi globális hatalmi döntések születnek.

Olaszország új miniszterelnöke, Mario Monti vajon az olasz nép érdekei szerint hozza majd döntéseit vagy az Európában egyébként is általa elnökölt Trilaterális Bizottságban ülő mega-bankároknak engedelmeskedik? Ugyanezt a kérdést feltehetjük az új görög miniszterelnök, Lucas Papademos esetében is, aki szintén tagja a Trilaterális Bizottságnak. De akkor már ne hagyjuk ki a többi EU kormányt sem, ahol az igazi hatalom szintén a Trilaterális Bizottsági, Bilderberg, Világgazdasági Fórum és Chatham House tag bankárok, iparmágnások és médiacárok kezében van.

A globális elit mindent megtesz annak érdekében, hogy az euró minél tovább megmaradhasson a majdani világvaluta féle vezető úton, ami előbb-utóbb az euró és a dollár helyébe lép. Ehhez hozzátartozik mindkét valuta irányított összeomlása is, miközben teljes erővel épül a „globális dollár” vagy valami hasonló új ellentmondásos pénznem irányába vezető sárgaköves út.

Az amerikai dollár összeomlását nem lesz nehéz kivitelezni: nem kell hozzá egyéb, mint felszólítani a fővonalas médiát, hogy kihirdesse a dollár hiperinflációját és a király meztelenségét mindenki beismeri.

Vajon itt tartunk már? Talán még nem. Abban biztosak lehetünk, hogy addig lesz még néhány mentőintézkedés, egy-két pénzügyi kemoterápia az euró és a bankok megmentése érdekében, bár láthattuk, hogy egyiket sem lehet megmenteni, csak inkább valahogy mesterségesen életben tartani.

Kérdésem tehát a görögök, olaszok, spanyolok, portugálok, írek, de még a franciák és a németek számára is a következő: Engedelmeskedtek Prokrusztész felszólításának és lefekszetek Brüsszelben felállított ágyára?

Az európai katasztrófa és a globális gazdaság elkerülhetetlen összeomlása

Minden kezd összeállni az utolsó idők nagyjelenetéhez. Az globalista elit, a föld gazdasági, politikai és egyéb problémáit kihasználva és irányítva tereli a nemzeteket egy utolsó, globális diktatúra felállítása és vezetője, az Antikrisztus megjelenése felé. – Joseph Candel

Forrás: The Extinction Protocol, The Economic Collapse

Igen kérem szépen. Most már hivatalosan is kétségbe lehet esni a globális gazdaság állapota miatt. Az európai pénzrendszer szétesőben, a landolás pedig kemény lesz. Amennyiben Európa megmentése lett volna a terv, már megtették volna. A nagyhatalmú bennfentesek már kimenekítették a pénzüket minden sebezhető pozícióból és készen állnak, hogy meglovagolják a készülő káoszt. Az elkövetkezendő néhány hónap során lassított felvételként nézhetjük, amint Európában egyik szerencsétlenség követi a másikat, míg végül, valószínűleg ősszel, a nyári szabadságok után, tetőzik a helyzet.

Sok ember nem fogja fel, milyen mértékben befolyásolja Európa helyzete az egész világgazdaságot. Európa lakossága még az Egyesült Államok lakosságánál is nagyobb. Gazdasága és bankrendszere is jelentősebb.

A világon ma minden mindennel összefügg és egy európai pénzügyi összeomlás globális recessziót eredményezne. Amennyiben ez megtörténik, évek kellenek a kilábaláshoz. Kemény idők várnak ránk és ez nemcsak Európára, hanem az Egyesült Államokra is igaz, ahol még az előző válság sem ért véget. Belegondolni is nehéz, milyen mélységekbe süllyesztheti az országot ez az újabb recesszió.

A legnagyobb probléma a hihetetlen mennyiségű adósság, mind Európában, mind pedig az Egyesült Államokban.

Sokan élvezettel költötték eddig a kölcsönpénzt, de most eljött a visszafizetés ideje. Willem Biter, a Citigroup vezető közgazdásza szerint Olaszországnak és Spanyolországnak is komoly segítségre lesz szüksége.

Annak ellenére, hogy a görög választások végül a mentőakció folytatásának kedveztek, Görögországnak le kell nyelnie a megszorítások igencsak keserű piruláját és semmi kilátásuk nincs arra, hogy a visszafizetést átütemezzék, ahogyan azt sok görög reméli. Angela Merkel kijelentette, hogy Németország egy arasznyit sem enged a görög mentőcsomag feltételeiből. Mellesleg a Citigoup elemzői szerint még mindig 50-75% között van az esélye annak, hogy Görögország mégiscsak kilép a monetáris unióból az elkövetkezendő 12-18 hónap során.

Aki még mindig valamilyen globális pénzügyi csodára vár, felhagyhat a várakozással.

Ha az európai vezetőknek lenne egy rendkívüli terve a kontinens megmentésére, már előálltak volna vele. (Idők jelei: de mint tudjuk, egyelőre nincs szándékukban megmenteni az Uniót. Megvárják, amíg mindenki padlót fog és kétségbeesésében hajlandó bármit elfogadni.)

A kártyavár lassan összedől és a lapok nem rendezetten hullanak majd le. Még nagyon sok ember fogja elveszíteni az állását és az otthonát a következő néhány évben. Minden esély megvan rá, hogy ez a válság az előzőnél is keményebb legyen.

Irányított történelem a világkormányért

Forrás: The Daily Bell

Az EU-ból egyre bizarrabb hírek érkeznek. Múlt héten szerdán, londoni látogatása előtt, aminek célja David Cameron meggyőzése volt, hogy az EU-nak szüksége van Nagy-Britanniára, Angela Merkel a következőket mondta az Európai Parlamentben: „Természetesen az Európai Bizottság egy napon kormánnyá alakul majd, aminek az Európa Tanács lesz a második kamarája, több hatalmat biztosítva az Európai Parlament számára, de jelenleg az euróra kell koncentrálnunk és időt kell adnunk az embereknek, hogy elfogadják az irányt.” Más szóval az EU továbbra is jó úton halad egy „Európai kormány” felállítása felé, amit Jacques Delors már 1989-ben büszkén hirdetett, és amire Margaret Thatcher „Nem, nem, nem!” felkiáltással reagált. – UK Telegraph

A Telegraph cikke néhány nagyon fontos megállapítást tartalmaz. Először is rámutat az EU egyik legfontosabb célkitűzésére. Angela Merkel, egy vélt őszinteségi rohamban kimondta, ami az EU politikáját figyelemmel kísérők számára eddig is egyértelmű volt: az EU-t azért hozták létre, hogy majdan egy birodalommá alakuljon.

A Daily Bell néhány nappal ezelőtt is hasonlókról írt:

Az EU „jóindulatú válsága” irányíthatatlanná vált. Európa azt remélte, hogy a vészhelyzetek megerősítik az egységet, de ez a mostani inkább darabokra szakítja. Jean Monnet, az egységes „Európa” fokozatos felépítése mögött álló szervezőzseni, már 1957-ben megmondta, hogy a „végcélként szolgáló politikai egységet” csakis monetáris és gazdasági egységen keresztül lehet kialakítani. „Nincsenek előre felvázolt elképzelések,” írta, „csupán lehetőségek, amiket meg kell várnunk.”

1970-ben a Werner jelentés leírta, hogy a politikai egységhez monetáris unió kell. 78-ban azonban egy másik, az Európai Bizottság számára Sir Donald McDougall által írt jelentés arra figyelmeztetett, hogy az egységes valutát meggondolatlanság lenne létrehozni egy komoly hatalommal bíró európai kormány felállítása előtt, ami jogosult adókat kivetni és a forrásokat a gazdagabb államoktól a szegényebbekhez átcsoportosítani.

A 80-as években Jacques Delors úgy döntött, figyelmen kívül hagyja a McDougall jelentés figyelmeztetését az egységes valuta előfeltételeit illetően. Tudta, hogy a fiskális egység még korai lenne, de arra gondolt, hogy az egységes valuta létrehozása megteremtené azt a nyomást, amiből végül csak a fiskális egység tűnne az egyedüli kiútnak.

Akkoriban az EU kísérletet, különösen az eurót, „a cinizmus gyakorlatának” neveztük. Az volt az elképzelés, hogy bevezetünk egy valutauniót, ami, magyaráztuk, „összeomlana, és ezáltal elhozná a teljes politikai egységet. Először jön a gazdasági baj, majd a politikai megváltás. … Százmilliók váltották nemzeti valutájukat a bukásra tervezett euróra. Az Eurónak az volt a feladata, hogy elbukjon.”

A fentiek ismét megerősítik a történelem és a jelenlegi „szuverén” válság – amit egyes EU képviselők egymás között nyilván „lehetőségként” emlegetnek – irányított természetét.

Miért pont egy szuverén válság lett ez a lehetőség? Mert ezt a legkönnyebb irányítani. Így működik a világ. A Világbank milliárdokat ad kölcsön a korrupt kormányoknak, majdjön az IMF a „megszorításaival”, magasabb adókkal, a szolgáltatások, támogatások csökkentésével és a privatizációval.

A nyugati uralomnak ezt a dupla ágyúlövését megtapasztalta a fejlődő világ is. Ami szokatlan, hogy most ugyanezt a taktikát egy első világbeli kontinensre, Európára alkalmazzák.

Ezen nem kell meglepődni, hiszen a cél az volt, hogy először kipróbálják és finomra hangolják a receptet a fejlődő országokon, ahol reményeik szerint senki sem veszi észre, hogy mi történik, mielőtt bevetnék a nyugat ellen. Nem lehet elégszer ismételni: a bankárok nem idióták. A banki döntéshozók nem vártak azonnali megtérülést.

Érdemes elgondolkozni Merkel megfogalmazásán. Minden jel szerint úgy gondolja, hogy már nincs rejtegetni valója. Nyíltan kimondja, hogy mindezt régóta tervezik. A folyamat megállíthatatlanul halad előre és valószínűleg ez a hirtelen őszinteség oka.

A Portugáliának, Spanyolországnak, Görögországnak, stb. adott milliárdok csupán gyengén álcázott kenőpénzek. Görögországban például jelenleg is folyik egy per egy neves riporter és a görög „hatalom” között. A riporter bűne, hogy nyilvánosságra hozta azoknak a görög politikusoknak a nevét, akik svájci bankszámlával rendelkeznek. Ez sem meglepő. Amikor egy európai politikus kísértést érez, hogy beszóljon az eurokratáknak, két variáció lehetséges: vagy szürkeöltönyös látogatói érkeznek egy svájci bankszámla nyitásához szükséges papírokkal vagy lejárató kampány áldozatává válik. A nevezett újságíró 2000 görög bankszámla tulajdonos nevét hozta nyilvánosságra.

Természetesen David Cameront sem kell félteni. Angela Merkelhez hasonlóan, ő is pontosan tudja, hogy mi folyik, hiszen mindketten a banki elitnek dolgoznak, ami a társadalom legfelsőbb rétegeit immár teljesen behálózva, egy világkormány felállítását tűzte ki céljául.

Az oktatás, a politika, a katonaság, az agytrösztök, a főáramú média, a modern civilizáció minden területe az irányításuk alatt áll és egyetlen célt szolgál. A kivitelezési mechanizmus maga az irányított történelem, a finanszírozást a központi banki monopólium szolgáltatja, a stratégia pedig a merkantilizmus.

Szeretnénk, ha mindenki értené, semmi misztikus nincs jelenlegi paradigmánkban, hiszen az elit tetteit is lehet elemezni. El kell fogadni, hogy létezik egy hatalmi elit, ami a világkormány felé tereli a világot, miközben aprólékos gonddal ügyel az egyes „katasztrófák” részleteire. Nem kristálygömbből olvassuk ki a jövőt, csupán eltökélt szándékunk, hogy önámítás nélkül szemléljük az előttünk folyó eseményeket és az Internet erre egyelőre kiváló lehetőséget biztosít.