A magáncsőd intézménye

A magáncsőd intézménye: jogi érdekesség vagy segítség?

A szociális juttatások átalakítása is napirendre kerülhet

Önkorlátozásért cserébe a tartozás egy részének elengedése és mentesülés a kilakoltatástól – ez a magáncsőd lényege, amelynek bevezetését az IMF javasolja Magyarországnak sok egyéb intézkedés mellett.

Magyarországon először az első Fidesz-kormány idején, 2001-ben merült fel a magáncsőd bevezetése, de hiába dolgozták ki a törvényjavaslatot, végül semmi nem lett belőle. 2009 tavaszán készült egy újabb tervezet, ami az előző kormány tervei szerint 2010-ben hatályba is léphetett volna. Végül a kormányváltással az is süllyesztőbe került. Az MSZP 2010 októberében újra benyújtotta a magáncsődről szóló törvényjavaslatot, ám azt még csak tárgysorozatba sem vette a kormányzati többség. Tavaly tavasszal Szabó Máté ombudsman javasolta a magáncsőd bevezetését a bajba jutott adósok megsegítésére, a hajléktalanság további terjedésének megelőzésére. Fél évvel később a Magyar Nemzeti Bank tette ugyanezt.

– Ez egy érdekes jogtechnikai megoldás, semmi több. Olyan kevés embert érint, hogy nincs különösebb jelentősége – állítja Pogátsa Zoltán közgazdász. Hozzáteszi: mivel ezzel a megoldással csak azok élhetnek, akiknek van valamennyi vagyonuk és hosszú távon rendszeres jövedelmük, nem fog az eladósodott tömegeknek segíteni.

Az előző kormány által kidolgozott javaslat szerint ezzel az intézménnyel a teljesen vagyontalan adósok valóban nem élhettek volna. Az eljárás alapja ugyanis, hogy miközben az adós krízishelyzete enyhül, a hitelező esélyei nőnek a pénze (vagy a pénze egy részének) visszaszerzésére.

Az egyik változat az adós és a hitelezők megállapodásán alapult volna. Ebben az esetben az adóst az eljárás kezdetétől moratórium védi a végrehajtástól. A tervezetben szereplő másik verzió szerint, ha nem jön létre megegyezés a hitelező és az adós között, akkor egy vagyongondnok kapja meg az adós vagyona felett a rendelkezés jogát az eljárás 5-7 éves időtartama alatt. A kijelölt gondnok először kifizeti a tartozások negyedét a vagyonból, majd folyamatosan törleszt az adós befolyó jövedelmeiből öt évig. Figyel arra is, hogy az adós ne vehessen fel újabb kölcsönt, ne költsön felesleges dolgokra. Ha az adósnak nincs munkája, kötelező részt vennie továbbképzéseken és elfogadnia a felajánlott munkalehetőségeket. Azzal, hogy részt vesz egy ilyen eljárásban, még nem mentette meg az ingatlant, ami miatt eladósodott. Előfordulhat, hogy kisebb értékű lakásba kell költöznie vagy vissza kell bérelnie korábbi otthonát. Azonban az biztos, hogy a család nem kerül utcára. Az időszak végén pedig az adós kérheti, hogy a fennmaradt tartozások alól felmentést kapjon, amiről a bíróság dönt. A Magyar Bankszövetség a törvényjavaslat kidolgozásakor elismerte az intézmény létjogosultságát, de úgy vélte, hogy a magáncsőd bevezetéséhez sokkal nyugodtabb gazdasági helyzetre lenne szükség.

– A magáncsőd egy kicentizett, racionális, részletesen szabályozott eljárás mindenhol a világon. Pénzügyi és szociális eszköz egyszerre, ami az Egyesült Államoktól Csehországig számos helyen működik – mondja Győri Péter, a fővárosi önkormányzat hajléktalanellátó szervezeteit összefogó Budapesti Módszertani Szociális Központ szakmai igazgatója. Szerinte is igaz, hogy csak az adósok bizonyos körében működhet, de úgy véli, hogy ennek a körnek a nagysága csak az adott ország szabályozásán múlik.

– Akár a legszegényebbeken is segíthet, a nehézsége nem ebben áll, hanem abban, hogy évekig szigorú korlátok közé szorítja az adós fogyasztását, hogy minden jövedelmét be kell vallania, mert ha titokban elmegy feketemunkára, akkor elbukja ezt a lehetőséget – magyarázza.

Ennek ellenére Győri Péter jelen körülmények között nehezen tudja elképzelni az intézmény hazai bevezetését. – Magáncsőd, végtörlesztés, bankadó – mindez együtt nem megy. A magáncsődeljárás végén ugyanis a bank a maradék adósságot elengedi, vagyis őt is éri valamilyen veszteség –fogalmaz.

Pogátsa Zoltán szerint a magáncsődnél sokkal nagyobb szociális jelentősége van annak, hogy az IMF egyebek mellett a szociális juttatások rendszerének átalakítását is kérheti a kormánytól.

Senki sem tudja, lesz-e magáncsőd Magyarországon

Egyelőre úgy tűnik, a döntéshozók és a szakemberek körében is teljes a bizonytalanság a több nyugat-európai országban is már jól működő magáncsőd intézménye körül, egyes hírek szerint a kormány nem támogatja, az illetékesek ezt cáfolják. A kormány augusztus végéig alakíthatja ki álláspontját.

A magáncsőd intézménye több nyugat-európai országban is jól működik, és lehetőséget ad arra, hogy a magánszemélyek szabadulhassanak az eladósodottság okozta pillanatnyi válsághelyzettől, miként arra is módot nyújt, hogy velük szemben is lehessen csődeljárást kezdeményezni.

A Nemzetgazdasági Minisztérium egy közleményben korábban azt jelezte, hogy a kormány még nem alakította ki álláspontját, amelyet legkésőbb 2012. augusztus 31-ig nyújthat be az Országgyűlés alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottságának.

A hazai médiában több helyen is megjelent, hogy a magáncsőd bevezetését azért nem javasolják az illetékesek, mert az adósok azt egyfajta hitelamnesztiaként, vagy adóskonszolidációként értelmeznék, és nem szolgálná a kellő nevelői funkciókat.

A második főbb kifogás-csoport, hogy a jelenleginél jóval nyugodtabb gazdasági környezet szükségeltetne, és a gazdasági válság elmúltával lehetne érdemi lépéseket tenni a jogintézmény hazai megteremtése érdekében.

A harmadik érv többnyire az, hogy az érintettek olyan rossz helyzetben vannak, hogy az átmeneti haladék után végül csak a végrehajtás rémével kellene szembenézniük. A hivatalos kormányzati közlemény szerint az ügyben augusztus végig várható döntés.

Az európai gyakorlat

Az [origo] megkeresésére a Kovács Réti Szegheő Ügyvédi Iroda szakértője elmondta: ami az európai tapasztalatokat illeti, először Dánia vezette be a magáncsőd intézményét, még 1984-ben, a kilencvenes években pedig Svédország, Ausztria, Németország, Hollandia és Belgium törvényhozása is élt a lehetőséggel. A 2004-ben az unióhoz csatlakozott tíz állam közül elsőként Csehország vezette be, 2008-ban.

A felsorolt államokban működő magáncsőd egy több lépcsős eljárás - mutatott rá dr. Kovács Attila. Gyakorlatilag itt is egy csődeljárásról van szó, melynél azonban a magánszemély adósságainak rendezése a cél. Elsőként minden esetben az adós és a hitelezők közötti megállapodás megkötésére tesznek kísérletet.

Amennyiben ez sikertelennek bizonyul, úgy a bíróság elé kerül az eljárás. A csődeljárásnál meghatározó szempont, hogy melyek azok a vagyontárgyak, amelyek fölött az adós az eljárás ideje alatt is megőrizheti rendelkezési jogát, és melyek azok, amelyek kikerülnek a tulajdonosi fennhatósága alól.

Ebben a körben fontos kérdésként merülhet fel - húzta alá dr. Kovács Attila -, hogy a lakóingatlan vonatkozásában mi lehet az optimális megoldás. A lakóingatlan jelenti ugyanis az esetek többségében a hitelezők követeléseinek legfőbb biztosítékát, és ugyanakkor az adós egzisztenciális (lét)biztonságának a letéteményesét.

Az osztrák gyakorlat

1995. január elseje létezik a magánszemélyek csődeljárása (Privatkonkurs) Ausztriában. Az eljárást bíróságon kívüli egyezségi javaslat előzi meg, a javaslatot az esetek 50 százalékban a hitelezők azonban elutasítják.

Ezt követően sor kerül a bírósági csődeljárás megnyitására, amely során kényszeregyezség születik. Az egyezség arra irányul, hogy a hitelezői követelések legalább 20 százalékát az adós két éven belül, illetve a követelések 30 százalékát öt éven belül kiegyenlíti.

Amennyiben az egyezség megkötésére nem kerül sor, úgy a vagyontárgyakat értékesítik, és felállítanak egy fizetési tervet. A fizetési terv elfogadása esetén a fennmaradó tartozásokat elengedik emelte ki a Kovács Réti Szegheő Ügyvédi Iroda szakértője.

"Lefölözési eljárás"

Amennyiben a fizetési tervet nem fogadják el, úgy az úgynevezett "lefölözési eljárásra" kerül sor. Ebben az esetben is elengedik a fennmaradó tartozásokat. A lefölözési eljárás során az adós munkából származó jövedelmének egy adott hányadát minimum három, maximum hét éven át a vagyonfelügyelő elvonja, és a hitelezők követeléseinek kielégítésére fordítja. A lefölözési eljárás ideje alatt az adósnál maradó jövedelmet a létminimum fenntartására elegendő színvonalon kell tartani.

A Kovács Réti Szegheő Ügyvédi Iroda szakértője hangsúlyozta: a magáncsőddel kapcsolatos törvényjavaslat részleteiben mutatja be a nyugat-európai modelleket, és a hazai jogban is a nyugat-európai mintát alapul véve három lépcsős rendszer bevezetését tűzte ki célul. Az első szakasz nálunk itt is az egyezségkötési kísérlet lenne. Ez hitelezői közreműködést és kompromisszum-készséget igényel. A második szakaszban egy gyorsított csődeljárásra kerülne sor.

Ebben az esetben vagyongondnokot rendel ki a bíróság, aki az adós vagyonát számba veszi, és javaslatot tesz az értékesítésre, illetve a hitelezők közötti szétosztására. Amennyiben ez megtörténik, az adós megszabadul a fennmaradó tartozások kiegyenlítésétől azok behajthatatlansága címén.

Tartós törlesztési eljárás

A harmadik szakasz, az úgynevezett tartós törlesztési eljárás nagyban hasonlít az osztrák mintához. Erről szintén a bíróság dönt, de a hitelezők hozzájárulására is szükség van. Az eljárás időtartama előreláthatóan öt év lenne, ami hitelezői jóváhagyás mellett akár két évre is rövidülhet, vagy akár egy évvel meghosszabbítható is lenne.

Lényegét tekintve az adós vagyona feletti rendelkezési jog vagyongondnok általi gyakorlásáról van szó. Így az adós gazdálkodása és életvitele szoros felügyelet alá kerülne, csak a legalapvetőbb, létfenntartáshoz szükséges kiadásokról való döntés joga maradhatna az adósnál.