2012. április 22., vasárnap

Vérgyilkosságok


Vérgyilkosságok

Az igazság a zsidó rituális gyilkosságokról, különös tekintettel Tiszaeszlárra
2012. április 06. 20:57 Ifj. Tompó László - 
Hunhír.info
Nemcsak liberális, hanem sokszor konzervatív körökben is óriási tudatlanság övezi a zsidó rituális gyilkosság mibenlétét, mi több, egyenesen tagadják megtörténtét is. Mi az igazság? Erre felel jelen írásunk.

Krisztus keresztáldozatáig a bűnök kiengeszteléséül nemcsak állatáldozatok voltak (ilyenkor az áldozatot bemutató pap kezét az állatra tette, majd elvágta torkát, és vérét vagy egy edénybe fogta föl, vagy az oltárra öntötte (3 Móz 1, 4.), majd testét feldarabolta és elégette (Bangha Béla SJ (szerk.): Katolikus Lexikon (I-IV. kötet). Budapest, 1931. Magyar Kultúra, I. kötet, 38. old.)), hanem emberáldozatok (főleg Főniciában), mi több, égőáldozatok is. Innen a ma oly sokat emlegetett holocaust kifejezés eredeti értelme, ugyanis eredetileg ("holocaustum") Isten tetszésére bemutatott "egészen elégő áldozat"-ot jelentett. (II. kötet, 325. old.)

A leginkább az ószövetségi könyvekből ismert áldozati rítusokat azonban Krisztus keresztáldozata, a leölt Bárány vére eltörölte mindörökre. Az így értelmüket veszített szertartásokhoz (gondoljunk csak a ma is űzött kóser vágásra!) azonban továbbra is ragaszkodott a zsidóság. Krisztus istenségét elvetették, amiért nem politikai messiásként lépett fel, hogy őket világuralomhoz juttassa. Megszűnt számukra a templom, vagyis az áldozat bemutatására szentelt hely, így csak zsinagógájuk maradt, változatlan szertartásaikkal, telve Krisztus és követői gyűlöletével, a "rosszaság és gonoszság kovászá"-val (1 Kor 5, 7-8.). Gyűlöletük olyannyira megmaradt, hogy például a Katolikus Egyházba befurakodott huszadik századi követőik azt is elérték a II. Vatikáni Zsinaton (a zsidó és szabadkőműves Annibale Bugnini javaslatára), hogy az új misekönyvből kimaradt a hagyományos Római Misekönyvben szereplő nagypénteki könyörgések egyike, nehogy megsértsük érzékenységüket azzal, hogy bűnükre rámutatunk: "Mindenható örök Isten, ki a hűtelen zsidóktól sem tagadod meg irgalmasságodat, hallgasd meg könyörgéseinket, melyeket e nép vakságának elhárításáért neked fölajánlunk, hogy megismerve igazságodnak világát, Krisztust, kibontakozzanak a sötétségből." (Dr. Szunyogh-Xavér Ferenc OSB (ford.): Magyar-Latin Misszálé. Budapest, 1933. Szent István Társulat, 485. old.)
Krisztus az egyetlen engesztelő áldozat

A keresztény tanítás tehát elvált a politikai messiást váró, vagyis őket a földkerekség uraivá tevő zsidókétól, akik mindmáig nem ismerik az egyetlen engesztelő áldozatot, Jézus Krisztusét, éspedig olyannyira nem, hogy Mosé bar Majemon spanyolországi rabbi a XII. század végén leszögezte: a Teremtő testetlen, vagyis nincs megtestesülés (incarnatio), és Mózes helyébe nem léphet az Evangélium. (Luzsénszky Alfonz: A zsidó nép bűnei. Történelmi tanulmány. Budapest 1941. Szerző kiadása. 67-68. old.)

Kérdés, mégis van-e és ha igen milyen konkrét alapja az általuk elkövetett "vérgyilkosság"-oknak, más szóval "rituális gyilkosság"-oknak? A válasz a fentiek alapján kézenfekvő: a Talmud tanítása, miszerint csak a zsidó a teljes értékű ember, míg a nem zsidó (a "gój") - különösen, ha keresztény - tisztátalan, kifosztható, sőt megölhető. "A Talmud az 'idegen kultusz' (Aboda zara) című traktátus 26b. lapján a Tosephothban (adalék) így szól: 'A gójok legjobbikát öld meg.' (Tob sebaggoim harog.)" (Luzsénszky, 75. old.) A Talmud-kommentárok szerint továbbá a felnőtt - 18 év feletti - házas nők megrontása ugyan törvénytelen, de törvényen kívül (titokban) elkövetve már nem az, akárcsak a rabbik kisgyermekekkel való nemi aktusa. (Minderről részletesebben beszámol a "Jewish Encyclopedia", vagy Ted Pike dokumentumfilmje ("A másik Izrael"), illetve dr. David Duke magyarul is olvasható könyve, a "Zsidó szupremácizmus. A zsidókérdés amerikai szemmel".)

Mikor rontanák meg leginkább a nem zsidókat, ha nem a megváltás fő ünnepe, húsvétvasárnap körül? Számukra Krisztus élete, de különösen is kereszthalála és feltámadása botrány. Miért? Válaszul elég a zsidóság mibenlétét kutató szerzőikhez fordulnunk (Karl Marx-Mordechaj, Werner Sombart, Giovanni Papini, Otto Weininger, Fejér Lajos), akik rámutattak arra, hogy a zsidóság valójában nem vallás, hanem faj, amely nem ismer Istent, túlvilágot, természetfelettiséget, művészi egyéniséget, hanem csak önimádatot. Istene a pénz (Marx), amellyel a gazdasági élet kizárólagos irányítására törekszik világszerte (Werner Sombart), minden más vallás - elsősorban a kereszténység - eszményeinek tudatos tagadásával (Giovanni Papini), talmudi tanaitól való elszakadni nem tudásával, amiért képtelen beolvadni (asszimilálódni) más nemzetek közé, velük sorsközösséget vállalni (Fejér Lajos), amiért mindenhol és mindenkor idegenek, ami lelki ziláltságukat, konfliktuskereső- és teremtő helyzetüket erősíti, így nem véletlen, ha állandóan véres összeütközésekre került sor a történelemben köztük és az őket befogadó népek között.

A liberális történészek mindmáig antiszemita uszításnak és vádaskodásnak tekintik a zsidó rituális gyilkosságok tényként való megállapítását. Azt állítják, hogy ilyenek sohasem voltak, hanem azokat csak a zsidók gazdasági, szellemi, politikai terjeszkedését megakadályozni akaró, gazdagságukra irigy társadalmak terjesztették. A zsidó rituális emberölésekről többnyire katolikus teológusok, történészek írta, általunk is idézett könyveket fércműveknek tartják, és ahelyett, hogy tartalmukat megcáfolnák, mindmáig elhallgattatják őket.
Megtörtént rituális gyilkosságok

Martin Konrad paderborni püspök, aki módszeresen tanulmányozta a zsidó rituális gyilkosságokat, megállapította, hogy "a zsidók tagadhatatlanul követtek el ilyen bűntetteket": erre számos zsidó forrás (például a Kabbala) egyértelműen utal. ("Katholische Vierteljahrschrift für Kunst und Wissenschaft", 1848. évfolyam). Kutatásai alapján később Freimut Bernardin leszögezte, hogy "a zsidóságnak nagy rétegei és a főrabbik és rabbik vezetése alatt éppen az előkelő és művelt zsidók hódolnak az emberölésnek és az emberi vér élvezetének" (Freimut Bernardin: A zsidó vérgyilkosságok története napjainkig. ("Die jüdischen Blutmorde von ihrem ersten Erscheinen in der Geschichte bis auf unsere Zeit"). Történelmi tanulmány. Fordította: Historikus. Kiadja: Lepsényi Miklós OFM. Budapest, 1896. 12. old.). Hasonló következtetésekre jutott a huszadik században Huber Lipót kalocsai kanonok.

A már idézett Luzsénszky Alfonz hivatkozik arra, hogy "Simon ben Haddarsan az ő "Gyűjteményé"-ben (4 Móz 25, 8. versének fejtegetésében) így szól: 'Mindaz, aki a gonoszok (Rásáim) vérét ontja, annyit tesz, mintha áldozatot mutatna be Istennek." (Luzsénszky, 75. old.)A "gonoszok" kifejezés a Talmudban következetesen a "goj" -ok - a nem zsidók - rokon értelmű szava.

Luzsénszky kimutatása szerint több mint félmillió nem zsidó lett eddig a történelemben bizonyíthatóan rituális gyilkosságok áldozata. Csak valóban bizonyított eseteket sorol fel az ókeresztény kortól. Rámutat, hogy például már Krisztus után 418-ban Alexandriában a zsidók azzal csalták utcára a keresztényeket, hogy ég a templomuk, majd az utcán leölték őket. A következő évben Chalkis és Antióchia között egy fiút kéjelegve keresztre feszítettek és megostoroztak. 1475-ben nagycsütörtökjén "Sámuel zsidó, ennek fiai Izrael és Mózes, ennek fiai Moher és Bonaventura ölték meg a 29 hónapos Simeont éjféltájban, Sámuel házában. Sámuel a gyermeket térdére fektette, Mózes pedig egy törülközővel a torkát összeszorította, majd Sámuel egy késsel a nyakából kivágott egy darabot, a többiek pedig a vért egy csészében felfogták. Ugyanakkor a levetkőztetett gyermeket tűkkel szurkálták, miközben héber nyelven átkozódásokat mormoltak. Azután a karjából és a combjából egy-egy darabot levágtak és a vért egy edénybe eresztették. A hóhérok végre a keresztre feszítést utánozva, a vonagló testet kifeszítve tartották. A vallatásnál azt jelentették ki, hogy 'jóllehet, bármikor meg lehet ölni egy gyermeket, és a vérét lehet venni, azonban a vér jobb és Isten előtt kedvesebb áldozat, ha az ő húsvétjához közeli napokban veszik'. Azt is vallották, hogy 'szükséges, hogy a gyermek megkínoztassék és megfeszítessék, különben nem hatásos a vére.'" (76. old.)

Luzsénszky a továbbiakban a XI. századtól mintegy 120 bizonyított rituális gyilkosságot sorol fel egyházi és világi forrásmunkák alapján (76-88. old.): közös bennük a fiatal (nem zsidó) fiúk és leányok vérének vétele.
Mi történt Tiszaeszláron?

Bennünket, magyarokat mégis leginkább az érdekel, mi is történt Tiszaeszláron, a Tokaj-környéki faluban 1882. április 1-jén? Eltűnt egy 14 éves leány, Solymosi Eszter, akit alkalmazója a falu másik végébe küldött festéket vásárolni. Soha többé nem látták. Két nap múlva édesanyja kérte a hatóságok segítségét. A falu népe egyöntetűen a zsidókat tette felelőssé eltűnéséért.

Tiszaeszláron és a hozzá közeli Olaszliszkán, a tizennyolcadik század közepe óta éltek zsidók, akik a lengyel és orosz pogromok elől menekülve telepedtek le ott. Magyar vendégszeretettel fogadták őket eleink. Ha furcsának találták is őket télen-nyáron hordott fekete kaftánjukkal, kalapjukkal, a homlokuk oldaláról lelógó hajtincsükkel, "huncutkájuk"-kal, amit tréfából a falubeli gyermekek meg-meghúztak, mégsem bántották őket soha.

Solymosi Eszter édesanyja kérésére a főszolgabíró megindította a nyomozást, amelynek során Scharf József, a tiszaeszlári zsinagóga szolgájának két fia, az 5 éves Sámuel és a 11 éves Móric bevallották: a kulcslyukon át meglátták, apjuk miként erőszakolta a zsinagógába Solymosi Esztert, akit levetkőztetett és elvágta a nyakát. A sakter először azt mondta, hogy a leány holttestét előbb elrejtette, majd a Tiszába dobta. Ezt a főtárgyaláson visszavonta. Négy hónappal később bár a víz a partra vetett egy női hullát, de az orvosi vizsgálat kiderítette: nem Solymosi Eszteré, hanem egy idősebb nőé volt. A hullacserét két zsidó művelte, amit azonban tagadtak a főtárgyaláson. A per első vizsgálóbíróját halálba kergették, a második vizsgálóbírót, Bary Józsefet, megpróbálták lefizetni zsidó körök, de eredménytelenül. A királyi ügyész a perben zsidó nyomásra öngyilkos lett. A bírósági elnöke pedig megtiltotta Solymosi Eszter édesanyja ügyvédjének, hogy kiejtse száján a "rituális gyilkosság" kifejezést.

Tiszaeszlár egyszerre a világ érdeklődésének középpontjába került 1882-ben. Minden országos heti- és napilap beszámolt a per eseményeiről. A zsidó szervezetek szerecsenmosdatásukkal egyre szélesebb körű ellenszenvet váltottak ki. Rágalmazták a kormányt, az ügyészséget, a bíróságot, hogy őket "rituális gyilkossággal" vádolja. A zsidó világszervezetek láthatatlannak hitt szálai egyszerre láthatóvá váltak: Rotschild Alfonz báró magát a miniszterelnököt, gróf Tisza Kálmánt megfenyegette, hogy ha nem mentik fel a zsidó vádlottakat, nem ad többé pénzt a vasút építésére. A kormány az iszonyú nyomásnak engedve végül is 1883. augusztus 3-án a perben illetékes nyíregyházai törvényszékkel felmenttette a vádlottakat.

A felmentő ítélet népharagot váltott ki országszerte. Utcai tüntetések kígyóztak végig különösen is Nyugat-Dunántúlon, ahol a zsidóellenes zavargásokat a kormány katonai erőkkel verte le. A zsidóknak főleg a per során tanúsított magatartása ugyanakkor sokakat antiszemitává tett, olyanokat, akik korábban még élesen tiltakoztak bármiféle zsidóbírálattól. Családjukat, hivatásukat féltve azonban a nyilvános fellépéstől távol maradtak.

A zsidó politikai és gazdasági körök diadalittasan ünnepelték a rituális gyilkosság lefolyását elbeszélésével eleinte megerősítő, majd zsidó körök nyomására megkérdőjelezni kényszerülő Scharf Móricot és Eötvös Károlyt, az írót, védőbeszédéért, amelyben kijelentette: "Legyenek ezen akták örökre bezárva és soha többé fel nem nyitva." (Marschalkó Lajos: Tiszaeszlár. A magyar fajvédelem hőskora. Debrecen, 1943. Magyar Nemzeti Könyv- és Lapkiadó Vállalat Rt, 5. old.) Megírta aztán a per megrendelt történetét ("A nagy per"): százezer forintot kapott érte. A zsidó szervezetek megkörnyékezték később Krúdy Gyulát is, akit szintén sikerült rávenniük egy szerecsenmosdató regény megírására.

A per hiteles történetét Bary József, a második vizsgálóbíró írta meg: 1933-ban jelent meg először, amit tüstént fel is vásároltak. Érdemes ma is idéznünk tanulságait a perről: "A zsidó érzékenység volt végeredményében az indító oka a zsidóság magatartásának a tiszaeszlári perben, s ez az érzékenység teszi megoldhatatlanná a zsidókérdést is, amely ma éppúgy meg van, mint 1883-ban meg volt, de amelyről beszélni nem szabad, mert aki a zsidókérdés egyszerű létezését állítja, az már középkori gondolkozású, elmaradt gyűlölködőnek számít a zsidóság szemében." (Bary József: A tiszaeszlári bűnper. Budapest, 1933. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 608. old.)

A tiszaeszlári rituális gyilkosság előtti eseteket és a per felerősítette antiszemita politikai mozgalom (amelynek vezére a dr. Istóczy Győző országgyűlési képviselő alapította Országos Magyar Antiszemita Párt lett) eseményeiről Baryn kívül Ónody Géza (Tisza-Eszlár a multban és jelenben. Budapest, 1883. Bartalits Imre bizománya), majd Marschalkó Lajos (Tiszaeszlár. A magyar fajvédelem hőskora. Debrecen, 1943. Magyar Nemzeti Könyv- és Lapkiadó Vállalat Rt.) írt könyvet. Mindmáig agyonhallgatott irodalmunkban - Donáth Endre 1882-ben megjelent regénytöredékén kívül - mindössze két regény szól Solymosi Eszter tragédiájáról: Kászonyi Dánielé (Solymosi Eszter, a Tisza-Eszlári véráldozat, 1882) és Szépvizi Balázs Béláé (Kánaán pusztulása, 1921), és egy vers, Erdélyi Józsefé (Solymosi Eszter vére, Bary József emlékének):

Megöltek egy kis libapásztort.
Égre kiált a régi vád
úgy ölték meg Solymosi Esztert
mint egy tokos, pihés libát,
mint egy síró galambfiókot,
szűz juhocskát húsvét előtt...
Valami vérengző bolondok
úgy fogták el és ölték meg őt,
a nótás ajkú kis magyar lányt,
valami vérengző vadak,
Vademberek... Elfolyt a vére,
Mint egy párás, piros patak...

Ítélt a bíró - Félkegyelmű,
képzelődő a szemtanú,
alaptalan a vád, a vérvád,
a hátborzongató gyanú...
Ítélt a bíró. - Elmehetnek
a reszkető kaftánosok:
nem ölték meg Solymosi Esztert,
nem bűnösök, nem gyilkosok.
Nem sütöttek húsvéti ostyát
embervérrel. Ország-világ
tudja meg, hogy gyermekijesztő
dajkamese a vér, a vád...

Ítélt a bíró, s fellélekzett
a zsidóság, az "üldözött",
de terjedt a "mese", a "vakhit"
a szegény magyar nép között,
zengett a dal, s a vérpatakból
vérfolyó gyűlt és hömpölyög,
tenger, vértenger gyűlt belőle
mérhetetlen, mély és örök,
mint Jézus vére, a világot
megváltó Istenemberé.
Az Ő vére, a legyalázott
szegény Solymosi Eszteré!

Minden kiontott ártatlan vér,
s minden magyar vér, ami folyt,
párolgott és virult belőle
idegen trón, élősdi bolt.
Minden kiontott ártatlan vér,
harctéren ontott hősi vér
és munkában csorgott verejték,
és megrablott bér és babér,
az én vérem is, az anyámé,
a régi libapásztoré:
az Ő vére s a legyalázott
szegény Solymosi Eszteré.

Égre kiáltom akkor is, ha
élettel és vérrel tilos,
leírom akkor is, ha rögtön
lángot vet a szűz papiros:
beh piros vagy, Solymosi Eszter
kiontott vére s beh meleg!...
Hajnalt festek a magyar égre
és felkelő napot veled,
hogy ne vesszen kárba a vérünk,
s emléked árva hajadon,
Solymosi Eszter árva népét
ébressze bátran, szabadon.

Tanulság: a bűn csak bűn marad, hiába tagadják!

"Aki a zsidó nép bűneit felsorolja, ismerteti, amíg a történetírás szigorú tárgyilagosságának színvonalán marad, nem végez antiszemita munkát. A zsidó nép bűneiről szólottak a próféták is, akiket antiszemitáknak nevezni nem lehet, és amint ők szent célzattal ostorozták népük bűneit" - írta Luzsénszky Alfonz idézett művében (5. old.) Akárcsak Tacitus, Aranyszájú Szent János, Aquinói Szent Tamás, Luther, Shakespeare, Goethe, Nietzsche, Schopenhauer, Wagner, Liszt, Szolzsenyicin, Széchenyi István, Kölcsey Ferenc, Berzsenyi Dániel, Bartha Miklós, Sértő Kálmán, Kodolányi János, Veres Péter, Wass Albert, sokszor a legellentétesebb gondolkodású nagyjai az emberiségnek.

A bűn tehát csak bűn marad, ellene legfőbb fegyverünk ma is az igazság kimondása, hiszen "a világhódítók hatalmát csak az igazság kimondásával lehet megtörnünk!" (Marschalkó Lajos)

Kapcsolódó:
   
Vérgyilkosság, zsidók, titkok, döbbenet I. rész teljes terjedelemben 





Vérgyilkosság, zsidók, titkok, döbbenet I. rész teljes terjedelemben


A Magyar Jelenhez eljutatott levél szerint az 1998-ban Körmenden meggyilkolt 11 éves kislányt nem a kézzelfogható bizonyítékok híján elítélt, ártatlanságát máig hangoztató, 9 éve börtönben ülő Tánczos Gábor ölte meg, hanem zsidók.
Szerkesztőségünk névtelen levelet kapott, amelyben a levélíró egy kilenc évvel ezelőtt történt, az egész országot megrázó brutális gyilkossággal kapcsolatban hívja fel egy új eshetőségre a figyelmünket. Olvasónk szerint az 1998-ban Körmenden meggyilkolt 11 éves kislányt nem a kézzelfogható bizonyítékok híján elítélt, ártatlanságát máig hangoztató, 9 éve börtönben ülő Tánczos Gábor ölte meg, hanem zsidók, akik akkoriban a városban tartózkodtak. A móri ügy után, amikor végleg kiderült, hogy a magyar rendőrség képes bárkit ártatlanul, koncepciós ítéletekkel börtönben tartani, már semmin sem lepődünk meg, ám azért ez a feltevés minket is megdöbbentett. Bár, a körmendi ügy így első hallásra is meglehetősen hasonlít az 1882-es tiszaeszlári perhez. Az úgynevezett vérvád szerint ugyanis egyes zsidó fundamentalista csoportok a zsidó húsvétkor, a Pészah idején keresztény gyermekeket gyilkolnak meg és rituális célokra használják fel a vérüket. Annak ellenére, hogy a vád – különösen így az ezredforduló táján – hihetetlennek tűnik, szerkesztőségünk mindenre kiterjedő nyomozásba kezdett, már csak azért is, mert az ismeretlen levélíró szerint már több újságnak is elküldte írását, ám mindezidáig senki sem merte a körmendi gyermekgyilkosságot ebből az irányból megközelíteni. Ahogy kutakodásunk során fokozatosan feltárult előttünk egy látszólag érthetetlen gyilkossági ügy, döbbenetes, iszonytató összefüggésekre bukkantunk.
1998 tavaszán az egész országot sokkolta a hír: H. Zsófit, egy 11 éves kislányt brutálisan meggyilkoltak a család körmendi, lakótelepi lakásában. Az édesapa talált rá a holttestre, amikor hazatért a munkájából. A gyilkos követte Zsófit, aki fél hat körül az iskolából tartott hazafelé a barátnőjével, s csak éppen felugrott a lakásba, hogy a táskáját letegye, majd visszajöjjön a játszótérre a barátai közé. Zsófi azonban sohasem tért vissza. A gyilkos ugyanis benyomult utána a résnyire nyitva hagyott ajtón keresztül, s megtámadta. Először dulakodtak, a kislány védekezni próbált, de végül a túlerő, a felnőtt gyilkos ereje legyőzte a gyermek ellenállását. A lakásban volt egy számadó juhászt ábrázoló kerámia szobor, amit a gyilkos felkapott és azzal vágta fejbe áldozatát. Miután a kislány teste elernyedt, a tettes éles vágóeszközt, minden bizonnyal egy kést vett elő, s módszeresen – két felületi sérülést okozó próbavágás után – fültől fülig átvágta Zsófi torkát. A kislány még mozgott, halkan nyöszörgött, s ahogy levegőért kapkodott, habzott a vére. A metszés és az elkövetés módszere profi gyilkosra vall, akinek még ahhoz is volt lélekjelenléte, hogy borzalmas tette után a kezeit és a kést lemossa a lakás fürdőszobájában, majd észrevétlenül távozzon.
Amikor Zsófi édesapja, H. Ferenc este hazaérkezett, rosszat sejtett, hiszen az ajtó szokatlan módon nyitva volt. Gyermekét kitekert testhelyzetben, vérbe fagyva, holtan találta meg a lakásban. Egyik szeme még nyitva volt, a másik az ütlegeléstől feldagadva már örökre lecsukódott. Az édesapa teljesen összeomlott, ahogy a foglalkozását tekintve tanárnő édesanya is, aki a gyilkosság idején Zsófi testvérével Finnországban tartózkodott, ahová az osztályát kísérte el. Az ügy az egész országot sokkolta, Körmendet ellepték az újságírók. Senki sem értette, hogy a jó kedélyű, szorgalmas, segítőkész szőke kislánynak miért kellett meghalnia. Épeszű ember erre magyarázatot nem találhat, de a kéjgyilkosság is kizárható volt, mert annak, ahogy a szexuális indíttatásnak sem volt semmi jele. A lakásból semmi sem tűnt el, tehát a rablógyilkosság is kizárható volt. A rendőrség, az újságírók és a körmendiek sem találtak semmiféle indítékot a brutális kegyetlenségre.
A gyilkosság másnapján egy akkoriban 18 éves fiú, Tánczos Gábor ment be a körmendi Zsade bisztróba, ahol – mint akkoriban egész Körmenden és az országban is – természetesen a gyermekgyilkosság volt a téma. Innentől egy ideig átadjuk a szót Balaton Balázsnak, aki A Tánczos-dosszié címmel könyvet írt az egész történetről. Azt maguk az érintettek, Tánczos Gábor, a szülők és dr. Tóth László, Tánczos ügyvédje is elismerik, hogy az egész ügyet Balaton Balázs újságíró ismeri a legjobban, aki elsőként érkezett a gyilkosság helyszínére, végigülte a hosszú tárgyalásokat, személyesen találkozott és interjúkat készített az összes érintettel, Zsófi szüleitől kezdve Tánczos Gáboron át a rendőrökig, nyomozókig, ügyészekig. Balaton Balázsra és könyvére is visszatérünk még tényfeltáró írásunkban többször, annál is inkább, mert mi magunk is felkerestük az újságírót, aki akkoriban a Mai Nap című napilap munkatársa volt, jelenleg pedig a főváros II. kerületi önkormányzatának kommunikációs vezetője. Mindenekelőtt álljon itt a részlet Balaton Balázs könyvéből, amelyből kiderül, hogy pontosan hogyan keveredett bele a zárkózott fiatalember, Tánczos Gábor az ügybe, akit a legtöbben csupán egy olyan szerencsétlen bűnbaknak tartanak, akivel elvitették a balhét:
„A rendőrök még forró nyomon dolgoznak, amikor Tánczos Gábor április másodikán bemegy az egyik körmendi bisztróba. Ott dolgozik egyik ismerőse, akivel korábban váltott már pár szót, köszönőviszonyban vannak. A hölgynek szintén tíz év körüli gyereke van, s abban a lépcsőházban lakik, ahol a gyilkosság történt. Gábor aggódva kérdezi: ugye nem az ő kislányát ölték meg? Az eladónő megnyugtatja, hogy nem. Erre Gábor elmondja: ő a gyilkosság körüli időben a környéken volt, sőt bent volt a lépcsőházban, amikor éppen barátjához ment. A nő azt tanácsolja, mondja el a rendőröknek amit tud, lehet, hogy segíthet a nyomozásban. A barátok nélküli, magányosan éldegélő, mindig kirekesztett fiúnak felcsillan a szeme. Nagyotmondásai miatt kevesen vannak, akik közel állnak hozzá. Ő pedig mindig is úgy állt a világhoz: majd meglátjátok, egyszer híres ember leszek, egy hős! Most itt a nagy lehetőség - gondolta! Koronatanú lehetek egy gyilkosságban! Mindig is nagy dobásra készült, olyat akart tenni, amiért felfigyelnek rá az emberek, irigykednek majd rá a srácok és a város legszebb lányai esedeznek kegyeiért. Mi más lehetne ez, mint az egész országot lázban tartó emberölés? A fiú meglát egy civil ruhás rendőrt, akit korábban csak látásból ismert, s odamegy hozzá. Elmondja: ott járt az előző napi gyilkosság helyszínén, s esetleg tud újabb információkat. A férfi felhívja a kapitányságot, ahol azt mondják neki: küldje be a szemtanút. Gábor önként megy be késő délután a kapitányságra. Megvan az első tanú. Megkérik, működjön közre a gyilkos kézre kerítésében. A srác rábólint, s elmeséli mit látott:
- Amikor a kapu elé értem, egy férfi rohant ki a lépcsőházból. Zaklatottnak tűnt, mint akivel nem stimmel valami. Furcsálltam egy kicsit, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Felmentem a barátomhoz Sz. Györgyhöz, akivel úgy tíz-tizenöt percig beszélgettem. Gyurit telefonon hívták, majd elindultunk lefelé. Amikor megálltam befűzni a cipőm a harmadikon, nyöszörgő, hörgő hangot hallottam a Gyuriék alatti lakásból. A ház előtt elváltunk, hazamentem és csak ma reggel tudtam meg, hogy mi történt abban a lakásban - szól Gábor első vallomása”.
Tánczos Gábor tehát önként jelentkezik a rendőrségnél tanúnak. Egyrészt, mert segíteni szeretne, másrészt pedig feltűnési vágy is hajtja a fiút, aki végre szeretne a figyelem középpontjába kerülni. Nos, oda is került, bár aligha úgy, mint ahogy szerette volna. Tánczos később már hezitál, mindenesetre az a szemtanúk és Sz. György vallomása alapján is bebizonyosodik, hogy valóban ott volt a házban a gyilkosság elkövetésének idején, ahogy az is, hogy Zsófi meggyilkolására és a nyomok eltüntetésére mindössze kb. 10 perce lett volna. Ezután pedig azonnal a kislány fölött lakó „üzlettársához” (valójában Amway termékeket forgalmazó házaló ügynökök voltak) Sz. Györgyhöz ment, aki semmiféle zaklatottságot nem vett észre rajta. Sőt, Sz. György szintén a lakásban tartózkodó gyermekei is tisztán emlékeztek, hogy Tánczos Gábor teljesen nyugodt volt, sőt még viccelődött is. Holott egy ilyen brutális gyilkosság után még egy bérgyilkosnak is gyorsabban verne a szíve, a ruhája pedig minden bizonnyal véres lett volna. Arról nem is beszélve, hogy elképzelhetetlen, hogy valaki egy ilyen gyilkosság után még felugorjon a felette lévő lakásba az ismerőséhez egy kicsit csevegni. A 18 éves fiatalember nemhogy profi gyilkos nem volt, de a családtagjai és ismerősei elmondták, hogy - a szó szoros értelmében - még a légynek sem tudott ártani, és soha nem volt büntetve. Az erőszakot pedig végképp nem bírta, még a szülei sem adtak neki soha egy pofont sem, mert gyermekkora óta képtelen volt elviselni bármilyen fizikai agresszivitást. A rendőrség azonban, amely az első pillanattól kezdve döbbenetes hibákat vétett, néhány nap múlva hirtelen tanúból gyanúsítottá minősítette át Tánczos Gábort. A hatalmat sürgette az idő, ugyanis közeledtek a választások. Kuncze Gábor, akkori belügyminiszter siettette az ügy mielőbbi megoldását, s a rendőrség, a nyomozóhatóság a jelek szerint ennek igyekezett is megfelelni. Gyorsan kijelentették, hogy Tánczos a gyilkos, Kunczéék pedig rengeteg jutalmat, előléptetést osztottak ki, bár a választásokat azért mindennek ellenére elbukták. Utána már különösen kényelmetlen lett volna bevallani, hogy egy fiatalembert ártatlanul hurcoltak meg és börtönöztek be, így hát maradt minden úgy, ahogy volt. Pedig a rendőrség és az ügyészség kezében mind a mai napi lényegében csak azok a beismerő vallomások vannak, amelyekről mára bebizonyosodott, hogy veréssel, kényszerítéssel adták azokat az éppen gyengesége miatt már az első pofon után megtört Tánczos Gábor szájába, s amelyeket az 1998 óta börtönben ülő, jogerősen 13 év börtönbüntetésre ítélt fiú már többször visszavont. Tánczos egyébként valószínűleg már jövőre, 10 év letöltése után kiszabadulhat, ám ő ennek ellenére továbbra is köti az ebet a karóhoz, s ártatlannak vallja magát. Sőt, nemrégiben azt nyilatkozta, hogy szabadulása után külföldre költözik, mert itt már nem tud tovább élni, de előbb még szeretné megtalálni az igazi gyilkost. Ugyan, miért mondana ilyeneket? Most már lényegében úgyis mindegy neki, hiszen a gyilkosságért rá kiszabott büntetést már majdnem teljes egészében letöltötte, az élete romokban hever, és szellemileg, fizikailag a börtönben megrokkant. Balaton Balázs meggyőződése szerint mindenesetre Tánczos ártatlan, s ezt a könyvében is bizonyítja. A rendőrség és a bíróság munkájáról sommás véleménye van, amelyet így összegez: „A napvilágot látott tények már eddig is bizonyították: semmi valóságalapja nincs a vasi zsaruk kitalációjának. Egy ország előtt bolondot csináltak magukból, ám struccpolitikát folytatva elhitetik magukkal: kiváló szakemberek, akiknek sikerült elkapniuk egy gyilkost”.
Arról sem sokat lehetett hallani, hogy Tánczos Gábor beleegyezett a poligráfos vizsgálatba (a Zsanett megerőszakolásával vádolt rebiszesek például nem), azt el is végezték, s bebizonyosodott, hogy Tánczos Gábor nem hazudik, amikor azt állítja, hogy ártatlan. Balaton Balázs számos megmagyarázhatatlan rendőri mulasztásról, tudatos hibáról ír a könyvében, például a következőket jegyezte le: „Az elsők között a helyszínre érkező mentőorvosnő, dr. K. Katalin vallomása is érdekes. Elmondása szerint a lakás egyáltalán nem úgy nézett ki, mint azt később a rendőrök leírták. Sőt, emlékezete szerint a kislányon más ruha volt, mint ami a hivatalos papírokban szerepel. Az már csak hab a tortán: biztosan emlékszik, hogy a hatósági tanúk lábán nem volt nejlon zsák, pedig ez a későbbi nyombiztosítás szempontjából kulcsfontosságú kérdés. Ki és hogyan engedhette be a civileket a lakásba lábvédő nélkül? Ki és miért hazudik a kislány ruháját, feltalálási helyét illetően?”
És van még egy nagyon fontos kérdés Tánczos esetében: mi volt az indíték? Merthogy erre a kérdésre eddig senki sem tudott megnyugtató választ adni. Ha sem szexuális aberráció, sem rablás nem jöhet szóba, akkor miért ölhette meg valaki a mindenkivel kedves, jó kedélyű gyermeket? Tánczos esetében, sőt bármilyen más szóba jöhető gyanúsított esetében a mai napig képtelen volt a rendőrség egy elfogadható indítékot felmutatni. Az általunk megkérdezett körmendiek és Balaton Balázs is említést tett arról, hogy talán alvilági leszámolás, bosszú lehetett az indíték, s a bérgyilkos valójában a szomszéd lépcsőházban lakó helyi vállalkozó (a Zsade tulajdonosa) hasonló korú gyermekét szerette volna meggyilkolni, csak eltévesztette a házszámot. A másik lehetséges indok, amelyet Balaton Balázs vet fel végső elkeseredésében a könyvében, miután rájön, hogy Tánczos Gábor ártatlan, hogy esetleg a szülők keze van benne a gyilkosságban. Mind rendőrségi, mind magánjellegű nyomozásokból azonban kiderült, hogy mindkét feltevés nagyon távol áll az igazságtól, s teljességgel kizárható verziók, nem beszélve arról, hogy elképzelhetetlen, hogy egy édesapa ilyen módon végezne a saját kislányával. Tánczos családja és ártatlanságában hívők elkeseredésükben már szinte bárkit meggyanúsítottak volna, valójában azonban ezidáig mindenki csak sötétben tapogatózott. Ép ésszel felfogható magyarázat, vagyis indíték ugyanis nincs erre a brutálisan elkövetett gyilkosságra. Zsófi édesapja, H. Ferenc a következőket nyilatkozta arra a kérdésre, hogy mi lehetett ennek a szörnyű tettnek az indítéka: - Fogalmam sincs. Zsófi senkinek sem ártott, őt mindenki szerette. Mindig a közösség irányítója volt, énekórára, hittanra, népi táncra és vívóedzésre járt, kiváló tanuló volt. Ha megkérdi, akkor az iskolában is csak jót tudnak róla mondani – nyilatkozta az édesapa.
S itt következik az első igazán döbbenetes tény: a hozzánk eljuttatott névtelen levélben említett vérgyilkosság az egyetlen eddig felbukkant indíték, amelyet nyomozásunk alatt nemhogy megcáfolni, de inkább megerősíteni tudtunk.
Vizsgáljuk meg mindenekelőtt, hogy mit lehet tudni a zsidók által állítólag elkövetett rituális gyilkosságokról, vagyis a vérgyilkosságokról és a vérvádakról. Például azt, hogy egy antiszemitizmussal aligha vádolható izraeli történész professzor, Ariel Toaff nemrégiben könyvet jelentett meg Olaszországban, az Il Mulino kiadónál, Pasqua di Sangue (Véres Húsvét) címmel, amelyben bebizonyítja, hogy a zsidó rituális vérgyilkosságok megtörténtek. Ariel Toaff ugyanis azt állítja, hogy a zsidók ellen a középkorban emelt vérvádnak volt racionális alapja, a Rajna vidékén a 11. századtól a zsidók valóban elkövettek rituális gyilkosságokat, válaszul az átvonuló keresztes hadak zsidóellenes pogromjaira és mészárlásaira. Az így nyert vért Pészahkor, közelebbről Széder estén, az Egyiptomból való kivonulás ünnepén borba csepegtették, illetve maceszba sütötték. A könyv érdekessége, hogy a szerző Ariel Toaffot senki sem vádolhatja antiszemita elfogultsággal, ő ugyanis a római főrabbi fia, s maga is nem csupán zsidó, de rabbi is. Szakmai hozzáértéséről pedig annyit, hogy Toaff az izraeli Bar-Ilan Egyetem történész professzoraként a középkori és reneszánsz történelem, s benne a zsidó vonatkozások kutatója. A vérgyilkosságokról, vérvádakról a leplet lerántó könyv tehát 2007 elején megjelent, ám a szerző váratlanul leállíttatta a könyv forgalmazását, sőt a már kikerült példányokat is visszarendelte, s közölte, hogy átírja művét. Nemsokára kiderült, hogy Ariel Toaffot halálosan megfenyegették, s ennek, valamint az ellene indított gyűlöletkampánynak volt az eredménye, hogy a szerző végül visszavonta a saját könyvét. Mielőtt Toaff visszakozott, még a következőket válaszolta az őt támadó zsidó vezetőknek, rabbiknak: „Egy kis (zsidó) szélsőséges csoportra korlátozódtak ezek a tettek. Az iszlámot sem lehet elmarasztalni kis szélsőséges csoportok tevékenysége alapján. A gyermekgyilkos zsidók bosszút álltak és megváltást kerestek” - fogalmazott Ariel Toaff mielőtt a támadások hatására visszavonatta saját könyvét.
A leghíresebb magyarországi vérvád-ügy, az 1882-83-ban lezajlott tiszaeszlári per volt. Ekkor egy 14 éves keresztény kislány, Solymosi Eszter tűnt el nyomtalanul a helyi zsinagóga környékén a szabolcsi településen. A gyanú hamarosan a helyi zsidókra terelődött, akiknél éppen idegenből jött koldus zsidók tanyáztak. Eszter édesanyja feljelentést is tett a zsidók ellen, de a karhatalom először csak országos körözést adott ki. Később azonban a zsinagóga (zsidó) gondnokának 4 éves kisfia a focipályán keresztény játszótársainak kikotyogta, hogy a bátyja, Scharf Móric a kulcslyukon keresztül látta, ahogy a zsidók rituálisan kivégzik (a torkát elvágják) Solymosi Esztert, akit korábban neki kellett becsalogatnia a zsinagógába. A 16 éves Móric először vonakodott vallomást tenni, végül mindent részletesen előadott a nyomozóknak. Ennek alapján több zsidót letartóztattak. Bizonyítja, hogy Solymosi Eszter nem baleset áldozata lett, hogy hónapokkal a kislány eltűnése után (június 18-án) zsidó tutajosok egy fiatal nő holttestét fogták ki a Tiszából, aki Solymosi Eszter ruháit viselte. Az orvosszakértők azonban megállapították, hogy a kifogott nő 20 év körüli volt, Solymosi Eszter pedig 14, a holttest eredetileg szőke (haját leborotválták), az eltűnt kislány pedig barna volt. Végül az édesanyja egyértelműen kijelentette, hogy a holttest nem a lányáé, valakik tehát egy idegen holttestet öltöztettek fel az „eltűnt” Solymosi Eszter ruháival. A tiszaeszlári per nemzetközi érdeklődést váltott ki, a nemzetközi pénzvilág zsidó mágnásai is figyeltek az ügyre, s végül valamennyi zsidó vádlottat felmentették. Az akkori helyzetet jól jellemzi, hogy az ítélet hírére zavargások robbantak ki, a gyanúsított zsidók pedig elmenekültek az országból. Később felröppent a hír, hogy a felmentő ítélet a zsidóknak hatvanmillió forintjába került, s több köztisztviselő számolt be vesztegetésekről.
Nos, mindezek ismeretében vegyük górcső alá a körmendi gyermekgyilkosságot! A vérgyilkosság lehetőségét azonnal kizárhatja az elkövetés időpontja, hiszen effajta zsidó rituális gyilkosságot csak a zsidó húsvét, a Pészah idején követhetnek el. Ebből a szempontból a tiszaeszlári vérvád megáll, hiszen Solymosi Eszter közvetlen a Pészah előtt, vagyis április 1-én tűnt el. És most kapaszkodjanak meg, tisztelt olvasóink: H. Zsófit 116 évvel később ugyanezen a napon, vagyis április 1-én gyilkolták meg Körmenden!
Van még egy lehetőség, amellyel szintén kizárhatnánk a zsidó vérgyilkosságot: az elkövetés módszere. Mivel a rituális gyilkosság lényege, hogy a vért kifolyassák az áldozatból, a leírások szerint a gyilkosságot sakterek hajtják végre. A sakter zsidó mesterség, az a személy, aki a kóser eljárás keretében az állatok nyakát éles késsel elvágja, vérüket kifolyatja. A sakterek tehát az elbeszélések szerint a rituális gyilkosságot késsel követik el, méghozzá úgynevezett sakter-metszéssel, amelynek lényege, hogy fültől fülig vágnak, hogy minél nagyobb legyen a vérveszteség. A tiszaeszlári per koronatanúja, Scharf Móric – aki vallomása szerint a zsinagóga kulcslyukán keresztül nézte végig a gyilkosságot – arról beszélt, hogy Solymosi Eszter torkát egy sakter vágta el egy éles késsel. A körmendi gyermekgyilkosság esetében jóval könnyebb a dolgunk, hiszen itt megtalálták a holttestet, így hagyatkozhatunk az orvosszakértői jelentésekre. Ezek egyértelműen megállapítják, hogy Zsófi nyakát fültől fülig átvágták egy éles tárggyal, ami minden bizonnyal egy kés volt. Amennyiben bárki, akár Tánczos Gábor hirtelen felindulásból öli meg egy késsel, akkor indulataitól hajtva agyonszurkálja, mint történt ez számos hasonló esetben. Tavaly például Zsombón volt egy hasonló eset, ahol egy 17 éves lány dühében és pillanatnyi elmezavarában egy késsel megölte öccsét: nem a torkát vágta el, hanem 70 (sic!) késszúrással halálra szurkálta. Zsófit viszont módszeresen ölték meg. Először ütlegeléssel ártalmatlanná tették, majd nekigyürkőztek és mondhatni „szakszerűen”, fültől fülig, ha úgy tetszik sakter-metszéssel átvágták a torkát, s hagyták, amíg elvérzik. Az elkövetés módját is megvizsgálva tehát szintén elmondhatjuk, hogy nemhogy kizárhattuk volna a vérgyilkosság gyanúját, hanem éppen ellenkezőleg: a sejtés kezd bizonyossággá válni.
Nyomozásunk természetesen a rettenetes gyilkosság helyszínére is kiterjedt. Az általunk megkérdezett körmendiek közül azonban senki sem akadt, aki eddig hallott volna a zsidók által elkövetett vérgyilkosság lehetőségéről. Azzal kapcsolatban viszont egyetértés mutatkozott közöttük, hogy Tánczos Gábort gyenge idegzetű, ám ártalmatlan baleknak tartják, akivel a rendőrök és a bíróság elvitette a balhét. És, bár Körmenden nem akadtunk egyetlen olyan helyi lakos nyomára sem, aki bármit tudott vagy mert volna mondani a zsidó vérgyilkosság lehetőségéről, a világhálón találtunk egy nemrégiben keletkezett írást, amely megerősíti mindazt, amelyről a szerkesztőségünkhöz eljuttatott levél értekezik. A Suttogó.hu internetes oldal fórumába Aakum néven írta be valaki a következőket:
„Az eset egyik furcsasága, hogy aznap nagyszámú, külföldi rendszámú buszon közlekedő haszid zsidó tartózkodott a városban. Tánczos vallomása szerint egy feketeruhás, szakállas egyénnel ütközött össze, aki éppen a helyszínről távozott sietve. Mivel ő volt az egyetlen tanú az ügyben, neki kellett elvinni a balhét. A másik furcsaság az ügyben, hogy a gyilkossági ügyekben szokásos létszámtól jóval többen jelentek meg a rendőrség részéről, és nem a helyiek, hanem a szombathelyi rendőrök szálltak ki egy Farkas vezetéknevű (a rangjára már nem emlékszem) zsidó rendőr vezetésével. A kislány torkát ún. sakter-metszéssel vágták el, ami fültől-fülig történő vágást jelent, így rövid idő alatt rendkívül nagy vérveszteséget okozott. A város zsidó nevezetességeit aznap látogató busznyi zsidót természetesen senki nem tartóztatta fel, az országhatárt még aznap elhagyták, magukkal víve az ügy részleteit és titkait... Az eset eme részleteit még 1998 második felében hallottam, személyesen egy akkor még a BM kötelékében dolgozótól. (Neve és címe még megvan). Mindezt akkor leírtam - sajnos csak egy példányban - és elküldtem egy emigrációban működő lapnak, de sajnos nem hozták le (talán meg sem kapták?). A fentieket már csak emlékezetből írom, a részletek sajnos közel 10 év távlatából kezdenek kikopni... Annyi még beugrott, hogy a meggyilkolt kislány apja vadász volt, otthon tartotta a puskáját. Mivel számára nyilvánvaló volt akkor, hogy a lányt nem Tánczos ölte meg, ezért keserűségében megpróbált néhány zsidót levadászni a környéken. A rendőrség egyből bevonta az engedélyét és az ország másik végébe költöztette át az apát.”
Természetesen a fenti sorok szerzőjével is felvettük a kapcsolatot, következő lapszámunkból kiderül, hogy mire jutottunk. Folytatjuk nyomozásunkat, s többek között nyakunkba vesszük az országot, hogy felkutassuk Zsófi szüleit, akik időközben Körmendről elköltöztek, a nyilvánosság elől teljesen eltűntek. Szintén felkutattuk a rejtélyes ügy legjobb ismerőjét, Balaton Balázs újságírót is, akit egyébként – az üggyel kapcsolatos nyomozásai miatt - 1999 májusában Budapest közelében egy rendőrautóból kiszálló férfiak agyba-főbe vertek, miután ráripakodtak, mondván: „Jó lenne, ha nyugton maradnál!” Balaton Balázs súlyos egészségkárosodást szenvedett, s természetesen feljelentette a támadóit, s mivel valószínűsíthetően rendőrökről volt szó, az ügyészségi nyomozóhivatal vette át az ügyet. Gondolom, olvasóink már meg sem lepődnek, ha eláruljuk, hogy ismeretlen elkövető címszóval még 1999 szeptemberében lezárták a nyomozást. A dolog érdekessége, hogy mindezek után Balaton Balázs személyes védelmét az izraeli kötődéseiről ismert In-Kal „security” nevű őrző-védő cég látta el.
A folytatásból kiderül az is, hogy valóban volt egy fekete hajú idegen, aki már jó ideje követte Zsófit a gyilkosság előtt. Sőt, a rendőrök kezdetben egy fekete hajú idegent kerestek olyannyira, hogy még a körmendi cigánytelepen is egész napos razziát tartottak. A meggyilkolt kislány pedig még halála után is szorongatott a kezében egy idegen felnőttől származó fekete hajszálat.
1. Kiegészítés:
Eötvös Károly, a tiszaeszlári perben vádlott zsidók védőügyvédje a könyvében említést tesz arról, hogy a vérvádról, vérgyilkosságokról van egy német leírás, amelyet az ügyben eljáró bírósághoz beküldtek, s a bíróság vizsgáló tagjai lehető figyelembevétel céljából az ügy irataihoz csatoltak. E leírás szerint így áll elő a vérvád alapját képező cselekmény:
„A pászkához, amit macesznak is neveznek, kóser liszt kell. Kóser szó a közhasználatban azt jelenti: tiszta. Az őrlésnél rabbinak vagy legalább egyházfinak kell jelen lenni, másként a liszt nem lehet kóser. A kóser lisztből a rabbi felügyelete alatt készül az áldozó pászka. A rabbi megáldja a pászkát, héber nyelven imádkozik, s imáját így végzi, de már német nyelven: Íme ez a pászka vértől, vérből, vérben és vérhez. Vegyétek s nőjetek és tenyésszetek általa, hogy egészségesek, erősek és tiszták legyetek. Tartsátok meg a törvényt szigorúan.’
Erre minden jelenlevőnek pászkát ad, s ki-ki azt áhítattal eszi. A hatása az, hogy aki eszi, nemcsak bűntől, de betegségtől is mentes. A pászka elkészítésének módja se a zsidó szentírásban, se a talmudban nincs leírva, de a hagyomány tisztán őrzi. Tizenhárom zsidónak kell ott jelen lenni, kik nagy esküt tesznek a titoktartásra. Ártatlan keresztény szárított vérének porát keverik a lisztbe. Rendesen szűznek vérét szerzik meg. A vérből, amikor azt megszerzik, haza is visznek, s a küszöb körül vele a falat befecskendezik.”
2. Kiegészítés:
Részlet Huber Lipót: A vérvád és vérgyilkosságok története c. művéből:
Móric, kis idő múlva kimenvén az udvarra, a zsinagógából jövő jajveszékelést és három vagy négy segélykiáltást hallott. E kiáltásra kíváncsian odaszaladt a zsinagóga előpitvarának ajtajához, de azt zárva találta; azért annak mélyedésében meghúzódva benézett a kulcslyukon s ekkor látta, hogy Eszter, akinek szája már be volt tömve, a földön fekszik egy ingben, hogy őt Buxbaum Ábrahám és Braun Lipót a földre leterítve s kinyújtóztatva tartják; látta, hogy Schwarz Samu, tiszaeszlári sakter egy nagyobb késsel nyakát elmetszette; látta továbbá, hogy Buxbaum Ábrahám, Braun Lipót és Wollner Hermann a leány testét fölemelték és hogy ekkor Schwarz Salamon egymás után két vörös cserépedényt tartott alája, amelyben a leány kiömlő vérét felfogta és azután ezekből egy nagyobb edénybe átöntötte. Mikor a leány már nem mozdult, nyakát egy ronggyal bekötötték és ismét felöltöztették, mire a zsinagóga belsejéből az előpitvarba jöttek: Lusztig Sámuel tiszaeszlári kereskedő, Braun Abrahám tiszaeszlári napszámos, Weiszstein Lázár, tiszaeszlári bérlő és Junger Adolf, tiszaeszlári földbirtokos, akik a hullát körülállották.”
Képek és szöveg:
A Magyar Jelen munkatársai
A cikk foyltatása és az ügy megoldása a Július 12-én megjelenő Magyar Jelenben olvasható.



Rituális gyilkosságok - dokumentumfilm

ajánlott irodalom: Egy történész professzor, Ariel Toaff nemrégiben könyvet jelentett meg Olaszországban Pasqua di Sangue (Véres Húsvét)címmel, amelyben bebizonyítja, hogy a zsidó rituális vérgyilkosságok megtörténtek. Ariel Toaffot senki sem vádolhatja antiszemita elfogultsággal, ő ugyanis a római főrabbi fia, s maga is nem csupán zsidó, de rabbi is. Szakmai hozzáértéséről pedig annyit,hogy Toaff az izraeli Bar-Ilan Egyetem történész professzoraként a középkori és reneszánsz történelem kutatója

Videó: 
http://indavideo.hu/video/Ritualis_gyilkossagok_-_dokumentumfilm 
*** www.nemzetihirhalo.hu *************

Érdekes! XVI.Benedek pápa az izraelita vallási törvények szerint zsidó! Arpad Kupas-Deak, 2012. április 12., 10:44

Aron Ben Gilad, katolikus de zsidó származású valláskutató, egy vallási munkájában vizsgálja az "Örökimádás blogján" , a családfáját a Szentatyának.
Ez Joseph Ratzinger (XVI.Benedek pápa) egyenesági családfája, , ami visszanyúlik Judah Loew ben Bezalel, rabbihoz, Prágából:

(1) Rabbi Jehuda Loew (Leib) Ben Bezalel [A Maharal Prága], (c.1512-1609), ep.Perla-Shmelkes Reich (c.1516-1610)

(2) Vögele Loew (c.1556-1629) vastag. Rabbi Isak Hacohen (c.1550-1624)

(3) Chava [Eva] Ha-Cohen (1580-1651) vastag. Rabbi Abraham Samuel Bachrach (1575-1615), rabbi Worms

(4) Rabbi (Mózes) Sámson / "Simson" / Bachrach (1607-1670) rabbi Goding, Leipnik, Prága, és férgek, ep. Dobrusch Phobus (c.1610-1662)

(5) rabbi Jair Chayim Bachrach, azt mondta: "a Yoir Chavas" (1638-1702) rabbi Worms, ep. Sarah [Sarah Dinah] Brillin (c.1638-1703)

(6) Rabbi Samson / "Simson" / Bachrach (született c.1657), ismeretlen felesége

(7) Malka Bachrach (született c.1680), ep. Rabbi Zalman Shpitz elnöke, a Beit Din Eisenstadtban

(Sarl [Sarah] Shpitz (sz. 1703), ep. Knoepflmacher Rabbi Jacob (c.1700-1739 előtt), a "Mester", Mehrin főrabbija

(9) Knoepflmacher Nissel (született c.1722), ep. Rabbi Moses Knoepflmacher (1718-1798), rabbi Holesov

(10) Knopfelmacher Jacob (sz. 1739), ep. Katharina (sz. 1740)

(11) Knopfelmacher Joachim (sz. 1764), ep. Anna (sz. 1764)

(12) Markus Knopfelmacher (sz. 1786), ep. Betty

(13) Josefina (Peppi / Josefa) Knopfelmacher (b. 1809) ep. Jacob Tauber (sz. 1811)

(14) Betty (Maria Elizabeth) Tauber (katolizált) (született en1834) vastag. Peter Anton Peintner

(15) Maria Peintner Tauber (szül. 1855) ep. Isidor Rieger

(16) Maria Peinter Rieger (szül. 1885) ep. Joseph Ratzinger (apa)

(17) Joseph Alois Ratzinger (Pope Benedict XVI)

Joseph Ratzinger az izraelita vallási jog szerint zsidó, a dédnagyanyai nagyanyja szerint.. 

Orbán: nem térünk le az államadósság-csökkentés útjáról
2012. 4. 5. 11:33 
VGO
A kormány célja, hogy Magyarország Európa legversenyképesebb termelési központjává váljon, amihez elengedhetetlen a foglalkoztatás növelése - közölte Orbán Viktor miniszterelnök a Magyar Európai Üzleti Tanács vezetőivel folytatott csütörtöki megbeszélésen, kijelentve azt is: a kabinet nem tér le az államadósság-csökkentés útjáról.

A kormányfő szavait szóvivője, Szijjártó Péter idézte a budapesti találkozó utáni sajtótájékoztatón, közölve: a tárgyaláson megállapodás született arról, hogy létrejön egy konzultációs iroda - a Miniszterelnökség és az üzleti tanács munkatársaiból -, amely szervezeti keretet biztosít majd a folyamatos egyeztetéshez a Magyarországon működő nagy multinacionális cégekkel.

Orbán Viktor beszédében rámutatott, a jelenlegi gazdasági folyamatokból látható, hogy a délnémet ipar és a közép-európai országok gazdasága összenőtt - számolt be Szijjártó Péter, hozzátéve: a foglalkoztatásnövelés céljával kapcsolatban a kormány jó jelnek tekinti, hogy egy év alatt 50 ezerrel sikerült bővíteni a foglalkoztatottak számát, és további előrelépésre számít amiatt, hogy idén több mint 200 ezer embernek biztosítanak új munkahelyet közmunka keretében.

A kormányfő megerősítette továbbá: a kormány elkötelezett annak érdekében, hogy "a kamatterhek csökkentése érdekében az államadósságot folyamatosan csökkentse, tehát erről az útról sem fogunk letérni".

A tizenöt, Magyarországon működő multinacionális vállalat felsővezetőit tömörítő tanács irányítója, Kerekes László a tájékoztatón elmondta, a megbeszélésen három fő területet neveztek meg, amely szerintük szükséges az ország versenyképességének javításához: a vállalatoknak biztosított kiszámíthatóság, a forint stabilitása és az ország jó nemzetközi megítélése.

A csütörtöki konzultációt kezdeményező tanács vezetője hozzátette, emellett szóba került egy politikai ciklusokon átívelő országstratégia fontossága, a gazdasági élet kifehérítésének kérdése és a humántőke jelentősége is. Üdvözölték a mérnökképzés erősítését és a kormánynak a foglalkoztatás növelésére, valamint a gazdasági élet kifehérítésére, kiszámíthatóságára vonatkozó szándékát.

"Azért kértük a konzultációs lehetőséget a miniszterelnöktől, mert nekünk szerepünk az - mint magyarországi befektetéseket irányító üzletembereknek -, hogy a magyar gazdaság fejlődjön" - közölte Kerekes László - aki az AkzoNobel régiós vezetője -, hozzáfűzve, hogy a kormányzati tervek megismerésével szerintük segítséget tudnak nyújtani adni abban, hogy az elmúlt időszak gazdaságpolitikai intézkedéseiről alkotott nemzetközi vélemények kedvezőbb irányba változzanak.

A Magyar Európai Üzleti Tanács az Európai Gyáriparosok Kerekasztalának 1998-ban alakult magyarországi üzleti tanácsa. Tagja egyebek mellett az ABB, az AkzoNobel, az Electrolux, az Ericsson, a GDF Suez, a Mol, a Nestlé, a Nokia, az OMV és a Philips. A tagvállalatok összesített nettó árbevétele 2010-ben csaknem 3.500 milliárd forint, alkalmazottainak száma pedig csaknem 18 ezer volt. A tanács tevékenységének egyik legfontosabb része az éves jelentés kiadása, amelynek célja, hogy a szervezet tagjai saját tapasztalataik alapján hozzájáruljanak a stabilabb, hosszú távon kiszámíthatóbb gazdasági környezet megteremtéséhez. 


Forgatókönyvek az EU szétesésére
2012/04/05 
NIF

Angela Merkel Prágában, a Károly Egyetemen tartott beszédében túláradó hévvel magyarázta hallgatóinak, hogy 20-30 évet kell csak türelemmel várni, és megszületik a régen dédelgetett álom: az Európai Egyesült Államok. Ehhez "mindössze" az kell, hogy a tagállamok szuverenitásuk egészét Brüsszelre bízzák. Létrejön a valódi uniós kormány, amely központilag dönt valamennyi politikai és gazdasági kérdésben. A nemzeti kormányok legfeljebb az önkormányzatok szerepét játszhatják majd el, regionális kérdésekben önállóan dönthetnének.

Nem tudjuk, hogy a német kancellár mire alapozta futurisztikus és utópisztikus okfejtését, annyi bizonyos, hogy amennyiben ez a forgatókönyv valósul meg, akkor a nemzeti pártoknak is csak kulissza szerep jut, hiszen lesznek nagy páneurópai pártok, amelyek majd döntenek a nemzeti pártok helyett (ha még lesznek nemzeti pártok egyáltalán)...

Ne kapkodjon senki, aki nem rajong a föderalizmusért, levegő után a kijelentés hallatán, hiszen mindenféle jól kommunikált uniós hurrá optimizmus ellenére az EU szépen kezd darabjaira hullani. Bár éppen tegnap látott napvilágot egy újabb jelentés, amely szerint az euró zóna kilábalóban van a krízisből, és jövőre ismét nagy lendületet vesz az európai gazdaság, azért nem árt a fél szemünket Spanyolországon tartani. Miután a görögök átmenetileg megúszták, hogy kizárják őket az euró övezetből, most egyre jobban terjed a hír, -amit persze Merkel tagad - hogy az EU harmadik legnagyobb gazdasága még az idén ugyancsak hatalmas pénzinjekcióra szorul. Amennyiben ez bekövetkezik, az eurózóna szétesése elkerülhetetlen lesz.

A szétesésre forgatókönyveket lehetett készíteni, potom 250 000 angol fontért. A multimilliomos, lord Simon Wolfson ekkora díjat tűzött ki a legjobb forgatókönyvért, amely felvázolja, hogyan léphet ki egy uniós tagország az euró övezetből úgy, hogy gazdasága - az ismét bevezetett nemzeti valutával -sikeresen működjék tovább. A Wolfson-díj a második legértékesebb díj az évenként kiosztásra kerülő gazdasági Nobel-díj mögött, vagyis nem játékról, hanem komoly gazdasági elemzésről van szó. Így érthető, hogy 400-an indultak a versenyen, ami a vége felé közeledik, hiszen már csak öt jelölt maradt talpon.

Wolfson szerint a kidolgozott forgatókönyvekre azért van elengedhetetlenül szükség, mivel "az euró zóna szétesésével számos valuta leértékelődik, amely széleskörű inflációt gerjeszt. Ez a veszély arra int bennünket, hogy képesnek kell lennünk a tőkeáramlást kontroll alatt tartani." Wolfson szerint a Görögországnak juttatott 800 milliárd uniós pénzügyi csomag miatt az Európai Központi Bank máris teletömte az euró zónát "ultra olcsó" pénzzel. Wolfson szerint Görögország kiválása az euró övezetből "az igen közeli jövőben biztosra vehető".

A bíráló bizottság elnöke, Tony Blair volt brit miniszterelnök egykori gazdasági szaktanácsadója, Derek Scott szerint " az euró egy pokolgép, amely még felrobbanása előtt nemcsak tönkreteszi a tagországok gazdaságát, hanem egyben felőrli a demokráciát is." 

Soros: Halálos szakaszba lépett az euróválság [origo] 2012. 04. 13., 0:58
Nemhogy enyhült volna, hanem egyértelműen rossz irányt vett az utóbbi időben az európai adósságválság, a folyamat most már az Európai Unió létét fenyegeti - írta a Financial Timesban megjelent cikkében Soros György magyar származású amerikai milliárdos.

Soros felidézi, hogy az Európai Központi Bank banki finanszírozást segítő lépései ugyan javították a piaci hangulatot, de az szerinte nem fog sokáig tartani. Az alapvető problémákat ugyanis nem oldották meg, sőt a hitelező és az eladósodott országok közötti szakadék továbbra is nő. Ezzel a krízis egy talán kevésbé hektikus, de a korábbinál "halálosabb" szakaszba lépett. 
 
Soros György

Az ismert befektető emlékeztet rá, hogy a német Bundesbank már meglátta a veszélyt, és hozzálátott az euróövezet esetleges felbomlása miatti veszteségek csökkentéséhez. "Ez önbeteljesítő jóslatként működhet: ha a Bundesbank a felbomlás ellen védekezik, mindenki másnak is ezt kell tennie. A piacok máris reagálnak" - írja Soros.

A magyar származású milliárdos azt jósolja, hogy ha minden így megy tovább, akkor Európára hosszú stagnálás vagy még annál is rosszabb vár. Több ország van, amely átélt hasonlót, például Latin-Amerikában, de az EU nem egy ország, ezért "nem valószínű, hogy túlélne" egy ilyen időszakot. "A deflációs adósságcsapda azzal fenyeget, hogy lerombolja a befejezetlen politikai uniót" - figyelmeztet Soros György.

A megoldás szerinte az eurózóna szabályainak gyökeres átírása, a pénzügyi integráció elmélyítése lenne. Ebbe a Bundesbank persze sosem menne bele, de az európai döntéshozóknak át kell gondolniuk - zárja cikkét Soros. 

Anonymus végrehajtó jelentkezik! 
2012. március 14. szerda Szerző: Kásler Árpád

Kedves olvasók, remélhetőleg egyre több belső információt megtudhatunk a végrehajtók világából. Ígéretet kaptam, komoly és fontos információk megosztására, amelyek alátámasztják azt, amit eddig is tudtunk, hogy szervezett bűnszövetkezeti formában, összeesküvés folyik a "devizahitelesek" ellen. Kezdésnek egy kis humoros segítség, a kilakoltatások ellen. Fontos, hogy ne veszítsük el, humorunkat és ne roskadjunk össze. Eddig is mindenkit lebeszéltem arról, hogy hadakozásba kezdjen a kilakoltatáshoz felvonultató rendőrökkel, ezt mindenkinek el kell kerülni és meg kell előzni. A következő tipp ebben segíthet, ha valaki mégis húzni szeretné az időt és egyben a végrehajtó idegeit is próbára tenni.

Anonymus szerint, amikorra megkapja valaki a kilakoltatás időpontjáról az értesítést, haladéktalanul gondoskodjon arról, hogy egy cimborája előtte bejelentkezzen az adott címre, majd mikor megérkezik a végrehajtó, akinek birtokában van Átvert Jóska névre szóló kilakoltatási végzés, akkor az ajtót már Betyár Sándor nyitja ki és készségesen felmutatja a személyi igazolványát és lakcímkártyáját. Ezekután végrehajtó és fullajtárjai, nem tehetnek mást, mint futhatnak beszerezni egy új végzést Betyár nevére, de addigra meg gondoskodni kell arról, hogy Ravasz Marci legyen az új lakó hivatalosan, mert a kilakoltatás névre szól. Előbb utóbb biztosan ezen is változtatnak, de addig is éljen vele az akin ez segít, egyszer majd röhögve mesélünk erről a kálváriáról.
Kásler Árpád
Kelt, Gyulán 2012.03.14.-én 

Ezért van még szabadlábon Kolompár?
2012. 04. 10. kedd. - 14:07 
Kitartás

A 2010-es országgyűlési választáson az ózdi körzet a kiszámíthatatlanok közé tartozott. Komoly esélye volt az MSZP jelöltjének, mert mégiscsak egy tradicionálisan szocialista körzet. A fideszes jelölt is esélyesként indult az általános országos széljárás miatt. A Jobbik pedig hirtelen és erősen feljövőben volt, a felmérések a Jobbik számára a legesélyesebb körzetek között tartották számon.

Izgalmas, kiélezett helyzet alakult ki. Mindenki bevetett mindent.

Ugyancsak ebben a körzetben indult egyéni jelöltként Kolompár Orbán. Nem mintha bármiféle személyes köze lett volna Ózdhoz, de logikusnak tűnt, hogy egy cigány jelölt ott próbálkozzon, ahol sok a cigány ugyebár. Nem volt előzmények nélküli a manőver, mert hajdan 1994-ben Horváth Aladár is itt próbálkozott. Igaz, tök utolsó lett az akkori 17 (!) jelölt között.

A választás napján Kolompár az Ózd melletti Arló községben, a Napsugár kocsmában rendezte be a főhadiszállását. Óriási sürgés-forgás folyt ott egész nap, volt sör és stampedli irgalmatlan mennyiségben, és a vendégkört az intégraaciau jegyében cigányok, nem cigányok, sőt rejtélyes idegen öltönyösök demokratikus keveredése képezte.

Erről én csak hallomásból értesültem, mert fontos feladatot láttam el: szavazatszedő voltam benn Ózdon egy vegyes lakosságú, de inkább magyar, mint cigány körzetben. Tapasztalt, összeszokott szavazatszedő csoport volt a miénk, nyugodtan mertünk beszélgetni egymással. Mindannyiunknak feltűnt, hogy aránylag sok cigány szavazó jön. Több, mint máskor. Azt is hamar észrevettük, hogy be vannak tanítva. Nem lehetett egyszerű feladat a betanításuk, de egy sörrel és egy felessel, esetleg kolbásszal, netán kétezer forinttal csodákat lehet elérni.

Nem vettük komolyan a dolgot. Még a fideszes szavazatszedő - jóhiszemű tanárember - is csak legyintett és nevetett, hogy Kolompár Orbán ugyan mit erőlködik, nem mindegy-e neki, hogy hány szavazattal lesz utolsó, vagy esetleg fel tud csimpaszkodni az utolsó előtti helyre.

Urnabontáskor jött a meglepetés.

Kolompár Orbán a körzetünkben mindösszesen egy (eine, ogyin, jedan, uno) szavazatot kapott. Közben pedig a fideszes jelölt a várakozást vastagon meghaladó mennyiségben.

Ugye tetszenek már érteni, hogy Kolompár Orbán bírósági ügye miért nem halad előre azóta sem, és miért van még mindig szabadlábon. 
(radicalpuzzle)

Kapcsolódó:
   
Hétvégi vérfürdő Borsod megyében
   2012.04.03.-án egy hajdúszoboszlói üzletből a 
képeken látható személyek eltulajdonították édesanyám pénztárcáját, az összes személyes irattal együtt, valamint még aznap egy debreceni OTP ATM-nél használták a bankkártyáját. Megtettük a rendőrségi feljelentést, de kérek mindenkit, hogy mivel a bolti biztonsági kamera fe...lvételén jól kivehető a két személy arca (illetve a banki felvétel is rendelkezésre áll), osszátok meg minél többen! Reménykedünk, hogy az internet segítségével pozitív irányt vesz az ügy. Segítsetek, hogy mással ne történhessen meg! Előre is köszönöm mindenkinek, aki szánt rá fél percet! 

Hétvégi vérfürdő Borsod megyében

2012, április 10 - 14:44
Berzéken egy kocsmában öten halálra vertek egy férfit, Hejőszalontán pedig egy részeg szúrt meg két helyi lakost, egyikük belehalt a támadásba.
Pintér Sándor megígérte, két hét alatt rendet tesz, már a sokadik két hét telik el, és az elmúlt hétvégén két Borsod megyei településen ismét megöltek két embert. Szombaton délután Berzéken egy család tagjai benyomultak egy ház udvarára és egy korábbi sérelmük miatt megtámadták az ott lakókat - írja a boon.hu. A behatolás során az egyik hívatlan látogatót, egy 21 éves helyi fiatalembert több késszúrás ért, a mentők életveszélyes sérülésekkel szállították kórházba. Nem sokkal később az ominózus család tagjai közül ketten bementek az egyik helyi kocsmába, ahol szóváltásba keveredtek egy ott tartózkodó 46 éves helybeli férfival. A vita után távoztak, majd öten tértek vissza a poharazóba, és az onnan éppen kilépő férfira botokkal támadtak. A verés során szerzett sérüléseibe a férfi belehalt, míg a védelmére kelő kocsmárosnőnek az orrát törték el a támadók. Helyiek elmondása szerint a támadók cigányok voltak.
A boon.hu dr. Gaskó Bertalantól, a megyei rendőr-főkapitányság kommunikációs irodájának vezetőjétől megtudta, az első esetben életveszélyt okozó testi sértés miatt indult eljárás, aminek még nincsenek gyanúsítottjai, egyelőre tisztázni kell, ki milyen szerepet játszott az összecsapásban. A kocsmai gyilkosság után viszont a rendőrség öt embert vett őrizetbe, ellenük emberölés megalapozott gyanújával folytat eljárást a megyei főkapitányság bűnügyi osztálya, és indítványt tesz az ügyészség felé a gyanúsítottak előzetes letartóztatása elrendelésének kezdeményezésére.
A portál értesülése szerint szombaton este Hejőszalontán az utcán egy részeg férfi két helyi lakossal szóváltásba keveredett, akiket a vita hevében késével többször megszúrt, egyiküket súlyos, életveszélyes sérülésekkel kórházba szállították, ahol később életét vesztette. Társa életveszélyes sérüléseket szenvedett. A rendőrök elfogták a gyilkost.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése