2012. február 22., szerda

Mit vesztettünk a rendszerváltással?

Mit vesztettünk a rendszerváltással? 1. rész

Szerző: Elek Attila, Független SZABAD EURÓPA, www.szabadeuropa.com 
2012.02.14.
Sokkal jobban élünk, de mégis rosszabbul érezzük magunkat.
47. évemet taposom és járva-kelve, beszélgetve az emberekkel, olvasgatva a hozzászóló e-maileket az az érzésem, hogy nem vagyunk jól. Mi magyarok nem érezzük jól magunkat a bőrünkben. De mi az oka ennek a hagyományos magyar pesszimizmusnak? Mitől kesergünk mi mindig? Miért van az, hogy, ha jókedvünk van is, akkor is sírva vigadunk?
Szóljon hát ez az írás arról, hogy emeljük fel végre a fejünket a porból, de azt ne kardcsörtetéssel, hanem józan ésszel tegyük és csodálkozzunk rá a világra, és (kérem, ne nevessen ki a pátoszért) tegyük jobbá egy kicsit.
12 éves koromból örök emlék számomra az Argentínában foci világbajnokság. A 78-as mundiál. Éjjeli meccs az argentin-magyar. Bár vezetünk 1-0-ra Csapó góljával, kikapunk 2-1-re és Töröcsiket és Nyilasit is kiállítják. De az a hangulat, amit az argentin szurkolók teremtettek elfeledtette a vereségünket és onnantól nekik drukkoltam (meg is nyerték a VB-t, gondolom nem csak ezért). A magyar csapat másik két meccse a franciák és az olaszok ellen volt. Már a Himnuszunknál úgy éreztem vesztettünk. Míg a mi Himnuszunk lassú, siránkozó, lemondó, ima, addig az olaszok és a franciák pattogós indulótól felhevülten vetették magukat a harcba. És bár fohászkodtunk áldásért az Istenhez mégsem sikerült nyerni. Sok helyen egyébként nem is Himnusznak mondják a Himnuszt, hanem nemzeti indulónak. Természetesen nekem is, mint minden magyar embernek (legalábbis gondolom) libabőrős lesz a karom a Himnusz hallatán és meghatódom. De ez nem jelenti azt, hogy benne van minden keserűségünk.
De, mint ahogy mondják, Segíts magadon, Isten is megsegít! Itt e földi létben sokszor kevés az ima, tenni is kell a dolgokért. A tevés helyett azonban mi magyarok, hajlamosak vagyunk a múltba fordulni és rég elmúlt vagy sohasem volt dicsőségeken ábrándozni. Ennek alapvető gondját abban látom (és nehogy itt valaki azt higgye, hogy a kereszténység és Európa ellen beszélek), önkéntesen eltöröltük múltunkat. A magyarok nagy része 1000 éves történelmet emleget, meg államalapító Szent Istvánt. Ezek mind igaz dolgok, de ezzel elvesszük saját magunk történelmét. Mi ugyanis nem 1000 éves nemzet vagyunk, hanem sokkal régebbi. A magyarok már több ezer éve léteznek, éltek, sokasodtak, művelődtek, feltaláltak, terjeszkedtek, hódítottak, mielőtt letelepedtek volna a Kárpát-medencében. Mi sajnos a kereszténység felvételével sutba dobtuk több ezer éves kultúránkat és ezáltal elvetettük azokat az alapokat, amire büszkék lehetünk, amiből a mai napig is táplálkozhatnánk. Kérem, hogy ebből most ne azt a következtetést vonjuk le, hogy kereszténység egy rossz dolog. Ez itt és most nem a vallásról szól, hanem a gyökerekről, egy nemzet énképéről.

src=/uploadpic/arpadkor.jpg
Sajnos a keresztény világhoz csatlakozó hatalom kiirtotta a magyarság eredetét, elégetette az összes írásos magyar dokumentumokat, kiirtotta a magyar emlékezőket, tűzzel-vassal üldözött mindent, ami a kereszténység előtti magyar múltra emlékezetett. (Erről bővebben itt olvashat!) Ez most nem azt jelenti, hogy el kell vetni a kereszténységet és Európát és holnap mindenkinek, aki magyarnak érzi magát a hunok ruháiban kell járnia és lovon közlekednie (bár a benzin árak mellett megfontolandó), és nem kell íjjal vadászni és otthon nyílvesszőket készíteni. Nem ez teljes félreértés. Ez ugyanúgy archaikus és nem ideillő, mint Bocskaiban parádézni. Ez a kirakat magyarkodás, a divatmagyarkodás. Nem a ruha teszi az embert. Természetesen hagyományőrző klubokban, várjátékokon, történelmi eseményeken elmegy, sőt kívánatos a történelmi viselet, de azt jelmeznek hívják. Munkában járni mondjuk Bocskaiban kissé erőltetett.
A nagy európai nemzeteknek sem a kereszténység, sem a politika nem törölte el a nemzeti gyökereiket. Egy olasz nyilván büszke a Római Birodalomra, a norvégok, a svédek a vikingekre, a muszlim (és keresztény) egyiptomiak Oziriszre, és a piramisokra. Az angoloktól senki sem veheti el Artúr királyt és Merlint, pedig semmi konkrét bizonyíték nincs létezésükre. A Wagnertól ismert germán isteneket is minden német (a keresztények is) hősöknek tartják és a régen szétaprózódott grófságokból egységes német nemzet jött létre.
src=/uploadpic/valkyrie.jpg

Ez nem azt jelenti, hogy ha valaki kiutazik Angliába, akkor minden angol oldalán ott fityeg egy Excalibur kard vagy, hogy az olaszok páncélsisakban mennének az utcán. Nem kell félni, kicsi az esély arra, hogy a norvégok a Dunán leereszkedve elérnének egészen Pestig és felégetnék, kifosztanák, és a nőket elrabolnák. De attól még minden nemzetnek megvannak a gyökerei. Mi sajnos elvágtuk ezeket a gyökereket Szent Istvánnal.
És itt visszakanyarodnék egy nagyon fontos dologhoz, a nemzethez! Ki a magyar?  Lássuk be, ha egy családfával foglalkozó embert megkérnénk, szinte senki sem tudná visszavezetni vérvonalát a honfoglalásig. Nagyon kevesek mondhatják el magunkról, hogy az ő ősei ott álltak Árpád mellett a Vereckei-hágónál. Mi magyarok kevert nép vagyunk. Az itt talált avarok, betelepített kunok, vándorló cigányok, német szerencselovagok, kereskedő zsidók, tótok, rácok, románok, szászok, csehek, horvátok, oroszok, törökök keveréke. Ez alapján ki lehet valakit zárni a nemzetből, a magyarságból? Aligha. Ez alapján nem lehetne magyar Morvai (értsd morvaországi) Katalin sem, de származás alapján nem magyar pl. a Bayer névvel senki sem. De elvárható mindenkitől, hogy a származás alapján ne rekesszen ki senkit sem. Bizony ugyanúgy magyar az Orsós, Kalányos, Lakatos, Orbán, Kolompár nevű polgártársunk is, még ha származás alapján ezek jellemzően cigány nevek. De ők is magyarok. Magyarok azok is, akiknek a nevük pl. Német, Orosz, Horváth, Tóth, Morvai, Lengyel, Román, Görög, Török, Olasz. Tegyen bátran egy kísérletek. Lefogadom, hogy, ha visszamegy mondjuk az ükszülőkig, igen nagy eséllyel talál benne nem magyar nevet. Nekem például nagyszüleim nevei, Elek, Juhász, Varga és hoppá anyai nagyanyám Krautzek. Na, valószínű az ő ősei nem voltak ott a honfoglaláskor. De attól még magyar vagyok és mi több, ő is az volt. De ki a magyar? Nem a ruha teszi az embert. Haynau például menesztése után Magyarországon telepedett le, megtanult magyarul és Bocskaiban járt-kelt az emberek között, mégsem hiszem, hogy sokan magyarnak tartották volna.
src=/uploadpic/haynau.jpg
Haynau Magyarországon telepedett le és Bocskaiban járt. Ettől még nem lett magyar!
Ki a magyar? Aki magyarul beszél? Liszt Ferenc például meg sem tudott nyikkanni magyarul. Ő akkor nem magyar? (Egyébként három nemzet vallja magáénak, mi magyarnak tartjuk, de a sógorok osztráknak, a csehek szerint meg az ő nemzetük fia.) Ki mondja meg ki a magyar? Semjén Zsolt?
Nekem meggyőződésem, hogy a világot háttérből egy rosszindulatú, elnyomó szűk csoport irányítja a pénzen keresztül. De kik ők? Beszélgetve egy barátommal, aki nem szereti a zsidókat, büszkén sorolja a magyar feltalálókat. Bíró László a golyóstoll feltalálója, Ganz Ábrahám a magyar ipar megteremtője, Szilárd Leo atomfizikus, rengeteg ember, akikre minden magyar büszkén döngeti mellét. Aztán, mikor mondom nekik, hogy tudtad, hogy zsidók? Kínos csend és a „szokásos” menekülő válasz, vannak jó zsidók is. Nem hinném, hogy az elnyomó emberek származás vagy vallási felekezet alapján gyűlekeznének. 28 (más források szerint 27) magyar Nobel-díjasunk van, de csak egy volt, aki itthon élve kapta meg a kitüntetést, Szentgyörgyi Albert, a többiek zsidó származásuk vagy politikai üldözetésük miatt mind itt hagyták az országot. Elgondolkodtató. El kell dönteni, hogy tényleg van 28 Nobel-díjasunk, mert akkor nem szabad tovább származás, vallás, politikai világnézet alapján bárkit is kirekeszteni. Most éppen a politikai nézetek alapján való kirekesztés veszélye a legnagyobb. Ma a komcsizás a trendi. Ma az a divat, hogy szajkózzuk a vezér után, hogy a baloldal, amikor tehette rárontott nemzetére. De ki a baloldal?
Az 1989-es rendszerváltás óta már felnőtt egy nemzedék. Ők már nem éltek a szocializmusban ez a 3 millió fiatal nem tudja, mi volt akkor. Nem értik mit jelent az, hogy MERKUR sorszámok figyelése az újságban, nem értik azt, hogy nincs telefon (nem mobil, hanem semmilyen), nem élték meg azt, hogy a német turisták által eldobott üres sörös és üdítős dobozokat miért gyűjtötte valaki. Nem értik, hogy mi az, hogy hiánycikk? Nem értik, hogy mi az, hogy hétfői műsorszünet, és nem értik, mi az, hogy 4 TV csatorna. (Itt Pécsett magyar 1, 2, jugó 1,2). Ők nem hallottak Drazsen Petrovicsról, és sohasem volt kötelező felvonulásuk május elsején.
Ma már minden van, roskadoznak a polcok, tele vagyunk áruval. Éjjel-nappali és hétvégi nyitva tartás, autószalonok egymás után, internet, 100 TV csatorna, élelmiszer hegyek, hatalmas sörválaszték, az üdítő olcsóbb, mint a tej, narancs és banán nem csak decemberben 1 kiló, hanem amennyit akarsz. A technika rengeteget fejlődött, szélessáv, okostelefon, orvosi CT és ultrahang gép, légzsák, ABS, számítógép, egyebek. Minden azt sugallja, hogy jobban kellene élnünk, mert jobban is élünk. Mi veszett hát el mégis?
src=/uploadpic/pecs.jpg
Életkép a hatvanas évekből a pécsi Olimpia vendéglő teraszán. Nem szabad elvenni senki fiatalságát sem.
Először is az emberség! Kétség ne férjen hozzá, én nem sírom vissza a szocializmust, gyerekkoromban mindig a kapitalizmusra vágytam, imádtam az Onedin család című filmet, most persze megkaptam az összes hibájával együtt. De még mindig inkább ez, mint a régi rendszer. De egyet figyelembe kellene mindenkinek vennie, főleg az okostojás, érzéketlen politikusoknak. Hazánkban él 6-7 millió ember, aki abban a rendszerben volt fiatal, ott volt szerelmes, akkor teremtett magának egzisztenciát, ott nevelte fel a gyerekeit. Ezt a múltat TILOS elvenni tőlük azzal a nyegleséggel, hogy abban a rendszerben minden rossz volt. Nem, nem volt minden rossz, például az emberek nem voltak rosszak. De hát ezt, hogyan magyarázzam meg olyan Lázár János féléknek, akik meggyőződésem szerint abban a régi rendszerben is nagyon jól megtalálták volna a helyüket és ott is magas politikai pályát futottak volna be. Szóval, aki elveszi az emberektől a fiatalságukat, az jóvátehetetlen bűn követ el.
Mi a másik dolog, amit elvesztettünk a rendszerváltással? Miért érezzük úgy, hogy rosszabbul élünk, pedig valójában jobban? A válasz a következő. Elvesztettük a biztonságérzetünket. Egyszerűen nem vagyunk biztonságban. Bármikor az utcára kerülhetünk, függünk a főnöktől, az államtól, az önkormányzattól. Minden bizonytalan. Ma ennyi a törlesztő részlet, holnap annyi. Ezen a héten ennyi a benzin, jövő héten annyi. Ma még felveszik a gyereket az egyetemre, holnap már csak fizetősre. Ma még ingyenes a kórházi ellátás, holnap már nem az, vagy ha igen, akkor fél év várólista. Ma még van jól fizető munkám, nagy a gyár, pörög az üzem, holnap az egészet bezárják és elviszik Kínába. Ma még 6 hónap a munkanélküli segély, holnap már csak három, de megalázva sárga mellényben utat kell kaparni érte. A biztonságérzet hiánya, ha nem a mi személyünket érinti, akkor gyerekeinket, szüleinket, testvérünket. Minden családban van valakiért izgulni való. Régen lehetett tanulni, szakmát választani. Lehetett tanulni tanárnak, orvosnak, szakácsnak, asztalosnak, villanyszerelőnek. Ma menedzsernek, rendszergazdának, informatikusnak, meg hasonló megfoghatatlan dolognak, de mi lesz a munkád fiam? – kérdezik a szülők.

src=/uploadpic/kerdojel.jpg
És ráadásként elvesztettünk még valamit. Elvesztettük a bizalmat a politikusainkban. Óriási erkölcsi zuhanás következett be a politikai garnitúra népszerűségében. Terjed a politikai opportuniznus, a kettősbeszéd, a porhintés. Nem fontos semmi, csak a hatalom. Ki nálunk a baloldali politikus? A milliárdos Gyurcsány és Bajnai? Volt abban valami nevetséges, de ugyanakkor tragikus, amikor Bajnai Gordon a MSZP kongresszusán, mint meghívott miniszterelnök tátogott az Internacionáléra, a milliárdos vagyonnal rendelkező Gyurcsány meg énekelte, .. fel, fel, te éhes proletár….!
A jobboldal? A konzervatív jobboldal? Sírhatnékom támad, amikor látom kiknek a kezére került. Orbán és csapata nem tett semmi mást a hatalom érdekében, mint lemásolta Lenin és a bolsevikok összes trükkjét a hatalom megszerzésére, Polgári körök, utcai demonstrációk, belső tisztogatás, sajtó kiépítése, populizmus, demagógia, és egy teljesen baloldali politikával hatalomra kerülve a jobboldali konzervativizmus álarcában tetszeleg. Csakhogy se nem konzervatívak, se nem jobboldaliak. Leginkább Putyin Oroszországa és a lengyel katolicizmus keverékét valósítják meg. Úgy jobboldaliak ők, mint amilyen baloldali Gyurcsány.
Mit kell tehát tennünk annak érdekében, hogy újra jól érezzük magunkat? Először is egymással beszélni. Meghallgatni a másikat, nem ráerőltetni a nézetünket. Elismerni a történelmünk minden pontját, a hibákat is. A legfontosabb az lenne, ha valamelyik politikus kiállna és őszintén bevállalná, hogy miben hibázott. Nem úgy, mint Gyurcsány Öszödön. Nem zárt körben, hanem a TV-ben egyenes adásban a nép előtt. Ha végre valamelyik politikus, hogy mi volt a székházüggyel, az olajpénzekkel, a Gripen beszerzéssel, a Kaya Ibrahimmal, a Malévvel, stb., stb. Szerintem még választást is lehetne vele nyerni. Az emberek őszinteségre vágynak, nem kábításra. Nem kell egymillió új munkahelyet ígérni, meg 14. havi fizetést. Elég 100 ezer, de biztos új munkahely (persze úgy, hogy a többi ne szűnjön meg), meg annyi, hogy a 12 havi fizetésből és nyugdíjból meg lehessen élni.
Kíváncsi leszek arra, hogy lesz-e egy ilyen őszinte politikus? Kevés az esély, de nem reménytelen.

Mit vesztettünk a rendszerváltással? 2. rész

Az első választás csalódása
Szerző: Elek Attila, Független SZABAD EURÓPA, www.szabadeuropa.com2012.02.14.
Cikkünk második felében, időrendben végignézzük, hogy miként tűnt el a rendszerváltás után a katarzis, és hogyan váltotta azt fel a csalódottság és kiábrándultság. Olvasás előtt a szokásos figyelmeztetés. Ez itt nem egy pártújság, senki se számítson arra, hogy, mint az ma sajnos egyre inkább divatba jön, hogy csak azért nem mondjuk meg valakinek a magunkét, mert függünk tőle. Éppen ezért független a SZABAD EURÓPA újság. Nem függ a pártok jóindulatától és a multinacionális tőkétől sem. Természetesen vakok mi sem vagyunk. Látjuk, naponta a bőrünkön érezzük, mint Ön is Kedves Olvasó, hogy a világban pénz nélkül létezni nem lehet. Pénzbe kerül a működés. Internet, nyomda, posta, járulékok, adók. Ez van. Itt kérünk mindenkit, aki szeretne segíteni működésünkben az újságunk nyomtatott változatának előfizetésével segítve lapunkat. (Előfizetési feltételek itt!)
Nézzük tehát, mit vesztettünk a rendszerváltással, és az elmúlt 23 évvel? Íme. Amennyiben nem olvasta a cikk első részét, kérjük tegye meg. A cikk itt található!

1988. A szocialista rendszer recseg-ropog. Csak a vak - és néhány ország vezető - nem látja a rendszer bukását. A szocializmus kitermelte a személyi kultusz által mindenhol a „nagy öregeket”. Ezek az országvezetők már 70-80 éves emberek. Sokszor már nem is értik, nem látják, mi történik a világban. Ragaszkodnak a hatalomhoz, illetve a helyi pártapparátus „életben” tartja őket, mint vezéreket, de háttérben már ők irányítanak. Azaz csak szeretnének irányítani, mert jön egy ember - Gorbacsov - aki szembenéz a tarthatatlan helyzettel és leveszi a kezét a szocialista táborról és ezzel elindítja egy világrend összeomlását. A kis kelet-európai országok vezetői nem értik a helyzetet. Erich Honecker (Kelet Németország, NDK), Nikolaj Ceausescu (Románia), Todor Zsivkov (Bulgária), Wojciech Jaruzelski tábornok (Lengyelország) és a többiek már mind mind öreg emberek. Ettől függetlenül gyakorlatilag egyeduralkodók. Lengyelországban például katonai szükségállapotot hirdettek ki 1980-ban.
src=/uploadpic/gorbi.jpg
Gorbacsov beintett és elengedte a szocialista országok kezét. Tessék egyedül csinálni!
A Szovjetunió katonai ereje nélkül azonban a szocialista rendszer összeomlik. Mindenhol forrongás, mindenütt ott a rendszerváltás igénye. Nálunk Magyarországon néhány önjelölt kommunista próbál a változás élére állni. Pozsgay Imre például hallgatva az idők szavára gyorsan népfelkelésnek titulálja 1956-ot. Ezzel reméli, hogy, mint nagy rendszerváltó, szerepet kaphat az új hatalomban is. Köztársasági elnöki álmokat dédelget. A rendszerváltás azonban nem kér Pozsgayból. Az ellenzéki kerekasztal megbeszélésein a régi hatalom gyakorlatilag lemond uralmáról, beleegyezik a szabad választásokba. Megegyezés születik az úgynevezett 4 igenes népszavazásról, mely Magyarország köztársasággá alakulásának első lépése.
src=/uploadpic/valasztas1990_2.jpg
Választási plakátok 1990-ből!
A népszavazást 4 párt kezdeményezi, a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ), Fiatal Demokraták Szövetsége (Fidesz), Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt (FKGP), Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP).
A 4 kérdés a következő:
Csak az országgyűlési választások után kerüljön-e sor a köztársasági elnök megválasztására?
Kivonuljanak-e a pártszervek a munkahelyekről?
Elszámoljon-e az MSZMP a tulajdonában, vagy a kezelésében levő vagyonról?
Feloszlassák-e a Munkásőrséget?
A négy kezdeményező párt a 4 igen válaszra buzdította híveit és jelentősen növelték ismertségüket. A Fidesz és az SZDSZ új párt volt, tehát szükségük is volt rá. AZ MDF már akkor a megosztottság jegyében bojkottálta a szavazást, amin aztán az igenek győztek minden kérdésben, ezzel lőttek Pozsgay Köztársasági elnöki álmainak, MSZP képviselő lett, aztán kiszorult a közéletből, míg aztán pár éve feltűnt a FIDESZ holdudvarában.
src=/uploadpic/1990.png
Az 1990 Parlament összetétele
Jöhettek a szabad országgyűlési választások. 1990-ben az ország lázban égett. A lelkesedés valódi volt, 70 év után ismét igazi szabad választásokra készültünk. Plakátok, TV-s vitaműsorok, reklámfilmek mentek mindenhol. Úgy tűnt, hogy 2 párt esélyes a nyerésre. Az SZDSZ radikális változás híve volt és sokáig úgy tűnt, hogy ők lesznek a befutók. Az egykori demokratikus ellenzék ellenében az MDF hosszú huzavona után Antall Józsefet állította kormányfőjelöltnek. Az SZDSZ nem tudott egy ember mögé felsorakozni. AZ MDF végül azzal nyert, hogy békés átmenetet ígért, és nem leszámolást és elszámoltatást. Egy olyan országban, ahol, bár ezt ma már sokan elfelejtik, hogy rengeteg párttag és KISZ tag volt, azaz „kommunista” volt. Ez a taktika bejött. Ma már sokan elfelejtik, hogy a régi rendszerben az nem tudott érvényesülni, aki nem lépett be a pártba. Így lett Magyarországon 800 ezer párttag, vagyis szinte minden család érintve volt, minden családban volt egy kommunista, mai szóhasználattal komcsi. A párt ifjúsági szervezetének meg egyenesen kötelező volt tagnak lenni. Így a Kommunista Ifjúsági Szövetség tagsága az ifjúság 95%-át felölelte. Így volt kommunista Orbán Viktortól kezdve, Kövér Lászlón keresztül, Martonyi Jánoson át, Matolcsy Györgyig mindenki, aki ma komcsizik.
src=/uploadpic/kisz_f.jpg
Csak azért írom le mindezt, mert rendkívül méltánytalannak tartom a baloldal elleni uszítást mindazoktól, akik maguk is egy baloldali rendszerben elfogadták az akkori feltételeket és beléptek kommunistának azért, hogy jobban érvényesülhessenek. Ilyenkor jön a duma, hogy csak azért lépett be, hogy belülről bomlassza a rendszert. Ez persze nem igaz. Na, mindegy! 1990 a FIDESZ liberális pártként indult. Olyannyira, hogy Orbán Viktort pl. 1992-től a Liberális Internacionalé alelnökévé választották.  
A magyar nép többek között ezen emberek részvételével az akkori ellenzéki kerekasztalban megegyezett abban, hogy a rendszerváltás békés lesz. Nem lesz leszámolás. A nép ezt meg is erősítette az 1990-es országgyűlési választásokon, ahol az MDF meggyőző fölénnyel győzött, azzal a szlogennel, hogy A nyugodt erő! Megalakult az Antall-kormány és pár egy éven belül jöttek a pofonok, a kijózanodás a magyarok számára. Azt hittük ugyanis, hogy a szabadsággal rögtön gazdagság és jólét is jár. És igaz bár, hogy mehettünk Bécsbe vásárolni, lett itt minden, tic-tac cukor, kinder tojás, mars és bounty csoki, toalet kacsa, meg video-lejátszó, dobozos sör, színes TV, használt nyugati autó, minden, de minden, amiről addig csak álmodoztunk.
src=/uploadpic/huto.jpg
Csak éppen egy bökkenő volt! A magyar társadalmat sokkolta a szocializmus viszonylagos létbiztonsága után az elbocsájtási hullám. Rövid 2 év alatt 1 millió munkahely szűnt meg. Ezt azóta sem hevertük ki. Erre mondja Orbán joggal, hogy 1 millió új munkahelyet kell létrehozni. Csak az felejtette el szegény, hogy más is tudja/tudta, de senkinek sem sikerült létrehozni. Miért? Egyszerű, a megszűnő munkahelyek a szocialista nagyiparban, gépiparban, és mezőgazdaságban voltak. De a rendszerváltás az gazdasági rendszerváltást is jelentett. A szocialista tervgazdálkodásból a kapitalizmusba. Ráadásul a „kapitalista” versenytársainkat erőteljes, protekcionista ártámogatásokkal védték.
Valljuk be őszintén becsaptak minket! Joggal várhattuk, hogy a szocialista rendszer összedőlése után a fejlett nyugat megsegíti, de legalábbis türelmi időt ad a keleti gazdaságoknak az átállásra.
Elsőként a kölcsönök elengedése lett volna a korrekt, mert egyértelmű volt, hogy a nyugat nem piaci alapon finanszírozta a szocialista országokat, hanem így harcolt a kommunista rendszer ellen. Etikus lett volna, hogy amikor győztek, akkor a legyőzött országok polgárait felszabadítják. De nem ez történt! A politikai elnyomás után jött a pénzügyi rabszolgaság. Úgy tekintettek ránk, mint fogyasztókra, mint piacra. Mást sem hallottunk, hogy mi hülyék vagyunk, mert nem a világpiaci árakon vesszük meg pl. az energiahordozókat. Rögtön drasztikus mértékben emelték az árakat, hatalmas 30-40%-os inflációt generálva. Ráadásul mindezt úgy, hogy 1 millió ember került az utcára, és nagyrészük ment el 50 évesen korengedményes nyugdíjba.
src=/uploadpic/banyasz.jpg
Az új rendszerben már nem kellettek!
Életerős emberek, bányászok, olvasztárok, buszszerelők, mezőgazdasági dolgozók menekültek inkább a biztos nyugdíjban, mint a bizonytalan munkaerőpiacra. A politikai szabadságban azonban fürödtünk. Élveztük, hogy nyíltan lehet szidni a kormányt és szidta is mindenki. Az emberek, a nép meg is mutatta, hogy nem hagyja magát. 1990-ben, amikor a kormány előző nap este bejelentette, hogy nem lesz benzináremelés, másnap mégis 36-ről 62 forintra emelte a benzin árat, országos ellenállás tört ki. A taxisok kezdték, lezárták a hidakat, és a főbb közlekedési csomópontokat, majd csatlakoztak hozzájuk a teherfuvarozók.
A kormány a hadsereg bevetésén gondolkozott, Göncz Árpád, akkori köztársasági elnök azonban, mint a hadsereg főparancsnoka, erre nem adott engedélyt. Aztán tárgyalások után, ahol Palotás János vitte a prímet gyakorlatilag 3 napon belül véget ért a blokád, melynek eredménye az lett, hogy a kormány ígéretet tett arra, hogy az üzemanyagpiacra bárki, aki tud, hozhat olcsóbb benzint. Az emberek felé azt kommunikálták, hogy így lehetőség van - a verseny miatt -, akár 10 forinttal olcsóbb benzin vásárlására is. Aztán persze nem lett.
src=/uploadpic/taxis.jpg 
Kép a taxisblokádról. Lezárva a Duna hídak és a fontos csomópontok.
AZ MDF népszerűsége a béke feneke alá került. Két évvel az első szabad választások után a liberális FIDESZ népszerűsége az egeket verte. A felmérések szerint 60% szavazott volna rájuk. Ők voltak a megmondó emberek. Orbán és társai szidták a konzervatív jobboldalt, mint a répát. Hitkérdésekben emlékezetes „Csuhások, térdere, imához!” parlamenti bekiabálásukkal köznevetség tárgyává tették a keresztény egyházakat.
Mindeközben a varázsszó a működő tőke beáramlása volt. Mindenki, aki egy kis valutával rendelkezett és erre járt, bármit megvehetett, amit nem szégyellt. Folyt a spontán privatizáció! Eközben kárpótlási jegyekkel (gyakorlatilag bújtatott pénzkibocsájtással) láttak el mindenkit, aki igazolni tudta, hogy valakikor, valami családi tulajdonba volt és államosították. Így kerültek újra magánkézbe a földek. Természetesen a szocialista rendszerben a pénzügyi analfabéta lakosság nagy része elkótyavetélte a kárpótlási jegyét, TV-re és videomagnóra, vagy hűtőládára, mert ezért is lehetett vásárolni. Azok a TV-k 5-10 év alatt tönkrementek, a kárpótlás meg ügyeskedők kezére játszotta a vagyonokat. A régi rendszer jó ismeretséggel rendelkező vezető káderei nyilván most is jól helyezkedtek. Így lettek a nagyhatalmú TSZ elnökökből immár mezőgazdasági vállalkozók, így került magánkézbe a VIDEOTON, az IKARUS, hogy egy ma ismert jobboldali egyént említsünk, de Gyurcsány is itt szedte meg magát.
Az igazság kedvéért, azt hozzá kell tenni, hogy elvileg bárki privatizálhatott volna. Bárki összedobhatott volna a családi vagyonból 1 millió forintot és kárpótlási jegyet és bárki felvehetett volna 200-300 millió e-hitelt, mert adtak. Nem kellett hozzá más csak egy üzleti terv. A baj csak az volt, hogy a régi rendszer nem arra nevelte az embereket, hogy vállalkozzanak. A legtöbben csak a GMK-ig, esetleg egy Bt.-ig láttak el, a cél az volt, hogy lehessen többet dolgozni, második, harmadik műszak és egy kicsit több pénzt keresni az átlagnál.
Közeledtünk 1994-hez a második szabad választásokhoz. AZ MDF megbukott, a nagy esélyes a FIDESZ volt, a nagymamák kedvenc pártja, ahogy akkoriban mondták. Igaz a FIDESZ népszerűségén csorba esett, mert kiszivárgott, hogy 1992-ben eladták az MDF-fel közösen az államtól pártcélokra kapott székházukat, a volt Tiszti kaszinót (3850 négyzetméter), amit az akkor még többségében állami tulajdonú Magyar Külkereskedelmi Bank vett meg, 1,53 milliárdért. Az ügyletből az MDF-nek 833 millió, a FIDESZ-nek 697 millió jutott. Ez volt az első eredendő bűn, amit a FIDESZ elkövetett.
src=/uploadpic/kaszino.jpg
Az MDF és FIDESZ által eladott székház. Botrányos lépés volt! Az első lépés az erkölcsi lejtőn.
Tudni kell, hogy az akkori baloldalnak jelentős túlsúlya volt a médiapiacon. A kormány ezt állami támogatási lapokkal próbálta pótolni, de olyan népszerűtlen volt a kabinet, hogy a kutya sem vette a lapjukat (MAGYARORSZÁG néven futott. E sorok írója, akkoriban nyaranta újságárusként dolgozott. A Magyarország című lapból sokszor 1 példányt sem vettek meg, hiába hoztak a pavilonba 1000 darabot).
A Fidesznek arra kellett a pénz, hogy különböző trükkökkel megforgassa, és létrehozzon egy erős pénzügyi oligarchiát, ami ellenzékben is életben tartja. A többi párt is igyekezett kialakítani a saját gazdasági kapcsolatait. Hallani lehetett pártpénztárnokokról, aki kezelték a fekete pénzeket, amiket kampányra és egyéb dolgokra lehetett elkölteni. Ezért később igazán egyik pártnak sem volt érdeke a pártfinanszírozás rendbetétele, mert mindegyik sáros volt benne. Talán csak Dávid Ibolya, a kései MDF ágált ellene, mert nekik nem voltak erős pénzügyi háttérembereik, akik kormányon jól megszedték magukat és piacfelosztással mindig ott álltak a többi párt mögött. Ide most nem írnék neveket, mert szeretném az újságunkat még sokáig működtetni, és már éppen elég volt a perekből. Azt hiszem, aki nyitott szemmel járt eddig, tudja, hogy melyik párt mögött milyen pénzemberek lapulnak a háttérben milliárdos vállalkozásokkal.  
src=/uploadpic/horn.jpg
Horn Gyula a kampány körúton közlekedési balesetet szenvedett és érdekes "koronával" csinálta végig a választást. sokak szerint pár százalékot ez is hozott az MSZP-nek.
Az 1994-es választásokat, mint szinte minden helyen a volt szocialista blokkban az utódpárt az MSZP nyerte. Akkor ez meglepetésnek számított. A FIDESZ megbüntették az emberek a székházügy hazugsága és etikátlansága miatt, a várt 30% helyett megszégyenítő, alig 5%-os mandátum aránnyal. A kormányzó MDF-nek itt kezdődött a széthullása, nem tudták feldolgozni, hogy az első választás nyerteseként kevesebb, mint 10%-ot kaptak, kevesebbet, mint az MSZP 1990-ben. Hiába, a nép álhatatlan és hamar felejt. Orbán Viktor itt határozta el, hogy feladja elveit, ill. nem az elveit, mert azok valószínű nincsenek neki, hanem feladja a liberalizmust, mert azt látta, hogy az MDF összeomlásával, a jobboldalon lehet egy hatalmi űrt találni, mert ott csak az öreg és marakodó tagokból álló Kisgazdapárt volt található. Orbán egyet szeretett volna, hatalmat, mindegy, hogy milyen politikai oldalon. Én úgy látom, ha a baloldal üresedik meg, akkor ma ő a legnagyobb baloldali. De hát a jobboldalon észrevette a rést és 1994-től jobboldali lett. Elkezdett még templomba is járni, igaz emlékszem olyan esetre a TV-ben, amikor négy prominens fideszes ötféleképpen vetette a keresztet, de a hatalom érdekében szükség volt az egyház barátságára is. A papok meg nyilván jól felfogott érdekből baráti jobbot nyújtottak az őket addig megalázó FIDESZNEK.
src=/uploadpic/orban111.jpg
Orbán Viktor kiegyezett az egyházzal a kölcsönös előnyökért
Négy év alatt elveszett az illúziónk, hogy könnyebb életünk lesz. A székház botrány miatt elvesztettük a hitünket, hogy az új pártok becsületesek. Elvesztettük a munkában való bizalmunkat, mert 30-40%-os infláció mellett, nem ért semmit sem a keresetünk. Csalódtunk, hogy rosszabbul éltünk, mint a Kádár rendszer alatt. Keserűen tapasztaltuk, hogy a volt TSZ elnökök és jól helyezkedő pártemberek lettek az új gazdasági elit. De a fekete leves csak most jött!
Megalakult az MSZP-SZDSZ kormány, kicsit érthetetlenül, mert az MSZP egyedül is többségben volt. Az ország a szakadék szélén táncolt. Pár hónapra volt az államcsőd. A következő részben megnézzük mi történt ez után! Tartson velünk!

Karón varjú

Láttam már karón varjút - ez egyike azon közmondásoknak, amelyet lehet, csak a magyar ember ért, senki más!
E bevezetővel jelzem, a több, mint ezerháromszáz napos Kossuth téri, és annak közelében "teljesített" (MNB 2006-os) tüntetésünk után a fülkések már bármit mondhatnak nekem, ugyanúgy a többi hasonszőrűnek.

Mindenesetre igencsak feltűnő - kellene legyen - a tény, hogy az egyik hétvégén "emezek" visznek ki százezernyi tömeget az utcára, a másikon meg "amazok", akik egyelőre csak eltérő ideológiai szempontok miatt állnak egymással szemben.   (Ld. még: "farkasszemet néznek")
De még, s egyelőre - fegyver nélkül!
Dehát, az 
emezek, és az amazok egyaránt magyar emberek!!!
A rendszer elváltozás óta közel 23 esztendő telt el.. Megállapítható, hogy hazánk folyamatosan, egyfajta technológia alkalmazásával épül le, azaz  építik le. Az elmúlt években fellelhető különbség csupán a technológiai utasításban van, amelyet az állandóság elkerülése végett rendre módosítgatnak.   (Ld. még: parlament)
OV "odáig van" a több, mint húszéves magyar, és nemzetközi politikai tapasztalatával. Igen, igen, neki (és instruktorainak) ennyi időre volt szüksége, hogy a megkezdett Nagy Munkát sikerrel tudja befejezni. Nem leszek meglepődve, csak elkeseredve, ha nem oly sokára kiderül: OV a főszereplő e magyar drámában!
Most légy okos, Domokos! - mondhatná bárki, hiszen OV újabb szelet fújt a vitorlába, amellyel egyrészt ismét "forradalmi" tettet hajtott végre, másrészt igen nagy és tehetetlen tömeget mozgatott meg, harmadrészt "az unión kívül is van élet" c. egyfelvonásosát újította fel friss szereposztással.
Egy biztos.
OV egy olyan útra lépett rá, amelyen kénytelen tovább mennie - nem úgy, mint Sólyom László a komáromi hídon. 
OV tipródhat egy kicsikét, hátra nem léphet, amivel kockáztatná a népe (egy részének) támogatását. (itt nem taglalom az egyéb kockázatokat, mint pl. ólommérgezés, esetleg más ismeretlen eredetű halálok fennforgását)
A sugárúton masírozó tömeg, amelynek átlagéletkora közelít a hatvanhoz - amennyiben OV az unióellenességét nem fejleszti tovább -, még egyszer nem fog kiállni mellette. OV ígéreteivel tele az EU butykosa, a nemzetközi-, s már hazánk médiája is. Érvényesülni látszik a 
ne vegyék komolyan, amit máshol mondok(!) – szállóige. A stabilitási paktum aláírásának ígérete ugyanebbe a hazugságsorozatba illik bele. (tisztában van-e már a nyájas olvasó, mi az, amit eddig igazságként mondtak neki és hazugság volt?)
Tudjuk, mindezek a politikusi - néha írói - munkásságnak részei. Mint ahogyan a nép megvezetéséi!

Tehát, a kormánypárt megkapta az 
ukázt, szavazni fog, kötelezettségszegési eljárások és megszorítások sora jönnek, de csak azért, hogy a Ceausescu-féle adósságszolgálat teljesítést keresztül verjék a lakosságon.
Ellenpont: a masírozó tömeg szombaton még áhítattal skandálta OV keresztnevét. Még hitte a miniszterelnökét, képességét az EU döntések befolyásolására. Mára ez elveszett, mára a szőnyeg széle maradt, a harc nélküli fegyverletétel. A félmilliós tömeg még nem érti, mi történt?Az önrendelkezésünk kivívása felé vezető út helyett a megalkuvás választódott.Pedig, segítségül szolgálhatna a mottó: a magyar, ha belép egy szövetségbe, egészen bizonyosan bomlasztja, szétveri azt.

Akkor hát, Éljen Magyarország!
(később, Magyar Királyság)
Arthur

Bogár László: Óvatlan OVétlanítás

A Magyarország, a magyar kormány és legfőképpen az Orbán Viktor miniszterelnök elleni támadássorozat kritikus pontjához érkezett. Ezt talán a legegyértelműbben az Economist egyik írása fejezi ki, amely nemes egyszerűséggel így fogalmaz:


Mr. Orbán seems increasingly out of touch. His future will likely be decided not in the gilded corridors of the Hungarian parliament, but in Brussels and Washington DC.”
Vagy­is: Orbán Viktor a partvonalon kívülre került, sorsa nem a magyar parlamentben, hanem Brüsszelben és Washingtonban fog eldőlni.

Nos, ez valóban tiszta beszéd.
A világ legtekintélyesebb globális orgánumainak egyike tehát világossá teszi, hogy – ha még bárkinek kételyei lettek volna ezzel kapcsolatban – a globális hatalmi rendszer számára tökéletesen érdektelen, hogy a magyar választó hogyan vélekedik Orbán Viktor sorsát illetően, mert az nem itt, hanem a birodalmi központokban dől el.

Minden rosszban van valami jó, s ebben a most kavargó „rosszban” az a jó, hogy legalább eloszlat minden illúziót a nyugatias demokrácia működési mechanizmusa Bogár László: Óvatlan OVétlanításit illetően. Vagyis egyértelművé teszi, hogy a
„demokrácia” csak addig „működik”, amíg az érintettek ugyanazt gondolják és akarják,
amit a globális hatalmi központok.

Probléma akkor van, ha véletlenül nem azt akarják, akkor viszont
először figyelmeztetés van, aztán fegyelmezés, aztán, ha ez sem használ, akkor felszámolás. Orbán Viktor sorsa most éppen ebbe az irányba látszik fordulni.
Tegyük fel a kérdést, hogy miért!
Válaszhoz úgy juthatunk, ha kicsit szélesebb történelmi horizonton próbáljuk megvizsgálni a kérdést.
Orbán Viktor már a választások másnapján arról beszélt, hogy
ami zajlik, az forradalom és szabadságharc, így az 1848-cal és 1956-tal való összevetés önként adódik.
Mindkét esetben először
azt hitte a magyarság, hogy egy új és jobb kormány megoldást hoz.
Ám mindkét alkalommal
kiderült, hogy a „rendszer” megváltoztatása nélkül az új kormány is tehetetlen.Amikor viszont nekiláttunk a rendszer átalakításának, forradalmunkat vérbe fojtotta és mindkét forradalom miniszterelnökét kivégeztette a birodalom.
Annak ellenére, hogy
mindkét személy, Batthyányi Lajos és Nagy Imre egyaránt a birodalom leghűségesebb híve és kiszolgálója volt egész addigi élete során.

Van-e bátorságunk ezt a történelmi analógiát a mai helyzetre is alkalmazni?

A politikai pályáját kezdő Orbán Viktor nemcsak egyszerűen a Nyugat globális birodalmának híve volt, de személyében a birodalom a „rendszerváltás” nevű pusztító konstrukciójának „csúcsfegyverét” vélte felfedezni.
Globális
véleményhatalmi rendszerével, a médiával az egekbe emelte, közép-európai politikai szupersztárt épített belőle.
Ám 1993 őszén olyan drámai fordulat játszódott le, amely valójában a kiindulópontja a birodalom és Orbán Viktor közötti, ma már egyre pusztítóbb konfliktusnak.
Hogy pontosan milyen lelki, erkölcsi és szellemi átalakulási folyamatok nyomán, azt soha nem fogjuk pontosan megtudni, de
Orbán Viktor ettől kezdve újabb és újabb tanújelét adja annak, hogy – elismerve a birodalom létét és meghatározó szerepét – Magyarország számára a fennállónál kedvezőbb alkufeltételeket teremtene.
A fordulat már akkor, 1993-ban is kiváltotta a birodalom megtorló dühét, és ennek következtében az akkor még fölényesen vezető Fidesz a nyolc hónappal későbbi választásokon a parlamentbe alig bejutni képes politikai páriává vált.
Orbán azonban anteuszi alkat, akit a görög mitológia szerint mindig legyőztek ugyan, de amint a földdel érintkezett, abból újabb spirituális energiákat nyerve felpattant, és folytatta a küzdelmet.

A birodalom 1998-ban ugyan nem akadályozta meg kormányra kerülését, de első kormányzásának tapasztalataiból okulva 2002-ben és 2006-ban már igen. Egyelőre nehéz pontosan meghatározni, hogy miért nem akadályozta meg 2010-es kétharmados győzelmét, de a fejlemények lassan kirajzolják ennek a körvonalait is. Feltehetőleg úgy gondolta, hogy a fényes győzelem valójában végzetes csapda Orbán Viktor számára.
A globális pénzfegyverekkel vívott világháború ugyanis kritikus szakaszához érkezett.

Mesterségesen keltett
hisztériák segítségével bármelyik ország néhány hónap alatt romba dönthető.
Úgy vélték tehát, hogy a játszma „csiki-csuki” jellegű lesz.Ha Orbán Viktor behódol, úgy az is kiváló a birodalom számára, mert anyagilag még inkább kifoszthatja az országot, és a behódolás tényével erkölcsileg kifoszthatja magát Orbán Viktort.
Ha pedig hazáját védve ellenáll, az azért jó a birodalomnak, mert akkor végre megtorolhatja rajta minden eddigi sérelmét.
És még egy táblát is akaszthat a nyakába a felirattal, így jár mindenki, aki a birodalommal dacolni mer.
És
Orbán az utóbbit választotta, ellenállt, és a birodalom megtorló dühe most megsemmisítéssel fenyegeti.
1848 és 1956 példája jelzi, hogy minden ilyen kísérlet valójában az egész világhatalmi status quo megbontását jelenti, így
esélye csak akkor van, ha egyfelől a nép teljes egységet és eltökéltséget mutat, másfelől sikerül olyan új szövetségi rendszer létrejöttét elősegíteni, amely védelmet nyújt a birodalmi megtorlással szemben.
Mindkét történelmi kísérletünk azért bukott el, mert nem tudta egyszerre mindkét feltételt teljesíteni.
És most is vesztésre állunk.
A globális hatalmi rend azonban veszélyesen instabil állapotban van, a helyzet rövid idő alatt is drámaian megváltozhat.
És kiderülhet, hogy az óvatlan OVétlanítás kísérlete a birodalom részéről „több mint bűn, hiba” volt…
Bogár László


Érdekes a Bogár prof . Fejtegetése, és jogos a kitételek elemzése, de a kinyitott palettán , mint ablakon át a látvány nem teljes. A birodalmon kívül, a professzor úr nem látta meg a birodalom ellenpólusát, - a Sanghaji szerződél államainak együttesét, kik nemzetállamokban gondolkodnak a kölcsönös előnyökön kimunkált politikát valósítanak meg, a föld népességének a felét tömöríti ez a szervezet , két szuper atonhatalommal, és India , Pakisztáni atomarzenállal is rendelkezik, és várhatóan Irán is rendelkezni fog a közeljövőben. Ugyan is Irán is a csatlakozásra várók sorában van. Mivel országunknak elég volt már a birodalmokból, itt az ideje horizontott váltani és kilépni a birodalmak elnyomó békjóiból. Ha azt vesszük , hogy Európa országait eladósították és a számukra követendő cél az eladósodásból való kilábalás, akkor minden állam célja az kell , hogy legyen, elhagyni a birodalom romjait , és a Sanghaji szerveződéshez kell mindenáron csatlakozniuk.Felsorolásként: Görögország, Olaszország, Spanyolország, Portugália, Magyarország, Irország, és a többiek jólfelfogot érdeke is ezt kivánná.Európát meg mint Európai nemzetállamok Európájának kell alkotni, így a nagy vízfej eltünik , és minden olcsóbbá válik, az így szerveződő közösségben. Az uzsorás kamatkapitalista cionista bankárkaszt magára marad eltünik a történelem sülyesztőjében az USA- val, az EU – val , a cionista, fasiszta, terrorista zsidó állammal együtt. Az uzsora kamatott soha többé ne lehessen bevezetni és aki alkalmazni akarja azt likvidálni kell.
Tehát a cél meg van , de a korupt politikai elitek követik e , vagy a sarzsiért az anyjukat is megölnék, egy nemzetárulás nekik nemszámit, csak hogy ők jól akarnak élni, és ezért ölni is képesek volnának, ezért a nemzetben gondolkodóknak kell cselekedni és likvidálni a beépült cionista férgeket. A hazátlan hazaárulók vagy elmennek , vagy meghalnak, ne legyen más választásuk, a Nemzeti vagyonunkat ellopták számonkérés nem volt, az ÁVO – s had a nyakunkon ül és ma is öldös bennünket saját itéletvégrehajtó bandáik vannak, kik értik a szakmát, a sok balesetnek álcázott haláleset erről tanuskodik. Ne gondolkozz cselekedj mert előbb utóbb téged is levadásznak. Mint a többségi nemzet tagját vadásznak le, önvédelemből nem kellene nekünk is levadászni a vadászókat , szerveződjünk meg és nehezitsük meg a dolgukat, hogy figyelünk egymásra, és letapogatjuk a ránk vadászókat, és az egész csoportokat likvidálni kell.Ha kell az egész családokat semlegesíteni, hogy ne maradjon utánpótlás. A többségi társadalom, csak így maradhat meg , mert elfogynak ellenségeink, és nem lesz már olyan szervezet ki ránk többségi társadalom tagjaira vadászna.
Önszerveződést, mert nekünk a kommunizmus bűnei fájnak, és minket ők öltek , likvidáltak, és szellemi nyomorékká aláztak. A húsdarálón ledaráltá testünket és megusztatták a Dunában azért volt a Duna néha bizony vörös , a zsidó darálós legények ritkítottak minket. Ma már kifinomultan végzik a mesterségüket, az úri osztályt likvidálták, a közép osztlyt is, a gazdag parasztságot is az értelmiséget is leölték, maradt a nagy maszlag kik még nemzetté sem tudtak válni. Az eszmélőket kik gondolkodni mernek egyenkénk még levadásszákm és midenétől megfosztják e népet,- földjétől is a vízkészletétől is- . Ha eszmél az életétől is megszabadítják HÓHÉRAINK...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése