VÖRÖSBÁRÓK

 A VÖRÖSBÁRÓK BÚJKÁLNAK

VÖRÖSBÁRÓK MÚLTJÁBÓL

Tolnay Lajos, a MAL Zrt. igazgatósági tagja azt mondta: nem érzik felelősnek magukat, betartottak minden technológiai szabályt. Bakonyi Zoltán a hvg.hu kérdésére, miszerint miért nem volt elérhető eddig, először úgy válaszolt, ő elérhető volt, majd helyesbített, miszerint rendőrségi kihallgatéson volt. A kérdésre, miszerint Gyurcsány Ferencnek mi köze van a timföldgárhoz, azt mondták: nem tuljadonos, csupán beszállító. Bakonyi Zoltán, a timföldgyár igazgatója azt is mondta: a vörösiszap nem mérgező, persze fürdeni nem kell benne. Az is elhangzott, hogy az átszakadás előtt egy órával ellenőrizték a tározót, bemérték, de nem észleltek semmit. (Lapunknak egy ott élő ember erre reagálva azt mondta: hetek óra keringenek pletykák a szivárgásról.) A nagyvállalat a kilencvenes évek második felében bekövetkezett privatizációja óta magyar magánszemélyek érdekeltségébe tartozik, mint például a cég jelenlegi vezetője Bakonyi Zoltán, aki Bakonyi Árpád családját képviseli, de a tulajdonosok között található Petrusz Béla és Tolnay Lajos is, akik mindketten tagjai az igazgatóságnak, sőt Tolnay egyben a MAL elnöke is. Papcsák Ferenc érdeklődése a cégcsoport iránt összefüggésben állhat azzal, hogy Tolnay és a MAL korábban több alumíniumipari társaságban volt Gyurcsány Ferenc üzlettársa, így például a Bakonyi Bauxitbánya Kft.- ben, a Bauxit Bányavagyonkezelő Kft.-ben és az első Magyar Timföldipari Kft.-ben. A MAL már három éve is ökológiai katasztrófát okozott. 2007 áprilisában körülbelül száz hal pusztult el az ajkai Torna-patakban, mert a timföldgyárban üzemzavar volt: akkor leállt az áramellátás, s ezért sérült a védelmi rendszer. Emiatt a csővezetékből lúg folyt ki, ami a Csinger-patakon keresztül a Tornába is eljutott. Az üzemzavarról a Közép-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség is tudott. A halpusztulást akkor több helyi lakos észlelte is. (Hír24/hvg)

Vasláncra kell

verni a Haza-áruló  

 söpredéket!

A szívárvány szinekbe rejtöző (vörös, narancs, kék, sárga) idegen bűnbandánál teljes vagyonelkobzást kell csinálni és ebből az összegből kárpótolni a magyar áldozatokat. A bűnöző céget föl kell számolni és a tulajdonosait, akik részben a cégvezetők is, bíróság elé állítani. Mivel nagy nyilvánosság előtt azt állították, hogy az iszap nem mérgező, ezért arra kell kényszeríteni őket, hogy a vörösiszapot egyék meg, az utolsó falatig. (1hozzászólás)

ORBÁN-KORMÁNY DÉDELGETI AZ ÁVÓS GYILKOSOKAT

Ugyan miért hallgat a kormány az 56-os gyilkos sortüzekről? Mert senkit sem akar és nem mer megkérdezni. Pedig sok gyilkos még mindég él és röhög a markába. (Méghozzá igen magas, több százezer Ft-os nyugdíjakkal. Biszkunak 650 ezer körüli nyugdíja volt állítóleg, de a hírbehozása után állítólag a nyugdíjintézet levitte 250 ezerre, persze mi ezt sem hisszük el! Még mindig több ezer olyan település van nálunk, ahol kommunista tömeggyilkosokról vannak elnevezve az utcák, iskolák, emléktáblák és szobrok. No, és ne feledkezzünk meg a pufajkás-munkásőr verőlegényekről, akik szintén magas nyugdíjakat éleveznek, hiszen birtokosai a Munkás-Paraszt Érdeméremnek és a Szocialisa Hazáért érdeméremnek, stb. Ezeket még senki sem vette elő és ezek lelkén szárad több száz magyar agyonverése is. Pintér belügyminiszter hatásköre lenne a tömeggyilkosok előszedése és az utcanevek megváltoztatása, emlékművek eltávolíttatása. A szerk.) És talán sok sortüzesnek a rokona ma a parlament padsoraiban terpeszkedik. Kéri Edit: Kik lõttek a Kossuth téren ´56-ban? c. könyvében sok tanút megszólaltatott. A halottak számát 1000 fölött állították többen. Az ávósokon és az oroszokon kivül a partizánszövetség zsidajai mutattak nagy lelkesedést a mészárlásban. (A Partizánszövetség székháza 1990-ig üzemelt, a Szabadság-tér közeli épületben, aztán Nácizmus üldözötteinek nevezték el magukat, de az állami támogatást most is kapják! Ezeket mind ki kéne onnan füstölni. De ott van a másik leágazásuk, központjuk ezeknek a Nádor utcában is. A szerk.) A cél az volt, hogy az oroszoknak maradni kell. Lassan György az USA-ban élõ ´56-os szabadságharcos nyilatkozott a Duna TV-ben, hogy a Rádió elfoglalása után az elfogott ávosokkal leszedették a kék parolint, hogy a nép haragja ne forduljon ellenük és utána szabadon engedték őket, akik aztán a megtorlás éveiben a legvadabbul bántak az elfogott forradalmárokkal. Szerinte Maléter Pál egy karrierista katonatiszt volt, aki a saját érdekei szerint hol ide, hol oda állt. (Maléter akkor a Kilián-laktanya parancsnoka volt, ahol akkoriban munkaszolgálatos katonák voltak, azzokkal lövette öt napon át a Corvin-közi szabadságharcosokat. Maléter a legnagyobb moszkovita volt, hiszen 1944-ben szovjet partizán volt. Özvegye is magas nyugdíjat kap! Milyen alapon? Maléter Nagy Imre kedvenc tisztje volt, ezért nevezte ki őt honvédelmi miniszterré és őt tárgyalt az oroszokkal is. A magyar laktanyákba pedig kiadta a parancsot, hogy ne lőjenek a szovjet tankokra. Ezekben a laktanyákban akkor vérkommunista politikai tisztek voltak a parancsnokok. Nagy Imre nem adott parancsot a szovjet megszállók kiverésére!  A szerk.) A hadsereg főtisztjei hazaküldték a katonákat, miközben közeledtek az orosz tankok. A hátramaradt önkéntes egységeknek meg megparancsolták, hogy ne lőjjenek az orosz betolakodókra. A hadsereg elárulta a forradalmat - mondta Lassan György, de Nagy-Grósz Imre szerepéről már ő sem mert regélni. Vagy talán a Júda-Duna TV így óhajtotta? (Feltételezzük, hogy Lassan György, a kiváló szabadságharcos pontos véleménnyel rendelkezett Nagy Imre árulásáról, de ezt a nyilatkozatából valószínűleg kivághatták a jehuda-tévések. A szerk.) Nagy Imre Moszkva ügynöke volt az akasztófa alatt is és az egykori Ludovikás partizán Maléter Pál elkövette a sokadik hazaárulást. Gyávaság és amatőrizmus jellemezte viselkedését. Mint hadügyminiszter bement az oroszlán barlangjába, a tököli orosz főparancsnokságra tárgyalni egy nálánál alacsonyabb rangú orosz parancsnokkal. Az oroszokat kellett volna odarendelni tárgyalni a saját bázisa fedezete alatt. (Valóban ez az eset is igazolja, hogy Maléter és áruló bandája, Nagy Imrével az élen szovjet ügynökök voltak, nem 56-os hősök. A szerk.) Ezt a gyáva hazaárúló bandát támogatta még Király Béla is, aki eddig 4-5 rendszert kiszolgált és kitüntetéseket kapott mindenkitől. (Király Béla 56-os szélhámosságai külön fejezetet érdemelnének. Az sem véletlen, hogy 1990-es hazajövetelekor SZDSZ-es képviselő lett.  A szerk.)

Tulajdonképpen melyik ördögöt szolgálja a sunyító Orbán kormány?

OKTÓBER 31 – KOSSUTH-TÉRI MÉSZÁRLÁS ÁLDOZATAI

ÁGH ISTVÁN KÖLTŐ VISSZAEMLÉKEZÉSE

Mi történt a téren? Hogyan emlékszel erre a napra?

– Tizennyolc éves voltam, András talán ha tizennégy, a korkülönbség ebben a korban sokat jelent, másként mutatja meg a történteket. András megírta az ő Kossuth terét a Rozsdaősz című, nagyon fontos regényében. 

– Lapunk múlt héten közölt belőle egy részletet…

– Én sebesültje voltam ennek a szörnyű eseménynek. Az Eötvös Kollégiumban laktunk, elsőéves bölcsészhallgató voltam, és úgy láttam huszonötödikén, béke van a városban, kíváncsi voltam, mi történt, mi történik. Bementünk az Astoriáig a hetes busszal, egy ideig odáig járt, mert munkába álltak a közlekedési dolgozók. Tulajdonképpen a bátyámhoz akartam menni Zuglóba, de ha nem lehet, hát nézzük meg a lánykollégistákat, akik az Astoriával szemben, a Rákóczi út elején voltak. Gyűltek a népek, amíg én ép voltam, leginkább csak bámuldoztam. Erős volt bennem a kíváncsiság, nem volt bennem küldetéstudat, mégis nagyon lelkesek voltunk, ahol megjelentünk. Az esemény a történelem része lett, nem akarom elismételni, történelemkönyvekben olvasható. A lelkes tömeg egy átállt tankkal megindult a Parlament felé, egyre többen lettünk. Maga a tüntetés néhány percig ha tartott, majd elkezdtek lőni. Aki ott volt, az vagy meghalt vagy megsebesült. A legszerencsésebbek valahogy megmenekültek. Én megsebesültem, majdnem meghaltam, körülöttem majdnem mindenki meghalt, centimétereken múlt, hogy élek vagy halok.

– Jobbágyi Gábor egy friss könyvében szó esik arról, hogy a tömeget szinte odavezették, oda terelték a Parlament elé, máskor, más alkalommal a Honvédelmi Minisztérium elé, ahol sokak közt Horváth Lajos történész-költő is megsebesült.

– Én ilyesmit, az odaterelést nem érzékeltem. De gyanakodhatok is akár, utólag. Mi azt láttuk, hogy a katonaság mellettünk van, ők vágták ki a címert a lobogóból a Bem téren, együtt éljeneztek a tömeggel, a rádiónál már huszonharmadikán letépték a rangjelzéseiket, miért gyanakodtunk volna? Miért gyanakodjunk huszonötödikén, ha egy tank megy előttünk? Jobbágyi feltételezésében lehet valami, de mégsem hihetem el teljesen. Más kérdés a halottak száma. Bárhova futottál, mindenhonnan lőttek. Amikor a pincéből kikerültem, a kettes villamos déli oldalon lévő megállójánál annyi volt a halott, mintha csak mi hiányoztunk volna onnan. Csak amit én láttam, az is több volt, mint amennyit hivatalosan beismertek.

 (MH, részlet) Kép: Ágh (MH)

Megjegyzés: Amit Ágh István mond az igaz, tehát ott a téren legalább félezer halott volt - ma sem tudni hol kaparták el őket-  és több ezer sebesült, akik közül többen a kórházban vagy otthon is meghalhattak, hiszen sokan vérző sebekkel tántorogtak haza, véres ruházattal. Ágh Istvánnal együtt volt a téren Arnóth Károly, szintén kollégista, a barátja, egymás mellett sebesültek meg és valóban csoda, hogy életben maradtak. A videón az első beszélő Arnóth mesél részleteket. Nagyon fontos! Arnóth a blog szerzőjének elmesélte a nyolcvanas évek elején a sebesülésük történetét és a téren látottakat, a cikk elkészült, de az ELTE egyetemi lapjának akkori főszerkesztője nem engedte megjelentetni. Miért? Mert az állását fontosabbnak tartotta az 56-os igazságnál. Később rádiós karriert futott be az illető. A második emlékező egy kerítést emleget a Rákoczi-szobor mögött, az az akkori metró állomás félbehagyott építkezési kerítése és bódéja volt. Akkor még az országház déli részéhez közel állt a Kossuth-híd, ami nagyjából a mostani József Atilla szobor közelében volt. Többen próbáltak arrafelé is menekülni, de az ávósok őket is lőtték. A tévés emlékezésben nem hangzik el a lényeg! Ugyanis az ávósok nemcsak a Földművelésügyi-minsztérium tetetéjén húzódtak meg, hanem a tér összes környező házának tetején voltak, tehát senki sem tudott jó írányba menekülni. Akkor még a közeli Szabadság-téren is lőttek az oroszok és ávósok. Miközben a rádió egész nap azt hazudta, hogy a fasiszta lázadókat már leverték és Nagy Imre azt üzeni, hogy mindenki tegye le a fegyvert a népi demokratikus rendszer ellen. Ma reggel a cionrádió Vasárnapi Újság című műsorában azt hazudták, hogy Nagy Imre valójában "fellépett" a sztálini rendszer ellen. Az ügyre még később visszatérünk. Miközben Orbán-kormánya nemzeti szalagos lózungokat ereget, aközben a kormány semmiféle megemlékezést nem tartott a Kossuth-téri mészárlásra emlékezve. Tehát ők ezt most is jogosnak tekintik és hallani sem akarnak arról, hogy hová temették el a közel félezer magyar halottat? Az utolsó emlékező elmondja, amit más tanúk is elmondtak már, hogy a parlament belsejében lévő ávósok is lőtték a tömeget! Akkor az épületben tartózkodott Nagy Imre is és a rádió onnan adta adását, de sem aznap, sem később ez a rádió soha nem mondta be, hogy mi történt a Kossuth-téren... Az egész téma úgy ahogy van, el van feledve. Egyedül a 90-es években készült a Kő András féle sorozat erről a MN-ben, amit kis példányban könyv alakban is kiadtak és pár éve Kéri Edit adott ki egy sok képpel ellátott könyvet erről a témáról, amelyet a tömegtájékoztatásban teljesen agyonhallgattak. De a mai cionhatalom már ott tart, hogy képeket sem tesznek közzé erről a mészárlásról. A 90-es évek elején még volt egy 56-os kiállítás a Pataki István művelődési központ emeletén, ahol több, ritka, nagyméretű kép volt látható erről a mészárlásról, de akkor sem foglalkozott ezzel a tévé. Miközben a szennyes Hír-TV és a többiek Budaházy elleni uszításokkal vannak elfoglalva, aközben az 56-os zsidóávós mészárlások anyagait nem teszik közzé, erről műsorokat sem csináltak.

A VÖRÖS MÚMIA MEGÚSZTA

LENDVAIRA LIFTET AKARTAK RÁENGEDNI?

Úgy látszik Lipótváros Hangjának (MN) kóros üldözési mániája van, csak éppen rosszul választják meg a célpontokat. Ugyanazt az ámokfutást végzik mint a Hír-TV, hiszen közös hátterű pénzelőik vannak. Természetesen a vastagbukszájú jehudák köréből. Ezért aztán a pénz nem gond nekik és a legképtelenebb őrültségekkel jönnek elő. Csak azért, hogy vegyék az amúgy teljesen érdektelen, belterjes lapjukat, amelyet magyarok egyáltalán nem olvasnak. Ma este az RTL szennyadó idézte a fenti lapot, miszerint Budaházy nem létező „rohamcsapata” Lendvai Ildikót (MSZP) is meg akarta ölni. Mi az hogy meg akarták? Ezt honnan tudják? A tévé szerint a vörös múmiát (képen) úgy akarták megölni, hogy egy liftet ráengedni.....

A bikát kellene ráengedni, és utána a húsdarálójukon átengedni haleledelnek a többi rohadt rablóval, kik megszabadították a népet a vagyonától. Igen élénk fantáziája van egyes jehuda firkászoknak. Ez a bolond történet kezd már nagyon hasonlítani a gázkamra ügyre. Állítólag Hitler is „meg akarta ölni” a zsidókat gázzal, de mégsem ölte meg őket. A zsidók köszönik szépen jól vannak és követelőznek. Persze sok pénzt követelnek, immár több mint hat évtizede. Persze bizonyítékokat Hitlernél sem tudtak előkaparni több mit hatvan év után sem, de a hazug rágalom az bekerült a történelemkönyvekbe. Miért nem veszik elő a MN-et a jogászok? Adják elő a bizonyítékaikat! Ja..........hogy az nincs!? Bizonyítékok Budaházy ügyben nincsenek, csak koholt vádak, ahogy az ávósidőkben. Ahol ma is tartunk. Most már csak arra leszünk kíváncsiak, hogy a vörös múmiát megkérdezik-e a tévékben, hogy mit szól ehhez az álhírhez? Lendvai elvtárső, az MSZMP KB AGITPROP (agitáció és propaganda) Osztályának vezetője volt, több évtizedig. Ami magyarul cenzúrázói munkakört jelentett a Fehér Házban. Lényegében a múmia ki sem költözött abból a házból, ami annak idején az ÁVO központja volt. Húsz éve képviselői irodaház a neve és ma is vörösparolinos ávósok (mai nevük kormányőrök) őrzik. A vörös függönyök mögött a Lenin-képek még ott vannak. Ez nem kitaláció, hanem a rideg valóság. Valóban ott van a jó tízméteres Lenin-mozaikkép az előcsarnokban és még sok más bolsevista relikvia is, csak letakarva. Várják a jobb időket. Csak a húsdarálót ásták el és temették be lebetonozva a többszintes pince rejtelme e rémet is el kelletvolna nyelnie. Az anyja is utálta és inkább a mocsarat választotta , mint az életet vele.

 IZRAEL JOGTALANUL BITOROLJA PALESZTÍNÁT

JÉZUS MEGSEMMISÍTETTE A ZSIDÓK HAZUGSÁGAIT

A közelkeleti pátriárkák és püspökök részt vettek egy zsinaton XVI Benedek pápánál a Vatikánban szombaton. Elítélték Izraelt, mert teológiai és bibliai alapon Isten Igéjét maguknak sajátítják ki és ez egy téves igazolás és igazságtalanság – erről számolt be az AFP. A keresztények számára már nem mondják, hogy Palesztína az ígéret földje, hanem csak a zsidó nép számára - mondta Cyril Salim Bustros, a görög Melkite egyház vezetője, az Egyesült Államokból. Krisztus jelenléte már megsemmisítette a zsidóknak tett "ígéretet." Az Izrael-i külügyminisztérium szóvivője Yigal Palmor, azonban azt válaszolta ezekre a nyilatkozatokra, mondván, hogy "A teológiai vita nyilvánosságra hozása és értelmezése a Szentírásnak az egy középkori dolog.” "Úgy tűnik, hogy nem bölcs ötlet, hogy megpróbálják ezt újraéleszteni." Izraelt hamis módon hozták létre 1948-ban, majd a hatnapos háború során 711,000 palesztint elűztek a hazájukból. 2008-as becslések szerint a menekültek száma 4.600.000 fő lehet. 1967-ben, Tel-Aviv elfoglalta a palesztin területeket Ciszjordániában és Kelet-Jeruzsálemben, amivel megsértették a nemzetközi jogot. A szombati találkozón felmerült, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsához fordulnak, hogy Izrael vonuljon ki a palesztin területekről és sürgetik az ENSZ-t, hogy vessen véget a megszállásnak. (presstv alapján)

A ZSIDÓ NEM KIVÁLASZTOTT NÉP

A Szentszék hosszú idő után először szólalt meg határozottan és bátran a zsidó települések létesítése ellen, illetve a palesztinai arab lakosság jogai mellett, s a szentföldi keresztényeket fölszólítja, hogy ne adják el házaikat a zsidóknak. Vatikánvárosban szombaton véget ért a kéthetes Közel-keleti Püspöki Szinódus, amelynek résztvevői által közzétett záródokumentum többek között foglalkozik a palesztin-izraeli viszállyal és Jeruzsálem státuszával. A szinódus utolsó napján a résztvevőket meglátogatta XVI. Benedek pápa, aki a jelek szerint a záródokumentumnak a közel-keleti válsággal foglalkozó passzusaira is áldását adta. (…) A Közel-keleti Szinódus záródokumentumának egyik függeléke szerint a Szentszék reméli, hogy nemsokára valósággá válik a két államot a két népnek elképzelés. A püspökök azt is leszögezték, hogy az Ószövetség bizonyos szövegeivel, tehát Isten szavával nem lehet igazolni, s mondjuk úgy, hogy szentesíteni a palesztin területek izraeli megszállását és a zsidó települések építését. (…) Cyrill Szálem Busztrosz, a Melkita-Görög Katolikus Egyház érsekének újságírói kérdésre adott válasza nyilván majd csak ezután váltja majd ki a zsidók és bizonyos keresztény körök élénk tiltakozását. A libanoni Baalbek közelében született egyházfő ugyanis kijelentette: „Mi, keresztények nem mondhatjuk azt, hogy az Ígéret földje a zsidó népé. Idejét múlta az a fogalom, hogy a zsidó a kiválasztott nép”, majd hozzátette: „Izrael nem igazolhatja ószövetségi iratokkal a palesztin területek megszállását és a palesztinok elűzését.”A Közel-keleti Püspöki Szinódus egyúttal aggodalmát fejezte amiatt is, hogy Izrael egyoldalú és önkényes lépéseket tesz a megszállt Kelet-Jeruzsálem vallási és demográfiai összetételének megváltoztatására. A püspökök leszögezték: Jeruzsálemnek különleges státusszal kell bírnia, mert a Szent Város mindhárom nagy monoteista vallás, tehát a zsidóság, a kereszténység és az iszlám hívői számára egyaránt fontos. A szinódus egyben fölszólította a szentföldi keresztényeket, hogy ne adják el a házaikat és egyéb javaikat a zsidóknak. „Ez alapvető életszemlélete kell, hogy legyen azoknak, akik ott maradtak a Szentföldön, és azok számára is, akik egy napon majd visszatérnek oda”, olvasható a Közel-keleti Püspöki Szinódus záródokumentumában. (kurucinfo, részlet és kép)

Az UNESCO a jeruzsálemi ásatásokat bírálja

Emlékeztetett arra, hogy a Jordán folyó nyugati partján két olyan kulturális örökségi helyszín van, amelyre Izrael jogot formál: azonban mind a pátriárkák sírja Hebronban, mind pedig Ráhel sírja Betlehemben szerves része a palesztin területeknek. A testület szerint minden egyoldalú izraeli cselekedet a nemzetközi jog megsértését jelenti. A pátriárkák sírja másodikként szerepel a szent helyek sorában a zsidók számára a jeruzsálemi Sirató fal után, a helyszín azonban a muzulmánok és a keresztények számára is hasonlóan fontos. A hagyomány szerint itt van eltemetve Ábrahám, Sára, Izsák, Rebeka, Jákob és Lea. Közleményében az UNESCO tanácsa figyelmeztetett a Ciszjordánia határán kialakított izraeli biztonsági rendszer kedvezőtlen kulturális, többek közt az oktatás terén tapasztalható hatásaira is. (mutkor, részlet)

DISZKÓSÍTOTT ZSIDÓ VALLÁSI MŰSOR A CIONRÁDIÓBAN

A cionrádió pénteki zsidó vallási műsorában egyetlen szó sem hangzott el 56 évfordulójáról. Ezzel igazolták, hogy a zsidóknak valóban semmi közük nem volt a magyar szabadságharchoz, hacsak annyi nem, hogy az ávósvezetők és kommunista vezetők mind zsidók voltak. Néhány zsidó harcos volt a felkelők között, ami még jelképesnek is kevés, hiszen 56-ban több ezer zsidó vándorolt ki Izraelbe és máshová, ezek között igen sok ávós is volt. A műsorban pofátlanul eldicsekedtek azzal, hogy az iszapkárosultaknak 1 millió Ft-ot utalt át a Mazsihisz az állami számlára, de arról nem szóltak, hogy ennek többszörösét kapják támogatásként az államtól, amit az állam a magyaroktól ellop munkabér és adó formájában. Végül megtudhattuk a diszkózenével színesített adásból, hogy Ábrahám, Jákob és Izsák amolyan „celebek” voltak. A magyar hallgatóknak semmi szükségük zsidó műsorra!

 A ZSIDÓK MINDENÜNKET ELLOPTÁK

Hová tűnt                   

a magyar titán?

Az 1962-es, Apró Antal által megkötött magyar-szovjet alumínium egyezmény igazi tétje a hazai bauxitban rejlő értékes titán volt, melynek esztelen bányászata a Hévízi-tó és a budai gyógyforrások létét fenyegette, állítja Balogh Zoltán (képen), a Hévízi Kórház egykori vezetője. Balogh szerint az 1962-es egyezmény igazi célja a több tízmilliárd dollár értékűre becsült magyar titánvagyon Szovjetunióba szállítása volt, amelyet hadászati célokra használhattak fel. A bauxitot a Kapolyi László által szabadalmaztatott módszerrel főként a karsztvíz alól bányászták, ami veszélyeztette a hazai tavakat, köztük a Hévizi tavat is. Pedig lett volna más módszer is.

Ön 1987 márciusában miniszteri biztosként vette át a Hévízi Kórház irányítását. Kinevezése előtt mennyire volt tisztában a tó állapotával?

Eleinte nem akartam elvállalni a megbízást. Medve László akkori egészségügyi miniszter a következőket mondta, miután elutasítottam a felkérést: "Nem csodálkozom, hogy nem akarsz egy halálra ítélt tó partján dolgozni". Szavai megdöbbentettek, mert nem értettem, mire utal. Aztán végül mégis igent mondtam. A tó körüli gondok gyökerével, vagyis a forráshozam csökkenéssel tisztában voltam, az okáról azonban keveset tudtam. Később vált világossá, hogy a Dunántúli-középhegységben zajló bányászat áll a háttérben.

Sokan tagadják ezt az összefüggést. Ön miért ilyen biztos ebben?

Szakértői vélemények és tanulmányok sora igazolja ezt az állítást. A karsztvíz alatt található bauxit kitermelése érdekében a nyolcvanas évek végéig összesen három Balatonnyi ivóvizet szivattyúztak ki a térségben. Emiatt nem csupán a Hévízi-tó került végveszélybe, hanem a budai gyógyforrások és az Közép-Dunántúl ivóvízbázisának nagy része is. A Hévízhez közeli nyírádi bányákban a kezdeti 176-ról 60 méterre vitték le a karsztvíz szintet, ezért a Hévízi- tó forráshozama is meredeken zuhanni kezdett. 1983-ban az eredeti 110 helyett így már csak egy 4 méteres karsztvízoszlop nyomása tartotta életben a tavat. Ennek híján a karsztvíz szint a forrás beömlési szintje alá kerül, és az így keletkező szívóhatás egyszerűen kiszippantja a tó vizét. Korábban hasonló okból apadtak el az esztergomi, a tatai és a tapolcai gyógyforrások, és ugyanez a veszély fenyegette a budai termálrendszert is, amelyet a 80-as évek végén már csak egy kétméteres vízoszlop nyomása működtetett. Ha ez megszűnik, Budapest nem fürdőváros többé.

A korabeli sajtó Hévíz-Nyírád háborúként emlegeti a tó megmentéséért folytatott küzdelmet. Mi robbantotta ki ezt a háborút?

Az események láncolatát az ország legfőbb gazdaságpolitikai döntéshozó szervének, a Terv Gazdasági Bizottságnak 1987 júniusában hozott határozata indította el. Ez többek között arról rendelkezett, hogy a mélyebben fekvő készletek kitermelése érdekében Nyírád térségében további 10 méterrel kell csökkenteni a 60 méteres karsztvíz szintet, pedig az imént vázolt környezeti katasztrófa már így is bármelyik pillanatban bekövetkezhetett volna.

Mit lehetett tenni ebben a helyzetben?

A határozat végrehajtásához szükséges megállapodást a tulajdonosi jogokat gyakorlók és az Országos Vízügyi Hivatal elnöke is aláírták, de a törvény szerint a Hévízi Kórház vezetőjeként nekem is szignóznom kellett. Én ezt megtagadtam. A Bányavíz Szakbizottság 1987 decemberében tartott ülésén be is jelentettem tiltakozásomat, mire parázs vita alakult ki köztem és a Magyar Alumíniumipari Tröszt vezérigazgatója között, aki azt állította, hogy mindent megtesznek a tó megmentéséért, és a nyírádi bauxittermelés még 5 évig képes 30-40 millió dollárt termelni. Válaszul közöltem, hogy a Hévízi-tó 100 év múlva is képes megtermelni ezt az összeget, ha nem pusztul el. Szerencsére a vízügyi hatóságok képviselői mellénk álltak a vitában, ezért a kérdést levették a napirendről.

Ezzel véget is ért a küzdelem?

Távolról sem. A csatározások egészen 1989 áprilisáig folytatódtak, amikor Németh Miklós kormánya – elfogadva a Közép-Dunántúl természeti kincseinek védelmében felsorakoztatott érveket – a nyírádi bányák bezárása mellett döntött. Örvendetes, hogy ennek eredményeként a tó forráshozama a 90-es évek közepére 50 százalékkal nőtt, azóta azonban sajnos újra csökken. A háborút tehát megnyertük, én azonban számos kérdésre még keresem a választ. Nem értem például, hogy miért akartak mindenáron karsztvíz alól bauxitot bányászni, miközben öt másik helyszínen is (pl. Csabpusztán) jelentős, felszín közeli készletek vártak kitermelésre. Csak hogy érzékeltessem a probléma nagyságát: egy köbméter bauxit kitermeléséhez kb. 200 köbméter ivóvíz minőségű karsztvizet kellett kiemelni a vízveszélyes bányáknál.

Milyen érdekeket sejt az események hátterében?

Amikor megkérdeztem a kórház előző vezetőit, hogy a tó agóniáját látva miért nem tiltakoztak a bányászat ellen, azt válaszolták, megpróbálták, de mindig nekik szegezték a kérdést: „Te ellensége vagy a Varsói Szerződésnek és a szovjet hadiiparnak?”. Tudni kell, hogy a bauxitból előállított alumínium hadászatilag óriási jelentőséggel bír. A Szovjetunió ugyanakkor nem rendelkezett elegendő nyersanyaggal, ezért a baráti országokból igyekezett beszerezni a szükséges készleteket. Az 1962-ben Apró Antal által megkötött és 1983-ban meghosszabbított magyar-szovjet timföld-alumínium egyezmény értelmében hazánk évente több millió tonna timföldet és bauxitot szállított a Szovjetunióba feldolgozásra. Mivel azonban a magyar bauxitvagyon jelenős része a karsztvíz alatt helyezkedett el, csak ennek kitermelésével tudtuk teljesíteni vállalt kötelezettségünket. Itt amúgy Kapolyi László ipari miniszter, akadémikus és az EOCÉN program irányítója esetében a személyes haszonszerzés gyanúja is felmerül. Munkatársaival együtt ugyanis ő szabadalmaztatta a vízkiemeléses bányászati módszert, amelynek alkalmazásáért több milliárd forint szabadalmi díj járt. Az imént vázoltak azonban csak részben magyarázzák a történteket. Első könyvem megjelenése után sokan megkerestek, köztük Mihala Ferenc egyetemi docens is, aki azt állította, hogy lényeges információkkal bír az ügyről. Elmondta, hogy egyik tanára az a Gillemot László professzor volt, akit 1957-ben Kossuth-díjjal tűntettek ki a bauxitból történő titángyártás módszerének kidolgozásáért. A professzor kutatásainak középpontjában a szerencsés összetételű nyírádi bauxit állt, amely alumíniumoxid mellett nagy mennyiségű titánt is tartalmazott. Gillemotnak az 50-es évek elején a világon az elsők között sikerült a bauxit timfölddé alakítása során fémtitánt is előállítania, amelynek teljes magyarországi készletét kb. 4 millió tonnára becsülték. Ennek világpiaci értéke a 70-es, 80-as években több tízmilliárd dollár volt.

Ha ez igaz, akkor miért nem lettünk titán nagyhatalom?

A professzor 1952-ben számolt be eredményeiről a Magyar Tudományos Akadémiának, egyúttal ismertette a titánban rejlő óriási lehetőségeket. Ezt a fémet ugyanis fajsúlya és kitűnő szilárdsági mutatói igen értékessé teszik a vegyipar, a gépészet és a hadiipar számára. Ezt követően az első magyarországi titán előállító üzem építése is megindult, a munkálatokat azonban 1954 nyarán leállították. A hazai kutatásokat titkosították, majd 1958-ban, miután a professzor vezette kutatóintézet dokumentumait és műszereit szovjet fegyveres kíséret mellett ismeretlen helyre szállították, végleg befejezték, sőt, betiltottak minden ez irányú tudományos tevékenységet. Mindezek alapján azt állítom, hogy Gillemot László módszerét felhasználva a Szovjetunióba szállított magyar bauxitból jelentős mennyiségű titánt állítottak elő.

Mivel tudja alátámasztani ezt az állítást?

A munkatársak és a hozzátartozók beszámolóin kívül az Országos Levéltár, az MTA levéltárának és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának dokumentumaival. Nagy részüket csak nemrégiben oldották fel a titkosítás alól, de számos olyan okirathoz még mindig nem lehet hozzáférni, amely segíthetné a tisztánlátást. A magyar-szovjet timföld- alumínium egyezmény például szigorúan titkos volt, és sejtésem szerint egyes záradékai még mindig azok. A szerződés ugyanis nem tartalmazza, ki viselte a szállítás költségeit. Tartok tőle, hogy mi. Az évi több millió tonna nyersanyagot vasúton 2500, vízi úton 3500 kilométer távolságra kellett kiszállítani a Volgán található vízierőművekhez, majd a feldolgozás után az alumínium ránk eső 50 százalékát vissza is kellett hozni. Ez iszonyatos költséggel járhatott, amely eleve megkérdőjelezi az együttműködés gazdasági racionalitását. Még akkor is, ha tudjuk, Magyarország nem rendelkezett elegendő villamos energiával a bauxit feldolgozásához, hiszen azt importból is beszerezhette volna, mert a szükséges infrastruktúra lényegében már a 60-as évek elején rendelkezésre állt. Én egyetlen magyarázatot látok minderre: a Szovjetuniót nem csupán az alumínium érdekelte, hanem az annál sokkal értékesebb titán is.

Csak a nyírádi bauxit tartalmazott titánt, vagy ez az ország többi lelőhelyéről is elmondható?

A professzor kutatásainak középpontjában a nyírádi lelőhelyek álltak, ugyanakkor a titánkészlet becsült nagyságát a teljes magyar bauxitvagyon alapján határozták meg. A kibányászható nyersanyag minősége és összetétele telepenként persze eltérő volt. Ennek kapcsán érdekes közjátékot rögzít egy 1964-es kormányülés jegyzőkönyve. E szerint Fock Jenő, a kormány elnökhelyettese keményen elmarasztalta Lévárdi Ferenc nehézipari minisztert, mert a Szovjetunió bauxit többletigényét nem hazai termelésből, hanem eseti importból elégítettük ki. Az történt, hogy miután az amúgy igen jó minőségű, Új-Guineából származó bauxit megérkezett Volgográdba, a szovjet fél jelezte, hogy valami nem stimmel a szállítmánnyal. Nyilvánvalóan a titánt hiányolták belőle.

Említette, hogy a 62-es szerződést 83-ban meghosszabbították. Minden ment tovább ugyanúgy?

Mivel jelentős készletek vártak még kitermelésre, és a szocialista tábor szétesésére sem utalt semmi, kézenfekvő volt, hogy a szerződést meghosszabbítsák. A hidegháború javában tombolt, és a Szovjetuniónak változatlanul nagy szüksége volt a hadászatilag fontos fémekre. A meghosszabbított szerződés végrehajtásnál óriási szerep hárult Kapolyi Lászlóra, aki 1982-ben államtitkárként, majd 83-tól ipari miniszterként volt részese a történéseknek. Számomra egyértelmű, hogy az Ipari Minisztérium és az alutröszt vezérkara tisztában volt azzal, milyen veszély fenyegeti a vízkiemeléses bányászat miatt a Hévízi-tavat és a Közép- Dunántúl természeti kincseit. Megdöbbentő, hogy amikor az Országos Tervhivatal 1985- ben Hévíz-Nyírád ügyben az MTA véleményét is kikérte, az áldását adta a vízemelések folytatására. A tény, hogy a karsztvíz alóli bányászatot szabadalmaztató akadémikus, vagyis Kapolyi, és a szovjet hadiipar érdekeit szem előtt tartó ipari miniszter ugyanaz a személy volt, akkoriban senkit nem zavart.

Mekkora készletek maradtak a föld alatt Nyírád térségében?

A pontos adatokat nem ismerem, csak annyit tudok, hogy Magyarország kitermelhető bauxitvagyona 2007-ben 82 millió tonna volt. A kitermelhető persze nem jelenti azt, hogy meg is éri kitermelni, hiszen ezt számos tényező befolyásolja, ráadásul a bauxit nagy része karsztvíz alatt van. Létezik azonban egy módszer, amelynek segítségével ezeket a készleteket vízemelés nélkül lehet kibányászni. Az eljárást, amely a fúrólyukas-hidraulikus bányászati technológia nevet viseli, Patvaros József, a Miskolci Egyetem Bányaművelési Tanszékének professzora dolgozta ki a 80-as évek végén, majd 1991-ben maximális pontszámmal védte meg a témában írt akadémiai doktori disszertációját. Az eseményen személyesen is részt vettem. Egyik opponensétől, Faller Gusztávtól, a Bányászati Kutatóintézet akkori igazgatójától meg is kérdeztem, hogy valóban alkalmasnak találja-e a módszert a karsztvíz alóli bányászatra. Igennel válaszolt. A mai napig nem értem, miért nem próbálta még ki senki.

Ha valóban országhatáron átnyúló politikai érdekek munkáltak a háttérben, mi lehetett az oka, hogy az Egészségügyi Minisztérium hagyta küzdeni?

Nem tudom, hogy a minisztériumnál tisztában voltak-e a háttérben zajló eseményekkel, abban viszont biztos vagyok, hogy azért helyeztek ebbe a pozícióba, mert úgy vélték, hatékonyan képviselem majd a tó érdekeit a bányászattal szemben. Eleinte furcsálltam, hogy semmilyen utasítást nem kaptam arra vonatkozóan, meddig mehetek el és milyen álláspontot képviseljek az ügyben. Az sem volt világos, hogy amikor a különböző csatározások alkalmával velem szemben mindig miniszterek és államtitkárok álltak, az Egészségügyi Minisztériumból miért nem volt jelen soha senki. Egyedül kellett megvívnom ezt a háborút, de legalább hagytak küzdeni. Később értettem csak meg, hogy miért. Ha ugyanis tevékenységem híre Moszkvába is eljut, ott rögtön tárcsázzák a magyar Központi Pártbizottságot vagy a Politikai Bizottságot, hogy felelősségre vonják miattam az egészségügyi minisztert, aki viszont így azzal tudott volna védekezni, hogy ő erre nekem nem adott felhatalmazást. Ki tudja, talán valóban ez történt volna, ha 1987-ben nem Gorbacsov a főtitkár.

Az elmúlt húsz évben többször is felmerült, hogy Kapolyi úrral egy nyilvános vita keretében ütköztessék érveiket, de erre soha nem került sor. Miért nem?

Nem rajtam múlott, én mindig kész voltam és most is kész vagyok egy nyilvános vitára. Kapolyi urat amúgy okos embernek tartom, a probléma az, hogy a timföld-alumínium egyezménnyel kapcsolatban szerintem nem a magyar érdekeket képviselte. Ő azt állítja, hogy ez a szerződés nagyon előnyös volt az ország számára, és azzal, hogy idő előtt be kellett zárni a nyírádi bányákat, közvetve óriási kárt okoztam a magyar gazdaságnak. Ha fenntartja ezt az állítását, akkor ragaszkodom hozzá, hogy jelenjünk meg együtt a magyar bíróságon, ahol eldönthetik, ki okozta a nagyobb kárt. Én többször is feltettem neki három kérdést, amelyekre a mai napig nem válaszolt érdemben. Ezeket most is megismétlem. Miért ragaszkodtak mindenáron a víz alóli kitermeléshez, amikor a Bakonyban öt másik helyen vízemelés nélkül lehetett volna bauxitot bányászni? Mennyit fizetett Magyarország a szállításáért Volgográdba és vissza? Végezetül pedig hová tűnt a magyar titán?

(Az interjú két héttel a kolontári katasztrófa előtt készült.) (index és kép)

MEGJEGYZÉS

Aki figyelte a hazai sajtójelentéseket a 70-80-as években az tudja, hogy akkoriban kormányszinten állandóan azt hangsúlyozták, hogy a magyar timföld kiszállítása a SZU-ba nekünk igen előnyös. A valóság ennek az ellenkezője volt, később a kommunista pártgazemberek azzal jöttek elő, hogy romlott a cserearányunk a SZU-val szemben. Mit jelentett ez magyarul? Azt, hogy a SZU kevesebbet fizetett a kelleténél a timföldért. A magyar munkások termelték ki keservesen, életük megromlásával a nehéz bauxitot, amiből igen mérgező módon állították elő a timföldet, pl. Almásfüzitőn. Mi szállítottuk ki az oroszoknak, ők meg olcsó szovjet árammal (a rengeteg vizierőművükkel) aluminíumot öntöttek ebből. Mi pedig nem rubelért, hanem drága dollárért vásároltuk meg a SZU-tól az alumínum tömböket.  De ugyanez a rablás foly az összes magyar termékkel, amit a SZU-ba exportáltunk. Olcsó olaj nyersanyagért korszerű IKARUS autóbuszokat szállítottunk, más értékes magyar termékek mellett. Ezért volt az, hogy 1989-ben a kommunisták bejelentték, hogy gazdasági csődbe ment az ország, de Antall-kormány elfelejtette a bűnözőket felelősségre vonni. Most az Orbán-kormány ugyanezt ismétli meg az MSZP-SZDSZ-es bűnözőkkel. Ennyit a zsidó kirablóinkról, akkor még mindig ezeket a módszereket folytatják nálunk az iparban és kereskedelemben. A cikkben szereplő Kapolyit még külön bűn terheli, a hazai szénbányászat tönkretételéért ("eocén program").

 KATOLIKUS EGYHÁZ A ZSIDÓK SZOLGÁLATÁBAN

A SÁTÁN HAZUGSÁGAI

Rétvári Bence (KDNP, a pártnak és ifjúsági szervezetének az egyik vezetője, képen), a Fidesz-kormány közigazgatási-igazságügyi államtitkára a zsidó érdekek feltétlen kiszolgálója. Idézzük szavait a zsidóbérenc lapból, a Magyar Kurírból, megjegyzésünk kékkel közbeszúrva:

„...be kellett látnom, hogy ha minél kevesebb keresztény ember veszt részt a politikában, mondván, hogy az valami csúnya dolog, akkor kevésbé fog a politika világa azokról szólni, akik a krisztusi tanítást követik, sokkal inkább a materialista, liberális felfogás jut érvényre. (Micsoda aljas képmutatás ez, amikor a KDNP a liebrális-Likud-pártos, magyarellenes Fidesznek a bűntársa) (….) egy keresztény politikusnak van elképzelése a világról, az emberekről, a jövőről, s arról próbálja meggyőzni a többieket, hogy ők is próbálják meg úgy látni a világot, ahogyan ő. Mi keresztény politikusok az evangelizáció egy különös műfaját űzzük, azzal, hogy mi a politikában képviseljük ezt a tanítást. (Ja, a sok Mózest és Saul rabbit, azt képviselitek!) Nekünk akkor is meg kell mondanunk a véleményünket, ha olyan dologról van szó, ami az emberek többségének nem tetszik. Egy karrierpolitikus elolvas egy közvélemény-kutatást, abból megtudja, hogy mi az emberek többségének álláspontja, és ő is azt a véleményt teszi a magáévá. (….) Az a furcsa helyzet alakult ki, hogy az állam adósa az egyházaknak. (Egyházaknak? Mind a 160 zsidószektának?) Anyagilag több, mint 4 milliárd forinttal, erkölcsileg pedig sokkal többel. Az egyházaknak az a feladata, hogy a morális tartalmakat mindig, minden társadalmi jelenségnél megmutassák; ne szégyelljék elmondani a véleményüket arról, ami körülöttük zajlik; (pl. munkanélküliség, 100 ezer hajléktalan, 3 millió koldusszintre juttatott magyar, jelzáloghitelesek, lakásmaffia és uzsora áldozatai, stb. Ezekről sem a papok, sem a püspökök, sem a bűnpártok nem szólnak) és ezzel segítsék azt, hogy az állam, a közélet ne csak a jogszabályok alkalmazásáról szóljon, hanem egy közös erkölcsi alap mindennapokban történő megvalósításáról is. (Te sunyi Sátánfajzat! Mikor szólalhat meg egy kisemmizett magyar a tévében és rádióban? Mikor?) Az egyházaknak a társadalom sokkal intenzívebb tagjaivá kell válniuk. (….) Rétvári Bence 1979-ben született Budapesten. A piarista gimnázium (egy zsidófészek, ahol a kommunisták gyerekei is bőven ott vannak) után a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karán (marxista zsidó tanárok) végezte tanulmányait. Az egyetem után ügyvédként dolgozott 2006-ban lett a budapesti közgyűlés tagja. (MK, részlet) Kép: a KDNP ifjúsági szervezetének hazug reklámjai, amelyet az élősködő katolikus egyház is támogat!

 AGGÓDNAK A CIONISTÁK IRÁN MIATT

Nemzetközi paktum a zsidók nélküli világért

Az Egyesült Államok és Izrael elleni kirohanásairól hírhedt Mahmúd Ahmadinezsád legutóbbi akciójához ezúttal Hugo Chávez, venezuelai elnök is csatlakozott. A két vezető a teheráni találkozójukon megállapodott, hogy le fogják győzni a közös ellenségeiket, nevezetesen a nyugati országokat, amelyek kudarcot vallottak Irán elszigetelésében. A héten Núri al-Maliki iraki miniszterelnök is Teheránban járt, hogy Irán támogatását kérje a hetedik hónapja húzódó bagdadi kormányalakításhoz. Az Ahmadinezsád által szorgalmazott „síita tengely” egybevág a legfőbb iráni vezető, Ali Hamenei ajatollah álláspontjával, aki azt vallja, hogy a „Közel-Kelet problémájának egyetlen egy megoldása van, a zsidó állam totális megsemmisítése.” Ezt a véleményt osztja Hassán Naszrallah Hezbollah-vezér is. Hoenlein, a legnagyobb amerikai zsidó szervezeteket tömörítő bizottság (CPMJO) vezetője szerint az iráni elnök libanoni útja egy „új játszma” kezdete, mivel Irán ezáltal megvetheti a lábát a Mediterrán-térségben, amire a perzsa állam már évszázadok óta törekszik. Ez a szándék, karöltve a szíriai és gázai összeköttetésekkel, az iraki infrastrukturális beruházásokkal, valamint Szaúd-Arábia keleti tartományaiban érezhető jelenléttel, mind alátámasztják Irán törekvéseit a regionális dominanciára – állítja Hoenlein. Az Egyesült Államok közben már a második repülőgép-hordozóját, a USS Abraham Lincoln nevű anyahajót (képen) is a Perzsa-öböl és az Arab-tenger északi térségébe irányította. A Pentagon kedden jelentette be a hírt, miután a hadihajó lehorgonyzott az haditengerészet Ötödik Flottájának bahreini támaszpontján. A Debkafile izraeli biztonságpolitikai hírportál által idézett katonai források szerint két éve ez az első alkalom, hogy Washington egyszerre két repülőgép hordozót telepít Irán partjai mellé, amivel az amerikai kormányzat lényegében megduplázta a csapásmérő erejének jelenlétét a térségben. (ATV, részlet)

BETOJTAK A ZSIDÓK AHMADINEZSÁD MIATT

„Demján: A kormány sem tud csodát tenni” (origo) 

Mivel cionbérenc kormányról és pártról van szó, tehát nálunk a zsidók sem tudnak csodát tenni a gazdaság följavításával. Ez nem is a céljuk, hiszen nekik a rombolás és a gyönge Magyarország a céljuk. Mellesleg Demján úr arra kérdésre válaszolhatott volna - nagy okosságával -, ha a kormánypártnak megvan a 2/3-os többsége, akkor mi a fene köti meg a kezét, hogy cselekedjenek...? Kép: Demján, a volt zöldséges

IZRAELI RIADÓZTATTA A HADSEREGÉT

A VESZTÜKET ÉRZIK?

Lelőhetik Ahmadinezsádot az izraeli határon

A Hezbollah több ezer támogatója üdvözölte az izraeli-libanoni határra érkező iráni elnököt. Bint Dzsebril a 2006-os dél-libanoni háború egyik legvéresebb csatájának helyszíne, amely alig négy kilométerre fekszik a határtól. A településen kifeszített transzparensek szerint „a Dél köszönti az ellenállás védelmezőjét”. Az iráni elnök előzőleg Bejrútban, a Hezbollah terrorszervezet nagygyűlésén egy északi front megalakítására szólított fel, amelynek a célja Izrael megsemmisítése.„Az ellenállási fronthoz csatlakozott Palesztina, Törökország, Szíria, Irak, Irán és Libanon. Ezért a cionista képződmény megsemmisül és senki nem mentheti meg.” – fenyegetőzött az iráni elnök. Az iráni vezér az amerikai hadsereget is támadta közel-keleti jelenléte miatt. Véleménye szerint nem lehet abban bízni, hogy Nagy-Britannia, az Egyesült Államok vagy más nyugati országok segítenek a problémamegoldásban, mert „ők azok, akik a cionista uralmat megalapították… és biztosan nem képesek mediátori szerepre”. Yigal Palmor, az izraeli Külügyminisztérium szóvivője csütörtökön azt nyilatkozta, hogy Mahmúd Ahmadinezsád két napos libanoni látogatása nyílt, szándékos provokáció. (ATV, részletek)

IZRAELI LÉTEZÉSE A PROVOKÁCIÓ

HISZEN PALESZTINÁT ELRABOLTÁK

60 ÉVE GYILKOLJÁK A PALESZTÍNOKAT

Mi van a háttérben? Miért jajgat Izrael? Mert létrejött az Izrael-ellenes blokk, amely Izrael terrorista politikája miatt nem jött volna létre. A hét hírét is elhallgatja minden oldal és adó. Izrael elkezdett jajgatni, hogy a palesztin hatóság „ismerje el” Izrael létét. Mire a palesztin hatóság azt üzente Izraelnek, hogy ezt boldogan megteszik, ha eljuttatják hozzájuk Izrael hivatalos és törvényes államhatárait tartalmazó térképét . . . .Ha...ha ...ha . . .

RÁCSAPTAK A ZSIDÓ ÜGYVÉDEK FEJÉRE

AZ ÜGYVÉDI KAMARA             

ZSIDÓ VEZETŐI PÁRTOLJÁK

A VÖRÖSGYILKOSOKAT

Léhmann György (képen) siófoki ügyvéd 23 milliárd forintra perelné az állam nevében a Mal Zrt.-t a vörösiszap-katasztrófa kárainak megtérítése érdekében. Keresetlevelét már el is juttatta Orbán Viktor miniszterelnöknek, felajánlva ingyenes jogi segítségét. „Ruttner György ügyvédkollégának, a Mal jogi képviselőjének a megszólalása csupán az utolsó csepp volt a pohárban – válaszolta kérdésünkre Léhmann György, mi késztette erre a lépésre. – Már felháborított a vezérigazgatót védő Bánáti Jánosnak, a Magyar Ügyvédi Kamara elnökének az álláspontja is, amely a felelősség kérdését igyekszik elmaszatolni, elkenni, holott arról nem kéne vitát nyitni, hogy a kárért a Mal felel, ha vétkes, ha nem.” A siófoki ügyvédet az is felháborította, hogy a Mal Zrt. jogi képviselője egyenesen arról beszél a Mal tulajdonosai, vezetői kapcsán, hogy itt középkori boszorkányüldözés folyik. „Az ügyvédeknek, persze, az a dolguk, hogy védjék védenceiket, de azért minden szakmában kell lennie szakmai tisztességnek is – mondta Léhmann. Tehát arról nem kellene vitát nyitni, hogy a kárért a cég vezetőit és tulajdonosait egyetemleges és objektív felelősség terheli. Méghozzá a kár bekövetkeztének pillanatától. A pontos összeget a szakértők mondják meg.” Az ügyvéd szerint a mai naptól minden olyan szerződő fél rosszhiszemű, aki közreműködik abban, hogy a kár megtérüléséhez szükséges fedezetet elvonja a Malnál, illetve a cég tulajdonosainál, mivel minden nap késedelem az adófizetők sérelmével jár, hiszen a költségeket már eddig is teljes egészében az alpereseknek kellett volna viselniük. (MH, részlet)

SIMORNAK KEVÉS A HAVI 2 MILLIÓ

Kétszázmillió forint keretösszeggel kötne szerződést hirdetésszervezésre az egyik amerikai üzleti magazinban az év legjobb jegybankelnökének választott Simor András – tudta meg lapunk. A nyertesnek egyebek között a Magyar Nemzeti Bank (MNB) álláshirdetéseihez, ösztöndíjaihoz kapcsolódó hirdetéseket kell gondoznia. Feladata lesz a látogatóközpont népszerűsítése, s tájékoztatnia kell a Múzeumok Majálisa rendezvényről is. A kétszázmilliótól ötven százalékkal el lehet térni, felfelé. „Nem hiszem, hogy erre külsőst kell megbízni, ráadásul ennyiért” – mondta Boros Imre közgazdász. Kiemelte: az MNB inkább a középiskolákban oktasson pénzügyi ismereteket. E téren van mit pótolnia, annak idején elmulasztotta a felvilágosítást a devizahitelezés kockázatairól is. (MH, részlet)

A drága ÁVH- s apuka kevés vagyont hagyott rá, de jó verőlegény lenne ő is, veri is a magyart elég sok a kilakoltatott család az országban , és még mondjátok hogy nem az ÁVH – s gyerekek uralkodnak hazánkban . A népnek alamizsnát adnak ők meg lerabolnak mindent a patkányok erkölcse a hóhér wekölcse.