2012. április 2., hétfő

Kétes ügyek talaján

Kétes ügyek talaján: ki is súg pontosan Pintér Sándornak?


Pintér Sándor régi kollégája és üzlettársa, Valenta László a belügyminiszter főtanácsadója. Valenta a kilencvenes évek óta volt már rendőri és minisztériumi vezető, biztonsági cég tulajdonosa, az Emfesz biztonsági főnöke, az állami kézbe vett Mal Zrt. felügyelője, és mindvégig Pintér Sándor közeli embere és üzlettársa, akit hírbe hoztak gyanús állami ingatlan-szerzéssel, gyanús energetikai cég-eladással és a józsefvárosi piac megszerzésével is. Rövid pályakép a „12 százalék" becenéven emlegetett Valenta Lászlóról.
Öt tanácsadót alkalmaz Pintér Sándor belügyminiszter, a stop.hu által frissen közzétett lista szerint. Pintér csupa régi kipróbált embert vett maga mellé. Samu Attila a BRFK egykori sajtófőnöke volt, Kocsis Kálmán az Információs Hivatal 1990-1996 közti vezetője, később Bosznia-Hercegovina-i nagykövete, Örményi István már Pintér első minisztersége idején is politikai főtanácsadó volt, Sömjéni László pedig az előző kormány idején az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium büntetőpolitikai főosztályát vezette. Akire pedig a legjobban számít a belügyminiszter, az Valenta László, a Pintér Sándor nagyon régi kollégája és üzlettársa.

Valenta László a hazai rendvédelem és a biztonságtechnika Richelieu bíborosaként a kilencvenes évek óta folyamatosan helyzetben van. A közéletben az ORFK gazdasági főigazgatójaként tűnt fel, Pintér Sándor 1991-96 közti országos rendőr-főkapitányságának időszakában.

Pintért 1998-ban belügyminiszterré nevezte ki Orbán Viktor. A volt rendőrfőkapitány ide is hozta magával emberét: az I. Orbán-kormány ideje alatt Valenta László a Belügyminisztérium kabinetfőnöke lett. A Fidesz-kormány bukása után ugyan leváltották őket, de Pintér és Valenta is jól járt a 
mostani HM-es lakásügyekhez hasonló ingatlan-kiárusítással: 2003-ban a BM számos szolgálati ingatlanján adott túl olcsó áron, köztük értékes „vezetői szolgálati lakásokon”. Így szerezte meg szolgálati lakását Pintér a Rózsadombon, Valenta Zugló zöldövezetében, valamint Salgó László akkori országos rendőr-főkapitány és még több magas rangú belügyes, Lamperth Mónika belügyminiszter jóváhagyásával.

Biztonsági ember

Pintér a mostani kormányváltáskor visszaállt állami szolgálatba, ismét belügyminiszter lett. Az Index úgy tudja, Valenta rögvest, 2010 májusában csatlakozott a belügyminiszter kabinetjéhez. Az egykori belügyminisztériumi kabinetfőnök ezúttal főtanácsadóként került vissza a Roosevelt, pontosabban Széchenyi térre, az újraalakított belügyminisztériumba. Főtanácsadói munkájáért havi 880 ezer forintot kap.

Valentának a vörösiszap-katasztrófa utáni kormányzati lépésekben is fontos szerep jutott. Mikor a kormány állami felügyelet alá vonta a katasztrófát okozó Mal Zrt-t, Bakondi György kormánybiztos mellé 
Valenta Lászlót nevezték ki az ellenőrzésért felelős helyettessé.

Pintér és Valenta az üzleti életben is elválaszthatatlanok voltak. A főkapitányi tisztsége után nyugalmazott Pintér és Valenta 1997-ben közösen megalapították a Preventív-Security Biztonsági és Tanácsadó Rt.-t. Ebből Pintér belügyminiszteri kinevezésekor kiszállt, de az Orbán-kormány bukása után, 2002-ben újra közös céget alapítottak, a biztonsági kockázatelemzéssel is foglalkozó P&V Tanácsadó Kft.-t.

A magyar biztonsági cég-piacon mind Pintér, mind Valenta jelentős szereplőnek számított, Valenta a Preventív-Security-vel, Pintér pedig a kormányváltás után, 2003-ban megvásárolt Civil Biztonsági Szolgálat Rt.-vel. Cégeik kisebb őrző-védőcégeket olvasztottak magukba és őriztek többek közt MÁV-, BKV- és honvédségi objektumokat, a Terror Házát, vagy az Üllői úti Fradi-pályát. 
Valenta László, a Mal felügyelőjeként. Mindig jó helyen ül.Valenta László, a Mal felügyelőjeként. Mindig jó helyen ül.Forrás: MTI
Valenta és Pintér a turisztikai bizniszbe is belevágott: a P&V-n keresztül 2007-ben alapították meg az Admiral Tours Hungary nevű utazási irodát, mely arról vált nevezetessé, hogy a tunéziai Ben Hadj Soulimane Mondher mellett Gergényi Péter leváltott rendőrfőkapitány is beszállt a cégbe, ami 2009-ben becsődölt.

Hány százalék?

Valenta a Pintér Sándorral közös és egyéb üzletei mellett még megszerezte az olcsóbb gáztarifájáról és gyanús üzleti hátteréről ismert gázszolgáltató, az Emfesz biztonsági főnöki posztját is. Az Emfesz helyzete 2011 elejére igen labilissá vált, de addigra már Valenta László rég elhagyta a fedélzetet, hogy Pintér Sándor belügyminisztériumi főtanácsadója legyen.

Az Index szerint Valentának Emfesz-vezetői tisztségében tudnia kellett arról is, hogy 2009-ben, mikor az orosz-ukrán gázháború lezárásának következtében a cég elvesztette a működésének alapját jelentő olcsó gázforrást, hogyan sikerült a csődveszélybe került Emfeszt az utolsó pillanatban eladnia Góczi István vezérigazgatónak egy dollárért egy svájci-orosz cégnek, az illetékes magyar hivatalok saját szabályaikat is figyelmen kívül hagyó támogatásával, a tulajdonos Dmitrij Firtas ukrán üzletember tudta nélkül.

Valenta László neve a gázügyletek mellett az olajügyekkel összefüggő vizsgálatok során is felmerült. 2000-ben, a kisgazda Pallag László vezette parlamenti olajbizottság meghallgatásán Sándor „Papa” István nyomozó beszélt Valentáról. Sándor István a meghallgatáson azt mondta, hogy egy étteremben találkozott „Valenta tábornokkal”, aki arról érdeklődött tőle, mint jó kapcsolatokkal rendelkező bennfentestől, hogy a józsefvárosi kínai piacot hogyan lehetne megszerezni. Sándor István az elnök kérdésére Valenta László rendőrségen belüli becenevéről is beszélt:
"Elnök: Valenta Lászlónak mi volt a beceneve a rendőrségen belül?
Sándor István (Nevetve): Hány százalék?
Elnök: Konkrétan.
Sándor István: Nem mondom.
Elnök: Én 12 százalékról tudok. (Közbeszólás.) Maradjunk a realitások talaján.
Sándor István: Ezért vagyok itt. És ha nem félteném a családomat, akkor még két napig is tudnék tényeket mondani. Egy olyan pozícióm volt akkor, hogy rajtam minden információ keresztülment, a manuális és a technikai információ is.
(A teljes meghallgatási jegyzőkönyvet elolvashatja itt, az idézet az 56. oldalon található)

Az olajügyek nyomában

A „legnagyobb találmány”

„Az olajügy a rendszerváltás legnagyobb találmánya volt, ugyanis nem a piti bűnözők találták ki, hanem a parlamentben ülő jogalkotók, akiknek lehetőségük volt arra, hogy ilyen törvényeket hozzanak.” – mondja Sándor István (ismertebb nevén „Papa”), egykori operatív tiszt, Kármán Irén „Olajozott viszonyok című dokumentumfilmjében.

De vajon miben állt ez a találmány, és mit neveznek olajszőkítésnek? Az "olajos ügyek" 1991-1992-ben ütötték fel a fejüket, de nagyobb számban 1993-tól jelentkeztek. A visszaélések elkövetésének legfőbb elindítója a motorhajtó gázolaj és a háztartási fűtőolaj, a HTO kettős ára volt. A két termék minőségileg megegyezett ugyan, ám az utóbbit lényegesen olcsóbban értékesítették. Egy 1990-es kormányrendelet előírta: a fűtőolajat adalékanyaggal színezni kell. A HTO-t 1991-től pirosra festették, ám az adalék a motorokat nem károsította, így azt változatlanul használták üzemanyagként. A fűtőolajként behozott termékeket a vámkezelésnél kellett volna színezni, ami lehetőséget adott a visszaélésekre. Ha a vámost sikerült megvesztegetni, akkor a fűtőolaj szállítmányt további beavatkozás nélkül gázolajként értékesíthették. Amennyiben a festék már bekerült a fűtőolajba azt savazással közömbösítették: a kénsav és más vegyszerek hatására a gázolaj visszanyerte eredeti színét - ez volt az úgynevezett olajszőkítés. Az üzlet lényege tehát abban állt, hogy a jóval olcsóbb fűtőolajat, gázolajként értékesítették.
A visszaéléseket a halasztott vámfizetés lehetősége is nagyban elősegítette, mert a 15 napos határidőn belül az olajat importáló vállalkozások gyakran eltűntek a hatóságok elöl, az olajjal együtt. A nagy biznisz többnyire fiktív cégeken keresztül, és nem létező személyek nevén bejegyzett olajszőkítésre berendezett telepeken működött. Fantom cégek és fantom személyek kereskedtek tehát a szőkített olajjal - vagyis semmisem az volt, mint aminek látszott. Leszámítva azt az egyes becslések szerint akár 1500-2000 milliárd forintra is tehető summát, melyet az olajmaffia szereplői vághattak zsebre.
Amikor bezárt a bazár

Az olajmaffia 1993-ban szúrt szemet az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumnak, amikor operatív bizottságot hoztak létre a bűnszervezet megfékezésére, de a visszaéléseket meggátoló törvényi szabályozásra az MDF-kormány idején már nem került sor. Lentner Csaba a 2000-ben megalakult parlamenti vizsgálóbizottságnak az egyik tagja akkoriban egy, a Vasárnapi Újságnak adott interjújában arról számolt be, hogy 1993 nyarán már a magyar kormányzati szervek tisztán látták azt, hogy óriási mértékben folyik az országban az olajszőkítés, és egyre nagyobb mértékekben nem fizetik meg az olajat importáló vállalkozók a jövedéki adót és az általános forgalmi adót a behozott termékek után. Ekkor a rendőrség, a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség, az Ásványolaj Minőségellenőrző Intézet, és az Ipari Minisztérium munkatársai az országban egy átfogó ellenőrzést indítottak. Megállapításra került, hogy száz megcélzott töltőállomásból 26-nál hibás üzemanyagokat értékesítenek. Lentner szerint ez a körülmény egyértelműen ráirányította a figyelmet az országban folyó, jelentős mértékű olajszőkítésre. Lentner elmondása alapján ekkor Antall József kérésére Boross Péter vezetésével összeült egy ötfős bizottság, Latorcai János, Szabó Iván, Kádár Béla, és Siklós Csaba részvételével, melynek a további visszaélések megakadályozása lett volna a feladata. A bizottság ki is dolgozott egy intézkedési tervet, amit azonban pénzügyi okok miatt nem valósítottak meg.

Az olajszőkítési láz legfőbb elindítója, a kettős árrendszer csak 1995-től szűnt meg, majd a halasztott vámfizetés szabályait is megszigorították, 1998-tól pedig az üzemanyag céljaira szolgáló kőolajtermékeket, azonnal behajtandó jövedéki adó terhelte. Ezek az intézkedések voltak azok, melyek fokozatosan ellehetetlenítették az 1990 óta virágzó illegális olajüzletet, melynek méreteit jól jelzi, hogy az intézkedések hatására a fűtőolaj fogyasztás havi egymillióról néhány ezer literre csökkent.
A „nagy halak” megúszták
Az olajügyeket sokan vizsgálták. A már említett operatív bizottság mellett, a Polip című olasz bűnügyi filmsorozat felügyelőjéről elnevezett, a rendőrség által létrehozott Cattani-nyomozócsoport, a 2000 februárjában alakult, Pallag László vezette parlamenti vizsgálóbizottság, valamint számos rendőr is a fekete arany rejtélyének nyomába eredt, mint például az ügyben többször is nyilatkozó Karancsi Tibor, Sándor István , de említhetjük a nyáron megvert oknyomozó újságírót, Kármán Irént is. Bennük, illetve a felsorolt bizottságokban, nyomozócsoportokban egy dolog közös: az olajmaffiát mozgató szálakat nem sikerült felfejteniük, a vádakat tételes bizonyítékokkal alátámasztaniuk.

Ügyek márpedig voltak szépszámmal. A Legfőbb Ügyészség 2000 márciusában nyilvánosságra hozott vizsgálati jelentése szerint 1991 és 1999 között a kőolajtermékek forgalmazása során 4300 bűncselekményt - hamisítás, csempészet, vámorgazdaság - követtek el. A perbe fogott 340 vádlott többségét börtönbüntetésre ítélték. A dokumentum szerint azonban számos ügyben nem sikerült megtalálni az elkövetőt, és az elítéltek is jórészt „kisemberek” voltak, a kápók rejtve maradtak.

A zavarosban halászók egyik legnagyobb fogása az úgynevezett Energol-ügyben perbefogott 19 vádlott lehetett volna. A szövevényes ügy nyomozása 1996-ban kezdődött el a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség feljelentése alapján a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőr-főkapitányságon rossz minőségű termék forgalomba hozatala miatt. Az eljárás kezdeti szakaszában a nyomozók még az olajügyek és az 1990-es évek második felében elkövetett fővárosi robbantásos leszámolások közti összefüggés lehetőségét is vizsgálták, ám ebben az irányban eredménytelen maradt az adatgyűjtés. Az ügyészség sok százmilliós adócsalás és más bűncselekmények miatt állította a vádlottakat bíróság elé. Az eredeti vádak szerint a bűnözői csoport több tízmillió liter ismeretlen eredetű kőolaj forgalmazásával és közterhek meg nem fizetésével követte el a súlyos bűncselekmény-sorozatot. Az Energol-ügy vádlottjai között van a kecskeméti maffiaperben tavaly bűnszervezetben elkövetett fegyvercsempészet, illetve emberölés előkészülete miatt jogerősen 12 év fegyházbüntetésre ítélt Radnai László, továbbá bűnszervezetben elkövetett emberölés előkészülete miatt 5, illetve 6 év fegyházra ítélt Csüllög Zsigmond és Ferencsik Attila. Radnai és Csüllög az 1990-es években a Conti Car tulajdonosaként többször szerepelt a bűnügyi krónikákban, de az Energol-ügy több másik vádlottja is állt már büntetőbíróság előtt. A vádlottak padján van még Csikós József, az Energol Rt. egyik volt vezérigazgatója, aki a rendszerváltás előtt az MSZMP KB apparátusában dolgozott, majd a Belügyminisztérium ezredeseként a központi adatnyilvántartó hivatalt vezette. Ugyancsak az Energol-ügy kapcsán volt érintett a cég volt igazgatója, a Kármán Irénnel gyengéd szálokat ápoló Portik Tamás is, aki ellen viszont már korábban megszüntették a nyomozást elévülés miatt. A vádlottak az eljárás során többnyire tagadták bűnösségüket. Az ügyész a terhelő bizonyítékok közt említette egy védett tanú vallomását és az 1998-as, négy halálos áldozatot követelő Aranykéz utcai robbantásban elhunyt Boros Tamás nyilatkozatát is. Boros Tamás egy időben a rendőrség koronatanújának számított többek között az olajmaffia-ügyekkel kapcsolatban is. Az elsőfokú büntetőper 2003 júniusában kezdődött el, több tucatnyi tárgyaláson számos tanút hallgattak meg, ám bírócsere miatt 2005-ben elölről el kellett kezdeni a pert, melyben szeptemberben lezárták a bizonyítási eljárást, és megkezdődhettek a perbeszédek. A vádbeszéd szerint az Energol Rt.-vel kapcsolatos vádpont lényegében nem bizonyítható, téves az a megállapítás, hogy ez a cég "első forgalomba hozó" lenne, az adóhatóság többször ellenőrizte az Energolt, továbbá ezzel a vádponttal kapcsolatban a rossz minőségű termék forgalomba hozatalának bűncselekménye sem bizonyítható. Ezzel voltaképpen a vád megbukott és a novemberi ítélethozatal már csak formaságnak tekinthető.
Az igazság bajnokai 
 
Az olajügyek azonban nem csak gazdasági bűncselekményekről szóltak. A Békés megyei olajügyeket vizsgáló rendőrök közül többen – például Kuzma Mihály és Dénes Gábor - vesztették életüket, a hivatalos rendőrségi jelentés szerint öngyilkosok lettek, az idegenkezűség kizárt. Az ő kollégájuk volt Karancsi Tibor, aki a szeghalmi Macskási-telepen rajtakapott egy csapatot, amely éppen egy vonatszállítmánnyi olajat szőkített (erről maga Karancsi nyilatkozott később). Karancsit később mulasztásra hivatkozva menesztették a rendőrségtől. Ugyanígy járt Kovács Ferenc sarkadi tőrzsőrmester is, aki az "alvilág", illetve a rendőrség vezetése közötti szálakat vélt felfedezni, és Tokai György alezredest, sarkadi rendőrkapitányt vádolta meg az olajmaffiával való összeszövődéssel. Kovácsot családi okokra hivatkozva menesztették.

A politikai fejezet Pallag László Békés megyei kisgazdapárti képviselő Gál László ellen tett feljelentésével kezdődött. A későbbi parlamenti vizsgálóbizottság vezetője Pallag elfogultság bejelentésének elmulasztása, kötelező intézkedések megtételének elhagyása, hivatali bűnpártolás és korrupció gyanúja miatt tett feljelentést a Fővárosi Főügyészségen Gál László ellen, aki egykoron – Karancsi főnökeként – Békés megye rendőrfőkapitánya volt. (Az időközben belügyminiszterré vált Pintér Sándor – korábban országos rendőrfőkapitány – nevezte ki a Belügyminisztérium Felügyeleti és Ellenőrzési Hivatalának vezetőjévé.) A képviselő szerint nemcsak Gál László, hanem Békés megye vezető rendőrei, illetve vámnyomozói is érdekeltek az ügyben. A vámhivatal munkatársai azonban dokumentumokkal tudták igazolni tisztaságukat, és a Gál ellen felhozott vádak sem nyertek bizonyítást. Az olajügyek folyományaként Pallagot többen is perbe fogták rágalmazás miatt.

Az olajügyek egyik kulcsfigurája Nógrádi Zsolt volt, aki saját magáról bevallotta, hogy tagja volt az olajmaffiának és sok rendőri vezetőt és magasrendű politikust is besározott. Többek között Pintér Sándor korábbi országos rendőrfőkapitányt, aki az Orbán-kormány idején belügyminiszter is volt, Lezsák Sándor MDF-es képviselőt, Stadler József vállalkozót, Pál Lászlót a MOL egykori vezetőjét. Az ő véleménye szerint szinte a teljes politikai elit, az összes párt, és a rendőri vezetés is érintett a rendszerváltás utáni évek egyik legnagyobb lopásában. Nógrádi Zsolt 2000. június 9-én tett vallomásában konkrét helyszínek események és nevek szerepeltek. Az elmondottak valóságtartalmát azonban a bíróság később kétségbe vonta. A vallomásban szereplő politikusokat mentelmi joguk miatt se tanúként, se gyanúsítottként nem hallgatták ki. Az érintett személyek rágalmazási pereket indítottak, és meg is nyerték azokat. Nógrádi Zsoltról ekkor pszichiátriai szakvélemény is készült, mely személyiségzavart állapított meg nála. Erre hivatkozva később a bíróság hamis tanúzás büntettében bűnösnek találta, 1,5 év börtönt kapott két évre felfüggesztve. Az olajügyekben szintén nyakig elmerülő édesapja Nógrádi József gyilkosság áldozata lett, és a gyilkossággal Nógrádi testvérét, Ádámot gyanúsították, akit jogerősen el is ítéltek 20 évre.
Az olajügyekben nyomozta az igazságot Szezák Gyula Hajdú-Bihar megyei főügyész is. Ő Papp Imre akkori megyei rendőrfőkapitány által elkövetett cselekmények elleni nyomozásban vett részt, azzal vádolta a rendőrt, hogy közreműködésével illegálisan, vámfizetés nélkül került az országba nagy mennyiségű olaj. Szezák további sorsát az előzmények ismeretében nem nehéz kitalálni: az ügyet elvették tőle, nyugdíjazták, majd rágalmazásért perbe is fogták, amit meg is nyertek vele szemben.
Az olajmaffia kapcsán az egyik legismertebb médiaszereplővé Sándor „Papa” István vált, aki nyomozóként dolgozott, majd beperelték, de a vádpontok alól felmentették. Ügyéről azonban nem sokat tudni, ugyanis aktáit 85 évre titkosították. „Papa” azonban teljesen nem maradt csöndben, az ő által elmondottak képezik Kármán Irén dokumentumfilmjének és könyvének jelentős részét. A volt rendőr rébuszokban beszél ugyan, de az jól látszik, hogy véleménye szerint egy a háttérben meghúzódó, magasrangú politikus, ahogy ő nevezi „nagy ember” fogta össze a szálakat (lásd a Papával készült Kármán Irén-féle interjút, ami az újságírónő blogján olvasható).
És az igazság bajnokai közül persze nem felejthetjük ki a már többször említett Kármán Irént sem, aki filmet és könyvet készített a maffia ügyekről. Munkája közben többször megfenyegették, majd idén nyáron félholtra verték. A rendőrség azonban kétségbe vonta Kármán azon állítását, hogy az olajügyek miatt érte őt a támadás, sőt vallomását is megkérdőjelezték, és azt is kilátásba helyezték, hogy pert indítanak vele szemben hamis tanúzás miatt…
Az olajügyek egy olyan végtelen szőttest képeznek, melynek szálait lehetetlen kibogozni, azt, hogy kik ültek a rokka mögött valószínűleg soha nem tudjuk meg, csak az tűnik biztosnak, hogy sokan, sokat loptak…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése