2013. március 1., péntek

A bankárok tényleg a világot akarják




A bankárok tényleg a világot akarják


Az IMF az euro válságot a globális pénzhatalom bevezetésére használja

Forrás: The Daily Bell
Bloomberg weboldalán néhány napja megjelent cikkben a következőket olvashatjuk:
Az IMF több pénzt akar pénzes ládájába a spanyol bajok miatt… Az európai vezetők Washingtonba utaztak, hogy feltöltsék pénzes ládájukat a válság kezelésére, miközben a spanyol kormány egyre nehezebben tud megbirkózni piaci és pénzügyi gondjaival. Három héttel azután, hogy az európai vezetők nyilvánosságra hozták, hogy az euróövezet segélyalapja átlépte a szimbolikus ezermilliárd dolláros határt, a spanyol helyzettel kapcsolatos aggodalmak tovább drágították a hiteleket Spanyolország számára. Az IMF április 20-22 között tartandó tavaszi ülését nyilván a válság ellen bevethető eszközök megtárgyalása dominálja majd.
"Globális adósságválság - Megszorítások"
Milyen üzenetet szűrhetünk le a fővonalas médiában közölt cikkekből, azaz mit próbál elhitetni az elit a világgal? „A megszorítások működnének, ha Európa végre hajlandó lenne az együttműködésre.”
A világ vezetői, élükön a Nemzetközi Valutaalappal és a központi bankokkal szinte észrevétlenül milliók és milliárdok helyett ezermilliárdokban kezdtek beszélni.
A fenti intézményeket üzemeltető elit célja a világkormány megalakítása és az Európai Unió az egyik legfontosabb lépcsőfok efelé. Az európai pénzügyeket stabilizálni hivatott megszorítások tulajdonképpen az elit eszköztárának részét képezik és kijelentett szándékuknak pont az ellenkezőjét érik el velük.
A globális akció segítségével az elit bizonyos nemzetközi intézményeket akar feltőkésíteni és nagyobb hatalommal felruházni. A szokásos káoszból rend taktika, ahogyan a fent idézett cikk további szemelvényei is hűen tükrözik:
A nemzetközi nyomásnak engedve, hogy többet tegyenek a válság megfékezése érdekében, az európai kormányok, merészebb javaslat hiányában, a múlt hónapban megállapodtak, hogy további 500 milliárd eurót tesznek félre a már meglévő 300 milliárd mellett, egy 800 milliárd eurós gazdaságvédelmi alap létrehozása érdekében.
Azzal, hogy 150 milliárd eurót felajánlottak az IMF-nek, az „európai kormányok megtették a maguk részét,” mondta Joerg Asmussen, az EKB igazgatótanácsának egyik tagja április 13-án. „Most arra számítok, hogy ez Európán kívüli barátaink és partnereink is hozzátegyék a maguk részét az IMF forrásaihoz.”
Ezt a probléma-megoldás képletet bárki könnyen megértheti, akiben megvan rá a szándék. A hatalmi elit leginkább félelemalapú kampányok segítségével próbálja rávenni az embereket, hogy adják fel hatalmukat és vagyonukat a globalista intézmények javára. Egy korábbi cikkben is kifejtettük az elvet:
Fontos megérteni, hogy a jelenlegi gazdasági szerkezet mesterségesen lett kialakítva. A világgazdaság a központi bankok által nyomtatott fiat, vagy papírpénz monopóliumon alapul. Ez az a rendszer, ami látszólag összeomlasztotta a fél világ gazdaságait és jó úton halad Kína összeomlasztása felé…
Az EU válság akkor kezdődött, amikor bizonyos szegényebb országok nagyobb összegeket kaptak Brüsszeltől gazdaságuk „felzárkóztatására”. Ezeknek a pénzeknek elvileg az volt a célja, hogy a bürokrácia kezelni tudja a helyi egyenlőtlenségeket és egészségesebb pénzügyi környezetet alakítson ki.
Természetesen ez a támogatás egyfajta kenőpénz volt. Az egyes nemzetek elit vezetői zsebre vágták a pénzeket és biztosították, hogy országuk belépjen az EU-ba. A belépést követően ezek az országok további pénzeket kaptak a vezető elit bankoktól.
A 2008-as összeomlást követően egyértelművé vált, hogy a PIIGS országok nem lesznek képesek visszafizetni a kapott hiteleket. Valószínűleg kezdetben is ez volt a terv. Miután a helyzet egyértelművé vált, a hatalmi elit elsődleges célja az lett, hogy a vezetőkkel a „megszorításokban” láttassák a megoldást.
A cél egyértelműen olyan nyomor és kétségbeesés megteremtése, hogy az emberek végül hajlandóak legyenek elfogadni a világkormányt és az általa felajánlott pénzeket. A háttérben működő elit több évszázada próbálja irányítani a történelem alakulását a modern globális összeesküvés keretein belül.
A Bloomberg cikkből az IMF hatalmának kiterjesztésére lehet következtetni, amihez az EU válság szolgáltatja az alapot, ugyanakkor egyes fejlődő országoktól is 500 milliárdos bővítést remélnek, azzal érvelve, hogy az európai válság más nemzetekre is átterjedhet.  Az IMF fejenként félmilliárd dollárt vár azoktól az országoktól, amelyeket állítólag védeni akar a válsággal szemben. A Reuters a következőket írja:
Az euróövezet kövérebb pénzes ládát szeretne a spanyol aggodalmak miatt… Christine Lagarde, az IMF vezetője „igazi előrelépést” remél a mostani összejöveteltől.
Januárban az IMF azt nyilatkozta, hogy 600 milliárd dollárra van szüksége az „ártatlan szemlélődők” védelmére, akiket szintén érinthetnek az európai gazdasági bajok. Pénteken a G-20-ak vezetői azt nyilatkozták, hogy az IMF 400 és 500 milliárd dollár közötti összegre számíthat tőlük.
A pénzgyűjtő kampány során 50 milliárd dollárra számítanak Japántól és ugyanekkora összegre Kínától és Szaúdi-Arábiától, az EU-tól már odaígért 250-300 milliárd mellett. Kisebb összegekre számítanak továbbá Oroszországtól, Mexikótól és Brazíliától.
Így növekszik az IMF. Tehát úgy 150 milliárd dollár Európától és néhány százmilliárd a „fejlődő” országoktól. Érdekes megemlíteni, hogy a Bloomberg és Reuters cikkekben szereplő számok között van némi eltérés. Elvégre mi is az a néhány százmilliárd barátok között?
Az igazság az, hogy senki sem tudja pontosan, mennyi pénz mozog a vezetők között, illetve, hogy hová is tartanak ezek az összegek. Az idézett cikkek célja a kezdeményezés népszerűsítése nem pedig pontos számadatok közlése. (Időkjelei: Érdemes megfigyelni, hogy minden alkalommal, amikor az IMF vagy más elit pénzintézmények vezetői nyilatkoznak, minden médiumban naponta legalább egy tucatszor hallhatjuk és olvashatjuk gondosan megfogalmazott üzeneteiket.) A lényeg, hogy olyan összegekkel dobálózzanak, ami szinte isteni hatalommal ruházza fel a vezetőket.
Sokszor később kiderül, hogy a számokkal kapcsolatos nyilatkozatok nem feleltek meg a valóságnak. Az európai szuverén adósságválságot elvileg már évekkel ezelőtt „megoldották” az erre előirányzott összegek rendelkezésre bocsátásával. A globális válságokat legtöbbször szándékosan idézik elő. Nem véletlenül tartanak ilyen sokáig. Minél hosszabb a válság, annál több lehetőség van az elit által szükségesnek látott változtatások bevezetésére.
A jelen helyzetben is látható a szándék: olyan kétségbeesést kelteni az emberekben, hogy bármilyen változtatást elfogadjanak, ami javíthat életminőségükön.
Ezen a szemüvegen át vizsgálva láthatjuk, hogy a XX. század valamennyi „izmusa” ugyanezt a tervet volt hivatott előrevinni. Miután sikerült az embereket a kormánytól függővé tenni, a hatalom most eltünteti a gazdaságot eddig alátámasztó díszleteket. A világkormányt is valószínűleg a XX. század kezdeti kormányformáihoz hasonló módszerekkel vezetik be, egy olyan gyógyírt kínálva fel általa, ami a világ valamennyi baját meggyógyíthatja.
Egyelőre nem tudni, hogy az IMF végül a világ központi bankjává alakul-e, az SDR-ral, mint új globális valutával kiegészítve, de az biztos, hogy mindig a gazdasági történések középpontjában áll, inkább, mint a BIS vagy a Világbank.





Összeesküvés elmélet megerősítve: a bankárok tényleg a világot akarják

Forrás: Examiner.com
Árnyékkormány
Az egyik legrégebbi és legtöbb ember számára ismert összeesküvés elmélet, miszerint létezik egy globális elit, amelynek legfőbb vágya a világ feletti teljes gazdasági és társadalmi uralom megvalósítása egy központi kormányon keresztül, többszörös megerősítést nyert az elmúlt hetek során.
November 24-én az elmélet kendőzetlenül bújt elő az árnyékból, amikor az Európai Központi Bank egyik vezetője felszólította az eurózóna tagállamokat, hogy adják át függetlenségüket a Gazdasági és Monetáris Uniónak, fiskális, szerkezeti és gazdaságpolitikai kérdésekben.
Ahogyan arról korábban is írtunk, José Manuel González-Páramo a következőket nyilatkozta:
Nem engedhetjük teljesen át a pénzügyi kormányzást a pénzpiacoknak. Az eurózóna a világ második legnagyobb monetáris régiója és nem támaszkodhat teljes mértékben a hitelminősítők véleményére és a piacok hangulatára. Megelőző és lineáris jellegű gazdasági kormányzásra van szükség és ez még inkább kiemeli mondanivalóm lényegét: az eurózóna legfontosabb feladata egy sokkal átfogóbb gazdasági kormányzás bevezetése.
Ez még szorosabb gazdasági és pénzügyi integrációt jelent az eurózóna számára és szükségessé teszi a szuverenitás átengedését a Gazdasági és Monetáris Unió szintjére, fiskális, szerkezeti és pénzügyi szabályozások kérdésében.”
Ahhoz, hogy egy eseményt vagy megközelítést összeesküvésnek nevezhessünk léteznie kell egy több egyén vagy koalíció által elfogadott tervnek, ami a szóban forgó cél elérésére irányul. A közelmúltban több olyan kulcsfontosságú esemény is történt, ami megfelel ennek az előfeltételnek. Ezek közül a legfontosabb egy nemzetek felett álló bankhatóság felállítása.
Görögország és Olaszország első emberinek leváltása lehetővé tette, hogy helyüket a banki elit tagjai vegyék át. Görögországban Lucas Papademos, a görög jegybank volt elnöke, az Európai Központi Bank volt alelnöke, a bostoni Fed korábbi vezető közgazdásza, Olaszországban pedig Mario Monti, a Goldman Sachs nemzetközi ágának vezetője vették át az irányítást. Mindketten tagjai a Trilaterális Bizottságnak és a Bilderberg csoportnak.
Egy másik hasonló kategóriába sorolható esemény a Vatikánnal kapcsolatos, amelybejelentette, hogy támogatja egy globális pénzügyi felügyelő testület vagy központi bank felállítását, természetesen az emberiség javát tartva szem előtt.
Miközben az Egyesült Államok és az Európai Unió vezetői különböző megoldásokat kínálnak a válság leküzdésére, egy fontos igazságot rendre elfelejtenek megemlíteni nyilatkozataikban: Az adósnak mindig a hitelező parancsol. Amerika immár 15 000 milliárd dollárral tartozik a bankoknak és más államoknak, míg az Európai Unió országai összesen 30 000 milliárd dollár adósságot halmoztak fel, megkönnyítve a bankkartellek dolgát a gazdasági hatalomátvételnél. Könnyen lehet, hogy az idő eljött, amikor az eddig ismeretlen erők előmerészkednek az árnyékból és nyilvánosan is magukhoz ragadják a hatalmat a szuverén államok rovására. Az újesztendőben minden bizonnyal komoly, az egész világra kiható változásoknak nézünk elébe.

Ki felügyeli a pénzt?



Időkjelei: Két héttel ezelőtt arról írtunk vajon ki irányítja a világot. Az alábbi cikk a pénzt követve próbál erre a kérdésre válaszolni. Ahogyan Amschel Rothchild, a Rothschild bankház megalapítója 1790-ben olyan találóan megfogalmazta: „Amíg az én kezemben van a hatalom egy ország valutájának kibocsátása felett, nem érdekel, hogy ki hozza a törvényeket.”
A BIS bázeli központja
A világ pénzügyeit egy, a legtöbb ember számára teljesen ismeretlen, rendkívüli hatalommal rendelkező nemzetközi szervezet irányítja. A szervezet, ami tulajdonképpen a központi bankok központi bankja, a Nemzetközi Fizetések Bankja nevet viseli. Központja Svájcban található, de rendelkezik irodákkal Hongkongban és Mexikóvárosban is. Nem tartozik beszámolási kötelezettséggel egyetlen hatóság felé sem, nem fizet adót és minden törvény felett áll. Még a Wikipedia is elismeri, hogy „egyetlen nemzeti kormány felé sem tartozik felelősséggel”.
A II. Világháború alatt még a nácik pénzét mosta tisztára, ma azonban legfőbb feladata a központilag megtervezett globális pénzrendszer irányítása. 58 központi bank tartozik hatáskörébe a világon és sokkal nagyobb beleszólása van egyes országok, például az Egyesült Államok irányításába, mint bármelyik politikusnak a világon.
A központi bankok vezetői kéthavonta összegyűlnek a svájci Bázelben, ahol mindannyiunkat érintő kérdésekről döntenek úgy, hogy az elhangzottakról rajtuk kívül nem igen tud senki. A szervezetet a globális elit alapította, a globális elit javára és a fokozatosan kialakuló globális gazdasági rendszer egyik legfontosabb szereplőjének szánják.
Sokan még a létezéséről sem tudnak, nemhogy a központjában kéthavonta tartott ülésekről. A Wall Street Journal a következőket írta:
Minden második hónapban egy tucatnál is több központi banki vezető gyűlik össze a Rhine folyóra néző henger alakú épület 18. emeletének egyik vacsoraasztalánál.
Nem mondhatni, hogy az üzleti vacsorán pusztán tudományos jellegű társalgás folyik a világgazdaságról. Az asztalnál a világ legnagyobb központi bankjainak vezetői ülnek, akik együttesen 51.000 milliárd dollár nemzeti összterméket képviselnek. Ez a világ GDP-jének háromnegyede.
Az összejövetelek célja nem az ismerkedés. A személyzet egyetlen tagja sem lehet jelen és szigorú titoktartás veszi körül.
Az előételeket és drága borokat komoly témák megvitatása követi, mondják azok, akik ismerősek az asztal körül. Mervyn King, a Bank of England elnöke általában megkéri kollégáit, hogy vázolják fel saját országaik gazdasági kilátásait. A többiek kérdéseket tesznek fel a részleteket illetően. A gyűlésekről nem készül jegyzőkönyv és a személyzet egyetlen tagja sincs jelen.
Röviden összefoglalva, a világ sorsát befolyásoló kérdésekről választás nélkül kinevezett emberek döntenek teljes titokban.
Ez a „globális kormányzás” lényege. Az elit úgy gondolja, hogy a komoly döntések meghozatala saját privilégiumuk és a módszer bevezetését nagyon régen elkezdték. Mindig is ez volt a terv.
A témával foglalkozó előző cikkben Carroll Quigley foglalta össze az elvet:
A pénzügyi kapitalizmus erőinek egy másik messze nyúló célja is volt, ami nem kevesebb, mint létrehozni a pénzügyi hatalom magánkézben lévő globális rendszerét, ami minden ország politikai rendszere és a teljes világgazdaság felett is hatalmat gyakorolhat. A tervek szerint ezt a rendszert, feudalista módon, a világ központi bankjai közös erővel irányítják majd, magán összejövetelek során hozott titkos megállapodásokon keresztül. Ennek a rendszernek a gerincét a svájci bázeli központú Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) alkotja, ami a világ központi (szintén magánkézen lévő) bankjai tulajdonában lévő magánbank.
Amikor Quigley ezeket írta, a BIS még nem játszott olyan komoly szerepet a világ pénzügyeiben. Az évek során azonban ez jelentősen megváltozott. Ellen Brown, a Public Banking Intézet elnöke, így írt erről:
A BIS éveken keresztül próbálta kerülni, hogy magára vonja a világ figyelmét. Gyűléseit egy elhagyott szállodában tartotta. Ebben a szállodában döntötték el, hogy egy adott valutát le- vagy felértékeljenek, hogy mennyi legyen az arany árfolyama, hogy miként szabályozzák az offshore bankokat vagy, hogy megemeljék-e a rövidtávú kamatokat. 1977-ben azonban a BIS kilépett a névtelenségből, hogy egy hatékonyabb központba költözzön. A hatalmas henger alakú épületre rövid idő alatt ráragadt a „Bázel tornya” csúfnév. Ma a BIS teljes immunitást élvez, nem fizet adót és saját rendőrséggel rendelkezik. Pontosan olyan, mint amilyennek Mayer Rothschild megálmodta: a törvény felett áll.
Tényleg említésre méltó a hasonlóság a bibliai Bábel tornya és a BIS székhelye között. Az elit a Bábel tornyához hasonló egységes „birodalom”, mai nevén pénzrendszer segítségével akarja egyetlen hatóság alá tömöríteni az emberiséget. Az elit néhány tagja meggyőződéssel hiszi, hogy az emberiségnek erre van szüksége. Egyre gyakrabban mondják ki a nyilvánosság előtt is terveiket, csak sokan nem akarják meghallani.
Jean-Claude Trichet, az Európai Központi Bank elnöke például a következőket mondta:
A központi banki együttműködés korában, a Bázelben kéthavonta összeülő Globális Gazdasági Gyűlés (Global Economy Meeting – GEM) a legfőbb fórum. A GEM a központi banki globális kormányzás legfőbb csoportjává vált.
(A teljes beszéd itt megtalálható: LINK)
A BIS hivatalos oldalán a szervezet céljai elég ártatlanul, sőt inkább unalmasan hangzanak:
A Nemzetközi Fizetések Bankjának (BIS) küldetése, hogy támogatást nyújtson a központi bankoknak a monetáris stabilitás elérésében valamint, hogy segítse a nemzetközi együttműködést ezen a téren és a központi bankok bankjaként funkcionáljon.
Pontosan hogyan is éri el a BIS ezt a „monetáris stabilitást”? Az investorinsight.com a következőképpen írja le:
A [BIS] ezt az országok irányításán keresztül éri el. Jelenleg a világ valutaalapjainak 7%-át birtokolja, és 2003-ban ennek elszámolási egységét svájci frankról SDR-okra, azaz Különleges Lehívási Jogokra cserélték, ami egy mesterséges fiat „pénz”, értékét pedig egy valutakosár alapján határozzák meg (44% dollár, 34% euró, 11% japán jen, 11% angol font).
A bank óriási aranykészlettel is rendelkezik, aminek egy részét maga tárolja, a többit pedig kiadja kölcsönre, komoly stratégiai előnyt és hatalmat biztosítva magának a nemesfém árfolyamokon és piacokon. 2005-ös (legfrissebb nyilvános) éves jelentésében 712 tonna arany szerepelt. Az, hogy ebből mennyi a tagi letét és mennyi a BIS személyes vagyona, nem ismert.
A devizák és az arany árfolyamának irányításával a BIS komoly hatást tud gyakorolni egyes országok gazdasági feltételeire. Emlékezzünk, amikor legközelebb Ben Bernanke, FED elnök, vagy Jean-Claude Trichet, EKB elnök kamatemelést jelent be, hogy a döntés a BIS beleegyezésével történt.
Hogyan irányítják a központi bankok a pénzvilágot” című cikkében a CNBC a következőket írja:
Ha összeadjuk a világ központi bankjainak vagyonát, több mint 9.000 milliárd dollárt kapunk,” mondja Marc Doss, a Wells Fargo Bank regionális befektetési igazgatója. „Ez olyan, mintha a világ második legnagyobb gazdaságát hoznánk létre a semmiből.”
Valóban. A központi bankrendszer egy önálló gazdasággá vált. Egy multi-billió dolláros birodalommá, ami manipulálja az illetékes bizottságokból érkező legkisebb hírekre is érzékenyen reagáló piacokat.
Szóval ki felügyeli a pénzt?
A központi bankok.
És ki irányítja a központi bankokat?
A Nemzetközi Fizetések Bankja.
Mit tehetünk, ha nem tetszik, amit a Nemzetközi Fizetések Bankja tesz?
Semmit. A szervezet a törvény felett áll.
Talán kicsit elfogadhatóbb lenne a BIS az emberek számára, ha átláthatóbb lenne, de szinte minden tevékenysége titokban folyik. Ami pedig ennél is aggasztóbb, hogy semmilyen felügyelettel nem rendelkezik. A Svájci Szövetségi Tanáccsal kötött megállapodása értelmében a bank archívumai, dokumentumai és bármilyen adathordozón található adatai „mindenkor és mindenhol sérthetetlenek”. Továbbá tisztségviselői és alkalmazottai, „hivataluk megszűnése után is, minden büntetőjogi és közigazgatási illetékesség szerint mentességet élveznek, kivéve, amennyiben erről kifejezetten lemondanak.” Végezetül pedig, a BIS vagy annak bármely letétjével szemben „a Bank előzetes engedélye nélkül” semmilyen követelés nem érvényesíthető. (forrás)
Más szóval azt tesznek, amit akarnak, minden következmény nélkül. Ez az igazi bombabiztos jogi védelem.
Amennyiben a BIS úgy dönt, hogy beavatkozik a pénzpiacok működésébe, egyszerűen megteszi.
Mint a régi vicc a gorilláról: „Hová ülhet egy 300 kilós gorilla? Ahová akar.”
Vajon merre tart a BIS?
Sokan úgy gondolják, hogy a következő lépés az egységes globális valuta bevezetése lesz, amit egyetlen globális központi bank bocsát majd ki. A BIS már most is SDR-okat használ, ami sokak szerint az egységes valuta előfutára. A BIS-nek fontos szerepe volt az euró bevezetésében is. Elég valószínű tehát, hogy további valutaintegrációk várnak a világra.
Ezek a dolgok nem fognak még az idén megtörténni, de felénk tartanak az biztos. Minden újabb válságra olyan megoldásokat kínálnak, amelyek a központosítás és a globalizáció felé viszik a világot.

Hiperinflációval a világkormányért BIS módra



Forrás: The Daily Bell
Market Watch-ban vasárnap megjelent cikkben a következőket olvashatjuk:
A Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) burkoltan jóváhagyta, hogy a világ legnagyobb központi bankjai könnyítsenek a bankok likviditási helyzetén. „A bankközi piacok beragadása a legfontosabb valutákban, mint ahogyan az a közelmúltban kialakult válság során is történt, szükségessé teheti, hogy a központi bankok hivatalosan és rugalmas formában biztosítsák a szükséges likviditást,” jelent meg a BIS negyedévente kiadott jelentésében.”
A BIS épülete Bázelban
Magyarul: Gerjesszük az inflációt és minden rendben lesz.
Sokszor beszéltünk arról, hogy a hatalmi elit a Nagy Gazdasági Világválsághoz hasonló válságot akar, hogy ezen keresztül elérje igazi célját, a világkormány megalakulását. A fenti cikk ugyanezt az alaptételt erősíti.
Tehát a BIS jóváhagyja az összehangolt enyhítést. Ennél azonban többet tesz: „A bankközi piacok beragadása a legfontosabb valutákban, mint ahogyan az a közelmúltban kialakult válság során is történt, szükségessé teheti, hogy a központi bankok hivatalosan és rugalmas formában biztosítsák a szükséges likviditást.”
Gondoljunk bele: A BIS, akármi is legyen igazi szerepe a globális piacon, azt akarja, hogy a bankok sok pénzt nyomtassanak. A BIS, a központi bankok központi bankja, nemcsak egy aprócska kereskedőház. A BIS a leghatalmasabb (és legkevésbé ismert) globális üzleti szervezet ma a világon. Sok titok veszi körül, működésének mikéntjeiről csak kevesen tudnak.
Természetesen annakidején, 1930-ban valaki létrehozta, és azóta az a valaki vagy valakik legalább 200 másik jegybankot, vagy más néven központi bankot hoztak létre szerte a világon, amelyek szinte egytől egyig a BIS felé tartoznak számadással.
Ki volt az és hogyan történt? Fogalmunk sincs.
Ki mondja meg egy államfőnek, hogy alakítson központi bankot? Nem tudjuk. Valaki tudja esetleg?
Miért van ma Líbiának, Afganisztánnak és Iraknak központi bankja, amikor korábban nem volt? Legalábbis nem olyan formában, mint most. Olvasott valaki a megalakulásukról?
Ez a mindent romba döntő pénzrendszer nem egy fa vagy bokor. Nem magától nőtt fölénk és nem természetes úton jött létre. Azt is meg merjük kockáztatni, hogy azok, akik létrehozták tudták mit csinálnak.
Az elit úgy tesz, mint aki nem tud semmit. Kognitív disszonanciát hoznak létre, mert tudják, hogy az emberek nem szeretik, ha valami ellentmond korábbi elképzeléseiknek. Ha ma megkérdezünk egy átlagembert az utcán arról, hogy vajon a hatalmi elit gazdasági világválságot akar-e előidézni, esetleg hiperinflációt gerjeszteni, valószínűleg megkapnánk az „Ezt meg honnan szalajtották?” pillantást.
Pedig nem őrültség. Az Európai Unió és az euró egy egész európai generációt zúz porrá. Kína zuhanóban, az Egyesült Államok pedig még a 2000 egynéhányban elindult válságból sem lábalt ki és nem is fog a közeljövőben.
A monetáris katasztrófa a fiat pénz monopóliumból ered. A várható dollár expanzió a II. Világháborút követően életbe léptetett rendszer egyenes következménye.
Nem nehéz átlátni, hogy mi történik, ha az ember egy időre leveszi a hangot a fővonalas média csatornáiról. Elemezzük azt, ami VAN és azt, amit JAVASOLNAK és minden világos lesz.
A Daily Bell (az eredeti cikk publikálója) azért képes immár négy éve pontos képet festeni a piaci helyzetről, mert arról ír, ami történik, nem arról, amit a fővonalas média mond.
Anthony Wile négy éve megjelent High Alert című könyvében a következőket olvashatjuk:
Amerikán, és bizonyos mértékig az egész nyugaton, egy pénzügyi hurrikán vonul át. Óriási tévedés lenne ezt hullámvölgynek nevezni. Az ehhez hasonló események időszakosan történnek, az utolsó ilyen periódus, ami a mostanihoz képest csak apró viharnak nevezhető, a 70-es években volt.
A nyugati valutákat már most is megfolytja az infláció, amit lassan hiperinflációnak is nevezhetünk. A dollár zuhanását késlelteti az a tény, hogy a világ többi központi bankja a gyenge dollárhoz igazítja saját valutáját.
Murray Rothbard a következőképpen ír a hiperinflációról: „A hiperinfláció rosszabb, mint egy válság, mert elpusztítja az ország valutáját, ami a gazdaság lételeme. Elpusztítja a középosztályt és valamennyi fix jövedelemből élő osztályt, megfékezhetetlen káoszt teremtve. Ami pedig a legrosszabb, óriási munkanélküliséget teremt és rontja az életkörülményeket, hiszen az emberek úgy érzik, már dolgozni sem érdemes, ha egyáltalán találnak munkát, hiszen akármennyit is keresnek, az egy óra alatt elértéktelenedik.”
Valami ilyesmire gondolhatott a BIS is. Ezt a sorsot szánják nekünk azok, akik szeretnének megszabadulni a középosztálytól, hogy létrehozhassák a világkormányt. A káoszból rend taktika klasszikus példája. Figyeljük azt, ami történik, ne azt, amit mondanak!
A BIS inflációt akar és burkoltan jóváhagyja az inflációgerjesztést, ami közvetlenül a jelenlegi pénzrendszer bukását eredményezi. Végül is az „ő” rendszerük. Ők hozták létre. Nézték, amint felemelkedik és elbukik. Előre tudták, hogy a vége a piac zsugorodása és esetleg a hiperinfláció lesz.
A zsugorodás, a válság kezdeti szakasza, már végbement. A legjobb az lenne, ha az elit veszni hagyná a zuhanó piacokat, hogy minél gyorsabban megtörténjen a földet érés. Valószínűleg nem ezt a forgatókönyvet választják. Ehelyett óriási központi banki inflációra készülnek az egész világon. Ez a fenti Market Watch cikk legfőbb üzenete a mi megítélésünk szerint.
A BIS ezzel politikailag korrekt módon azt mondja, hogy a jelenlegi nyomor és kétségbeesés nem elég mély. A szenvedés mértéke kevés. Az új világrend csak a tömegek sírján születhet meg és egyedül a hiperinfláció (és/vagy a háború) képes a kívánt mértékű káoszt előidézni.

A kínai kassza is kiürül



Forrás: The Daily Bell
Az Economist cikkéből: A cégeknek fogy a pénze, ami súlyos következményekkel jár dolgozóik számára… Egyre több munkás nem kapja meg bérét… Az infláció visszaszorítása érdekében tett erőfeszítések fájdalmas mellékhatásokkal járnak. Kínában az egyre szűkülő hitellehetőségek miatt a pénzszűkében levő vállalatok felfüggesztették a bérek kifizetését a fizikai munkát végző dolgozók számára. Ma már a korábban irigyelt állami szektor is érzi a pénzhiányt. A sok ezer kilométeres vasúthálózaton folyó munkák szinte teljesen leálltak, a munkások pedig arra panaszkodnak, hogy nem kapták meg fizetésüket.
Milyen üzenetet próbálnak a társadalom felé közvetíteni Kínáról? „Ezek a kommunisták Kínában aztán tényleg tudják, hogyan kell vezetni egy kapitalista gazdaságot! Európánál vagy Amerikánál jobban csinálják, az biztos! A szocializmus valahogyan „kiokosítja” az embereket.”
Mi egy kicsit másképpen látjuk a helyzetet. Az Economist szerkesztői, akik mellesleg még soha nem találkoztak olyan diktatúrával, amiről ne tudtak volna egy-két jó szót szólni, úgy tűnik falba ütköztek Kína esetében. A kapitalizmus reménysége (a kommunista Kína) le van égve, a földet érés pedig nem lesz zökkenőmentes.
Miután évekig dicshimnuszokat zengtek Kínáról és az élettel teli kínai „szabadpiacról” az Economist szerkesztői szemben találták magukat a rideg valósággal, melynek eredménye a kínai kommunisták hiperaktív, a lehetetlenségig stimulált gazdaságának lepadlózását taglaló fenti gúnyirat.
Ezt természetesen nekünk nem kellene értenünk. Ez a társadalmi üzenet az elitnek szól, végtére is a kínai kommunisták gyilkos önkényuralmi gazdasága a nyugati anarchista és „szabad” gazdasággal szemben sok mindent jól csinált. Néhány további szemelvény a cikkből:
Kínában általában a nagyszámú és sokszor igen messziről bejáró ingázók az elsők, akik a pénzhiányt megérzik. Egy februári törvénymódosítás megtiltja a munkaadóknak a fizetések visszatartását, amennyiben a cégnek a szükséges pénz rendelkezésére áll. A törvény sajnos nem sokat javított a 150 millió vidéki ingázó helyzetén, akik a fizikai munka oroszlánrészét végzik az országban. A 2008-ban előirányzott 600 milliárd dolláros élénkítő csomagot nagyjából elköltötték. A központi kormány utasította az állami bankokat, hogy fogják vissza a hitelezést az infláció megfékezése érdekében, ami a július hónappal záródó 12-hónapos időszak alatt 6,5% volt, majd szeptemberre 6,1%-ra csökkent.
A Wenzhou városában az elmúlt hetek során kialakult hitelválság eredményeként több tucat üzletember, cégét magára hagyva elmenekült, több ezer dolgozót hagyva maga mögött kifizetetlenül. Az állami cégek sincsenek sokkal jobb helyzetben. A sínfektetés két rekordéve után a vasút is súlyos gondoknak néz elébe. A kormány meggondolta magát korábbi gyorsvasút-építési elképzeléseiket illetően, miután júliusban két halálos kimenetelű szerencsétlenség is történt.
A döntésben ugyanakkor jelentős szerepe volt a hitelforrások kiapadásának is. Az angol nyelven megjelenő China Daily lap szerint a vasútiparban dolgozó ingázók jelentős része hónapok óta nem kapott fizetést. Az elégedetlenség egyre nő a munkások körében. Az állami média által idézett egyik vasúti vezető elmondta, hogy a China Railway Engineering Corporation, az ország legnagyobb mérnöki cégének dolgozói július óta 2000 keresetet adtak be a hatóságoknak. Egy másik lap, az Economic Information Daily szerint a pekingi vezetést rendkívüli módon aggasztja a sok bérhátralék és a tiltakozások növekvő száma. A cikkből kiderül, hogy a vasúti projekteknek mindössze egyharmada halad a tervek szerint.
A hatalmi elit nyilván szerette volna szembeállítani Kína „életerős” és kvázi felülről irányított gazdaságát (saját jelzőik) a nyugat kaotikus és irányíthatatlan (saját jelzőik) gazdaságával, de úgy tűnik Kína a vártnál gyorsabb ütemben esik darabokra. Az állami kézben levő kínai központi bank nem kezeli túl jól a földet érést.
A rothadó, üresen tátongó kínai városok és hitvány, dülöngélő felhőkarcolók, a tékozló és korrupt központi bank, a menekülő vállalkozók és az egész országban erősödő erőszakhullám (ami olyan súlyos, hogy hivatalosan már nem is írnak róla) komoly jelzések a probléma súlyosságát illetően.
A kínai csoda halott. Annyira mondhatjuk valódinak, mint amennyire a késői huszadik század fogyasztói őrülete az anglo-amerikai „zsenialitás” termékének tudható be. Nem. A modern, irányított történelem lényege nem más, mint az elit által irányított pénzalapú élénkítés és központi banki bőkezűség. Aki ezermilliárdok felett rendelkezik, az egész világ felett rendelkezik. Ilyen egyszerű. Ez nemcsak az Egyesült Államokra, de Kínára is igaz.
Mi valóságos akkor Kínában? A fejlődés jelenlegi állapota? Netán a pénzügyi hatalom? A kínai központi bank, a nyugati központi bankokhoz hasonlóan, több tízmilliárd dollárt tud meglebegtetni, hogy elhitesse a világgal a kínai csoda valódiságát. Igen, a kínai nép egy ősi, bölcs és hatalmas kultúra örököse, de egy országot nem lehet 30 év alatt felépíteni. Vagy igen?
Szerintünk nem. Központi banki szuperpénz nélkül nem lehetséges. Tőlünk azonban azt várják, hogy ennek ellenére elhiggyük a csodát, ahogyan azt is el kell hinnünk, hogy a kínai központi bank zseniális technokratái képesek lesznek „zökkenőmentesen landolni” ezzel a hatalmas országgal, akármit is értenek ezalatt. Hát hazudna nekünk az elit? Tényleg megtenné?
Amikor eljön az összeomlás, márpedig jön, a háromlábú szék mindhárom lába kitörik. Amerika, Európa ÉS Kína sem lesz képes tovább hajtani a modern, központi bankrendszeren alapuló gazdaságot. A világ a történelem eddigi legnagyobb válságába süllyed. Hogyan tovább?
Az elit vajon a függöny mögött várja, hogy bonyolult projektjük következő jelenetét elkezdhessék? És mi lesz az? A világkormány?

A kínai összeomlás a tervek szerint halad



Forrás: The Daily Bell
Foreign Policy Magazin néhány napja a következőket írta Kínáról:
Az amerikai nagykövet szerint a kínai helyzet „nagyon nagyon kényes.” A kínai nép egyre frusztráltabb, elegük van a kínai kommunista pártból és az ország politikai helyzetéből, ami Gary Locke, az Egyesült Államok kínai nagykövete szerint „nagyon nagyon kényes.” „Szerintem a nép igazi hatalommal bír Kínában és az emberek között egyre erősödik a frusztráció a kormány működése, a korrupció, az átláthatóság hiánya és az embereket napi szinten érintő kérdések elhanyagolása miatt,” nyilatkozta Locke az NPR-nak szerdai washingtoni látogatása során.
Mi is volt az elit üzenete számunkra Kínával kapcsolatban az elmúlt évek során? Úgy gondoljátok, hogy Kínában kényes a helyzet? Szerintünk pedig ez egy sikertörténet.”
Mivel (a Daily Bell-nél) már sok éve mondjuk, hogy Kína 1,4 milliárdos lakossága a közmondásból ismert vékony jégen táncol, meglepődtünk, amikor hirtelen egy fővonalas forrás arról ír, hogy Kínában lázadás törhet ki. A cikk a milliók által olvasott Drudge Riport oldalon is megjelent, ahol mindig vigyáznak nehogy cikkeikkel átlépjék a kormány által meghúzott láthatatlan vonalat. A szeptember 11-i támadás „hivatalos” magyarázatát megkérdőjelező írásokat például  soha nem találunk náluk.
Ebből kiindulva arra lehet következtetni, hogy az elit szerint a „kínai csoda” fenntarthatatlanná vált és ideje erről a nyilvánosságot is értesíteni. Elvégre nem tenne jót a fővonalas média hírnevének, ha a világ legnagyobb országának összeomlását nem vennék észre.
Márpedig Kína össze fog omlani, efelől nincs kétségünk. Legyen az gazdasági vagy politikai összeomlás, netán csak hatalmi központjainak deflációja, a kínai nép egy új korszak kezdetén áll. Ez a „kezdet” természetesen tág fogalom. Jöhet holnap vagy egy évtized múlva.
Az összeomlás azért biztos, mert Kína már nem sokáig lesz képes hatalmának létjogosultságát alátámasztani. Nincs se morális, se katonai se gazdasági létjogosultsága, csupán egy hallgatólagos egyezségnek köszönhetően vannak hatalmon. Amikor azonban a gazdaság helyzete meginog, márpedig megingott, akkor ez az egyezség megkérdőjeleződik.
Kezdettől fogva merész elképzelés volt azt gondolni, hogy hatalmukat a kapitalizmus felé történő elmozdulás segítségével fenntarthatják, hiszen ez a kínai kommunista hatalom alapját ásta alá. A kapitalista modell látszólagos sikere megkérdőjelezi a kínai kommunista modell létjogosultságát. Ezt valószínűleg ők is tudták, de nem volt választásuk.
A legtöbb játékban a játékosoknak három „dobásuk” van. Kínában először jött a „kiugrás”, amibe 50 millió kínai mondhatni éhen halt. Ezt követte a Tienanmen téri vérengzés, ami megmutatta az öreg párttagok elszántságát. Végül jött a „kínai csoda”, fokozatosan engedve a rögzített árak szorításán, míg az egész gazdaságot át nem állították.
Kína szinte a „szabadpiac” szinonimájává vált. Azt mondták nekünk, hogy Kína vezeti majd el a világot a bőség és szabadság felé és a XXI. század legfőbb hajtóereje lesz. A nyugatnak megtanították, hogy a kínai csoda hajtóereje – a hatalomelvűség és a kereskedelem kombinációja – nagyobb erővel bír, mint a nyugati „szabadság”.
Természetesen a nyugat nem szabad, a kínai modell pedig a központi banki stimuláción alapul, ami a sztratoszférába repítette az országot. Az egész nemzetet a semmiből előállított pénz hajtja, olyannyira, hogy ma már a tájképet sormintaszerűen elhelyezett üres városok tarkítják.
Eközben persze az elnyomás változatlanul folyik. A kínaiak annyira kétségbeesetten próbálják befektetni délibábszerű vagyonukat valami kézzelfoghatóba, hogy már a rothadó üres városokban üresen álló penészes ingatlanokkal is megelégszenek, sőt, kettesével, hármasával veszik azokat. Eközben a kínai kormány bezáratta az aranybörzéket, nehogy a nép pénze aranyba és ezüstbe vándoroljon.
Próbáljuk távolabbi perspektívából, objektívan szemlélni a kínai gazdaságot és meglátjuk, hogy a valóságban a kormány irányítja szinte az összes nagybankot és a színfalak mögött működő nagy társaságokat. Nem sok különbség van a mai Kína és a régi Szovjetunió között.
A legfontosabb különbség a központi banki rendszerben rejlik. Az angloszféra elit eredetileg bizonyára a diktatórikus elvek alapján működő gazdaság mintaképének szánta Kínát. Nyilván elérték, hogy a párt öregjei megnyissák a pénzcsapokat.
Ez egy ideig működött, ám a monetáris ösztönzés szavatossága egy idő után lejár. Ez egy kőbevésett alapszabály. A semmiért nem adnak semmit. Ingyen pénzt akarsz? Akkor számíthatsz egy csepp inflációra.
És pontosan ezt kapta az átlag kínai. Az utóbbi időben az ingatlan- és élelmiszerárak 40%-kal emelkedtek, és ezek csak a hivatalos adatok! A valóság minden bizonnyal sokkal rosszabb, mint ahogyan a korrupció mértéke is. Ezt a rubinvörös (vagy tűzpiros?) gazdaságot a kommunista párt irányítja.
A visszaélések, korrupció és egyéb turpisságok valószínűleg minden kínai számára nyilvánvalóak. Az árak és kamatok növekedésével, a munkanélküliség emelkedésével, a nyugati keresletcsökkenés miatti gyárbezárásokkal az „egyezség” szép lassan szertefoszlik.
Az amerikai külügyminisztérium, az AYM programon keresztül (az USA által szponzorált Fiatalok Szövetsége Mozgalom, amelynek célja létező rezsimek megdöntése forradalmak kirobbantásával) számos rezsim megdöntésében sikerrel járt már a közel-keleten. Tunézia, Egyiptom, Szíria és Líbia mind ízelítőt kaphattak már a receptből. A folyamat minden esetben a „nép” elégedetlenségével indul.
Kína esetében ez valószínűleg igaz is. Azt azonban könnyű elképzelni, hogy az elit a meglévő elégedetlenséget kihasználva tovább szítja a problémát. Vajon van annyira arcátlan az elit, a City, Washington, a Vatikán és Tel-Aviv, hogy megkockáztassanak egy kínai felkelést? A múltban volt már rá példa.
Az országok, népek és civilizációk csupán játékszerek a világot irányító maroknyi bankárcsalád számára. Több száz éve mesterkednek tervük megvalósításán. Az Internet-forradalomnak köszönhetően az utóbbi időben néhány kétségbeesett lépésre szánták el magukat, hogy az új világrendet minél előbb bevezethessék. Egyre több diktatórikus törvényt hoznak, egyre több „biztonsági” intézkedést vezetnek be a nemzetközi utazások terén, de leginkább egyre többször üzennek hadat a „terrorizmusnak” a legapróbb provokációra is.
Az elit és Kína jelenleg szoros együttműködésben dolgozik, hiszen Kína sok ezermilliárd dollár és euró nyugati hitel tulajdonosa, azonkívül a Kína, Amerikai és Európa közötti kereskedelem tartja életben a gazdaságot. Azonban az elit egy soha nem látott világméretű válság elindításán ügyködik, hogy válaszként végre bevezethesse a világkormányt.
A kérdés tehát a következő: Vajon a szinte elkerülhetetlen kínai összeomlás a szabadság új korszakát hozza el Kínának vagy a diktatórikus trendeket fogja erősíteni? Vajon képes lenne az elit irányítani egy ilyen „új” kínai forradalmat vagy elszabadulna a pokol, amint az Európában és az Egyesült Államokban történik?
Nem tudjuk mi lesz Kínában, de az biztos, hogy a „kínai csoda” igen gyenge lábakon áll és a kínai kormány komoly igyekezete ellenére a gyengítésben az Internet is kiveszi részét. Amennyiben a hatalom a forradalomban látja a megoldást, jobb ha megkapaszkodunk, mert az út rázós lesz.

A kínaiak annyi aranyat vettek januárban, mint tavaly fél év alatt



Forrás: Businessinsider.com
A fizikai és nem fizikai arany1 iránti kereslet egyre nagyobb ütemben növekszik Kínában. A Kínai Ipari és Kereskedelmi Bank (ICBC) egyedül január hónapban 7 tonna fizikai aranyat adott el, ami szinte pontosan megegyezik a 2010 során hat hónap alatt eladott mennyiséggel a Reuters szerint.
A Bank összesen 5 milliárd jüan értékű aranyalapú eladásra számít ez év során, miután 2010-ben 1 milliárd jüan értékben értékesítettek aranyalapú betéteket, mondta Zhou Ming, az ICBC Bank nemesfém üzletágának vezetője.
4,9%-os fogyasztói árindexemelkedés mellett nem meglepő, hogy a fogyasztók nagyszámban fordulnak a nemesfémekhez az infláció elleni fedezetként. Az aranyárfolyamok Ázsia szerte stabilizálódtak az egynapos kereskedések piacán, míg az arany határidős ügyletek árfolyama emelkedett a New Yorki Comex indexen. A nemesfém kereskedési volumene némileg csökkent mára.
Kedden az ICBC a Nemzetközi Aranytanáccsal együttműködve elindította Kína első ajándék befektetési aranyrúd programját. A „Tisztán arany ajándékrúd” elnevezésű rudak 10, 20, 50, 100 és 1000 grammos kiszerelésben kaphatók és mindegyiken a „fu” (öröm) szó olvasható.
A Nemzetközi Aranytanáccsal szorosan együttműködve számos fizikai arany és fizikai arany hátterű befektetést ajánlunk ügyfeleinknek. Tavaly több mint 15 tonna aranyrudat és aranyérmét adtunk el és a januári 5 tonnás kezdés is igen erősnek számít,” mondta Zhou Ming kedden a Bank sajtónyilatkozatában.
1.161,9 tonnával Kína rendelkezik a világ hatodik legnagyobb aranytartalékával, melynek értékét 50,19 milliárd dollárra becsülik. Kína a világ legnagyobb aranytermelője, de ennek ellenére tavaly 209 tonna aranyat importált.
  1. Az aranybefektetések fogalmával kapcsolatban fizikai aranynak nevezzük a befektető által ténylegesen  birtokba vehető „kézzel fogható“ arany megjelenési formákat, amelyek legtöbbször aranyrudat, aranytömböt, aranylapkát vagy befektetési arany érmét jelentenek. Csak a kapitalizmus kialakulásával, a londoni aranypiac fejlődésével indultak igazán útjukra a különböző aranyfedezettel kibocsátott értékpapírok. Évezredeken keresztül nem is volt kérdés, hogy a fizikailag is meglévő aranyat nevezték aranynak. []


Mi állhat a megnövekedett kínai aranyvásárlások mögött?



Forrás: Forbes
A Hongkongi statisztikai hivatal januári jelentése szerint Kína 102.779 kilogramm aranyat importált Hongkongból novemberben, ami jelentős emelkedés az októberi 86.299 kilogrammhoz képest.  Peking nem hozza nyilvánosságra a saját aranykereskedelmével kapcsolatos adatokat, így a Hongkongi adatok szolgáltatják a legmegbízhatóbb alapot Kína aranyimportjának felmérésére.
Az elemzők szerint 2011-ben Kína 490 tonna aranyat vásárolt, ami a 2010-es 245 tonnás becslés kétszerese. „Ez a hihetetlen mértékű emelkedés az aranyimportban nagyon megmozgatja az emberek fantáziáját,” mondja Ross Norman, a londoni Sharps Pixley arany befektetési cégtől.
Ki veszi meg ezt a temérdek aranyat Kínában?
A kínai jegybank, a People’s Bank of China célozgatott rá, hogy vásárol aranyat. „Egyetlen eszköz sincs biztonságban,” nyilatkozta Zhang Jianhua, a bank igazgatója a múlt hónap végén. „A kockázat ellen az egyetlen védekezés a kemény valuta, ami az arany.” Zhang azt is hozzátette, hogy a legjobb stratégia akkor vásárolni, amikor a piac lent van. Ahogy az várható volt, a nyilatkozatból az elemzők rögtön arra a következtetésre jutottak, hogy a világ ötödik legtöbb arannyal rendelkező országa még többet akar.
Ez a következtetés azonban némiképp sántít. Először is a kínai kormány ritkán tesz bármit mások előnyére és saját kárára, jelen esetben azáltal, hogy világgá kürtöli rövidtávú befektetési stratégiáját.
Másodszor a kínai jegybank vásárlóereje igen gyenge mostanában. Kína valutatartalékai 20,6 milliárd dollárral estek 2011 negyedik negyedévében a harmadik negyedévhez képest. 1998 óta általában az első negyedéves kiáramlás nem volt jelentős, de a tendencia mindenképpen aggasztó. November és december hónapokban a tartalékok hihetetlen mértékben, összesen 92,7 milliárd dollárral csökkentek.
Harmadszor pedig, a mérleg szempontjából fizetésképtelen kínai jegybank számára egy ilyen aranyvásárlás rendkívül kockázatos lépés lenne. A kínai központi banknak bevételt generáló eszközökre van szüksége, hogy teljesíteni tudja a valutavásárlások miatti adósságaiból származó kötelezettségeit, és az aranyvásárlás ezt csak nehezítené. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a bank soha nem vásárol aranyat, bizonyára megteszi időnként, de mindenképpen mértékkel, hiszen az aranyból nem tud a nagyon is szükséges bevételre szert tenni.
A kínai központi bankot leszámítva az ország többi intézményi befektetője igen elenyésző igényt támaszt aranybefektetésekre. Természetesen vannak ipari felhasználók, de az ő igényeiket a hazai termelés bőven kielégíti. Ne felejtsük el, hogy jelenleg Kína a világ legnagyobb aranytermelője. Ebből következik, hogy a Kína által külföldről importált aranyat főként magánszemélyek vásárolják.
Miért vásárolnak magánemberek ennyi aranyat? Az egyszerű válasz, hogy az igény csupán szezonális jellegű, ahogyan azt Jeff Wright, a Global Hunter Securities-től gondolja. A kínaiak gyakran adnak aranyból készült ajándékokat a kínai újév alkalmából. Ez a szezon egy hete kezdődött. A július óta tapasztalható nagymértékű emelkedést az aranybehozatalban azonban nem lehet az ajándékozással magyarázni. November volt az ötödik olyan hónap, amely során Kína rekordmennyiségű aranyat importált Hongkongból.
A legkézenfekvőbb magyarázat, hogy a kínaiak az infláció elleni fedezetként vásárolják az aranyat, ahogyan azt a Financial Times is feltételezi. Ugyanakkor érdemes megjegyezi, hogy az aranyeladások rendkívüli emelkedésével szemben az infláció emelkedése megállt, legalábbis egy időre. Ebből az következik, hogy léteznie kell még egy oknak. Erre a legésszerűbb magyarázat, hogy a kínaiak tőke kimenekítés helyett mentik aranyba pénzüket.
Bár a hivatalos adatok alapján úgy tűnt, hogy a kínai gazdaság csupán szeptember hónapban ingadozott, az országban hónapok óta pesszimista hangulat uralkodik. Végtére is van olyan mennyiségű kísértet város, amit már a kínai lakosság is észrevesz.
A Kínában élő kínaiak kezdik elveszíteni hitüket a kínai növekedés meséjében, amit annyiszor hallottak az elmúlt évek során,” írja Joseph Sternberg, a Wall Street Journal ázsiai kiadásában. A tőkekimenekítéssel kapcsolatos számok csak hozzávetőlegesek, de a rendelkezésre álló adatok alapján úgy tűnik a tavalyi év harmadik negyedévében 34 milliárd, a negyedik negyedévben pedig 100 milliárd dollár távozott ilyen módon az országból.
Nem minden kínai tudja kimenekíteni pénzét az országból, így a következő legjobb választás az aranyvásárlás, ami megvéd a zuhanó ingatlanárakkal, gyengülő tőzsdei árfolyamokkal és a mindenki által várt inflációval szemben.
A tőkekimenekítés és nagymértékű aranybefektetések legnegatívabb hatása, hogy a maradék likviditástól is megfosztják a kínai gazdaságot, pont, amikor arra a legnagyobb szükség lenne. Peking csupán addig képes folytatni bűvész trükkjeit, amíg a szigorú tőkeszabályozások képesek az országban tartani a pénzt. Ha egyszer átszakad a gát, bármi lehetséges. Az aranyvásárlás természetesen egyben készpénzkivitelt is jelent.
Nem minden kínai eszköz omlott össze, de a pánik legfőbb előjelének számító nagymértékű aranyvásárlás, arra enged következtetni, hogy ez bármikor megtörténhet. Nem meglepő, hogy a kínai állampolgárok aranyvásárlási láza megijeszti a pekingi technokratákat. A múlt hónap végén, kettő kivételével az ország valamennyiaranybörzéjét bezárták.

Miért nő az aranyeladások volumene és mi várható ezután



Forrás: The Daily Bell
A Reutersben érdekes cikk jelent meg a napokban:
Miközben a Dow Jones igencsak küszködött az elmúlt néhány hét során, az arany komoly meglepetést okozott a piaci tendenciák szakértői számára azzal, hogy a EU adósságválság közepette árfolyamának mozgása szorosan követte az értékpapírok árfolyamát. A decemberi amerikai arany határidős ügyletek árfolyama 3.80 dolláros esés után 1716 dolláron áll unciánként.”
A jelenség egy érdekes kérdést vet fel, amit megpróbálunk körüljárni ebben a cikkben. Két héttel ezelőtt a Dow Jones ipari átlag árnyalatnyit emelkedett az arany árfolyamával egyetemben. A múlt hét előtti héten a Dow 300 pontot esett és az aranyeladások ezzel együtt emelkedtek. Ebből sokan arra a következtetésre jutottak, hogy az arany árfolyama követi a részvényárfolyamok mozgását.
A szakértők egyre hangoztatják, hogy a befektetők megpróbálnak biztonságos papírokba menekülni, amikor baj van a tőzsdén. Az emberek az értékpapíroktól és az aranytól egyaránt megszabadulnak, amerikai kincstárjegyre cserélve az elvileg kockázatosabb befektetési formákat. [Hozzátennénk, hogy komolyabb eséseknél sok befektető azért adja el aranybefektetése egy részét, mert valamiből muszáj pótolnia veszteségeit és erre az arany a legkézenfekvőbb és legbiztosabb megoldás.]
Ez egy olyan üzenet, amit az elit megpróbál az emberekbe sulykolni: „Az arany éppen olyan befektetési eszköz, mint az IBM, Exxon vagy OTP részvények.” Néhány fontos szempontot azonban kihagynak a képletből.
Kezdjük az elején. Az uralkodó hatalom gyűlöli az aranyat. A pénz hatalma a központi bankok pénznyomtatási jogából ered. Ha az emberek képesek a szó szoros értelmében a föld alól pénzt teremteni elő, akkor még mindig rendelkeznek némi hatalommal saját boldogulásuk irányítása felett, a hatalmi elittől függetlenül.
Ezt az olyan emberek, akiknek elsődleges célja a világ feletti uralom megvalósítása nehezen tolerálják. Ha az emberek képesek másoktól függetlenül vagyonra szert tenni, akkor az elit nem rendelkezik teljes hatalommal. A teljes hatalom megszerzése pedig tervük egyik legfontosabb állomása.
Ebből következőleg az elit mindent megtesz az arany árfolyamának manipulálása és gyengítése érdekében. Ezért láthatjuk, hogy a fiat pénz tartós emelkedésének periódusai vagy ahogyan manapság már magyarul is hívják a „bika piac” sokkal tovább tart, mint az arany tartós emelkedése. Az elit mindent megtesz annak érdekében, hogy a pénzpiacok tartós emelkedése minél tovább tartson. Az utolsó nemesfém bika piac a 70-es években volt és körülbelül 10 évig tartott. Utána egy 20 éves fiat pénz bika piac következett. Az arány kettő az egyhez.
A mostani nemesfém bika piac 2000 körül kezdődött. Az arany árfolyama 2000 óta folyamatosan emelkedik. Természetesen a tőzsde is emelkedő tendenciát mutat és ez némiképp elhomályosította az arany tündöklését. Ennek eredményeként a fővonalas média igazolva látja magát, amikor üzleti periódusok vagy tendenciák azonosítása helyett kijelenti, hogy az arany árfolyamának emelkedése csak egy újabb lufi.
Ez a megállapítás igen távol áll a valóságtól. A 2000-et követő néhány év során hihetetlen mértékű monetáris élénkítéseket hajtottak végre és az ilyen jellegű támadásoknak még most sincs vége. Ez történik, amikor az értékpiacok elszállnak. Első lépésként a központi bankok elkezdenek pénzt nyomatatni az értéktőzsde inflálódása érdekében, egészen addig, amíg a fellendülés zuhanásba nem megy át.
Ezt persze nem lehet a végtelenségig folytatni. Előbb-utóbb a piaci torzulások túl károssá válnak. Mindennek van határa és mára sikerült elérni ezt a határt. Az ezredforduló környékén a piac óriási mértékben zsugorodott és az ösztönzések csak rontottak a helyzeten. A folyamat megfordult és az arany árfolyama (az ezüsttel együtt) emelkedésnek indult.
Mivel a folyamat megfordult (tehát elindult a nemesfémek bika piaca) tudni lehetett, hogy az ösztönzések nem járhatnak sikerrel, és így is lett. Ezeket a sikertelen próbálkozásokat hívjuk ma „hitelválságnak” és „ingatlanpiaci válságnak”. A folyamat az Egyesült Államokból indult, de rövid idő alatt az egész világra átterjedt.
Sokan sokféle okot hoznak fel az ingatlanpiaci válság kialakulására, de amikor az ember kellő távolságból és megfelelő rálátással szemléli a helyzetet, a valóság egyértelművé válik. Az osztrákoknak igazuk van. A modernkorban a gazdaságot a központi bankok által irányított infláció határozza meg. A fellendülést zsugorodás vagy más szóval zuhanás követi és ennek nem volt köze a szabályozások elégtelenségéhez. Ez egy tisztán banki jelenség.
Sokszor beszéltünk már arról, hogy véleményünk szerint a mostani egyben a végső zuhanás is. A dolláralapú tartalékrendszer halott. Akkor halt meg, amikor a Fed 16 000 milliárd dollárt nyomtatott a csőd szélén álló bankok és pénzintézetek kimentésére a 2008-as válság idején.
A hatalmon lévő erők ezt természetesen nem szeretnék beismerni. A mai internetkorszakban még ádázabbul harcolnak a manipuláció nyomainak eltüntetéséért. Miközben azon munkálkodnak, hogy a jelenlegi pénzrendszert egy új világvalutára cseréljék, a meglévő rendszert is életben akarják tartani.
Ennek érdekében megpróbálnak zavart kelteni a folyamatok azonosítása terén. Nem akarnak az arany fellendülési periódusáról vagy bika piacáról beszélni, mert akkor kénytelenek lennének kimondani, hogy igenis a fellendülés és a zsugorodás időszakai felváltva követik egymást, amit szintén nem akarnak, mert akkor viszont azt kellene beismerniük, hogy ezeket a destruktív periódusokat a központi bankok idézik elő.
Céljuk elérése érdekében inkább mindenféle történeteket találnak ki. A legújabb ilyen történet, hogy az arany is csupán egy a sok befektetési forma közül, és a többi értékpapírhoz hasonlóan követi a tőzsde mozgását, az elmúlt néhány hét tőzsdei eseményeit hozva fel bizonyítékként.
Természetesen van némi igazság a dologban. Az intézmények is elkezdtek aranyat vásárolni és aranybefektetéseiket a többi értékpapírhoz hasonlóan adják és veszik. Azt kijelenteni azonban, hogy a befektetők megpróbálnak megszabadulni aranybefektetéseiktől (és helyettük amerikai kincstárjegyeket venni), amikor esik a tőzsde, nevetséges feltételezés.
Az arany a 70-es években is követte a Dow Jones mozgását. Azokban az években is együtt emelkedtek és estek, legalábbis nagyjából. Valószínűleg azért, mert a nagy intézmények azokban az években is vásároltak aranyat.
1979-ben és 80-ban azonban valami más is történt. Az arany árfolyama az egekbe szökött. Bárki ellenőrizheti. Rövid idő alatt 400 dollárról egészen 800 dollárig emelkedett, majd ismét visszatért ugyanarra a szintre. Előfordulhat, hogy ugyanez történik majd ennek az emelkedési időszaknak a végén is, de még nem tartunk ott.
Egyesek azt mondják, hogy a 80-as évek tendenciái az óriási mértékű infláció miatt anomáliának számítanak, azonkívül azokban az években próbálták a Hunt testvérek sarokba szorítani a világ ezüstpiacát és ez okozta az arany szárnyalását. Ez természetesen nem igaz. A központi banki periódusok miatt a mostani arany bika piac is hasonlóképpen kell, hogy végződjön, amennyiben semmi nem jön közbe. Ez szinte elkerülhetetlen.
Miért? Mert a hatalmi elit a végsőkig kitart a pénznyomtatás és inflációgerjesztés mellett a bukásra ítélt fiat pénzrendszer életben tartása érdekében. Elképzelhető, hogy mesterségesen előidézik az aranypiac zuhanását, ahogyan tették ezt 1980-ban is.
De hiszen az akkori hirtelen emelkedés és zuhanás a piaci manipuláció következménye volt!” – mondják egyesek. Igen, a piacot valóban manipulálták, de ha nincsenek a Hunt testvérek lett volna valami vagy valaki más. Az ilyen hirtelen irányváltás általában a manipuláció jele.
A lényeg, egy befektető szempontjából, hogy a 70-es években be lehetett csapni az embereket a tőzsdei mozgások magyarázatát illetően. Valószínűleg legtöbben egyetértettek a párhuzammal és elhitték, hogy az arany is csak olyan befektetés, mint a többi.
Aki ezt gondolta tévedett. A mai tőzsdei világban a bika piacok mindig éles emelkedéssel zárulnak a központi bankrendszernek köszönhetően, amely mindent megtesz, hogy a közönséges náthát tüdőgyulladássá alakítsa.
Ez egy jó hasonlat a jelenlegi piacokra. A piac most enyhén lázas, de mire az elit mindennel végez, a lázból gyógyíthatatlan, mindent felemésztő betegség lesz. Csak találgatni lehet, milyen magasságokba emelkedhet még az arany ára.
Természetesen ilyen magas árak mellett az emberek papíron vásárolnak aranyat. Innen erednek a veszteségek. Kérdezzük csak meg Gerald Celente-t, aki hatjegyű arany futures befektetését veszítette el az MF Global csődje miatt a napokban (melynek története külön cikket igényelne).
Ez a példa egy újabb tényezőt hoz előtérbe. A központi bankok által generált piaci periódusok hatására a pénzügyi visszaélések száma is emelkedett. Ez elkerülhetetlen. Az egyes visszaélések leleplezését az elit arra használja, hogy még több törvényt és szabályozást vezessen be, tovább összpontosítva a hatalmat a kormány kezében, amivel saját központi banki csalásuknak biztosítanak támogatást.
Ne higgyünk tehát a tőzsdeindexet követő aranyárfolyam meséjének. Emlékezzünk inkább a 70-es évekre. Akik akkor arannyal rendelkeztek és akkor léptek ki, amikor a tőzsdeindexet elhagyva az arany árfolyama az egekbe szökött vagyonokat kerestek.
Egyszerűnek hangzik a történet: „Tartsuk aranybefektetésünket, amíg az árfolyam el nem éri az 5000 dollárt és akkor adjunk el.” Igaz? Sajnos nem ilyen egyszerű a helyzet. Az Internet forradalomnak köszönhetően sok értelmes ember nagyon is tisztában van a fent leírtakkal, és ezt a központi bankokat irányító elit is tudja. Ennek ismeretében nehéz elképzelni, hogy az elit hagyná, hogy az arany elérje az 5000 dolláros (vagy ki tudja milyen magas) árfolyamot.
Valami közbe fog szólni. Egy háború talán. Esetleg egy előre megtervezett promóciós kampány a Wall Street és a tőzsdespekulánsok ellen vagy egy súlyos, egyre terjedő gazdasági válság, melynek hatására elkobozzák a magánkézben levő befektetési aranyat és egy új világvalutát hoznak létre. Talán mindhárom egyszerre.
Akik vettek aranyat és/vagy ezüstöt bizonyára elnyerik jutalmukat (bizonyos mértékig) mielőtt mindez megtörténne (amennyiben a fenti elmélet megállja a helyét), de fontos az óvatosság. Valószínűleg éppen periódusváltás előtt állunk, így aki figyelmen kívül hagyja ezt az eshetőséget, a modern történelmet és annak tanulságait hagyja figyelmen kívül. Utoljára a 30-as években szállt el ilyen mértékben a piac és jól tudjuk mi lett az eredménye.
A New Yorki Fed illegálisan pénzt nyomtatott, Roosevelt pedig úgy próbálta eltusolni, hogy pár napra bezáratta a bankokat. Akkor az elit minden fortélyát bevetette, hogy másra hárítsa a felelősséget. A Wall Street-re mutogattak, ezreket tartóztattak le, több száz vagy ezer vállalatot tettek tönkre, drákói törvényeket hoztak (melyek tovább nyújtották a válságot és intézményesítették a Fed-et) elkobozták az emberek tulajdonában lévő aranyat és végül, amikor már semmi sem működött elindítottak egy világháborút.
Nyilván egyesek ezt összeesküvés elméletnek nevezik majd. Szerintem egyértelmű, hogy történelmünket a háttérből irányítják, így a valóságelmélet találóbb kifejezés lehet.
Akárhogyan nevezzük, a lényeg, hogy hamarosan ismét szemtanúi lehetünk ennek a kipróbált receptnek…

Celente: Nemcsak Németország aranya hiányzik



Forrás: King World News
A King World News mai vendége, Gerald Celente, a világ egyik vezető és elismert trend előrejelzője, a Trends Research Intézet alapítója, arról beszélt, hogy nemcsak Németország aranya hiányzik. Az interjú során beszélt más országok aranykészleteivel kapcsolatban felmerült problémákról, valamint az összeomlás szélén álló globális gazdaságról:
Nemcsak Németország aranya hiányzik. Az Egyesült Államokkal és az összes többi országgal is ugyanez a helyzet. Senki sem tudja mi van Fort Knox-ban. Senkit nem engednek be. Hol van az Egyesült Államok aranykészlete? Hogy lehet, hogy senki sem léphet be Fort Knox-ba, hogy megnézze?”
Miért nem lehet ellenőrizni vagy megszámolni? Miért nem nézhetjük meg, mi van ott? Hogyan lehetséges, hogy még a politikusok sem léphetnek be oda? Az az arany nem létezik. Ez az egész csak arra jó, hogy még inkább meggyőzze az embereket: a királynak nincs aranya.”
Ez az egyik oka annak, hogy mindent megtesznek az arany árfolyamának alacsony szinten tartása érdekében.
Minden erővel azon vannak, hogy az arany árfolyama alacsonyan maradjon. AhogyJames Turk rámutatott, már a 90-es években szó esett arany swapokról a Fed jegyzőkönyveiben, pedig ez nem megengedett számukra. Ezért is tesznek meg mindent, hogy lenyomják az arany árát, de én hosszú távon gondolkozom és ezt a játékot, nem tudják túl sokáig fenntartani. Én a következőket jósolom: Szerintem eljön a pont, amikor bevezetnek egy új tartalékvalutát és ennek az új szabványnak valamilyen módon az arany is része lesz. Akkor az arany árfolyama meghaladja majd a 2000 dollárt unciánként.”
Kínában például mit csinálnak? Folyamatosan csökkentik a kamatokat, folyamatosan pénzzel árasztják el a gazdaságot, felduzzasztják. Figyeljük csak meg milyen hírek jönnek az Európai Központi Bank felől: a végtelenségig folytatják az értéktelen kötvények felvásárlását. Honnan szerzik rá a pénzt? Minél többet nyomtatnak, annál értéktelenebbé válik az adott valuta.”
Amerikáról nem is beszélve. Mindenki a választásokkal van elfoglalva, a két elnökjelölt pedig még említésre sem méltatja azt a fiskális szakadékot, aminek a szélén az országuk táncol. Nem látni, hogy a hanyatló gazdaságok okozta károknak hol a vége. Egyik gazdaság a másik után bukik el szerte a világon.”
KWN: Egyre többen beszélnek arról, hogy ezek a törekvések az Új Világrend bevezetését segítik elő. Néhány nappal ezelőtt Nigel Farage például elmondta, hogy évekig nem akart hinni ebben a törekvésben, de most már annyira egyértelmű, hogy mindenki láthatja.
Hiszen itt folyik az orrunk előtt! Hogyan tagadhatná le bárki is?” – mondja Celente. „Beszéltünk Mario Draghi-ról. Mit keres ott? Megpróbálja a hatalmat Brüsszelben konszolidálni. A bankrendszernek köszönhetően Európában minden szuverenitás megszűnik. Új vezérük lesz. Arról beszélnek, hogy a hatalom konszolidációjára azért van szükség, hogy ezek a problémák ne történjenek meg a jövőben. Szép kis sztori! El is hiszem. Azok az emberek, akik létrehozták a problémát, most majd szépen megoldják? Tündérmese. Ez egészen egyszerűen egy hatalomátvétel. Most nem vallási értelemben beszélek, de Jézus, a Béke Fejedelme, egyetlen egyszer folyamodott erőszakhoz: amikor kiűzte a pénzváltókat a templomból, mert ők voltak azok, akik fizikailag tönkretették a népet. Most nem pénzváltóknak, hanem bankoknak hívják őket. Ez a valóság. És a pénzhatalom ugyanolyan függőség, mint a kábítószer. Nincs lelkiismeretük. Amikor itt elfogy a pénz, háborút indítanak, mert kell nekik az újabb adag. Tudjuk, hogy ezen a téren is egyre forróbb a helyzet.”
Ha szétnézünk a világban, láthatjuk, hogy több millió ember ment az utcákra Spanyolországban, Portugáliában, Görögországban, mert nincs pénzük ételre, otthonra, lassan már semmire. Nem látják az emberek, hogy mi folyik itt? Az egész pénzrendszer az összeomlás szélén áll! A bankok is kifogytak a pénzből. Nem tesznek egyebet, mint digitális pénzt állítanak elő, hogy felszínen tartsák még egy ideig a globális piramisjátékot. És ahogy már korábban említettem, amikor kifogynak az ötletekből, elindítanak egy újabb háborút. És az a háború más lesz, mint az eddigiek.”
A teljes interjú angol nyelven: LINK

Milliárdos Hugo Salinas Price az elit világuralmi terveiről



Hugo Salinas Price
Multi-milliárdos Hugo Salinas Price a King World News-nak adott interjúban megdöbbentő részletességgel beszél az elit ijesztő világuralmi terveinek előrehaladásáról. Szerinte a világnak „aggasztó tényekkel kell szembenéznie.”
Íme az interjú:
Eric, a nyugat problémáira nincs pozitív megoldás. Az elmúlt évtizedek során a nyugatra jóléti társadalom volt jellemző. Ezt a társadalmi formát én „szocializmus light-nak” hívom. Eddig ez a lájtos szocializmus volt jellemző és most eljött az idő az igazi szocializmusra.
Ezt nem lehetett az eddigi adókból finanszírozni: komolyabb finanszírozás kellett hozzá. Ez okozta az adósságrobbanást a nyugaton. A hatalmon lévők, az elit, nem akar lemondani a hatalomról. Terveik szerint igazi szocializmust terjesztenének ki a nyugati társadalmak felett saját irányításuk alatt.
Ebbe beletartozik minden központi bankkal rendelkező ország: nekik követniük kell a hatalom által felállított példát. Az emberiségnek szembe kell néznie ezzel a nyugtalanító ténnyel. Ez elkerülhetetlenül az ipari civilizáció végét és a világ népeinek elszegényedését jelenti.
Ez azt jelenti, hogy idővel a föld lakossága csökkenni fog. Én egy rendkívül borús jövőt látok. Szocializmus vár ránk, amivel együtt jár a szorosabb felügyelet a kormány részéről és központilag irányított gazdaság. Ez nem hatékony és nem produktív, tehát elszegényedéshez vezet.
Nyikita Hruscsov, amikor az Egyesült Nemzetekbe látogatott azt mondta „El fogjuk temetni Önöket…”
Úgy alakult, hogy nem a Szovjetunió temet el bennünket, hanem saját magunkat temetjük el, az elit uralma alatt, akik nem akarják feladni hatalmukat. Az általuk kézben tartott kontrol és hatalom kiterjesztésének titka a szocializmusban rejlik.
Azt hiszem, hogy ez a világ képzeletét régóta foglalkoztató elképzelésből ered, mégpedig abból, hogy a hatalom alulról származik. Más szóval, a hatalom a néptől ered. A nép akaratán alapuló hatalom a jelen civilizáció egyik mítosza. Elnézést, hogy mítosznak nevezem, de véleményem szerint ez egy tény.
Ezzel azt akarom mondani, hogy a világot hatalmukban tartók tudják, hogy szükségük van az emberek támogatására. Ennek megszerzése érdekében mentek el a jóléti társadalom és a demokrácia irányába, hogy azt az érzetet keltsék az emberekben, hogy ők (az emberek) irányítják a dolgokat. Sajnos nem ez a helyzet és soha nem is volt így.
Itt van még a fiat pénz is a jóléti társadalom finanszírozására. Azonkívül ott van a szórakoztatóipar, hogy elvonja az emberek figyelmét a lényeges dolgokról. A háború is részben ezt a célt szolgálja. A repülők lebombázzák az embereket, akik nélkülözhetőek. Az elit így látja a dolgokat.
Ezt továbbra is látni fogjuk az elit részéről, akik a hatalom megőrzéséért küzdenek. Emlékezzünk, hogy a szocializmus elszegényít. Felemészti, nem pedig felhalmozza a tőkét. Tehát a szocializmus tőkevesztéssel jár.
Ha ehhez hozzávesszük az olajcsúcs lehetőségét is, tehát amennyiben az energiának ez a forrása elapad, a népesség igazán fogyni kezd majd.
Olaszország és Spanyolország már bevezette a készpénzes fizetésre vonatkozó korlátozásokat. Minden 2500 eurót meghaladó tranzakciót kizárólag elektronikus úton lehet bonyolítani. Ez rendkívül jelentőségteljes lépés. Ez a szocialista trend megerősítése, mert a szocializmus alatt a pénznek nincs akkor haszna, az emberek kevésbé tudják használni. Mindent jegyre, előre meghatározott adagokban utalnak ki az embereknek.
Én ezt látom jönni. Ez vár az Egyesült Államokra is. Vegyük figyelembe például, hogy jelenleg 46,5 millió ember kap élelmiszerjegyet az Egyesült Államokban. A jegyrendszer már működik.
Akik szeretnék megvédeni magukat ettől, drasztikus lépésekre kényszerülnek. Használniuk kell a képzelőerejüket, hogy valamilyen szinten megvédhessék magukat a központosított hatalom támadásától.
A legjobb, ha mindenki rendelkezik valamivel, amit „igazi” pénzként használhatnak, mert a fiat pénzzel folyamatosan vissza fognak élni, hogy finanszírozni tudják a szocialista államot. Egyre több korlátozást látunk majd a készpénzhasználatra és jó, ha az emberek felkészülnek erre.”
Hugo Salinas Price sok ember szemében számít igazi hősnek, mert sokat tett a szegényekért szerte a világon. Ismerve az évek során vele készült interjúkat, úgy hisszük, hogy amikor „igazi” pénzről beszél, az aranyra és az ezüstre gondol. Hugo Salinas Price személy szerint a fizikai ezüstöt részesíti előnyben, mert azt könnyebb árura és szolgáltatásokra cserélni, a rendszer összeomlása esetén.

Hugo Salinas Price, a nagy Elektra üzletlánc alapítója, mexikói üzletember. Három könyve jelent meg az ezüstpénz bevezetéséről a mexikói valuta kiegészítőjeként.

Rachman megmutatja Amerika végét



Forrás: The Daily Bell
A tagadás nem egy stratégia… Nemrég összefutottam egy nyugállományba vonult diplomatával, aki büszkén mesélte, hogy ő találta ki a „hanyatlás kezelés” kifejezést, ami az 1945 utáni brit külpolitika központi feladata volt. „Sok kritikát kaptam,” meséli, „de azt hiszem a kifejezés hűen kifejezi akkori feladatunkat és szerintem jól végeztük a dolgunkat.” Egy mai amerikai diplomata, pláne politikus, soha nem merne hasonló nyilatkozatot tenni. Sajnos. Ha Amerika képes lenne nyíltan belátni, hogy globális hatalmának vége, sokkal egyszerűbb lenne racionális vitát indítani a helyzet kezeléséről. – Gideon Rachman, Financial Times
A társadalom felé közvetített domináns üzenet: Nézzétek, Amerika süllyed! Nincs mit tenni, fogadjuk el a helyzetet. Ilyen előfordul időnként a történelem során.
A Daily Bell helyzetelemzése
Régen volt, amikor legutóbb felfigyeltünk Gideon Rachman valamelyik írására a Financial Times-ban. Rachman szerint Amerika hanyatlása egyszerűen elkerülhetetlen és nem a háborúra szomjazás és monetáris összeomlás eredménye. Úgy gondolja egyszerűen fordult a kocka.
A mi véleményünk természetesen eltér ettől. Szerintünk Amerika problémáit Amerika, vagy még inkább a központi bankokat hatalmukban tartó elit családok csoportja és a háborúkhoz és egyéb vállalkozásokhoz szükséges pénzt készségesen előállító segítőik hozták Amerikára, akik egyik legfőbb célja a személyes szabadságjogok eltörlése és egy általuk irányított világkormány felállítása.
Ki ez az ember, aki ilyen elkerülhetetlennek hangzó bizonyossággal beszél Amerika végéről? Gideon Rachman 2006-ig a globális felmelegedés, az Európai Unió és hasonló álügyek egyik vezető szócsövének, a Financial Times-nak a vezető külpolitikai tudósítója volt. Cikkei leginkább az amerikai külpolitikára, az Európai Unióra és a globalizációra koncentrálnak valamint egy blogot is vezet az FT.com weboldalán. 2008 decemberében „És most a világkormány” címmel megjelent posztját számos blogger, köztük Alex Jones is az elit világuralmi terveinek bizonyítékaként említette.
Az olvasottak alapján értelemszerű, hogy Rachman kiszámított terv szerint, konkrét céllal írja cikkeit. Feladatai közé tartozik kihangsúlyozni a hatalmi elit domináns üzenetét a társadalom számára: „Amerika aranykora véget ért és semmi értelme ezért bárkit is okolni vagy javító intézkedéseket hozni az elkerülhetetlen megakadályozására.”
Természetesen Amerika hanyatlásával azonos ütemben erősödik az internacionalizmus. Amerika lakossága nagyon is útjában állt a globalista terveknek, mert az Egyesült Államok a globális kormányzás szempontjából kulturálisan disszonáns. Az országra a republikánus kultúra jellemző, erős libertariánus (szabadságpárti) táborral.
Amerika nem Európa, bár az internetnek köszönhetően az európaiak is kezdenek felébredni és egyre többen látják az egységes világrend sötét felhőként fokozatosan rájuk nehezedő elnyomását.
Eddig nem sikerült elvenni a „vörös államok” (hagyományosan republikánus) lakosságának fegyvereit, és ez nem a próbálkozás hiányának köszönhető. Ez a populista tábor bizonyos fokig még mindig hisz az individualizmusban és Amerika kivételes státuszában, ami problémát jelent a világkormányt bevezetni kívánó elitnek. Így lesz érthető a Financial Times alapozó munkájának fontossága.
Amerika hanyatlása természetesen nem az újságírók munkájának eredménye. Az országot alapos jogi támadásokkal törték meg és kötötték béklyóba egyre bővülő és fölösleges törvények és rendelkezések hadával.
Amerika bukásában fontos szerepe volt központi bankjának, a sávos adózásnak, a hadseregnek és az informatikai-ipari komplexumnak, ami úgy tűnik minden állampolgárt, főleg a törvénytisztelő réteget, microchippel akar ellátni.
Rachman persze másként látja a helyzetet:
Az a hit, hogy Amerika vezető helyzete megdönthetetlen, tette lehetővé az adósságplafon megemeléséről szóló vitát, ami majdnem államcsődhöz vezetett. Az igazi párbeszéd hiánya miatt az amerikai közvélemény nem elég felkészült az új korszakra, így az emberek reakciója a hazai problémákra nem lesz higgadt, sőt nagyon is dühös és irracionális visszahatások várhatók.”
Ez az utolsó bekezdés sokat elárul. Az angloszféra elit, ahogy azt eddig is feltételeztük, tisztában van azzal, hogy mit szabadított a világra. A mai internetes korszakban világméretű manipulációik nem maradhatnak titokban és egyre több ember számára mutatkoznak meg téveszthetetlenül. Információhiány idején az emberek egyre inkább az Internet felé fordulnak, hogy megtalálják a problémák forrását.
Az elit mindenáron a világkormány hatalomra jutását akarja, ehhez pedig káoszra és még nagyobb válságra van szüksége. Azzal is tisztában vannak, hogy ilyen méretű nyomor megteremtésével óvatosan kell bánjanak, hiszen az egész visszaüthet rájuk.
A XXI. századot nem szabad összehasonlítanunk a XX. századdal. Az elit elveszítette a hatalmat a média felett [bár gőzerővel dolgoznak az Internet irányításán és korlátozásán is] és nem képes homogén üzenetet közvetíteni a tömegek felé. Soha nem volt tervük ennyire nyilvánvaló, mint most, így vigyázniuk kell, hogy a folyamat előrehaladtával nehogy túlzott mértékben vagy idő előtt tegyék irányukban ellenségessé az embereket.
A lényeg, hogy az elit irányított hanyatlást akar. Muszáj kordában tartaniuk a tömegeket, legalábbis egyelőre, miközben a globalizmus szakadéka felé hajtják őket, hogy a megfelelő pillanatban egyszerre lökhessenek le mindenkit.

10 bizonyíték, hogy egy hamis gazdaságban élünk



Forrás: Activist Post
Ideje belátni, hogy egy hamis gazdaságban élünk. A szemfényvesztés minden létező elemét bevetik, hogy elhitessék a világgal a gazdaság valódiságát, de ezek mind csupán jól kidolgozott illúziók.
A hatalom egyik oldalán izgatott kijelentéseket hallunk a fellendülés visszatérésének jeleként értelmezett „zöld hajtásokról”, a másikon pedig a fiskális szakadék veszélyeire hívják fel a figyelmet, javasolva, hogy korlát nélküli monetáris enyhítésekre van szükség.
Halljuk, ahogy az emberek munkáért könyörögnek és halljuk, ahogy a politikusok munkát ígérnek nekik, pedig egy politikus nem tud munkahelyeket létrehozni. Látjuk, hogy tömegek táboroznak a boltok előtt, hogy leértékelt vackokat vegyenek fekete pénteken, elhitetve egyesekkel, hogy a fogyasztói társadalom virágzik, a következő pillanatban viszont kiderül, hogy mindent hitelre vásároltak.
A főáramú média pedig mindent megtesz, hogy elvonja a figyelmünket mindenről, ami valós. A hírekből olyan emberekről hallunk, akik a hírnév által váltak gazdaggá, és/vagy a gazdagság által váltak híressé és a címlapokon értesülünk arról, ha egy ilyen híresség macskája megdöglik. De erről talán ennyi elég is.
Közben a pénzügyi média megpróbálja agyon bonyolítani és érthetetlenné tenni a gazdasági kérdéseket és kizár mindenkit, aki esetleg kimondaná az igazságot.
Nem csoda, ha az emberek dühösek és össze vannak zavarodva.
Talán az alábbi tíz gondolat segít némileg szétoszlatni a ködöt.
1. Hamis munkahelyek. Nem csupán arról van szó, hogy a hivatalos munkanélküliségiadatok hamisak, a munkahelyek sem valósak. Tedd fel magadnak a kérdést, hogy hány hivatásos munkavállaló termel értéket. A munkahelyek 80%-a úgy eltűnhetne holnap, hogy nem befolyásolná az alapvető emberi túlélést vagy boldogságot. Igen, tudjuk. A mai társadalomban pénzre van szükség a túléléshez és a munkahely pénzt jelent, de ebből nem következik egyértelműen, hogy minden munkahely a társdalom javát szolgálja.
2. Nem a megoldások, hanem a problémák teremtik a munkahelyeket. Nem hozhatjuk helyre az igazi problémákat, mert ezzel még több munkahelyet szüntetnénk meg. Nem vethetünk véget a háborúknak, mert akkor mit csinálna az a rengeteg katona munkahely nélkül. Nem vethetünk véget a kábítószer elleni harcnak, mert akkor mit csinálna az a rengeteg ügynök, börtönőr, bíró és többi alkalmazott helyette. Nem egyszerűsíthetjük az adózást, mert akkor mihez kezdenének a könyvelők, adótanácsadók és hasonló szakértők. Nem csökkenthetjük az állami és egészségügyi bürokráciát, mert mit csinálna akkor az a rengeteg aktatologató. Nem hagyhatunk fel a lakosság megfigyelésével, mert ma már ez az iparág több millió embernek ad munkát. Nem vethetünk véget a Wall Street-i kaszinónak, mert akkor talán mindenki munka nélkül maradna. Mi lenne az egyetemekkel, ha ez emberek rájönnének, hogy az általuk kínált termék fele annyit sem ér, sőt, ugyanezt a tudást szinte ingyen is megszerezhetik? Más szóval számos problémát hoztak létre, hogy hamis munkahelyeket teremtsenek.
3. A pénznek nincs értéke. A pénz mind között a legnagyobb illúzió. A pénzünket önkényesen meghatározott kamatra adott hitellel hozzák létre bizonyos magánmonopóliumok. A pénz nem egyéb, mint egy ígérvény. Azért van értéke, mert a törvény ezt mondja, az értékét pedig az határozza meg, hogy mennyi van belőle forgalomban, amit szintén egy haszonérdekelt monopólium határoz meg. A valós értéke tulajdonképpen nulla, mert nem egyéb, mint egy különleges tintával kiszínezett papírdarab. Az emberek számára csakis a készségek (munka), szerszámok és anyagok, az étel, a víz vagy az energia jelentenek értéket.
4. A Fed vásárolja fel az államadósság 90%-át. A Federal Reserve pénzt ad kölcsön az amerikai kormánynak, a kormány pedig kötvényeket bocsát ki a kiadások fedezetére. Ezeket a kötvényeket aukciókon értékesítik a piacon olyan befektetőknek, akik úgy gondolják, hogy az USA tartani fogja magát ígéretéhez a kötvények beváltását illetően. Most úgy tűnik, hogy az Egyesült Államoknak nincsenek már befektetői, mert az államkötvények 90%-át maga a Fed veszi meg. Ezt az adósság pénzzé alakításának, monetizálásának nevezetik, ebben az esetben viszont a pénzt alakítják pénzzé, tehát az egész nem egyéb, mint egy hatalmas piramisjáték. A lényeg, hogy a kamatokat mesterségesen alacsonyan tartsák, mert ahhoz, hogy külső „befektetőket” csábítsanak magukhoz, meg kellene emelni őket. Laikusok számára is érthető módon az a lényeg, hogy a monetáris rendszer olyan, mint egy hatalmas papírtigris vagy kártyavár, de kereshetnénk még vagy egy tucat hasonlatot a „hamis” szó leírására.
5. Mi a dolgok értéke? Az ármeghatározási mechanizmus olyan tekervényessé vált, hogy egy eszköz valós értékének meghatározása szinte lehetetlen. Az étel, üzemanyag, oktatás, lakás, biztosítás és egyebek állami támogatása, az adók, szabályok és törvények, a pénz értékének és a kamatoknak a manipulálása és a tőzsdei kaszinó mellett hogyan is határozhatnánk meg bárminek is a valós értékét? Például miért kerül egy uncia marihuána (egy bárhol megtermő gaz) 500 dollárba? Vajon az igazi érték a munkán és az anyagszükségleten, a kínálaton és keresleten múlik? Persze, hogy nem. A dolgok értékét leginkább a törvények és szabályok fújják fel.
6. A bukást jutalmazzák. Onnan tudjuk, hogy egy hamis gazdaságban élünk, hogy a bukást jutalmazzák, a sikert pedig büntetik. Mindenhol a világon azt mondják az embereknek, hogy szorosabbra kell húzniuk a nadrágszíjat és keményebben kell dolgozniuk, hogy kimenthessék az államot, a bankokat, a biztosítókat vagy akár az autógyártókat. Amikor pedig ezt megtesszük és keményebben dolgozunk a kevéske siker reményében, hihetetlen adókkal sújtanak, hogy vég nélkül finanszírozhassák ezeket a csaló intézményeket. Ugyanakkor a korlátlan pénznyomtatás és az egyre emelkedő adók fényévekre vannak a problémák gyökerének megoldásától. A helyzet az, hogy a bankok által kínált megoldások képezik a problémát, hiszen a befektetőosztályt gazdagítják a középosztály rovására. A globális bankárok az adófizetők és a jövő generációinak pénzével játszanak ebben a globális kaszinóban, amit eleve összeomlásra terveztek, hogy az összeomlás által elvehessék az emberek javait. Mindent feltettek a játszmára, de hamis pénzzel játszanak, a mi értékeink viszont, amiket kockáztatunk, valódiak.
7. Az üzleti társaságok ugyanolyan jogokkal rendelkeznek, mint az emberek, de nem sújthatók ugyanolyan büntetéssel. Azzal, hogy az amerikai legfelsőbb bíróság az emberekkel megegyező szólásszabadságot biztosított az üzleti társaságoknak, az utolsó szöget is beverte a köztársaság koporsójába. A pénz most már nyíltan finanszírozhatja a választásokat, és megvásárolhatja a büntetlen működéshez szükséges törvényeket. Lehet, hogy egy társaság is emberekből áll, de nem esnek az emberekkel megegyező elbírálás alá. A „Mi lenne ha a BP ember lenne?” című cikk részletesen foglalkozott ezzel a kérdéssel. A feltevés szerint, az emberekhez hasonló elbírálás alapján a BP egy pszichopata gyilkos lenne. Ugyanez elmondható a legtöbb multi fenevadról, élén a hadiipari cégekkel. Ráadásul ma már ezek a cégek a kormánnyal is összefonódtak. Ez alapján miként definiálnánk magát a kormányt? Úgy gondolják, hogy a definíciók megváltoztatásával megváltoztathatják a valóságot, de ettől még nem válik igazsággá.
8. Az emberek olyan dolgokat vásárolnak, amikre nincs szükségük, olyan pénzből, ami nem az övék. A kormány adósságörvénye és őrült költekezése a fogyasztói szokásokban is tükröződik. Az infláció, az emelkedő munkanélküliség és az ingatlanpiac folyamatos zuhanása ellenére a hitelfelvétel nem állt meg. Az AP a következőket írta:
Az amerikaiak gyakrabban fizettek hitelkártyával és több hitelt vettek fel tanulmányaikra vagy autóvásárlásra október hónapban, mint korábban, aminek eredményeként a mindenkori legmagasabb szintre emelkedett a lakossági hitelállomány.
A Federal Reserve adatai szerint szeptemberről októberre a fogyasztói hitelek 14,2 milliárd dollárral emelkedtek, 2,75 ezermilliárd dollárra emelve a teljes lakossági hitelállományt.
A gépjárműveket és tanulói hiteleket is tartalmazó kategóriában a hitelek összege 10,8 milliárddal nőtt. A hitelkártyás vásárlások 3,4 milliárd dollárral nőttek.
A legaggasztóbb, hogy pont a negatív megtérülést jelentő hitelek, mint a diákhitel, az autóvásárlás és a hitelkártyás fizetés mértéke növekedett.
9. A vállalkozókat büntetik. Mára szinte lehetetlenné vált egyszerű megélhetéshez jutni önállóan. Az Egyesült Államok (és sok más ország, Magyarországot is ide sorolva) a bürokrácia országa lett, ahol a kisvállalkozások létrehozását megnehezítik és büntetik a függetlenséget. Az Egyesült Államokban az igazi önellátás és a legfontosabb vállalkozásforma elleni állami támadásokat leginkább a családi gazdaságok ellen folytatott harc szemlélteti. Az Agenda 21-hez hasonló kollektivista modelleknek köszönhetően egyre több ilyen gazdaságot számolnak fel, úgynevezett „védett zónákká” nyilvánítva a lefoglalt földeket. Az egyik legújabb ilyen esetben egy családi osztriga farmot zárattak be, arra hivatkozva a farm káros hatással van a környezetre. A hamis állítások alapján véghezvitt hadjárat egy 80 éve működő helyi vállalkozást tett tönkre, ami 50.000 turistát vonzott évente és 30 helyi lakosnak adott munkát. Sok ilyen esetben az elkobzott területek fejlesztők kezében landolnak, akiket egy cseppet sem érdekel a helyi gazdaság. A hamis gazdaság egyik elengedhetetlen része, hogy olyan területeken hoz létre függőséget, ahol erre nem lenne szükség. (Rövidfilm angol nyelven a gazdasági illúzióról és az értelmetlen törvényekről: link)
10. Irányított rabszolgaság. Szóval úgy gondolod, hogy a rabszolgaság intézményét az 1800-as években felszámolták? Nem egészen. A gazdasági behajtók (hitelezők) a hitelek segítségével rabszolgasorba döntötték a világot, a nemzetektől, az iparon keresztül, a helyi önkormányzatokig és a föld szinte minden állampolgáráig. Ráadásul ezt a szolgaságot olyan pénzen vásárolták meg, ami nem is az övék, csak úgy a semmiből nyomtatták. Akinek nincs hitele vagy hitelkártyája az is fizet a Fednek az infláción és a jövedelemadón keresztül. Ahogy John Perkins, az „Egy gazdasági bérgyilkos vallomásai” szerzője mondaná: itt az idő, hogy behajtsák a nekik járó „egy fontnyi húst” az állampolgároktól, a magasabb adók, alacsonyabb mértékű szociális juttatások és a nyugdíjak lefoglalása, más szóval a „megszorítások” által. (2 perces rövidfilm az “Egy gazdasági bérgyilkos vallomásai” alapján)
George Carlin azt mondta, hogy „azért hívják ezt Amerikai Álomnak, mert csak az hiszi el, aki alszik.” Már egyetlen ország megfertőzése is elég rossz lenne, pedig ma már az egész világ kollektív álomba merült és álmában a kormány az utolsó pillanatban szépen megold mindent. Az igazi világban azonban az összeomlás elkezdődött. Amíg nem a fenti 10 tényezőn próbálunk változtatni, a hallucináció fogságában maradunk. Az egyre több helyen induló tüntetések és helyi alternatív valutakezdeményezések és egyéb kreatív megoldások némi reményt adnak, hogy az emberek kezdenek ráébredni, hogy eddig aludtak. Mélyen a tükörbe nézve rájönnek, hogy a szemük elé vetített álomszerű gazdaság egyik célja, hogy a rossz irányba küldje az embereket a megoldásokat keresve.

Az eurózóna hamvaiból emelkedhet fel az új európai birodalom



Az eurózóna válsága és várható összeomlása az európai (és a világ) hírcsatornáinak vezető híre a napokban. Sok ember tévesen azt feltételezi, hogy ez az euró végét és a tagállamok korábbi, de legalábbis egy saját valutához való visszatérést jelenti. Sajnos ennek nagyon kicsi a valószínűsége. Sokkal inkább az elittől megszokott „káoszból rend” elv újabb példáját láthatjuk. Az elitnek esze ágában sincs feladni az Európa egyesítésére és központosítására irányuló törekvéseit, sőt, a jelenlegi káosz kitűnő alkalom, hogy a jelenlegi eurózóna hamvaiból egy új „Európai Egyesült Államok” hatalmat hozzanak létre. Az elmúlt hónapok során Európán egyre inkább eluralkodott a pánik és a félelem. Az euró ólomként süllyed, súlyos pénzügyi gondokat hozva a kontinensre és az egész világgazdaságra. Az elit számára egy ilyen kiterjedt válság tökéletes alkalmat kínál egy új rendszer bevezetésére. Megoldásként pedig nem a régi rendszerhez való visszatérést, hanem az eddiginél is sokkal szorosabb integrációt és központosított hatalmat fognak felajánlani.
Az „Európai Egyesült Államok” csak egy kitalált név, de igen jól szemlélteti a körvonalazódó új birodalom lényegét.
Az elit azzal is tisztában van, hogy Európa országai és lakosai csak végső kétségbeesésükben fogadnának el egy ilyen megoldást. A színpad készen áll a mindent elsöprő válság elindítására. A fővonalas média mindent megtesz, hogy előkészítse a hangulatot és tudtára adja az embereknek, hogy a válság elkerülhetetlen, megoldás pedig nincs a láthatáron. A megoldás nem látható, mert ha előre elárulnák, milyen megoldásban gondolkoznak, tervük könnyen kudarcba fulladhatna.
Telegraph a következőket írja:
Az eurózóna összeomlása egy pillanat alatt elsöpörné az európai gazdaság felét, a 30-as évek világgazdasági válságához hasonló nyomorba taszítva a kontinenst, figyelmeztetett az Európai Bizottság elnöke.”
[Értjük az üzenetet? Eurózóna, azaz egyesült Európa nélkül a nyomor vár ránk.]
Egyes lapok már pénzügyi armageddonról írnak:
A válság kezelhetetlenné válása miatt a politikusok tegnap este már az eurózóna feloszlásának előkészületeiről beszéltek.
Miközben az államkincstár és a brit pénzügyi vezetők a válságnak Angliára kifejtett hatásait próbálták mérsékelni, David Cameron arra figyelmeztetett, hogy eljött a közös európai valuta „igazságának pillanata”.
Vince Cable, gazdasági miniszter ennél is messzebb ment és valóságos pénzügyi „Armegaddonról” beszélt, miközben a brüsszeli vezetőség a teljes káosz elszabadulására figyelmeztet.”
Sokaknak nehéz elhinni, de az elit kifejezetten várja az eurózóna teljes összeomlását.
Miért?
Egyszerű. Az összeomlás végre lehetővé tenné számukra a mindig is tervezett új rendszer bevezetését. Egy pénzügyi válság, akármilyen nehézségeket hoz is, csak átmeneti állapot, az általuk megálmodott „új Európa” viszont reményeik szerint kiállja majd az idő próbáját.
Egyre több hír jelenik meg a Nicolas Sarkozy és Angela Merkel által titokban felvetett új, sokak által kétsebességesnek nevezett eurózónáról, amelynek csak az erősebb gazdaságok lehetnének tagjai.
Telegraph a következőket írta erről a napokban:
Franciaország terveket sző egy külön eurózóna felállítására, amely saját egyezménnyel, parlamenttel és központtal rendelkezne. Egy ilyen lépés jelentősen gyengítené az Európai Unió erejét.”
A fenti cikk egy másik passzusa megpróbálja felkészíteni az olvasót a végső megoldás elfogadására, ami „megerősítené az eurózóna tagállamok közötti kapcsolatot”:
A feltételezések szerint Franciaország és Németország célja a kezdeményezéssel az eurózóna tagállamok közötti egység megerősítése, új adókon és jogi intézkedéseken keresztül, hogy megakadályozzák a túlzott mértékű eladósodást és költekezést.”
Amit ezek a cikkek nem mondanak ki, hogy hosszú távon Franciaországnak és Németországnak esze ágában sincs bárkit is kihagyni a szövetségből. Azt akarják elérni, hogy félelmet keltsenek a „gyengébb” országban és azt éreztessék velük, hogy kimaradnak a „buliból”, hogy nem lehetnek része az elit klubnak és ezáltal rákényszerítsék őket a szorosabb európai integráció és az általuk előterjesztett új szabályok elfogadására.
Emlékezzünk majd vissza ezekre a sorokra! A pénzügyileg gyenge lábakon álló országok, Olaszország vagy Görögország például, előbb vagy utóbb ugyanúgy része lesznek az új „gazdasági blokknak”.
Mielőtt ez megtörténhet, a vezetők hagyni fogják, hogy az adósságválság lefusson és megtegye a kívánt hatást. Az euró valószínűleg soha nem látott mélységekbe süllyed és egy rövid időre káosz uralkodik majd Európán.
Egy nemrégiben megjelent cikk aCrackerjack Finance oldalán tökéletesen összegzi az eurózóna problémájának lényegét:
Mára egyértelművé váltak az eurózóna szerkezetének gyengeségei. Egy 17 szuverén tagállamból álló csoport úgy döntött, hogy egységes valutát vezet be, a monetáris politika irányítását pedig átadja egy közös központi banknak. Ugyanakkor a 17 szuverén ország egymástól teljesen eltérő erényekkel, iparral, adósságszinttel, költségvetési hiánnyal, munkaügyi szabályokkal és adózási törvényekkel rendelkezik. Figyelembe véve a különbözőségeket, kész csoda, hogy az eurózóna képes volt jelenlegi formájában egy teljes évtizedig fennmaradni.”
A nemzeti valutákhoz való visszatérés helyett azonban az elit egy még szorosabban integrált birodalmat akar.
Guardian egyik cikke Angela Merkel-t idézi:
Angela Merkel, német kancellárasszony elmondta, hogy a helyzet igen kellemetlenné vált és a politikai integrációs folyamat felgyorsítására szólította fel az eurózóna tagállamokat. ’Eljött az új Európa megszületésének ideje,’ mondta. ’A világ sebesen változik, tehát készen kell állnunk, hogy szembenézzünk a kihívásokkal. Ehhez több kell Európából, nem pedig kevesebb!’”
Jose Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke még merészebben nyilatkozott:
Az Európai Bizottság elnöke, Jose Manuel Barroso a legújabb olasz válság kibontakozásával felszólította az EU országokat, hogy „egyesüljenek, vagy fogadják el a megsemmisülést.” „A gazdasági és geopolitikai rend fundamentális változásainak vagyunk szemtanúi, ami arra a meggyőződésre juttatott, hogy vagy egyesült erővel haladunk előre vagy darabokra esünk. Átalakulás hiányában Európára a hanyatlás vár. Ez egy döntő pillanat. Vagy egyesítjük erőinket vagy elfogadjuk a megsemmisülést,” mondta Barroso.”
A cél elérése és a folyamat elindítása érdekében az elit által megálmodott egyesült Európa iránt elkötelezett politikusokat ültetnek a kulcsfontosságú pozíciókba Európa szerte.
Olaszországban Berlusconit Mario Monti, egy gazdasági szakember követi majd. (Berlusconinak sok mindent elnézett az elit, de amint az eurót és az eurózónát kezdte kritizálni sorsa megpecsételődött.)
Monti a Yale egyetemen szerezte diplomáját, az Európai Bizottság tagja és a Trilaterális Bizottság európai ágának elnöke, mellesleg a Bilderberg csoport tagja.
Görögországban George Papandreou helyére Lucas Papademos kerül.
Papademos a Harvard Egyetemen végezte tanulmányait, korábban a görög központi bank elnöke és az Európai Központi Bank alelnöke, valamint a bostoni Fed vezető közgazdásza volt. Papademos szintén tagja a Trilaterális Bizottságnak.
Nem figyelemre méltó, hogy az elitista szervezetek tagjai egymás után jelennek meg a legfontosabb pozíciókban?
Milyen is lesz ez az új Európa? A Daily Mail cikke a „Negyedik Birodalom felemelkedéséhez hasonlítja Németország európai térnyerését” és a következő igen megdöbbentő megállapítást teszi a mélyebb gazdasági integrációt illetően:
Ez a szuverenitás teljes elvesztését jelentené azokban az országokban, melyek egykor a Harmadik Birodalom vasökle alatt léteztek 70 évvel ezelőtt.
Ne legyenek kételyeink a pénzügyi uniót illetően. Az új pénzügyi rendszer közös gazdaságpolitikát, egységes adórendszert, egységes társadalombiztosítási rendszert, közös adósságot, egyesített gazdaságot és egyetlen, közös pénzügyminisztert jelent, és valamennyi német.
Nem hangzik túl jól. Az elit azonban ezt akarja. Mint mindig, a cél most is még több hatalmat szerezni.
Egyelőre Európa lakossága nem akarja ezt az új európai „valamit”. Ezért van szükség még több káoszra, bizonytalanságra és félelemre.
Ezért biztos, hogy összeomlás jön.
Az elit reményei szerint a válság után létrejöhet mindenkori álmuk: egy olyan új, szorosan integrált európai birodalom, amilyet a világ az ókori Róma bukása óta nem látott.

Uniós hatalomátvétel egy tollvonással



Forrás: Infowars.com
A Lisszaboni Szerződés aláírása, 2007. december 13-án
Hátat fordítva a válság súlyos terheit viselő sok millió európainak az EU már nem vacakol a tagállamok gazdasága feletti apránkénti hatalomátvétellel. Nem akar örökösen azért küzdeni, hogy csatlósaik megszavazzák az általuk óhajtott változtatásokat. Ehelyett egy huszárvágással áttörtek az előttük álló akadályokon: megváltoztatták a Lisszaboni Szerződést a saját maguk számára biztosított hatalom segítségével.
Kivárják, amíg az újra és újra kiírt népszavazások meghozzák a kívánt eredményt: a módosított Lisszaboni Szerződés elfogadását. Az új szerződés 126. cikk (14) bekezdése a Túlzott hiányról és a hozzá tartozó 12. számú jegyzőkönyv felhatalmazná Brüsszelt, hogy az adott helyzet szerint változtassa feltételeit, mindenféle szavazás nélkül.
A döntéshez nincs szükség országos szintű szavazásra. Az eljárás így gyors és jelentős változásokat tesz lehetővé,” áll a Herman Van Rompuy által kiadott bizalmas dokumentumban.
Ez azt jelenti, hogy egy „pénzügyi unió” létrehozásához, tehát egy Brüsszel vezette központi hatalom megvalósításához az EU szerződést egy tollvonással megváltoztathatják a jövőben. Nem szükséges hozzá szavazás.
Ez hatalmat adna az Európai Bizottságnak, hogy „megszorító intézkedéseket erőltessen a kimentésre szoruló eurózóna tagállamokra, elorozva tőlük az ország vezetésének jogát, mint például Görögország, Portugália vagy Írország esetében,” írja a Guardian.
Miért vacakoljunk egy barbár relikviával, a demokráciával, ha a jó öreg fasizmus is megteszi,” írja aZerohedge. „Így szerzi meg a hatalmat egy rakás kleptomániás inkompetens eurokrata egy olyan rendszerben, amit a Goldman Sachs irányít.”
Ahogy arról már korábban többször írtunk, az eurózóna adósságválsága előkészítette a terepet a banki hatalomátvételre Európában.
A válságot előidéző csalók most a világ megmentőinek szerepét játsszák, akik a banki puccs irányítása közben a „szabadítást” is elhozzák, ha Európa nemzetei hajlandók átadni a hatalmat a Goldman Sachs beépített emberinek és a választás nélkül kijelölt brüsszeli diktátoroknak. Az Olaszországot, Görögországot és az Európai Központi Bankot irányító Goldman Sachs emberei már Belgiumban, Németországban, Franciaországban és Írországban is kulcsfontosságú pozíciókba kerültek.
A puccs lényege, hogy az európai adósságválságot kihasználva létrejöjjön az európai szuperállam, a maradék hatalmat is Brüsszel kezére játszva. A globalisták jó úton haladnak a projekttel, embereik már ott állnak Görögország és Olaszország élén.
Az euró összeomlásától tartva a görögök továbbra is tömegesen veszik ki megtakarításaikat a bankból.
Sok görög minden pénzét kiveszi a bankból, egyrészt mivel nincs munkájuk és szükségük van a pénzre, másrészt az adóemelések miatt, azonkívül attól tartanak, hogy az ország az eurózóna elhagyására kényszerül,” írja a Spiegel, hozzátéve, hogy a görög betétek összege 13-14 milliárd euróval esett szeptember és október hónapokban és a tendencia felgyorsulni látszik.

A német megoldás egy európai szuperállam létrehozása



Forrás: The Telegraph

Egy kiszivárgott német dokumentumban olvasható javaslat szerint az eurózóna válságra a bajba jutott országok gazdaságának irányítását átvevő európai testület lenne a megoldás.

A német külügyminisztérium által készített hatoldalas dokumentum kifejti, hogy Európa erős gazdasággal rendelkező hatalmai számára jogosultságot kellene biztosítani arra, hogy beleszólhassanak a küszködő eurózóna országok irányításába. A bizalmas dokumentum leírja, hogy Németország egy „stabilitási unió” felállításával majd szinte rögtön ezt követően egy „erősebb politikai unió” felállításával látna neki az eurózóna adósságválság kezeléséhez.
Egyesek aggasztónak tartják, hogy a német válságterv eredményeként igen hamar egy európai szuperállam jönne létre és ezzel az egyes országok kiadásait és adózását közvetlenül Brüsszel határozná meg.
A javaslat arra ösztönöz, hogy a jövő év végére felálló Európai Stabilitási Mechanizmust (más szóval az EU mentőalapját) a Nemzetközi Valutaalap európai verziójává alakítsák át.
Az Európai Valutaalapnak (EMF – European Monetary Fund) jogában állna átvenni az irányítást a csőd szélén álló országok felett, vagyongondnokság alá helyezve az érintett gazdaságot.
Az „EU jövője: A Stabilitási Unió megalapításához szükséges integrációs politikafejlesztések” címet viselő dokumentum tartalmának részletei éppen azon a napon (november 17-én) szivárogtak ki, amikor David Cameron Angela Merkel, német kancellárasszonnyal Berlinben összeült, hogy az EU szerződés szükséges változtatásait és az eurózónaválság kezelésének részleteit megtárgyalják.
A német terv első pontja úgynevezett „automata szankciók” bevezetését javasolja, melyeket azon eurózóna tagállamokkal szemben lehetne hatályba léptetni, amelyek az Európai Bizottság által meghatározott kiadási célokon felül költenek. Németország azt követeli, hogy az euróra vonatkozó szabályok „következes megsértése” esetén követelni lehessen bizonyos intézkedések hatályba léptetését az Európai Bíróságnál.
Németországnak, Finnországnak, Ausztriának és Hollandiának jogában állna kérni az EU bíróságait, hogy bizonyos szankciókat, például a költségvetési szuverenitás elvesztését vagy bírság kiszabását, életbe léptessenek az euró védelmében. A dokumentum leírja, hogy az Európai Valutaalap „igazi intervenciós hatalmat” kapna azon országok költségvetése felett, amelyek EMF mentőcsomagban részesülnek. Az Open Europe (nyitott Európa) nevű startégiakutató csoport arra szólította fel David Cameron-t, hogy bizonyos engedményeket követeljen Angela Merkel kancellárasszonytól a tervekért cserébe, amelyek életbe lépéséhez a 27 EU tagállam beleegyezésére van szükség, ami egyben vétójogot biztosít Nagy-Britanniának.

Az európai pénzügyi rendszer vége idézetekben



Az európai pénzügyi válság egyre mélyül, olyannyira, hogy mára az euró, sőt talán az egész Unió jövője is kérdésessé vált. Egy európai összeomlás az egész világgazdaságot káoszba taszítaná.  Az Európai Unió gazdasága az Egyesült Államokénál is nagyobb. Európa többFortune 500 céggel büszkélkedhet, mint az Egyesült Államok. Az európai szuverén adósságválság az egész világon végigsöprő pénzügyi válságot eredményezhet és nagy valószínűséggel az euró végét jelentené. Egyre több ember kérdőjelezi meg a monetáris unió jövőjét. Egyik mentőcsomag a másikat követi, mégis jelenleg 5-6 állam áll a csőd szélén. Észak Európában egyre kisebb hajlandóság mutatkozik a mentőcsomag-akciók folytatásának támogatására. A vezetőknek lépniük kell, mégpedig hamarosan, ha el akarják kerülni a katasztrófát, csakhogy Európában a dolgok általában igen lassan haladnak.
A legtöbb európai bank óriási kitettséggel rendelkezik a szuverén adósságokban és tőkeáttétük is veszélyes mértékű. Egy esetleges görög, portugál vagy olasz csőd, több nagybank csődjét is eredményezheti és igazi pénzügyi pánikot indíthat el.
Természetesen a bankokat minden bizonnyal kimentenék, de ahogyan azt 2008-ban az USÁ-ban láttuk, egy ilyen intézkedés nem elegendő a világgazdasági válság elkerülésére.
Mára egyértelművé vált, hogy az európai monetáris unió szerkezete rossz. A mélyen eladósodott országok nem rendelkeznek rugalmas adósságkezelő módszerekkel és a gazdag nyugat-európai országok, mint például Németország polgárainak elege van abból, hogy az ő szorgalmas munkával megkeresett pénzüket dél-európai feketelyukakba lapátolják.
A mentőcsomagokat sem lehet a végtelenségig folytatni. Európa politikai és pénzügyi vezetői tisztában vannak ezzel és tudják, hogy félelmetes ütemben közeledik a számadás napja.
Az alábbi idézetek kétséget kizáróan bizonyítják, hogy az európai pénzügyi rendszer haldoklik, az euró túlélése veszélyben van és az Unió, szerkezeti átalakítás nélkül, nem képes fennmaradni.
Az alábbi 20 idézet egyértelművé teszi, hogy a fentiekkel Európa vezetői is tisztában vannak.
1. Jacek Rostowski, lengyel pénzügyminiszter kijelentette, „az európai elit, beleértve a német elitet is, kénytelen lesz eldönteni, hogy hajlandók-e bármilyen árat megadni az euró túléléséért. Amennyiben a válasz nem, fel kell készülnünk az euró zóna irányított lebontására.”
2. Stephane Deo, Paul Donovan és Larry Hatheway, az UBS svájci bankóriás munkatársai: „A jelenlegi szerkezettel és a jelenlegi vezetés alatt az euró működésképtelen. Vagy a jelenlegi szerkezetnek vagy a vezetésnek kell megváltoznia.”
3. Herman Van Rompuy, az EU elnöke: „Az euró sohasem rendelkezett a működéséhez szükséges infrastruktúrával.”
4. Christian Wulff, német elnök: „Úgy gondolom, hogy politikailag megkérdőjelezhető, hogy az EKB óriási mennyiségben vásárolja fel az egyes nemzetállamok államkötvényeit. A központi bank függetlenségének megőrzése érdekében az EU működéséről szóló Egyezmény 123. Paragrafusa megtiltja az Európai Központi Bank közvetlen hiteleszköz vásárlását.”
5. Josef Ackerman, a Deautsche Bank elnök-vezérigazgatója: „Nyílt titok, hogy számos európai bank nem élné túl a könyvszerinti szuverén adósság piaci értéken történő újraértékelését.”
6. Jean-Claude Trichet, az EKB elnöke: „Erőt próbáló időket élünk.”
7. Christine Lagarde, az IMF jelenlegi ügyvezető igazgatója: „Az idei nyár eseményei azt mutatják, hogy egy új, veszélyes fázisba léptünk.”
8. Hermann Otto Solms, a Bundestag Elnök-helyettese: „Meg kell vizsgálnunk, vajon nem volna-e jobb a valutaunió és Görögország számára az adósság átütemezése és az euro zónából történő kilépés.”
9. Alastair Newton, a Nomura Securities London stratégiai elemzője: „Úgy gondoljuk, hogy kritikus időszak kezdődött az euró zóna számára, és a kiválás vagy szétesés esélye az év végéig, akármilyen formában is, nagyobb, mint valaha a válság kezdete óta.”
10. Gerhard Schroeder, volt német kancellár: „A jelenlegi válság könyörtelenül egyértelművé teszi, hogy nem lehet közös valutánk közös pénzügyi, gazdaság- és társadalompolitika nélkül.”
11. Mervyn King, a Bank of England elnöke: „A bankválság kezelése is igen nehéz volt, de ott legalább voltak állami szektorbeli mérlegek, ahová át lehetett vezetni a bajokat. Amikor már szuverén adósságról van szó, nincs válasz. Nincs semmilyen gát.”
12. Soros György: „Egy gazdasági összeomlás szélén állunk, ami akár Görögországban is elindulhat. A pénzügyi rendszer még mindig rendkívül sebezhető.”
13. Angela Merkel, német kancellárasszony: „Az eurót fenyegető jelenlegi válság az 1957-es Római Egyezmény óta eltelt néhány évtized eddigi legnagyobb erőpróbája Európa számára.”
14. Stephane Deo, Paul Donoval és Larry Hatheway, az USB svájci bankóriás szakértői: „A tagállamok gazdaságilag jobb helyzetben lennének, ha sohasem csatlakoztak volna az euró zónához. Ez európai monetáris unióval kapcsolatban félrevezették Európa lakosságát.”
15. Giacomo Vaciago, a Milánói Katolikus Egyetem professzora: „Az elmúlt tíz év távlatából nézve egyértelmű az euró bukása, akkor is, ha ezt nem szabad kimondani.”
16. Herman Van Rompuy, az EU elnöke: „Túlélő válságon megyünk keresztül. Együtt kell működnünk, ha azt akarjuk, hogy az euró zónával együtt túléljük a válságot, mert amennyiben, az euró zóna nem éli túl a válságot, az Európai Unió sem fogja túlélni.”
17. Angela Merkel, német kancellárasszony: „Ha az euró elbukik, Európa is elbukik.”
18. Joseph Ackerman, a Deutsche Bank elnök-vezérigazgatója: „Ez az egész 2008 őszére emlékeztet.”
19. Christine Lagarde, az IMF jelenlegi ügyvezető igazgatója: „Egyértelműen bizalmi válságról van szó, ami tovább nehezíti a helyzetet. Olyan intézkedésekre van szükség, melyek képesek megtörni ezt az ördögi kört.”
20.  Angela Merkel, német kancellárasszony: „Az euró veszélyben van… Amennyiben nem kezeljük ezt a veszélyt, a következmények kiszámíthatatlanok Európára nézve.”
A fent idézett személyek mind az euró megmentésén szorgoskodnak. Nem fogják feladni a csatát harc nélkül. Európa politikai és pénzügyi vezetői meg vannak győződve arról, hogy a válasz a még szorosabb európai integrációban rejlik.
Herman Van Rompuy nagyon egyértelműen fogalmaz a válság kimenetelével kapcsolatban.
Az euró zóna válsága az európai integráció megerősödését fogja szolgálni. Ez komoly meggyőződésem.”
Az európai elit ma már az „Európai Egyesült Államok” megalakulásáról beszél.
Az Európai Bizottságnak egy olyan kormányt kellene létrehozni, amit az Európai Parlament felügyel. Ez lenne az „Európai Egyesült Államok,” nyilatkozta a napokban Gerhard Schroeder, korábbi német kancellár.
Európa azonban, ahogyan azt korábban említettük, lassan reagál az eseményekre. Az adósságválság hamarosan fordulóponthoz érkezik és kétséges, hogy az európai sebesség elegendő lesz-e ennek megállításához.
Előfordulhat, hogy az euró teljes, vagy részleges összeomlásának és óriási pénzügyi válságnak leszünk szemtanúi Európában, amire az elit mélyebb integrációval válaszol, a válságból való kilábaláshoz vezető egyetlen „megoldásként” tálalva.
A probléma-reakció-megoldás elvének újabb tökéletes példája.
A „probléma” a súlyos pénzügyi válság és gazdasági hanyatlás Európában.
A „reakció” az európai lakosság kétségbeesése és az iránti könyörgése, hogy valaki végre állítsa helyre a dolgokat.
A „megoldás” természetesen az „Európai Egyesült Államok” megalakulása, a korábbinál sokkal mélyebb gazdasági és politikai integrációval, amit az európai pénzügyi és politikai elit már régóta szeretne elérni.
Jelenleg a legtöbb ember ellenzi a gazdasági és politikai integrációt. Németországban például a megkérdezettek 76%-a nem hisz az euró jövőjében és minden ötödik németellenzi az Eurókötvények bevezetését.
Úgy tűnik, egy súlyos kimenetelű válságra van szükség ahhoz, hogy az emberek Európában megváltoztassák álláspontjukat.
Sajnos minden arra utal, hogy pontosan ez fog történni.

Két részre szakadt Unió



Forrás: online.wsj.com

Huszonhétben a kettő egyenlő tizenhét és marad tíz. Ez az új euró képlet.

Előbb-utóbb véget ér az euró zóna válsága. A görög, ír, portugál és valószínűleg a spanyol hitelezők leírják veszteségeiket, a bankokat feltőkésítik, a német exportőrök továbbra is euróban teszik zsebre a gyengítést készséggel vállaló déli partnerektől befolyó nyereséget, az Eutokrácia pedig talál majd új okot a rendszeres találkozókra. Európa azonban örökre megváltozik.
Két fontos területet érint a változás. Először is a 27-tagú Európai Unió kettő, egy 17 és egy 10-tagú frakcióra szakad. Másodszor pedig a 17-ek bandája a francia-német koalíció központi irányítása alá kerül, míg a 10 maradék, kénytelen lesz vesztett csatát vívni, a számukra is fizetős uniós irányelvek betartásáért. A két frakció közötti békés együttélés egyáltalán nem garantált.
A 17 euró zóna tagállam világosan megfogalmazta merre tart. Az eladósodott tagállamok csődjének elkerülésére irányuló érezhető igény egy áthatóbb, központilag irányított gazdaságirányítási rendszer bevezetését vetíti elő. A 17-ek hozzáférése a német egyenleghez továbbra is biztosított, cserébe Németország beleszólhat a többiek gazdaságpolitikájába, és ez alatt, nemcsak a költségvetés, hanem az egyes országok versenyképességét meghatározó tényezők is értendők, azaz a bértárgyalásoknál alkalmazott módszerek, a szociális juttatások kérdése, a nyugdíjkorhatár és a nyugdíjba vonulás feltételei, és ami a legfontosabb, az adózás.
Nem igazságos, hogy Görögország kölcsönt vesz fel az erősebb euró zóna tagállamoktól, miközben veszteséget termelő, állami tömegközlekedési rendszert működtet, és az sem fair, hogy az euró zóna országok a bérekhez, nem pedig a kiskereskedelmi árakhoz indexálják a nyugdíjakat, vagy, hogy egy tagállamban a társasági adó mértéke az uniós átlag fele, úgy, hogy végül mindig Németország állja a számlát. Egyre inkább egyértelművé vált, hogy az egységes kulcsokat, egységes pénzügyi és gazdasági irányelvekkel kell kiegészíteni. Nagy az öröm Párizsban, hogy újabb lépéssel közeledtek az áhított „gazdasági kormányzás” megvalósításához.
A másik 10 nemzet megtartja saját valutáját és a kamatok feletti irányítást. Valutáik értéke szabadon változhat, így a le- vagy felértékelés eszköze megmarad számukra, ha a gazdasági körülmények ezt szükségessé teszik. Központi bankjaik szabadon változtathatják a központi kamatlábat a gazdasági körülményekben bekövetkező változások által teremtett igények szerint. Bizonyos fokig több mozgásterük van liberálisabb gazdasági elvek alkalmazására, és nem kell a szabadpiac-ellenes 17-ek által meghúzott vonal mögé szorulniuk.
A tizenhetek és tízek közötti fenti különbségek komolyan veszélyeztetik az összesen 27 tagállamból álló Európai Unió összetartását. Az euró zóna tagállamok a kizárt 10 tagállam megkérdezése nélkül alakítják ki az Unió gazdasági szabályzatát. A következő lépés: az új szabályokat az Unió egészére alkalmazni, nehogy az euró zónán kívüli tagállamok versenyképesebbek legyenek az euró zóna tagállamoknál. Franciaország is pont ezért panaszkodik az Egyesült Királyságra, mivel a szigetország kevésbé szigorúan szabályozza a munkaerőpiacot és a szociális szolgáltatások területét, a font szabad mozgásáról nem is beszélve.
Mivel a 10-ek nem vehetnek részt az új irányelveket meghatározó gyűléseken, az Uniós tagság egyre kevésbé tűnik vonzónak számukra. Mivel az új törvények elfogadásához csak a többség szavazata szükséges, a 17 ország a másik 10 nélkül is bármit megszavazhat, a 10 kint rekedt tagállam viszont köteles betartani a megszavazott törvényeket.
Franciaország természetesen kész a probléma megoldásával. Csatlakozni kell az euró zónához, feladni a nemzeti valutát, és máris bele lehet szólni a dolgok alakulásába. Persze nem olyan mértékben, mint Franciaország vagy Németország, inkább csak amolyan jelzésértékű beleszólásról lenne szó, de hát elvégre az is valami. Nemde bár? Úgy tűnik ezen az áron Nagy-Britanniának, és valószínűleg a többi tagállamnak sem éri meg jegyet váltani a gyűlésekre.
Eközben a svédek arra próbálják meg felhívni az EU figyelmét, hogy az ő gazdaságuk növekszik a leggyorsabb ütemben az Unión belül, a dán szavazók pedig kikérik maguknak, hogy Írországhoz hasonlítsák őket és azzal sem értenek egyet, hogy szorult helyzetbe került társaiknak uzsorakamatot kelljen fizetni a kapott hitelért.
Az amerikai kolóniák hosszú háborút vívtak Angliával függetlenségükért, mert hittek abban, hogy „a képviselet nélküli megadóztatás zsarnokság.” A döntéshozásból kizárt 10 országnak el kell dönteni, meddig tolerálják, hogy a partvonalon kívülről nézhetik csak a meccset. Könnyen arra a következtetésre juthatnak, hogy a képviselet nélküli szabályozás nem kevésbé zsarnoki módszer.

Valutaválság! Mi történik, ha a dollár és az euró is összeomlik?


Forrás: The Economic Collapse
"Kérem segítsen!" (Dollárt nem fogadok el)
Egyes elemzők arra figyelmeztetnek, hogy a dollár, az amerikai kormány hihetetlen mértéket öltött adóssága, kereskedelmi deficitje és az újabb monetáris mennyiségi enyhítés elindítása miatt, az összeomlás szélén áll. Megint más elemzők arra hívják fel a figyelmet, hogy az eurót is az összeomlás veszélye fenyegeti a Görögországot, Portugáliát, Írországot, Olaszországot, Belgiumot és Spanyolországot érintő súlyos szuverén adósságválság miatt. De vajon mi történik, ha mind a dollár, mind pedig az euró összeomlik? Az bizonyos, hogy a világ jelenlegi pénzügyi rendszerén eluralkodna a káosz, de vajon mi emelkedne fel a hamvakból? A világ nemzetei vajon visszatértének jelenlegi valutáikhoz, vagy egy igazi globális valuta születésének lennénk szemtanúi?
Egészen mostanáig egy globális valuta bevezetése a legtöbb ember számára elképzelhetetlen volt. A legtöbb elemző még most is úgy érzi, hogy egy egységes világvaluta használata messze van a jelen valóságtól. De vajon mi lenne a helyzet, ha a világ két vezető valutájának, az amerikai dollárnak és az eurónak az egyidejű összeomlása „kellő mértékű káosz” okozna a világban? Egy ilyen esemény vajon elegendő motiváció lenne a világ vezetőinek egy új pénzügyi világrend elfogadásához? Reménykedjünk abban, hogy a válasz nem. Azt azonban nehéz tagadni, hogy a világ egy súlyos valutaválsághoz közeledik, és az amerikai dollár és/vagy az euró összeomlása végérvényesen megváltoztatná a világot, amelyben élünk.
Sok ember valószínűleg nem értesült arról (és hogyan is értesülhetett volna, hiszen a legtöbb média nem tartotta említésre méltónak), hogy a napokban Kína és Oroszország megállapodtak, hogy mostantól a dollár helyett kizárólag egymás valutáiban kereskednek egymással.
A legtöbb ember nem fogja fel ennek az eseménynek az jelentőségét.
Az a tény, hogy mostanáig a dollár volt a világ vezető tartalékvalutája, óriási előnyt jelentett az USA gazdasága számára. Most azonban egyik ország a másik után veszíti el a dollárba vetett bizalmát és fokozatosan más lehetőségek után néz.
Az amerikai kormány bejelentése a második monetáris mennyiségi enyhítés elindításáról komoly nemtetszést váltott ki a világ számos országában. Sok gazdaság évtizedeken keresztül dolláralapú eszközökbe fektette tőkéjét. Ezek a gazdaságok nem nézik jó szemmel, hogy befektetéseik egyre kevesebbet érnek.
Zhu Guangyao, Kína pénzügyminiszter helyettese erős kritikával illette az amerikai kormány döntését a második mennyiségi enyhítés jóváhagyásáról:
Az Egyesült Államok kormánya, mint a világ vezető tartalékvalutájának kibocsátója, felelősséggel tartozik a globális piacok stabilitásáért is, így a döntés a második mennyiségi enyhítés elindításáról súlyos felelőtlenség volt, hiszen az extra likviditással veszélybe sodorták a felemelkedőben lévő piacokat.”
Wolfgang Schaube, német pénzügyminiszter még élesebben fogalmazott. Szerinte a Federal Reserve jelenlegi politikája „sötétben tapogatózás”, és felháborítónak tartja hozzáállásukat.
A végeláthatatlan köztartozások átvállalásával és a FED politikáján keresztül hihetetlen mennyiségű pénzt pumpáltak a gazdaságba. Az eredmény katasztrofális.”
Hová vezet mindez?
Amennyiben a FED nem hagy fel a pénzügyi rendszer dollárral történő elárasztásával, a világ többi országa előbb vagy utóbb faképnél hagyja a dollárt és az amerikai kincstárjegyeket.
A gond ott van, hogy nemcsak az amerikai dollár van bajban. Az euró is rozoga lábakon áll.
Elég, ha megnézzük, milyen komoly gondokkal küzd Európa néhány vezető országa…
- A Standard & Poor’s leminősítette Írország hitelbesorolását és arra figyelmeztetett, hogy a leminősítés folytatódhat. Írország idei költségvetési deficitjét 32%-ra becsülik, pénzügyi rendszerét pedig piramisjátékhoz hasonlítják. Az ír kormány múlt vasárnapjelentette be, hogy nemzetközi pénzügyi segítséget kért, amit az EU jóváhagyott. A mentőcsomag  összege elérheti a 80-90 milliárd eurót, bár egyes elemzések szerint, az ír bankrendszer megmentéséhez legalább 120 milliárd euróra lenne szükség. A mentőcsomag azonban feltételekkel érkezik. Az ír kormány drákói megszorító intézkedéseket kénytelen bevezetni.
- Az elemzők szerint Portugáliának legalább 50 milliárd eurós mentőcsomagra lesz szüksége. A portugál kormány is komoly megszorító intézkedéseket kényszerült bevezetni, aminek az emberek nem nagyon örülnek. A szerdai országos sztrájk eredményeként szinte leállt az élet Portugáliában.
- A helyzet annyira súlyos, hogy Luis Amado, külügyminiszter szerint gyors megoldás hiányában „országa az euró övezet elhagyására kényszerülhet”.
- Görögország volt az első segítségre szoruló európai nemzet, és egyes hírek szerint további kisegítésre is szükségük lehet. Az Eurostat legfrissebb adatai szerint a 2009-re vonatkozó görög hiány a korábban hitt 13,6% helyett valójában a GDP 15,4%-a volt. Úgy tűnik a görög problémák nem értek véget.
- Belgium államadóssága elérte az ország éves bevételének 100%-át, az adósság finanszírozása pedig egyre többe kerül az országnak.
- Spanyolország szintén bajban van. A 10-éves futamidejű spanyol állampapírok kamatai ijesztően megemelkedtek az elmúlt néhány nap során, az ország munkanélküli rátája pedig jelenleg 20%-on áll.
- A New York Times cikkében Jordi Galí, a barcelonai Nemzetközi Gazdasági Kutatóintézet igazgatója azt mondta, hogy a spanyol gazdasági bajokról szóló hírek önbeteljesítő jóslatokká válhatnak…
Ha a befektetők problémákra számítanak Spanyolországban, akkor a problémák valósággá fognak válni. A helyzetet az is rontja, hogy minél inkább csökken a hajlandóság az ország köztartozásainak megvásárlására a befektetők részéről, annál magasabbra emelkedik a tartozás után fizetendő kamat, és ezzel együtt a költségvetési hiány és a visszafizetendő adósság teljes összege.”
Vajon elképzelhető, hogy ez a szuverén adósságválság az euró összeomlásához vezessen?
A válasz attól függ, kit kérdezünk meg az ügyben.
Klaus Regling, az Európai Pénzügyi Stabilitási Alap vezetője szerint az euró összeomlásának esélye „nulla”. „Egyáltalán nincs veszély. Az euró összeomlása elképzelhetetlen,” nyilatkozta.
Más európai vezetők nem ennyire biztosak ebben.
Herman Van Rompuy, az EU elnöke nemrégiben arra figyelmeztetett, hogy amennyiben egyes gyengébb európai gazdaságok az euró feladására kényszerülnek, az az Európai Unió teljes összeomlásához vezethet. „Az euró bukása, Európa bukását jelentené,” mondta.
De vajon ez tényleg bekövetkezhet a közeljövőben?
Nem valószínű. A tény azonban, hogy Európa vezető politikusai elismerik ennek lehetőségét, bizonyítja a helyzet súlyosságát.
Mi történne tehát a dollár és az euró együttes összeomlása esetén?
A világ számos vezetője nyíltan beszél egy igazi globális valuta bevezetésének szükségességéről, álláspontjukat azzal támasztva alá, hogy egy egységes valuta használata véget vetne a valutaháborúnak.
A világ 420 legnagyobb bankját és pénzintézetét képviselő Nemzetközi Pénzügyi Intézet (IIF- Institute of International Finance) szintén az egységes világvaluta bevezetését sürgeti.
Egy korábbi cikkünkben beszámoltunk arról, hogy az IMF már nevet is adott az új globális valutának. Az IMF stratégiai dokumentuma „bancor” néven emlegeti a világnak szánt egységes pénzt.
Bekövetkezhet-e mindez? Egy dolog biztos. Óriási válság szükséges ahhoz, hogy a világ országai elfogadjanak egy új pénzügyi világrendet. Az is igaz, hogy ettől sajnos nem járunk messze. Vajon a dollár és az euró hamvaiból emelkedik fel ez a sokat emlegetett új világrend?
Reméljük nem. Reménykedjünk abban, hogy a dollár és az euró még bírják egy darabig, mert ha egyszer valóban összeomlanak, a világ örökre megváltozik.









A Guggenheim Partners vezetője szerint Európa a pénzügyi összeomlás szélén áll



Forrás: CNBC
Scott Minerd, a Guggenheim Partners egyik vezetője a CNBC-nek nyilatkozva elmondta, hogy szerinte „Európa olyan, mint egy vasúti szerencsétlenség helyszíne, illetve az Unió egy jelentős pénzügyi katasztrófa szélén áll.”
Én ezt ’kognitív disszonanciának’ nevezem, vagy más szóval, ugyanazokat az intézkedéseket, lépéseket ismételgetik, azt remélve, hogy egyszer talán más eredményre vezetnek.”
Próbálják növelni a likviditást, azt remélve, hogy ettől javulni fog a helyzet, de nem ez történik,” tette hozzá. Úgy tűnik, nem látják, hogy „szerkezeti és nem likviditási problémával állnak szemben.”
A befektetők el fognak fordulni az eurótól, hacsak nem találnak valami megoldást arra, hogy kettéválasszák az uniós fizetőeszközt, véli Minerd. Szerinte megoldás lehetne, ha csak az erősebb gazdaságú országokban maradna meg az euró fizetőeszközként, a gyengébb nemzetek pedig kilépnének az euró zónából.
A probléma az, hogy az európai mechanizmus ezt nem teszi lehetővé.”

A „buta pénz” nem száll be a buliba: Kína nem segít megmenteni Európát



Forrás: ZeroHedge
Kína néhány napjatáviratban közölte: elege van abból, hogy a világ megmentőjeként és „buta” pénzforrásként tekintsenek rá. Sokan úgy gondolták, Kína csak viccel, végtére is, hogyan engedhetné meg magának, hogy legnagyobb export partnere alámerüljön? Azonkívül Kína egyébként is csak  szállítói hiteleket nyújt, nem igaz? (Szállítói hitel: amikor egy cég saját ügyfeleinek nyújt hitel, hogy azok megvehessék a cég termékeit.) Mint kiderült, tényleg nem igaz, emellett Kína nem gondolja, hogy Európa halálos kimenetelű válságban szenvedne, akármennyire is szeretnék ezt vele elhitetni. Európa már könyörgőre fogta a hangnemet, az EFSF vezér Klaus Regling-en keresztül bejelentve, hogy jüan-címletű kötvények kibocsátására is hajlandó. Kínát ez nem nagyon hatotta meg.
Az AFP jelentése szerint „a kínai állami média vasárnap, miközben, Hu Jintao elnök éppen a térségbe, többek között a G20-as csúcsra igyekezett, arra figyelmeztetett, hogy az ország nem lesz Európa „megmentője”. A kínai elnök látogatása bizakodóvá tette az európai vezetőket, abban reménykedve, hogy a készpénzben gazdag Kína talán felajánl egy nagyobb összeget a mentőalapba, de a hivatalos kínai Xinhua hírügynökség egyértelműsítette a választ:
Kína éppúgy nem vállalhatja Európa megmentőjének szerepét, minthogy nem nyújthat megoldást az európai bajokra. Egyértelmű, hogy Európa országainak maguknak kell megoldani saját pénzügyi problémáikat,” állt a hírügynökség kommentárjában, hozzátéve, hogy Kína „csupán egy baráttól elvárható mértékben nyújthat segítséget.” Az adott helyzetben igen józanul gondolkozó barátról van itt szó, aki látja, hogy ennél sokkal jobb üzletet köthet a későbbiek folyamán, ha győzi kivárni. Ezzel együtt, bizonyosak vagyunk benne, hogy Kína nem az egyedüli ország, amelyik azonnali email értesítést kért, ha Santorini, Ibiza vagy Kapri szigete felkerülne az eBay*-re. (*A Vaterához hasonló online piactér)
Cui Tiankai, Kína külügyminiszter-helyettese pénteki nyilatkoztában elmondta, hogy a G20-aknak a „fejlődő országokban” fennálló szuverén adósságválságra és a globális infláció keltette egyre növekvő nyomásra kell koncentrálnia.
Hozzátette, hogy a tagállamoknak többet kellene tenni a pénzpiacok stabilitásának és a befektetői bizalomnak a visszaszerzéséért.
A G20-ak ezzel szemben azt remélik, hogy Kína mindent megtesz hazai kereslete stimulálásáért és az exportorientált gazdasági modell diverzifikálásáért, hogy a jüan értékigazítása szabadabban folyhasson, a hatalmas kereskedelmi felesleg lefaragása érdekében.
A kínai kormány egy másik tagja szintén nem kecsegtetett nagy áttöréssel a csúcstalálkozó során. Zu Guangyao, pénzügyminiszter-helyettes elmondta, hogy, ami Kínát illeti, az európai mentőalapba történő befektetés nem lesz napirenden.
Peking tart egy nagyobb befektetés pénzügyi kockázataitól, ami otthon vissza is üthet, ha a kínai közvélemény megkérdőjelezi, miért éppen Kínának kellene náluk gazdagabb országokat kimenteni. Az ilyen lépéssel egyet nem értők már most hangot adnak véleményüknek, Kína népszerű, saját fejlesztésű, a Twitter-hez hasonló mikroblogger weboldalain, sőt még az állami médiában is.
A vastag betűs sorok magukért beszélnek. Aki számára még mindig egyértelmű:
Kína kizárólag olyan globális programban hajlandó részt venni, amit meg tud indokolni a közvélemény előtt. Tehát ne várjunk „mentést” Kínától, nyilatkozta Andy Rothman, a CLSA Kínára specializálódott makro stratégája az AFP hírügynökségnek.
Volt már rá példa, hogy Kína megégette magát tengerentúli befektetéssel. Korábban részesedést vásárolt a Morgan Stanley vagyonkezelőben, ami szinte teljesen elértéktelenedett a 2008-as globális válság során.
Kína bedőlt az ajánlatnak. Egyszer megégette magát és most kétszeresen óvatos,” mondja Andy Xie, független közgazdász, a Morgan Stanley volt vezető közgazdásza.
A lényeg, hogy az Unió ígéretekkel teli bűvészdobozából egy fontos dolog hiányzik: a pénz…

Vajon Görögország Izland példáját követve a bankok helyett az országot menti meg?

Izland nem a bankokat mentette meg, hanem saját gazdaságát

Izland ajtót mutatott a bankoknak és gazdasága ma jobb állapotban van szinte minden olyan ország gazdaságánál, akik hagyták, hogy a bankok diktáljanak.
Barry Ritholtz májusban a következőket mondta:
A bankok kimentése helyett, amit mellesleg Izland nem tudott volna kivitelezni, inkább biztosítékot nyújtott a betétekre (ahogyan azt az FDIC is teszi) és hagyták, hogy a kapitalizmus természetes folyamata tegye a dolgát.”
Most sokkal jobb helyzetben vannak, mint az USA vagy Írország, akik nem ezt az utat követték.
Bloomberg ezt írta még Februárban:
Más nemzetekkel, például az Egyesült Államokkal és Írországgal ellentétben, akik milliárdokat pumpáltak pénzintézeteikbe, hogy felszínen tartsák azokat, Izland a legnagyobb hitelezőket vagyongondnokság alá helyezte. Úgy döntött nem fogja megvédeni az ország bankjainak hitelezőit, akiknek eszközei 209 milliárd dollárra, az ország GDP-jének 11-szeresére dagadtak.
Izland helyesen cselekedett, azzal hogy biztosította kifizetési rendszerének folyamatos működését, és hagyta, hogy a hitelezők, nem pedig az adófizetők, állják a veszteséget,” mondta Joseph Stiglitz, a Columbia Egyetem Nobel díjas közgazdásza. „Írország ezzel szemben mindent rosszul csinált. Ők a legrosszabb modellt követték.”
Írország a bankok valamennyi kötelezettségére garanciát nyújtott, amikor azok bajba jutottak és eddig 46 milliárd eurót pumpált a pénzintézetekbe, a csőd szélére sodorva az országot. Ezek után kénytelen volt elfogadni az Unió mentőcsomagját.
A nagy bankrendszerrel rendelkező országok követhetnék Izland példáját, mondja Adriaan van der Knaap, az UBS AG vezérigazgatója.
Egy ilyen döntés nem zavarná meg a pénzrendszert,” mondja van der Knaap, aki korábban Izland bankhatározati bizottságának tanácsadója volt.
Arni Pall Arnason, Izland gazdasági minisztere azt mondja, hogy a döntés, miszerint a hitelezők osztoztak az ország pénzügyi veszteségein, megmentette az ország jövőjét.
Amennyiben garanciát adtunk volna a bankok kötelezettségeire, ugyan olyan helyzetben lennénk, mint Írország,” mondja Arnason.
Kezdetben a bankok és egyéb európai pénzintézetek azt mondták nekünk, hogy soha többet nem fognak hitelt nyújtani Izlandnak,” mondja Einarsdottir. „Akkor 10 év volt, majd 5, most pedig azt mondják, hogy ismét lehet szó hitelről.”
Még az IMF is dicsérte Izland stratégiáját:
Az első olyan országként, amely a globális gazdasági válság teljes erejét megtapasztalta, Izland egyesek szerint tökéletes példája annak, hogyan lehet a társadalmi szerkezet elpusztítása nélkül legyőzni egy mély gazdasági válságot.

Görögország előtt ugyanez a döntés áll

Robert Reich szerint Görögországnak most azt kell eldöntenie, hogy hátat fordítson-e a bankoknak:
George Papandreou, görög miniszterelnök a demokráciát választotta, amikor bejelentette, hogy népszavazást tartanak az Unió és az IMF által a mentőcsomag fejében rájuk rótt drákói megszorító intézkedésekről.
(Pontosabban fogalmazva azokról a csökkentésekről, amelyeket Görögországnak a neki hitelező és a csődje esetén sokat vesztő, nagy európai bankok megmentéséért kell végrehajtania, nem beszélve az európai bankokkal szorosan összefonódott Wall Street-i bankokról, akik szintén hatalmas összegeket veszítenének egy görög csőd esetén.)
A helyzet ismerős. Ez történt 2008 vége és 2009 eleje táján, amikor a Wall Street hatalmas mennyiségű rossz hitelt folyósított és felmerült kimentésének kérdése.
A különbség, hogy az Egyesült Államokban nem tartottak népszavazást. A Bush kormány közölte a kongresszussal, hogy ha nem hagyják jóvá azonnal és feltétel nélkül a hatalmas mentőcsomagot, „gazdasági Armageddonra” számíthatnak. (Hank Paulson, akkori pénzügyminiszter, mentőcsomag hiányában a szükségállapot elrendelését is kilátásba helyezte.) Természetesen a kongresszus azonnal engedelmeskedett. Hank Paulson, Ben Bernanke és Timothy Geithner (a New Yorki Fed vezetőjeként) elkezdték lapátolni a pénzt a bankokba. Az Obama kormány (és Geithner, most már, mint pénzügyminiszter) pedig még nagyobb tételben folytatta.
Tehát ahelyett, hogy hagyták volna, hogy a Wall Street viselje tetteinek és hanyagságának következményeit, kimentették és inkább az adófizetőkre hárították a terhek és következmények viselését.
A helyzet valószínűleg másképp alakult volna, ha az amerikaiakat is megkérdezik. A közvélemény-kutatások szerint az amerikaiak nagytöbbsége ellenzi a mentőcsomagokat. A legkevesebb az lett volna, hogy szigorú feltételekhez kössék a mentőcsomagok folyósítását, így a bankok kénytelenek lettek volna lenyelni az általuk nyújtott uzsorahitelek miatti veszteségeket, vagy segíteni a lakástulajdonosok jelzáloghiteleinek csökkentésében. Elvárhatták volna tőlük azt is, hogy javítsák a kisebb helyi bankok tőkeállományát és szigorúbb rendelkezések elfogadását.

A jelek szerint fel kell készülni a legrosszabbra



A figyelmeztető jelek mindenhol láthatóak, nem kell egyéb, mint nyitott szemmel járni, hogy észrevegyük őket. Nem telik el úgy nap, hogy ne jelentené ki egy újabb neves szakértő, hogy komoly gazdasági válság van készülőben és fel kell készülnünk a legrosszabbra. Szerdán ezt maga a Világbank tette meg egy igen ijesztő figyelmeztetés formájában. Jelentésében a Világbank jelentősen csökkentette 2012-re szóló GDP növekedés előrejelzését, arra figyelmeztetve, hogy Európa egy pénzügyi válság küszöbén áll és a világ jobban teszi, ha „felkészül a legrosszabbra.”
Ilyesmire nem számít az ember a Világbank öltönyös szakértőitől. A helyzet nyilván annyira súlyos, hogy már nem lehet tagadni. Andrew Burns, a jelentés egyik szerzője szerint, amennyiben a szuverén adósságválság tovább romlik, a következő válság az előzőnél is súlyosabb lesz. „A válság súlyosbodása senkit sem kímélne. Fejlett és fejlődő országok egyaránt a 2008-2009-es növekedés szintjére süllyednének.” Burns szerint „nem lehet eléggé hangsúlyozni a vészforgatókönyvek fontosságát.” Azaz készüljünk fel a legrosszabbra. Ki áll készén erre?
Természetesen a Világbank nincs egyedül véleményével. Egy egész kórust lehetne összeállítani az összeomlásra figyelmeztető hangokból.
Ezek közül a Bloomberg csokorba fűzött néhányat „Apokalipszis hogy?” című cikkében. Íme, néhány példa:
John Mauldin, a Millennium Wave Advisors elnöke szerint: „Rákban szenvedünk, és ez a rákfajta az adósság.”
Mark Spitznagel, az Universa Investment-től azt mondja: „Túl sokáig tartották életben a rossz befektetéseket és a történelemből tudjuk, hogy ezek előbb-utóbb megsemmisülnek. A folyamat már 2000-ben megkezdődött.”
Michael Panzner a Financial Armageddon-tól ezt írja: „Az alapvető kilátások rosszabbak, mint néhány hete voltak, a pozitív európai fejlemények hiánya és a világ legfontosabb országainak gyors gazdasági hanyatlása miatt.”
A válság lezajlását követően rengeteg ember mondja majd, hogy „ő megmondta”. Ehhez azonban nem kell zseninek lenni. Elég, ha az ember nem próbálja tagadni az egyértelmű jeleket.
Ennek tudatában mire kellene figyelnünk?
A következő fontos dátum március 20-a lesz. Ezen a napon derül ki, hogy Görögország ki tudja-e fizetni az esedékessé váló 14,5 milliárd eurós kötvényjárulékokat vagy csődöt jelent. (Persze az Irán ellen hétfőn elfogadott szankciók is megteszik majd a maguk hatását, úgyhogy ennek tükrében a tüzijáték előbb is elkezdődhet.)
Görögországnak nem sok reménye van arra, hogy erre segítség nélkül képes legyen. Amennyiben meg tudják győzni az EU-t és a Valutaalapot, hogy elérhetővé tegyék a következő mentőcsomag részletet, van esély rá, hogy megállapodjanak a magán kötvénytulajdonosokkal és a csőd lezajlása „rendezett” lehet. Amennyiben valami nem a tervek szerint alakul, a csőd kaotikus helyzetet teremthet.
A pénzvilágban a legtöbb ember, így vagy úgy, de csődre számít Görögországban.
Edward Parker, a Fitch európai, közel-keleti és afrikai ágának igazgatója szerint a görög csőd elkerülhetetlen:
Meg fog történni. Görögország fizetésképtelen, tehát csődbe fog menni.”
Moritz Kraemer, az S&P európai szuverén besorolásokért felelős részlegének vezetője hétfőn a következőképpen nyilatkozott a Bloomberg-nek:
Görögország rövid időn belül fizetésképtelenné válik. Azt nem tudnám megmondani, hogy a jelenlegi, nem túl zökkenőmentes tárgyalások hoznak-e megoldást.”
CNBC Richard McGuire-t, a holland Rabobank stratégáját idézi:
Az emberek gyakran megkérdezik, hogy Görögország csődbe megy-e, ami helytelen megfogalmazás, ugyanis Görögország már csődbe ment.”
Diane Swonk, a Chicago-i Mesirow Financial vezető közgazdásza szerint a görög csőd, „rendezetten” fog lezajlani, de a helyzet bármikor megváltozhat:
Úgy tűnik a piac elfogadta, hogy a görög csőd elkerülhetetlen és ez valószínűleg rendezetten fog lezajlani. Ez azonban egyik pillanatról a másikra megváltozhat…”
A csődtől függetlenül Görögországban már most komoly gazdasági válság van. A kiskereskedelmi egységek20%-a bezárt, a 24 év alatti korosztály körében a munkanélküliség 39%-on áll. Egyre több görög próbál más országba költözni, vagy legalább pénzét kimenekíteni, amíg lehet.
Michael Fuchs, Angela Merkel pártjának helyettes vezetője a következőket nyilatkozta:
Nem hiszem, hogy Görögországot, jelenlegi állapotában meg lehetne menteni.”
Természetesen Görögország nincs egyedül.
Olaszország gazdasága összehasonlíthatatlanul nagyobb Görögországénál, így egy esetleges olasz összeomlás az egész világra nézve beláthatatlan következményekkel járna.
Az olasz jegybank komoly válságot jósol az országnak 2012-re. A bank elnöke néhány napja kiadott sajtónyilatkozatában a következőket mondta:
Az olasz gazdaság középtávú kilátásai rendkívül bizonytalanok és közvetlen kapcsolatban vannak az eurózóna adósságválsággal.”
munkanélküliség az olasz fiatalok körében soha nem volt még ilyen magas és a gazdaság szinte valamennyi ágazata a lassulás jeleit mutatja.
A legnagyobb probléma mégis az olasz államadósság. Ha hozzáadjuk a hamarosan esedékessé váló adósságokat, amelyeket az olasz kormány kénytelen lesz átütemezni 2012 során, a költségvetési deficithez, az összeg az olasz GDP 23,1%-át teszi ki.
Eredetileg arra számítottak, hogy az európai gazdasági gondok csupán néhány országra korlátozódnak, mostanra azonban egyértelművé vált, hogy ennél súlyosabb a helyzet.
Gerald Celente, a Trends Forecast alapítója az ABC Ausztráliának nyilatkozva elmondta, hogy szinte egész Európa válságban van:
Aki Görögországban él, gazdasági válságban él, aki Spanyolországban él, gazdasági válságban él, ahogy Portugáliában is,” mondja Celente. „Aki Litvániában él fejvesztve rohan a bankba, hogy kimentse a pénzét, mielőtt az igazi rohamok megindulnak. Válság van. Válság van Magyarországon és Kelet Európa nagy részén, Romániában és Bulgáriában is. Hihetetlenül sok országot elért már.”
Az aggasztó hírek hullámokban érkeznek. Néhány példa:
Vajon ezek a gazdasági gondok az Egyesült Államokat is érinteni fogják?
Természetesen.
A mai globális gazdaságban minden mindennel összefügg. 2008-ban a válság a Wall Street-ről indult és az egész bolygó gazdaságát padlóra küldte. A következő válságnál sem lesz másként.
Az egyetlen különbség, hogy most az USA már eleve gyenge lábakon áll és az adóssággondok is komolyabbak, mint az előző válság kirobbanásakor.
2008-ban az USA államadóssága éppen átlépte a 10 000 milliárd dollárt. Most, kevesebb, mint 4 évvel később már a 15 000 milliárd dollárt is meghaladta.
Mi lesz, amikor további bankok mennek csődbe vagy tovább nő a munkanélküliség? Honnan vesznek pénzt a bankok kimentésére és az új munkanélküliek megsegítésére?
Egyesek szerint a szocializmus a válasz, de ha jól belegondolunk az Egyesült Államokban már most is szocialista népjóléti állam alakult ki. Nehéz elhinni? Pedig jelenleg az amerikai lakosság fele részesül valamilyenfajta állami segélyben.
A következő válság során ez az arány még magasabb lesz. Aki nem akarja az államra bízni sorsa alakulását jól teszi, ha felkészül a nehéz napokra. Ha már a Világbank is válságra figyelmeztet, tudhatjuk, hogy kevés az idő.
Sajnos az emberek többsége csak azt hiszi el, amit el akar hinni. Nem akarják elfogadni, hogy az előzőnél is súlyosabb gazdasági válság jöhet, ezért teljesen felkészületlenül éri majd őket.

Európa vakon halad az összeomlás felé, figyelmeztetnek vezető közgazdászok



Forrás: Telegraph.co.uk

Az euró rendszer használhatatlanná vált és drasztikus változtatások hiányában a teljes összeomlás felé tart, „kiszámíthatatlan gazdasági veszteségeket és emberi szenvedést eredményezve,” figyelmeztetnek vezető közgazdászok

Európa „vakon halad a katasztrófa felé” figyelmeztet 17 szakértő, akik az elmúlt hetek során arra hívták fel a figyelmet, hogy „a fő adós országokban a helyzet drasztikusan romlott.”
Az emberek egyre inkább azt érzik, hogy a jelenlegi válságnak soha nem lesz vége, semmi sem állíthatja meg a dominókat. Ennek véget kell vetni. Az utolsó dominó, Spanyolország, napokra van a likviditási válságtól,” mondják a közgazdászok. A szóban forgó szakértők között van a Német Közgazdászok Tanácsának két tagja és a London School of Economics két vezető euró szakértője is. Valamennyien az euró támogatói.
A drámai helyzet okozója az eurózóna rendszer, ami jelen szerkezetében teljességgel működésképtelen. Az ok, a rendszer teljes összeomlása,” mondják a közgazdászok.
[Időkjelei: Azzal a különbséggel, hogy az összeomlást minden jel szerint eleve ésszándékosan programozták a rendszerbe, hogy helyére idővel egy még nagyobb, totalitárius rendszer léphessen.]
Valamennyi európai nemzet, amelyik részt vett a hibás rendszer tervezésében felelős a kialakult helyzet orvoslásáért. Közös válasz hiányában az euró megszűnése elkerülhetetlen,” írják az Új Gazdasági Gondolkodás Intézet számára közösen készített jelentésben.
A figyelmeztetés azután érkezett, hogy a spanyol fejlemények hatására veszélyes szintre emelkedtek az olasz hitelkiadások. Az olasz értékpapírok árfolyama mondhatni szabadesésben van, amióta egyértelművé vált, hogy a júniusi EU csúcs nem volt képes megtörni az omladozó bankok és szuverén államok közötti kölcsönhatást.
A válság gellert kapott és most Németország felé halad, ahol a júliusi PMI termelési index hároméves mélypontra esett. Ott tartunk, hogy már Németország hitelképességét is megkérdőjelezik.
Kedden az amerikai kötvényóriás PIMCO közölte, hogy folytatja a német kötvénypiacról történő kivonulását, miután a Moody’s negatívra rontotta Németország, Hollandia és Luxemburg AAA hitelbesorolásának kilátását. „További leminősítésre számítunk,” nyilatkozta a csoport.
A Moody’s arra figyelmeztet, hogy a görög kilépés, valamint a spanyol és olasz helyzet utóhatásai és a német bankok tetemes kitettsége a legrosszabb helyzetű eurózóna tagországokban „sokkot eredményezhetnek” Németországban. A figyelmeztetés nem volt azonnali hatással a német hitelpiacokra.
A Moody’s az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz (ESFS), tehát Európa mentőalapjának kilátását is stabilról negatívra rontotta kedden.
A 17 szakértő szerint a bajt egy végső hitelező intézmény létrehozásával lehetne azonnal orvosolni, ami ütközőként szolgálna a kötvénypiacok számára. Ezt az EKB mobilizálásával vagy az Európai Stabilitási Mechanizmus bankká alakításával lehetne elérni, hogy az így kölcsönt vehessen fel az Európai Központi Banktól.
A javaslat a Német Szakértői Tanács által felvázolt terven alapul. Minden ország a Maastrichti 60%-os GDP arányos adósságplafon feletti adóssága összegével járulna hozzá az alaphoz. Minden ország maga felelne saját adósságáért, de azért lehetősége lenne kölcsönt felvenni közös kötvények formájában. Más szóval Németország hitelkártyájával fizetné a hiányzó összeget.
Az adósságot 20 év alatt kellene visszafizetni, ami alatt minden ország köteles lenne valuta, arany és egyéb tartalékokat képezni a veszteségek fedezetére. Ez a fiskális unió ellentéte: az eurózóna visszatérne a fiskális szuverenitáshoz és mivel a kötelezettségek rögzítettek lennének, az alap pedig önkiegyenlítő, a felállás nem lenne ellentétben a német alkotmánnyal.
A szerzők szerint egy ilyen lépés „megváltoztatná a játékot”. Igaz, hogy Németországnak sokba kerülne, de még mindig nagyságrendekkel kevesebbe, mint minden más alternatíva esetén. A Német Szakértői Tanács szerint az ország 3000 milliárd eurós kárt könyvelne el, amennyiben a monetáris unió szétesik.  Ezt az összeget az euró-szkeptikusok igencsak vitatják.
A keményvonalas német politikusoknak szánt burkolt kritikaként, a szakértők elmondták, hogy a válság gyökere az elmúlt évtized féktelen tőkeáramlásai okozta fellendülés-válság hullámvasút, nem pedig gondatlan nemzetek kötelességmulasztó viselkedése volt. „Az egyes országok ellen kimért büntetések mértéke nem tükrözi hűen a büntetést elszenvedő nemzetek felelősségének arányát,” írják.
Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy a jelenlegi irányvonal fenntarthatatlan. Az egyre mélyülő válság „alapjaiban rázza meg a deficittel küzdő országok egész társadalmi szerkezetét”.
Mivel a megoldásnak még csak az árnyéka sem látható, a negatív hatás mind az adós, mind pedig a hitelező országokban érezhető. A kérdés csupán az, hogy az északi vagy a déli államoknál telik be a pohár először.

Pénzügyi Armageddon közeledik: Spanyolország a teljes összeomlás szélén



Közeledik az idő, amikor az eddigieknél is komolyabb gazdasági válság köszönt a világra, olyan általános kétségbeesést eredményezve, hogy az emberek bármilyen „megoldást” hajlandóak lesznek elfogadni a kilábalás érdekében. A közvéleményt ezzel is a világkormány felemelkedésére és a Bibliában Antikrisztusként emlegetett diktátor színrelépésére készítik elő, aki „megoldásának” részeként új pénzügyi rendszert vezet majd be. – Joseph Candel
A Spanyolországból érkező gazdasági és technikai adatok egy igazi katasztrófa közeledtére mutatnak, ami elindíthatja a dominókat Európában.
A hihetetlenül súlyos ingatlan- és jelzálogpiaci összeomlás, a szuverén adósságválság és az elképzelhetetlen arányú tőkeáttéttel rendelkező, szinte minden komoly szabályozást nélkülöző spanyol bankok által fűtött gazdasági vihar teljes erővel tombol Spanyolországban.
Az IMF és az EKB tisztában vannak azzal, hogy a spanyol gazdaság túl nagy a kimentéshez, ami nem túl jó hír, figyelembe véve, hogy az országból érkező gazdasági adatok és egyéb mutatók szerint közel van a teljes összeomlás. Lehetséges, hogy Spanyolország fogja elindítani az európai dominókat?
Már tavaly figyelmeztettünk, hogy a görög csőd is pénzügyi Armageddont eredményezhet és ugyanakkor az Egyesült Államok is végleg elveszítheti pénzügyi szuverenitását.
Végül Görögország tényleg csődbe ment, a fővonalas média azonban mindent megtett, hogy ennek következményeit jelentéktelen eseményként tüntesse fel, a szakértők pedig váltig állították, hogy a válság nem fog átterjedni más gazdaságokra.
Nem mondtak igazat. Nem véletlenül vezettek be 2500 eurós korlátot a készpénzes tranzakciókra Spanyolországban. Az IMF is megkongatta a vészharangot az adósságválsággal kapcsolatban, kijelentve, hogy nem remélik a válság megszűnését 2012 során. [Időkjelei: Érdemes lett volna megszámolni ki hányszor hallotta vagy olvasta az elmúlt napokban Christine Lagarde, IMF vezért „az égen gyülekező sötét felhőkről” beszélni a magyar médiában.] Az IMF okkal figyelmeztet az euro összeomlására és a teljes pénzügyi pánik kirobbanására.
Eléggé félreérthetetlen. Akár olvasunk vagy hallunk róla a médiában akár nem, Spanyolországon a sor.
Kapaszkodjunk, mert az egész globális gazdasági rendszer rengeni fog.
További friss gazdasági adatok és táblázatok a spanyol helyzettel kapcsolatban itt:Zerohedge.com

Az IMF az euro válságot a globális pénzhatalom bevezetésére használja



Forrás: The Daily Bell
Bloomberg weboldalán néhány napja megjelent cikkben a következőket olvashatjuk:
Az IMF több pénzt akar pénzes ládájába a spanyol bajok miatt… Az európai vezetők Washingtonba utaztak, hogy feltöltsék pénzes ládájukat a válság kezelésére, miközben a spanyol kormány egyre nehezebben tud megbirkózni piaci és pénzügyi gondjaival. Három héttel azután, hogy az európai vezetők nyilvánosságra hozták, hogy az euróövezet segélyalapja átlépte a szimbolikus ezermilliárd dolláros határt, a spanyol helyzettel kapcsolatos aggodalmak tovább drágították a hiteleket Spanyolország számára. Az IMF április 20-22 között tartandó tavaszi ülését nyilván a válság ellen bevethető eszközök megtárgyalása dominálja majd.
"Globális adósságválság - Megszorítások"
Milyen üzenetet szűrhetünk le a fővonalas médiában közölt cikkekből, azaz mit próbál elhitetni az elit a világgal? „A megszorítások működnének, ha Európa végre hajlandó lenne az együttműködésre.”
A világ vezetői, élükön a Nemzetközi Valutaalappal és a központi bankokkal szinte észrevétlenül milliók és milliárdok helyett ezermilliárdokban kezdtek beszélni.
A fenti intézményeket üzemeltető elit célja a világkormány megalakítása és az Európai Unió az egyik legfontosabb lépcsőfok efelé. Az európai pénzügyeket stabilizálni hivatott megszorítások tulajdonképpen az elit eszköztárának részét képezik és kijelentett szándékuknak pont az ellenkezőjét érik el velük.
A globális akció segítségével az elit bizonyos nemzetközi intézményeket akar feltőkésíteni és nagyobb hatalommal felruházni. A szokásos káoszból rend taktika, ahogyan a fent idézett cikk további szemelvényei is hűen tükrözik:
A nemzetközi nyomásnak engedve, hogy többet tegyenek a válság megfékezése érdekében, az európai kormányok, merészebb javaslat hiányában, a múlt hónapban megállapodtak, hogy további 500 milliárd eurót tesznek félre a már meglévő 300 milliárd mellett, egy 800 milliárd eurós gazdaságvédelmi alap létrehozása érdekében.
Azzal, hogy 150 milliárd eurót felajánlottak az IMF-nek, az „európai kormányok megtették a maguk részét,” mondta Joerg Asmussen, az EKB igazgatótanácsának egyik tagja április 13-án. „Most arra számítok, hogy ez Európán kívüli barátaink és partnereink is hozzátegyék a maguk részét az IMF forrásaihoz.”
Ezt a probléma-megoldás képletet bárki könnyen megértheti, akiben megvan rá a szándék. A hatalmi elit leginkább félelemalapú kampányok segítségével próbálja rávenni az embereket, hogy adják fel hatalmukat és vagyonukat a globalista intézmények javára. Egy korábbi cikkben is kifejtettük az elvet:
Fontos megérteni, hogy a jelenlegi gazdasági szerkezet mesterségesen lett kialakítva. A világgazdaság a központi bankok által nyomtatott fiat, vagy papírpénz monopóliumon alapul. Ez az a rendszer, ami látszólag összeomlasztotta a fél világ gazdaságait és jó úton halad Kína összeomlasztása felé…
Az EU válság akkor kezdődött, amikor bizonyos szegényebb országok nagyobb összegeket kaptak Brüsszeltől gazdaságuk „felzárkóztatására”. Ezeknek a pénzeknek elvileg az volt a célja, hogy a bürokrácia kezelni tudja a helyi egyenlőtlenségeket és egészségesebb pénzügyi környezetet alakítson ki.
Természetesen ez a támogatás egyfajta kenőpénz volt. Az egyes nemzetek elit vezetői zsebre vágták a pénzeket és biztosították, hogy országuk belépjen az EU-ba. A belépést követően ezek az országok további pénzeket kaptak a vezető elit bankoktól.
A 2008-as összeomlást követően egyértelművé vált, hogy a PIIGS országok nem lesznek képesek visszafizetni a kapott hiteleket. Valószínűleg kezdetben is ez volt a terv. Miután a helyzet egyértelművé vált, a hatalmi elit elsődleges célja az lett, hogy a vezetőkkel a „megszorításokban” láttassák a megoldást.
A cél egyértelműen olyan nyomor és kétségbeesés megteremtése, hogy az emberek végül hajlandóak legyenek elfogadni a világkormányt és az általa felajánlott pénzeket. A háttérben működő elit több évszázada próbálja irányítani a történelem alakulását a modern globális összeesküvés keretein belül.
A Bloomberg cikkből az IMF hatalmának kiterjesztésére lehet következtetni, amihez az EU válság szolgáltatja az alapot, ugyanakkor egyes fejlődő országoktól is 500 milliárdos bővítést remélnek, azzal érvelve, hogy az európai válság más nemzetekre is átterjedhet.  Az IMF fejenként félmilliárd dollárt vár azoktól az országoktól, amelyeket állítólag védeni akar a válsággal szemben. A Reuters a következőket írja:
Az euróövezet kövérebb pénzes ládát szeretne a spanyol aggodalmak miatt… Christine Lagarde, az IMF vezetője „igazi előrelépést” remél a mostani összejöveteltől.
Januárban az IMF azt nyilatkozta, hogy 600 milliárd dollárra van szüksége az „ártatlan szemlélődők” védelmére, akiket szintén érinthetnek az európai gazdasági bajok. Pénteken a G-20-ak vezetői azt nyilatkozták, hogy az IMF 400 és 500 milliárd dollár közötti összegre számíthat tőlük.
A pénzgyűjtő kampány során 50 milliárd dollárra számítanak Japántól és ugyanekkora összegre Kínától és Szaúdi-Arábiától, az EU-tól már odaígért 250-300 milliárd mellett. Kisebb összegekre számítanak továbbá Oroszországtól, Mexikótól és Brazíliától.
Így növekszik az IMF. Tehát úgy 150 milliárd dollár Európától és néhány százmilliárd a „fejlődő” országoktól. Érdekes megemlíteni, hogy a Bloomberg és Reuters cikkekben szereplő számok között van némi eltérés. Elvégre mi is az a néhány százmilliárd barátok között?
Az igazság az, hogy senki sem tudja pontosan, mennyi pénz mozog a vezetők között, illetve, hogy hová is tartanak ezek az összegek. Az idézett cikkek célja a kezdeményezés népszerűsítése nem pedig pontos számadatok közlése. (Időkjelei: Érdemes megfigyelni, hogy minden alkalommal, amikor az IMF vagy más elit pénzintézmények vezetői nyilatkoznak, minden médiumban naponta legalább egy tucatszor hallhatjuk és olvashatjuk gondosan megfogalmazott üzeneteiket.) A lényeg, hogy olyan összegekkel dobálózzanak, ami szinte isteni hatalommal ruházza fel a vezetőket.
Sokszor később kiderül, hogy a számokkal kapcsolatos nyilatkozatok nem feleltek meg a valóságnak. Az európai szuverén adósságválságot elvileg már évekkel ezelőtt „megoldották” az erre előirányzott összegek rendelkezésre bocsátásával. A globális válságokat legtöbbször szándékosan idézik elő. Nem véletlenül tartanak ilyen sokáig. Minél hosszabb a válság, annál több lehetőség van az elit által szükségesnek látott változtatások bevezetésére.
A jelen helyzetben is látható a szándék: olyan kétségbeesést kelteni az emberekben, hogy bármilyen változtatást elfogadjanak, ami javíthat életminőségükön.
Ezen a szemüvegen át vizsgálva láthatjuk, hogy a XX. század valamennyi „izmusa” ugyanezt a tervet volt hivatott előrevinni. Miután sikerült az embereket a kormánytól függővé tenni, a hatalom most eltünteti a gazdaságot eddig alátámasztó díszleteket. A világkormányt is valószínűleg a XX. század kezdeti kormányformáihoz hasonló módszerekkel vezetik be, egy olyan gyógyírt kínálva fel általa, ami a világ valamennyi baját meggyógyíthatja.
Egyelőre nem tudni, hogy az IMF végül a világ központi bankjává alakul-e, az SDR-ral, mint új globális valutával kiegészítve, de az biztos, hogy mindig a gazdasági történések középpontjában áll, inkább, mint a BIS vagy a Világbank.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése